Szellemhajó

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

Videón itt nézhető meg a kaland felvezető!
(zenével+mozgó szöveggel, ugyanaz, mint a képen)

---

A méltán híres Szellemhajó újra feltűnt és ezúttal, mint az évszázadok során nagyon sokan voltak kíváncsiak minderre. Ahogyan a Birodalmi hírszerzés is, vagy talán inkább Cithe főadmirális is. Éppen ezért küldte el Kaylyn-t is erre az útra, hogy vegyen részt rajta, mint sima fejvadász, szerencsevadász és tudjon meg minél többet a legendás hajóról.

A nő a saját Aing-tii hajóval érkezett, ami igazából eléggé jól érezte magát itt ebben a realitásban és tökéletesen működött, nagyobb volt az összhang közte és a tulajdonosa között, mint a saját világukban. A koordinátákra való megérkezés után valószínűleg nem kis meglepetés fogadta a kiffar nőt, ugyanis a Szellemhajó nem csempészhajó volt, hanem egy hatalmas teknősre hasonlított.

Egy hatalmas városhajó volt, átlátszó védőpajzsok mögött és még mindig volt energia a hajón. A nő könnyedén találhatott hangárt is magának, olyat is, ahova más frakciók emberei még nem is szálltak le, így akár egyedül is nekivághatott az egész útnak. Bármit is választ, a landolás könnyedén ment és a hajó teljes mértékben optimális, átlag értékeket adott.

Jó volt a levegő, lélegezhető, nagyjából 20-22 fok volt a hajón, normális gravitáció mellett. Életjeleket, vagy efféléket senki sem érzékelt, csak a már bent levő szerencsevadászokat, fejvadászokat. De ezeken felül az energiaellátás teljesen optimális volt a hajón. Igazából még mindig lehetne rajta élet, de valamiért elhagyatott volt…

Felszereléslistát írjak. A körváltások Kaylyn reagjában lesznek, amíg nem csatlakozik be valaki.

statisztika:

---

Végre küldetés! Csak nagy bánatomra a gyengébbik felem nem jöhetett velem, mert valami más dolga akadt, más feladatott kapott. Azt hiszem, hogy már kellően ismernek minket annyira, hogy tudják, hogyha ő maga is jött volna, akkor semmi sem maradt volna a Szellemhajóból. Így maradt a kislány és én. Nagyon úgy tűnt, hogy a hajóm nálam is jobban élvezi azt, hogy itt lehet ezen a világon. Ennek köszönhetően könnyebben is tudtam az Erőn keresztül irányítani. Amikor kiléptünk a hipertérből és megláttam azt, hogy hova is kellett jönnöm, füttyentettem egyet. Wow! Nem gondoltam azt, hogy a Szellemhajó egy óriási mű teknős lesz. De máris imádtam! Már csak azt sajnáltam, hogy a loth macskám mennyire imádta volna, hogyha eljöhet és egérdroidokat kergethet. Igyekeztem leszkennelni a helyet, aminek az eredménye az lett, hogy van energia a helyen, de nincsenek lakók, max néhány személy, akik előttem érkeztek. Utálok elkésni! A legjobb dolgokról lemaradok! Kerestem egy olyan hangárt, ahol senki sincs, majd ott tettem le a hajót. Ezt innen úgysem fogja senki sem elvinni, mert hozzám kötődött, de azért lezártam a hajót. Akkor itt volt az ideje annak, hogy beszálljunk a partiba és nekilássunk pár hátsót szétrúgni. Szigorúan erőszakmentesen. Majd megoldom, hogy ez miként lehetséges. Még gyorsan ellenőriztem a fegyvereimet, fénykardok, DL-44, minden megvolt, a páncél jól volt bekapcsolva, tökéletesen illett rám. Akkor most már csak egy volt hátra! Indulás! Ahogyan elindultam kifelé, még kinyúltam az Erőbe, ha már itt rendesen tudtam használni, akkor igyekeztem is az előnyeit kihasználni. Reméltem, hogy ez segítségemre lehet a felderítésben, ha már nem igazán rajongtam azért, hogy kutaszdroidokat használjak és nem is hoztam magammal egyet sem.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

statisztika:

---

Eddig sehol senki, legalább is a környéken nem éreztem. Igaz, amekkora volt ez a teknősváros nem csodálkoztam. Meg aztán nem is érzékeltem a hajó szenzorjaival olyan sok más személyt itt, talán egy tucatnyit. Az meg egy ekkora helyre nem sok. Kiérve a hangárról egy széles folyosóra érkeztem, szerencsére minimális fény volt, gravitáció rendben, ahogyan a levegő is lélegezető. Ha más felfogású lennék, valószínűleg örömmel akarnám megtartani ezt a hajót, de nem voltam, és az alapján, amit a HoloNeten a fejvadászok megbízatásánál láttam, nem is saját magunknak akarnám a hajót. Örömmel értesíteném az Egyensúly gyermekeit erről, nekik nagyobb szükségük lehet rá, mint bárkinek. A Hármaknak érthető okokból nem adnám oda. Ők az ellenség, legalább is a Birodalom szemszögéből. Szóval maradtak az űr hippik és technológiát nem használó békeszeretők. Amennyire láttam semmi por, vagy ehhez hasonló nem volt itt, olyan volt, mintha folyamatos használat alatt lett volna a hely, ami pedig furcsa. Az ajtóknál a konzolok működtek, bár anélkül is kinyíltak az ajtók. Pedig aztán semmilyen ide illő kódcilinder nem volt nálam. Ez kissé nyugtalanított, de amíg nem kezd el egy Csillagkohó hozzám beszélni és nem akar a sötét oldalra csábítani, addig semmilyen gond sincs, az egyszer elég volt egy életben. Egyelőre minden túl gyanús volt, hogy nem érzékeltem semmit, senkit, ahogyan minden túlságosan is csöndes volt. Még egy átkozott droidot sem láttam, nemhogy mást. Végül az egyik kanyar után a folyosó kiszélesedett és az ajtó is sokkal nagyobb volt, mint amiken eddig átmentem. Kissé gyanúsnak éreztem, így nem is hagytam, hogy a figyelmem lankadjon. A fegyverem eddig is a kezem ügyében volt, de most magam elé tartottam és közeledtem az ajtóhoz. Ami, ahogyan az eddigiek, ez is rendesen kinyílt. Odabent elsőre sötét fogadott, inkább félhomályos állapot, így nem láttam sok mindent. De tettem végül jó pár lépést befelé, és olyasmi tárult a szemem elé, amire egyáltalán nem számítottam. Oké! Mégis mi a fészkes fene volt ez a hely?!

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

statisztika:

---

Oooké! Erre egyáltalán nem számítottam, huh! Ekkora droidokat nem is nagyon hiszem, hogy láttam valaha, már ha ezek droidok és annak néztek ki. Minek épített volna valaki ekkora terminálokat, amikor a méretek alapján nem óriások lakják, lakták ezt a hajót? Még mindig úgy haladtam, hogy kinyúltam az Erőbe, de semmilyen élőlény nem volt továbbra sem a közelemben, akkor maradt az, hogy megpróbálom megnézni, hogy ezek mégis micsodák. Közelebb mentem ezekhez, közben megnéztem, hogy a fű, a víz és a fák valódiak-e. Azok voltak, ahogyan pedig ezekhez a furcsa valamikhez értem kiderült, hogy nem terminálok voltak és nem is droidok.
Karabast! – szaladt ki a számon.
Ez az egész egy kicseszett temető volt! Így máris kevésbé volt barátságos a hely. A feliratok nem szóltak semmi olyanról, hogy mibe haltak meg ezek, csak nevek, kor és nem voltak azok, amik az adatok és halálok. Ezek alapján nem csak idősek, de gyerekek és minden korosztály volt itt. A halál ideje nagyjából egy időpont volt és mindenkinél az volt, hogy ismeretlen. Mégis mi a fészkes fene történt ezen a hajón? Lehet, hogy nem is volt a legjobb dolog itt tartózkodni és okkal volt az egész szellemhajó. Erre azonban lehet, hogy nem itt fogok választ kapni, hanem máshol. Amihez terminál is kellett. Igyekeztem innen kijutni a másik oldalon, nem szívesen voltam ilyen helyen, főleg, hogy nem tudtam, hogy mi okozta mindezt. Talán figyelmezetni kéne a többieket. Igen, ez határozottan jó ötlet, így ha volt itt kommcsatorna, akkor azon elküldök egy üzenetet.
- Itt Kaylyn Rix, a fejvadászcéh tagja. Most találtam egy rakat sírt a hajón, úgy néz ki, hogy a hajó lakosainak többsége egyszerre halt meg, nem tudni, hogy miben. Szóval mindenki vigyázzon, nehogy belefusson abba, ami ezt okozta – mondtam.
Akkor irány egy terminált keresni!

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

A figyelmeztetésem kiment és néhányan még vissza is szóltak, hogy köszönik a figyelmeztetést. Ez olyan öt fő volt, ennél többet érzékeltem a hajóval még, amikor közeledtem, így páran még nálam is nagyobb bunkók voltak. Megvontam a vállamat, annyira nem érdekelt mindez. annak örültem, hogy páran megköszönték, a többieket meg egye meg egy rancor! Már ha itt volt, ha nem, akkor szívesen kerítettem volna nekik egyet. A célom továbbra is az volt, hogy találjak egy helyet, ahol van terminál. Így gyorsan végignéztem ezt a temetőt, de semmi sem volt, majd kimentem a helységből, ahol újabb folyosóra értem, innen pedig egy ajtó vezetett tovább, ami már nem folyosóban végződött, hanem egyenes út volt a városba. Igyekeztem fejben összetenni, hogy miként nézett ki a hely, eddig a peremen haladhattam és most értem be a külső peremből a benti városba. Ami gigászi nagyságú volt. felnéztem és a fejem felett az épületeken túl a csillagokat láttam. Egyeseknek még talán ijesztő is lehetett volna. ugyan már láttam kint is, de itt most még jobban, a szellemhajó egy kicseszett nagy város volt, legalább huszonöt kilométer hosszú és ilyen széles is. A terminálok eddig sem bővelkedtek, reméltem, hogy itt a városnál lesz. Ha máshol nem, akkor én alapból tettem volna ide egyet a bejárathoz közel, hogy aki ide érkezik, az eltudjon tájékozódni. Akko az ötletem alapján a fal mellett kellett volna egynek lennie legalább, vagy a környéken. Felsóhajtottam, ha nem találok itt valamit, akkor örök időkre itt ragadhatok, mert ki tudja, hogy mikor fog a hajó innen újra elugrani és rejtőzködni ki tudja, hogy mennyi ideig. Így nem is vártam tovább, kinyúltam a biztonság kedvéért az Erőbe, hogy érzek-e másokat a közelben, majd pedig nekiláttam annak, hogy innen kiindulva félkörben indultam neki annak, hogy így folyamatosan kiterjesztve a területet akadjak rá egyre, reméltem, hogy sikerrel járhatok és használt valami ilyesmit az a nép, aki itt élt. Ha nem, az elég kellemetlen lett volna információszerzés terén.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Szerencsére nem kellett órákat keresgélnem, mert ráakadtam arra, amit kerestem. De ahogyan haladtam az már látszott, hogy ez a hely és ez a helyrész idősebb volt, mint a kinti. Mindezt pedig alátámasztotta az, amit itt benn találtam, megvolt a terminál, ami működött is, de az egész kezelhető felülete ismeretlen nyelven volt, bár ugyanúgy aurebesh. Ez pedig azt jelentette, hogy ez a hajó nagyon, de nagyon idős volt, sokkal idősebb, mint bárki gondolta, vagy akár csak én. Tudtam, hogy ebben a realitásban a rakaták uralma nem volt olyan régi, mint nálunk. Nálunk nagyjából kétszer olyan régen tűntek el, mint itt, de itt sok olyan dolog volt, amiről odahaza nem is hallottam, mert olyan régi lehetett, hogy már nem létezett. Vagy még nem. De ez a már nem volt inkább, nálunk a Sith Birodalomból is alig maradt meg valami, ami több ezer évvel korábban létezett és a korábbi Köztársaságról is alig volt valami anyag, pedig az még harminc évvel korábban sem ért véget. Szóval ez nem segített túl sokat a számomra. Reméltem, hogy azért valamit sikerült kibogarásznom a terminálból az ide-oda való nyomkodással. Hátha azok, akik itt éltek utoljára sikeresen lefordítottak valamit, vagy közös nyelven felvettek valamilyen üzenetet, bár nem reméltem. Ennyire nem szokott mázlim lenni, csak ritkán. Nagy bánatomra soha sem voltam túlságosan jó az ilyesmiben, ez nem az, hogy odamegyek és behozok valakit élve, vagy holtan. Komolyan kénytelen leszek beszerezni egy droidot magamnak?! Eddig soha sem volt! Nem azért, mert nem lehetett volna, csak magammal cipelni, meg efféle nyűgök… de itt voltak repkedők is, talán egy olyan, egy mini kutasz droid, beleépítve asztro dolgokkal. Talán jól jött volna. De addig is maradjunk a barkács megoldásnál és próbáljuk meg saját kútfőből megoldani. Szinte hallottam a fejemben, ahogyan Kirageen a csillagköd másik végén is röhög rajtam, már csak amiatt, hogy ez eszembe jutott. Gondolatban pofán vágtam, csöndben maradt. Nagyszerű! Még szerencse, hogy senki sem fogja látni, hogy mivel fogok próbálkozni. Felsóhajtottam még egyszer, majd nekiláttam ennek a borzalomnak.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

- Karabast! – mondtam érzéssel.
Jó néhány perc próbálkozás után adtam fel az egésszel való próbálkozást. Azt hiszem, hogy ez nekem így nem fog menni. Tényleg szükségem lesz egy folyamatosan idegesítő droidra, vagy pedig egy olyan kütyüre, amivel megtudom ezt oldani. Mármint droid, de páncélhoz, vagy éppen valami alkarvédőre. Ez nem is volt olyan hülyeség, még tőlem sem. A lényeg, hogy most ezzel nem igen fogok tudni mit kezdeni. Adjanak nekem valamit, ahol meg kell menteni valakit, elfogni, vagy épp lelőni és már azelőtt készen vagyok, hogy kettőt pislogna a felbérlő. De ilyesmi?! Thrawn… vagyis Cithe főadmirális mi a fenéért küldött engem ide? Biztosra veszem, hogy Thea Eisahn sokkal jobban megoldotta volna az ügyet. Ami azt illeti vele szerettem együtt dolgozni, nem mintha másban nem lett volna jó, de a technológiai részben messze jobb volt nálam. Ez van! Még egyszer dühösen csaptam a konzolokra és elvicsorodtam, majd sértetten fordultam el tőle, hogy elinduljak a város belsőbb részeibe. Annak pedig végtelenül örültem, hogy Erőérzékeny voltam és használó, mert különben azt hiszem, hogy ebben a percben hagytam volna itt a fogamat máskülönben. Az Erőn át éreztem a gondot és teljesen ösztönösen, fel sem fogva, hogy mit teszek mozdultam el balra és vetődtem be egy magasított rész mögé, amin növények voltak. Egyelőre fogalmam sem volt, hogy ki lőtt rám és miért. Hacsak nem talált valaki már valamit és nagyon nem akarta, hogy más is megtalálja. Ez az én formám…
- Hééé! – igyekeztem kikiáltani. - Nem vagyok az ellenséged, a fejvadászcéh tagja vagyok! Mi lenne, ha abbahagynád az esztelen lövöldözést?!
Reméltem, hogy élőlény és hallgat a józan paraszti észre, ha nem, akkor kénytelen leszek más módszereket alkalmazni, aminek bizonyosan nem fog örülni…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Ez kellemetlen az Erőn keresztül nem érzékelek senkit sem. Ami azt jelenti, hogy valaki vagy kegyetlenül jól rejtette el magát az Erőben, vagy droid, vagy a biztonsági rendszer Azt annyira nem hittem, hogy erőhasználó lett volna, ha az lenne, akkor könnyedén mögém tudott volna lopakodni és megölni. Meg nem is beszélve arról, hogy fénykardot használna… jobb esetben, vagy olyan, mint én. Hogy lőfegyver és fénykard is. így maradt az, hogy droid, vagy valamilyen biztonsági rendszer. A droid a jobb eset, a másiknál nem biztos, hogy csak ez az egy lenne, hanem még más is, ami lehet, hogy még engem is likvidálni tudna. Nem akarom itt hagyni a fogamat, a legutóbbi szerencsejáték est miatt még jó pár tiszt és rohamosztagos is tartozott nekem. Nem is beszélve arról, hogy ki rúgná szét Kirageen hátsóját, ha én itt feldobom a talpam? Na ugye?! Amikor éppen abbamaradt a lövés, akkor próbáltam kinézni oda, ahonnan az jött és egy igencsak furcsa kinézetű droiot pillantottam meg. egyáltalán nem hasonlított azokra, amiket a birodalom használt, de azokra sem, amiket úgy általánosságban. Elég egyedi volt, lehet, hogy itt nem az, vagy éppen valamilyen cégnek a felderítője. De az bizonyos, hogy nem szabvány fejvadászdroid, azok totálisan máshogyan néztek ki. Mindegy, a lényeg, hogy ez nem ember, így elpusztíthatom. Az emberek megölésével vigyázok, nehogy a sötét oldalra kerüljek, de egy droid nem számít semmit. Mivel nem is válaszolt a szavaimra, így feltételeztem, hogy nem érti, hogy mit beszélek neki. Éppen emiatt jobb kezembe fogtam a DL-44-et, a balba a fénykardot és aktiváltam a fegyvert. Amint ez megvolt, akkor jöttem elő a helyemről és sietve indultam a droid felé, hogyha újra lőni akarna rám, akkor a fénykarddal tudjam visszaküldeni a lövést a feladónak, miközben a sugárfegyveremmel pedig én lőjek rá. Meglátjuk, hogy ki lesz a jobb, bár nem kérdés, hogy én!

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Ez eddig, ahogyan haladunk nagyon nem jó, a droid lőtt, ráadásul nem csak vaktában, hanem baromira pontosan, nem is beszélve arról, hogy még az él lövésem elől is kitért, ahogyan az elől is, amit visszalőttem rá a fénykarddal. Az egyik lövése a vállamon talált el, még szerencse, hogy a vértem ott volt és azt találta telibe, nem pedig engem. Az kellemetlen lett volna. Az is az volt, hogy behúzódott egy fal mögé, amit nem volt a legkönnyebb megközelíteni. Ha úgy helyezkedik, hogy egy oszlop, vagy virágtartó mögé bújik azt mondom, hogy könnyű dolgom van, de így meg kellett közelíteni a helyet és odamenni hozzá egészen közel, mert felteszem lesz annyi esze, hogy ne jöjjön ki a fedezékből. Én sem jönnék, de van egy olyan érzésem, hogy még Kirageen sem tenné meg. Szóval marad az, hogy próbáljak odajutni és úgy lecsapni. Viszont eszem ágában sem volt ennyiben hagyni a dolgot, így gyorsan, nagyon gyorsan akartam cselekedni. Kinyúltam az Erőbe és annak segítségével gyorsítottam a magamon. Ennek köszönhetően a környezetem lelassult, legalább is én így érzékeltem. Ennek azonban megvolt a hátránya, hogy eléggé leterheli a szervezetemet, így nem fogok tudni támadni, ha megérkezek, csak védekezni. Így emiatt nem is akartam egyből kirobbanni a sarok mögé, ami mögött volt, csak letudni a távot és a sarok felém eső oldalára értem oda sietve. Nagyjából ekkora múlt el a gyorsítás is és tört rám egyik pillanatról a másikra a megszokott gyengeség, amit ez az Erőhasználat okozott. Így a fal másik oldalán álltam meg és álltam neki annak, hogy kifújjam magam gyorsan. Igyekeztem mélyeket lélegezni, de nem túl hangosan, nem akartam, hogy még azelőtt rám támadjon a droid mielőtt rendbe nem jöttem. Ha így lenne, kényetlen lennék védekezni, de reméltem, hogy lesz néhány másodpercem mielőtt elszabadulna a pokol és egymásra támadnánk.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Még kellett jó néhány mély levegőt vennem, hogy teljesen kifújjam magamat és a gyorsításnak elmúljon a hatása. Csak reménykedni tudtam, hogy nem fog addig a droid befordulni, amíg teljesen kiszolgáltatott vagyok. Ha el akarok jutni A-ból B-be, akkor teljesen jó mindez, de harc előtt, vagy harc közben, hogyha használni akarod, akkor az teljes mértékben öngyilkosság. Reméltem, hogy nem ez fog történni, mert akkor biztosra veszem, hogy még a túlvilágon is hallgathatom majd Kirageen röhögését, hogy kinyírattam magam, főleg egy droidddal, erőhasználat után. Hallottam, ahogyan mozdult, erre még a levegőt is benntartottam és közben mozdultam. Nem akartam bántani, mert droid ide vagy oda… nem mintha rajongtam volna értük, de az egyensúly nagyon fontos volt. aktiváltam újra a fénykardot a mozdulat közben és fordultam én is ki, hogy szembetaláljam magam a droiddal. Végül egymással szemben álltunk, én rávigyorodtam és meghúztam a ravaszt. Még csak a fénykardomat sem kellett ennyire közelről használnom, mert sikeresen kilyukasztottam a mellkasát. A DL-44-nek nagyon jó tűzereje van, nem csoda, hogy odahaza a legtöbb helyen illegális is volt, itt nem volt ilyen gondom vele. amint a droid elterült, a fénykarddal a biztonság kedvéért még levágtam a fejét, és bele is szúrtam, hogy teljes mértékben tönkretegyem az agyát, hogy biztosan ne tehessen semmit sem. Egy szabvány E-11-es volt nála, noha ez Birodalmi fegyver volt, de tudtam, hogy nagyon sok jutott a fekete piacra is. a fegyvert a vállamra akasztottam, nem tud rosszul jönni egy ilyen. Emlékszem, hogy utoljára akkor volt nálam ilyen, amikor bizonyítani akartam, hogy nem én öltem meg azokat, akiket. Ezen felül semmi más nem volt droidnál, ami használható lett volna, se kredit kártya, se kódcilinder, se fegyver, kommunikátor, vagy bármi efféle. Mivel így jártam, indultam tovább, hogy végre valamiféle nyomot találjak még mielőtt újra eltűnik, ezúttal velem az egész hajó.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Ahogyan haladtam egyre és egyre beljebb a városban a legjobban a csend zavart. Átkozottul zavaró tud lenni, ha egy városban nincs semmi, de ténylegesen semmi. Itt pedig nem volt, hogy ne zavarjon már a többi fejvadásszal beszélgettem komvonalon, mert őket is zavarta mindez. sem a szenzorok, sem pedig a szkennerek és az Erő sem jelzett élőlényt, semmit. De a technikai kütyük droidokat sem azokon felül, amiket ők hoztak. Megmondtam, hogy én találkoztam már egy közel sem éppen barátságos droiddal, ami meg akart ölni, de akkor ezen felül. Az egész hely közepén sikerült kiszúrni egy épületet és úgy döntöttünk, hogy oda megyünk, azt megnézni. Összeessen öten voltunk itt fejvadászok, nem túl sok, de bizonyára volt máshol a csillagködben érdekesebb munka, mint egy rejtély után járni. Igazából senkit se hibáztattam, aki nem jött el ide, mert szerintem senki se fizet annyit, hogy érdemes legyen. De ha már itt vagyok, akkor hozzam ki a legjobbat a dologból, az pedig az volt, hogy a nagy épületet nézzük meg közösen. Így, ahogyan mindenki más is, jómagam is a város közepe felé tartottam. Egyelőre a továbbra is rémesen zavaró néma csend fogadott, csak a lépteim zaja hallatszódott, már amikor, mert igyekeztem a lehető legzajtalanabbul haladni, már csak megszokásból is. Amikor már csak alig két sarokra voltak, hirtelen lövések zaját hallottam az épület felől. Felsóhajtottam, nem hiszem el, hogy semmi sem sikerülhet úgy, ahogyan annak kellene sikerülnie! Futólépésben kezdtem a haladást, majd rohanásra váltottam – nem használtam Erőt, csak sima rohanás – hogy így tudjam le a maradék távot. Mire az utolsó kanyarban befordultam a sarkon, addigra már elült a lövések zaja. És sajnos az a látvány fogadott, amire számítottam, a fejvadászok közül senki sem volt talpon, azonban nem éreztem élőlényt sem a közelben, de droidot sem láttam, se semmit, ami végezhetett volna velük…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Ahogyan megérkeztem, az Erőben nem éreztem senkit és semmit sem ezen a helyen, nem volt nyoma annak, hogy mi végzett velük, nem éreztem semmit az Erőben. Nem fénykarddal végeztek velük, hanem olyan volt, mintha egymás életét ontották volna ki. Ha sith orgyilkos lennék, pontosan így tennék én is és így állítanám be, de annyi ideje nem volt senkinek, hogy ezt ki tudja vitelezni. Túl kevés volt az idő, reméltem, hogy hamarosan megtudom, hogy mi történt itt mielőtt még én is holtan végzem. Nem mutatnék jól halottként azt hiszem. Mivel sok minden mást nem tehettem, így a személyesebb holmijaikat magamhoz vettem, hogy ezeket visszajutassam a családokhoz, rokonokhoz, vagy a céhüknek. De még mielőtt megmozgattam volna, felmondtam a felvételre, hogy mit észleltem, mire értem ide és természetesen holofelvételt is csináltam róluk, hogy megnézhessék azok is, akiknek szánom, meg persze tisztázzam magam. Más sem kellene, hogy engem vádoljanak azzal, hogy megöltem őket és vérdíj kerüljön a szép kis fejemre, miközben semmit sem csináltam. Amint mindennel megvoltam, valószínűleg jó pár perc munkába beletelt mindezt, annál a feladatnál akartam maradni, aminél eredetileg is voltunk. Azaz megnézni ezt az épületet. Innen a lábától felpillantottam és felsóhajtottam, lehet, hogy egyedül kevés leszek hozzá, de mégis rólam volt szó, így nem volt olyan isten, vagy az Erő sem tántoríthatott el attól, hogy én oda bemenjek. Egyszer ez a hozzáállás fog a sírba vinni, vagyis ez fogja elősegíteni, hogy egyé váljak az Erővel. De nem fogok félni, mert az a sötét oldal felé visz, én pedig büszke vagyok arra, hogy ott vagyok, ahol. Akkor induljunk is, csak tudnám, hogy miért érzem úgy, mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Ez csak egy rohadt kihalt város Kaylyn! Korholtam le magam gondolatban, majd egy szép nagy levegővétel után, a fénykardommal a kezemben el is indultam az épület felé. Vagyis pár lépés után már befelé.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

A rossz érzés továbbra sem akart múlni, ahogyan közeledtem és beértem az épületbe. Az Erőn keresztül sem éreztem semmit és most legalább örültem annak, hogy Kirageen nincs itt, mert nehéz lett volna még őt is életben tartani ezen a helyen. Karabast! Bármennyire is rossz beismerni és folyamatosan szívatjuk egymást, de attól még kedveltem már korábban is. De ezt persze neki soha, de soha sem ismerném be, hogy így van! Még csak az kéne! Közben beértem az épületbe, ami úgyszintén teljesen kihalt volt, néhány teljesen elszáradt a törzse még látható volt a hatalmas cserepekben, de már nagyon régen elszáradhattak. A földön több helyen csontvázak feküdtek, ahogyan megnéztem egészen emberinek tűntek mindezek. Humanoid, maradjunk ennyiben. A ruháik már elporladtak, nem sok maradt meg belőlük és ahogyan néztem a csontvázak is olyanok voltak, hogyha hozzájuk érek lehet, hogy szétomlanak. Valami nagyon nem stimmelt, bent a falak teljesen üresek voltak, a padló is, minden fémből. Nem volt nyoma annak, hogy ki építette a helyet, ahogyan annak sem, hogy miként halhattak meg azok, akik itt voltak. Ahogyan körbenéztem voltak liftek, így arra vettem az irányít, a város működött, így a liftnek is kellett, ezért gondoltam. Ám mielőtt még elérhettem volna azt, hirtelen megéreztem az Erő sötét oldalát mindenhonnan, ahogyan próbált körülölelni. Erre megtorpantam és idegesen kaptam körbe a tekintetem, hogy hátha meglátom ki okozhatta ezt, pedig ismerős volt, ahogyan a fejemben felcsendülő nevetés. Nem-nem-nem-nem és nem! Ebben a világban nem is létezett! Felismertem a nevetés, Exar Kun volt az. Őt pedig a Csillagkohó követte, éreztem is, ahogyan a tudatomba hatolt, de nem lehetett valóság! Éreztem a fájdalmat, ahogyan a fejemhez kaptam és felsikoltottam, a következő pillanatban pedig már magához is ölelt a sötétség, hogy egy legyek a végén az itteni csontvázakkal.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Amikor magamhoz tértem hangokat hallottam, sokat. Az egész csarnokban nagyon sokan voltak, ahol éppen a földön feküdtem. A kellemetlenségben legalább azt tapasztaltam, mintha szellemként lettem volna itt, mert mindenki átlépett rajtam, átsuhant. Legalább nem taposnak agyon. Így lassanként felálltam és próbáltam volna leporolni magam, de nem sikerült. Olyan voltam, mint egy Erőszellem, csak épp senki sem látott. Egy látomás, mivel a növények itt frissnek és üdének látszottak, a falak és minden épp úgy ítéltem meg, hogy a múltat látom. Az itt élők teljesen humanoidok, valami miatt pedig nagyon izgatottak voltak. Igyekeztem kijutni, sikerült is áthaladnom rajtuk, odakint pedig még többen voltak. Egy pódium is állt kint, ami körül testőröknek látszó személyek álldogáltak és egy idősebb férfi szónokolt. Arról, hogy éppen előrébb jutottak a technológiában és most végre a Csillagköd minden faja felett állnak. Hogy kik voltak ezek és mire alapozta ezt egyelőre nem derült ki, reméltem, hogy ami késik nem múlik. Az emberek egy része tüntetni kezdett, hogy ennek nem lesz jó vége és nem járulnak hozzá ahhoz, hogy ezt az elnök végrehajtsa. A férfi nyugtatni próbálta őket, hogy laborban már tesztelték laborban. Karabast! Az ilyennek soha, de soha sincsen jó vége. Mások azt hangoztatták, hogy mi van akkor, ha ők nem akarnak még hosszabb életet főleg nem olyan áron, hogy a gyerekekről kelljen lemondani. A férfi ismét nyugtatni próbált, hogy ettől még mesterséges úton létre lehet hozni gyerekeket, valaki bekiabálta, hogy ez hazugság, mert egyetlen kezelt utóda sem lett életképes és minden minta használhatatlan lett a laborban. Az elnök kihalásra ítéli őket, hosszú élet ide, vagy oda. A férfi dühösen vágott vissza, hogy már így is a kihalás szélén vannak, így végrehajtják ezt és kész, nem lesz vita ebből. A tömegben lövések dördültek és arra kaptam a fejem, de jó lett volna, ha nem csak ezt a végpillanatot van szerencsém látni, hanem többet is…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Alighogy arra gondoltam, hogy csak ennyit fogunk látni, amikor hirtelen az egész színtér elmosódott és egy laborhelységben találtam magamat. Soha sem gondolkodtam azon, hogy akarok-e gyereket, de azok után, amit itt láttam bizonyosan a nemre fogok voksolni. Mindenféle mutációk a magzatokon, csecsemőkön, felnőtt embereken hatalmas kelések, elfeketedett végtagok. Soha sem láttam efféle kórságot korábban. Két tudós az öreg fickóval vitatkozott, ha ott lettem volna már lelövöm, mert ez egy idióta, semmire sem jó. Pont, mint Kirageen apja. A férfi üvöltözött, hogy mostanra már eredménynek kellett volna lennie, mert a fajuk degenerációja folyamatosan nő. Itt lett érdekes az egész, a tudósok azzal vágtak vissza, hogy azért, mert évszázadok óta mindenki klón. Klónok klónjainak klónjai, ez az oka, hogy a gyerekeket is mesterségesen tudják csak létrehozni és szinte nem marad életben az, akit nem klónnak hoznak létre, hanem két DNS-ből pakolnak össze, mint a mesterséges megtermékenyítésnél. Így már érthető, hogy miért akarta az ipse azt, hogy megmentse a népét, de azok után, amit olvastam a temetőben, hogy szinte mindenki egyszerre halt meg már tudtam, hogy mi történt. Bármi is volt ez a gép, aktiválták és szinte mindenkit egyszerre ölt meg a gyógymód helyett. Itt látható volt, hogy nem sikerült az egész, itt vannak a hallottak, mert az idősekkel is történt valami, kint pedig arról kiabáltak, hogy a kísérletek megölik őket. Ezek után miért? Miért áldozta be a teljes népét, amikor ez a hely még mindig élhető. Reméltem, hogy amikor aktiválják és látom ezt a látomást, akkor nem fogok beledögleni, mert itt maradok Erőszellemként és kísérteni fogom ezeket életük végéig… vagyis azon túl inkább. Szóval vártam, hogy felébredek, vagy látok-e további látomást, amiből megtudom, hogy mikor és miért történt mindez. Igazából ritkán mondok ilyet, de előre féltem attól, amit látnom kell… mert ez egy nem elveszett szellemhajó volt, hanem egy nyomorult tömegsír!

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Tényleg kezdtem magam nagyon nyomasztóan érezni, és egyre kevésbé akartam látni azt, ami jöhetett. Ismét egy másik helyszínen találtam magam, vagyis lehet, hogy a korábbi labor volt, de most minden le volt takarva és energia sem nagyon volt ezen a helyen. Akkor lehet, hogy mégsem a végnap volt az a tüntetés, csak onnan indult el az egész. Ekkor köhögést hallottam, ahogyan a hang irányába néztem meg is láttam a polgármestert, vagyis azt a fickót, aki eddig is a főszerepet játszotta. Azonban most közel sem volt olyan jó állapotban, mint legutóbb. A mutációk már rajta is látszottak és idősebbnek is nézett mi korábban. Nem tudtam eldönteni, hogy amiatt, mert tényleg akár éveket ugrottunk elő a látomásban, vagy pedig azért, mert szenvedett a mutációk miatt. A központi számítógéphez ment oda, már alig élt, a haja kihullott, a szemei furcsák voltak, égési sebek, hólyagok a testén. Az egész olyan volt, mintha sugárfertőzött lett volna. Remélem, hogy nem most kapok egy nagy adag sugárfertőzöttséget, amíg eszméletlenül fekszem. A férfi a gépet kezdte el piszkálni, amire visszajött az összes energia a helységben. Néhány perccel később odakintről hangokat lehetett hallani, ahogyan kiabálnak fegyveresek, hogy meg kell állítani. De elkéstek. A fickó még egy rövid monológot tartott, ugyan ekkor már rálőttek a katonák, de a férfi lenyomta a gombot. Valami villanást, vagy hasonlót vártam, de csak valamilyen impulzus csapott ki a gépből, a fickó azonnal holtan esett össze, ahogyan a katonák nagy része is, azonnal borzalmas mutációkba halt bele, ahogyan a város többi lakosa is. Ezt váltakozó képek sokaságával láttam. Az Erőn át éreztem a gyászt és a fájdalmat, a néma sikolyokat, ami ezzel járt. Én pedig hangos sikoly kíséretében, pergő könnyekkel nyitottam ki a szememet a földön, ahol korábba összeeshettem. Letöröltem a könnyeket és igyekeztem felkelni. A lehető leghamarabb el akartam tűnni erről a helyről…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Annak végtelenül örültem, hogy nem valami nehéz vért van rajtam és jó kondiban vagyok, mert nem akartam egy percnél sem tovább sem maradni. Szerencsére a fejvadászok dolgait már magamhoz vettem, így legalább már ezzel sem kellett fáradnom. A jó kondinak köszönhetően pedig nem kell sietős léptekkel haladnom, sem pedig kocogással, mert a jó erőből való futás, néha sprinttel, vagy Erővel való gyorsítással megoldja a helyzetet. Nem tudom, hogy főadmirális mire számított, de szerintem nem erre. És nagyon, de nagyon reméltem, hogy van benne annyi jó érzés, hogy ezek után inkább pihenőpályára teszi a hajót, mert az itt levő dolog nem is volt biológiai fegyver és a képek alapján csak a helyiek DNS-ére hatott. Mindegy, rohantam. Ugyanazon az útvonalon, ahogyan jöttem, remélve, hogy nem fogok semmilyen újabb droidba belefutni, mert az igencsak kellemetlen lett volna. De egyelőre úgy tűnt, hogy a szerencsém kitartott. Ahogyan végigfutottam az utcákon, azok az én lépteim zaját verték csak vissza. igazából némileg sajnáltam, hogy ez lett a sorsa a helynek, mert szép volt, egyedi és egzotikus. Nem láttam a saját világomban sem hasonlót, nemhogy itt. Igaz itt olyan nagyon nézelődni nem is volt időm azóta, hogy itt vagyok, révén jócskán kevesebb ideig éltem itt. a nagy rohanásban azért kellően leizzadtam, mire megérkeztek a város határáig, ahol korábban a droid próbált rám támadni. Most már tudtam, hogy az is helyi darab volt, így azért gondoltam, hogy lehet, hogy még többe belefutok, de nem. itt néhány pillanatra megálltam kifújni magam, majd rohantam tovább. A folyosóra érve átértem a „temetőbe”, ahol a kertek voltak a külső részen. Innen pedig már nem volt olyan messze az, hogy megérkezzek a hajómhoz. Ezen a részen is végigrohantam, a tüdőm már sípolt és végre valahára ráfordultam arra a részre, ahol az a folyosó volt, ahol a hajóm várt…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

A reagok ezentúl lejjebb, Kaylyn reagjában lesznek, ha valaki becsatlakozik ide, akkor lesznek rendes mesélőik is, de addig feleslegesnek érzem.

---

Ahogyan megérkeztem a folyosóra, ahol már láttam a hangárba vezető ajtót is, kinyúltam az Erőbe, éreztem a hajómat is, hogy odakint várakozik. Mindig megnyugtató érzéssel töltött el, az, hogy érezhettem, hogyha megvan a hajóm. Sokáig azt hittem, hogy nem is jut ebbe a realitásba, csak én és Kirageen, de végül ő is jött. Hurrá! Furcsa érzésem kezdett lenni, így inkább nem akartam megvárni, hogy kiderüljön, hogy mi miatt volt mindez, hanem pár mélyebb levegővétel után újra futásnak eredtem. Reméltem, hogy nem fogok elkésni, bármi is fog történni, de már kezdtem fáradni. Azért ilyen hosszú távon ilyen gyors futáshoz nem voltam hozzászokva. Kocogva nem lett volna gond, de ez annál több volt, úgy fog fájni mindenem, hogy nem igaz. Keresnem kell majd valakit, aki megmasszíroz. Odaértem az ajtóhoz, ami végül is kinyílt, én pedig beértem a hangárba, ahol már várakozott az én kis szépségem. Tovább rohantam, közben az Erőn át már indítottam is be a hajtóműveket és nyitottam ki a hajó fedelét, amint kinyílt, több méter távolságból már ugrottam is be a gépbe, az Erőn át kiadott parancsom után pedig le is csuktam azt és már emelkedett is a hajón a levegőbe. Amint ez megvolt és biztosra vettem, hogy kitudok jutni a városból a hangár pajzsán keresztül, ahol érkeztem, akkor ki is repültem, biztosan, lassan, ha mégsem, akkor nehogy felrobbanjak, de nem volt gond. Odakint gyorsítottam a hajón és már adtam is ki a számítógépnek, hogy számítsa ki a hiperugráshoz a koordinátákat, ahhoz a helyhez, ahol a Hala elvileg jelenleg is van, ahonnan elindultam. Amint megvolt és én pedig kellően eltávolodtam ennek a városhajónak a közeléből, akkor hajtom végre a hipertérbe való belépést, ha pedig szerencsésen megérkezem vissza a Hala-ra, akkor majd igyekszem a jelentést is a lehető leghamarabb letudni, hogy végre pihenhessek és Kirageen agyára mehessek, ha épp ő is a hajón van.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – A Szellemhajó





Szellemhajó, FRK űr

---

Kaylynnek szerencséje volt, hogy időben lejutott a hajóról, alig ért el tőle pár ezer kilométerre, amikor a Szellemhajó mozgásba lendült, majd belépett a hipertérbe úgy, hogy a nő követni sem tudta annak a nyomát, jelét. Ezek után tudott belépni a hipertérbe és visszajutni a Hala-ra, ami ugyanott várta, mint amikor eljött.

A megérkezése után a nő jelentést tudott tenni Cithe főadmirálisnak a helyről, majd utána kapott engedélyt arra is, hogy elvigye a Fejvadász céhnek a dögcédulákat és tájékoztassa őket arról, ami a Szellemhajón történt. A folytatásról Kaylyn már nem értesült, mert a Szellemhajó ügye magasabb körökbe került, azok alapján, amit a nő jelentett róla.

A Birodalmat érdekelte, hogy milyen droidok lehetnek ott, hogy ölhette meg a három fejvadász egymást, illtetve az is, hogy az a gép, ami a városban volt használható-e tömegpusztító fegyvernek. Ha az lett volna, akkor igencsak hasznos lett volna a Birodalom számára. Éppen emiatt a főadmirális teljes kezet kapott az ügyre és két csoportot rá is állított a Szellemhajóra.

Ettől a pillanattól kezdve a Birodalom újra kutatta az egyébként szinte megtalálhatatlan Szellemhajót, ám ezúttal már nem azért, hogy felderítsék azt, hanem amiatt, hogy megszerezzék azt maguknak.

Akkor a szokásos, 2 pont és 10.000 credit, a bővítés pedig november közepétől kezdődjön, azaz jelenleg 3 hónap.