Elfeledett Arcok - Feltámadás

2020. Április 15. 22:07
Helyszín: Peekskill kisváros

Akaratlanul is előbuggyan ez halk, fojtott nevetés Hachirouból a nogitsune dramatikus válaszára. Lehet, hogy fiatal a koránál fogva, de ennyire naivnak nézik mellé vajon? A kitsune, aki képes volt kijátszani Inarit annak idején és szembe menni vele, magányos. Hát menten megsajnálja... komolyan!
- Deh... nagyon romantikus. - Ciccen ráhagyva a másikra, kissé beletörődően, mert úgy fest, érdemi választ nem igazán fog kapni ittléte okára, bármennyire is szeretné. Nem egyenrangú félként van itt és ezt jobb nem elfelejtenie, bármennyire is hangzik remekbe szabottan ez az egész "ketten a világ ellen" duma. Ahogy a másik rókadémon elébe kerül, önkéntelenül is megfeszülnek izmai, ugrásra készen, minden eshetőséggel számolva. Eme kiélezett figyelem közepette állja a másik komoly tekintetét, miközben a nogitsune ismét megszólal.
Az általa elhangzottakra elébb finoman ráncolja szemöldökét, de valahol megnyugtató mégis, hogy egy nézetet vallanak a világ megsemmisülése kapcsán. Az, hogy ő ezt nyíltan anarchiába és káoszba fulladva képzeli el a továbbiakban esetleg, a legkevésbé sem érdekelte Hachirout. A halandók mindig is hajlamosak voltak önmaguk elpusztítására, egy szabadabb rendszerű, ember-embernek farkasa felfogású világ csak a természetfelettieknek kedvez, ha a kitsunét kérdezik.
A tény, hogy őt is belekeverte Inarival folytatott párharcába, egyszerre volt vérlázító és tűnt mégis végtelenül szánalmasnak szemében. Ha eredeti alakjukban állnának most itt, meglehet, a bundájába rejtett nyakékhez kapna most, mintegy abban keresve biztos pontot, így azonban csupán ökölbe szorul kissé keze, ahogy hallgatja a másikat.
Ó igen, a fény kiírtása...! Egyre inkább körvonalazódni látszott fejében egy irányvonal, mely kitsunéhoz méltóan elvetemültnek tetszett, sőt, meglehet, még a vele szemben álló is megirigyelte volna, oly lehetetlenül csengett az ötlet már a gondolati szinten is. Az egyetlen hibája a dolognak, hogy az általa őrzött ereklye nem rendelkezett mágikus töltettel, de ha ez valóban szent hely volt egykoron, akkor talán ez orvosolható egy füst alatt a nogitsune által kért feladattal, anélkül, hogy feltűnne bárkinek is... Igen ám, érezhetően nem akart az ereklye kooperálni a tervében, sőt. Mintha szabadulni kívánt volna őrzőjének húsbörtönéből. - Kifejezetten áldotta hát eszét érte, hogy nem viselte minden alakjában az ékszert, csupán egyetlenen.

Ahogy a másik alak a fához lépett, úgy ereszkednek meg kissé Hachirou vállai. Mintha vesztőhelyre vinnék, olyannyira siralmasnak tetszik ábrázata, már-már ráncolódik szemöldöke, ahogy a fára mered.
- Egy kicsit lámpalázas vagyok, bocs. - Kacc. - Még sosem csináltam ilyet korábban. Valami tipp? - Hogy tényleg így van-e vagy csak az időt húzza, nehéz lenne eldönteni. Közelebb lép minden esetre a fához, tenyerével simít annak törzsére üdvözlő gesztusként, mintha csak felmérné energiáit, rezdüléseit. Hol kezdődik a fény, s hova ette be magát a sötétség...

Felszerelés & egyéb:

2020. Április -- -----
Helyszín: valahol

Azért ő ilyen erősen pozitív érzelmeket, hogy örülne, nem fog kijelenteni. Csak bólint, mert minden más erősen jellemző rá, csak az nem, hogy repesne az örömtől - az ittléte vagy a másik személye miatt. De ne vegye ezt senkise magára, általános jellemző lehet minden pokoljárt halandónál.
Csendre csak azért kell inteni, mert legfeljebb felnyekereg a rugós matrac alatta, ahogy felnyomja magát, és minden további nélkül a csaj nyomába ered. A csendjét és hogy a lehető meg-észrevehetetlenebbül kíván osonkodni mellette, csak a sokadik zárt ajtó, és értelmetlen folyosó után látszik, hogy nehéz tartania. Mert szemügyre veszi az épület állapotát, és azt is felfogja, hogy egy lélek sincs sehol, se közel, se távol, csak az utolsó kellemetlen élményének főszereplője, a kedves-hentes garázdálkodhat itt?

- Mi ez a hely? -

Súgja nagyon halkan amikor valamiért enyhén kiveri a víz a baljósan villózó neonlámpa miatt. A tekintete előtt foltok táncolnak, ahogy a fényéből a lányra néz, remélve kap választ. Igazából jobban örülne, ha az ő kezébe is teremne valami fegyvernek látszó tárgy, de nem fogja kiszedni Rózsaszín kezéből. Végigtapogatja magát, van-e egyáltalán valami nála. Kábelvágáshoz mindig magával hord egy bicskát, vajon elvették? Ráadásként ha esetleg útközben talál valami vascsövet, már azt is szívesen a kezébe fogná, hogy ne érezze "meztelennek" magát.
Esélyesen egyébként, ha választ is kap, nem sok idő, talán pár szívdobbanás telik el aközött, és az "orvos" felbukkanása között. Ő automatikusan hátrál két lépést, ahogy a kolléganő csatakiáltással veti rá magát a férfire.
Ha tegnap történt volna mindez, biztosan nem akart volna itt maradni egy percig se... Viszont ha másban nem is változtatta meg a ma megélt lázálmok sora, hát abban bizonyára, hogy az ingerküszöbét feltekerte egy pár fokkal. Nem menekül, egyszerűen a földbe gyökerezik a lába - a meglepettség attól még meglepettség marad - a nő módszeressége, és nyilvánvaló abnormalitása amivel a kivérző áldozat irányában tanúsít... a lassan csordogáló vérfolt elől ellép ő maga, ne érjen a cipőorrához se. A tekintetét nagyon nehezen veszi le az immár hulláról, gofy Susiera pillantson - bár nem tudja mit várjon. Leginkább jelzés értékűen a falhoz simul a folyosó szélén, helyet adva a figurának, ha futni akar... ő maga erősen szedi a levegőt, de rábírja magát, hogy elmozdulva a helyéről benézzen a helyiségbe ahonnan az előbb lépett ki a férfi.
Mindeközben annak földi maradványait jó széles körben kerülné ki és lépné át, ha lehet nem tanulmányozva a kivérzése részleteit.

Felszerelés, képességek:

2020. Április 15. 21:42
Helyszín: New York - Metropolitan Művészeti Múzeum

2020. Április 16. 00:20
Helyszín:  New York -> 310 km ->  Arkham város felé.
Résztvevő: dr.Stephani Miller

Stephaninak igaza volt, ez az esténként rémséges keretekkel körülvett világ már csak a lenyomatait viseli az egykori Isteni terrornak. Külső Istenek eltűntek, el lettek zárva, vagy ki lettek zárva másik dimenzióba. A teremtményeikből pedig csak nagyon kevés maradt életben Egy Istennőre csak egy hozzá mérhető hatalom képes megrémíteni, harciassága, és nemes bátorságát viszont valószínűleg még ők sem tudnák elrettenteni célja felől.

A reinkarnálódott Istennő erős, és bátor szavainak hallatán, csak vihogások, és nevetések hallatszottak a sötétből, és visszhangoztak mintha egy barlangba lennének.
Két másodpercenként más, más helyről, tíz másodperccel később pedig az Istennő szót utánozták, és nevettek, vihogtak, úgy mint korábban.

Ha megnézi, hogy a pultot el lehet e mozdítani a feszítővassal, akkor látja, hogyha az elejének az aljába belenyomja a feszítővas egyenes és vékony végét, és felemeli akkor ki tudja szedni a mozgást gátló összelapított fény benzines kannát.
A légkör nyomasztóbbá, sötétebbé vált, kintről egyre több érthetetlen suttogás hallatszott, mintha maga a hang zárná körbe az épületet. Ekkor az illemhelyiségből valaki egy sötét nadrágot viselt, és a személy közeledett felé. Amikor is pont a legrosszabbkor látomások ostromolták, első látomás során látott egy város széles utcáját, éjszaka volt, az éjszakai fények alig világítottak, az utcán pedig több száz ember állt, némán, üres tekintettel néztek előre. Utána az érzékei megint a való világba ráncigálták vissza, ahol a szakadt ruhákat viselő férfi egyre inkább közeledett felé, már látni is lehetett az összes haját, és igénytelen megjelenését, de még nem értek véget a látomások, amik újra elrángatták. A következő a benzinkúttól száz méterre egy szőke hajó nőt látott akinek a haja folyamatosan lebeg mintha víz alatt lenne. A szemeit a környező sötétség nem képes elrejteni, amik skarlát vörösen izzottak, a piros szája aljára vér tapadt. Nyitott, világos barna ruházatot hordott, ami csak a hátát, vállait, és a melleinek a felét takarta. Mellkasának, és hasának azon része amik nem voltak eltakarva, és ki volt téve a környező nyirkos időnek, az egész úgy nézett mi mintha valami vörös, egyfolytában burjánzó, pulzáló, és némely része egyben zsugorodó, temérdek vörös fonállal ellátott vérköteg lenne az egész. A hasa közepétől elindulva, egészen a mellkas közepétől pár centiig tartanak. Innen pedig megannyi vörös fonál, és erezet húzódna a nő testén, alsó testét nem mutatta a látomás. Újfent visszatért a tudatához, és előtte egy kisgyerek állt, a tv fehér fénye megvilágította megjelenését.
Az bőre színe hulla sápadt volt, szemei vérben úsztak, az ajkai cserepesre száradtak, az arcát, és az egész testét valami fekete kórság szerűség támadta meg. Stephani felé nézett, kinyújtotta felé feketés kezeit, és így szólt:


- Anya? Merre vagy? Nem látlak... ments meg... - kérlelte őt miközben közeledett felé. Tett egy pár lépést felé, elkezdett remegni, majd pedig összeesett, és a jelenség egy pillanat alatt fekete hamuvá vált.  A távolból még mindig hangokat lehetett hallani, suttogásokat.
Ha Stephani kimegy a házból, hogy megnézze hol van az akit látott, akkor tapasztalhatta, hogy nem tudja elhagyni a házat, valami sűrű fátyol, és légáramlat veszi közül a kinti világot, és ha át akar menni rajta, akkor az visszalöki.
Ha úgy dönt megnézi most már eltolható e a fa pult, akkor tapasztalja, hogy le tudja tolni a fém szerkezetről a pultot. Amit takart, az nem volt más mint egy a talapzatba ágyazott szerkezet teteje, egy kis kapcsolóval rajta, és egy zárral, amiben benne volt a kulcs, legalábbis határán volt hogy eltörjön, erősen elvolt görbülve a felső része a rajta lévő pult miatt. Ha elforgatja a kulcsot, és megnyomja a kapcsolót, akkor a villódzó lámpával megvilágított illemhelyiség felől egy tucat vinnyogó és sipákoló, eltorzult kezek szaladtak kifelé. Egyik része egy emberi kéz volt, a másik pedig egy a realitásából kifacsart groteszk teremtmény, megannyi foggal, nagy szájjal, és csápokkal.
Támadó megjelenésük ellenére, nem támadták meg Stephanit. Úgy néz ki valami elől elszaladtak.


Következő pillanatban ki is derül kicsoda,vagy micsoda elől szaladtak el azok a teremtmények. Egy magas, körülbelül két méteres, izmos, de helyenként mégis csontos fenevad, akinek három hegyes karmokkal ellátott ujjai voltak. Hatalmas nyakizommal rendelkezett, a teste hasi részén, és a kulcsot környékén különféle mirigyekkel volt ellátva. Fogai hosszúak voltak, és ijesztően nagyok. Az egész teste szőrtelen volt, a feje pedig halszerű uszonyokkal volt ellátva, amik hátra lapultak a fejbőrön. Egyedül a szeme volt emberi, de semmi más. Hatalmas, fűsiketítő  ordítás hagyta el a teremtmény száját, erre az ablakok megrepedtek, és kitörtek. Stephaninak pedig a füle csöngött. A lény nem várt sokáig, azonnal Stephani-nak rontott.






2020. Április 15. 22:15
Helyszín: Peekskill kisváros
Résztvevő: Konishi, Hachirou

Nogitsune Hachirou felé nézett, homlokát összeráncolta, szemeivel hunyorogni kezdett, mintha valami fényeset látna, utána gyorsan a fára terelődött vissza a tekintete.
- Meg vagyok lepődve, hogy nem tudod. Mutasd meg az igazi formád, és szálljad meg a fát pontosan úgy mintha ember lenne. Minden Rókadémon képes erre ha az a fa mágikus energiát tartalmaz, és ez fa, és az őt körülvevő térség az - tanácsolta türelmetlenül.
Hachirou érezte, amint megérinti a fát, a megannyi szenvedést ami ezen a helyen történt, de ahogy az egykori hívők, úgy maguk a Wendigók is elhagyta e komor helyet. A fának a mélységeiben, elszórtan volt jelen a fény, a fa maga pedig az egész sötét, szentségtelen helynek volta a gócpontja, gyökere.
- Rókadémonok mindig is közel álltak a természethez, de ezt már kétezer nyolcszáz éve elfeledték. Az ősi mesékben minket hittek az erdőkben lakó tündérek a segédeinek, és okkal, de azokról az időkről már nem mesélnek - osztotta meg Hachirouval a történelmének egy darabkáját.
- Nem kell erőltetned semmit, átváltozol, és szép lassan átsétálsz a fán, mintha ott sem lenne, de amikor hozzáérsz a fához az együtt fog rezonálni veled, és amint a fában vagy látni fogod a sötét átkot, azt kell a jeled segítségével magadba szívni, és a helyet ezáltal megtisztítani - magyarázta unottan, mert úgy  tervezte már rég túl esnek ezen, és kezdődhet az igazi móka.
Hachirou ereklyéje még vadabbul adta hordózója tudtára, hogy nem tetszik neki az ötlet. A Kitsunenek fura lehet, hogy  csak egyszer nézett rá, és az elhangzottakat úgy tűnt a fának mondja és nem is neki. Mintha már tudná hogyan is döntött Hachirou?

Ha úgy  dönt bele megy a fába, akkor az Ereklyéje velőtrázó sípolása körülzengi az egész erdőt, már azért is mert csak Hachirou tudott a fába menni, a tárgy nem, az úgy pottyant le a földre mint egy elejtett kocsikulcs. Ahogy az összes többi fizikai tárgya is ami nála volt.
A Kitsune nem tud visszamenni amíg el nem végezte a ceremóniát. Amint meglátta, és megérintette az átokpecsét egy részét, az azonnal az egyik megbéklyózott farok energiába szívódik, e fájdalmas folyamatot tovább fűszerezte a múlt egy sötét darabkája, amikor is a Wendigó aki megátkozta a szentélyt, ennek a mozzanatát kénytelen végignézni.
Több tucat, megcsócsált holtestet helyezett a fa körül úgy, hogy azon egy fordított pentagrammot képezzenek. Végül a saját húsába mart, a kiszívott vért ráköpte a fára, és egy jelet rajzolt rá, ami egy tüskés kérdőjelnek tűnt, az alján pont nélkül.
Látomásnak vége szakadt, és az égető fájdalom újra sanyargatta testét. A megtisztult fa pedig kidobta magából, a sötétséggel körülölelt Hachirout, akinek emberi alakja látszódott az események után.
Úgy érezte mindene izomlázas, és alig tud mozogni, és amikor fel akart tápászkodni, akkor a gyomor tartalmát kénytelen volt kihánynia, a feltörő kontrollálhatatlan inger miatt.
A ruhája, és a cuccai ugyan ott maradtak ahol korábban. Az ereklye is, csöndesen hevert a földön, ha magához veszi érezheti, hogy a sötétség körbejárja.
A jellel ellátott keze pedig átalakult, a fekete nap eltűnt, és a négy fekete hullámzó csík látszott a karján, ami a kézfejétől indulva a könyökéig érnek.

Ha Hachirou úgy dönt, hogy nem fogadja el azt amit a Nogitsune kínál neki, akkor a fekete ruhás férfi felé fordul, és komoly, merev arccal szép lassan felé sétál. Ha Kitsune inkább elszalad, akkor nem fogja követni egy darabig, de a távolság okozta egyre erősödő fájdalom mellett az ereklye is egyre erősebben rezeg, mintha valami ki akarna belőle szabadulni.
Viszont ha úgy dönt, hogy nem fut el, akkor a Nogitsune kiborul, megfogja a Hachirou tarkóját, olyan gyorsasággal, amivel nem tud mit kezdeni, és olyan erővel kényszerítette térdre aminek nem tudott ellenszegülni, utána pedig ordibálni kezdett agresszívan:
- Bele egyeztél, hogy velem tartasz, és  hogy nincs visszatáncolás!  Hogy mersz ellentmondani, és tiszteletlenül kezelni engem, há? - kérdezte dühösen, és közben folyamatosan a földre szorítja a férfit.





2020. Április -- -----
Helyszín: valahol
Résztvevő: Robert Noonan

Sussie nem sokat tudott mondani neki a kérdésére.
- Nem tudom, itt ébredtem fől, de remélem ketten már nagyobb sikerrel tudunk kijutni, ez a kórház még dugig volt mikor ide kerültem - vallotta be halkan. A férfi a saját kését találja magánál, de a telefonját elvették tőle. Nemrégiben hozhatták be, hogy csak egy szál ingben volt, és a sötét színű nadrágjában, lábán pedig cipővel. A lány viszont betegruhában járkált, mezítláb.
Robert amint belépett az irodába, láthatta, hogy ott egészen más körülmények látszódtak. Szép, sötétbarna olvasó fotel, székek, íróasztal. Fém írat-szekrények. Olyan asztali lámpa ami a régi időkben az irodai dolgozóknak járt, kerek talpas, erősen hajlított szárú, és a teteje egy le kerekített téglalap formájú félig fém, felső része pedig üveg volt. A mennyezetről lelógó lámpák fénye sárga volt, a fehér neonlámpákkal eltérően.
A talapzat ugyan olyan volt mint a folyosón, de barnás vöröses cirádás szőnyeg takarta nagy részét. A  falon különféle elért végzettségek sikeres befejezéséről szóló oklevelek voltak. Az asztalon elég sok dosszié hevert.
Bárhogyan is nézte az oda tévedő, semennyire nem hasonlított a hentes doktorhoz az iroda, még az is lehet, hogy nem az övé.

Ha úgy dönt átnézi a dossziékat, akkor a négy dossziéból kettőről letépték a képeket. A másik kettő pedig az övéké volt, Roberté, és a rózsaszín hajú lányé.
Az saját kartonja a megszokott adatokkal kezdődik ( név, születési dátum, lakcím, stb ), utána az anamnézissel, amiket áthúztak vastag fekete filccel, és az anamnézis aljára csak annyit írt pirossal valaki, hogy "megfelelő".
Arról semmi adat miért szállították ide.
Ha Robert nem nyugszik bele, és alaposabban megnézi a dokumentumát, akkor Négy szót tud kivenni különböző helyekről: "Újszerű skizofrénia, Agresszív magatartás." A többi sajnos olvashatatlan.
Részletesen átvizsgálni csak a sajátját tudja, mert hirtelen egy véres kéz a vállán landol, és a jó pár perccel korábban hallott doktor hangját vélte hallani.
- Mr. Noonan, kérem fáradjon vissza az ágyába! - parancsolta, és a keze erősen megszorította a férfi vállizmát.
Ha Robert megfordult láthatta a véres mellkasú, és gyomrú doktort, a szemüvegével már alaposabban is megnézhette a fickót, akinek ténylegesen teljesen feketék voltak a szemei.
Ha segélykérően a doki háta mögé néz akkor sajnos nincs ott Susie, valószínűleg elszaladt a kulccsal, hogy kinyissa a kijáratott, így most nem volt ki segítsen rajta.
Vagy azt teszi amit a doktor mond, vagy ő is harcol ellene.





2020. Április 15. 21:44
Helyszín: New York -  Metropolitan Művészeti Múzeum
Résztvevő: Nephthys El Rashid (Chesna Carol Wight)

A díszes keret türelmesen várja, hogy az álltala összefögött papírra Nephthys el Rashid rajzoljon valamit. végül a nő úgy  döntött hogy középső pontról indítva, kört rajzol az egész köré, és azt a pillanatot veti papírra, amely magán az órán is kimerevedett. A rajzot elfogadta a papír, és egy röpke másodperc után a minta szétfolyt a papíron, a középső kör egy üveg ablakává változott, a szétfolyt tinta pedig a falat. Abbana pillanatban hogy ez létrejött, láthatta a kultista nőt amint a földön heves, és a testéből vér folyik ki. A következő pillanatokban pedig egy pont ugyan olyan ajtó jelenik meg mint ami mágikusan le volt zárva.
Ha benyít rajta akkor újra a múzeum belsejében találja magát, a kultista nő holteste pedig nem volt sehol, ahogy a vértócsa se.
Ha megfordúl akkor az a hátsó bejárat ajtaja is eltünt ahonnan bejött, mintha sose lett volna az épületnek hátsó bejárata.

Nephthys korábban kapott a főpaptól egy Metropolitan Művészeti Múzeum térképet, de nem azt amit itt lehet kapni, hanem egy jobban áttekinthető változattal, pirossal jelölt útvonalakkal.

Térkép:

Ha a térkép szerint tájékozódik akkor a láthatja, hogy Robert Lehman Kollekciója előtt tartózkodik, mögötte pedig a az a fal ami mögött a középkori művészetek vannak. ( Piros csillaggal jelöltem a karakter helyzetét)

Két útvonal látszik, ha a középkori művészetekhez jut el, egy ami rögtön előre vezet, a tágas bejárathoz, és onnan balra fordulva, több termen át eljut a tágas Egyptomi művészetekhez. Vagy a Középkori művészeteknél balra fordul, és áthaladva pár művészetet kiállító szobán, de ugyan oda jut mint a másik útvonalon. Döntés az övé, ámbár a múzeum igen nagy, és több száz szobával van ellátva.


2020. Április 15. 23:42
Helyszín: New York felé
Résztvevő: F'ah Lil

Sérüléseit lekezelte, és úgy döntött vadászni megy, mert éhes gyomorral nem tud létezni.
A küzdelem helyszínétől elment pár kilométerre, gondolván, hogy akit hátra hagyott ő most biztosan sokkos állapotban van, és nem próbálja meg üldözni öt.
Alacsonyan kezdett repülni, és bele vetette magát az erdőbe, közben összezárta szárnyait, és egy nagy fa erős ágát fogta meg, körbe pördült rajta, és a lendületet csökkenés után leült az ágra, és várt. Szárnyait széttárta, és elkezdte őket rezegtetni, a kreált hanghullámmal megtudja állapítani, hogy a környéken van e vadállat.
Pár percnyi várás után rálelt egy vaddisznóra, és mint egy csendes éjszakai vadász, elrugaszkodott a fáról, és belevetette magát az erdő sötétjébe, egyenesen a vaddisznóra, bármiféle hang kiadása nélkül.
Karmai belemélyedtek a húsába, a lendülettől az állat patái már nem taposták a földet. A  vadász pedig egy gyors mozdulattal végzett az állattal, és habozás nélkül beleharapott a vaddisznó nyakába, és egy lendülettel letépte róla a szőrt, és a bőr egy részét... egy darabig el lesz azzal a szerencsétlen jószággal, ami szívősaggá ellenére nem volt felkészülve molyember 35 éves vadász tapasztalatának, és természetfeletti erejének.

Egy darabig tudta csócsálni a vacsoráját, amikor több irányból is zajra lett figyelmes. Lil nem volt eléggé óvatos, és még nem tapasztalta meg azt, ha rá vadásznak, így teljesen naivan állt a dolgokhoz, ezért történhetett meg az ami most történik vele.
Belső Istenek egyháztagjai körbevették a szörnyet, és mágiájukkal, és képességeikkel rátámadtak...

Reakció Lil részéről hiába való volt, de az őt mért támadások ellenére, nem akarták megölni őt, de csak azért mert a főpapot életben hagyta.
Úgy döntöttek a Fények tanácsa elé viszik az ügyet, döntsenek ők a lény sorsáról. Az ő dolgukat elvégezték, legalábbis ami a molyembert illette.
Lil-t elvitték megkötözve, szemét betakarva, közben hallotta, hogy a távolban arról beszélnek, hogy milyen lényeket kell még megállítaniuk.
Valaki vagy valami természetfeletti hívást indított el ami a közel s távol lévő lényeket New York városába vonzotta, és kitudja milyen szörnyek jönnek elő sötét, nyirkos vermeikből, mely rémálmok kelnek valóra a halandó emberek számára.
Ha a Fény Szolgáinak megmaradt egyházai, Rendjei, nem teljesítik feladatukat, akkor New York városa, és népe elesik a vérengzések során.
Ám a túlbuzgó vadászok elfelejtették, hogy New Yorkot is a misztikus véré vámpírok irányítják, és a Salivary klán biztosítja a város védelmét, továbbá vannak Hampaat szekta érdekeltségek is városon belül, és kívül is, ők pedig véresen komolyan veszik azt ha valaki a területükre téved.


Rózsának a színe...

" Elég egyszer megtapasztalni, az élet s halál fölötti hatalmak, egy értelmes élet kiontásának elégtételét, gyönyörét, utána az megrészegít és a gyilkos valója előtör, és ott is marad."

Arkham Rémúra, a maszkos gyilkos, aki 1995-ban kezdte ámokfutását, és három év alatt két tucat emberrel végzett, amit rá tudtak bizonyítani. Elkapása után megállapítottak nála különféle elme zavart, ami miatt úgy gondolták nem teljesen beszámítható, ezért magában az Arkham Szanatóriumban kezdtek el kezelni. Élete hátralévő részét ott kellett eltölteni a büntetés végrehajtási szerv szerint.  Ezáltal azon a kis helyen kénytelen leélni az életét. Ez az amit a közvélemény tud, de egyes személyek szerint a férfi, aki megbecsült professzor volt, aki egyszerre régészettel, és egyetemi oktatással foglalkozott. Ám egy napon a Németországban, a Fekete Erdőben talált valamit. Az a csapat aminek ő volt a vezetője, egy kriptát találtak mélyen az erdő gyökerei mélyén, aminek fogja felébredt, és az a valami, végérvényesen megváltoztatta a professzor értelmét, és az arcának vonásait.
Feltevések szerint egy elme szipolyozó lény élhetett odalent, aki mások érzelmeit, emlékeit, és szellemét kebelezi be. Az eljárás során az üres részeket ösztönösen feltölti az énjének különböző darabkáival, de az átalakulás folyamata időt vesz igénybe, így úgy tűnik mintha lassan megőrülne.
Ez volt a feltevés amit a falfirkákból értelmezni lehetett, ugyanis az utolsó túlélő az egykori professzor volt. Valahogy visszajutott a feleségéhez Amerikába, de nem emlékezett arra mi is történt vele. Amint a helyzet lecsillapodott, hazatérésekkor a közös együttlét során a nőben megfogant a gyermeki kezdemény. Fél év alatt a férfig szép lassan leépült, és onnan elszabadult a pokol Arkham sötét múltú utcáiban...


Ennek a Rémúrnak mint korábban említésre került amint megszületett a lánya, őt magát elkapta a rendőrség, de a feleséget, aki paranoiás, és különféle disszonancia zavarok háborgatták az elméjét az átélt traumák során, amik nem javultak a férje távolléte után sem. Megfelelő terápia nélkül az említett állapotban kellett élni a mindennapjait. A lányát pedig nem megfelelően nevelte, akit végül a gyámügy elvette tőle, és nevelő szülőkhöz került. A vér szerinti édes anyukája pedig az idegosztályon kötött ki, ahol elkezdődött a rehabilitációja.
Maga a kislánynak időbe telt mire leküzdötte a paranoiát, és az igazi énjét amit a pszichiáternek sikerült elnyomnia, és egyéb tévképzeteket, amit az anyai nevelések okoztak korábban. A nevelőszülőket felhívta a pszichiáter a sikeres egy éven át tartó kezelés során, hogy érzékeli a kislány igazi énjét, ami túl erős ahhoz, hogy el lehessen nyomni, ön és közveszélyes hajlamokat hordoz magában, amit időközönként megmutatja azoknak akiknek megnyílik. Mindez a cselekedett sérti a "beteg" jogait, és a a nevelőszülők felháborodtak azon, hogy ilyesmit tett az pszichiáter, és azért is amiket mondott az kedves kislányról, így történt, hogy a lány nem ment többet kezelésre.
Mindezek ellenére az új család, új környezet jótékony volt számára, még az ellenére is, hogy sokan csúfolták, mert szerintük a pufókság, és a csálé fogak, befont haj csúnyácska volt. Barátai maroknyinál kevesebb volt, mindenesetre sose volt az osztály sztárja. Egyszerű ruhaviselete, visszahúzódó természete sem segítette a társas életvitel elsajátításában.
A pszichiáter szerint nem tudja majd a lány elnyomni az igazi valóját, de a körülmények úgy alakultak, hogy ez mégis így történt, elnyomta, és el is felejtette milyen örökséget hordoz magában, s az elméjében.
Tízen nyolc éves volt, amikor az apja megszökött külső segítségnek köszönhetően Arkham Szanatóriumból, és 2013-ban azonnal elkezdte újbóli ámokfutását. Felkereste a feleségét, akit nem ért el mert egy másik szanatóriumban volt, így végül a lányát kezdte el keresni, akit végül meg is talált. Hiába volt 18 évet a szanatóriumban, és hiába kezelte őt több szakember különféle elismert módszerekkel. A helyzet az, hogy sokan lemondtak arról, hogy  valaha is értelmes ember lesz belőle, még többen pedig úgy tartották, hogy ő maga a gonosz, és az ilyesfajta gyilkosokat azonnal ki kellene végezni.
A kiszabadulása után, és az azonnal folytatódó vérfürdő arra sarkalta a hatóságokat, hogy őt inkább levadászni kell mintsem elfogni élve, és megint bezárni.

Borzalmas heteken estek át Arkham lakosai. Azok akik mikor megtudták, hogy a Maszkos rémálom kiszabadult, nyomban elhagyták a várost, és ők a legjobban döntöttek.
A rendőrök szerint a kiszabadulásától kezdve, huszonnyolc emberrel végzett, és ebbe csak a felnőttek tartoztak bele, mielőtt megtalálták volna és le nem lőtték azon nyomban...

Az apja kiszabadítja a lánya igazi valóját, és felszabadítja.

Beszámolók szerint a lány, és a nevelő szülei, és a két vér szerinti gyerekük is az áldozatok között voltak, továbbá két tucat fiatal abból az iskolából amiben a leányzó tanult.
Arkham Rémura fogva tartotta a lányát, mikor otthonában találták, és likvidálták a gyilkost.
Susie poszttraumás stresszeken esett át, úgy számolt be az esetekről, mintha semmi baj nem lenne. Mindez ismert reakció lehet, sokaknál előfordult ilyesfajta védelmi reakció, de kezelés nélkül ezek a traumák képesek szociopatává változtatni az ilyen áldozatokat.
A lány állítása szerint ő jól van, nincs szüksége agyturkászra, végül kirendeltek számára egyet, akivel egyszer beszélt, de többet sem. Család nélkül új életet kezdett, elköltözött Arkhamból, mert kapott egy bolti állást Boston városában, ahol munkásszálon élt egy darabig, de mi is történt igazából?
.
.
.
Mikor megtalálta a lányát Susie Rovecriffet, először a nevelő szüleivel és azok gyerekeivel végzett, ezzel részben megtörte őt, hogy látta mindezt, és nem tudott mit tenni ellene, de őt az apja nem volt képes megölni, érzett benne valami olyasmit ami benne is ott van, attól függetlenül hogy ő inkább volt nevezhető szörnynek mintsem emberi lénynek. Mégis, mintha a lánya örökölte volna az a sötétséget ami a lényében kavarog, és szüntelenül kaparja a tudatát, amit a tudatába tett a Fekete Erdő mélységes, és elfeledett kriptájában.
Fogságban tartotta őt, minden árok ki akarta szabadítani a lánya igazi valóját, ami végérvényesen felszabadítja majd. Előszór megtörte az akaratát, utána elhozta számára azokat akik bántották, csúfolták, megalázták az iskolában. Elhozta neki azt a férfit is aki fogadásból jött össze vele, majd kegyetlenül átverte. Először kényszerítette, motiválta, hogy tegye meg, álljon bosszút azért amit vele tettek. Végül áttörést ért el, és a lánya először a férfival végzett aki felültette, utána az őt kigúnyolókkal. Mindezek után már nem volt szükség arra, hogy motiválja a lányát, olyan gyilkossá vált mint ő, előtört az igazi valója, a vigyorgó szociopata. Akit végül meg kellett kötöznie, mert úgy tűnt az a legjobb számára, jelen állapotában.
Neki minden áron túl kellett élnie az egészet, érezte zsigereiben, hogy nincs sok hátra az életéből, és így is lett. Susie pedig normális személyiséget tettet, vagy igazából álmodta az egészet? Bárhogyan is történt, ő áldozatként szerepelt a jegyzőkönyvön.

2020. Április 15. 22:15
Helyszín: Peekskill kisváros

- Jól van már, ne sürgess! Randevúd lesz, vagy mi? - Szusszant némileg idegesebben a másik értetlen, sürgető tónusára, verbálisan engedve kicsit a benne kavargó feszültségből Hachirou. Tenyerével simított a fa kérges törzsére, miközben a Nogitsune szavait hallgatta, annak már a kisugárzása, lüktetése éreztette vele, mennyire beleette magát a sötétség ártó lénye a belsejébe. Pillantásával is a fát mérte fel, nem mellőzve közben a saját testéből, valós lényének síkjáról érkező finom rezgést sem, mit az ereklye sugallt felé.
Kellemetlen kettősség, örök dilemma, mely közepette a rókadémon őszintén (és meglehet, kissé kamaszos naivsággal) hiszi, hogy működhet mindaz, ami fejében megfogant. Előbb szépen felszedi a tudást, amit a sötétséggel kínál fajtájának ősi fattya, majd a nyakék aktiválásával újra visszanyeri mindazt a fényt, mi lényének sajátja. Ehhez mondjuk nem lenne szerencsés megválni Amaterasu napistennő hagyatékától...

Némi rákoncentrálást követően könnyedén simul egybe teste a fával, s mindezen folyamat közben sorra potyognak le róla tárgyi valói - a kulcsok, a melós beléptetőkártya, a motoros kesztyű és minden más... legvégül a féltett ereklyével, melynek sípoló figyelmeztetése már nem éri el fülét, legfeljebb mellkasában támad kellemetlen üresség, mikor "kiszakad" a tárgy onnét. Talán ebből kifolyóan, talán az őt körülölelő, fojtogató sötétség végett igyekszik mielőbb letudni az egészet és megtörni azt a pecsétet, mi az átkot eme helyhez, ehhez a bizonyos fához köti.
Ám van, amit még így sem tud siettetni a bakfis rókadémon. - A wendigó magas, nyúlánk alakja kellemetlen ómenként magasodott a körötte heverő holttestek fölé. Hachirou szeretett volna ráüvölteni, megzavarva a rituálé sajátosan bizarr ceremóniáját, de csupán hangtalan, alaktalan elszenvedője volt a történetnek. Pontosan olyan volt az egész, mint amikor a moziban sikerül azt a fajta filmet választanod, ami a végére "lehoz az életről is".

A megtisztult fa olybá dobta ki magából a yokait, mintha férgekkel teli, rohadt részétől vált volna meg örökre. A földre zuhanva Hachirou először csupán a sajgó, minden egyes rezdüléskor jelen levő fájdalmat realizálta. Hirtelen mozdulatait, mit arra tett, hogy eltolja magát a talajtól, gyorsan kerékba törte, hogy fordult egyet vele a világ, s ezzel együtt gyomra is - felfelé. Milyen szerencse, hogy vacsora előtt volt még, mikor elcsalták otthonról... Keserű öröm az egészben, mikor kiadta gyomrának tartalmát.
A szájüregében megülő savas íz maradékát öklendezve köpte ki "dolga végeztével", s hanyag mozdulattal, kézfejének külső részével törölte le száját, miközben úgy szedte a levegőt, s oly hevesen vert szíve, mint aki épp most futott volna le egy maratont.
Könnyed mozdulata végén le is fagy kicsit, meredten tekintve az alkarján végigfutó fekete csíkokra, onnét pedig fel a Nogitsune felé. Nem ült mosoly képén, sokkal inkább tűnt bezárkozottnak, dacosnak arckifejezése.
Tanulva az előbbiből immáron lassan mozdult, hogy visszavegye cuccait, ekképp az ereklyét is, melyet kézbe véve mégsem érezte azt a kellemes megnyugvást, amit korábban magával hozott birtoklásának ténye. Elégedetlen szusszanással süllyesztette hát el a motoros dzseki belső, mellkastájt levő zsebében. Majd később ráér vele foglalkozni, mihez kezdjenek egymással.

felszerelés & egyéb:

2020. Április -- -----
Helyszín: valahol

Azért Susie szavaira szórakozottan bólint. Hitelt lehet amúgy se adna neki, ha történetesen egy egész sztorit kerekítene a hely és az itt dolgózók köré. Az viszont roppant gyanús, hogy csak ők "maradtak" helyben... és a hentesbácsi.
A fény, és a tudni vágyása viszont beleviszi, hogy valóban belépjen az irodába.

Az enteriőr-kritika és a bútorpróbálgatás helyett egyenesen az esetleges iratok fellelhetősége után néz. Ha kell, és talál nyitva fiókot, azokat kötelességszerűen, és meglehetősen sebesen túrja fel. Aztán persze eljut a saját aktájáig is. Egy ráncolódó homlokot megér az a gyönyörű filces "megfelelő" kifejezés... mégis mire megfelelő? Már ettől is kicsit megindul a pulzusszáma - valamit beadtak neki nem is olyan rég.
Viszont ahelyett, hogy helyben időzne és fejtegetné az átkaristolt szöveget, magához venné a saját papírjait, és bizony nem időzik itt tovább. Majd fejtegeti a papírok visszáját, és a betűlenyomatokat, ha ennél bizalomgerjesztőbb helyre kerül.
Ha ennek ellenére meglepetésszerűen kerül a vállára az a kéz, és a sajnos már ismerősnek is tűnő hang is társul mellé, akkor viszont kénytelen lesz szembenézni vele.
Egy egész pillanatra... a szar is vigyázzba áll benne.... nem lehet életben, kivéreztette a csaj, mint egy kutyát, most pedig még erő is van a kezében... kizárt.
Szembefordul a fószerrel, és mégjobban sokkolja a tény, hogy ennyire közelről nézhet a másik tekintetébe. Neki óráknak tűnik, de a valóságban legfeljebb két másodperc, amíg dönt:
Az első pillanatban mintha sokkos állapotban engedne a parancsoló hangnak, és ha a másik gyanúja alábbhagy - legalábbis míg elindulnának, akkor lendülne támadásba.
Elsősorban legalábbis a vállával venne lendületet és lökné el magától a másikat, ha sikerül szívesen iramodna el, és csukná rá az ajtót. Ha nem annyira  sima a helyzet, akkor a kézügyben lévő bicskáját kell igénybe vennie. Legalábbis távoltartaná magától, vagy lassítaná (combizomra célolva mondjuk), míg nem nyer egérutat...
Mert alapvetően neki nincsenek ám gyilkos szándékai... ugye?

Felszerelés, képességek:

2020. Április 15. 21:44
Helyszín: New York - Metropolitan Művészeti Múzeum
Résztvevő: Nephthys El Rashid (Chesna Carol Wight)

Felszereléslista:

2020. Április 16. 00:30
Helyszín:  New York -> 310 km ->  Arkham város felé.
Résztvevő: dr.Stephani Miller

Stephani ha próbálta magát felébreszteni mintha egy álomból akarna felkelni azt tapasztalja, hogy nem történik semmi, ehelyett természetfeletti jelenlétet érez ezen a helyen.
A bestia kegyetlenül csörtet felé, de amilyen halálosak voltak a karmai, olyan lomha is volt a mozgása, ezért hideg fejjel, és megfelelően időzített mozdulatokkal ki lehet kerülni őket. Mindeközben ha keresi, könnyedén előtudja venni lőfegyverét, amit csak ki kellett biztosítani, már volt benne egy tárnyi lőszer.
Stephani ha ott akar kimenni ahonnan bejött, akkor szembetalálja magát azzal a nővel akit pár perce a látomásában látott, aki jelenleg az ajtóban állt, és érzelem mentes arccal nézett rá. A szemeiben a szenvedély, vagy a gyilkolási vágy úgy tombolt mint egy elszabadult tábortűz, ami felégethet egy egész erdőt is. Mindezek ellenére, csak furcsállóan enyhén oldalra döntötte a fejét.


Stephani úgy döntene, hogy leállna vele beszélgetni, akkor ugyan az a testtartás, és csöndes arc fogadja, hang nélkül. Még akkor is ha úgy dönt feszítővassal megüti, vagy a pisztolyával meglövi, mindezekből csak egyet enged a bent tomboló szörnyeteg.
A tagbaszakadt lény pedig jól tűri a golyókat ha meglövi őket, és egy kicsit lelassul tőlük.
A reinkarnálódott Istennő korábban látott egy hátsó kijáratott, ami még nem vizsgált meg ittléte során, de látszólagosan úgy tűnt mintha nyitva lenne, s ugyan az elátkozott éjszaka nem hömpölygött azon a részen. S nem volt olyan széles mint a főbejárat, de lehet, hogy ez a szörnyet nem állítja meg.
Bárhogyan is dönt, sokáig nem időzhet bent, mert ugyan kikerüli a groteszk lény  támadásait, de azok az épület szerkezetét érintik a faltól falig közlekedésével, és erős támadásaival. Egy idő múlva az épület ami amúgy is teljesen elhanyagolt, és omladozónak tűnt, recsegések sorozatát kezdi magából kiadni.

Ha az egyik kitört ablakon akar távozni, akkor láthatja, hogy ugyan kitörtek az ablakok de azokból pár még törötten ágaskodik felfelé az alsó, összefogó keretből. Mindezek ellenére elhagyhatja arra is a helyet, ez esetben egyből a benzinkutakhoz jut ki.

Hátsó kijáraton könnyedén ki lehet jutni, pár méterre vele szemben egy erdőség széle terebélyesedett. Jobb irányba szabad az út az épület mellett, bal irányba viszont fém kerítéselem zár el egy kint lerakat részt, ahol rozsdás autómaradékok sorakoztak kitudja mire várva.
Az épület mellett elhaladva kiérhetett oda ahol volt, és megtöltheti a benzines kannáját a sűrű fekete folyadékkal. Körülnézve nem lát senkit se a dupla ajtós bejáratnál, sem a házon belül, csak az illemhelyiség előtti neonlámpa villódzása szűrődött ki az épületből.
Ha még időzni szeretne a helyen, akkor találhat papírfoszlányokat, megégett, és elszakítottakat. Amin az Opera House Hotel ajánlója volt, mintha egy katalógusból tépték volna ki, érdekessége a dolognak, hogy az említett hotel Bronx városban található, ami fel is van tüntetve a papíron, továbbá a háromcsillagossága.

Ha viszont a kanna megtöltése után úgy dönt nem marad tovább, akkor az említett fecniket nem veszi észre, és az éjszakai, hideg szellő tovább repíti őket az úton.

Már egy ideje sétált vissza a kocsi felé, amikor ismerős csörtetéseket vél hallani először a háta mögött pár méterre, ahol nem látott semmi mozgást amikor hátranéz, utána pedig a tőle bal oldalt magasodó erdő mélyéről vélt hallani ugyan azokat a hangokat. Amíg a kocsijához nem ért addig hallhatta a loholásokat, nagy zajt csapó csörtetéseket.
Visszaérkezve a kocsihoz tapasztalhatja, hogy olyan volt mint ahogy otthagyta. A kocsi tankjába nagyon kevés benzin fért még el, és jelezte ezt túlfolyással, amikor Stephani elrakja a lezárt benzines kannát, és a kitett jelzőt. A sötétségből előtört az a fenevad ami az omladozó benzinkút belsejében tombolt, idáig követte, és késztette arra, hogy vagy végezzen vele, vagy elfusson előle.
Látva a távolságot úgy nézett ki van elég ideje arra, hogy beszálljon a kocsiba, és elhajtson, de tudja, hogy ezzel kockáztatná a kocsija épségét.

/ Kérlek tüntesd fől mennyi lőszert használtál ha használtál \
/ + Tartalék, majdnem teljesen megtöltött benzines kanna, 20L
+ Véres feszítővas - ha nem dobta el, és inkább magával hozta.
Könnyebb feszítés, zárfeszítés, és lakat feszítés a funkciói, de fegyverként is használható. /



2020. Április 15. 22:18
Helyszín: Peekskill kisváros
Résztvevő: Konishi, Hachirou

A rókadémon végül a legkönnyebb, és legsötétebb utat választotta arra, hogy kiteljesedjen, vagy elérje mindazt amire vágyik, de még nem tudta mindez milyen következményekkel jár.
A Nogistsune elsétált Hachirou mellett, és megállt tőle két lépésnyire.
- Jól csináltad, az elnyelt fekete mágiának sötét rezgése át alakítja a testedet. Most jön a neheze, akár úgy is veheted, hogy a kapu nyitva van, de még ki kell takarítani öt szobát - magyarázta egykedvűen, mintha valami teher nyomná a vállát, amiről nem kíván beszélni.
Amint Hachirou felöltözött folytatta a fekete ruhás sötét rókadémon:
- Láttam a szervezeted visszautasította az emberi táplálékot, ez jó jel, valószínűleg a Wendigó energiájának egy része is a rezgések között van. Tehát minden ehhez hasonló - mutatott a fára - sötétségek bekebelezése után fel kell töltened magad, hogy megnyíljon az újabb képesség csatolás. Amíg nem töltötted fel magad, jelen esetben a félelemmel átitatott emberi vérrel, húsával, addig rejtve maradt az új képességed - magyarázta sunyi mosollyal az arcán. Hachirou pedig tudta, hogy vannak olyan rókadémonok akik olyan képességekkel rendelkeznek mint a misztikus vámpírok, hogy emberek vérét kell hogy igyák étkezés gyanánt. De nála nagyon fontos a rezgések, amik a vérben vannak. Még emlékezhet azokra a mesékre amik arról zengtek, hogy a lélek lenyomata a vérben van, és abban van minden ami emberé teszi az embert, és természetfelettivé a természetfelettit. Nogitsune nem hagyta sokáig gondolkozni Hachirout:
- Becsléseim szerint egyenlőre  húsz ember vére elég lesz számodra, de előtte káoszt kell szabadítani a városra, amit már meg is tettél azzal, hogy feldühítetted a ez erdő mélyén élő Wendigokat, akiket a megtisztult erdő kezd kivetni magából, és regenerálódásuk miatt a Peekskill kisvárosba mennek kajáért - mesélte széles, már-már groteszk vigyorral az arcán.
- Siessünk, még mielőtt nem marad egy ember sem! Majd megmutatom a kisvárosban, hogyan szívd az emberi eszenciát  - Parancsolta jókedvűen, de erőteljes, már-már teljesen szenvedélyes agresszióval a hangjában, amit a merev ajkaival fojtott vissza hellyel közzel. Látszott, hogy már szaladna is mint egy fekete selyemsál a holdfényes éjszakában.
Hachirou halhatta, hogy legalább egy tucat wendigó üvöltés hangzott az erdő mélyéről, az érzékeny fülei pedig lépteket vélt hallani, fél kilométerre az erdő széléről.
A rókadémon érezhette, hogy a sötét pecsét, amit látszólag is tovább terjedt a testén, nem csak az étkezési szokásait változtatta meg, hanem másodpercről, másodpercre a szomjúságát is növelte, és ha rágondolt az emberek karmazsinvörös jellegzetes  vérére, akkor a nyála kezd csöpögni a vágyódástól a finom "falat" után.
A körülményeket tekintve nemigazán volt Nogitsune türelmes hangulatában, és lehet azért mert már ő is éhes,  lehet azért mert megosztotta egy részét Hachirouval. Ami kiváltságos dolog, a sötét rókadémon nem szokott senkivel sem osztozni, most mégis...

/ Új passzív képesség:
Sötét étvágy.
A rókadémon sötét vérvonaltól öröksége abban mutatkozik meg, hogy emberi vérre, vagy húsra van szüksége ahhoz, hogy feltöltse mágikus erejét, és hogy ne haljon éhen.
A sötét megnyilvánulás következtében táplálkozás alatt és után korlátozott ám fokozott regenerálódásban részesül a fizikai teste.
Új Hátrány hatása:
A sötétség ára - Enyhe szintű
Érzékenyebbé a napfényre, és a Fehér mágiára, és olyan természet mágiára ami napfény eredetű. Ez olyan hátrány ami több szinttel rendelkezik: Enyhe, Közepes, Erős.
Új Aktív képesség:
- Sötét vérengzés -
- Még nincs aktiválva -
Szükséges követelmény
- Félelemmel telt emberi vér 0/20
Vagy
- Emberi vér 0/100 /


2020. Április -- -----
Helyszín: valahol
Résztvevő: Robert Noonan

Robert nem időzött sokat az iratokkal, de ez ellenére a doktor elkapta őt. A lehetetlen eseményt a férfi úgy oldotta meg, hogy először engedett a felszólításnak, később pedig ellene szegült, amire a lassú, fekete szemű doktor nem tudott időben cselekedni. Előtte becsukódott az ajtó, és pár másodpercet nyert magának a zaklatott szemüveges, barna hajú férfi.
Több kórterem is nyitva állt előtte ha el akart bújni. Viszont ha az kijárat felé szaladt ami korábban még zárva volt, most azonban nyitva találja. A Rózsaszín hajú lány pedig sehol. Az új menekülési útvonala irányában, pedig még több folyosó, és kórtermek sorakoztak.
Ha úgy dönt arra megy, akkor halhatja a jajveszékeléseket, tapasztalhatja a neonlámpák három másodpercenkénti villogását. Helyenként vérfoltokat a falon, néhol pedig sárga, és zöld foltokat, a falon. Ezen a részen a talapzat mettlachija fekete csíkokkal volt tele, mintha valami ragacsos lé folyt volna ki, és a beteg ágyakat, számtalanszor áttolták volna rajta, amik fekete csíkokat hagytak maguk után. Ha rájuk lép a cipője is ragadni kezd utána. A csendes, és gyors mozgás is nehezékesebbé válik általuk.
Pár perc séta után elérkezik az egyenes folyosótól egy elágazáshoz, mehet balra, és mehet egyenesen. Ha egyenesen megy, a folyosó végén elágazik a folyosó két irányba, jobbra és balra, errefelé kevésbé hallani a betegek sírálmait, és el kell döntenie merre megy tovább. Viszont ha még ez az elágazás előtt balra megy akkor nyitott kórtermeket lát ahonnan jobban halható a betegek, vagy foglyok kiabálásai, nevetései, és sírásai. Közben mintha sietős cipő kopogásokat vélne hallani a bal oldali kórtermekből, ha bekukucskál, a homályos, takaró üvegek csak egy fehér színű ruhát viselő személyt alakját mutatja.

Ha úgy dönt inkább elbújik, akkor bárhol is bújik el, lépéseket vél hallani, de csak idő kérdése mikor találja meg a doktor.

/ Felszerelés: + Robert Noonan korlap és anamnézise /


2020. Április 15. 21:55
Helyszín: New York -  Metropolitan Művészeti Múzeum
Résztvevő: Nephthys El Rashid (Chesna Carol Wight)

Nephythys egyenlőre elkerülte a biztonságiak figyelmét, és eldöntötte merre megy. Szerencséjére nem kell a második emeletre mennie, hanem az Egyiptomi művészetek hellyel közzel könnyen megközelíthetőek volta, és mindössze öt szobán kellett átmennie, és vagy nem volt kamera közelben a biztonságiak vagy sikeresen elkerülte a megannyi kamerával felszerelt szobákat, és végül egy eléggé hosszú folyosó után eljutott az Egyiptomi művészetek részéhez, ahol meglepő módon olyan szobrokat is kiállítottak ami az Egyiptom bizonyos sötét múlti szegleteiből szereztek. Sötét, csontvázfejű, hosszú nyelvel rendelkező fejű szfinx szobrok, különféle szkarabeusz medálok. Ősi szobrocskák amiknek bizonyos darabjai egy szárnyas Elder Thingre emlékeztető elemeket hordoztak. Ősi, kőbe vésett térképek, Imádkozó leírhatatlan vonásokkal rendelkező lények, és ott volt ő, az Imádott Istene a Fekete Fáraó onyx ásványból faragott arcképe. A sötét atmoszférájú művészeti részen ha megközelítette az Istene "emberi" képmását, és felé, akkor az egész hely megváltozott, a sötét múltú tárgyak eltűntek, mintha fekete homokkal lettek volna beborítva a korábban látott tárgyak, és most az igazi valójukat eltakaró, ismertebb realitás takarta azokat. A megszokott, semmitmondó egyiptomi tárgyak voltak, kézműves tárgyak, régi fegyver leletek, hatalmas Szfinx szobrok, különféle vázák, vésett táblák, és fennmaradt ékszerek. A korábban látott fekete ásvány helyett, ott volt az a hosszú aranyszínű, kígyófejű jogar, ami az egyik Egyiptomi hamis fáraóé volt. Pontosan ezért küldték.
A jogar egy széles téglalap alakú üveggel volt lezárva, belül vörös, díszes párnán pihent. A vastag üveglapok fából készült tartóba csatlakoztak. Inkább tűnt az egész olyannak mintha le emelhető lenne az egész üvegszerkezet, mintsem kinyitni valahogy. A sima felület miatt viszont nem igazán lehetett stabilan megfogni.




2020. Április 16. 04:01
Helyszín: ----------
Résztvevő: F'ah Lil




Helyszín: Salem kisvárosa

Jessyka, és Adam már kamasz koruk óta együtt vannak, és sokan akik párkapcsolatot a párkapcsolatra váltogatták irigykedve néztek rájuk, hogy az ő kapcsolatuk olyan tiszta, és szeretettel, megértéssel teljes, és egy így is maradt több évvel később is amikor sötét idők jártak.

A Második nagy Keresztesháborús tisztogatás ellenére még maradtak olyan szobrok, ereklyék, és egyéb kegytárgyak amiket senkinek nem szabadna megtalálni.
Az olyasmi tárgyak nem halandó elmék nem képesek felfogni, és birtokolni olyan tudatokat, és hatalmakat amiket az említett szentségtelen tárgyak birtokolnak.
Még az Istenek között is megválogatja ki méltó rá, és ki nem.

Az emberek, a régmúlt történelemről való kíváncsiságuk kielégítésképpen évtizedről évtizedre a föld különböző pontjai ásatásokat, és feltárásokat végeznek a nagy felfedezés reményében. Tönkrement, sérült leletek, vagy csak a fölmozgások okozta már a tenger hordaléka temette be az információkkal teli ismeretlen civilizációhoz tartozott építményeket.  Bárhogyan is, a megannyi kudarcba fulladt kutatást, és ásatásokból néha akadnak "gyöngyszemek". Olyanok amik sose kerülnek a köztudatba, az épelméjűség, és a hisztéria elkerülése végett, de mindez nem változtat azon a tényen, hogy az utóbbi harminc évben az éjszaka, a városi fényeken kívüli területeket olyanok mintha gonosz szellemek szállták volna meg. A világ minderről nem akar hallani, és nem is tudósítják a szörnyű tragédiákról, amiket az említett jelenség okoz. Az éjszakát elátkozták...

Jessyka egy régiség kereskedőnél vett egy csodaszép medaliont, az ára is meglepően olcsó volt, és pont kitudta fizetni.
Egy héten keresztül minden nap hordta, Adam-nak is tetszett az érdekesen csillogó zöld medál, este, és fürdésnél mindig levette, és akkor mindig azt tapasztalta, hogy nagyon ki van merülve, volt hogy a fáradtság miatt később tudott csak felkelni és elkésett a munkahelyéről, s mikor annyira sietett, hogy a medált otthon hagyta akkor munka közben elaludt. Orvosa szerint kialakult nála egyfajta inszomnia, amire nem tudott érdemlegesen végleges gyógymódot ajánlani. Egy darabig mindezt eltudta titkolni a munkahelyén, de végül pár hét múlva olyan szintűre romlott az állapota, hogy elveszítette a munkahelyét, és otthon kellett, a nap nagy részében egyedül kellett megküzdenie a depresszió mélységeivel.
Míg egy nap megint úgy nem döntött, hogy elkezdi hordani a medált, ami mindig jókedvre derítette.
Igyekezete ellenére a szakképesítésében nem kapott új állást, így egy hónapon át munkanélküli volt, amit ő nagyon nehezen viselt el, nem volt az-az otthonülős típus. Szereti az élet nyüzsgését megtapasztalni, és belevetni magát az adrenalin zuhatagba.
Ahogy mindig úgy most is támogatta párja Adam, bármiféle gondja, és baja is volt.

Egy hónapot át minden nap hordta a medált, de a végére már este se vette le, és fürdésnél sem, heteken át lesem vette, és már nem is akarta, soha többé. Már nem érezte azt, hogy a nyakában lenne a medál, vele együtt pulzált.
Pár héttel később fokozatosan változott a személyisége, de mindezt nem mutatta szerelmének.
Végül elment egy ásvány szakértőhöz, akivel megvizsgáltatta a medálban lévő zöld, érdekesen csillogó követ.  Jessyka látta a férfi arcán, hogy zavarodott, mintha nem tudná beazonosítani az ásványt. Egy kis idő után elő is vett egy Geiger számláló műszert, de nem mutatott semmi különöset. A nőnek megnyugtatáskép elmondta, hogy nagyon úgy néz ki mintha egy nagyon ritka változata lenne az Urániumnak, de az nyers ásványi formában is radioaktív. Ő végül zöld Turmalinnak mondta, de látszott rajta, hogy nem tudja. S amikor utána újra a nyakába vette, olyan volt mintha az ásványból jött volna egy mély suttogás : "Hazudik".
Jessy nem tudta mire vélni, ezért igazából nem is törődött vele. Ha a legjobb nem tudja mi lehet, akkor mindegy is, ő szereti ezt a medált, és szívesen hordja.


Ugyan nem volt különösebb gond a kapcsolatukkal, de az utóbbi napokban egy munkatársa egyre gyakrabban ebédel pont ugyan abban az étteremben ahol ők, és Jessyka észrevette, hogy Adam milyen szemekkel nézi a nő nagy és formás kebleit. Adamnak Jessyka volt az első, párja, és  a nő ugyan formás alakkal rendelkezik, mégis kicsik a mellei, ezért nem tudja a párja egyre növekedő kíváncsiságát kielégíteni mint szeretné, s ez már a testbeszédéből is látszik.
A folyamatos személyiség alakulása végül arra ösztönözte, hogy a riválisának adjon egy kis leckét. Jessyka a depressziós időszaka ellenére sem hagyta el magát, még akkor sem ha hamarabb elfáradt. Mindig sportos, és erős fizikumnak örvendezett a mozgás szeretetének köszönhetően, és persze a génjeinek.  Így tehát nem volt ellenfél számára a teltkarcsú rivális akit alaposan megvert, elégedetten mosolyogva.
Ökleiről nehezen szedte le a vért, de egyszer és mindenkorra megértette a riválisa, hogy hagyja békén Adamot.
Másnap a nő nem ment be dolgozni, és ott is hagyta az állását.

Több hét telt ez az esemény óta, és Adam csak annyit tapasztalt párja viselkedés változásából, hogy amikor szexuális közösülés folyik köztük, akkor vadabb, és megszállottan viselkedik.
A szerelem szépít a dolgokon, mindenesetre Jessyka továbbra is ugyan azt a szeretetet mutatja iránta mint korábban.... viszont mindenki mással egyre durvább, és kegyetlenebb.
Ezzel egy időben nem próbált meg új állást keresni, hanem arra fordította az idejét, hogy edzi a testét, hogyha a másik nemet is megtudja verni ha megérdemli. S Jessyka számára mindenki megérdemli aki valamilyen úton módon beleszól a dolgaiba. Ebből kiderül hogy paranoiás viselkedése, és kisebbrendűségi komplexusa mellett az erkölcsi mércéje is változott, mindeközben Adam már nem érzi azt, hogy ő irányít az ágyban, szereti a párját, de szexuális egyre inkább eltávolodik tőle, ezért szép lassan végül engedett a kíváncsiságának, és megcsalta őt.
Mindeközben álmában, és néha napközben is kommunikál vele a medál, egyre gyakrabban minél több ideig van a nyakában.

Fél éve már, hogy a nyakában hordja a medált, párjával jól el van. Mindezalatt megszerezte azt az oklevelet ami a személyi edzőséghez szükséget, s egy centrumban segít edzeni a hozzá betérőknek, így más nem munkanélküli.

Mi a tökéletes pár vagyunk... a boldogságunkat semmi sem ronthatja el... tudok a sötét titkairól, mindig követtem őt... de nekem is vannak titkaim. Az összes szeretőjét megöltem... Senki sem állhat a szerelmünk útjába... és semmi sem.
Ez a történet Davidról is szólhatna,  akinek szintén megvolt a maga élete, míg tönkre nem tette a titkos tudásokat tartalmazó könyv.

2020. Április 15. 21:55
Helyszín: New York - Metropolitan Művészeti Múzeum
Résztvevő: Nephthys El Rashid (Chesna Carol Wight)

Felszereléslista:

2020. Április 15. 22:18
Helyszín: Peekskill kisváros

Még ötöt?! - Volt valami ijesztő és ugyanakkor rémesen megnyugtató abban az elhangzott "még" szócskában. Hallgatva a másikat nem sokat lehetett leolvasni képéről, már-már elmerengve gombolta be nadrágját, húzta fel a földtől kissé nyirkos pólóját, miközben a nogitsune ontotta magából az igét. Minden szavára figyelt, miképp arra is, hogy véleményét az egész kapcsán ne adja ki könnyedén. A kétely továbbra is ott ült belül, mellkasán, tompa nyomásként, mint valami kellemetlen, fojtogató lidérc.
- Látom, alaposan felkészültél. - Szúrta közbe, mikor a becsléseiről beszélt a másik. Ahogy hallgatja, s az idősebbik szavai közé wendigó vonyítása keveredik, önkéntelenül is égnek meredenek tarkóján a pihék, ahogy kellemetlen hűvös érzet kúszik fel gerince mentén... Csodásak a kilátásai, tényleg.
- Elég kreatív vagyok, szerintem megoldom magam is... - Szusszan az étkezés kapcsán. Azzal nem számolt, hogy a másik esetleg nem kíván lelépni idejekorán mellőle. Talán tényleg magányos. Kurvajó...
- Csak utánad! - Fűzi hozzá, legyintő mozdulattal mutatva el a település felé, mielőtt még a lelkére (vagy annak a helyére) venné itt az ironizáló megjegyzését a nogitsune. Ő sem szívesen időzött volna már itt sokáig az erdőben, a semmi közepén.

Felszerelés & egyéb: