Samorah City

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

Videón itt nézhető meg a kaland felvezető!
(zenével+mozgó szöveggel, ugyanaz, mint a képen)

---

Kessia azért érkezett ide, mert egyrészt a Czerka Részvénytársaság is kíváncsi volt arra, hogy mi történt itt, másrészt az Örök Birodalom is, aggódtak, hogy mindez velük is megtörténhet. Így emiatt kellett a nőne eljönnie ide, hiszen még mindig nem akadtak az Örök Birodalomban Zildrog kultusz nyomára. Mint általában a nőt most is az Örök Birodalom egyik hajója hozta el, hogy majd a bolygó körüli pályáról siklóval menjen tovább.

Az első dolog, amit érezhetett már a bolygó körül is, bár akkor még csak enyhén, hogy nem a megszokott kellemes érzés tölti el, ami az Erő jelenlétekor jelen szokott lenni, hanem fagyos hideg. mint a leghidegebb bolygók éjszakái és még az Erő sem volt szinte teljesen elérhető, mintha egyszerűen itt nem létezett volna, ami ugyebár fizikailag képtelenség. Röviden, elég kellemetlen volt ez a hely, és ténylegesen halott, nem csak úgy, hogy nem volt élet rajta, de az Erőben is halott, csak az üresség volt itt.

A bolygóhoz közeledve láthatta, hogy a hírek arról, hogy a bolygó halott nem hazudtak, minden eltűnt róla, eltűnt a víz, a teljes növénytakaró, minden szürke hamu, vagy barna volt a homoktól. Ilyesfajta pusztítást még a legnagyobb tömegpusztító fegyverek sem voltak képesek. Egyelőre elképzelni sem lehetett, hogy mi okozott ilyet, mert ilyenről senki sem hallott, vagy nem is látott, valószínűleg a teljes csillagködben. Egyedül a légkör volt érintetlen, így az lélegezhető.

A sikló, ami a nőt lehozta a főváros mellett tette ki őt, a környék, mint minden más teljesen kihalt volt. az adatok szerint volt némi sith ivadék a bolygón, amit a Birodalom a kataklizma utána szórt ki a bolygóra, de ezekből egyelőre a szkennerek alapján egy sem volt a közelben.

Felszereléslistát írj!

---

Mondani sem kell nagyon, de Kessia nem volt túlságosan oda azért, hogy ide kellett jönnie, sokkal inkább foglalkozott volna azzal, hogy a Genoharadan nyomára bukkanjon, vagy megtörje a Czerka Részvénytársaság agymosását, esetleg ő maga is kutakodhatott volna tovább a Zildrog kultusz után. Nem, helyette utána kell járnia annak, hogy miként pusztult el egy bolygó. Tény és való, hogy fogalma sem volt róla, hogy miként volt ez lehetséges és érdekesnek tűnt a feladat, de ő egy kém volt, egy ügynök, aki szuperkommandós képzést kapott, kész nyersanyagpazarlás volt az, hogy őt ideküldték. Úgy vélte, hogy egy csapat tudós elég lett volna arra, hogy ezt elvégezze, meg néhány katona, akik ha szükséges távol tartják a sith ivadékokat. Mint mindig most is az egyik hajóval hozták el. Amikor azonban megérkeztek a bolygó körüli űrbe, már akkor kirázta a hideg attól, amit érzett. Ilyet korábban még soha sem volt szerencséje, minden hideg és fagyos az Erőben, az Erő pedig mintha hiányzott volna a bolygóról, mintha csak az Üresség, a void lett volna ott. Már itt tudta, hogy bármi is történt, az jócskán túlmutatott rajta, talán, ha a jövőbelátókat a leszármazottakat küldték volna ide, akkor ők többre mennek, de valamit neki kellett találnia. Átszállt a siklóba/kompba, ami le is vitte a bolygóra. Itt már mégjobban érezte azt, hogy az Erő nagyon minimálisan van csak jelen és tényleg minden halott. Máskor is volt olyan bolygón, ahol kevés az élet, mint a lávabolygók, vagy ehhez hasonlók, de itt még annyi sem. Mintha minden baktérium, egysejtű, szó szerint minden halott lett volna. ennek csak akkor lett volna szabad megtörténnie, hogyha a légkör elszökött volt és úgy hal ki minden, de itt nem ez a helyzet állt fenn. A teljes felszerelésével szállt ki a siklóból, nem messze a fővárostól és annak romjaitól. Bármi is volt az, ami ezt okozta nem kímélt semmit, még a növényzet is teljes mértékben elpusztult. Intett a sofőrjének, ha akar, akkor távozhat, majd komvonalon lehívja, ha szüksége van rá, majd ezzel el is indult a város felé, remélve, hogy arra talál majd bármilyen nyomot, amin elindulhat, vagy megmondhatja, hogy mi történt itt. Bár az alapján, amit látott, hogy mi maradt a bolygóból, az itteni civilizációból, nem sűrűn reménykedett.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Kessia maga mögött hagyta a sofőrjét, aki nem is várakozott itt tovább, hanem egy magasabb helyet keresett és ott szállt le a siklóval pár kilométerrel odébb, így egyedül maradt a nő és így haladt tovább a város felé. Útközben igyekezett kinyúlni az Erőbe, hogy bármit is érzékeljen, ugyanazt a hidegséget érezte, ami egészen a csontjáig hatolt. Ettől az egésztől megborzongott, hiába volt a sötét oldalon, ez nagyon kellemetlen volt. Meg alig érzékelhető, mintha tényleg nem is lett volna itt Erő. Egy biztos volt, hogy nem most fog ezzel nagyon próbálkozni, inkább igyekszik letudni a feladatát és visszamenni Zakuul-ra, hogy folytassa azokat a dolgokat, amik tényleg fontosak és nem pedig ez itt. Mivel valószínűleg úgy is teljesen egyedül volt, így futni kezdett a város felé, a gravitáció normális volt, így nem okozott gondot a futás a felszerelésével, volt már nehezebb terepen is, egyébként is szerette, ha meleg van, most pedig végtelenül fagyosnak érzett mindent az Erő miatt, így az sem ártott neki, hogyha kicsit kimelegszik és leizzad. Nem mintha olyan nagyon megtudta volna ezt tenni, hála a belé fecskendezett idegen DNS-nek, de a meleg mindig jó. Mármint tudott izzadni, de ha kellett, akkor módosította alakváltással a saját szervezetét olyanra, hogy ne legyen szükséges, így még nehezebb legyen a lebukása. De most egy jó kiadós nagyjából egy-másfél kilométeres gyors futás következett, amit le is tudott pár perc alatt. Még mindig kirobbanó formában volt és nem is kellett jobban átalakítania a testét ehhez. A futásának következményeképp némi por szállt csak fel, illetve ahol még volt növényzet, ott az a lépései nyomán összeomlottak és porként szálltak alá, vagy épp elfújta a szél őket. Azokban sem maradt semmilyen élet. Hamarosan pedig végre valahára megérkezett a város határáig. Elég nagy volt a hely és most még az Erőre sem bízhatta magát, így kénytelen volt a saját női megérzéseivel nekiállni annak, hogy bizonyosságot szerezzen a korábban hallott pletykákra és kiderítse, hogy mi is ez az egész valójában…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

Még mielőtt cselekedhetett, vagy mozdulhatott volna, hogy tovább haladjon hirtelen néhány villanás történt, de nem a valóságban a szemei előtt és pár pillanatra már nem is azon a helyen volt, ahol korábban és nem abban az időben, hanem először a múltat láthatta. Amikor a bolygó tele volt nyüzsgő élettel, a városok, erdők, óceánok borították. Az emberek sétáltak, dolgoztak, beszélgettek, semmi, de semmi sem mutatott arra, hogy hamarosan bekövetkezhet a katasztrófa.

A következő villanás után azonban már nem a múltat, hanem a jövőt láthatta. A teljes csillagköd lángokban áll. Nem átvitt értelemben, hogy háborúban, hanem szó szerint, vörös és kék lángok lepték be az egészet és azt az álmokból már jól ismert magár vijjogást is hallani lehetett. Egy hatalmas jellemzően kék, de időnként vörös árnyalatban levő gigantikus valami lebegett az űrben, szinte belepve a teljes csillagködöt. Néhány pillanatra még a Sith Császár is látható volt az űrben, ahogyan szembeszállni készül a Főnixszel.

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Még körülnézett gyorsan, aztán végül indult is volna az egyik irányba, amikor az Erőlátomások telibe kapták. Hozzá volt szokva, hogy meditáció közben, vagy ha ilyesmit szeretne látni, akkor megtalálják, de úgy, hogy egy olyan helyen, ahol szinte Erő sincs és semmilyen előjele nem volt ennek, nem is beszélve arról, hogy nem is akart ilyesmit nem volt megszokott a számára. Utoljára a drogok hatására fordult elő mindez Zakuul-on, amikor a droidistenekhez volt „szerencséje”. De ez most más volt, nem idegen helyet látott, hanem ezt a várost, ezt a világot, amikor még minden rendben volt, amikor a Samorah nem volt olyan, mint a Malachor V is korábban. Amennyire látszott a képekből az emberek nem is sejtették, hogy mi fog történni, de ez várható volt, csak akkor érezték meg, saját maga is, amikor megtörtént. De legalább talán választ fog tudni pontosan adni. A következő villanás után pedig a ciklusváltást, az új korszak előjelét látta. A legendákat ismerte, hogy elvileg feltámad és meghal az a lény, amit látnak és kezdődik a tizenötezer év, hogy fajok, civilizációk tűnnek el és emelkednek ki. Az egész egy szerencsejáték volt, hogy kik fognak életben maradni és kik nem. Vajon a Császár mit akart tenni? Megelőzni azt, hogy a természet erői öljék meg a lényt? Ez is egy remek kérdés volt, amire választ sem tudott. A látomásnak azonban itt vége is lett, így maradt azon, hogy ne ezeken gondolkodjon, mert akkor soha sem fog végezni a feladatával. Úgy döntött, hogy ideje lenne elsőként megnézni valamilyen központi épületet, mint kormányzói épület, vagy megfigyelő – azaz katonai – állomás, támaszpont. Remélhetőleg ott még volt valami, amivel előrébb tudott haladni, jutni. Már, ha megmaradt ezekből valami. Így elővette a holoprojectorát, amiben benne volt a város térképe is, és az alapján, amikor megtalálta ezeket, akkor a saját magához legközelebb eső felé vette az irányt, ami egy meteorológiai intézmény volt. Reméltem, hogy azoknak is voltak műholdjaik, amikkel szkennelték a helyet, így lesz valamilyen adatuk a történtekről.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Szerencsére a gravitáció sem volt rosszabb ezen a helyen, mint általában szokott lenni, így semmilyen gondja nem akadt a futással. Többször látott furcsa emberszerű hamugócokat, de ezeket főleg épületben, olyan helyen, ahova a szél nem nagyon jutott be. Mivel ez is a vizsgálathoz tartozott, így próbálta leszkennelni azokat, de semmilyen szerves anyagot nem mutatott ki mindez, a legtöbbször. Egy-két ilyen kupacnál azonban talált DNS mintákat, a szörnyű gyanúja pedig ekkor beigazolódott, hogy ezek az embernek kinéző testek tényleg egykor emberek voltak. Olyan volt, mintha az utolsó csepp életerőt is kiszipolyozták volna belőlük. Azt tudta, hogy ilyesmire képesek a nagyon erős sötét oldali erőhasználók, a volt mestere is képes volt erre, igaz ő csak inkább múmiát volt képes gyártani, demonstrálta is néhány „diákon”, tesztalanyon, akikkel Kessia együtt nőtt fel. De az egy személy volt és az sem tökéletes. Itt pedig egy teljes bolygó lett elemésztve. Tényleg volt ekkora hatalma a Császárnak, vagy pedig valahogyan máshogyan oldották meg? Nem volt benne biztos, hogy akarja tudni a választ, saját maga inkább boldog tudatlan lett volna ebben a kérdésben. A biztonság kedvéért azért vett mintákat ezekből is, főleg, ahol érzékelt DNS mintákat is, majd haladt tovább. Hamarosan pedig megérkezett a meteorológiai állomáshoz, aminek a környékén olyan nyomokat is látott, hogy a sith ivadékok itt jártak azóta már, hogy a katasztrófa megtörtént, az egyik ilyen vornskra hasonlító tetem maradványai erre utaltak. Nem volt meglepő számára, hogy ezek elkezdték egymást felzabálni, hiszen semmi más nem volt itt, most saját magát és a még ide érkezőket leszámítva. Emiatt most megállt egy kicsit, hogy hallgatózzon és füleljen, de mivel egyelőre a szélen kívül semmit sem hallott feltételezte, hogy nincsenek kint az utcán további ivadékok. Persze az épületben lehetnek, így a fénykardjait a kezébe vette, hogy attól, hogy kint nincsenek a dögök az épületben meghúzhatták magukat. Így fegyveresen, roppant óvatosan indult befelé, figyelve arra, hogy ne lephesse meg senki, vagyis inkább semmi.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

Kessia úgy döntött, hogy elindul az épületbe, ám mielőtt ezt megtehette volna, újabb látomás következett:

Újra elmosódott a szeme előtt a világ, ahogyan korábban, most is mindenki látta, attól függetlenül, hogy erőhasználó, erőérzékeny, vagy egyszerű személy volt az illető. Most a helyszín olyan volt, hogy nem lehetett megállapítani, hogy hol volt. Azt azonban mindenki megismerhette, hogy ősi sith rúnák, szimbólumok voltak a félhomályos földi alatti helységben, néhány helyen fáklyák égtek, vagy repülő fényt adó drone-k tették félhomályossá a helységet. Egy férfi, egészen pontosan a Sith császár állt a teremben levő oltár előtt.

Az oltárra a felette és némileg távolabb levő kis ablakból fény szűrődött be és vetült rá. Az oltáron néhány holocron és egy roppant érdekes kinézetű tőr volt megtalálható. Nem sokkal később egy páncélos férfi lépett be a helységbe, és hajolt meg a császár előtt. Aki már látta korábban Lord Xeth páncélját, akkor ő megismerhette, aki nem, annak várnia kellett addig, amíg a császár meg nem szólalt.

- Lord Xeth, végre ideértél! Azért hívattalak erre a bolygóra, mert megjutalmazlak szolgálataidért. A mai naptól kezdve a Császár Akarata vagy, és ehhez még egy rituálét is végre kell hajtanunk – mondta a császár.

Ezek után a látomás szertefoszlott és újra ott találta magát, ahol pillanatokkal korábban volt a látomás kezdetén.

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Még be sem tudott lépni az épület belsejébe, amikor újabb látomás szakadt a nyakába. Az Erő, vagy a bolygó nagyon, de nagyon el akart valamit mondani. Mivel tanult sith dolgokat – révén a mestere is az volt – megismerte a rúnákat, még ha elolvasni nem is tudta őket. Abban biztos volt, hogy sith dolgok, amiket a holocronok és a császár is alátámasztott. Mivel neki ügynökként szükséges ismernie a frakciók vezetőit, így megismerte Lord Xeth-et, amikor belépett a helységbe. A nagyúr kinevezéséről természetesen hallott és tudta, hogy nagyjából egy időben volt ezzel, ami itt történt. Most már biztos volt abban, hogy mi történhetett itt korábban és tényleg a császár okozta. A látomásnak is vége volt, így mehetett tovább. Volt egy olyan érzése, hogy nem ez volt az utolsó látomás, amit látott, így inkább útjára engedte a kutaszdroidot is, hogy segítsen a feltérképezésben, és tartsa figyelemmel a környéket. Remélhetőleg a sith ivadékok nem akkor fogják megtalálni, amikor éppen látomást lát. A droid jött vele az épületbe, aminek a falai eléggé romosak voltak. Olyan volt a hely, minta évekkel, évtizedekkel ezelőtt hagyták volna el. Bármit is tett a Császár a rituálé során, nem volt jó hatással az épületekre sem. A kutaszt előre küldte, hogy az vizsgálja és találja meg a központi teremig, amit végül is sikeresen meg is oldott. Ott nagyjából olyan állapotok fogadták, amire gondolt is korábban, hogy semmi sem lesz működőképes állapotban. Itt is minden romokban, mintha nem alig pár hónapja történtek volna az események, hanem évtizedekkel ezelőtt. Azért remélte, hogy fog adatokat találni, így nekilátott annak, hogy szétszerelje a gépeket, legalább is megnézze azt, hogy a bennük levő adattárak, memóriák is olyan pocsék állapotban vannak-e, mint a számítógépek, vagy valamivel jobb és akkor azokat még mindig fel lehetne valamennyire használni. Csak néhányat szándékozik átnézni, utána pedig majd menne is tovább, hogy a többi kinézett épületet is megnézze.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Kessia nem igazán talált olyan dolgot itt, ami így ránézésre használható lett volna, bár nem is voltak az adathordozók olyan rémes állapotban. Talán olyasvalaki, akiért hozzá működésre tudja bírni. Noha saját maga is kapott ilyen irányú képzést, de ennyire bonyolult és hosszú munkába itt nem akart belefogni, ez napokba, vagy tovább is tarthat. Arra viszont nem volt ideje, így fogta magát és elindult visszafelé, ezeket pedig az övébe, ruhájába rejtette. Szereznie kellene egy jó táskát az ilyen esetekre, már múltkor is eszébe jutott, de még nem jutott el addig, hogy efféle tárolót szerezzen. Most utasította a kutasz droidot, hogy az kövesse és kocogó tempóban indult kifelé, annyi ideje nem volt, hogy sétálgasson és nem is akart ezen a helyen maradni túl sokáig annak a fényében főleg nem, hogy már két látomása is volt, ami igazából háromnak felelt meg. A következő épület ide az egyetem épületének kutatólaborja volt, ez talán még érdekesebb lehetett, mint ez a hely. Nagyjából egy, másfél kilométeres távra volt mindez, így annyira nem is vészes. Mivel a droid gyorsabban tudott mozogni, mint ő, így most is előreküldte, hogy figyelje a környéket és majd úgyis visszajelez, hogyha valami gond van és valami élőt lát, észlel. Addig is saját maga kellemes kocogó tempóban haladt az egyetem felé. Többek között széles többsávos utak mellett haladt el, meg néhány egykori park romjait is érintette. Végül elérkezett a legnagyobb nyugalomban az egyetemhez, amit egykor úgyszintén valamilyen park vett körbe, de mostanra csak kiszáradt tó, csatorna és fatörzsek fogadták az alakváltót. Ha nem lett volna fájdalmas az alakváltása, akkor lehet, hogy egyszerűbb lett volna madárformában végigrepkedni mindenfelé, gyorsabb és kisebb az esélye arra, hogy valamelyik ivadék elkapja. A kutasz sem jelzett egyelőre semmit, bár a város távolabbi részéből a nő már hallotta, hogy állatok üvöltenek, szóval itt voltak az ivadékok a közelben. Nem tudta, hogy mire számítson velük kapcsolatban, így elkerülte volna a találkozást, ezért is igyekezett inkább az épület irányába, mi a holoprojectora szerint a következő célpontvolt.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

Kessia végül megérkezett az épülethez, amit a holoprojectore jelzett, szerencsére nem volt messze. Ám a korábban hallott lények egy része elő is került. Az épület előtt négy megtermett póniló nagyságú kutyaszerű lény várta, amik nem is nagyon várakoztak sokáig, amint kiszúrták már messzebbről a nőt azonnal támadásba lendültek, ám ekkor…

Egy újabb látomás… Kessia először csak sötétséget látott, majd csillagokat megjelenni. Láthatták a saját csillagködüket először, a jellemzően kék csillagokkal, kék kozmikus fényekkel. Majd azt a lángoló madarat, amint megjelenik a ködben, ezúttal nem vörös ként, hanem ő is kék volt. A sikolya, rikoltozása a csillagköd minden bolygóját elérte, káosz, félelem töltötte meg az emberek és mindenféle lény szívét. A madár kitárta a szárnyait, láthatták, ahogyan az Erő körülötte kavargott, a Császár is szembenéz vele, majd mindenféle kozmikus erő támadja meg és tépte darabokra.

Normális körülmények között ilyen csillagászati mértékkel nagyon sokáig kéne, hogy tartson, de a Kessia  érezhette, hogy ez pár óra alatt végbemegy, vagy még kevesebb. A lény pedig eltűnt. Amint ez megtörtént szinte minden lakott bolygó felett furcsa hajók jelentek meg és újabb háború tört ki. A képek alapján a furcsa hajók és homályba vesző harcosaik bolygók százait, ezreit irtották ki, megannyi halott világot hagytak maguk mögött, halált, a semmit, a birodalmak, frakciók összeomlás szélén, mindenhol fejetlenség.

Ezek után eltávolodtak a csillagködtől és nagyobb léptéket láttak, a teljes galaxisukat, ahogyan az két részre szakadt uralom szempontjából. Az egyik felét azok uralták, akik megtámadták a csillagködöt, a másik felét pedig olyan lények, amikhez hasonlót se nagyon láttak korábban. Gigantikus háború, káosz, halál, üresség, az egyik faj éppen hódította a csillagködöt is, a másik pedig még mindig csak bejutni próbált. Időben ugrás lehetett, a háború lángjai szépen elmúltak először a csillagködben, majd a galaxisban. Ezek után a csillagok kezdtek kihunyni, míg végül az egész galaxis sötétségbe, semmibe borult…

Szerencsére valamilyen oknál fogva ellenfeleit is megzavarta mindez, így a kutyaszerű lények zavartan akadtak meg a támadásban majd rázták meg a fejét nem értően, hogy mi is történt itt, illetve egymás felé pillantottak zavartan, a farkukat behúzva, láthatóan bármi is volt ez zavarta őket és féltek tőle. Így azonban abbahagyták a támadást egy időre…

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Innen már tényleg nem kellett sokat tovább mennie, mert hamarosan meg is pillantotta az épületet, ahova mennie kellett. Az előtt levő négy állatra pedig már korábban felfigyelt köszönhetően annak, hogy a kutaszdroidja mutatta, hogy lesz ellenállás, így minderre már felkészült. Ahogyan látásból kiszúrta, hogy mik ezek a dögök, ha nem tudta volna, hogy a bolygóra a Birodalom sith ivadékokat szór, akkor is megmondta volna, hogy ezek azok. Éppen ezért nem is szándékozott pisztollyal nekik menni, még az is lehet, hogy ezek fénykard állóak, nemhogy csak sugárpisztoly állóak. Mindkét vöröspengés fénykardját aktiválta és támadóállásba állt, amikor a hatalmas állatok rohanva elindultak felé. Már készült volna támadásra, amikor éppen a lehető legrosszabbkor egy újabb látomás következett. Egy sokkalta durvább és komplexebb, mint a korábbi. Az a múlt volt, ez a jövő lehetett, ahogyan látta egymást váltják ezek. Itt ebben megint benne volt az, amit korábban is látott a császárral kapcsolatos, de most tovább ment az egész. Minden sokkalta gyorsabban zajlott, mint kellett volna és életében először volt alkalma látni azt, hogy mi van a Csillagködön túl. Ami itt bent volt semmiség volt ahhoz képest, ami kint és valakik érkezni fognak, nem volt bíztató az sem, hogy a háború mindent elemésztett odakint. Ez még a korábban látott gépistenek ébredésénél is baljóslatúbb volt. De mivel épp harcban állt igyekezett a lehető leghamarabb lerázni magáról mindezt, szerencsére véget is ért, és a legnagyobb meglepetésére a sith ivadékokra is hatással volt az egész. most nem gondolkodott a látottatok, ha ennek vége, akkor lesz ideje meditálni rajta, de addig is inkább igyekszik azelőtt véget vetni a harcnak, hogy azok a dögök is a hatása alá kerültek a látomásnak. Nem gondolkodott azon, hogy miként és miért a lényeg az volt, hogy nem érték el és nem ölték meg, amíg a látomás alatt volt. Addig is igyekezett véget vetni a harcoknak azelőtt, hogy azok tényleg elkezdődhettek volna. Így a két fénykardjával lendült a lények felé, hogy mihamarabb végezhessen velük, bízva abban, hogy nem fénykardállóak.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Amit Kessia azonnal látott a lények mozgásán, hogy nem egyszerű dögök voltak, hanem intelligensek is, bár ez általában nem volt meglepő az ivadékoknál. Nem állatias ösztönökkel igyekeztek taktikát használni, hanem tudatosan azok után, hogy a nő aktiválta a fénykardjait. Biztos volt benne, hogy a másik kettő megismerte azt és pontosan tudták, hogy miről van szó. Ha nem lett volna fájdalmas, akkor kipróbálta volna azt is, hogy leveszi a sisakját és arany-vörös szemekkel néz rájuk, hogy sithnek higgyék, hátha megismerik azt és nem támadnak. Bár ebben nem reménykedett, okkal lehettek a bolygón. A nő azonban fürge volt és remekül bánt a két karddal, így az őt becserkészni kívánó négy sith ivadékból kettő elkövette azt a hibát, hogy két oldalról próbált ráugrani. A nő könnyed mozdulattal tért ki előlük, majd egy-egy könnyed vágással vetett véget a két ivadék életének, amik igazából roppant kedves módon valójában önmaguk életének vetettek véget, hogy nem tudtak megállni, és ezáltal ráfutottak a fénykardra. Saját maga ezzel nem foglalkozott, így legalább kevésbé volt energiaigényes. A másik két ivadék igyekezett úgy mozogni, hogy az egyik szemben, a másik Kessia háta mögött legyen, szerencsére a nő készült erre és direkt úgy mozgott, hogy ezt ne tudják kivitelezni, éppen emiatt szándékosan behátrált a hozzá legközelebb álló épület oldalához, hogy ezt ne tudják megtenni a dögök. Láthatóan és a gyenge Erőn át érezhetően frusztrálta a két állatot, hogy ezúttal nem ők a legokosabbak ezen a helyen. Ezen pedig elmosolyodott a sisakja alatt, azzal, hogy állatként kezelte a lényeket sikerült is kizökkentenie őket, most már csak az volt a kérdés, hogy vannak-e olyan okosak, hogy elmeneküljenek, bár remélte, hogy nem, mert akkor többen jöhetnek vissza. Szóval bízott abban, hogy kellően ostobák lesznek ahhoz, hogy itt maradjanak és ketten próbálják megölni, ami esélyes, szinte biztos, hogy azzal jár, hogy alulmaradnak az alakváltóval szemben, aki így is megölte már két társukat. A két lány egyelőre habozott, de Kessia eléggé biztos volt abban, hogy pillanatokon belül kifog derülni, hogy mit fog tenni a két ivadék.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

A két lény végül is úgy döntött, hogy nem fog kockáztatni és mivel nem sikerült a nő közelébe sem jutni, inkább otthagyják, mert a fénykardok túl veszélyesek voltak a számukra. Éppen emiatt szépen lassan elhátráltak, anélkül, hogy hátat fordítottak volna Kessia-nak, majd amikor jó pár méterre voltak, akkor tették meg mindezt, ám pár lépéssel később megtorpantak, és már a nő is tudta, hogy miért. Újabb látomás következett:

Az már feltűnhetett a nőnek, hogy a látomások váltakoznak, egyszer a múlt, egyszer a jövő az, amit megmutat az Erő, vagy ki tudja, hogy micsoda. Így most megint a múlt volt az, ami következett. Egy bolygót lehetett látni, egy csodaszép, zöld-kék bolygót az űrből. Annyi bizonyos volt, hogy nem a Samorah volt az, hanem valami más. A bolygó erdőkkel, dzsungelekkel, tavakkal volt vele.

Egy csodaszép ősi várost lehetett látni, romokkal, illetve új épületekkel, amiket határozottan nemrég húztak fel. számtalan ember, illetve más fajba tartozó személy, akik meditáltak, gyakoroltak – harcművészetet – olvastak, tanultak, földet műveltek, az Erő fortélyait gyakorolták. Még egy laikus számára is egyértelmű volt, hogy valamilyen rend, vagy Erőhasználó társaságról volt szó.

A következő pillanatban három személyt lehetett látni, akik e felett őrködtek, bár az uralkodni talán jobb szó volt. Kint minden békésnek tűnt, de a három vezetőt a sötétség ölelte körbe, kettőt végtelen sötétség, a harmadik ingadozott. A harmadikat a későbbi képeken nem is lehetett látni, A fő vezető nő és a vele levő férfi, a tanítványa menekülni készültek, mindent felpakoltak és hajóval próbálták elhagyni a bolygót és a rendszert valami miatt.

Azonban nem jutottak túlságosan messzire. Még ki sem értek a bolygó légköréből, amikor olyasvalami történt, amire Rhen Vhar óta nem volt példa. Négy Szuper Csillagomboló lépett be a rendszerbe. A Hala – a Birodalom zászlóshajója és Cithe Főadmirális hajója – , a Shadow Hand – Lord Xeth hajója – , a Revenant – Lord Organa hajója – illetve a Dauntless – Lord Hiuval hajója. Aki volt a háborúban, vagy foglalkozott vele megismerte ezeket a hajókat.

Mondani sem kell, hogy ekkora túlerővel szemben egyetlen diplomata hajónak nem volt túl sok esélye. Nem is kellett sok idő mire a hajó már a Hala-n volt az egyik hangárban. Lord Organa személyesen hajította ki a megölt tanítvány tetemét a hajóból, Lord Hiuval pedig a nőt cipelte ki, miközben Lord Xeth figyelte őket a hajó oldalától. A páncéljaik alapján – aki tudta, hogy milyenek a páncélok – megismerte őket, ha valaki nem, akkor csak három páncélos alaknak tűntek.

Odakint a hangárban a Császár várakozott és a nőt előtte térdeltette le a három nagyúr. A császár csak a megszokott páncéljában volt, így az arca is tökéletesen látszott, ő nem fáradt azzal, hogy elrejtse azt. A császár kapta le a nőről a csuhát, így egy fiatal, szőke nő látszott alatta. Aki szinte megszólalásig hasonlított Lady Lyra Stradd-ra, Lord Xeth jobb kezére, csak ez a nő jócskán fiatalabb volt. Ezt azok ismerhetik fel, akik tudják miként néz is Stradd.

- Kreia, Kreia, Kreia… bújhatsz bármilyen külső mögé, tényleg azt hitted, hogy elbújhatsz előlem? – kérdezte némileg gúnyos éllel a Császár. – Az, hogy a Jedi tanácsot elárultad és otthagytad egy dolog, hogy után sith lettél és a Sötét Tanács tagja az dicséretes. De az, hogy a Birodalmat és ENGEM is elárultál az nem maradhat büntetés nélkül. Hamarosan kiderül, hogy a meséd, hogy halhatatlan lettél mennyire igaz! Vigyétek!

A látomás után az ivadékok is nyüszítve tértek magukhoz és most már tényleg igyekeztek elrohanni…

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Kessia kicsit sajnálta, hogy volt esze az ivadékoknak, mert azonnal elkezdtek hátrálni tőle, majd meg is fordultak. Ekkor majdnem hirtelen indíttatásból utánuk hajította a két fénykardot, hogy megölje őket, amíg menekülni próbáltak, de újabb látomás következett. Természetesen ügynökként, hírszerzőként és orgyilkosként tisztában kellett lennie az államok vezetőivel és ő maga is részt vett a háborúban, még akkor is, ha csak black ops küldetéseken és nem pedig élesen a frontvonalon. A bolygó szépsége és a régi romok nem igazán hatották meg, ahogyan az erőhasználó kommuna sem. Amikor a vezetőket látta az már érdekesebb volt, sötét oldali vezetők egy láthatóan békés és semleges helyen? Az egész ott már komolyan érdekes lett, amikor meglátta a négy hajót egy helyen, egy aprócska kicsi ellen, ami igazából még el is tudott volna szökni, ha nem küldenek ki vadászokat, de a végkimenetelt sejtette, és valóban az is lett. Saját maga megismerte a három nagyurat, akik manapság a Hatalom Triumvirátusát alkották, efféle hírek nem kerülik el az Örök Birodalom császári udvarát sem és Kessia figyelmét sem, akinek pedig ez feladata is volt, hogy ezekkel tisztában legyen. Néha elgondolkodik azon, hogy fizetésemelésre lenne szüksége. Azonban a Kreia név nem mondott neki túl sokat, nem volt ismerős. A Császár azonban ismerte a nőt, aki egykor volt Jedi és Sith is, jedi tanács és sötét tanácstag is. Szép pályafutás, azonban még így sem volt ismerős a nő, valószínűleg valami öreg, aki visszatért a halálból, a maguk fajtánál ezt soha sem lehet kizárni. Az arc azonban ismerős volt, rögtön megismerte, csak ez 20 év körüli nő volt, míg Lady Stradd a duplája felé közelített. Érdekes, ahogyan a halhatatlanságáról szó dolgok is. De most ezzel nem volt egyelőre ideje foglalkozni, mert a látomás véget ért, a két ivadék pedig ott volt még a közelben és menekülni akartak. Akkor most viszont már tényleg nem várta ki mindezt, hanem deaktiválta a fénykardokat és a két ivadék felé hajította, amikor a közelükben volt, akkor aktiválta azokat és a két ivadék holtan terült el. Ezek után már majdnem telekinetikával reptette magához vissza a kardokat, mire rájött, hogy itt nem biztos, hogy menne, így gyalog ment oda, majd miután visszavette őket futva indult az épület felé, a korábban látottakon gondolkodva.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Sietve felkapta a fénykardjait, és tényleg lóhalálában rohanva ment az épülete felé, ahova mennie kellett a következő adatok szerint. Már itt volt hozzá nagyon közel, amikor belefutott az ivadékokba. Most, hogy már nem kellett harcolnia volt egy kis ideje gondolkodni a látomáson is. ennyire részletes adatai nem voltak a Birodalom belügyeiről, de az, hogy a Császárt ennyit látták egyértelművé tették a számára, hogy biztosan volt köze a dolgokhoz és minden, amit lát összefügg azzal, ami a bolygóval történt, meg persze a közeledő ciklusváltáshoz. A hogyant még nem tudta, de volt egy olyan érzése, hogy hamarosan tudni fogja, ha a látomások ugyanilyen sűrűséggel érkeznek. Bárki is volt a nő nem irigyelte, hogy a Hatalom Triumvirátusa volt utánuk küldve, kíváncsi lett volna, hogy még él-e a másik, vagy már végzett vele a Császár. A Császár, aki közel tízezer évig alig mutatkozott, az utóbbi időben nagyon sokat és láthatóan nyíltan be is avatkozik a dolgokba, ahogyan a nagyurak is. Igaz, amíg nem az ő útját keresztezik, addig nem nincs gond. Igazából nem is tudta még, hogy de annak köszönhetően, hogy megismerte Akmult akaratlanul is összeforrt velük a sorsa. A rövid rohanás után már ott is volt az épületnél, ahova mennie kellett. Ez sem volt sokkal jobb állapotban, mint a meteorológiai épület, vagy bármi más a városban, valószínűleg az egész bolygón. Éppen emiatt az ajtót nem volt túl nehéz kinyitnia és bejutni az épületbe. Mint az előbb is, a biztonság kedvéért a droidot küldte előre, hogy az fedezze őt, vagyis derítse fel, hogy mi van itt, nehogy olyasvalamibe fusson bele, amibe nem kellene. Az épületben rögtön több test maradványt is látott, azonban kellemes meglepetésre volt hátizsák is az egyiknél, ami úgy-ahogyan egyben maradt. A korábbi adatkártyákat áttette abba a táskát pedig felkapta a hátára. Máris sokkal könnyebb volt, hogyha több mindent kell magával cipelnie. Közben a HoloNet-en lekérte az egyetem dolgait, amint megvolt a helység, akkor el is indult abba az irányba, miközben hallgatózott, és a szemeivel is figyelt, hátha meglát, meghall valamit, aminek nincs itt a helye, saját magán kívül persze.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

Kessia végigbaktatott az épületen, követve a nyomot, vagyis inkább az útvonalat, ami megvolt adva a lementett térkép között. Hamarosan pedig meg is érkezett ahhoz a szárnyhoz és emelethez, ami az adatok szerint a szerverhelység volt, illetve az, ahol a komputereket és terminálokat tartották. Ezek sem voltak jobb állapotban, mint a korábbiak első látásra. Ám mielőtt nekiláthatott volna annak, hogy komolyabban megnézze ezeket újabb látomás következett:

Ahogyan az a korábbiak alapján kiderült és valószínűleg egyértelmű lett, hogy a múlt és a jövő váltakozik, akkor ennek a látomásnak ezúttal a jövőnek kellett lennie. Ez az előzőek éles képeihez képest közel sem volt az. Sokkal inkább álomszerű, elmosódott, sok esetben kivenni sem lehetett az alakokat az elején. Olyasmi képek voltak, amikor elragadnak embereket, érezni lehetett a félelmüket, ijedtségüket, sötétséget – nem az Erőben – ahogyan nem látnak semmit, de mégis utaznak valahova.

Ezek után némileg élesedett a kép, mert már jobban kivehetőek voltak az alakok. Egy börtönben voltak, elég nagy, aréna szerűségben, a helyet nem lehetett megmondani, hogy merre, mert a hely fedett volt, de körkörös alakú, belül homok és néhány helyen nagyobb oszlop is. A nézőtér, ha volt is, nem látszott, a helyégben pedig legalább száz személy látszott, ahogyan bilincsekkel és láncokkal a falhoz voltak láncoltak. Volt, aki a lábán, volt akit a kezével, vagy épp a nyakánál fogva.

Férfiak és nők vegyesen, ami feltűnő lehetett, hogy mindenki humanoid volt, főleg emberek, vagy vörös bőrű urdrarrok, esetleg urdrarr vérű személyek. semmi idegen, semmi más faj, csak ezek. A jelenlevők jelentős részének pedig a nyakán még olyan blokkoló is, amivel nem képesek Erőt használni. az egyik legfeltűnőbb rab egy urdrarr nő lehetett a legtöbbek számára, Nelrae Parsha, a jedi tanács egyik tagja, már aki ilyen körökben ismert és megláthatja.

A korábbi látomások elég személytelenek voltak, de ez nem. Mindenki láthatott ismerőst a rabok között. Kessia az egyik magasabb rangú Czerkás tisztviselőt látta a rabok között, Miin Lucky legjobb barátját, aki úgyszintén rohamosztagos volt és ő is dezertált, és még életben volt. Kaylyn egy sith-et láthatott, akivel többször is sabaccozott a Hala fedélzetén. Shuur egy magasabb rangú sith varázslót – vörös urdrarr – látott, akit jól ismerte, a mestere szövetségese volt és többször próbálta rávenni a lányt, hogy legyen a tanítványa és udvarolt is neki. Chamm egy gyerekkori jó barátját láthatta, akivel azóta is tartja a kapcsolatot. Fiwi az egyik üzleti partnerét láthatta, akivel a kezdetek óta üzletel és szállítja az árúit. Alt’or a nagybátyja szeretőjét látta a rabok között, akit a teljes klánjuk hamar megszeretett, még úgyis, hogy külvilági volt és a birodalomból dezertált a háború alatt. Edric pedig Rhyssa-t látta, bár ez furcsa volt, mert egyik pillanatban a vörös nő volt az, a másikban egy urdrarr nő.

A képek után egy furcsa szimbólumú ruhákban/csuhákban levő alakok jöttek be. A külső szimbólum a Köztársaság Végzete nevű terrorszervezet szimbóluma volt, így könnyedén felismerhető, mert már a teljes Csillagködben végeztek terrorcselekményeket, többen találkoztak is velük személyesen. A belső jel viszont már rejtélyesebb volt és valószínűleg kevesebben, vagy senki sem ismeri meg, az Rhand Varázslóinak szimbóluma volt. Ezek az alakok elkezdtek hozzáérni a rabokhoz, csak megérinteni őket bárhol a testükön.

A legtöbbeknél semmilyen reakció nem volt erre, viszont jó néhányan meglepett, félelemmel teli arcot vágtak az érintés után és olyan lett a tekintetük, mint akik épp látnak valamit. Akiknél nem volt reakció lemészárolták őket, csak a többieket hagyták életben. A látomás itt szerte is foszlott…

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

*Rátok bízom, hogy ennél jobban milyen kapcsoltban vagytok az illetővel, illetve azt is, hogy az férfi, vagy nő, révén ugye SW-ben annyira nem számít, hogy ki milyen fajhoz/nemhez vonzódik.

---

Végre valahára megérkezett oda, ahova mennie kellett. Egészen addig a pontig meglehetősen unalmas és egysíkú volt itt minden. Itt bent nem volt már nyoma annak, hogy a sith ivadékok itt bent jártak volna. Szerencsére abban nem volt nehézség, hogy eljusson a megfelelő szárnyba és szintig. Akkor itt volt az ideje annak, hogy itt is nekiálljon gépeket szerelni, de még mielőtt beléphetett volna a helységbe újabb látomás következett. Most már nem érte meglepetésként, mert számított minderre, a korábbiak után pedig arra is, hogy váltogatja egymást a múlt és a jövő, így most ez akkor a jövő lehetett azok alapján. Határozottan emberrablások voltak, amiket látott, ha gyilkosság lett volna, az nem így nézett volna ki. Hamar kiderült, hogy tényleg, mert meg is jelentek a foglyok egy aréna szerűségben, a falhoz láncolva. Semmi idegen, emberek mindannyian, meg urdrarr-ok, legalább is annak tűnt mindenki. A KV és a Rhand szimbólumait megismerte, ahogyan több ismerős személyt is látott a rabok között, többek között a jedi tanács egyik tagját, volt egy másik alak, aki határozottan sithnek nézett ki, bár nem mondta volna meg, hogy hova is tartozik, illetve Quillan őrnagy a Havoc Squad katonája, az Alkony század parancsnoka, köztársasági háborús hős. Ezeken felül a Czerka egyik alkalmazottja, akivel személyes kapcsolata is volt, beszélgettek többször és a fiatal nő egészen kedves volt. Annyira vegyes volt a társaság, hogy nem tudta összekötni az itt levőket, hogy kik lehetnek és miért vannak itt. Az a része nem kifejezetten érdekelte, hogy a személyek kicsodák, az inkább, hogy a rabokat mi köthette össze. Végül a bejött csuhások hozzáértek a rabokhoz. Érdekes volt, hogy egy részük adott reakciót, más nem. Akik nem azokkal végeztek. Mégis mi a fene folyik itt?! Egyelőre nem tudta választ, de a látomás véget ért és noha szívesen merengett volna ezen, ideje volt dolgozni is egy kicsit, hogyha már emiatt küldték ide. Így neki is látott annak, hogy megnézze van-e még működő gép, bár nem nagyon reménykedett benne, ha pedig nem volt, akkor újra jöhet az a módszer, hogy szétszed néhányat és az adatkártyákat, adathordozókat bepakolja majd a táskába, ahogyan korábban is tette, aztán majd a technikusok és droidok foglalkoznak vele.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Az igazat megvallva Kessia kezdte az itteni munkát meglehetősen feleslegesnek érezni, hiszen volt egy olyan érzése, hogy semmit sem fog találni, nem lesz az adatok között sem semmi, amiket esetleg most elvisz a technikusoknak. A látomások ugyanis egyértelműen arrafelé mutattak, hogy az Erő okozta, vagyis a Császár, ahhoz pedig nem igazán lesz semmilyen adat sem, az Erő nem volt mérhető, maximum a koncentrációja, mint amikor megvizsgálják a gyerekeket, hogy jók-e Jedinek, vagy épp Sithnek. De kételkedett abban, hogy egy birodalmi bázison lett volna ilyen. Azt még ő is tudta, hogy a Birodalom igyekszik költséghatékonyan működni, azaz, ha egy moff – bár bennük kételkedett – vagy egy kormányzó, aki Sith nem áldozott a saját vagyonából pénzt dolgokra, akkor átlagos, silány minőséget kaptak. Ez a hely pedig nem tűnt a technológia fellegvárának. Közben egy szép nagyot rúgott bele az egyik gép oldalába, hogy lejöjjön az elülső fala. Nem kellett finomkodnia, úgysem arra ment ki a játék, hogy egyben maradjon minden, ezek már csak kacatok voltak. ha lett volna itt rendesen Erő, akkor úgy oldotta volna meg a dolgokat, hogy telekinetikával lereptet mindent a gépekről és aztán ki a memória chipeket, vagy kártyákat. Semmihez sem kellett volna hozzányúlnia. Erre most a porban és mocsokban ücsörög, mint egy technikus és kénytelen a puszta kezével szétszerelni, vagy éppen szétrugdosni ezeket. Felsóhajtott, sima egyszerű technikust is küldhettek volna ide néhány égosztagossal. Mindegy, elvégzi, ami miatt ide küldték, de remélte, hogy gyorsan fog még azelőtt, mielőtt újabb és újabb látomásokat kap telibe. Boldogan meglett volna nélkülük is, de majd a lánynak szól, ha még nem kapták el, hogy ne nagyon utazzon a közeljövőben. Kissé megvágta az úját az egyik géppel, de legalább a memória kártya kijött. Odahajította a táskához, amit a terem közepén hagyott majd ment a következő terminálhoz és számítógéphez, hogy abból is kiszedje, ami még használható.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

Kessia sikeresen széttudta ütni és rúgni ezeket a gépeket, hogy kinyerje belőle az adathordozókat, amik most is olyan állapotban voltak, mint korábban. Hamarosan végzett is, mert nem volt túl sok dolog, amit ki tudott szedni, itt kevésbé volt védett helyen minden, mint a meteorológiai központban, így nagyobb volt a károsodás is. Így emiatti is hamar végezni tudott. Mikor indult volna, akkor egy újabb látomás következett…

Ez ezúttal megint élesebb volt, most sem volt senki fizikailag jelen, csak külső szemlélőként látta a történéseket. Nem volt álomszerű, hanem tényleg olyan, amilyen lehetett. A helyszín határozottan a Samorah volt, a bolygó immáron olyan állapotban volt, mint jelenleg, halott, sivár. Úgy tűnt, hogy a múltbéli események össze-vissza vannak, hiszen azt még mindig nem látták, hogy miként is lett ilyen a bolygó, mert most azon esemény után voltak mindezek. Az első képeken az látszott, hogy egy Birodalmi szimbólummal ellátott lambda osztályú sikló szállt le az egyik város mellett.

Talán a főváros volt, vagy valamelyik nagyobb, nem lehetett pontosan megmondani ennyiből, tekintve, hogy senki sem ismerte annyira a bolygót, hogy erre képes legyen. A sikló ajtaja kinyílt, először két magas rangú fekete páncélos becsületőr szállt ki belőle. Azt, hogy ezek micsodák természetesen csak azok ismerik meg, akik a Birodalmat szolgálják, vagy éppen jártasak a birodalmi kultúrában. Ezek után a siklóból a megbilincselt Kreia repült ki és landolt arccal előrefelé a szürke porban. Eléggé megviseltnek tűnt a korábban látott képekhez képest.

Őt Lord Ograna követte, természetesen páncélban. Majd még azzal sem fáradt, hogy kézzel nyúljon a nő után, az Erő segítségével rántotta fel a másikat. Legvégül pedig személyesen a Császár. A kis kompánia egy a közelben levő romos templomhoz mentek, ott pedig az egyik épülethez. Az a benti kinézete alapján sith templom, vagy építmény lehetett korábban. Az egyik nagyobb csarnokot választották, aminek a teteje félig be volt omolva, így a nap sugarai félig besütöttek ide.

Az látható volt, hogy Kreia nem igazán tudott megállni a lábán, így attól sem kellett tartani, hogy elrohan, de még így is a falhoz lett láncolva. Valamit mondott, üvöltözni próbált, de nem lehetett a hangját hallani – aki értett ősi sith nyelven az le tudta olvasni a szájáról, hogy a császárt átkozta és küldte el a peremvidéknél is rosszabb helyre. Az egész végén pedig a Császár belekezdett valamilyen rituáléba. Kreia-ból fényes, belül ragyogó hófehér, de kívül romlott sötétvörös fényben ragyogó vonal kezdett kiszállni a nőből, amit a Császár egyenesen Lord Organa-ba irányított.

A folyamat valószínűleg elég sokáig tartott, így gyorsítva látta mindenki, Kreia öregedni kezdett, egyre jobban aszódott, míg végül egy élő múmia lett, az egész végén pedig végül öregségben elhunyt. Amikor eggyé vált volna az Erővel a Császár közbelépett és a nő lelkét egy fekete-vörös kristályban ejtette foglyul. A folyamat végén még Lord Organa is megtántorodott és fél térdre zuhant, a mozgása és mozdulatai alapján teljesen ki volt merülve és erős fájdalmai is lehettek.

- Én megmondtam Kreia, hogy kizárt, hogy halhatatlan legyél… de neked köszönhetően Lord Organa az lett. Kelj fel barátom, ettől a pillanattól kezdve az új rangod a Császár Hatalma! – mondta a férfi.

A kristályt egy jelöletlen fém ládába tette, majd lezárta azt, a csapdába ejtett lélekkel együtt. Ezek után a kompánia elindult kifelé, valószínűleg vissza a sikló irányába. A látomás pedig szertefoszlott.

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

A dolgok szétverése és szétrugdosása – ami igazából a sötét oldal miatt még jobban is illett hozzá, mint az, hogy szépen szétszereli őket. ha nem lett volna túl fontos az, hogy legyen mit tovább vinnie, akkor valószínűleg fogta volna és végighajította volna a két fénykardját a terem két szélén és marad a helységből, ami marad. Valószínűleg nem sok, de ezt sajnos nem tehette meg. De szerencsére kellően sok mindent tudott kiszedni, így már indult is volna, vagyis felállni a földről, amikor az újabb látomás következett. Most itt voltak a bolygón, nem merte volna 100%-ra mondani, hogy a Samorah város melletti képeket láttak, annyira nem hasonlított erre a helyre. Ő maga felismerte a becsületőröket, az Törvény és Igazságszolgáltatás szféra tagjait, akik maguk voltak a törvény, a bírók és esetenként a kivégzők is egy személyben. Lord Farrirr emberei. És itt volt Kreia, ahogyan Organa és a Császár is. Volt egy olyan érzése, hogy ez lesz Kreia búcsúja. Nem igazán érzett sajnálatot a nő iránt, sőt inkább csak az lepte meg, hogy milyen sokáig tudott rejtőzni, bár a Császár maga se mutatkozott nagyon sokáig, ha minden igaz. A képek alapján úgy tűnt, hogy Kreia mégsem volt halhatatlan, de az nyugtalanító volt, hogy a hírszerzők és a pletykák igaznak minősültek, hogy Organa tényleg a Császár Hatalma lett és halhatatlansági rituálén esett át. Kreia pedig úgy tűnt, hogy többé nem fog gondot okozni, mert a lelke csapdába lett ejtve. Ezek olyanok lehettek a nő szerint, mint az Erőszellemek például Ruusan-on. Szívás. Közben a látomás ismét szétfoszlott, ha ez volt Organa-é, akkor volt egy olyan rossz érzése, hogy a bolygó volt Xeth-é. Noha sötét oldlai volt, remélte, hogy nem akarja az összes nagyurát halhatatlanná tenni a Császár, bár amennyire tudta ezek ketten és korábban Dorat volt ilyen. Már a három fő is hárommal több, mint egészséges. Mivel itt most már végzett és nem igen volt mit tennie, mit találnia, így akkor ideje volt az utolsó helyre elmenni, ami a kormányzói hivatal volt – avagy a moff „palotája” – egybekötve a katonai komplexummal. Így felkapta a hátára a táskáját és elindult kifelé az épületből, a kicsi kutasz droidot ismét előreküldi és saját maga is kocogó tempóban indul arra.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Az épületet szerencsésen eltudta hagyni, így el is indulhatott a központi épület felé. A droid itt kint már leszakadt tőle és gyorsabban kezdett el haladni a megfelelő irányba, révén neki is megvoltak a koordináták, hogy hova kell mennie. Az utcán ugyanolyan állapotok voltak, mint nem sokkal korábban, felhő sem nagyon volt, igazából várt volna egy kis csapadékot, de minden létező víz elpárolgott a bolygóról, így nem nagyon számíthatott arra, hogy bármilyen csapadék legyen itt, mert eléggé kellemetlen volt a szárazság, a száraz levegő a végtelen mennyiségű porral vegyítve. Ha nem lett volna túlságosan is fájdalmas az alakváltás, akkor bizonyosan olyan alakot vett volna fel, ahol nincs gond azzal, hogy port lélegez be, de most, hogy végre nem volt gyógyszerfüggő már nem igazán akart ezzel vesződni, bár a gondolat nagyon is csábító volt, hogy megtegye és adjon be magának fájdalomcsillapítót is. Megrázta a fejét haladás közben, nem erősebb volt annál, mintsem ezt megtegye. Amíg sétált, vagyis inkább kocogott közben figyelt és hallgatózott. A droid már úgyis előre haladt és közben visszaküldte a képet a nőnek, hogy minden rendben, a legegyszerűbb és leggyorsabb úton semmilyen ellenfelet sem lehetett látni. Mivel a droidnak csak ennyi volt a feladata, így ő most az épület körül körbe-körbe haladva várakozott. Az ennél mélyebb és jobb felderítést pedig Kessia úgyis saját magára hagyta, hogy azzal majd ő maga foglalkozik. Jobban szerette saját maga intézni ezeket, mintsem droidra bízni. Nem hiába kapott olyan képzéseket, amilyeneket, azokért elég keményen megdolgozott, így nem fog ellazulni és másra bízni ezeket. Ahogyan haladt, ha kilátott a városból, akkor próbálta azt a helyet keresni, amit látott korábban a látomásban. Talán még az a templom is megérne egy kutatást önszorgalomból. De először is a katonai adatok, utána ha még mindig itt akar maradni ezen a bolygón, majd akkor megkeresi és megnézi…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

Kessia közben azon gondolkodott, hogy majd el kéne menni megkeresni azt a helyet, ahol a legutóbbi látomás zajlott, de előtte még más feladata volt, amit teljesítenie kellett. Így emiatt igyekezett a moff birtokára, ami a katonai központnál volt, hátha ott találhat valamit. Az útja maradék része is teljesen nyugodt volna, nem futott bele semmibe és senkibe, amikor megérkezet a komplexumhoz, akkor újabb látomás következett:

Mivel, ha minden igaz most megint jövőbeli látomás következett, ennek fényében kevésbé volt éles, inkább álomszerű volt az egész, akárcsak a korábbi ilyesmi. Ezúttal nem ezen a bolygón voltak, ahogyan korábban sem, újfent külső szemlélőként látták az eseményeket, bár úgy, hogy fizikailag nem voltak jelen. Először sötét, félhomályos romos város látszott, az égen felhők, ami közül csak nagyon ritkán villant elő a nagyon fakó nap és valami sokkalta ijesztőbb annál, ami az égen volt látható.

Ezek után egy hatalmas ősi templomnak a romjai voltak láthatóak, belül hatalmas csarnok, nem lehetett megmondani, hogy a felszínen volt-e, vagy már a föld alatt. Félhomályos állapotok uralkodtak, benne oszlopok, különféle szimbólumokkal, ősiekkel, amik között furcsa módon senki sem láthatott, ismerhetett fel sith-et, ezek ősibbek voltak, mint a Sith Birodalom. Ugyanez volt igaz a templomra, nem sith volt, de nem is rakata – amikből azért néhány fennmaradt, így ismeretek voltak.

Valamilyen más fajnak lehetet egykoron a temploma. Némi fény volt, a terem végében egy trónus obszidiánból, mellette, a közelében tüskék, ezek is. az egész mögött egy fémből készült gömb. A csarnok közepén egy nagy oltár, ami körül kántáló csuhás alakok voltak, ugyanazt a szimbólumot – Rhand varázslói – viselték, amit egy valakin kívül senki sem ismert meg korábban sem. Az oltárra rá volt kötözve valaki, de nem lehetett megismerni, hogy kicsoda, nem látszott rendesen a faja, vagy a neme sem. A rituálé végén egyszerűen kivágták az illető szívét.

Ahogyan egy fiatal, még gyereknek tűnő személy – a magassága alapján – a még dobogó szívet a levegőbe emelte. Hirtelen minden megremegett, a csarnokban egy vöröses-fekete villanás történt, mintha a realitás szövete nyílt volna meg nyílt egy kapu valahova, amin keresztül egy sötét páncélos alak sétált ki. A csuhások és mások is, akik a terem sötétjében voltak most merészkedtek elő, áhítattal rogytak térdre az illető előtt. Az alacsony személy kezében a szív hamuként omlott ekkor össze és ő maga is letérdelt.

- Lord Rhand, mesterünk és útmutatónk, több, mint tízezer esztendő után újra az élők világában vagy, a holtak világába való száműzetésed után! – mondta ő is áhítattal.

A férfi minderre nem is szólt semmit sem, csak lassan, kimérten bólintott és végignézett azokon, akik itt voltak a teremben. A kezeivel mutatta, hogy álljanak fel. mindez pillanatokon belül meg is történt, amikor a férfi készült volna megszólalni – ezt mindenki érezte – hirtelen történt valami. Az egész épület megremegett, a tető néhány helyen beomlott, így látszott, hogy az égen természetellenes fények jelentek meg. ezúttal ismét hallani lehetett a Lángmadár vijjogását, de ezt most mindenki a fülével hallhatta, nem az elméjével. A Lángmadár felébredt! A látomás pedig itt ért véget…

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Az út meglehetősen egyhangú volt Kessia számára, nem történt semmi sem, sem a droid, sem pedig saját maga nem futott bele semmilyen olyan dologba, amibe nem kellett volna, nem érzékeltek semmit. Persze nem is nagyon várta igazából, hogy minden sarkon legyen valamilyen ellenfél, annyi sith ivadékot még valószínűleg a Birodalom sem szór ki ide, hogy minden sarkon legyenek, már csak amiatt sem, mert amennyire tudta a legtöbben inkább csak elpusztították a nem kellő lényeket, nehogy bárki is megtudja, hogy mire képesek. Ennek fényében nem is lehetett olyan sok lent, meg nincs is olyan sok Erőhasználó, aki erre képes ahhoz nézve, hogy valószínűleg mennyi sith rohangál a Birodalomban. Végül pedig csak megérkezett a komplexumhoz, aminek a közelében továbbra sem volt semmi sem, így teljesen nyugodtan indult volna befelé, amikor a következő látomás is kezdődött. Egy bolygót látott ismét az égen egy feketelyukkal, nem sok olyan bolygóról tudott, ami egy ilyen objektum körül keringett, konkrétan a Kessel volt ilyen, aztán nem nagyon tudott többről. Talán arra még lehettek bolygók, ki tudja. Ősi romok, nem volt az Ősi úthoz köthető, amennyire megtudta állapítani, nem a droidistenek vallásának nyomait találták meg, de itt megint itt voltak azok a személyek és valakit csak feláldoztak. Itt pedig olyasmit látott, amit korábban nem és nem is hallott róla, kapu nyílt valahova, ahonnan egy férfi jött elő, a ruházata alapján egy sith, de az egyik tag Rhand-nak szólította. A Lord is stimmelt a sithez, nem feltámasztás volt, az nem így néz ki, arról olvasott. Akkor e szerint ezek kaput nyitottak a túlvilágra, ahonnan a fickó csak kisétált?! Ez nem kifejezetten olyan dolog volt, ami mindennapos lett volna. azonban a látomásban volt egy sokkalta nyugtalanítóbb dolog, a rengés és utána az égen feltűnő jelenség és az, hogy ezúttal a saját fülével hallotta azt, hogy a Lángmadár vijjog és visít. Ő maga is tudta, hogy felébredt, a jóslat igaz lesz ezek szerint és idejük sincs túl sok. A látomásnak pedig itt vége is lett, azt pedig, hogy ez mit fog hozni sajnos már látták. Valahogyan az ébredést kéne megakadályozni, már ha lehetséges volt. kíváncsi volt arra, hogy vajon Zakuul lovagjai és a Scion-ok mit is fognak ezekhez szólni, hogy ők vajon látták-e mindezt, mert az is egy nagyon jó kérdés volt. De most még befejezni a küldetést. Megrázta a fejét és most már tényleg elindult befelé.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Most már tényleg megérkezett az utolsó látomáshelyére, így el is indult befelé. Közben most, hogy itt is minden teljesen nyugodt volt a látomáson is gondolkodott, míg nem kapta a nyakába a következőt, mert valamikor annak is lennie kellett. Amennyire feltűnt neki nagyjából egyforma időközönként váltják mindezek egymást. Belépve a katonai komplexumba az egy négyzet alakú épület volt, több blokkal ellátva, az első blokk, ahova beért egy úgyszintén több emeletes négyzet volt, hatalmas belső térrel, ami gyakorlópályának sem volt utolsó. Ezen az épületen túl hatalmas üres terek következtek, ahol a gyakorlatokat tartották minden reggel a katonák, járművek közlekedtek és lehetett egyik épületből a másikba eljutni, amik a hatalmas birtokon szanaszét voltak. Az egész kívülről fallal körülvéve, bár annak az esemény, ami itt történt eléggé megártott. Mivel a hely átkozottul nagy volt, így meg is állt azon a helyen, a csomóponton, ahonnan bármelyik épület elérhető volt kisebb-nagyobb sétával. Itt lekérte a HoloNet-ről a hely tervrajzát, térképét, hogy meglássa, hogy merre is van az, amit keres. amint megvolt az eredmény felsóhajtott, természetesen a legtávolabbi rész volt az, amit keresett, ami már-már kilógott a városból és a korábban ott levő erdőségbe nyúlt bele. Nos, ott ma már nem volt erődség, csak pusztaság. Egy valamiben már biztos volt, hogyha itt végez egy ideig bizonyosan nem lesz kilométer hiánya. A maga mellett lebegő droidra nézett, intett a fejével, hogy indulhat abba az irányba. Saját maga még vett egy mély levegőt, inkább sóhajtott, hogy újabb futás jött, hacsak nem akart az örökkévalóságig sétálni, mert járművet nem látott, nem talált, ami képes lett volna arra, hogy azt használva gyorsabban tudjon odajutni. Felmerült benne, hogy be kellene szereznie egy bikert, vagy hátast, amivel ez könnyebb, vagy alakot váltania, de az pedig ritka fájdalmas volt, így inkább maradt a futásnál, maximum másnapra fog minden fájni emiatt és kelleni fog egy jó forró fürdő, ahol ellazulhat. Mintha ismerné a pihenés fogalmát…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

Kessia el is indult továbbra is kocogva a megfelelő irányba, mert nem nagyon volt valóban semmi sem, amit használni lehetne. Régen ez a hely valószínűleg szép bokros, fás terület lehetett, de most az egész egy üres kietlenségnek tűnt, ahol semmi sincs. Aki szerette az egyhangú szürke tereket, területeket, annak szép lehetett, egyébként meglehetősen egy hangú, nem túl meglepő módon.

Néhány perc futás után – az egész mai napi teljesítményét figyelembe véve – már kezdett kissé fáradni Kessia, hiszen több kilométert futkosott nem épp túl ideális körülmények között. A levegő nem volt párás sem, se nem túl meleg, neki pedig a jó meleg és fülledt idő volt, amit szeretett. De végre valahára megérkezett a kétszárnyú épülethez, ami inkább egy sith kormányzó épületére hajazott mintsem egy mofféra. Ahhoz túl hivalkodó volt.

De igazából annyira nem számított, mert ide kellett jönnie, most már romokban volt leginkább és nem pompázott régi fényében. Ennek ellenére eltudott indulni felé, elég sok fém is volt az épületben a korhadt fa és kövek mellett ahhoz, hogy ne legyen életveszélyes az épület. Mivel már nem volt messze és nem kellett túl sokat menni, így meg is érkezett, ám amikor belépett volna az épületbe újabb látomás következett:

Ez ismét élesebb látomás volt, hiszen a múltról volt szó, újra azon a helyen voltak, ahol korábban a Császárt és Lord Xeth-et látták. Ez a látomás ott ért véget korábban, hogy a Sith Császár belefogott a rituáléba. A mostani képeken már javában tartott az, hasonlóképpen történt, mint a korábbi, ám itt érezhetően sokkalta több energia, életerő volt a játékban, mint Kreia esetében.

Az energiák itt is az érintett sötét nagyúrba áramlottak, de itt olyan sok volt belőle, hogy Xeth még a levegőbe is emelkedett tőle. A másik férfiéhoz hasonlóan ez is eléggé fájdalmas lehetett, ha nem jobban, mert itt előfordult, hogy Xeth felordított a fájdalomtól. A Császár mindezzel nem is foglalkozott. A fájdalom itt olyan éles és erős volt, hogy a való életben a jelenben is érezhető volt, mindenki térdre rogyott tőle, pedig ez csupán egy nagyon, de nagyon picit visszhang volt az Erőn keresztül, a valódi fájdalom csillagászati mértékekkel lehetett nagyobb.

Az egész külsőre olyan volt, mintha ez az egész szét akarta volna tépni a férfit, aki – hogy csak párszor üvöltött fel – láthatóan piszkosul jól bírta a fájdalmat. A sötétlilás fény mindent beborított, a fájdalom már mindenkiben elviselhetetlen méreteket öltött, amikor hirtelen egy hófehér, kellemesen meleg érzés hasított mindenkibe, igazából a múltban Lord Xeth-be, ez részben az Erőn át olyan volt, mint ő, csak épp világos oldali kiadásban nagyon enyhén, illetve egy másik valaki az Erőn át, amit az a világos oldali erősített fel és beleszólt a rituáléba.

Ezt az erőt mindössze Miin és Edric ismerte meg, mert ők találkoztak vele korábban, Rhyssa Edaara Quillan volt az. Amit mindenki látott és érzékelt, hogy ez a világos oldali valaki megvédeni akarta Xeth-et a császártól, de a császár könnyedén zúzta szét mindezt abban a pillanatban, amikor a rituálé kiteljesedett. Mindenki fájdalomtól üvöltve zuhant a földre, Xeth-el együtt, de szerencsére a fájdalom ezek után, ahogyan jött úgy is múlt el. bármi is történt véget ért, a nagyúr pedig fájdalmak közepette próbált felkelni a földről.

- Kelj fel barátom, ez volt a jutalmad, ahogyan ez is, mostantól a Császár Akarata rangon képviselsz a Birodalomban és azon túl is! – mondta.

Ám itt ezzel most még nem volt vége a látomásnak, mert most még volt valami más is. mindenki azt is láthatta, hogy mi volt az ára annak, hogy Lord Xeth ezt a jutalmat kapta, hogy kik és mit fizettek minezért…

Az egész végén a látomás pedig ennek a végén szertefoszlott…

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

Nézzétek végig a videót, mert az egészet úgy látjátok, ahogy itt volt, csak a különbség, hogy mintha ti lettetek volna a fent az űrállomáson, amikor éppen az a szín van. A végén pedig a sajáthajótok leszállását látjátok a bolygón.

---

A következő jó pár perc futás után már tényleg kezdett nagyon elege lenni ebből a rohangálásból Kessia-nak, tényleg érezte, hogy kell valamilyen megoldást találnia minderre, mert zavaró volt. Főleg alakváltás nélkül, amihez pedig pont a fájdalom miatt nem nagyon akart folyamodni, amíg nem volt muszáj. De végre itt volt és már ment is volna be az épületbe, amikor újabb látomás történt. Az eddigiek közül ez volt a lehető legrosszabb. Egy korábbi folytatása volt, viszont most még fájdalom is társult hozzá. Saját maga jól viselte, és el is kellett neki, de ez még neki is sok volt. Bele sem akart gondolni abba, hogy mit élhetett át a másik, mert saját maga bizonyosan belehalt volna ebbe, mert nem bírta volna ki. Először csak fél térdre rogyott. Sűrűbben kapkodta a levegőt, aztán a lilás fénytől már semmit sem látott, a meleg érzés kellemes volt, enyhítette a fájdalmat is, amíg szét nem zúzta azt a császár. Ekkor már nem csak Xeth üvöltött a fájdalomtól, hanem Kessia is és elvágódott a földön, bár annak az ütését jelenleg nem is érezte. csak azt akarta, hogy vége legyen, ezt pedig hamarosan meg is kapta, minden hirtelen megszűnt, a fájdalom is. Még hallotta a császár hangját, hogy ez jutalom volt. Felnevetett köhögés közben, ha ez jutalom, el se tudja képzelni, hogy mi minősül büntetésnek a férfinál. A látomás azonban itt ekkor még mindig nem ért véget. Azt látta, amit nem akart látni, a bolygó pusztulását. Egyszerre volt gyönyörű és félelmetes, ahogyan szó szerint minden életet kiszipolyozott ebből a császár és azt adta át Xeth-nek. Azt mindenesetre érdekesnek találta, hogy az életerő átadás ekkora mértékben ennyire fájdalmasnak bizonyul, láthatták Organa-nál is és Xethnél is. A bolygó pusztulása egyszerre volt félelmetes és mégis gyönyörű, félelmetesnek találta az ekkora hatalmat, ahogyan az is egyszerre volt gyönyörű és félelmetes, ami itt a bolygón történt. Ahogyan mindenki porrá omlott attól, hogy minden életereje elszállt, hogy a bolygó halottá vált. Valahol mélyen magában vágyott ekkora hatalomra, vagy egy kis töredékére csak, a másik fele iszonyodott a gondolattól is. Noha hónapok teltek el, az egész látomás végén még látta saját magát is megérkezni. Próbált felállni a végén, remélve, hogy a fájdalom elmúlt, de végül csak ülve maradt még. Még mindig a látomás hatása alatt volt és ezt igyekezett lerázni magáról és megszűntetni a vágyat, hogy a Birodalomba caplasson és csatlakozzon a Sith Rendhez.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kessia reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Továbbra is érezte a tompa fájdalmat a testében, ami nem volt kellemes, bár ki tudott volna nyúlni az Erőbe, hogy azzal elmulassza, de nem volt itt rá lehetősége továbbra sem. Így csak haladt tovább az épülethez, ahova meg is érkezett hamarosan. Fogalma sem volt, hogy az Erő tartogat-e még további kellemetlen „meglepetéseket”, vagy ezzel, hogy látta a bolygó pusztulását végre vége van az egésznek. Mivel ez volt az utolsó pont, ahova mennie kellett, így küldött egy üzenetet a pilótának a koordinátákkal, hogy hova jöjjön, és hol kell majd felszednie őt záros időn belül. Ő maga pedig bement az épületbe. Ahogyan lenni szokott a birodalmi épületeknél – ami nem sith-é, hanem csak emberé – ez is igencsak szolid berendezésű lehetett és hasonlított a felépítése is a többi ilyen épülethez, ami megkönnyítette Kaméleon dolgát. A droid most is elhúzott mellette és elindult abba az irányba, amerre sejteni lehetett a számítógéptermet és a terminálokat. Amennyire megvolt a talaj adatok alapján itt nem igen lehetett a föld alá építkezni, ami segített a nőnek, mert egy ilyen romos helyen nem igen akart volna a föl alá menni. Az a helység, amit keresett a földszint legvédettebb helyén volt, azaz középen, ahol három oldalról vette fal körbe és egyetlen bejárat volt. Régen, most a fal több helyen beomlott, a fém szétmállott. Így még azzal sem volt gondja, hogy bejusson a helységbe, ahol több emberi maradványt – vagyis hamut emberi alakban – talált. Azt hihették, hogy itt képesek lesznek túlélni az eseményeket, de tévedtek. Felsóhajtott, amikor a gépek itt is hasonló állapotban voltak, mint a másik két helyen. Bár már tudta, hogy mi történt, szóval annyira nem volt releváns, ettől kezdve mindez csak sima egyszerű kémkedés volt és adatlopás a Birodalomtól, mintsem felderítő akció. De ő elvégzi ezt, hogyha már ez volt a feladata, így neki is látott annak, hogy szétszedje, szétverje a berendezéseket, hogy hozzáférjen a memóriamaghoz ezek esetében is. Ezek után pedig nem nagyon marad más majd, mint az, hogy ki is szedje őket és végre eltűnjön a bolygóról. Már látta, hogy minden ide vezetett, csak egy nem volt meg, hogy mi köze volt a jövő látomásokhoz ennek, úgy érezte, hogy ez hiányzik. Mindegy, nekiállt folytatni, amit csinált.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

Kessia eltudta küldeni az üzenetet a pilótának, aki hamarosan meg is érkezett és leszállt az épület előtt, ezt bentről hallani lehetett a nő számára és láthatta is, hogyha kinézett az ablakon. Közben pedig tovább folytatta a moff lakóhelyének közepén levő hely szétverését, amivel remekül haladt, mert ezek sem okoztak különösebb gondot neki, ahogyan a korábbiak sem. Valóban igazából ezeket már kiszedni felesleges volt, mert tudta az okokat.

Ennek ellenére folytatta mindezt, hogy a felettesei elégedettek legyenek azzal, amit itt talált. Bár arra valószínűleg nem számítanak, hogy mi okozta mindezt. A nő végül sikeresen megszerezte az adatmagokat és adtakártyákat, amikkel ezek után el is tudott kifelé indulni, a droiddal együtt. Könnyedén kijutott innen a végén és elérte a főbejáratot is. Eddig minden nyugodt volt, ám amikor kilépett rajta:

Újabb látomás követezett, ezúttal ez is valamivel kevésbé volt élesebb, mint az előző, révén most is a jövőről volt szó és nem pedig a múltról. Sokak számára ikonikus helyről volt szó, egy magaslati helyen voltak, egy épületben, ahonnan gyönyörű rálátás nyúlt a Coruscanti szenátus épületére és maga a város. Éppen naplemente volt és amennyire látszott az itt ülő tizenkét fő, a Jedi tanács tanácskozott.

Mindenki fizikailag volt jelen, először nem lehetett hallani semmit, de a testbeszédeken látszott, hogy feszültek lehetnek és valamiről nagyon tanácskoznak. Hamarosan hangok is hallhatóak lettek, hogy a közeledő eseményekről, láthatóan két fél „feszült” egymásnak és nem értettek egyet. Aki ismerte a rendet tudta, hogy három haladó gondolkodású tanácstag ült a tanácsban, Nemic Rix, a kiffar mester, Kes’vora, twi’lek mester és Morwen Avenay mester. Most kivételesen Kaylara Su is a pártjukat fogta a maradék nyolccal szemben. Arról vitatkoztak, hogy mit kellene tenni a Lángmadár ébredésekor.

A négyes arról érvelt, hogy tenni kell valamit és nem ülhetnek csak úgy, hogy nem tesznek miközben lehetséges, hogy azaz entitás eltörli az ismert civilizációkat, mindnet. A többiek emlékeztették őket, hogy az az entitá, a Lángmadár maga az Erő. A Jedi Rend pedig nem a Sith Rend, hogy uralkodni akarjon felette, a Jedik elfogadják az Erő akaratát, legyen az bármi is. Erősnek kell maradniuk és szembenézni a közelgő nehézségekkel, bármi is legyen az.

A négyesnek természetesen mindez nem tetszett, számukra az életek többet jelentettek, hiszen valószínűleg milliárdokról, sok száz-, vagy ezermilliárd lélekről beszéltek, és a Köztársaság alapvető lénye is veszélybe kerülhet. Az idősebbek természetesen nem értettek egyet. Ha a Köztársaság valaha is veszélybe kerül, megfogják védeni, de nem egy láthatatlan ellenségtől, ami nem is biztos, hogy lesújt rájuk. Ezzel pedig véget is vetettek az ülésnek, hogy nem fognak semmit sem tenni, mert az nem összeegyeztethető azzal, amit a Jedi Rend képvisel.

Helyszínváltás következett, ez a helyszín is ikonikus volt, csak épp az ellentétes körökben. A kinézetéről azonban mindenki – akinek köze van hozzájuk – is csak hallhatott, látni nem látta még senki azok közül, akik a bolygón voltak. A Sötét Tanács tanácsterme volt. Itt is tizenkét szék volt, bár ezek egymással szemben helyezkedtek el. Mögöttük csuhás szobrok. Ironikus módon ez volt a nyugodtabb helyszín.

Míg a Jedi tanácsterem forrt az elfojtott indulatoktól, itt pedig kivételesen hűvös nyugalom volt. Itt is mind a tizenkét nagyúr és nagyasszony jelen volt, mindenki páncélban, így arcokat nem lehetett látni senki esetében sem. Csöndben, olyan méltósággal várakoztak, ahogyan azt a jediktől várná az ember és a jedik viselkedése volt, amit a legtöbben ide a nagyurakhoz képzeltek. Az ajtó kinyílt, a tizenkét nagyúr és nagyasszony egyszerre állt fel és hajtott fejet.

Az ajtó kinyílt és a Császár lépett be rajta, őt egy fiatal lány követett, akit Miin ismerhetett meg, ő volt az, aki a Naboo-n megkínozta őt. Ezek után a két császárné, Lady Zelia és Lady Dodhorn következett. Zelia-t mindenki megismerte, révén ő volt a Zakuul-i bálon is. A másik császárnét kevesebben, mandaloriai páncélt viselt jelenleg is, teljes harci díszben volt. Vele Chamm volt jóban, hála annak, hogy ő vitte a nőt haza a feltámadása után.

A két nővel egyszerre egy harmadik nő is volt, arany-kék ruhákban, az arca neki sem látszott. Ő aztán senkinek sem mondott semmit, hogy ki lehet. Ezt a kompániát a Rettegés Mesterei követték, akik a birodalom hajnalán kerültek ebbe a pozícióba és nemrég tértek vissza. A Császár tanácsadói és állítólag barátai is voltak. Utánuk még a Fellegvár Csillagával érkezett egyik férfi jött be, aztán az ajtó bezárult. A császárt kivéve mindenki az ajtó közelében maradt, csak a férfi sétált a terem közepére.

- Barátaim! Minden, amit az utóbbi időben tettünk ehhez a naphoz vezetett. A Főnix, avagy a Lángmadár hamarosan, napokon belül felébred. Lady Vadrinnal felkerestük a Jediket egy közös együttműködésre a Csillagköd megóvása érdekében, frakcióink megóvása érdekében. A Jedik azonban nem tesznek semmit, hagyják, hogy a Lángmadár tegye, amit tennie kell. Mi viszont nem fogjuk hagyni, mi sithek vagyunk, mi nem behódolunk az Erőnek, hanem irányítjuk azt!

- Egyedül is képesek leszünk arra, hogy megállítsuk a Lángmadarat és megóvjuk a Birodalmat és azt, amit elértünk az elmúlt 12.000 évben. Ehhez pedig Qui-Genua Non is a segítségünkre lesz. Egyike a Fellegvár Csillagával érkezett külvilágiaknak. A faja évmilliók óta készül arra, hogy legyőzzék a Főnixet, erre képzik ki őket gyermekkoruk óta. És most ő is a mi oldalunkon áll. Mint mondtam mindenki itt van, aki segíteni tud. Egyvalakit kivéve, de az ő ideje még nem jött el újra.

A császár itt egy pillanatra Lord Xeth felé pillantott, de aztán visszafordult, hogy mindenkihez beszél.

- Hogy felvehessük a Lángmadárral a harcot, ehhez kellett létrejönnie a Hatalom Triumvirátusának, ehhez kellett az, hogy Lord Organa és Lord Xeth is halhatatlanná váljanak, hogy könnyebben tudjanak a hatalmamban osztozni, ha szükséges mindez. Minden idők legerősebb Sötét Tanács van jelen itt, a  holnapi nap folyamán elindulunk az Eshal-ra, ott lesz a végső összecsapás Lady Xanesh látomásai alapján. Ott fogunk győzelmet aratni a Lángmadár felett! Addigra mindenki állítsa össze a seregét, mindenkit viszünk.

- És Xeth! – nézett újra a férfira. - Hozd a klónodat ezzel együtt a lelked másik felét is, rá is szükség lesz. Ezért maradhatott életben korábban, mert ezen a napon Keth Tye E’ron-ra is szükségünk lesz a győzelemhez. Ha pedig szerencséd van, még talán újra egész leszel a végére. Még, ha világos oldali is az a fél, kettő azzal a hatalommal, amivel rendelkeztek elengedhetetlen a győzelemhez.

Mindenki meglepetten kapta a fejét a nagyúr irányába, Lord Organa-t és Lord Hiuvalt kivéve, ők tudták, mindenki mást meglepve ért ez. Ez a közjáték igazából csak Kaméleonnak és Shuur-nak mondott bármit is, mert ők tudták csak, hogy az egyik legnagyobb vétség a Birodalomban a klónozás, a törvényekben is benne van a tiltása és a Császár sem tolerálja. Ezeken felül pedig mindez talán a legbeszédesebb Edric-nek lehetett. Az E'ron név pedig mindenkinek ismerős lehetett, aki volt a háborúban, ő volt a Köztársasági Havoc Squad jedi tábornoka a háború végnapjaiban...

Lord Xeth még meghajolt a császár felé, tudomásul véve a parancsot. A látomás itt ebben a pillanatban ismét megszűnt. Ez most nem volt fájdalmas, vagy ilyesmi. Azonban, ahogyan az egész szertefoszlott, mindenki megérezhetett valamit – legalább is az Erőhasználók és érzékenyek – az a vajmi kevés Erő, ami jelen volt korábban a bolygón megszűnt, eltűnt. A bolygó és az Erő maradéka, ami itt volt, „elmondta”, amit akart és ezzel pedig eltűnt. A Samorah most már ténylegesen halott volt a Császár tette miatt.

---

Szerencsére itt is mindennel végzett, így már igencsak örült annak, hogy végre elmehet a bolygóról. Intett a droidnak a bepakolás után, hogy induljon, ami előre is száguldott ennek a fényében. Kessia pedig követte és ment utána, hogy ő maga is kiérjen, mert időközben látta megérkezni a hívott siklót is. ha pedig itt végzett, akkor végre vesz egy forró fürdőt és lemossa magáról ennek a világnak a mocskát és minden mást is. Mivel most már tényleg nem volt semmi miatt oka itt maradni ki is lépett az épületből. A látomás – valószínűleg az utolsó – ekkor érte utol. Volt már Coruscanton, noha a Jedi templomot csak messziről látta, révén sötét oldali erőhasználó volt, de a többi kép alapján betudta lőni, hogy a templom lehet. A jedi tanácsot megismerte, mert a munkája része volt, a beszélgetés nem lepte meg, inkább az, hogy négyen akartak valamit tenni. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal is, hogy csaknem „egyházszakadás” lesz a vége ennek? Igazából ez még elégtétellel is töltené el, megérdemelnék, ironikus, hogy ennyivel érdektelenebbek, mint a sithek. Akik viszont mint kiderült nagyon is tenni készültek a dolog ellen. Most végre értelmet nyert minden. Számára mindenki ismerős volt a Sötét Tanács teremben a kék-arany ruhás Lady Xanesh-t kivéve. Viszont minden lezárást kapott, most végre értelmet kapott az is, hogy a Birodalom mit miért lépett meg. Így már sokkal árnyaltabbnak tűnt a népirtás, hogy miért is jött jól Kreia nekik. Ha nem lett volna, akkor még egy bolygó veszett volna oda, így csak egy. Bár, ha tényleg megmentik a Csillagködöt, akkor ez nem volt nagy ár. A nő legalább is így vélte. Eshal, szóval a végjáték az Eshal-on lesz később, az lehetett a hely, amit láttak a korábbi jövő látomásoknál is. Remélte, hogy az a Qui képes lesz arra, amit elvárnak tőle. A látomás a végén szertefoszlott. Most végre mindent értett, a rengeteg kérdőjel és kérdés végre választ kapott. Persze maradtak kérdések, de úgy vélte, hogy szép kis pofán vágás lesz a Köztáraságnak, ha a Birodalom sikerrel jár és megmenti mindenki hátsóját. Öröm lesz nézni. Azonban az Erő ezek után eltűnt teljesen, már semennyire sem érezte, hogy a látomásnak vége lett. Ezt még el akarta mondani a hely, aztán itt vége is lett, de ez már nem számított. Elégedett mosollyal, indult a jármű felé, ha megérkezik oda, akkor pedig utasítja a pilótát, hogy tűnjenek el végre erről a bolygóról.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 9. – A halott világ – Egy világ halála





Samorah City

---

Kessia most már teljesen nyugodtan eltudta hagyni a helyet, semmi sem akadályozta meg mindebben. Amint ő és a droid megérkezett a szállítóhajóhoz akkor az a parancsa után fel is emelkedett a helyről. Újra láthatta maga alatt a bolygót, a halott fővárost, ahol az Erő már jelen sem volt. Most már ténylegesen sem. Mivel semmi sem akadályozta őket, így a hajó elhagyhatta a légkört és dokkolni tudott az Örök Birodalom hajóján.

Az űrben több nagyobb hajó is látszott, volt itt hutt hajó, az Örök Birodalom hajója, természetesen Birodalmiak, huttok és chissek is. Furcsa módon egyetlen egy féle hiányzott, a köztársasági. Bár annak fényében, hogy ez birodalmi űr volt, talán mégsem lehetett olyan meglepő. Pár percen belül azonban egy Birodalmi hajót kivéve mindegyik elfordult a bolygótól és elhagyta azt, belépve a hipertérbe.

Hazaérkezve Kessia még tapasztalhatta, hogy az ismerőse, akit látott a látomásban még tökéletesen volt, amit látott, láttak még nem történt meg. A jelentést letudta adni minden gond nélkül viszont egyvalami teljesen biztos volt, a végjáték nagyon közel volt, a Samorah-i események pedig a látomások és minden nagyon, de nagyon gyorsan terjedtek szét a csillagködben, nem kis pánikot és elégedetlenséget szülve.

Vége a kilencedik résznek.

Akkor a kaland véget ért extra gyorsan, mert egy kört sem kellett kihagyni, ilyen eddig szerintem nem is volt! Éppen emiatt is a bővítés csupán 2,5 hónapnyi időt ölel fel, március vége – június közepe közöttit.
A remek játék miatt mindenki kap +1 pontot és +5.000 creditet, azaz összesen mindenki 3 pontot és 15.000 creditet kap.
Köszönöm szépen a remek játékot, a korszakzáró kaland a Lángmadár pedig már ki van írva, lehet jelentkezni.