Seyda

Név: Seyda
Faj: VérAngyal (Urdrarr Ivadék)
Nem: Nő
Jellem: Erősen feminista, kondicionált, sötét oldali
Születési helye és idő: Iego, ME 12 (eredetileg); Rolmillon, MU 4 (újjászületés)
Kor: 16 év
Család: Eredetiek nem ismertek, Rolmillon-on nővérei és egy „anyja” van
Foglalkozás/kaszt: Akkolítus
Testmagassága: 250 cm
Testsúlya: 150 kg
Szeme színe: Teljesen fekete
Haja színe: Fehér, végei vérvörösek
Bőre színe: Csontfehér
Különleges ismertetőjel: Hatalmas szárny a hátán, tetoválások a testén
Repülési sebesség: 60 km/h

Életrajza:
A múlt egy felesleges dolog, ami ostobaság és csak hátráltat. Pont ezért kevésre emlékszem, a nevek pedig teljesen a homályba vesznek. Nem csak másé, a sajátomra sem emlékszem.
Az Iego-n születtem, az angyalok közé. A nővéreim és szüleim nagyon szerettek, már akkor egyfajta matriarchális rendszert kaptam, pedig apám is volt. Maga a kultúrájúk eléggé „légies” volt, ha kifejezhetem így. Utólag visszanézve eléggé a fellegekben jártak. Művészeteket tanítottak, irodalmat, zenét, békét. Egy szóval ostobaságokat. Persze voltak, akiket harcra neveltek, az erőhasználókat, de én nem bizonyultam ahhoz eléggé előképzettnek. Nem tudtam az Erőt úgy kezelni, mint azok, akiket harcossá tettek. Pár dolgot tanítottak róla, hogy azért ne vakon tapogatózzak, de semmi olyat, amit bármire is fel tudnék használni.
Számomra maradtak a kötelező dolgok, a művészetek, a tudományok és a politikai házasság. Előre eldöntötték, hogy ki lesz a férjem, és hogy mikor. Már az arcára sem emlékszem, de nem is fontos. Az egészben annyi volt a jó, hogy hajóval kellett a holdra utazni, ahol élt, viszont sohasem jutottam el odáig, hogy találkozhassam vele.
Nem sokkal az indulás után támadás érte a hajót. Pillanatok alatt megbénították a járművet és fekete páncélos katonák lepték el a hajót. Egy nő lépdelt köztük olyan óvatosan, mintha fertő lenne mindenhol. Mindenkit egyenként átvizsgált.
- Ez lesz az. Elvisszük. A többit nyírjátok ki. – csillant fel a szeme a nőnek, amikor elért hozzám. Habár gyönyörű hangja volt, de a mondandója nagy kontrasztban volt ezzel. Én küzdeni akartam, de ekkor már éreztem a tűt a nyakamban, majd minden gyorsan elsötétült.

Egy kietlen és kopár bolygón ébredtem egy sziklán lógva. A csuklóimat láncok tartották. Két nap volt az égen. A legfurcsábbak mégis a nők voltak, akik körbevettek. Páncélosak, fehérbőrűek, tetováltak, szárnyasok, idegenek. Nem értettem, amit mondtak, mert olyan nyelven beszéltek, amit nem értettem, majd az egyik felém fordult, díszes lándzsáját az égbe emelte, majd egyszerűen a mellkasom közepébe döfte. Üvöltöttem a fájdalomtól, ők pedig éljeneztek. Egyszerre éreztem úgy, hogy villámok cikáznak a testemben, és úgy, mintha folyékony tűz égetne belülről. Hamarosan pedig valami burokszerű dolog kezdett körbevenni én pedig ismét elvesztettem az eszméletemet.
Mikor magamhoz tértem már kutya bajom sem volt, a lándzsa sem volt sehol, sőt sokkal jobban éreztem magam, mint azelőtt valaha. Ekkor kezdett a burkon repedés megjelenni. Kiszabadítottam a kezemet a láncokból, amik valamilyen anyagtól meggyengültek, majd a körmeimet belemélyítettem a burokba és minden erőmet bevetve próbáltam kiszabadulni. Hiába volt puha anyag, olyan ellenálló volt, mintha csak kőből lett volna. Végül azért csak megadta magát és nyithattam magamnak kijáratot, amin át ki tudtam repülni.
Ekkor tudtam megfigyelni, hogy mennyit is változtam. Fehér bőr, furcsa vörös nonfiguratív tetoválások, új szárny, egészen új test. Landolást követően a többiek körülálltak és most már értettem azt is amiket mondtak. Új nevet is kaptam. Seyda. Viszont az üdvözlés nem tartott sokáig. Hamarosan páncélt és fegyvereket hoztak, majd pedig elkezdődött az edzés és tanulás. Pontosítva inkább ismétlésnek tűnt, hisz olyan volt, mintha az egészet már egyszer tanultam volna, pedig tudtam, hogy nem így van. Persze ez így elég kézenfekvő volt, hiszen inkább tudtam a tulajdonképpeni harci képzésre figyelni ezáltal úgy, hogy amit tudnom kell, az is megvolt, csak elő kellett hívni.
A vérangyalok, ahogy magunkat neveztük, harcos nép volt több csapatra oszolva. A vezetőnk az „Anya” volt, ő volt a legidősebb és a legerősebb közöttünk, valamint az egyetlen, aki rendszeresen találkozott az isteneinkkel. Mi csak ritkán láthattuk őket, mikor látogatóba jött az egyikük, de akkor sem beszélhettünk velük, csak ha ők kérdeztek vagy felszólítottak rá. A mi életünk a harcról szólt. Csaták a többi csapattal, azért, hogy a jobb és erősebb maradjon életben.
Az én életem egy párviadal miatt vett újabb fordulatot. Már percek óta küzdöttünk egymással megállíthatatlanul. A végére én már fegyvertelenül, mert a lándzsám egy közeli sziklába fúródott. Az energiatartalékom végén voltam, az ellenfelem pedig támadott. Nem akartam meghalni, küzdeni, legfőképp győzni akartam. Ösztönösen emeltem magam elé a kezeimet, majd behunyva a szememet csak annyit akartam, hogy az ellenfelem minél távolabb kerüljön. Éreztem, hogy legbelül valami megmozdult. Csend lett. Óriási kínos csend. Életben voltam, amikor pedig kinyitottam a szememet láttam, hogy az ellenfelem a lándzsámon lóg a sziklán ijedt arckifejezéssel. Senki sem mozdult, csak néztük, ahogy a halott test lángol, majd pillanatok alatt csak a csontváza marad a két megkövesedett szemmel. Aztán, mintha csak a semmiből lépett volna elő, egy fekete csuklyás alak volt ott és tapsolt. Lassan. Mindenki térdre ereszkedett, én is. Mikorra elért addig, ahol én voltam, addigra az anyánk is megjelent.
- Szedd össze magad és irány a hajó. – csak ennyit mondott a férfi, majd visszasétált a csontvázhoz, levette a fejét és elment.
- Büszke vagyok rád. Szép volt. – mondta az anyánk egy nagy ölelés keretében, majd a többiek levették rólam a páncélt és a hajóhoz kísértek, ami közben megérkezett.

Új ruhát kaptam és egy új fegyvert. Xeth nagyúr üzenete volt ezek mellett, amiben elmondta, hogy már várta, hogy mikor jelenik meg közöttünk az első tényleges erőhasználó, és hogy ezen túl a Korriban lesz az otthonom. A fénylándzsa pedig ajándék azért, mert az első voltam.
A fegyvert először túl kicsinek tartottam, de az egyik gond megnyomásával az a tényleges hosszát vette fel, ami olyan hosszú volt, mint a korábbi fegyverem penge nélkül. A másik gomb megnyomására pedig a vörös penge is megjelent. Szép fegyver volt.

Képességei:

Előnyök:

Urdrarr ivadékkén a külseje nem öregszik és képes az ősi urdrarr nyelvet beszélni (olvasni nem).
Képes olyan hangot kiadni, amellyel a hallótávolságon beül levő gyengébb akaratú személyekben képes csodálatot ébreszteni saját maga iránt. Erős akaratú személyek, erőhasználók, azonos neműek könnyebben képesek ennek ellenállni.
A hallása sokkal élesebb, mint egy emberé, magasabb és alacsonyabb tartományokban is képes hangokat hallani és megkülönböztetni őket egymástól.
Izmos és tollas szárnyai segítségével képes a 60 km/h-ás repülésre, akár huzamosabb ideig is, kimerülésig.

Hátrányok:

A jobb és élesebb hallás hatására sokkal érzékenyebb a szóníkus támadásokkal szemben.
Ha a szárnyai megsérülnek, akkor amíg meg nem gyógyulnak (ennek az ideje a sérülés súlyosságától függ)  elveszti a repülés képességét. Ha levágják akkor nem nő vissza.
A voidstone (ezzé válik a szemük haláluk után), világos oldali támadás, vagy erős világos oldali nexus hatására ideiglenesen nem képes a sötét oldali erőhasználatra.

Szakértelmei:
- A Birodalom működésének és szabályainak/törvényeinek ismerete
- Légi harc (nem járműves!)
- Archaikus fegyverek használata (lándzsák, kardok, kések)
- Beszéli az ősi urdrarrt és használja a közöst
- Képes a különböző hangokat nagy pontossággal megkülönböztetni egymástól emberinél szélesebb tartományban

Erő jártasságok:
- Fénykardvívás 1. szint – 1. pont (Djem So haladó)
- Telekinézis 1. szint – 1. pont
- Receptív-projektív telepátia – 1. szint – 1. pont
- Meditáció – 1. szint – 0. pont
- Erőérzékelés – 1. szint – 0. pont
- Emlékezet növelés – 1. szint – 0. pont
- Szabadulás – 1. szint – 1. pont

Felszerelés:
- Fénylándzsa: Összecsukható (valahogy így), a markolat pedig fénykard ellenálló anyagból készült. – 6. pont

Kinézet:



Adatlap:
Szint: 1. szint
Pont: 10. pont

Erő alkalmazások:
- Fénykardvívás 1. szint – 1. pont (Djem So haladó)
- Telekinézis 1. szint – 1. pont
- Receptív-projektív telepátia – 1. szint – 1. pont
- Meditáció – 1. szint – 0. pont
- Erőérzékelés – 1. szint – 0. pont
- Emlékezet növelés – 1. szint – 0. pont
- Szabadulás – 1. szint – 1. pont

Felszerelés:
- Fénylándzsa: Összecsukható (valahogy így), a markolat pedig fénykard ellenálló anyagból készült. – 6. pont

Kredit: 500 kr.

Különleges képességek:

Előnyök:

Urdrarr ivadékkén a külseje nem öregszik és képes az ősi urdrarr nyelvet beszélni (olvasni nem).
Képes olyan hangot kiadni, amellyel a hallótávolságon beül levő gyengébb akaratú személyekben képes csodálatot ébreszteni saját maga iránt. Erős akaratú személyek, erőhasználók, azonos neműek könnyebben képesek ennek ellenállni.
A hallása sokkal élesebb, mint egy emberé, magasabb és alacsonyabb tartományokban is képes hangokat hallani és megkülönböztetni őket egymástól.
Izmos és tollas szárnyai segítségével képes a 60 km/h-ás repülésre, akár huzamosabb ideig is, kimerülésig.

Hátrányok:

A jobb és élesebb hallás hatására sokkal érzékenyebb a szóníkus támadásokkal szemben.
Ha a szárnyai megsérülnek, akkor amíg meg nem gyógyulnak (ennek az ideje a sérülés súlyosságától függ)  elveszti a repülés képességét. Ha levágják akkor nem nő vissza.
A voidstone (ezzé válik a szemük haláluk után), világos oldali támadás, vagy erős világos oldali nexus hatására ideiglenesen nem képes a sötét oldali erőhasználatra.

Pontok: 10
Elhasznált: 10
Maradt: 0

Elfogadva, adatlap és mehetsz játszani.

A bannerversenyen elért második helyezésedért 2 pont és 10.000 credit jutalmat kapsz.