Marli

Név: Marli
Becenév: -
Nem: lány
Faj: Démon
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: Pokol
Kor: 5
Család:
Apja: nem tudni pontosan
Anya: Alena (Shadow)
Foglalkozás: -
Testmagassága: 108 cm
Testsúlya: 18 kg
Szeme színe: vörös
Haja színe: világos barna
Bőre színe: kaukázus
Különleges ismertetőjel: homlokán két kisebb és a fejtető két oldalán akár anyjának két kicsit nagyobb, de a haja még takarja. Kis démon farok
Repülési sebesség: 0
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges



Csupán egy gyermek, olyan akár a többi kis démon... Még sokat nem fog fel a világból, de ahhoz épp eleget, hogy tudja, az anyjával van, aki vigyáz rá, szeretgeti, tanítgatja... Nem tud arról mi volt az anyja, vagy épp most mi, de ez talán nem is érdekel egy ilyen fiatal gyermeket.

Képességei:
- Növény manipulálás
- Démon szarvak, démon farok

Név: Marli
Lakás/Létesítmény: -
Foglalkozás: -
Munkahely: -
Eszközök: -
Felszerelés/fegyverek: -

Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely: Pokol
Ismertebb szövetséges: Alena(Shadow) - Édesanyja
Ismertebb ellenség: -

"A szabad élet csak illúzió..."

Hosszú évek teltek el azóta, hogy Thorhalla úrnő elhozott magával az iskolába, ahol mutánsok tanultak, rejtőztek, élték az életüket biztonságban. Én is egy lettem közölük, legalábbis azok közül, akik már korábban is bent laktak. Nehéz volt. Sokszor éreztem magam egyedül, nagyon másnak láttam magam, mint ők. Elég volt a tükörbe néznem és azt láttam, hogy én nem olyan vagyok, mint ők. Hallgattam erről, mert akik körül vettek azt éreztették velem, hogy egy vagyok közölük és ahogy telt az idő ezt elhittem én is, de mélyen legbelül megmaradt az, hogy más vagyok, s éreztem, valami köteléket, ami máshova köt. Édesanyám eltűnt, de hogy meghalt, vagy csak máshol van azt senki se tudta, vagy csak senki se akarta elmondani. Árva lettem, legalábbis a szó azon értelmében, hogy itt nem volt senkim, akivel vérrokonságom lett volna. Az iskolában élők lettek a családom, akikkel együtt sírtunk és nevettünk, akikkel együtt éltük meg az élet nehézségeit. A szoba ahol laktam, inkább egy kertre emlékeztetett mindig is, hiszen növények beleptek mindent, s abból voltak a bútorok is. Az erő, mely átjárt teremtette meg a környezetem s óvott védelmezőn éjszaka, mikor aludtam.
Azonban, amitől kellett volna attól nem tudott senki se megvédeni, hisz mikor lehunytam a szemeim rémálmok gyötörtek egyre gyakrabban, ahogy egyre idősebb lettem. Kezdetben senkinek se beszéltem erről, nem akartam ebbe bevonni senkit se, de egy idő után muszáj volt, mert már eléggé látszottak a kimerültség jelei.
A helyzetet súlyosbítja, hogy nyáron egy levelet kapok. Elsőre szokványosnak tűnik, de aztán ahogy egyedül maradok és nézegetem a betűk megváltoznak, s olyan nyelven van, amit ösztönösen értek, felismerek. Démon nyelv. Az üzenet egyszerű. Egy hely és egy időpont, amiről érzem, hogy ha ellenállok, akkor nagy bajt hozok magamra és lehet másokra is. A levél ráadásul tartalmaz még eg dolgot, ami megtiltja, hogy beszéljek róla, ráadásul úgy fest, hogy senki más nem lát rajta mást, mint egy egyszerű levelet.
Az időpont késő őszre mutatott, s ahogy közeledett az idő egyre nagyobb fájdalmat éreztem a bal vállamba, s egy jel rajzolódott ki ami meg is rémített. Mikor eljött a nap, akkor felöltöztem és hátra hagyva mindent kiszöktem az iskolából. A találkozó helye nem volt messze, de sietnem kellett. Veszély minden bizonnyal éberen figyelt, de bármennyire is gyorsan jelzett, ma ez lassú volt. Mikor elértem a pontot  eltűntem a világból Október 31-én 23:59 perckor.

A következő emlékem, hogy becsapódok egy forró sivatag homokjába. Próbálok felkelni és kikecmeregni a kis kráterből amit becsapódásommal okoztam. Furcsa, de nem szenvedtem komolyabb sérüléseket. Ez volt az egyetlen jó hír talán, hiszen egyedül voltam a sivatag közepén, legalábbis így hittem elsőre. A következő pillanatban indák csaptak ki a talajból, végtagjaimra nyakara tekeredve, s visszarántottak a homokba szorosan lefeszítve, fojtogatva, míg eszméletem nem vesztettem.
A következő emlékem, hogy bent fekszik egy növényekkel borított épületben, s fájnak a tagjaim. Forráshoz elmásztam amit láttam, s végig néztem a tükörképemen és magamon. Testem teli zúzódásokkal, s nyakamon egy fém nyak pánt, amit ahogy tapogatok nem érzem hol csatlakozik össze, mintha egyszerűen a nyakamra öntötték volna.
-Hát itt vagy... - hangzott fel egy hang, majd egy lánc jelent meg a fém nyakörvtől a patás alak kezéhez, amit megrántott erősen.
-Gyenge.. Nagyon gyenge. Látszik hogy csak részben olyan, mint mi.
-Attól még közénk való és nem csak egy szolga. Bánj vele ennek megfelelően.
-Ezt majd én megítélem... Apám. Az anyja se volt más.. Ő se lesz.. .
Figyeltem a két beszélgető patás lényt, s míg nem rám figyeltek a növényzettel lendültem támadásba, mire kínzó fájdalom hasított a testembe.
-Szánalmas... - sziszegte a fiatalabb majd elengedte a láncot, s ott hagyott. Az idősebb feloldotta a büntetésem, s felemelt a talajról.
-Gyere gyermek - mondta nyugodt hangon, majd odébb vitt, s ellátta a sebeimet.
Megtudtam néhány dolgot a szüleimről, hogy mi is történt. Nem voltam ide való, és ráadásul erőben is messze elmaradtam a többiektől, a korom béliektől Nem éreztem otthonomnak ezt a világot, pedig ez volt az otthonom ténylegesen. Csak egy szolga voltam, szabadság reménye nélkül.
Ahogy teltek a napok, a hetek, sokszor szereztem sok sebet, nem volt könnyű az élet. Neveltek, képeztek, tanítottak, bár inkább csak Patás azaz nagyapám, mert saját apám főleg csak belém rúgott. Éreztem ahogy rám nézett, hogy nem elégedett azzal amit lát. Ahogy teltek a hónapok úgy erősödtem, edzettem, tanultam harcolni, védekezni a képességemmel, mikor épp nem kellett kiszolgálnom apámat, s tennem azt amit a többi rabszolgának, azonban ami a többi szolgánál elfogadott szint volt nálam nem. Megalázott mindig, kis hibák tán is komolyabb büntetést kaptam. Nagyapámat kérdeztem miért nem avatkozik közbe, ha nem ért ezzel egyet, de a válasza egyszerű volt: A fia alá tartoztam és ő döntött a sorsom felől, ha tetszik másoknak ha nem, és az én sorsom az, hogy a harcosa legyek, mert arra volt szüksége, de sokszor elhangzott, hogy lehet elad, hogy valaki az örömét lelje velem az ágyában. Teltek az évek, bőröm színe zöld és vörös volt, melyen lángok futottak keresztül, ha épp olyan volt a hangulatom, vagy csak narancsosan izzottak a tetoválások, míg lángra nem kaptak.
Megváltoztam, felnőttem, s erősebb harcos lettem. Nem voltam még 10 éves, mikor elhagytam a világot, és most már 16 vagyok. Testileg is erősebb lettem, izmosabb, s képességemet is jobban uralom. Növényekkel képes vagyok elkapni másokat, de akár ölni is, ha arra kerül a sor, emellett környezetem kialakítása is megy, legyen szó pajzsról, amit magam elé emelhetek indákból, vagy pihenőhelyről, amiben álomra hajthatom a fejem. Bár még sok művelethez szükséges, hogy fizikailag érintkezzek a növénnyel, vagy a talajjal amiben van. Bár ez nem okoz problémát, mert nem hordhatok túl sok ruhát. Mindössze egy elől hátul lelógó ágyék takaró, egy rongy, mely melleim takarja és némileg hátul hátamat egy szűk sávban, egy boka karika, s a nyakörv, mely nyakamon éktelenkedik, míg itt vagyok, azonban ez megváltozik, ahogy egy beszélgetést kihallgattam. Visszaküldenek az emberek síkjára. Patás nem sokkal később közölte velem, hogy egyenlőre visszatérhetek a fenti életemhez, hat év elteltével, de a szabadságom csupán illúzió, engedelmeskednem kell, ha utasítanak. Ezzel engedett utamra nagyapám, miután a nyakörv lekerült rólam.

Egy villanás, kíséretében jelentem meg ott ahol eltűntem, egy kiégett placcot hagyva ott ahol megérkeztem. Csupán percek teltek el itt ezen a síkon, míg én éveket öregedtem. Izzó kék szemeimmel néztem az iskola felé, miközben a sötétben végig izzottak testemen a tetoválások, majd hunytak ki, miközben megborzongtam a hideg
éjszakában, mivel a lenge ruházatom, mely a melegben elég volt az kevés volt ide. Nem volt túlzottan sok időm nézelődni, mert hamar körül vettek az ARMORtól, majd elvittek onnét, hiába mondtam, hogy oda tartozom, ez úgy festett, hogy nem érdekelte őket. Amint megérkeztünk a központba egy kihallgatóba vittek. Nem álltam ellen, miért is tettem volna, hiszen nem követtem el semmi rosszat azon kívül, hogy ugye kiszöktem az iskolából. Elmondtam, hogy ki vagyok és azt is, hogy az iskola tagja vagyok, de jó ideig nem úgy tűnt, hogy hittek nekem, hiába soroltam el a tanári kart oda-vissza. A Démonsíkon történtekről azonban nem beszéltem, nem éreztem úgy, hogy az rájuk tartozna, legalábbis részletesen nem. Mikor végre megjött Emma Frost, akkor neki is elmondtam, hogy ki vagyok, bár fölösleges volt, hiszen belém látott, s többet is láthatott, mint amit meg akartam volna osztani vele, de végül igazolta, hogy az vagyok akinek mondom magam, s visszavitt az iskolába.
-Nem kényszer, hogy beszélj róla, de sok kérdés fog felmerülni, hogyan idősödtél ennyit alig negyed óra alatt.
-Tudom Miss Frost, csak azt nem, hogy mit válaszoljak ezekre a kérdésekre – mondtam csendesen a haza út alatt, miközben az ablakról visszaverődő tükörképemre néztem, s bár nem volt ott, de mégis szinte láttam, s éreztem a nyakamon a szolgaságom jelét.

Az iskolába való visszatérés után sok kérdés várt megválaszolásra, és voltak nehéz dolgok is. Voltak titkaim, volt amiről nem akartam, hogy azok akik nem látnak bele a fejembe, azok ne tudjanak róla, hogy ne aggódjanak miattam. Végülis maradhattam, talán miss Frost meggyőzte a többieket, hogy nem jelentek veszélyt, legalábbis rájuk nem. Ezután jött egy másik probléma. Eddig is voltak itt ruháim, mert hát minden e világi leányzó jól... legalábbis jobban fel volt öltözve, mint ami nekem volt odalent és ezt az itteni klíma is indokolta azért. Emiatt kellett néhány ruha, amit hordhattam, mikor épp nem a szobámban voltam. A szobám hamar megváltozott, nagyon hamar, hiszen a növényekből új berendezések lettek, s inkább egy kertre emlékeztetett, mint szobára, másoknak, de számomra ez volt az a hely, ahol biztonságban éreztem magam, és gyakorolhattam is.
Az ünnepeket jó részt egyedül töltöttem egy kényelmes indákból álló ágyon a plafonhoz közel, vagy épp lent heverésztem a növényekből álló szőnyegen, s olvasgattam, tanultam. Volt mit, hiszen 6 év esett ki és sok dolog bepótlása csak fejfájást okozott semmi mást. Egyre többször gondolkoztam el, hogy lehet ki kéne mennem és járni egyet erdőben, vagy elmenni a városba, hogy ne csak itt legyek ezen a helyen, hanem tegyek valami mást is.
Néha keresgélek a neten, hogy találjak új, érdekes dolgokat, vagy épp valami eseményt.

Képességek:
1, Démon külső
Magasság: 150 cm
Testsúly: 40 kg
Kor 16 év (10 Földön, 6 Démoni síkon ami a földön csak percek voltak)

Zöldes vöröses bőr; hosszú fekete haj; démon szarvak és farok; izzásra képes démoni tetoválások (nem éget, nem melegszik); cián kéken izzó szemek.



2, Növény manipulálás.
Indákat képes növeszteni talajból és azokat formálni, irányítani, de egyenlőre még kapcsolatban kell lennie a talajjal amiből növeszti őket.
Fegyverként: Jelen képességével képes elfogni/lefoni áldozatát, fojtogatni, ártalmatlanná tenni, esetleg csapkodni.
Védelem: képes maga elé pajzsot emelni indákból, mely ellen áll a több közelharci nem vágó fegyvernek, több természeti elemnek. (ez módosulhat, ha az indák valamit közre fonnak, ami erősíti a védelmet)
Környezet kialakítás: Képes indákból egyszerűbb bútorokat (fekhely, ülő alkalmatosság, stb) és „menedéket”(tető, falak indákból mely odaként némileg védheti az időjárással szembe)

3, Növény világ csodái – „Alvó” képesség, még nem képes előhívni
Képes a növények egyes tulajdonságait felhasználni, irányítani, hasznára fordítani.
Természetes mérgeket, orvosságokat termeltetni a növényekkel, amiket felhasználhat. Tüskéket növesztetni az általa manipulált növényekkel, melyek nem csak szúrósak lehetnek, de akár mérget is tartalmazhatnak, a csak kellemetlen érzést okozótól a bénultságon át a halálos mérgekig, de képes fájdalom csillapításra alkalmas nedveket is termeltetni, esetleg gyógyhatásuakat is.
(Eme képességet nem tudni hogy mikor, mi és milyen szinten „ébreszti fel”, de jó eséllyel több kaland alatt hosszabb idő elteltével, ahogy idősödik. Lényegében ez csak a 3. démoni képesség terve csupán.)

Szia!

A bővítés elfogadva, a képességek is majdnem teljesen rendben vannak.
Egy dologba kötök csak bele, ez pedig a növény manipulálás védelem része. Azt írtad, hogy az indákból emelt pajzs véd a vágófegyverektől, sőt a lőfegyverektől is. A képességed a növények mozgatása, nem tudod megváltoztatni azok szerkezetét, keménységét. Ebből adódóan egy indapajzs éppen annyira véd, mintha egyszerű indák lógnának előtted, esetleg egy nagyobb, sűrűbb kötegben, ha úgy irányítod őket. Az egyszerű indák pedig se nem állnak ellen a vágóeszközöknek (pl. machete), se nem golyóállóak. Előfordulhat, hogy kicsit lassítják, visszafogják ugyan a támadást, de hosszú távon egy karddal könnyen átvághatóak az indák, a pisztolygolyók pedig valószínűleg áthatolnak rajta (bár tény, hogy az indaburok miatt nem lehet túl könnyű célozni).

Ezt javítsd, a többi pedig elfogadva!

A korábban megbeszéltekalapján javítva