Férfi szárny

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A homályból a sötétségbe
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Jelenlévők:
- Kyle Collins
- Két őr
- Hideg
- Ismeretlen
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A nap közepén, a szabadidőt megszakítva jött két őr Kyleért. Feltették rá a kéz és lábbilincseket, majd a vezető szárat. Alapvetően nem szoktak ilyet tenni vele még akkor sem, ha látogatója van vagy kihallgatásra viszik. Csak átszállítás idejére korlátozzák ennyire a szabad mozgását. Most azonban ez elő sem fordulhat, hiszen nem kapja meg a meleg ruházatot. A két őr egy szerviz lépcsőházba kíséri, ami a tetőre vezet. A legutolsó ajtót kinyitják Kyle előtt és kitaszítják a hidegbe. A hó vagy harminc centi mély, pedig reggel takarították. A hideg szó szerint kézzel tapintható minden lélegzetvétel után, miközben a szél metszően fütyüli körül a szigetet. Kyle egy vörös téli ruhákba jól felöltözött férfit pillant meg magától néhány méterre. A férfi lassan megfordul. Átlagos magasságú, rövid körszakállas férfi, vékony lencsés Ray ban napszemüvegben és széles mosollyal az arcán.
- Kyle...ezek mi tettek magával. - elnéz a férfi mellett és az őrök felé kiabál. - Engedjék már el a fiatalembert. Mármint oldozzák el, ha nem mozog megfagy. - Azzal a két őr közül az egyik kilép a tetőre és sietős mozdulatokkal leveszi Kyle bilincseit. - Így már jobb. - Azzal az őr visszalép a szélvédett helyiségbe. - Nos Kyle, mit tenne meg a szabadságáért?

A sitten nem igazán volt időérzekém. Azt tudtam, hogy telnek a napok, de azt nem , hogy hányadika van. Csak azt tudtam, hogy össze folynak a napjaim a négy fal között. Hiába voltak szabadidők, azok se voltak érdekesek. Idebent próbáltam senkit se megtámadni, és vissza fogni magam. A napjaim ismétlődtek, mint amikor meg akad a bakeliten a tű.
Bár ez a mai nap most más lett. Nem tudom, hogy hány órafele, de két őr jött oda hozzám, bilincsekkel és vezetővel. Elégé tarthattak tőlem, ha még vezetőt is rám aggatják. Gondoltam kis gúnyosan meg kérdem tőlük, hogy mi van.
-Mi van srácok? Megyünk valahova?
De választ nem kaptam, csak tessékelést, hogy menjek. Furcsa volt, hogy egy lépcsőházba kísérnek, az alap rabruhámban, és nem adnak semmi mást, mondjuk egy kabátot. Teljesen a tetőre kísérnek fel. Egy szó nélkül ki taszítanak a hóba, ők meg az ajtóban maradnak. Jó volt úgy mond a szabadban lenni, de az időjárás már nem tetszett annyira, hó mindenhol, és hideg is volt. A bilincsek elégé le korlátozták a mozgásom, hogy tegyek valamit a fázás ellen. Ahogy szét néztem egy fazont láttam, enyhén mikulásra emlékezettő öltözékben. Valami nagy fejes lehet, ha eltudta ezt a kis kirándulást intézni. Érdekes egy fazonnak tűnt miután megszólalt. Ja most már tuti, hogy valami nagy fejes ha még azt is el tudta érni, hogy le vegyék rólam a bilincseket.
-Köszönöm.
A következő mondata igen csak fel keltette a figyelmem.
-Ezt, hogy érti?

Az idő egyre inkább kezdett kellemetlenné válni. Hiába állt tőlem pár méterre a piros kabátos, a szél már akkora volt, hogy nehezen lehetett hallani a szavait. Szinte csontig hatolt a hideg a szél miatt. Nagyon untam már az idekint létett. Igaz tett egy érdekes ajánlatnak tekinthető kérdést, de többet szerettem volna tudni. "Mit tennék meg a szabadságért??" Igen jó kérdés, de úgy gondolom, hogy törvényes, törvénytelen dolog ami a hasznomra is válhat akkor, had szóljon. De ha valami ami inkább haszontalan számomra inkább passzolni kéne. Lehet, hogy észre vette, hogy el gondolkodtam a kérdésén, vagy már kezdet ő is fázni a kabátjától függetlenül. Ő "Santa Claus", és szerencsém van. Amiket persze feltételekhez köt. Rendben, gondoltam magamba.
-Oké Miki, mesélj miről lenne szó.?
Kicsit közelebb mentem pár lépéssel, de közben figyeltem az öröket is. Még midig furcsálltam, hogy nem jönnek ki, lehet, hogy csak az idő miatt, vagy tudnak valamit a tagról amit én nem. Amire gondolni tudtam, hogy biztos erős, és befolyásos alak, ha így beszél. 
-Milyen melóról lenne szó?

A hidegben, a csontig hatoló szélben, a rossz hallási körülményekben nem csoda, ha le van tompulva az érzékei az embernek. Meg talán a bezártság is rá tett. De amikor közelebb akartam menni a fickóhoz, hogy jobban halljam, a hóból két álcázott őr ugrott elő, mind ketten egyből fegyvert szegeztek rám. Fel emeltem a kezem és mosolyogtam. Hát ezért nem kellenek az örök, nem kockáztat a pasas. Ez az óvatosság, a meg szervezés, elégé oda figyeltek a dolgokra. A fickó szövege is érdekes.
-Vettem észre, a kis idegeskedők. Nyugi srácok.
Egy lépést hátra tettem.
-Rendben van, ha ezzel ki juttat innen akkor benne vagyok.
Kormánynak dolgozni mi? vajon a shieldnél mit szolnak hozzá. Azt hittem pikkelnek rám, és nem hagynak ilyen lehetőséget.

Az idő egyre rosszabbra fordult, vagy már kezdtem elérni a határaimat. De az tény, hogy minden egyes perc amit idekint kellet töltenem a hóban egyre jobban elviselhetetlenebbé vált. Az ahogy éreztem, hogy a hideg szép lassan mirelitet csinál belőlem. Már alig éreztem az újaimat. Hát a mikulás gondolhatott volna erre is, mikor ide rendezte az állás interjúját. De az ajánlata a követelményekkel együtt is érdekesnek ígérkezett. Jenna meg szerintem azt se tudja, hogy hol vagyok. Szóval neki nem is nagyon tűnne fel ez az egész. 
-Rendben van. De nekem is vannak feltételeim. A maszkom, és egy új felszerelés.
A család, és az úgy nevezett ismerősök a múlté, most ez van. A meló jól hangzik, így nincs mit tenni, ha ezzel ki jutok a börtönből akkor rajta. Remélem lassan megyünk a tetőről mert már nagyon pocsék itt lenni.
-Mikor kezdjük?