Attilan - Embertelen birodalom
X-Men Reneszánsz :: Alternatív síkok :: Inaktív síkok :: A Végtelen Háború világa :: Nem Játékos Karakterek és csoportok
1 / 1 oldal • Megosztás
Attilan - Embertelen birodalom
by Thorhalla Kedd 22 Feb. 2011, 12:05
Az Embertelenek birodalma az Atlanti-óceán mélyén rejlik és most 2045-ben egy kree expedíció ébresztette fel.
Ismertebb embertelenek:
Melissa Boltagon - királynő
Gorgon Boltagon - Attilan védelmezője a királyi testőrség parancsnoka
Nephthys Boltagon - Melissa és Gorgon másodunokatestvére, a "Halál művésze"
Lockjaw - a királyi család kísérője és a testőrség tagja
Genetikai Tanács - 12 fős tanács
Elit királyi testőrség - 9 fő, benne Gorgon és Lockjaw
Drake K'oar - a testőrség tagja
Amara és Leroos - a szárazföldre küldött embertelen és kutyája
Ismertebb embertelenek:
Melissa Boltagon - királynő
Gorgon Boltagon - Attilan védelmezője a királyi testőrség parancsnoka
Nephthys Boltagon - Melissa és Gorgon másodunokatestvére, a "Halál művésze"
Lockjaw - a királyi család kísérője és a testőrség tagja
Genetikai Tanács - 12 fős tanács
Elit királyi testőrség - 9 fő, benne Gorgon és Lockjaw
Drake K'oar - a testőrség tagja
Amara és Leroos - a szárazföldre küldött embertelen és kutyája
A hozzászólást Thorhalla összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 18 Júl. 2011, 12:07-kor.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Attilan - Embertelen birodalom
by Thorhalla Kedd 22 Feb. 2011, 12:06
Név: Melissa Boltagon
Egyéb név(i): A vizek úrnője, Lady Melissa, Halacska
Faj: Embertelen/inhuman (Homo Sapiens Inhumanus)
Nem: nő
Jellem: jó, nyitott személyiség
Személyazonosság: Az Emberetlenek és az Atlantisziak körében közismert, az emberek között titkos
Születési helye és idő: Attilan, Atlanti-óceán, Föld; 1896. augusztus 2.
Kor: 24 (149) év
Család: Az Embertelenek uralkodói családjának tagja
- Korath - apja, halott
- Milena - anyja, halott
- Gorgon – A Királyi Testőrség vezetője és Attilan Védelmezője, bátyja, él
Foglalkozás: diplomata, gyógyító (orvos/biológus), az Embertelenek trónörököse
Testmagassága: 182 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: vörös
Haja színe: fekete
Bőre színe: barna-fehér
Különleges ismertetőjel: az egész megjelenése
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Életrajza:
Melissa Boltagon 124 évvel ezelőtt született Attilan-ban az Embertelenek Uralkodói családjában, mint a fajtájának trónörököse, úgy, hogy ekkoriban jelenleg nem volt uralkodójuk, hiszen Unspoken-t hátrahagyva egy ideje már nem Tibetben élt a faja, hanem az Atlanti óceánban. Születésekor, mint a családjából mindenki rendesen úgy nézett ki, mint egy ember, fekete hajjal, kék szemekkel és fehér bőrrel látta meg a napvilágot. A korai évei pontosan ugyanúgy teltek el, ahogyan egy átlagos gyermeknek is szokás, de igen hamar rátértek arra a nevelésre, hogy a lánynak milyen feladatot kell majd később teljesítenie. A legelső dolog, amit még négy éves kora előtt megtanítottak neki, az a viselkedés alapvető szabályai és az Embertelenek története. Ekkoriban kezdett el tanulni olvasni és írni is, illetve harcra is tanították. Közelharci ismereteket szerzett, illetve egy hosszú másfél méteres bottal tanult harcolni. Később, ahogyan kicsivel idősebb lett, a diplomáciai alapjaiba is bevezetést nyert, illetve a technológiai alapokat is ekkor ismerte meg. Nem nagyon volt esélye arra, hogy barátságokat kössön a fajtájának többi tagjával, ugyanis a napjainak nagy részét a királyi palotában kellett töltenie tanulással. Ennek ellenére igen gyakran, ahogyan csak megtehette már gyermekkorában is sokat volt a parkban, a növények és állatok között. Mindig is lenyűgözték ezek a dolgok, akárcsak az óceán, ami a védőpajzson kívül volt. Látott Atlantisziakat, akikkel szívesen úszkált volna odakint. Jó néhányszor járt fenn a felszínen is az emberek között, így itt tanulta meg az angol nyelvet is, az Atlantisziak között pedig az övéket. Olyan hét-nyolc éves körül lehetett, amikor igazából elkezdett érdeklődni az orvostudomány és a biológia iránt. Egy igen érdekes adatállományhoz sikerült hozzáférnie, ami tartalmazta a Föld szinte összes növényét és állatát. Ő már ekkor tudta, hogy ilyesmivel szeretne foglalkozni. Ettől kezdve szinte folyamatosan, amikor volt egy kis szabadideje ezeket az adatokat böngészte és bújta. A fajuk keletkezéséről is ekkoriban szerzett tudomást, és a kislányt nagyon lenyűgözte, hogy ilyesmi lehetséges, és még több mindent tudni akart ezekről a dolgokról.
Időnként volt lehetősége arra is, hogy a városban járkáljon, így ismerősökre is tett szert és néhány barátot is sikerült szereznie, amit be kell látni, hogy az intrika házában felnőve, cseperedve igen nehéz megtenni, főleg, hogy szinte mindig árgus szemekkel figyelték, nehogy valami baja essen, vagy ostobaságot csináljon. Hiszen eléggé szeleburdi volt fiatal korábban és időnként meggondolatlanul fecsegett mindenfélét, illetve a tettei sem türközték azt a nyugodt és megfontolt személyt, akit a családja látni szeretett volna. Ahogyan cseperedett szépen lassan a harci ismeretei egészen szépen fejlődtek, akárcsak a többi tudása is. Lassanként közeledett a tizenöt éves kora, amikor egészen pontosan tudta, hogy mi fog következni az életében. Kicsit ugyan aggódott attól, hogy bemenjen a Terrigen Köddel elárasztott kamrákba, de tudta, hogy kötelessége és ez igazán az előnyére is válhat. Próbálta nem kimutatni a félelmét, mert tudták, hogy elvárják tőle, hogy kötelességét tegye, de amikor ránézett a hatalmas kutyára, az egyik rokonára mindig rossz érzések kerítették hatalmába. Tökéletesen tudta, hogy a Köd mit is okoz számára, de még olyan fiatalnak érezte magát, tele álmokkal és vágyakkal, így fogalma sem volt arról saját magának, hogy mi is lehet valójában, hogy miként fog kijönni abból a gépből. Ismerte a történetet, hogy volt, aki harcosnak készült és művész lett, a művész pedig az egyik legnagyobb harcos. És nem igazán akarta feladni az álmait és a vágyait. Eddigre már elég idős volt, hogy a politikai életet is figyelemmel kísérhesse, és abból is tanulhasson. Így részt vett több diplomáciai tárgyaláson is az Atlantisziak, és az emberekkel is. Az Atlantisziakkal mindig nagyon jól kijöttek, ezt a tárgyalások is alátámasztották, azonban az emberekkel egyre több gondjuk volt és idővel még a kapcsolatot is megszakították velük.
Végül pedig elérkezett a tizenötödik születésnapja és ezzel együtt pedig az is, hogy bemenjen a gépezetbe, amit utána elárasztanak Terrigen Köddel és képességekre tegyen szert. Mind a mai napig tökéletesen vissza tud emlékezni arra a napra, amit még rendes emberi formában töltött el. Az a napja átlagosan telt, tanulással és gyakorlatokkal, még délután volt lehetősége arra is, hogy lemenjen a parkba sétálni és találkoznia a barátaival néhány rövidke órára. Majd este hamar lefeküdt aludni arra hivatkozva, hogy kimerült az egész napos programjában, de mindezek ellenére nem tudott elaludni és a szobájának erkélyére ült ki, és figyelte az egész várost, hiszen a királyi palota egyik igen magas helyén volt a szobája és szinte minden látszott innen. Vidáman figyelte a pajzson kívül elúszó bálna rajt is és megint feltámadt benne az, hogy mennyire szívesen úszkálna odakint és törődne vizsgálná az állatokat, és növényeket a saját természetes környezetükben. Kora hajnalban a családja egyik tagja jött érte, hogy átkísérje a Terrigen laborokba, amihez közvetlen átjárás volt a királyi palotából. Nem ellenkezett, teljesen felesleges lett volna. Tudta, hogy nagyon sokaknak ez az álma, hogy megtehessék azt, ami rá várt, hogy betöltsék a kort, és áteshessenek ezen az egészen. A lány végül ahogyan megérkezett még egyszer hátranézett a családjára, vagyis arra a részére, amelyik elkísérte erre az egészre. Ahogyan ott volt egy utolsó pillantás, majd pedig belépett a gépbe. A várakozás, és az egész teljesen idegesítette, kikészítette. És ekkor kezdték meg a Köd beáramlása. Igazából elsőre semmilyen furcsaságot nem érzett ezzel kapcsolatban, hiszen minden olyan volt, mint régebben.
A Ködben ugyanúgy tudott lélegezni, mint korábban, majd érezni kezdte, hogy változik. A testét fájdalom járta át, hogyan a lábaiban és az arcán, fülében változás állt be. Felsikoltott a gépben, de ezt senki sem hallotta. Fogalma sincs, hogy mennyi ideig lehetett bent, de végül a köd eloszlott és ő pedig végre megnézhette és felfedezhette, hogy mi is vált belőle. Elsőre megdöbbentette a látvány, a korábbi kék szemei vörösek lettek, a hófehér bőre barna-fehér színben pompázott és a lábai valamelyest uszonnyá módosultak. Hamarosan rájött, hogy a változás következtében képes a vízben lélegezni és kétéltű lett, így könnyedén tudott kapcsolatot tartani az Atlantisziakkal is, főleg Lyron-nal, az uralkodójukkal, akivel igen szoros barátságot ápolt a fiatal nő. Hamarosan ráérzett a valódi új képességére is és nem csak a testi változásait tudta használni. az igazi képessége, amit a Terrigen Ködből szerzett az nem volt más, mint a gyógyítás, de még ez is a vízhez kötődött. Így ettől kezdve ő látta el a királyi család gyógyítását is. Talán éppen emiatt, de amúgy is érdekelte a biológia és az orvoslás a magas szintű képzését, ami az emberi egyetemnek felelt meg, tizenhét évesen kezdte meg. Évekig megingathatatlanul tanult és elérte azt a szintet, hogy rendes orvosként is képes legyen gyógyítani, nem csak a képességeivel. Ekkoriban ismerkedett meg egy vele egyidős fiúval is, akivel egymásba szerettek, noha a kapcsolatuk két évnél nem tartott tovább, mert mind a ketten végül a saját feladatukra, dolgukra koncentráltak. Attól a pillanattól kezdve, hogy Melissa betöltötte a húsz éves korát már neki kellett a diplomáciai dolgokat intéznie és még a trónörökösi feladatok is ráhárultak a gyógyítás mellett.
Szinte egyetlen perc szabadideje sem volt, ha pedig igen, akkor a saját fáradtságát és idegességét próbálta gyógyítással elűzni, így szinte minden idejét a szobájába beépített hatalmas medencében töltötte. A felkészítése pedig tovább folyt arra nézve, hogy őt koronázzák majd az Embertelenek uralkodójává. A harcot sem felejtette el továbbra sem, azt is gyakorolta mindvégig, mind a víz alatt, mind a víz felett. Évek alatt sikerült kitanulnia, hogy miként tudjon rendesen mozogni és élni mindkét helyen az új testfelépítésével. Az élete is rendeződni látszott, vagyis lassanként megszokta, hogy mennyi teendője van és sikerült normális napirendet kialakítania. Huszonnégy évesen befejezte a tanulmányait is és elkezdhetett kutatásokat végezni, mint biológus. Ez volt az utolsó éve, amit ébren töltött. Hónapokat töltött ebben az évben a dolgaival, amik leginkább diplomáciaiak voltak mind a népén belül, mind pedig az emberek és atlantisziak felé. És eddigre kikerült a koronázási ünnepség dátuma is, az azonban nem következett be végül.
Néhány héttel előtte ismeretlen esemény történt, aminek a következtében, hogy az Embertelen faj életben maradjon a teljes népességet hibernálták, hogy akár évszázadokat, vagy évezredeket töltsenek így. A várost úgyszintén alvó állapotba helyezték száz évvel ezelőtt és azóta Attilan és Melissa is, akárcsak mindenki más a tengerben alszanak várva arra az eseményre, hogy felébredhessenek és az Embertelenek újra elfoglalhassák a helyüket a történelemben.
1910. Atlantisz: Az első találkozás:
Attilan ekkor még jócskán az Atlanti óceán mélyén feküdt nem messze az Atlantisziak birodalmától és folyamatos kereskedést, diplomáciai kapcsolatokat tartottak fenn. Az, hogy Embertelen csapatok, személyek jelentek meg időnként Atlantiszon nem volt különleges esemény, még az sem, ha Unspoken jelent meg, hogy tárgyaljon Namor-ral. Vagy az sem ha valakit magával hozott a Boltagon dinasztiából, ez olyan teljesen mindennaposnak volt mondható, ám ezen a napon mégis furcsaság történt, ugyanis az uralkodóval az egyik unokahúga jött el, Melissa Boltagon, az uralkodó és a Genetikai tanács által kijelölt trónörökös. A fiatal lány még nem töltötte be ekkor a tizenötödik életévét, így még csak egy fehérbőrű, kék szemű, fekete hajú embernek tűnő nyúlánk lány volt csupán, aki kissé ügyetlenül mozgott a védőfelszerelésben, amit itt kellett viselnie az emberteleneknek. Lyron itt igazából, akárcsak a másik oldalon Gorgon Boltagon éppen testőri feladatot láttak el, és a Tengerek cápája a társaival lopva – igaz saját maga hátsó szándék nélkül – mosolyogták meg az ügyetlenkedő kislányt. Aki sikeresen az első néhány lépés után, mikor Melissa megbotlott egy hínárban és majdnem orra bukott. Mindez meg is történt volna, ha Lyron nem ugrott volna oda és kapja el a lányt, aki így csak a férfi mellkasának ütődött. Mosolyogva nézett le a jócskán zavarban levő lányra.
- Jól van úrnőm? – kérdezte.
A védőfelszerelés alatt is látszott, hogy a hercegnő elvörösödve nézett fel a férfira, aki még mindig átkarolva tartotta.
- Köszönöm igen, csak megbotlottam – felelte, majd csak ekkor ismerte meg a segítőjét. – Bocsásson meg nagyúr, remélem nem ütöttem meg nagyon...
- Úgy hiszem, hogy indulnia kellene – mondta még mindig mosolyogva.
Az Embertelenek egy hetet maradtak Atlantiszon, Melissa az egy hét alatt teljesen megszerette a várost és ezt a népet. Ettől a naptól kezdve volt, hogy minden vágya az volt, hogy bárcsak a lehető legtöbb időt tölthetné ezen városban és a népe között. Lyron az egy hét során szinte végig a lány mellett volt és ő mutatta meg neki a várost és ismertette meg vele az Atlantiszi kultúrát. Igen sokat sétáltak kettesben a királyi palota kertjében beszélgetve, ahol csak saját maguk voltak mindenféle rangok és kötöttségek nélkül. A két fiatal az első pillanattól kezdve igen jól kijöttek egymással és nagyon hamar nagyon közel kerültek egymáshoz és remek barátokká váltak. Itt ekkor még egyikőjük sem tudhatta, hogy a jövőben mindez milyen galibákat fog még okozni.
1911. Attilan: A második találkozás
Kicsivel több, mint egy év telt el ahhoz, hogy a páros ismét találkozzon, ezúttal Lyron kísérte el a nagybátyját és az apját erre az útra, ami Attilan-ra ment. Ezen az úton derült ki, hogy a fiatal férfi egy különleges képességet is örökölt, vagyis kialakult nála, nem volt csupán halember, aki megfulladna odakint a szárazföldön, mert csak kopoltyúja van, hanem a tüdejével képes arra, hogy rendesen levegőt lélegezzen be, ő maga is kétéltű volt. Miután megérkeztek a tekintetével végig Attilan hercegnőjét kereste, de nem pillantotta meg a fiatal lányt. Egészen pontosan kétszer nézett át rajta mire végül onnan jött rá, hogy ő az, akit lát, hogy Unspoken mellett jelent meg az a Melissa Boltagon, akit ma is lehet ismerni. Már korábban is szépnek, csak épp túl fiatalnak tartotta a nála kilenc évvel fiatalabb lányt, de az egy év alatt, amíg nem látta és megkapta az új külsejét még szebb és érettebb lett, mint korábban. Egyelőre csak az etikett szerint köszönthették egymást és így válthattak szót egymással, de Melissa a korábbi kitörő örömmel köszöntötte régi barátját, amikor végre maguk voltak. Lelkesen mesélte el, hogy milyen változása volt a Terrigen ködben és most már ő is sokkal hasonlatosabb lett az Atlantisziakhoz, hiszen képes volt a tengerben kopoltyúkkal lélegezni és többé nem kell majd semmilyen védőruha sem neki. igazából, ha valamikor ki tudott volna szökni a városból hamar eljuthatott volna Atlantiszra, de ez kissé nehézkes lett volna. A férfi ekkoriban ragasztotta rá a lányra a Halacska becenevet, amit Melissa még később is igen szeretett. A barátok elválása most nehezebb volt, mint korábban az első találkozásuk alkalmával. És ez később is így lett, minden egyes elválás egyre nehezebb és nehezebb.
1911. és 1921. között
A következő évek során a lehető leggyakrabban igyekeztek találkozni, egyiknek sem volt titka a másik előtt és teljesen megbíztak egymásban, akár az életüket is egymásra bízták volna. Nagyon közel álltak egymáshoz, néhányak szerint már-már túlságosan is, de erre mindig sikerült rácáfolniuk. Lyron-nak egyre több dolga volt harcos és katona révén, hiszen a felszínen időközben kitört az Első világháború is és a felszíni népek az óceánba engedték sokkal sűrűbben a tengeralattjárókat, mint korábban. Ezektől pedig meg kellett védeni az Atlantiszi és Lemúriai birodalmakat is. Az első világháború igaz véget ért és némileg békésebb időszak következett, de az emberek miatt az Attilaniak és Lyron népe is nagyobb veszélybe került. 1920. környékére az Embertelenek Unspoken-t lemondatták a királyi címről és az egykori uralkodó Tibet-be távozott, így hamarosan következett volna Melissa megkoronázása is. Lyron tisztában volt vele, hogy a lány nem akarja mindezt, hiszen mindkettejüket ugyanúgy feszélyezte ez a rang és a kötelezettség. Ekkoriban már udvarolgatott is az időközben teljesen felnőtt hercegnőnek, főleg azok óta, hogy Melissa három évvel korábban elhagyta a barátját időhiány miatt és egyetlen férfi volt, akivel bárhol is megjelent az pedig nem volt más, mint Lyron. A lány eddigre már szerette a férfit, és Lyron is vonzódott a lányhoz, noha az érzéseiben nem volt teljesen biztos, de mire végre rájött, hogy mit is érez iránta már túlságosan késő volt. 1921-et írtak, amikor egyik napról a másikra az őrök jelentették, hogy valami furcsa dolog történt Attilan-nal. Mikor az Atlantisziak elmentek, hogy mindezt megnézzék rá kellett jönniük, hogy valami súlyos dolog történt, hiszen Attilan aludt. A teljes népesség aludt, akárcsak a város és nem lehetett tudni, hogy miért és meddig.
Képességei: A képessége a gyógyítás, ami egyenesen kötődik a vízhez szokott életéhez, egészen pontosan vízzel képes gyógyítani. Azaz, ha mondjuk van egy lőtt sebe, vagy vágása, esetleg törött csontja valakinek és vízbe kerül, ahol ott van Melissa is és hozzá ér a sebhez, sérüléshez, akkor képes azt begyógyítani. Ha csak lelocsolják vízzel a sérülést és így érinti meg, akkor a gyógyítás hatásfoka is csökken. Ezt a képességét Melissa, növényekre, állatokra, ember/mutánsra, Embertelenre, minden élő létformára tudja használni és persze vízben a saját sebeit is képes begyógyítani. Minden esetben fárad a gyógyításba, nehézségtől függően egyre jobban. Ha nagyon muszáj, akkor a saját életerejéből is képes átadni a másiknak, hogy gyorsítsa a gyógyulást, de ilyen esetben mindig elájul órákra a gyógyítás után.
A sérülések nehézsége és a gyógyítás mértéke: (optimális esetben)
Könnyű sérülések, enyhe betegségek – néhány perc/kör alatt képes teljesen begyógyítani, meggyógyítani
Súlyos sérüléseket, csonttöréseket, közepes betegségek – 1-3 óra alatt képes teljesen begyógyítani, meggyógyítani
Életveszélyes sérüléseket, súlyos betegség – 1-3 nap alatt képes rendbe hozni, és néhány óra alatt elérni, hogy az életveszélyes sérülésből/betegségből súlyossá módosuljon a sebesülés/betegség
Halálos sérülés/betegség – egyelőre egyszerű gyógyítással nem tud mit kezdeni velük, ha a saját életerejét adja hozzá, akkor képes megmenteni a célszemély életét, de napokra eszméletét veszti utána és legalább egy-két hétig semmilyen gyógyításra nem lesz képes.
Végtagok visszanövesztése – csupán kéz- és lábujjakat, füleket és orrot képes visszanöveszteni, és ezek súlyos sérülésnek minősülnek. Ezeknél nagyobb „végtagot” nem képes.
Holtakat semmilyen esetben nem tud feltámasztani.
Szuperhumán ellenállás - a csontozata, izomzata és a szervezete sokkal ellenállóbb, mint az átlag embereké, a tőrök és kések már nem sebzik a bőrét. Ez a változás teszi lehetővé számára, hogy ellenálljon az óriási nyomásnak az óceán mélyén és képes legyen túlélni mindazt.
Faji képességei:
Szuperhumán erővel (363 kg felemelése), emberfeletti reflexekkel (reakció idővel), gyorsasággal és kitartással rendelkezik. Ezek mind az emberi olimpikonok feletti képességek.
Azonban, mint a legtöbb embertelen hozzá van szokva, hogy baktérium- és szennyezés mentes környezetbe él (Attilan), így az immunrendszere igen gyenge és igen hamar betegszenek meg a lég- és vízszennyezés miatt, ha ennek ki vannak téve.
Szakértelmei: Gyógyítás, ismeri a saját fajtájának gyógynövényeit, hogy mire lehet őket használni. Magas fokon járatos a biológiában (mind szárazföldi és vízi növényekre/lényekre igaz) és kémiában is. Orvosi végzettsége van, így minden ilyen dologban járatos, embertelen és kree technológiákban is. Magas technológiai ismeretei is vannak, a saját rendszereikre, programjaikra és gépeikre (saját technológiájára). Diplomáciai készségei és tapasztalatai igen magas szinten vannak. Beszél az Embertelenek anyanyelvén kívül, az atlantisziak, a lemúriaiak nyelvén és angolul is.
Megjegyzés: Melissa kétéltű, a külseje és felépítése révén képes vízben is lélegezni, a nyaka környékén van a két kopoltyúja, illetve földön is, így teljes mértékben kétéltűnek mondható, víz alatt is képes beszélni. Az úszási sebessége átlagosan 20-40km/óra. A szárazföldön rendes emberi sebességgel képes gyalogolni és kocogni, sprintelésre a lábán található uszonyok miatt nem alkalmas.
Külső:
http://fc05.deviantart.net/fs45/f/2009/140/b/4/Thalaasa__Ocean_Queen_by_SteveArgyle.jpg
http://fc09.deviantart.net/fs42/f/2009/140/a/2/Thalaasa__natural__Er____nude__by_SteveArgyle.jpg
http://www.steveargyle.com/admin/uploads/piezas/Ocean_Queen_Entourage.jpg
http://www.steveargyle.com/admin/uploads/piezas/Warlord02.jpg
Egyéb név(i): A vizek úrnője, Lady Melissa, Halacska
Faj: Embertelen/inhuman (Homo Sapiens Inhumanus)
Nem: nő
Jellem: jó, nyitott személyiség
Személyazonosság: Az Emberetlenek és az Atlantisziak körében közismert, az emberek között titkos
Születési helye és idő: Attilan, Atlanti-óceán, Föld; 1896. augusztus 2.
Kor: 24 (149) év
Család: Az Embertelenek uralkodói családjának tagja
- Korath - apja, halott
- Milena - anyja, halott
- Gorgon – A Királyi Testőrség vezetője és Attilan Védelmezője, bátyja, él
Foglalkozás: diplomata, gyógyító (orvos/biológus), az Embertelenek trónörököse
Testmagassága: 182 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: vörös
Haja színe: fekete
Bőre színe: barna-fehér
Különleges ismertetőjel: az egész megjelenése
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Életrajza:
Melissa Boltagon 124 évvel ezelőtt született Attilan-ban az Embertelenek Uralkodói családjában, mint a fajtájának trónörököse, úgy, hogy ekkoriban jelenleg nem volt uralkodójuk, hiszen Unspoken-t hátrahagyva egy ideje már nem Tibetben élt a faja, hanem az Atlanti óceánban. Születésekor, mint a családjából mindenki rendesen úgy nézett ki, mint egy ember, fekete hajjal, kék szemekkel és fehér bőrrel látta meg a napvilágot. A korai évei pontosan ugyanúgy teltek el, ahogyan egy átlagos gyermeknek is szokás, de igen hamar rátértek arra a nevelésre, hogy a lánynak milyen feladatot kell majd később teljesítenie. A legelső dolog, amit még négy éves kora előtt megtanítottak neki, az a viselkedés alapvető szabályai és az Embertelenek története. Ekkoriban kezdett el tanulni olvasni és írni is, illetve harcra is tanították. Közelharci ismereteket szerzett, illetve egy hosszú másfél méteres bottal tanult harcolni. Később, ahogyan kicsivel idősebb lett, a diplomáciai alapjaiba is bevezetést nyert, illetve a technológiai alapokat is ekkor ismerte meg. Nem nagyon volt esélye arra, hogy barátságokat kössön a fajtájának többi tagjával, ugyanis a napjainak nagy részét a királyi palotában kellett töltenie tanulással. Ennek ellenére igen gyakran, ahogyan csak megtehette már gyermekkorában is sokat volt a parkban, a növények és állatok között. Mindig is lenyűgözték ezek a dolgok, akárcsak az óceán, ami a védőpajzson kívül volt. Látott Atlantisziakat, akikkel szívesen úszkált volna odakint. Jó néhányszor járt fenn a felszínen is az emberek között, így itt tanulta meg az angol nyelvet is, az Atlantisziak között pedig az övéket. Olyan hét-nyolc éves körül lehetett, amikor igazából elkezdett érdeklődni az orvostudomány és a biológia iránt. Egy igen érdekes adatállományhoz sikerült hozzáférnie, ami tartalmazta a Föld szinte összes növényét és állatát. Ő már ekkor tudta, hogy ilyesmivel szeretne foglalkozni. Ettől kezdve szinte folyamatosan, amikor volt egy kis szabadideje ezeket az adatokat böngészte és bújta. A fajuk keletkezéséről is ekkoriban szerzett tudomást, és a kislányt nagyon lenyűgözte, hogy ilyesmi lehetséges, és még több mindent tudni akart ezekről a dolgokról.
Időnként volt lehetősége arra is, hogy a városban járkáljon, így ismerősökre is tett szert és néhány barátot is sikerült szereznie, amit be kell látni, hogy az intrika házában felnőve, cseperedve igen nehéz megtenni, főleg, hogy szinte mindig árgus szemekkel figyelték, nehogy valami baja essen, vagy ostobaságot csináljon. Hiszen eléggé szeleburdi volt fiatal korábban és időnként meggondolatlanul fecsegett mindenfélét, illetve a tettei sem türközték azt a nyugodt és megfontolt személyt, akit a családja látni szeretett volna. Ahogyan cseperedett szépen lassan a harci ismeretei egészen szépen fejlődtek, akárcsak a többi tudása is. Lassanként közeledett a tizenöt éves kora, amikor egészen pontosan tudta, hogy mi fog következni az életében. Kicsit ugyan aggódott attól, hogy bemenjen a Terrigen Köddel elárasztott kamrákba, de tudta, hogy kötelessége és ez igazán az előnyére is válhat. Próbálta nem kimutatni a félelmét, mert tudták, hogy elvárják tőle, hogy kötelességét tegye, de amikor ránézett a hatalmas kutyára, az egyik rokonára mindig rossz érzések kerítették hatalmába. Tökéletesen tudta, hogy a Köd mit is okoz számára, de még olyan fiatalnak érezte magát, tele álmokkal és vágyakkal, így fogalma sem volt arról saját magának, hogy mi is lehet valójában, hogy miként fog kijönni abból a gépből. Ismerte a történetet, hogy volt, aki harcosnak készült és művész lett, a művész pedig az egyik legnagyobb harcos. És nem igazán akarta feladni az álmait és a vágyait. Eddigre már elég idős volt, hogy a politikai életet is figyelemmel kísérhesse, és abból is tanulhasson. Így részt vett több diplomáciai tárgyaláson is az Atlantisziak, és az emberekkel is. Az Atlantisziakkal mindig nagyon jól kijöttek, ezt a tárgyalások is alátámasztották, azonban az emberekkel egyre több gondjuk volt és idővel még a kapcsolatot is megszakították velük.
Végül pedig elérkezett a tizenötödik születésnapja és ezzel együtt pedig az is, hogy bemenjen a gépezetbe, amit utána elárasztanak Terrigen Köddel és képességekre tegyen szert. Mind a mai napig tökéletesen vissza tud emlékezni arra a napra, amit még rendes emberi formában töltött el. Az a napja átlagosan telt, tanulással és gyakorlatokkal, még délután volt lehetősége arra is, hogy lemenjen a parkba sétálni és találkoznia a barátaival néhány rövidke órára. Majd este hamar lefeküdt aludni arra hivatkozva, hogy kimerült az egész napos programjában, de mindezek ellenére nem tudott elaludni és a szobájának erkélyére ült ki, és figyelte az egész várost, hiszen a királyi palota egyik igen magas helyén volt a szobája és szinte minden látszott innen. Vidáman figyelte a pajzson kívül elúszó bálna rajt is és megint feltámadt benne az, hogy mennyire szívesen úszkálna odakint és törődne vizsgálná az állatokat, és növényeket a saját természetes környezetükben. Kora hajnalban a családja egyik tagja jött érte, hogy átkísérje a Terrigen laborokba, amihez közvetlen átjárás volt a királyi palotából. Nem ellenkezett, teljesen felesleges lett volna. Tudta, hogy nagyon sokaknak ez az álma, hogy megtehessék azt, ami rá várt, hogy betöltsék a kort, és áteshessenek ezen az egészen. A lány végül ahogyan megérkezett még egyszer hátranézett a családjára, vagyis arra a részére, amelyik elkísérte erre az egészre. Ahogyan ott volt egy utolsó pillantás, majd pedig belépett a gépbe. A várakozás, és az egész teljesen idegesítette, kikészítette. És ekkor kezdték meg a Köd beáramlása. Igazából elsőre semmilyen furcsaságot nem érzett ezzel kapcsolatban, hiszen minden olyan volt, mint régebben.
A Ködben ugyanúgy tudott lélegezni, mint korábban, majd érezni kezdte, hogy változik. A testét fájdalom járta át, hogyan a lábaiban és az arcán, fülében változás állt be. Felsikoltott a gépben, de ezt senki sem hallotta. Fogalma sincs, hogy mennyi ideig lehetett bent, de végül a köd eloszlott és ő pedig végre megnézhette és felfedezhette, hogy mi is vált belőle. Elsőre megdöbbentette a látvány, a korábbi kék szemei vörösek lettek, a hófehér bőre barna-fehér színben pompázott és a lábai valamelyest uszonnyá módosultak. Hamarosan rájött, hogy a változás következtében képes a vízben lélegezni és kétéltű lett, így könnyedén tudott kapcsolatot tartani az Atlantisziakkal is, főleg Lyron-nal, az uralkodójukkal, akivel igen szoros barátságot ápolt a fiatal nő. Hamarosan ráérzett a valódi új képességére is és nem csak a testi változásait tudta használni. az igazi képessége, amit a Terrigen Ködből szerzett az nem volt más, mint a gyógyítás, de még ez is a vízhez kötődött. Így ettől kezdve ő látta el a királyi család gyógyítását is. Talán éppen emiatt, de amúgy is érdekelte a biológia és az orvoslás a magas szintű képzését, ami az emberi egyetemnek felelt meg, tizenhét évesen kezdte meg. Évekig megingathatatlanul tanult és elérte azt a szintet, hogy rendes orvosként is képes legyen gyógyítani, nem csak a képességeivel. Ekkoriban ismerkedett meg egy vele egyidős fiúval is, akivel egymásba szerettek, noha a kapcsolatuk két évnél nem tartott tovább, mert mind a ketten végül a saját feladatukra, dolgukra koncentráltak. Attól a pillanattól kezdve, hogy Melissa betöltötte a húsz éves korát már neki kellett a diplomáciai dolgokat intéznie és még a trónörökösi feladatok is ráhárultak a gyógyítás mellett.
Szinte egyetlen perc szabadideje sem volt, ha pedig igen, akkor a saját fáradtságát és idegességét próbálta gyógyítással elűzni, így szinte minden idejét a szobájába beépített hatalmas medencében töltötte. A felkészítése pedig tovább folyt arra nézve, hogy őt koronázzák majd az Embertelenek uralkodójává. A harcot sem felejtette el továbbra sem, azt is gyakorolta mindvégig, mind a víz alatt, mind a víz felett. Évek alatt sikerült kitanulnia, hogy miként tudjon rendesen mozogni és élni mindkét helyen az új testfelépítésével. Az élete is rendeződni látszott, vagyis lassanként megszokta, hogy mennyi teendője van és sikerült normális napirendet kialakítania. Huszonnégy évesen befejezte a tanulmányait is és elkezdhetett kutatásokat végezni, mint biológus. Ez volt az utolsó éve, amit ébren töltött. Hónapokat töltött ebben az évben a dolgaival, amik leginkább diplomáciaiak voltak mind a népén belül, mind pedig az emberek és atlantisziak felé. És eddigre kikerült a koronázási ünnepség dátuma is, az azonban nem következett be végül.
Néhány héttel előtte ismeretlen esemény történt, aminek a következtében, hogy az Embertelen faj életben maradjon a teljes népességet hibernálták, hogy akár évszázadokat, vagy évezredeket töltsenek így. A várost úgyszintén alvó állapotba helyezték száz évvel ezelőtt és azóta Attilan és Melissa is, akárcsak mindenki más a tengerben alszanak várva arra az eseményre, hogy felébredhessenek és az Embertelenek újra elfoglalhassák a helyüket a történelemben.
1910. Atlantisz: Az első találkozás:
Attilan ekkor még jócskán az Atlanti óceán mélyén feküdt nem messze az Atlantisziak birodalmától és folyamatos kereskedést, diplomáciai kapcsolatokat tartottak fenn. Az, hogy Embertelen csapatok, személyek jelentek meg időnként Atlantiszon nem volt különleges esemény, még az sem, ha Unspoken jelent meg, hogy tárgyaljon Namor-ral. Vagy az sem ha valakit magával hozott a Boltagon dinasztiából, ez olyan teljesen mindennaposnak volt mondható, ám ezen a napon mégis furcsaság történt, ugyanis az uralkodóval az egyik unokahúga jött el, Melissa Boltagon, az uralkodó és a Genetikai tanács által kijelölt trónörökös. A fiatal lány még nem töltötte be ekkor a tizenötödik életévét, így még csak egy fehérbőrű, kék szemű, fekete hajú embernek tűnő nyúlánk lány volt csupán, aki kissé ügyetlenül mozgott a védőfelszerelésben, amit itt kellett viselnie az emberteleneknek. Lyron itt igazából, akárcsak a másik oldalon Gorgon Boltagon éppen testőri feladatot láttak el, és a Tengerek cápája a társaival lopva – igaz saját maga hátsó szándék nélkül – mosolyogták meg az ügyetlenkedő kislányt. Aki sikeresen az első néhány lépés után, mikor Melissa megbotlott egy hínárban és majdnem orra bukott. Mindez meg is történt volna, ha Lyron nem ugrott volna oda és kapja el a lányt, aki így csak a férfi mellkasának ütődött. Mosolyogva nézett le a jócskán zavarban levő lányra.
- Jól van úrnőm? – kérdezte.
A védőfelszerelés alatt is látszott, hogy a hercegnő elvörösödve nézett fel a férfira, aki még mindig átkarolva tartotta.
- Köszönöm igen, csak megbotlottam – felelte, majd csak ekkor ismerte meg a segítőjét. – Bocsásson meg nagyúr, remélem nem ütöttem meg nagyon...
- Úgy hiszem, hogy indulnia kellene – mondta még mindig mosolyogva.
Az Embertelenek egy hetet maradtak Atlantiszon, Melissa az egy hét alatt teljesen megszerette a várost és ezt a népet. Ettől a naptól kezdve volt, hogy minden vágya az volt, hogy bárcsak a lehető legtöbb időt tölthetné ezen városban és a népe között. Lyron az egy hét során szinte végig a lány mellett volt és ő mutatta meg neki a várost és ismertette meg vele az Atlantiszi kultúrát. Igen sokat sétáltak kettesben a királyi palota kertjében beszélgetve, ahol csak saját maguk voltak mindenféle rangok és kötöttségek nélkül. A két fiatal az első pillanattól kezdve igen jól kijöttek egymással és nagyon hamar nagyon közel kerültek egymáshoz és remek barátokká váltak. Itt ekkor még egyikőjük sem tudhatta, hogy a jövőben mindez milyen galibákat fog még okozni.
1911. Attilan: A második találkozás
Kicsivel több, mint egy év telt el ahhoz, hogy a páros ismét találkozzon, ezúttal Lyron kísérte el a nagybátyját és az apját erre az útra, ami Attilan-ra ment. Ezen az úton derült ki, hogy a fiatal férfi egy különleges képességet is örökölt, vagyis kialakult nála, nem volt csupán halember, aki megfulladna odakint a szárazföldön, mert csak kopoltyúja van, hanem a tüdejével képes arra, hogy rendesen levegőt lélegezzen be, ő maga is kétéltű volt. Miután megérkeztek a tekintetével végig Attilan hercegnőjét kereste, de nem pillantotta meg a fiatal lányt. Egészen pontosan kétszer nézett át rajta mire végül onnan jött rá, hogy ő az, akit lát, hogy Unspoken mellett jelent meg az a Melissa Boltagon, akit ma is lehet ismerni. Már korábban is szépnek, csak épp túl fiatalnak tartotta a nála kilenc évvel fiatalabb lányt, de az egy év alatt, amíg nem látta és megkapta az új külsejét még szebb és érettebb lett, mint korábban. Egyelőre csak az etikett szerint köszönthették egymást és így válthattak szót egymással, de Melissa a korábbi kitörő örömmel köszöntötte régi barátját, amikor végre maguk voltak. Lelkesen mesélte el, hogy milyen változása volt a Terrigen ködben és most már ő is sokkal hasonlatosabb lett az Atlantisziakhoz, hiszen képes volt a tengerben kopoltyúkkal lélegezni és többé nem kell majd semmilyen védőruha sem neki. igazából, ha valamikor ki tudott volna szökni a városból hamar eljuthatott volna Atlantiszra, de ez kissé nehézkes lett volna. A férfi ekkoriban ragasztotta rá a lányra a Halacska becenevet, amit Melissa még később is igen szeretett. A barátok elválása most nehezebb volt, mint korábban az első találkozásuk alkalmával. És ez később is így lett, minden egyes elválás egyre nehezebb és nehezebb.
1911. és 1921. között
A következő évek során a lehető leggyakrabban igyekeztek találkozni, egyiknek sem volt titka a másik előtt és teljesen megbíztak egymásban, akár az életüket is egymásra bízták volna. Nagyon közel álltak egymáshoz, néhányak szerint már-már túlságosan is, de erre mindig sikerült rácáfolniuk. Lyron-nak egyre több dolga volt harcos és katona révén, hiszen a felszínen időközben kitört az Első világháború is és a felszíni népek az óceánba engedték sokkal sűrűbben a tengeralattjárókat, mint korábban. Ezektől pedig meg kellett védeni az Atlantiszi és Lemúriai birodalmakat is. Az első világháború igaz véget ért és némileg békésebb időszak következett, de az emberek miatt az Attilaniak és Lyron népe is nagyobb veszélybe került. 1920. környékére az Embertelenek Unspoken-t lemondatták a királyi címről és az egykori uralkodó Tibet-be távozott, így hamarosan következett volna Melissa megkoronázása is. Lyron tisztában volt vele, hogy a lány nem akarja mindezt, hiszen mindkettejüket ugyanúgy feszélyezte ez a rang és a kötelezettség. Ekkoriban már udvarolgatott is az időközben teljesen felnőtt hercegnőnek, főleg azok óta, hogy Melissa három évvel korábban elhagyta a barátját időhiány miatt és egyetlen férfi volt, akivel bárhol is megjelent az pedig nem volt más, mint Lyron. A lány eddigre már szerette a férfit, és Lyron is vonzódott a lányhoz, noha az érzéseiben nem volt teljesen biztos, de mire végre rájött, hogy mit is érez iránta már túlságosan késő volt. 1921-et írtak, amikor egyik napról a másikra az őrök jelentették, hogy valami furcsa dolog történt Attilan-nal. Mikor az Atlantisziak elmentek, hogy mindezt megnézzék rá kellett jönniük, hogy valami súlyos dolog történt, hiszen Attilan aludt. A teljes népesség aludt, akárcsak a város és nem lehetett tudni, hogy miért és meddig.
Képességei: A képessége a gyógyítás, ami egyenesen kötődik a vízhez szokott életéhez, egészen pontosan vízzel képes gyógyítani. Azaz, ha mondjuk van egy lőtt sebe, vagy vágása, esetleg törött csontja valakinek és vízbe kerül, ahol ott van Melissa is és hozzá ér a sebhez, sérüléshez, akkor képes azt begyógyítani. Ha csak lelocsolják vízzel a sérülést és így érinti meg, akkor a gyógyítás hatásfoka is csökken. Ezt a képességét Melissa, növényekre, állatokra, ember/mutánsra, Embertelenre, minden élő létformára tudja használni és persze vízben a saját sebeit is képes begyógyítani. Minden esetben fárad a gyógyításba, nehézségtől függően egyre jobban. Ha nagyon muszáj, akkor a saját életerejéből is képes átadni a másiknak, hogy gyorsítsa a gyógyulást, de ilyen esetben mindig elájul órákra a gyógyítás után.
A sérülések nehézsége és a gyógyítás mértéke: (optimális esetben)
Könnyű sérülések, enyhe betegségek – néhány perc/kör alatt képes teljesen begyógyítani, meggyógyítani
Súlyos sérüléseket, csonttöréseket, közepes betegségek – 1-3 óra alatt képes teljesen begyógyítani, meggyógyítani
Életveszélyes sérüléseket, súlyos betegség – 1-3 nap alatt képes rendbe hozni, és néhány óra alatt elérni, hogy az életveszélyes sérülésből/betegségből súlyossá módosuljon a sebesülés/betegség
Halálos sérülés/betegség – egyelőre egyszerű gyógyítással nem tud mit kezdeni velük, ha a saját életerejét adja hozzá, akkor képes megmenteni a célszemély életét, de napokra eszméletét veszti utána és legalább egy-két hétig semmilyen gyógyításra nem lesz képes.
Végtagok visszanövesztése – csupán kéz- és lábujjakat, füleket és orrot képes visszanöveszteni, és ezek súlyos sérülésnek minősülnek. Ezeknél nagyobb „végtagot” nem képes.
Holtakat semmilyen esetben nem tud feltámasztani.
Szuperhumán ellenállás - a csontozata, izomzata és a szervezete sokkal ellenállóbb, mint az átlag embereké, a tőrök és kések már nem sebzik a bőrét. Ez a változás teszi lehetővé számára, hogy ellenálljon az óriási nyomásnak az óceán mélyén és képes legyen túlélni mindazt.
Faji képességei:
Szuperhumán erővel (363 kg felemelése), emberfeletti reflexekkel (reakció idővel), gyorsasággal és kitartással rendelkezik. Ezek mind az emberi olimpikonok feletti képességek.
Azonban, mint a legtöbb embertelen hozzá van szokva, hogy baktérium- és szennyezés mentes környezetbe él (Attilan), így az immunrendszere igen gyenge és igen hamar betegszenek meg a lég- és vízszennyezés miatt, ha ennek ki vannak téve.
Szakértelmei: Gyógyítás, ismeri a saját fajtájának gyógynövényeit, hogy mire lehet őket használni. Magas fokon járatos a biológiában (mind szárazföldi és vízi növényekre/lényekre igaz) és kémiában is. Orvosi végzettsége van, így minden ilyen dologban járatos, embertelen és kree technológiákban is. Magas technológiai ismeretei is vannak, a saját rendszereikre, programjaikra és gépeikre (saját technológiájára). Diplomáciai készségei és tapasztalatai igen magas szinten vannak. Beszél az Embertelenek anyanyelvén kívül, az atlantisziak, a lemúriaiak nyelvén és angolul is.
Megjegyzés: Melissa kétéltű, a külseje és felépítése révén képes vízben is lélegezni, a nyaka környékén van a két kopoltyúja, illetve földön is, így teljes mértékben kétéltűnek mondható, víz alatt is képes beszélni. Az úszási sebessége átlagosan 20-40km/óra. A szárazföldön rendes emberi sebességgel képes gyalogolni és kocogni, sprintelésre a lábán található uszonyok miatt nem alkalmas.
Külső:
http://fc05.deviantart.net/fs45/f/2009/140/b/4/Thalaasa__Ocean_Queen_by_SteveArgyle.jpg
http://fc09.deviantart.net/fs42/f/2009/140/a/2/Thalaasa__natural__Er____nude__by_SteveArgyle.jpg
http://www.steveargyle.com/admin/uploads/piezas/Ocean_Queen_Entourage.jpg
http://www.steveargyle.com/admin/uploads/piezas/Warlord02.jpg
A hozzászólást Thorhalla összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 07 Márc. 2013, 20:46-kor.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Attilan - Embertelen birodalom
by Thorhalla Kedd 22 Feb. 2011, 12:06
Név: Gorgon Boltagon
Egyéb név(i): -
Faj: Embertelen/inhuman (Homo Sapiens Inhumanus)
Nem: férfi
Jellem: jó
Személyazonosság: Az Emberetlenek és az Atlantisziak körében közismert, az emberek között titkos
Születési helye és idő: Attilan, Atlanti-óceán, Föld; az évszám ismeretlen
Kor: ismeretlen
Család: Az Embertelenek uralkodói családjának tagja
Korath – apja, halott
Milena – anyja, halott
Melissa – húga, él
Foglalkozás: Attilan Védelmezője, a Királyi Testőrség és az Inhuman haderő vezetője
Testmagassága: 201 cm
Testsúlya: 205kg
Szeme színe: barna
Haja színe: barna
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: faun külső, deréktól lefelé mintha egy ló lenne
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Előtörténet:
Gorgon az embertelenek királyi családjának tagja. Az anyja egy könyvtáros volt Milena, az apja pedig egy korábbi uralkodó – Unspoken elődjének – a fivére. Tizenöt évesen, mint minden Embertelen ő maga is átesett a Terrigen ködbe való belépésen és miután ez megtörtént a Genetikai tanács egyértelműen a katonák közé sorolta a férfit. A harcosok között igen hamar kiemelkedett tudásával és igen hamar magas beosztásba került. Évekkel később pedig már ő viselte az Attilan Védelmezője és az Embertelen „hadsereg” parancsnoki címét is. Miután a húga megszületett és őt jelölte meg Unspoken uralkodónak a lány testőrségének parancsnoka is lett és ezt a szerepkört mind a mai napig el is látja. Száz évvel korábban az egyik utolsó személy volt, akit hibernáltak és az első ébredők között volt.
Miután Melissa-t királynővé koronázták Gorgon továbbra is megőrizhette mindhárom rangját, amit kapott korábban és a feladatait továbbra is tökéletesen látja el, és szinte soha sem mozdul el királynője és húga mellől.
Képességek
Gorgon kétszer volt már a Terrigen ködben, amiknek köszönhetően a fizikai ereje magasabb, mint egy átlagos Embertelené. 2,5 tonnát képes felemelni. Az állóképessége és ellenálló képessége magasabb, mint egy átlagemberé. Minimális öngyógyítással is bír, kétszer olyan gyorsan képes a sérüléseket begyógyulni, mint egy egyszerű ember.
Az átváltozása patákat eredményezett a férfinak, mint egy faunnak, és ezekkel képes igazán nagy sebzést okozni az ellenfeleinek, ha megrúgja őket. Képes a patáival szeizmikus rengéseket is okozni, maximum a Richter skála szerinti 7,5-t.
Az második alkalommal, amikor a ködben volt a fogai, agyarai megnőttek, akárcsak a testmagassága és még brutálisabban néz ki ennek köszönhetően.
Jártasságok:
Gorgon igen magasan képzett közelharcban és fegyveres harcban, noha minderre még ténylegesen nem volt szükség, hiszen Attilan és az Embertelenek nem harcoltak még senkivel sem. Fizikailag teljesen egészséges, noha a Terrigen ködben töltött második alkalom kikezdte a férfi elméjét.
Megjelenés:
Egyéb név(i): -
Faj: Embertelen/inhuman (Homo Sapiens Inhumanus)
Nem: férfi
Jellem: jó
Személyazonosság: Az Emberetlenek és az Atlantisziak körében közismert, az emberek között titkos
Születési helye és idő: Attilan, Atlanti-óceán, Föld; az évszám ismeretlen
Kor: ismeretlen
Család: Az Embertelenek uralkodói családjának tagja
Korath – apja, halott
Milena – anyja, halott
Melissa – húga, él
Foglalkozás: Attilan Védelmezője, a Királyi Testőrség és az Inhuman haderő vezetője
Testmagassága: 201 cm
Testsúlya: 205kg
Szeme színe: barna
Haja színe: barna
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: faun külső, deréktól lefelé mintha egy ló lenne
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Előtörténet:
Gorgon az embertelenek királyi családjának tagja. Az anyja egy könyvtáros volt Milena, az apja pedig egy korábbi uralkodó – Unspoken elődjének – a fivére. Tizenöt évesen, mint minden Embertelen ő maga is átesett a Terrigen ködbe való belépésen és miután ez megtörtént a Genetikai tanács egyértelműen a katonák közé sorolta a férfit. A harcosok között igen hamar kiemelkedett tudásával és igen hamar magas beosztásba került. Évekkel később pedig már ő viselte az Attilan Védelmezője és az Embertelen „hadsereg” parancsnoki címét is. Miután a húga megszületett és őt jelölte meg Unspoken uralkodónak a lány testőrségének parancsnoka is lett és ezt a szerepkört mind a mai napig el is látja. Száz évvel korábban az egyik utolsó személy volt, akit hibernáltak és az első ébredők között volt.
Miután Melissa-t királynővé koronázták Gorgon továbbra is megőrizhette mindhárom rangját, amit kapott korábban és a feladatait továbbra is tökéletesen látja el, és szinte soha sem mozdul el királynője és húga mellől.
Képességek
Gorgon kétszer volt már a Terrigen ködben, amiknek köszönhetően a fizikai ereje magasabb, mint egy átlagos Embertelené. 2,5 tonnát képes felemelni. Az állóképessége és ellenálló képessége magasabb, mint egy átlagemberé. Minimális öngyógyítással is bír, kétszer olyan gyorsan képes a sérüléseket begyógyulni, mint egy egyszerű ember.
Az átváltozása patákat eredményezett a férfinak, mint egy faunnak, és ezekkel képes igazán nagy sebzést okozni az ellenfeleinek, ha megrúgja őket. Képes a patáival szeizmikus rengéseket is okozni, maximum a Richter skála szerinti 7,5-t.
Az második alkalommal, amikor a ködben volt a fogai, agyarai megnőttek, akárcsak a testmagassága és még brutálisabban néz ki ennek köszönhetően.
Jártasságok:
Gorgon igen magasan képzett közelharcban és fegyveres harcban, noha minderre még ténylegesen nem volt szükség, hiszen Attilan és az Embertelenek nem harcoltak még senkivel sem. Fizikailag teljesen egészséges, noha a Terrigen ködben töltött második alkalom kikezdte a férfi elméjét.
Megjelenés:
A hozzászólást Thorhalla összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 03 Aug. 2011, 02:24-kor.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Attilan - Embertelen birodalom
by Thorhalla Kedd 22 Feb. 2011, 12:07
Név: Lockjaw
Faj: Embertelen (Homo Sapiens Inhumanus)
Nem: férfi
Jellem: jó
Személyazonosság: Attilanon és Atlantiszon közismert, amúgy ismeretlen
Születési helye és idő: Attilan, Atlanti-óceán, idő ismeretlen
Kor: ismeretlen
Család: ismeretlen, bár már a királyi családhoz sorolják
Foglalkozás: a királyi család kísérője és szállítója
Testmagassága: 124,9 cm (4,10 láb) marmagasság
Testsúlya: 725,7 kg (1600 font)
Szeme színe: fekete
Szőre színe: barna
Különleges ismertetőjel: egy hatalmas buldog
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Előtörténet:
Lockjaw egy embertelenként született Attilan-on annak idején még Unspoken uralkodása idején. Egészen a tizenötödik születésnapjáig rendesen embernek nézett ki, azonban a terrigen ködben töltött idő jobban megváltoztatta, mint az átlag emberteleneket szokta. Az akkori kamasz fiúból egy hatalmas buldog lett. Az intelligenciája megmaradt majdnem olyan szinten, mint korábban volt, azonban a külső lett látványosan más. A Genetikai Tanácsa a királyi család mellé osztotta be a képességei miatt, és azóta ő a család transzportere és a képességei és jártasságai miatt testőrnek is remekül helytáll, így az elit királyi testőrség tagjai között is helyet kapott. Szinte nincs olyan utazás – bár ez egyértelmű –, vagy küldetés, ahova ő ne menne, ha a királyi család bármelyik tagja is elhagyja Attilan-t.
Kutya külseje ellenére igen megbecsült tagja az Attilani társadalomnak és jó ideje már szinte csak a királyi család tagjaként emlegetik.
Képességek:
Képes teleportálni egy vagy több személyt is, a legkisebb távolság, amit képes így megtenni a 10 láb (3,04 méter), az ismert legnagyobb távolság pedig a Föld-Hold távolsága. Hogy ennél távolabbra is képes-e az nem ismert. 1 tonnáig képes személyeket teleportálni, és minden esetben saját magának is benne kell lennie a teleportálandó személyekbe (de a súlya nem adódik hozzá). 14 láb sugarú körön belülről képes a személyeket teleportálni, bár a fizikai közelség könnyebbé teszi mindezt. Fényes fehér villanás kíséri a teleportálását. Bizonyos területeken, mint az Embertelenek negatív teres/negative space pajzsok blokkolják Lockjaw képességét.
Limitált telekinetikus ereje is van, amivel képes időnként sziklákat mozgatni, vagy telekinetikus pajzsot létrehozni mások körül (főleg a királyi család tagjai körül), mindezt nem igen használja, mert igen gyorsan teljesen kifullasztja. Korlátozott és kiszámíthatatlan empatikus képességei is vannak, így néha megérzi, ha valaki veszélyben van, vagy szükség van valamire, ilyen esetekben a távolság nem számít. Lockjaw képes nyomon követni lényeket, akár még az interdimenzionális térben is.
Lockjaw intelligenciája magasabb, mint az átlag kutyáké, de egy felnőtt emberét nem éri el. Igazából ingadozik, mert az egyszerű nyelveket hamar megérti a bonyolultakat pedig idővel. Az ereje jócskán nagyobb, mint az átlag, a méretéből és termetéből adódóan. A fogaival képes igen erősen bármit megragadni és így 90 tonnás tömeget is képes felemelni és elcipelni. A fogain, csontjain kívül az emésztőrendszere is megerősödött, így míg más kutyák csontokon rágónak Lockjaw fémet szokott ropogtatni.
Megjelenés:
Faj: Embertelen (Homo Sapiens Inhumanus)
Nem: férfi
Jellem: jó
Személyazonosság: Attilanon és Atlantiszon közismert, amúgy ismeretlen
Születési helye és idő: Attilan, Atlanti-óceán, idő ismeretlen
Kor: ismeretlen
Család: ismeretlen, bár már a királyi családhoz sorolják
Foglalkozás: a királyi család kísérője és szállítója
Testmagassága: 124,9 cm (4,10 láb) marmagasság
Testsúlya: 725,7 kg (1600 font)
Szeme színe: fekete
Szőre színe: barna
Különleges ismertetőjel: egy hatalmas buldog
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Előtörténet:
Lockjaw egy embertelenként született Attilan-on annak idején még Unspoken uralkodása idején. Egészen a tizenötödik születésnapjáig rendesen embernek nézett ki, azonban a terrigen ködben töltött idő jobban megváltoztatta, mint az átlag emberteleneket szokta. Az akkori kamasz fiúból egy hatalmas buldog lett. Az intelligenciája megmaradt majdnem olyan szinten, mint korábban volt, azonban a külső lett látványosan más. A Genetikai Tanácsa a királyi család mellé osztotta be a képességei miatt, és azóta ő a család transzportere és a képességei és jártasságai miatt testőrnek is remekül helytáll, így az elit királyi testőrség tagjai között is helyet kapott. Szinte nincs olyan utazás – bár ez egyértelmű –, vagy küldetés, ahova ő ne menne, ha a királyi család bármelyik tagja is elhagyja Attilan-t.
Kutya külseje ellenére igen megbecsült tagja az Attilani társadalomnak és jó ideje már szinte csak a királyi család tagjaként emlegetik.
Képességek:
Képes teleportálni egy vagy több személyt is, a legkisebb távolság, amit képes így megtenni a 10 láb (3,04 méter), az ismert legnagyobb távolság pedig a Föld-Hold távolsága. Hogy ennél távolabbra is képes-e az nem ismert. 1 tonnáig képes személyeket teleportálni, és minden esetben saját magának is benne kell lennie a teleportálandó személyekbe (de a súlya nem adódik hozzá). 14 láb sugarú körön belülről képes a személyeket teleportálni, bár a fizikai közelség könnyebbé teszi mindezt. Fényes fehér villanás kíséri a teleportálását. Bizonyos területeken, mint az Embertelenek negatív teres/negative space pajzsok blokkolják Lockjaw képességét.
Limitált telekinetikus ereje is van, amivel képes időnként sziklákat mozgatni, vagy telekinetikus pajzsot létrehozni mások körül (főleg a királyi család tagjai körül), mindezt nem igen használja, mert igen gyorsan teljesen kifullasztja. Korlátozott és kiszámíthatatlan empatikus képességei is vannak, így néha megérzi, ha valaki veszélyben van, vagy szükség van valamire, ilyen esetekben a távolság nem számít. Lockjaw képes nyomon követni lényeket, akár még az interdimenzionális térben is.
Lockjaw intelligenciája magasabb, mint az átlag kutyáké, de egy felnőtt emberét nem éri el. Igazából ingadozik, mert az egyszerű nyelveket hamar megérti a bonyolultakat pedig idővel. Az ereje jócskán nagyobb, mint az átlag, a méretéből és termetéből adódóan. A fogaival képes igen erősen bármit megragadni és így 90 tonnás tömeget is képes felemelni és elcipelni. A fogain, csontjain kívül az emésztőrendszere is megerősödött, így míg más kutyák csontokon rágónak Lockjaw fémet szokott ropogtatni.
Megjelenés:
A hozzászólást Thorhalla összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 03 Aug. 2011, 02:25-kor.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Attilan - Embertelen birodalom
by Thorhalla Kedd 22 Feb. 2011, 12:07
Név: Drake K'oar
Egyéb név(i): Vérzuhatag, Vérkristály
Faj: Embertelen/Inhuman
Nem: férfi
Jellem: Rugalmas és bohókás, de ez csak a felszín gyakran magányos, ilyenkor elvonul és kiénekli magából az érzéseit. A harcot viszont kifejezetten élvezi. Ezektől eltekintve, barátságos is tud lenni.
Személyazonosság: Az Embertelenek és az Atlantisziak körében ismert, az emberek előtt titkos
Születési helye és idő: Attilan, 1896.
Kor: 24
Család:
Apa: K'oar
Anya: Ismeretlen
Foglalkozás: Királyi testőrség tagja,
Testmagassága:180 cm
Testsúlya: 70 kg
Szeme színe: vörös
Haja színe: fekete
Bőre színe: vöröses
Különleges ismertetőjel: Kinézete
Repülési sebesség: Nem képes repülni
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Életrajza:
Drake 149 évvel ezelőtt született, Attilanon. Apja K'oar egy diplomata, jelentős hatalommal és kapcsolatokkal a Boltagon család némely tagjával.. Anyja ismeretlen. Már gyermekkorától, a királyi családnak kijáró neveltetésben részesült. Ő is, mint más embertelen, emberi kinézettel jött a világra. Fekete haj és szem, vékony testalkat. A testalkatából kifolyólag, elég gyenge és betegesnek tűnt, inkább a művészetek és tudományok felé irányították. A másik ok, hogy ezen területek felé terelgették, az hogy az apja is diplomata volt, nyilvánvalóan szerette volna ha Drake a nyomdokaiba lép. Ő viszont inkább harcos szeretett volna lenni, mindig is lenyűgözték az Attilani harcosok. Az apja viszont ellenezte, hogy bármikor is harcművészetet tanuljon. Már ekkor is megjelent a különc személyisége, bár egyesek idétlennek és különösnek tartják. A dolgokat gyakran vette félvállról, próbált mindenből viccet csinálni, vagy csak elütni a dolgok élét egy-egy humoros megjegyzéssel. Ezzel a viselkedésével igencsak kilógott a többnyire merev és komoly embertelennek közül, akik mereven és makacsul ragaszkodtak a megszokott dolgaikhoz. Míg napközben eljátszotta hogy érdeklik azok a dolgok amikkel az apja traktálta, este kiszökött és a harcosok társaságát kereste. Igaz arról sokáig nem tudott, hogy minden lépését figyelik a testőrök. Mikor rájött, hogy az apja testőrei mindenhová követik, megpróbálta lerázni őket. Ennek köszönhetően ismerte Attilan minden rejtett zugát, apró helyiségét, még néhány titkos utat is ismert a városban. Végül már olyan szinten ismerte a várost, hogy képes volt több órára is lerázni a testőreit, ha szerencsés volt akár egész nap azzal tölthette az idejét, amivel akarta. Így teltek a napjai, nappal tanult míg éjjel harcosokat nézte illetve a testőröket próbálta lerázni. Ez természetesen nem sokáig mehetett anélkül, hogy az apja rá ne jött volna. Miután lebukott, megtiltották neki, hogy elhagyja a lakást. Ennek ellenére megtalálta az utat a városba továbbra is. Bármit is mondtak neki, bárhova is zárták, legtöbbször mindig sikerült kiszöknie, s azzal töltenie az időt amit tényleg szeretett. Egy idő után az apja rájött, hogy úgysem tudja megakadályozni ebben. Kötöttek egy megállapodást miszerint ha nem hanyagolja el a más irányú tanulmányait, a testőrei harcolni tanítják. Örömmel belement az alkuba. Ez arra ösztönözte, hogy minél hamarabb letudja a napi leckéit ahhoz, hogy utána harcolni tanulhasson. Tizenéves korára elég jó harcossá vált, míg a tanulmányaiban a technikai, műszaki tudományokban merült el jobban. Főleg a fegyverek kezelését, irányítását és felépítését tanulmányozta.
Ez időtájt kezdte egyre jobban foglalkoztatni az anya személyének kiléte is. A lakásban egyetlen kép, vagy bármi más sem volt, ami alapján elképzelhette volna milyen is volt valójában. Nem tudta hogy, hogy nézett ki, hasonlít-e valamiben rá, milyen személyisége volt. Az apja soha nem beszélt róla, még a közeli hozzátartozók sem. A személyzetet is hiába faggatta ők sem mondtak semmit. Mindenhol falakba ütközött. Emiatt számtalanszor összeveszett az apjával, lassacskán elhidegültek egymástól. Ezért inkább a tanulmányaira fordította a figyelmét, hogy elterelje a gondolatait az anyjáról és az egyre távolodó apjától. A hónapok hamar elteltek és eljött az idő, hogy ő is belépjen a Terrigen-Ködbe. Ő is hallotta a rémtörténeteket, arról hogy hogyan is léptek ki egyesek a Ködből. Az előtte lévő napot egyedül töltötte és próbálta elterelni a gondolatait a Ködről és a rémtörténetekről. Amiknek a fele ugyan légből kapott volt, de azért eléggé aggasztotta a dolog. Nyugtalanul aludt, fáradtan és izgatottan jelent meg a gépezet előtt, ahol már ott volt az apja, és néhány távoli rokona is. Valahol mélyen rettegett attól, hogy mivé fog válni a Ködtől. Ugyanakkor tudta, itt az esély arra hogy, végleg szakítson az évek alatt, az apja által sulykolt úttal. Nem akart tudós vagy művész lenni. Számára a harc jelentette az életet, ekkor érezte magát igazán élőnek. Néhány percig habozott, aztán belépett a kamrába. Az ajtó bezáródott, a köd pedig lassan elkezdett szivárogni a szobába. Másodpercek alatt körül vette a testét, visszatartotta a lélegzetét ameddig csak bírta. Végül kénytelen volt levegőt venni. Nem fulladozott ahogy várta, könnyedén kapott levegőt. Percekig nem történt semmi, aztán hirtelen forróságot érzett a torkánál és a hátán. Érezte ahogy az izmai vadul kezdenek változni, a bőre alatt. Ahogy kiabálni próbált volna, furcsa ének tört elő a torkából, a háta pedig egyre jobban elnehezült. Megrémült a hangtól, amit kiadott fájdalom sikoltás helyett. Azt hitte, képtelen volt elkerülni azt a sorsot amit elkerülni akart mindenáron. Félt attól, hogy soha nem fogja újra azt érezni mikor harcol, nem érzi a vér dobogását a fülében, az izgatottságot, azt a semmihez nem hasonlítható érzést. A teste elkezdett vérezni mindenhol folyt belőle a vér, miközben egy fájdalmas dallam hagyta el a száját.
Ahogy a kabin ajtaja kinyílt, véresen bukkant elő belőle. Szeme vörössé vált, a haja megnőtt. Hátán két pár fekete kristályos szárny pompázott, fekete kristály tollakkal sűrűn borítva. A testét borító vér, pedig lassan kikristályozódott a testén egy vérvörös páncélt alkotva. Kezében egy kardhoz hasonló fegyvert fogott. Ahogy rá pillantott az apjára, az dühösen elfordult és kiviharzott a teremből. Végignézett magán, a páncélján és a kardon amit a kezében tartott. Tudatában volt az új képességeinek, s ki is próbálta azt. A páncélját átalakította. Óvatosan megmozgatta a furcsa szárnyait, majd elmosolyodott, elájult a fáradtságtól, illetve a változástól ami kimerítette a testét.
Miután pár nap múlva teljesen kipihente magát, boldogan vetette bele magát abba az életbe, amit elképzelt magának és amire mindig is vágyott. A képességei alapján felvételt nyert a Királyi Testőrség tagjai közé, természetesen. Igaz voltak árny oldalai is. Sokan gúnyolták a másik képessége miatt, hisz milyen harcos az aki érzelem dús dallamokat képes előadni. Igazából ezt ő sem értette. Miért van egy ilyen képessége, aminek semmi köze sincs a másikhoz, és még csak a harcban sincs semmilyen haszna. Sokat gondolkodott rajta, de képtelen volt rájönni a válaszra.
Puhánynak tartották illetve az apjától is végképp elhidegült. De mindez nem érdekelte túlságosan. Ott volt és azt csinálta amit mindig is akart és csak ez számított neki. Hamar felküzdötte magát a rangosabb és elismertebb testőrök közé, s hamar bebizonyította hogy jó harcos és hogy egyáltalán nem puhány. Gyerekkorában sem volt sok barátja, és a mostaniak akiket azoknak tartott sem voltak túlságosan közeliek. Ideig óráig voltak kapcsolatai, de eddig soha nem volt szerelmes. Senki sem értette meg mit jelent neki a harc, ezért sokan félreismerték. Agyatlan harcosnak tartották, aki csak a harcnak él, és bármit megtenne, hogy harcolhasson. Ezután nem sokkal történt, hogy egész Attilant hibernálták. Megdöbbentette a hír, és nem tudta hova tenni ezt az egészet, de ennek ellenére teljesítette a parancsot és száz évet töltött lefagyasztva.
A hibernálásból száz év után ébredt fel hirtelen az egész várossal együtt, miután az emberek egy csoportja behatolt Attilanra, de ezt csak később tudta meg. Az ébredést követően pánikszerű hangulat terjedt a városban a hirtelen ébredés, és az abból következő problémákból. A helyzetet megfelelően kezelte és gyorsan elhárította Melissa Boltagon, együttműködve az atlantisziakkal valamint az emberekkel. Az ébredést követően a város felemelkedett és New York felé vette az irányt, hogy segítsen az ott harcolóknak, Galactus ellen.
Gyakran járt az emberek között, főleg azután, hogy Attilan felemelkedett az óceánból és segített elűzni Galactust.
A Galactus távozását követő hónapban, megtartották Melissa koronázási szertartását. Az ünnepség végeztével, kialakította a véleményét Melissáról. Úgy látta Attilan megfelelő kezekbe került, egy határozott vezető kezébe. Ugyan akkor volt némi kételye is hisz Melissa vele egyidős volt, talán kicsit fiatal az uralkodáshoz. Igaz ez a kételye az idő elteltével egyre csökkent. Ezek után visszatért a hétköznapokba.
A földön töltött rövid időszakokat azzal töltötte, hogy megismerje a földi fegyvereket, stratégiákat és az ott használatos harcművészeteket. Megismerkedett a földi kultúrákkal, noha csak felszínesen. Gorgon ugyanis megkövetelte ezen irányú ismereteket is most, hogy Attilan közelebbi kapcsolatba került az emberekkel. Az emberekkel és mutánsokkal szemben nem érzett különösebben bármit is. Elfogadta őket, mint potenciális szövetségeseket, és mint annak a velejáróját, hogy újra a világ elé tárták a létezésüket, bár egy-két mutáns képesség amiről volt ismerete még őt is igazán lenyűgözte. De a földi technológia, láttán csak gúnyosan intet egyet, hisz ők már fényévekkel előbbre jártak ebben.
Nem adta fel azt sem, hogy megtudja ki is volt az anyja. A kapcsolatát az apjával továbbra is a felszínesség jellemezte. Heti egyszer kétszer meglátogatta illetve együtt ebédeltek. Udvarias kérdéseknél és válaszoknál több nem igen hangzott el ezen étkezések alkalmával. Ha jókedvében találta az apját, mindig megpróbálta szóba hozni az anyját, ezekre a kérdésekre rendszeresen nem kapott választ. Ha erőltette a dolgot akkor az egész lakosztályt betöltő szópárbaj lett a vége általában. A kevés szabadidejében a különböző inhuman fegyverek felépítését tanulmányozta és, hogy hogyan lehetne még hasznosabban átalakítani azokat. A nagyobb teljesítmény érdekében.
Azonban ezek ellenére is gyakran érzi magát egyedül, ilyenkor felemelkedik a levegőbe, és Attilantól nem messze egy apró szigetre siklik, ahol szabadjára engedi a hangját és énekel.
Képességei:
Testi képességek:
A testében a normálisnál sokkal nagyobb az érhálózat, valamint a vérképzése is felgyorsult, az átalakult vörös csontvelőknek köszönhetően és sokkal több vérrel rendelkezik mint egy átlagos embertelen. Ennek köszönhetően a bőre halvány vöröses színű.
Mivel az érhálózata jóval nagyobb a normálisnál, több táplálékra van szüksége, hogy pótolja a vérveszteséget, ami a képessége használatakor alakul ki. A testi ereje nem számot tevő, de egy embernél jóval erősebb.
Képesség:
1. Az átalakult hangszálainak köszönhetően, képes gyönyörű és érzelem dús dallamokat énekelni. Nincs senki akit ne ragadnának el az érzelmek mikor énekelni kezd. Azonban ennek a képességnek nincsenek harci értékei, és ritkán is használja
2. Vér irányítása. Ez több részből tevődik össze. Egyrészt képes más élőlények vérét irányítani, s mivel a vér a szervezet minden pontjára eljut, képes lebénítani mozgás képtelenné tenni az ellenfeleit. Azonban ez akkor sikerül ha megérinti a a célpontját, ellenfelét. Elég pár másodperces érintés is, igaz ilyenkor rövidebb ideig is tart a mozgásképtelenség is.
Másrészt képes a saját vérét, a bőrén keresztül előhívni és irányítani azt folyékony állapotában. A hiányzó mennyiséget a szervezete azonnal pótolja, de minél több vért használ el annál lassabban pótlódik. Ezért fáradékony és kimerültség is felléphet. Ezen kívül képes kikristályosítani a vérét, egy erős strapabíró anyagot hozva létre ezzel. Ezt különféle módokon képes használni, kardot, különböző fegyvereket hozhat létre illetve egy a testét teljesen befedő páncélt is alkothat. Az anyag amit a véréből alkot, képes visszaverni a legtöbb földi fegyver, de nehézfegyveretekkel már nem bír el. A már egyszer megszilárdított vért nem képes újra folyékonnyá változtatni. Ha elpusztítják vagy ő úgy akarja akkor finom porrá válik.
Nem sokan tudják, de képes két pár szárnyt is létrehozni a véréből, ami a páncéltól eltérően fekete színűek. Ha ezt megteszi kell egy kis szünet amíg újra nem képes másra is használni a vért. Ez talán kicsivel keményebb mint a vörös páncélja, de nem számottevően. Nem képes repülni velük, legfeljebb siklani a légáramlatok segítségével. Képes a vérkristály tollakat fegyverként használni, de leginkább páncélként szereti használni.
Szakértelmei: Kiváló közelharcos, kiválóan ismeri és használja az inhuman fegyvereket. A műszaki és technikai tudása sem elhanyagolható. Elfogadható szinten beszél angolul.
Egyéb név(i): Vérzuhatag, Vérkristály
Faj: Embertelen/Inhuman
Nem: férfi
Jellem: Rugalmas és bohókás, de ez csak a felszín gyakran magányos, ilyenkor elvonul és kiénekli magából az érzéseit. A harcot viszont kifejezetten élvezi. Ezektől eltekintve, barátságos is tud lenni.
Személyazonosság: Az Embertelenek és az Atlantisziak körében ismert, az emberek előtt titkos
Születési helye és idő: Attilan, 1896.
Kor: 24
Család:
Apa: K'oar
Anya: Ismeretlen
Foglalkozás: Királyi testőrség tagja,
Testmagassága:180 cm
Testsúlya: 70 kg
Szeme színe: vörös
Haja színe: fekete
Bőre színe: vöröses
Különleges ismertetőjel: Kinézete
Repülési sebesség: Nem képes repülni
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Életrajza:
Drake 149 évvel ezelőtt született, Attilanon. Apja K'oar egy diplomata, jelentős hatalommal és kapcsolatokkal a Boltagon család némely tagjával.. Anyja ismeretlen. Már gyermekkorától, a királyi családnak kijáró neveltetésben részesült. Ő is, mint más embertelen, emberi kinézettel jött a világra. Fekete haj és szem, vékony testalkat. A testalkatából kifolyólag, elég gyenge és betegesnek tűnt, inkább a művészetek és tudományok felé irányították. A másik ok, hogy ezen területek felé terelgették, az hogy az apja is diplomata volt, nyilvánvalóan szerette volna ha Drake a nyomdokaiba lép. Ő viszont inkább harcos szeretett volna lenni, mindig is lenyűgözték az Attilani harcosok. Az apja viszont ellenezte, hogy bármikor is harcművészetet tanuljon. Már ekkor is megjelent a különc személyisége, bár egyesek idétlennek és különösnek tartják. A dolgokat gyakran vette félvállról, próbált mindenből viccet csinálni, vagy csak elütni a dolgok élét egy-egy humoros megjegyzéssel. Ezzel a viselkedésével igencsak kilógott a többnyire merev és komoly embertelennek közül, akik mereven és makacsul ragaszkodtak a megszokott dolgaikhoz. Míg napközben eljátszotta hogy érdeklik azok a dolgok amikkel az apja traktálta, este kiszökött és a harcosok társaságát kereste. Igaz arról sokáig nem tudott, hogy minden lépését figyelik a testőrök. Mikor rájött, hogy az apja testőrei mindenhová követik, megpróbálta lerázni őket. Ennek köszönhetően ismerte Attilan minden rejtett zugát, apró helyiségét, még néhány titkos utat is ismert a városban. Végül már olyan szinten ismerte a várost, hogy képes volt több órára is lerázni a testőreit, ha szerencsés volt akár egész nap azzal tölthette az idejét, amivel akarta. Így teltek a napjai, nappal tanult míg éjjel harcosokat nézte illetve a testőröket próbálta lerázni. Ez természetesen nem sokáig mehetett anélkül, hogy az apja rá ne jött volna. Miután lebukott, megtiltották neki, hogy elhagyja a lakást. Ennek ellenére megtalálta az utat a városba továbbra is. Bármit is mondtak neki, bárhova is zárták, legtöbbször mindig sikerült kiszöknie, s azzal töltenie az időt amit tényleg szeretett. Egy idő után az apja rájött, hogy úgysem tudja megakadályozni ebben. Kötöttek egy megállapodást miszerint ha nem hanyagolja el a más irányú tanulmányait, a testőrei harcolni tanítják. Örömmel belement az alkuba. Ez arra ösztönözte, hogy minél hamarabb letudja a napi leckéit ahhoz, hogy utána harcolni tanulhasson. Tizenéves korára elég jó harcossá vált, míg a tanulmányaiban a technikai, műszaki tudományokban merült el jobban. Főleg a fegyverek kezelését, irányítását és felépítését tanulmányozta.
Ez időtájt kezdte egyre jobban foglalkoztatni az anya személyének kiléte is. A lakásban egyetlen kép, vagy bármi más sem volt, ami alapján elképzelhette volna milyen is volt valójában. Nem tudta hogy, hogy nézett ki, hasonlít-e valamiben rá, milyen személyisége volt. Az apja soha nem beszélt róla, még a közeli hozzátartozók sem. A személyzetet is hiába faggatta ők sem mondtak semmit. Mindenhol falakba ütközött. Emiatt számtalanszor összeveszett az apjával, lassacskán elhidegültek egymástól. Ezért inkább a tanulmányaira fordította a figyelmét, hogy elterelje a gondolatait az anyjáról és az egyre távolodó apjától. A hónapok hamar elteltek és eljött az idő, hogy ő is belépjen a Terrigen-Ködbe. Ő is hallotta a rémtörténeteket, arról hogy hogyan is léptek ki egyesek a Ködből. Az előtte lévő napot egyedül töltötte és próbálta elterelni a gondolatait a Ködről és a rémtörténetekről. Amiknek a fele ugyan légből kapott volt, de azért eléggé aggasztotta a dolog. Nyugtalanul aludt, fáradtan és izgatottan jelent meg a gépezet előtt, ahol már ott volt az apja, és néhány távoli rokona is. Valahol mélyen rettegett attól, hogy mivé fog válni a Ködtől. Ugyanakkor tudta, itt az esély arra hogy, végleg szakítson az évek alatt, az apja által sulykolt úttal. Nem akart tudós vagy művész lenni. Számára a harc jelentette az életet, ekkor érezte magát igazán élőnek. Néhány percig habozott, aztán belépett a kamrába. Az ajtó bezáródott, a köd pedig lassan elkezdett szivárogni a szobába. Másodpercek alatt körül vette a testét, visszatartotta a lélegzetét ameddig csak bírta. Végül kénytelen volt levegőt venni. Nem fulladozott ahogy várta, könnyedén kapott levegőt. Percekig nem történt semmi, aztán hirtelen forróságot érzett a torkánál és a hátán. Érezte ahogy az izmai vadul kezdenek változni, a bőre alatt. Ahogy kiabálni próbált volna, furcsa ének tört elő a torkából, a háta pedig egyre jobban elnehezült. Megrémült a hangtól, amit kiadott fájdalom sikoltás helyett. Azt hitte, képtelen volt elkerülni azt a sorsot amit elkerülni akart mindenáron. Félt attól, hogy soha nem fogja újra azt érezni mikor harcol, nem érzi a vér dobogását a fülében, az izgatottságot, azt a semmihez nem hasonlítható érzést. A teste elkezdett vérezni mindenhol folyt belőle a vér, miközben egy fájdalmas dallam hagyta el a száját.
Ahogy a kabin ajtaja kinyílt, véresen bukkant elő belőle. Szeme vörössé vált, a haja megnőtt. Hátán két pár fekete kristályos szárny pompázott, fekete kristály tollakkal sűrűn borítva. A testét borító vér, pedig lassan kikristályozódott a testén egy vérvörös páncélt alkotva. Kezében egy kardhoz hasonló fegyvert fogott. Ahogy rá pillantott az apjára, az dühösen elfordult és kiviharzott a teremből. Végignézett magán, a páncélján és a kardon amit a kezében tartott. Tudatában volt az új képességeinek, s ki is próbálta azt. A páncélját átalakította. Óvatosan megmozgatta a furcsa szárnyait, majd elmosolyodott, elájult a fáradtságtól, illetve a változástól ami kimerítette a testét.
Miután pár nap múlva teljesen kipihente magát, boldogan vetette bele magát abba az életbe, amit elképzelt magának és amire mindig is vágyott. A képességei alapján felvételt nyert a Királyi Testőrség tagjai közé, természetesen. Igaz voltak árny oldalai is. Sokan gúnyolták a másik képessége miatt, hisz milyen harcos az aki érzelem dús dallamokat képes előadni. Igazából ezt ő sem értette. Miért van egy ilyen képessége, aminek semmi köze sincs a másikhoz, és még csak a harcban sincs semmilyen haszna. Sokat gondolkodott rajta, de képtelen volt rájönni a válaszra.
Puhánynak tartották illetve az apjától is végképp elhidegült. De mindez nem érdekelte túlságosan. Ott volt és azt csinálta amit mindig is akart és csak ez számított neki. Hamar felküzdötte magát a rangosabb és elismertebb testőrök közé, s hamar bebizonyította hogy jó harcos és hogy egyáltalán nem puhány. Gyerekkorában sem volt sok barátja, és a mostaniak akiket azoknak tartott sem voltak túlságosan közeliek. Ideig óráig voltak kapcsolatai, de eddig soha nem volt szerelmes. Senki sem értette meg mit jelent neki a harc, ezért sokan félreismerték. Agyatlan harcosnak tartották, aki csak a harcnak él, és bármit megtenne, hogy harcolhasson. Ezután nem sokkal történt, hogy egész Attilant hibernálták. Megdöbbentette a hír, és nem tudta hova tenni ezt az egészet, de ennek ellenére teljesítette a parancsot és száz évet töltött lefagyasztva.
A hibernálásból száz év után ébredt fel hirtelen az egész várossal együtt, miután az emberek egy csoportja behatolt Attilanra, de ezt csak később tudta meg. Az ébredést követően pánikszerű hangulat terjedt a városban a hirtelen ébredés, és az abból következő problémákból. A helyzetet megfelelően kezelte és gyorsan elhárította Melissa Boltagon, együttműködve az atlantisziakkal valamint az emberekkel. Az ébredést követően a város felemelkedett és New York felé vette az irányt, hogy segítsen az ott harcolóknak, Galactus ellen.
Gyakran járt az emberek között, főleg azután, hogy Attilan felemelkedett az óceánból és segített elűzni Galactust.
A Galactus távozását követő hónapban, megtartották Melissa koronázási szertartását. Az ünnepség végeztével, kialakította a véleményét Melissáról. Úgy látta Attilan megfelelő kezekbe került, egy határozott vezető kezébe. Ugyan akkor volt némi kételye is hisz Melissa vele egyidős volt, talán kicsit fiatal az uralkodáshoz. Igaz ez a kételye az idő elteltével egyre csökkent. Ezek után visszatért a hétköznapokba.
A földön töltött rövid időszakokat azzal töltötte, hogy megismerje a földi fegyvereket, stratégiákat és az ott használatos harcművészeteket. Megismerkedett a földi kultúrákkal, noha csak felszínesen. Gorgon ugyanis megkövetelte ezen irányú ismereteket is most, hogy Attilan közelebbi kapcsolatba került az emberekkel. Az emberekkel és mutánsokkal szemben nem érzett különösebben bármit is. Elfogadta őket, mint potenciális szövetségeseket, és mint annak a velejáróját, hogy újra a világ elé tárták a létezésüket, bár egy-két mutáns képesség amiről volt ismerete még őt is igazán lenyűgözte. De a földi technológia, láttán csak gúnyosan intet egyet, hisz ők már fényévekkel előbbre jártak ebben.
Nem adta fel azt sem, hogy megtudja ki is volt az anyja. A kapcsolatát az apjával továbbra is a felszínesség jellemezte. Heti egyszer kétszer meglátogatta illetve együtt ebédeltek. Udvarias kérdéseknél és válaszoknál több nem igen hangzott el ezen étkezések alkalmával. Ha jókedvében találta az apját, mindig megpróbálta szóba hozni az anyját, ezekre a kérdésekre rendszeresen nem kapott választ. Ha erőltette a dolgot akkor az egész lakosztályt betöltő szópárbaj lett a vége általában. A kevés szabadidejében a különböző inhuman fegyverek felépítését tanulmányozta és, hogy hogyan lehetne még hasznosabban átalakítani azokat. A nagyobb teljesítmény érdekében.
Azonban ezek ellenére is gyakran érzi magát egyedül, ilyenkor felemelkedik a levegőbe, és Attilantól nem messze egy apró szigetre siklik, ahol szabadjára engedi a hangját és énekel.
Képességei:
Testi képességek:
A testében a normálisnál sokkal nagyobb az érhálózat, valamint a vérképzése is felgyorsult, az átalakult vörös csontvelőknek köszönhetően és sokkal több vérrel rendelkezik mint egy átlagos embertelen. Ennek köszönhetően a bőre halvány vöröses színű.
Mivel az érhálózata jóval nagyobb a normálisnál, több táplálékra van szüksége, hogy pótolja a vérveszteséget, ami a képessége használatakor alakul ki. A testi ereje nem számot tevő, de egy embernél jóval erősebb.
Képesség:
1. Az átalakult hangszálainak köszönhetően, képes gyönyörű és érzelem dús dallamokat énekelni. Nincs senki akit ne ragadnának el az érzelmek mikor énekelni kezd. Azonban ennek a képességnek nincsenek harci értékei, és ritkán is használja
2. Vér irányítása. Ez több részből tevődik össze. Egyrészt képes más élőlények vérét irányítani, s mivel a vér a szervezet minden pontjára eljut, képes lebénítani mozgás képtelenné tenni az ellenfeleit. Azonban ez akkor sikerül ha megérinti a a célpontját, ellenfelét. Elég pár másodperces érintés is, igaz ilyenkor rövidebb ideig is tart a mozgásképtelenség is.
Másrészt képes a saját vérét, a bőrén keresztül előhívni és irányítani azt folyékony állapotában. A hiányzó mennyiséget a szervezete azonnal pótolja, de minél több vért használ el annál lassabban pótlódik. Ezért fáradékony és kimerültség is felléphet. Ezen kívül képes kikristályosítani a vérét, egy erős strapabíró anyagot hozva létre ezzel. Ezt különféle módokon képes használni, kardot, különböző fegyvereket hozhat létre illetve egy a testét teljesen befedő páncélt is alkothat. Az anyag amit a véréből alkot, képes visszaverni a legtöbb földi fegyver, de nehézfegyveretekkel már nem bír el. A már egyszer megszilárdított vért nem képes újra folyékonnyá változtatni. Ha elpusztítják vagy ő úgy akarja akkor finom porrá válik.
Nem sokan tudják, de képes két pár szárnyt is létrehozni a véréből, ami a páncéltól eltérően fekete színűek. Ha ezt megteszi kell egy kis szünet amíg újra nem képes másra is használni a vért. Ez talán kicsivel keményebb mint a vörös páncélja, de nem számottevően. Nem képes repülni velük, legfeljebb siklani a légáramlatok segítségével. Képes a vérkristály tollakat fegyverként használni, de leginkább páncélként szereti használni.
Szakértelmei: Kiváló közelharcos, kiválóan ismeri és használja az inhuman fegyvereket. A műszaki és technikai tudása sem elhanyagolható. Elfogadható szinten beszél angolul.
A hozzászólást Thorhalla összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 27 Feb. 2011, 11:15-kor.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Attilan - Embertelen birodalom
by Thorhalla Kedd 22 Feb. 2011, 12:08
Név: Nephthys Boltagon
Egyéb név(i): Neph, Nebo, Lady Nephthys, „A halál művésze”
Faj: Embertelen/inhuman (Homo Sapiens Inhumanus)
Nem: nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: Az Emberetlenek és az Atlantisziak körében közismert, máshol ismeretlen
Születési helye és idő: Attilan, Atlanti-óceán, Föld; 1880. szeptember 26.
Kor: 41 (141) év
Család: Az Embertelenek uralkodói családjának tagja
Asia Boltagon – anyja, él
Egan Boltagon – apja, halott
Basil– bátyja, halott
Melissa és Gorgon Boltagon másod-unokatestvére
Foglalkozás: művész (festő)
Testmagassága: 176 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: vörös
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: hegyes fül, tetovált test
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Életrajza:
„Hány olyan személyt ismersz, ki elmondhatja magáról, hogy művészete a halál?”
Nephthys Boltagon 1880. szeptember 26-án született az Embertelen királyi családjába még jócskán Unspoken uralkodása alatt. Neki már a születése, vagyis a fogantatása is igen érdekes volt, elméletileg évekkel korábbra tervezték a szülei, hogy gyermeket vállalnak, csak akkor a Genetikai Tanács jóváhagyását nem kapták meg erre. Nem volt szerencséjük, eredetileg a hazásságra is csak második alkalomra kapták engedélyt, mert nem találták a párt megfelelőnek arra, hogy egymást válasszák. Az első gyermekükért is szinte meg kellett a szülőknek küzdeniük, egy fiú lett, még húsz évvel Nephthys születése előtt. A gyermek igen egészséges volt és a csillagzata is megfelelőnek tűnt, így őt jelölték trónörökösnek akkor és még Unspoken is belement. Tizenöt évvel később azonban a fiú belehalt a Terrigen-ködös kezelésbe és éppen ezért a Tanács évekig nem járult hozzá ahhoz, hogy a pár újra gyermekkel próbálkozzon. De végül 1879. év végén megkapták az engedélyt és majdnem tíz hónappal később megszületett Nephthys. Szerencséjére, szerencsétlenségére, a saját szemszögéből szerencsétlenségére, és talán a birodalom szempontjából szerencsére a Genetikai Tanács nem járult hozzá ahhoz, hogy őt nevezzék ki trónörökösnek, főként a halott bátyja révén. A szülei beletörődtek, de a lány ebbe soha sem tudott, főleg, amikor később megtudta, hogy miért is nem, a féltékenység örökké befészkelte magát a szívébe.
A gyermekkora teljesen átlagosnak volt mondható, igaz nem sokat hagyta el fiatal éveiben a palotát, de a rokonai körében a vele egykorú fiatalokkal igen sokat együtt volt. Igaz voltak fiatalabbak és idősebbek is nála, de a Boltagon család igen terebélyes volt, így mindig akadt számára olyan, akivel el tudta tölteni az idejét. Néhány éves volt csak olyan négy körül, amikor hallotta beszélgetni, egészen pontosan veszekedni a szüleit Basil-ról, ekkor hallott csupán először a bátyjáról, aki évekkel korábban halt meg igen fájdalmas körülmények között. Egészen addig a napig nem derült ki, hogy miért is és hogyan. Azt lehetett hallani, hogy valamilyen genetikai betegsége volt annak köszönhetően, hogy a szüleik is rokonok és emiatt volt valami genetikai torzulása, ami túlságosan is későn tűnt fel és ezért halt bele a Terrigen-ködbe. És igaz alig volt pár éves Neph, hogy nála is lehetséges ilyen degeneráció, noha a Genetikai Tanács semmit sem talált, amikor megvizsgálták. Itt találkozott először a halál gondolatával és nem tudta kiverni később sem a fejéből azt, hogy lehetséges, hogy saját maga is belehal abba, amibe általában senki sem szokott. A halál ettől kezdve befészkelte a lány életébe magát, és később is igen meghatározó szerepe lett. Amikor kellően idős lett magántanárok kezdték oktatni, ahogyan a családja többi tagját is. Igazából unta az iskolát, feleslegesnek tartotta a történelem órákat, amiket Attilan és Embertelen történelemről próbáltak a fejébe sulykolni, a Kree birodalom története pedig még annyira sem érdekelte. Nem értette egyszerűen, vagyis nem akarta megérteni, hogy neki minderre miért is van szüksége, főleg úgy, hogy soha sem lesz uralkodó belőle. Majd foglalkozik vele az, akire a Genetikai Tanács és Unspoken ezt kiosztotta. Saját maga nem nagyon vegyült a városlakókkal, bár előfordult, hogy a társaival időnként ki-kilógott a palotából, főleg Gorgonnal, hogy odalent a városban megihassanak valamit az egyik kocsmában, amikor már kellően idős volt mindehhez.
Hét-nyolc éves volt, amikor nekiállt némi önvédelmet is tanulni és lézerfegyverrel bánni. A pusztakezes harcban nem lelte sok örömét, de a lőgyakorlatok valahogyan furcsán vonzották főleg, amikor a célpontokat kellett eltalálnia. Azonban már ekkoriban is igen szeretett rajzolni és meglepően tehetséges volt benne. Így ezzel kezdett foglalkozni, igazából úgy volt vele, hogy tudta, hogy mi vár rá tizenöt éves korára, így mindent ki akart próbálni, mindenbe bele akart kóstolni még azelőtt, hogy az élete örökre ki tudja, hogy milyen vágányba kerül annak köszönhetően, hogy miként is jön elő a Terrigen-ködös tartályokból. Így a harcok mellett művészetet tanult, történelmet, technológia, elektronika. Lassanként saját maga sem tudta, hogy mi köti le igazán, nem találta a helyét, nem tudta, hogy mi akar lenni. Igazából egy valamit akart csinálni, de azt nem tehette meg. örömmel ült volna bele Unspoken trónjába, hogy mindenki hozzá járjon és neki csak parancsokat kelljen osztogatnia, ekkor még nem értette, hogy miért is nem ő az, aki megörökli majd Unspoken-től Attilan és az Embertelenek trónját, még nem értette. Voltak játékaik a többiekkel, hogy próbáltak beosonni a trónterembe és beleülni a trónba, anélkül, hogy lebuknának, persze ezt soha sem sikerült kivitelezniük. Még nem volt tíz éves, amikor a nagyszülei meghaltak, szinte a szeme láttára. Igaz a szülei próbálták távol tartani, hogy ne lássa őket így, de ő valahogyan ott volt és látta az elmúlásokat. A nagy meglepetés az volt, hogy a kislányt nem rázta meg különösen az, hogy ez történt, bár a képei igen sötét témájúak voltak ezek után. Tizenhárom éves volt, amikor az anyjával együtt elkísérték az apját a Terrigen tartályokhoz, mert a férfi másodszor is át akart esni a kezelésen. Nem sokkal korábban Lord Gorgon volt az, aki a másodikon túlesett és minden gond nélkül vészelte át Attilan Védelmezője és a Királyi testőrség vezetője mindezt. A kislány az anyja mellett állt és az aggódó nőre pillantott. Az apja még megcsókolta a feleségét és puszit adott Neph-nek, majd megpaskolta az őket elkísérő Lockjaw fejét és belépett a tartályba.
Akkor látta utoljára az apját élve utoljára, a férfi nem élte túl. Ettől a perctől kezdve teljes mértékben rettegett a tizenöt éves születésnapjától, ami igen hamar közeledett. Bár valamilyen szinten beletörődött, hogy valószínűleg saját maga is meghal, csak azt szerette volna, hogy úgy üvöltözve a fájdalomtól, ahogyan az apját kellett végignéznie, hogy a tartályban meghal. Mikor eljött a nap üvöltött volna félelmében, hogy nem akarja megtenni és hagyják őt békén, mert nem kötelező ezt tennie. Egészen addig üvöltözött az anyjával, amíg Unspoken jelent meg a két nő szállásánál, hogy ideje volt indulni. A lányban azért megvolt a neveltetése, hogy a kötelességeit muszáj megtennie, így a királyának nem mert nemet mondani és rettegve igaz, de megtette, amit kellett. A rokonai próbálták vigasztalni, hogy semmi gond sem lesz, de ő ebben nem bízott, ismerte a családjának történetét, hogy tudja a férfi tagok miként jártak. Belépett a tartályba és utólag már áldotta a Legfőbb értelmet, hogy minden rendben ment és semmilyen baja sem lett odabent. Mikor kijött a Terrigen tartályból furcsa érzések kerítettétek hatalmába, amik az ott levőkből támadtak. Furcsán, érdeklődve nézett a Genetikai Tanács és a Boltagon család tagjaira.
- Nem hittem volna, hogy önök közül ilyen sokan vágynak halálra és ilyen módokon – mondta kicsit furcsa hangon, meglepetten.
Elsőre kissé furcsa arcok fogadták, de perceken belül kiderült, hogy mi is a képessége és annak rendje és módja szerint a Genetikai Tanács a művészek közé sorolta. Ennek igazából Arcadius – a Genetikai Tanács vezetője – volt az, aki örült, hiszen saját maga is művész volt. Neph a képességének egy részét rendesen tudta gyakorolni, hogy ki milyen módon halna meg. Egy alkalommal, pár hónappal a képessége megszerzése után egy haldoklónál is ott volt, balesetet szenvedett egy fiatal testőr és már nem tudtak rajta segíteni, a lány itt használta életében először a tényleges képességét. Azt a halált adta meg a haldoklónak, amire az vágyott. Itt, a fájdalmas összezúzott férfi mosolyogva és boldogan halt meg végül. Itt már felmerült benne, hogy tizenöt éves elmúlt, egészséges, hogy a Genetikai Tanács miért is nem járult ahhoz, hogy megkaphassa a trónörökösi címet, hiszen a halott bátyja után neki kellett volna ezt a címet megkapnia. De nem történt meg és a kérdésére soha sem kapott semmilyen normális indoklást sem. A következő csapás egy évvel később érte, amikor megszületett Melissa Boltagon, Lord Gorgon igen kései húga. Ez alapvetően még nem lett volna gond a lány számára, ő akkor borult ki, amikor a néhány napos csecsemőt Unspoken és a Tanács is elfogadta hivatalosan is trónörökösnek, arra a címere, amit ő akart megkapni és ami őt illetett volna. Igazából ettől kezdve nem kedvelte a másod-unokatestvérét, noha a kislány semmit sem tett. Igaz nem tett volna ellene semmit sem, nem bántotta csak szavakkal, és nem ártott volna neki, csak féltékeny volt rá és emiatt ellenszenvesnek tekintette.
A következő évek hasonlóképpen teltek el, mint az eddigiek, a legtöbb idejében nem tett mást, mint alkotott, tanult mindenfelét, időnként még a felszínen a szárazföldön is megfordult Unspokennel, akárcsak Atlantiszon. Igaz gyakran hozta a frászt másokra azzal a furcsa hozzáállásával a halálhoz és azzal, hogy igen sokan tudták, hogy a fiatal nő művészete a halál. Volt, hogy többször leszökött az Alfa primitívek közé, hogy a képességét ott is használhassa és festhessen. Ők halandóbbak voltak, mint az embertelenek, így arra többször használhatta a képességét, noha az Alfa primitívek túl egyszerűek voltak és még a halál sem volt a körükben annyira izgalmas és sokrétű. Időnként Unspoken küldte őt is tárgyalásokra, nem mindig volt olyan, hogy az uralkodóval tartott. Örült ennek, legalább kimozdulhatott az óceán mélyéről és odakint a felszínen tudott normálisan festeni és alkotni. Harcolni még mindig gyakorolt és körübelül húsz éves volt, amikor végre saját maga is kapott egy lézerpisztolyt, amit csak ő használhatott edzés és gyakorlás címén. Lord Gorgon társaságát elviselte, de mivel a férfinak a legtöbb idejében a saját húga védelmét kellett ellátnia, így a Védelmezővel is egyre ritkábban találkozott, mert Neph soha nem ment el meglátogatni a kis esetlen fekete hajú és kék szemű Melissa-t. Kerülte, amilyen messze lehetett, csak a nagy családi összejöveteleken volt vele egy helységben. Többször is volt kiállítása közben az évek során, amit nem csak a királyi család tagjai láthattak, hanem az Attilaniak és Atlantisziak is. Közben szórakozott is, jó néhány szeretője volt az évek során, s igyekezett Unspoken közelében maradni, hogy előbb vagy utóbb kinevezze őt arra a címre, amire még mindig vágyott. Gyakran „vitázott” politikai témákban az uralkodóval, akinél lassanként feltűnt, hogy mennyire kezdett megváltozni. Egy-két apró jel, ahogyan mintha a hatalmát féltette volna.
1911-ben minden annyira jónak tűnt az életében, hiszen Melissa tizenötödik születésnapja közeledett. Igaz soha sem mondta ki hangosan, de nem különösebben bánta volna, ha a lány belehalt volna már az első Terrigen-ködös kezelésbe. Talán ő maga izgatottabban várta azt a napot, mint maga a trónörökösnő. Nem mozdult ki a palotából aznap, ideges volt, nem nagyon tudott festeni sem, az egyik rokonával játszott a trónterem szomszédságában. Amikor meghozták az örömteli hírt Neph unottan nézett fel a bak taga nevű stratégiai játék táblájáról, ami előtte volt és lépett egyet megverve az ellenfelét. Szóval Melissa nem volt képes arra, amire a Neph rokonai, hogy belehaljon a Terrigen ködbe. A féltékenysége pedig csak tovább nőt unokatestvére iránt, amikor meglátta, hogy a lány inkább lett egy hal, mintsem valami más. Szóval ennyire kötődött az Atlantisziakhoz, hogy még a szívében is az volt. Ahogyan az évek teltek volt, hogy együtt mentek Atlantiszra is, hogy segítse a lányt. Rémesen örült ezeknek a feladatoknak, ahogyan a folyamatosan ábrándozó és végtelenül romantikus unokatestvérét kellett kísérgetnie. Egy valami volt ilyenkor, amit szeretett, legalább a testőrök is ott voltak, velük pedig tudott beszélgetni. Ahogyan a „Halacska” közelében volt neki is feltűnt, hogy a miként viszonyult Lyron és a lány egymáshoz. Ekkoriban igaz volt barátja, Neph tudta, hogy soha sem jutottak el addig, hogy szeretők legyenek, igaz ez valamelyest neki is köszönhető volt, mert közrejátszott abban, hogy végül szakítsanak. Igaz ezzel csak Lyron McKenzie-hez lökte oda teljesen Melissa-t és viszont. Időnként felmerült benne, hogy jelentse-e a párost a Genetikai Tanácsnak, de végül nem tette meg. Felesleges lett volna, hiszen az Embertelenek törvényei nem tiltották ezeket. Pedig, ha így lett volna, akkor ki tudta volna maga elől ütni Melissa-t. És ha felvetette volna, akkor még lehet, hogy előkerült volna az is, hogy miért csak szeretőket tart és miért nem ment még férjhez valakihez, a válasza egyszerű volt, nem volt senki, aki elég közel állt volna ehhez. De végül az ármánykodást feladta, a lánynak a helye bombabiztos volt ott, ahol volt. Így lassanként inkább csak a művészetbe, a festészetbe menekült és a lőtéren gyakorolt igen sokat.
A nagynénje és nagybátyja – Melissa és Gorgon szülei – ekkortájt hunytak el, 1916 környékén, és a nőnek végig kellett néznie szinte közvetlen közelről azt is, hogy Unspoken szépen lassan, de biztosan a régi magabiztos és erőskezű uralkodó megőrül. Azt kezdte képzelte magáról, hogy ő a Terrigen köd később pedig a hatalmát is igen erősen ragaszkodott és lassan az egész társadalomra és a Boltagon dinasztiára is veszélyt jelentett. Mikor Neph negyven éves lett – 1920-ban – Unspoken-t a Genetikai Tanács lemondatta és száműzték a városból el, vissza Tibetbe, ahol korábban évezredekig volt Attilan. A régi vágya itt sem teljesült nem kapta meg, amire titkon vágyott, hanem kitűzte a tanács Melissa koronázást. Oda azonban nem jutottak el. A város népességét és magát a várost is álomba kellett helyezni jó száz évre a túlélésük érdekében...
2045-ben pedig őt is felébresztették, amikor a várost.
Képességei:
A képessége, amit a Terrigen-ködben szerzett lényegében speciális telepátia. Képes 10 méter sugarú körben megérezni minden értelmes lényben a halál iránti vágyakozást, ha van ilyen a személyekben és azt is érzi, tudja, hogy azok milyen halált halnának.
Ha megérint egy haldoklót, akkor az érintése halálos, mert így képes számukra megadni azt a halált, amit az szeretne. A haldokló azt fogja látni és érezni (fizikálisan is, más halál sebei is megjelennek rajta a kívánt mód szerint), ahogyan meghalni kívánt. Lehetséges, hogy súlyos belső sérülései vannak és hatalmas fájdalmai, de ő fájdalommentesen akart meghalni, akkor úgy fogja látni és érezni, mintha tényleg ez történt volna meg. Persze tudja szabályozni is, hogy a haldokló milyen halált haljon és mit érezzen, mit éljen át élete utolsó pillanataiban, de ezzel a hatalmával nem él.
A Terrigen-ködben testi elváltozásai is voltak, a testén tetoválások, rajzolatok jelentek meg, amikor a képességét használja ezek a rajzolatok, tetoválások lekúsznak róla és a földön/papíron, avagy falon festményként megelevenítik az áldozat elmúlását, vagy a nő gondolatait. Ezek az anyagok a nő véréből kerülnek a testére, így minimális regenerációja van, ami arra elég, hogy az ilyenkor elhasználódott „festék” újraképződjön. Ugyanezen anyag/vére kerül a haldoklókra, mikor megérinti őket és ezen anyaggal való fizikai kontaktus révén élik át azt a halált, amit akartak.
Faji képességei:
Szuperhumán erővel (363 kg felemelése), emberfeletti reflexekkel (reakció idővel), gyorsasággal és kitartással rendelkezik. Ezek mind az emberi olimpikonok feletti képességek.
Azonban, mint a legtöbb embertelen hozzá van szokva, hogy baktérium- és szennyezés mentes környezetbe él (Attilan), így az immunrendszere igen gyenge és igen hamar betegszenek meg a lég- és vízszennyezés miatt, ha ennek ki vannak téve.
Szakértelmei:
Noha nem harcos, de egészen járatos közelharcban, pusztakezes és kardos harcmodorban, akárcsak megtanulta az Attilanon használt lézerpisztolyok használatát is a királyi testőrök jóvoltából és azokkal igen jól boldogul.
Diplomata révén járatos az Embertelen, Atlantiszi, Kree és Shi’ar törvénykezésben.
Az anyanyelvén kívül az atlantiszit, angolt beszéli folyékonyan (felsőfok), a kree nyelvet pedig kissé akadozva, de érthetően (középfok).
Megjegyzés:
Az érintésének csak a haldoklókra van hatása, semmilyen más élőlényre nincs.
Bak taga: egy sakkhoz hasonló stratégiai játék az Embertelenek körében. Egy ilyet mindig visz magával, bárhova is megy.
Ezenfelül van egy 4 kredites lézerpisztolya, ezt is mindig magánál hordja. Megfelelő helyen a kredit levonva érte.
Képek:
A kora ellenére úgy tűnik, mintha a húszas éveinek közepén lenne csupán. Külső:
A karakter szemből:
Bak Taga tábla:
Egyéb név(i): Neph, Nebo, Lady Nephthys, „A halál művésze”
Faj: Embertelen/inhuman (Homo Sapiens Inhumanus)
Nem: nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: Az Emberetlenek és az Atlantisziak körében közismert, máshol ismeretlen
Születési helye és idő: Attilan, Atlanti-óceán, Föld; 1880. szeptember 26.
Kor: 41 (141) év
Család: Az Embertelenek uralkodói családjának tagja
Asia Boltagon – anyja, él
Egan Boltagon – apja, halott
Basil– bátyja, halott
Melissa és Gorgon Boltagon másod-unokatestvére
Foglalkozás: művész (festő)
Testmagassága: 176 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: vörös
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: hegyes fül, tetovált test
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Életrajza:
„Hány olyan személyt ismersz, ki elmondhatja magáról, hogy művészete a halál?”
Nephthys Boltagon 1880. szeptember 26-án született az Embertelen királyi családjába még jócskán Unspoken uralkodása alatt. Neki már a születése, vagyis a fogantatása is igen érdekes volt, elméletileg évekkel korábbra tervezték a szülei, hogy gyermeket vállalnak, csak akkor a Genetikai Tanács jóváhagyását nem kapták meg erre. Nem volt szerencséjük, eredetileg a hazásságra is csak második alkalomra kapták engedélyt, mert nem találták a párt megfelelőnek arra, hogy egymást válasszák. Az első gyermekükért is szinte meg kellett a szülőknek küzdeniük, egy fiú lett, még húsz évvel Nephthys születése előtt. A gyermek igen egészséges volt és a csillagzata is megfelelőnek tűnt, így őt jelölték trónörökösnek akkor és még Unspoken is belement. Tizenöt évvel később azonban a fiú belehalt a Terrigen-ködös kezelésbe és éppen ezért a Tanács évekig nem járult hozzá ahhoz, hogy a pár újra gyermekkel próbálkozzon. De végül 1879. év végén megkapták az engedélyt és majdnem tíz hónappal később megszületett Nephthys. Szerencséjére, szerencsétlenségére, a saját szemszögéből szerencsétlenségére, és talán a birodalom szempontjából szerencsére a Genetikai Tanács nem járult hozzá ahhoz, hogy őt nevezzék ki trónörökösnek, főként a halott bátyja révén. A szülei beletörődtek, de a lány ebbe soha sem tudott, főleg, amikor később megtudta, hogy miért is nem, a féltékenység örökké befészkelte magát a szívébe.
A gyermekkora teljesen átlagosnak volt mondható, igaz nem sokat hagyta el fiatal éveiben a palotát, de a rokonai körében a vele egykorú fiatalokkal igen sokat együtt volt. Igaz voltak fiatalabbak és idősebbek is nála, de a Boltagon család igen terebélyes volt, így mindig akadt számára olyan, akivel el tudta tölteni az idejét. Néhány éves volt csak olyan négy körül, amikor hallotta beszélgetni, egészen pontosan veszekedni a szüleit Basil-ról, ekkor hallott csupán először a bátyjáról, aki évekkel korábban halt meg igen fájdalmas körülmények között. Egészen addig a napig nem derült ki, hogy miért is és hogyan. Azt lehetett hallani, hogy valamilyen genetikai betegsége volt annak köszönhetően, hogy a szüleik is rokonok és emiatt volt valami genetikai torzulása, ami túlságosan is későn tűnt fel és ezért halt bele a Terrigen-ködbe. És igaz alig volt pár éves Neph, hogy nála is lehetséges ilyen degeneráció, noha a Genetikai Tanács semmit sem talált, amikor megvizsgálták. Itt találkozott először a halál gondolatával és nem tudta kiverni később sem a fejéből azt, hogy lehetséges, hogy saját maga is belehal abba, amibe általában senki sem szokott. A halál ettől kezdve befészkelte a lány életébe magát, és később is igen meghatározó szerepe lett. Amikor kellően idős lett magántanárok kezdték oktatni, ahogyan a családja többi tagját is. Igazából unta az iskolát, feleslegesnek tartotta a történelem órákat, amiket Attilan és Embertelen történelemről próbáltak a fejébe sulykolni, a Kree birodalom története pedig még annyira sem érdekelte. Nem értette egyszerűen, vagyis nem akarta megérteni, hogy neki minderre miért is van szüksége, főleg úgy, hogy soha sem lesz uralkodó belőle. Majd foglalkozik vele az, akire a Genetikai Tanács és Unspoken ezt kiosztotta. Saját maga nem nagyon vegyült a városlakókkal, bár előfordult, hogy a társaival időnként ki-kilógott a palotából, főleg Gorgonnal, hogy odalent a városban megihassanak valamit az egyik kocsmában, amikor már kellően idős volt mindehhez.
Hét-nyolc éves volt, amikor nekiállt némi önvédelmet is tanulni és lézerfegyverrel bánni. A pusztakezes harcban nem lelte sok örömét, de a lőgyakorlatok valahogyan furcsán vonzották főleg, amikor a célpontokat kellett eltalálnia. Azonban már ekkoriban is igen szeretett rajzolni és meglepően tehetséges volt benne. Így ezzel kezdett foglalkozni, igazából úgy volt vele, hogy tudta, hogy mi vár rá tizenöt éves korára, így mindent ki akart próbálni, mindenbe bele akart kóstolni még azelőtt, hogy az élete örökre ki tudja, hogy milyen vágányba kerül annak köszönhetően, hogy miként is jön elő a Terrigen-ködös tartályokból. Így a harcok mellett művészetet tanult, történelmet, technológia, elektronika. Lassanként saját maga sem tudta, hogy mi köti le igazán, nem találta a helyét, nem tudta, hogy mi akar lenni. Igazából egy valamit akart csinálni, de azt nem tehette meg. örömmel ült volna bele Unspoken trónjába, hogy mindenki hozzá járjon és neki csak parancsokat kelljen osztogatnia, ekkor még nem értette, hogy miért is nem ő az, aki megörökli majd Unspoken-től Attilan és az Embertelenek trónját, még nem értette. Voltak játékaik a többiekkel, hogy próbáltak beosonni a trónterembe és beleülni a trónba, anélkül, hogy lebuknának, persze ezt soha sem sikerült kivitelezniük. Még nem volt tíz éves, amikor a nagyszülei meghaltak, szinte a szeme láttára. Igaz a szülei próbálták távol tartani, hogy ne lássa őket így, de ő valahogyan ott volt és látta az elmúlásokat. A nagy meglepetés az volt, hogy a kislányt nem rázta meg különösen az, hogy ez történt, bár a képei igen sötét témájúak voltak ezek után. Tizenhárom éves volt, amikor az anyjával együtt elkísérték az apját a Terrigen tartályokhoz, mert a férfi másodszor is át akart esni a kezelésen. Nem sokkal korábban Lord Gorgon volt az, aki a másodikon túlesett és minden gond nélkül vészelte át Attilan Védelmezője és a Királyi testőrség vezetője mindezt. A kislány az anyja mellett állt és az aggódó nőre pillantott. Az apja még megcsókolta a feleségét és puszit adott Neph-nek, majd megpaskolta az őket elkísérő Lockjaw fejét és belépett a tartályba.
Akkor látta utoljára az apját élve utoljára, a férfi nem élte túl. Ettől a perctől kezdve teljes mértékben rettegett a tizenöt éves születésnapjától, ami igen hamar közeledett. Bár valamilyen szinten beletörődött, hogy valószínűleg saját maga is meghal, csak azt szerette volna, hogy úgy üvöltözve a fájdalomtól, ahogyan az apját kellett végignéznie, hogy a tartályban meghal. Mikor eljött a nap üvöltött volna félelmében, hogy nem akarja megtenni és hagyják őt békén, mert nem kötelező ezt tennie. Egészen addig üvöltözött az anyjával, amíg Unspoken jelent meg a két nő szállásánál, hogy ideje volt indulni. A lányban azért megvolt a neveltetése, hogy a kötelességeit muszáj megtennie, így a királyának nem mert nemet mondani és rettegve igaz, de megtette, amit kellett. A rokonai próbálták vigasztalni, hogy semmi gond sem lesz, de ő ebben nem bízott, ismerte a családjának történetét, hogy tudja a férfi tagok miként jártak. Belépett a tartályba és utólag már áldotta a Legfőbb értelmet, hogy minden rendben ment és semmilyen baja sem lett odabent. Mikor kijött a Terrigen tartályból furcsa érzések kerítettétek hatalmába, amik az ott levőkből támadtak. Furcsán, érdeklődve nézett a Genetikai Tanács és a Boltagon család tagjaira.
- Nem hittem volna, hogy önök közül ilyen sokan vágynak halálra és ilyen módokon – mondta kicsit furcsa hangon, meglepetten.
Elsőre kissé furcsa arcok fogadták, de perceken belül kiderült, hogy mi is a képessége és annak rendje és módja szerint a Genetikai Tanács a művészek közé sorolta. Ennek igazából Arcadius – a Genetikai Tanács vezetője – volt az, aki örült, hiszen saját maga is művész volt. Neph a képességének egy részét rendesen tudta gyakorolni, hogy ki milyen módon halna meg. Egy alkalommal, pár hónappal a képessége megszerzése után egy haldoklónál is ott volt, balesetet szenvedett egy fiatal testőr és már nem tudtak rajta segíteni, a lány itt használta életében először a tényleges képességét. Azt a halált adta meg a haldoklónak, amire az vágyott. Itt, a fájdalmas összezúzott férfi mosolyogva és boldogan halt meg végül. Itt már felmerült benne, hogy tizenöt éves elmúlt, egészséges, hogy a Genetikai Tanács miért is nem járult ahhoz, hogy megkaphassa a trónörökösi címet, hiszen a halott bátyja után neki kellett volna ezt a címet megkapnia. De nem történt meg és a kérdésére soha sem kapott semmilyen normális indoklást sem. A következő csapás egy évvel később érte, amikor megszületett Melissa Boltagon, Lord Gorgon igen kései húga. Ez alapvetően még nem lett volna gond a lány számára, ő akkor borult ki, amikor a néhány napos csecsemőt Unspoken és a Tanács is elfogadta hivatalosan is trónörökösnek, arra a címere, amit ő akart megkapni és ami őt illetett volna. Igazából ettől kezdve nem kedvelte a másod-unokatestvérét, noha a kislány semmit sem tett. Igaz nem tett volna ellene semmit sem, nem bántotta csak szavakkal, és nem ártott volna neki, csak féltékeny volt rá és emiatt ellenszenvesnek tekintette.
A következő évek hasonlóképpen teltek el, mint az eddigiek, a legtöbb idejében nem tett mást, mint alkotott, tanult mindenfelét, időnként még a felszínen a szárazföldön is megfordult Unspokennel, akárcsak Atlantiszon. Igaz gyakran hozta a frászt másokra azzal a furcsa hozzáállásával a halálhoz és azzal, hogy igen sokan tudták, hogy a fiatal nő művészete a halál. Volt, hogy többször leszökött az Alfa primitívek közé, hogy a képességét ott is használhassa és festhessen. Ők halandóbbak voltak, mint az embertelenek, így arra többször használhatta a képességét, noha az Alfa primitívek túl egyszerűek voltak és még a halál sem volt a körükben annyira izgalmas és sokrétű. Időnként Unspoken küldte őt is tárgyalásokra, nem mindig volt olyan, hogy az uralkodóval tartott. Örült ennek, legalább kimozdulhatott az óceán mélyéről és odakint a felszínen tudott normálisan festeni és alkotni. Harcolni még mindig gyakorolt és körübelül húsz éves volt, amikor végre saját maga is kapott egy lézerpisztolyt, amit csak ő használhatott edzés és gyakorlás címén. Lord Gorgon társaságát elviselte, de mivel a férfinak a legtöbb idejében a saját húga védelmét kellett ellátnia, így a Védelmezővel is egyre ritkábban találkozott, mert Neph soha nem ment el meglátogatni a kis esetlen fekete hajú és kék szemű Melissa-t. Kerülte, amilyen messze lehetett, csak a nagy családi összejöveteleken volt vele egy helységben. Többször is volt kiállítása közben az évek során, amit nem csak a királyi család tagjai láthattak, hanem az Attilaniak és Atlantisziak is. Közben szórakozott is, jó néhány szeretője volt az évek során, s igyekezett Unspoken közelében maradni, hogy előbb vagy utóbb kinevezze őt arra a címre, amire még mindig vágyott. Gyakran „vitázott” politikai témákban az uralkodóval, akinél lassanként feltűnt, hogy mennyire kezdett megváltozni. Egy-két apró jel, ahogyan mintha a hatalmát féltette volna.
1911-ben minden annyira jónak tűnt az életében, hiszen Melissa tizenötödik születésnapja közeledett. Igaz soha sem mondta ki hangosan, de nem különösebben bánta volna, ha a lány belehalt volna már az első Terrigen-ködös kezelésbe. Talán ő maga izgatottabban várta azt a napot, mint maga a trónörökösnő. Nem mozdult ki a palotából aznap, ideges volt, nem nagyon tudott festeni sem, az egyik rokonával játszott a trónterem szomszédságában. Amikor meghozták az örömteli hírt Neph unottan nézett fel a bak taga nevű stratégiai játék táblájáról, ami előtte volt és lépett egyet megverve az ellenfelét. Szóval Melissa nem volt képes arra, amire a Neph rokonai, hogy belehaljon a Terrigen ködbe. A féltékenysége pedig csak tovább nőt unokatestvére iránt, amikor meglátta, hogy a lány inkább lett egy hal, mintsem valami más. Szóval ennyire kötődött az Atlantisziakhoz, hogy még a szívében is az volt. Ahogyan az évek teltek volt, hogy együtt mentek Atlantiszra is, hogy segítse a lányt. Rémesen örült ezeknek a feladatoknak, ahogyan a folyamatosan ábrándozó és végtelenül romantikus unokatestvérét kellett kísérgetnie. Egy valami volt ilyenkor, amit szeretett, legalább a testőrök is ott voltak, velük pedig tudott beszélgetni. Ahogyan a „Halacska” közelében volt neki is feltűnt, hogy a miként viszonyult Lyron és a lány egymáshoz. Ekkoriban igaz volt barátja, Neph tudta, hogy soha sem jutottak el addig, hogy szeretők legyenek, igaz ez valamelyest neki is köszönhető volt, mert közrejátszott abban, hogy végül szakítsanak. Igaz ezzel csak Lyron McKenzie-hez lökte oda teljesen Melissa-t és viszont. Időnként felmerült benne, hogy jelentse-e a párost a Genetikai Tanácsnak, de végül nem tette meg. Felesleges lett volna, hiszen az Embertelenek törvényei nem tiltották ezeket. Pedig, ha így lett volna, akkor ki tudta volna maga elől ütni Melissa-t. És ha felvetette volna, akkor még lehet, hogy előkerült volna az is, hogy miért csak szeretőket tart és miért nem ment még férjhez valakihez, a válasza egyszerű volt, nem volt senki, aki elég közel állt volna ehhez. De végül az ármánykodást feladta, a lánynak a helye bombabiztos volt ott, ahol volt. Így lassanként inkább csak a művészetbe, a festészetbe menekült és a lőtéren gyakorolt igen sokat.
A nagynénje és nagybátyja – Melissa és Gorgon szülei – ekkortájt hunytak el, 1916 környékén, és a nőnek végig kellett néznie szinte közvetlen közelről azt is, hogy Unspoken szépen lassan, de biztosan a régi magabiztos és erőskezű uralkodó megőrül. Azt kezdte képzelte magáról, hogy ő a Terrigen köd később pedig a hatalmát is igen erősen ragaszkodott és lassan az egész társadalomra és a Boltagon dinasztiára is veszélyt jelentett. Mikor Neph negyven éves lett – 1920-ban – Unspoken-t a Genetikai Tanács lemondatta és száműzték a városból el, vissza Tibetbe, ahol korábban évezredekig volt Attilan. A régi vágya itt sem teljesült nem kapta meg, amire titkon vágyott, hanem kitűzte a tanács Melissa koronázást. Oda azonban nem jutottak el. A város népességét és magát a várost is álomba kellett helyezni jó száz évre a túlélésük érdekében...
2045-ben pedig őt is felébresztették, amikor a várost.
Képességei:
A képessége, amit a Terrigen-ködben szerzett lényegében speciális telepátia. Képes 10 méter sugarú körben megérezni minden értelmes lényben a halál iránti vágyakozást, ha van ilyen a személyekben és azt is érzi, tudja, hogy azok milyen halált halnának.
Ha megérint egy haldoklót, akkor az érintése halálos, mert így képes számukra megadni azt a halált, amit az szeretne. A haldokló azt fogja látni és érezni (fizikálisan is, más halál sebei is megjelennek rajta a kívánt mód szerint), ahogyan meghalni kívánt. Lehetséges, hogy súlyos belső sérülései vannak és hatalmas fájdalmai, de ő fájdalommentesen akart meghalni, akkor úgy fogja látni és érezni, mintha tényleg ez történt volna meg. Persze tudja szabályozni is, hogy a haldokló milyen halált haljon és mit érezzen, mit éljen át élete utolsó pillanataiban, de ezzel a hatalmával nem él.
A Terrigen-ködben testi elváltozásai is voltak, a testén tetoválások, rajzolatok jelentek meg, amikor a képességét használja ezek a rajzolatok, tetoválások lekúsznak róla és a földön/papíron, avagy falon festményként megelevenítik az áldozat elmúlását, vagy a nő gondolatait. Ezek az anyagok a nő véréből kerülnek a testére, így minimális regenerációja van, ami arra elég, hogy az ilyenkor elhasználódott „festék” újraképződjön. Ugyanezen anyag/vére kerül a haldoklókra, mikor megérinti őket és ezen anyaggal való fizikai kontaktus révén élik át azt a halált, amit akartak.
Faji képességei:
Szuperhumán erővel (363 kg felemelése), emberfeletti reflexekkel (reakció idővel), gyorsasággal és kitartással rendelkezik. Ezek mind az emberi olimpikonok feletti képességek.
Azonban, mint a legtöbb embertelen hozzá van szokva, hogy baktérium- és szennyezés mentes környezetbe él (Attilan), így az immunrendszere igen gyenge és igen hamar betegszenek meg a lég- és vízszennyezés miatt, ha ennek ki vannak téve.
Szakértelmei:
Noha nem harcos, de egészen járatos közelharcban, pusztakezes és kardos harcmodorban, akárcsak megtanulta az Attilanon használt lézerpisztolyok használatát is a királyi testőrök jóvoltából és azokkal igen jól boldogul.
Diplomata révén járatos az Embertelen, Atlantiszi, Kree és Shi’ar törvénykezésben.
Az anyanyelvén kívül az atlantiszit, angolt beszéli folyékonyan (felsőfok), a kree nyelvet pedig kissé akadozva, de érthetően (középfok).
Megjegyzés:
Az érintésének csak a haldoklókra van hatása, semmilyen más élőlényre nincs.
Bak taga: egy sakkhoz hasonló stratégiai játék az Embertelenek körében. Egy ilyet mindig visz magával, bárhova is megy.
Ezenfelül van egy 4 kredites lézerpisztolya, ezt is mindig magánál hordja. Megfelelő helyen a kredit levonva érte.
Képek:
A kora ellenére úgy tűnik, mintha a húszas éveinek közepén lenne csupán. Külső:
A karakter szemből:
Bak Taga tábla:
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Attilan - Embertelen birodalom
by Ko-Rel Vas. 07 Aug. 2011, 05:12
Melissa bővítés:
Melissa nehezen tudta csak megemészteni azt, hogy a férfi, akit mindennél jobban szeretett nincs többé. Hetekig, hónapokig gyászolta Lyron-t, miközben a népét irányította. Több hónap telt el, amikor végül már nem is számított rá, de Namor kereste fel, hogy a segítségére van szüksége. A fiatal királynőt meglepte a kérés, hogy az király milyen ügyben fordult hozzá. Orvosi segítés kellett neki, hiszen Melissa mindeddig nem hallott arról, hogy Magneto mit is tett. Szívesen felajánlotta a segítséget, hiszen megtudta, hogy Amara társainak egy részén is segíteni kellett, így Namor-ral tartott a szárazföldre, hogy egyeztethessen Zack-kel is. felajánlotta a csapatnak, hogy Attilan is befogadja őket, és nyugodtan lakhatnak ott a bujdosás alatt, hogyha szükségük van rá. A következő időkben Namor is egyre gyakrabban fordult meg nála és kísérgette, ha szükség volt rá. A fiatal férfinak hála Melissa lassan túl tudott jutni a gyászán is és rájött, hogy ő maga is gyengéd érzelmeket táplál Lyron fia iránt, akárcsak a Namor felé, az volt az a nap, amikor ők ketten összejöttek.
Még 2045-ban sikerült Zack-kel közösen megtalálni, hogy ketten miként képesek gyógyítani a vírust. Igaz ez mágia és a saját képessége volt, így ellenszerük még mindig nem volt. Ők ketten is elkeseredett küzdelmet folytattak azért, hogy a gyógymódot megtalálják a vírusra, hiszen Melissa tisztában volt vele, hogy minden egyes nappal a Föld kerül egyre rosszabb és rosszabb helyzetbe. Szerencséjére Attilan egyelőre biztonságban volt és nem volt fenyegetés alatt, de a nő tudta, hogy valószínűleg ez csak időleges és nem fog így maradni sokáig.
Melissa nehezen tudta csak megemészteni azt, hogy a férfi, akit mindennél jobban szeretett nincs többé. Hetekig, hónapokig gyászolta Lyron-t, miközben a népét irányította. Több hónap telt el, amikor végül már nem is számított rá, de Namor kereste fel, hogy a segítségére van szüksége. A fiatal királynőt meglepte a kérés, hogy az király milyen ügyben fordult hozzá. Orvosi segítés kellett neki, hiszen Melissa mindeddig nem hallott arról, hogy Magneto mit is tett. Szívesen felajánlotta a segítséget, hiszen megtudta, hogy Amara társainak egy részén is segíteni kellett, így Namor-ral tartott a szárazföldre, hogy egyeztethessen Zack-kel is. felajánlotta a csapatnak, hogy Attilan is befogadja őket, és nyugodtan lakhatnak ott a bujdosás alatt, hogyha szükségük van rá. A következő időkben Namor is egyre gyakrabban fordult meg nála és kísérgette, ha szükség volt rá. A fiatal férfinak hála Melissa lassan túl tudott jutni a gyászán is és rájött, hogy ő maga is gyengéd érzelmeket táplál Lyron fia iránt, akárcsak a Namor felé, az volt az a nap, amikor ők ketten összejöttek.
Még 2045-ban sikerült Zack-kel közösen megtalálni, hogy ketten miként képesek gyógyítani a vírust. Igaz ez mágia és a saját képessége volt, így ellenszerük még mindig nem volt. Ők ketten is elkeseredett küzdelmet folytattak azért, hogy a gyógymódot megtalálják a vírusra, hiszen Melissa tisztában volt vele, hogy minden egyes nappal a Föld kerül egyre rosszabb és rosszabb helyzetbe. Szerencséjére Attilan egyelőre biztonságban volt és nem volt fenyegetés alatt, de a nő tudta, hogy valószínűleg ez csak időleges és nem fog így maradni sokáig.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Ko-Rel- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1284
Hozzászólások régi : 804
Korábbi szint/kredit : 9. szint - 20 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: -
Re: Attilan - Embertelen birodalom
by Thorhalla Kedd 30 Júl. 2013, 12:05
2047-ben Melissa politikai okokból feleségül ment Namor-hoz, miután a férfi megkérte a kezét, hogy a két tenger alatti birodalmat biztonságban tudhass, mivel a két birodalom egyedül gyenge lett volna. Az államforma ugyanaz, mint Reneszánszon, Attilan pedig még mindig az óceán mélyén van és nem emelkedett ki onnan.
Nebo távozott Attilan-ról, az egyik nap elszökött, amikor elméletileg diplomáciai küldetésre ment volna. Azóta senki sem tudja, hogy a nő merre lehet, persze megvannak a pletykák, hogy Unspokent keresi, mert mindig is hűséges maradt az előző uralkodóhoz. Tény, hogy ez történt és a férfit meg is találta Ó-Attilan romjainál, Tibeben és azóta a férfival él együtt.
Nebo távozott Attilan-ról, az egyik nap elszökött, amikor elméletileg diplomáciai küldetésre ment volna. Azóta senki sem tudja, hogy a nő merre lehet, persze megvannak a pletykák, hogy Unspokent keresi, mert mindig is hűséges maradt az előző uralkodóhoz. Tény, hogy ez történt és a férfit meg is találta Ó-Attilan romjainál, Tibeben és azóta a férfival él együtt.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
X-Men Reneszánsz :: Alternatív síkok :: Inaktív síkok :: A Végtelen Háború világa :: Nem Játékos Karakterek és csoportok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.