Ingrid L'lerim - helyzetjáték

Theme” Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.”
- Salvatore

***
~ Napokkal korábban ~
Nyugdíj, igazából még csak a kifejezést sem ismerte Ingrid, hála a közel negyven éve kapott regenerációs implantnak, még mindig csak fele annyi idősnek tűnt, mint ami valójában volt. Fizikailag, de lelkileg jóval többnek érezte magát. Nem is tudta már, hogy mikor volt itt utoljára, a hatalmas feliratos kőnél. Mikor látogatta meg ezt a helyet, vagy éppen a háta mögött romokban levő fővárost, a Rocksolid-ot. A lábai térdig, ha nem combközépig süppedtek a friss hóban, a haját és arcát a fagyos kaldahan-i szél tette próbára. Az arca kipirult és több helyen a könnyek végigfagytak az arcán, ahogyan kicsordultak a könnyek. A kezével végigsimított a kövön, a gyönyörű mintákkal és uralkodói díszítéssel felvésett neveken:
„Lord Tubrok Ragal
Lord Eyjolf Ragal
Lord Arnulf Ragal
Lady Svala Ragal, avagy Kisboszorka, apa szeme fénye”Ezek voltak felül, a legdíszesebb helyen, le kellett a havat és a jeget söpörnie, hogy a többi név is látható legyen. Mordaen és Hyrsi Moldenson, Elofon Rien-Moldenson, Diederik Höll, Szelin Ragal, Eréna Eleint és még sorolhatta volna tovább azokat, akik a családjához közel álltak. Egyetlen név nem szerepelt rajta csupán, Nava Ragal. Az idejét nem tudta a nő, hogy mikor volt itt utoljára, mikor sírt utoljára. Az évek során a szíve és a lelke olyan hideg és kegyetlen lett, mint a Kaldahan tele és fagyos szelei, zord és kíméletlen vidékei, amik soha sem látnak tavaszt, csak az örök tél fogságában léteznek.
< - Már csak egyetlen dolog hiányzik, amire annak idején fogadalmat tettem. Hamarosan az is meglesz – ígérte. >
A hangja sem árulkodott a koráról, az alapján is könnyedén harminc körülinek tűnhetett volna. ezzel hátat fordított a sírfeliratnak és elindult vissza a hajójához, még egyszer, utoljára visszanézett, majd fellépett a hajóra és elhagyta a bolygót.

***
~ Sok-sok évvel korábban ~
Ingrid egy feladat után jött vissza a Kaldahanra, ahogyan az lenni szokott. Sajnálta, hogy sok időt kellett a gyerekek és Tubrok nélkül töltenie, de ez ezzel járt, hiába volt a Kaldahan úrnője, a Birodalom ügynöke is volt. Eyjolf már kész férfi volt, az ikrek pedig kamaszkoruk végén voltak, hamarosan betöltik a nagykorúságukat is, ami pedig a férjét illette még mindig olyan volt a kapcsolatuk, mint amikor nagyon-nagyon régen összejöttek; fülig szerelmesek. Úgy tervezték, hogy közösen, családosan mennek nyaralni, hogy mindenki pihenhessen egy kicsit, de az indulás előtt pár órával Ingrindek befutott egy üzenet, hogy azonnal Dromund Kaas-ra kell mennie, mert az apját merénylet érte. Többet nem árultak el még biztosított csatornán sem a nagymoffról. Így Tubrok sem marasztalta őt, hanem bíztatta, hogy menjen azonnal. Ingrid távozott a bolygóról, mit sem tudta arról, hogy mi készül a háttérben.
Nava soha sem tudta megemészteni azt, hogy a bátyja kit választott és úgy döntött az évek során, hogy megöli, csak éppen megvárják a megfelelő időpontot. Ingrid külvilági ellenségeivel szövetkezett, hogy mindezt el lehessen érni. Csakhogy Navát is elárulták. Mikor a férfi megtudta, hogy a nő otthagyja a bolygót azon a reggelen, amikor meg akarták mérgezni le akarta fújni az akciót, mert a bátyját és a gyerekeket szerette, az ő halálukat nem akarta, csak Ingridét, de már nem tudta leállítani. A külvilágiak minden kommunikációt blokkoltak a bolygón, így még belső bolyón belüli kommunikációval sem tudott eljutni ide.
Ingrid, amíg hazafelé tartott a gyerekeket vigasztalta, hogy siet hozzájuk vissza, amikor hirtelen megszakadt az adás és nem tudta helyreállítani, rögtön tudta, hogy baj van. Kilépett a hipertérből és azonnal fordult vissza a Kaldahan irányába, de fél napos késésben volt. Mire visszaért a bolygóhoz a jégplanéta lángolt, az összes város, birtok, az egyeteme. Az ellenségnek már nyoma sem volt, a kommunikációnak már működnie kellett volna, de nem volt ki feleljen, nem volt se földi, se légi irányítás, nem felelt a biztonsági szolgálat, minden néma csendben volt. Először az uralkodói csarnokhoz ment, ami még mindig lángolt a fővárosban, a menedékeket járta körbe, mindenhol lemészárolt emberek, EMP-vel kisütött Végtelenek és droidok, megbilincselt és láncolt fagyott halottak. A kormányzati épületben megtalálta a Vezérkar lemészárolt tagjait. Egyedül Elofon volt életben még, de ő is haldoklott, a férfi a karjaiban halt meg, ő mondta, hogy a Moldenson birtok is elesett, ahogyan az Eleint is. Hyrsi és Eréna együtt voltak, amikor az ellenség megérkezett, Mordaen már nem ért oda, a gépét a levegőben szedték le miután elhagyta a fővárost. A férfi halála után elsőként azt az utat tette meg, amin Tubrokéknak kellett menni a pihenésre.
Háromnegyed úton találta meg a lezuhant, meglőtt uralkodói siklót, nem érdekelte, hogy alig volt rajta ruha, alul volt öltözve a hideg klímához, de kirontott a szabadba a lezuhant siklóhoz. Amikor kiért látta meg a mészárlást. A frissen esett porhó sem fedhette el azt a rengeteg mennyiségű vért, ami odakint volt. Megtántorodott, elsőként a hó alól félig kilógó rövid vörös hajat látott meg, felsikoltott, ahogyan a kisebbik fiát megismerte, azonnal odarohant hozzá, de már jegessé fagyott a fiatal fiú teste, több vágott sebet látott rajta, a szemei üvegesen meredtek a semmibe. Sírva szorította magához őt, hirtelen fagyos szél fújt át ezen a részen felfedve Eyjolf testét is. remegő lábakkal állt fel és botladozott el odáig, saját maga is sokkos állapotba került, fel sem fogta, hogy mennyire hideg van. Fogalma sem volt, hogy mennyi ideig volt a két fiával itt, amikor nyöszörgést hallott a lezuhant sikló felől. Felállt és odabukdácsolt, a sikló ajtaja ki volt robbanva, a havat már befújta a szél, az ajtóban a kivérzett és mostanra megfagyott Tubrok ült kabát, palást és pulóver nélkül, mind a mellette földön fekvő haldokló Kisboszorkán volt. Még halálosan sérülten is a kedvenc gyermekét védte a férfi, a lányát, a szeme fényét. A fiatal lány még élt, de csak azért, mert a sebei előbb befagytak, mintsem kivérezhetett volna.
< - Svala! – kiáltott fel. >
Azonnal odarohant hozzá és átölelte őt, a lány már alig volt tudatánál, de az anyja érintésére és szavaira reagált.
< - Nava… bácsi… tette… nagyon… félek… anya… ne… ne… hagyj… itt – préselte ki magából. >
< - Nem megyek el Csillagbogár, itt vagyok, itt maradok, harcolj, hisz te is boszorka vagy, erős. Élned kell kislányom, kérlek – a könnyei megállás nélkül peregtek az arcán és fagytak meg rögtön. >
< - Sze…ret… lek anya... >
Az utolsó szót már alig lehetett hallani, a lány szemei lecsukódtak, a remegése is megszűnt, a keze pedig oldalra hullt. Ingrid zokogva üvöltött fel, ahogyan magához ölelte Kisboszorka és Tubrok testét is.
Nava három nappal később lelte halálát Ingrid keze által, csak a regeneráló implantoknak köszönhetően nem lett beteg. Neki ezelőtt soha sem volt baja a férfival, annak ellenére sem, hogy az őt gyűlölte. Most azonban a lehető legkülönbözőbb kínzási módoknak vetette alá, több, mint két nap után lehelte ki a lelkét, de addig valószínűleg milliószor megbánta, amit tett.
Néhány nappal később, mikor a tüzek is abbamaradtak derült ki, hogy a bolygó lakosságának 95%-a halott volt, vagy eltűnt, elvitték rabszolgának őket. Ingrid, mint a Ragal klán utolsó tagja és a Kaldahan úrnője halott világgá nyilvánította a bolygót. Végül nem maradt más, mint mindenkit végső nyugalomra helyezni, egy gyönyörű követ emeltetett még oda, ahonnan egykor gyönyörű látvány nyílt a fővárosra és gyakran időzött itt Tubrokkal. A szertartás és a temetés volt, amikor utoljára sírt, ezek után közel két évtizedig egyetlen könnycsepp sem hagyta el a szemeit. Ezen a napon a korábban ismert Ingrid L’lerim-Ragal is halálát lelte, a Vörös Boszorkánnyal együtt. Egyedül rideg, könyörtelen Rejtjel Hét maradt életben, aki nem habozott annak idején az Alderaan-on gyerekeket ölni, a birodalmi hadigépezet, akinek nincs családja, gyermekei, csak az élete, amivel a Birodalom rendelkezik és ő pedig őket szolgálja.

***
~ Jelen ~
Ezek után csak a munkájának élt, könyörtelenül dolgozott és közben levadászott mindenkit a közel húsz év alatt, akinek köze volt ahhoz, ami történt. Nem volt képes többé mosolyogni, nem érzett bűntudatot, megbánást, csak tette a dolgát. Egyetlen egy személyt nem sikerült csak elérnie és megtalálni, mindaddig, amíg rá nem jött, hogy egy korábbi riválisa volt, egy férfi, aki most jelenleg a Hírszerzési miniszter. Ez volt az a cím, amit mindig is akart, de amikor kiderültek az ambíciói és a férfi rájött, hogy Ingrid tudja az igazságot nyugdíjazta. Mivel a nőnek nem sok veszteni valója volt, már hónapok óta készült erre egyébként is, ha más nem, belehal, nem érdekelte, de ha sikerrel jár, akkor ő lesz az, ami lenni akart. Nem akart nyugdíjas lenni, nem volt miért megtennie. Az egyetlen dolgot akart tenni, amihez értett, aminek értelme volt már csak, szolgálni a Birodalmat.
A Hírszerzési szféra nagyurának félhomályos trónterme kinyílt, Ingrid lépett be rajta a mandaloriai páncéljában, a kezében egy zsák volt, amiből vér csöpögött a citadella padlójára. Akik bent voltak a teremben azonnal felé fordultak, többen fegyverért is nyúltak, a Hírszerzési szféra új nagyura, vagyis úrnője a kezével intett a többieknek, hogy ne tegyenek semmit. A fiatal vörös hajú, arany – régen kék – szemű nő a saját lányára emlékeztette Ingridet. tudta, hogy eredetileg a nagyúr az apja szemeit és az anyja haját örökölte.
- Mégis mi ez az egész Hetes? Engedélyt adtam, hogy nyugdíjba vonuljon!
Ekkor kifordította a zsákot és hagyta, hogy az áruló feje végigguruljon a padlón, majd megálljon pár méterre tőle.
- Tudom nagyuram, de én nem óhajtok nyugdíjba menni, ez itt pár órával ezelőttig a minisztere volt, egy korrupt zsarnok, aki közel húsz éve parancsot adott egy birodalomhoz hű bolygó lemészárlásához, pusztán pénzért. Az ő posztját akarom, vele ellentétben én ismerem a szféra működését és nem vagyok korrupt. Önért és a Birodalomért dolgoznék, ahogyan ezelőtt az apjának, a néhai nagyúrnak, Lord Xeth-nek is tettem, nem saját magamért. Ön is tudja nagyúr, hogy az egyik legjobb embere vagyok, nálam nem talál alkalmasabbat. – mondta ridegen, érzelemmentesen. – Vagy akár meg is ölethet, ha úgy ítéli meg, hogy túl messzire mentem.
Fél térdre ereszkedett és lehajtotta a fejét, várva az ítéletet.
– Túl messzire ment Hetes, de elismerem azokat, akik gondolkodni is tudnak és ennek fényében cselekedni. Ha ez kiderült volna, akkor nagyobb problémával kerültünk volna szembe. Kap egy esélyt, ha ezt eljátssza maga halott. Álljon fel L’lerim miniszter!

***
Újra bármi és bárki.

” Az ember mindig azt hiszi, hogy valaki más hal majd meg helyette. ”
- Charlie Higson

***
Ingrid mindig is büszke volt arra, hogyha nem akarja, akkor semmilyen érzelem nem tükröződik az arcán, de még a szemein sem szokott, ahogyan arra is, hogy a nem veszti el a hidegvérét a legdurvább helyzetekben sem. Most azonban érezte és tudta, hogy a szemei kikerekedtek, ahogyan az újonc ügynökre, Rejtjel Negyvenkettőre nézett, az arcára is lehetséges… nem, teljesen biztosan kiült a döbbenet. Érezte, hogy ahogyan a szíve hevesebben ver, mint a Tubrokkal folytatott legvadabb szeretkezések után emiatt a vér hangja is ott zubogott a fülében. Ezek miatt tudta, hogy az arca is kipirulhatott. Alig telt el azóta egy pillanat, hogy megtörtént az a dolog és mégis, mintha egy amatőr lett volna úgy tört millió darabra az, amikre mindig is büszke volt.
~ Tudom, hogy halott vagyok… ~ futott át a fején. ~

***
Két nappal korábban szóltak Ingridnek, hogy még lenne egy utolsó feladata, amit el kéne végeznie mielőtt a következő pár hónapra irodai munkára fogják a terhessége miatt. Nagyjából egy hónap telhetett el a Szellemholdas akció óta, saját maga pedig már a terhessége közepén volt, négy és fél hónap telt el azóta, hogy a chiss bolygón teherbe esett. Aminek örült, hogy továbbra sem látszódott ennek külső jele, nem nőtt meg a hasa, így könnyedén tudta elrejteni mások elől. Csak a hormonális része volt, amit érzett. Némileg érzelmesebb lett és bármikor, bármin képes lett volna elbőgni magát, ha nem fogja vissza az érzelmeit. Ezt a részt utálta az egészben. Igaz, annak meg örült, hogy egy könnyű feladatot kapott. Az egyik FRK-s bolygóra kellett utazni, ahol egy éppen frissen koronázásra kerülő uralkodót kellett likvidálni. Leginkább azért, mert erősen birodalom ellenes volt és a bolygójához közel két olyan bolygó is volt, amik azonban Birodalom hűek voltak és ez kellemetlenségeket szülhetne később. A nőnek nagyon hamar egyértelmű volt és lett, hogy miért pont őt küldték erre a feladatra. Az egyik planéta ugyanis a Kaldahan volt, így pedig neki azzal, hogy a bolygó úrnője lesz és a helyi uralkodó menyasszonya ez belügy is volt. Duplán. Afelől pedig egyetlen egy percig sem volt kétsége, hogy a Hírszerzés úgyis tudja, hogy megvolt az eljegyzés. A feladattal nem volt gondja, örült, hogy kimozdulhatott és ilyen munkája volt. A megrökönyödés ott érte, hogy egy friss ügynököt, egy újoncot akasztottak a nyakába. Ugyan hallotta, hogy a férfi született tehetség, de akkor is ez lesz az első küldetése. Ingrid számára pedig ez a küldetés duplán fontos volt és soha sem basáskodott újoncokkal.
Ahogyan lenni szokott ragaszkodott ahhoz, hogy 42-es az ő gépével repüljön, úgyis legalább egy, maximum másfél napos út lesz az, hogy megérkezzenek az FRK azon részéhez, ahol a Kaldahan is van, illetve a most érintett Elrood bolygóra. Amíg meg nem érkeznek addig még a feladat előtt tesztelni és vizsgáztatni akarta a férfit, aki pár évvel tűnt idősebbnek nála. Saját maga közeledett a harminchoz, de a jó genetika miatt inkább húszas évei elején levőnek tűnt, a férfi meg annak a végén, bár a kapott adatok szerint idősebb volt valamivel. A kor nem érdekelte, voltak, akik idősebb korban döntöttek úgy, hogy beállnak a hírszerzéshez és lehet, hogy jobbak lesznek, mint akik fiatalon. Éppen ezért ez nem is érdekelte a nőt, őt az eredményesség foglalkoztatta csak. Mivel a bolygón kénytelenek lesznek elvegyülni a nemesek között, így remélte, hogy a férfi hozott magával efféle öltözetet és örömmel nyugtázta, hogy 42-es valóban így tett. Akkor legalább nem kellett azt keresni még a feladat előtt.
Elsőre egyszerűbb feladatot választott, szituációs játékot játszottak, ahol Ingrid mondta meg a férfinak, hogy milyen jellemű személy bőrébe kell bújnia és bármi is történjék, nem szabad kiesnie, mert akkor büntetést kap. 42-es csak az első egy órában követett el hibákat – legalább is olyanokat, amit Hetes annak vélt – így jó néhányszor, összesen négyszer kapott sokkoló ostorral ütést, ami kellemetlen égető és fájdalmas érzést hagy maga után, de fizikai, vagy látható sérülést nem okoz. Csak a fájdalomérző receptorokra hat mindez. Ezek után már nem hibázott a másik és mindvégig tökéletes eredményt nyújtott. A következő az volt, hogy Ingrid tudni akarta, hogy mire számíthat harcban a másiktól, milyen kezes, hogy forgatja a kézifegyvereket, kést, tőrt, esetleg kardot. Illetve miként céloz és hogy tudja fegyverek nélkül megvédeni magát. Mind végig roppant szigorú, távolságtartó és természetesen professzionális volt. Nem volt rest kiigazítani a másikat, hogyha úgy vélte, hogy hibázik. Minden esetben elmondta, hogy mi a gond, megmutatta, hogy mit hogyan kéne tennie, vagy éppen mivel lehet jobb, ha ilyen helyzet volt. Még be is állította a férfit egy-egy hatékonyabbnak tűnő helyzetbe, vagy épp, hogy miként tartson fegyvert. Mindezek ellenére nem sokszor kellett mondania bármit is. Az esetleges szidások, letolások mellett nem felejtette el megdicsérni sem a másikat, hogy mikor csinált valamit jól. Nem az volt a célja, hogy összezúzza és ellehetetlenítse a fiatal ügynököt, hanem még jobbá formálja, hogy még nagyobb hasznára legyen a Birodalomnak. Mindezt hangosan is kimondta.
- De akkor is, minek kellünk ketten erre a munkára, ez egy pitiáner, egyszerű ügy még egy ügynök tanoncnak is, nemhogy egy képzett ügynöknek. Kardjaik vannak és íjaik… – fintorgott a férfi.
Ingrid szúrós szemmel nézett a jelenleg öt-hat éves gyerek szintjén álló elvileg profi ügynökre.
- Jegyezze megy Negyvenkettes, mert most mondom el először és utoljára, hogy nálunk nincs olyan, hogy könnyű, vagy nehéz feladat. Nálunk csak olyan feladat van, ami fontos a Birodalom számára és minden esetben a lehető legjobb tudásunk szerint kell eljárni! Még akkor is, ha csak a feletesse kávéscsészéjét dobja ki – mondta ridegen és fenyegető tekintettel. – Ha ezt nem érti meg, lehet bármilyen jó, heteken belül repül a Hírszerzéstől.
- De… – kezdte volna némileg bizonytalanul a másik.
- Nincsen de, ha úgy érzi, hogy a képességei ellenére nem magának való ez a munka, akkor maradjon a hajón és kérje az áthelyezését máshova. Azonban, ha csak úgy megszökik már most garantálhatom, hogy a bolygót nem hagyja el élve.
- Értem, lehetnek kérdéseim asszonyom? – kérdezte.
- Maga egész úton rosszabb volt ilyen téren, mint egy öt éves, szóval ne kíméljen – sóhajtott fel.
- Elnézést hetes – vigyorodott el kisfiúsan. - Szóval miért mi végezzük az ilyesfajta munkát, erre vannak bérgyilkosok, vagy orgyilkosok, nem?
- Egyrészt jobbak vagyunk, másrészt ez is a feladatunk része, hogy minden létező módon megvédjük a Birodalmat a rá leső fenyegetésektől. Ez időnként csak információszerzés, de máskor orgyilkosság is. még az is előfordulhat, hogy valamikor gyerekeket kell majd ölnie.
- Maga képes lenne megölni mondjuk a családját, szeretteit, barátait, ha azt a parancsot kapná?
- Ha meg kell tenni, muszáj megtenni. Azt nem mondom, hogy olyan könnyedén menne, mint akiket nem ismerek. De a Birodalom az első, a magánélet és a család csak utána jön – felelte őszintén.
- Milyen feladatokat végzett már el, volt már a birodalmon kívül, esetleg a köztársaságban? – kérdezte lelkes kamaszként az annál legalább kétszer idősebb férfi.
- Nem beszélhetek a feladataimról, hogy miket végeztem és hol. Magát biztosan nem a belsőellenőrzéstől küldték? Ők kérdeznek ennyit… – forgatta meg a szemeit.
- Nem, bocsásson meg, csak izgulok, tudja, hogy ez az első küldetésem, magáról pedig hallottam, hogy már veterán, ha katonai zsargont használunk – felelte.
- Mindjárt megérkezünk, kezdjen el készülni. Az érzelmek kimutatására ügyeljen, nem méltó egy Birodalmihoz, hogyha kimutatja azokat! Ha szerepet játszik egy küldetésen ott elfogadott, de egyébként nem! – küldte el a másikat.
Egy kis pihenés saját magának se ártott, már-már falra mászott a férfitól és a kérdéseitől. Visszagondolt, hogy vajon ő maga isi ilyen volt az első küldetése előtt? Nem, sokkal nyugodtabb, csak magában izgult. Már akkor is remekül tudta irányítani az érzelmeit. Mire végzett a sminkeléssel, ruhákkal és fegyverek elrejtésével már megfelelő idő volt és letehette a gépet egy eldugottabb helyen. Ment hátra, hogy lenyissa a rámpát és indulhassanak, amikor ott meglátta a várakozó Negyvenkettest. Az öltözéke és tartása remek volt, de az arc…
- Elvegyülni Negyvenkettes! Azzal a hatalmas xesh tetoválással az arcán mindenki fog emlékezni magára. Jöjjön velem!
Ezzel ellentmondást nem tűrően ragadta meg a férfi kezét és a saját szobájába húzta, ahol a két vállát megragadta és lenyomta a székre. Nem volt nehéz gondja, a férfi két-három centivel alacsonyabb is volt nála. A sminkes készletéhez ment és odahúzta magához, azzal látott neki eltűntetni a férfi lila tetoválását. Amíg ezzel foglalkozott addig többször feltűnt neki, hogy a másik időnként lopva a dekoltázsát bámulja. Diszkréten próbálta felhívni a figyelmét a férfinak, hogy tökéletesen észleli, hogy mit művel. A negyedik után már egyébként is végzett a feladatával egy hatalmas pofont kevert le a férfinak.
- Ne játsszon a türelmemmel! Két percet kap, hogy eltűntesse az arcáról a vörös kézlenyomatot és találkozunk a rámpánál! Leléphet ügynök! – adta ki a parancsot.

***
Néhány órával később mind a ketten elvegyültek a tömegben az FRK-s nemesek között. Ingridnek jobban elkellett, mert nem kellett volna, hogyha a Kaldahan-i küldött észreveszi, aki valószínűleg Hyrsi volt egyébként. Már ha mostanra elengedte őt Tubrok és Mordaen. Ha nem, akkor esélyes, hogy Nava volt küldve. Szerencsére elég sokan voltak, így nem kellett aggódnia emiatt. Mivel fegyvereket nyíltan nem vihettek be, így maradt a többi módszer. Nem kellett aggódnia sem neki, sem Negyvenkettesnek amiatt, hogy bármi gond adódna, hiszen nagyon sokrétű volt a képzésük. Egyelőre itt túl sokan voltak, így úgy határozott Ingrid, a könnyebb elszökés érdekében majd akkor ütnek rajta, hogyha kevesen vannak az uralkodó közelében. Ehhez pedig a legjobb időpont a nászéjszaka volt. A bolygó ugyanis technológiailag nem volt a legfejlettebb. Iparosodás után álltak már, de még nem voltak az űrkorszak közelén. Gépeket nem tudtak gyártani, kamerák pedig bőven nem voltak. Így az esküvővel egybekötött koronázás közben a két ügynök felmérte a terepet a kastélyban és a környékén, hogy mikor és hogyan fognak tudni behatolni, majd kijönni közben megölik a királyi párt, révén ha a nő is ott lesz a hálóteremben, akkor ő sem maradhat életben.
Mindezt könnyedén megtudták tenni, hiszen mindenben magasan a helyi őrség felett álltak, képzésben, felszerelésben. Sikerült megtalálniuk a lakosztályt az egyik legfelső emeleten, ami kívülről csáklyavetővel könnyű szerrel megközelíthető volt. A helyieknek esélyük sem lett volna erre, de nekik gyerekjáték. Éjfél körül a vacsora és mulatság után vonult el az ifjú pár a közönségtől. Ez volt azaz időpont, amikor a páros is a lehető leghamarabb felszívódott és visszatértek a hajóra egy rövid időre. Ingrid mindössze közelharci fegyvert engedett negyvenkettesnek, mert nem akarnak zajt csapni. A férfinak is figyelnie kellett arra, hogy a lehető leghalkabban és legészrevétlenebbül kell végrehajtaniuk a feladatot. Természetesen álcázót mind a ketten vittek és sima egyszerű fekete testhezálló ruhában mentek, hogy minél jobban el lehessen vegyülni. Azt a hat kilométert, ami a hajó és a kastély között volt futva tették meg mind a ketten. Ekkor érkeztek ki az erdőből a város melletti erdőből, itt mindössze egy hat-hét méternyi széles alacsony vízállású kiszáradásban levő folyón kellett átjutni, amin ebben az állapotban könnyedén végiggyalogolhattak. Amint átértek pár méter után következett a városfal. Nem rögtön mászták meg, hanem annak aljában immáron „láthatatlanul” haladtak végig egészen a palotáig.
Csupán egyszer fordult elő majdnem, hogy észrevették őket, de a helyiek szerencsére nem láttak még árnyakban, álcázva/láthatatlanul mozgó személyeket, így azt hihették a páros meg-megmozduló sziluettjére, ami megrezdült a közelség miatt, hogy a szemük káprázik a fáklyáktól. Hamarosan oda is értek a lopakodás és osonás a palotának azon részéhez, ahol az uralkodói párnak a terasza volt. Ingrid rémesen pocsék építészeti megoldásnak vélte ezt, bent kellett volna lennie a palotának a város, majd egy várfalon belül és nem pedig úgy megoldva, hogy a kastély fala is a városfal része. Nem sűrűn háborúzhattak a bolygón, ha így volt megoldva, de mindez most remekül jött. katonai jelzésekkel némán mutatta, hogy lőjék fel a kiálló erkélyre a csáklyavetőt. Kommunikátort sem engedett hozni, mert ha rosszkor szólal meg, akkor az kellemetlen tud lenni. Szinte másodpercre pontosan egyszerre mozdultak, mindkét csáklyavető az erkély korlátjába állt bele a páros pedig felhúzhatta magát. Teljesen hangtalanul érkeztek meg az erkélyre láthatatlanul. Az, hogy borús este volt és a holdak is elbújtak a felhők mögül úgyszintén a párosnak kedvezett. A bolygón éppen nyári idő volt, így az erkélyre nyíló ablakok és ajtó is nyitva volt, hogy huzat legyen. Még nagyobb könnyítés az orgyilkosoknak. Odabentről szeretkezés hangja volt hallható, ha egy fejlettebb bolygón lettek volna, akkor annyira könnyű lett volna ez az egész, hogy az már gyanús lett volna.
Mielőtt beléptek a helységbe Ingrid kézjelekkel jelezte a férfinak, hogy övé lesz a nő, saját maga a férfit fogja intézni. Még odakint előhúzta a vádlijánál a bakancsába rejtett tőrt és a felsője ujjába csúsztatta azt. Ezek után lopakodtak be mind a ketten, odabent teljesen sötét volt, így még az álcázó sem kellett volna, de azért biztos, ami biztos. Amint közel értek az ágyhoz, ahol éppen a páros egymással volt elfoglalva, jelzett Negyvenkettesnek. A páros teljesen egyszerre mozdult, már a hajón látta, hogy a férfinak is voltak reflex és gyorsaság növelő implantjai – bár itt még nem tudta, hogy ezzel mennyire bakot lőtt – így igazából még egy kezdő padawannak sem nagyon lehettek volna esélyei, nemhogy sima embereknek. A férfi volt felül, Ingrid megragadta a karját, és mire a férfi felfoghatta volna, hogy mi történt, a karjával átkulcsolta annak a nyakát és fogta be a száját, majd szorította le az ágyra, hogy a hátán feküdjön. Ezzel egy időben Negyvenkettes a nő fölé hajolt, amint már a férj nem volt ott, azonnal fogta be a másik száját, annak sem volt ideje sikoltani, vagy bármilyen hangot kiadni. Az uralkodó pár egyik tagjának sem volt ideje arra, hogy felfogják, hogy mi történt, mert addigra a két kés, vagy tőr átvágta a torkukat olyan mélyen, hogy az összes hangszalagot is átmetszette a légcsővel és az ütőerekkel egyetemben.
A páros, mintha évek óta dolgozott volna teljesen egyszerre perdült némán hátra, a vér, ami kicsapott a két áldozat torkából el sem érhette őket. az uralkodói párnak arra sem volt ideje, hogy a torkukhoz kapjanak, bár a férfi próbálkozott a keze félúton lehanyatlott a nő pedig nem is mozdult többé a vágás utántól. Amint ez megvolt nem is ellenőrizték, hogy sikerrel jártak-e, már a fulladás zaja sem hallatszott, mindkettő halott volt, egyszerre mozdultak az ablak felé és hagyták el hálótermet, majd magát a kastélyt is, ahogyan megérkeztek. Most nem fáradtak addig, hogy odáig menjenek el, ahol megérkeztek. A leereszkedés után lecsatlakoztatták az erkélyről a csáklyát, nehogy bárki megtalálhassa a nyomaikat és itt keltek át a folyón, majd vetették be magukat az erődbe.

***
Nagyjából fél úton lehettek, amikor Negyvenkettes holoprojectora csörögni kezdett. Ingrid azonnal a férfi felé fordult, hogy próbálja kikapni a kezéből az eszközt, a szemei szikráztak, hogy mégis mit engedett meg a másik magának, amikor határozottan megtiltotta. Lépett is a másik felé kettőt, hogy kivegye a kezéből az eszközt, de a férfi előbb aktiválta azt. A holoképen Lady Lyra Stradd jelent meg, a hírszerzési szféra második(?), vagy Lady Benûwia/Quillan őrnagy miatt harmadik embere, Lord Xeth jobb keze.
- Nagyuram, rossz időben zavarom? – kérdezte a nő.
Ingrid mindig is büszke volt arra, hogyha nem akarja, akkor semmilyen érzelem nem tükröződik az arcán, de még a szemein sem szokott, ahogyan arra is, hogy a nem veszti el a hidegvérét a legdurvább helyzetekben sem. Most azonban érezte és tudta, hogy a szemei kikerekedtek, ahogyan az újonc ügynökre, Rejtjel Negyvenkettőre nézett, az arcára is lehetséges… nem, teljesen biztosan kiült a döbbenet. Érezte, hogy ahogyan a szíve hevesebben ver, mint a Tubrokkal folytatott legvadabb szeretkezések után emiatt a vér hangja is ott zubogott a fülében. Ezek miatt tudta, hogy az arca is kipirulhatott. Alig telt el azóta egy pillanat, hogy megtörtént az a dolog és mégis, mintha egy amatőr lett volna úgy tört millió darabra az, amikre mindig is büszke volt.
~ Tudom, hogy halott vagyok… ~ futott át a fején. ~
Még ezzel a gondolattal egy pillanatban lépett hátra és térdelt le fejet hajtva a nagyurának.
- Nem, nem zavar Lady Stradd, feltételezem sikerült az, amit kiadtam parancsba, különben nem hívott volna – mondta ezúttal a férfi a megszokott hangsúlyában, nem a fiatal idióta ügynökként.
- Igen nagyúr, megérkeztem és felvettem a kapcsolatot Lady Benûwia-val. Ha nincs más parancsa nagyúr, akkor hagyom tovább, hogy Hetest vizsgáztassa – egy mosoly is megjelent az arcán.
A férfi csak bólintott, majd kikapcsolta a holoprojectort. Ingrid tudta, hogy halott, egyrészt még a Szellemholdon a férfi elmondta, hogy a Havoc Squad őrnagya a tanítványa, már azaz információ elég lett volna ahhoz, hogy megölje. A másik pedig, ő maga is ismerte és tudta a mondást, hogy Lord Xeth megöl mindenkit, aki meglátja az arcát, még nem volt olyan, aki élve megúszta volna mindezt. Saját maga pedig ezen felül többször megkínozta és meg is ütötte a másikat. Most azt kívánta bárcsak a belső ellenőrzéstől jött volna a másik, hogy ráhibázott volna, amikor a sok kérdés miatt megvádolta.
- Nagyuram! Bármit is követtem el vállalom érte a felelősséget, kérem büntessen meg, vagy öljön meg, mert kezet mertem emelni önre, hiszen ezáltal felségsértést követtem el. Ha tudtam volna, hogy ön az…
- Akkor nem viselkedik természetesen, éppen ezért volt ez a kis… hívja ahogyan akarja, játék, vagy próba. A pletykáknak meg ne higgyen, vannak egy páran, akik már látták az arcomat és élnek, mint láthatta Lady Stradd is ilyen. Most már maga is közéjük tartozik.
Szinte közönyösen vonta meg a férfi a vállát. Ingrid még mindig nem volt meggyőzve arról, hogy életben marad, az egészséges paranoia a munkájában egyébként is szükséges volt. Anélkül már régen halott lett volna.
- De a kínzás… – kezdte volna Ingrid.
- Semmiség, és álljon fel, haladnunk kell – vette át az irányítást.
Amikor engedélyt kapott, akkor rezignáltan állt fel és ezúttal már két lépéssel lemaradva a nagyura mögött haladt futva mögötte vissza a hajóig. Ahol a férfi is megállt és felé fordult.
- Ne aggódjon Hetes, hamarosan megtudja, hogy mire volt ez az egész jó – nézett a nő szemébe.
Ezek után megfordult és felment a hajóra, közben még intett a nőnek, hogy kövesse.
~ Tudom, hogy halott vagyok… ~ futott át a fején újra ~
Vett egy mély levegőt és ő maga is felment a saját hajójára remélve, hogy nem ez lesz élete utolsó tette…

***
Azt meg ugye discordon kifejtettem, hogy miért nem Xeth mondta el a játékban, hogy mire ment ki, mert felteszem az lesz a jutalom, ami miatt ez volt Újra bármi és bárki.

”Fear is the path to the dark side. Fear leads to anger. Anger leads to hate. Hate leads to suffering.”
- Yoda

***
Az egész egy teljesen átlagos hétköznapnak indult Ingrid számára az Orgyilkos Hivatalban, már kezdte egészen megszokni ezt a pozíciót, ezt a helyet. Ahogyan szokta minden nap, most is azzal kezdte, hogy a hírszerzéstől befutott jelentéseket olvasta, illetve azokat az anyagokat, aktákat, amit a sajátjai küldtek vissza. Ekkor kapta az üzenetet, hogy a nagyúr látni óhajtja. Nem igazán értette, hogy miért, hiszen nemrég küldte el a férfinak a jelentéseket, amikben hiba sem volt. Mindazonáltal nem váratta meg Lord Xeth-et, annyira nem volt ostoba, így azonnal el is indult a legfelső emeletre, hogy a nagyúr ottani irodájában tudja meg, hogy mit is akar tőle a másik. Egy meglehetősen érdekes(?) feladatot kapott, inkább szívatásnak vélte, még saját maga irányába is. Nem tudta eldönteni, hogy a férfi szórakozik-e, amikor jó oktatónak tartotta, vagy komolyan. Egy ex-köztársasági erőhasználóval kellett foglalkoznia, aki nem árthatott neki, ellenben saját maga bármit megtehetett a fiatal togruta nővel. Természetesen érzelmek és kicsapongó gondolatok nélkül vette tudomásul a feladatot, ahogyan mindaz egy birodalmi tiszttől elvárható a felettese a jelenlétében. Főleg, hogyha egy erőhasználóról van szó, aki nagyúr, vagy nagyasszony. Arra nem is mert vetemedni, hogy bármilyen érzelem is kiüljön az arcára. Csak akkor merte megengedni magának az ide kapcsolódó egyéb gondolatait, amikor kijött a nagyúr irodájából és már távolabb ért attól.
Vex… ha ezt Tubrok meghallotta volna, akkor az első pillanatban már kivégzi a nőt, amint meglátja, vagy éppen bármit is tesz. Már csak a név miatt is, a Kaldahan rendszerének közelében- volt egy másik rendszer, aminek az egyik bolygója körül egy Vex nevű hold keringett, illetve kolóniát is rajta Vex-nek hívta. Ingrid vőlegénye nagyon, de nagyon utálta őket a mentalitásuk és egyebek miatt is. Elsőre csak üzenetet küldött a nőnek, aki az elküldött időpontra meg is jelent Ingrid irodájánál. Amint belépett a helységbe már rögtön tudta, hogy miért kellett ez. A tanonc, akárcsak az első nem volt sötét oldali. A szemei elárulták. Nem a saját ügye volt, de nem tartotta kifejezetten jó ötletnek ezt az egészet. Hacsak nem arra ment, hogy az őrnagy mikor fog ezzel a tanítvánnyal végezni. Eléggé temperamentumos volt, a kérdés igazából az volt, hogy mennyire féltékenykedő. Egy pillanatnyi ideig sem volt egy szemernyi sajnálat sem Vex iránt, csupán ha tényleg meghal a végén a rá pazarolt órákért lesz kár, amiben mennyivel több minden mást tehetett volna. Szerencsére Ingrid nem csak okos volt, de gondolkodni is remekül tudott, így már tudta, hogy valószínűleg tényleg az a feladata, hogy átbuktassa, ha nem így lett volna, akkor nem lett volna ott a függelék, hogy Vex nem nyúlhat hozzá egyetlen ujjal sem. Vajon a tanonc tudta, hogy miért van itt? Ahogyan ránézett nem sejtett semmit és még össze is volt zavarodva, illetve félt. Kétség sem fért hozzá, hogy nem tőle, hanem a nagyúrtól. Vajon mit szólt volna, ha látta volna az eredeti tanítványt és a nagyurat a Szellemholdon? Valószínűleg, mint a többség, hogy frászt kapnak tőlük.
Elsőre egy gyors felmérést végzett, hogy miben mennyire lehet jó az ex-jedi lovag, igen, súlyos hiányosságokat mutatott szinte minden téren, annyi bizonyos volt, hogy sok munka lesz vele, amit be kell hoznia, hogyha tényleg arra a pozícióra kerül, ahova Lord Xeth szánta. Éppen ezért, meg azért, mert erőhasználóról volt szó – és Ingrid hallott pletykákat, hogy miként néznek ki próbák az akadémián – a legkisebb hibát is kegyetlenül büntette. Szándékosan olyan elektromos ostort hozott, ami még sebet és heget is hagy. Minden egyes kis hibánál egyre többször csapott oda. Mivel a másikon ruha volt, így csak az arcon és lekukkon láthatta a sérüléseket, amiket okozott. Az erőhasználók az efféle szerzetek úgyis tele voltak minden ilyesfajta sérüléssel. Ezeken felül mivel a nőnek tanulnia kellett nem magyarázta el azt, amin hibázott, hanem magának kellett másnapra megtudnia a helyes válaszokat. Direkt nehéz és fogós, ám alapvető dolgokat adott fel, olyanokat, amikre egy nap kevés volt. Sikerült elérnie, hogy a nő egyre nagyobb zavarban legyen és már az órákra is úgy jöjjön, hogy aggódik. Ez pedig még nagyobb zavart okozott a másiknál, amitől egyre gyakrabban hibázott. A hibáktól pedig frusztrált lett, amitől pedig dühös és haragos. Mindez pedig nagyon jó volt Ingrid számára, mert ezzel ért el igazán haladást.
Amikor a nő neki készült volna ugrani, vagy revánsot venni, akkor figyelmeztette, hogy ő maga is csak parancsot teljesít, ha valakit utálni akar, akkor saját magát tegye, hogy ennyire fegyelmezetlen és lassan tanul, meg a nagyurat, mert ezek az ő parancsai voltak. Ahogyan teltek múltak a napok és a hetek Ingrid egyre jobban látta, hogy mennyire feszült a nő és nagy erejébe kerül az, hogy visszafogja magát. Az egész elején még egészen jól uralta az érzelmeit, azonban a kínzások, hatására már alig tudta magát türtőztetni. Egyre lobbanékonyabb lett, gyakran üvöltözött Ingriddel, jobb híján, ha már nem nyúlhatott hozzá, de a nő hallotta, hogy Vex másokon töltötte ki a dühét, az elején még próbálta visszafogni magát, hogy ne tegyen így, de az utóbbi napokban már nem tudta visszafogni magát és a karbantartó személyzet egyik tagján súlyos sérüléseket okozott. Azonban ezzel egy időben fogadta el Vex azt a tényt is, hogy ez a módszer a Birodalomban, örülni nem örült neki, ez látszott rajta, de beletörődött, éppen ezért, hogy ezt elkerülje kezdett egyre jobb és jobb eredményeket elérni. Egyik nap végül elérték azt az órát, amikor Vex semmit sem hibázott. Azonban pontosan tudta Ingrid, hogy mit kell tennie ebben a pillanatban. Ahogyan máskor, amikor a nő hibázott, mindig kapott egyet, most nem, de mégis így történt. Egy újabb csapás véres és mély csíkot hagyott a másik arcán és nyakán, a vállán úgyszintén, a ruha is elszakadt némileg. Nem is beszélve a sokkolásról, amit az elektromosság okozott.
Ez volt legerősebb támadás, amivel a togrutát sújtotta, eddig nem ontott vért, de most igen, szándékosan. A fiatal nő ezúttal a fájdalmai ellenére minden eddiginél gyorsabban pattant fel, a tekintete izzott a gyűlölettől és a zavarodottságtól, nem értette, hogy mi volt ez az egész. Dühösen, üvöltve kérdezte Ingidet, hogy ezt most miért kapta, nem érdemelte meg, mindent tökéletesen csinált. Ingrid csak szánakozó tekintettel nézett rá.
- Látom még mindig nem tanultál semmit sem arról, hogy milyen urdrarr-nak lenni, vagy milyen itt a Birodalomban. Szánalmas, gyenge senkit vagy, akit Lord Xeth igazi tanítványa az első adandó alkalommal meg fog ölni. Szégyellem azt, hogy egy ilyen valamire egyáltalán időt és energiát áldoztam. Csak szégyent hozol a Hírszerzési szférára, annak minden tagjára és legfőképp a nagyurára! Hogy miért tettem? Mert megtehetem, ennyi. – mondta megvetéssel és undorral.
A helyzet miatt, amit hetek alatt épített fel még hátat is fordított. Hallotta a másik zihálását, már felkészült rá, hogy ez lesz az a pont és pillanat, amikor megfogja szegni Lord Xeth parancsát, de szükség volt rá. Most egy nagyon kicsit sajnálta, hogy nem erőérzékeny szívesen tanulmányozta volna, hogy mi játszódik a másikban. Fel volt készülve a támadásra, nem aggódott és nem félt, kiképezték erre azonkívül az implantjainak hála nagyon gyors volt és jók voltak a reflexei. Az ablakra pillantott, hogy lássa mi van a háta mögött, a togrutának eléggé eltorzult a tekintete. Éppen ezért még egy előre megírt üzenetet is elküldött Lord Xeth-nek, hogy most már jöhet. A háta mögött a nő felüvöltött és a fénykardjával a kezével Ingrid felé vetette magát. Éppen csak aktiválta a pengét, amikor csodálkozás ült ki az arcára, hogy még nála is gyorsabban mozdult a sima nem erőhasználó orgyilkos parancsnok. A következő, amit felfogott, hogy a fénykardot fogó keze a markolattal együtt a földre zuhan. Sikoltva zuhant a padlóra, miközben a kézfejéből a vér fröcsökölt mindenhova a vibropenge miatt. A sokkos állapotban valamit fröcsögött a saját nyelvén, Ingrid pedig mérhetetlen hűvös, fagyos nyugalommal nézett bele a másik immáron arany és körülötte vörös íriszű szemeibe. Ezalatt a nő a fájdalomtól vonyított a földön és próbálta a csonkot elszorítani, hogy ne vérezzen el.
- Nagyuram! Lady Chasla immáron készen áll a kiképzésének folytatására. Úgy vélem immáron megértette, hogy miként is működnek a dolgok a Birodalomban – mondta tisztelettel a belépő férfinak.
Szavaival egyszerre fordult Lord Xeth felé és hajolt meg irányába. A nagyúr még a második tanítványára nézett és nem sokkal a vérző seb felett egy újabb részt vágott le a togruta kezéből hogy a vérzést elállítsa. A kezével intett a mögötte jövő két őrnek, hogy vigyék el a tanítványt és lássák el. amint kivitték, akkor fordult meg ő is, hogy kisétáljon.
- Újabb remek munka parancsnok! – indult el kifelé.
Noha a férfi nem látta, de Ingrid a szokásoknak megfelelően mélyen hajolt meg a dicséretre, majd amint a nagyúr távozott visszatért a saját munkájához.

***

” Azt mondják, hogy mindenkinek három hasonmása kószál a világban, de a hasonlóság csak a külsőtökben mutatkozik meg. Úgy hiszem, egyetlen ember sincs, aki pontosan ugyanolyan, mint te. Nyilván vannak dolgok, amiket nem tudsz megcsinálni, és olyanok, amiket pedig csak te tudsz megcsinálni.”
- citarium.hu

***
+18
A negyedik hónap végén, amikor már a hetedik hónap végén járt már a terhességgel, ugyan még mindig nem látszott rajta, maximum mintha fel lenne fújódva, de már érezte a hátulütőket. Egyre gyakrabban érezte azt, mintha folyamatosan pisilnie kellene, ami persze nem volt igaz. Bár a legkényelmetlenebb talán az volt, hogy ilyen állapotban küldte Lord Xeth az egyik inkvizítorát, hogy tanítsa őt, így most az utóbbi időben folyamatosan hol az anzati orgyilkos dolgokat tanulja, hol pedig fénykardokkal „hadonászik”. Az egyik edzésről ment vissza az irodájába éppen, amikor az asztalán üzenetet talált. Kikiáltott, hogy megkérdezze ki járt az irodájában, de senki sem tudott választ adni pedig állítólag odakint voltak többen is. Mostanra elég sokat tudott az Erőhasználókról, hogy tudja, hogy valaki láthatatlansággal jött be, erre pedig egy személy volt kellően jó, esetleg kettő, de Lady Lyra nem volt a fővárosban. Így maradt Lord Xeth. Elolvasta az üzenetet, ami az aktában volt, két szó a koordinátákon felül. Információszivárgás, vajon innen, vagy pedig a hírszerzéstől ment ki? Innen nem hitte, mert nem sok minden volt, amit itt tároltak, minden az archívumban volt, amit pedig a hírszerzésnek kellett védenie. Úgy érezte, hogy itt fejek fognak hullni, ha megtudja, hogy mi van a háttérben. Az akta alján pedig nagyon kicsi betűkkel, hogy ne okozzon csalódást. Így a korábbi ötlete, hogy a nagyúr küldte megerősítést nyert. Az üzenet pedig tiszta volt, hiába volt már nagyon terhes, nagyjából tegnapelőttre kell megoldania a dolgot egyedül. Tudta, hogy szülési szabadságra kellett volna mennie, már ha Lord Xeth elengedte volna egy ilyenre. Az edzések megléte miatt, hogy már most elkezdték pedig kételkedett ebben.
A koordináták az Ilumra szóltak; legalább annak örülhetett, hogy egy jégbolygóra kellett mennie. Mivel nem tudta, hogy mekkora ellenállással, vagy mivel számolhat – gyűlölte, amikor nem tud felkészülni az eshetőségekre – így jobbnak látta, hogyha a mandaloriai páncél utánzatát veszi fel. Aztán csak remélhette, hogy nem mandaloriaiakba fog belefutni ezen a környéken. A koordinátáktól távolabb szállt le és a kutaszdroidot, aki fel is mérte a környéket Ingrid számára olyannyira, hogy meg is találta azt a barlangba készült bázist, ahova a koordináták szóltak. Nagyjából két tucat személyt sikerült látnia, legalább is kint a barlang előtti részen, ahol egy előőrs is volt. Gránátok is kellettek a sima lőfegyverek és közelharciak ellen. Mivel nappal elég feltűnő lett volna – még úgyis, hogyha álcagenerátort használ, a nyomai a hóban megmaradnak – így az éjszaka volt a legjobb választás. Addig a hajóján maradt és ott várta ki, amíg besötétedik. A bolygónak elég tiszta volt a légköre, így felhők nem igen voltak, a csillagok és egyéb fények meg eléggé világították a havat, ami visszaverte a fényt, de még így is jobb volt, mint nappal. Az éjszakai égboltot csodálatosnak találta, még szebbnek is talán, mint Kaldahan egét. Az egyik közeli sziklaperemre mászott fel, ahonnan jól láthatta a tábort és könnyedén le tud ugrani a hátirakétával.
Ez nem is igazán harc volt, hanem mészárszék. Lehetséges, hogy az ellenség sokan volt, de harcban meg sem közelítették a nőt, még így ebben az állapotban sem. Kigyulladt sátrak, vértől latyakossá vált hóban az épületek között sétált be a barlangba. Ott még további, de immáron csak csekélyke ellenállásba ütközött, de a lövések, vagy éppen közelharcban átvágott torkok, vagy épp kibelezések gyűrűjében egészen gyorsan haladt. Egyelőre elképzelése sem volt, hogy mit találhat itt, mi volt az információ kiszivárgás, ami olyan fontos volt a nagyúrnak, hogy azonnal jönnie kellett. Arra gondolt elsőre, hogy megtudták azt, hogy kicsoda az úrnő valójában, hogy a Havoc Squad őrnagya, esetleg a nevét is, amivel tönkretehetik, és örökre börtönbe zárják, a korábbiak után Lord Xeth ezt nem engedte volna. Az élettapasztalata alapján odabent még nagyobb ellenállásra számított, de nem volt ilyen, ami azt illeti, miután megérkezett a barlang belső részébe, egy igencsak nagy meglepetés fogadta őt.

***
Az ellenállásra számított, de nem ez várta. Egyetlen egy személy, egy birodalmi egyenruhában, vörös hajjal, amit ugyanúgy hordott felkötve, ahogyan saját maga szokta. A másik szólította meg először, amire azt hitte, hogy a saját hangját vették fel, de amikor a nő megfordult, akkor mintha saját magával állt volna szemben. Tehát ez volt az információ szivárgás, a saját maga személye szivárgott ki, pedig Ingrid nagyon is óvatos volt minden tekintetben. Ahogyan figyelte a másik mozgását, apró rezdüléseit, tényleg jó volt másik, ahogyan a hangszíne is. A legtöbbeket bizonyára átverte volna, de saját magának amatőrnek tűnt. Volt egy olyan érzése, hogy Tubrok-ot sem tudná néhány pillanatnál tovább átverni, mert a férfi a legkisebb rezdülését is ismeri. Azon felül, hogy valakik le akarták cserélni, arra nem gondoltak,hogy saját maga éppen terhes volt – vagy épp nem tudták – és arra sem, hogy időközben Lord Xeth egyik legközelebbi embere lett, akit úgyszintén nem lehet olyan könnyedén átverni. Legalább is bízott ebben, bár afelől nem volt kétsége, hogy Tubrokon mindenképp elbukott volna a nő, ha máshol nem, az ágyban.
- Nos azt hiszem drága hasonmásom, ideje megtudni, hogy ki is a jobb kettőnk közül – mondta.
A másik még mondott valami olyasmit neki, hogy soha sem jut vissza innen élve, de ez Ingridet nem zavarta. Hosszú és fárasztó harc kezdődött, a nő már az elején látta, hogy majdnem mindent tud a másik is, amit ő. De azért saját maga mégiscsak jobb volt, tekintve, hogy több mint húsz éve képezték és egy szinten volt, vagy jobb is volt, mint a halálosztagosok. Ennek ellenére igencsak nehéz harca volt, ami legalább negyed óra-húsz percig is lehúzódott. Ha nem lett volna regenerációja, akkor nem is bírt volna talpon maradni, mert a harc olyan gyors és kimerítő volt. Pontosan ez volt az, aminek köszönhette, hogy a végén saját maga került ki győztesen, hogy a másik gyorsabban fáradt. Végül egy utolsó fültövet érő ütés után a másik nő megszédült és összeesett. Saját maga is kimerülve, zihálva rogyott le a hóba, miközben levette a sisakját, hogy a kellemesen hideg levegőt szívhassa be. A biztonság kedvéért ekkor még belelőtt egy kábítót másikba, hogy biztosan ne térjen magához. További jó negyed órán át ült a hóban mire sikerült kifújnia magát és regenerálnia a sérüléseket, amiket elszenvedett. Amennyire látta a másiknak nem volt regenerációja, akkor ez titokban maradt, így még könnyebb dolga van. A másikat odakötözte egy székhez, majd amíg még nem volt magánál, addig igyekezett mindenféle kínzásra is alkalmas eszközt találni. Mint fogók, kalapács, nagyobb eszköz, amivel meg lehet ütni a másikat, tőrök, szögek, vagy csavarok és plazmavágó.
pedig puszta kézzel térítette magához, ami jó néhány ökölcsapást jelentett. A másik nőnek ennek köszönhetően eltört az orra, felrepedt a szája és kitört két foga. Egyáltalán nem bánt vele Ingrid kesztyűs kézzel. A másik fájdalmak közepette nyögve kezdett magához térni.
- Nos, legalább már nem nézel ki úgy, mint én – mondta.
- Semmit sem fogok mondani! – köpte a másik. – Pontosan tudom, hogy mivel készülne ellenem és felkészültem a fájdalomra!
- Hidd el, amit abból tudtok, hogy mivel kínzom meg a vőlegényemet nem tudsz semmit. Ez most nem a gyönyörről fog szólni. Ha tudnád, vagy bárki, hogy mire vagyok képes, akkor sikítva menekülnél! – suttogta búgó hangon. - És ki mondta, hogy engem érdekel ki a megbízód, vagy az, hogy milyen információt mondhatnál el nekem?
A másik nő arcán erre a mondatra futott át talán riadalom, Ingrid pedig pontosan tudta, hogy remekül teszi, hogy fél. A következő órákban az állítólag a fájdalomra felkészült nő sikolyaitól volt hangos a jégcsarnok. Igazából Ingrid remekül szórakozott, ha erőhasználó lett volna, akkor semmi kétség nem lett volna a felől, hogy sötétoldali lett volna. Mivel a procedúrát meg akarta mutatni a nagyúrnak is, így az egészet fel is vette.

***
Nem tudta eldönteni, hogy saját maga volt-e jó, bár tudta, hogy igen, alaposabb is volt talán, mint egy kínzómester, vagy pedig a másik értékelte túl magát. Letépett körmök, megperzselt talpak, karok, mellek. Kivágott szemhéjak, hogy a másik véletlenül se tudja lecsukni a szemeit. Amikor megunta a másik sikoltozását egyszerűen kivágta a nyelvét és elhajította. Amíg ő maga ezzel foglalkozott a kutaszdroidja és Erku is megérkezett, az asztroszer pedig nekilátott minden adatot lementeni az itteni gépekből. A körmok letépése után következett az, hogy egyesével a kalapáccsal törte szilánkosra a nő kifeszített ujjait, először a kezeken, majd mind a két lábfejet törte darabokra. Szögeket lőtt be azokba a pontokba, ahol a legfájdalmasabb, tovább fokozva a másik kínjait. Már látta a másik szemében a könyörgést, hogy vessen véget ennek az egésznek, de esze ágában sem volt. mivel pontosan ismerte az emberi fiziológiát, a gyilkoláshoz szükséges volt, így pontosan tudta, hogy miből mennyit és hol képes elviselni abból ahhoz, hogy ne veszíts el az eszméletét. A másik nem köszönte meg neki mindezt, mert ezt is kihasználta. Amikor szükséges volt, akkor leállt egy-két percre, hogy a másik összeszedje magát. Saját maga még mindig el volt foglalva, mikor Erku már jelezte, hogy készen van. Ezek után még jó másfél-két órát elszórakozott a másikkal. Mivel sejtette, hogy van neki is az agyába ültetve implant, így az utolsó mozdulattal, amiből a nő még érzékelt bármit a világból a megfelelő helyen a gerincvelő vágta át. Nem megölte vele a másikat, csak elérte, hogy agyhalott legyen. Az agyából még kitudják szedni, ami kell.
Mivel nem akarta, hogy Dromund Kaas-ig meghaljon a nő, így óvatosan csomagolta el a másikat és vitte a hajójára. Hazafelé a fővárosba az adatokat nézte át, amiket a droidja lementett. Elfintorodott, most vagy valaki be akarja mártani Lady Vadrin-t, Lord Gorr-t és a császárnét, vagy pedig tényleg ők álltak az egész mögött. A két nagyúrból nem nézte ki, hogy ennyire ostobák lenne, de a császárné a korábbi ügyei miatt, főleg, amik Lady Benûwia-hoz kötötték és a bál miatt kinézte volna. Az imposztor pedig egy korábbi ex-ügynök volt, aki állítólag eltűnt évekkel ezelőtt egy bevetésen és azért adta Ingridet olyan jól, mert korábban dolgoztak együtt és ismerték egymást. Volt egy olyan érzése, hogy ennek a nagynénje sem fog kifejezetten örülni, ha megtudják, hogy végezni akartak vele, miközben Lady Hall’a rajta keresztül akar szövetséget kötni Lord Xeth-el. Túlságosan magas körű politikai játszmába került, ami nem túl nagy életbiztosítás. Az adatok között megtalálta ugyanazokat az iratokat, amik a korábbi megbízatásához voltak, plusz néhány extra információt is. Itt azonban valami túlságosan is bűzlött neki, ez túlságosan is kézenfekvő, hogy Lady Vadrin-ra és Lord Gorr-ra mutatnak. A saját magáról készült adatoknál, amikor azokat lopták ki akkor húzta fel nagyon a szemöldökét. Az azonosító az urdrarr rendé volt, Lady Benûwia saját kódjai nem sokkal a bál után. Lord Xeth nem fog örülni ennek, nagyon nem, az egy dolog, hogy ügynökökkel szórakoznak, de az, hogy valaki a Hírszerzési szféra nagyurának tanítványát és egyben szeretőjét is be akarja mártani az már eléggé túlment minden határon. Sok extra nyomozás kell majd, hogy megtudja, hogy mi áll e mögött és sokórányi holofelvételt végignézni.
Még a hajón egy datacronba átmentette az Erku által lementett üzeneteket, mert datapadra nem fért volna rá, ahhoz túlságosan is sok volt. Egy dobozba becsomagolta a hasonmását, még egy papírra kézzel felírt egy üzenetet is, amivel bizonyítja a nagyurának, hogy tényleg saját maga jött vissza és nem az imposztor. Még akkor is, ha tudta, hogy ezért a fejével játszik:
”Kicsire nőtt rancor nagyúrnak, hogy ön se maradjon ki a mulattságból; Hetes”
Egy antigravitációs raklapon vitte el a lezárt dobozt Lord Xeth irodájának előterébe, mivel beljebb egyébként sem ment, vagy mehetett volna engedély nélkül. A nagy dobozon egy kisebb dobozt is hagyott, amiben a lementett adatok voltak, egy datapadon pedig kimentve külön, amik Lady Benûwia-t érintettél. Ezen felül adatok, hogy a hasonmás ilyen állapotban, az agyhalottság, de még könnyedén kinyerhető belőle minden információ megfelelő módszerekkel. Ezeken felül pedig otthagyta a kínzásról felvett felvételeket és egy sminkkészletet. Még egy belső dolog, amit csak ők ketten érthetnek. Ezek után tért vissza az irodájába, hogy folytassa a munkáját és várva, hogy esetleg hívassa a nagyúr, hogy személyesen is jelentést tegyen neki.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

”Ha leromboljuk börtönünk falait, és a szabadság felé futunk, valójában csak egy nagyobb börtön tágasabb udvarára kerülünk.”
- Yuval Noah Harari

***
Ingrid nem tagadhatta, hogy némileg aggódott is a Lord Xeth-től kapott ajándék miatt, hogy talán túlságosan is átlépett egy bizonyos határt az üzenettel, amiben igazolta, hogy ő maga a valódi. A kapott ajándékok – ugyan teljesen hátsó szándék nélkül kapta őket – a paranoiája miatt, ami ehhez a munkához jár mégis részben kénytelen volt fenyegetésként felfogni. Hogy a hasonmása ott ült a székben, mintha a nagyúr őt akarta volna vele helyettesíteni, vagy pedig kémkedésre volt ideküldve. Valójában nem, csak testőrnek, de ettől még Ingrid gyanúja egy pillanatra sem hagyott alább. Még úgysem, hogy tudta, hogy a nagyúr azért bánt el ennyire a hasonmással, mert ő volt az, aki Lady Benûwia kódjaival tört be a hírszerzési adatbázisba, szóval ez inkább kegyetlenkedés és erődemonstráció volt a hasonmás megbízóinak irányába, mintsem Ingridet fenyegetné vele. Meg persze a nagyúr nem vette jó néven, ha be akarták a szeretőjét és egyben tanítványát feketíteni előtte, hogy végezzen vele saját kezűleg. Két héttel később kapta meg a szabadságát – az ötödik hónap második felében – , mivel akkor már csak két hét volt a szülésig hátra és ezen stresszes munkakör miatt így is mindenórásnak lehetett tartani. Mostanra kezdett csak terhesnek látszani, mintha egy tizenkét-tizenhárom hetes lett volna, nem pedig napokkal a gyermekáldás előtt. Örült annak, hogy ilyen jó genetikája volt, hogy nem látszott. Mivel Lord Xeth roppant kegyes volt a hosszú szabadsággal, így illemből küldött a férfinak meghívót az esküvőjére, ami napokon belül lesz. Nem számított arra, hogy lenne a nagyúrnak ideje egy sima alkalmazottja és egy ex-alkalmazottja esküvőjére, így nem is különösebben aggódott azon Ingrid, hogy a férfi látogatását tenné a Kaldahanon később.
Az első két hét eléggé a rémálom volt Ingrid számára a hasonmással kapcsolatban, az inkvizítor edzőjét kellett folyamatosan fordítónak használni, révén saját maga nem beszélte az ősi urdrarr-t, nem is nagyon tudta, hogy szabad lenne-e neki egyáltalán megtanulni, de kénytelen volt belefogni. Zavaró volt, hogy csak pár szót ért, köszönhetően annak, hogy beszélte a sima, mai modern urdrarr-t és azért olyan sokban nem különbözött a kettő. Szerencsére. Így kénytelen volt megkérni az inkvizítort, hogy tanítsa. Az a „nő” meg mindenhova követte, hacsak nem mondta neki, hogy tűnjön el. Zavarta, hogy olyan mintha a saját arcába nézne bele, ez mindig emlékeztette, hogy lehet, hogy Lord Xeth azért küldte, hogy emlékeztesse, hogy rá is ez a sors vár, ha nem végzi jól a munkáját? Azt megtudta, hogy a hasonmás őt urdrarr nyelven csak boszorkány néven illette, amivel nem is volt baja. Saját magának kellett kitalálnia valamit neki. Mert a hasonmás, vagy az asszisztens nem a legjobb megszólítás volt, plusz hosszú is. Végül úgy döntött, hogy a tizedes nevet kapja, amit majd később Tubrok kiegészített azzal, hogy legyen Zara a neve, így majd a Zara tizedes nevet viseli. Már az első pillanattól kezdve zavarta, hogy a nő pont úgy néz ki, mint ő, ráadásul folyamatosan ott lebzsel a közelben, így nem maradt más választása, mintsem tervezni egy páncélt neki és benyújtani a kérvényt Lord Xeth irányába, hogy engedélyezzen ilyet nem csak a tizedesnek, de majd az Orgyilkos hivatalban dolgozó katonáknak. A páncél ötvözete volt kinézetre a halálosztagos és sima rohamosztagos páncélnak. Ebből kifolyólag teljes mértékben unisex is. Ha pedig a nagyúr engedélyezi, akkor mihamarabb szeretne egyet a tizedesen látni, mert zavarja, hogyha rá kell néznie. Persze sejtette, hogy büntetésből kapta – mármint a hasonmásnak büntetés – de legalább az arcot is megváltoztathatta volna. éppen az ilyenek miatt a szükségesnél többször nem is váltott szót a másikkal, csak amíg nem volt meg a páncél a saját holografikus álcázóját adta a nőre, hogy legalább ne önmagára kelljen néznie, amikor ott van a közelében.
A páncél prototípusa végül szerencsére még a szabadsága előtti napon megérkezett, így a Kaldahan-ra már úgy tudott elutazni, hogy nem kell végig a tizedes képét bámulnia. És még megejtette azt is, hogy amennyi adatot csak tudott, szótár és hasonlók az agyi implantátumába feltöltötte, hogy könnyebben menjen az ősi udrarr tanulása. Jól is jött neki az egy hónapos szabadság, bár tudta, hogy nem lesz sok alkalma lesz pihenni, vagy kiélvezni azt, hogy Tubrokkal együtt lehet, mert túlságosan sok mindent kellett még a szabadsága alatt is megtenni…

***
Többek között kénytelen volt magával vinni az inkvizítort, aki most ugyan nem fénykardvívásra tanította, de napi sok óra ősi urdrarr leckét volt kénytelen venni, hogy megérthesse a tizedest, hogy az mit mond neki. Azt nem tartotta járható útnak, hogy a nő ugyan megérti a közös nyelvet, de nem tudja beszélni, ha pedig jelent, vagy mond valamit, akkor azt Ingrid is tudni akarta. Szóval a nyelvtanulás, el kellett viselnie a tizedest is akkor még ott volt az esküvő szervezése. Egészen pontosan két esküvőé, mert lesz egy családi és baráti körben, ahol ismerik a valódi kilétét és mindenki ott lehet, aki számít. Aztán a második esküvő, ahol saját maga is álcázva lesz a megbeszéltek alapján és ez lesz az, amit a média is közvetít a Kaldahan népének. Utána maximum egy héttel később a szülés, majd még két hét, hogy a hatodik hónap második felében már újra felvegye a munkát Dromund Kaas-on és addigra még a nyelvet is meg kéne tanulnia, plusz a szülés után, amint képes – a regenerációjának hála valószínűleg hamar – még edzeni is az inkvizítorral. Ennyit arról, hogy pihenésről szól a pihenőideje, de legalább Tubrok közelében lehet, ami máris sokkal elviselhetőbbé tette az egészet.
Mivel most Tubrok is szabadságra ment és a férfi roppant mód szeret lustálkodni, Ingrid azonban nagyon korán kelő volt, így remekül ki tudta vitelezni, hogy a hajnali és kora és késő reggeli órákat, amíg el nem érték a délelőttöt az inkvizítorral és a tizedessel töltötte. Szerencsére az elméjébe feltöltött tudásnak hála csak gyakorolnia kellett, mintegy betöltődjön ténylegesen a tudatába is és ne csak az implantban legyen meg, de nagyon jól haladt. Végre valahára elkezdte érteni azt is, amit a tizedes beszélt neki, nem is beszélve arról, hogy már így tudott vele beszélni is, illetve utasítani. Nem mintha olyan sok mindent mondott volna neki, hiszen amit akart elmondta közös nyelven, hogy mit és hogyan tegyen, amíg itt vannak. Okkal szedte szét a nő arcát annyira, amennyire csak lehetett az Ilumon, hogy véletlenül se emlékeztesse önmagára, erre a nagyúr helyreállította azt. Nem volt az idegeskedő személy, de emiatt tényleg az volt, a pihenés miatt nem egyszer az edzőteremben találta magát, hogy valamit püföl, vagy pedig pusztakezes harcot vívott az inkvizítorral, vagy ha az elunta ezt, akkor fénykarddal gyakoroltak, persze szigorúan csak kábító fokozaton egyelőre, főleg Ingrid ezen állapotában. Eddigre Ingrid nagyon érezte, hogy a hormonok dolgoznak benne, azért is nem volt képes az érzelmeit sem kordában tartani, nem egyszer kapta magát azon, amikor holofilmeket nézett és éppen reklám jött szembe, hogy bármin képes lenne elbőgni magát. annyi biztos, hogy így az utolsó napokban, hetekben hiába nem korlátozta semmiben a terhesség nagyon kezdte megviselni és idegesíteni, ahogyan minden.
Nem akarta ugyan, de még Tubrok fejét is kis híján letépte pár alkalommal, főleg, amikor a tizedesről kérdezte. Végül kénytelen volt odacibálni a nőhöz a vőlegényét és ráparancsolni a tizedesre, hogy vegye le a sisakot. Ezek után még el is mondta, hogy mi is történt az Ilumon és azt is, hogy miként tett szert a nőre. Azt a részt persze kihagyta, hogy milyen mértékben kínozta meg a másikat, már minden mással is telesen kiborította a vőlegényét, hogy Ingrid terhes és nem lenne szabad főleg ilyen küldetésekre küldeni. A nő igyekezett emlékeztetni arra, hogy ő elsősorban a Hírszerzés és a Birodalom embere és másodsorban nő csak, így addig teszi a kötelességét, amíg csak tudja és Tubrok pontosan tudja, hogy mennyire lojális és elmegy a végletekig, ez is az egyik dolog, ami miatt szereti, így nem róhatja fel neki mindezt. Miután mind a ketten lenyugodtak azok után kérdezett rá a férfi, hogy miként is hívják Ingrid új „árnyékát”. Mondta, hogy természetesen nem nevezte el, csak egy rangot adott neki, a tizedes ekkor kapta meg a Zara nevet is.

***
A katasztrófa az esküvő előtti napon ütött be. Már így is minden eléggé fel volt bolydulva, amikor a kastély egyik katonája Ingridhez jött oda, hogy az egyik barátja mindenképpen be akar jönni a nőre hivatkozva. Van meghívója meg minden, de kissé túl korán érkezett. Ezt a nő kissé furcsállta, ugyanis minden ismerőse másnapra mondta, hogy érkezni fog. Így azonnal kérdezte is a nevét, az őr ezt is furcsállta, mert nem mondott nevet a férfi, csak egy számot. Negyvenkettő, és hozzá tette, hogy Lady Ingrid tudni fogja, hogy miről van szó. A nő elszámolt a saját életével, hogy a nagyúr mégis mit keres itt?! Rendben van, hogy meghívta, mert az illem így diktálta az új beosztása fényében, de nem hitte volna, hogy eljön a férfi. Ennek nem lesz jó vége, volt egy olyan érzése, hogy ebből nem esküvő, hanem mészárszék lesz. Tekintve, hogy nem volt olyan hangulatban sem, esélyes, hogy még Lord Xeth-et is számon kérte volna és a fejével fizetett volna a dologért, de az mentette meg, hogy valamiért Tubrok is hamarabb ébredt fel, így pont akkor ért oda a nőhöz, amikor belépett volna a helységbe, ahol a nagyúr, azaz Negyvenkettes várakozott. Szerencsére eléggé jó színésznő volt ahhoz, hogy remekül adja azt, hogy nem érzi átkozottul kellemetlennek az egészet és kifacsartnak az egészet. Az pedig már egyenesen szürreális volt, amikor a nagyúr kettejüket illette a Lady és Lord titulussal illette, őt pedig csak egyszerűen Negyvenkettesnek hívta Ingrid. Persze Tubrok rá is kérdezett, hogy honnan ismerik egymást, aminél a hazugsággal felelt, hogy ő vizsgáztatta és tanította a férfit korábban, mikor friss ügynök volt. Ezen felbuzdulva, meg ha már itt volt a férfi, akkor Tubrok meg is hívta az esti legénybúcsújára. Mivel a vőlegénye nem tudott semmit sem, így nem bökhette őt oldalba, helyette Lord Xeth-re nézett nagyon, de nagyon csúnyán, hogy el ne merje fogadni a meghívást, de a férfi széles vigyorral tette meg. A beszélgetés után mielőtt Ingrid elkaphatta volna még gyorsan távozott is, hogy megnézi magának a fővárost, ha már először van a bolygón.
Átkozottul nehéz volt az egész Ingridnek, hogy nem mondhatta el a vőlegényének, hogy miként viselkedjen a férfival szemben és miért. Helyette, csak remélhette, hogy nem fog hülyeséget elkövetni. A nap folyamán nem nagyon találkozott a vőlegényével, mert mind a kettejüknek más-más dolga volt így a nagy nap előtt. Amit Ingrid egyre jobban kétlett, hogy megérnek. Saját maga jellemzően egész nap azzal a három – plusz Zara – nővel töltötte, akivel majd a lánybúcsút is fogja, a saját húga volt az egyik, Gunny, aztán ott volt Eréna és Hyrsi. Tudta, hogy Hyrsi-t távol kellene tartania a nagyúrtól, mert a Szellemhold után bizonyosan szívesen találkozna még egy erő-halottal. A nap szerencsére túlélhető volt, végül pedig eljött az este. Amikor is megérkezett Lord Mordaen Hyrsi-vel, a PT, azaz Lord Kiren, Lord Sar és Lord Borgen is. Nem tudott túl lenni azon, hogy ebből semmi jó sem sülhet ki. Szerencsére saját maga nem tervezett kimozdulni leánybúcsúra, így a hölgyekkel úgyis itt maradt a kastélyon belül. Már csak azért is, mert nem szerette volna, ha kimennek és akkor ott tör rá a szülés, főleg, hogy milyen ideges és stresszes volt. Míg a többiek alkoholt ittak, addig ő maga nyugtató teát és főzetet. Mivel a többiek elég hamar leitták magukat – némi rásegítéssel – így Ingrid inkább magához kérette az inkvizítort, hogy gyakoroljanak, de végül úgy éjfél körül őt is elküldte és saját maga a főcsarnokban várta, hogy az urak mikor is fognak előkerülni. Mintegy hajnali kettőig kellett, amikor a teljesen részeg Tubrok és Lord Xeth megérkezett. Ha eddig nem lett volna kínos a mai nap, akkor most az volt. Ha tekintettel ölni lehetett volna, akkor mind a két férfi a csarnokba való belépés pillanatában kínhalált halt volna, márpedig Xeth pontosan tudta, hogy mire képes a dühös Ingrid, ha ilyesmiről van szó és Tubroknak is lehetett elképzelése erről. Másrészt nem mindennapos dolog, hogy így lát valaki egy sötét nagyurat. Itt nem is várt sokáig, karon ragadta a vőlegényét és elkezdte visszahúzni a hálójukba, ami azért kellően messze volt.
Amíg arrafelé haladtak Tubrok hangosan és nagy lelkesen mesélte, hogy milyen jó fej Negyvenkettes, hogy mennyi mindenben értenek egyet, például a férfi is a vörös hajú nőkért van oda és mindenben egyetértettek, hogy miért is a vörösek a legjobbak, főleg az ágyban. Ahogyan abban is, hogy Lord Xeth egy kiállhatatlan és zsarnok nagyúr, aki megbecsülés nélkül dolgoztatja halálra az embereit, többek közt Ingridet is. Itt a nő teljesen lefagyott egy pillanatra és megtorpant, amit Tubrok nem is értett. Amint magához tért Ingrid immáron erősen ragadta meg a férfi kezét és a saját tempójában húzta maga után. Amint beértek a hálóba és az ajtó is becsukódott mögöttük Ingridből akkor tört ki az egész napi frusztráltság.
< - Te idióta, nagyra nőtt mamlasz wampa! – fakadt ki. – Negyvenkettes nem más, mint maga Lord Xeth! >
A vőlegénye szemeiben olyasmit látott, amit nem sűrűn szokott, félelmet és azt is látta, hogy Tubrok egy pillanat alatt józanodott ki, ahogyan felfogta, hogy lehet, hogy a halálos ítéletét írta alá. Mondani sem kell, hogy Ingrid szinte semmit sem aludt. Másnap reggel pedig még a családja is megérkezett, akiknek egy része naná, hogy úgyszintén Lord Xeth-nek dolgozott. Remélte, hogy a nagynénje nem jön el, mert egy Sötét Tanács tag is bőven sok volt, nemhogy kettő!

***
Kettő… szerencsére a második nem bukkant fel, ahogyan várni lehetett közölte, hogy nem tud Korriban-ról elszabadulni, mert fontosabb teendői vannak. Akkor csak egy másnapos nagyúrral kellett elbánnia. És kettő, mert két szertartás, egy családi körben, a másik pedig a nyilvánosság előtt. Ezen a napon kénytelen volt parancsba adni Zara-nak, hogy semmilyen esetre se legyen szem előtt, még a rohamosztagos páncélban sem, az inkvizítornak meg felajánlotta, hogyha akar, akkor ott lehet az esküvőn, ha nem, akkor nyugodtan menjen és nézelődjön a fővárosban. Neki úgysem parancsolhatott, hiszen erőhasználó volt, azaz elviekben Ingrid felett állt.
Első, ami az első esküvőt illette, a családi, barátit, ott nem voltak olyan sokan, maximum két tucat személy, a szűk családi kör, barátok, akik ismerték Ingrid valódi kilétét, a Vezérkar és Lord Xeth. Most már Tubrok is feszültebb volt miatta, de igyekezett a pár nem tudomást venni arról, hogy ki is van a teremben, hanem csak magukra figyelni. Ez volt a sokkalta meghittebb és bensőségesebb, hiszen tényleg azok voltak csak itt, akik ismerik őket. de még így is roppant patináns népség. Egy admirális a Birodalomból, aki tagja a Főparancsnokságnak, egy Nagy Moff, a bolygó főnemseinek egy része, a bolygó vezérkara, illetve Ingrid húgai és unokatestvérei, akik mind-mind magasabb rangú személyek, aztán ugye egy sötét tanács tag, aki jelenleg, mint a legjelentéktelenebb személy volt itt, egy ügynökként. Ahogyan annak lennie kellett Ingridet az apja vezette az oltárhoz és adta át a vőlegényének. Az esküvő maga egyébként Kaldahani szokások szerint zajlott és Ingrid is immáron, mint helyi főnemes kelhetett egybe szíve választottjával. Ez a ceremónia egyébként a palotában volt, titokban csak azért, hogy utána mindenki az uralkodói kastélyba vonulhasson át a főváros szívében, hogy ott legyen a hivatalos.
Ehhez Ingridnek fel kellett öltenie az álca külsejét, azt, amit a Kaldahan népe ismerni fog. A szokásoknak megfelelően Tubrok előre ment, Ingrid pedig az apjával érkezett meg, amikor már mindenki ott volt. Furcsa mód még mindig nem az esküvő és ezek miatt volt ideges, hanem Lord Xeth miatt, bár őt nem látta a tömegben. Nem csodálkozott volna, hogyha a média miatt ő is álcázót használ. De ettől kezdve igyekezett nem törődni a férfival. Itt ismét másodjára is kimondták a boldogító igent, a kameráknak Tubrok pedig meg is mutatta, hogy mennyire oda van az újdonsült feleségéért, a hosszú és szenvedélyes csók közben még a kezei közé is fogta a felesége arcát és a hajába is beletúrt. Az esküvőt értelemszerűen vacsora és lagzi is követte, ahol illett legalább éjfélig maradnia a párosnak. Az este végére már szinte fájt Ingrid lába, mert annyit kellett állnia és táncolnia, de ami még érzett, hogy a dereka is fájni kezdett, ezen pedig a regeneráció sem segített, ebből már tudta, hogy tényleg nagyon közel volt a szülés ideje. Ahogyan a hagyományok és az illem diktálta ők voltak, akik elsőként távoztak, ezzel engedve, hogy más is megtegye. Ingrid állapotából kiindulva a klasszikus nászéjszaka is elmaradt és a szülés közeli időpontja miatt a nászút is. ennek köszönhetően a következő két napban csak lustálkodtak és ágyban maradtak, próbálta ekkor még Xeth-et keresni, de a nagyúr már elhagyta a bolygót még az esküvő éjszakáján.
A harmadik napon – négy-öt nappal a kiírt időpont előtt – Ingridnek kezdett elege lenni abból, hogy folyton pihen, így elindult az edzőterembe, amíg Tubrok aludt, ami mint később kiderült nem volt a legjobb ötlet. Egy könnyedebb edzésprogramot választott, ami a hasizmait kíméli, inkább vállra, illetve lábra szándékozott gyúrni. Ahogyan befejezte az edzést és állt fel, hirtelen erős fájdalom, görcs hasított a hasába, ahogyan az összehúzódások megkezdődtek. Néhány pillanat múlva újra és ekkor már hangos placcsanást is a földön, ahogyan egy pillanat alatt elfolyt a magzatvize. Itt látta meg, hogy nincs minden rendben, mert véres volt az egész. szólni akart komvonalon, hogy azonnal jöjjön az orvos és a szülész, de megszédült és elesett. Az egyik gépbe még a fejét is beverte, majd elvesztette az eszméletét.

***
Két nappal később tért csak magához a csarnok gyengélkedőjében arra, hogy Tubrok éppen a karjaiban tartja a fiúkat és mondja neki, hogy anyunak hamarosan fel kell ébrednie és rendben lesz teljesen. Mint kiderült a túlságosan sok izgalom és stressz miatt túl magas volt Ingrid vérnyomása és ezért lett rosszul, illetve a gyerek is farfekvéses volt, így mindenképpen Ingrid és Eyjolf biztonsága érdekében is császármetszést kellett alkalmazni, utána pedig Ingrid bacta tartályban volt, amíg teljesen rendbe nem jött. Szerencsére most már teljesen jól volt és a saját feladatai után igencsak sutának és bénának érezte magát, valahogy ez sokkal nehezebb volt számára, mint levadászni valakit és megölni. Vagy épp halálra kínozni, vagy fénykardokkal hadakozni inkvizítorokkal szemben. Szerencsére Eyjolf teljesen egészséges volt, saját maga is most már rendben volt, a fejsebe és a vágás a hasán is rendben, a varratok felszívódtak, így több hétnyi lábadozást spórolt meg. Tubrok nagyon féltette még mindig, Ingrid szerint túlságosan is, és megtudta, hogy Zara volt az, aki megmentette mind a kettejük életét azzal, hogy pont arra járt és ő vitte azonnal Ingridet a gyengélkedőre. Ez volt az a pont, ahol a nő ellenségessége a korábbi hasonmásával szemben úgymond elmúlt és ezzel a tettével képes volt megbékélni a nővel. Ezek után nem zavarta, hogyha a nő ott mászkált a közelében, ahogyan egy testőrnek kell és, hogy Tubrok is nyugodt legyen, amikor edzeni ment, akkor is vitte magával Zara-t. ezeken felül persze igyekezett a fiával és Tubrokkal is a lehető legtöbb időt tölteni, de ahogyan végre a derékfájdalmai is elmúltak képtelen volt nyugton maradni. Mivel az ügyeket is elhanyagolta, azokkal is kellett foglalkoznia és értekezletet tartania holohíváson keresztül.
Ennyit arról, hogy a szabadság alatt pihenhet. Szerencsére a gyereknevelésben és a gyerekkel való foglalkozásban a nővér droid és egy felvett dadus is segédkezett. Ami pedig az edzéseket illette, hogy Tubroknak ne legyen vele baja a férfit is elcipelte hajnalok hajnalán már, hogy ne lustuljon el, hanem formában maradjon. Tekintve, hogy a férje volt az, aki olyan szinten volt a halálosztagos képzése miatt, hogy azzal egy szintben – kicsit alatta – volt Ingridnek és ezáltal jó partner volt. A legtöbb személy követni sem tudta volna az edzéseiket, mert olyan gyorsak voltak és halálosak. Ami a fénykardvívást illette egyre jobban ment neki és ekkor már Zara-t is bevonatta, hogy az inkvizítor a nimant neki is tanítsa, neki egy kézzel, míg önmagának továbbra is a kettővel a jar’kai-ra volt összpontosítás. Meg nem is beszélve a sima anzati orgyilkosi képzés, ami úgyszintén beleesett a tanításba. Eyjolf pedig szépen fejlődött ezen idő alatt. De lassanként elérkezett a hatodik hónap közepe és Ingrid szabadsága is a végéhez közeledett, közben pedig saját magának is tervezett egy páncélt, amit majd le akart gyárttatni magának, ha túléli, amit tervez. Most minden eddiginél nehezebb volt otthagyni a Kaldahan-t, nem csak Tubrok, de a fiúk miatt is, de tudták ezt, amikor vállalták. Így kénytelen, kelletlen felkerekedett az inkvizítorral és Zara-val és visszatért Dromund Kaas-ra.

***
Ott a megérkezés után az inkvizítor vissza is tért dolgozni a saját dolgaihoz, hogy majd az itt megszokott ütemtervet veszik fel később, amint Ingrid is visszatért a rendes kerékvágásba. Aminek örült, hogy most már ezek után, amikor csak akart mehetett. Zara-val tért vissza a Hírszerzési központba, hogy felvegye a munkát, csak előtte még volt egy dolga, amit el kellett intéznie. A tizedest az irodájában hagyta, saját maga pedig engedélyt kért arra, hogy személyesen beszélhessen Lord Xeth-el. Most rögtön nem sikerült, mert a férfi nem volt itt, de néhány órával később, amikor megérkezett, akkor hívatta Ingridet. Annak ellenére, hogy mire készült nem mutatott félelmet, már megbékélt ezzel és kellően hűséges volt ahhoz is, hogy ezt elmondja a nagyúrnak és felvállalja a büntetést érte. amint belépett az irodába tisztelgett a nagyúr felé, majd amint megkapta az engedélyt, akkor beszélni kezdett.
< - Nagyúr! – szólította meg a férfit immáron ősi urdrarr nyelven, hogy ezzel is megtisztelj őt. – Egy kaldahani esemény miatt szeretnék önnek jelenteni. Az esküvő előtti napon, amikor ön és a férjem részegen jöttek haza és elmesélte, hogy miről is beszéltek a legénybúcsú alkalmával. Az állapotom miatt nem voltam teljesen beszámítható és a fejéhez vágtam, hogy önnel ivott. Nem szándékoztam elhallgatni mindezt, az esküvő utáni reggel el akartam már mondani, de ön már elhagyta bolygót. Természetesen vállalom a következményeket ezért a hibáért, amennyiben mindkettőnket kivégeztet mindezért, csak arra kérem, hogy velem kezdje már most itt helyben mindezt. >

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

” Mindenki szeret álhírekről, összeesküvés-elméletekről és általában más emberek butaságairól olvasni - minél butábbnak tűnnek ugyanis mások, annál okosabbnak tűnünk mi magunk.”
- Hancu (Hanula Zsolt)

***
Az elmúlt hetek sem voltak éppen a legjobbnak mondhatóak Ingrid életében. Mióta visszajött a szülési szabadságáról mást sem csinált, mint folyamatosan dolgozott és nyomozott a korábbi ügyek után. A nyomok pedig semmi jóról nem számoltak be, vagy zsákutca, vagy pedig olyan szintű összeesküvés volt a Birodalomban, amin csodálkozott, hogy a Császár még nem avatkozott be és nem irtotta ki az írmagját is. Vagy a harmadik opció, hogy köze sincs a Birodalomnak ehhez és valakik átkozottul jól mozgatják a szálakat. Ez a lehetőség eléggé jónak tűnt, de nem tudott semmilyen olyan hírszerzési, vagy egyéb csoportról, akik minderre képesek lehetnének. Így maradt az első kettő lehetőség, hiszen a nyomok is ezt mutatták. A legjobb kérdés pedig mindezek után az volt, hogy ezt hogyan kellene tálalnia a nagyurának. Nem amiatt, mert olyan az ügy, hanem, mert az egyik szövetségének felesége érintett benne. A hosszas kutatás és nyomozás során sikerült Lord Gorr-t kizárnia a körből, hogy ő érintett lenne benne, ez legalább megnyugtató volt, mivel ezt Lord Farrirr-nak is el lehetett küldeni, hogy semmi köze nem volt az ügyhöz. Visszatérve az ügyhöz, a két főre korlátozott lehetőségek, hogy kik állnak a háttérben sem voltak túl kellemesek. Ami azt illeti Ingrid imádta a Sith politikát, főleg, hogy csak távolról szemlélte, izgalmas és halálos mindig tele nem várt fordulatokkal. Mármint addig volt mindez kiváló külső szemlélőként, amíg bele nem csöppent ebbe a világba az új pozíciójának köszönhetően. Neki pedig emberként nem igen voltak olyan képességei, amik biztosították volna azt, hogy sokáig életben maradjon. Főleg most, hogy igencsak mélyen nyúlt bele abba a bizonyos kaptárba. Mindegy, bőven megéri meghalni, ha az ilyen magas szinten levő árulókat is magával tudja rántani a Birodalom érdekében.
Mivel jelentést erről már küldött Lord Xeth-nek, hogy erről akar vele beszélni, mert ez inkább olyan ügy, hogy személyesen kellene elmondania, mintsem üzenetben, így várta, hogy majd a férfi vagy beállít az irodájába, vagy pedig hívatja őt. Éppen ezen ok miatt nem is ment ki terepre, pedig volt egy kellemes feladat is, amit kinézett magának, hogy ideális lenne majd saját magának és nem akarta másra bízni. Nem ártott, hogyha saját maga is gyakorlatban marad és nem kényelmesedik el túlságosan. Egyébként sem vallott volna rá az, hogy mostantól végig csak itt a minisztériumban marad és dolgozik. Az adatok elküldése után még aznap először Lady Stradd szólt vissza Ingridnek, hogy a nagyúr épp bolygón kívül van, de már értesítette róla és amint visszaér a fővárosba, akkor fogadni fogja. Ez még aznap éjjel megtörtént, Ingrid már aludt, amikor a komlinkjén jött a hívás, hogy Lord Xeth most érkezett vissza a fővárosba és azonnal látni akarja. Ilyenkor pedig nem lehet túl sok mindent tenni, mintsem azonnal olyan állapotba hozni magát, amivel a nagyúr elé járulhat. Szerencsére az akták közel voltak egymáshoz, így azokat könnyedén tudta magával vinni és alig húsz percen belül már a hírszerzési citadellában volt Lord Xeth irodája előtt.
Mostanra bent az épületben már csak java részt az éjszakai műszakosok voltak bent, így meglehetősen kihaltnak tűnt a hely a nappali nyüzsgéshez képest. Persze ez csak illúzió volt, hogyha szükség lett volna arra, hogy mindenkit mozgósítsanak, akkor nagyon hamar ugyanolyan állapotok lettek volna itt, mint napközben. Amikor a férfi behívta, akkor belépett a helységbe és természetesen azzal kezdte, hogy megadta a szükséges etikett formulákat, mint a meghajlás és a tisztelet kimutatása. Mivel itt a legfelsőbb szinteken kettőjükön kívül senkit sem látott, így annyira nem érte meglepetésként, hogy a nagyúr sisak és maszk nélkül fogadta őt. A köszöntés után le is tette aktákat - adattároló formájában - egy biztosított datapaddal együtt az asztalra a nagyúr elé, hogy megnézhesse az eredményeket. Természetesen az egész tartalmazott még egy rövid kivonatot, összefoglalást az egészből, hogy mégse a több száz oldalas dolgot kelljen a nagyúrnak hirtelen átnéznie, főleg egy ilyen kései órán. Mert az átnézés is napokba telne, ennyi idejük meg lehet, hogy nem is volt.

***
Éppen ezért nem is érte felkészületlenül mindaz, hogy Lord Xeth inkább szóbeli jelentést kért és az adatokat később majd átnézi. Mivel Ingrid számított minderre, így fejben már felkészült egy efféle jelentéssel, amit most el is mondott a nagyurának. Így is nagyjából fél órás volt az egész, mire levezette az egészet, kezdve attól, amikor megkapta azt, hogy el kell mennie a tárgyalásra, amiről a nagyúrnak fogalma sem volt, egészen a közelmúlt eseményeiig. Igazából így, hogy elmondhatta ezt megkönnyebbült, hogy már nem csak ő maga tudja ezeket. Persze hozzátette azt is, hogy ugyan a nyomok ide vezetnek, de lehet, hogy valaki csak rájuk akarja terelni a gyanút. Ekkor Xeth nem erre reagált, hanem csak annyit mondott, hogy várjanak még néhány percet. A nő természetesen bólintott, hogy rendben van, bár nem tudta, hogy mire is kell várniuk ebben a helyzetben. Hamarosan pedig megtudta, mert az iroda ajtaja kinyílt és Lord Kalen Organa lépett be a helységbe. A nő meghajolt az irányába, majd hátrébb lépett, hogy a félhomályos iroda sötétjében eltűnjön némileg a szemek elől.
- Az engedelmükkel nagyurak, én távoznék és odakint várnék, ha még esetleg szükség lenne rám - mondta.
A szavaira Organa rá sem nézett, Xeth emelte fel a kezét, hogy ne mozduljon, így maradt egyelőre.
- Ő Hetes, ő folytatta le az utóbbi hónapokban a nyomozást, ami miatt ide hívtalak. Parancsnok, lépjen közelebb és mondja el a jelentését Organa nagyúrnak is! - kapta a parancsot.
Ezzel újra közelebb lépett a fénybe, ezúttal már a másik férfi is felé fordult és alaposan végigmérte, hogy kiről is van szó. Az egész ügy kellemetlen és kényelmetlen volt abból a szempontból, hogy pont Lady Vadrin volt az egyik vádlott, aki a jelenlevő nagyúr felesége volt.
- Egy L’lerim? Maga ha jól sejtem Jon L’lerim nagymoff lánya és Lady Hall’a unokahúga - mondta a nagyúr.
- Igen nagyúr! A legidősebb gyermeke vagyok, a nagyasszony pedig valóban a nagynéném - mondta.
- Az apja kiváló munkaerő, bizonyára büszke önre, hogy ilyen beosztást kapott.
- Köszönöm nagyúr, megtisztel! Szeretném én is úgy hinni, hogy büszke rám és a Birodalomért tett szolgálataimért - mondta.
- Álljon neki a jelentésnek! - sürgette Xeth.
- Igenis nagyúr! Az egész ügy még a harmadik hónap közepén indult, amikor egy titkos küldetésre kaptam parancsot, amit elviekben Lord Xeth, Lord Gorr és Lady Vadrin szférája közösen állított ki. Már itt kezdett gyanús lenni, hiszen köztudott a nagyasszony és a nagyúr viszonya, hogy maximum ön miatt hajlandóak egymáshoz szólni, de kizárt, hogy együtt dolgozzanak bármiben is. Elmentem a találkozóra, ott elmondták, hogy mi a feladat, hogy a három szféra megegyezett - ami azt jelenti, hogy a nagyurak - miről kell tárgyalnom a többi frakció hírszerzőivel. Újabb gyanús pont volt, mert ennek fényében még Lord Farrirr szféráját is megkerülték volna. Ott szereztem bizonyítékot arra, hogy rés van a pajzson, hogy olyan dolgokat tudtak rólam, amik titkosított adatok. Ezek begybe vágtak azzal, hogy valakik Lady Benûwia ellopott kódjával betörtek az archívumba és adatokat loptak. Azokon felül Lord Xeth bizonyosan nem engedte volna, hogy megnyirbálják a hírszerzést és a Halálosztagosokat, ahogyan a parancsaim szóltak. Az ügyet elvállaltam és üzenetet küldtem a nagyúrnak, amit nem kapott meg, mert eltérítették. A feladatra már nem mentem el, így néhány nappal később egy fiatal férfi, aki ugyanazon a néven Khra'hal ügynökként besétált az irodámba. Az akció alatt mutatott viselkedésem meggyőző volt számukra és teljesen alkalmatlannak tartanak a posztomra, ezt kihasználva buktattam le a férfit, majd adtam át az inkvizíciónak kihallgatásra. Ezen vonalat Lord Xeth jobban ismeri, hiszen négy nagyurat is érint. A saját vonalamat illetően az Ilumra vezettek a nyomok a betörést illetően, ahol egy műtéti úton saját képmásamra hasonlító nő fogadott, aki igencsak fel volt készítve arra, hogy átvegye a helyemet. Legyőztem és megkínoztam mielőtt átadtam volna a nagyúrnak, aki kiderítette, hogy ő volt az, aki Lady Benûwia kódjaival betört az archívumba és vitte ki az információkat. A nyomok az ő esetében két személyhez vezettek, a neveket később mondom. Az ő és a saját korábbi nyomozásomat folytattam hónapokon keresztül. Az első üggyel kapcsolatban is ugyanezen két névre jutottam Khra’hal ügynök esetében több különböző forrást és nyomot végigjárva. Ezen nyomokon felül figyelembe vettem az urdrarr politikai színteret is, mindent, amit csak elérhetek a pozíciómban. A két személy, akihez minden vezet a birodalom legmagasabb köreibe visznek. Ők pedig Lady Zelia császárné és Lady Vadrin nagyasszony.

***
A következő pillanatban érezte, ahogyan a láthatatlan telekinetikus kezek a nyaka köré szorulnak és elkezdik kiszorítani belőle a levegőt. Önkéntelenül is odakapott egy pillanatra, majd leengedte a kezét, úgysem tudna lefejteni ezeket, ha pedig a nyomozása eredményéért Lord Organa megöli, ő maga elvégezte a feladatot. Nem pillantott Lord Xeth-re sem segítségé kérés gyanánt, csak hagyta, hogy a másik kivégezze, ha épp ez okoz neki örömöt. Nagyjából fél perc után már kezdett a világ sötétedni körülötte, amikor végül meghallotta a saját nagyura hangját.
- Kalen, elég, ereszed el, nem alaptalanul vádolja, az én nyomozásom is ugyanerre jutott - mondta a férfi.
A kezek ekkor engedték el Ingrid nyakát, aki köhögve kezdett el újra levegőt venni. Az egész nyaka, torka sajogott, mintha forró vasat öntöttek volna végig rajta. Minden levegővétel fájdalmas volt, ahogyan jó eséllyel a teljes gégéje végigzúzódott. Azt egyelőre nem tudta, hogy tud-e beszélni, de még nem is kellett megpróbálnia.
- Akkor is, még egy ilyen és kivágom a nyelvét! - figyelmeztette Ingridet.
- Értettem nagyúr! - préselte ki magából szinte csak suttogva, fájdalmasan.
Minden szó, betű olyan volt, mintha kést döftek volna bele és megforgatták volna. Jó egy-két hétig bizonyosan nem fog sokat beszélni.
- Ha vádaskodni akarnék, vagy a parancsnok, akkor azok az akták a Sötét Tanács elé kerültek volna és nem pedig itt beszélnénk. A helyzet az, hogy vagy ők a felelősek az utóbbi időben a minket ért támadásokért, vagy pedig valaki rájuk akarja kenni, hogy polgárháborúba taszítsa a Birodalmat és ezen esetben piszkosul jól csinálja.
- Ha te így beszélsz erről, akkor tényleg komoly dolgok vannak a háttérben - mondta nem túl elégedetten Organa.
- Jelen pillanatban nincs tudomásunk olyanról, olyan szervezetről, aki ilyesmit képes lenne a Birodalmon kívül - mondta.
- Hogy szerezték meg a feleséged kódjait? - kérdezte.
Feleség? Itt Ingrid megdöbbent, eddig csak azt hitte, hogy a nagyúr és az úrnő csupán szeretők, de az, hogy házasok még nagyobb sebezhetőpontot rakott a nagyúrra, ha valaki egyáltalán mer packázni vele.
- Vagy a bálon, ahol te kerültél csak hozzá olyan közel, és te fedhetetlen vagy ilyen szempontból, vagy… - nem folytatta.
- Az a hely jobban védett a biztonsági rendszerek által, mint a Császár palotája! - fakadt ki Organa.
Ugyan nem nevezték a helyet nevén, de Ingrid biztosra vette, hogy Lord Xeth itteni palotájáról van szó, ahol még saját maga sem járt. Nem sokan tették be oda a legjobb tudomása szerint a lábukat, vagy nem úgy, hogy élve el is hagyják azt a helyet.
- Szóval most már te is látod és érted, hogy milyen messzire és magasra nyúlik az ügy - mondta.
Röviden és tömören tényleg ez volt a helyzet.

***
A következő jó egy-másfél órában végig csöndben és vigyázzállásban állt, amíg a két férfi erről és mindenféle másról beszélt. Kiderült, ami várható volt, hogy Lord Kalen nem hitt abban, hogy a feleségének köze lehet a dolgokhoz, már csak azért sem, mert kiderült, hogy a második gyermeküket várják. Ezen beszélgetés alatt eljutottak oda, hogy Lord Xeth is apa lesz, ráadásul duplán, mert Lady Benûwia is gyermekáldás előtt volt. A beszélgetés alatt Ingrid számára nyilvánvaló lett, hogy nem csak illemből tegeződik a két férfi, hanem a pletykák igazak, hogy valóban barátok, vagy amennyire két Sith esetében mindez fennállhat. Még szinte viccelődés tekintetében felmerült az is, hogy miként kellene befolyást szerezniük a Köztársaságban a békeidőben. Organa természetesen katonaként gondolkodott, hogy az őrnagyot kéne minél magasabb pozícióba juttatni, Lord Xeth persze kifinomultabb módot választott volna, Ingridnek is támadt egy ötlete, ami valamelyest a kettőt ötvözte.
- Ha megengedik a nagyurak, lenne egy észrevételem ezzel kapcsolatban - mondta.
Már akkor rájött, hogy ostobaságot csinált, amikor megszólalt, mert a torka még mindig kegyetlenül fájt és alig bírt beszélni. A két férfi mintha meglettek volna lepődve, hogy a nő még mindig itt van, teljesen elfelejtették a jelenlétét. Végül szinte egyszerre bólintottak, hogy mondja a nő, amit akar.
- Úgy tudom, hogy önt nagyuram - nézett Kalen-re. - nem tagadták ki az Organa családból annak ellenére sem, hogy a Birodalom egyik vezetője. A Thul ház pedig a szövetségesei és támogatják önt. Ha a lányát beházasítja a Thul házba, akkor máris megerősíti a szövetséget és a lányán keresztül a Thul ház feletti hatalmat, idővel pedig a teljes Aldeeran felett. Ami pedig a Birodalmat illeti, mindkettejük pozícióját megerősítené, ha a még meg nem született fia és Lord Xeth egyik még meg nem született lánya majd idővel politikai házasságra lépnének. Ez olyan szintű szövetség és összetartás lenne önök között, amit épeszű ember, vagy sith sem merne kockáztatni egy támadással - mondta.
- Jól felvágták a nyelvét, az biztos, de kezdem érteni, hogy mit is látsz benne és miért tartod magad mellett - mondta.
- Rhys ezért kitekerné a nyakamat, ahogyan Vadrin is a tiedet - vigyorodott el. - Távozhat parancsnok!
Tette még hozzá, Ingrid még meghajolt a két nagyúr irányába, három lépést még velük szembe tett meg, majd utána fordított csak hátat és indult el kifelé. Épp csak elérte az ajtót, amikor Lord Organa utána szólt.
- Találja meg a valódi tetteseket, ha pedig tényleg ők azok, akkor megdönthetetlen bizonyítékokat akarok látni! - mondta.
- Természetesen nagyúr, mindent megfogok tenni ennek érdekében - felelte.
- Merem remélni parancsnok! - tette még hozzá.
Ingrid ezek után lépett ki az irodából és indult el hazafelé.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

”Nem minden összeesküvés-elmélet hamis (...), de a világban vélhetően sokkal több az összeesküvés-elmélet, mint a tényleges összeesküvés.”
- Krekó Péter

***
Ingridnek nem voltak kellemes éjszakái az utóbbi időben. Nem volt elég, hogy nem láthatta túl sokáig Tubrokot és a fiát, Eyjolfot, de munkából is sok volt. Először ott volt, amit továbbra is meg kellett tennie, hogy folytatja a nyomozást Lady Vadrin és Lady Zelia ügyén, ami továbbra is roppant kellemetlen, kényelmetlen és kínos is volt. Egyrészt a legnagyobb titokban kellett ügyködnie, ami nem túl könnyű egy császárné és egy nagyasszony ellenében. Mennyivel egyszerűbb dolga lett volna, hogyha csak egy sima moff, vagy egy nagymoff az, aki ellen nyomoznia kell. Igen, ezen feladat előtt soha sem kellett urdrarr-ok/sith-ek után nyomoznia. Bár az ügynökök speciális elhelyezkedése miatt a hierarchiában más urdrarr-ok ellen egyszerű lett volna az egész, hiszen ott rangban egy szinten vannak, vagy éppen felettük, de itt? Ez a két személy lényegében érinthetetlen, a császárné teljesen, de még Lady Vadrin is csak akkor volt támadható, hogyha a Sötét Tanács többsége engedélyt ad rá, vagy maga a császár, esetleg Lord Hiuval, mint a Császár Hangja. Szóval ezen gondok miatt igencsak fájhatott a feje. Ezen pedig tényleg nem segített a honvágy a Kaldahan irányába és az, hogy napok óta alig tudott aludni. Mikor rákérdezett Zara-nál, hogy mi a gond, akkor persze csak a szokásos morgást kapta válaszul, hogy nincs baja. Egyelőre nem akart parancsot adni neki, hogy azzal bökje ki azt, ami zavarja, úgy volt vele, hogyha kellően fontos, akkor a birodalom iránti kondicionálása úgyis elmondatja vele ezt. Ha ez nem történik meg, akkor pedig tényleg semmi komoly nincs a háttérben, csak annyira, hogy ettől még Ingrid se nagyon tudjon aludni. Így, amikor az alvás nem jött össze, akkor az oktatójától tanult módon inkább meditált, amivel ha olyan friss és üde nem is lesz, mintha aludt volna, de legalább némileg kipihentebb lesz, mintha nem tenne semmit sem. Ha meg éppen nem volt túlságosan is fáradt, akkor a fénykardvívást gyakorolta egymaga droidok ellen.
Néhány nappal később Zara pedig végre előállt, hogy elmondja, hogy mégis mi lelte, mi miatt nem tud napok óta aludni. Az, amit Ingridnek elmondott a nőt is meglepte, pedig annyira nem volt a meglepődő fajta, de az Erőhöz továbbra sem értett és Zara pedig némileg erőérzékeny lett Lord Xeth „kezelése” után. Elkezdett emlékezni néhány dologra abból az időből, amikor elfogták és agymosták és azok az egyelőre ismeretlen személyeknek, vagy csoportnak kezdett dolgozni, akik az agymosása révén rávették a lopásra, betörésre és akik le akarták cserélni Ingridre. Szerencsére Zara kellően jól letudta írni a bolygót, a csillagképeket és megközelítően – kis hibával – a bolygó nevét is megtudta adni, így alig pár óra alatt sikerült Ingridnek megtudnia, hogy a lávával teli eléggé elhagyatott bolygó nem más, mint a Mustafar. A bolygón nem volt sok minden, mielőtt nem lett vulkánbolygó és nem a láva lett a fő természeti „csoda” addig voltak rajta erdők, sith építmények, városok. De manapság szinte semmi, az utolsó birodalmi bázist is evakuálták róla pár évtizede. Tökéletes rejtekhely ahhoz, amit Zara igyekezett körülírni, bár nagyon nem ment könnyedén az ivadéknak. Ingrid megígérte neki, hogy elmegy és körbenéz, kiadva magát Zarának, vagyis Padme Laros-nak.
Azonban mielőtt elindult volna a Mustafar-ra vissza kellett Lord Xeth-től igényelnie minden leadott dolgot, amit az Ilumon összegyűjtött és Zarához kapcsolódik, mert szüksége lenne ezekre egy küldetéshez. Összefoglalta azt is, hogy mit látott az álmaiban az ivadék és úgy érzi, hogy érdemes lenne kinyomozni mindezt, hiszen esetleg közelebb kerülhetnek azokhoz, akik a támadások hátterében állnak. Még aznap megkapta amiket kért, bár nem a nagyúrtól, hanem „csak” Lady Stradd hozta el őket Ingridnek azzal, hogy a lehető leghamarabb induljon és járjon utána ennek; ez a nagyúr parancsa, csak éppen bolygón kívül van így nem tudta személyesen ő közölni ezeket. Amint ezt az engedélyt megkapta, akkor távozott is az irodájából és el is indult a Mustafar irányába.

***
A Mustafar nem is volt olyan távol a Birodalmi magvilágtól, az ötödik szektor déli részén volt, közvetlenül a határnál. Most örült volna annak, hogyha a hajójának lett volna álcázója, de nem volt, így ha volt még valaki a bolygón megfigyelő rendszer mögött, akkor tudni fogja, hogy jött. Egyedül érkezett, mert Zarát otthon hagyta, nem akarta elhozni ide, ki tudja, hogy milyen emlékek törnének belőle elő, vagy milyen hatással lennének az agymosásra. Kellően hasznos volt, nem akarta csak úgy elveszíteni a semmiért. Bár megvoltak Zara kódjai és minden ilyenje, így nem aggódott különösebben, csak jó lett volna meglepetésszerűen érkezni és nem úgy, hogy kiszúrják. Ahogyan azt igazából várta, mivel a hivatalos álláspont szerint semmi sincs a bolygón, vagy a rendszerben, így senkivel sem találkozott, nem kérte számon senki, hogy mit keres errefelé. Nem mintha olyan nagyon számon kérhették volna a rangja miatt mindezt a sima katonák. Ahogyan a bolygó közelébe ért, akkor fogta és leszkennelte azt, hogy megtalálja az érintett helyet, amit Zara adott meg neki. Nagyjából negyed óra kellett neki ahhoz, hogy a környezeti tényezőket és leírásokat két helyhez tudja csatolni, kapcsolni. Most már nem maradt más, mintsem mindkettőt ellenőrizze és megtalálja azt a helyet, amelyiket ténylegesen keresi.
Az első, amelyik a bolygó azon felén volt, amelyik felett éppen tartózkodott, és annak is a délebbi részén, egy korábbi birodalmi bázis volt, vagyis annak a romjai, amit teljes egészében belepett a láva, alig egy-két épület kis része maradt meg nagyon kis helyen, aminek az alapzata magasabban volt és ez még kilátszott a lávatengerből, ami a helyet felváltotta. Illetve megvolt a hegy lába is, amit Zara említett, azonban az egészhez a bejárat is látszott és az is nagyjából teljesen a láva szint alatt volt. Teljességgel lehetetlen volt az, hogy ebben bárki is legyen és láthatóan nem az elmúlt pár hónapban, vagy évben tört be oda a láva, hanem sokkalta régebben. Évekkel, vagy évtizedekkel korábban, így az teljesen bizonyos lett, hogy nem ez az a hely, amelyiket Ingrid kereste, hanem a másik lesz az. Éppen emiatt vissza is szállt a hajójába és a bolygó másik oldalára repült. Ahogyan a hely közelébe ért már megértette, hogy sima általános szkenneléssel, vagy műholdfelvétellel miért is látszott az, hogy nincs itt semmi. Egy hatalmas sziklapárkány alatt volt az érintett terület, ahol most életet is látott.
Amint lejött erre a részre és itt repült el azonnal rádiókapcsolatot kapott, azonban a sáv nem szabvány Birodalmi volt, hanem valamilyen teljesen más. Arra kérték, hogy azonosítsa magát. Volt egy olyan érzése, hogyha a birodalmi kódjait adta volna meg, vagy nem válaszol, akkor leszedik, bárki is legyen a háttérben. Most tényleg jól jött, hogy mindent elhozott az Ilumról és használhatja. Bár régebbiek a kódok, de jól ki tudta vágni magát a helyzetekből, így nem aggódott amiatt sem, ha rákérdeznek arra, hogy miért is nem vette fel ezekkel a kapcsolatot az elmúlt hónapokban. Így le is adta Zara kódjait, amikor azokat kérték. Néhány pillanatig feszülten várakozott és kész volt arra, hogyha célba veszik, akkor azonnal próbáljon kijutni innen és elhagyni a légkört. Ez azonban nem következett be, sőt mi több megkapta a koordinátákat, hogy leszálljon ezen a helyen. Az egész hely, ahova a koordináták szóltak egy teljesen sima, kietlen terület volt, kivételesen nem földdel, hanem fémpadlózatú leszállópálya.

***
Miután letette a gépet az előzőek után annyira nem lepődött meg, hogy senki sem jött ki elé ezen a helyen. Oxigén maszkot vett fel, illetve a fénykardjait rejtette a ruhája ujjaiba és az oldalára a sugárpisztolyát csatolta. Egyébként csak egyszerű ügynöki egyenruha volt rajta. A fénykardokat, ha kellett egy pillanat alatt elő tudta venni és elég jól rejtettek is voltak, hogy ne lehessen motozásnál sem észrevenni őket, csak ha tényleg keresik. Az átvilágítástól pedig nem félt, hiszen direkt ilyen terepre lettek tervezve, hogy árnyékolva vannak és nem jelzi ki őket egyetlen rendszer sem. Amint készen volt Erku-t a hajón hagyva indult kifelé a hajóból. Odakint valóban szükséges volt az oxigénmaszk, mert a levegő ugyan lélegezhető volt, de túl forró és kénszagú. Nem állt le nézelődni, azzal elárulta volna magát, hanem egyenesen a bejárat felé vette az irányít. Az egyenruhára rá volt Zara kódcilindere akasztva, így ha a kódok, amik benne voltak még érvényesek, akkor be fog jutni a bázisra. Így meg is közelítette gyalog a helyet és az ajtó valóban ki is nyílt, ő maga pedig egy fémfolyosóra léphetett be. Most sem nézelődött, csak nagyon diszkréten, mert a nézelődés is lebuktathatta volna. Nem is nagyon tudta, hogy mit várjon ezen a helyen, de az biztos, hogy arra egyáltalán nem is számított, ami itt fogadta. Valami információs központot várt, esetleg fegyverfejlesztő és tesztelő üzemet, vagy droid gyárat. De mindezekkel nagyon, de nagyon mellé lőtt a találgatásokkal.
Ahogyan végigsétált a folyosón egy lift várta annak a végén, amivel letudott menni a föld alatti bázis részre. Amint itt végigment és beért a központi részbe már rögtön látta, hogy egy standard birodalmi bázisról van szó szerencsére, mert így pontosan tudta, hogy merre is vannak a további helységek és nem nagyon fog amiatt lebukni, hogy nem tud tájékozódni. Ennek megfelelően itt a „szerverterem” volt, csak számítógépek, terminálok, ahol többen, legalább fél tucatnyian dolgoztak. Azt észlelte, hogy a munkások, akik több fajba tartoztak észlelték, hogy megérkezett, de senki sem állt fel amiatt, hogy köszöntse, vagy útbaigazítsa. Ezen végtelenül nyugodt hozzáállás miatt vélte úgy, hogy tényleg Padme Laros-nak hihetik. Így egyelőre teljesen nyugodtan sétált be ezen központi csarnok közepére, ahonnan itt is háromféle irányba lehetett menni, balra, azaz „felfelé”, jobbra, azaz „lefelé”, és előre. Ha a megérzésére hallgat, akkor előre fele megy, mert arrafelé szokott újabb folyosó lenni és arról leágazó további helységek is lenni, míg egy-egy további szerverterem, vagy archívum a jobb és bal oldali részen. Igaz ezek a jelenlegi modern bázisok, ez pedig a kinézete alapján is jó pár tíz éves lehet minimum, de akár a pár százat is simán rámondta volna, amiben ki lettek cserélve a terminálok és újra burkolták a helyet. A falak és a méretek árulkodtak arról, hogy a hely régi volt. Szóval már éppen indult volna előre, amikor éppen azon irányból egy laborköpenyes emberférfi sietett elé.
- Laros, végre! A császár golyóira hol a fenében volt eddig? Tudja, hogy mióta próbálunk kapcsolatba lépni magával?! – fakadt ki a másik.
- Próbáltam elkerülni Lord Xeth-et, mert amikor a terv ki lett találva nem számoltunk azzal, hogy L’lerim a kis kedvenckéje lesz és olyan magasra juttatja, ahova. Ha nem tudnám elkerülni, akkor nagyjából az első percben lebuknék, hogy nem L’lerim vagyok. Ezen kívül a túlzott akciók gyanakvóvá tették és mindenhol ellenséget lát. Nem könnyű úgy tennem, hogy egyrészt ne bukjak le, másrészt minden gyanú felett álljak! – sziszegte.
- Jó-jó, nem kell leharapni a fejemet, nekem nincs beleszólásom a politikai dolgokba… kövessen!

***
Ingrid még egy pillantást vettet az itt levő gépeknél ülő személyekre és megállapíthatta, hogy ezek mindössze technikusok lehettek, akikért valószínűleg nem kár, mert nem látott semmilyen fegyvert náluk. Ostobák. Szóval némán követte a férfit és alig észrevehetően mérte fel a helyet. Egyenesen mentek tovább, onnan pedig felfelé fordultak, lefelé továbbra is volt széles, kivilágított folyosó, őrök nem igazán. Ahogyan a folyosó végére értek, ahol elkanyarodott, ott már voltak őrök, sima egyszerű emberi és non-human katonák. Most már biztos volt, hogy ezeknek semmi köze sincs a Birodalomhoz, igaz ez eddig is teljesen nyilvánvaló volt a nő számára. Itt fent az egyik katonák által őrzött helységbe vezette be a férfi Ingridet. Odabent olyasmi látvány fogadta, amire Birodalmiként nem nagyon volt felkészülve. Azzal tökéletesen tisztában volt, hogy a nem erőhasználó urdrarr-ok, vagy sith-ek messze nem képeznek olyan magas rangot, mint az Erőhasználók, bár a sima civilek felett állnak a hierarchiában, mintha nemesek lennének. De az, hogy valaki ilyeneken kísérletezzen?! Eléggé megbotránkoztató volt. onnan gondolta, hogy nem erőhasználók, hogy semmiféle extra védelem nem volt ellenük és az ellenlépések is maximum a lekötözés, vagy sima tartályban lebegtetés volt. Az erőhasználók ellen ennél több kellett. Ekkor az ajtón még egy férfi jött be, ez is ember volt, de láthatóan magasabb rangú, mint a tudós, akivel Ingrid eddig csevegett. Üvöltött róla a gőg és beképzeltség, amint meglátta Ingridet, azonnal kimondott egy szót.
- Onomatophobia! – mondta.
Ingrid ebben a pillanatban tudta már, hogy Laros végig agymosás alatt állt. Szerencsére pontosan tudta, hogy miként néz ki az, amikor valaki agymosva van, így azonnal ő maga is megdermedt és üres tekintettel bámult előre. A férfi odalépett hozzá, hogy megvizsgálja, több helyen hozzá ért, ez eléggé zavarta, de mivel egyelőre a szerepét játszotta, így még teljesen mozdulatlanul tűrte azt, amit csinált a másik. Ha tehette volna, akkor már nem lenne keze a másiknak, sem pedig golyói, mert kiherélte volna mindezért.
- Hogy úszta meg azt, hogy L’lerin az ellopott adatok szerint terhes volt? – kérdezte a férfi.
- Miután legyőztem az Ilumon, kivágtam a hasából a fattyát és elküldtem a férjének. Mintha korábban indult volna be a szülés az ottani akció miatt – hazudta szemrebbenés nélkül.
- Kegyetlenebb, mint gondoltuk – szólt közbe a tudós.
- A követ… – kezdte volna a másik.
Azonban a szavai egy hangos nyögéssel értek véget, majd egy fájdalmas üvöltéssel, ahogyan az orgyilkos parancsnok mellett a kezét szorongatva rogyott térdre, majd dőlt el oldalra, ahogyan a keze Ingrid mozdulata után tört kettőbe egy hangos reccsenéssel. A másik tudós nem nagyon értette, hogy mi a helyzet és hangosan kezdte rebegni, hogy nem lehet, hiszen le van kapcsolva. Ennyire még a nő sem gondolta őket ostobának, de úgy tűnt, hogy mégiscsak azok voltak. Azonban megölni nem ölhette meg őket, hiszen információra volt szüksége. Így inkább csak egy ugrással termett a másik mellett és egy mozdulattal ütötte le. A másik nem volt harcos, így nem igazán tudott egy hadigépezettel harcba elegyedni, ami Ingridnek jött jól. A másik érdekes dolog az a kijutás lesz majd innen, ha szükséges, akkor kénytelen lesz végigverekedni magát a katonákon is. De támadt egy jobb ötlete, a magasabb rangú személy kódcilinderét elvette, hogy azzal tudjon belépni a számítógépbe, majd egy üzenetet küldött, hogy a következő órákban ne zavarják, mert fontos dolguk van a biológiai laborban. Elég magas rangúnak tűnt a nőnek ahhoz, hogy ezek után tényleg ne merje senki se zavarni őket. Akármennyire is fülelt kintről semmilyen zaj nem szűrődött be, akkor a helység még hangszigetelt is lehetett. Tökéletes. A számítógépem még lekérte a bázis tervrajzát is és azt is, hogy mivel foglalkoznak itt és miért vannak ezen a helyen. Végre megtalálta a szervezet nevét is, akik a Csillag Cabal nevet viselték. Csillagok közötti összeesküvés, remekül passzolt hozzájuk, már csak azt kellett megtudnia, hogy kik is állnak az egész mögött. Kik a vezető mindennek, mert annyi bizonyos, hogy nagyon magasra ért a kezük az alapján, hogy milyen támadásokat intéztek a Birodalmi Hírszerzés szférája ellen. Ez azonban hosszabb keresés lesz, ami pedig biztossá tette, hogy ez túlnyúlt rajta, már csak azért is, mert megszegték a birodalmi törvényeket, már ha valaha a Birodalom tagjai voltak egyáltalán. Igy innen bentről csatornát nyitott a hajójára, egyenesen Erku-hoz, akinek pedig parancsba adta, hogy sürgősségi hívással hívja fel Lord Xeth-et és Lord Farrirr-t, kódolt adással. Természetesen beleszőtte az elküldött üzenetbe, hogy mivel is kapcsolatos az egész ügy, hiszen nem akarta, hogy elfoglaltságra hivatkozva a két nagyúr – bár Xeth-nél tartott kevésbé ettől – meg se hallgassa azt. A korábbi négy nagyuras eseményre utalva azonban eléggé biztosra vette, hogy mind a ketten felkapják a fejüket. így is nagyjából jó negyed órát kellett várnia, hogy mind a két férfi elérhető legyen. Közben megkötözte és benyugtatózta mind a két tudóst, hogy ki legyenek ütve és ne okozzanak gondot.
- Nagyurak! – hiába volt csak holokép meghajolt mind a kettejük felé. – Előrelépéseket sikerült elérnem a nyomozásban. A szervezet, ami a támadások és beszivárgások mögött áll a Csillag Cabal nevet viseli. Egyelőre nem volt elég időm a számítógépeket átnézni, hogy megtudjam, hogy kik a vezetői. Jelenleg a Mustafar-on vagyok, az egyik korábbi birodalmi bázison, ahova a Csillag Cabal is befészkelte magát és részben egy biológiai labort tartanak fenn, ahol nem erőhasználó urdrarr-okon kísérleteznek. Feltehetőlegesen a két vezető tudóst foglyul ejtettem a laborban, jelen pillanatban eszméletlenek, nyugtatót kapnak, ameddig szükséges, így altatásban maradnak. Azért bátorkodtam önöknek szólni elsőként, mert feltételeztem, hogy árulók is megkaphatnák az üzenetet. Terveim szerint, hacsak más parancsot nem kapok, akkor igyekszem lementeni az adatbázisukat, az itt végzett munkával kapcsolatban és mindennel, ami az érintett embereiket érinti, terveiket, amennyiben nincs más parancsuk – mondta végig érzelemmentes hangon.

***
Ebben az esetben mindkét nagyúr igencsak kiszámítható választ adott, Ingrid nem is nagyon számított másra. Mivel az ügy súlyos és fontos volt, így személyesen fognak jönni. Addig pedig Ingridnek elő kellett készítenie a terepet. Magyarán megakadályozni az itteniek szökését, hogyha észlelni fogják azt, hogy megérkeznek a hadihajók a rendszerbe. Még szerencse, hogy kellően jó kódtörő is volt, de még erre sem nagyon volt szüksége, hiszen ott volt a kódcilinder és a hozzá járó kódok is, amikkel lényegében mindenhova bejutott, ami itt volt a bázison. Hozzáfért az adatokhoz, amik a kísérletekre vonatkoztak, ami szerint hasonló vírust akartak kifejleszteni, mint annak idején a rakaták ellen, hogy a teljes urdrarr/sith fajt eltöröljék a föld színéről. A másik az volt, hogy miként lehet erőérzékenységet adni egy olyan személynek, aki nem született annak. Mindez eléggé kísértetiesen hangzott a nő számára. Amire összeráncolta a homlokát, hogy talált adatokat arra is, hogy a halálvírust is próbálják reprodukálni. Elmebetegnek titulálta a bagázst ezért. Katonai, vagy politikai adatok itt nem voltak, csak az itt dolgozó tudósokról akták, illetve azokról, akiken kísérleteztek. Eléggé specifikus volt a labor, ami azt engedte sejttetni, hogy több laborjuk és bázisuk van, minimum a Birodalom területén belül, de az alapján, amit itt látott Ingrid úgy vélte, hogy teljes csillagköd szerte. Egy ideig még bizonyosan fogják ezeket kergetni.
Ami viszont tényleg feladata volt az adatok átnézésén felül, hogy megoldja a bázis teljes lezárását, amikor észlelik a közeledő hajókat. Ehhez kicsit trükköznie kellett ugyan, mert nem akarta, hogy azonnal rájöjjenek, hogy innen a laborból csinálták mindezt. Egyébként nagyjából öt órát kellett várnia mire két csillagromboló lépett ki a Mustafar rendszerében. A bázison azonnal riadót fújtak, hogy állítsanak le mindent, hogy ne lehessen érzékelni a bázist, ha mégis így lenne, akkor evakuálás. De eddigre már készen volt mindennel, egyetlen parancs kellett csak a komputerbe, ami aztán zárolta az összes terminált a bázison és lezárta azt. Az adatok alapján nem volt erőhasználó itt, így fénykard se nagyon, amivel aztán a sajátjaik bejöhetnek. Ezeket már korábban átküldte a hajókra, amik jöttek. A folyosókról átirányította az embereket helységekbe még a lezárás előtt ott zárta be őket. Saját maga ezek után magához vett két sugárpisztolyt is, amivel elindult felfelé. A labort lezárta, hogy oda ne jusson be senki sem, majd miután felért a fent levő technikusok már sejtehették, hogy gond van, mert meneküli próbáltak. Fegyvertelen civilek, akik néhány másodperc múlva elkábítva terültek el a földön. Ingrid pedig a főcsarnok közepén állt meg, megvárva a sajátjaikat. Néhány perc múlva hangos robbanással adta meg magát a lift ajtaja, majd egy vörös pengés fénykard vágta ki az ajtót, ami már tényleg ide a központi részbe vezetett. Először halálosztagosok és becsületőrök jöttek be, hogy biztosítsák a terepet. elsőre még Ingridre is fegyvert fogtak, aki nem zavartatta magát, végül pedig a két nagyúr is belépett. Ingrid azonnal vigyázzba vágta magát, először tisztelgett, majd meghajolt a páncélos férfi irányába.
- A bázis az önöké nagyurak! – mondta.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

”Ha áruló lesz valaki, nem számít, hogy barát vagy szerető.”
- Paul Fischer

***
A nap teljesen átlagosan indult Ingrid számára. Éppen megint Dromund Kaas-on volt, mint általában, amikor épp nincs elengedve a Kaldahan-ra a férjéhez és a fiához. De most szolgálatban volt, azaz éppen az irodájában ült és a beérkezett kérelmeket, megbízásokat olvasta, ahogyan a hírszerzési híreket is, mint általában szokta ezt tenni. kora délután lehetett, odakint nem túl meglepő módon vihar volt, dörgött, villámlott és ömlött az eső. Ebből a hangszigetelt irodája miatt csupán a villámlást és a szakadó esőt látta, de a hangeffektet is hozzá tudta képzelni, eléggé egyértelmű volt. ahogyan lenni szokott az ebédéjét is az irodában fogyasztotta el, majd ekkor futott be az üzenet a komlinkjére, nem sokkal a szünete után, hogy Lord Xeth hívatja az irodájába. Ezek voltak azok a parancsok, amikre nem lehetett késlekedni, így azonnal felkelt és elindult a turbólifthez. Mielőtt kilépett volna az irodájából még megigazította az egyenruháját, hogy az tökéletesen álljon rajta és utána ment fel Lord Xeth irodájához. Amikor felért, akkor már éppen kérte volna a nagyura engedélyét, hogy beléphessen az irodába, Azonban az ajtó kinyílt és ő maga pedig be tudott sétálni. Máskor hozzá volt szokva, hogy az iroda meglepően üres szokott lenni, kevés minden volt benne, azok is főleg praktikussági okokból. Most azonban az egész helység tele volt kivetített holomonitorokkal rajta képekkel. Némelyek áthúzva, némelyek nem. Ingrid nagyon sok mindenkit megismert azokon a képeken, a többségüket már látta, noha a nevüket, beosztásukat nem feltétlen ismerte, de mindenki a Hírszerzési szféra tagja volt. Meg persze ott volt az úrnő is a képek között, jól látható helyen. Most első esetben fordult elő, hogy Lord Xeth hellyel kínálta a nőt, a korábbi alkalmakkor, amikor itt járt, mindez nem volt itt. Csak a félhomályos iroda, amiben a férfi ígyis úgyis tökéletesen látott az Erőnek hála.
- Nagyuram! – hajolt meg Xeth előtt. – Hivatott!
A következő jó egy-másfél órában Ingrid egy meglehetősen hosszú tájékoztatást kapott arról, hogy kik is az arcok a holoképeken. Igazából saját maga úgy gondolta, hogy ezeknek lehet köze, vagy a Csillag Kabalhoz, vagy pedig a Hármak egyházához és a Császár gyermekeihez. Nem is tévedett, mert ezek tényleg a Csillag Kabal ügyben érintett személyek voltak. Az egyik oldalon voltak azok, akiket Lord Xeth már likvidált, mert ők bizonyítottan azok voltak és benne vannak az ügyben. Ingridnek volt egy olyan érzése, hogy nem csupán a Hírszerzési szféra lehet érintett, hanem mindegyik másik is, de nem az ő tisztje volt az, hogy felhozza a nagyúrnak, hogy nem kéne-e szólni másoknak. A férfi úgyis jobban ért hozzá és feltehetőleg úgyis fog lépni az ügyben, hogyha a saját szférájuk már tiszta. Utána jöhet a többi is, de ez majd úgyis a jövő, vagy éppen ennek a megbeszélésnek a tárgya lehet. Amint a likvidált személyeken túlestek jött a monitor másik fele. A férfinak ki sem kellett mondania, hogy melyik az a rész, magától is tudta, hogy a további gyanúsítottak. Lady Benûwia is ezen az oldalon volt, de egyelőre nem tette fel még a kérdést. Egy részük, mint megtudta tényleg gyanúsítható volt azzal, hogy konspirálnak a Csillag Kaballal, másoknál gyanú állt fenn, vagy pedig mások jelentettek róluk, hogy valami gond van velük. Az ő ügyük még kivizsgálás alatt volt. Azt tudta, hogy Lady Benûwia-t már be akarták mártani, hogy Zara az ő kódjaival tört be, de az, hogy újra itt volt, az eléggé aggodalomra adhatott okot.
- Lady Benûwia is gyanúsított, ismét be akarják mártani? – kérdezte óvatosan.
Tudta, hogy a férfi érzékeny a feleségét érintő kérdésekkel, de a kérdésre csak megrázta a másik a fejét és egy pillanatra a kép felé pillantott. Ezzel a mozdulattal tökéletesen egyértelmű lett a nőnek, hogy miért is van az úrnő képe ott a többi között, ráadásul eredeti alakjában és nem is az árnymátrixosban. Nem volt kétsége a felől, hogy ez a mozdulat és tekintet volt az első igazi érzelem, vagy reakció, amit a másiktól látott. Nem színészkedés, hanem most tényleg láthatta azt, hogy a nagyúri álcája mögött milyen is valójában Lord Xeth. Nem volt gyanúsított, pusztán szeretett a felesége holoképében gyönyörködni, ha már a nő a Köztársaságban van. Lord Xeth romantikus volt, ez pedig roppant kellemes csalódás volt a nő részéről. Mindez néhány pillanatra egy kedves mosolyt csalt a nő arcára, mielőtt újra nem rendezte az izmait és vissza nem vette a tökéletes szabakk arcát.
- Tökéletesen értem nagyúr! – mondta.

***
Ezek után már úgy vélte, hogy vége lesz a mostani megbeszélésnek, de csalódnia kellett. Neki ebben most nem jutott olyan szerep, hogy bárkit likvidálnia kellene, neki vagy az osztályának, sem pedig az, hogy nyomozni. Ha lesz később ezzel kapcsolatban bármi, arról majd szól Xeth. Addig is a saját munkáját folytassa, a saját nyomozásait. Mint kiderült ez csak az egyik ügy volt, ami miatt most Ingridnek ide kellett jönnie. A másikhoz viszont házon kívülre kellett menni, a város egy másik épületébe, a Sith citadellába egészen pontosan, ami a hármas épületegyüttes közepe volt Dromund Kaas szívében. Nem tagadhatta, hogy furdalta a kíváncsiság, hogy minek mennek oda; ahol egyébként nem erőhasználóként még nem járt korábban, de nem lett volna illő, hogy rákérdezzen, így megvárta, amíg a nagyura felveszi a sisakját a páncéljához, majd elindultak. Odakint, mint mindig most is esett az eső és fújt a szél – igazából már fel sem tűnt neki, az jobban, ha ezek elmaradtak – de egyik sem volt különösebben vészes, meg részben fedett is volt a kinti átjáró. Azon párszor elgondolkodott igazából, hogy Lord Xeth miért is a Hírszerzési központban levő irodát használta, amikor nagyúr révén a Sith szentélyben is volt neki és minden más nagyúr, vagy nagyasszony is ott tartott fenn irodát, vagy ehhez hasonlót. A nagynénje is. Azt remélte, hogy őt elkerüli. Az egyik nagyobb széllökés szétborzolta a haját és a vörös haja mindenfelé szállni kezdett, többek között bele az arcába. Egy gyors és rutinos mozdulattal igazította meg azt. Felkészült arra egyébként, hogy az egész úton, ami nagyjából úgy tíz-tizenöt percesnek kellett lennie, tekintve a teljes Birodalmi Citadella gigászi méreteit nézve. Azonban nem is tudta, hogy mekkorát tévedett ezzel kapcsolatban. Ugyanis egy-két perc után, amikor már nem voltak sokan körülöttük, a közelükben Xeth megszólalt.
- Hogy van a jó öreg 2B? – kérdezte.
Ingrid a másodperc egy töredékéig torpant meg csupán, a legtöbbeknek mindez valószínűleg fel sem tűnt volna. Igazán váratlanul érte a kérdés, nem is hitte, hogy ennyire mély benyomást tett a férfira az a legénybúcsú. Azóta sem tudta eldönteni, hogy vajon ki volt az, akinek mindez mélyebb találkozás volt. vagy melyik férfi volt rosszabb hatással a másikra. Volt egy olyan érzése, hogy Tubrok volt az. Azért tudta, hogy a legtöbb sith képes annyira uralni az érzelmeit, vagy olyan mélyre jutni a sötétségben, hogy a nemi dolgok egyáltalán nem érdekeljék, ezért találta logikusnak, hogy nem csak urdrarr-ok, mint faj voltak a birodalomban sith-ek, vagy urdarr-ok, hanem mások is, mert nem tudtak elég erőhasználót kitermelni. Persze azok után, hogy tudta, hogy mennyire oda van a feleségéért a nagyúr ő nem tartozik ezek közé. Ezen gondolatokat több másik közé rejtette, nem akarta, hogy a nagyúr esetleg megérezze, így a teendőit vette legelőre és ezen gondolatokat háttérben folytatta. Szerencsére kellően okos volt ahhoz, hogy egy időben több szálon gondolkodjon. És az egész egyébként sem tartott néhány pillanatnál tovább.
- Remekül, hiányol és néha nehezen bír Eyjolf-fal, nem tudom, hogy miként boldogulna, ha nem lenne nővérdrdoid vele – válaszolta.
- És ön? – érkezett a rövid kérdés.
- Nekem is hiányoznak természetesen, de nem felejtem el, hogy elsősorban a Birodalom szolgálója vagyok és nem pedig feleség, vagy éppen Kaldahan úrnője. Az csak az itteni munkám után jön, és szerencsére képes vagyok az érzelmeimet is olyan szinten uralni, hogy ez az egész ne okozzon gondot számomra – felelte, majd pár pillanat múlva ismét megszólalt. - Az úrnő jól van?
A férfi csak biccentéssel válaszolt, nem is akarta saját maga ezek után tovább ragozni, vagy fejtegetni a dolgot. Mást nem is nagyon tudott mit kérdezni, meg nem is volt joga ahhoz, hogy beszélgetést kezdeményezze. Ha mondjuk valami privátabb helyen lettek volna, ahol nem látják, vagy hallják őket, akkor igen, De itt kinn a citadella előtt nem. egyébiránt megtudta volna oldani a kezdeményezést, de semmit sem tudott szinte a nagyuráról, főnök és beosztott viszonyban voltak, nem pedig barátok. Még néhány mondatot váltottak az út során, főleg Xeth kérdezett és ilyenkor Ingrid is vissza, vagy épp más kérdést, aminek köze sem volt a munkához, és végül megérkeztek a Sith szentélyhez is.

***
A Sith szentély, aminek belső alaprajza egy hatalmas birodalmi címert tett ki. Minden szinten, minden felé számtalan iroda, labor, börtön, vagy részlegek. Külön felosztva a hatalmas, gigászi épület a különböző szférák számára. Noha a Hírszerzés külön épületet kapott, mutatva függetlenségét, hogy más nagyúr, vagy sith nem ugráltathatja őket saját céljai miatt, de Ingrid tudta, hogy Lord Xeth-nek és Lady Stradd-nak is volt itt benn a szentélyben is irodája, noha nem használták, mert mindig a Hírszerzési központban voltak. Mivel rákérdezett már, hogy hova mennek és a férfi csak sejtelmesen felelte, hogy majd megtudja, ha odaérnek, így igyekezett a táblákat és feliratokat nézni, hogy hova is mennek. Szerencsére nem csak sith rúnákkal, hanem közös nyelven is fel voltak írva, így legalább ezt tudta követni. Végül a Törvény és igazságszolgáltatás szférájának területére mentek és meg sem álltak a legfelső emeletig. Azt Ingrid is tudta, hogy minél feljebb van valakinek az irodája, az annál nagyobb rangon van és annál nagyobb a befolyása. Azaz ők most Lord Farrirr-hoz érkeztek. Nem igazán értette és tudta, hogy miért is hozta magával a nagyúr, hacsak nem amiatt, hogy neki is jelentést kell tennie arról, amiről korábban Lord Organa-nak is kellett. Azaz eset még mindig nem tartozott a kedvencei közé, nem is beszélve arról, bár hányszor az eszébe jutott az eset a torka elkezdett kaparni és olyan érzése volt, mintha éppen a másik nagyúr a torkát szorongatta volna. itt benn már tényleg hagyta, hogy a nagyura menjen előre, így két lépéssel lemaradva követte a férfit és így is lépett be az irodába. Odabent, az illem szerint meghajolt a jelenleg birodalmi egyenruhában levő férfinak.
- Nagyúr! – mondta.
Ezek után katonás állásban, kis terpeszben, a kezeit a háta mögött összefogva állt meg és várta, hogy miért is vannak itt. Úgy tűnt, hogy ez a nap a meglepetések napja volt, mert Lord Xeth-nek ismét sikerült meglepnie, amikor, mint kiderült nem a jelentés miatt voltak itt, hanem amiatt, hogy becsületőröket kapjon Ingrid. Mindez azért lepte meg, mert saját maga igazán beérte volna néhány halálosztagossal is, bár ők sem kellettek volna. Tudta, hogy ez presztízs, mert olyan rangon van, hogy megilleti őt ilyen, de saját magát továbbra is inkább terepügynöknek gondolta, mintsem valakinek, aki az irodai széke mögött fogja a mindennapjait tölteni. Szerencsére a nagyura engedékeny volt és hagyta, hogy maga dönthessen arról, hogy akar-e terepre menni, vagy sem. Lecsendesítette a gondolait, hogy ne zavarja a nagyurakat mindezzel, akik közben először még a tiszteletköröket járták. Már hozzászokott mindehhez, közben pedig igyekezett a helységet is felmérni, az egyik sarokban egy terminál felett Lord Srax lánya ücsörgött és tanult, Lady Siqsa Poxova. Nem is foglalkozott a nővel tovább, mert a figyelem ismét rá terelődött. Ő maga figyelmesen várakozott és figyelt, hogy mi is az ok, amiért itt vannak.
- Mi a véleménye az egész helyzetről parancsok? – kérdezte Farrirr.
- Én személy szerint feleslegesnek érzem mindezt nagyúr, nagyurak. Bizonyára vannak olyan személyek a Birodalomban, akiknek ez jobban kijár, és messze nem tudják úgy megvédeni magukat, mint jómagam. De tisztában vagyok vele, hogy a beosztásom miatt szükséges és amiatt vagyunk itt – felelte tisztelettel és alázatosan.
- Mintha az apját, L’lerim nagymoffot hallanám… – mondta a férfi. - Úgy hallottam, hogy maga is pont olyan, mint ő… – hozta fel a férfi.
- Munka és kötelesség területén igen nagyúr, mások is megjegyezték már uram – válaszolta.
- Akkor a legegyszerűbb, ha én elmondom a helyzetet, maga pedig parancsként beletörődik – zárta rövidre a férfi.
Farrirr elmondta, hogy ne, csak Birodalmi őrök fogják vigyázni a nőt, hanem már becsületőrök. Igaz alacsony szintűek és nem állandóan. Csupán akkor, hogyha hivatalos megjelenése van valahol a nőnek és csak itt Dromund Kaas-on. Egyelőre nem sok ilyesmije volt, szinte mindig az irodájában keresték fel, így valószínűleg olyan gyakran nem fognak körülötte szobrozni, már a Tisztogató osztag emberei is elegek voltak, hogy ott vannak az irodája előtt is. De mivel parancs volt, így engedelmeskednie kellett.
- Megtisztel nagyúr! – mondta egy meghajlást követően.
A megfelelő iratokat megígérte, hogy átküldi a Hírszerzéshez és ezek után már nem is volt dolguk. Búcsúzásul még meghajolt a nagyúr felé, majd Xeth ki is terelte, ő maga már kint volt, de Lord Xeth még bent, amikor Lord Farrirr utánuk szólt.
- Xeth! Vigyázz, a végén a makacs, önfejű és akaratos nők fognak a sírba vinni! – szólt a távozó páros után a férfi.
Xeth csak olyan mozdulatot tett, mintha emelné a kalapját és szinte érezhető volt még Ingrid számára is, hogy a sisakja alatt a nagyura éppen szélesen vigyorog. Innen mind a ketten visszatértek a Hírszerzési központba, ahol Ingrid vissza is térhetett a munkájához, hogy azzal vezesse el ezt a meglepetésekkel teli napot…

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

”A családtól kapott feltöltődés hasznosul a munkában, a munkában szerzett pozitív inspirációt pedig haza tudjuk vinni, és át tudjuk adni a családnak.”
- Buzás Edit Irén

***
Ingrid mindennapos teendőit végezte a Dromund Kaas-i irodájában, az újban, miután Lord Xeth dühében szinte a teljes Hírszerzési központot romba döntötte, amikor a Köztársaság Végzete merényletet követett el a felsége ellen. Így még szinte érezte a nem létező festék illatát, vagyis inkább a fém illesztések hegesztése után származó szagokat. Minden teljesen új volt itt, ahogyan az épület jelentős részében. De legalább modernebb is, kész szerencse volt, hogy éppen nem tartózkodott itt, amikor az egész történt. Igen, épp elrabolva volt egy sziklához láncolva. Utána pedig, amíg az épület nem lett kész, hol a Scarif-en, hol pedig a Shadow Hand-en kellett dolgoznia. De most végre visszakapta a régi irodáját, ami így valamivel tágasabb lett és majdnem hozzátette, hogy napfényesebb, de mivel szinte mindig esik az eső, így ez a rész inkább kimaradt. Szóval nekilátott annak, hogy az utóbbi pár napban beérkezett munkákat nézte át. Az esetek 99%-ban nem kellett sem a nagyurához, vagy Lady Stradd-hoz fordulnia, mert olyan ügyeket kaptak, amiket nagyúri, vagy sith beleegyezése nélkül is elvégezhettek. Egyszerű gyilkosságok, amiket a legtöbben titokban akartak letudni és éppen ezért nem a Mandaloriai fejvadászokhoz fordultak, hanem az orgyilkosokhoz. Egy-egy tiszt, vagy éppen nemes megölése, katona, tudós. Amikor sith, vagy moff, esetleg nagymoff merült fel, akkor már a nagyúrhoz kellett fordulni. Persze, aki magas rangú személyt akart likvidáltatni, az általában már vagyonos ember volt és a Rejtélyek szférához fordult sith orgyilkosokat felbérelni. Most azonban egy meglepő felkérés érkezett a hivatalba, névtelenül. A felkérés pedig nem volt más, minthogy a névtelen illető azt akarta, hogy… Ingrid felvonta a szemöldökét, nem akarta elhinni, amit lát. Mármint amiatt, hogy ez itt van és nem pedig a Rejtélyek Szféránál. A megbízatás ugyanis nem volt más, minthogy likvidálni kellett a 7. szektor nagymoffját Jonathan L’lerim nagymoffot. Indoklás, vagy efféle nem volt ott, így ezt továbbította is Lord Xeth irodája felé, hiszen ilyen magas rangú személy likvidálására már a nagyúr engedélye kell. Hiába volt a férfi az apja, hiába szerette, a pulzusa sem lett magasabb, ezt ponthogy a férfitól örökölte, hogy bármilyen helyzetben megőrizze a hidegvérét. Mivel a nagyúr minden ilyet aláír, így már azon gondolkodott, hogy ki lehet az az emberei közül, akit az apja után kellene küldenie. A hűsége a Birodalomé volt, ez pedig munka, így tényleg kiküldte volna a megfelelő orgyilkost, hogy megölje az apját, ha rászolgált és elárulta a Birodalmat. A legnagyobb gond az volt, hogy az apja volt az egyik legjobb harcos és stratéga a Birodalomban, saját maga lehetett bármilyen profi a férfi jobb volt nála és nem volt olyan ügynöke, aki jobb lett volna nála. Szóval ez az ügy családban fog maradni és saját magának kell majd intéznie és alul maradnia az apjával szemben.
Általában azt szokta meg, hogy az ilyen ügyeknél pár órán, maximum egy-két napon belül visszakapja az aláírt engedélyeket, de az még soha sem fordult elő, hogy egy ilyen ügy miatt Lord Xeth hívassa. Most azonban mindez megtörtént, így rögtön fel is ment az irodába. Ott egy „kisebb” meglepetés érte. Az utóbbi időben hozzászokott már, hogy szinte csak a nagyurak képesek meglepni és most is ilyesmi történt. Az irodában természetesen csak Lord Xeth volt fizikailag jelen, de ettől függetlenül holokivetítőn teljes életnagyságban Lord Organa és Lady Inuwia is ott voltak. Ezt az egészet furcsának találta, de nem volt joga szólni, így csak üdvözölte a három nagyurat és türelmesen várakozott, hogy miért is kellett idejönnie. Igazából már sejtette, mivel tudta, hogy egy nagymoff leváltása nem úgy néz ki, ahogyan ő megkapta a felbérlést, azt a nagyurak egyike intézné személyesen. Mit megtudta tényleg ez volt a helyzet és nem tévedett semmit, így pedig nem kapta meg az engedélyt a nagymoff likvidálására. Azonban egy másik feladatot kapott, ki kellett derítenie, hogy ki volt az, aki megpróbálta megöletni a nagy moffot mindenkit megkerülve, mert Lord Xeth nem tudta lenyomozni, hogy honnan érkezett mindez. nem akarta kimondani hangosan a gyanúját, így új képességét használva kérdezte meg Lord Xeth-et, hogy ő maga is a Csillag Kabal-ra gyanakszik-e, a férfi egyetértett ebben, később kiderült, hogy nem is tévedhettek volna ennél nagyobbat.

***
Így ennek köszönhetően első útja egészen haza vezetett volna, az Ord Cantrell-re, de már induláskor megérdeklődte, hogy a nagy moff hol is található helyileg. Nem otthon volt, így le kellett kérnie a Bosszúálló helyzetét, ami egy csillagromboló volt és az apja zászlóshajója, illetve második otthona. Szerencsére ez is a 7. szektorban volt, így az egyesből nem kellett túlságosan messzire menni és néhány óra alatt letudta a távot, hogy megérkezzen az apja hajójára. Ott szinte első ízben találkozhatott a félelemmel, ami az emberek szemében, mozgásában volt, a pozíciója miatt. Nem mintha a többség nem ismerte volna őt kisgyerek kora óta, de az idők változnak. Az apját a saját körletében találta, egy nagyobb kialakított teremben, ahol edzeni is szokott, vagy éppen műtárgyakat kiállítani holografikusan, ha épp fogad valakit. Ebben hasonlított Cithe Főadmirálisra, akivel egyébként is jó kapcsolatot ápolt.
- Uram! Beszélnem kell önnel! – mondta hűvösen.
Mikor az apja felállt, hogy üdvözölje tisztelgett neki. A kedvenc lánya volt, ennek ellenére a kapcsolatuk gyakran volt ennyire formális és távolságtartó, főleg, amikor nem olyan helyzetben voltak, hogy biztosan nem zavarja meg őket senki. És egyébként is munka miatt érkezett, szóval a családi dolgok csak későbbre maradnak és nem kezdhet azzal.
- Magát küldték parancsnok? – kérdezte hasonló hangszínben a férfi. – Mit gondolt, hogy hagyom magam csak úgy megöletni, vagy mire számított?
- Te tudtál róla?! – fakadt ki belőle.
- Mit gondoltál, nem próbáltak már megölni, vagy megöletni, hogy megkaphassák a helyemet? – kérdezte.
- De az más, ha az Orgyilkos hivatalhoz fordulnak! Ráadásul névtelenül. És nem, nem megölni jöttelek, hanem Lord Organa, Lady Inuwia és Lord Xeth küldött, hogy kiderítsem ki akar megöletni – mondta.
- Akkor az egy hosszú lista lesz – mondta a férfi bármiféle humor nélkül.
Ingrid a fejét csóválta meg, tudta, hogy az apja nyugalma is legendás, jobban is, mint az övé, mert saját magának az anyja felöl örököltekkel is meg kell küzdenie, míg az apjának nem, de ez a hidegvér már-már dühítette. Tudta, hogy nem viccet csinált ebből, mert nem kifejezetten állt humoros ember hírében a nagy moff. Éppen ezért nem is mondta ki hangosan, hogy ne próbálja elviccelni az egészet, úgyis hasztalan lenne, mert nem teszi a férfi. Közben pedig sétálni mentek a hajó olyan részére, ahol éppen senki sem tartózkodott. Ingridnek feltűnt, hogy az apja emberei már nem az apja lányát látják benne, hanem fenyegetést a posztja és beosztása miatt, a pletykák gyorsan terjednek, mint általában főleg, hogy most már nem feltétlen ügynökként ténykedett, hanem vezető beosztásban, így ismertté vált. Közben a férfi elmondta, hogy kikre gyanakszik, ami tényleg elég hosszú lista volt, bár Ingrid látta rajta, hogy nem szívesen beszél erről és inkább saját maga kezelné az ügyet.
- Szóval, akkor mindenki, aki a hetes szektor nagymoffi székére pályázik. Esetleg, akiket sikeresen magadra haragítottál, a nemesség tagjai, elégedetlen katonák, bár a tieid mind végleteikig lojálisak, mindig is azok voltak – összegezte a végén.
- Más szektoroknak tagjai is lehettek, akik úgy érzik, hogy őket nevezhetik ki a helyemre – mondta.
Esetleg még ott volt a lehetősége annak is, hogy a Csillag Kabal, ami a legnagyobb valószínűségű volt. Azonban még valami az eszébe jutott, ott volt a hivatalos felkérő levél, amit beküldtek neki… talán megért egy próbát, bár nem tudta, hogy lesz-e bármiféle haszna, vagy sem. De végül is nem veszített vele semmit sem.
- Szükségem lesz az összes kapott fenyegetésre, amiket kaptál az utóbbi fél évben. És ne gyere azzal a kifogással, hogy nincsenek meg, tudom, hogy anya egyiket sem törli – mondta szigorúan.
- Nem szükséges ez egyáltalán… – kezdte volna.
- Parancsba is adhatom, ha muszáj! – mondta.
- Olyan vagy, mint az anyád… – csóválta meg a fejét a férfi.
- A nagyurak azon a véleményen vannak, hogy olyan vagyok, mint te – felelte.
- Mert nem ismernek, ők csak azt látják, hogy milyen vagy munka közben é nem azt, hogy ki valójában. Megkapod az adatokat, bár valószínűleg úgysem mész velük semmire – tette hozzá a férfi.
- Majd meglátjuk – tette hozzá egy olyan mosollyal, amit csak a hozzá nagyon közelállók láthattak.

***
Ezt az egészet úgy nagyjából az ötvenedik óra körül kezdte megbánni, hogy mindezt megígérte. Egyelőre semmire sem jutott és már-már tényleg kezdte azt hinni, hogy végül is az apjának lesz igaza és ez az egész keresgélés haszontalan lesz. Azonban végül a legutolsó pakk csomagban megtalálta azt, amit keresett. Az elmúlt négy hónapban három különböző halálos fenyegetés és a negyedik pedig a felbérlés volt. úgy látszott, hogy az illető azzal számolt, hogy a nagymoff nem nagyon fog ezzel foglalkozni, mert ezeknek a leveleken nem volt olyan nagy biztonsági eljárás és kódosítás, hogy ne lehessen visszakeresni. Mivel egy droidnak ez gyorsabb volt, így Erku-ra bízta ezt az ügyet, hogy ő legyen az, aki visszafejti az egészet. A levelek, a fenyegetések a saját anyavilágukról, az Ord Cantrell-ről érkeztek. Ennek nem örült, de legalább megvolt, hogy miként lehetett utána járni. A titkosítás ráadásul nem is hagyományos birodalmi volt, hanem az egyik ottani nemesi családé. Soha sem rajongott a birodalmi nemesekért, a sima nemeseket nem mondhatta, hiszen a Kaldahan-on már az uralkodó felesége volt és főnemes és nem egy barátja volt azokból a körökből, de ők legalább gerincesebbek és tisztességesebbek, mint a birodalmiak. Mivel megvolt a ház, így most már ki tudta kérni a hírszerzéstől a rájuk vonatkozó adatokat, ahogyan a sima hivatalból is, ami az Ord Cantrell-en volt. A rangjával szerencsére könnyedén megkerülhette az esetlegesen hetekig, vagy hónapokig tartó bürokráciai útvesztőt. Ennek köszönhetően alig egy nap alatt sikerült mindent összeszednie a családról, ahonnan a fenyegetések érkeztek. Jellemőzen katonacsalád, de az apa – a jelenlegi házfő – egy születési rendellenesség miatt nem lehetett katona, így politikával foglalkozik és gyárak vezetésével. Mostanra özvegy, három gyermeke van, akikből kettő katona, egy harmadik, az egyetlen fia, akinek az elmúlt fél évben többször meggyűlt a baja a törvénnyel is, attól kezdve, hogy Ingrid apja kitette a szűrét a szektorban levő akadémiáról viselkedési gondok miatt. Így ez az egész jó kiindulási pontnak tűnt, hogy a családból bárki lehet, bár a két női testvér a saját karrierjükkel foglalkoztak és nem tartották a kapcsolatot az apjukkal sem az öccsükkel.
Az információkkal el is utazott a bolygóra, ami a szomszédos rendszerben volt, a Bosszúálló nem volt túl messze otthonról. Az űrkikötőből bejelentés nélkül érkezett meg a család birtokára, ahol droidok fogadták. Nagyon hamar kiderült, hogy nem a családfő az, aki a fenyegetéseket írta és adta le a megbízatást, mert hónapok óta erős emlékezetvesztésben és demenciában szenved, az ágyat sem tudja elhagyni és nem igazán van tiszta gondolata sem már jó ideje. Így nem maradt más gyanúsított, mint a fiú, amit a pénzügyi tanácsadó meg is erősített, hogy a fiatalúr nem kevés pénzt utalt át valamilyen számlára a közelmúltban, az összes pedig egyenlő volt azzal, amit az Orgyilkos Hivatal kér el a munkájáért. Szíve szerint levadászta volna az illetőt, de ez nem volt a feladatai között, bár, ha van olyan szerencséje, hogy a „fiatalúr” dezertál ezek után, mert rájön, hogy kiderült, hogy ő volt az, aki ezzel próbálkozott. Ingrid nem is igazán értette, hogy miként fordulhat elő egy ilyen, mármint honnan veszi a bátorságot egy ilyen kis senki ahhoz, hogy effélét lépjen. Elégé elkeseredettnek kellett lennie mindehhez. Ami az illetőt illette, a felbérlés óta senki sem látta, így a saját jelentésébe ez került bele. Ez ettől kezdve már nem a hírszerzés dolga volt, hanem a hadügyminisztériumé, hacsak nem dönt úgy Lady Inuwia és Lord Organa, hogy visszaadják nekik ezt az egészet.
Miután a jelentését megírta és átküldte a három érintett nagyúrnak, még elbúcsúzott az apjától biztosítva, hogy ezen ügyben már nem kell aggódnia, nem mintha a férfi aggódott volna bármit is, vagy félt volna attól, hogy orgyilkossal kell szembenéznie. Amint végzett, akkor végre valahára elindult vissza Dromund Kaas-ra, hogy ott az irodájában vegye fel újra a munkát. Bár nem számított ebben az ügyben folyatásra – a saját részét illetően – de ki tudja, hogy téved-e és mit hoz a jövő.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

”Nem az a szerencsétlenség, amit el tudsz kerülni, hanem az, amit nem tudsz.”
- Közmondás

***
Elég nehéz volt elhinni Ingrid számára, hogy máris eltelt egy újabb év. Ez már sokadik évfordulójuk Tubrokkal, de az első, mint házastársak. Már korábban eltervezték, hogy a Balmorra-ra kellene elmenniük nyaralni, ami már csak amiatt is érdekes lenne, hogy ugyebár az a bolygó köztársasági és nem pedig olyan hely, ahol Ingridet egyébként szívesen látják. De az elmúlt év eléggé sűrű volt és most is túlságosan elfoglaltak voltak mind a ketten, így sajnos Balmorra-t sajnos passzolniuk kellett. Ugyanilyen okból a másik remek tengerpartokkal rendelkező bolygót a Tortuga-t is passzolniuk kellett, mert az is a csillagköd másik felén volt a hutt űrben. A Lehon, avagy a Rakata Prime meg nem bővelkedett ötcsillagos szállodákban, ahogyan a Birodalomban sem nagyon voltak efféle helyek, így az FRK berkein belül kellett nézelődni és Tubrok talált is a Kaldahan-hoz elég közel egy ilyen helyet, az Agamar-on. Az külön bónusznak tűnt a számukra, hogy valamilyen szinten az a bolygó is Birodalmi kötődésű volt, mert ott volt megtalálható a Mandaloriai Fejvadász Céhnek a központja is. Nem mintha olyan nagyon híresztelte volna a páros azt, hogy kicsodák, micsodák és hova tartozik a hűségük. Így Tubrok ott foglalt a tengerparthoz közel a legjobb szállodában maguknak lakosztályt. Kivételesen Eyjolfot nem vitték, csak ketten mentek, még Zarát is Kaldahan-on hagyta Ingrid. Ez most kettejük ünnepe és pihenése volt, nem kellett hozzá senki más. Bár nem tagadhatta, hogy mindkettejük fejében megfordult, hogy a fiúkat is magukkal vigyék, de a pihenés előtt és után is együtt lehetnek vele, így ez most tényleg csak kettejük pihenése lenne. Mivel a bolygó nem is volt olyan messze a Kaldahan-tól, egy szektoron belül voltak az FRK területén, így alig néhány óra alatt meg is érkeztek oda azok után, hogy elhagyták a Kaldahan-t. Ami az Agamart illette, elég népszerű turisztikai helyszín volt, a kellemes klímája és remek tengerpartjai miatt, így nagyon sokan haladtak a bolygó felé, már csak emiatt sem volt feltűnő az, hogy egy nemesi hajó is oda tartott. Voltak mások is, akik még náluk is nagyobb feltűnéssel érkeztek, így saját maguk csak előkellő, vagy gazdagabb személynek tűntek, de nem tűntek ki a tömegből. Mivel Tubrok egyébként sem volt annyira ismert a bolygóján kívül – révén Hyrsi volt a diplomata és nagykövet – és Ingridet meg nem is látták, így teljesen nyugodtan reménykedhettek abban, hogy nyugodt pihenésük lehet. Ekkor még nem is tudták, hogy mennyire tévedtek mindebben.

***
Már akkor sejteni lehetett, hogy ez a randevú kész rémálom lesz, amikor nem kaptak leszállási engedélyt a bolygóra, mert nem volt meg a foglalás, amit Tubrok hetekkel korábban elintézett. Úgy néz ki, hogy elkeveredhetett a rendszerben és kiadták a foglalást valaki másnak, aki nem Tubrok Ragal. Mint kiderült éppen több féle rendezvény is van a bolygón, nem is beszélve arról, hogy a legjobb nyaralási szezon van, így nem is volt a bolygón már olyan hely, ahol le tudtak volna szállni a hivatalos űrkikötőket nézve. Így mélységes sajnálatukat kifejezve kérték meg a törzsfőt, hogy a bolygó körül levő űrállomáson kössön ki, majd onnan egy menetrendszerinti komppal menjenek le a bolygóra. Az űrállomáson újabb gondok akadtak, mert veszélyes harci droidokat nem lehetett oda felvinni, mert ez civil űrállomás volt, márpedig Tubrok mindig vitt magával Végteleneket, legalább kettőt. Ingrid szerencsére nyugodtabb fajta volt, de már itt ő maga is szívesen beverte volna valakinek a képét, hogy ennyire inkompetensek. A Birodalomban mindez nem fordulhatott volna elő. Tubrok nem volt túl boldog, amikor a nő végül is deaktiválta a két droidot, hogy haladhassanak tovább. Természetesen nem ingyen volt a komp, ezt ki kellett fizetniük, még szerencse, hogy legalább pénzszűkében nem voltak, de akkor is zavaró volt az egész. Ezek után pedig még inkább úgy tűnt, hogy mindent megtettek azért, hogy a végtelenül türelmes és az érzelmeit mesterien uraló Ingridet is kihozzák a béketűréséből. A komp csak meghatározott időben járt, de az is tele volt, nem is beszélve arról, hogy csak a turista osztályra volt jegy, ahol pedig az volt a gond, hogy Tubrok túlságosan magas, széles és súlyosabb az átlagembernél. Ingridnek kellett a férje száját befogni, mielőtt a férfi kikéri magának, hogy még szép, főleg, hogy ex-halálosztagos volt. Ott ezek előnyök és nem hátrányok, és mit szólnának egy wookie-hoz, vagy talzhoz, ha az pórbálna leutazni a bolygóra. Természetesen a droid nekilátott felsorolni a programozásának megfelelő paragrafusokat a megfelelő szabályzatból és kötelezte a párost, hogy vagy két, de inkább három jegyet vesznek a férfinak – hiszen Ingriddel nem volt gond – vagy pedig a férfi bérel egy saját kompot, hogy azzal menjen le. De bérelhető komp a következő két hétben nem áll rendelkezésre. Így kénytelenek voltak fizetni. Meg is volt az időpont, hogy mikor megy majd a komp, amivel végre lemehetnek nem kis késéssel a bolygóra. Amikor elérkezett az idő, már korábban oda is mentek a hangárba, ahonnan indulnia kellett volna a kompnak, ahol kiderült, hogy a droid rosszul mondta az időt és negyven standard perce elment a komp, amit kijelölt nekik. Ingrid itt kezdte feladni, hogy akkor inkább menjenek haza és ott ugorjanak el az egyik fürdőbe, a Kaldahanon ilyen sorozatos baklövések úgysem történhetnek. Végül Tubrok nagy nehezen meggyőzte, hogy ne, megoldják. Itt kivételesen szerencséjük is volt, mert a férfi kellően magas anyagi juttatás fejében talált egy olyan kereskedőt, aki levitte őket a bolygóra. Igaz egy adag gyógyszer mellett kellett utazniuk, de legalább lejutottak.
Ha azonban valaki azt hitte, hogy a megpróbáltatásaik itt véget értek, akkor nagyon téved…

***
A bolygón a házaspár három pozitívumot tudott feljegyezni magának, vagyis Tubrok hármat, Ingrid egyet. Ami közös volt nekik az az volt, hogy itt lent legalább könnyedén szereztek maguknak járművet, amivel eltudnak jutni a hotelhez, ahol a férfi a lakosztályt bérelte. A férfinak a másik kettő az volt, hogy süt a nap, emiatt meleg is van. A másik pedig ebből következett, hogy a legtöbb nő lenge öltözetben volt és a napszemüvege mögül legeltetni tudta rajtuk a tekintetét. A szerencséje az volt, hogy ezt Ingrid elnézte neki és a nőt nem zavarta, hogy a férje ilyesmit tesz. Ahogyan a hotelbe értek kiderült, hogy a tortúrájuk közel sem ért még véget, ugyanis nem volt meg a lakosztály, amit foglaltak. Itt legalább hamarosan kiderült az is, hogy miért és mi volt minden más dologgal is a gond. A foglalásuk megvolt, csak éppen három hónappal későbbre, viszont, aki mára adta le a rendelést nem bukkant fel. A férfi neve meglehetősen hasonlított Tubrokéra, ezért lehetett a felcserélés, a másik illetőt Tubron Regal-nak hívták, ami valóban eléggé hasonló, rossz minőségű holoadásnál pedig tényleg félre is érhették. Ingrid azért igyekezett a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, ha már ez a Regal nem bukkant fel, akkor nem lehetséges-e, hogy felhívják és visszacseréljék, hogy ők most ketten megkaphassák a szállásukat. Némi vonakodás és meggyőzés után végül is sikerült kapcsolatba lépni a férfival, aki viszont hallani sem akart a cseréről, ha már elrontották, akkor odautazik és egy napon belül ott lesz és kiélvezi duplán a szabadságát, tekintve, hogy kiderült, hogy a másik alkalommal Ingrid és Tubrok nem is tudna itt lenni, mert ugye ki tudja, hogy jó-e az az időpont, vagy foglalkozásukat ismerve élnek-e még egyáltalán. Mivel az eredetileg foglalt szállásuk már nem volt elérhető, így következett a B terv, hogy van-e szabad szobája ennek a hotelnek. Ingrid már a szemeit forgatta előre, mert érezte, hogy mi lesz a válasz és tényleg így is lett, hogy nincs és nem is lesz a következő két-három hétben. Természetesen olyan lehet, hogy valaki visszamondja a foglalást, de nem valószínű, bálok, felvonulások, ünnepek, rendezvények és még archeológiai kiállítás is lesz és az Alderaan-i egyetem is nagy képviseltet küld, sok más egyetemmel együtt. Mivel mindenképpen jó szállodát akartak, így ezen hotelnek a többi hotelét is felhívatták, megnézették, hogy van-e máshol szabad hely. Ingrid már tényleg nem csodálkozott, hogy sehol sem tudtak nekik magasabb osztályú hoteleknél szobát adni. Így vissza kellett menniük a belvárosba, hogy egy központi helyen próbáljanak meg máshol szobát kivenni. Miközben a válaszra vártak, Ingrid már viccelődött, hogy nagyon sokba fog kerülni Tubroknak, mert bizonyosan nem lesz sehol sem szabad szoba. De ha ezt most megtennék valahol fogadáson, akkor nagyon sokat nyernének.

***
Ingridnek végül igaza lett, nem örült neki, nem mutatta ki, de már nagyon kezdett morcos lenni, igazából nem is emlékezett arra, hogy mikor hozták ki ennyire a béketűréséből utoljára. Vagy mikor volt utoljára ekkora pechje. Soha. Szerencsére kellően talpraesett hölgy volt, a bolygó meleg éghajlatú, az időt naposnak, esőmentesnek ítélték, így igazából romantikus napot tölthetnének el sátorozva a tengerparton. A turisztikai központos személy eléggé meglepődött, valószínűleg nem sűrűn fordultak hozzájuk ilyen kérésekkel, a pár pedig többször is túrázott már, így nekik ez nem volt meglepő. Úgy nagyjából fél óra alatt sikerült is megfelelő helyet találni nekik, illetve megfelelő felszerelést is, ami tökéletes lehet a sátorozáshoz. Igazából annyira nem is voltak extrémek a kéréseik, lehetőség szerint egy eldugottabb helyen legyen, ami a tengerparton van, ahonnan látszik a naplemente és a napfelkelte is, és valószínűleg nem zavarja meg őket senki sem, és lehet tüzet is gyújtani. Miután megkapták a koordinátákat és a megfelelő felszerelést, még a fővárosban vásároltak be egyéb holmikat, amikre szükségük lehet. Naptej, fürdőruha és ilyesmi volt náluk, hiszen mégiscsak strandolni készültek, de mivel most nem a hoteltől fogják megkapni a törölközőket, vagy a napernyőt, így azt venniük kellett. Ezeken felül ételt és italt is, amit elfogyaszthatnak. Tubrok nem volt nagy konyhaművész, és akkor ez még finoman való fogalmazás volt, szerencsére Ingrid ebben is talpraesettebb volt, így őt nem zavarta, ha nyílt tűz felett bográcsban, vagy egyéb eszközben kell elkészíteni a vacsorájukat, így bátran mert nyersebb húst és fűszereket is vásárolni, hogy valami pörköltszerűséget készítsen maguknak. Mivel nyaraltak, így igyekezett olyan ételeket venni, amit biztosan szeretnek, ennek ellenére mégis erre a helyre jellemző. A bevásárlás és az, hogy kijutottak a helyre, amit lefoglaltak minden gond nélkül a mai napot nézve már-már csodaszámba ment.

***
A megérkezés után először is felmérték a terepet. Ez teljesen ösztönös volt mindkettejüktől, hiszen olyan képzésük volt, hogy ezt nem hagyhatták. Amint megbizonyosodtak róla, hogy a terep biztonságos, mindenki a saját ügyével kezdett foglalkozni. Ami a helyet illette gyönyörű homokos tengerpart, sehol a civilizáció, csak a suhanójuk, amivel kijöttek. A part közelben számtalan pálmafa, amik közé könnyedén lehetett sátrat is verni. Állatok nyomának nem volt nyoma és az is remekül látszott, hogy a dagály meddig szokott kijönni. Ami a saját ügyeiket illette Tubrok állt neki annak, hogy a sátrat felállítsa, ami meglehetősen jól ment neki, mert a Kaldahan hó és jégvilága miatt az oda való téli sátrak felállításában is nagy tapasztalata volt. Amíg a férje azzal foglalkozott, saját maga összeállította a tábortüzet és elkészítette a húsokat, zöldségeket, amit el is kezdett párolni, megfőzni. Tubrok volt az, aki hamarabb végzett és hátulról ölelte meg a feleségét és csókolta meg, miután maga felé fordította az arcát. Mivel Ingrid még közel sem volt készen, így nevetve hajtotta el a másikat, hogy menjen és fürdőzzön, vagy napozzon, úgyis oda van ezekért a tevékenységekért wampa létére. A férfi végül duzzogva, de belement ebbe. Legalább addig is nyugodtan tudott Ingrid ténykedni a vacsorával, mert előbb sejtette, hogy nem lesz kész. Szerencsére a férje megfogadta a kérését, így a nő teljesen nyugodtan tudta megcsinálni az ételt. Mire végzett már egyébként is kezdett sötétedni, így már a mostanra a napon eléggé megpirult Tubrok is előkerült. A balszerencse azonban folytatódott, amikor készült volna szedni a bográcsból, az egész állvány összeomlott és az egész délután készült pörkölt, hús és köret a homokban végezte. Itt már tényleg sírni támadt volna kedve, még soha sem volt olyan, hogy ennyire ne sikerüljön semmi sem. Örült, amikor Tubrok átölelte, hogy megvigasztalja azzal, hogy majd esznek akkor készételt, ami volt náluk, mert olyat is vásároltak. Nem lehetett elmondani, hogy ezzel feldobta volna Ingrid hangulatát, főleg, amikor a következő két hétre teljesen napos időt jósoltak, ennek ellenére hangosan dörögni kezdett a fejük felett, a következő pillanatban pedig a felhőszakadás zúdult a nyakukba. Most már mind a ketten roppant morcosan mentek be a sátorba, ahol mivel egyebet nem igen tudtak tenni, így miután megszárítkoztak Tubrok nekilátott annak, hogy elcsábítsa a feleségét. De ezen a napon kettejüknek még ez sem akart összejönni, és már-már egy holovígjátékba illő jelenettel zárult a napjuk. Ahogyan a férfi ennek nekilátott egy villám csapott bele az egyik pálmafába, ami a közelükben állt. A párost csak a remek reflexeik mentették meg attól, hogy a sátorra dőlő fa ne rájuk dőljön és ne ölje meg őket.

***
Most már mind a kettejüknek nagyon, de nagyon elegük volt. Mivel a sátor, a felszerelések tönkrementek, nem volt hol aludniuk, vizesek voltak, fáradtak, nyűgösek és éhesek, így szinte azonnal vissza is mentek a suhanóval a fővárosba, ahol nem is igazán akartak már semmilyen szállást sem keresni, csak visszajutni a saját űrhajójukra, amivel jöttek. A pechszériájuk azonban továbbra is folytatódott, másfél napba telt, mire végre volt egy komp, ami felvitte őket az űrállomásra, ugyanis a hirtelen jött megmagyarázhatatlan légköri zavarok és a szokatlan miatt nem nagyon mert senki sem felszállni. Ennek köszönhetően a másfél napot az űrkikötő terminálján tölthették roppant morcosan. A dolgok akkor kezdtek jóra fordulni, amikor végre a saját hajójukra értek és ott végre aktiválva lettek a Végtelenek is. Egyikkőjüknek sem volt kedve ezek után már tovább itt rostokolni és várakozni tovább, abban a pillanatban, ahogyan megkapták az engedélyt arra, hogy elhagyják az űrállomást meg is tették. Ingrid volt a jobb pilóta, így ő vezetett a lehető legnagyobb sebességgel, amint pedig kellő távolba értek és a számítógép is kidobta az asztrogációs adatokat, be is lépett a hipertérbe, hogy maga mögött hagyhassák életük legrosszabb vakációját, mert ennyire rémes egyik sem volt, még a rakghoulok teteme felett sem, vagy az egyik jégbarlangban ragadva sem.
Néhány órával később immáron a Kaldahan bolygó rendszerében voltak. Itt bezzeg rögtön megkapták az engedélyt és le is tudtak szállni Rockolidban, Tubrok uralkodói csarnokánál. Alig szálltak ki, máris hívást kaptak az Agamar-ról, hogy Tubron Regal mégis lemondta a nyaralást és így a korábban lefoglalt lakosztályuk szabad és visszajöhetnek, az űrkikötőben foglalt helyük is felszabadult így. Ingrid nem is válaszolt erre, hanem a sugárfegyverével lőtte csak szét a kommunikációs terminált. Most lett elege teljesen ebből a valaha sikerült legrosszabb évfordulóból…

***
Újra bármi jöhet és bárki által.