Szellemhajó

Galaxis Védelmezői 23.: Változás az űrben





Szellemhajó, Shi’ar Galxis széle

---

”Az utóbbi hónapok igencsak kemények voltak az űrben, Annihilus serege megállíthatatlannak és végtelennek tűnt. Már-már úgy tűnt, hogy semmi sem képes megállítani azt, és az invázió hirtelen megszakadt. Annihilus és a serege az űr minden szegletéből visszavonta a haderejét egy pontba, hogy onnan aztán elinduljanak valahova.

Senki sem tudta, hogy hova és miért, egyelőre ismeretlen az útirány, mert össze-vissza haladnak előre kiszámíthatatlanul. Azonban ezt Ovar sem hagyhatta annyiban, ahol a galaktikus tanács székel. Tudni akarták, hogy miért állt be ekkora változás hirtelen a több éves végeláthatatlan háborúban.

Az egyik ponton, ahol Annihilus serege megállt több megsemmisült hajó is hátramaradtat. A tanács reméli, hogy itt meglehet tudni valamit, amivel fény derülhet arra, hogy miért is adta fel az ellenség a teljes háborút, amiben nyerésre állt. Éppen ezért ehhez önként jelentkezőket kerestek, akik odamennek a hátramaradt roncsokhoz és segítenek kideríteni az okokat…”

Xun alapból is az Ovar-on tartózkodott – szerencsére kapott egy fordítógépet, így legalább nyelvi nehézségei nem voltak – az egyik menekülttáborban, mert csak itt fogadták be, amikor jött a felhívás. Talán azért fogadta el, mert így talán hazajuthat, vagy talán kijut a táborból és elkezdheti az életét, vagy talán csak segíteni akart. A választ valószínűleg csak ő tudta, a lényeg, hogy elfogadta mindezt.

Gwoom okai ennél egyszerűbbek voltak, ő szerette volna az istenét visszahozni az életbe, akit a skrull istenek öltek meg sok-sok év tízezreddel ezelőtt. Remélte, hogy itt találhat valamilyen információt, ami segíthet neki, esetleg találhat szövetségeseket, akik segítenek ebben neki, vagy leendő híveket. Ezeket még valószínűleg Ovar-on kereste, mert ő is jó pár hetet eltöltött a bolygón mielőtt érkezett a feladat.

Ma'ryam oka volt a legegyszerűbb valószínűleg mindenki közül, neki egyszerűen azt mondták a felettesei, hogy mennie kell. A teljes Skrull Birodalmat ugyanis lázban tartotta, hogy miért vonultak vissza az űrcsótányok. Saját maguknak a kétfrontos háború miatt – a kree-kkel szemben a másik – már a visszavonulást, átcsoportosítást kellett fontolgatniuk. Szóval szerették volna tudni, hogy számítaniuk kell-e Annihilus visszatértére, vagy sem.

Az utazás során, egy semleges hajó vitte a csapatot a csak „Szellemhajó” néven jelzett űrbálnára hasonlító roncsszerűséghez. A csapat közben felmérhette egymást, és tudtak beszélgetni is, ha akartak. Xun esetében, hála a Földön töltött időnek Ma’ryam kiszúrhatta, hogy a lány egy ember és nem csak humanoidnak tűnő idegen, ahogyan Gwoom-ban is megismerhette az általuk nagyon régen leigázott faj tagját, akiket manapság is kedvelt háziállatnak tartanak a skrullok.

Nagyjából négy nap volt az út, mire megérkeztek a hajóhoz, Xun hosszú idő után először tudott végre normálist enni, mert itt minőségi ételt adtak, nem olyat, mint a menekülttáborban. A hajón egyébként mindenkinek volt saját kisebb körlete, amiben egy ágy, egy szekrény és a fürdőszoba volt, ezen kívül volt közösségi szoba, ahol játszani is lehetett, edzőterem, étkező és könyvtár – digitális – is. Kényelmesen le lehetett tölteni az utat, vagy a vegyes fajú legénységgel beszélgetve, akik nagyjából harmincan voltak.

Az ötödik napon uzsonna után lépett ki a hajójuk a hipertérből és hangosbemondón szólt a kapitány, hogy hamarosan megérkeznek a roncshoz. Ha kinéztek az ablakon – bárhol a hajón – akkor már láthatták is a némileg rózsaszínes fényben – hála az ilyen színű csillagnak – pompázó űrbálnára hasonlító hajóroncsot.

Felszereléslistát írjatok, hacsak nem áldoztok a főkarakter kreditjeiből, akkor csak 0 pontos dolgokat lehet. Azaz Ad felírhat egy fordítógépet, ami egyben kommunikátor is, illetve egy lézerpisztolyt, vagy valami kardot, lándzsát, ami törékeny. Raven esetében semmit, mert nem kozmikus karakter, neki semmi sem jár ingyen, de hogy ne essen ki semmiből, így egy fordítógépet kap (de ez csak fordító, ez nem kommunikátor és holonetcsatlakozós, csak fordítani tud semmi mást nem). Meg ezeken felül pár apróság még felírható, ami ilyen alapfelszerelésnek minősül.

A header hozzá:

Kód:

<center>[img]https://i.imgur.com/9pGltts.png[/img]</center>

Galaxis Védelmezői 23.: Változás az űrben





Szellemhajó, Shi’ar Galxis széle

---

Ma'ryam tudott az út során vitatkozni és beszélgetni Gribli-vel és megtanítani Xun-nak pár szót, a gépek használatát azonban nem, mert azokhoz nem engedték őket közel, ahogyan a konyhába sem mehetett, hogy ő maga főzzön, arra megvolt az „ember”, így Xun nem igazán kaphatott földire hasonlító ételt a skrulltól. Egyedül maximum a holonet kezelést lehetett volna megtanítani, de ahhoz meg olvasni is tudni kellett volna, így ez is kiesett.

A lényeg, hogy mindenki letudta magát foglalni, beszélgetéssel, „olvasással”, bőrlégzéses beszéddel és minden ilyesmivel addig, amíg végül megérkeztek a hajóhoz. A hajó kapitánya még a közeledés közben leszkenneltette a másik hajót, aminek az eredményét meg is osztotta a csapattal. Voltak jó, illetve rossz hírei is ezzel az egésszel kapcsolatban, végül a jóval kezdte.

- A jó hír, hogy mindenki számára lélegezhető a levegő a hajón, így nem szükséges semmilyen extra felszerelés. Ennyit a jó hírekről, következhetnek a kevésbé jók, majd a rosszak. A kevésbé jó, hogy valamilyen ismeretlen sugárzást, energiajelet fogunk a hajról, ami nem illeszkedik ahhoz, amit eddig tudtunk Annihilusról, azaz idegen és nem ismerjük a forrását, sem, hogy kihez tartozhat.

- Ennek a fényében számítsanak arra, hogy Annihilus bogarain kívül más is lehet a hajón. És a rossz hír, hogy nem lesznek egyedül. A hajó tele van élettel, csak valamiért nem működik. És ez a rossz hír, hogy Annihilus bogarai ott vannak a hajón, így nagyszámú ellenállásra számíthatnak. Ha kész vannak, akkor öt perc múlva találkozás a zsilipnél, addig rácsatlakozunk a hajóra és a nyomáskiegyenlítés is megtörténik az átszálláshoz. – tette még hozzá.

Ezek után pedig útjára is engedte a csapatot, hogy mehetnek készülődni.

Galaxis Védelmezői 23.: Változás az űrben





Szellemhajó, Shi’ar Galxis széle

---

A kapitánynak a tájékoztatás után, amikor Gribli kérdezett a technológiai dolgokról csak egy megvető undorral teli fintor futott át az arcán és nem is volt hajlandó válaszolni a kérdésre, úgy tett, mintha fel sem merült volna. Ugyanez volt a reakciója Xun kérdésére is, neki nem állt szándékában fegyvert adni, sem válaszolni senki kérdésére. Ő megtette a dolgát, így miután elmondta, amit akart távozott is. Szerencsére Ma’ryam elmagyarázta a számukra azt, amit kérdeztek, így mehettek is a feladatra.

Néhány perccel később egy apró rázkódást lehetett érezni az egész hajón, Ma’ryam ismerhette fel, hogy ez volt az a hang, hogy rácsatlakoztak a másik hajóra. Mire megérkeztek a dokkoló nyíláshoz, addigra már a nyomáskiegyenlítés is megtörtént, így szabad útjuk volt a másik hajóra. Itt először egy kisebb helységbe kellett menni, amit lezártak mindkét oldalon, majd megtörtént a nyomás kiegyenlítés itt is, és így léphettek be az összekötő hídra, amin néhány méter séta után már a másik hajón voltak.

A másik hajón félhomályos állapotok voltak, a fények csak pislákolva és nagyon gyengén világítottak a falon, több helyen undorító csápos csövek futottak végig, amik elég erősen a földi Lovecraft szubkultúrára emlékeztethették a földi kötődésűeket, Gribli pedig hallani sem hallott efféléről. A plafon és a padló is eléggé rozsdás volt egyébként, több helyen nyikorgott, a falakból valami folyadék csöpögött. Azonban az legalább pozitívum lehetett, hogy senki sem jött eléjük fogadóbizottságnak.

Egyelőre innen az látszott, hogy a folyosó nagyon hosszan halad előre, talán végig a falon és helyenként sötétebb részek is látszottak, ahol leágazások voltak mind a két oldalán a folyosónak, több helyen is.

Galaxis Védelmezői 23.: Változás az űrben





Szellemhajó, Shi’ar Galxis széle

---

Arra, hogy nem kap felszerelést a lány, arra emlékezhetett Gribli, hogy a toborzásnál megmondták, hogy mindenki a saját holmiját hozza. Egy felhívás volt, hasonlókat már ő is látott a Knowhere-n. Olyan világban éltek, ahol ha valaki elvállalt egy munkát, akkor magának kellett a felszerelést vinnie és nem volt elvárható, hogy a munkaadó fáradjon ezzel is. Végtére is azért jelentkezett valaki egy munkára, mert képesnek érezte magát, hogy eltudja végezni bármi extra nélkül. Ezzel már ő maga is találkozhatott.

Ami a kapitány és a legénység hozzáállását illette, mindenki tapasztalta az úton, hogy senkinek sem volt kedve idejönni erősítés nélkül, mert csapdának vélték a dolgot. Nem is önként vállalkoztak arra, hogy idehozzák a társaságot, hanem parancsba kapták, hogy meg kell tenniük. Ennek fényében nem volt csoda, hogy nyűgnek és tehernek érezték az egészet, főleg, hogy random csapatot kellett hozni és nem a saját fajukból másokat.

A hajón Xun beletörölte a nyálkás kezét a ruhájába, így nem volt megmondható, hogy ki fog-e jönni, vagy mi lesz a ruhával, erről majd az idő fog ítéletet mondani, már ha túlélik ezt a helyet, vagy a ruha túléli. Ami a beszélgetést illette hamar kiderült, hogy nem a legjobb ötlet megtenni legalább is nem túl hangosan. Egyrészt a helyen vízhangzott a hangjuk és a folyosón nagyon messzire eljutott, valószínűleg aki a közelben volt már tudta, hogy vannak itt élőlények. A másik pedig úgy tűnt, hogy a csápok is érzékelték, reagáltak a szavakra, mert annak ritmusára kezdtek mozogni és csapkodni.

Mivel ezek csak ilyen creepy dolgok, amik látszanak, így ezért írtam Ivan nélkül, nem marad ki semmiből, csak legalább látszik, hogy mi van ott rögtön.

Galaxis Védelmezői 23.: Változás az űrben





Szellemhajó, Shi’ar Galxis széle

---

Ma'ryam lehurrogta finoman a többieket, hogy maradjanak csöndben, mert felhívják magukra a figyelmet, bár a csápok és a visszhang miatt már lehet, hogy elkésett ezzel egyébként is. Így fegyverrel a kézben indult előre. Ahogyan haladtak olyan tíz-tizenöt métert, akkor már beértek a teljes sötétségbe, mert a légzsilipnél levő fények ideáig már nem értek el és az alig-alig pislákoló fények nem voltak túlságosan elegek. Így itt már kellett volna, hogy Gribli kapcsolja a fényeket, de egyelőre nem tette meg.

A leágazó folyosók csöndesek voltak, sötétek és azok nem voltak csáposak sem. Legalább is ez látszott, mert azokban teljes sötétség uralkodott. Nagyjából százötven-kétszáz méter után a folyosó, amin haladtak – ez a csápos – véget ért és egy ajtó fogadta a társaságot. Ami – kinek meglepő, kinek nem, Ma’ryam-nak lehet igazán meglepő – kinyílt arra, hogy a hármas, vagyis igazából először a skrull nő odaérkezett, mert ő tudja, hogy a legtöbb hajón valamilyen chip mellett nyílnak csak ki és maguktól nem igazán.

Odabent a terem egy nagyjából harminc méter hosszú és tizenöt méter széles terem volt, berendezéseket nézve teljesen üres, mivel itt már tényleg sötét volt, így nem is nagyon lehetett egy-két lépésnél távolabb látni. Azonban bentről rovarszárny csapások hangját lehetett hallani és valami meg-meg villant bentről, mintha szárnyak lettek volna. A hangok alapján legalább három, vagy négy valami lehetett odabent, de fény híján még mindig nem látszott semmi sem. Ha Ma’ryam a szemét átváltoztatta a sötétségbe, akkor négy közel két méter magas szárnyas rovart láthatott.

Galaxis Védelmezői 23.: Változás az űrben





Szellemhajó, Shi’ar Galxis széle

---

Gribli panaszos hangját, hogy nem lát semmit a falak visszhangozták tovább és most olyan volt, mintha gúnyolódva mondták volna vissza. Ez persze nem volt igaz, csak olyannak hatott. Szerencsére azonban a bent levő rovarok, bogarak nem hallották meg mindezt. Így, amikor az ajtóba értek, Ma’ryam akkor cselekedett. Még mielőtt bárki mozdulhatott volna felkapcsolta a lámpát olyan helyzetben, hogy az a bogarakat is elvakítsa. Így lényegében kitépte mindezt Gribli kezéből.

A nő az előzőek után még emlékezett arra, hogy hol vannak a bogarak és a pisztollyal vakon indult befelé. Gribli és Xun sem látott semmit sem, ahogyan az ellenfél sem. Ezek után skrull befele mozgott, bár vakon, de emlékezett, hogy mi merre van, mindenki más csak a lövések zaját, égett hús szagot és puffanásokat hallott. Négyet egészen pontosan. Ezek után nagyjából még fél-egy perc kellett ahhoz, hogy mindenki elkezdjen rendesen látni addig is könnyeztek és homályosan láttak, meg fájdalmas volt.

A lámpa fénye ugyanis jócskán erősebb volt, mint a megszokott földi lámpák. Leginkább olyan hatása volt ennek, mint egy flash-bangnek, szóval elég kellemetlen hatása volt mindenki számára. Amint végre elmúlt a hatása – Ma’ryam-nak még mindig túl erős, ha nem vált vissza normál szemekre – akkor végre körülnézhettek a helységben, és most már mindenki látta is, hogy mi van bent.

A falak itt is csáposak voltak, a csápok lelkesen csapkodtak ki a falból, bár itt helyenként már inkább ízeltlábnak tűntek ezek, mintsem tényleges csápnak. Így sem volt sem szép, sem kellemes látvány. A terem egy központibb teremszerűségnek tűnt, vagy ehhez hasonló találkozó helységnek.. Innen több ajtó is vezetett mindenfelé, azonban a jackpot a terem közepén levő széles, legalább három méter széles csigalépcső volt, ami felfelé és lefelé is vezetett. Amennyire ki lehetett venni, nagyon nagy mélységbe vezetett, illetve magasba, mert mindkét irány elveszett a sötétségben.