Skri'sga és Chuhk (MU 3. Rakghoul)

Az űr némasága ölelte körbe a hajót, miközben csak a fegyverek birizgálását és néhány hangosabb fejvadász és zsoldos beszélgetése, röhögése, egyéb zajaik törték meg a csendet. Bosszantott ez a nagy ricsaj. Mióta elváltak az útjaim a kalózbandától, mindig is olyan személy voltam, aki szeretett egyedül dolgozni. Még a régi társaim is bosszantottak és néha úgy éreztem bármikor ledöfhetem őket. Most is lágyan cirógattam egyik övemen csüngő gránátot és eljátszogattam a gondolattal, hogy leakasszam, majd szórakozzak kicsit az egybegyűltekkel. Persze nem voltak szuicid gondolataim, így végül elvetettem a dolgokat, de azért pimasz mosollyal az arcomon kicsit megmozgattam végtagjaimat. Köpenyem nélkül utaztam, így kitinnel borított testem, ollóim és fullánkom veszélyeztetően „villogtak” az olyanoknak, kik fenyegetést látnak mindenben. Persze nem mondom, hogy nincs oka annak, miért nem ültek a közelembe, hisz a helyükbe én se ülnék olyan közelébe, aki lágyan lóbál maga körül olyan mérgező dolgot, ami akkora, mint a fejem. Így legalább, nincs vele gondom, hogy valaki esetleg felbosszant. Lövészpuskámat ölemben, míg a többi fegyverem a hátamon, vagy övemen pihent. Fel voltam fegyverkezve, de ebben a szakmában ez a minimum. Legalábbis, ha nem akar az ember gyorsan meghalni. Alapjáraton nem szoktam felfedni az ütőkártyáimat, de mivel ezúttal valami zombiszerű férgeket kell földdel egyenlővé tennünk, így igazából nem bánom annyira felfedni a „bájaimat”. Egyelőre a hajó nyugodtan siklott a végtelen űrben a célja felé, így egy könnyed pihenőt még vehetek azért, mielőtt elérjük a célállomást.

Egyszerű munkának tűnt. Egy primitív bolygón elszabadult egy vírus és azt kéne megállítani. Vagyis már megállították, de a szörnnyé változott fertőzötteket még eliminálni kéne. A társaság a szokásos volt. Kártyások, nagy dumások, magányos farkasok. Chuhk is az utóbbiak közé tatozott.  A páncélja nem mutatta az arckifejezését, de ha látták volna akkor se olvashattak volna le róla túl sok érzelmet. A fegyverével babrált csak azért, hogy elüsse az időt. Szétszedte, tisztogatta, kalibrálta szóval amit az unatkozó fejvadászok csinálnak mikor nem egy kártyapartiban vagy egy nőben vannak. Egyik oldalán egy kését élező humanoid fickó volt, aki érdekes volt mert nem vibrofegyvert használt, a másik oldalán meg valami idegen faj talán női tagja, akivel Chuhk ha ellenségként kerülne szembe akkor óvatosnak kéne lennie mert egy fejméretű fullánkot lóbál maga alatt. A birodalom területén biztos hamar elkapnák a fullánkját lekapnák vagy ha megtartanák akkor is csak azért, hogy egy arénában bizonyíthassa mennyit is ér. Chuhk szívesen megnézte volna. De különösebb figyelmet nem fordít a többiekre csak a fegyverével babrál.