Devaron
X-Men Reneszánsz :: Little SW / Lil'SW :: Little SW :: Hutt és alvilági űr :: Űr és egyéb nem túl fontos bolygók
1 / 1 oldal • Megosztás
Devaron
by Rhyssa Edaara Quillan Hétf. 18 Szept. 2017, 00:00
A Devaron rendszer és bolygó a 11. szektorban találhatóak, nem olyan messze a Camino-tól. Egy nem túl fejlett dzsungelbolygó, a fővárosa a Bilbousa.
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Devaron
by Rhyssa Edaara Quillan Hétf. 18 Szept. 2017, 00:02
Ami elromolhat, el is romlik
Bilbousa melletti dzsungel, Devaron
Résztvevők: Jalea Fiwi Fry, Jonathan Skrex és Drexer Ragnos
A három jómadár arra ébredt, hogy mindenük fáj, főleg a fejük, a hátuk és a combjuk és ömlik rájuk az eső. A combot volt a legegyszerűbb ellenőrizni, a ruhájuk égett volt, mintha sokkoló/kábító bottal érintették volna meg ott őket. Az eső, ami rájuk esett meleg volt, a fejük felett dzsungelre emlékeztető fák lombja látszottak. Egy tisztáson voltak, a fák lombjai felett pedig a távolban épületek, vagyis néhány torony látszott. Az ég szürke és fekete, több helyen villámok is látszottak, ahogyan a mennydörgés is folytonos volt. A hőmérséklet meleg és roppant párás. Fogalma sem volt egyikőjüknek sem, hogy hol lehetnek. Ami rémlett nekik, hogy Khun nagymester küldte el őket a Kamino-ra, hogy ott egy zsoldostól hozzanak el három datapadot, amin a Nagoon számára fontos információk vannak. Az még megvolt, hogy landoltak a bolygón, a zsoldos egy Ithoriai – pörölyfejű – illető volt. valaki még reklamált is azon, hogy esik az eső ezen az átokverte óceánbolygón, majd sötétség… egészen a mostani pillanatig.
Hogyha már kicsit összeszedték magukat és nekilátnak annak, hogy átnézzék magukat és a holmijukat keressék, akkor jött az újabb csapás, semmilyen felszerelésük nem volt meg. Nem csak a kommunikátorok – komlink és HoloProjector – tűnt el, de a kreditkártyák – helyi bankkártya – Fiwi sugárpisztolya, de mind a négy fénykard sem volt meg, ahogyan a Nagoon Fénye, a teherhajó sem látszott sehol.
//Minden más esetben kérném, hogy írjatok felszereléslistát, de így nem kell
//
Hogyha már kicsit összeszedték magukat és nekilátnak annak, hogy átnézzék magukat és a holmijukat keressék, akkor jött az újabb csapás, semmilyen felszerelésük nem volt meg. Nem csak a kommunikátorok – komlink és HoloProjector – tűnt el, de a kreditkártyák – helyi bankkártya – Fiwi sugárpisztolya, de mind a négy fénykard sem volt meg, ahogyan a Nagoon Fénye, a teherhajó sem látszott sehol.
//Minden más esetben kérném, hogy írjatok felszereléslistát, de így nem kell
//- template nélkül:
A három jómadár arra ébredt, hogy mindenük fáj, főleg a fejük, a hátuk és a combjuk és ömlik rájuk az eső. A combot volt a legegyszerűbb ellenőrizni, a ruhájuk égett volt, mintha sokkoló/kábító bottal érintették volna meg ott őket. Az eső, ami rájuk esett meleg volt, a fejük felett dzsungelre emlékeztető fák lombja látszottak. Egy tisztáson voltak, a fák lombjai felett pedig a távolban épületek, vagyis néhány torony látszott. Az ég szürke és fekete, több helyen villámok is látszottak, ahogyan a mennydörgés is folytonos volt. A hőmérséklet meleg és roppant párás. Fogalma sem volt egyikőjüknek sem, hogy hol lehetnek. Ami rémlett nekik, hogy Khun nagymester küldte el őket a Kamino-ra, hogy ott egy zsoldostól hozzanak el három datapadot, amin a Nagoon számára fontos információk vannak. Az még megvolt, hogy landoltak a bolygón, a zsoldos egy Ithoriai – pörölyfejű – illető volt. valaki még reklamált is azon, hogy esik az eső ezen az átokverte óceánbolygón, majd sötétség… egészen a mostani pillanatig.
Hogyha már kicsit összeszedték magukat és nekilátnak annak, hogy átnézzék magukat és a holmijukat keressék, akkor jött az újabb csapás, semmilyen felszerelésük nem volt meg. Nem csak a kommunikátorok – komlink és HoloProjector – tűnt el, de a kreditkártyák – helyi bankkártya – Fiwi sugárpisztolya, de mind a négy fénykard sem volt meg, ahogyan a Nagoon Fénye, a teherhajó sem látszott sehol.
//Minden más esetben kérném, hogy írjatok felszereléslistát, de így nem kell //
Jalea Fiwi Fry / Zöldike
Üzletember, Csempész, Szürke Jedi
Játékostárs(ak) neve: Drexer Ragnos és Jonathan Skrex
~ Helyszín: Bilbouse mellett ~
- kép:
Kopp, kopp, kopp, placcs, placcs… aú, nem csak a fejem akart szétrobbanni, de a hátam és a lábam is sajogott. Mennyire csaphattam szét magamat az előző este? Az érzésből úgy tűnt, hogy k*rvára, régen voltam így szétcsúszva utoljára.
- Halkítsa már le valaki a kopogást… - nyögtem fel.
De nem, nem maradt abba, ekkor már éreztem, hogy ezt a hangot a csöpögő valami az én homlokomon, arcomon és ruhámon adja ki. Próbáltam kinyitni a szemem, de ekkor egy villám cikázott végig az égen és vakított el. Ez már most nem lesz életem legjobb napja. Kivártam pár pillanatot és megpróbáltam felülni, nem elég, hogy a fejem hasogatott, de a hátam is húzódott és a combomba is fájdalom hasított. Ismét felnyögtem. Ahogy körbenéztem láttam a Skrex és Drexer párost is. Drexer vajon mit művelt, hogy így végeztük? Pontosítok… mi ketten. Végül sikerült felülnöm, a nadrágom kilyukadva, égett széllel, a lábamon égési seb, olyan mint… egy kábítóbot, vagy sokkoló. Mibe keveredtünk már megint…?
Tényleg! Mibe?! Fogalmam sem volt, az még rémlett, hogy Khun nagymester valamit mondott a két jómadárnak, valami kalapácsfejű, Kamino, datapadok, vagy datachipek… húztam a számat, mert megárt a sok eső a hajónak, ott vagyok és puff. Újra esik az eső, de határozottan szárazföldön vagyunk, dzsungelben.
- Valaki emlékszik valamire? – kérdeztem fájdalmasan.
Egy fájdalomcsillapító rendel, vagyis rendelne. Hol a hajóm?! Felpattantak a szemeim és körbenéztem, de nem volt itt semmi a fákon, a fűn, az átkozott esőn és rajtunk kívül.
- Hol a hajóm?! – kérdeztem élesen.
Ennek kezdett a fele sem tréfa lenni, ösztönösen nyúltam a sugárpisztolyom után, de nem volt ott az övemen. Kezdett a szívem gyorsabban verni, mire a fejem is erősebben lüktetni, a másik oldalra nyúltam, a fénykardomhoz, amit csak végső esetben szoktam használni. Az sincs meg!
- B*ssza meg! – mondta érzéssel. – Azt hiszem van egy kis gondunk… mindenem, a pénzem, a fegyvereim és a hajóm is eltűnt…
Ezek után volt egy olyan érzésem, hogy Skrex és Drex cuccai sincsenek meg… mi a fészkes fene történt velünk?!
- És hol vagyunk… ez fix, hogy nem Kamino…
//Egyelőre E/1, aztán lehet, hogy rátérek E/3-ra, még nem tudom, hogy melyik illik jobban Fiwi-hez
//- felszerelés:
- - a ruházata (mint a képen)
- template nélkül:
- ~ Helyszín: Bilbouse mellett ~
- kép:
Kopp, kopp, kopp, placcs, placcs… aú, nem csak a fejem akart szétrobbanni, de a hátam és a lábam is sajogott. Mennyire csaphattam szét magamat az előző este? Az érzésből úgy tűnt, hogy k*rvára, régen voltam így szétcsúszva utoljára.
- Halkítsa már le valaki a kopogást… - nyögtem fel.
De nem, nem maradt abba, ekkor már éreztem, hogy ezt a hangot a csöpögő valami az én homlokomon, arcomon és ruhámon adja ki. Próbáltam kinyitni a szemem, de ekkor egy villám cikázott végig az égen és vakított el. Ez már most nem lesz életem legjobb napja. Kivártam pár pillanatot és megpróbáltam felülni, nem elég, hogy a fejem hasogatott, de a hátam is húzódott és a combomba is fájdalom hasított. Ismét felnyögtem. Ahogy körbenéztem láttam a Skrex és Drexer párost is. Drexer vajon mit művelt, hogy így végeztük? Pontosítok… mi ketten. Végül sikerült felülnöm, a nadrágom kilyukadva, égett széllel, a lábamon égési seb, olyan mint… egy kábítóbot, vagy sokkoló. Mibe keveredtünk már megint…?
Tényleg! Mibe?! Fogalmam sem volt, az még rémlett, hogy Khun nagymester valamit mondott a két jómadárnak, valami kalapácsfejű, Kamino, datapadok, vagy datachipek… húztam a számat, mert megárt a sok eső a hajónak, ott vagyok és puff. Újra esik az eső, de határozottan szárazföldön vagyunk, dzsungelben.
- Valaki emlékszik valamire? – kérdeztem fájdalmasan.
Egy fájdalomcsillapító rendel, vagyis rendelne. Hol a hajóm?! Felpattantak a szemeim és körbenéztem, de nem volt itt semmi a fákon, a fűn, az átkozott esőn és rajtunk kívül.
- Hol a hajóm?! – kérdeztem élesen.
Ennek kezdett a fele sem tréfa lenni, ösztönösen nyúltam a sugárpisztolyom után, de nem volt ott az övemen. Kezdett a szívem gyorsabban verni, mire a fejem is erősebben lüktetni, a másik oldalra nyúltam, a fénykardomhoz, amit csak végső esetben szoktam használni. Az sincs meg!
- B*ssza meg! – mondta érzéssel. – Azt hiszem van egy kis gondunk… mindenem, a pénzem, a fegyvereim és a hajóm is eltűnt…
Ezek után volt egy olyan érzésem, hogy Skrex és Drex cuccai sincsenek meg… mi a fészkes fene történt velünk?!
- És hol vagyunk… ez fix, hogy nem Kamino…
//Egyelőre E/1, aztán lehet, hogy rátérek E/3-ra, még nem tudom, hogy melyik illik jobban Fiwi-hez //- felszerelés:
- - a ruházata (mint a képen)
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Devaron
by Drexer Hétf. 18 Szept. 2017, 08:33
Drex egy robbanásra ébredt. Azonnal kipattant a szeme és megpróbált felugrani, de olyan erővel hasított bele a tarkójába a fájdalom, hogy megtántorodott és visszahuppant a fenekére. Természetesen veszélyérzete nem hagyta ennyiben a dolgot, ha már felállni nem sikerült, legalább megpróbált mindkét irányba szétnézni. Ezzel a gond csak az volt, hogy a legapróbb mozdulat is újra felerősítette a fájdalmat. Újabb dörgő hang töltötte be a teret és a férfi számára összeállt, hogy csak az időjárás tréfálta meg. Fejbőrére tapadt, nedves hajára szorította a kezét és próbált rájönni, merre is lehet jelenleg. Az eső szakadt, a teste pedig fájt. Kissé mindene sajgott, de a legrosszabb a combja volt, ahol a nadrágja is megpörkölődött.
Barátait kezdte keresni és szerencsére ebben legalább nem kellett csalódnia, mindketten ott voltak a közvetlen közelében. Ők is most ébredeztek. Drex minden erejét összeszedve felegyenesedett és elindult felsegíteni Jonathant. Fiwinek már nem volt szüksége erre, mivel mint mindig Ő volt az első, aki felpattant és elkezdte felmérni a terepet.
Határozottan egy dzsungelben voltak. Valakinek, aki hosszú éveket húzott már le a Tundon, nem kihívás ezt megállapítania. Igen ám, viszont határozottan nem itt kellene lenniük. Ez bizotsan nem az otthonuk, de nem is a Kamino, ahová a Rend küldte őket.
A következő dolog, amit ellenőrzött, az a két fénykardja volt. Sajnos egyik sem lógott az övén és Fiwi reakciójából ítélve, nem Ő volt az egyetlen, aki kiraboltak. A hajójukról már nem is beszélve. Zavartan nézett körül és biztos volt benne, hogy még nem érte el ébersége tetőfokát, azt viszont így is meg tudta állapítani, hogy a hajó hiányzik:
- Olyan déjà vu-m van – kezdte továbbra is a tarkóját markolászva, mintha csak lüktető agyvelejét próbálná a koponyájában tartani -, néhány hete pont így rabolt ki egy prosti. Volt ott fejfájás, égési sebek a gyertyaviaszos dologtól és akkor is kurvásul eláztam…csak nem az esőtől.
Soha nem zavarta különösebben, ha eltűnt valamije. Nem ragaszkodott a tárgyakhoz, erre a jelek szerint nagyon jól megtanították a Jedik, de a két fénykard mégis nagyon fontos volt a számára. Mégsem ez zavarta leginkább, hanem a tény, hogy valaki veszélybe sodorta a barátait. Nem mondta ki hangosan, de döntést hozott. Az elkövetőnek fizetnie kell. Az életével:
- Ne aggódj, Fiwi, kinek kell hajó, pénz és fegyverek, amikor én még itt vagyok nektek. – Barátságosan mosolygott a társára, bár biztos volt benne, hogy kevéssé fogják értékelni a humorát. – A guronisták is egész jól elélnek Isten szeretetéből, mi sem vagyunk rosszabbak azoknál a házaló szarháziknál, megoldjuk.
Próbálta megforgatni a nyálat a szájában. Ez volt az Ő szakszerű módszere a másnaposság mértékének megállapítására. Jellegzetes ízre számított, ami a túlzásba vitt alkoholfogyasztás után jelentkezik a következő reggelen, de valójában nem volt benne biztos, hogy tényleg érezni fogja, mivel kétségei adódtak azt illetően, hogy egy átbulizott éjszaka eredménye a különös kaland.
Barátait kezdte keresni és szerencsére ebben legalább nem kellett csalódnia, mindketten ott voltak a közvetlen közelében. Ők is most ébredeztek. Drex minden erejét összeszedve felegyenesedett és elindult felsegíteni Jonathant. Fiwinek már nem volt szüksége erre, mivel mint mindig Ő volt az első, aki felpattant és elkezdte felmérni a terepet.
Határozottan egy dzsungelben voltak. Valakinek, aki hosszú éveket húzott már le a Tundon, nem kihívás ezt megállapítania. Igen ám, viszont határozottan nem itt kellene lenniük. Ez bizotsan nem az otthonuk, de nem is a Kamino, ahová a Rend küldte őket.
A következő dolog, amit ellenőrzött, az a két fénykardja volt. Sajnos egyik sem lógott az övén és Fiwi reakciójából ítélve, nem Ő volt az egyetlen, aki kiraboltak. A hajójukról már nem is beszélve. Zavartan nézett körül és biztos volt benne, hogy még nem érte el ébersége tetőfokát, azt viszont így is meg tudta állapítani, hogy a hajó hiányzik:
- Olyan déjà vu-m van – kezdte továbbra is a tarkóját markolászva, mintha csak lüktető agyvelejét próbálná a koponyájában tartani -, néhány hete pont így rabolt ki egy prosti. Volt ott fejfájás, égési sebek a gyertyaviaszos dologtól és akkor is kurvásul eláztam…csak nem az esőtől.
Soha nem zavarta különösebben, ha eltűnt valamije. Nem ragaszkodott a tárgyakhoz, erre a jelek szerint nagyon jól megtanították a Jedik, de a két fénykard mégis nagyon fontos volt a számára. Mégsem ez zavarta leginkább, hanem a tény, hogy valaki veszélybe sodorta a barátait. Nem mondta ki hangosan, de döntést hozott. Az elkövetőnek fizetnie kell. Az életével:
- Ne aggódj, Fiwi, kinek kell hajó, pénz és fegyverek, amikor én még itt vagyok nektek. – Barátságosan mosolygott a társára, bár biztos volt benne, hogy kevéssé fogják értékelni a humorát. – A guronisták is egész jól elélnek Isten szeretetéből, mi sem vagyunk rosszabbak azoknál a házaló szarháziknál, megoldjuk.
Próbálta megforgatni a nyálat a szájában. Ez volt az Ő szakszerű módszere a másnaposság mértékének megállapítására. Jellegzetes ízre számított, ami a túlzásba vitt alkoholfogyasztás után jelentkezik a következő reggelen, de valójában nem volt benne biztos, hogy tényleg érezni fogja, mivel kétségei adódtak azt illetően, hogy egy átbulizott éjszaka eredménye a különös kaland.
Drexer- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 6
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Sep. 16.
Karakteradatok
Főkarakter: Drexer
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Devaron
by Jonathan Skrex Hétf. 18 Szept. 2017, 09:43
Lüktető fejfájás. Meg se kéne lepődnöm. A viszonylag nyugodtnak számító hetek után felbukkant Drexer és Fiwi, velük együtt pedig a sokat hiányolt izgalom is visszatért az életembe. Ahogy a homlokomon kopogott az eső és szép lassan kinyitottam a szemem, próbáltam szokás szerint összeszedni a gondolataimat. Mint mindig, most is rutinfeladatnak indult ez a nap. A mester a Kaminora küldött minket, hogy egy ithorian zsoldostól megszerezzünk három datapadot. Ez baromira nem a Kamino. Szokás szerint jól félresiklottak a dolgok, de őszintén megvallom, fogalmam sincs, mi történhetett. Megint elkezdtünk volna tivornyázni? Nem, ez nem a megszokott ivászat és haddelhadd utáni állapot volt. Mindenem fájt, főleg a fejem, ez még beleillett a képbe. De kábító bot által hagyott nyomok már nem stimmeltek. Éppen elégszer volt már dolgom ilyenekkel, hogy felismerjem az általuk hagyott sérüléseket. Valakivel összeszűrtük volna a levet? Próbáltam kutatni az emlékeim között, de a landolástól számítva semmi se volt meg, hiába koncentráltam. Valaki jól elintézett minket, a rövidtávú memóriánkkal együtt. A sokkoló okozta volna? Vagy kaptunk valami finomságot? Akárhogy is, valaki jól kicseszett velünk. Az a pörölyfejű féreg lett volna? Nem ez lett volna az első alkalom, hogy egy állítólagos jóakarónk csapdát állított nekünk és el akart adni minket a Birodalomnak, vagy éppen a Köztársaságnak. De ha most is ez lenne az eset, nem itt fekünknék az esőbe, hanem kellemes kis cellákba tartanánk valamilyen magvilág fele. Ez baromira nem úgy nézett ki, mint egy magvilág. Sőt, pont az ellenkezője. Ennél peremebb vidéken aligha lehettünk volna.
Minden maradt a régiben, a többiek pontosan úgy viselkedtek, ahogy ilyenkor szoktak. Na, nem mintha én nem így tettem volna. Én voltam a csendes szemlélő, aki ízlelgette a helyzetet, csöndben, megfontoltan. Fiwi elsőnek pattant fel és már pörgött is az ügyön, mint ahogy mindig is szokta. Én még fel se ültem, ő már kihordott lában három szívinfarktust, hogy a fegyvereink, a pénzünk, de még a szemünk fénye, a gyönyörű hajónk is eltűnt. Valóban, ez volt a helyzet. Ez nem volt szerencsés. De egyben furcsa is volt. Ha pusztán ki akartak volna minket rabolni, nem vesződnek azzal hogy kitegyenek egy ismeretlen bolygón, szimplán felaprítanak a fénykardjainkkal, vagy fejbe lőnek Fiwi sugárvetőjével. Drex felsegített és én is átellenőriztem a dolgaimat. Nekem se volt meg semmi, csak a rajtam lévő göncök, azok se voltak teljesen a toppon. Megengedtem magamnak egy apró félmosolyt, miközben hallgattam Drex szokásos poénkodását, ahogy próbálta oldani a hangulatot. Pedig belül ő is biztosan parázott, hogy hol vannak a fegyvereink, vagy így egyáltalán mi, de sose volt az a fajta, aki ezt ki is mutatja, pláne hogy az ő szerepe ebben a hármasban pont a humor és a lazaság biztosítása volt.
Ideje volt nekem is hozni, amit tőlem vártak. Érdeklődve végig kutattam a környéket magunk körül. Egy tisztáson voltunk, szürkésfekete ég, villámlás, mennydörgés, meleg-párás idő, tipikus dzsungel. Kapásból beugrott egy tucat bolygó, már a Kamino közelében is, ahol lehetünk, de egyikkel se voltunk előrébb. Az esővíz első érzésre tisztának tűnt, méreganyagoktól mentesnek, mélyen beleszagoltam a levegőbe, hátha elárul valamit a környékről. A távolban tornyok magasodtak, semmi más nyoma nem volt civilizációnak, így tehát oda vezetett a mi utunk.
- Attól tartok ez most nem másnapos kalandjaink egyike.
Közöltem a tőlem már rég megszokott tárgyilagossággal az egyértelműt, csak hogy jelezzem, hogy ideje rátérni a bizniszre.
- Úgy látom vagy a pörölyfejű, vagy valaki más, de ártó szándékkal várt minket. Vagy a sokkoló, vagy valami szer hatása lehet, hogy elvesztettük a rövidtávú emlékezetünk.
Igyekeztem végig fürkészni a területet, bárminemű nyom után kutatva, ami elrablóinkhoz, vagy bármi máshoz információt szolgáltathat. Ha semmi ilyesmire nem akadtam, akkor nyugodt tekintettel a tornyok felé néztem és böktem a hüvelykujjammal.
- Ha nincs jobb javaslat, szerintem induljunk el azok felé a tornyok felé, aztán lesz ami lesz.
És ha nem érkezett jobb javaslat, már neki is indultam a dzsungelnek, hogy valamerre azért csak haladjunk erre az első pillantásra igen csak lehetetlen helyzetnek a megoldása érdekében. Messze voltam az aggódástól, de azért rossz előérzetem bőven volt, ezért igyekeztem felkészülni mindenre. De voltunk mi már rosszabb helyzetben is, ezt is megoldjuk majd valahogy.
Minden maradt a régiben, a többiek pontosan úgy viselkedtek, ahogy ilyenkor szoktak. Na, nem mintha én nem így tettem volna. Én voltam a csendes szemlélő, aki ízlelgette a helyzetet, csöndben, megfontoltan. Fiwi elsőnek pattant fel és már pörgött is az ügyön, mint ahogy mindig is szokta. Én még fel se ültem, ő már kihordott lában három szívinfarktust, hogy a fegyvereink, a pénzünk, de még a szemünk fénye, a gyönyörű hajónk is eltűnt. Valóban, ez volt a helyzet. Ez nem volt szerencsés. De egyben furcsa is volt. Ha pusztán ki akartak volna minket rabolni, nem vesződnek azzal hogy kitegyenek egy ismeretlen bolygón, szimplán felaprítanak a fénykardjainkkal, vagy fejbe lőnek Fiwi sugárvetőjével. Drex felsegített és én is átellenőriztem a dolgaimat. Nekem se volt meg semmi, csak a rajtam lévő göncök, azok se voltak teljesen a toppon. Megengedtem magamnak egy apró félmosolyt, miközben hallgattam Drex szokásos poénkodását, ahogy próbálta oldani a hangulatot. Pedig belül ő is biztosan parázott, hogy hol vannak a fegyvereink, vagy így egyáltalán mi, de sose volt az a fajta, aki ezt ki is mutatja, pláne hogy az ő szerepe ebben a hármasban pont a humor és a lazaság biztosítása volt.
Ideje volt nekem is hozni, amit tőlem vártak. Érdeklődve végig kutattam a környéket magunk körül. Egy tisztáson voltunk, szürkésfekete ég, villámlás, mennydörgés, meleg-párás idő, tipikus dzsungel. Kapásból beugrott egy tucat bolygó, már a Kamino közelében is, ahol lehetünk, de egyikkel se voltunk előrébb. Az esővíz első érzésre tisztának tűnt, méreganyagoktól mentesnek, mélyen beleszagoltam a levegőbe, hátha elárul valamit a környékről. A távolban tornyok magasodtak, semmi más nyoma nem volt civilizációnak, így tehát oda vezetett a mi utunk.
- Attól tartok ez most nem másnapos kalandjaink egyike.
Közöltem a tőlem már rég megszokott tárgyilagossággal az egyértelműt, csak hogy jelezzem, hogy ideje rátérni a bizniszre.
- Úgy látom vagy a pörölyfejű, vagy valaki más, de ártó szándékkal várt minket. Vagy a sokkoló, vagy valami szer hatása lehet, hogy elvesztettük a rövidtávú emlékezetünk.
Igyekeztem végig fürkészni a területet, bárminemű nyom után kutatva, ami elrablóinkhoz, vagy bármi máshoz információt szolgáltathat. Ha semmi ilyesmire nem akadtam, akkor nyugodt tekintettel a tornyok felé néztem és böktem a hüvelykujjammal.
- Ha nincs jobb javaslat, szerintem induljunk el azok felé a tornyok felé, aztán lesz ami lesz.
És ha nem érkezett jobb javaslat, már neki is indultam a dzsungelnek, hogy valamerre azért csak haladjunk erre az első pillantásra igen csak lehetetlen helyzetnek a megoldása érdekében. Messze voltam az aggódástól, de azért rossz előérzetem bőven volt, ezért igyekeztem felkészülni mindenre. De voltunk mi már rosszabb helyzetben is, ezt is megoldjuk majd valahogy.
Jonathan Skrex- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 70
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 62
Join date : 2017. Sep. 17.
Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW
Re: Devaron
by Rhyssa Edaara Quillan Kedd 19 Szept. 2017, 00:00
Ami elromolhat, el is romlik
Bilbousa melletti dzsungel, Devaron
Résztvevők: Jalea Fiwi Fry, Jonathan Skrex és Drexer Ragnos
Ahogyan a hármas próbálta felmérni, hogy mennyire voltak másnaposok és mennyire rúghattak be előző nap este rá kellett jönniük, amire mindenki ráhibázott, hogy valóban nem voltak másnaposok és nem egy jó kis görbe este okozta a bajaikat. Itt semmilyen nyom nem látszott a földön, hogy bárki idehozta, vagy húzta volna őket, helyette inkább az látszott, hogy a fák felsőbb ágai le vannak törve, vagy épp eltörve és megperzselődve. Teljesen egyértelmű, hogy mi okozta azokat.
Skrex volt az, aki felvetette a beszélgetés közben, hogy mi miatt is nem voltak emlékeik. Valóban ez lehetett drogtól, vagy épp valamilyen traumától, amit a sokkoló is okozhatott, vagy egyéb más dolog. De mivel fogalmuk sincs, hogy mi okozta, így egyelőre azt sem tudhatták, hogy mikorra múlik el a hatása. Maximum reménykedhettek abban, hogy átmenetei és nem végleges mindez. Ezek után még felhozta, hogy kellene indulniuk a civilizáció irányába, amit látnak a fák ágai felett.
Mindezt meg is tették, a fák és indák között kellett haladni nagyjából fél standard órát ahhoz, hogy végül kibukkanjanak a fák takarásából és egy útra érkezzenek, ami nem messze futott a városka határától.
A város szélén a neontáblán a következő felirat állt: „Üdvözöljük Bilbouse-ban”. Ebből aki járatosabb ennek a szektornak a bolygói között, már tudhatta, hogy merre is vannak egészen pontosan. Maga a város főleg vályogházszerűségekből állt, nem volt túl modern és fejlett, a távolban egy templom volt megtalálható, annak a tornyait látták, amit még korábban a köztársaság épített itt, de mára a helyiek használják. Egy kisebb űrkikötőnek nevezhető talán két-három teherhajónyi hellyel rendelkező dokk is volt a város másik végén, egy-két modernebb kantina, amit a külvilágiak nyitottak, de semmi egyéb.
Skrex volt az, aki felvetette a beszélgetés közben, hogy mi miatt is nem voltak emlékeik. Valóban ez lehetett drogtól, vagy épp valamilyen traumától, amit a sokkoló is okozhatott, vagy egyéb más dolog. De mivel fogalmuk sincs, hogy mi okozta, így egyelőre azt sem tudhatták, hogy mikorra múlik el a hatása. Maximum reménykedhettek abban, hogy átmenetei és nem végleges mindez. Ezek után még felhozta, hogy kellene indulniuk a civilizáció irányába, amit látnak a fák ágai felett.
Mindezt meg is tették, a fák és indák között kellett haladni nagyjából fél standard órát ahhoz, hogy végül kibukkanjanak a fák takarásából és egy útra érkezzenek, ami nem messze futott a városka határától.
A város szélén a neontáblán a következő felirat állt: „Üdvözöljük Bilbouse-ban”. Ebből aki járatosabb ennek a szektornak a bolygói között, már tudhatta, hogy merre is vannak egészen pontosan. Maga a város főleg vályogházszerűségekből állt, nem volt túl modern és fejlett, a távolban egy templom volt megtalálható, annak a tornyait látták, amit még korábban a köztársaság épített itt, de mára a helyiek használják. Egy kisebb űrkikötőnek nevezhető talán két-három teherhajónyi hellyel rendelkező dokk is volt a város másik végén, egy-két modernebb kantina, amit a külvilágiak nyitottak, de semmi egyéb.
- template nélkül:
Ahogyan a hármas próbálta felmérni, hogy mennyire voltak másnaposok és mennyire rúghattak be előző nap este rá kellett jönniük, amire mindenki ráhibázott, hogy valóban nem voltak másnaposok és nem egy jó kis görbe este okozta a bajaikat. Itt semmilyen nyom nem látszott a földön, hogy bárki idehozta, vagy húzta volna őket, helyette inkább az látszott, hogy a fák felsőbb ágai le vannak törve, vagy épp eltörve és megperzselődve. Teljesen egyértelmű, hogy mi okozta azokat.
Skrex volt az, aki felvetette a beszélgetés közben, hogy mi miatt is nem voltak emlékeik. Valóban ez lehetett drogtól, vagy épp valamilyen traumától, amit a sokkoló is okozhatott, vagy egyéb más dolog. De mivel fogalmuk sincs, hogy mi okozta, így egyelőre azt sem tudhatták, hogy mikorra múlik el a hatása. Maximum reménykedhettek abban, hogy átmenetei és nem végleges mindez. Ezek után még felhozta, hogy kellene indulniuk a civilizáció irányába, amit látnak a fák ágai felett.
Mindezt meg is tették, a fák és indák között kellett haladni nagyjából fél standard órát ahhoz, hogy végül kibukkanjanak a fák takarásából és egy útra érkezzenek, ami nem messze futott a városka határától.
A város szélén a neontáblán a következő felirat állt: „Üdvözöljük Bilbouse-ban”. Ebből aki járatosabb ennek a szektornak a bolygói között, már tudhatta, hogy merre is vannak egészen pontosan. Maga a város főleg vályogházszerűségekből állt, nem volt túl modern és fejlett, a távolban egy templom volt megtalálható, annak a tornyait látták, amit még korábban a köztársaság épített itt, de mára a helyiek használják. Egy kisebb űrkikötőnek nevezhető talán két-három teherhajónyi hellyel rendelkező dokk is volt a város másik végén, egy-két modernebb kantina, amit a külvilágiak nyitottak, de semmi egyéb.
Jalea Fiwi Fry / Zöldike
Üzletember, Csempész, Szürke Jedi
Játékostárs(ak) neve: Drexer Ragnos és Jonathan Skrex
~ Helyszín: Bilbouse mellett ~
- kép:
El kellett magamban számolnom úgy tízig, hogy ezúttal ne töröljem le Drex arcáról a bamba vigyort, amikor nyugtatni próbált.
- Nekem az a hajó a megélhetésem – mondtam. – Ha az nincs, miből akarod a tivornyázásokat, k*rvákat, és minden egyebet fizetni?! A fénykardok eltűntek, pech… de ha szépen nézünk a nagymesterre kapunk újakat, vagy csináltat velünk. Pénzt bárhol tudunk kivenni, sugárpisztoly könnyedén szerezhető. De egy hajót mégis honnan szerzünk, főleg, hogy nem is a mienk, hanem a renddé?!
Ha meg nem kapok hajót nem lesz arra pénzem sem, hogy egy újat, egy sajátot vegyek, ami igencsak kellemetlen tud lenni. Az pedig totálisan elcseszte volna a dolgokat. Úgy számoltam korábban, hogy nagyjából fél év, maximum egy éven belül tudok magamnak is venni egy sajátot, egy használtat, vagy egy újat, régebbi szériából, de így nem! Ha ez megtörténne, akkor nem függnék teljesen a rendtől, hanem független lennék, ami nekik és nekem is remek lenne. Akkor pedig még nem is szóltam „Cutie”-ról sem, hogy ő is ott volt a hajón és egy ilyen nagyszerű asztromechet kár lett volna elhagyni, a rózsaszín színe úgyis eléggé egyedi volt! Nem is tudom, hogy hány bolygót jártam be addig, hogy megszerezzem. Strex szavaira bólogattam.
- Bárki is volt, ki fogom tekerni a nyakát, hogyha megtaláljuk! – szögeztem le. – Bárki más ilyet tervezne, húzzon sorszámot!
Menjünk a tornyok felé, körbenéztem, hogy volt-e még valahol efféle, vagy bármi más nyom. Csak az égett leveleket és ágakat láttam meg. Szóval lehet, hogy a saját hajómból dobtak ki, akkor aztán bottal üthettük a nyomukat.
- Menjünk, hátha arra találunk valami nyomot – mondtam.
Meg száraz ruhát, mert minden rajtam levő ruhámból a vizet csavarhattam volna. Ezzel, ha a többiek is jönnek, akkor elindultam a város irányába, a természet adta ügyességemet is igyekszem felhasználni arra, hogy ne essek, vagy csússzak el a sáros, csúszós talajon. Ha találtam valamilyen nagyobb levelet, amit esernyőnek használhatok. Ha végül megérkezünk a város szélére, akkor már eltudtam olvasni a feliratát a városnak. Nos, ennyire peremvidék koszfészekbe nem szokásom járni, sem árut szállítani. Ha jól rémlik, akkor legalább még mindig a Kamino közelében vagyunk. Remélem valaki megerősíti a ki nem mondott szavaimat.
- Nos hol nézzünk szét először? – kérdeztem. – Hárman háromfelé, vagy maradjunk együtt?
Mindkettőnek megvoltak a maga előnyei és hátránya, így a fiúkra bíztam, hogy mit is szeretnének.
- felszerelés:
- - a ruházata (mint a képen)
- template nélkül:
- ~ Helyszín: Bilbouse mellett ~
- kép:
El kellett magamban számolnom úgy tízig, hogy ezúttal ne töröljem le Drex arcáról a bamba vigyort, amikor nyugtatni próbált.
- Nekem az a hajó a megélhetésem – mondtam. – Ha az nincs, miből akarod a tivornyázásokat, k*rvákat, és minden egyebet fizetni?! A fénykardok eltűntek, pech… de ha szépen nézünk a nagymesterre kapunk újakat, vagy csináltat velünk. Pénzt bárhol tudunk kivenni, sugárpisztoly könnyedén szerezhető. De egy hajót mégis honnan szerzünk, főleg, hogy nem is a mienk, hanem a renddé?!
Ha meg nem kapok hajót nem lesz arra pénzem sem, hogy egy újat, egy sajátot vegyek, ami igencsak kellemetlen tud lenni. Az pedig totálisan elcseszte volna a dolgokat. Úgy számoltam korábban, hogy nagyjából fél év, maximum egy éven belül tudok magamnak is venni egy sajátot, egy használtat, vagy egy újat, régebbi szériából, de így nem! Ha ez megtörténne, akkor nem függnék teljesen a rendtől, hanem független lennék, ami nekik és nekem is remek lenne. Akkor pedig még nem is szóltam „Cutie”-ról sem, hogy ő is ott volt a hajón és egy ilyen nagyszerű asztromechet kár lett volna elhagyni, a rózsaszín színe úgyis eléggé egyedi volt! Nem is tudom, hogy hány bolygót jártam be addig, hogy megszerezzem. Strex szavaira bólogattam.
- Bárki is volt, ki fogom tekerni a nyakát, hogyha megtaláljuk! – szögeztem le. – Bárki más ilyet tervezne, húzzon sorszámot!
Menjünk a tornyok felé, körbenéztem, hogy volt-e még valahol efféle, vagy bármi más nyom. Csak az égett leveleket és ágakat láttam meg. Szóval lehet, hogy a saját hajómból dobtak ki, akkor aztán bottal üthettük a nyomukat.
- Menjünk, hátha arra találunk valami nyomot – mondtam.
Meg száraz ruhát, mert minden rajtam levő ruhámból a vizet csavarhattam volna. Ezzel, ha a többiek is jönnek, akkor elindultam a város irányába, a természet adta ügyességemet is igyekszem felhasználni arra, hogy ne essek, vagy csússzak el a sáros, csúszós talajon. Ha találtam valamilyen nagyobb levelet, amit esernyőnek használhatok. Ha végül megérkezünk a város szélére, akkor már eltudtam olvasni a feliratát a városnak. Nos, ennyire peremvidék koszfészekbe nem szokásom járni, sem árut szállítani. Ha jól rémlik, akkor legalább még mindig a Kamino közelében vagyunk. Remélem valaki megerősíti a ki nem mondott szavaimat.
- Nos hol nézzünk szét először? – kérdeztem. – Hárman háromfelé, vagy maradjunk együtt?
Mindkettőnek megvoltak a maga előnyei és hátránya, így a fiúkra bíztam, hogy mit is szeretnének.- felszerelés:
- - a ruházata (mint a képen)
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Devaron
by Drexer Kedd 19 Szept. 2017, 08:31
Drex igazat adott Fiwinek, de ezt természetesen nem mondta ki. Tisztában volt vele, hogy mennyivel fontosabb a számukra egy hajó, mint a felszerelésük többi része, viszont neki mégis a kardok elvesztése fájt a legjobban.
A nő agresszív megjegyzésére csak elmosolyodott. Nem ígérek semmit Fiwi, de tekergethet nyugodtan a nyakukat, már ha marad még tekergetnivaló, az első találkozásunk után.
Közben egyedi biológiai kísérletével megállapította, hogy a közelmúltban valószínűleg nem fogyasztottak alkoholt. Akkor viszont mitől veszítették el az emlékeiket? Jonathan verziói közül a drogot tartotta valószínűnek, arra minimális esélyt látott, hogy egy sokkoló mindhármukra pontosan ugyanazt a hatást fejtse ki.
- Ez valami szar narkó volt – mondta szinte már komoran. Aki ismeri Őt, tudja róla, hogy sok rossz tulajdonsága van, de a szintetikus tudatmódosítókat szívből gyűlöli. – Szerintem randi-drog. – Hátrasimította a haját és megigazította a ruháját. – Remélem legalább nem dugtak sorra minket!
Maga sem szeretett volna a kelleténél több időt eltölteni az esőben, így támogatta az indulás ötletét és szokásához híven a sort zárva indult el a tornyok felé. Előtte még szemügyre vette a terepet, árulkodó nyomok után kutatva, viszont a megperzselődött lombkoronán kívül semmit nem talált, ami említésre méltó lett volna. Nagyon úgy festett, hogy egy hajóból dobták ki őket.
Amint megérkeztek a város bejáratához, azonnal meglátták a nevét hirdető táblát. Drex bízott benne, hogy barátai hallottak már erről a porfészekről, mert számára abszolút semmit nem mondott a Bilbouse név.
- Tudja valaki, hol van ez a világváros? – kérdezte a közeli épületeket fürkészve.
Sok helyen megfordult már kalandjai során, de ez eddig még kimaradt. Szívesebben tudnék le mást a bakancslistámról.
- Szerintem maradjunk együtt – felelte Fiwi kérdésére. – Fegyvertelenek vagyunk, nem ismerünk senkit és ki tudja, talán még hittérítők is akadnak erre. Én nem vállalom be ezt egyedül.
A feje még mindig fájt, viszont talán valamit már enyhült a lüktetés. Kicsit bánta, hogy soha nem figyelt oda, amikor lehetősége lett volna megtanulni az Erőt használva gyógyítani, de valahogy mindig más érdekelte inkább. Ahogy mindenkinek meg van a maga helye a világban, úgy viszonylag jól behatárolható szerepük van az embereknek egy-egy kisebb csoport egészséges működtetése érdekében is. Ez alapján pedig inkább Jonathan érezheti rosszabbul magát, amiért nem tud gyógyítani. Neki sokkal jobban állna egy ilyen Erőalkalmzás. Én maradok a menő dolgoknál.
- Na, merre? – kérdezte. - Alapból a kantinát mondta volna, de mivel nem volt pénzük és egy hajót kerestek éppen, tisztában volt vele, hogy számos jobb döntés létezik ennél. Mondjuk a dokkok.
A nő agresszív megjegyzésére csak elmosolyodott. Nem ígérek semmit Fiwi, de tekergethet nyugodtan a nyakukat, már ha marad még tekergetnivaló, az első találkozásunk után.
Közben egyedi biológiai kísérletével megállapította, hogy a közelmúltban valószínűleg nem fogyasztottak alkoholt. Akkor viszont mitől veszítették el az emlékeiket? Jonathan verziói közül a drogot tartotta valószínűnek, arra minimális esélyt látott, hogy egy sokkoló mindhármukra pontosan ugyanazt a hatást fejtse ki.
- Ez valami szar narkó volt – mondta szinte már komoran. Aki ismeri Őt, tudja róla, hogy sok rossz tulajdonsága van, de a szintetikus tudatmódosítókat szívből gyűlöli. – Szerintem randi-drog. – Hátrasimította a haját és megigazította a ruháját. – Remélem legalább nem dugtak sorra minket!
Maga sem szeretett volna a kelleténél több időt eltölteni az esőben, így támogatta az indulás ötletét és szokásához híven a sort zárva indult el a tornyok felé. Előtte még szemügyre vette a terepet, árulkodó nyomok után kutatva, viszont a megperzselődött lombkoronán kívül semmit nem talált, ami említésre méltó lett volna. Nagyon úgy festett, hogy egy hajóból dobták ki őket.
Amint megérkeztek a város bejáratához, azonnal meglátták a nevét hirdető táblát. Drex bízott benne, hogy barátai hallottak már erről a porfészekről, mert számára abszolút semmit nem mondott a Bilbouse név.
- Tudja valaki, hol van ez a világváros? – kérdezte a közeli épületeket fürkészve.
Sok helyen megfordult már kalandjai során, de ez eddig még kimaradt. Szívesebben tudnék le mást a bakancslistámról.
- Szerintem maradjunk együtt – felelte Fiwi kérdésére. – Fegyvertelenek vagyunk, nem ismerünk senkit és ki tudja, talán még hittérítők is akadnak erre. Én nem vállalom be ezt egyedül.
A feje még mindig fájt, viszont talán valamit már enyhült a lüktetés. Kicsit bánta, hogy soha nem figyelt oda, amikor lehetősége lett volna megtanulni az Erőt használva gyógyítani, de valahogy mindig más érdekelte inkább. Ahogy mindenkinek meg van a maga helye a világban, úgy viszonylag jól behatárolható szerepük van az embereknek egy-egy kisebb csoport egészséges működtetése érdekében is. Ez alapján pedig inkább Jonathan érezheti rosszabbul magát, amiért nem tud gyógyítani. Neki sokkal jobban állna egy ilyen Erőalkalmzás. Én maradok a menő dolgoknál.
- Na, merre? – kérdezte. - Alapból a kantinát mondta volna, de mivel nem volt pénzük és egy hajót kerestek éppen, tisztában volt vele, hogy számos jobb döntés létezik ennél. Mondjuk a dokkok.
Drexer- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 6
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Sep. 16.
Karakteradatok
Főkarakter: Drexer
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Devaron
by Jonathan Skrex Kedd 19 Szept. 2017, 17:49
Teljesen meg tudtam érteni Fiwit, nekem is a szemem fénye volt az űrhajónk. A Nagoon fénye névre keresztelt ócskavas nem csak minket, de az egész rendet kihúzta már végtelen vészes szituból, nem egyszer múlott már rajta mindannyiunk túlélése. Ha mást nem akkor legalább azt reméltem, hogy azok a kis mókás meglepetések, amiket Fiwi az illetéktelen behatolók és használók ellen szerelt be a gépezetbe, ha mást nem is, de legalább megkeserítik az aktuális használók mindannapjait. A másik pedig, amit csak remélni tudtam, hogy idővel megtaláljuk majd a drágát. A megtépázott és megperzselt lombkoronákból arra lehetett következtetni, hogy a saját hajónkból lettünk ide kikukázva, ami egy felettébb bosszantó felismerés volt.
- Ne aggódj Fiwi, meg fogjuk találni a felelőst és vissza fogjuk szerezni a cuccainkat. Ő meg amit kap tőlünk, az fixen nem teszi majd zsebre.
A többiek is arra a következtésre jutottak, főleg eddigi előéletünk nyomán, hogy ez nem egy görbe este kimenete volt, de az is jogos felvetés hogy a sokkolók aligha okozhattak ennyire konzisztens emlékezetvesztést mindhármunknál, akkor valóban maradtak a drogok. Utáltam az ilyen cuccokat, még az orvosi anyagokat is, mindig tompította a reflexeimet, az Erővel való kapcsolatomról nem is beszélve. Ez pont egy olyan káros szenvedély volt, amit még Drex is megvetett, ahhoz aztán tényleg vacak dolognak kell lenni. Akármi is történt, ácsorgással biztosan nem volt esélyünk a dolog megoldására, ezért el is indultunk a távolban kiszúrt tornyok felé.
Az idő nem is lehetett volna pocsékabb. Fél órát baktattunk az esőben, a ruháinkból vödörnyi vizet lehetett volna facsarni. De semmi csapda, vagy veszély nem várt minket a dzsungelben, akárki is dobott ki minket, eléggé lazán kezelte a helyzetet és mintha biztos lett volna, hogy nem akadunk a nyomára. Gyanús volt ez az egész. Ha valaki csapdát állított nekünk, specifikusan nekünk, lett volna annyi esze, hogy meg is szabadul tőlünk végérvényesen. Borzasztóan frusztráló volt, hogy nem emlékeztem, hogy a viharba kerülhettünk arra a tisztásra, akárhogy forogtak a fogaskerekek, nem ugrott be semmi. Ez nem tetszett. Legalább annyi jót elmondhatunk, hogy hamar sikerült visszajutnunk a civilizációba. És egy tábla már fényt is derített a tartózkodási helyünkre.
- Bilbouse. A Devaron-on vagyunk. Nem vesződtek sokat azzal, hogy a Kaminótól messzire vigyenek minket.
Mondtam szinte robotikusan az információkat, amiket sok éves utazgatás, meg galaxis térképek tanulmányázásával töltött hosszú idők alatt elsajátítottam. Szerettem mindig tudni merre vagyok, de főleg hogy hogyan juthatok onnan haza. Innen, hajó nélkül ez nem tűnt egy túlzottan egyszerű feladatnak. Na nem mintha sietettem volna. Mindenekelőtt szerettem volna megtalálni azt a kedves személyt, aki a jelenlegi helyzetünkért volt felelős.
A település enyhén szólva se volt egy nagy szám. Vályogház szerű épületek, egy egész pofás templom, egy űrkikötőnek aligha csúfolható dokk, meg pár kantina. Távolról roppantul vendégcsalogató placc volt. Ideje lett volna közelebbről is szemügyre venni. Már csak a módszert kellett megvitatni. A tőlem már jól ismert mozdulattal kezdtem el az államat vakargatni és elmélyülten hümmögni, ezt társaim már megszokhatták az évek alatt, ez volt a gondolkodós pozícióm.
- Egyelőre én is támogatom, hogy maradjunk együtt. Ismeretlen terepen vagyunk. Nem árt óvatosnak lenni.
Többen többfelé több esélyünk lett volna bármit találni, de annak is erősen megnövekedett volna az esélye, hogy a helyiek, vagy a bokrokban lapuló rosszakaróink egyesével bedarálnak minket. Pillanatnyilag az volt a legbiztonságosabb lépés, ha együtt maradunk, amíg nem biztosítjuk a terepet. Na de merre?
- Biztos arra gondoltok, amire én, egy hajót keresünk, nyilván a dokkok környékén kellene kezdenünk. Őszintén szólva, akárki is babrál velünk, nagyon meglepődnék, ha akkora idióta lenne, hogy miután kitesz minket a dzusngelbe, sértetlenül és őrizetlenül, beparkoljon a legközelebbi városba. De próba szerencse, kezdjük ott. Ha ott semmi, nézzünk meg pár kantinát, aztán azt a pofás kis templomot. Amíg nincs jobb ötletünk, kit is keresünk, próbáljuk előkeríteni ezt a pörölyfejűt. De érdeklődhetünk a klasszikus, történt-e bármi szokatlan errefelé stílusban is. Jobb javaslatom egyelőre nincs.
Nem tűnt olyan borzalmasan nagy helynek, hogy el lehessen benne nyomtalanul rejtőzni. Ha találhattunk bármi nyomot az ithoriairól, vagy egyéb gyanús, nem megszokott alakról errefelé, (amilyennek amúgy mi is számítottunk most), akkor az esélyeink bőven nem voltak rosszak. A dokkok-kantinák-templom egy egészen működőképes útvonalnak tűnt, hogy betárazzunk információkból. És közben reménykedtem, hogy a létező legpocsékabb hajótolvajjal van dolgunk és ott fog csücsülni a drága szekerünk a dokkokban, ezzel le is zárva ezt az egyre irritálóbb kiruccanást.
- Ne aggódj Fiwi, meg fogjuk találni a felelőst és vissza fogjuk szerezni a cuccainkat. Ő meg amit kap tőlünk, az fixen nem teszi majd zsebre.
A többiek is arra a következtésre jutottak, főleg eddigi előéletünk nyomán, hogy ez nem egy görbe este kimenete volt, de az is jogos felvetés hogy a sokkolók aligha okozhattak ennyire konzisztens emlékezetvesztést mindhármunknál, akkor valóban maradtak a drogok. Utáltam az ilyen cuccokat, még az orvosi anyagokat is, mindig tompította a reflexeimet, az Erővel való kapcsolatomról nem is beszélve. Ez pont egy olyan káros szenvedély volt, amit még Drex is megvetett, ahhoz aztán tényleg vacak dolognak kell lenni. Akármi is történt, ácsorgással biztosan nem volt esélyünk a dolog megoldására, ezért el is indultunk a távolban kiszúrt tornyok felé.
Az idő nem is lehetett volna pocsékabb. Fél órát baktattunk az esőben, a ruháinkból vödörnyi vizet lehetett volna facsarni. De semmi csapda, vagy veszély nem várt minket a dzsungelben, akárki is dobott ki minket, eléggé lazán kezelte a helyzetet és mintha biztos lett volna, hogy nem akadunk a nyomára. Gyanús volt ez az egész. Ha valaki csapdát állított nekünk, specifikusan nekünk, lett volna annyi esze, hogy meg is szabadul tőlünk végérvényesen. Borzasztóan frusztráló volt, hogy nem emlékeztem, hogy a viharba kerülhettünk arra a tisztásra, akárhogy forogtak a fogaskerekek, nem ugrott be semmi. Ez nem tetszett. Legalább annyi jót elmondhatunk, hogy hamar sikerült visszajutnunk a civilizációba. És egy tábla már fényt is derített a tartózkodási helyünkre.
- Bilbouse. A Devaron-on vagyunk. Nem vesződtek sokat azzal, hogy a Kaminótól messzire vigyenek minket.
Mondtam szinte robotikusan az információkat, amiket sok éves utazgatás, meg galaxis térképek tanulmányázásával töltött hosszú idők alatt elsajátítottam. Szerettem mindig tudni merre vagyok, de főleg hogy hogyan juthatok onnan haza. Innen, hajó nélkül ez nem tűnt egy túlzottan egyszerű feladatnak. Na nem mintha sietettem volna. Mindenekelőtt szerettem volna megtalálni azt a kedves személyt, aki a jelenlegi helyzetünkért volt felelős.
A település enyhén szólva se volt egy nagy szám. Vályogház szerű épületek, egy egész pofás templom, egy űrkikötőnek aligha csúfolható dokk, meg pár kantina. Távolról roppantul vendégcsalogató placc volt. Ideje lett volna közelebbről is szemügyre venni. Már csak a módszert kellett megvitatni. A tőlem már jól ismert mozdulattal kezdtem el az államat vakargatni és elmélyülten hümmögni, ezt társaim már megszokhatták az évek alatt, ez volt a gondolkodós pozícióm.
- Egyelőre én is támogatom, hogy maradjunk együtt. Ismeretlen terepen vagyunk. Nem árt óvatosnak lenni.
Többen többfelé több esélyünk lett volna bármit találni, de annak is erősen megnövekedett volna az esélye, hogy a helyiek, vagy a bokrokban lapuló rosszakaróink egyesével bedarálnak minket. Pillanatnyilag az volt a legbiztonságosabb lépés, ha együtt maradunk, amíg nem biztosítjuk a terepet. Na de merre?
- Biztos arra gondoltok, amire én, egy hajót keresünk, nyilván a dokkok környékén kellene kezdenünk. Őszintén szólva, akárki is babrál velünk, nagyon meglepődnék, ha akkora idióta lenne, hogy miután kitesz minket a dzusngelbe, sértetlenül és őrizetlenül, beparkoljon a legközelebbi városba. De próba szerencse, kezdjük ott. Ha ott semmi, nézzünk meg pár kantinát, aztán azt a pofás kis templomot. Amíg nincs jobb ötletünk, kit is keresünk, próbáljuk előkeríteni ezt a pörölyfejűt. De érdeklődhetünk a klasszikus, történt-e bármi szokatlan errefelé stílusban is. Jobb javaslatom egyelőre nincs.
Nem tűnt olyan borzalmasan nagy helynek, hogy el lehessen benne nyomtalanul rejtőzni. Ha találhattunk bármi nyomot az ithoriairól, vagy egyéb gyanús, nem megszokott alakról errefelé, (amilyennek amúgy mi is számítottunk most), akkor az esélyeink bőven nem voltak rosszak. A dokkok-kantinák-templom egy egészen működőképes útvonalnak tűnt, hogy betárazzunk információkból. És közben reménykedtem, hogy a létező legpocsékabb hajótolvajjal van dolgunk és ott fog csücsülni a drága szekerünk a dokkokban, ezzel le is zárva ezt az egyre irritálóbb kiruccanást.
Jonathan Skrex- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 70
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 62
Join date : 2017. Sep. 17.
Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW
Re: Devaron
by Rhyssa Edaara Quillan Szer. 20 Szept. 2017, 00:00
Ami elromolhat, el is romlik
Bilbousa, Devaron
Résztvevők: Jalea Fiwi Fry, Jonathan Skrex és Drexer Ragnos
A trió úgy döntött a végén, hogy együtt marad és az „űrkikötőben” kezdik meg a kutakodást, ha pedig úgy alakul még mindig tudnak kérdezgetni. A városban már lehetett úgy haladni, hogy fedett részen és nem esett rájuk az eső, itt bent az idő is kellemesebb volt, nem volt olyan kellemetlen, mint kint a dzsungelben. Bár fémből, vagy betonból készült út nem volt, minden földből volt. A hely valóban nem volt a civilizáció csúcsa, még a Tundon is jobbak voltak a körülmények. Ismét jó tíz-tizenöt perces séta következett, aminek a végén megérkeztek az űrkikötőbe. Már, ha annak lehetett nevezni a dolgot. Egy darab hangárépület volt összesen és előtte egy leszállópálya. Ha körbenéz a hármas és benéz a hangárba, akkor láthatták, hogy ott maximum két kisebb csapatszállító fér el, vagy egy teherhajó, azaz nagyon kicsi volt mindez. A Nagoon Fénye pedig nem volt itt.
Miközben itt nézelődnek, egy helyi származású nő – abból is a kisebbségbe tartozó – szólította meg őket, mögötte pedig egy protokolldroid is volt.
- Hello, segíthetek valamiben? – kérdezte.
Miközben itt nézelődnek, egy helyi származású nő – abból is a kisebbségbe tartozó – szólította meg őket, mögötte pedig egy protokolldroid is volt.
- Hello, segíthetek valamiben? – kérdezte.
- template nélkül:
A trió úgy döntött a végén, hogy együtt marad és az „űrkikötőben” kezdik meg a kutakodást, ha pedig úgy alakul még mindig tudnak kérdezgetni. A városban már lehetett úgy haladni, hogy fedett részen és nem esett rájuk az eső, itt bent az idő is kellemesebb volt, nem volt olyan kellemetlen, mint kint a dzsungelben. Bár fémből, vagy betonból készült út nem volt, minden földből volt. A hely valóban nem volt a civilizáció csúcsa, még a Tundon is jobbak voltak a körülmények. Ismét jó tíz-tizenöt perces séta következett, aminek a végén megérkeztek az űrkikötőbe. Már, ha annak lehetett nevezni a dolgot. Egy darab hangárépület volt összesen és előtte egy leszállópálya. Ha körbenéz a hármas és benéz a hangárba, akkor láthatták, hogy ott maximum két kisebb csapatszállító fér el, vagy egy teherhajó, azaz nagyon kicsi volt mindez. A Nagoon Fénye pedig nem volt itt.
Miközben itt nézelődnek, egy helyi származású nő – abból is a kisebbségbe tartozó – szólította meg őket, mögötte pedig egy protokolldroid is volt.
- Hello, segíthetek valamiben? – kérdezte.
Jalea Fiwi Fry / Zöldike
Üzletember, Csempész, Szürke Jedi
Játékostárs(ak) neve: Drexer Ragnos és Jonathan Skrex
~ Helyszín: Bilbouse űrkikötő ~
- kép:
Egyet kellett értenem a két jómadárral, hogy valószínűleg valamilyen drog, vagy gyógyszer lehetett az, amivel kiütöttek minket. A remek kérdés, hogy miért és miért nem végeztek velünk utána?
- Egy nem tiszta – mondtam. – Bár… nem tudom, hogy hol ütöttek ki minket, de ha még a Kaminon ütöttek ki minket… miért nem dobtak be az óceánba? Ott aztán soha sem találna meg minket.
Csaknem morálja van a rablónak, hogy nem öl meg senkit? Eléggé nevetséges felfogás és nem hosszú életű az ilyen, vagy nem is tudom, még bármi más lehet. De nem volt türelmem arra, hogy ezen gondolkodjam, mert minden harmadik pillanatban az a kép ugrott be a lelki szemeim elé, hogy a nyakát fojtogatom az illetőnek és kitekerem azt. Képletesen értve persze, előbb információkat akarok és csak utána halhat meg.
- Hacsak nem fáj a hátsó feled Drex, akkor nem – néztem rá egy ártatlan mosollyal.
A városka határához való megérkezés után persze, hogy Drex volt az, aki rákérdezett, hogy hol is vagyunk. Szerencsére Skrex tudta mindezt és még gyors és hatékony felvilágosítást tartott. A kérdésemre is megvolt a válasz, hogy együtt fogunk maradni. Valóban biztonságosabb volt így fegyvertelenül, emlékek nélkül. Ki tudja, hogy nem-e vadászik még ránk valaki. Az egészséges paranoia roppant egészséges tud lenni, hogyha nem viszzük túlzásba, és nem akartam. Csak igyekeztem minden lehető részletet figyelembe venni.
- Akkor maradjunk együtt, a hittérítőkből én sem kérnék – bólintottam. – És irány az „űrkikötő”
Adtam igazat, megerősítést Skrex szavaira. Mindig is ő volt a legmegfontoltabb, leghiggadtabb közöttünk, belőle talán még rendes jedi is lett volna, hogyha ők akadnak rá. Szóval mivel ő ezt javasolta és remélhetőleg arra botlunk bele a legkisebb galibába így támogattam az ötletet. Bár abban kételkedtem, hogy még itt lenne a hajóm, de ha másért nem is, fuvar kellett, hogy kivigyenek minket erről a szó szerinti sárbolygóról. Amíg haladtunk, addig igyekeztem a legjobban az épületek „alatt” haladni, hogy kevesebb eső érjen, bár már úgyis teljesen mindegy volt.
- A templom? – vontam fel a szemöldököm haladás közben. – Ott lehetnek térítők, biztosan kell nekünk az? Ha „mázlink” van még Jedik is vannak ott, akik meg nem biztos, hogy túlságosan örülnének nekünk.
Amint megérkeztünk az „űrkikötőhöz” csalódottan láttam, hogy mekkora ez a hely, komolyan a Tundnak nagyobb a sajátja, pedig az a hely hivatalosan lakatlan, míg ez a bolygó pedig nem, igaz fejletlen.
- Körbenézünk? – kérdeztem a fiúkat.
Ha helyeseltek, akkor igyekeztem benézni a hangárba is, ahol persze nem volt a hajónk. Miért is lett volna! Majd feltudtam volna robbanni és toporzékoltam volna, ám ekkor egy hang szólított meg minket. A nő irányába néztem, wow, egy tollas devorian, még ilyet se láttam korábban. Nyúltam volna a holoprojectoromhoz, hogy megmutassam a hajómat, hogy ezt keresem, de rá kellett jönnöm ismét, hogy nincs meg.
- Látott errefelé egy L4000-es szállítóhajót? – kérdeztem.
Lehet, hogy célszerűbb lett volna azzal kezdeni, hogy minket látott-e már korábban…
- felszerelés:
- - a ruházata (mint a képen)
- template nélkül:
- ~ Helyszín: Bilbouse mellett ~
- kép:
Egyet kellett értenem a két jómadárral, hogy valószínűleg valamilyen drog, vagy gyógyszer lehetett az, amivel kiütöttek minket. A remek kérdés, hogy miért és miért nem végeztek velünk utána?
- Egy nem tiszta – mondtam. – Bár… nem tudom, hogy hol ütöttek ki minket, de ha még a Kaminon ütöttek ki minket… miért nem dobtak be az óceánba? Ott aztán soha sem találna meg minket.
Csaknem morálja van a rablónak, hogy nem öl meg senkit? Eléggé nevetséges felfogás és nem hosszú életű az ilyen, vagy nem is tudom, még bármi más lehet. De nem volt türelmem arra, hogy ezen gondolkodjam, mert minden harmadik pillanatban az a kép ugrott be a lelki szemeim elé, hogy a nyakát fojtogatom az illetőnek és kitekerem azt. Képletesen értve persze, előbb információkat akarok és csak utána halhat meg.
- Hacsak nem fáj a hátsó feled Drex, akkor nem – néztem rá egy ártatlan mosollyal.
A városka határához való megérkezés után persze, hogy Drex volt az, aki rákérdezett, hogy hol is vagyunk. Szerencsére Skrex tudta mindezt és még gyors és hatékony felvilágosítást tartott. A kérdésemre is megvolt a válasz, hogy együtt fogunk maradni. Valóban biztonságosabb volt így fegyvertelenül, emlékek nélkül. Ki tudja, hogy nem-e vadászik még ránk valaki. Az egészséges paranoia roppant egészséges tud lenni, hogyha nem viszzük túlzásba, és nem akartam. Csak igyekeztem minden lehető részletet figyelembe venni.
- Akkor maradjunk együtt, a hittérítőkből én sem kérnék – bólintottam. – És irány az „űrkikötő”
Adtam igazat, megerősítést Skrex szavaira. Mindig is ő volt a legmegfontoltabb, leghiggadtabb közöttünk, belőle talán még rendes jedi is lett volna, hogyha ők akadnak rá. Szóval mivel ő ezt javasolta és remélhetőleg arra botlunk bele a legkisebb galibába így támogattam az ötletet. Bár abban kételkedtem, hogy még itt lenne a hajóm, de ha másért nem is, fuvar kellett, hogy kivigyenek minket erről a szó szerinti sárbolygóról. Amíg haladtunk, addig igyekeztem a legjobban az épületek „alatt” haladni, hogy kevesebb eső érjen, bár már úgyis teljesen mindegy volt.
- A templom? – vontam fel a szemöldököm haladás közben. – Ott lehetnek térítők, biztosan kell nekünk az? Ha „mázlink” van még Jedik is vannak ott, akik meg nem biztos, hogy túlságosan örülnének nekünk.
Amint megérkeztünk az „űrkikötőhöz” csalódottan láttam, hogy mekkora ez a hely, komolyan a Tundnak nagyobb a sajátja, pedig az a hely hivatalosan lakatlan, míg ez a bolygó pedig nem, igaz fejletlen.
- Körbenézünk? – kérdeztem a fiúkat.
Ha helyeseltek, akkor igyekeztem benézni a hangárba is, ahol persze nem volt a hajónk. Miért is lett volna! Majd feltudtam volna robbanni és toporzékoltam volna, ám ekkor egy hang szólított meg minket. A nő irányába néztem, wow, egy tollas devorian, még ilyet se láttam korábban. Nyúltam volna a holoprojectoromhoz, hogy megmutassam a hajómat, hogy ezt keresem, de rá kellett jönnöm ismét, hogy nincs meg.
- Látott errefelé egy L4000-es szállítóhajót? – kérdeztem.
Lehet, hogy célszerűbb lett volna azzal kezdeni, hogy minket látott-e már korábban…- felszerelés:
- - a ruházata (mint a képen)
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Devaron
by Drexer Szer. 20 Szept. 2017, 08:01
- Nézzük a dolog jó oldalát – mondta, amint megérkeztek az űrkikötőbe -, legalább könnyű átnézni.
Valójában nagyon is bosszantotta a dolog, viszont maga is tisztában volt vele, hogy nem sok esélye volt annak, hogy itt megtalálják a hajójukat. A Galaxis legagyhalottabb emberrablóival lett volna dolguk, ha mégis itt pihen a gépük. Mondjuk eleve, ha még a bolygón tartózkodik az illető, már beférhet a top háromba. Aki bedrogoz, elrabol és kidob három Erőhasználót a dzsungelbe és nem fogja menekülőre, vagy borzasztó mértékben tökös, vagy minimum egy enyhe agyvérzéssel született.
Az viszont sehogy nem állt össze a férfi fejében, hogy mi értelme van a történéseknek. Egyértelmű, hogy az emberrablónak esélye volt megölnie Őket, mégsem tette. Erre pedig az a leglogikusabb magyarázat, hogy nem akarta bántani a triót. Lehet, hogy egy jólelkű hajó tolvajjal van dolgok, aki így szeretne előnyhöz jutni.
- A Kaminon lenniük kell felvételeknek rólunk. Ha visszajutunk oda, kitalálhatjuk, ki tette ezt velünk – javasolta. – Kövessük vissza az kaminoi tartózkodásunkat.
Egy női hang csendült és Drex öszönösen nyúlt a kardja után, de természetesen meglehetősen kevés sikerrel. Az idegen kinézete szokatlan volt, a férfi még sosem látott ilyen lényt. Számos helyen megfordult már, de a Galaxis akkora, hogy már megszokta az újdonságokat. Volt egy olyan érzése, hogy akkor is belefutna mindig valami újba, ha az egész életét a felfedezésnek és az utazgatásnak szentelné.
- Ki maga? – kérdezte gyanakvó tekintettel. – És ami talán még ennél is fontosabb, mi maga?
Drex is érezte, hogy ez kissé túl nyersre sikeredett, ezért próbált valamelyes javítani rajta. Ilyenkor kezdődtek mindig a valódi gondok.
- Mármint, nem vagyok rasszista vagy ilyesmi, ráadásul Ön egészen emberszerű. – Kis időre elhallgatott, de mindenki reményeit összetörve, végül folytatta. – Hadd használjam a humanoid szót, mert már maga az emberszerű kifejezés is rasszizmusra utal. Ön nagyon határozottan humanoid és mivel beszélni is tud, intelligens is lehet. Ráadásul nő, ami már önmagában is tiszteletet érdemel. Nem szeretném ha azt hinné, az első kérdéseim nyomán, hogy gondom lenne a magafajtával. – A hangár egyik végében észrevett egy elvonuló Kitonakot. – Látja, Ő ott olyan, mint egy kis háziállat, Ön viszont határozottan humanoid, szóval felejtse el a második kérdésem, megelégszem azzal is, ha csak a nevét árulja el.
~ Bocsi, srácok, egy péló vagyok – üzente barátainak mert Ő is tudta, hogy jobb lett volna hallgatnia.
Valójában nagyon is bosszantotta a dolog, viszont maga is tisztában volt vele, hogy nem sok esélye volt annak, hogy itt megtalálják a hajójukat. A Galaxis legagyhalottabb emberrablóival lett volna dolguk, ha mégis itt pihen a gépük. Mondjuk eleve, ha még a bolygón tartózkodik az illető, már beférhet a top háromba. Aki bedrogoz, elrabol és kidob három Erőhasználót a dzsungelbe és nem fogja menekülőre, vagy borzasztó mértékben tökös, vagy minimum egy enyhe agyvérzéssel született.
Az viszont sehogy nem állt össze a férfi fejében, hogy mi értelme van a történéseknek. Egyértelmű, hogy az emberrablónak esélye volt megölnie Őket, mégsem tette. Erre pedig az a leglogikusabb magyarázat, hogy nem akarta bántani a triót. Lehet, hogy egy jólelkű hajó tolvajjal van dolgok, aki így szeretne előnyhöz jutni.
- A Kaminon lenniük kell felvételeknek rólunk. Ha visszajutunk oda, kitalálhatjuk, ki tette ezt velünk – javasolta. – Kövessük vissza az kaminoi tartózkodásunkat.
Egy női hang csendült és Drex öszönösen nyúlt a kardja után, de természetesen meglehetősen kevés sikerrel. Az idegen kinézete szokatlan volt, a férfi még sosem látott ilyen lényt. Számos helyen megfordult már, de a Galaxis akkora, hogy már megszokta az újdonságokat. Volt egy olyan érzése, hogy akkor is belefutna mindig valami újba, ha az egész életét a felfedezésnek és az utazgatásnak szentelné.
- Ki maga? – kérdezte gyanakvó tekintettel. – És ami talán még ennél is fontosabb, mi maga?
Drex is érezte, hogy ez kissé túl nyersre sikeredett, ezért próbált valamelyes javítani rajta. Ilyenkor kezdődtek mindig a valódi gondok.
- Mármint, nem vagyok rasszista vagy ilyesmi, ráadásul Ön egészen emberszerű. – Kis időre elhallgatott, de mindenki reményeit összetörve, végül folytatta. – Hadd használjam a humanoid szót, mert már maga az emberszerű kifejezés is rasszizmusra utal. Ön nagyon határozottan humanoid és mivel beszélni is tud, intelligens is lehet. Ráadásul nő, ami már önmagában is tiszteletet érdemel. Nem szeretném ha azt hinné, az első kérdéseim nyomán, hogy gondom lenne a magafajtával. – A hangár egyik végében észrevett egy elvonuló Kitonakot. – Látja, Ő ott olyan, mint egy kis háziállat, Ön viszont határozottan humanoid, szóval felejtse el a második kérdésem, megelégszem azzal is, ha csak a nevét árulja el.
~ Bocsi, srácok, egy péló vagyok – üzente barátainak mert Ő is tudta, hogy jobb lett volna hallgatnia.
Drexer- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 6
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Sep. 16.
Karakteradatok
Főkarakter: Drexer
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Devaron
by Jonathan Skrex Szer. 20 Szept. 2017, 19:50
Nem csak nekem ütött szöget a fejemben ez a furcsa ügy, Fiwi és Drex is értetlenül töprengtek ezen az egész rablás histrórián. Kinek állt érdekében hogy kiszúrjon velünk? Mert ez eddig egy nagyon idegesítő csínynek a látszatát kelti. Addig oké, hogy valaki tőrbe csal minket, elkábít, kirabol, meg minden, keresztbe tettünk már egy pár embernek (vagy éppen nem embernek ebben a Galaxisban). De miért hagyott minket életben? Talán valami galamblelkű hajótolvaj állt a háttérben, aki nem akarta bemocskolni a kezét. Vagy tényleg nem akart ártani nekünk, csak a cuccainkra fájt a foga. De miért kockáztatná meg bárki, aki picit is ismer minket, hogy a nyomába eredjünk, nyakon csípjük és leverjük rajta az összes adósságát. Nem állt össze a kép. Robbant furcsa látványt nyújthattam, ahogy Bilbouse utcáit róttuk így hármasban, bőrig ázva, igyekezve hogy ne legyünk csatakosabbak, én pedig megállás nélkül vakarásztam az állam és hümmögtem, miközben szépen, komótosan megközelítettük az űrkikötőt.
- Nekem sem áll össze az egész. A legnagyobb probléma az, hogy fogalmunk sincs, meddig jutottunk el a történetben önszántukból és mennyit töröltek ki a drogok. Lehet, hogy teljesen szándékosan repültünk át ide és csak itt kábítottak el minket. Ez esetben a kaminoi dolgokkal kitörölhetjük a formás kis fenekünket, mert a válaszok itt vannak, ezen a bolygón. Én azt mondanám először nézzünk itt körbe rendesen, hátha valaki felismer vagy minket, vagy a pörölyfejűt, vagy akárkit.
Fejtegettem a szokásos kis agymenéseimet társaimnak, miközben a tőlem már jól megszokott látványos mozdulatokkal gesztikuláltam és spékeltem meg a mondandómat. Miközben haladtunk fedezékről fedezékre, én pedig magyaráztam, szememmel folyamatosan a környezetünket fürkésztem. Végig földút, éppen hogy civilizált helynek lehetett nevezni, mit kerestünk mi itt? Több információra volt szükségünk, hogy ezt a rejtélyt megfejthessük.
10-15 perces séta után sikeresen megérkeztünk az űrkikötőnek aligha csúfolható komplexumhoz. Pici volt a hely, nagyon pici. A Nagoon Fényének pedig természetesen nem volt se híre, se hamva. Nem örültem, de nem is lepődtem meg, hatalmas csoda lett volna, ha szeretett szállítóhajónk itt várt volna minket, épségben és békességben. Éppen elkezdtem agyalni a következő lépésen, amikor is odalépett hozzánk egy helyi nő, egy protokoll droid társaságában és az után érdeklődött miben segíthetne. Vagy nagyon kíváncsi volt az illető, vagy valamiféle itt dolgozó individuum lehetett, aki a helyi hatalmas forgalom lebonyolításáért volt felelős, a dokk dolgaiért és hasonlókért. Fiwi gyorsan le is adta neki a hajónk ismérveit, Drex pedig…atyaég, mit művelsz már megint? Nehezen tudtam eldönteni hogy vakarjam a fejem, kezdjem el rázni sűrűn, vagy csak temessem a kezeim közé az arcom. Végül a kínos mosolygás mellett döntöttem, miközben hallgattam ahogy drága barátom az ismerkedés egy igen furcsa formáját választotta és vártam a soromra.
- A hajónkat keressük, amelynek furcsa körülmények között lába kelt. Esetleg nem észlelt errefelé szokatlan dolgokat? Ha látott a környéken egy Ithoriait és megmondaná meredt szaladt, azért nagyon hálásak lennénk. Ha mi ismerősek vagyunk önnek, azt se fojtsa magába. De én egyelőre azzal is beérem, ha megmondja, mennyi az idő.
Az utolsó kérdés csak mint egy felismerés, úgy hasított belém. Se a dzsungelbe, se ezen a lepukkant helyen nem volt egy normális óra, vagy akármi, ami alapján megállapíthattuk volna, mennyi idő telt el a képszakadásunk és az ébredésünk között. A többi pedig csak alap érdeklődés volt, fogalmam se volt ki lehet ez a nő, miket tudhat, miben segíthet nekünk. Egyelőre nem tűnt ránk nézve veszélyesnek, szóval jó lett volna belőle kicsikarni akármilyen nemű információt, ami segíthet nekünk, hogy picit jobban képben legyünk a dolgokkal. Érdeklődve vártam, hogy fog reagálni szegény a mi furcsa hármasunk megjelenésére.
- Nekem sem áll össze az egész. A legnagyobb probléma az, hogy fogalmunk sincs, meddig jutottunk el a történetben önszántukból és mennyit töröltek ki a drogok. Lehet, hogy teljesen szándékosan repültünk át ide és csak itt kábítottak el minket. Ez esetben a kaminoi dolgokkal kitörölhetjük a formás kis fenekünket, mert a válaszok itt vannak, ezen a bolygón. Én azt mondanám először nézzünk itt körbe rendesen, hátha valaki felismer vagy minket, vagy a pörölyfejűt, vagy akárkit.
Fejtegettem a szokásos kis agymenéseimet társaimnak, miközben a tőlem már jól megszokott látványos mozdulatokkal gesztikuláltam és spékeltem meg a mondandómat. Miközben haladtunk fedezékről fedezékre, én pedig magyaráztam, szememmel folyamatosan a környezetünket fürkésztem. Végig földút, éppen hogy civilizált helynek lehetett nevezni, mit kerestünk mi itt? Több információra volt szükségünk, hogy ezt a rejtélyt megfejthessük.
10-15 perces séta után sikeresen megérkeztünk az űrkikötőnek aligha csúfolható komplexumhoz. Pici volt a hely, nagyon pici. A Nagoon Fényének pedig természetesen nem volt se híre, se hamva. Nem örültem, de nem is lepődtem meg, hatalmas csoda lett volna, ha szeretett szállítóhajónk itt várt volna minket, épségben és békességben. Éppen elkezdtem agyalni a következő lépésen, amikor is odalépett hozzánk egy helyi nő, egy protokoll droid társaságában és az után érdeklődött miben segíthetne. Vagy nagyon kíváncsi volt az illető, vagy valamiféle itt dolgozó individuum lehetett, aki a helyi hatalmas forgalom lebonyolításáért volt felelős, a dokk dolgaiért és hasonlókért. Fiwi gyorsan le is adta neki a hajónk ismérveit, Drex pedig…atyaég, mit művelsz már megint? Nehezen tudtam eldönteni hogy vakarjam a fejem, kezdjem el rázni sűrűn, vagy csak temessem a kezeim közé az arcom. Végül a kínos mosolygás mellett döntöttem, miközben hallgattam ahogy drága barátom az ismerkedés egy igen furcsa formáját választotta és vártam a soromra.
- A hajónkat keressük, amelynek furcsa körülmények között lába kelt. Esetleg nem észlelt errefelé szokatlan dolgokat? Ha látott a környéken egy Ithoriait és megmondaná meredt szaladt, azért nagyon hálásak lennénk. Ha mi ismerősek vagyunk önnek, azt se fojtsa magába. De én egyelőre azzal is beérem, ha megmondja, mennyi az idő.
Az utolsó kérdés csak mint egy felismerés, úgy hasított belém. Se a dzsungelbe, se ezen a lepukkant helyen nem volt egy normális óra, vagy akármi, ami alapján megállapíthattuk volna, mennyi idő telt el a képszakadásunk és az ébredésünk között. A többi pedig csak alap érdeklődés volt, fogalmam se volt ki lehet ez a nő, miket tudhat, miben segíthet nekünk. Egyelőre nem tűnt ránk nézve veszélyesnek, szóval jó lett volna belőle kicsikarni akármilyen nemű információt, ami segíthet nekünk, hogy picit jobban képben legyünk a dolgokkal. Érdeklődve vártam, hogy fog reagálni szegény a mi furcsa hármasunk megjelenésére.
Jonathan Skrex- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 70
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 62
Join date : 2017. Sep. 17.
Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW
Re: Devaron
by Rhyssa Edaara Quillan Csüt. 21 Szept. 2017, 00:00
Ami elromolhat, el is romlik
Bilbousa, Devaron
Résztvevők: Jalea Fiwi Fry, Jonathan Skrex és Drexer Ragnos
A nő elmosolyodott azon, ahogyan Drex rákérdezett, hogy kicsoda, micsoda.
- Sobhih Driq – mutatkozott be. – A dokkmester. És devaroni vagyok, a tollasabb fajtából, ha a birodalmi becsoportosítást nézzük, akkor valóban a humanoid a jó megfogalmazás, főleg, hogy a hozzáállása alapján maguk birodalmiak.
Vonta le a következtetést abból, ahogyan Drex beszélt, Fiwi irányába fordult, hogy válaszoljon, néhány pillanatra elgondolkodott.
- Úgy egy napja láttam ilyet úgy fél napig állt itt – mondta. – A tulajdonosának nagyon sietnéke volt és próbált a rózsaszín asztrodroidjától megszabadulni. Furcsa is volt, egy cathar családról volt szó… hozzájuk nem illett az a kis droid. Idegesek voltak és nem akartak sokáig itt vesztegelni.
Itt még elővette a holoprojectorát és a családról kivetített három képet, hogy megnézhesse a trió őket. Egy nagyobb erősebb testű hím, egy csinosabb nő és egy fiatal kölyök voltak. Egyik sem volt senkinek sem ismerős. Ezek után fordult Skrex irányába és mérte végig a hármast, majd szólalt meg.
- Nem, sajnos önök nem ismerősek és Ithoriait sem láttam. Hogy jönnek a birodalmiak egy Ithoriaithoz? – kérdezte, de gyorsan megrázta a fejét. – Mindegy, nem akarom tudni, minél kevesebbet tudok, annál tovább élek…
Tette még hozzá egy nagy nyelés közepette.
- Az idő? – kérdezett vissza.
Gyorsan lekérte a pontos időt a holoprojectorról és megmondta, majdnem másfél standard nappal később voltak ahhoz az időponthoz, amit még tudtak, hogy leszálltak a Kamino-n. Így, ahogyan ezt realizálták mind a hárman nagyjából egyszerre lettek éhesek és szomjasak.
- Sobhih Driq – mutatkozott be. – A dokkmester. És devaroni vagyok, a tollasabb fajtából, ha a birodalmi becsoportosítást nézzük, akkor valóban a humanoid a jó megfogalmazás, főleg, hogy a hozzáállása alapján maguk birodalmiak.
Vonta le a következtetést abból, ahogyan Drex beszélt, Fiwi irányába fordult, hogy válaszoljon, néhány pillanatra elgondolkodott.
- Úgy egy napja láttam ilyet úgy fél napig állt itt – mondta. – A tulajdonosának nagyon sietnéke volt és próbált a rózsaszín asztrodroidjától megszabadulni. Furcsa is volt, egy cathar családról volt szó… hozzájuk nem illett az a kis droid. Idegesek voltak és nem akartak sokáig itt vesztegelni.
Itt még elővette a holoprojectorát és a családról kivetített három képet, hogy megnézhesse a trió őket. Egy nagyobb erősebb testű hím, egy csinosabb nő és egy fiatal kölyök voltak. Egyik sem volt senkinek sem ismerős. Ezek után fordult Skrex irányába és mérte végig a hármast, majd szólalt meg.
- Nem, sajnos önök nem ismerősek és Ithoriait sem láttam. Hogy jönnek a birodalmiak egy Ithoriaithoz? – kérdezte, de gyorsan megrázta a fejét. – Mindegy, nem akarom tudni, minél kevesebbet tudok, annál tovább élek…
Tette még hozzá egy nagy nyelés közepette.
- Az idő? – kérdezett vissza.
Gyorsan lekérte a pontos időt a holoprojectorról és megmondta, majdnem másfél standard nappal később voltak ahhoz az időponthoz, amit még tudtak, hogy leszálltak a Kamino-n. Így, ahogyan ezt realizálták mind a hárman nagyjából egyszerre lettek éhesek és szomjasak.
- template nélkül:
A nő elmosolyodott azon, ahogyan Drex rákérdezett, hogy kicsoda, micsoda.
- Sobhih Driq – mutatkozott be. – A dokkmester. És devaroni vagyok, a tollasabb fajtából, ha a birodalmi becsoportosítást nézzük, akkor valóban a humanoid a jó megfogalmazás, főleg, hogy a hozzáállása alapján maguk birodalmiak.
Vonta le a következtetést abból, ahogyan Drex beszélt, Fiwi irányába fordult, hogy válaszoljon, néhány pillanatra elgondolkodott.
- Úgy egy napja láttam ilyet úgy fél napig állt itt – mondta. – A tulajdonosának nagyon sietnéke volt és próbált a rózsaszín asztrodroidjától megszabadulni. Furcsa is volt, egy cathar családról volt szó… hozzájuk nem illett az a kis droid. Idegesek voltak és nem akartak sokáig itt vesztegelni.
Itt még elővette a holoprojectorát és a családról kivetített három képet, hogy megnézhesse a trió őket. Egy nagyobb erősebb testű hím, egy csinosabb nő és egy fiatal kölyök voltak. Egyik sem volt senkinek sem ismerős. Ezek után fordult Skrex irányába és mérte végig a hármast, majd szólalt meg.
- Nem, sajnos önök nem ismerősek és Ithoriait sem láttam. Hogy jönnek a birodalmiak egy Ithoriaithoz? – kérdezte, de gyorsan megrázta a fejét. – Mindegy, nem akarom tudni, minél kevesebbet tudok, annál tovább élek…
Tette még hozzá egy nagy nyelés közepette.
- Az idő? – kérdezett vissza.
Gyorsan lekérte a pontos időt a holoprojectorról és megmondta, majdnem másfél standard nappal később voltak ahhoz az időponthoz, amit még tudtak, hogy leszálltak a Kamino-n. Így, ahogyan ezt realizálták mind a hárman nagyjából egyszerre lettek éhesek és szomjasak.
Jalea Fiwi Fry / Zöldike
Üzletember, Csempész, Szürke Jedi
Játékostárs(ak) neve: Drexer Ragnos és Jonathan Skrex
~ Helyszín: Bilbouse űrkikötő ~
- kép:
Jó ötletnek találtam, hogy vissza kéne jutni a klónozókhoz, hogy onnan kövessük nyomunk magunkat. De…
- Eljutottunk egyáltalán Kamino-ra? – kérdeztem. – Ha nem, az k*rva nagy pech!
Erről sem voltak emlékeim, az utolsó, ami rémlett, hogy Khun nagymester kiadja a feladatot és mi pedig elindulunk. Bár, de valami rémlett, ott volt a pörölyfejű és még valaki anyázott is azon, hogy esik az eső. Nagyon halványan, de rémlett, akkor pedig az előző szavaim értelmüket vesztették.
- Nem szóltam – tettem hozzá. – Ott voltunk, akkor tényleg jó ötlet a nyomkövetés.
A nőt a megérkezése után le is támadtuk mindannyian, az én és Skrex kérdései egészen normálsiak voltak, de Drex jobb lett volna, hogyha meg sem szólal. A szemeimet forgattam, majd végül „teljesen véletlenül” le is fejeltem a tenyeremet a homlokommal, ahogyan az arcomat beletemettem az arcomba. Nem, nem rasszista, kicsit sem, áááá de hogy, csak úgy hangzott, mintha a birodalomból szakasztottak volna minket. Tovább rontja a helyzetet, hogy már a nő is azt hiszi. Dokkmester! Remek, a lehető legjobb ember, keresve se találhattunk volna jobbat a kérdéseinkkel. A telepatikus üzenetre nem voltam rest felelni.
~ Igen az vagy ~ üzentem vissza. ~ Ha vannak itt birodalmiak, akkor extrán cseszhetjük a dolgot. ~
Így nagyon, de nagyon reméltem, hogy nem lesznek. De szerencsére én magam már normálisabb választ kaptam, a droidom! Catharok a hajóm közelében? Nem vagyok rasszista, de nem akarok macskaszőrt porszívózni.
- Mi lett a droiddal? – kérdeztem hadarva. – És a hajóval?
Ha bármi baja lesz Cutie-nak, vagy a hajónak, akkor tényleg hatalmas patáliát fogok csapni és ebből a helyből nem marad semmi sem! Megnéztem a mutatott képeket, nem voltak ismerősek, soha sem láttam ezt a családot(?). Már ha család volt és nem pedig banda. Nem jótékonysági szervezet volt a hajóm, vagyis ha Khun nagymester azt mondta, akkor igen, egyébként meg nem. De semmi kalapácsfejű és mi sem vagyunk ismerősek. Egyre több a kérdés, mint a válasz. Annyi biztos, hogy itt volt a hajóm, de ennél többet egyelőre nem lehetett tudni. Ez pedig lássuk be, hogy nem volt túlságosan sok sajnos. Hogy mennyit mondott az időre? Ebben a pillanatban még a gyomrom is korogni kezdett, azt hiszem, hogy a kezdeti sokk és a sok adrenalin, idegesség és miegymás elnyomta az éhség érzetet, eddig a pontig. Ahogyan a Birodalmiakat kezdte emlegetni ismét a kezembe temettem az arcomat. Miért? Tényleg kellett nekünk ez, hogy annak higgyen minket?
~ Ti fogjátok neki elmagyarázni, ha akarjátok… nekem nincs türelmem hozzá ~ üzentem mindkét jómadárnak. ~
Valamiért nem… nagyon nem örültem annak, hogy egy kalap alá akarnak velük venni. Azonban támadt még egy ötletem, vagyis kérdésem, amivel talán az éhségemet, és a többiekét is lehet orvosolni, ha…
- Van ebben a városban a bankár klánnak kirendeltsége? – érdeklődtem még.
Ha volt, akkor lehet pénzt kivenni és máris lehet új ruhákat, ételt venni és még az információszerzéshez sem utolsó, ha le lehetet az embereket fizetni a legvégső esetben. Szükségünk lenne elme trükkre…
- felszerelés:
- - a ruházata (mint a képen)
- template nélkül:
- ~ Helyszín: Bilbouse mellett ~
- kép:
Jó ötletnek találtam, hogy vissza kéne jutni a klónozókhoz, hogy onnan kövessük nyomunk magunkat. De…
- Eljutottunk egyáltalán Kamino-ra? – kérdeztem. – Ha nem, az k*rva nagy pech!
Erről sem voltak emlékeim, az utolsó, ami rémlett, hogy Khun nagymester kiadja a feladatot és mi pedig elindulunk. Bár, de valami rémlett, ott volt a pörölyfejű és még valaki anyázott is azon, hogy esik az eső. Nagyon halványan, de rémlett, akkor pedig az előző szavaim értelmüket vesztették.
- Nem szóltam – tettem hozzá. – Ott voltunk, akkor tényleg jó ötlet a nyomkövetés.
A nőt a megérkezése után le is támadtuk mindannyian, az én és Skrex kérdései egészen normálsiak voltak, de Drex jobb lett volna, hogyha meg sem szólal. A szemeimet forgattam, majd végül „teljesen véletlenül” le is fejeltem a tenyeremet a homlokommal, ahogyan az arcomat beletemettem az arcomba. Nem, nem rasszista, kicsit sem, áááá de hogy, csak úgy hangzott, mintha a birodalomból szakasztottak volna minket. Tovább rontja a helyzetet, hogy már a nő is azt hiszi. Dokkmester! Remek, a lehető legjobb ember, keresve se találhattunk volna jobbat a kérdéseinkkel. A telepatikus üzenetre nem voltam rest felelni.
~ Igen az vagy ~ üzentem vissza. ~ Ha vannak itt birodalmiak, akkor extrán cseszhetjük a dolgot. ~
Így nagyon, de nagyon reméltem, hogy nem lesznek. De szerencsére én magam már normálisabb választ kaptam, a droidom! Catharok a hajóm közelében? Nem vagyok rasszista, de nem akarok macskaszőrt porszívózni.
- Mi lett a droiddal? – kérdeztem hadarva. – És a hajóval?
Ha bármi baja lesz Cutie-nak, vagy a hajónak, akkor tényleg hatalmas patáliát fogok csapni és ebből a helyből nem marad semmi sem! Megnéztem a mutatott képeket, nem voltak ismerősek, soha sem láttam ezt a családot(?). Már ha család volt és nem pedig banda. Nem jótékonysági szervezet volt a hajóm, vagyis ha Khun nagymester azt mondta, akkor igen, egyébként meg nem. De semmi kalapácsfejű és mi sem vagyunk ismerősek. Egyre több a kérdés, mint a válasz. Annyi biztos, hogy itt volt a hajóm, de ennél többet egyelőre nem lehetett tudni. Ez pedig lássuk be, hogy nem volt túlságosan sok sajnos. Hogy mennyit mondott az időre? Ebben a pillanatban még a gyomrom is korogni kezdett, azt hiszem, hogy a kezdeti sokk és a sok adrenalin, idegesség és miegymás elnyomta az éhség érzetet, eddig a pontig. Ahogyan a Birodalmiakat kezdte emlegetni ismét a kezembe temettem az arcomat. Miért? Tényleg kellett nekünk ez, hogy annak higgyen minket?
~ Ti fogjátok neki elmagyarázni, ha akarjátok… nekem nincs türelmem hozzá ~ üzentem mindkét jómadárnak. ~
Valamiért nem… nagyon nem örültem annak, hogy egy kalap alá akarnak velük venni. Azonban támadt még egy ötletem, vagyis kérdésem, amivel talán az éhségemet, és a többiekét is lehet orvosolni, ha…
- Van ebben a városban a bankár klánnak kirendeltsége? – érdeklődtem még.
Ha volt, akkor lehet pénzt kivenni és máris lehet új ruhákat, ételt venni és még az információszerzéshez sem utolsó, ha le lehetet az embereket fizetni a legvégső esetben. Szükségünk lenne elme trükkre…- felszerelés:
- - a ruházata (mint a képen)
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Devaron
by Drexer Szomb. 23 Szept. 2017, 15:07
Először zavarta, hogy birodalmiaknak nézik őket és tiltakozni szeretett volna, viszont rájött, hogy jelenleg jobb választás a hallgatás. Ritka dolog ez tőle. Tudta, hogy errefelé nem szívlelik a birodalmi erőket, viszont azzal is tisztában volt, hogy tartanak tőlük. Jobbnak látta, ha nem mond semmit és hagyja, hogy azt gondoljanak róluk, amit csak akarnak. Amúgy sem tervezett itt hosszú barátságokat kötni.
A kapott információk meglepték, de továbbra is csöndben maradt. Megnézte a képet és egyáltalán nem tetszett neki, amit látott.
- Utálom a macskákat – mondta olyan halkan, hogy minden bizonnyal senki sem hallotta.
A dokkmester Jonathan-hez intézett mondata bebizonyított, hogy jó döntés volt a rájuk aggatott titulus hallgatólagos elfogadása. A jelek szerint ezek a népek még annál is jobban rettegnek a Birodalomtól, mint ahogy korábban gondolta. Ezt jól megjegyezte, hogy bármikor felhasználhassa.
Mikor megtudták, pontosan mennyi az idő, Drex nem lepődött meg különösebben. Voltak olyan gondolatai is, hogy kár ennél is több idő telhetett el, mivel nem kicsit volt éhes. Eddig nem érezte, de most úgy tört rá, mint a kangörcs a magányos estéken.
Fiwi ötlete kifejezetten jó volt, ha felvehetnek egy kis pénzt, egyszerűbb lesz a dolguk. Egy kiadós evés után a gondolkodásuk is tisztább és effektívebb lesz. Nagyon bízott benne, hogy van ezen a szemétdombon kirendeltség, de nem lepődött volna meg rajta, ha csalódnia kell.
Azt kívánta, bárcsak nála lennének a fegyverei. Már megtanulta, hogy bizonyos esetekben egy markolat puszta látványa is elegendő, hogy beszélgetőpartnerei mindent elmondjanak, amit csak tudnak.
- Esetlek azt tudja, hogy mennyit tankoltak a hajóba indulás előtt? – kérdezte.
Biztos volt benne, hogy Fiwi pontosan tudta, mennyi üzemanyag volt a hajóban mikor megérkeztek és feltételezve, hogy a Kaminóról egyenesen ide jöttek, a tankolás mennyisége alapján talán rájöhetnek hová tarthatnak Cirmosék. Úgy gondolta, hogy abban az esetben, ha nem találnak további nyomokat, nem lesz más választásuk, mint követni a catharokat.
~ Legrosszabb esetben lesz egy-egy jó pár meleg kesztyűnk.
A kapott információk meglepték, de továbbra is csöndben maradt. Megnézte a képet és egyáltalán nem tetszett neki, amit látott.
- Utálom a macskákat – mondta olyan halkan, hogy minden bizonnyal senki sem hallotta.
A dokkmester Jonathan-hez intézett mondata bebizonyított, hogy jó döntés volt a rájuk aggatott titulus hallgatólagos elfogadása. A jelek szerint ezek a népek még annál is jobban rettegnek a Birodalomtól, mint ahogy korábban gondolta. Ezt jól megjegyezte, hogy bármikor felhasználhassa.
Mikor megtudták, pontosan mennyi az idő, Drex nem lepődött meg különösebben. Voltak olyan gondolatai is, hogy kár ennél is több idő telhetett el, mivel nem kicsit volt éhes. Eddig nem érezte, de most úgy tört rá, mint a kangörcs a magányos estéken.
Fiwi ötlete kifejezetten jó volt, ha felvehetnek egy kis pénzt, egyszerűbb lesz a dolguk. Egy kiadós evés után a gondolkodásuk is tisztább és effektívebb lesz. Nagyon bízott benne, hogy van ezen a szemétdombon kirendeltség, de nem lepődött volna meg rajta, ha csalódnia kell.
Azt kívánta, bárcsak nála lennének a fegyverei. Már megtanulta, hogy bizonyos esetekben egy markolat puszta látványa is elegendő, hogy beszélgetőpartnerei mindent elmondjanak, amit csak tudnak.
- Esetlek azt tudja, hogy mennyit tankoltak a hajóba indulás előtt? – kérdezte.
Biztos volt benne, hogy Fiwi pontosan tudta, mennyi üzemanyag volt a hajóban mikor megérkeztek és feltételezve, hogy a Kaminóról egyenesen ide jöttek, a tankolás mennyisége alapján talán rájöhetnek hová tarthatnak Cirmosék. Úgy gondolta, hogy abban az esetben, ha nem találnak további nyomokat, nem lesz más választásuk, mint követni a catharokat.
~ Legrosszabb esetben lesz egy-egy jó pár meleg kesztyűnk.
Drexer- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 6
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Sep. 16.
Karakteradatok
Főkarakter: Drexer
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Devaron
by Jonathan Skrex Szomb. 23 Szept. 2017, 21:17
Végre sikerült némi információt összegyűjtenünk, ennek én már borzalmasan tudtam örülni. Nem jutottunk sokkal előbbre, de még mindig jobb volt, mint a vaksötétben tapogatózni. A tippem bevált, a dokkoknál hozzánk lépő személy valóban ott dolgozott, egészen pontosan ő volt a dokkmester. Ennél jobb embert keresve se találhattunk volna egy jó kis kérdezősködésre. Sobhih Driq, ízlelgettem magamban a tollas devaroni nevét, miközben érdeklődve hallgattam a hozzánk intézett válaszait. Drex ismerkedési módszere azt eredményezte, hogy a nő birodalminak könyvelt el minket, én pedig minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ne kezdjem el húzni a számat. Se a Birodalmat, se a Köztársaságot nem szívleltem, de a jelenlegi kiszolgáltatott helyzetünkben talán nem jött annyira rosszul, hogy nem volt a homlokunkra írva hogy egy olyan bandából szalajtottak minket, akik éppen rettenetesen híján vannak bármi nemű erősítésnek. A nő egyelőre eléggé rémültnek tűnt ahhoz, hogy további problémázás vagy titokzatoskodás nélkül válaszoljon bármilyen kérdésünkre, ez egyelőre nekem bőven elég volt. Főleg annak fényében, hogy egész sok kirakós darabot szolgáltatott nekünk a helyzetünkkel kapcsolatban a nő.
Telitalálat, ha szabad így fogalmazni. A dokkmester találkozott a hajónkkal a környéken. Ez így szinte túl simának tűnt, de a nő őszintének látszott, a leírások alapján pedig egyértelműen beazonosítható volt a hajónk. Úgy látszik túlbecsültem rosszakaróinkat, miután kidobtak minket őrizetlenül és körülbelül sértetlenül, ide vezetett az utuk, rögtön a szomszédba. Az idők stimmeltek. Nagyjából másfél napja landoltunk a Kaminon. Utána akármi is történt, valahogy idekeveredett a hajónk, ledobtak minket róla, aztán idejöttek tankolni és fél napot dekkoltak itt, aztán elhúztak valamerre. Mindez egy napja történt. A nyom nem volt forró, de sokkalta több volt, mint amire ettől a dokklátogatástól számoltam. Fiwi természetesen egyből rávetette magát a ropogós információkra, meg is kérdezte a nyilvánvaló dolgokat, merre mehetett a droid vagy a hajó, bármi információ kulcsfontosságú lehetett Cutie vagy a Nagoon Fénye hollétéről és a kutatásunk következő állomásáról. Drex kérdése is remek volt az üzemanyaggal kapcsolatban, ha esetleg nem kapunk fix úticélt, ez legalább minimálisan tud segíteni nekünk számolgatni a távolságokat. Úgy éreztem nekem több hozzáfűzni valóm a beszélgetés ezen részéhez nincs is, szóval inkább a többiekre bíztam a további faggatást.
Miközben vártuk a válaszokat, az újonnan felmerült tetteseken agyaltam. Ithoriainak nyoma sem volt, cserébe egy egész Cathar család költözött bele a hajócskánkba. Egy nagyobb darab hím, egy nő, meg egy kölyök. Család, banda, tök mindegy mik voltak, egyik sem tűnt ismerősnek, se korábbról, se az elveszett emlékeim nem kapcsolódtak be a látványuktól. Pedig a viselkedésük alapján akármi is történt velünk, nyakig sárosak voltak a drágák. Idegesek voltak, siettek és még a drága droidunktól is próbáltak megszabadulni. A kérdés az volt, vajon sikerült-e nekik? Ha igen, akkor Cutie még nagy valószínűséggel itt volt valahol a városban, akkor pedig mindenekelőtt őt kellett megtalálnunk. Ha nem sikerült lepasszolniuk, akkor továbbra is a hajó nyomát tudtuk csak követni. A tervünk ezen része egyelőre azon múlott, a nő milyen válaszokat tud nekünk szolgáltatni a droidunk, vagy a hajónk útvonaláról. Akármerre is vezetett az utunk, mindenekelőtt pénzre, ételre-italra és legalább egy minimális felszerelésre volt szükségünk.
- Szerezzünk pénzt, szedjük rendbe magunkat, együnk, igyunk, szépítkezzünk, utána kezdődhet a fogócska.
Ezt már csak társaimnak mondtam, amikor végeztünk a dokkmester faggatásával. Egyelőre ennél jobban kidolgozott tervem nem volt, több részlet is függött a dokkmester válaszaitól, de nagyvonalakban ez volt az elképzelésem. Most, hogy legalább valami minimális nyomot találtunk, még ha egy napos is volt, bőven láttam magunk előtt esélyt a dolgaink visszaszerzésére és a helyzet megoldására. De csak szépen apránként haladjunk. Szükségünk volt pénzre, először is hogy ne haljunk éhen vagy szomjan, utána hogy olyan állapotba hozzuk magunkat, hogy a bundások nyomába eredhessünk. Okosan kellett csinálnunk ezt az üldözősdit, nem szabadott semmit elsietnünk, de azt se szabadott hagynunk, hogy tovább hűljön az amúgy is egy napos nyom. Kíváncsian vártam a dokkmester válaszait és hogy innen vajon merre is vezet majd tovább az utunk.
Telitalálat, ha szabad így fogalmazni. A dokkmester találkozott a hajónkkal a környéken. Ez így szinte túl simának tűnt, de a nő őszintének látszott, a leírások alapján pedig egyértelműen beazonosítható volt a hajónk. Úgy látszik túlbecsültem rosszakaróinkat, miután kidobtak minket őrizetlenül és körülbelül sértetlenül, ide vezetett az utuk, rögtön a szomszédba. Az idők stimmeltek. Nagyjából másfél napja landoltunk a Kaminon. Utána akármi is történt, valahogy idekeveredett a hajónk, ledobtak minket róla, aztán idejöttek tankolni és fél napot dekkoltak itt, aztán elhúztak valamerre. Mindez egy napja történt. A nyom nem volt forró, de sokkalta több volt, mint amire ettől a dokklátogatástól számoltam. Fiwi természetesen egyből rávetette magát a ropogós információkra, meg is kérdezte a nyilvánvaló dolgokat, merre mehetett a droid vagy a hajó, bármi információ kulcsfontosságú lehetett Cutie vagy a Nagoon Fénye hollétéről és a kutatásunk következő állomásáról. Drex kérdése is remek volt az üzemanyaggal kapcsolatban, ha esetleg nem kapunk fix úticélt, ez legalább minimálisan tud segíteni nekünk számolgatni a távolságokat. Úgy éreztem nekem több hozzáfűzni valóm a beszélgetés ezen részéhez nincs is, szóval inkább a többiekre bíztam a további faggatást.
Miközben vártuk a válaszokat, az újonnan felmerült tetteseken agyaltam. Ithoriainak nyoma sem volt, cserébe egy egész Cathar család költözött bele a hajócskánkba. Egy nagyobb darab hím, egy nő, meg egy kölyök. Család, banda, tök mindegy mik voltak, egyik sem tűnt ismerősnek, se korábbról, se az elveszett emlékeim nem kapcsolódtak be a látványuktól. Pedig a viselkedésük alapján akármi is történt velünk, nyakig sárosak voltak a drágák. Idegesek voltak, siettek és még a drága droidunktól is próbáltak megszabadulni. A kérdés az volt, vajon sikerült-e nekik? Ha igen, akkor Cutie még nagy valószínűséggel itt volt valahol a városban, akkor pedig mindenekelőtt őt kellett megtalálnunk. Ha nem sikerült lepasszolniuk, akkor továbbra is a hajó nyomát tudtuk csak követni. A tervünk ezen része egyelőre azon múlott, a nő milyen válaszokat tud nekünk szolgáltatni a droidunk, vagy a hajónk útvonaláról. Akármerre is vezetett az utunk, mindenekelőtt pénzre, ételre-italra és legalább egy minimális felszerelésre volt szükségünk.
- Szerezzünk pénzt, szedjük rendbe magunkat, együnk, igyunk, szépítkezzünk, utána kezdődhet a fogócska.
Ezt már csak társaimnak mondtam, amikor végeztünk a dokkmester faggatásával. Egyelőre ennél jobban kidolgozott tervem nem volt, több részlet is függött a dokkmester válaszaitól, de nagyvonalakban ez volt az elképzelésem. Most, hogy legalább valami minimális nyomot találtunk, még ha egy napos is volt, bőven láttam magunk előtt esélyt a dolgaink visszaszerzésére és a helyzet megoldására. De csak szépen apránként haladjunk. Szükségünk volt pénzre, először is hogy ne haljunk éhen vagy szomjan, utána hogy olyan állapotba hozzuk magunkat, hogy a bundások nyomába eredhessünk. Okosan kellett csinálnunk ezt az üldözősdit, nem szabadott semmit elsietnünk, de azt se szabadott hagynunk, hogy tovább hűljön az amúgy is egy napos nyom. Kíváncsian vártam a dokkmester válaszait és hogy innen vajon merre is vezet majd tovább az utunk.
Jonathan Skrex- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 70
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 62
Join date : 2017. Sep. 17.
Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW
Re: Devaron
by Rhyssa Edaara Quillan Vas. 24 Szept. 2017, 00:00
Ami elromolhat, el is romlik
Bilbousa, Devaron
Résztvevők: Jalea Fiwi Fry, Jonathan Skrex és Drexer Ragnos
A trió végül is úgy döntött – Fiwi méltatlankodása közepette – hogy meghagyják a nőt abban a hitében, hogy a Birodalom polgárai, kihasználva azt, hogy ezáltal bizonyosan tartani fog tőlük és inkább elmond mindent, amit tud, mintsem kockáztatva a Birodalom haragját. Éppen emiatt még úgy döntött, hogy válaszol a további kérdésekre.
- A droidot azt hiszem, hogy leadták a Központban – mondta. – Külvilágiak által épített épület a templom mellett. Ott azon a helyen pénzt is tudnak kivenni. Ha nincs ott a droid, akkor magukkal vitték.
Drex kérdésén elgondolkodott pár pillanatig.
- Nem sokat – mondta. – Úgy gondolnám, hogy nem hagyták el a bolygót még. De hogy hova mehettek a bolygón azt nem tudom, igaz nincs túl sok város ezen a világon.
Ha a társaság ezek után távozott, akkor célba is vették a Központi épületet a templom mellett. Mire odaérkeztek az eső is elállt. Itt már több külvilági is látszott. A központi épület maga nem volt olyan nagy, lényegében egy kisebb motel, egy bolt és a bankárklánnak egy irodája volt benne.
A boltban lehetett ruhákat venni, és külvilági ételeket, hogyha valakinek a helyiekkel gondja lenne. Holokönyveket a világgal kapcsolatban. Egyedül fegyvert nem lehetett itt szerezni. És persze katina sem volt itt, de az pedig szemben volt ezzel az épülettel.
- A droidot azt hiszem, hogy leadták a Központban – mondta. – Külvilágiak által épített épület a templom mellett. Ott azon a helyen pénzt is tudnak kivenni. Ha nincs ott a droid, akkor magukkal vitték.
Drex kérdésén elgondolkodott pár pillanatig.
- Nem sokat – mondta. – Úgy gondolnám, hogy nem hagyták el a bolygót még. De hogy hova mehettek a bolygón azt nem tudom, igaz nincs túl sok város ezen a világon.
Ha a társaság ezek után távozott, akkor célba is vették a Központi épületet a templom mellett. Mire odaérkeztek az eső is elállt. Itt már több külvilági is látszott. A központi épület maga nem volt olyan nagy, lényegében egy kisebb motel, egy bolt és a bankárklánnak egy irodája volt benne.
A boltban lehetett ruhákat venni, és külvilági ételeket, hogyha valakinek a helyiekkel gondja lenne. Holokönyveket a világgal kapcsolatban. Egyedül fegyvert nem lehetett itt szerezni. És persze katina sem volt itt, de az pedig szemben volt ezzel az épülettel.
- template nélkül:
A trió végül is úgy döntött – Fiwi méltatlankodása közepette – hogy meghagyják a nőt abban a hitében, hogy a Birodalom polgárai, kihasználva azt, hogy ezáltal bizonyosan tartani fog tőlük és inkább elmond mindent, amit tud, mintsem kockáztatva a Birodalom haragját. Éppen emiatt még úgy döntött, hogy válaszol a további kérdésekre.
- A droidot azt hiszem, hogy leadták a Központban – mondta. – Külvilágiak által épített épület a templom mellett. Ott azon a helyen pénzt is tudnak kivenni. Ha nincs ott a droid, akkor magukkal vitték.
Drex kérdésén elgondolkodott pár pillanatig.
- Nem sokat – mondta. – Úgy gondolnám, hogy nem hagyták el a bolygót még. De hogy hova mehettek a bolygón azt nem tudom, igaz nincs túl sok város ezen a világon.
Ha a társaság ezek után távozott, akkor célba is vették a Központi épületet a templom mellett. Mire odaérkeztek az eső is elállt. Itt már több külvilági is látszott. A központi épület maga nem volt olyan nagy, lényegében egy kisebb motel, egy bolt és a bankárklánnak egy irodája volt benne.
A boltban lehetett ruhákat venni, és külvilági ételeket, hogyha valakinek a helyiekkel gondja lenne. Holokönyveket a világgal kapcsolatban. Egyedül fegyvert nem lehetett itt szerezni. És persze katina sem volt itt, de az pedig szemben volt ezzel az épülettel.
Jalea Fiwi Fry / Zöldike
Üzletember, Csempész, Szürke Jedi
Játékostárs(ak) neve: Drexer Ragnos és Jonathan Skrex
~ Helyszín: Bilbouse központja ~
- kép:
Nem tudja, hogy mi van Cutie-val! A többiek pedig még azt is ráhagyták, hogy azt higgye, hogy Birodalmiak vagyunk.
~ Ezek után tényleg reménykedjetek abba, hogy nincsenek birodalmiak a bolygón ~ üzentem mindkettejüknek ~
Mivel eléggé biztos voltam benne, hogyha vannak, akkor utánunk küldi őket. Keveset tankoltak, így még a bolygón lehetnek, igen, mert nekünk sem volt olyan sok üzemanyagunk alapból. Csak remélni tudtam, hogy nem töltötték fel annyira még a Kamino-n, hogy most már hetedhét bolygón túl vannak az itteni tankolással. Reméltem, hogy itt van a droidom és nem tették tönkre. Ami viszont jó hír volt, hogy volt a Bankár Klánnak itt is képviselete, így legalább pénzünk lesz és enni is tudunk, mert kezdtem nagyon, de nagyon éhes lenni.
- Köszönjük a segítséget! – mondtam.
Ezzel, ha a többiek is úgy ítélik meg, hogy induljunk, akkor csatlakozom hozzájuk. Ha már kissé távolabb vagyunk, akkor szólalok meg ismét.
- Akkor megyünk és kiveszek pénzt, aztán veszünk ruhát, eszünk és nekilátunk kutakodni. Mielőtt felmerül a kérdés nem tudom, hogy mennyi lehetett a tankban – mondtam. – Még visszatudtunk volna menni a Tundra, direkt úgy tankoltam. De nem tudom, hogy mennyit és hova száguldoztak mielőtt kiraktak minket itt. Meg kellene tudni Cutie-tól, hogyha leadták. De, ahogyan a nő mondta könnyedén lehet, hogy még itt vannak a bolygón. Ismer valaki catharokat? Mármint én igen, de ez a három nem volt ismerős…
Így remélhettem, hogy ők ismernek valakit, mert az jó kiindulási pont lenne. Mire megérkeztünk a központhoz, addigra még az eső is elállt. Megtehette volna azelőtt mielőtt mindenem átázik. Még mielőtt beléptem volna az épületbe végignéztem, hogy mi is van bent. IGBK – InterGalaktikus Bankár Klán – iroda, egy motel és még egy bolt is.
- Mivel nem tudjuk, hogy meddig leszünk itt, láthatóan egyetlen hajó sem volt erre… úgy vélem, hogy célszerű lenne foglalni szobát is a hotelban. Mi lenne, hogy ti azt intézitek, amíg én veszek ki pénzt? Aztán veszünk új ruhákat a boltban és megyünk reggelizni, utána pedig, ahogyan Skrex is mondta nekiállunk megtalálni a holmijainkat. Ha szerencsénk van Cutie itt lesz a boltban.
Ha ezzel egyetértettek, akkor elindultam az IGBK irodájának irányába, hogyha azonban volt kifogásuk, akkor még maradtam és érdeklődve hallgattam meg, hogy mit akarnak. Ha betudtam menni, akkor ott az első ügyintézőt, droidot, vagy élő személyt kerestem. Még szerencse, hogy nem kellett papírokkal igazolnom magam, csak biológiai dolgokkal.
- Jó napot, Jalea Fiwi Fry vagyok, és pénzt szeretnék felvenni credit kártya formájában, remélem mindez megoldható.
Ha az volt, akkor a szokásos protokollokon mentem át, majd ha a kártya/chip a kezemben volt, akkor sietve igyekeztem a fiúkhoz csatlakozni, hogy ki is fizethessem a lefoglalt szobákat, ha mostanra sikerült elintézniük ezt.
//Folytatás: Kessel Run//
- felszerelés:
- - a ruházata (mint a képen)
- template nélkül:
- ~ Helyszín: Bilbouse mellett ~
- kép:
Nem tudja, hogy mi van Cutie-val! A többiek pedig még azt is ráhagyták, hogy azt higgye, hogy Birodalmiak vagyunk.
~ Ezek után tényleg reménykedjetek abba, hogy nincsenek birodalmiak a bolygón ~ üzentem mindkettejüknek ~
Mivel eléggé biztos voltam benne, hogyha vannak, akkor utánunk küldi őket. Keveset tankoltak, így még a bolygón lehetnek, igen, mert nekünk sem volt olyan sok üzemanyagunk alapból. Csak remélni tudtam, hogy nem töltötték fel annyira még a Kamino-n, hogy most már hetedhét bolygón túl vannak az itteni tankolással. Reméltem, hogy itt van a droidom és nem tették tönkre. Ami viszont jó hír volt, hogy volt a Bankár Klánnak itt is képviselete, így legalább pénzünk lesz és enni is tudunk, mert kezdtem nagyon, de nagyon éhes lenni.
- Köszönjük a segítséget! – mondtam.
Ezzel, ha a többiek is úgy ítélik meg, hogy induljunk, akkor csatlakozom hozzájuk. Ha már kissé távolabb vagyunk, akkor szólalok meg ismét.
- Akkor megyünk és kiveszek pénzt, aztán veszünk ruhát, eszünk és nekilátunk kutakodni. Mielőtt felmerül a kérdés nem tudom, hogy mennyi lehetett a tankban – mondtam. – Még visszatudtunk volna menni a Tundra, direkt úgy tankoltam. De nem tudom, hogy mennyit és hova száguldoztak mielőtt kiraktak minket itt. Meg kellene tudni Cutie-tól, hogyha leadták. De, ahogyan a nő mondta könnyedén lehet, hogy még itt vannak a bolygón. Ismer valaki catharokat? Mármint én igen, de ez a három nem volt ismerős…
Így remélhettem, hogy ők ismernek valakit, mert az jó kiindulási pont lenne. Mire megérkeztünk a központhoz, addigra még az eső is elállt. Megtehette volna azelőtt mielőtt mindenem átázik. Még mielőtt beléptem volna az épületbe végignéztem, hogy mi is van bent. IGBK – InterGalaktikus Bankár Klán – iroda, egy motel és még egy bolt is.
- Mivel nem tudjuk, hogy meddig leszünk itt, láthatóan egyetlen hajó sem volt erre… úgy vélem, hogy célszerű lenne foglalni szobát is a hotelban. Mi lenne, hogy ti azt intézitek, amíg én veszek ki pénzt? Aztán veszünk új ruhákat a boltban és megyünk reggelizni, utána pedig, ahogyan Skrex is mondta nekiállunk megtalálni a holmijainkat. Ha szerencsénk van Cutie itt lesz a boltban.
Ha ezzel egyetértettek, akkor elindultam az IGBK irodájának irányába, hogyha azonban volt kifogásuk, akkor még maradtam és érdeklődve hallgattam meg, hogy mit akarnak. Ha betudtam menni, akkor ott az első ügyintézőt, droidot, vagy élő személyt kerestem. Még szerencse, hogy nem kellett papírokkal igazolnom magam, csak biológiai dolgokkal.
- Jó napot, Jalea Fiwi Fry vagyok, és pénzt szeretnék felvenni credit kártya formájában, remélem mindez megoldható.
Ha az volt, akkor a szokásos protokollokon mentem át, majd ha a kártya/chip a kezemben volt, akkor sietve igyekeztem a fiúkhoz csatlakozni, hogy ki is fizethessem a lefoglalt szobákat, ha mostanra sikerült elintézniük ezt.- felszerelés:
- - a ruházata (mint a képen)
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Devaron
by Rhyssa Edaara Quillan Vas. 25 Márc. 2018, 00:01
Ami elromolhat, el is romlik
Bilbousa, Devaron
Résztvevők: Jalea Fiwi Fry, Jonathan Skrex és Drexer Ragnos
Szerencsére a csapat a pénzéhez hozzá tudott férni, így tudtak szállást kivenni, illetve élelmet, és kérdezősködni is. Sikerült is a három cathar nyomára bukkanni némi információvásárlás után. Még nem hagyták el a bolygót, így egy várossal odébb be is tudták érni őket. némi csetepaté után visszafoglalta a trió a droid segítségével a hajót, minden felszerelésük megvolt. Mint kiderült a hármasnak azaz alak tartozott, akitől Gamion információkat akart, így úgy vélte a cathar család, hogy majd a trió törleszt nekik. Fuvart szerettek volna a Kamino-ról, így a három szürke jedi felajánlotta, hogy elviszik őket, ami hiba volt. Később gázzal kábították el őket, majd itt kihajították. Ha nem cselekedtek volna gyorsan, akkor még a hajót is elvesztették volna. A három Cathar-t leadták a bolygó hatóságánál, majd az információval, amit alapból haza kellett volna vinniük a Tund-ra vissza is tudták vinni Khun nagymesternek.
Vége.
//Akkor ezzel a kalandot lezárom, mivel nem értünk el 10 kört sem, így 0 pont és 0 credit üti a csapat markát. A bővítés szeptember közepétől legyen az aktuális dátumhoz, amikor a bővítés íródik.//
Vége.
//Akkor ezzel a kalandot lezárom, mivel nem értünk el 10 kört sem, így 0 pont és 0 credit üti a csapat markát. A bővítés szeptember közepétől legyen az aktuális dátumhoz, amikor a bővítés íródik.//
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
X-Men Reneszánsz :: Little SW / Lil'SW :: Little SW :: Hutt és alvilági űr :: Űr és egyéb nem túl fontos bolygók
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.