Nephthys Boltagon

Barokk előtörténet:
Név: Nephthys Boltagon
Egyéb név(i): Neph, Nebo, Lady Nephthys, „A halál művésze”
Faj: Embertelen
Nem: nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: Az Emberetlenek körében közismert, máshol ismeretlen
Születési helye és idő: Attilan, Atlanti-óceán, Föld; 1880. szeptember 26.
Kor: 142 év
Család: Az Embertelenek uralkodói családjának tagja
Asia Boltagon – anyja, halott
Egan Boltagon – apja, halott
Basil– bátyja, halott
Melissa és Gorgon Boltagon másodunokatestvérek – élnek
Unspoken – férj, él
Blackagar Boltagon – fia, él
Foglalkozás: Attilan és az Embertelenek királynője
Testmagassága: 176 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: vörös
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: hegyes fül, tetovált test
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Életrajza:
„Hány olyan személyt ismersz, ki elmondhatja magáról, hogy művészete a halál?”

Nephthys Boltagon 1880. szeptember 26-án született az Embertelen királyi családjába még jócskán Unspoken uralkodása alatt. Neki már a születése, vagyis a fogantatása is igen érdekes volt, elméletileg évekkel korábbra tervezték a szülei, hogy gyermeket vállalnak, csak akkor a Genetikai Tanács jóváhagyását nem kapták meg erre. Nem volt szerencséjük, eredetileg a hazásságra is csak második alkalomra kapták engedélyt, mert nem találták a párt megfelelőnek arra, hogy egymást válasszák. Az első gyermekükért is szinte meg kellett a szülőknek küzdeniük, egy fiú lett, még húsz évvel Nephthys születése előtt. A gyermek igen egészséges volt és a csillagzata is megfelelőnek tűnt, így őt jelölték trónörökösnek akkor és még Unspoken is belement. Tizenöt évvel később azonban a fiú belehalt a Terrigen-ködös kezelésbe és éppen ezért a Tanács évekig nem járult hozzá ahhoz, hogy a pár újra gyermekkel próbálkozzon. De végül 1879. év végén megkapták az engedélyt és majdnem tíz hónappal később megszületett Nephthys. Szerencséjére, szerencsétlenségére, a saját szemszögéből szerencsétlenségére, és talán a birodalom szempontjából szerencsére a Genetikai Tanács nem járult hozzá ahhoz, hogy őt nevezzék ki trónörökösnek, főként a halott bátyja révén. A szülei beletörődtek, de a lány ebbe soha sem tudott, főleg, amikor később megtudta, hogy miért is nem, a féltékenység örökké befészkelte magát a szívébe.
A gyermekkora teljesen átlagosnak volt mondható, igaz nem sokat hagyta el fiatal éveiben a palotát, de a rokonai körében a vele egykorú fiatalokkal igen sokat együtt volt. Igaz voltak fiatalabbak és idősebbek is nála, de a Boltagon család igen terebélyes volt, így mindig akadt számára olyan, akivel el tudta tölteni az idejét. Néhány éves volt csak olyan négy körül, amikor hallotta beszélgetni, egészen pontosan veszekedni a szüleit Basil-ról, ekkor hallott csupán először a bátyjáról, aki évekkel korábban halt meg igen fájdalmas körülmények között. Egészen addig a napig nem derült ki, hogy miért is és hogyan. Azt lehetett hallani, hogy valamilyen genetikai betegsége volt annak köszönhetően, hogy a szüleik is rokonok és emiatt volt valami genetikai torzulása, ami túlságosan is későn tűnt fel és ezért halt bele a Terrigen-ködbe. És igaz alig volt pár éves Neph, hogy nála is lehetséges ilyen degeneráció, noha a Genetikai Tanács semmit sem talált, amikor megvizsgálták. Itt találkozott először a halál gondolatával és nem tudta kiverni később sem a fejéből azt, hogy lehetséges, hogy saját maga is belehal abba, amibe általában senki sem szokott. A halál ettől kezdve befészkelte a lány életébe magát, és később is igen meghatározó szerepe lett. Amikor kellően idős lett magántanárok kezdték oktatni, ahogyan a családja többi tagját is. Igazából unta az iskolát, feleslegesnek tartotta a történelem órákat, amiket Attilan és Embertelen történelemről próbáltak a fejébe sulykolni, a Kree birodalom története pedig még annyira sem érdekelte. Nem értette egyszerűen, vagyis nem akarta megérteni, hogy neki minderre miért is van szüksége, főleg úgy, hogy soha sem lesz uralkodó belőle. Majd foglalkozik vele az, akire a Genetikai Tanács és Unspoken ezt kiosztotta. Saját maga nem nagyon vegyült a városlakókkal, bár előfordult, hogy a társaival időnként ki-kilógott a palotából, főleg Gorgonnal, hogy odalent a városban megihassanak valamit az egyik kocsmában, amikor már kellően idős volt mindehhez.
Hét-nyolc éves volt, amikor nekiállt némi önvédelmet is tanulni és lézerfegyverrel bánni. A pusztakezes harcban nem lelte sok örömét, de a lőgyakorlatok valahogyan furcsán vonzották főleg, amikor a célpontokat kellett eltalálnia. Azonban már ekkoriban is igen szeretett rajzolni és meglepően tehetséges volt benne. Így ezzel kezdett foglalkozni, igazából úgy volt vele, hogy tudta, hogy mi vár rá tizenöt éves korára, így mindent ki akart próbálni, mindenbe bele akart kóstolni még azelőtt, hogy az élete örökre ki tudja, hogy milyen vágányba kerül annak köszönhetően, hogy miként is jön elő a Terrigen-ködös tartályokból. Így a harcok mellett művészetet tanult, történelmet, technológia, elektronika. Lassanként saját maga sem tudta, hogy mi köti le igazán, nem találta a helyét, nem tudta, hogy mi akar lenni. Igazából egy valamit akart csinálni, de azt nem tehette meg. örömmel ült volna bele Unspoken trónjába, hogy mindenki hozzá járjon és neki csak parancsokat kelljen osztogatnia, ekkor még nem értette, hogy miért is nem ő az, aki megörökli majd Unspoken-től Attilan és az Embertelenek trónját, még nem értette. Voltak játékaik a többiekkel, hogy próbáltak beosonni a trónterembe és beleülni a trónba, anélkül, hogy lebuknának, persze ezt soha sem sikerült kivitelezniük. Még nem volt tíz éves, amikor a nagyszülei meghaltak, szinte a szeme láttára. Igaz a szülei próbálták távol tartani, hogy ne lássa őket így, de ő valahogyan ott volt és látta az elmúlásokat. A nagy meglepetés az volt, hogy a kislányt nem rázta meg különösen az, hogy ez történt, bár a képei igen sötét témájúak voltak ezek után. Tizenhárom éves volt, amikor az anyjával együtt elkísérték az apját a Terrigen tartályokhoz, mert a férfi másodszor is át akart esni a kezelésen. Nem sokkal korábban Lord Gorgon volt az, aki a másodikon túlesett és minden gond nélkül vészelte át Attilan Védelmezője és a Királyi testőrség vezetője mindezt. A kislány az anyja mellett állt és az aggódó nőre pillantott. Az apja még megcsókolta a feleségét és puszit adott Neph-nek, majd megpaskolta az őket elkísérő Lockjaw fejét és belépett a tartályba.
Akkor látta utoljára az apját élve utoljára, a férfi nem élte túl. Ettől a perctől kezdve teljes mértékben rettegett a tizenöt éves születésnapjától, ami igen hamar közeledett. Bár valamilyen szinten beletörődött, hogy valószínűleg saját maga is meghal, csak azt szerette volna, hogy úgy üvöltözve a fájdalomtól, ahogyan az apját kellett végignéznie, hogy a tartályban meghal. Mikor eljött a nap üvöltött volna félelmében, hogy nem akarja megtenni és hagyják őt békén, mert nem kötelező ezt tennie. Egészen addig üvöltözött az anyjával, amíg Unspoken jelent meg a két nő szállásánál, hogy ideje volt indulni. A lányban azért megvolt a neveltetése, hogy a kötelességeit muszáj megtennie, így a királyának nem mert nemet mondani és rettegve igaz, de megtette, amit kellett. A rokonai próbálták vigasztalni, hogy semmi gond sem lesz, de ő ebben nem bízott, ismerte a családjának történetét, hogy tudja a férfi tagok miként jártak. Belépett a tartályba és utólag már áldotta a Legfőbb értelmet, hogy minden rendben ment és semmilyen baja sem lett odabent. Mikor kijött a Terrigen tartályból furcsa érzések kerítettétek hatalmába, amik az ott levőkből támadtak. Furcsán, érdeklődve nézett a Genetikai Tanács és a Boltagon család tagjaira.
- Nem hittem volna, hogy önök közül ilyen sokan vágynak halálra és ilyen módokon – mondta kicsit furcsa hangon, meglepetten.
Elsőre kissé furcsa arcok fogadták, de perceken belül kiderült, hogy mi is a képessége és annak rendje és módja szerint a Genetikai Tanács a művészek közé sorolta. Ennek igazából Arcadius – a Genetikai Tanács vezetője – volt az, aki örült, hiszen saját maga is művész volt. Neph a képességének egy részét rendesen tudta gyakorolni, hogy ki milyen módon halna meg. Egy alkalommal, pár hónappal a képessége megszerzése után egy haldoklónál is ott volt, balesetet szenvedett egy fiatal testőr és már nem tudtak rajta segíteni, a lány itt használta életében először a tényleges képességét. Azt a halált adta meg a haldoklónak, amire az vágyott. Itt, a fájdalmas összezúzott férfi mosolyogva és boldogan halt meg végül. Itt már felmerült benne, hogy tizenöt éves elmúlt, egészséges, hogy a Genetikai Tanács miért is nem járult ahhoz, hogy megkaphassa a trónörökösi címet, hiszen a halott bátyja után neki kellett volna ezt a címet megkapnia. De nem történt meg és a kérdésére soha sem kapott semmilyen normális indoklást sem. A következő csapás egy évvel később érte, amikor megszületett Melissa Boltagon, Lord Gorgon igen kései húga. Ez alapvetően még nem lett volna gond a lány számára, ő akkor borult ki, amikor a néhány napos csecsemőt Unspoken és a Tanács is elfogadta hivatalosan is trónörökösnek, arra a címere, amit ő akart megkapni és ami őt illetett volna. Igazából ettől kezdve nem kedvelte a másod-unokatestvérét, noha a kislány semmit sem tett. Igaz nem tett volna ellene semmit sem, nem bántotta csak szavakkal, és nem ártott volna neki, csak féltékeny volt rá és emiatt ellenszenvesnek tekintette.
A következő évek hasonlóképpen teltek el, mint az eddigiek, a legtöbb idejében nem tett mást, mint alkotott, tanult mindenfelét, időnként még a felszínen a szárazföldön is megfordult Unspokennel, akárcsak Atlantiszon. Igaz gyakran hozta a frászt másokra azzal a furcsa hozzáállásával a halálhoz és azzal, hogy igen sokan tudták, hogy a fiatal nő művészete a halál. Volt, hogy többször leszökött az Alfa primitívek közé, hogy a képességét ott is használhassa és festhessen. Ők halandóbbak voltak, mint az embertelenek, így arra többször használhatta a képességét, noha az Alfa primitívek túl egyszerűek voltak és még a halál sem volt a körükben annyira izgalmas és sokrétű. Időnként Unspoken küldte őt is tárgyalásokra, nem mindig volt olyan, hogy az uralkodóval tartott. Örült ennek, legalább kimozdulhatott az óceán mélyéről és odakint a felszínen tudott normálisan festeni és alkotni. Harcolni még mindig gyakorolt és körübelül húsz éves volt, amikor végre saját maga is kapott egy lézerpisztolyt, amit csak ő használhatott edzés és gyakorlás címén. Lord Gorgon társaságát elviselte, de mivel a férfinak a legtöbb idejében a saját húga védelmét kellett ellátnia, így a Védelmezővel is egyre ritkábban találkozott, mert Neph soha nem ment el meglátogatni a kis esetlen fekete hajú és kék szemű Melissa-t. Kerülte, amilyen messze lehetett, csak a nagy családi összejöveteleken volt vele egy helységben. Többször is volt kiállítása közben az évek során, amit nem csak a királyi család tagjai láthattak, hanem az Attilaniak és Atlantisziak is. Közben szórakozott is, jó néhány szeretője volt az évek során, s igyekezett Unspoken közelében maradni, hogy előbb vagy utóbb kinevezze őt arra a címre, amire még mindig vágyott. Gyakran „vitázott” politikai témákban az uralkodóval, akinél lassanként feltűnt, hogy mennyire kezdett megváltozni. Egy-két apró jel, ahogyan mintha a hatalmát féltette volna.
1911-ben minden annyira jónak tűnt az életében, hiszen Melissa tizenötödik születésnapja közeledett. Igaz soha sem mondta ki hangosan, de nem különösebben bánta volna, ha a lány belehalt volna már az első Terrigen-ködös kezelésbe. Talán ő maga izgatottabban várta azt a napot, mint maga a trónörökösnő. Nem mozdult ki a palotából aznap, ideges volt, nem nagyon tudott festeni sem, az egyik rokonával játszott a trónterem szomszédságában. Amikor meghozták az örömteli hírt Neph unottan nézett fel a bak taga nevű stratégiai játék táblájáról, ami előtte volt és lépett egyet megverve az ellenfelét. Szóval Melissa nem volt képes arra, amire a Neph rokonai, hogy belehaljon a Terrigen ködbe. A féltékenysége pedig csak tovább nőt unokatestvére iránt, amikor meglátta, hogy a lány inkább lett egy hal, mintsem valami más. Szóval ennyire kötődött az Atlantisziakhoz, hogy még a szívében is az volt. Ahogyan az évek teltek volt, hogy együtt mentek Atlantiszra is, hogy segítse a lányt. Rémesen örült ezeknek a feladatoknak, ahogyan a folyamatosan ábrándozó és végtelenül romantikus unokatestvérét kellett kísérgetnie. Egy valami volt ilyenkor, amit szeretett, legalább a testőrök is ott voltak, velük pedig tudott beszélgetni. Ahogyan a „Halacska” közelében volt neki is feltűnt, hogy a miként viszonyult Lyron és a lány egymáshoz. Ekkoriban igaz volt barátja, Neph tudta, hogy soha sem jutottak el addig, hogy szeretők legyenek, igaz ez valamelyest neki is köszönhető volt, mert közrejátszott abban, hogy végül szakítsanak. Igaz ezzel csak Lyron McKenzie-hez lökte oda teljesen Melissa-t és viszont. Időnként felmerült benne, hogy jelentse-e a párost a Genetikai Tanácsnak, de végül nem tette meg. Felesleges lett volna, hiszen az Embertelenek törvényei nem tiltották ezeket. Pedig, ha így lett volna, akkor ki tudta volna maga elől ütni Melissa-t. És ha felvetette volna, akkor még lehet, hogy előkerült volna az is, hogy miért csak szeretőket tart és miért nem ment még férjhez valakihez, a válasza egyszerű volt, nem volt senki, aki elég közel állt volna ehhez. De végül az ármánykodást feladta, a lánynak a helye bombabiztos volt ott, ahol volt. Így lassanként inkább csak a művészetbe, a festészetbe menekült és a lőtéren gyakorolt igen sokat.

Az 1920-as évek környékén történt, hogy a nőnek végig kellett néznie szinte közvetlen közelről azt is, hogy Unspoken szépen lassan, de biztosan a régi magabiztos és erőskezű uralkodó megőrül. Azt kezdte képzelte magáról, hogy ő a Terrigen köd később pedig a hatalmát is igen erősen ragaszkodott és lassan az egész társadalomra és a Boltagon dinasztiára is veszélyt jelentett, mert erősen látszott, hogy egyeduralomra tör. Saját maga szinte végig otthon ült, amíg Melissa járt a szövetséges országokat, igaz így legalább folyton az uralkodó közelében volt. Ő maga volt a tanúja annak, amikor Lyron és Melissa egy pár lettek, és persze nem volt rest azonnal beárulni a hercegnőt, hiszen mindig is a helyére vágyott. Igaz egyelőre sem a nagyanyja, sem pedig Unspoken nem lépett ez ügyben, hiszen még biztosra kellett menni és mindennek készen kellett állnia arra, hogy meglegyen az ok, amiért lerohanhatják az Atlantisziakat. Erre alig egy évet kellett várni, amikor is az egyik hajnalban rátörtek a párra a trónörökös hálójában. Innentől kezdve pedig minden adott volt és egyenes út vezetett a háborúhoz. Melissa elszökött McKenzie pedig túlélte a birodalma pusztulását, de itt még nem volt vége, Nebo javaslatára Unspoken követte a párt Lemúriába is, és őket is kiirtották. Nem maradt ellenfelük, noha a nő szomorúságára az egykori koronahercegnő életben maradt. Továbbra is ügyesen taktikázva hamarosan bejutott az uralkodó ágyába, pár héttel rá pedig már, mint Unspoken jegyesét tartották számon. Hiszen ő mindig ott volt mellette, nagyon jól tanult és figyelt. Pár nappal később már meg is tartották az esküvőt és a pár szinte csak erre várt, hogy a trón megerősödjön. A Genetikai Tanács próbálta megakadályozni a népírtást, de eséyük sem volt. Ugyanis ekkora a korábbi alkotmányos monarchia megszűnt létezni, Unspoken s újdonsült felesége Nephthys szó szerint magukhoz ragadták a hatalmat, s minden jogot, szerepkört kivettek a Genetikai Tanács kezéből. A korábbi alkotmány már semmit sem jelentett számukra s a korábbi törvényekkel, örökséggel ellentétben abszolút monarchiát kiáltottak ki ketten. Bárki, kinek a hűsége bármilyen kevéssé, de megkérdőjelezhető volt börtönbe került, s ők még a szerencsések voltak. Nagyon sokak haltak meg, kezdve a Genetikai Tanáccsal, hiszen Lord Arcadius még próbált tenni valamit, utolsó erejével is, de mind elbuktak. Néhány hónap leforgása alatt az új rendszer teljesen megszilárdult a királyi pár kezében és az embertelenek hallgattak, emlékeztek arra, ami volt, és ők élni kívántak.
Mindazok ellenére, amit tettek, a birodalmat a hatalmas terültek megszerzése miatt sikerült felvirágoztatni és olyan gazdagságot hozni neki, amit még nem látott az Embertelen faj soha sem. Mégis ott volt a tüske főleg az ő szemében, hogy megannyi év telik el, de még mindig nem sikerült a két „hal” nyomára bukkanni, és senki sem tudta, hogy a két áruló merre lehet. Soha sem vette észre, hogy Gorgon az orránál fogva vezeti ennél a kérdésnél. Mindazonáltal élvezte az uralkodást és azt, hogy végre megkapta mindezt, ami járt neki, legalább is szerinte.
Teltek és múltak az évtizedek az 1990-es években pedig végre valahára Nebo teherbe esett és életet adott a fiának, Blackagar Boltagon-nak. Mivel most már nem volt Genetikai Tanács, aki az öröklésről döntött volna, teljesen egyértelmű volt, hogy Blackagar lett a trónörökös. Minden figyelmet megadott a fiának, akiből később tizenöt évesen a Terrigen-köd hatására fajtája legerősebbje lett. Az évek alatt valamilyen szinten Nebo némileg vak lett, túlságosan nagy hatalma lett és nem vette észre, ami a szeme előtt megy, hogy a népe lázong és elégedetlen. Saját maga az volt és élvezte még mindig, és teljesen ki is használta a férje oldalán. És úgy élte mindennapjait, hogy semmit, de semmit sem vett észre a közelgő két oldali veszélyből.


Képességei:
A képessége, amit a Terrigen-ködben szerzett lényegében speciális telepátia. Képes 10 méter sugarú körben megérezni minden értelmes lényben a halál iránti vágyakozást, ha van ilyen a személyekben és azt is érzi, tudja, hogy azok milyen halált halnának.
Ha megérint egy haldoklót, akkor az érintése halálos, mert így képes számukra megadni azt a halált, amit az szeretne. A haldokló azt fogja látni és érezni (fizikálisan is, más halál sebei is megjelennek rajta a kívánt mód szerint), ahogyan meghalni kívánt. Lehetséges, hogy súlyos belső sérülései vannak és hatalmas fájdalmai, de ő fájdalommentesen akart meghalni, akkor úgy fogja látni és érezni, mintha tényleg ez történt volna meg. Persze tudja szabályozni is, hogy a haldokló milyen halált haljon és mit érezzen, mit éljen át élete utolsó pillanataiban, de ezzel a hatalmával nem él.

A Terrigen-ködben testi elváltozásai is voltak, a testén tetoválások, rajzolatok jelentek meg, amikor a képességét használja ezek a rajzolatok, tetoválások lekúsznak róla és a földön/papíron, avagy falon festményként megelevenítik az áldozat elmúlását, vagy a nő gondolatait. Ezek az anyagok a nő véréből kerülnek a testére, így minimális regenerációja van, ami arra elég, hogy az ilyenkor elhasználódott „festék” újraképződjön. Ugyanezen anyag/vére kerül a haldoklókra, mikor megérinti őket és ezen anyaggal való fizikai kontaktus révén élik át azt a halált, amit akartak.

Faji képességei:
Szuperhumán erővel (363 kg felemelése), emberfeletti reflexekkel (reakció idővel), gyorsasággal és kitartással rendelkezik. Ezek mind az emberi olimpikonok feletti képességek.
Azonban, mint a legtöbb embertelen hozzá van szokva, hogy baktérium- és szennyezés mentes környezetbe él (Attilan), így az immunrendszere igen gyenge és igen hamar betegszenek meg a lég- és vízszennyezés miatt, ha ennek ki vannak téve.

Szakértelmei:
Noha nem harcos, de egészen járatos közelharcban, pusztakezes és kardos harcmodorban, akárcsak megtanulta az Attilanon használt lézerpisztolyok használatát is a királyi testőrök jóvoltából és azokkal igen jól boldogul.
Diplomata révén járatos az Embertelen, Atlantiszi, Kree és Shi’ar törvénykezésben.
Az anyanyelvén kívül az atlantiszit, angolt beszéli folyékonyan (felsőfok), a kree nyelvet pedig kissé akadozva, de érthetően (középfok).

Megjegyzés:
Az érintésének csak a haldoklókra van hatása, semmilyen más élőlényre nincs.
Bak taga: egy sakkhoz hasonló stratégiai játék az Embertelenek körében. Egy ilyet mindig visz magával, bárhova is megy.

Név: Lady Nephthys Boltagon
Lakás/Létesítmény: Attilani királyi palota a lakhelye, Attilan
Foglalkozás: Attilan királynője
Eszközök: bármi, amit királynőként meg tud szerezni
Felszerelés/fegyverek: lézerpisztoly, és igazából bármi királynőként

Szövetség: Embertelen Birodalom
Törzshely: Attilan
Ismertebb szövetséges: Unspoken, Blackagar Boltagon, az Embertelenek
Ismertebb ellenség: A teljes világ, X-fegyver, Melissa McKenzie, Lyron McKenzie

Nebo-nak a Barokk alatt egy fia is születet Unspoken-től Blackagar Boltagon:
Név: Blackagar Boltagon
Egyéb név(i): BlackBolt
Faj: embertelen
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: Attilan-on közismert, az emberek között titkos
Születési helye és idő: 1992. április 14, Attilan
Kor: 30 év
Család: Az Embertelen uralkodói családjának tagja
Lady Nephthys Boltagon – anya, él
Unspoken – apa, él
Foglalkozás: Attilan és az Embertelenek trónörököse
Testmagassága: 190 cm
Testsúlya: 105 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: fekete
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: -
Repülési sebesség: 1600km/óra maximum
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges

Előtörténet:
1990-ben született Attilan-on a királyi család egyetlen gyermekeként. Az anyjától mindent megkapott, bármire is volt szüksége, igazából kicsit el is lett ezáltal kényeztetve. Az apja viszont igen keményen fogta. Mindvégig a legjobb tanítói voltak, akiket csak szerezni tudtak neki, hiszen ő maga volt a trónörökös, aki egyszer örökölni fogja a birodalmat. Azt az eszmét nevelték belé, ami szerint most éltek, így őt Gorgon bármennyire is próbálta később eltántorítani a szülei politikájától nem tudta megtenni, hiszen Blackagar csak ezt látta, mindez kedvezett neki és nem látta a hátrányait, amit a nép szenvedett el a régi rendszerhez képest. Minden téren remekül haladt a képzése, és 15 évesen esett át ő maga is a Terringen-ködös kezelésen. Ekkor lett a képessége Blackagar legnagyobb átka is, hiába ő a legerősebb valaha is létezett embertelen. A terringen-köd óta egyetlen egy szó, hang sem hagyhatja el az ajkait, hiszen azzal beláthatatlan következményű pusztulást hozna a környezetében levőkre. A képessége alapján harcos volt, így a harcokra Lord Gorgon tanította, míg a képessége miatt szigorú mentális képzést kapott, hogy nehogy véletlenül még csak álmában is egyetlen hangot hallasson és elpusztítsa véletlenül is Attilan-t.
A képzése húszas évei közepére véget is értek, és azóta az apja személyes testőrségében lát el feladatokat, így tanulva tovább az uralkodás művészetét is. A képessége miatt pedig kénytelen kézjelekkel, vagy testbeszéddel kommunikálni a közelében levőkkel.

Képességek:
A képessége lett Blackagar legnagyobb átka is, ő a legerősebb valaha is létezett embertelen.
A fő képessége, hogy az agyának a beszédközpontja módosult, ami egy olyan részecskét termel, ami a levegőben levő elektronokkal képes kapcsolatba lépni és ezeket mentálisan befolyásolja és különböző módon tudja őket felhasználni:

Szonikus sikoly: Black Bolt legpusztítóbb támadása, ez a férfi valódi hangja. A suttogása is városokat képes földdel egyenlővé tenni, vulkánok törnek ki a hangjára, és földrengéseket kelt akár a bolygó átellenes végén. A kiáltása pedig akár egy bolygót is teljes egészében elpusztíthat. A képessége miatt szigorú mentális képzést kapott, hogy nehogy véletlenül még csak álmában is egyetlen hangot hallasson. A hangjára pedig a hangulatának is igen nagy hatása van. Azaz, ha nyugodt körülmények között kimond egy szót, azzal hegyvonulatokat tesz tönkre, de ha haragosan teszi ugyanúgy, akkor egy fél bolygót is tönkretehet.

Részecske és elektron fenntartás: a homlokán hordott villa alakú antenna az, ami lehetővé teszi számára, hogy kordában tartsa és irányítsa a részecskéket, amiket saját maga állít elő. Így kevéssé tud pusztító lenni, ezzel a csatornával, amit az antenna hoz létre képes vele minimálisan a fizikai erőket módosítani, pl. egy erős ütést létrehozni így, ez azonban igen kimerítő számára, és ha átlép egy határt, akkor könnyedén legyőzhető ő maga is.

Részecske és elektron manipuláció: szavak nélkül is képes használni a részecskéket, amiket nagyon erős lövéssé, vagy védőmezőre tud alakítani. A teste körül levő elektronokat képes így manipulálni és a kezeivel kilőni, vagy mezővé képezni. Ez a kreált mező képes a lövedékektől egy nagy meteorig bármit elterelni.

Anyag és energia manipuláció: ismeretlen módszerrel képes manipulálni az anyagot és energiát, ismeretlen mértékben. Képes átalakítani az elemeket, mint a vizet jéggé tenni, úgy, hogy átalakítja/újraírja a molekuláris szerkezetét. Képes lehet olyan erős napkitörést is okozni, amivel a teljes Földet lakhatatlanná lehetne tenni.

Anti-gravitációs repülés: a részecskék, amiket létrehoz képesek a gravitronokkal is kapcsolatba lépni, és így képes arra, hogy a gravitációval is szembeszálljon. Miközben repül anti-gravitációs burok veszi körbe, amivel több, mint 1600km/óra sebességgel is képes repülni, és a burok megvédi a gyors sebesség káros hatásaitól is.

Külső:





Barokk után:
Mivel mindenre emlékszik még mindig hiányolja Blackagar-t és még mindig szerelmes a volt férjébe, Unspoken-be is. Tudja, hogy merre lehet a férfi, így reménykedik abban, hogy lesz esélye felkeresni, hiszen emlékezett annak a szavaira. "Másik fiam lehet." Egy másik életben, igen, most újra lehet majd egy közös gyermekük, ki egykor a trónt követelheti magának még akkor is, ha éppen Nestor szeretője volt a nő még mindig. Nebo nem volt hajlandó elismerni Lyron-t, hiszen tudja, hogy törvénytelenül lett uralkodó Attilan-on és Melissa a másik két birodalomban. Mivel nem csak ő emlékszik arra az életre, ezért egyelőre meghúzza magát a nő és kerüli a feltűnést, ami igen nehézkes volt számára, révén, hogy több, mint száz évig királynő volt. De inkább csak várakozik, hogy mikor is léphet végre kapcsolatba Unspokennel, hogy szövetségre lépje a férfival.

A barokk után némileg külsőben is változáson esett át, az utóbbi hónapokban ugyanis nem kaukázusi bőrszínnel rendelkezett, hanem hagyta, hogy a testén levő tetoválások eluralkodjnak a testén és a vörös haját is feketévé varázsolják, kissé démoni külsőt kölcsönözve neki. Természetesen bármikor tudja ezeket változtatni csak koncentrálnia kell, de jelenleg így érzi a legjobban magát.

A legutóbbi kalandon gyorsuló evolúció ment végbe a karakteren, aminek köszönhetően Nestor szervezetében olyan változások zajlottak le, mintha megkapta volna a második terrigen-ködös kezelést.
Ennek fényében az ő képessége is változott.

Alapból iszonyú erős hallucinogén szer a tetoválása, ez folyik rá az áldozatra és tudja azt az illúziót kelteni ami a másik halálvágya (még az egészségeseknek is okoz hallucinációt), vagy amit Nebo akar és közben a képesség a tetoválás anyaga az a méreg meg is öli a haldoklókat. (Ez az alap eddig is)
Most már képes a tetoválást légneművé is változtatni és így tömeges hallucinációkat / halált tud okozni, cserébe már az egészséges személyekben is kárt okoz az érintésével és nem csak a súlyos sérültekben/haldoklókban, persze nem öl, hanem fekélyek, kelések jelentkeznek azon, akit megérint császárnőként egyébként sem érintik meg sokan, max a szerettei... náluk már ígyis folyton kesztyűben van, nehogy valamit okozzon...
Levegőben távolágonként csökken is, mert ugye addigra szétszóródik a levegőben a molekulája és egy 2 méterre állóra jobban hat mint egy 10 méterre levőre... (zárt helységben is hatékonyabb, mint nagy légtérben, vagy szabadban)
A haldoklókra most is halált okoz, a sima embereknél meg ugye a hallucináció légnemű formában, de ha túladagolást szenvednek el (amit azért nehéz, mert zárt helységben is nagyjából fél órára van szükség ehhez, szabad levegőn meg kb. lehetetlen túladagolást kapni), akkor belehalnak, függőséget nem okoz, mert semmi boldog dolgot nem látnak a hallucinációkor csak olyan dolgokat, amiknek a halálhoz van köze, vagy amit Nebo akar h lássanak