Plútó

//Előzmény: Hyrrokkin-birtok//

A kimondott szavak a felrajzolt rúnák után meg is érkeztem oda, mit az előjáró sugallt számomra. Körbepillantottam a helyen, hol voltam, az, hogy ily modernség fogadott nem lepett meg, nem is számítottam másra, révén szint mind a csillagok közül származott. Megannyi magas épület, sok fénypont szerte mindenfelé. A csillagokat is kerestem, hisz számomra oly megszokott volt, hogy lássam azokat az esték során, de itt nem volt. S nem csupán a fények miatt, hanem mert barlangnak a mennyezete fogadott, mintha csak a „Maffiavárosban” lennék ezen szempontból. Megértettem, hogy miért is a bolygófelszín alá építkeztek, így könnyebb volt elrejteni önmagukat mindenki más elől. Az épületek többsége roppant impozáns, miként fentről nyúltak lefelé, s voltak melyek összekötötték az „eget” s a földet is. Hatalmas szabad területek s platformok az épületek között; az égen repülő járművek s raptorok. Az egész hely azt sugározta magából, hogy él s nem pedig egy halott város. S minek örültem, hogy sok zöld terület is volt, nem kedveltem az efféle szürke egyhangú helyeket, a természet számomra természetes s otthonos volt. S éppen ezért örültem annak, hogy jómagam is egy ilyen helyen álltam s mellettem egy ősöregnek tűnő tölgy. A közelben levő épületek egyike asgardi vonásokkal is bírt, noha a raptor építészet nyomait is feltudtam rajta fedezni, furcsa együttes, de impozáns, tehát az volt a templomom.
S miként láttam megannyi raptor volt, ki érkezésem várta, elmosolyodtam elégedetten, igen, ez volt az a fogadtatás, mit megérdemeltem, de mindeddig nem kaptam meg. A szavak után, noha sejtettem, hogy lesz fordítógépük igyekeztem egy egyszerű s gyors varázslatot elvarázsolni, s ha összejött a varázslat a szavaimat mindenki a saját anyanyelvén fogja mindezek után érteni.
< - Kristály népe! Népem! – kezdtem szavaimat. – Számomra is öröm az, hogy eljöhettem megtekinteni azt, mit miattam építettetek s végtelenül elégedett vagyok a látottakkal. Halljátok szavaim, mióta az előjáró megkeresett minden időmet azzal töltöttem, hogy megtaláljam a módját, hogy újra hallhassátok a Dalt. S úgy érzem, hogy jó úton haladok a közös célunk irányába. S addig is, míg nem sikerül megfejteni a módot s utána is számíthattok támogatásomra s segítségemre, miként én is a tiétekre. Örvendjetek, hamarosan egy új aranykor köszönt a Kristály népére, olyan, melyet népetek még soha sem látott, közösen mindezt elérhetjük… s el is fogjuk. >
Mindezzel felemeltem mindkét kezem jelezve, hogy befejeztem beszédem s ők maguk is felállhatnak, s kifejezhessék esetleges véleményüket a hallottakról.

felszerelés/egyebek:

Szavaimat direkt választottam úgy, ahogyan, hogy valamelyest, szinte teljesen egyenrangú félnek tekintsék magukat, de közben egyértelműen fölöttük álltam. Mindez a politikában s diplomáciában is igencsak fontos volt. Istenként pedig, ha nem vagy kegyes s nem játszod el azt, mit várnak tőled, ellen fordulnak s elfordulnak tőled, rosszabb esetben, ha olyasfajta panteonból származik valaki, akkor még meg is tudják ölni. Mindezt pedig eszem ágában sem volt kockáztatni. S egy ekkora s ily erős népet, kik lényegében jobban halhatatlanok mitn én felesleges lett volna úgy kezelni, mint a halandókat s egyébként is imáikból erőt nyerhetek. Szavaim után indultam volna a templom irányába, de egyelőre igencsak nehézkesen ment. Igyekeztem nem kimutatni a nemtetszésem, ahogyan mindenki meg akart valamilyen módon érinteni, de roppant nagy sajnálatomra mindez ezzel járt. Inkább próbáltam megnyerően s kedvesen mosolyogni, noha ez igencsak távol állt tőlem s csupán gyermekeim s Einar volt, kik láthatták. Az utamból sem távoztak az ünneplés közepette mindaddig, míg végül az előjáró nem szólt, hogy had mehessek oda a templomhoz. Mikor már engedtek, akkor végigsétáltam a kerten s valószínűleg rövid úton, hogy csatlakozhassam hozzá a templom bejárata előtt. Köszönésképpen biccentettem neki s ha minden igaz, akkor vele együtt sétáltam be a templomba, minek ajtaja be is csukódott s nagyban kizárta az ünneplő tömeg zaját.
Odabent végignéztem a roppant grandiózus templomon, mi rendelkezett asgardi s idegen vonásokkal is. A fények megoldása is tetszett s az is, hogy az oltáron túli kép fénye az arcomat tette ki s így vetült le egyben a mozaikok képe egy komplett képpé.
< - Grandiózus s lenyűgöző – szólaltam meg elismerősen. – Igazán csodálatos munkát végeztek előjáró! >
Közben még egyszer végignéztem a hatalmas csarnokon, hova úgy saccoltam, hogy akár több ezren is beférnek. Végül a tekintetemmel visszatértem Sol Jahanmi irányába.
< - Valóban – értettem egyet. – Elolvastam mindent, mi az adattárban volt, s azt kell mondjam jómagam is azokkal értek egyet, kik szerint a Dal a dimenziótokból fakad. Ha jól értettem a gazdatestek lelkei, tudatai is oda kerülnek. Van egy oly elméletem, hogy ezen tudatok, ha képesek egymással kommunikálni ők is megtagadhatják tőletek a Dalt. Ha valamilyen módon megoldható szeretnék ezen dimenzióba „alámerülni” s megismerni a helyet, remélve, hogy megtalálhatom a megoldást számotokra. >

felszerelés/egyebek:

Mikor invitált a sétára bólintottam s követtem, közben pedig alaposan végignéztem immáron a haladás közben a templom minden apró részletét s kifejtettem, mit mondani óhajtottam az előjáró számára. Úgy tűnt, hogy a gondolatom új volt számára miszerint a tudatok vethetnek gátat a Dalnak. Egyelőre csak feltételes gondolat volt, de bizonyosat egyelőre nem tudtam, s ők sem, így mindennek érdemes volt utánajárni. Az aggodalmára csupán magamban mosolyogtam mikoron óvni próbált attól, hogy megérintsek egy kristályt, mert az uralma alá hajthatott.
< - Ismerek egy halandót Midgardon, ki legyőzte s uralma alá hajtotta a raptorját – feleltem. – Ő képesség nélküli személy, a Bosszú Angyalainak egyik tagja, ha tanulmányoztátok Midgardot, bizonyára hallottátok hírét… >
Néhány szívdobbanásnyi időre elhallgattam, kivártam, hogy minderre mit reagál s utána folytattam.
< - Jómagam pedig képzett empata s telepata vagyok, mely nagy segítségemre lenne abban, hogy a kristályban lakozó raptor ne hajthassa uralma alá elmémet – szóltam. – Mindazonáltal nagyra értékelem aggodalmát, de úgy vélem, hogy felesleges. >
Mikoron az oltárhoz értünk bólintottam szavaira s elégedetten mosolyodtam el azon, hogy mégiscsak felajánlott egy kristályt számomra. További szavai viszont már roppant érdekesek voltak, szóval tényleg volt itt asgardi s nem csupán azaz elf, kit magával hozott első találkozásunk alkalmával. S még mágiához is értett, egyre érdekesebb volt, miként az is, hogy fókusznak használta a kristályt. Így hirtelen nem tudtam, hogy mire véljem mindezt, révén nem állt módomban még egyetlen kristályt sem megvizsgálnom s így mindez sok újdonságot tartalmazott számomra. S mi több, izgalmat, hogy új dolgot tanulhatok s érthetek meg, a mágia talán új aspektusát is.
< - Egyetértek – feleltem. – Örömmel megismerném a Kristály népének eme tagját akár még mostani látogatásom során, hogyha mindez megoldható. Lehet, hogy a vele való beszéd még közelebb visz a megoldáshoz, hogy visszakapjátok a Dalt. >

felszerelés/egyebek:

Azt a reakciót kaptam mit vártam is, hogy meglepődött az előjáró, vele ellentétben jómagam nem tartottam oly furcsának mindazt, hogy valaki hatalmas akaraterővel bírjon, nem egy oly személlyel találkoztam kik képesek lettek volna.
< - Még évekkel korábban, mikor Galactus másodjára itt volt s a raptorok megérkeztek Midgardra, akkor szerezte meg a kristályt s akkor győzte le. Mindennek több mint nyolc esztendeje. S nem próbálkoznék a helyetekben a megszerzésével, Midgard védelmezőinek tagja, kiket a Bosszú Angyalainak hívnak. Saját érdeketekben említem, hogy ne akarjátok azon kristályt. Nem fog gondot okozni az a halandó. >
Ezen kis közjáték után merült fel, hogy van agy asgardi mágiahasználó is a raptorok között, kivel megejthetnék egy beszélgetést, hátha közösen többre jutunk a Dallal kapcsolatban. Azonban a férfi nem akart jönni, pedig úgy véltem, hogy hasznos lenne.
< - A kristály ráér utána – szóltam. – Úgy vélem, hogy te is első kézből hallanád miről értekezünk egymással; a te bölcsességed is segítségünkre lehetne, hátha van oly tudásod, mely a kirakós hiányzó részeit kipótolja. >
Figyeltem a térképen, hogy hol is lakhat ezen illető. A kép alapján hatalmasnak volt mondható a város, bolygóvárosnak neveztem volna talán, bár akkor még nem volt. Kellően távol lakott Jolek Bar Aganti ahhoz, hogy újabb teleportálást kelljen végrehajtanom, vagy járművel vitessem el magamat.
< - Az értesítést megköszönném – feleltem. – Ha pedig velem tartasz, akkor kettőnket teleportálom oda, hogy mihamarabb megérkezzünk. >
Megvárom, míg beszél Jolek-kel, s a válaszától függően úgy rajzolok fel rúnákat, hogy mindketten oda jussunk, vagy csak én egyedül.

felszerelés/egyebek:

Biztosra vettem, hogy válaszom nem nyerte el a tetszését, hogy hagyja békén Sheppard-ot s utána fog nézetni annak, hogy kicsoda az illető. Majd akkor rájön, hogy mért tanácsoltam mindazt, hogy ne foglalkozzon vele. Ezek után a megfelelő fényező szavakkal bírtam rá, hogy ő legyen az, aki elkísér fajtársamhoz, hiszen vélhetően ő maga tudja a legtöbbet az egész érintett dologról a Kristály népe körében. Szavaim után gondolatolvasás sem kellett, hogy tudjam nagyjából, hogy mire gondolhat s mennyire jól esett neki az egész, mit mondtam s mekkora presztízzsel járhat a népe körében mindez. Ezt az egészet tényleg csak az koronázná meg valószínűleg a számára, ha a törekvéseink sikerrel járnának. Szavai pedig mindezt támasztják alá, hogy helyesen gondoltam azt, amit.
< - Botorság lenne bárki részéről nem felismerni a megfelelő személyeket – feleltem. >
Megfelelő mennyiségű diszkrét utalás mindig jól tud jönni, hogy még nagyobb imádatot keltsünk másokban. A rúnák felrajzolása után ismét érezhető volt a gátló tényező, de úgy véltem, ha akarnám s nem ők maguk oszlatnák fel is át tudnám törni, de nem támadóan voltam itt, így elégedetten nyugtáztam mikor mindez megszűnt s megérkezhettünk a célhelyszínre. A teleportálás után egy nagyobb helység, vagy éppen egy kisebb csarnok – asgardi szemmel – hova érkeztünk. Kipillantottam az ablakon s megállapíthattam, hogy magasan vagyunk már-már a barlang mennyezetének tetején. A helység puritán s mégis furcsa a benne levő tárgyak miatt, miknek funkciója mindezidáig rejtve maradt előttem. De ha asgardi az illető, akkor ereklyéknek s midgardi szóval múzeumi helységnek mondtam volna a csarnokot. S végül megérkezett Jolek Bar Agantin is, kinek raptora jó ízlésről adott tanúbizonyságot, hiszen zöld színben pompázott a páncélja. A térdre ereszkedés után intettem neki s szóltam is hozzá.
< - Kelj fel Jolek Bar Agantin! – szóltam. >
Fél szemmel még figyeltem, hogy az előjáró mit tesz s úgy tűnt, hogy a helységet levédte a kíváncsi tekintetek elől. Amint ez megtörtént s Agantin is felállt szólalok meg ismét.
< - Mindeddig nagyszerű munkát végeztél s most szükségem lesz szakértelmedre s tudásodra. Az utóbbi hónapban azon dolgoztam, hogy mihamarabb visszakaphassátok a Dalt s egyelőre arra jutottam, hogy a megoldás a Kristály Népének dimenziójában lehet. Az előjáró utalt arra, hogy voltak mágikus vizsgálataid a kristályt illetően. Szólj hát, érdekel minden mit megtudtál. >[b]

felszerelés/egyebek:

A férfi magassága Skurge-vel vetekedett, meg mertem volna esküdni rá, hogy nem csupán asgardi, de félig óriás, vihar, vagy jég az illető. Azok szoktak ily magasak lenni. Figyelmesen hallgattam végig szavait s roppant érdekesnek tűntek ezen kristályok, jó lett volna, ha jómagam is megvizsgálhatnék majd idővel egy ilyet.
< - Tudom, de még ha a mihaszna atyám, Loki is képes volt arra, hogy a skrull technológiát vegyítse az asgardi mágiával, akkor biztosra veszem, hogy te is képes vagy minderre – szóltam. – A menetét pedig szerencsére ismerem, így valóban nem szükségeltetik a magyarázat. >
Nagyon sok mindent hagyott hátra ezekről a kódexeiben, ha másra nem is voltak jók, arra igen, hogy a tudásomat mélyítsem s bővítsem. Technokráciával, technológia s mágia vegyítésével nem szándékoztam foglalkozni mágia szinten, de lehet, hogy szükségem lesz rá előbb, vagy utóbb. Ha már voltam oly kegyes, hogy dr. Doom-ot tanítottam, akkor megkérhetném, hogy ő pedig mindezzel viszonozza kegyemet. A folytatás, mit mondott viszont már érdekesebbnek hangzott, az űrben úgy tudtam, hogy sok minden szert tehet kozmikus sugárzásra például s már ötletem is támadt, de egyelőre még kivártam, hogy befejezze a két férfi, mit mondani akartak. Az elválasztás nem nyerte el az előjáró tetszését, még szerencse, hogy a gondolatom s ötletem alapján minderre nem volt szükség.
< S, ha a kristályt felhasználva dimenziókaput nyitnánk a raptorok dimenziójába? – tettem fel a kérdést. – Jómagam képes vagyok realitások közötti teleportációra is, igaz mindehhez komolyabb felkészültség kell. De ha a kristályt egyfajta fókusznak használnánk egy kapuhoz úgy vélem, hogy mindhárman kár fizikai formában is elérhetnénk a belső dimenziótokat s ott tudnánk vizsgálódni. Természetesen csak akkor, hogyha mindez nem tiltott a Kristály Népe számára. >

felszerelés/egyebek:

Nem különösebben foglalkoztam mindazzal, hogy meghökkentette a két raptort miként viseltettem atyám irányába, s most még finoman is fogalmaztam vele kapcsolatban. Lehet, hogy halála előtti percekben megtért s újra jó lett az ősi isteneknek hála, de mindez nem változtatott azon, hogy miként éreztem irányába. Ötletemre, mit felhoztam kétféle reakciót is kaptam, az előjárótól azt, mit számítottam s az asgarditól is azt, mit reméltem, hogy mindez kivitelezhető. De úgy tűnt, hogy alábecsülte mire vagyok képes s így igyekeztem kicsit kiegészíteni szavaimat.
< - A nélkül is lehetséges, képes vagyok rá – feleltem. – A kristály egyfajta irányjelzőként szolgálna, mivel megtalálhatnánk a megfelelő utat a Kristály népének dimenziójába. Ahhoz, hogy kaput tudjak nyitni valahova ismernem kell az úticélt s azt, hogy miként lehet oda jutni. A kristály hatalma s sugárzása lenne képes mutatni mindezt. >
Érdeklődve vártam, hogy mit is szól mindehhez s figyeltem további szavait, mikre bólintottam.
< - Ha oda áttudtunk menni visszatalálni sokkalta könnyebb, de te értesz a legjobban mindehhez, ha úgy véled, hogy veszélyes, akkor nem kockáztatunk, túlságosan sok forog kockán – szóltam. >
Néhány pillanatra elgondolkodtam, hogy mennyi idő kellhet ahhoz, hogy mindezt megtaláljuk, nem számítottam sokra, hiszen elég erős varázslat fog megszületni s a kristály tökéletes fókusz s irányjelző volt.
< - Úgy vélem néhány percnél, legfeljebb fertályóránál többre nem lesz szükség s ennek is a legnagyobb része az lesz, hogy Bar Agantin segítségével egymásra tudjunk hangolódni s a megfelelő dimenzióba nyissuk a kaput. A helység pedig megfelelő. >
Bar Agantin-ra pillantottam.
< - Nekiállhatunk, vagy még van, mit előtte elintéznél? – érdeklődtem. >

felszerelés/egyebek:

Úgy tűnt, hogy a másik kettő nem tudta annyira palástolni az érzelmeit, mint jómagam s sokkal izgatottabbak voltak nálam mindebben. Számomra csak egy feladat volt, de nekik valóban sokkalta több. Így hát nem is várakoztam tovább, hanem nekiláttam a rituálénak mely pár percet ölel át. Azonnal éreztem, hogy mire is utalhatott, mikor említette, hogy mért oly különleges a kristály. A Norn kövekre emlékeztetett azok olyanok, mik felerősítik a használója hatalmát. Bár ezek mások voltak, mint azon kövek, azok maguk adták a hatalmat, akárcsak a Végtelen gyémántok, de ez nem, ez máshonnan nyerte a hatalmát, maga a kristály is csak egy fókusz volt. Bár jobban megvizsgálhattam volna, de ehhez soha sem járultak volna hozzá, pedig mily hatalmat juttathatott volna a kezembe, ha sikerülne megkaparintanom. A hatalmam így is óriási volt, de mindezzel, ha feljebb tudtam volna a saját limitjeimet vinni megállíthatatlan lettem volna. Tán még a nagybátyám elől is jobban elrejtőzhettem volna s nem kellett volna attól tartanom, hogy mindig ott liheg a nyakamban. Így azt nem tudtam ennyiből megállapítani, hogy mitől van ekkora hatalma, hogy sugárzás, vagy mágia érte, vagy valami más. Ahhoz jobban meg kellett volna tudnom vizsgálni. De most nem volt oly fontos, ha sikerül, mit akartunk. S neki is láttam a rúnákat felrajzolni a földre s a levegőbe is. Ekkora segítséggel jócskán könnyebb volt, mint egyébként lett volna s végül zöldes fényben meg is nyílt a portál, mely a Kristály népének dimenziójába vezet. Valószínűsítettem, hogy saját mágiám miatt volt ily színe a portálnak, hiszen a mágiám színe alapból is beteges zöldes.
Jómagam nem először találkoztam efféle hatalommal s még ők sem látták azt, mivel rendelkezem, így nem is méltattam szóra mindezt.
< - Igen, ez lenne az – feleltem. – Szerintem ne is késlekedjünk, hanem induljunk. >
Javasoltam az előjárónak s kíváncsi voltam, hogy mit is fog szólni minderre, most, hogy szinte emberi érzelmek is voltak a energiaforgatagban, mit az arcának lehetett volna nevezni. Én is odalépek a kapuhoz s az entitásra pillantok.
< - Ha nem bánod egy felderítőt küldök előre, hogy tudjuk, hogy mi vár odaát ránk. >
Ha egyetért, akkor ismét koncentrálni kezdek s egy nagyobb labda* alakú szemlényt igyekeztem a mágiámmal létrehozni, illetve egy illúziót, mire az vetül ki, mit a lény lát. Ha mindez sikerült, akkor a lényt átküldöm a kapun túlra, hogy feltérképezze mi is vár ránk odaát.

*kézilabda nagyságú

//Folytatás: A kristály világa//

felszerelés/egyebek:

//Előzmény: A kristály világa//

Szerencsére létre tudta hozni a varázslatot, amit szeretett volna a kis lény pedig úgy tűnt, hogy sokkalta értelmesebb, mint elsőre látszott, mert vele tartott át a dimenzió kapun a Plútóra. Ahol azonban egy kellemetlen meglepetés fogadta a nőt. A helység ugyanaz volt, azonban a kristály most külön volt egy oltáron, a korábban látott ereklyék, dolgok sehol sem voltak, most pedig ajándékok és hasonlók voltak mindenfelé. Abban azonnal bizonyos volt, hogy hosszabb idő telt el, már csak azt kellett tudnia, hogy miként fog magyarázatot adni minderre Thor-nak s Einar-nak, nah meg az anyjának, akik bizonyosan halálra aggódták magukat az elmúlt időben, hogy hova tűnt. És persze a gyerekek… Azon nem csodálkozott, hogy máshogy telt az idő, ezt pontosan tudta, hogy minden dimenzióra más-más szabályok vonatkoznak.
A kis lényre pillantott, az eléggé áttetsző lett itt. Igyekezett leguggolni mellé, s ha a lény hagyta, akkor óvatosan igyekezett megérinteni és megsimogatni őt, hogy ezzel is tesztelje, hogy csak mint kristály vett fel áttetsző színt, vagy fizikailag is kezd eltűnni. Felkapta a fejét, amikor megérkezett Bar Agantin, ezúttal sisak nélkül, végtelenül elcsigázva és fáradtan. A belépésére feláll a guggolásból. Szóval tényleg sok idő telt el, erről megbizonyosodhatott. A kérdésre pedig felelt is, ami az elöljárót illette.
< - De visszatért, csupán új gazdatestre lesz szüksége – felelte. – A Dal pedig hamarosan visszatér. >
Ekkor elővette a kristályt és átnyújtotta a raptor irányába. ha a férfi átvette, akkor még egy röpke varázslatot is igyekszik létrehozni, amivel regenerálja Bar Agantin testét, hogy a fáradalmai, sérülései, amiket a kimerültség okozott elmúljanak és teljesen fittnek, kipihentnek érezze magát. Mindehhez egy varázsszót és egy apró kézmozdulatot igyekszik használni. ha sikerült és a férfi fáradalmai elmúltak, akkor szólal meg ismét.
< - A Kristály világa elburjánzott a gyors terjeszkedésetektől s nem volt képes a gazdatestek sirámát elviselni, elszabadult. Ez okozta azt, hogy a Dal többé nem volt elérhető számotokra. Modern szavakkal élve újraindítottam a dimenziót, visszaállítottam az eredeti állapotokat, mikoron a Dal még elért hozzátok. Védővarázst vontam a kristályfa köré, mely igyekszik szinten tartani a lelkek kínlódását. Úgy vélem évszázadokig, évezredekig nem lesz a Dallal újra gond s hallani fogjátok. >

felszerelés/egyebek:

A lény érintése igencsak furcsa volt, de stabil s maradandónak tűnt. Az pedig, hogy efféle állagú volt azt Halla úgy vélte, hogy akár teljesen természetes s normális is lehet annak fényében, hogy egy másik dimenzióból származik. Látta a férfi arcán a némileges megnyugvást, hogy a kristály megvan s épp csak gazdatest kell neki. Közben még egy másik varázslatot is küldött a férfira, mivel az az visszanyerte az erejét. Bólintott arra, hogy sikerült.
< - Elméletileg ugyanolyan a helyzet odaát, mint mielőtt elvesztettétek a Dalt. Nem tudom, hogy mennyi idő az, míg itt a való világban rendeződik mindez. >
Azt is megtudta, hogy pontosan mennyi idő volt mindaz, amit odaát töltött s így tényleg érezhette már, hogy mily különbség volt a két világ között időbeli eltolódás szempontjából. A férfi szavaira is bólintott, hogy valóban sokat kell majd beszélnie az elöljáróval, hogyha már kapott a „férfi” egy újabb gazdatestet. Azért csak idézőjelben gondolt rá férfiként, mert tudta, hogy lehetséges, hogy egy női gazdatestet kap, vagy éppen egy olyat, aminek nincs neme, vagy ki tudja, hogy miféle lény lesz.
< - Számomra néhány óránál több idő nem telt el odaát – felelte. – S való igaz, sok mindent kell megbeszélnem vele… >
Itt elakadt a hangja, mert odakintről ekkor lehetett hallani a zajokat. Ő maga is igyekezett az ablakhoz lépni, hogy kinézzen odakint s hasonlót látott, mint ami odaát a raptorok világában az elöljáróval történt. Noha ő maga sem tudta, hogy mi történik, de azért voltak elképzelései.
< - Gyanítom a kristályokhoz most kezd elérni az a változás, mit kieszközöltem a dimenziótokban – gondolkodott el. – Lehet, hogy a megváltozott sugárzás okoz némileg gondot, míg reményeim szerint a Dal elér hozzátok. Vagy az is lehet, hogy a Dal letaglózza azokat, kik nem érezték korábban. Te érzel valamilyen változást? De elsőként javaslom, hogy mindenkinek tiltsd meg, hogy levegőben legyenek mígnem rájövünk mindennek kilétére. >
Közben néhány pillanatra a férfira nézett, hogy mit is fog felelni a szavaira, utána újra a kinti eseményeket figyelte s várta a változást, mely remélhetőleg bekövetkezik.

felszerelés/egyebek:

Várakozó tekintettel nézett a férfira, amikor az visszakérdezett a tiltásra. Valószínűleg az arckifejezése elég sokat elárult arról, hogy mit is gondolt valójában, de ezúttal nem is akarta elrejteni mindazt. Szerencsére nem kellett hangosan folytatnia, hogy akkor tanácsolja, hogy a biztonságuk érdekében tegyenek így, de legalább Bar Agantin-nak is eszébe jutott mindez és valamit tett is. Bólintott arra, hogy a férfi nem érez változást, de nem is mindenki hallja a Dalt, így akár mindez még helyes is lehet, hogy azokkal van gond, akik érzik. Igen, még Halla sem volt benne biztos, hogy tényleg ez okozhatja a gondokat, ennyire nem ismerte a Dal természetét, valószínűleg mások sem nagyon. Halla a belépő két raptorra pillantott és hozzájuk szólt a férfi, de mindezt nem értette, hiszen olyan nyelven beszélt, amit a nő nem értett, de azért eléggé biztosra vette, hogy az elöljáróval kapcsolatos dolgok lehettek mindezek. A térkapu nyitása után immáron asgardi nyelven ő maga is megkapta a tájékoztatást. Kíváncsi volt, hogy miként szereznek ilyen gyorsan új testet. Keltető, vajon klónok, vagy más sztázisban tartott testek voltak mindezek s ha szükség volt egy újra, akkor azt elővették. Azonban ekkor valami magára vonta a figyelmét, így egyelőre nem lépett a térkapu felé.
< - Nem lehet, hogy az ő ittléte okozza ezt? – kérdezte. – Furcsa is volt, hogy odaát a dimenzióban van egy élőlény s csak egy. >
Az apró macskaszerű lény igencsak érdekes volt a nő számára, főleg, ahogyan most reagált. Igyekezett koncentrálni, hogy érzékelhesse a manahálót – jelen esetben a kozmikus energiákat – s arra volt kíváncsi, hogy mennyire összpontosul mindez a lény körül s elnyeli-e mindezeket. Természetesen lehetséges, hogy bármilyen más energiát is elnyel, de azokat a nő nem tudta észlelni.
< - Vizsgálat alá kellene venni, odaát a dimenzióban korábban a kristályok elnyeltek minden energiát s odaát ő is kristálylény volt – szólt. – Itt hagyom neked s addig én megyek a keltetőbe – ekkor a lényhez fordult. – Maradj itt vele s hamarosan visszajövök. >
Ezzel, ha tud akkor átveszi az elöljáró kristályát, hogy átvigye a keltetőbe, hacsak nem a páros hozza majd. Ha átérkezett akkor körülnéz itt s most, hogy már itt voltak arra is figyel, hogy nehogy ő legyen az, akit kiszemeltek új gazdatestnek.

felszerelés/egyebek: