Sethra / Velalwyn Atris

Név: Velalwyn Atris
Egyéb név(i): „Sethra” ami számkivetettet jelent (gúnynév)
Faj: Sakiyan/Aiper, erőhasználó
Nem: Nő
Jellem: Magányos farkas típus, nehezen bízik meg másokban
Születési helye és idő: ME 13, Egy űrhajó
Kor: 16 év
Család:
- Lilialan Hylwil (anya, aiper, diplomata, halott)
- Culmatt Twifsee (apa, sakiyan, Havoc Squados, halott)
- Garel Atris (nevelőapa, kitaszított, halott)
Foglalkozás/kaszt: Vadász, Kovács, Kereskedő, Kincsvadász
Testmagassága: 169 cm
Testsúlya: 57 kg
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Vörös
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel:
- hasított pupillájú szemek
- fényt jobban visszaverő, csiszolt fémhez hasonlatos bőr
- mindkét alkarján hosszan égési heg található, alkarvédőin kopott HS szimbólum
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges.

Életrajza:
Twifsee hadnagy, jövendőbeli feleségével, éppen hazafelé tartott a Köztársaság irányába. Háború dúlt már elég sok ideje, és a seregek előrenyomulása veszélyessé tette jövendőbeli családja életét, ezért gépével elindult, hogy őket biztonságos közelbe tudhassa. Kislánya ez út alatt született meg. Sokban hasonlított az anyjára, leginkább a vörös haj és zöld szemszín miatt, de minden másban az apja fajának jellegzetességeit viselte magán. A szülei boldogak voltak, de a biztonságos űrbe való jutás a születés miatt csak még sürgetőbbé vált. Viszont azt soha nem tudták elérni, hiszen a Casharilia nevű bolygó felett kilőtték a gépet és lezuhant.
A roncsokhoz csak egyetlen ember mert közelebb menni, hiszen a környező falvak lakói féltek az istenek haragjától. A férfi számkivetettnek számított, olyannak, aki sohasem lehet már egyik falu lakója sem. A roncsok között egy már alig élő, számára szörnyszülöttnek tűnő, fekete, fémes bőrű férfit talált. Az idegen már nagyon szenvedett a sérüléseitől, de egy egészséges lánygyermeket nyújtott a férfi irányába, és mondott is valamit, de olyan nyelven szólt, amit a férfi nem ismert. Az idegen csak addig bírt az élők között maradni, míg a férfi átvette tőle a síró gyermeket és utolsó leheletével egy köszönömöt suttogott. Nem kellett érteni a nyelvet, amin beszélt, ahhoz, hogy tudni lehessen mindezt.
Néhány nap múlva visszatért a roncsokhoz. Ekkor találta meg a másik holttestet is, egy nőét, aki minden bizonnyal a korábban megmentett kislány édesanyja lehetett. A fekete bőrű férfiről levette a páncélját, majd mindkettejüknek sírt ásott és eltemette őket. Nem tudta, hogy ezeknek az idegeneknek milyen szertartásaik lehettek a temetkezésre, így saját hagyományai szerint temette el őket és mondott imát az isteneknek azért, hogy befogadják őket a túlvilágon. Ami olyan volt, beleértve a páncélt is, azt összegyűjtötte a roncsok közül, majd visszatért az otthonába.
Innentől kezdve ez a férfi, aki a Garel Atris névre hallgatott, vigyázott rám minden pillanatban, amikor éppen nem vadászni volt, hogy legyen mit együnk, és amivel kereskedjen. Mindketten számkivetettnek számítottunk a falvak lakóinak szemében, én leginkább az egyedi bőröm, a szemeim és a különleges képességeim miatt, habár került egy-két kereskedő vagy farmer, aki egy annyira szóba állt velünk, hogy a Garel által vadászott állatok bundáit élelemre, vagy más dolgokra cserélhettük.
Amint már járni, futni és beszélni tudtam, akkor Garel képezni is kezdett. Leginkább azt a tudást adta át, amivel rendelkezett. Ez főleg a vadászatra és a fémmegmunkálásra korlátozódott. Remek kovács volt, és kiválóan értett a különböző anyagokhoz és fémekhez, így közel s távol a legjobb fegyvereket és páncélokat, valamint ruhákat volt képes létrehozni. Erre pedig csak ráadás volt, mikor olyan plusz különlegességeket is felhasznált a készítéshez, amit a falvak lakói nem mertek, vagy nem értettek hozzá. Szerette gyűjteni a különböző páncél és fém darabokat, amiket a roncsoknál vagy régi romoknál talált.Hamar kiderült, hogy nem vagyok olyan, mint a többi korombeli. Első sorban a vadászat és minden, ami ehhez tartozott hihetetlenül jól ment, amire külön rátett az, hogy milyen könnyedén és szokatlan módon voltam képes a nyomolvasásra, valamint úgy általában érzékelni a környezetemet. Ami miatt aztán végképp számkivetettnek tartottak engem is, és megkaptam azt a gúnynevet, amin minden falusi szólított az után, az a másik különlegességem volt. Képes voltam egy furcsa erőnek parancsolni, aminek a környéken senki sem. Ez legelőször kisebb tárgyak lebegtetésében, különös, jóslatszerű álmokban és különösen jó visszaemlékezési lehetőségben nyilvánult meg. Garel mesélt sámánokról, varázslókról és prófétákról, akik szintén képesek voltak ilyesmire. Igazából az általa mesélt történetek és mesék okán kezdtem el ezzel is különösebben foglalkozni és tanító nélkül, önfejűen, próbálgatni, hogy a mesélt dolgokhoz hasonlatosakat tudjak tenni. Amit a leghamarabb meg tanultam és be tudtam építeni a mindennapjaimban, az a magamban való elmerülés és az érzéseimmel, érzelmeimmel való béke kialakítása. A természetben rengeteg olyan kellemes, vagy alkalmas hely került, ahol ezt nyugodtan tudtam fejleszteni. Akár egy sziklaszirten ülve, akár fürdéskor a vízesés alatt, vagy épp egy erdő vadregényesebb pontján. A két legpraktikusabb dolog, amit képes voltam elérni sok gyakorlással és próbálgatással, az érzékszerveim felerősítése volt, így már messze jobb tudtam lenni vadászatban, mint bármikor máskor, valamint a szabadulás módját tudtam még kialakítani. Ez utóbbi fájdalmasabb volt, főleg az elején, de idővel belejöttem.
]Eddigre Garel is megbékélt ezzel a ténnyel, hogy ilyen különlegességekre vagyok képes, és mikor elértem a tizenegynéhány éves kort, akkor a tanításomra elég érdekes és sok mindent lefedő ötlettel állt elő. Leginkább akadálypályának lehetett volna nevezni, de a végcél általában mindig hasonlatos volt. Levadászni egy állatot, majd megnyúzni és feldolgozni a bundáját és más hasznos részeit. Persze amennyire az ő hozzáértése engedte azt is igyekezett valahogy belefoglalni, hogy a különleges képességeimet is használnom kelljen közbe. Sokszor ezek voltak a legegyszerűbb részei, de ettől függetlenül, még élvezetes volt számomra. Körülbelül ezzel egy időben kezdte el nekem megtanítani a fémmegmunkálást is, valamint a különös szerkezetekkel való kísérletezéseibe is részt vehettem innentől kezdve. Sajnos a legjelentősebb és legmaradandóbb sérüléseimet ebből szereztem. Az egyik szerkezet piszkálása közben kiderült, hogy veszélyesebb, mint más, amivel korábban dolgoztunk és ez egy komolyabb, bár szerencsére csak kisebb, robbanással járt. Annyi időm volt, hogy a kezeimet az arcom elé emeljem, hogy az ne sérüljön, de az alkarjaim alsó felén hosszan égési sérüléseket szenvedtem, amik túl komolyak voltak ahhoz, hogy nyomtalanul elmúljanak.
Tizenöt éves voltam, amikor egy nálam idősebb fiú kezdett el egyre többször és többször feltűnni nálunk. Először csak Garellel beszélt és bármiről is volt szó, mindig csalódva távozott. Aztán idővel mikor már nem minden alkalommal távozott egyből, akkor beszélgettem én is vele egy keveset. Kiderült, hogy azt szeretné, ha Garel megtanítaná arra, amit a fémmegmunkálással kapcsolatban tud. Amikor nevelőapámnál rákérdeztem a dologra, akkor mondta, hogy amit tud, azt csak nekem kívánja átadni és senki másnak.Idővel egyre többet beszélgettem a fiúval és megkedveltem nagyon, meg is tetszett, ezért nagyon zavart az, hogy időről-időre egyre hevesebb vitáik lettek Garellel. Mind a kettejüket kedveltem a maguk módján és zavart ez az egyre erőszakosabb ellentét közöttük.
Nem sokkal a tizenhatodik születésnapom után következett be ennek az egész ellentétnek a végkimenetele. Éppen vadásztam, egyedül, amikor rossz érzés fogott el. Az a tipikus, amikor tudtam, hogy valami nagy baj történik és az egész ott mászkált a bőröm alatt. Amilyen gyorsan csak tudtam siettem haza, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem ott van a gond. Sajnos ilyen szerencsém nem volt. A fiút találtam ott, Garel élettelen teste mellett, véres fegyverrel. Próbált mentegetőzni, hogy nem akarta és,hogy csak dühös volt és véletlen volt, de ezek a hangok már nem jutottak el hozzám. A düh és gyűlölet pillanatok alatt áramlott szét a mellkasomból a testem többi részébe. Semmire nem emlékszem abból, hogy pontosan mi si történt, de amikor újra én voltam és a dühnek már csak halvány érzése maradt, akkor láttam a fiú testét, amint nyilakkal volt egy fához szegezve. Nem volt olyan testrésze, amiből ne állt volna ki egy nyilvessző. A kezemben pedig egy törött íj volt, a saját íjam, és az ujjbegyeim véreztek. Nem volt nehéz összerakni, hogy mit is tettem, amíg nem voltam önmagam.
Garelt oda temettem, ahova ő a szüleimet eltemette volt. Ezután összeszedtem minden, amit csak tudtam a házunkból, ebbe beletartozott az íja és az alkarvédők, amiket a születésnapomra kaptam tőle, és a biológiai apám páncéljához tartozott, valamint még egy-két dolgot és útnak indultam. Azt a környéket mindenképp el akartam hagyni, és egyúttal újabb roncsokat és romokat átkutatni, és új falvakkal üzletelni és új vadakat vadászni. Sok meditálásba került, hogy a rossz emléket feldolgozzam, és még nagyon sokba fog kerülni, hogy az már semmilyen hatással ne is legyen rám.

Képességei:
Aiper örökség:
- Vörös haj, zöld szemek
- Erőérzékenység

Sakiyan örökség:
A sakiyanok agya közel kétszerese az emberinek, és az érzékszervek ingereinek felfogására és feldolgozására szolgáló központ sokkal fejlettebb, még a Bith fajénál is fejlettebb. Látásuk kiváló, az infravörös spektrumban is látnak és perifériákon is kiválóan észlelik a mozgást. A szaglásuk rendívüli, sok faj természetfelettinek is tartja, hiszen képesek napokkal korábbi szagokat és illatokat is érzékelni. Hallásuk olyannyira fejlett, hogy, ha nincsenek zavaró tényezők, akkor a földben levő giliszta hangját is képesek meghallani. Az izomzatuk fejlett, és az inak és ínszalagok olyan szögben csatlakoznak a csontokhoz, hogy a fizikai erejük, a velük egy méretű emberekének, másfél szerese és mozogni is gyorsabban képesek.

Erőképességek:
Rövid idejü emlékezetnövelés
Szabadulás
Érzékszerv élesítés
Erőérzékelés
Meditáció
Receptív-Projektív telepátia
Telekinézis

Szakértelmei:
- Kiválóan bánik az íjjal, lándzsával és késsel;
- Nagyon jó vadász, ami a sakiyan örökségnek és az évek alatt összeszedett tapasztalatoknak köszönhető;
- Képes megnyúzni és feldolgozni az elejtett vadakat;
- Ért a fémmegmunkáláshoz, fegyver és páncélkészítéshez;
- Tud varrni, szövetekkel bánni, kötözni és bogozni;
- Rendkívül jó nyomkövető;
- Van némi tapasztalata a cserekereskedelemben;
- A helyiek nyelvét anyanyelvi szinten beszéli;

Képek:
Páncél nélkül:

Páncéllal:

Elfogadva, szokásos adatlapot még tessék írni.

Adatlap:
Szint: 1.
Pont: 10.

Erő alkalmazások:
Rövid idejü emlékezetnövelés 1./+0
Szabadulás 1./+1
Érzékszerv élesítés 1./+2
Erőérzékelés 1./+0
Meditáció 1./+0
Receptív-Projektív telepátia 1./+1
Telekinézis 1./+1

Felszerelés:
- Könnyű harci páncél – 2 pont
- Sima íj + tegez íjakkal – 100 kredit
- Primitív lándzsa – 50 kredit
- Tőr – 50 kredit
- Kommlink (alkarvédőbe épített, lemerült)

Kredit össz: 500
Elhasznált: 200
Maradt: 300

Különleges képességek:
Aiper örökség:
- Vörös haj, zöld szemek
- Erőérzékenység

Sakiyan örökség:
A sakiyanok agya közel kétszerese az emberinek, és az érzékszervek ingereinek felfogására és feldolgozására szolgáló központ sokkal fejlettebb, még a Bith fajénál is fejlettebb. Látásuk kiváló, az infravörös spektrumban is látnak és perifériákon is kiválóan észlelik a mozgást. A szaglásuk rendívüli, sok faj természetfelettinek is tartja, hiszen képesek napokkal korábbi szagokat és illatokat is érzékelni. Hallásuk olyannyira fejlett, hogy, ha nincsenek zavaró tényezők, akkor a földben levő giliszta hangját is képesek meghallani. Az izomzatuk fejlett, és az inak és ínszalagok olyan szögben csatlakoznak a csontokhoz, hogy a fizikai erejük, a velük egy méretű emberekének, másfél szerese és mozogni is gyorsabban képesek.

Pontok: 10.
Elhasznált: 7.
Maradt: 3.