Dendarid Tefle

Megkaptam első komolyabb küldetésem a Tanácstól, ezért elhatároztam, hogy a lehető legjobban teljesítsem a küldetést. Abban reménykedtem, hogy ezzel elnyerhetem a Tanács bizalmát.
Nem sok információval láttak el, hiszen a helyszínen kaptam meg minden pontos információt a parancsnoktól. Egyedül annyit tudtam, hogy a Fekete Nap emberei túszokat ejtettek a bankban és tárgyalni akarnak. Az én feladatom az volt, hogy ezt a tárgyalást sikeresen lebonyolítsam. Nem is tűnt túl bonyolult feladatnak, hiszen egy jedinek értenie kell a diplomáciához.
A tárgyalást nehezítette az, hogy a bűnbanda az egész épületet tele pakolta bombával, így a tárgyalás közben különösen óvatosnak kellett lennem. Nem szerettük volna, ha velünk és a túszokkal együtt felrobbantják a helyet. A tárgyaló felünk nem volt mindennapi, hiszen pontosan úgy nézett ki, mint én csak éppen más ruházat volt rajta.
Természetesen szabad elvonulást és egy diplomáciai hajót kértek amivel nem is lett volna gond, de túszokat is akartak magukkal vinni. Először belementem a dologba, mert talán túlságosan elkapkodtam a döntést, de szerencsére a parancsnok észhez térített. Felajánlottam hát magam, amit először nem akartak elfogadni, mert túl veszélyesnek véltek. A hasonmásom rendkívül idegesítő volt, s el is ábrándoztam, hogy szívesen ketté csapnám a fénykardommal, de közben mintha a mesterem intő szavait hallottam volna, így ismét tudtam koncentrálni a feladatomra. A tárgyaló felünk a Köztársaságot ócsárolta amitől nagyon dühös lettem, s olyanokat mondtam amiket nagyon szégyellek, de Sokol parancsnok ismét visszatérített a helyes útra. A hasonmás szóba hozta az apámat és a Birodalmi múltamat, amitől dühöm csak még jobban fokozódott, hiszen ettől a szégyenfolttól sose fogok tudni szabadulni. Csak az tudott valamelyest feldobni, hogy belement abba, hogy engem visznek túsznak. Bár én még mindig kételkedtem a sikerben, így megpróbáltam bepillantani a jövőbe. Először kínzó emlékképeket láttam, majd megláttam a fényt ami segítségével megbizonyosodhattam a küldetésem sikeréről. Így hát elindultam túsznak a hajóra.
A hajón megéreztem, hogy valami nincs rendben, de mire kideríthettem volna lesokkoltak, így eszméletemet vesztettem, majd egy tóparti mólón ébredtem. Nem tudom pontosan hol lehettem, de minden felszerelésem ott hevert mellettem, s köztük egy holoprojector ami nem hozzám tartozott. Amint hozzáértem az egy üzenetet játszott le az apámtól amin a következőket közölte: „Az utóbbi időben figyelemmel kísértem a tanulmányaidat, örömmel tölt el, hogy egyre jobban magához szólít a sötétség és közeledsz a felé, ahova tartozol. Tudom hol vagy, mindig tudni fogom, ha eljön az idő eljövök érted!”
Szerencsére a Köztársaságiak hamar megtaláltak, így időben visszatérhettem a tanácshoz.

Első dolgom volt jelentést tenni a Tanácsnak. Meg is jelentem előttük, de nem látszottak túlzottan elégedettnek, ami engem igazán bosszantott. A mesterem még azt is megemlítette, hogy most érzi legnagyobbnak bennem a sötét oldalt. Apám üzenetét nem említettem senkinek, viszont a mester kijelentésén elgondolkoztam, hiszen igaza volt.
Ezután a könyvtárban kerestem megoldást a problémámra, hiszen szinte biztos voltam benne, hogy rajtam kívül is volt olyan, akinek problémája akadt a sötét oldal leküzdésében. Szerencsére találtam is egy igen csak érdekes jedi mestert, aki sith volt, de áttért a jó oldalra. Kíváncsi is lettem rá, így először kicsit utána néztem az életrajzának. Bámulatosan erős lehetett, hiszen egy csomó nála sokkal erősebb ellenfelet is legyőzött. Ráadásul nem nyomta el magában teljesen a sötét erőket, hanem átalakította. Rögtön tudtam, hogy én is ilyenné szeretnék válni, így el is kezdtem olvasni az utasításokat. Az iromány figyelmeztetéssel volt ellátva, hogy mindez elsajátítása komoly elszántságot és magas koncentrációt igényel. Tehát tisztában voltam vele, hogy mire vállakozok, de ez volt az egyetlen esélyem, mellesleg elég elszánt voltam. Bele is kezdtem a meditációs gyakorlatokba. Minden nap reggeltől estig ezzel foglalkoztam, na persze közben tartottam kisebb szüneteket. Néha még kevesebbet is aludtam, mert annyira izgatott voltam. Először mindent egyszerű gyakorlatokkal kezdtem. Megpróbáltam kiüríteni az elmém, ami most viszonylag egyszerű volt. Ezután kölünféle tárgyakat pakoltam magam köré és megpróbáltam az erő segítségével kitapintani a tárgyak elhelyezkedését. Amint ez is megvolt, megpróbáltam ezeket fejleszteni, méghozzá úgy, hogy kicsit extrémebb helyzeteknek tettem ki magam. Például zajosabb helyeken próbáltam kiüríteni az elmém, vagy bekötött szemmel először sétálva később futva próbáltam kitapogatni az embereket az erő segítségével, hogy senkinek se menjek neki. Persze elejinte sok emberrel ütköztem, így ilyen kor inkább elkerültek az emberek, viszont később egész jól belejöttem, szerintem. Természetesen ezeket nem egy nap alatt vittem véghez, hanem hosszú idő alatt.