Killer Queen - helyzetjáték

Érdekesnek tűnik a téma, plusz van időm és kellő érdeklődésem, így kipróbálnám.
Bárki írhat, és körülbelül valami olyasmire gondoltam, ami a városba érkezés után történhet vele (maffia, Stand, vagy szinte bármi)

Bármi és bárki, I am ready

A nevem Mariah Jolene. 21 éves vagyok. A lakásom Queens-ben, a Japán negyedben található. Egy vegyeskereskedésben dolgozom, jelenleg nem vagyok kapcsolatban. Nem iszok, de dohányozni szoktam. Legtöbbször este 11-re már ágyban vagyok, és megteszek mindent, hogy legalább 8 órát aludjak. A hobbim a zenélés, ezért lefekvés előtt gyakran játszom a fuvolámon egy kicsit.
Nincs bajom az alvással, általában úgy alszom, mint egy kisbaba. Reggel fáradság nélkül kelek fel.
Az utolsó orvosi vizsgálatom szerint nincs semmi problémám.
Miért mondom ezt el? Azt próbálom elmagyarázni, hogy én egy olyan ember vagyok, aki egy csendes életet akar élni. Éppen ezért konfliktus kerülő vagyok, és úgy akarok élni, hogy este békésen aludjak.
Így kezelem a társadalmi életet, és ez tesz boldoggá.

Viszont ha küzdelemre kerülne a sor, nem veszítek. Nem engedhetem meg magamnak.

Legyen egy alternatív helyzet.

Egyik nap Mariah arra ébred, hogy Killer Queen eltűnt, és valóban tőle eredt a lány képessége, így rá kell arra is eszmélie, hogy sima ember lett. Hogy reagál erre a tényre, hogy alakul a napja, esetleg a későbbi élete ennek a fényében?

Mariah úgy repült hátrafelé, akár egy egyszerű rongybaba, majd fájdalmasan köszönt a sikátor falának. Ráadásként egy tócsában landolt, ami csak tovább rontotta az amúgy is pocsék napot.
~ P-csába. Ennyit a nadrágomról. ~ Mariah magában mérgelődött, közben a tőle két méterre álló, vigyorgó drogdílert nézte. Pocsék egy napja volt.
Az egész azzal kezdődött, hogy a szabadnapján, amikor végre lehetősége nyílt volna új dalokat komponálni, egy korai telefonhívás keltette fel. Speedwagon volt az, aki egy újabb munkát bízott rá. Speedwagonnal sose volt gondja, de legszívesebben elküldte volna a Családot a pokolba, amiért pont ilyenkor zavarták meg. Ezt persze érthető okokból nem tehette meg, ezért már hajnalban a városban kószált.
Órákat kellett várnia az esőben, közben le kellett küzdenie az ingert, hogy ne robbantsa fel azokat a részegeket, akik megkörnyékezték őt. A célpontja is csak órákkal később tűnt fel, olajat öntve Mariah perzselő hangulatára.
Ráadásul ma még Killer Queen-t se látta egyáltalán. A lány persze már megszokta, hogy a testőre időnként csak akkor tűnik fel, amikor fel akar valamit robbantani, de egy ilyen pocsék napon jól jött volna a társasága.
- Megtanultad a helyedet, k-rva? - vigyorgott a díler, akit Mariah nagyon rosszul közelített meg. A nyakláncát akarta bombává alakítani, de túl hamar nyúlt oda, ami miatt a fickó azt hitte, Mariah meg akarja lopni. Ezért is kapott egy igen fájdalmas ütést, és ezért kötött ki a földön.
Ez persze nem számított. Mariah sikeresen megérintette a díler óráját.
- Szóval.. - kelt fel a lány, közben a saját vérét törölte le az ajkairól. - Látom, te fürgébb vagy, mint az eddigi célpontjaim, de most rohadtul elk-rtad, te dagadt, bőrdzsekis, poshadt képű csótány. - dacosan nézett vissza a férfira, akinek a szavai hatására döbbenet, majd harag ült ki. Mariah ezt kimondottan élvezte, de nem annyira, mint amikor majd a dagadék arcán rettenet terül el.
- Hiba volt felkelned ma reggel. - mondta vigyorogva, majd egy sztoikus pózt felvéve kinyújtotta a kezét. - Killer Queen, Első Bomba. BE! - Mariah megnyomta a detonátort.
Semmi sem történt.
~ Mi?! ~ Mariah újra lenyomta az ujját, de semmi. Újra és újra megismételte, de az eredmény ugyanaz volt. A karóra, és az ellenfél csuklója érintetlen maradt. ~Ez nem lehet! ~
Mielőtt Mariah bármit is tehetett volna, egy ököl landolt a gyomrában. A belei majd' kifordultak a helyéről a fájdalomtól, Mariah kábultan esett össze. Azonban nem az ütés fájt ennyire.
- Mi a pokol? - nyögte, de nem kapott rá választ. Mariah csak most vette észre, hogy Killer Queen nem volt a közelben. Se a detonáció pillanatában, sem pedig most, ahogy a sárban térdelt.
- Úgy látom, nem volt elég. - Egy erős kéz markolta meg Mariah fejét, a vaskos ujjak fájdalmasan vágtak bele a koponyájába. A díler, Mariah szánalmas ellenkezésének ellenére húzta fel őt az arcáig.
Egy randa, foghíjas vigyor nézett vissza a lányra, a pasas szájának bűze is eljutott hozzá, pedig a korábbi ütéstől Mariah alig jutott levegőhöz.
- Dögölj. Meg. - köpte Mariah sziszegve, majd megragadta a férfi nyakláncát - Killer Queen! - kiabálta, majd lenyomta a detonátort, nem törődve azzal, hogy a robbanás őt is elkaphatja.
Robbanás helyett egy térd landolt a gyomrában, majd egy ököl csattant az arcán. Az ütéstől összekoccantak a fogai, száját betöltötte a vér fémes íze.
A következő, amit Mariah érzett, az a pokoli fájdalom volt, ahogy a feje találkozott a sikátor kövezetével.
A férfi talán mondott valamit, Mariah azonban semmit se hallott. Forgott vele a világ, a füle sípolt, a koponyája majdnem széthasadt a fájdalomtól, levegőt is alíg bírt venni.
~ Nem lehet. Kérlek ne.. ~ Mariah remegő kézzel nyúlt előre, de hiába. A harangok megszólaltak.
Mariah üvöltött volna, ha lett volna elég levegő a tüdejében, így viszont csak egy fájdalmas nyögésre futotta. A fejébe szögeket vert a pokoli fájdalom, a látása teljesen elhomályosodott, ahogy a fantom haragok zaja, és a félelem kínozta őt.
- K...Ki..Killer...Q..ueen. Ki..ki..Killer Queen... - A lány remegő kézzel ragadott meg egy kavicsot, és reszketve nyomta le a detonátort. Semmi sem történt.
Se az óra, se a nyaklánc, se az a koszos kavics nem robbant fel. Egyetlen durranás sem történt, és nem jelent meg a néma testőr.

- Mit motyorogsz? - jött a kérdés, Mariah pedig közeledő lépteket vett észre. A díler közelített, és Mariah nem tudta megvédeni magát.
A lány szeme tágra nyílt, ahogy lassan úrrá lett rajta a félelem. Fájdalmak közepedte fordult hasra, és kúszni kezdett.
- Francba. Francba! - remegve kúszott a sárban, minél messzebb a közeledő veszélytől. Mariah tüdeje égett, a feje zakatolt, fázott, és reszketett. Minden megtett mozdulat egy kínszenvedés volt, miközben az egyre erősödő harangszó lassan széttépte az agyát.
Ha korábban harangszót hallott, úgy érezte, mintha a világ égne körülötte, és nem tud elmenekülni a végtől. Most viszont, életében talán először a halálfélelme valós volt.
Killer Queen eltűnt, és ha az a díler utóléri őt, akkor meghal.
- Nem lehet. Nem lehet. - nyögte, a saját nyálán fuldokolva. - Meghalok. Meghalok..

A kétségbeesett Mariah rövidesen elájult a félelemtől, a díler pedig úgy döntött, nem fogja az idejét vesztegetni egy nagyszájú tolvajra. De előtte adott neki egy életen át tartó emléket.

- Speedwagon. - suttogta a telefonba Mariah. A hangja remegett, kapkodta a levegőt, és az egész testét izzó fájdalom töltötte el.
Kék-lila foltok borították a testét, miután a díler alaposan elverte őt, míg ő ájultan hevert. A jobb kezét nem is érezte, az ujjai törötten, érzéketlenül lógtak.
Azt se tudta, hogyan jutott haza, de nem is érdekelte. Segítségre volt szüksége, most talán jobban, mint bármikor máskor.
A telefonból válasz jött, Mariah azonban alig értett valamit. A zajokat elnyomta a saját, szaggatott légzése, és az ezzel járó fájdalom.
- Speedwagon. Baj van. Szörnyű baj.. - nyögte könnyek között. Már nem is próbálta visszatartani a sírását. - Killer Queen eltűnt...
A szavak kimondása után Mariah összeroskadt, és okkal tette.
Killer Queen, az ő egyetlen védelmezője eltűnt, és vele együtt minden ereje. Mariah így már nem volt más, csak egy ostoba kislány, akit rendesen helybenhagytak. A felismerés, hogy egyedül maradt, pokolian fájt, de nem csak kínozta.
Az ereje nélkül, Killer Queen nélkül ő egy senki volt. A Család azért alkalmazta őt, mert vele volt Killer Queen. Nélküle Mariah semmit sem ért.
A lány sírva hevert a padlón, minden légzése fájdalmat okozott, és félt. Talán még sose félt ennyire.
A testőre nélkül ő semmit sem ért.


///Inkább az eseményre koncentráltam, de szerintem minden megvan, ami kell. ///