Rattenfänger

Rattenfänger

- Tehát a hanyatló nyugaton a fiatalok egész életüket egy nagy katasztrófában élték le - magyarázta a mélyen tisztelt doktor úr és Niteris, miközben az ifjú Heidi társaságában mentek lefelé a lépcsőn. Hogy különösen bölcsnek tűnjenek, szabályosan kihúzták magukat, és jobb kezüket szigorúan a hátuk mögött tartották.
Azonban nem volt idejük, hogy a teljes oktatásügyi gyűlést összefoglalják kedves tanítványuknak. A lépcső véges volt ugyanis, és annak alján veszedelmes feladat várt őreájuk. Bizony a Führer pincéje egyike volt azon helyeknek, miknek tartalmáról a mélyen tisztelt doktorúr sem tudott valami sokat. Egyedül annyit feltételezhetett, hogy szimbionták nem lesznek ott. Ha mégis talált volna olyanokat, az igencsak sértő lett volna ránézve.
De ezen merengeni felesleges volt, így gyorsan visszatért a helyi ifjúság érthetetlen gondolatmenetének megfejtéséhez.
- Bizonyára mindenekelőtt rendre vágynak tehát. Így őket volna a legegyszerűbb meggyőzni a Hydra igaz tanai felől. Te nagyon fiatal vagy, és bohó. Mondj valami okosat!

Rattenfänger

- Remek meglátás! - vágta rá Niteris - Az elején be lehetne csempészni a Hydra ügynököket, mint riválisok a liberális hősök számára. Innen pedig be lehet mutatni, hogy a Hydra mennyivel effektívebben hárítja el a Földet fenyegető veszélyektől. Külön előnyös, ha a liberális hősök könnyen elhárítható morális pampogással tudnak csak felelni a mérhető eredményekre.
Niteris büszke volt magára, amiért ilyen jól átlátta a terveket. Még fényes jövő várhatott rá rendezőként.
És illegális moziklubbokat is nyitnánk, he?~akadékoskodott a mélyen tisztelt doktor úr~A Hydra nem alkalmaz amerikai rendezőket. Egyszerűbb lenne tudományos eredményeinkkel felülkerekedni. Egy ösztöndíjprogram sokkal csalogatóbb lenne a fiatalok számára, mint néhány buta mesefilm. Legalábbis azok számára biztosan, akiknek a támogatását még használni is tudnánk valamire.
Az egyetértés megszakadása egy kicsit kihatott a testbeszédükre. A fegyelmezett lépcsőzést egy természetesebb járásforma váltotta fel.
Ám mielőtt még lefojtathatták volna a belső vitájukat az ifjú elmék működéséről, hirtelen megérkeztek a lécső aljára. A páros rá is csapott a villanykapcsolóra, ám az nem akart erre reagálni. A kis szörnyek bizonyára elkapták a karbantartókat, mielőtt még megjavíthatták volna...
- Hoztál zseblámpát, ugye? - kérdezték végül az ifjú Heidit némi hallgatás után.

// A felszereléssel azt javaslom, hogy bánjunk szabadosan. A Hydra szívében nem fogunk hiányt szenvedni

Rattenfänger

- Kiváló! Így nem kell elővennünk a saját zseblámpánkat, amit teljesen elhoztunk arra az esetre, ha neked nem lenne. - mondta Niteris és a mélyen tisztelt doktor úr, mikor az ifjú Heidi bevilágította a helységet. Első ránézésre nem volt sok látnivaló. Valószínűleg egy raktárhelyiségben voltak, amit már régóta nem látogatott meg senki. A lámpa fényénél jól meg lehetett figyelni az oldalsó falak mellett elhelyezkedő katonai ládákat, miknek oldalán nagyon fenyegető, bár egészen apró karmolásnyomok voltak. A szemben lévő falon láthattak egy behajtott ajtót és egy táblát, ami egykoron a szint térképe szeretett volna lenni, ám mára már csak igen keveset lehetett kivenni belőle.
Amíg Heidi világítgatott, Niteris és bátor hordozója is előpakolták nélkülözhetetlen felszerelésüket. Hamar előkerült a csontfűrész, egy sugárzásmérő ketyere, valamint egy misztikus izé, ami elméletileg detektálta az esetleges varázs-cuccokat a közelben. Az utóbbi kettőt alaposan körbe is lengették a teremben a biztonság kedvéért.

NATURWISSENSCHAFTEN

Habár a sugárzásmérő picit átlag feletti értékeket mutatott, ez a Hydra nagyon titkos raktárában egyáltalán nem volt meglepő. Akár elősegíthette a helyi patkányok elváltozását az évek során, de aggodalomra nem sok okot adott. Niteris éppen a misztikus izét is megnézegette volna, amikor hirtelen egy sikolyt hallott a háta megett.
A szimbionta nem sokat késlekedett. Hamar felvette teljes alakját és nagy sebességgel az egyik (zerbrechlich felirattal ellátott) doboznak vágta a kis amulettet, amivel eddig varázslatos anomáliákat keresett. A doboz tartalma csúf csörömpölő hangot adott ki, az amulett pirosan villant egyet, a patkány viszont eltakarodott. A nagyságért olykor áldozatokat kell hozni. Niteris még egy ideig fenyegetően sziszegve vizsgálta a környezetet, de lassan leesett neki, hogy a legnagyobb veszély mindvégig a sikoly magas C-je volt.
- Az utolsó rágcsálóirtás részletei sajnos titkosítottak - mondta a doktor, miközben elrejtette a szimbionta tagjait a köpenye alatt - Valószínűleg nem volt elég fontos ahhoz, hogy a legutóbbi világelfoglaló tervek között időt szakítsanak rá. Az emberek mindig csak akkor kezdenek takarítani, amikor új ufó-vírusokat találnak.
Az ifjú Heidihez hasonlóan ő sem vett tudomást bátor küzdelmükről. Ismét kihúzta magát, az egyik kezét a háta mögé helyezve átvonult az imént megrongált dobozhoz, és felemelte a mágiadetektor-cuccot. Halványan még mindig derengett, de már nem világított olyan intenzíven, mint amikor eldobták.
- Na, lássuk figyeltél-e az eligazításon. A piros szín mit jelent? - kérdezte Niteris és a mélyen tisztelt doktorúr. Persze ők is nagyon figyeltek, és véletlenül sem okozott nekik problémát, hogy lépést tartsanak a fiatalok mágikus trendjeivel. Mindössze tesztelni szerették volna a jövő nemzedéket.