Számítógépes és videojátékok

Mortal Kombat X

Shao Kahn megbukott. Huszonöt éve, hogy a nagyúr vereséget szenvedett a Föld ellen, és a világok azóta viszonylagos nyugalomban élnek. Ám a béke nem tart örökké, sötét fellegek gyülekeznek az égen, a bosszú ideje elérkezett.

Ed Boon, újraindítva a sorozatot, eltörölt mindent. Az alcím nélküli, egyszerűen Mortal Kombat néven megjelent 2011-es rész feldolgozva és egyben lezárva az eredeti trilógiát új fejezetet nyitott a sorozat történetében, hősök és istenek számoltak le egymással egy addig sosem látott nagyságú küzdelemben. Shao Kahn megbukott, vele együtt pedig új időszámítás vette kezdetét. A Mortal Kombat X negyed évszázadot ugorva előre az időben egyszerre ereszti egymásnak a régi ellenfeleket, és adja át a dicsőséget a fiatal feltörekvőknek. A NetherRealm Studios és a Warner Bros. közös játéka úgy tudott újítani, hogy közben megtartotta minden klasszikus értékét.

A Mortal Kombat X összességében egy tökéletesen kitalált, hagyományokat tiszteletben tartó, de mégis friss és új verekedős játék lett. A történetmesélése és a látványa bár nem üti meg a mércét, a játékélménye mégis kárpótol mindezért.

Game of Thrones – Episode 5: A Nest of Vipers

Végre továbbgöngyölíthetjük a történetet minden érintett szereplővel az A Nest of Vipers című fejezetben. Többek között újabb bajba keveredik Asher, valamint a börtönben senyvedő Tyriont meglátogató és Cerseijel tárgyaló Mira is nehéz döntésre kényszerül.

Life Is Strange – Episode 4: Dark Room

Dark Room címen érkezett meg a Life Is Strange sztorijának folytatása, amelyben Max az eddigieknél is mélyebbre merül a játékot körülölelő rejtélyekbe. Úgy tűnik, a befejezéshez közeledve elkezdenek a történet kusza szálai is egymás felé kanyarodni…

Tales from the Borderlands – Episode 4: Escape Plan Bravo

Végre itt a sorozat első évadának utolsóelőtti része, melyben Rhys és Fiona tovább kutatnak egy bizonyos dolog után egy bizonyos helyen. Segítséget kapnak valakitől, és mint minden Telltale-játékban, úgy itt is komoly döntéseket kell hoznunk. Aki felzárkózott, az az imént leírtak alapján is tudja, miről volt szó, aki meg nem, annak remélhetőleg semmit nem lőttem el!

Batman: Arkham Knight

A legújabb Batman: Arkham-játékot ismét a Rocksteady csapata alkothatta meg, ennek köszönhetően pedig megszületett a valaha készült legjobb akciókaland, amely a Denevéremberhez köthető. Amint ugyanis betöltjük a játékot, azonnal magával ragad minket az utolérhetetlen hangulat, és ahogy belevetjük magunkat a szó szerint zseniálisra sikerült történetbe, rögtön tudatosul bennünk, hogy a jövőben már csak a britek által készített folytatásokra vagyunk vevők. Minden túlzás nélkül kijelenthető ugyanis, hogy az Arkham Knight az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb sztoriját vonultatja fel a külső nézetes akciójátékok műfajából!

Egészen elképesztő, hogy a történet írói mennyi fordulatot tudtak belecsempészni a kellemesen elnyújtott sztoriba, ami köröket ver az utóbbi évek hasonló témában fogant filmjeire is, aminek hála soha nem tudhatjuk majd, hogy miként alakul egy küldetés kimenetele, vagy milyen irányban folytatódik tovább a cselekmény, így egyre nagyobb izgalmak és rejtélyek várnak ránk, és mikor már a végsőkig feszült minden idegszálunk, a nagy fináléban minden kitisztul előttünk. Nincs üresjárat, nincsenek unalmasabb és szürkébb részek, a színvonal folyamatosan magas, ezért a játék olyan hatást kelt, mint egy letehetetlen könyv.

Az eddigi legjobb és legösszetettebb Batman-játékról beszélünk, ami az első percekben magába szippant, és az utolsó percekig megdöbbentő, helyenként drámai fordulatokkal szegez minket a képernyő elé. Ha szeretted a korábbi epizódokat, akkor az Arkham Knight garantáltan számodra is életre szóló élményt nyújt majd minden tekintetben!

Until Dawn

Mitől igazán jó egy horrorjáték (vagy nevezzük divatos nevén túlélőjátéknak?)? Erre a kérdésre ahány ember, annyi válasz. Sokan esküsznek a Resident Evil-féle akciódúsabb, lövöldözős, belezős horrorra, mondván: „nincs jobb egy jó kis zombi-apokalipszisnél”. Mások azt vallják, hogy a jó horror a jól időzített ijesztgetésen múlik, azon, hogy képes-e a játék a frászt hozni az emberre. Megint mások szerint egyszerűen elég, ha kellően szürreális, rémálomszerű környezetet teremtünk sok sötét zuggal, ahonnan bármikor bármi ránk ugorhat. Tényleg sok vélemény létezik. Az enyém speciel az, hogy a jó horror lényege két dolgon múlik: a hangulaton, valamint azon, hogy mennyire tudjuk beleélni magunkat az adott történetbe. Nos, a Supermassive Games legújabb játéka, az Until Dawn nálam e tekintetben csillagos ötösre vizsgázott.

Persze lesznek, akik a klisés, filmekből lopott ötletekre épülő történet miatt húzni fogják a szájukat. Lesznek, akik a QTE-játékmenet miatt dobják el idő előtt a kontrollert, ahogyan tuti lesznek olyanok is, akik szerint nem is néz ki jól. De aki fogékony erre a stílusra, akinek az izgalmas jelenetek fontosabbak annál, hogy minden irányítás a kezében legyen, az ugyanolyan jól fog szórakozni vele, mint én tettem. A történetközpontú játékoknál mindig meg van kötve valamennyire a kezünk, de cserébe sokkal filmszerűbb élményben lehet részünk. Az Until Dawn nem szeretné megreformálni a túlélőhorror műfaját, csak épp használja azt. A lehető legjobb módon.

D4: Dark Dreams Don’t Die – Season One

A D4: Dark Dreams Don’t Die egy epizodikus formában megjelenő, képregényes grafikai stílussal megáldott akció-kalandjáték, mely egy bizarr gyilkossági ügy körül bonyolódik. A főhőse egy David nevű nyomozó, aki igen eredeti képességgel bír: ha megérint egy tárgyat, amihez bűneset kötődik, David visszautazik annak múltjába, hogy megoldhassa a rejtélyt. Élete legnagyobb ügye azonban még előtte áll: meg akarja akadályozni, hogy elhunyt neje, Peggy meghaljon a múltban, ezáltal visszahozva őt az életbe. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, David több ügyet is megold, a játékmenet pedig a Telltale Games alkotásait idézi. Hogy mikor érkezik a folytatás, arról sajnos egyelőre semmi hír.

Tales from the Borderlands – Episode 5: The Vault of the Traveler

Tavaly ősszel indult útjára a Telltale Games kalandjátéka, a Tales from the Borderlands, amely a Gearbox akciójátékainak univerzumát elevenítette fel. A játék a stúdió szokásainak megfelelően öt fejezetre bontva meséli el a maga történetét, ebből már az utolsó, ötödik felvonás sem várat tovább magára. Kalandunk természetesen továbbra is a Pandora nem túl barátságos bolygóján játszódik a Borderlands 2 eseményei után.

Life Is Strange – Episode 5: Polarized

A Life Is Strange hibái ellenére is pályázhat az év kalandjátéka címre, hiszen akik kipróbálták, szinte kivétel nélkül dicsérik. Az idő manipulálására képes tinilány, Max kalandjai ezzel véget értek, és bizony ennek a játéknak kötelező helye van mindenki polcán, aki a játékok szeretetéért képes félretenni az előítéleteit az epizodikus játékokkal kapcsolatban. Ebben a műfajban a Dontnod újat alkotott és legyőzte a Telltale eddigi monopóliumát. Emelem kalapom a Life Is Strange előtt. Egy kitűnő játék, amely a lassú kezdetei után nagyon komoly lábrakapással győzött.

Game of Thrones – Episode 6: The Ice Dragon

A Telltale Games kiváló kalandjátéka a fináléhoz érkezett a hatodik epizóddal, melynek címe The Ice Dragon. Ezzel végleg befejeződött Westeros elátkozott házának kacifántos története. Sorra vehetjük az eddigi epizódok nagy döntési helyzeteit, melyek bizony a fináléra is kihatással vannak.

Dreamfall Chapters – Book Four: Revelations

Több mint egy évvel az első epizód megjelenése után már azon kapkodjuk a fejünket, hogy itt a negyedik, amely ráadásul a legszebb a sorban. A Red Thread Games ráadásul Unity 5-re váltott, amely szebb grafikát, illetve stabilabb futást eredményez (bár ez utóbbiról azért nem vagyok teljesen meggyőzve, itt-ott előfordul azért fps drop). Mindenesetre a játék továbbra is egy igen impozáns és varázslatos világot tár elénk, és látszik, hogy a fejlesztők nem láblógatással töltötték az elmúlt hónapokat.

Injustice: Gods Among Us – Ultimate Edition

Végre én is kipróbáltam ezt a klasszikus verekedős játékot!

Manapság Dunát lehet rekeszteni a szuperhősös filmekkel és játékokkal, és úgy tűnik, hogy lassan a mennyiség a minőség rovására megy. Különösen videojátékok terén látunk kevés innovatív megoldást, elvégre sokat mondó tény, hogy egy LEGO-játék jobb szuperhősélményt tud nyújtani, mint egy kifejezetten a licenc köré épített filmadaptáció vagy képregényátirat. Időről időre persze felbukkan egy-egy gyöngyszem, és az Injustice: Gods Among Us pontosan ilyen darab volt. Verekedős játék a DC-univerzumban Supermannel, Batmannel, Jokerrel és még egy tucat másik karakterrel? Miért ne? Hasonló alkotások persze születtek már korábban is, egyik rosszabbra sikeredett, mint a másik, ám ezúttal az évtizedes gyalázaton átesett Mortal Kombat-játékot sikerrel felélesztő NetherRealm kapta a feladatot, amely könnyedén vett minden eléje gördülő akadályt. Mindehhez ráadásul már kibővített, teljesebb formátum is kapható.

Firewatch

A Firewatch egy remek alkotás, azonban az ebben a kategóriában kiemelkedőnek számító Life Is Strange vagy az Everybody's Gone to the Rapture dinamikájával és lehetőségeivel mégsem tudja felvenni a versenyt. Egy leheletnyi csibészséggel, jobban kidolgozott és nagyobb szabadságfokkal, a végkifejletre kiható döntésekkel korszakalkotó játék születhetett volna. A játéknak persze ettől függetlenül nincs szégyellnivalója, hiszen tisztesen helytáll szinte minden területen, de a forradalom ezúttal elmaradt.

The Walking Dead: Michonne – Episode 1: In Too Deep

A Telltale 2012-ben bankot robbantott, mind kreatív, mind anyagi értelemben: a The Walking Dead epizodikus feldolgozása egy olyan új stílust teremtett, amit imádott a világ. Igaz, a nagy fejlődés itt meg is állt, hiszen a kaliforniai stúdió ahhoz a recepthez azóta sem mert hozzányúlni, és sorozatban gyártják az ugyanarra a kaptafára épülő kalandokat. Ez néha remekül sült el, néha középszerű eredményhez vezetett, és bizony néha kritikán aluli következménye lett. A tempó pedig továbbra sem lassul, sőt jelenleg négy további évad van bejelentve (köztük egy Batman-sztori és egy Marvel-feldolgozás), és nagy titokban vélhetően továbbiakon is dolgoznak a stúdióban – és most egy váratlan miniszériát is kapunk.

Sajnos az ismerős panelek ezredszeri használata, a rém ellenszenves és/vagy felejthető karakterek egész hada, valamint a zavaróan rövid hossz miatt nem igazán működik a játék a gyakorlatban. Másfél óra alatt vége az egésznek, és még ennyi időbe sem sikerült egyetlen igazán emlékezetes jelenetet sem belegyömöszölni. Az életfontosságúnak beállított döntéseknek igazából nincs következménye, és az amúgy az eredeti karakterhez igen hű nihilizmus olyannyira rányomja bélyegét a játékra, hogy az egész fárasztóvá válik.

The Walking Dead: Michonne – Episode 2: Give No Shelter

A The Walking Dead: Michonne utolsó előtti fejezete, az Episode 2: Give No Shelter sztorijában az előző rész eseményeit követi. A címszereplő harcias amazonra ismételten számos komoly és bensőnket mardosó választás vár, élet és halál felett dönt az irányításunkkal, viszont ezúttal Michonne és társai is az életükért futnak, így nem lesz egyszerű dolgunk, ha minél kevesebb halállal szeretnénk szembesülni. A Telltale Games sajtóközleménye alapján a miniszéria harmadik és egyben befejező epizódja áprilisban mutatkozik be.

Undertale

Jómagam meglehetősen szigorúan kezelem azt a kérdést, hogy melyik független játék érdemli meg valóban a figyelmet, az Undertale azonban simán kiérdemli a zseniális jelzőt, mert a legegyedibb játék, amivel mostanság találkoztam, és végre egy olyan kaland, ami valóban bátor módon közelíti meg a retró RPG koncepciót. Mindezt telepakolja érzelemmel és gyermeteg bájjal, emellett pedig abszurd és végtelenül humoros, sokszor már nagyon troll módon – ezzel képes elérni azt, hogy a végigjátszás után is nyomot hagyjon bennünk, sőt mi több, kellemes emlékekkel tűzdelt űrt.

Uncharted 4: A Thief’s End

ELKÉPESZTŐ.

A Thief’s End is egy azonnal felismerhető Uncharted lett, benne van a DNS-ében minden, amitől annyira megszerettük ezt a sorozatot – csak egyszerűen mindent sokkal jobban csinál. Történetmesélése érett és mély lett, harcai (bár akad néhány FPS, ahol maga a lövöldözés jobb) rengeteget javultak, fejezetei pedig példátlanul sokfélék lettek, mind látványban, mind játékmenetben. Nem tökéletes játék az Uncharted 4 sem, talán még azt sem mondanám, hogy jobb lett, mint a The Last of Us, de szériájának egyértelmű csúcspontja, kinézetét tekintve platformtól függetlenül a legszebb videojáték, összességében pedig kihagyhatatlan alkotás. Olyan, amit kötelező tananyagként tennék minden fejlesztő elé. Olyan, amit évekig, évtizedekig fogunk pozitív példaként felidézni. Olyan, amiért megéri, sőt, ajánlott PS4-et venni.

Köszönjük, Naughty Dog.

Deponia: Doomsday

A Daedalic Entertainment utópisztikus, mégis mókás Deponia-trilógiája egy, a maga nemében egyedülálló, félig előzmény, félig folytatás epizóddal gazdagodott. Kicsit olyan, mint a Shrek negyedik része, amely egyfajta alternatív első résznek felel meg, de mégis továbbviszi a sorozatot. A Deponia: Doomsday nem hibátlan ugyan, sőt, gyakran nagyon is frusztráló, időnként pedig egyenesen idegtépő, gondos és jól eltalált megvalósítása folytán azonban mégis az utóbbi idők egyik legjobb és legviccesebb kalandjátéka, amely a stílus egykori nagyjainak nyomdokán halad. Aki esetleg nem ismeri az előző részeket, az is nyugodtan vágjon bele, maximum egy-két utalást és poént nem fog tudni hova tenni, ugyanakkor egy jó kis klasszikus kalanddal lehet gazdagabb. A magam részéről várom Rufus újabb eljövetelét, mert, valljuk be, antihős ide, egoista oda, azért mégiscsak ő az egyik legviccesebb balfék a játéktörténelemben!

Dreamfall Chapters – Book Five: Redux

Az epizódokra szabdalt Dreamfall Chapters története még 2012 novemberében indult egy Kickstarter-kampánnyal. Az adománygyűjtés gyors sikernek bizonyult, több mint 1,5 millió dollárt kalapoztak össze a játékra. Az első rész ezután 2014 októberében látta meg a napvilágot, majd a fináléra egészen mostanáig kellett várnunk. Zoe Castillo, Kian Alvane és Saga kalandjai ezzel végre véget érnek, azonban Stark és Arcadia emléke örökké megmarad, legalábbis egy újabb kaland kezdetéig, ha valaha is elkészül egy folytatás…

Batman – Episode 1: Realm of Shadows

Őszintén megmondva eléggé féltem a Telltale Games Batman-bejelentése után, mert a szememben a fejlesztők már jó ideje nem nyújtottak semmi maradandót. A Game of Thrones eléggé nyögvenyelős volt, a The Walking Dead második évada pedig szintén nem ért fel az elsőhöz. Ráadásul a grafikai hibák, a nevetségesnek tűnő karaktermozgások és az egyre több probléma komolyan megkérdőjelezte azt, hogy képes-e a csapat tempót váltani és ismét felvenni a ritmust.

Nos, immár megjelent a Batman – Episode 1: Realm of Shadows, mely egy öt fejezetből álló évad első része, és azt kell mondanom, hogy alaposan felcsigázták az érdeklődésemet a további fejezetek felé. Az alaptörténet szerint Bruce Wayne még igen csak az elején tart a Batman-korszakának, hiszen Gordon felügyelő még nem tudja hova tenni a hőst, így a rendőrség is lazán rálő, ha szembetalálkoznak vele.

Azonban a mostani kalandja során ismét visszaköszönt a múltja, és a felbukkanó új ellenfelek mellett a múlt árnyaival is kénytelen megküzdeni. Sajnos túl sok mindent nem árulhatok el a sztoriról, mert azzal lelőnék jó pár igen izgalmas csavart, szóval legyen elég annyi, hogy Wayne Harvey Dent polgármesteri választási kampányában segédkezik, és közben próbálja megfejteni, ki lopott el egy igen veszélyes vegyi anyagot a dokkokból. A döntés pedig, mint mindig, most is a mi kezünkben van!

The Walking Dead: Michonne – Episode 3: What We Deserve

Sajnos ennek a miniszériának nem szabadott volna ebben a formájában, ennyi tartalommal három epizódra bontva megjelennie – persze optimális esetben, kellő kidolgozottság, érdekes morális helyzetek, tényleg fontos választások mellett nem zavart volna ez a felépítés, de így, ilyen kidolgozottság mellett bizony elég pénzhajhász szaga van ennek. Nem gondolnám, hogy a stílussal van baj, abban viszont most már biztos vagyok, hogy a Telltale túl sok szérián dolgozik egyszerre, és egyszerűen nem bírják a tempót, amit a játékok minősége szenved meg.

Inside

Lehetetlen nem a Limbo alapján értékelni az Inside-ot, hiszen a fejlesztők kifejezett akarattal jelzik, hogy ugyanazon kaptafa alapján készült ez is. Ugyanarra a kaptafára épülnek a teljesítmények, ugyanúgy tölthetünk állást – a játékmenet hasonlóságai pedig ugye tagadhatatlanok. Az Inside azonban, ha talán nem is jobb, de mindenképpen szebb, játszhatóbb, polírozottabb és változatosabb alkotás lett elődjénél. A tömegesen a programra szórt 10 pontos értékeléseket kis túlzásnak érzem, elsősorban azért, mert rengeteg húzását a Limbo hat évvel ezelőtt már elsütötte. De ha az ember hagyja, hogy magával húzza a sokszor tényleg horrorisztikus hangulat, hagyja, hogy a befejező pillanatok sokkja elvarázsolja, tényleg nehéz tagadni, hogy az Inside igazi klasszikus.

Batman – Episode 2: Children of Arkham

A Children of Arkham folytatja a már megkezdett történetet, és mivel a Wayne család is nagyon fontos szerepet kap az egész alkotásban, így nem meglepő, hogy ezúttal a szülők gyilkosa, Joe Chill is megjelenik a fejezetben. Mellette persze a Pingvin és a Macskanő is újra felbukkannak, ám a legizgalmasabb pontnak mégis a Wayne család maffiás vonala tűnik!

Batman – Episode 3: New World Order

Az öt részes sorozat harmadik darabja ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző epizód befejeződött. Például sokat fogtok még találkozni a Pingvinnel és Harvey Denttel, míg Batman tovább folytatja a kutatást az előző rész címadói, az Arkham Gyermekei után.