Caryeth és Dendarid (MU 3. Béke ünnepe)

Caryeth mestere úgy döntött, hogy még a nagy feladatok előtt pihenésre küldi ifjú padawanját, hiszen ez is sokat segíthet a jedi állapotán. A lány legelőször tiltakozott, azonban végül beadta a derekát, hiszen a béke ünnepe egy olyan dolog, melyre érdemes időt szakítani. Nagyon örülne annak, ha a birodalom és a köztársaság örökre ilyen helyzetben maradna, persze legbelül tudja, hogy ez képtelenség. Nem is tenné semmi boldogabbá, mint egy háború nélküli világ, melyben a jedik csak szimbólumként lennének a béke őrei. Nem lenne több ártatlan sebesült és halott, vagyis ez nem egészen igaz. Az alvilági személyek továbbra is veszélyt jelentenének a közemberek számára, viszont azt tényleg ki lehet jelenteni, hogy kevesebb lenne a veszély, mint egy háborúban. Ő soha sem fogja megérteni a sith filozófiát, pedig talán a békét a megértés hozná el a legkönnyebben. Az a sok kegyetlenség és harag megfájdítja a szívét, belegondolni sem mer, mi lenne, ha végül a birodalom nyerne és a köztársaság elbukna. Tisztában van azzal, hogy a világos oldalnak is megvannak a maga hibái, de szent célja ezeket megtalálni és kiiktatni. Talán ha a köztársaság közelebb állna ahhoz a fogalomhoz, hogy "tökéletes", akkor a világ is egy sokkal szebb hellyé válhatna. Persze nem szívesen árulná el senki számára, hogy ilyesfajta gondolatai vannak, hiszen a szenátorok és a jedi mesterek munkáját szinte bűn számára megvétózni és igyekszik nem is beleesni ebbe a hibába. Az Örök Birodalom területén belül a Zakuulon található palotába irányította a mestere. A külleme nem hasonlít egy jediéhez most, hiszen megengedte magának a szebb és elegánsabb ruhát az alkalom végett. A földszinten tartózkodik jelenleg, hiszen most szállt ki a szállítóhajóból és ismerkedik a környezettel. Legszívesebben egy másik jedi padawannal vagy lovaggal találkozna, esetleg egy szürke jedinek is nagyon örülne. Bár alapvetően azt hinné bárki, hogy a Jedi Rendben eltöltött napok, hónapok és évek után már unja a "fajtája" mellett eltöltött időt, de ez közel sincs így. Szereti megismerni a bajtársai nézeteit, véleményeit és gondolatait, elvégre így fejlődhet ő is igazán. Reménykedik abban, hogy hamarosan össze is fut valaki olyannal, aki látásból ismerős lehet számára. Jó az emlékezete és az arcmemóriája, így talán ezzel nem lesz gondja. Bár nem nevezhető kifejezetten extrovertáltnak, de talán egy beszélgetést majd meg tud kezdeni. Ha mégsem... hát beveti bájait, hogy a másik tegye meg ezt. Diathimként a szépségével így is sok tekintetet már jócskán magára vonzott. Remélhetőleg nem lesz ebből baj, mert kellemetlenül érintené.

Számtalan kiöltözött személy körözött a földszinten. Voltak, akik most érkeztek, de voltak olyanok is, akik elég hamar megelégelték a közéletet és távozni készültek. Nagy volt itt a sürgés-forgás, Caryeth éppen ezért döntött úgy, hogy megindul az első szint felé, hátha ott nyugodtabb környezetben keresheti beszélgetőpartnerét. A sors azonban kiszámíthatatlan és éppen ezért történt meg az az eset, hogy a jedi padawant találta meg a társaság és nem fordítva. Meglepetten néz a hang irányába, ami megszólítja őt. Éppen szóra nyílik az ajka, hiszen egyértelműen félreértés történhetett, amikor telepatikus üzenetet kap az férfitól. Bár pár másodpercig hezitál, de végül elmosolyodik és válaszol a "csodálatos partnerének". - Kielégítő volt az utazás, de a jóból is megárt a sok. Ideje lenne csatlakozni a felsőbb szinteken lévő ünnepséghez, nem gondolod?
Azzal közelebb lép a férfihoz, - aki mellett mókásan mutathat, hiszen tíz centiméterrel legalább magasabb - majd belékarol és megindul a liftek felé. Amint kiesnek a kíváncsiskodó szemek látóköréből és bezárul előttük a lift ajtaja, elengedi a jedi karját és befejezi a szerepjátékot. Ideje lenne megtudni, hogy ki is ez az idegen. - A nevem Caryeth Zh'ald, jedi padawan vagyok. A mesterem Allmea Sudhar gyógyító. Benned kit tisztelhetek? És milyen szándékból segítettél nekem elkerülni az úgy nevezett "szörnyű társaságot"? - mutatkozik be, majd egyből fel is teszi a kérdéseit, hiszen nagyon szeretne tisztában lenni a szituációval. Bár ténylegesen egy jedi társaságát kereste, de nem sejtette volna, hogy ilyen hamar sikerülni is fog neki. Persze a férfi szavaiból leszűrte, hogy nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy ő is jedi, bár ez lehet csak egy félreértés a részéről. A biztonság kedvéért azért úgy gondolta, hogy egy teljes bemutatkozás mégis mindent világosabbá tesz a két személy számára. Közben a lift megérkezett az első szintre, ő pedig megindult a kijárat felé, most már egy méteres távolságot tartva a partnerétől.

Meg is kezdődött a két jedi padawan ismerkedése és közös időtöltése, mely még sok meglepetést tartogathat számukra. Sok dologról kezdhetnének beszélgetni, de talán a legegyszerűbb és leghatékonyabb téma, amit először fel lehet hozni, azok a személyes adatok. Biztosan sokat segítene, ha sikeresen találnának egymásban valami érdekeset, amelybe később kapaszkodni tudnának. Így tehát ahogyan megindulnak az első szabad erkély felé, Caryeth meg is kezdi a monológját. - Gondolom nem sok olyan személlyel találkoztál, mint én. A diathim fajba tartozok, a Millius Prime-on születtem. A népünket gyakran nevezik angyaloknak, amit a hipnotikus auránknak köszönhetünk. Sok személy lát minket gyönyörűnek és vonzónak, amit gyakran az is elősegít, hogy az aura olyan fajúnak láttat, mint az a személy, aki lát minket. Ezen kívül említésre méltó még a három pár szárnyunk, melyeket ön is észrevehetett. Ezekkel elég gyorsan tudunk repülni, akár vákum körülmények mellett is. Hát nem csodálatos? Büszke vagyok a népemre, bár a jedi tanítások miatt sajnos nem ismerhettem meg az igazi családomat. A szülőbolygómon is csak egyszer jártam a régebbi mesteremmel, aki szintén diathim volt. De hát ilyen ez a jedi élet... kötelességekkel és szabályokkal teli. Erre azonban ugyanolyan büszke vagyok, mint a származásomra. - mosolyodik el ismét. Közben az erkélyhez érnek és a csodálatos látvány eléjük terül, mely első pillanattól kezdve teljesen letaglózza a nőt. Mindig is vonzották a gyönyörű városok, építmények, tájak... elvégre ilyen dolgok miatt akarja megvédeni a világot a Birodalomtól. - Viszont ne csak én jártassam a számat, mesélj te is magadról. Honnan származol? Hol születtél? Te ismerted a családodat? - tesz fel ismét temérdek kérdést, ami talán bizonyos szinten nagyon tolakodónak hathat, azonban reménykedik abban, hogy az ő bemutatkozása és hosszú meséje után könnyebben megnyílik számára a férfi. Nagyon érdekli őt mások előélete, hiszen az övé nem éppen egy tündérmese. A szülők elvesztése, a rabszolgaélet, a mester elvesztése, borzalmas első küldetés... most már csak tényleg abban tud reménykedni, hogy a sorsa végül teljesen új irányt vesz fel és nem kell többé ilyen emlékeket gyűjtenie, vagy legalábbis sokkal kevesebbet. Talán Dendarid története kevésbé ilyen borzalmas, persze ha ebben téved, azt a férfi úgysem fogja vele megosztani, ahogyan Caryeth is kihagyta a történetéből azokat a részeket, melyek nem publikusak így első találkozásra. Persze ez sem zárja ki azt, hogy később, ha egy erős barátság születik kettejük között, akkor majd megnyílik neki teljesen. Bár a jedik tiltják az érzelmeket, a bajtársiasság és a szövetségek megerősödése ennek ellenére is gyakran jelen van a lovagok és a mesterek életében. A szerelem és a gyűlölet előidézheti a sötét oldal erejét, azonban a szoros barátságok csak megerősítik a jedik csapatmunkájának hatékonyságát. Legalábbis Caryeth így véli, még ha ez a Tanács szerint nem is teljesen lenne helyénvaló.

Úgy tűnt, hogy Caryeth tudott segíteni a másik padawanon. Ez a beszélgetés nagyon jól esett neki is, hiszen növelte az önbizalmát és segített neki elfeledtetni az utóbbi időben elkövetett hibáit is. Ez éppen elegendő erőt adott neki ahhoz, hogy a következő rá váró küldetésen a lehető legjobban teljesítsen. Neki az a legnagyobb kikapcsolódás, ha segíthet másoknak, erről pedig kap valamiféle visszajelzést is. Dendarid kedves szavai pedig bőven árulkodtak arról, hogy a tanácsai értek is valamit és nem csak a levegőbe beszélt. Közben a téma terelődött tovább, ezzel együtt pedig a nő invitálta a férfit a következő emelet felé.
- Az erőérzékenyek hajlamosak az ilyesfajta álmokra, azonban ebben az egy dologban nem tudok a segítségedre lenni. A legjobb tényleg az lenne, ha felkeresnéd vele a mesteredet vagy a tanácsot. Ők sokkal körültekintőbben tudnának válaszolni erre a problémádra. Ennek ellenére azonban nagyon szívesen meghallgatom, hogy mi is az a visszatérő álom, hiszen én is élvezem a társaságodat, sőt... iszom a szavaid, Dendarid. - neveti el magát lágyan a diathim, majd ahogyan odaértek a lifthez beszáll, megvárja a férfit is, majd megnyomja a gombot, mely a tetőtérre viszi őket. Eközben végighallgatja a mondanivalóját a jedinek és bólogat, ezzel jelezve, hogy minden részletre alaposan figyel. Amikor a liftajtó kinyílik, ki is lép belőle, majd megindul a tetőtér széle felé. A látvány itt is teljes mértékben lenyűgöző, hiszen a szökőkutak és a kerti díszítés csodálatos látványt nyújt a vendégek számára. A palotának minden egyes része kihagyhatatlan, egyedülálló élményt nyújt. Persze nem hagyja, hogy a panoráma elterelje a figyelmét a társáról, igyekszik mindent pontosan megjegyezni, hiszen csak így tud bármire is érdemben reagálni. Közben azért megakad a szeme egy-két ismerős arcon, több jedi vagy tanácsos a tetőtéren tartózkodik a partnereivel. Az egyik jedi lovag pedig elég közeli kapcsolatba került egy nővel, aki talán a szeretője lehet. Ennél az egy dolognál azért megakad Caryeth szeme is, hiszen nem gondolta volna, hogy lát erre példát a világos jedik berkein belül. Persze igyekszik nem figyelni rá, hiszen minden bizonnyal nem az ő dolga és nem is kívánja beleütni az orrát. Neki most Dendaridra kell figyelnie, és ami a legérdekesebb, ő ezt egyáltalán nem bánja.

Az álomfoszlányokból sajnos nem tudott következtetni semmire, ahogyan azt elsőre is gondolta. Ténylegesen az a lehető legbölcsebb dolog, amit tehet, hogy egyeztet a mesterével, valamint a jedi tanáccsal. Ők talán már ennyiből is képesek olyan dolgokat leszűrni, amiket Caryeth még elképzelni sem tudna. A beszélgetésük is közben a végéhez ért, ahogyan az idő is egyre telt és telt. Sok témát vetettek fel egymás társaságában, ilyenkor nem is érzi senki sem, hogy mennyire elszalad a feje felett az idő. A diathim is már fáradni kezd, ami leginkább amiatt lehet, mert ilyen sokat szociális közegben régóta nem volt. Lassan kell magát visszaszoktatnia az ilyen helyzetekhez és úgy tűnik most ez az adag éppen elegendő volt számára. - Úgy vélem ideje lenne visszaindulnom. Holnap sok dolog vár rám, ki kell magamat pihennem előtte. - indul meg lassan a lift irányába, hogy lemehessen a földszintre, ahol a legkorábban induló szállítóhajóval haza is tér. - Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Tényleg. Remélem még találkozni fogunk, akár egy izgalmas feladat végrehajtása során, akár ismét így civilben. - ráz kezet az ember férfival, majd ha megérkezik a lift, vagy vele, vagy nélküle, de elindul lefelé a hajók irányába. Ezután a nap után bőven lesz mit mesélnie a mesterének, aki minden bizonnyal elégedett lesz a kikapcsolódási beszámoló hallatán. Valóban sokat segített neki ez a pár óra beszélgetés, ezt ő maga is belátja. Csak reménykedni tud abban, hogy a béke ünnepét jövőre is megünnepelheti a csillagköd minden lakója és nem köszönt be addig újra a háború. Bár az Erőben zavar érezhető, ahogyan mindig is... a sors útjai kifürkészhetetlenek.