Nevarro

---

//Előzmény: Norvegr-i palota//

Nagyjából másfél hónap telt el mire Tubrok és Mordaen végül beadták a derekukat és elengedték Hyrsi-t az útra, ugyan nem a saját hajójával és végtelenjeivel – mert mindkettőből volt neki is – hanem az uralkodó adott hajót nekik. Emiatt viszont kénytelen volt elmondani a saját állapotát is nekik, amiről eddig hallgatott. Ami pedig Elofont illette, a titkos találkozó után kezdtek egyre gyakrabban beszélni, elsőre fel sem tűnt nekik, mert Rien tábornok csak Lady Moldenson állapotáról érdeklődött az elején. Csak formálisan beszélgettek pár mondatot. Az elején, utána egyre többször kezdtek másról is és már csak unaloműzés miatt is elkezdték egymás társaságát keresni, meg mert szerettek mindenféléről beszélgetni. Így pár hét alatt eljutottak oda is, hogyha éppen ketten beszélnek csak és nem hivatalos dolgokról, akkor tegezzék egymást. A végén pedig azon kapták magukat, hogy már nem csak munka után este, hanem munka közben is, amikor éppen kevesebb munkájuk van, vagy ráérnek, akkor is beszélgetnek, vagy holoadáson keresztül, vagy pedig írásban. Így most már határozottan elég közel voltak egymáshoz és valószínűleg ahhoz is közel, hogy az első randevújuk meglegyen valamikor, hiszen eddigre már látható volt, hogy vonzódnak is egymáshoz.
A megérkezés után, mert hihetetlen pompával és feltűnéssel érkeztek meg, még úgyis, hogy Hyrsi magából szinte semmit sem mutatott és egyszerű teljesen fekete csuhában érkezett. de sikerült felhívniuk magukra a figyelmet, noha a nő nem aggódott. Lehet, hogy nem látszott rajta, de ő is megkapta a harcosoknak járó kiképzést és volt nála kard és sugárpisztoly is. Remélte, hogy a lehető leghamarabb távozhatnak még azelőtt, hogy valaki beléjük köt. Ez a hely arra emlékeztette, mint amilyennek a Tatooine-t írják le, a csillagköd mocska van jelen ott. A férfi végül szerzett két siklót és azzal mentek tovább. Ahogyan közeledtek a hegyek felé, egyre több villámot látott, még rákérdeznie sem kellett, mert Elofon válaszolt is.
< - A barátod mestere egy Sith? – kérdezett vissza. >
Eddig ő ilyesfajta dolgokról csak a sith-ektől hallott, de persze nem volt túl járatos az Erőben, így ennél többet nem tudott. Hamarosan meg is érkeztek egy olyan helyre, ahonnan már nem mehettek suhanókkal tovább, hanem át kellett szállniuk két blurrg-ra. mivel odahaza nem sok ilyen lény van és nem sokat járt olyan helyen, ahol efféléket lehet látni, maximum holoképeken látott, így megnézte őket.
< - Ritka ronda jószágok ezek – állapította meg. – Ránk biztosan nem lesznek hatással? >
Kérdezte még, mert ha azokra volt, akkor feltételezte, hogy az állatokra is lehet. ha nemleges választ kap, hogy biztonságban vannak, akkor felül a blurrg hátára. Az egy órás haladás közben igyekszik beszélgetni a férfival, hogy ne csöndben haladjanak, hacsak nem elvárás, hogy ne vonják magukra a figyelmet. Az út végén igazából már örült, hogy leszállhatott a kényelmetlen állat hátáról és kitudta nyújtóztatni a végtagjait. A helység érdekes volt, sziklába vájt torony, mintha valamilyen fantáziameséből lépett volna ki a hely. természetesen, ha már ideáig eljött, akkor Elofon társaságában elindult felfelé, de nem is kellett sokat menni, mert egy nem túl bíztató külsejű férfi jelent meg, aki úgy tűnt, hogy a tábornok barátja volt.
- Ami azt illeti sokat fejlődött a droid technológiánk, köszönhetően nekem – mondta kissé hűvösen, nem értékelve a viccet.
Ebben nem ismert humort, főleg, hogy tőle függött mindez. Most már hátravetette a csuklyáját és kiszabadította a hosszú hófehér haját is és így nézett a férfira.
- Hyrsi Moldenson vagyok, Elofon egyik… barátja – mutatkozott be. – A segítségéért jöttünk.
Mivel nem akarta zavarba hozni a tábornokot és nem tudta, hogy a férfi miként hivatkozott már rá esetleg, így úgy érezte, hogy ennyi elég volt, hogy ezt mondta. Ha Elofon akarja, majd úgyis kijavítja ezt.

felszerelés/egyebek:

---

Amíg Hyrsi és Elofon utazott, addig természetesen beszélgettek is egymással, hogy jobban, gyorsabban teljen az idő. szóval akkor nem volt sith a barát mestere. Az elég furcsa volt neki, hogy az Erő minden aspektusát tudja használni, ha ilyenek is voltak, akkor miért nem volt mindenki ilyen? Miért csak a világos, vagy a sötét oldal? Ennél jobban sajnos nem értett ehhez, nem akarta Elofont sem fárasztani ezekkel a kérdésekkel. Lehet, ha saját maga is Erőérzékenynek születik, akkor jobban utána járt volna a dolgoknak, de nem volt az, plusz az élete sem volt olyan, hogy fiatal korában jobban utána tudjon ennek járni, így maradt az, hogy a tudományban volt saját maga kiváló. Amikor át kellett szállni élő állatokra, ezek nem kifejezetten nyerték el a tetszését. Azt nem tudta vitatni, hogy minden bizonnyal roppant hasznos élőlények, nem csak személyszállításban, de valószínűleg teherhordásban is, de ettől függetlenül roppant rondának gondolta őket.
< - A mi taun-taunjaink szimpatikusabbak és aranyosabbak – mosolyodott el. >
Az utazás gyorsan eltelt köszönhetően annak, hogy egymással beszélgettek, végül pedig meg is érkeztek a toronyhoz, ahol Elofon barátja várta őket. A férfi rémesen pocsék humorérzéke nem kifejezetten nyűgözte le a fiatal nőt. Az első kérdésekre egyelőre nem felelt, inkább egyből a harmadikra ugrott.
- Nem tudjuk, hogy mennyire sürgős, de jó lenne minél hamarabb megoldani – mondta közös nyelven.
Követte a férfit fel az emeletre, ahol egy nem is erre a bolygóra jellemző stílus fogadta. Ebből már elég sokat ki lehetett következtetni, hogy merről is származhat a férfi mestere. Itt leült, majd a vendéglátójuk még kék tejet is hozott, ebbe most egyelőre nem ivott bele, nem volt szomjas. Inkább a másik félre pillantott, és most áll neki annak, hogy válaszoljon a kérdésre.
- Korábban én is részt vettem a Felinxi bálon, az egyik túlélője vagyok az események. Ott volt „szerencsém” találkozni egy bizonyos Lord Rhand nevű alakkal, aki engem és a többi túlélőt „megáldott”. Ennek következtében, ha Rien tábornokot jól idézem, akkor halottnak érződöm az Erőben, közben mégis életben vagyok. Mivel a tábornok nem járatos annyira az Erőben, hogy ezzel kezdeni tudjon valamit, reméli, hogy ön, vagy a mestere tudnak tanácsot adni – mondta.

felszerelés/egyebek:

---

Hyrsi valóban máshoz volt szokva, mint az erőhasználók, bár Elofon kellően gyors szokott lenni, mert ez a vezérkarban szükséges volt, így ezért is nem gondolt ennek az ellenkezőjére, amikor rögtön a tárgyra tért, ami neki igazából szokása volt. Ekkor még nem is tudta, hogy hamarosan egy sötét nagyúrnál is pontosan így fog eljárni és nem máshogy. Az Erőhasználók nem az ő világa volt, valószínűleg soha sem lesz, de ezt egyáltalán nem bánta, megvolt a sajátja, soha sem volt erőhasználó, ezek után pedig még véletlenül sem fog kiderülni róla, hogy az. A férfi szavaira elmosolyodott, ez pont olyan dolog volt, amiben tudott segédkezni.
- Majd segítek benne, hogy ne legyen elmaradása – ajánlotta fel.
Ezek után hagyta, hogy a férfi megérintse a kezét és hamarosan ő is megtudta mondani azt, ami teljesen nyilvánvaló volt.
- Remélem egyszer lesz lehetőségem humán replika droidot, vagy „szintdroidot” tervezni és gyártani, de egyelőre sajnos nem volt módomban. Így ember vagyok, aiper egészen pontosan – mondta megerősítésként, hogy tényleg Erő-halott.
A kérés után egy pillanatra Elofonra is ránézett, akin valószínűleg ő maga is látta az aggodalmat. Mivel ő nem volt Erőhasználó és nem tudta teljesen pontosan felidézni a dolgokat, emlékeket, mint azok, így neki kicsit nehezebb volt, de azért igyekezett hála a magas intelligenciájának és jó memóriájának. Ezek után neki is látott felidézni a dolgokat, hogy megérkeztek, gyönyörű hatalmas kerten kellett keresztülsétálni a kastélyig – leírta azt is – majd azt is, hogy milyen szobát kapott, innen hogy lehetett az étkezőhöz eljutni, ahol máris két erőhasználó közé került a vacsoránál. Egy fiatal farghul lányhoz, akinek be nem állt a szája és egy sithez, akinek urdrarr volt a faja. Egy fiatal lány volt ott még, a kastély úrnője, aki kamasz testében volt és több, mint száz éves, ő volt az előző bál nyertese és ezt kapta jutalmul, illetve ő lett Lord Rhand egyik szószólója. Ő nyitotta meg a bált és az estet, ami után mindenki egymásnak esett, robbanások voltak, harcok. Ő és a sith kijutottak együtt a teremből, a másik lányt hátrahagyva és igyekeztek kiutat találni. Homokszobrokat találtak a lifteknél, amiknek ember alakja volt és szétestek hamuvá – ő maga nem ismerte meg, de valószínűleg a két férfi igen, hogy valaki minden életet kiszívott ezekből az emberekből és ennyi maradt belőlük csak.
Ezek után valami történt, amire az Erőhasználók arra utaltak, hogy megszűnt az Erő, hogy csak üresség volt jelen, odakint vörös lett az ég, olyan csillagok látszottak, amiknek nem lett volna szabad és látta, ahogyan a többiek is a Lángmadarat, de nem kékként, vörösként. Ha minden igaz, amit a többiek mondtak, a túlvilágon voltak és nem a valóságban már, nem az élők világában. Amikor kinéztek az ablakon, akkor elég félelmetes látvány tárult eléjük. Kint a kert és a távoli gyönyörű táj eltűnt, mindent égő, vörös-fekete egyhangú táj vett át és az ég is megváltozott. Mindenki hozzászokhatott, hogy a csillagködben a legtöbb bolygónak kékóriás napja van, így az egész csillagköd kékben pompázik. Az ég vörös volt, vörös csillagok, csillagködök látszottak és ott volt a világokat elemésztő lángmadár. A sith valamiért nagyon örült a káosznak, saját maga kevésbé, majd mentek tovább kiutat keresve. Egy idő után rájött Hyrsi, hogy a vele levő nem birodalmi, hiába urdrarr, később kiderült, hogy ő is Rhand Varázslóinak tagja, akik ezt az egészet okozták. Sikerült lejutniuk a föld alá, a hangárba akartak menni, de nem oda sikerült, egy csodaszép terembe jutottak, amit igyekezett pontosan körülírni a két férfinak. A fiatal lány már ott volt és fogadta őket, hogy soha sem jutott el eddig senki még. A csuhás alak határozottan sithnek tűnt Hyrsi számára, itt a páncélt igyekezett leírni és pontosan felidézni, illetve az érzést, hogy a frász kerülgette a férfitól. A lány itt mondta el, hogy tényleg a túlvilágon vannak, elmondta a jóslatot is, amit a nő szó szerint idézett vissza.
- Megannyi dolog fog a közeljövőben történni, ami először ugyan káoszt hoz, de utána az Ürességbe hull. Először valaki visszatér az életbe, újjászületik, végül pedig az a madár feltámad hamvaiból és lebontja a falakat a rejtőzők elől, akikre a Csillagköd nincs felkészülve, talán csak a Császár tudja, hogy mi jöhet. – mondta. – „A Mester úgy döntött, hogy most nem hal meg mindenki, hírnökök lesztek, elviszitek a híreket a csillagok közé. Kellően megváltoztok ahhoz, hogy higgyenek nektek. Az Üresség hírnökei lesztek az akaratából!” Ezt mondta még.
Valami olyasmit mondott az urdrarr-nak, hogy készen áll-e a végső igazságot befogadni és többé lenni, mint volt, aki elfogadta. Ezek után a férfi felemelte a kezét, és saját maga elvesztette az eszméletét. Itt látta a látomást is, amiről korábban Elofon is bizonyosan mesélt neki, a Lángmadár ébredése, a megjelenő alakok a bolygóknál, a teljes galaxist érintő háború, majd a végső pusztulás. Ha kellett, ezt is elismételte újra. Ezen látomásból már a rendes világban tért magához és pár órával később megállapították, hogy Erő halott. Ez a néhány óra pedig közel három hónap volt a valóságban…
- Remélem elég részletes voltam – mondta a végén.

felszerelés/egyebek: