Rhys és Keth (MU 3. Béke ünnepe)

Keth Tye E'ron

Mesélői karakter

---

A múlt eseményei miatt még mindig eléggé megviselt férfi idegesen sétálgatott fel és alá a szobájában. Többször megfordult a fejében, hogy a felesége és annak közeli már-már rokonnak mondható személyek utáni legjobb barátja és egyben jelenleg eléggé fontos tanácsadója ötlete talán jelenleg nem épp a leghelytállóbb. Persze ez mások fejében is megfordulna, ha az aki az ötletet adta egy alakváltó, aki mellesleg elég sajátságos taktikákat és nézőpontot vallhat magáénak. Komolyan azért vállalni be azt, hogy a saját feleségének csupán koordinátákat küldeni, arról nem is beszélve, hogy abban a tudatban van, hogy küldetésre ment a férfi, eléggé kérdéses. Viszont megnyugtatásként megkapta, hogy Akmul értesíteni fogja, amint a felesége megérkezik. Arra rá sem kellett kérdeznie, hogy mégis miként akarja ezt kivitelezni, hiszen olyan személyről van szó, aki ezer arc mögé is képes elbújni és mindezt megszorozva talán a galaxis összes fajával. A lényeg, hogy Keth annyira izgult, mintha ez lenne a legelső randevú, vagy most akarná megkérni a kezét. Technikailag ez tulajdonképp helyes is volna, mármint, hogy újra meg kéne kérje a kezét, de azt biztos nem ilyen helyzetben és ilyen körbejárással. Majd ha kettesben lesznek, megszokott környezetben.
- Már kezdtem azon gondolkodni, hogy menjek az agyadra, ha ez nem sikerül. - válaszolt a kommlinken egy nagy sóhajt követve. Még néhányszor elsétált a tükörig és vissza, hogy megnézze, hogy a legjobb formájában van-e. Igazából azt nem igen lehetett mondani, hiszen nyúzott volt, még néhány táska is volt a szeme alatt, arról a pár apró horzsolásról és vágásról nem is beszélve, ami az arcát és a kezeit tarkította. Közel sem szokta még meg azt a testet amibe került, viszont mostanra már elérte azt, hogy mindössze hétköznapi baleseteknek tűnő dolgokat produkált csak és semmi komolyabb vagy nevetségesebb manővert. Végül összecsapta a tenyereit és egy pillanatra lehunyta a szemeit. Az Erőre koncentrált és annak megannyi aspektusára, az érzelmek és érzések megannyi formájára és megtestesülésére, majd kiválasztotta mindezek közül azt, amire most a legnagyobb szüksége volt. A nyugalomra, önbizalomra és a tiszta szerelemre. Az arcvonásai kisimultak, a táskák is elhalványodtak és immáron nem egy megtört ember volt, hanem egy erős és tettre kész.
Könnyedén szelte át az emberi tömeget, széles mosollyal, célratörő tekintettel. Már nagyon közel volt, még csak pár lépés kellett, de a vörös hajzuhatagot már látta maga előtt. Megtorpant egy pillanatra és valami játékos, valami kis komisz gondolat furakodott be az elméjébe. Odalépett az egyik droidhoz és elvett két poharat, majd lassan és nesztelenül sétált a személyéről és céljáról tudatlan nőhöz úgy, hogy az még csak a szeme sarkából se láthassa, csak ha esetleg megfordul majd.
- Igazán szomorú, hogy egy ilyen csinos hölgy egyedül van egy ilyen csodás estélyen. - nyújtotta felé az egyik poharat és igyekezett a tőle telhető legjobban elváltoztatni a hangját. Igazából valószínűleg sokkal nehezebb volt számára, hogy a kuncogását és nevetését visszafojtsa, valamint azt a szándékot, hogy bármiféle szó vagy jelzés nélkül egyszerűen csak megölelje a feleségét. Ez utóbbi viszont biztos nem fog elmaradni.

Keth Tye E'ron

Mesélői karakter

---

Nem lepi meg a feleségének gyors és heves reakciója. Igazából némiképp nevetteti is a dolog, hogy még egy ilyen helyen, ami ténylegesen a béke szigete. Persze semmiképp sem hozhatja fel mindezt ellene, hiszen néhány múltbéli tettének a következménye is részben mindez. A személyét igazoló kérdésre pedig csak széttárta a karját, hogy ha akar, akkor a nő nyugodtan megbizonyosódhasson arról, hogy ténylegesen ő áll előtte és nem csak képzelődik, vagy rosszabb.
- Nekem is elég nehéz még feldolgozni, de nem a gonosz "ikertestvérem" vagyok. - nyugtatta meg a feleségét, akit végül a nyakába is ugrott, és megölelhette ismét. Persze előtte az innivalóval teli poharakat egy biztos és stabil helyre lebegtette az Erő segítségével. Később még jól jöhetnek. A csóknak pedig kifejezetten örült, a lelke is, hiszen sok időt kellett eltöltenie távol a szerelmétől és bizonyos szempontból fogságban.
- Az övé, és ünnepélyesen fogadom, hogy még egyszer nem fordul elő. - válaszolt a dorgálásra és ha nem tartotta volna kedvesét a karjaiban, akkor egyik kezét a szívére tette volna és a másikat felemelte volna a levegőbe. Mikor érezte, hogy Rhys el akar húzódni tőle, akkor engedte, bár nehéz szívvel. Az meglepte, hogy a nőt az öltözéke érdekelte. Igazából kiöltözve ki volt, na nem annyira cicomásan, vagy fennhéjázva, mint mások, de elegánsnak mondható volt, még ha ő maga nem is érezte igazán úgy.
- Pont ön mondja, százados? - nevet ő is a feleségével együtt a mindkettejük számára nevetséges helyzeten. - Elhiheted, hogy inkább érzem magam vásártéri majomnak ebben a maskarában, mint egy praktikusabb öltözetben, vagy páncélban. Az esküvőnk úgy volt jó és szép ahogy volt, ha kiöltözünk az semmi pluszt nem adott volna hozzá. De ha hiányolod, akkor szívesen megkérem újra a kezedet itt és most. - igyekezett a lehető leginkább elkerülni, hogy szomorú vagy kényelmetlen hangvitelű legyen a mondandója és a végére eléggé úgy is érezte, hogy sikerült javában felhoznia az egészet a víz felszínére. Igazából legszívesebben kedvesével együtt beugrott volna egy űrhajóba és egyenesen a jól ismert kirándulóhelyükig meg sem állt volna vele.

Keth Tye E'ron

Mesélői karakter

---

Kedves mosoly került az arcára miután a felesége bocsánatot kért tőle, de ugyanakkor némi fájdalom is vegyült belé. Igazán örült volna, ha nem korábbi alakjának az arcát kellene viselnie, de nem igazán volt lehetősége ezt meghatározni és így is örülhetett annak, hogy amit a gonosz oldala tervezett el az közel sem úgy ment végbe, ahogyan arra számított.
- Úgy érzem magam, mint a kamasz gyerekek, akik hirtelen megnőttek és nem tudják, hogy milyen hosszú a karjuk, vagy milyen erőt tudnak kifejteni. - jegyezte még meg a bocsánatkérésre, arra pedig nem tért ki, hogy igazából sohasem volt még "kamasz" hiszen abban a környezetben amiben felnőtt, nem igazán volt ideje és lehetősége annak lenni.
- Azt meg kell hagyni, hogy jó ízlése van. Az, hogy néha rettentően kiszámítható, máskor pedig teljesen kiszámíthatatlan pedig már egy másik tészta. - nevetett fel játékosan. Talán saját magát nevezhette az említett személy legjobb barátjának, vagy az is lehet, hogy egyetlen barátjának, mégis sokszor úgy érezte, hogy hiába a sok tudás és tapasztalat amit az évek során összeszedett az alakváltó fényévekre van attól, hogy a legkisebb mértékben is kiismerhető legyen.
- Ennek igazán örülök. - a mosoly ami az arcára került szeretettel és teljes őszinteséggel volt tele. Talán azóta, hogy visszakerült a köztársaság területére azóta nem volt egyszer sem olyan alkalom, hogy valamelyik mimikája vagy szava olyan mértékű őszinteséget tartalmazzon, mint most ezek. - Igazából azért is, mert most nem készültem gyűrűvel. - tette még hozzá játékosan. Rhys következő kérdése némiképp meglepte. Igazából kellemesen, hiszen az elmúlt időszakban nem sok mindenkit érdekelt a fizikai és mentális egészsége, sokkal inkább egyfajta információs központnak használták és az is nyilván való volt, hogy voltak akik attól tartottak, hogy az Erő "sötét" oldalához fog visszatérni és Xeth-el együtt majd elpusztítják az ismert galaxist. Szívesen megjegyezte volna az ilyen személyeknek, hogy abban az esetben is sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy egymást pusztítanák el, de ez már csak olaj lett volna a tűzre.
- Őszintén az a legpontosabb megfogalmazás, hogy mentálisan eléggé el vagyok fáradva. Az új testhez való hozzászokással nincsenek nagy problémák, eddig csak egyetlen több száz éves és drága vázát vertem le és nagyon sok poharat. Viszont szeretnék végre a saját dolgaimmal és feladataimmal foglalkozni, nem pedig stratégát és informátort játszani. - igyekezett amennyire csak lehetséges volt uralni az érzéseit és kordában tartani őket, hogy a szavakon és az Erőn keresztül mindez ne áramoljon át partnerébe és rontsa el ezzel ezt az amúgy nagyon szép és megnyugtató pillanatot, amit itt Zakuulon tudnak eltölteni.

Keth Tye E'ron

Mesélői karakter

---

- Valószínűleg csak akkor fognak benntartani a Rendben, hogyha továbbra is attól tartanak, hogy átcsúszom a másik oldalra. Ami az újabb generáció felkészítését illeti rákérdezhetek a dologra. Nem tudom mennyire örülnének az ötletnek, meg milyen lennék segédedzőként, de vannak páran akik támogatnak. Avenay mester remélhetőleg látja, hogy ténylegesen őszinte vagyok vele és a tanács többi tagjával, ahogy a kis patronáltad mesterével is jó kapcsolatot ápolok. - vakarta meg kicsit a tarkóját a férfi a szavai közben. Jól estek neki felesége biztató szavai és az ötlete sem volt megvetendő. Ami inkább zavarta az egy teljesen más dolog volt és valahonnan belülről származott, saját magából.
- Amitől talán igazán félek, az, hogy elég nehezen megy az, hogy én bízzak meg másokban. Sajnos érzem, hogy egy olyan világból jövök, ahol nem igazán a bizalom volt a legnagyobb erény. Arról nem is beszélve, hogy a legjobb barátom egy enigma úgy ahogy van. Talán lehetséges, hogy sokkal inkább én kéne egy mestert keressek, mintsem egy padawant. - az utolsó mondatot már nevetve mondta, hiszen már csak az ötlet is vicces volt, hát még ha elképzelte, ahogy egy mester próbálja őt tanoncként kezelni. Valószínűleg elég dörzsölt alaknak kellett lennie annak, aki egyáltalán be meri vállalni ezt, hát még mindazt a herce-hurcát amit ez magával vont. Az évek során elég sok mindent megtanult, akár önszorgalomból, akár mert szükséges volt, úgyhogy eléggé fel tudná adni a leckét egy másik jedinek.
- De ha már munkáról került a szó, neked hogy megy a Havocnál? Egyáltalán rajtad kívül még van a rajban olyan akit ismerek? Valamikor ott se ártana egy látogatást tennem, azt hiszem. - a hangja és tartása is nyugodtabbá vált, jó kis kikapcsolódás volt, hogy nem saját gondjairól kellett beszélnie, vagy azokról a dolgokról amik a fejében jártak, hanem egy régi közös pontról. Még a látogatást is komolyan gondolta, hiszen a háború alatt mégis csak együtt dolgozott és tulajdonképp élt velük. Igaz, hogy bizonyos értelemben kihasználta őket, de attól a pillanatok valódisága és igazsága számára cseppet sem veszett el.