Mandaloriai Fejvadász Céh

Ireria továbbra is élvezte a „nyugdíjas” éveit, ha egy sötét oldali erőhasználónál, aki tökéletesen uralta az érzelmeit lehet olyan mondani, akkor még fel is volt dobva azóta, hogy Lord Xeth itt járt. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy a másik megölte volna, hogyha az a beszélgetés Dromund Kaas-on történik és nem pedig itt az irodájában. Igazából furcsa volt, hosszú ideje ott érezte először, hogy él. Kénytelen volt beismerni, hogy talán egy icipicit mégiscsak hiányzik neki a Sith udvar az intrikákkal. De ismerte magát, tudta, hogy elég hamar elunná a dolgot és nem szívesen maradna ott, jobban kedvelte ezt az életet, amiben most volt része, de ha Ta-Renn kérné a visszatértét, annak nem mondhatna és nem is valószínű, hogy nemet mondana. Már csak amiatt is, mert a Birodalom ügyeiért felelős vezető hibákat, hibára halmoz és a Birodalom egy része már tud a Csillag Kabalról, ami kellemetlen. Az, hogy meg kellett jelennie a protokolláris eseményeken nem zavarta, már csak azért sem, mert oktatóként is szokott órát adni az egyetemen, végtére is most, hogy a Névtelen Rend kiesett a képből, a főpapon – Mr. RlyeCraft-on – felül kívül saját maga tudja a legtöbbet a Névtelenről. De lehet, hogy saját maga többet, ez csak akkor derülne ki, ha összefutna a férfival. Ezeken felül volt még eseménynek az is, hogy a kadétokat is avatták, ami mindig örömteli. Ahogyan a kiállítás is, ha valaki talál olyan dolgot régészkedés közben, ami idáig elérhet. Még mindig szerette volna, hogyha olyan hírnévre és befolyásra tudna az egyeteme szert tenni, főleg a régészeti rész, mint az Alderaan-i egyetem, de addig még elég sok idő fog eltelni, de nem fogja feladni. Maga a története a bolygónak is érdekes volt, azok után, hogy a Bakura-n mit tapasztalt, érdekes volt ez is. elég sok minden lehetett a háttérben, így majd szándékozott később egy csapatot kiküldeni oda, hogy vizsgálódjanak. Hátha találnak még valami érdekességet.
Ilyen általános dolgokkal múlt, mígnem egy idegen nő érkezett a bolygóra, aki elvileg egy üzenetet hozott neki. valahogy úgy várta, hogy majd az irodájába toppan be az illető, hogy üzenetet hozzon, de azt nézve, hogy mennyi mandaloriai mászkál errefelé nem tudta hibáztatni a küldöttet, hogy ezt a megoldást választotta. A „titkárnőjének”, aki egy protokoll droid volt kiszólt az üzenet megkapása utána:
- Szóljon nekik, hogy azonnal megyek! – mondta.
Felállt a székéből és a fegyverére pillantott, végül otthagyta a kiállítási tárgyak között és a nélkül indult el. Ha kiért az irodájából végigment a folyosókon, a liftekig, ott az egyikkel arra az emeletre ment, ahol a fejvadászok a fogdát is tartják, majd pedig ha nem talált oda, ahol voltak, akkor az egyik őrtől kért útmutatást. Természetesen, mint mindig, azt, hogy Erőhasználó, most is elrejtette az Erőben. Ha megérkezett a megfelelő helyre, akkor egy kézmozdulattal küldi ki az embereit a helységből, majd miután végigmérte a nőt, akkor szólal meg.
- Üdvözlöm, az embereim időnként túlzásba viszik a biztonságot. Azonnal intézkedem a szabadon engedéséről, addig is úgy mondták, hogy egy üzenetet hozott nekem – mondta.
A hangja, mint mindig most gépies volt a fajából adódóan, de ezt már mindenki megszokhatta, aki hallotta. A nevéhez híven most is „arctalan” volt, ruhájának csuhája az arcába volt húzva, alatta pedig a szemei le voltak takarva speciális ruhaanyaggal, amin külső szemlélő be nem látott, de ő maga ki tökéletesen. Egyelőre az energiacella – feltételezhetően az van – előtt álldogált és figyelte a nőt, illetve várta, hogy átadja az üzenetet, amit hozott.

felszerelés/egyebek:

Mint kiderült, ezúttal nem a megszokott helyre kellett mennie, mert nem a cellákhoz tették be azt, akit feltartottak, hanem a lenti részre. Így vissza is szállt a liftbe, majd a földszintre ment. Nem a legalsó szintre, hiszen ott is voltak még részei a főépületnek is. A megérkezése után nem pillantott az őrökre, csak elküldte őket és bement a fogdába. A hófehér bőrt meglátva egy pillanatra elgondolkodott, hogy a nő vajon umbariai lehet, vagy félig? Igazából annyira nem volt fontos, a gondolataira úgyis ügyelni szokott, mindig, ahogyan az egy kiképzett sith-től elvárható volt. azok után, hogy az őrök már nem voltak bent, a szavai után a nő is megszólalt. A ruhából, ami a nőn volt már tudta, hogy semmit sem hagytak nála. Igazából mindig úgy volt, hogy túlságosan is soknak érezte azt, amit a fejvadászok csináltak időnként, ha valaki ide megpróbált betörni, akkor az meg is érdemelte azt, amit a mandaloriaiktól kapott. Noha itt nem voltak olyan sokan, a legtöbben Dromund Kaas-on voltak, vagy éppen feladatteljesítés közben a csillagködben, de attól még itt is voltak szép számmal, oktatók is, meg sorolhatta volna. noha csak egy átlagos nemes nőnek tűnt, ami tökéletesen illett az alkirályi szerepébe, ettől függetlenül halálos volt és veszélyes. A nő szavaira Ireria csak bólintott és igyekezett odalépni az ajtóhoz, hogy kinyissa azt és kiszóljon.
- Hozzák ide a hölgy elvett holmijait, mindent! – mondta.
Az ajtóban szándékozott megvárni azt, hogy meghozzák a kért dolgokat. Egyszerűbb volt mindent kérni, mintsem egy dolgot. Ha meghozták, amit kért, akkor lép el az ajtótól. Teljesen nyugodtan viselkedett, mint aki nem is tart attól, hogy megtámadnák. A biztonság kedvéért azért kinyúlt az Erőbe, hogy részben a nőre hangolódjon és kiterjessze az érzékeit, hogy még idő előtt felfoghassa, ha valaki meg akarná támadni, hogy még időben cselekedhessen minderre.
- Tegye csak le az asztalra, utána távozhat – mondta.
Ha már az asztalon voltak a dolgok és a nővel ismét kettesben volt, akkor int a kezével a nőnek, hogy nyugodtan menjen oda és keresse ki azt, amit említett. Saját maga addig is türelmesen várakozik, amíg ez megtörténik és várja, hogy megkapja az üzenetet.

felszerelés/egyebek:

Ireria türelmesen figyelte a férfit, hogy mikor is fog mozdulni, ha a másik láthatta volna a nő szemeit, akkor bizonyosan ennél rövidebb idő után fordult volna, hogy meghozza azt, amit kért. De így nem ez történt, de végeredményben a férfi nem mondott ellent és nemet, meghozta, amit kért. Ireria mindig is elég misztikus és távolságtartó szokott lenni, így most is teljesen merev mozdulatlansággal várta, hogy a férfi letegye a csomagot, majd távozzon. A férfi távozása után a fiatal nőre pillantott, amikor az is rá, majd a kezével intett, hogy nyugodtan szolgálja ki magát és vegye elő a borotvát. Mindez megtörtént és figyelte, ahogyan a nő leborotválja a haját. Egyelőre nem mozdult, így remekül látta a koordinátát, ami a nő fejbőrén volt. egész egyedi és érdekes megoldásnak találta ezt a módszert. A koordinátát az elméjébe véste, ha esetleg fenyegetné a veszély, hogy elfelejtené, az Erő segítségével úgyis elő tudja majd hívni. végül pedig a lány szembefordult vele, a szemébe ugyan nem tudott nézni a csuha és az alatta levő speciális letakarás miatt – hiszen Ireria titkolta, hogy egy voss testében van, vagyis nem hozta senki tudomására ezt, ezért az „óvintézkedések – így valószínűleg oda nézett, hol a szeme volt. A nő azonban tökéletesen kilátott a ruhán és a szemfedőjén, így ő maga beletudott nézni a másikéba. Amikor kijelentette a másik, hogy ölje meg és semmisítse meg a testet, egyáltalán nem rendült meg, vagy rezdült meg. Hideg, rideg közönnyel vette mindezt tudomásul. A gyermeki ártatlanság nem hatotta meg, tekintve, hogy olyan sem létezett, csak illúzió. Legalább is egy sith szemében, akiket már kisgyerekként intrikákra neveltek és arra, hogy a sötét oldal tagja legyen. Nem reagált arra szóban, amit a leány mondott, azonban elindult felé, mint mindig most is meglehetősen elegáns, kimért mozgással. De most kivehető volt belőle a ragadozókra jellemző mozgás is, mint amikor egy nagymacska közelít az áldozatához. A leány mögé készült állni, ha az nem ellenkezett, akkor igyekezett egyetlen egy határozott és gyakorlott mozdulattal kitörni annak a nyakát. nem kellett, hogy szenvedjen, vagy sokáig tartson, így a lehető leghatékonyabb, és egyben leggyorsabb módszert igyekezett választani. Soha sem félt attól, hogy bemocskolja a kezét, kellett régebben is, nem most fog elkezdeni viszolyogni. Ha sikerült neki a mozdulat és a másik meghal, akkor még a biztonság kedvéért a borotvával kivágja a fejbőrből a tetoválást, hogy véletlenül se lássa meg senki. Ezt pedig a lány ruháiból letépett darabba csavarta. Ha ez megvolt, akkor utána saját maga személyesen gondoskodik arról, hogy a tetemet megsemmisítsék, minden hozzá tartozó felszereléssel együtt, ahogyan majd a koordinátával is. Ha mindez megvolt, akkor még az esetleges felvételeket is törölteti az esetről, majd megtervezi az utazást, a saját hajójával, aminek nincs köze a cégeihez, hogy azzal menjen majd. Ebben egyébként semmi gyanús nincs, mert gyakran szokott a saját hajóján utazni, amikor másokkal is tárgyalni megy az FRK hivatalos ügyeiben, mint alkirály.

felszerelés/egyebek:

A hangot, amit hallott roppant ismerős volt a számára, nem ez a gyermek volt az első, akit Ireria így végzett ki, és valószínűleg nem is az utolsó, aki így járt. A parancsokat is kiadta, bármiféle érzelem nélkül. Az érzelmek luxusok voltak a számára, főleg a sajnálat, vagy az ilyesmi. Régen még érzett volna valamit, de a férje, a volt mestere és a tanítványa kiölte belőle. Egyszer ő is érzett, amikor még olyan fiatal volt, mint ez a lány. Amikor a mestere őt használta fel arra, hogy kikísérletezze azt a tanítási módszert, amit a Sithek még most is használnak. Egyszer szeretni is képes volt, amíg a férje meg nem őrült, amíg az egyetlen gyermeket, aki megfogant a méhében el nem vesztette még ott a születése előtt és holtan kellett világra hoznia. Akkor döntötte el az apja elleni küzdelem után, hogy többé teherbe sem próbál esni. Mégis elkövetett egy hibát annak idején, az első tanítványát a fiaként szerette, ezért is fájt, amikor lovagnak kiáltotta ki a férfit, az ugyan az anyjának nevezte, de többé látni sem akarta őt. remek munkát végzett, de túlságosan is fájdalmas volt. Többé egyetlen tanítványát sem engedte olyan közel magához, és azokat könnyed szívvel, bármiféle bűntudat, vagy érzelem nélkül ölte meg, amikor őt próbálták megölni. Az efféle érzelmek Kovrat lovaggá válásakor vesztek ki belőle. Talán egyedül Ireria volt az, aki felé bármilyen érzelmet érzett, de, ha kellene, akkor jó sith révén, még a nővérét is bármikor megölné. Végtére is ilyenre nevelték őket, régen minden sokkalta könyörtelenebb volt a Sith Birodalomban, mint manapság.
A koordináták ellenőrzése valóban olyan volt, rezignáltan vette tudomásul, volt egy olyan érzése, hogy nem a valódi helyükre lesz a találkozó, hanem csak egy másodlagos, vagy épp harmadlagos helyen. Noha a GenoHaradan több száz éve dolgozott a Csillag Kabalnak, ők maguk sem árulták el a másik félnek a bázisaik helyét, hanem független helyszínen találkoztak velük. De ez így is volt rendjén, saját maga is így tett annak idején, amikor elkezdte kiterjeszteni a befolyását a Mandaloriai Fejvadász Céhre. Ezeken felül stratégiailag is remek helynek találta az állomást, sokan vannak, könnyű eltűnni, hogyha szükséges, bármilyen irányba is. Nem is várt ennél kevesebbet a GenoHaradan-tól. Az pedig, hogy megkapta a hangár, vagy dokk számát is, az pedig sejtette, hogy felkészülnek az érkezésére. Mivel ez egy nem megszokott út volt és még mindig nem szerezett be, készített magának új fénykardot – már csak amiatt sem, mert a sima sith pengéket jobban szerette – így a saját kardját vette magához az úthoz. Ezeken felül pedig révén a szeme eltakarása miatt olyan ruhái voltak, mint a miralkukáknak volt, így sima, nem túl nemesi kék ruhát vett fel, ami úgy szint takarta a szemét. Noha a miralukák jellemzően fehér bőrűek voltak, vagy olyanok, mint az embereknél előforduló, simán mondhatta, hogy egy kékbőrű aiper volt az egyik szülő, innen a kék bőr, ha valaki megállítja. A lényeg, hogy nem volt így sem túl feltűnő.
Amint mindennel megvolt és tényleg megsemmisült a leány teste, akkor indul el az útra a felszerelésével és a hajójával, testőrök, vagy bármi nélkül. A hajóval a bolygó körüli űrig megy elsőre és ott fogj kiszámoltatni a számítógéppel a hiperugráshoz szükséges asztrogációs számításokat. Ha ez megvolt, akkor lép be a hipetérbe, majd ha megérkezik a megfelelő helyre, akkor ott igyekszik keresni egy hajó konvojt, vagy nagyobb csoportot, hogy azokkal együtt közelítse meg az űrállomást, majd ott engedélyt próbál kérni a dokkolásra, a 11-es dokkhoz, ahogyan az az üzenetben is állt.

//Folytatás: PZPZ12T0//

felszerelés/egyebek: