Ingrid Miller - helyzetjáték

” Az emberi társadalmak általában nem újító jellegűek, hanem hierarchikusak és ritualisztikusak. A változásra irányuló javaslatokat gyanakodva fogadják, mert a rituálé és a hierarchia kellemetlen módosulását ígérik: a rituálé egyik készletének másikra való kicserélését vagy talán egy kevésbé szertar­tásos, kevésbé strukturált társadalom létrejöttét vonják maguk után. Ám mégis vannak idők, amikor a társadalmaknak meg kell változniuk.”
- Carl Sagan

***
Magában átkozta Lerontis-t, hogy egyrészt megzsarolta a nyomorult, másrészt amiatt, hogy most itt volt. Tudta, hogy Leronis soha sem árulná el a Birodalmat és teljesen hű hozzá és nem kérne olyat a nőtől, ami miatt bajba kerülne, éppen ezért voltak hatalmas aggályai az egészet illetően. Nem tudta, hogy Zsarnok, vagy Osborn mozgatja-e valójában a szálakat, melyikőjüknek állna mindez szándékában? És a búcsú is nagyon fájdalmas volt Tubroktól, Cal-től és Gregtől az utolsó napon. Hogyan is mondhatná meg nekik, hogy lehet, hogy most találkoztak utoljára, hogyha megteszi, amit meg kell, akkor Tubrok nem fog létezni? Cal-el lehet, hogy más lesz a viszonyuk, ha egyáltalán megismerik egymást a megváltozott időben, és akkor Greg sem születik meg, a fia, akit mindennél jobban szeretett. De ugyanez igaz volt Tubrokra is, meg Cal-re is. Bár mind a két férfit nagyon szerette, de mindkettejük esetében más volt a szeret megfogalmazása. Szerelem és szeretet. Átkozottul nehéz döntés volt…
Amikor magához tért a doktornő testében azt hitte, hogy rosszul látott és valami gond van. néhány pillanat kellett ahhoz, hogy rájöjjön egy mikroszkópot nézett. Pislogva emelte fel a fejét, a mintát felismerte, most dolgoztak a nanobotokon. Ahogyan körbenézett egy fiatal férfit látott meg, amiről megismerte az a szemei voltak, Zsarnok arcát soha sem látta eddig, csak azokat a zöld szemeket. Volt egy olyan érzése, hogy már tudja a férfi, hogy valami gond van és nem úgy mennek a dolgok, ahogyan lennie kellett.
Tudta, hogy nem saját maga van itt, hanem mások is, erős késztetést érzett, hogy ő maga próbálja levadászni a többi Ellenállás tagot, hogy biztosan ne történjen semmi, még akkor is, ha emiatt a kedvenceinek szuperbörtönébe a Fekete-sziklára is fog kerülni. Mindazonáltal mivel itt volt, így igyekezett a legjobb tudása szerint eljárni a munkaidőben, ami nem is volt olyan nehéz, hiszen a legszélesebb körű feltöltésekkel rendelkezett. Befejezte kipótolta a nanobotokat olyanra, amilyennek lennie kell. Ha rákérdeznek, hogy honnan tudta ezt így, akkor legalább könnyebb dolga lenne. Már a munka közben eldöntötte, hogy csak a munkaideje végeztél fog bármit is lépni…
Hosszas tépelődés után úgy döntött, hogy nem tesz semmit, helyette inkább megnézi ezt a világot magának, felkeresi a szüleit, megnézi őket távolról. Révén mindez régi nagy vágya volt, hogy lássa milyen volt ténylegesen az apja emberként, amikor még nem alakították át és csupán normális család voltak. Szerencsére az anyja elég sokat mesélt arról, hogy hova jártak vele, meg még a születése előtt is, így miután ellenőrizte a dátumot a szerint indult el Manhattan szívébe. Azt tudta, hogy bármit tesz, az apját nem mentheti meg, ekkor még nem. Azt tudta, hogy a békés, virágzó jövőben is létrejöttek volna az UP2-k, ez nem változott volna, de később, amikor leszerelték volna őket, akkor helyre lehetett volna a visszafejtett DNS-ből állítani az apját. Némi idő ugyan kiesett volna neki ezáltal, de akkor is élt volna rendesen, emberként. Gyönyörűnek és mégis szívfájdítónak találta, ahogyan a fiatal szüleit láthatta, együtt, szerelmesen. Most már tudta, hogy ekkor tudtak arról, hogy kik voltak előző életükben és itt már közel hatszáz éve – nagyjából i.e. 200 óta, rendes Zuhanás előtti időszámítással – együtt voltak, a Zuhanás utáni idővel mérve. Irigyelte őket, hogy évezredekig kitartanak egymás mellett. Csak remélni tudta, hogy Tubrokkal ennyire sokáig együtt lehet ő maga is. attól függően, hogy milyen hosszú volt a küldetése órákig figyelte őket diszkréten, szerencsére a képesítésének jó hasznát vette ebben, majd a többi napon is így tett. Ami a munkát illette, amíg a doktornő testében volt, megtett mindent, hogy a lehető legjobb eredményt érjen el. Lehet, hogy olyan előrehaladást ért el a nanotechnológiában, aminek csak hónapok múlva kellett volna bekövetkezni. Mindezeket persze úgy csinálta, hogy az Ellenállásnak ne tűnjön fel, úgy vélte, hogy Lerontis nem fogja feladni, ha nem sikerül mindez, hiszen mind a ketten a Birodalom oldalán álltak.
De mégis volt, hogy érezte, hogy oda kéne állnia Zsarnok és Vyc elé, vagy beszélni Adam Osbornnal, akit látott is, elmondani nekik mindent, hogy kicsoda, honnan jött és miért. Hogy aztán ők átgondolhassák és eldönthessék, hogy mit akarnak tenni. Hogy hagyják-e olyan folyamban a múltat, mint ami volt, vagy megváltoztatják. Nagyon szívesen figyelmeztette volna Zsarnokot, akit sajnált, hogy ne vigye el Vyc-et csillagokat nézni, ne használja a Kéz első verzióját, mert akkor Vyc meghal és minden megváltozik. Hogy lesz/lenne egy gyönyörű és intelligens lányuk, akit nem neki kellene felnevelnie, nem neki kellene segíteni, amikor olyanná kezd válni, mint az apja. Az anyja sokkal többet tehetne érte. elmondani Adam-nek, hogy segítsen megállítani az egészet, mert meghal a nő, akit még ő is szeret 1000 birodalmi év után is, még ha csak plátói is volt mindig is. Ha Adamtől, vagy Zsarnoktól kapta volna a közvetlen parancsot, akkor megtette volna, de így nem.
Azonban volt még valami, amit el kellett, el akart intézni…

***
Ugyan korábban is figyelte a szüleit, de végül sikerült az anyját egyszer úgy vásárláson kapnia, hogy sem Olaf, sem pedig az apja nem volt ott, csak Stephanie és saját pici mása. A dátum alapján mostanra már terhes volt az anyja Yrsa-val, bár ironikus módon Z.u. 1021 végéig meg sem fog születni. Viszont emlékezett arra, hogy az anyja mondta később, hogy korábban az apja egyik munkatársa figyelmeztette arra, hogy el kell majd menniük a lehető leghamarabb. Lehetséges lett volna, hogy egy időhurokban voltak így is és mindez megtörtént újra és újra? Elképzelhetőnek tartotta. Mindenesetre ez olyan volt, hogy nem sokat változtat a dolgokon, ez nem az volt, hogy megakadályozzák a Zuhanást aztán a békés dolgok miatt a magokk kiirtja majd az emberiséget az Ezüst háborúk során, vagy ki tudja. Lehet, hogy helytelenül döntött, hiába volt istenek leszármazottja nem akarta a vállára venni azt, hogy mindent elront a próbálkozásokkal.
A plázában figyelte az anyját titokban, egészen addig, amíg a nő végül le nem ült egy kávézó előtt annak teraszán Ingriddel együtt. Ekkor vett egy mély levegőt és odasétált az asztalhoz.
- Mrs. Miller? – kérdezte. – Üdvözlöm, a férje munkatársa vagyok, megengedi, hogy néhány percig zavarjam?
Mikor kimondta jött rá, hogy ezzel bizonyára frászt hozta a saját anyjára.
- Persze, miss…? Történt valami Jon-nal? – kérdezte aggódva.
- Simmons, Tamara Simmons – hazudott egy nevet. – Nem, semmi nem történt…
Itt elakadt a hangja, mert a kis Ingridnek, saját magának felhívta a figyelmét magára. A kislány nagy szemekkel nézett rá, úgy, mintha tudta volna, hogy tökéletesen megbízhat benne, vagy éppen tudta, hogy saját magára nézett. Ezekről az időkről nem volt emléke, csak érzelmek leginkább, de lehetségesnek tartotta.
- Szia Ingrid, apukád sokat mesélt rólad – ezek után nézett vissza az anyjára. - Ami azt illeti a férje nem tudja, hogy eljöttem önhöz, ő akarta elmondani valamikor, ha eljön az ideje, de attól félek, hogy nincs sok időnk. Nem akarta, hogy aggódjon, ezért nem beszélt erről egyelőre. Valami készül a háttérben, ami amiatt aggódik. Készített egy vész tervet önnek, Mr. Svensonnak és persze Ingridnek, hogyha vele történne valami, vagy nem tudná önöket elérni, akkor menjenek erre a címre haladéktalanul, messze van minden várostól, eldugott hely, ahol biztonságban lehetnek, oda fog menni, amint tud.
Egy prospektust tolt át az asztalon az anyjának, amiben az a fogadó volt, ahol később immáron a birodalmi erők megtalálták őket és az Anyahajóra vitték őket.
- Mi mégis mi ez az egész?? – kérdezte.
- Ön is kormányzati dolgozó, már erről sem tudhatna, kérem csak tegye meg ezt, hamarosan lehet, hogy szükség lesz rá a nyár utolsó hónapjában. A férjének se mondja el, hogy tud róla, amíg ő nem meséli el. És gratulálok az újabb terhességéhez!
Tette hozzá gyorsan, hogy ezzel lefagyassza az anyját. Ismerte, tudta, hogy ezzel megtudja tenni, szerencsére pont jött egy kisebb tömeg és a pincér is, így gyorsan felállt és eltűnt benne mielőtt az anyja reagálhatott volna. még eltűnőben látta, hogy Stephanie keresi, de már sehol sem találta. Ő maga pedig visszatért a feladatához, hogy ne tegyen semmit, ami megváltoztatná az eljövendőket.

***
Miután a kapcsolat megszűnt és a tudata visszakerült a saját testébe és újra a jelenében volt, akkor a sikertelenségre simán rámondta, hogy nem tudott mit tenni, Zsarnokkal dolgozott egy laborban, ha bármit tesz a többiek kilétét fenyegette volna. Így ezen küldetés során az idővonal sértetlen maradt.

***
Újra bármi és bárki.

”A házasság nem pusztán törvényes kötelék, hanem választás. Annyit tesz, hogy téged választalak. És minden áldott nap, mikor felkelek, én téged választalak.”
- Josie Silver

***
Amikor Ingrid megérkezett Tubrokhoz a csarnokába azt hitte, hogy egy átkozottul jó egységben lesz része, amikor Ry-t is ott találta, de ekkor még nem is tudta, hogy mennyire tévedett mindebben. Az utóbbi időben a szigeten történt party óta minden szinte idillikus volt, soha sem hitte volna, hogy ennyi idő után ott fog Ry és közte kialakulni szexuális-anyagáramlás főleg, hogy annak idején mennyi ideig voltak együtt. Aggódott, hogy Tubrok mennyire lesz féltékeny emiatt, de jól kezelte, mind a két férfi. Azóta mindkettejükkel volt, Tubrok a férje és Ry a szeretője. Igazából soha sem hitte, hogy így lesz, nem akart soha sem második férfit, főleg, mert már az első is minden igényét és vágyát kielégített, az élet hozta így. Nem panaszkodott. Most este azt hitte, hogy hármasban lesznek; éppen ezért vágta nagyon fejbe az, amivel a páros előállt. Hogy válasszon közülük. Hiába érveltek azzal, hogy nem lesz féltékenykedés, vagy hasonló, mind a kettőt szerette, és ők is őt. Valakinek össze fog törni a szíve ma este és az lehet, hogy nem is a két férfi, hanem ő maga lesz. Még ez is benne volt a partiban, pontosan érezte. A két férfi természetesen hagyott neki gondolkodási időt, addig ők maguk elmentek inni, Ingrid pedig egyedül maradt a gondolataival a csarnok egyik termében. Igazából nem sűrűn fordult elő életében, hogy szólni sem tud, de ez most ilyen volt.
Az ablak előtt állt, amin kilátott a városra, a kezeit a háta mögött a fenekénél fogta össze, merev testtartással, kis terpeszben állt és úgy nézett ki. Igazából nem is nagyon figyelte azt, ami odakint volt, hanem gondolkodott hihetetlen sebességgel és több szálon egyszerre. Mérlegelt, számolt és mindenféléről gondolkodott, ami közelebb vitte a megoldáshoz. Több forgatókönyvet is végiggondolt, hiszen erről a helyzetről nem látott semmit sem a jövőben. Lehet, hogy meg kellett volna kérdeznie Maniac-et, hogy melyik a legjobb választás, de tudta, hogy mit mondana a Mesterséges Intelligencia ebben a helyzetben, nincs legjobb választás, mert Ingrid így és úgyis szenvedni fog, bármelyiket is választja a két férfi közül. Tubrok, vagy Ry; Ry, vagy Tubrok. Mitévő legyen ebben a helyzetben?
Még olyan is megfordult a fejében, hogy a mind a kettejüknek ki kellene akkor adnia az útját és felszedni Elofont, vagy éppen visszamenni Cal-hez, vagyis őt könnyedén visszacsábítani Erénától. Akkor Ry vigasztalódhatna Gunny-val, míg Eréna visszamehetne Tubrokhoz. És akkor mindenki boldog lenne, őt kivéve… Korábban tisztán látta a jövőt, hogy Elofon Rien tábornok elveszi majd idővel Tubrok és az ő lányát feleségül. De amióta ez az egész bezavarodott, azóta már a korábban fix jövő sem tűnt olyan biztos pontnak, mint a látomásában volt. Márpedig látta, hogy mennyire boldogok voltak Tubrokkal és a gyerekekkel. Tudta, hogy Ry nem akar újra gyereket, ismerte a múltját, meg is értette, de a saját maga akart, akarta az ikreket! Egyébként pedig, ha a Rocksolid urának lehet több felesége, akkor az úrnőnek miért ne lehetne több férje?! Egyébként pedig a férfiak megfogalmazása sem tetszett, hogy túllépni, mintha már mind a ketten elengedték volna őt a szívük mélyén. Igazából ez fájt neki nagyon ebben a helyzetben. Miért? Igazából utána tovább tudnának? Mármint senkit sem fognak úgy ismerni, olyan nagyon megérteni, együtt érezni vele és vágyni rá, mint egymást.
Egy kicsit megcsóválta a fejét, az olyan regényekben, ahol erotika is van, sokkal egyszerűbb a hősnők élete, ugyanis a férfiak csak úgy odavetik a nő lábai elé magukat és aztán nem hagyják el. Megcsóválta a fejét alig észrevehetően, aminek köszönhetően néhány vörös hajtincse a szeme és arca elé zuhant. Nem vette a fáradtságot, hogy megigazítsa azokat, inkább törte tovább a fejét. Próbálta összeszedni, hogy melyik férfitól mit kapott és mire is számíthat a jövőben. Azt tudta, hogy Ry-al hosszú távon is nagyon jól megértik egymást, még szexuális-anyagáramlás nélkül is, hiszen annak idején már együtt töltöttek ötven hosszú évet, amikor végül is nem ellentétek miatt indultak két irányba, hanem, mert nem volt idejük egymásra, főleg a férfi munkája miatt. Szóval nála tudta, hogy hosszú időn át is képesek lennének újra együtt lenni anélkül, hogy bármilyen gond lenne. Azonban itt az volt a negatívum, hogy a férfi nem akart családot, hiszen az elsőt már elvesztette annak idején. Aztán ott volt Tubrok, akivel úgyszintén remekül megvolt, akit ő maga tört be és csábított el, érte el, hogy megbízzon benne a férfi és beleszeressen. Olyan érzéseket tártak fel egymásban, amit azelőtt egyikőjük sem, így kettejük közt egy erősebb szál volt, ahogyan intimebb is, hiszen ezeket együtt fedezték fel. Aztán ott volt a közös fiúk is, Eyjolf és a látomásokban látott ikrek, akikért Tubrok oda volt még úgyis, hogy azt sem tudták, hogy mikor fogják vállalni őket. noha nem tudta, hogy mit fog hozni a jövő Tubrokkal, csak azt, hogy boldogok lesznek, gyerekeik is lesznek és már megszerette őket előre is. Ahogyan Tubrok már most olvadozott a kislányuk miatt. Nem akarta ettől megfosztani és ő is át akarta élni mindezt és a kettejük közötti kis szerelmes játékok is nagyon hiányoztak volna neki.
Úgy nézett ki, hogy emiatt a döntése meg is született, ha nem lett volna sem Greg, sem pedig Eyjolf, akkor szinte biztosan arra jutott volna, hogy még nem akar gyereket és akkor Ry-t választja, mert nem érezte volna a hiányát annak, aminek így ebben a helyzetben igen. Úgy nézett ki, hogy ezzel a választásával mindenki úgy-ahogyan boldog lesz, bár így is bűntudata volna. olyan szívesen mondta volna azt, hogy költözzön oda Ry hozzájuk Rocksolidba és éljenek hárman egy fedél alatt. Nem látta, hogy miért nem lehetett volna kivitelezni mindezt. Viszont! Viszont nem akarta Ry-t kitenni annak a fájdalomnak, hogy esetleg úgy lesz terhes az ikrekkel, hogy ő is ott van harmadiknak. Kegyetlenségnek tartotta volna, hogy végignézze ezt Ry és azt napi szinten, hogy miként nőnek fel, tudva, hogy az övék meghaltak, az első nőtől, akivel együtt volt, és akit szeretett. Ingrid pedig, ahogyan régen, most sem akarta annak a nőnek átvenni a helyét, sem pedig elhalványítani. Voltak, akiket soha sem szabad elfelejteni és életben kell hagyni az emlékeiket, az a nő is ilyen volt. Egyébként meg Ry és Gunny között is volt hasonló kapcsolat, és remélte, hogy Gunny nem úgy fogja érezni, hogy csak második választás, ha esetleg Ry visszamegy hozzá. Sőt, sokkal inkább megfogja győzni a húgát, hogy ő csábítsa el a férfit, így senki sem érezné úgy, hogy kényszerből találnak egymásra.
Bár akkor is, meg kellett vallania, hogy az sem lett volna rossz elképzelés, hogyha Cal-hez megy vissza, vele sem volt rossz, bár őt máshogy szeretette, mint egy testvért – bár ez elég perverzül hangzott kapcsolatuk fényében – legjobb barát, bizalmas. Roppant mély érzések, szeretet, de nem szerelem, nem olyan, mint az a két férfi, aki között döntenie kellett. És ott volt Elofon, akit roppant aranyosnak tartott és tehetségesnek, mire odaérnek tökéletes lesz a lányának…

***
Néhány órával később már teljesen biztos volt a döntésében és várta, hogy a két jómadár visszaérkezzen az esti tivornyázásról. Amiatt nem kellett aggódnia, hogy részegek lennének, mert egy pillanat volt az, hogy kijózanodjanak. Amint megérkeztek azonnal közölte velük, hogy üljenek le mind a ketten, mert ítéletet hozott. Annak ellenére, hogy szilárdan hitt abban, ahogyan döntött még akkor is, ha kicsit meg is hal emiatt saját maga is.
- Nem volt könnyű választás, mivel mindkettőtöket szeretlek, ezt tudjátok és nagyon szeretek mindkettőtökkel lenni. Senkit sem akarok megbántani, szívem szerint azt mondanám, hogy Ry költözzön ide hozzánk a Rocksolidban és éljünk hárman, de akkor soha sem születik meg Svala és Arnulf, akiket már most imádunk Tubrokkal pedig azt sem tudjuk, hogy mikor fogannak. Mert ha itt lennél Ry, akkor nem tennélek, tennénk ki annak, hogy végignézd, hogy családunk lesz miközben itt vagy. Ha nem lenne Eyjolf és Greg nem zavarna és szerintem Tubrokot sem. De mi mindketten szép nagy családot szeretnénk, te pedig magányos farkas vagy. Emiatt pedig félek, hogy megromlana közöttünk a viszony, ha úgy vágnánk bele, hogy itt vagy. Ha pedig nem tesszük, akkor Tubrokkal romolhat meg a viszony, végül pedig mindhármunk közt. Amit felteszem senki sem szeretne. Így, bármilyen nehéz kimondani a családot, a még meg nem született gyermekeimet választom, akiket anyaként mindkettőtöknél jobban szeretnék, ehhez pedig Tubrok kell. Így őt választom és téged kell, hogy elengedjenek és hagynom, hogy tovább lépj, még akkor is, ha nem szeretném.
Remélte, hogy nem bántotta meg egyik férfit sem mindezzel és megértik és megmarad a barátság és minden egyéb közöttük. Ha minden igaz, akkor érezte, hogy nem és kissé olyan volt számára, mintha hasonlót várt volna a két férfi, főleg, hogy mind a ketten tökéletesen ismerték őt. Azonban még tartogatott valamit, inkább szeretett volna egy búcsút.
- De azért remélem még legalább egy egységig velünk maradsz, ha már eljöttél Rocksolidba – kacsintott mindkét férfira.

***
Újra bármi és bárki.

” A háborúban nincsenek győztesek, csak vesztesek vannak. Nincsenek hősök, csak halottak.”
- Russel Crowe

***
Ingridet és a Rocksolid vezérkarát szerencsére nem érte meglepetésszerűen az, hogy a Sivary megérkezett, a nő látomásának nyomán úgyis tudták, hogy mindez bekövetkezik. Más kérdés, hogy annyira nem akartak hinni neki, erre Imiganor volt a legjobb példa, hiszen az Ász még mindig hatalmas területeket birtokolt, ahova nem lehetett menni. Amikor pedig már hittek, akkor késő volt. Igazából a nő megnézte volna Szökőár tekintetét, amikor a férfi és a seregei bevonultak a Rocksolid déli részébe és nem találtak senkit sem azokon a részeken. Vajon akkor, vagy előbb jöttek rá arra, hogy a törzsi állam tudott a támadásról? Ha lett volna idejük és Tubrok annyira nem ódzkodik a Vex-től, akkor kapcsolatba lépett volna velük, hogy igényt tartanak pajzsokra. Igen, teljes Skandináviát ugyan nem lehet lefedni, de Ingrid akár a teljes pénzét rászánta volna, hogy pajzsokat vehessenek minden egyes városra. Nem mintha a Rocksolid, a vezérkar, vagy maga Tubrok belement volna ebbe. Vagy bármibe, amit Ingrid akart tenni. Egy részéről természetesen megértette a férfit, hiszen nem akarta még a látszatott sem kelteni, hogy a Birodalomra szorul bármiben is, de a másik részről nem tudta. Az, hogy az egyszerű ember mit gondol nem volt fontos, főleg, hogy az ő túlélésükre ment az egész, a vezérkar és a nemesség úgyis tudni fogja, hogy a férfi nem árulta ki az országot. Attól, hogy a nő a Birodalom elitjébe tartozott még nem jelentette azt, hogy nélkülük nem cselekedhet. Márpedig ő így tett volna, saját erőforrásokból dolgozva azért, hogy a Rocksolidnak jó legyen. Nem volt benne semmilyen önös érdek, vagy indok, pusztán fontos volt neki az ország és a népe. Ahogyan az egy leendő úrnőtől el is volt várható. De mivel a párja nem ment volna bele semmibe, éppen ezért arra kényszerült, hogy titokban ténykedjen anélkül, hogy bárki megtudna bármit is. Ahhoz, hogy sikerrel járjon pedig több szálon kellett egyszerre tennie bármit is. Tudta, hogy ezzel sokat kockáztat, hogy lehet, hogy a végén úgy összeveszik Tubrokkal, hogy a férfi nem lesz hajlandó őt többé látni, de akkor sem akart milliókat halálra ítélni azzal, hogy semmit sem tesz. Úgy ítélte meg, hogy az egész ennyi kockázatot nevetve megér.

***
Az első útja éppen emiatt az Árnyékhadsereghez ment, még mielőtt ezt megette látomással igyekezett kideríteni mindazt, hogy mire készülhetnek, amit felajánlhat cserébe azért, amit kér. Sikerrel is járt, a volt csapata ugyanis a Fagyhadsereghez készült majd betörni és kipucolni a rivális szervezet bázisát. Milyen jól is jött volna ehhez az, hogy Ingrid a rivális szervezet képzésén is részt vett és teljes értékű tag lehetett volna ott is, ahogyan itt is. igaz egyiknél sem volt, mert nem adott volna fel ezért mindent, a nevéről is le kellett volna mondania és még sorolhatta volna. Ennek ellenére, hogy hivatalosan soha sem csatlakozott mindig is egy kedvencnek számított az Árnyékhadseregnél és sokaknak lopta be a szívébe magát. Hiába telt el közel háromnegyed évezred még mindig olyan volt, mintha csak pár napja jött volna el onnan. Mindig jól fogadták, szívesen beszéltek vele és mivel átkozottul jó volt, ha lehetett, akkor külsősként úgyis hívták bevetésekre, mert jól jött a szaktudása és tehetsége. Éppen erre akart most is apellálni, hogy ez működőképes lehet, aztán pedig majd kiderül, hogy tényleg így van-e. A biztonság kedvéért az Anyahajóról nyittatott térváltáshoz szükséges kaput Maniac-el, hogy a korábbi USA területén levő bázisra menjen. Még oda is szólt, hogy érkezik, hogy nehogy ellenségnek vegyék, bár ha nem lett volna jogosultsága, akkor úgysem tudott volna térkapun át érkezni, így igazából csak kényelmi funkciót látott el mindez, hogy odaszólt.
Amikor megérkezett, értelemszerűen ahhoz a parancsnokhoz ment, akit a látomásában látott, hogy ott lesz azon a bevetésen. Az egyébként feltűnt, hogy senki, még a Birodalom sem avatkozott be semmilyen formában a mostani eseményekbe, pedig a bábokat is érte a támadás. Szerencséjére fogadták, mint régi ismerőst, így legalább ezzel letudta a dolgok könnyebbik felét. A nehezebb most jött. abban eléggé biztos volt, hogy többen úgyis tudják, hogy mi van vele, még ha az itteniek nem is voltak fent esetlegesen közösségi oldalon, de voltak olyanok, akikkel még mindig volt olyan kapcsolat a nőnek, hogy megossza a bizalmasabb dolgokat is. arról pedig pontosan tudott, hogy a férfiak nagyobb pletykásak, mint a nők. Tekintve, hogy Ingrid és a férfi ügyei mindig remek csámcsogási téma voltak. Annak idején éppen Ry-al szakított, amikor ide jött, szóval ezek után páran igencsak csámcsogtak rajta.
- Szeretném az elején leszögezni, hogy nem, nem a Sivary miatt jöttem, őket én intézem – kezdte, amint meglátta a férfi tekintetét.
Az végül csak bólintott és intett a kezével, hogy a nő üljön le, aki meg is tette mindezt, majd belefogott.
- Hanem egy időnként idióta vezérkar és igen, látom a tekintetén, egy időnként idióta pasi miatt is – mondta ki, amit a másik arcán látott.
Ezzel neki is látott annak, hogy röviden összefoglalja, hogy miért jött el. Nagyjából húsz perccel később már kezdett is a végére érni a dolgoknak. Egy idő után már látta a másikon, hogy még mindig nem javult és képes bármeddig beszélni.
- Miért is kéne segítenie bárkinek is? – kérdezte a végén.
- Nélkülem elég nehezen tájékozódnának a Fagyhadsereg bázisán, tekintve, hogy én vagyok az, akit ott is kiképeztek és eltudok tájékozódni és mert nem akart kihagyni belőle – mosolygott magabiztosan.
Külön élmény volt a számára a másik arcán megjelenő döbbenet, hogy mégis miről van szó, honnan tudhat erről a nő, amikor még csak tervezési fázisban volt az egész és ki sem szivároghatott. Ingrid kénytelen volt elmondani a képességét is, hogy amikor itt volt is látott dolgokat az emiatt volt és azóta még a jövőbe is. mivel egyelőre a férfi nem tudott neki tökéletes, se semmilyen választ adni, mert még másokkal is beszélnie kell, ezzel egyébként Ingrid számolt is, így egy napot adott, hogy választ adjon a korábbi parancsnoka. Mindezek után következetett a következő lépés…

***
Valószínűleg frászt hozta Elofon-ra, amikor egy olyan pillanatban, amikor a férfi egyedül volt a seregtől kapott lakásában térváltással érkezett meg hozzá. Mivel a fiatal tábornoknak volt olyan jó feje mindenhez, mint saját magának, így egyértelmű volt, hogy hozzá jött. Arról pedig úgyis tenni tud, hogy ne is emlékezzen a másik erre, hogyha Ingrid nem akarja, vagy ne tudjon róla soha sem beszélni. De bízott a fiatal vezérkari tiszt titoktartásában. Mondani sem kell, hogy mennyire meglepte a másikat, bizonyára mindenféle perverz és hasonló gondolat – na jó, annyira nem perverz, mert Elofon nem volt az – futott át az agyán. Így a nő igyekezett hamar eloszlatni, hogy nem azért jött, hogy kikezdjen vele, hanem a Vezérkar és Tubrok háta mögött kell valamin dolgozniuk. Elsőre a tábornok aggodalmaskodott, de amikor Ingrid elmondta, hogy mit is akar, miért hozzá jött és egyáltalán nem árulásra akarja rávenni a férfit, hanem gyorsan haladni. Órákba telhetne mire meggyőzi a vezérkart arról, amit Elofon akár percek alatt átláthat a hasonló gondolkodás miatt.
Ingrid tervei szerint gyárt majd olyan gránátokat, aknákat, amivel egyszerűen semmisé lehet foszlatni az élő szövetet. Arra számított, hogy ezeket próbálja majd megsemmisíteni előre a Sivary, így természetesen védelemmel fogja ellátni, hogy semmilyen módon ne lehessen megtenni mindezt. Hogy biztosan ne tudjon majd a Rocksolid-i emberekre felrobbanni, így biztosíték is kell, majd abból az irányból, ahonnan az ellenség jön különleges vegyszer fog rájuk kerülni, amit a bombák érzékelnek és csak arra robbannak majd fel. Illetve olyan szert bevetetni a helyiekkel, amik által immunisak lesznek az aknákra, amik egyébként csak az élő szövetet semmisítenék meg, minden mást érintetlenül hagynának. A pontos adatok és hasonlók kiszámítása neki gyerekjáték volt. Elofonra azokat a dolgokat bízta, hogy helyiként jobban tudja – Maniac beavatása és kérdezése nélkül – hogy miként és hol milyen a terep, hol lehetne a legjobban elhelyezni a bombákat, aknákat. Ezeken felül, ha az ellenség mégis átjutna, akkor elcsalni őket a menekülők útvonalától és hasonlókat egy helyi jobban tudja. Még ha nem is ismeri a terepet, de a helyiek gondolkodását jobban, mint egy birodalmi.

***
Ha mindent sikerült kivitelezni és megtervezni, akkor Ingrid nem kis mennyiségű pénzzel állított be az olyan barátaihoz, ismerőseihez, akiknek volt az ilyesfajta eszközök legyártására lehetőségük és lehetőleg HPI-s technológiával rendelkeztek. Ha nem, akkor is a legjobbakat, hogy a kellő mennyiségű dolgot a lehető legnagyobb titokban legyártassa. Ha szükséges volt, akkor neki nem volt kifogása a dolgok ellen és még a Vex tanácstól is az anyjára hivatkozva kért időpontot, hogy megfelelő mennyiségű nyersanyagot vásároljon, illetve akár gyárat is kikölcsönözzön, hogy tartani tudják a határidőket. Utána, hogy a lehető legkevésbé legyen feltűnő a dolog, Maniac segítségével juttatja majd el az aknákat a megfelelő helyre a támadás előtti napok valamelyikén.
Ha már kész van minden, akkor fogja a dolgokat a Vezérkar és Tubrok elé is tárva, kihagyva Elofon segítségét abban az esetben, ha rosszallással fogadnák a dolgot. Ami pedig az „ellenszert” illette, a lehető leghatékonyabban szándékozik azt is megoldani, ott is Maniac segítségével megjelentetni a lakosok ételében, italában, hogy úgy kerüljön a szervezetükbe, hogy nem is tudnak róla. Ha kiderülne az egész, akkor valószínűleg a Sivary is megtudná, de így viszont mindenhol ott lesznek az aknák, bárhol belefuthatnak és a helyiekre nem jelentene veszélyt. Az egész invázió végén pedig természetesen a teljes megmaradt aknamezőt felfogja szedetni Maniac-el és majd az ellenanyag is kiürül mindenki szervezetéből, soha sem fogják megtudni, hogy mi is történt.

***
Újra bármi és bárki.

” Egy háborúban nincsen jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz.”
- On Sai

***
Kár lett volna tagadni, hogy Ingrid majd kiugrott a bőréből, amikor kiderült, hogy az apja engedte azt, hogy csatlakozzon a Flottához, azonban volt egy hátulütője is. Mármint nem pontosan hátulütő és lehet, hogy csak Ingrid látta bele a dolgot. Hogy lehet, hogy amiatt engedte az apja mindezt, mert lehet, hogy az emberiség elveszti a háborút és egy Miller számára kész szégyen lett volna, hogyha nem háborúban esik el, hanem csak várva, hogy megtörténjen. Az apja úgyis az egyik legemberibb UP2 volt, így könnyedén kinézte belőle mindazt, hogy tényleg emiatt engedte neki mindezt. Ennek a ténynek a fényében azonban már nem volt olyan tetsző a katonai pálya Ingrid számára. Nem azért, mert nem akart katona lenni, a vérében volt, hogy az legyen, mindig is erre vágyott, de ez így elég kényszerűnek hangzott a számára és elég makacs volt ahhoz, hogy ne tegyen úgy, ahogyan azt a szülei akarják. Már elég idős volt ahhoz, hogy ne tudja nem meglátni azt, hogy mi van a sorok között, hogy ne értse az árnyjátékokat. Pár egységgel, vagy az Ezüst háborúk előtt örömmel vállalta volna ezt az egészet most pedig, ha igen mond minderre, akkor karrierlehetőségek végtelen tárháza nyílik meg előtte. Az apja egy UP2, az anyja tiszt az Anyahajó hídján, saját maga pedig szinte bármibe belefog, akkor abban kimagaslót alkot, köszönhetően az adottságainak. Kevesen mondhatták el azt, hogy ennyire prominens személyek lettek volna a Birodalomban. Most mégis habozott. Eddig egész életében azt tette, amit a szülei mondtak úgy, hogy összesen száznegyven éves volt ténylegesen leért korban, és közel kétszáz telt el a születése óta. Más HPI-s „gyerekek” már öt évesen kirepülnek és nem tartják többé a kapcsolatot a szüleikkel. Ez volt a „hátránya” annak, hogy saját maga a régi világba született. Vagy az apja azt hitte, hogy ezzel megbocsátja neki az elmúlt száznegyven évet, amióta be akar lépni a Flottába, de a férfi nem engedte?
Akkor azonban csak leshet és várhatja, hogy elnézze neki Ingrid. Még igazából eléggé a lázadó korszakát élte és jelen pillanatban. Az igazat megvallva azonban volt egy csomó olyan pont is, ami miatt tényleg megérte volna csatlakozni a Flottához. Talán akkor függetlenedhetett volna a szüleitől, de akár folytathatta volna a családi hagyományt, hogy az anyja után saját maga is elmegy az Árnyékhadsereghez kiképzésre. Ez egy másik nagy álma volt, hogy egyszer ott is megforduljon, ahogyan a Fagyhadseregnél is. De a jelenlegi helyzet miatt az Árnyékhadsereget elvetette. Az is túlságosan családközpontú és a családhoz közelálló hely lett volna. Mintha nem tudta volna pontosan, hogy az anyja is tanult ott, illetve az ottani „srácok” együtt szolgáltak az apjával, amikor még az USAF-nál volt és nem lett UP2 belőle. Felsóhajtott, soha sem hitte volna, hogy ennyire nehéz helyzetben lesz. Próbálta inkább a pozitívumokat összeszedni, hogy mik is a lehetőségei, ami miatt meg kéne mindezt tennie. Az egyik az volt, hogy Miller-hez méltóan csatában halhat meg, ha már nem éri meg az öregkort. Bár, ha a Magokk eljut a Földig és mindenki elbukik, akkor ígyis-úgyis harcolnia kell, amit civilként is megtehet, bár nem mondhatja magát katonának, ami pedig méltatlan lenne a családnevéhez. Így megint visszajutott arra, hogy miért is engedte az apja, hogy csatlakozzon a Flottához ezen vészes „órákban”.
A függetlenedést sem tudta nagyon elképzelni, köszönhetően annak, hogy milyen pozícióban szolgáltak a szülei, biztosra vette, hogy mindent megtennének annak érdekében, hogy biztonságban tudják és olyan szolgálatra osszák be, ahol nem lehet közvetlen veszélyben, ennek pedig úgyszintén nem látta értelmét. Eddig minden egyes pozitívummal oda jutott, hogy mégsem az, hanem pusztán negatívum. Ennek így nem volt semmi értelme, az egésznek nem volt. Igyekezett továbbiakat találni, de a zömével ugyanoda jutott vissza, ahova eredetileg. Talán, talán egyetlen egy olyan pontot talált, amivel nem, de ez meg az ő korával eléggé nevetségesnek hatott. Az, hogy voltak ismerősei, barátai a Flottában nem volt nagy újdonság, valószínűleg minden HPI-snek így volt ezzel. És akkor újra visszajutott ahhoz a részhez, amin eddig gondolkodott. Kipillantott az Anyahajón levő szobájának ablakából az űr végtelenébe. Be kellett látnia, hogy mindez még neki is gáz és kellemetlen volt, nemhogy… mi lett volna, ha kiderül, hogy csak ezért lépett be a Flottába?

***
Ez az egész pedig az volt, hogy valaki megtetszett neki a Flottában. Persze tudta, hogy voltak régen háborúk, amik ilyesmi miatt robbantak ki és tuti, hogy nem ő lenne az első, aki ilyesmi miatt csatlakozik valahova, de akkor is ezt nem igazán érezte méltónak. Az meg még egy kicsit őt is zavarba ejtette, hogy ki volt a kiszemeltje, hogy ki az, akit szeretett volna elcsábítani és vele együtt lenni. Talán azért, mert ő még olyan szellemben volt nevelve, ahogyan a Zuhanás előttiek voltak, a Birodalom, a HPI is csak épülőben volt, amíg ő maga nagykorú nem lett. Nem igazán volt még alap, ami szerint ő is HPI-snak lehetett volna nevelni, bár a hagyományőrző és tisztelő szülei mellett nem hitte, hogy egyébként máshogy lett volna. Ezek után valaki csodálkozik, hogy ő maga pont az Ezüst háborúk legnagyobb hősét szemeli ki magának, hogy őt akarja elcsábítani? Főleg Millerként. A kinézett férfi pedig nem volt más, mint Ryrel Thunder, avagy csak Ry. Valaki, aki úgyszintén a régi időkből, a Zuhanás előttről származott és a „vicces” rész, legalább is Ingrid ekkor úgy érezte, hogy a férfi idősebb volt a szüleinél is. Manapság azonban egy úgysem nagyon számított, így ő maga sem akart ezzel foglalkozni. A céljai megvoltak.
Azonban órák óta állt, vagy épp ücsörgött a Flotta regisztrációs „hivatal” előtt, de még mindig nem tudta rászánni magát arra, hogy bemenjen. Minden gondolat ezerszer száguldott végig a fején. Kikérte a barátai véleményét is, akik odakint voltak és harcoltak, vagy éppen nem voltak Flotta katonák, tisztek. A legtöbben azt mondták, hogy ne akarjon harcolni, élje a normális életét, amennyire csak tudja, élvezze ki az életet, mert lehet, hogy hamarosan nem lesz mit. Ezeket is mérlegelte, ahogyan azt is, hogy mit is szeretett volna pár nappal korábban. Nem lehetett mondani, hogy könnyű döntés volt a számára, sőt! Élete legnehezebbike, az eddigi kérdések nagyon gondtalannak tűntek visszagondolva, még akkor is, ha egyszer nehezek voltak. Nem félt attól, hogy meghal, persze nem akart meghalni, de ha kell, akkor tényleg jó lett volna úgy, hogy másokat, az emberiséget védi. Felpillantott az égboltra, valószínűleg, ha nagyon akarná, akkor látná az űrharcot odafent, de nem akarta. Talán még megingatná az elhatározásában, ami már így is bűntudatot okozott neki, de ha megtenné az ellenkezőjét az is azt tenné. Nem volt jó választás ebben az esetben. Bármit is dönt valakit megbánt vele, vagy épp magára haragít.
Nagy nehezen, de döntött, Maniac felé nyitott csatornát és térváltáshoz kért kaput tőle, egészen pontosan a szülei lakrészéhez, és közben persze azt is megtudakolta, hogy ott van-e z apja éppen. Tekintve, hoyg keveset látta, mert ő maga is harcolt a magokk-al szemben, de most éppen itt volt. Így nem is várt túl sokat belépett a helységbe. Nem szándékozott sokáig maradni, így csak az ajtóban állt meg, hogy bármikor távozhasson.
- Nem fogok belépni a Flottába, már csak azért sem, mert te azt akarod, hogy megtegyem! - szögezte le.
Ezek után sértődötten hagyta ott az apját. Miután távozott a másik szobából az anyja jött ki és lépett U7 mellé.
- Ez gonosz volt tőled Jon. Pontosan tudtad, hogy így fog reagálni, egyetlen pillanatig sem akartad, hogy a Flotta tagja legyen. Tud ő magára vigyázni, ő a mi lányunk! Egyszer, ha már tapasztaltabb lesz rá fog jönni, hogy mit tettél, és lehet, hogy soha sem bocsátja meg neked. - mondta Steph.
- Lehet, de ennek akkor is így kellett történnie, ha már a fiaink sorsa tőlünk független, a lányunkat megvédem, amíg csak tehetem. Még túl fiatal ahhoz, hogy elveszítse az ártatlanságát.

***
Újra bármi és bárki.