Skri’sha Xeldaforkk

Név: Skri’sha Xeldaforkk
Egyéb név(i):
Faj: Srikatha
Nem: nő
Jellem: Nyugodt, hidegvérű predátorként lehet legjobban leírni, ki hideg és számító. Sosem tudhatod, hogy mit gondol éppen, vagy mit tervez. Nem igazán barátságos és jobb tőle távol maradni, mert nem tudhatod, mikor szúr hátba a fullánkjával. Elég bonyolult személy, de az anyagiak mindig megkönnyítik a nyelvét. Nincs igazából számára tabu téma, s bár gyakorlatilag csak orvvadászattal foglalkozik, ha megfelelően közelítik meg, akkor a gyerekgyilkosságok, szexuális együttlétek, fejvadászatok sem állnak tőle messze, szimplán meg kell fizetni. Számára mindennek megvan az ára… csak bírjad erszénnyel.
Kor: 23
Születési helye és idő: Tatooine, ME 20

Család:
- El’grath Xeldaforkk (anya) /nem ismeri/
- Gragoth (nevelő apja, Weequay-i zsoldos)
Foglalkozás/kaszt: orvvadász
Testmagassága: 181 (cm)
Testsúlya: 92 (kg) (ebből kb 20 az izmos faroktüske)
Szeme színe: egyöntetű sárga
Haja színe: barna
Kitin színe: narancs-barna

Életrajza:
Te mit éreznél akkor, ha villódzó fényekre és egy kés látványára ébrednél? Pánikolnál? Megijednél? Érthető. Azonban… én nem így tettem, hisz tekintve koromra, még nem fogtam fel az egészet. Fajom előszeretettel hagyta magára a kicsinyeiket, anyám se tett másképp, viszont ritkábban fordult elő, hogy a petéket elszállítják, és egy laborban kísérleteznek rajtuk.
- Nagyjából pár hónapos Skrikathai egyed, egészséges tűnik, nőstény… bármilyen meglepő… - mondja a doktor az asszisztensnek, ki gépén jegyzetel – Közel járt a kikeléshez, de a külső beavatkozással felgyorsítottuk a folyamatot, látszólag a lárván nem láthatóak nem változott semmi, nincs rá hatással gyorsított beavatkozás. Az Erő Fogékonysága… nos igen az egekben… elég magas… szerintem a jedi rend szintjét bőven eléri. Hm… igen… rendben, az első vizsgálatokkal megvagyunk, Kedvesem kérem, vigye el ZR-203-ast a nevelőszobába. Holnap megkezdjük az oktatását.
- Igenis professzor úr.
Hát így kezdődött az életem a Czerka társaság kísérleti patkányaként. Hogy mit vizsgáltak? Egyszerű. Mi történik akkor, ha egy vadonban élő életformát Mesterséges környezetbe helyeznek át és tanítanak ki. Változik valami rajta? Tompulnak az érzékei? Képes egyáltalán befogadni a tudata egy vadállatnak ezt a világot? Nos igen… így kezdődött el minden. Szép körülmények, bár lehetnének rosszabbak is. Nem igazán szenvedtem hiányt semmiből, amit akartam mindig megkaptam, bár azért tegyük hozzá, hogy a legtöbbször úgy „manipuláltak”, hogy azt kérjem, amit ők akartak, hogy kérjek, de mivel így neveltek elején, így nem tudtam, hogy igazából csak befolyásoltak. Egész fiatalon elsajátítottam már a nyelvet és a dokik legnagyobb örömére tökéletes kísérleti alanynak tűntem. Gyorsan tanuló, alkalmazkodó példány, aki hallgat rád és nem sokat magyaráz… hát nem tökéletes kísérleti nyúl? Dehogynem… és azok a rohadékok teljesen ki is használták ezt… de ne siessünk ennyire előre. Az évek lassan teltek el. Számomra nem volt más, mint az a szűk kis szoba, mely tele volt mindenféle technológiai mütyürrel, könyvekkel és minden egyéb hasonló dologgal. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mennyi szórakozás volt megengedve nekem. Azok kevés időt, melyet saját magamra tölthettem, azt is végig kamerák kereszttüzébe kellett eltöltenem, így igazából soha nem voltam egyedül, magányomban. Rengeteget olvastam a külső világról és a bennem lévő „állat” mind kitörést kereste. Érződött, hogy bár engedelmes kiskutya voltam az idő múlása egyre jobban bomlasztani kezdi elmémet. Klausztrofóbia oly sokszor vert erőt rajtam az időfolyást és bár legtöbbször le tudtak állítani, volt már rá eset, hogy kis híján megszúrtam egyik doktornőt, ki épp nyugtatót akart beadni. Látván, hogy az idő és a zárt tér vasfoga kezdi kikezdeni elmém, úgy döntöttek ideje változtatni. Át akartak szállítatni egy másik bázisukra, ahol nagyobb, szimulált terek vannak, amelyek kiélhetem szabadság utáni vágyamat, bár a tényen továbbra sem változtat, hogy zárt, megfigyelt állapotban maradok. A tervük szerint ez elég lesz a világot nem látott kis fiatal ízeltlábúnak… azonban nem számítottak rá, hogy tervük balul fog elsülni. A szállítóhajót, mely néhány laboratóriumi szerkezet mellett engem is szállított (hipernáló tartályban) egy kalózbanda támadásának áldozatául esett, kik kifosztották hajót és lemészárolták az ott tartózkodókat. Természetesem előbb-utóbb törvényszerű volt, hogy engem is felfedeztek, de addigra már rég megsemmisítették a szállítóhajót és az ő hajójukon vizsgálták meg a hadizsákmányt. Eleinte nem igazán tudták mit csináljanak, nem éppen erre számítottak. Néhányuk már agyon akartak lőni, mikor is vezetőjük, Gragoth megállította őket és türelemre intette embereit. Nyugodtan állt a dologhoz és kikérdezett. Engedelmesen válaszoltam mindenre, csak arra persze, amire tudtam a választ. Hosszú ideig faggatott és mért fel. Nem voltam tisztában a helyzettel, bár felfogtam ezt-azt. Látszólag az öreg Weequey-i megfontolta a döntését, de végül úgy határozott, hogy hasznos lehetek a csapatnak és rövidesen „felkent” kalóz lett belőlem. Természetesem mivel képzetlen gyermek voltam a szemükbe jószerével az elkövetkezendő pár évet mindenféle alantas munkával töltöttem… takarítás, mosás, hullák átkutatása, stb… de mindent egybevéve minél többet töltöttem el velük, annál jobban élveztem a dolgot. Úgy éreztem, az eddig ketrecbe zárt állat, most visszanyerte a szabadságát. Minél idősebb lettem a szófogadó kisgyermekből, veszélyes vadmacska lett és a körülöttem lévő férfiak is megadták nekem a kellő tiszteletet. Megtanítottak lőni, és mint kiderül voltam is olyan jó, mint ők és rövidesen át is vettem a csapat lövészének a helyét (főleg azért, mert egy fejtalálat után elég nehéz lett volna neki visszaállni a sorba). Úgy tűnt pokolian jó lövész vagyok… rengetegszer éreztem olyat, mintha valami suttogna nekem és utasítana, hogy korrigáljam a lövéseimet… gyakran a belső hangok vezettek, s mikor szólítottak, átadtam magam nekik, hisz eddig sohasem hibáztam, mikor hittem annak, melyet mondtak. Minden jól ment… egészen addig, míg végül drága nevelőmet nem szólította magához a halál. Igazából… nem derült ki, hogy mitől halt meg… mármint mérgezéstől azt tudni… de hogy kinek a keze által. Sokan belső viszályokra gyanakodtak és hamarosan belső csatározások színhelyévé vált a banda, azonban mivel szerény személyem nem kívánt belefolyni a ügyekbe végül úgy döntöttem kiválok a csapatból és szerencsét próbálok egyedül. És…. igazából… sikerült. Orvvadászként próbáltam elhelyezkedni, hisz elég pontos voltam, hogy mozgásképtelenné tegyek egy prédát, majd után idegmérgemmel megbénítsam… de igazából legfőbb oka az volt, mert imádtam a sors fintorait… fogoly voltam életem első felében és kísérleti nyúlként éltem életem… így karmának nevezhető az, hogy most én vadászok másokra, hogy olyanoknak adjam el őket, mint azok, akik ezt csinálták eddig velem..

Képességei:
- Lassú Regeneráció (faji): Egy kar visszanövesztése, stabilizált állapotban nagyjából 1 hónap, bakta tartályban még rövidebb.
- Hő tolerancia (faji): Szervezete elviseli a nagy hőmérsékletet is, de a fagyok könnyen hibernálhatják
- Erőérzékenység (faji): Kifejezetten fogékony az erő sötét oldalára fajtájának köszönhetően, ő maga pedig jó kapcsolatot ápol az erővel és képes átadni magát neki akár tudatosan, akár ösztönösen.
- Kitin (faji): Kitinpáncélja ellenáll a sima tőröknek és egy átlagos ember ütéseinek.
- Idegméreg (faji): Fullánkjának idegmérge átlagos dózisban képes megölni egy felnőtt embert, míg egy nagyobb bestiánál bénulást előokozni.

Szakértelmei:
Rendkívül ügyes mesterlövész, azonban leginkább közelharcban halálos. Elektrolándzsája és fullánkja jól kiegészítik egymást, így ellenfeleit elég könnyen sakkban tudja tartani. Jó kapcsolatot ápol az alvilággal, bár nevét kevesen ismerik még, bár bármilyen elvállal, leginkább orvvadászatban, orgyilkosságban van nagyobb tapasztalata.

Felszerlés
6,5 pont 150 kredit
- Mesterlövész puska (-1,5 pont)
- Egykezes Sugárpisztoly (-1 pont)
- Bénítópuska (-1 pont)
- 4 gránát (-200 kredit)
- Elektrolándzsa (-150 kredit)
- HoloProjector
- Komlink
- Datapad

Megjegyzések:
A Srikatha fajról röviden:
- A Skrikatha faj egyedei egytől egyig nőstények, és a Varadan bolygón őshonosak. Ez annak köszönhető, hogy a faj szűznemzéssel szaporodnak, azaz ivarérett állapotukban bármikor képesek megtermékenyíteni, hogy aztán kemény héjú petéket rakjanak le (nagyjából 2-3 nagyobb darabot), majd az esetek 80%-ában azonnal el is hagyják a petéket. A frissen kikelt lárvák gyakorta elfogyasztják még ki nem kelt társaikat táplálék céljából, majd miután elfogyott az élelemkészletük új táplálék után kutatnak. Már a fiatal egyedek is erős idegméreggel rendelkeznek, mely a náluk kisebb élőlényekre halálos lehet (a fiatal felnőttek mérge gyakorta olyan erős, hogy egy felnőtt ember is könnyen belehalhat, ha nagy dózist kap), de előfordul, hogy karmos lábukat vagy karjukat használták vadászat során. Annak ellenére, hogy értelmes fajról beszélünk, aki képes elsajátítani a nyelvet és megannyi tudományt, meg kell jegyezni, hogy minden 10. lárvából 4 éri meg a felnőtt kort, ebből viszont csak 2 lesz értelmiség. Ez annak tudható be, hogy sivatagi életvitelük van és születésük óta magányos létformák, kik legtöbbször anélkül élik le az életüket, hogy betévednének egy város, falucska nyüzsgésébe (vagy legalábbis ne támadó jeleggel), azonban ha van lehetőségük tanulni, általában elég hamar alkalmazkodnak, ám innentől már az egyeden múlnak a dolgok. A faj rendelkezik némi regenerálódási képességgel, mely bár lassú folyamat, de ha az egyed állapota stabil, pár hónap leforgása alatt, akár egy leszakadt kart is újjánöveszthetnek. Kemény kitinjük ellenáll a sima kések szúrásának, vágásának, és ellenáll egy átlagember ütésének is. Meg kell jegyezni azonban, hogy a faj a nagy meleghez van szokva, így a jég/hó bolygókon megfelelő védelem nélkül hipernálódnak, míg újra fel nem melegednek. A faj nagyjából 150-200 évig él, de hibernálódott állapotba akár több ezer évig is életben maradhatnak (már amennyiben ez idő alatt nem öli meg őket valami persze). A faj legnagyobb értéke azonban az, hogy ösztönösen erőérzékenyek (az erő sötét oldalához) és megfelelő képzéssel pedig könnyen erőhasználók is lehetnek. A gond az, hogy mint mondva volt közel 20%-uk értelmes és ezeknek is csak tört része kerül olyan helyzetbe, hogy egy mester taníthassa őket, így összességében, bár a kapcsolatok az erővel kifejezetten jó és a tehetségük is megvolna a sith/sötét jedi képzéshez, nagyon ritkán kerül sor arra, hogy összefussanak az adott csoport „kiképzőivel”.

Elffogadva, még az összegző adatlapot írd meg és mehetsz játszani.

Adatlap: Skri’sha Xeldafork
Szint: 1
Pont: 10

Erő alkalmazások: -

Felszerelés:
- Mesterlövész puska
- Egykezes Sugárpisztoly
- Bénítópuska
- 4 gránát
- Elektrolándzsa
- HoloProjector
- Komlink
- Datapad

Kredit:
150 $

Különleges képességek:
- Lassú Regeneráció (faji): Egy kar visszanövesztése, stabilizált állapotban nagyjából 1 hónap, bakta tartályban még rövidebb.
- Hő tolerancia (faji): Szervezete elviseli a nagy hőmérsékletet is, de a fagyok könnyen hibernálhatják
- Erőérzékenység (faji): Kifejezetten fogékony az erő sötét oldalára fajtájának köszönhetően, ő maga pedig jó kapcsolatot ápol az erővel és képes átadni magát neki akár tudatosan, akár ösztönösen.
- Kitin (faji): Kitinpáncélja ellenáll a sima tőröknek és egy átlagos ember ütéseinek.
- Idegméreg (faji): Fullánkjának idegmérge átlagos dózisban képes megölni egy felnőtt embert, míg egy nagyobb bestiánál bénulást előokozni.

Pontok: 10
Elhasznált: 3,5
Maradt: 6,5

A bővítésért 1 pontot kapsz.

A feljebb említett bővítésből járó pont mellé 5.000 creditet is kapsz.