PZ12T0

//Előzmény: Mandaloriai Fejvadász Céh//

Noha ismerte Ireria az űrállomást és látott már róla holofelvételeket, de élőben teljesen más volt, mint, ha csak felvételről nézte volna valaki. Talán még ő maga is érzett egy kis lenyűgözöttséget, hogy mivé is állt össze ez a hely valószínűleg évszázadok alatt, de ezt az érzést is hamar elűzte magából az Erő segítségével. Így immáron bármiféle zavaró érzelem nélkül csatlakozott az egyik csoporthoz, majd meg is kapta a helyet, hogy hol kell landolnia. Látta, hogy már várták az érkezését – vagyis számítottak rá, hogy jön, mert lefoglalták neki a hangárt – így ezzel sem kellett fáradnia. Igazából a hajója nem mint Agamar alkirályának hajója volt bejegyezve, sima egyszerű polgári – egyetemi – hajó volt, nem diplomata, agy efféle. Így nem is várta, hogy kitüntetett figyelmet kapjon, ami szerencsére el is maradt. Nem akart annyira nagy feltűnést kelteni most, éppen ezért is szándékozott magát egy félvér miralukának kiadni. A landolás után egy újabb üzenet fogadta, hogy mikor is lesz a találkozó. Szóval meg akarták figyelni a következő két napban, és ezért nem előre küldték az időpontot. Azonban ezzel valószínűleg – legalább is ő maga így gondolta – csalódást fog okozni nekik, mert nem szándékozott kimozdulni a hajóból. Abban volt kellő ellátmány, zuhanyzó, háló, dolgozószoba, így nem volt szükséges az, hogy kimozduljon innen. Ha meg keresik, a rámpánál levő panelen úgyis be tudtak „csöngetni”. Így a következő két napban lényegében ugyanazokat a dolgokat szándékozott tenni, amit akkor is tenne, amikor otthon van, egy dolog kivételével. Igyekezett az Erőben a hangárra és annak a környékére ráhangolódni és mindezt fenntartani, hogy érezze, hogyha valaki, vagy valakik behatolnak a hangárba, ahol van, hogy mindez ne érje meglepetésként. A többi időben pedig edzett, meditált, illetve dolgozott. Nem volt izgalmas az egész, de neki bőven megfelelt arra, hogy elüsse az időt a találkozó idejéig. Ami a helyet illette, nem ment ki, hogy körülnézzen, nem érdekelte, dolgozni jött, nem pedig szórakozni. Meg aztán egy sithnek nagyon, de nagyon más volt a szórakozás, mint bárki másnak.

felszerelés/egyebek:

Ireria-nak nem volt szüksége karbantartásra, maximum tankolásra, így csak ezt kért. A következő két nap ennek fényében roppant unalmasan telt, mert a munkán, edzésen, meditáláson kívül semmi sem történt. A második napon a megbeszélt időpontban jelentkezett a GenoHaradan „képviselője”. Noha már tárgyalt velük korábban – akkor igaz, mint a Csillag Kabal egyik vezetője, aki megkapta a felügyeletet és irányítást felettük, de ez nem személyes volt – igaz arcokat akkor sem látott, hanem sima holobeszélgetés, ahol mindenki árnyakban van, torzított hang, alakok. Így, ennek köszönhetően egyetlen pillanatig hagyta, hogy meglepetést érezzen, tekintve nem sűrűn szokták meglepni őt. Most ez sikerült, az egy szívdobbanásnyi idő után azonban rendezte az érzelmeit, elfojtotta ezt. Annyira nem volt nagy meglepetés, és egyébként is jó sith révén tökéletesen uralta az érzelmeit, és nem hagyta, hogy azok befolyásolják semmilyen helyzetben sem. Márpedig a tárgyalás is ilyen volt, hogy azon sem hagyhatta mindezt. Mivel tudta, hogy ez a szerkezet miként működik, így fel is vette, és azonnal meg is látta a virtuális helyszínt, ahova invitálták. Körülnézett, hogy mit látott, közben néhány pillanatig még várta, hogy megfogják-e szólítani mielőtt ő megtudja mindezt tenni, ha azonban ne, akkor meg is szólalt.
- Mivel nagyvonalakban tudjuk egymásról, hogy a másik fél kicsoda, révén mi hoztuk létre magukat és jelenleg is nekünk dolgoznak… így rögtön térjük is a tárgyra. Feltételezem van sejtésük, hogy miért is kértem privát meghallgatást önöktől és nem a szokványos módon kerestem meg magukat, ahogyan azt korábban is tettem – mondta.
Mint mindig, most is a testének fajából adódóan kissé gépiesen beszélt, de az érzelemmentesség, ridegség is, ami sajátja volt párosult hozzá. Mindezek után csöndben is marat és várta, hogy a másik fél mit is fog szólni, tudták-e, vagy csak ötleteik voltak-e arra, hogy mit is akar tőlük.

felszerelés/egyebek:

Miután megszólalt nem tudhatta, hogy egyáltalán elment-e az üzenetet, vagy sem, de szerencsére volt már olyan profi, hogy ne kezdjen el kérdezősködni, hogy hallják-e, vagy sem. Az nem zavarta, hogyha a GenoHaradan tagjai nincsenek itt jelen, hanem máshol vannak, akár szétszórva a Csillagköd teljes egészében, ha így lett volna, az csak profizmusra vallott volna. Saját maguk sem szoktak egyszerre egy helyen lenni mindannyian a Csillag Kabalnál, még akkor sem, hogyha olyan helyen volt a bázisuk, amiről senki sem tudott és nem épp a legkönnyebb volt megközelíteni mindazt. Szerencsére kellően jól nevelt és türelmes volt ahhoz, hogy ne akarjon visszaszólni az első droidnak, hogy pontosítsa a dolgokat. Révén fejvadászok mindig is voltak, de az más kérdés, hogy a legjobbakat egy helyre hozták titokban és nem hagyták, hogy évszázadokkal, vagy évezredekkel korábban az első tagok csatlakozzanak a Fejvadász Céhez és így jött létre a GenoHaradan. Azóta is titokban dolgoznak és alig tud róluk valaki. Az már kevésbé érdekelte Ireria elődeit, hogy milyen személycserék zajlanak a háttérben, a legtöbben beérték azzal, hogy a GenoHaradan tökéletesen működik a komolyabb felügyelet nélkül Ireria azonban más volt. Azonban, ha még válaszolni is akart volna, nem tudta megtenni, mert egy másik személy megelőzte vele. Alig észrevehetően bólintott az illető szavaira, mert igencsak bölcsnek találta mindezt. Ekkor egy harmadik személy is megszólalt, akit a nő már az első mondatai után igencsak szimpatikusnak talált.
- Természetesen megértem, nem is vártam volna el önöktől kevesebbet – mondta.
Ez tényleg így volt, a fejvadászokban és a sithekben a közös pont a paranoia volt, egy bizonyos fokú, hiszen senki sem tudhatta, hogy kit mikor és ki akar megölni. Nem mintha a halál olyan szörnyű és vészes lett volna. Ma már így gondolta a nő, ahogyan azt is tudta, igaz már régen is, hogy a magafajtának mindez nem is végleges.
- Szeretném a kapcsolatunkat magasabb szintre emelni. Sokkal jobb forrásokkal rendelkeznek, mint én és nem utolsó sorban önök a legjobbak. Szeretném, ha nekem is dolgoznának a Csillag Kabalon kívül, természetesen megfelelő honorárium fejében. És, hogy lássák szándékaim komolyak, kész vagyok nagyobb összeget, illetve esetleg önöknek fontos tárgyakat, felszerelést a GenoHaradan részére megszerezni, felajánlani – mondta.
Egyelőre többet nem mondott, itt elhallgatott, nem kertelt, egyből a lényegre tért egyenesen. Most pedig várhatta, hogy a másik három személy, esetleg több is – ki tudja, hogy hányan voltak a GenoHaradan vezetőségéből jelen – mérlegelhessék, dönthessenek arról, amit most hallottak. Még azzal is számított, hogy hosszabb időre bontják a kapcsolatot és adnak egy újabb időpontot neki. Számított rá… számolt vele, hogy nem azonnal fog a felajánlására, kérésére választ kapni.

felszerelés/egyebek:

Sejtette, hogy nem lesz könnyű dolga és valószínűleg szívesen maradna a GenoHaradan független és úgy, hogy nincs valaki a nyakukon a Csillag Kabalt nem számítva. A felcsattanásra már-már majdnem megengedett magának egy nagyon rövid mosolyt, hiszen úgysem látta volna senki sem, de végül csak nem tette meg. Ha most élőben tárgyaltak volna, akkor nagyon is jól lakhatott volna a vezetőség negatív érzelmein. Már-már sajnálta, hogy nem ízlelheti meg a dühüket és haragjukat, olyan finom tudott lenni, főleg ekkora mennyiségben, hogy még a géphangon keresztül is szinte érződött. A beszéd módja és hangszíne alapján ez volt az a személy, aki elsőre is kötekedett és nem tetszését fejezte ki. Ezek után következett mindenki más, végül pedig mindenki hangosan zúgolódott, valószínűleg éppen most küldték el a peremvidékre, vagy egyéb helyekre. Saját maga várakozott, próbálta kiszűrni a különböző szavakat, mondatokat, hátha valami használható volt belőle, de valószínűleg nem volt. közben pedig sikerült kiszúrnia a hangok között az is, hogy valaki csapdossa az asztalt, hogy a morajlásnak és elégedetlenkedésnek így vessen véget. Most már többen voltak, mint az elején, nagyjából egy tucat, ebből úgy vélte, hogy nem egy fő vezetheti a GenoHaradan-t, hanem ott is egy tanács hozza meg a döntéseket, de a viselkedésük alapján egyikek sem adná oda ezt a posztot. Ez a viselkedés az éretlen gyermekekre hasonlított, nem pedig profi hírszerzőkre, ügynökökre, fejvadászokra és gyilkosokra. Bármennyire nem volt a Birodalom tagja már, de ettől még Sith volt, nem tagadhatta le, és szívesen odaszúrt volna a GenoHaradan vezetőségének, hogy túlbecsülte őket és mégsem egy csapat profival van dolga, csak egy rakás neveletlen, saját magukat és érzelmüket uralni nem tudó gyermekről. Végül ugyanaz az alak ragadta vissza a szót, aki már az előbb is szimpatikus volt a számára. Ő volt láthatóan a legérettebb és valószínűleg ő lehetett a GenoHaradan tényleges vezetője, mert láthatóan és hallhatóan mindenki hallgatott rá.
- Erről szó sincs, bár ha az előző reakciók nyomán kétségeim merültek volna fel a kompetenciájukat illetően sem lehetne engem hibáztatni – mondta továbbra is kimérten, nyugodtan és hűvösen.
Néhány pillanatot kivárt, de még mielőtt a másik, vagy bárki megszólalhatott volna folytatta.
- De nem azért jöttem, hogy sértegessem önöket. Félreértettek. Nem azért szeretném a kapcsolatunkat magasabb szintre emelni, mert rosszul teljesítenek. Nem, önök a legjobbak, magukkal talán csak a Mandaloriai Fejvadász Céh vetekedhet, de őket felbérelni bármire is, főleg, hogy a Birodalmat szolgálják nem lenne szerencsés – mondta. – Ők a Birodalmat szolgálják… nekik azaz első. Míg önök függetlenek és a Csillag Kabalnak dolgoznak. A közös munkával nem kívánok több ellenőrzést, vagy bármilyen nagyobb befolyást szerezni a szervezetükön. Ezt önökre bízom, ha később úgy ítélik meg, hogy lehet erről szó, majd felhozzák. Egyelőre annyit szeretnék, ha magánjellegű ügyekben is fordulhatnék a GenoHaradan-hoz. Szeretek a legjobbakkal együtt dolgozni, a legprofibbakkal, akik csöndben, nyomtalanul, észrevétlenül teszik, amit kell. Úgy vélem, hogy egy ilyesfajta kapcsolat mindkét fél részére roppant hasznos és előnyös lehet.
Jelenleg valóban beérte volna ennyivel, a hosszú távú tervei úgyis azok voltak, hogy a vezetőségbe kerüljön be, majd a végén ő irányítsa, vagy legalább is a felügyelete alatt működjenek, de erre volt ideje, bőven volt ideje. Az pedig teljesen természetes volt a részéről, hogy úgy beszéljen a Mandaloriai Fejvadász Céhről, mintha nem is lenne köze hozzá, pedig köztudott, hogy volt, de túlságosan is feltűnő lenne, ha bizonyos munkákra a saját szervezetét használná fel, fő az anonimitás.

felszerelés/egyebek:

Ireria figyelmét nem kerülte el az sem, hogy ismét beszélgetni kezdtek az emberek a háttérben, ezúttal nem olyan felháborodottan, mint korábban, inkább csak suttogni. Nyilvánvaló volt, hogy nem egy helyen vannak, hanem valószínűleg szanaszét a Csillagködben. Korábban a szavaiban nem hazudott, amikor a GenoHaradan profizmusát méltatta, ez tény volt és nem túlzás. Lehet, hogy ezzel nyugtatta meg őket, meg azzal, hogy így gondolja és nem tartja azt, hogy nem jók. A másik droid végig ő nézte, és saját maga is viszonozta a tekintetét. Mivel ő volt egészen eddig a leginkább normális a megszólalók közül és valószínűleg a vezető is, így szinte a teljes figyelmét megkapta. A hangok felé el sem fordult, tekintve nem neki szóltak. Mivel a virtuális térben droid volt, így valószínűleg semmilyen érzelem nem látszott a droidon, nem mintha a valódi Lady Ireria-n látszott volna valami. Már csak amiatt sem, mert csupán az orra és az ajkai, az arca alsó fele, és az álla látszott ki a ruhából, mintha csak egy miraluka lett volna, a kék szín pedig ehhez is tökéletesen beillett, mert közöttük is lehetett ilyesmi, főleg, ha valamilyen más fajjal keveredtek és véletlenül nem látó gyermek született a nászból. A droidos hangja pedig a valóságban is némileg gépies hangszínt ütött volna meg a voss test miatt, és az arcizmait egyébként is tökéletesen uralta. Ez elvárás volt a magafajtánál. Szóval teljesen mozdulatlanul ült, amíg meg nem szólalt a másik. Akkor szólalt meg ő is ismét, nem bólintott, nem biccentett, nem lett volna elegáns, vagy nem lehetett volna elegánsan kivitelezni egy droiddal.
- Valóban nem csak ötlet, jól gondolja – mondta.
Egyébként nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy az illető átváltott magázódásra a kezdeti tegezésből.
- Biztosra veszem, hogy önöknek is megvannak a forrásaik és tudják, hogy hamarosan a jelenlegi ciklus végére érünk. A lángmadár felébred, feltámad, majd ismét meghal. Ilyenkor pedig a tudományos tézis alapján civilizációk tűnnek el, omlanak össze, fajok halnak ki, emelkednek fel. Már az előjátékban is szerepet szánnék a GenoHaradannak, olyan információkat kellene szerezni, ami a Csillag Kabal számára nem fontosak, nekem viszont annál inkább, illetve biztosítani ezt-azt, és természetesen a megfelelő vadászatot is megkapnák előtte, és utána is – fogalmazott direkt sejtelmesen. - Afelől azonban már most biztosítom önöket, hogy érdekütközés nem fog előfordulni. Egyelten tőlem kapott feladatuk sem ütközne a Csillag Kabaltól kapott feladataikkal, ettől nem kell tartaniuk.
Tényleg nem állt szándékában az, hogy a Csillag Kabal terveivel ellentétes lépéseket tegyen, csupán volt néhány vakfolt, amit szeretett volna betölteni, amivel még hatékonyabbak lehettek volna, illetve saját maga.
- Amennyiben megtudunk egyezni természetesen részleteket és pontos adatokat, információkat is kapnak. De feltételezem, hogy ennyiből is bőven tudnak következtetni a feladatok mibenlétére – tette még hozzá.

felszerelés/egyebek:

Úgy tűnt Ireria számára, hogy a kezdeti zúgolódások ellenére csak-csak sikerült felkeltenie a GenoHaradan vezetőségének figyelmét, mert amint jobban belemerült a részletekbe és egyre több mindent árult el úgy, hogy mégsem mondott el semmit sem, egyre nagyobb és nagyobb figyelmet kapott és a végén mindenki elcsöndesedett. Biztos volt benne, hogy az elhangzottak alapján a jelenlevők eltudták képzelni, hogy mire számíthatnak, ahogyan azt is, hogy mindezek mennyi extra bevételt jelenthetnek nekik. Nem utolsó sorban egy befolyásos támogató, vagy partner is nagyon sok előnnyel járhatott. Bár a nőnek nem voltak illúzió, pontosan tudta, hogy lehet, hogy nála nagyobb halakkal is üzletelnek és van kapcsolatuk. Így ezt, mint pozitívum nem is hozta fel, mert felesleges lett volna. ahogyan a droid Ireira szavai után végignézett a többi droidon, az nagyon emberi mozdulat volt és olyan érzése volt, mintha tudná, hogy ki kicsoda. A nő teljesen biztos volt benne, hogy mindenki tudja a másikról, hogy kicsoda. A vezetőségek általában tudják mindezt, de mint náluk is volt biztosíték arra, hogy ne kezdjenek el beszélni és ne adhassák ki soha sem a másikat. De igazából számára sem volt fontos, hogy megtudja, hogy kik ők. Végül az illető szünetet javasolt, amire a nő is bólintott. Végtére is nem várta el, hogy azonnal választ adjanak a kérdésére, ez nem olyan dolog volt, amit hasra csapás szerűen el lehetett dönteni. A huszonnégy standard óra tökéletesen megfelelt neki, válaszolnia nem is kellett, mert addigra mindenki lecsatlakozott. Ezek után ő maga is így tett, egészen biztos volt abban, hogy roppant mozgalmas és eseménydús napja lesz a GenoHaradan vezetőségének. Miután bontotta az adást, akkor igyekezett összeszedni a következő egy napra, hogy mit is kellene tennie, mit fog tenni. Mivel konkrét feladata nem volt, éppen bürokrata papírügyintézés sem, azt meg innen úgysem nagyon tudta volna megtenni, csak ha aláírni valója lett volna. Így jellemzően olvasással próbálja elütni az időt, vacsora előtt edzés, zuhany, majd étkezés után meditáció. Az alvást ugyanúgy szándékozott kivitelezni, mint előző napokban, felületesen, hogy érzékeljen mindent, ha valaki meglepné. Reggel egy étkezés, majd ismét meditáció, ebéd előtt edzés és zuhany, majd étkezés után újabb meditációt szeretett volna kivitelezni, ha pedig elérkezik az idő a tárgyalás folytatására, akkor újra vissza szándékozik kapcsolódni a beszélgetésbe.

felszerelés/egyebek:

Ireria nem sokat tudott azzal foglalkozni, amit akart, mert hamarosan valaki megérkezett hozzá. Rápillantott a kamera felvételére és egy nő volt a rámpán, bebocsátásra várva. Egy nő távolabb két férfi és egy droid. A két férfi azt figyelte, hogy mikor fog valaki megérkezni, mindkettőnél fegyverek. Ahogyan valószínűleg a nőnél is. bármiben le merte volna fogadni, hogy a GenoHaradan olyan emberei mindezek, akiket azok küldtek, akiknek nem tetszett az, hogy befolyását növelné rajtuk. Ha ez bebizonyosodik, akkor megkapja azt a lehetőséget, hogy erővel szerezze meg a titkos fejvadász klán feletti befolyást. Ha ők így akartak játszani, akkor számára is megfelelt. Mert abban kételkedett, hogy délutáni baráti bájcsevejre érkeztek. Mivel régi típusú személy volt és nem igen rajongott a lőfegyverekért, így nem is volt nála ilyesmi, nem hozott magával. A legtöbben talán ostobaságnak tartották volna, főleg, hogy fénykardja sem volt. szerencsére ott volt vele a több, mint tízezer éves sith kardja, amit készített és visszalopatott egy múzeumból. Így most is pontosan ezt a kardot vette magához. Amikor odaért a zsilip ajtajához, vagy épp a kijárathoz, amin át ki lehet menni a zsilipbe és levezet a rámpa a hajójáról, akkor a jobb kezével a kardot a háta mögé rejtette, pengével felfelé, hogy bármikor elő tudja rántani, ha szükséges. Mivel sith penge volt, így képes volt ugyanúgy visszalőni a lövedéket, mint a fénykard, ellenállt a vibropengéknek, de a fénykardoknak is. amikor megérkezett a zsiliphez két lehetősége volt.
Abban az esetben, hogyha volt panel, amin keresztül lehetett beszélni a kintiekkel anélkül, hogy kinyitotta volna az ajtót, akkor ez lett volna a legideálisabb. Ha volt ilyen, akkor ezen keresztül szólítja meg a kint álldogáló nőt.
Ha azonban nem volt ilyen, akkor kénytelen volt kinyitni az ajtót. Ezen esetben úgy próbált helyezkedni, hogyha támadás érné, akkor azonnal tudja a kardot előrántani a háta mögül és védekezni. Persze ezen esetben igyekezett azt is kivitelezni, hogy a kard előrántása ne okozzon gondot, de az se, hogy úgy álljon, hogy ne lássanak a háta mögé. Úgy tűnjön a helyzet, mintha mindkét karját hátul tartaná összefogva a háta mögött, katonásan.
Bármelyik eset is a kivitelezhető ezek közül, akkor is ugyanazt fogja mondani.
- Ki maga és miben segíthetek? – kérdezi a hideg, kissé gépies hangján.

felszerelés/egyebek:

Ott volt az ajtóban és az igazán fogós kérdés ekkor hangzott el, hogy miként is beszéljenek. A gyanúja továbbra is megvolt, hogy a GenoHaradan olyan személye küldhette, akinek nem volt ínyére az, hogy Ireria befolyást igyekezett szerezni rajtuk. Akkor azonban még nem tudta, hogy a halálba küldi az embereit. Lehet, hogy egyszerű nemesasszonynak tűnt, aki csak régi romokat túr, de messze nem volt az. Azt pedig, hogy erről nem volt tudomása senkinek – nagyon keveseket leszámítva – egyáltalán nem volt gond. Igazi úrnővé, néhány pillanatig ízlelgette a szavakat, ha fiatalabb lett volna és kevésbé tapasztalt, kevésbé tudta volna irányítani az érzelmeit, akkor fel is nevetett volna ezen a mondaton. Így azonban csupán egyelten pillanatra húzta az ajkait gúnyos mosolyra.
- Tudatlan vagy ifjú gyermek – suttogta maga elé.
Természetesen úgy, hogy ekkor nem volt a kapcsolat élő, így a másik nem hallhatta. Olyan időkben volt úrnő már, amit valószínűleg ez az orgyilkos felfogni sem tudott. Tekintve, hogy nem követett el semmilyen törvényértést, sem a Csillag Kabal szabályait sem sértette az, amire készült, hiszen nem saját maguk ellen akart kémkedni, sem ellenük használni a GenoHaradant, a szervezet néhány ostoba meggondolatlan alak a saját létével játszott. Persze, ha meghal – révén nem tudja senki, hogy itt van és miért – akkor nem fog kiderülni. De ha túléli, akkor fejek fognak hullni, nem is kevés. Csupán néhány pillanatig gondolkodott ezen, ha kint tartja akkor lehet, hogy gyanút fognak és már azelőtt érkezik valamilyen erősítés, hogy ő végzett volna velük. Persze lehet, hogy téved, de egy sith ugyebár nem bízhat senkiben és mindig arra gondol, hogy meg akarják ölni, egy ilyen helyzetben pedig különösképpen. Egyébként pedig szerette praktikusan, nem sokáig húzni a dolgokat, kivéve ha az egy lelet kiemelése és feltárása volt. Azt bármeddig, mert az élvezet volt, ez pedig munka.
- Legyen, bejöhet, egyedül! A társai és a droid kint maradnak egyelőre – mondta.
Abban az esetben, ha a nő beleegyezett ebbe – ami valószínűleg hazugság volt – akkor Ireria továbbra is fenntartotta azt a helyzetet, amit szándékozott arra az esetre, ha ki kell nyitnia az ajtót. Szóval, hogy tudjon támadni, vagy védekezni, hogyha mindez szükséges lenne. Amikor lenyomta a rámpa ajtajának nyitóját, akkor közben már lépett kissé hátrább is, hogy nagyobb helye legyen. A fegyveres kezét végig a háta mögött tartva, figyelt a másikra, hogy miként fog cselekedni. Ha nem támad, akkor Ireria sem fedi fel a fegyvert, úgy áll és helyezkedik mintha csak a kezeit tartaná a háta mögött. Ha azonban szükséges, akkor a kardot azonnal rántja maga elé és tér ki a támadás elől.

felszerelés/egyebek:

Végül úgy döntött, hogy beengedi a másikat, így kinyitotta a rámpára vezető ajtót és pillanatokon belül már nem volt semmi a nő és a közötte. A másik valószínűleg nem volt erőérzékeny, ha pedig igen, akkor egyáltalán nem fáradt azzal, hogy az érzelmeit elfojtsa, mert eléggé tisztán lehetett érezni azokat. A nő tett egy lépést befelé, de Ireria egyelőre nem mozdult, ahogyan akkor sem, amikor a másik megtorpant és beszélni kezdett. Szóval egy profiról volt szó, ezt legalább most már tudta. A felmutatott kezekre csak egy alig észrevehetőt bólintott, majd a nő szavai után ő is megszólalt.
- Ön pedig azzal sért meg, hogy azt hiszi, hogy nem lennék képes magával végezni mielőtt maga megpróbálná – mondta a némileg gépies voss hangján, néhány másodpercig hallgatott, majd utána felelt csak. - Egzotikus penge.
Előrehúzta a karját és így a kezében levő egykezes penge is láthatóvá vált. Külsőre normális rövidkardnak tűnt, azonban, ha a nő erőérzékeny, vagy erőhasználó volt, akkor érezhette a fegyverből áradó sötét oldali energiákat. Abban nem volt biztos Ireria, hogy a nő – ha erőérzékeny – akkor megismerhet egy Sith pengét, hiszen manapság már nem voltak olyan sűrűn használatban. A legtöbbet maximum magángyűjteményben lehetett látni, vagy valamelyik sith tárgyai között, illetve a sírokban. Ireria idejében még sokan használtak ilyen, sith mágiával és alkímiával megerősítet fegyvereket, amikor a fénykardok még nem voltak olyan nagyon elterjedve. Kíváncsian várta ezek miatt is, hogy a nő vajon megismeri-e, vagy csak sima pengének fogja nézni a tárgyat. Ezek után lépett beljebb a folyosón az egyik oldalra menő járatban, ami a hajó oldalán haladt, igazából ilyen T alakot zárva be, aminél a T száránál éppen a másik nő volt. A kezével a másik irányba mutatott, ami a hajó belseje felé vezetett.
- Fáradjon be! – mondta. - Azok alapján, ami odakint látszik az embereivel, nézze el a bizalmatlanságomat. Hogyan kívánja végrehajtani azt, amiért érkezett?
Kérdezte, közben pedig továbbra is figyelte a másikat ugrásra készen, ha szükséges, akkor tudjon védekezni, vagy támadni. Ha a nő bejött, akkor bezárja utána az ajtót is. afelől nem volt kétsége, hogy a GenoHaradan küldte, hiszen más nem tudott arról, hogy itt van és túlságosan is közel voltak a tárgyalás befejezéséhez, szünetéhez. Igazából a kérdés az volt, hogy melyik fél küldte a nőt, aki tárgyalni hajlandó, vagy a másik. Valahol mélyen szórakoztatta volna a nőt, ha orgyilkost küldenek az orgyilkosok a nyakába, a főnöküknek, hogy megtartsák a tényleges függetlenségüket…

felszerelés/egyebek:

- Amíg nem ad rá okot, nem fogom megpróbálni – ígérte meg.
Egy sith-től talán meglepő volt, de Ireira jól uralta az érzelmeit és nem volt egyébként sem az a vérengző fajta. Természetesen megölte, aki fenyegette, vagy az életére tört, de csak úgy kedvtelésből soha sem. A megölni sem volt talán a legjobb szó, mert olyan sok alkimista és varázslói kísérletet, változtatást lehetett egyes személyeken kiküszöbölni, hogy néha a halál a legjobb volt, ami valakivel történhetett. Persze addig, amíg nem hozták vissza az életbe. A mozgása furcsa volt a másiknak, arra emlékeztette, mint amikor valaki alacsony gravitációjú bolygóról érkezik. Az űrhajót nem mondta volna, hiszen mindegyiken volt mesterséges gravitáció, így maradt a bolygó, vagy aszteroida. De inkább csak bolygó.
- Nem vagyok türelmetlen, de tárgyalások esetében, jobban szeretem, ha nem húzzuk egymás idejét. Főleg egy olyan helyzetben, amikor számítani lehet rá, hogy orgyilkost küldenek a felettesük nyakába az érintettek – utalt arra, hogy a Csillag Kabalban egyébként is neki felel a GenoHaradan.
A nő szavaira lejjebb engedte a pengét, de még mindig úgy, hogy bármikor tudjon vele támadni, de a mozdulat már arról árulkodott – ha a nő tudott olvasni a testbeszédben – hogy nem szándékozik támadni és megölni őt. Királynő nélkül? Egy pillanatra elmosolyodott, már csak azért is, mert Ireria is „csupán” alkirály volt, más kérdés, hogy az egyike volt azoknak, akik segítettek létrehozni az FRK-t, de ettől csak Agamar alkirálya volt. Ekkor még jó pár hét választotta el attól, hogy a Sith császár megkérje a kezét, így erről tudomása sem volt ekkor még a nőnek. Bár még mindig ott volt az a lehetőség is, hogy ez csak metafóra és a szervezeten belül lenne vezetői pozícióban.
- Szerintem kevés nálam nyugodtabb személyt talál a Csillagködben kisasszony. Továbbra is, amíg nem akad okot rá, nem fogom megölni, nem kell aggódnia – mondta ismét.
Arra, hogy leülne a nő valahova biccentett, a hajó központi társalgó részébe kísérte, vezette a másikat, ahol több fotel, vagy éppen kanapé is volt, így bőven volt lehetőség leülni. Itt volt még Ireira asztala is, ami mögött korábban is dolgozott.
- Mit kér inni? Tea, kávé, esetleg valami alkohol? – kérdezte. - Mióta vannak alkirálynői ambíciói?
A nő válaszának függvényében fog majd egy pohárba, vagy csészébe olyan italt tölteni, amit kért a nő, saját magának pedig teát töltött és ezt vitte oda a középen levő asztalra egy tálcán, amit le is tett a nő elé. Saját maga elveszi a teát és belekortyolt miközben leült az egyik fotelbe.
- Egy hölgynek mindig legyenek titkai – mondta sejtelmesen. - Mit tud rólam eddig?
Egyelőre csak Lord Xeth tudta, hogy ki is ő valójában, bár nem volt kétsége a felől, hogy már Ta-Renn is tud róla, esetleg a Sötét Tanács, bár abban kételkedett. Így maradt az, hogy egy, maximum két személy tudott arról, hogy ki is volt ő valójában. A nő szavait figyelmesen hallgatta végig, majd bólintott a végén. Igencsak érdekesnek találta ezt a fejleményt. Számított arra, hogy lesznek, akik ellenkezni fognak, de egy polgárháború? Ezt tényleg nem várta. Vagyis, ha ez így fenn állt, akkor lehet, sőt biztos, hogy már az egész előtt széthúzás kezdődött a GenoHaradan-ban. Úgy vélte, hogy akik ellenkeztek, azok talán a Csillag Kabal láncait is lerázták volna, igen ezt esélyesnek látta, de nem ítélkezett egyelőre további információk nélkül.
- Érdekes felvetés. A szavaiból az derül ki számomra, hogy ez a „polgárháborús” helyzet már a felvetésem előtt is fenn állt. Nekem érdekem, hogy a szervezetük integritása megmaradjon. Így ez a lehetőség csak abban az estben állhat fenn, ha a szervezet továbbra is maximálisan képes ellátni a feladatát és a működés semmilyen esetben sem szenved csorbát. Az események túl gyorsan fogják követni egymást ahhoz, hogy bármiféle kilengés és megingás luxusát megengedhessük magunknak – fejtette ki a gondolatait.

felszerelés/egyebek: