Börtönlázadás

Kessia & Alaeta

Karakterlap:

Felszerelés:

Megjelenés::

Küldetés::

Hangulatzene:

A hajó finoman rezgett, ahogy beértem a bolygó légkörébe. Szemeim a látóteret kutatták, míg kezem határozottan tartotta a kétágú kormányt. Ahogy elült a rezgés zúgó hangja, a finom pittyogás ismét hallatszódni kezdett a datapadon. Lepillantottam rá, és összehasonlítottam a kapott koordinátákat azzal, amelyeket a gépem számítógépe mutatott. Már szinte ott is vagyok. Kinézek ismét az ablakon, és ahogy leereszkedek a felhők közül, meg is látom a célpontot.

A feladat könnyűnek tűnt elsőre, de nem ringattam magam abba a hitbe, hogy ez tényleg így is lesz. Börtönökbe bejutni egyszerűbb, kijutni már sokkal nehezebb. A Kabal képviselője segített elrejteni a gépet, átadtam neki megőrzésre szinte mindenem, elvettem tőle egy apró chipet, amelyet elrejtettem magamon. Azt mondta, hogy segít bejutni, mert van is egy ismerőse oda bent, aki egyengetni fogja az utam egy részét. Rá kérdeztem, hogy miért nem Ő adja át az üzenetet, mire az volt a válasz, hogy feltűnő lenne, ha valaki rendszeresen megkeresné az illetőt az őrök közül. Csak egy nevet kaptam: Kano. Se külső leírást, semmit. Ezután elkísért a börtön közelébe, ahol egy magasabb kő mögött egy őr várakozott. Üdvözöltük egymást, elővette a bilincsét és hátra fogta a kezem.
- Na indulás. - mondta és már vezetni is kezdett a börtön felé.
- Nem lesz furcsa, hogy kint voltál, és hogy csak úgy beviszel? - pillantok kissé hátra rá, mire a sisak alól egy horkantást kapok.
- Itt nem olyan szigorúak a szabályok. Mondtam a fiúknak, hogy könnyítek egyet magamon ide kint. Ez már rendszeres nálam évek óta, olyan mint egy rituálé, ha erre a posztra vagyok beosztva. A többieket szórakoztatja a gondolat, hogy kint tolok egy barnát. - válaszán elmerengtem. Tényleg nem a legnagyobb itt a biztonság, az biztos. A börtönbe úgy visz be, mint aki "megpróbálta szarás közben meglopni", okozva ezzel egy könnyes nevetést társainak. Ő kutat át, bár ezt a végig bökdösést nevetséges lenne annak csúfolni. Egyetlen zártörő van nálam az övem alá rejtve, de azt meg se nézi. A többieket se érdekli túlságosan, láthatóan fegyvertelen vagyok. Egyelőre két hónapnyi gondolkodási időt kapok oda bent. Persze nem szándékozok ennyi időt itt tölteni. Az udvarra visznek. Körbe nézek, aztán egy félre eső kis helyre állok karba tett kezekkel, megfigyelem a rabokat. Az egyik rab, egy leffingit lépett oda hozzám. Arckifejezése bizalmatlan, alacsony megjelenése alázkodó volt.
- Te is új vagy itt... - mondta halkan, mintha félne a választól. Lepillantottam rá szemem sarkából.
- Ki vagy? - kérdeztem, jelezve, hogy nem szándékozok túl sokáig beszélgetni vele.
- A nevem Cadebre. És... - kezdene bele az ismerkedésbe. Láthatóan gyenge láncszem volt idebent, és valószínűleg keresett valakit, akihez kapcsolódhatott.
- Régóta itt vagy? - vágok a szavába, mire kicsit megilletődik.
- Két hete.
- Találkoztál már Kanoval? - kérdezem, tekintetemmel ismét a tömeget fürkészve.
- Azzal a catharral? Kerülöm őt. Haragos fajta fickó. - fintorodott el félve. Ahogy ki mondta a faj nevét, már meg is láttam. Az árnyékban üldögélt néhány rabbal. Szóval haragos fajta, hm? Hogy is tudnám elszeparálni a többiektől...
- Nem gondolod, hogy olyan, mintha az anyja egy wookie az apja pedig egy keredian lenne? - kérdezem egy mosollyal. Cadebre persze köpni, nyelni nem tudott. Világossá vált számára, hogy baj keverő vagyok, és el is hátrált. Pedig a cél az ő gyenge jellemének kihasználása, az, hogy keresi az erősebbek közt a menedéket. Pár perc múlva már látom is, ahogy megközelíti Kanot, és "beköp". Az illető hátán gyakorlatilag feláll a szőr, és még innen is látom vicsorgását. Vállamhoz nyúlok ruhám alá, és megfogom az üzenetet, kiveszem onnan. Mire felpillantok, a macskaféle már feldúltan közeledik.
- Úgy tűnik, te meg akarsz halni! - bömböl rám. Nem menekülök, sőt, hagyom, hogy egyik karmos kezével megragadja a ruhám, a másikkal pedig bemosson egyet az arcomra.
- A Kabal üdvözletét küldi. - mondom halkan, a szemeibe nézve, és felsőjének zsebébe csúsztatom a kis chipet. Ő persze megilletődik, hogy ilyet mondok, felemelt, ismét lesújtásra készülő keze megáll a levegőben. Ebben a pillanatban azonban az őrök elkapják hátulról. Dühösen kezd bömbölni, ahogy többen próbálják leszedni rólam. A vége az a dolognak, hogy engem bevisznek az udvarról, lehetőleg távol tőle és társaitól, ő pedig majd kitombolhatja magát szintén egy cellában.
- Most jöttél, és már is sikerült magadra haragítanod valakit. Nem vagy semmi. - jegyzi meg az őr, miközben a folyosón sétálunk. Bal arcfelemet már érzem, hogy kissé megduzzad, és fáj is kicsit. A cél érdekében elviselek egy ütést. - Lehetőleg tartsd a szádat, mert most nem lesz meg neked az a luxus, hogy egyedül legyél. - teszi hozzá, és már nyílik is a cella ajtaja. Oda bent egy rózsaszinke van. Ártalmatlannak tűnik. A cella kicsi, de hát nem is az a lényege a börtönöknek, hogy kényelmes legyen. Az ajtóra nézek, ahogy becsukódik, majd a nőre. Biccentek egyet, köszönésképpen, és futólag végig mérem őt. Nehéz lesz úgy kijutnom, hogy ne vegyék észre, főleg, ha ő is itt van. Ha nem viszem magammal, leleplezhet. Nem igazán akarok mást is magammal vinni. Egy kötekedő, sikertelen tolvajt kevésbé vesznek komolyan, ha megszökik. De ha már mást is visz magával.... Az fel keltheti az érdeklődést.