A Kristály Világa

Halla néhány pillanatra a mellette leülő most igencsak energiafelhőnek tűnő M-re pillantott. A bemutatkozások után az igencsak szórakozott társáról kiderült, hogy nem épp az erőssége az, hogy szociálisan kommunikáljon másokkal. A nő mit sem törődött azzal, hogy nem reagáltak semmit arra, hogy kicsoda, micsoda, őt sem nyűgözte le az, hogy ezek mik. Már csak azért sem, mert nem voltak egyebek a szemében, mint felhasználható, fogyó eszközök
- Mágia a neve, hogy érthetőbb legyen számotokra, kozmikus energia manipuláció – mondta.
Tudta, hogy kevés világon ismerik a mágia szót, így a közismertebb neve talán egyszerűbb volt. Figyelmesen hallgatta végig, hogy mit is mondtak a lelkek a Dalról. Amit megtudott pedig roppant érdekes volt, e szerint a szenvedés volt az, ami rezonáltatta a kristályokat és ez volt a dal. Igazából valahogyan teljesen másra gondolt, mint ez, hiszen annak fényében, amit a raptorok meséltek neki arról, hogy milyen erőket adott nekik mindez mást várt. Bólintott többször, hogy érti, ha pedig tudott, akkor egy-két helyen igyekezett is belekérdezni.
- Érdekes – mondta. – Volt valami előjele mindennek, vagy tudni, hogy mikor történt mindez?
Ezt a virágba borulásra volt értendő. A raptorok nem tudták pontosan megmondani mindezt, túl sok minden történt, bár az elzárást tartották lehetséges oknak, kíváncsi volt mindarra, hogy tényleg így lehetett-e.
~ Roppant szomorú ~ gondolta. ~
Mindezt arra, hogy újabb lelkeket kellene beáldozni arra, hogy visszakapja Kristály népe a Dalt.
- Szóval a feladat elég egyszerűnek tűnik, hogy meg kell tisztítani az erdőt a Daltól – mondta. – Úgy vélem minderre képes vagyok, de nagy mennyiségű kozmikus energiára lenne mindehhez szükségem… arról tudtok valamit, hogy miként lehetséges, hogy ez a Dal korábban megannyi képességgel ruházta fel a raptorokat? Így, hogy elszabadult s hatalmasabb, mint előtte… még több erőt kéne adnia, de odakint már nem hallja senki sem s gyanítom azóta, hogy létrejött az Örökerdő.
Már támadt is pár ötlete, amiket érdemes lett volna kipróbálni, mint például azt, hogy helyreállítani a világot s utána újra bebörtönözni minden lelket, de ezúttal úgy, hogy szép s gyönyörű álmokat lássanak, maguk építhessenek világot s ne higgyék mindazt börtönnek. Talán így még erősebb lehetne a Dal, ha nem, akkor ezen állapotnál már nem nehéz módosítani, hogy újra szenvedjenek, csak éppen biztonsági mechanizmusokat kell beépíteni, hogy a virágzás ne történhessen meg újra. Finom hangolni a dimenziót a tökéletességhez. Ekkor fordult M felé, mikoron nem kapott kérdésére választ.
- Nem, ha így lenne, akkor nem lenne úgymond tudatod, csupán a tested s vegetatív állapotban lenne. A lélek révén vagy képes a beszédre s a gondolkodásra, a nélkül csupán az üres vázad a tested lenne. Ez alapján úgy vélem a lelkek még kiszabadulhatnak s képesek további önálló létre s megtisztulhatnak. – fejtette ki a véleményét.

//Bocsánat, hogy most váltottam E/3-ra, most valahogy ebben könnyebb volt írni vele, remélem nem gond //

felszerelés/egyebek:

- Érdekes – szólt közbe. – Én úgy tudtam, hogy nem olyan régi a raptor faj, s valahol a shi’ar galaxisban hozták őket létre. Logikusnak véltem volna, hogy egy idős lehet a létrejöttükkel, hisz egy dimenziót készíteni nem túlságosan nehéz.
Szólt bele azon rész után, hol Akhillész mesélt a dimenzió eredetéről. Ezek után persze hagyta, hogy folytassák a beszédet a többiek. Xoz-Lox szavaira bólintott s ismét megszólalt volna, amikor Flem elkezdett okoskodni. Ha ölni lehetett volna tekintettel, akkor Flem már halott lett volna. Vagyis bárhol máshol már az lett volna, csak itt nem, hiszen Thorhalla igencsak sokoldalúan volt képes gyakorlatba ültetni azt, hogy a tekintettel ölni lehet.
- Pontosan tudom, hogy mire képes a Dal a való világban – mondta. – S mivel ruházta fel a raptorokat. S igen, számomra nem létezik olyan, hogy legyőzhetetlen, vagy megállíthatatlan.
Felelte némi gúnyos éllel, roppant magabiztosan, zöld szemeiben pedig mintha lángok égtek volna. Főleg, mert nem csak asgardi mágiát ismert, igazából a teljes dimenziót kitudta volna rendes „földi mágiával” is forgatni, a katasztfóramágiával, amihez nem kellettek volna kozmikus energiák. Nem is beszélve, hogy még mindig képes volt a saját felszerelését is energiaforrásnak használni és felerősíteni az arcane* mágiának köszönhetően.
- Hmmm érdekes mit szóltál – pillantott Xoz-Lox felé. – Már csak azért is, hiszen a kristályokat mesterségesen teremtik odakint a rendes világban s nem itt jönnek létre, ez a hely csak egy vízhangként jön létre. A kristály amint létrejön létrejön itt is a raptor lélekkel, mely miután legyőzi a gazdatestet, akkor az ő lelkük záródik a kristályba. Így nem hiszem, hogy ez lehet a kiváltó ok, valami másnak kellett lennie, ha így lenne odakint érződne mindez.
Ostoba férgek… a nőnek már megvolt a terve, hogy miként hozzon mágiát ebbe a világba, lehet, hogy itt nincsen, de neki már volt ötlete, többek között a térkapu is szerepet játszott benne. De ekkor még M is megszólalt, a szavai után pedig egy elégedett mosoly jelent meg a nő ajkain, s közben már fel is állt a helyéről.
- Az nem okoz gondot – jegyezte meg hűvösen.
A mutatott gyémánthoz, kristályhoz igyekezett lépni s hozzáérinteni a kezét, ha elérte. Koncentrálni kezdett s kimondott közben egy varázsszót is mellyel az arcane ősi mágiáját igyekezett segítségül hívni s ezzel kinyerni az M által említett energiát, ha sikerült, akkor azzal mutatta be, hogy úgy van, ahogyan a társa mondta, hogy a másik kezével egy rúnát igyekszik a levegőbe felrajzolni mellyel teljesen épp ruhát varázsolhat magára, ha sikerül. Olyat, mintha nem is lett volna soha sem a lezuhanása odakint.

*sima energiamanipulációnak van írva az arcane, amivel főleg erősíteni lehet mindenféle mágiát, varázstárgyakat stb. magát a manahálót lehet vele baszkurálni sokkal erősebben, hatékonyabban, mint mással. Erős robbanásokat is lehet vele létrehozni mint pl. a shadow runban a mana labda, stun spell

felszerelés/egyebek:

Halla kísérlete sikeres volt M. útmutatása alapján, érezte, hogy maga a kristály alapból hideg, de a feltörése után némileg meleg volt. Az arcane, majd utána a sima mágia után elsőként a jobb kezén kezdett a ruha összeállni, szépen összefolyt az anyag és kitöltötte a hiányzó részeket. Így ment mindez végig a kézfején, alkarján, felkarján, vállán egészen a nyakig. Ekkor indult lefelé a ruha javítódása, mind a teljes felsőtesten, mind pedig a balkézen. A felsőtest után derék, csípő, combok, vádlik részen is helyreállt az egész, végül pedig a cipők is. Amíg még háttal volt a többieknek megengedett egy gúnyos, elégedett mosolyt magának. A közjátéknál, ami a helyiek és M. között zajlott csak csöndben várakozott, eléggé ostobának tűntek, ki tudja, hogy hány száz esztendeje vannak itt bezárva, ennyi idő alatt ha okosságot nem is, de némi bölcsességet össze lehetett volna szedni, ezek többségével talán csak Menemet rendelkezett, de a többiek nem a nő szerint.
- Már egy ideje elmondtam ezen megállapítást – felelte lustán.
Közben a többiek is jelentkeztek, hogy segítenek a nőnek, amiben tudnak.
- Elsőként is szeretnem visszakapni a felszerelésem, mit elvetettek tőlem. A karod s a tőrt. – szólt még.
Azok nélkül esze ágában sem volt indulni, közben pedig még M. is felvázolta a lehetőségeket, vagyis azt, amit a többiek gondolni vélnek, hogy mi is fog történni. Igazából, ha kellően sok energiát tud gyűjteni, akár úgyis, hogy visszamegy a saját világába és energiagömböket hoz létre, melyeket elzár s majd itt kinyeri belőle az energiát, akkor a terve úgyis az volt, hogy a halandók szójárása, nyelvezete alapján újraindítja a dimenziót és visszaállítja az eredeti állapotát, a káosz mágia tökéletes erre, ha meg kevés, a katasztrófa is ott van. Ám mielőtt indulhattak volna az égdörgésre felkapta a fejét, ezt Einar közelségében szokta hallani a legtöbbször, bár ahhoz nem járt földindulás.
- Mindez megszokott errefelé? – érdeklődött.

felszerelés/egyebek:

Hamar kiderült a tény, hogy mindez nem volt túlságosan természetes, ami itt zajlott. A földrengés szerűség egyre erősebb lett és most már a kristályok hangját is hallhatta a nő, ahogyan egymásnak ütközve hangot adnak ki. Törmelékek darabjai is aláhulltak, valami ostromolta a helyet. De legalább megtudta, hogy tényleg odafent vannak azon a másik helyen, amit érzett korábban, amikor M. energiáját használta fel arra, hogy mágiát érzékeljen. Így most már könnyedén odatalált volna magától is, hogy meglelje őket. A következő rengés után Halla megtámaszkodott az asztalban, hogy talpon tudjon maradni. Valami nagyon erős volt és be akart jutni. Ismételten M. volt az, aki magyarázatot tudott szolgálni a jelenségre, a Dal volt az, őt követte. Hát persze, mindez teljesen logikusnak tűnt a nő számára, hogy éreznie kellett a Dalnak, hogy valamit kitéptek belőle. Legalább egy újabb fontos dolgot tudott meg a Dalról, hogy lehetséges, hogy valamilyen szinten van tudata, mert az biztos, hogy energiákkal teli lehet, teli van, ha másmilyennel nem is olyannal, amit a lelkek adnak, pszionikus. Gravitáció s kinetikus energia, ami pedig a mozgási. Ennyit tudott ő maga is, hogy a halandók így hívják. M. pedig nagyon lelkesnek tűnt, lehet, hogy ő maga is képes volt elnyelni ezeket? Egyelőre nem tudta, de nagyon is lehetségesnek tartotta.
- Akkor pedig a Dalnak van tudata is s értelmes létforma lehet – mondta.
Pillanatokkal később újabb rázkódás lett s ekkor már az épület is kezdte megadni magát, minden potyogott lentről, Halla úgy vélte, hogy nem sokáig maradhat egyben a kastély. Menement szavaira bólintott s követte őt fel az emeletre, oda, hol a felszerelése volt. Mikor ablakok előtt haladtak el, akkor kinézett s igyekezett felmérni a kinti részeket, melyeket állapota miatt nem tudott akkor, mikoron behozták ide. Odafent megvolt valóban a felszerelése, melyeket igyekezett is magához venni, mivel kesztyűben volt, így a kristályt is magához vette s ruhájának egyik tároló részébe – zsebébe – igyekezett tenni. Így bizonyosan nem érhetett a bőréhez s majd egy kellő pillanatban újra visszaadja az előjárónak a testét is. Mindezek után lép az ablakhoz s néz ki rajta, s itt már láthatta, hogy odakint megrepedt a kapuja az erődítménynek. Nagyon kicsit bólintott M. szavaira, tényleg nem volt túl sok ideje, mindezzel önmaga is teljesen tisztában volt.
- Látom kezded mindezt roppantul élvezni – jegyezte meg gúnyosan. – Látod már, hogy mily energiákkal rendelkezik a Dal?
Gyorsan igyekezett körbenézni, hogy mi lehet idebent a legerősebb energiaforrás. Annyi kellett neki, hogy mindezt eltudja nyelni, majd felerősítse majd arkán mágiával s utána képes legyen kiterjeszteni az erejét a teljes palotára s minden létező kozmikus energiát önmagába elnyeljen. Mindennek kivitelezéséhez pedig, hogyha sikerült ilyen kristályt találnia, vagy ha a levegőben volt kozmikus energia, akkor annak látott neki. A cél érdekében most varázsszavakat fog mindehhez használni. Ha M. látta, hogy mi van a Dalban s van abban is kozmikus energia, akkor megvárja, amíg a Dal betöri a kaput s annak energiáját is igyekszik elszívni, miközben egy védőmezőt emel maga köré, mellyel a Mjölnir csapásait is ki képes bírni, hogy senki s semmi se zavarhassa meg. Ha pedig már végre nagyon, de nagyon sok enerigája van, ha kellenek a helyiek lelkeinek energiái is, nem habozik elvenni, s amint felkészült káoszmágiát* igyekszik használni. azaz az akarata s szavai alapján magát a realitást igyekszik megávltoztatni.
< - Legyen minden olyan, mint mielőtt a Dal elszabadult, térjen vissza és álljon helyre a rend és a raptorok újra elérhessék a Dalt – hadarta. - Legyen minden olyan, mint mielőtt a Dal elszabadult, térjen vissza s álljon helyre a rend s a raptorok újra elérhessék a Dalt. LegyenmindenolyanmintmielőttaDalelszabadulttérjenvisszasálljonhelyrearendsaraptorokújraelérhessékaDalt. LegyenmindenolyanmintmielőttaDalelszabadulttérjenvisszasálljonhelyrearendsaraptorokújraelérhessékaDalt. >
Hadarta sokszor egymásutánban mindaddig míg minden nem változik az akarta szerint a mágiájának hála.

*ugyanaz, mint Skarlátboszi realitásmanipulációja. (just like: No more mutants)

felszerelés/egyebek:

- Számodra lehet, de én tudom használni azt is – felelte. – Félelmetesen erős fegyvereket lehet az elme hatalmából kreálni, mely a lelket fogja tovább kínozni.
Felelte mindarra, amit M. mondott neki. Az események innentől kezdve pedig igencsak gyorsan történtek. Egyrészt M. is elkezdett nőni, ahogyan mindenféle energiákat elnyelt s részben át is alakította olyanná, amiket Halla használni volt képes és megérkezett a Dal is, a maga tizenöt méteres magasságával. A nő látta, hogy odalent kiértek a lelkek is, hogy segítsenek M-nek, de mindez hiábavaló volt, pillanatok alatt emésztette fel az energiájukat az istennő. Ahogyan igazából várható volt, így nagyon meg sem lepte a nőt, hogy M. lelépett, valamilyen módon talált kiutat innen, az elköszönésre pedig nem volt lehetősége reagálni, mert koncentrált. A lény megérezte, hogy mire készül s mennyire gyűjti az energiát, így felé indult. Eddigre a mágia ott kavargott körülötte, a szemei, kezei és teljes aurája beteges zöld fényben, látta, ahogyan M. dimenzió kaput nyitott és megszökött. Ezek után engedte el a mágiáját Halla és fogant meg a varázslat a szavai után.
Minden megszűnt, a kastély, a Dal, a környék… néhány pillanatig csak a semmiben lebegett, majd egyetlen egy rét jelent csak meg, egyetlen egy fával, rajta megannyi kristállyal és most már hallotta a Dalt is, ahogyan csilingeltek a kristályok. Azaz a benne levők rémálmai hallhatóak voltak újra így. Látta a térkapuját nem messze magától és ismét felbukkant a kis lény is, Halla pedig igyekezett kideríteni azt, hogy vannak-e most energiák itt, vagy sem. Roppant kellemes csalódás volt, hogy most megvoltak az energiák, noha nem olyan erősen, mint Asgaron, vagy éppen Midgardon, de ettől még voltak. Így legalább nem kellett azzal fáradoznia, hogy visszatér a Plútóra és onnan hoz energiákat. Azonban most megvoltak a tervei, hogy miként próbálja megakadályozni azt, hogy a dal újra kitörhessen.
Defenzív mágiát készült mentál s asztrál mágiával kombinálni. Úgymond egy védőmezőt létrehozni a dimenzió körül, mely észleli azt, hogy mi a Dal és a kristályokban levők lelki állapota. Ha mindez burjánzani kezdene azért, mert túl sok a lélek és túl nyugtalanok, akkor olyan ingereket kapnának a kristálytokban levő lelkek, amik segítségével újra visszaállna az alapállapot. Hirtelen nem jutott jobb eszébe, sem konkrétabb dolog, hogy miként tudná megzabolázni a Dalt, mert még mindig nem ismerte eléggé. Így ha minderre képes volt, akkor ezt szándékozott rúnákkal és kézjelekkel elvarázsolni, azt pedig tudta, hogy mindenképp fel kell hívnia a raptorok figyelmét a túlzott terjeszkedés veszélyére. Ha sikerült létrehoznia ezen varázslatot, akkor a kis lényre pillant.
- Velem tartasz a való világba? Ha igen, elviszlek a fiaimnak, bizonyosan örülnek egy ilyen aranyos lénynek.
El is indul a térkapu felé, ha a kis lény csatlakozott hozzá, akkor vele együtt igyekszik visszatérni a térkapun a Plútóra, ha nem, akkor nélküle.

//Folytatás: Plútó//

felszerelés/egyebek: