Heiwanna Miin Klodov

Név: Heiwanna Miin Klodov
Használt név: Miin
Faj: Makluans (idegen)
Nem: Nőstény
Jellem: Nyugodt, békés, eléggé diplomatikus, de azért nem a végtelenségig.
Születési helye és idő: Kakaranthara ME 728
Kor: 130 év (emberi mérce szerint olyan 18-21 év kor közöttinek felelhet meg)
Család: Nem tudni, hogy szülei élnek e még. Nincs testvére akiről tudna.
Egészségi állapot/betegségek:

Foglalkozás: Író/Szállító/kereskedő/csempész

Szakértelmek:
- Túlélési képzés.
- Alap önvédelem
- Történelem
- Filozófia
- Természet tudományok
- Antropológia
- Diplomácia

- Teherhajó pilóta
- Közös nyelv használata haladó szinten

Képesség:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

Külső és kép a karakterről:
Humanoid: 170cm 60kg(ebben az alakban van elvegyüléshez)


Humanoid Sárkány: magasság:180cm; szárny fesztáv: 4m; 80kg;


Igazi forma: marmagasság: 3m; test hossz (orrtól farok végig): 12m (2m,4m,6m); szárny fesztáv: 16m; 3t;


- Egy Kalandor története a régmúltról -

„Réges régen egy messzi messzi Galaxisban” felcsendül az ismerős zene a háttérben „köhöm... nem, nem az a galaxis, de kösz fiúk, majd később” a zenészek szomorúan elkullognak. „Na szóval, hol is voltunk... áhh,,, Kakaranthara egyik városában, ha épp nem a legnagyobban... Furcsa visszatekinteni, számomra nem tűnik olyan távolinak, de mégis több mint hétszáz év telt el, mióta minden elkezdődött”

Kakaranthara 728 évvel korábban

Egy átlagos nap lehetett a többségnek, csak nem a bolygó egyik nemesi diplomata családjának, akik egy új jövevényre vártak. Napok teltek el, de nem akart megszületni gyermek, kire annyira vártak, majd egyik nap már sírás verte fel a ház népét, ezzel mindenki tudtára adva, hogy igenis itt van a törékeny kis teremtmény. Kisebb volt, mint kilett volna, gyengébb is, de szülei számára tökéletes.
Semmi se jött könnyen a legfiatalabb Klodov számára. Sokszor gyűrték le a betegségek, és nem egyszer tűnt úgy, hogy nem fogja megérni, a nagykorúságot se. Azonban a küzdeni akarás megtette a hatását, mert azt tudott Miin. Minden karmával kapaszkodott az életbe, és ahogy teltek az évek, ez egy kicsit se fakult. Bár nagy volt az elvárás és testi gyengesége miatt sok pofont kapott kortársaitól, de ennek ellenére küzdött tovább.
Az évek ahogy teltek a Miin egymás után járta az iskolákat, hogy azt erősítse jobban, amiben képes volt versenyre kelni másokkal, az pedig a tudása volt annak ellenére, hogy az évekkel együtt egyre jobban kezdett megerősödni, bár testileg elmaradt társaitól, ahogy fajának több képességére se volt képes, azonban tudása ebben ellensúlyozta.
Ezek mellett gyakran utazott szüleivel is, hogy megismerjen más népeket, és azt, hogy hogyan is kell viselkednie, mint a család diplomatáinak következő generációja, bár a fiatal Klodov szíve teljesen másra vágyott, nem arra, hogy ékes szólással és nyugodt higgadt viselkedéssel kezelje a kényes ügyeket, hanem arra, hogy csatangolhasson szerte a galaxisban, népeket ismerhessen meg, figyelhesse, hogyan élik életüket. És még kevésbé vágyott arra, hogy ha betölti a kort, akkor egy másik nemesi család gyermekének párja legyen.
Ebből adódóan tanulmányai közé is bekerültek másabb képzések is, amik lazábban kapcsolódtak ugyan a diplomáciához is, de mégis jobban az adott fajokkal, népekkel foglalkozott. Emellett önvédelmit is tanult, hogy képes legyen megvédeni magát és ezzel is erősödni.
Az évek csak úgy repültek, ahogy belemélyedt a tudományokban, egészen addig, míg be n töltötte a százéves kort. Ekkor jött egy nagy pofon számára, amit egy kicsit nehezen tudott megemészteni: Ekkor találkozott azzal akit már majdnem születése uta neki szántak. Miin próbált jó képet vágni az illem kedvéért az eléggé elkényeztetett csak a rangjával hencegni tudó buta ifjú nemeshez, aki nemes egyszerűen közölte vele, hogy szoktassa magát a gondolathoz, hogy csak azért lesz, hogy őfenségét kiszolgálja, semmi másra.
A nagy találkozás és jelenet után Klodov házaspár kikérte lányuk véleményét a megnyerő, erős nemes úrfiról, persze anélkül, hogy tudták volna, hogy mi történt.
Miin kifejtette az elég negatív véleményét a jövendőbelijéről, és hogy ő nem megy hozzá egy ilyen bunkóhoz, természetesen a sajátos stílusában szépen körül írva, de eléggé nyomatékosan, és félreérthetetlenül. Szülei persze diplomatákhoz méltón próbálták kezelni a helyzetet a pozitívumokat hangsúlyozva és hogy még megváltozhat, éretebbé válhat a hátralévő évek alatt, de eléggé kevés sikerrel. A házasság fontos volt a két családnak, és ezzel Miin tisztában volt, de azzal is, hogy nem akarja elnyomva leélni az életét, egy olyan mellett akit képtelen lenne szeretni. Épp ezért kereste a lehetőséget, hogy hogyan tudná elkerülni a dolgot. Sokat utazott, véletlen akkor mikor leendő párja meg akarta látogatni, amit sikerült is elkerülnie húsz éven keresztül, de aztán jó eséllyel a másik család nyomására szülei úgy szervezték meg a találkozást titokban, hogy Miin nem tudott róla és már az fogadta otthon, hogy ott van az úrfi és a családja.
Miin elővette a legjobb modorát annak ellenére, hogy majd szétvetette a méreg, hogy saját szülei csalták így „csapdába”. Tudta mire megy ki a játék és ezért is akarta elkerülni minden áron, de már nem tudta. Nemesi sarj ként előbb a hivatalos leány kérés kellett, hiába volt elígérve már a keze réges-régen, de az úrfinak és családjának is tartania kellett ehhez magát, és kitűzni utána az esküvő napját is közösen, majd bejelenteni a nyílvánosság előtt. Persze  az ifjú nemes már nyeregbe érezte magát, hogy meg szerezte hivatalosan is egy bár az átlagnál kisebb, de jól kinéző szintén nemes családból származó leányzó kezét, akit könnyebben utasíthat maga alá. Épp ezért nem igazán akart várni tovább és még abban az évben megejteni a dolgot. Azonban Heiwanna válasza keresztül húzta a terveit. A fiatal Klodov hosszabb érvelésben kifejtette, hogy nagykorúsága előtt nem kíván a házasságot kötni, ami egy évtized múlva következik be, és addig kéri Jegyese és családjának türelmét, emellett, hogy addig befejezi a tanulmányait is.
Az úrfi szülei bele mentek, ahogy Miin szülei is, így nem volt választása az úrfinak se, aki már az ágyában akarta volna látni a fiatal leányzót és ennek hangot is adott, mikor kettesben maradt Miinnel, hogy ezért még megfizet keményen, hogy így megalázva az ő szavával szembe mert menni Heiwanna.
Miin ráhagyta a dolgot, mert volt valami amiről ekkor még senki se tudott, még saját családja se. Egy kiút a helyzetből, ami egy expedíció volt. Csak évek múlva ált elő ezzel, és akkor is csak egy pár évesről beszélt, ami az előtt végetér, hogy hozzá kéne mennie a Jegyeséhez, bár tisztában volt azzal, hogy szülei tudják jól, hogy Miin nem fog visszatérni az esküvőre.
Az esküvő előtt két évvel, az indulás előtti hónapban Miin elbúcsúzott szüleitől, és elhagyta a bolygót, álcázva magát, hogy más ne kövesse, majd azzal hunyta le a szemeit, hogy ő győzött, mert nem lesz azé, aki meg se érdemli.

„Vannak dolgok, amikre jobb nem is emlékezni, és jobb ha senki se tudja meg... Ilyen az is, hogy honnan származom, és ki is voltam... jobb lesz mindenkinek...”

- 2 éves bővítés -

Repül az idő, bár ez attól is függ, hogy mit is csinálunk. Bár ha jobban megnézem sokat merengeni rég volt ennyi időm. Már két év eltelt azóta, hogy szó szerint bezuhantunk eme világba és megindult az új fejezete az életünknek.
Három felé indultunk meg és még azon belül gondolom ki-ki ment a saját útján tovább amit választott magának megfontoltan, vagy épp közel se úgy.
Számomra az út a Köztársaságba vezetett elsőre, ahol befészkeltem magam hosszabb időre az irattárakba. Tanultam, feljegyeztem dolgokat, írogattam az elméleteimet miért van itt ennyi faj, ami jócskán több, mint ami elvárható is lenne. Ezekről némileg egyeztettem a helyi ezzel foglalkozó tudósokkal/kutatókkal, majd kiadtam ezeket, hogy mi az én néző pontom. A kezdeti pozitív jelek ellenére nem éreztem nagyon azt, hogy előrébb jutnék, ráadásul bár voltak érdeklődők, de nem igazán lettek kelendőek az alkotásaim, ami azért nem is lepett meg túlzottan. Próbálkoztam még néhány mű erejéig beszéd, beszéd művészeti könyvekkel, hang anyagokkal, de végül ez is csak egyre jobban arra ment, hogy hát nem nagyon érdekel senkit. Az idő pedig egyre jobban telt, már hetek, hónapok mentek el az érkezésünk óta, és én csak még mindig ugyan ott voltam Coruscant-on, ahol a Jedi templom és a Szenátus is volt. Igaz nem panaszkodhatok, mert ennek köszönhetően eltudtam látogatni a Jedi templomba, beszélni a Mesterekkel, és egyszer a tanács elé is járulhattam. Érdekes élmény volt, beszélgetni a tanaikról, világ nézetükről. Bár az államforma igen más volt, mint amire emlékeztem, bár erről is voltak ismereteim korábban, de az amiben a Jedik hittek, legalábbis a békés rész már annyira nem. Úgy éreztem, hogy a saját fajom is inkább ilyen békés lehetett, ez a kerüljük el a harcot, ha el lehet elvvel. Talán ezért is lettem ilyen, aki inkább szereti beszéddel megpróbálni megoldani a helyzeteket. Ezek után olyan meghívást is kaptam amit nem hiszem, hogy sokan kapnának: Személyesen a főkancellártól. Kis segítséggel szereztem be elegánsabb ruhákat, mert hát akárhogy mégse jelenhettem meg egy vezető előtt, bár igaz, hogy a Jedi tanács előtt is eléggé normálisan felöltözve voltam.
Maga a beszélgetés eléggé egy oldalú volt, hiszen nem tudtam sokat mesélni magamról, csak a tudásomat használhattam, ami így is elég volt ahhoz, hogy részemről ne sok hallgatás legyen, hanem párbeszéd féle. Teljesen olyan személynek tűnt mint aki szívén viseli a Köztársaság lakóinak a sorsát, és nem is akar visszaélni a hatalommal amit nekik köszönhet. Kaptam némi kedves gesztust arra is, hogy némileg támogatva lesz az utam is.
Eme találkozó után ismét teltek csak a hetek, addig míg már féléve voltam Coruscanton. Nem tudom azt mondani, hogy rosszul éltem itt, mert némi pénz jött aminek hála eléldegéltem, de ahhoz kevés volt, hogy világot láthassak.
Épp ezért az űrkikötőben keresgéltem munkát, majd álltam be egy kereskedőhöz rakodónak, hogy eljussak más bolygókra is. Nem volt annyira megterhelő a feladat, és ennek hála tapasztalatokat szerezhettem, más fajokat látattam, megfigyelhettem. Eme utazásoknak hála csak gyűltek a jegyzetek, a tapasztalataimról, majd kiadtam egy kis művet: A csillagköd fajai egy messziről érkezett kalandor szemével. Nem adtam neki túl nagy esélyt, hogy ez is egy minimálisnál többet is hozna és jó részt erre nem is utalt semmi. Ráadásul ezek ezek mellett a pénzem is egyre jobban megfogyatkozott. Nem volt egy könnyű időszak, de végül az segített át rajta, hogy kemény döntéseket hoztam.

Munkát kerestem, de most már nem csak ilyen alkalmi utazgatásokra, hanem kicsit tartósabbat. Ez nem ment túl könnyen míg nem akadtam egy fiatal Cathar kereskedőre, Tyrr Tin-re aki bár a Hutt űrből származott elég sokat volt itt a Köztársasági területeken és szállított ezt azt, volt, hogy a Birodalomnak is. Ez magával hordozta azt, hogy elég sok helyre eljuthattam és gyűjthettem alapanyagokat a következő írásomhoz, de meg volt az árny oldala is. Nem volt pénzem, hogy eltartsam magam, sőt a bejövő pénz arra is csak éppen elégséges volt, hogy a szállásom fizethessem belőle Coruscanton. Ennek fényében kellett egy hely, ahol alhatok és még kajám is jobban lesz mint most. Egy ideig azonban ment még, hogy titkoljam előtte, hogy nem megy úgy a sorom, mint kéne, és amit kapok fizetséget az se elég sokmindenre. Azonban az egyik út során rosszul lettem és Tyrr-nek feltünt igen hamar és félre húzott egy kis helységbe a hajón. Kérdőre vont, hogy mi a bajom, és én meg bevallottam, hogy nem ettem egy ideje. Ezután kaptam egy keményebb fejmosást, aminek egy ajánlatt lett a vége.
-Nem kényszer, és nem is foglak rá kényszeríteni Miin, de ahogy elnézlek nem vagy abban a helyzetben, hogy nemet mondhass.
-És mit kérsz cserébe tőlem Tyrr, ha elfogadom?
-Engedelmességet, cserébe lesz hol aludnod, lesz mit enned és amit pluszban keresel a tied. Akármikor vissza vásárolhatod a szabadságod és mehetsz utadra. De nem kényszer. Mondhatsz nemet, csak két dolgot tennék hozzá. Ez az ajánlat csak most érvényes, később nem ajánlom fel, hogy megkapod ugyan ezt kamatok nélkül, a másik, hogy az élet vason is többet ér, mint szabadon éhen halni. Gondold ezt át Miin. – Tyrrnek nem kellett sokat várni, hogy döntsek.
-Rendben, elfogadom, de ez nem azt jelenti, hogy akármit megteszek.
-Nem vagyok olyan.
Ezek után lényegében felszámoltam a szállásom Coruscanton és a hajóra költöztem, mint Tyrr rabszolgája. Hát kicsit se azt kaptam amire számítottam. Tyrr és legénysége, kiszolgáló személyzete akikkel megismerkedhettem családtagként kezeltek, nem rabszolgaként. Volt egy kis szállásom a hajón, ahol tudtam irogatni, társaságom és utazási lehetőségem, főleg, mert a következő időszak jó részét az űrben éltem le lényegében. Eközben is tanultam, hiszen nekem is értenem kellett némileg a teherhajó irányításához, ha volt valami furcsa zaj, azt mi okozhatta, hogy tudjam mondani a szerelőknek, és így célzottan tudják a hibát keresni, ennek hála a hajó minnél gyorsabban menet kész legyen. Egymás után teltek a hetek, hónapok, és a sok munka, ökörködés mellett kiadtam a korábbi könyv következő részét, hiszen tudtam most így annyit félre tenni a bejövő pénzekből, hogy erre költhessek. Hát igen nem volt egyszerű mindig diplomatikusnak lenni, mikor nem egyszer a gyerekes csínytevések és ugratások mentek, akár egy csapat kölyök, akik közt Tyrr-nek nem nagyon sikerült rendet tenni mindig, főleg, mikor ő magam is áldozatául esett egy-egy poénnak.
Már lassan egy éve voltam eme csillagködben, és kezdtem azért bele tanulni a helyi életbe rendesen. Birodalmi és Hutt területen éreztem jobban a lenézést, ugyan akkor azért Köztársasági területen az egyet nem értést a státuszommal. Azonban ez lett egyik napról a másikra a legkisebb gondom, főleg mikor egyik nap egy másik hajón tárgyaltunk egy szállítmányról Tyrr-rel, amikor ránk rontottak. Ekkor már tisztában voltam, hogy a csapat akik látszólag kereskedők, valójában csempészek és ebből élnek jobban, de most balul sült el valami, és nem is kicsit.
Csak annyit láttam, hogy nyílik az ajtó a légtérben és kilökik Tyrr-t röhögve. Ösztönösen mozdultam és lekapva egy gránátot az egyik övéről a többi fegyver közé dobtam futva, majd kivetettem magam a hajóból, mielőtt az felrobbant volna. Egyenesen zuhantam Tyrr után összehúzva magam, hogy minél előbb beérjem. Ahogy utolértem a kapálózó Cathart elkaptam, és megtettem azt, amit más szeme láttára nem: átváltoztam, de nem elaprózva, hanem teljes formába, aztán kitárva szárnyaim kezdtem vízszintesbe hozni magunkat, majd kicsit keményebb becsapódás után keltem fel. Tyrr is megúszta, de láttam a szemébe a rettegést, ahogy nem tudta mi vagy ki vagyok. Lehajtottam fejemet, majd odébb kullogtam, mialatt visszaváltoztam és leültem egy szikla tövébe.
-Miin? Mi vagy te? – jött a kérdés, mikor oda merészkedett Tyrr.
-Valójában? Az amit láttál, egy... Makluans – válaszolom, majd bele telik pár pillanatba, hogy ráébredek arra amit mondtam, és ezzel együtt másra is: Emlékszem.
-Nem ismerem eme fajt – csóválja Tyrr a fejét, majd elém guggol és szorosan átölel. – Köszönöm, hogy megmentettél! Nem hittem volna, hogy túlélhetjük ezt.
-Én se... – szólaltam meg talán kicsit túl őszintén is.
-MI?! – kérdez vissza elég meglepődötten Tyrr.
-Nem repültem több száz éve... – válaszoltam teljesen nyugodt hangon, mintha csak azt mondanám, hogy a napok magasan járnak.
-Elment az eszed Miin?! Mi lett volna ha nem sikerül? – akad ki kissé fiatal gazdám.
-Akkor most nem háborognál ezen és én se hallgatnálak – felelem, mire csak Tyrr hülyén pislog, majd mikor elmosolyodok nevetésbe tőr ki, ahogy én is.
Eme kis kaland nagyobb forduló pont lett az életemben, mint gondoltam volna. Főleg, hogy emlékeztem és ennek fényében elkezdtem egy több részes sorozatot, Mesék egy Messzi Messzi Galaxisból címmel, ami jóval nagyobb siker lett és lényegében a régi emlékeimre alapozva írtam meg, de ezúttal már jóval fiatalabb korosztálynak, de úgy, hogy az idősebbek is élvezzék. Igen gyorsan hatalmas siker és nem csak ezek, hanem amiket eddig irogatttam azok is. Persze nem hagytam abba ezek után a galaxis fajairól szóló írásaimat se, akikkel megismerkedtem utazásaim alatt.
Tyrr is visszaadta a szabadságom, bár még az előtt, hogy a pénzt visszafizethettem volna, mondván, visszafizettem azzal, hogy megmentettem. Ennek ellenére nem mentem sehova, maradtam velük, bár az életem egy kicsit megváltozott. Lettek támogatóim akik előtt pofa vizit is kellett jó pofizással, aztán lettek olyanok akik plusz pénzt adtak a fajokról szóló könyv folytatására és voltak akik a meséket támogatták jobban. Tehát sokszor utazások alatt csak irogattam, néha megszakítva pakolászással, vagy pilótáskodással, esetleg azzal, hogy félig meddig elveszek a hajtóműben, hogy segítsek cserélni egy-két alkatrészt. Próbálgattam úgy szervezni a dolgaimat, hogy a lehető legminimálisabb kiadással és kitérővel jussak el egy-egy bolygóra, vagy a kért fajok megfigyelésére, vagy egy-egy támogatónál esedékes találkozóra.

Emlékeim visszatérése azért nem csak jó dolgokkal jártak, hanem egyben némi szomorúsággal is. Tudom, hogy mit hagytam hátra, de azt is, hogy tisztában voltam, hogy az út hossza miatt ha haza is térek, akkor is nagy eséllyel már senki se fogad. Nem tévedtem, mert amennyi idő eltelt, már kérdéses volt, hogy él e még valaki, de az is biztos, hogy ha vissza tudnék menni, akkor is mire letelik ennyi idő már biztosan senki se maradna. Azért hozott pár álmatlan éjszakát a csillagok közt, amikor csak ültem a hajó alatti ágyú állásban vagy a pilóta fülkében és néztem a messzeséget.
-Hiányzik az otthonod? – hangzott fel a kérdés egyik ilyen este. észre se vettem, hogy Tyrr ébren van és felém nyújtott egy doboz innivalót.
-Ennyire látszik? – kérdeztem vissza, miközben átvettem az italt, és belekortyoltam a forró italba.
-Némileg változtál azóta, hogy emlékszel, ne aggódj nem rossz irányba, csak mégis másabb vagy.
-Könnyebb volt emlékek nélkül új életbe kezdeni, mert nem tudtam mi volt korábban, de most azért van ami hiányzik. Azonban kénytelen vagyok lezárni a múltam ami felszínre került és tovább lépni, mert ha még lehetőségem is lenne rá, hogy haza induljak, az út hossza miatt mire hazaérnék már nem várna rám ott senki – közben felhúzott lábakkal ücsörgök a másodpilóta ülésébe, az italt kortyolgatva. Tyrr leül a pilóta ülésbe, és engem figyel elgondolkozó képpel.
-Bátorság kellett, hogy belevágj egy ilyen útba Miin, és elég kalandvágy is.
-És ha tudományosan nézem amit itt találtam teljesen megérte. Hihetetlen ez a hely, ahol éltek, eme sok faj. – pillantok rá, majd ki az ablakon – De a honvágy, szerintem olyan dolog ami neked se ismeretlen.
-Nem ismeretlen, de nálad ez most más.
-Majd ez is enyhül és elmúlik. De menj pihenj le, mikor oda érünk leteszem a gépet, aztán felkeltelek.
-Rendben, de ha fáradt vagy, akkor csak kelts fel nyugodtan. – ezzel Tyrr megindul a szállások felé. Látom, hogy visszanéz, és tudom, hogy nem akar egyedül hagyni, de jól tudja mikor vágyik a másik egy kis egyedüllétre.

Az utak többsége csendesen telik, így nem okoz túl nagy gondot az, ha az étkezőben, vagy a szobámban vagyok és irogatok, de van mikor a késő rakományra várva az űrkikötőben a pilótafülkében ücsörögve teszem ugyan ezt, vagy a hajó hasa alatt a teher liften fekve várakozok, mert hát nem mindig jön össze a pontosság a szállítóknál. Van mikor nincs idő ismerkedni, de van, hogy egy-egy bolygón ragadunk pár napra, mert valaki valamit nagyon elszámolt. Ekkor jön az a rész, hogy fogom a batyum és neki vágok a környéknek Tyrr vagy egy embere kíséretében, aztán beszélgetek a helyiekkel, megfigyelem őket, hogy mit hogyan tesznek, hogyan beszélnek. Próbálom kideríteni, hogy ténylegesen hogyan élik az életüket. Ez általában nem könnyű, mert idegen vagyok, és van ahol nehezen állnak neki velem beszélgetni, de mikor elnyerem a bizalmukat már könnyen megy a dolog. Csak idő kérdése minden, amiből persze sose tudom, hogy mennyim is van, mert csupán annyit áldozhatok erre, ameddig meg nem jön az árú, amit el kell vinni, hiszen, ha mi nem vagyunk ott akkor hiába ők késnek napokat nekik áll feljebb.

Ezek a kis kalandozások persze nem mindig voltak ennyire veszélytelenek, és eseménytelenek. A Birodalmi területek kicsit problémásabbak voltak ahol nem nézték jó szemmel, hogy egy nem humanoid mászkálgat.
Egyszer meg is jártam alaposan. Épp egy kis űrkikötő melletti nyomor telepet néztem meg, mikor belefutottam egy őrjárat félébe. Épp egy szegény család meséjét hallgattam, az életükről, hogy hogyan is telnek a napjaik nyomorban, mikor igazoltattak. Ritka eset volt, de nem volt velem se Tyrr se valamelyik embere. Igazából Tyrr épp vitázott, hogy hol az árú amit vinnunk kell és már jó egy napja ott vesztegeltünk, miközben a többiek a kényszer pihenő alatt a készletek feltöltéséhez szerezték be a dolgokat. Így egyedül voltam.
-Látom gazdád elég rövid pórázon tart rabszolga... na irány vissza a kikötőbe dolgozni naplopás helyett.
-Elnézést, ha esetleg rossz helyen tartózkodom, de természetesen visszatérek a kikötőbe, ha nem szabad itt lennem. – szokásos nyugalommal voltam, és igen, nyakamban ott volt Tyrr nyakörve, és rajta az azonosítóm, szerencsére egy nyomkövetővel, mert a következő amit láttam egy közeledő puskatus, erős fájdalom, majd minden elsötétedett. Következő amire emlékszem, hogy láncon vagyok, fáj mindenem elég alaposan. Éreztem a vért a számban, amit kiköptem, majd körbe néztem elég kábán. Hideg volt, fáztam, lassú voltam, tompa, majd ismét eszméletem vesztettem. Később jöttek faggatni, „kikérdezni”, ahogy ők nevezték, de lényegében csak élvezettel megvertek jó alaposan. Megfordult a fejembe, hogy ha most változok át nem lenne esélyük, de hosszútávon nem lett volna jó, de lehet már röviden se. Két nap, ennyit töltöttem fogságban, de jóval többnek tűnt, mire Tyrr-nek sikerült kihoznia.
-Még egy ilyet csinálsz, esküszöm elveszem a szabadságod és láncon leszel hajón. – Morgott Tyrr, miközben ellátta a sebeimet a hajón, mialatt elhagytuk a bolygót. – Tudod milyen kevesen múlt, hogy kitudtalak hozni és nem végezted valami munkatáborban ahol aztán azt is letagadták volna, hogy valaha láttak, nem hogy távozhattál volna onnan, főleg, ha rá is jönnek mi vagy valójában. Számukra nem lennél több, mint egy igen erős iga húzó vagy kísérleti patkány, ezt ne feledd el. Birodalmi területen nincs semmi jogunk. Megtűrnek, mert árut szállítunk, ennyi. Ha már rossz szögben landolunk már szinte azért is bevihetnek...
-Ezt most elég kemény lecke volt... – mondtam csendesen - ...hogy tudtál kihozni akkor, te se vagy másabb az ő szemükben, mint én.
-Fogalmazzunk úgy, hogy volt aki tartozott nekem és így ennek nem lesz nyoma. De nem tudom garantálni, hogy máshol ennyivel megúszod.
A beszélgetés és a fejmosás még tartott egy ideig. Rengeteg sérülést szereztem, és fájt mindenem egy darabig. Hetekbe telt, mire újra rendesen tudtam tevékenykedni a hajón, majd segíteni a többieknek, és nem csak írni.
Tyrr egy jó ideig birodalmi területen nem engedett le a hajóról még felügyelettel se, maximum annyit tehettem meg, hogy segíthettem felpakolni a teher liftre, majd lepakolni onnan, de el nem hagyhattam jobban a hajót ezeken a helyeken. Nem szerettem a Birodalom területeire járni, de muszáj volt, mert oda és onnan is szólt a fuvar, amiket teljesítenünk kellett, ezért határoztam úgy, hogy visszamegyek Coruscantra egy rövid időre egyenesen a Jedi templomba. A többiek nem értették meg elsőre, de Tyrr igen. Ő volt az aki tisztán látta a jeleket és az ellenérzéseimet, amiket ahogy rejtegettem a többiek nem vettek észre. Reméltem, hogy más se fogja. Naiv gondolatok.
Morwen Mesterrel találkoztam, akinek első pillantása mindent elárult, majd félre is vont, hogy rá is kérdezzen mi történt. Olyasmi kavargott bennem, ami számomra is idegen volt, félelmetes. Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen, még akkor se mikor elmondtam. Vertek meg korábban, mert emlékeztem erre, de nem így, nem ennyire megalázva, ok nélkül. Időbe telt ezek után, hogy Morwen kezei alatt magamra találjak, uraljam az érzelmeim, ahogy korábban, és meditáljak. Igen, bár fajunk és szülőhelyünk eltért, de ez eléggé hasonló volt. Bár Ő azért uralta, hogy a világos oldalon maradjon, mi azért, hogy a békét fent tarthassuk. Ők őrök, mi békés Kalandorok egy olyan világban és korban, ahol a háború mindennapos vendég volt. Ahogy teltek a napok, és a hetek, úgy tértem vissza ahhoz ami voltam. Béke és nyugalom mindenek előtt. Talán ha fiatalabb lettem volna lehettem volna Jedi. De most azon vagyok, hogy kiürítve elmémet újra a béke útján haladjak tovább. Több mint egy hónapba került, mire Morwen útnak eresztett és visszatértem Tyrrhez és a csapathoz.
Tyrr közben egy meglepetéssel készült számomra: Egy kissé átalakított YT-1300 várt rám a kikötőben, amit hivatalosan azért vett, hogy könnyebben és többet szállítsunk, valójában pedig azért is, hogy így nyugodtabban tudjak kitérőket tenni, mikor nincs sűrgős meló. Természetesen letisztáztuk, hogy kifizetem neki és nem, nem leszek a tulajdona ismét, csak egy szállítója.
-Pff nem, mintha hajlandó lennél levenni a nyakörvet amit kaptál tőlem.
-Hülye leszek, így ha bajba kerülök rám akadsz és kihúzhatsz belőle.
-Na még mit nem, nem az én dolgom, hogy kihúzzak egy lánykát a bajból mikor bele kerül, mégis minek nézel engem?
-Jajj, ne játszd meg magad Tyrr, ismerlek, és tudom, hogy rád számíthatok.
-Na de menj, pakolj át és tessék jelentkezni, hogy hova mész, ha épp nincs meló. Bár jelez a jeladód, hogy merre tartasz, de azt nem közli, hogy magadtól mész oda, vagy visznek.
-Igen Apuuu – dugom ki gyerekesen a nyelvem, mire Tyrr csak a fejét csóválja.
-Ha így folytatod rád zárom és maradsz a hajómon egy kis ketrecben, Miin.
-Ezt akkor se váltottad be mikor még alapod is lett volna rá – Tyrr az eget nézi, miközben a csapat többi tagja már fetreng a nevetéstől. Hát igen, nem ez az első ilyen köztünk és nem is az utolsó persze.
Lassan végig nézem a hajót, majd cuccaim átpakolása után, búcsút intek Tyrr-nek, hogy pár nap múlva jelentkezem nála. Furcsa volt egyedül nekivágni az útnak, mindig volt velem valaki, és kissé magányosan is éreztem magam igen hamar ahogy utazgattam. Volt időm merengeni, amiből egy üzenet zökkentett ki... Coruscant, még pedig személyesen a Főkancellártól. nagyon reméltem, hogy kérésem szerint Morwen nem mondott semmit arról, hogy mi lett velem és ez csak egy kis találkozó megfűszerezve, a kérdéssel, hogy megy az életem, a fajok tanulmányozása.
Ezzel meg is indultam a Köztársaság szép fővárosa felé. Nem akartam nagyon váratni a Főkancellárt, így ahogy odaértem, egy gyors rendbeszedése magamnak, kiöltözés, majd irány a sikló ami ott várt, hogy oda vigyen. Szerencsére nem jutott el ide a „birodalmi nevelésem” híre és nem is hoztam szóba. Csak egy kis beszélgetés, hogy mik a tapasztalataim, hogyan látom külső szemmel a dolgokat, és mind ezek mellett gratulált, hogy sikerült az írással némi hírnévre szert tennem, miközben találtam olyan munkát magamnak, aminek segítségével még könnyebben el is tudom érni a bolygókat, amikről írok is. Könnyed társalgás volt, bár eléggé illedelmes is. Miután végeztünk visszatértem a hajóra, ahol üzenet fogadott, hogy Korélian lesz egy fuvar is, meg valami árverés féle, amin körbe kéne néznem. Nem nagyon ellenkeztem, átöltöztem és visszajeleztem Tyrr-nek, hogy már megyek is.

Korélia egy érdekes hely volt, nem épp a kereskedés fellegvára, de azért voltak jó üzletek is. Egyedüli nagyobb nehézséget a CorSec jelentette, de azért velük se volt még sohase bajom. Most se volt máskép. Főleg, hogy megint az árú nem várt rám, amin már meg se tudtam lepődni.
Ennek fényébe úgy döntöttem bemegyek elsőre és körbenézek az árverésen. Nem számítottam semmi komolyra, talán pár kiszuperált droidra, a hajóhoz, ami nem ártott volna, de ehelyett teljesen másba botlottam bele: Qˋayem Kor. Jó volt valakit látni azok közül akikkel érkeztem, és egy kicsit elbeszélgetni vele, azonban némileg eme beszélgetés tovább is ment, mert ajánlatot tettem neki. Na persze nem olyat, hanem hogy csatlakozzon hozzám egy kis pénzzért, szállásért, ellátásért, meg ami kell neki. Nem hittem volna, hogy rábólint, de megtette. Ennek örültem több okból is: Nem utaztam egyedül és mivel ő eléggé ember szerű volt, így birodalmi területeken is talán tudott segíteni, azonban ebbe nem igazán akartam bele menni. Jobb ha azt tudja, hogy szállítok, és kereskedek is nagyon ritkán. A többit talán már egy nyugodtabb helyen, és nem ott ahol a CorSec vagy más fülelhet.
A Kis beszélgetésünk után mennem is kellett a kikötőbe, mert megérkezett a késő árú, aminek hála, már is volt mivel foglalkoznia Qˋayemnek is, azon kívül, hogy bepakolt az egyik háló fülkébe. Ketten gyorsabb volt elpakolni, aztán előre.
Volt időnk az űrben beszélgetni miután berendezkedett. Közben Tyrr-nek is elmondtam, hogy tudjon róla, ne az legyen, hogy betoppan és akkor szembesül vele.
Ezek után gyorsan teltek a napok hetek, hol a pilóta fülkében voltam, hol az étkező asztalnál rendszereztem a számlákat két szállítás között, hol irogattam, a következő könyvet.
Voltak necces melók, amik csak látszólag mentek simán, de ez vele jár a dolgoknak. Közben persze Qˋayem is tudott magának szerezni dolgokat a bolygókon, vagy tettünk kitérőket, de elég látványosan kerültem a birodalmi területeket, csak erre nem adtam semmiféle magyarázatot, hogy miért is.
Egyszer azonban jött egy beszélgetés Tyrr-rel ahol kicsit nagyon terelt, mire rá kérdeztem elég konkrétan, hogy mi a baj és ezt már útitársam is hallhatta, mert tőlem szokatlanul eléggé felemeltem a hangom.
-Lenne egy birodalmi... – kezdett bele Tyrr
-NEM – morrantam fel azonnal.
-Tudom, hogy nem akarod, de te vagy a legközelebb, csak felveszed és mész, semmi más. Nem fognak megint...
-Akkor se szívesen, de megteszem. Azért állj készen. A jeladó aktív a nyakörvemen.
-Ha nem jelentkezel és sokat vagy ott megyek. Tyrr vége...
Eme kis beszélgetés után, csak ültem a pilóta ülésben a másodpilóta ülésére téve a lábaimat és csak néztem ki az ablakon. Tartottam ettől az utazástól, de bíztam Tyrr-ben, ezért belevágtam.
Szerencsére gond nélkül lement a fuvar, de úgy éreztem, hogy majd beszélnem kell Qˋayemmel. Jobb ha tud egy pár dolgot, amit nem tudtak meg azelőtt, hogy szétváltunk volna és a birodalmi incidens, amiről szintén nem tettem neki említést, pedig talán jobb ha tisztában van vele.

Lassan két év telt el érkezésünk óta és ahhoz képest, hogy nulláról kellett kezdenünk, sikerült eredményt is felmutatni. Azért kíváncsi lettem volna, hogy megy a sora a többieknek. De ez olyan kérdés volt, amire lehet nem fogok választ kapni még egy jó ideig. Egyenlőre csak annyi a biztos, hogy jót szórakozok azon, ahogy az R9 ott csipog Kor mellett, miközben szerelget, meg beszélgetéssel is jól telik az idő. Bár furcsa, hogy ő nem emlékszik én viszont igen. De mindegy is, legalább valaki van most itt velem és nem magányosan utazgatok csak.

Elfogadva, adatlapot írj még.

Adatlap:
Szint: 2
Pont: 12

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás


Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv.

6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)

YT-1300:

5 pontos üzlet: 10000 credit/hó

Kredit:

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)


Pontok: 12
Elhasznált: 11,5
Maradt: 0,5

Karakter neve: Heiwanna Miin Klodov
Kaland címe: Hidegháború – A Czerka részvénytársaság - Mygeeto
Játékostárs(ak) neve(i): Q’ayem Kor, Caryeth Zh’ald, Ravohra Tirgir, TMAT4
Kalandmester: Kaylyn Rix (Nefi)
Kezdő reag: Czerka-Bázis
Záró reag: Czerka-Bázis

Kaland tartalma:
Egy újabb feladat, ami már az elején is kicsit máskép indult, mint ahogy az átlagos utazgatások. Nem önként választottam az útvonalat, hanem némileg külső nyomásra, de nem mindig az van és oda megyek, ahova akarok, ezt már régen beláttam és elfogadtam, hanem van, hogy arra vezet az utam, amerre más akarja. Egy ideje a különbség csak annyi, hogy nem csak a saját sorsom helyezem ezzel mások kezébe, hanem a velem utazókét is.
Ezek után a „Száműzöttek csillaga” megindul a cél felé, ami a Czerka részvénytársaság Mygeeto bolygón lévő bázisa lett.
Elég furcsa kis csapat verődött így össze, mikor csatlakozott mellénk két erőhasználó is. Az utazás nem volt nagyon említésre méltó, max az, hogy mikor megérkeztünk, hát nem volt senki se aki fogadott volna minket, és ezek mellett úgy festett, az itt lévők sietve távoztak a külső részről a bázis belseje felé. Ezen nyom alapján indultunk meg, beljebb egy kis felfedezősdi után, amikor olyan lényekbe botlottunk, amik ellenségessé váltak, de kisebb sérülések azért sikerült őket ártalmatlanná tenni. Sajnos nem békés eszközökkel, ráadásul a lények életébe került ezen lépéseink. Nem volt más lehetőségünk a kialakult helyzetben, mert a diplomácia kudarcot vallott véletlen előre nem látott események miatt.
Ezután, ketté váltunk egy időre, a két erőhasználó lefelé indult a bázis belseje felé, míg jómagam Q’ayem társaságában elmentem a droidunkat összeszedni, ami lemaradt valahol, kissé belassulva, majd megindultunk mi is lefelé csatlakozni a többiekhez, akik már lent voltak.
Sajnos ekkor még nem tudtuk, nem éreztük, hogy olyan helyzetbe kerültünk, amire nem csak nem vagyunk és nem lettünk felkészítve, de mint utólag ki is derült szándékos is volt, hogy félre vezettek minket.
Lent különös események sorozata fogadott minket, aminek köszönhetően, komolyabb sérülésekre került sor. Lényegében Kort leszámítva minden személy sérülést szerzett, és mint kiderült, ráadásul egymástól, hogy katonai fogalommal éljek, „baráti tűz” áldozatai lettünk. Ez egy olyan pillanat lett, mikor már éreztük, és lassan teljesen rádöbbentünk, hogy valami nagyon nem stimmel itt, ráadásul bajban vagyunk, de ennek forrását sajnos nem sikerült megtudnunk odalent. Egyikünk se volt olyan tudás birtokában, amivel rájöhettünk volna, mert akkor lehet már az elején menekültünk volna innen, és próbáltunk volna valami felszerelést szerezni, hogy védve legyünk, míg felderítjük a létesítményt.
Így az egyetlen szerencsénk, hogy mint utólag kiderült a légtérben lévő gáz nem volt halálos, de ennek ellenére a kialakult helyzet már ennél sokkal veszélyesebb és halálosabb is lehetett volna, annak a ténynek az ismeretébe, hogy a droid kivételével mindannyian halálos fegyverekkel és vagy fizikai erővel rendelkeztünk.
A gáz végül a rosszullétek után ájulást okozott, amiből az ébredés talán nagyobb csapás volt, mint az egész lenti helyzet…

Bővítés:
Három nappal az események után, az ébredés napja.

Az ébredés után, frissen keltem, nem érzetem azt az üres magányt se, csak zavartságot. A sebeim megvoltak, bár ellátva az is igaz, de fogtam magam és felkeltem, félre tolva a droidot, ha útba került. Próbáltam magamban összerakni a hiányos összevissza dolgokat. Ekkor jelent meg a tiszt és az orvos, akiknek a magyarázata után, lehunytam a szemeimet elfojtva azt, hogy most lökjem el magam az ágytól majd kenjem szét a falon. Nem lett volna se helyes, se illendő. Vettem egy mély levegőt, majd felöltöztem eléggé csendesen, aztán a tiszt elé sétáltam.
-Arra kíváncsi lennék uram, hogy mit mondott volna, ha egyikünk, vagy esetleg többünk eme szer hatásainak következtében meghal a másik keze által. Nem hiszem, hogy a saját frakciónk, ahogy az orvos említette, vagy épp Mesterek, Főnökök, ezt olyan jó néven vették volna és osztották volna az önök álláspontját. – közben hangom nyugodt teljesen. Tudok viselkedni, az események ellenére is.
-Tudom, hogy a katonák az ilyen áldozatokat és veszteségeket máskép értelmezik, kezelik. Az önök kiképzése és felfogása a harcról, a fenyegetések kiiktatásáról szól, ezzel szemben számomra a harc az, hogy szavakkal, a diplomácia eszközeivel vegyem elejét annak, hogy a fenyegetés kialakuljon és drasztikus eszközökhöz kelljen önöknek nyúlniuk, ebből kifolyólag én bele se szeretnék gondolni, milyen lenne az a tudat, ha valaki, aki velem együtt van, miattam, a saját kezem által lelné halálát. Remélem, hogy egy nap én is úgy látom, hogy eme áldozat megérte, de amit tapasztaltam, azok alapján jobban reménykedem benne, hogy sose kerül e a szer bevetésre, egyik oldalon se. – ezzel megindulok az ajtó felé, de megállok és hátra nézek a tisztre.
-Mivel mindegyik oldallal kapcsolatban állnak, szerintem semmisítsék meg a szert. Elhiheti, hogy nem akar megtapasztalni milyen a hatása, ha önök ellen veti be bármelyik fél, akinek eladnák. – ezzel lassú léptekkel kisétálok a gyengélkedőről a felszerelésekért, amiket elrakok, majd két társunkra nézek, hogy elbúcsúzzak tőlük, azzal, hogy még látjuk egymást.
Ravohraval azért váltok néhány szót, hogy megnyugtassam, nem okolom azért ami történt, nem is haragszok rá, és kérem, hogy ő se okolja Q’ayemet, a sebéért. Ez most olyan helyzet lett amiről egyikünk se tehetett, de belül éreztem, hogy olcsón megúsztuk. Nem akartam belegondolni, de ott volt előttem, hogy ha csapok egy erősebbet, akkor nem lennénk mind itt, és most együtt kéne élnem a tudattal, hogy én tettem. Ráadásul az semmit nem enyhítene számomra rajta, hogy egy szer hatása miatt.
Ezek után, visszatértem a hajóra, és ahogy befejeztük a beszállást és az ellenőrzést, elhagytuk az állomást.

Következő két és fél hónap.

A diplomatikus nyugalom, amit magamra erőltettem az állomáson, az a távolsággal együtt szűnt meg, főleg mikor feltűnt, hogy TMATban sincs adat az esetről. Találkozót kértem Tyrrtől, míg Kor máson dolgozgatott, hogy átbeszéljük a Czerkár munkáját. Nem voltam se nyugodt se békés, de egyet kell értenem Tyrr szavaival akkor is, ha ezt nehéz így az átéltek után.
„Pénzből élünk, ők adják a feladatot, fizetnek érte, mi végrehajtjuk… ez az álláspontom kifelé, hogy a személyes véleményem az, hogy ez nem volt szép húzás, az mellékes. A lényeg, hogy jól vagytok és nem lett komolyabb sérülésetek, bár azt elhiszem, hogy csupán a szerencsén múlt most ez, semmi máson…”
A találkozó után egy feladat listával tértem vissza a hajóra, amit átnéztem, átszámoltam, útvonalat terveztem, miközben Q’ayemmel is megbeszéltem a dolgokat. Főleg, hogy ő az aki mellettem van, ő az aki szintén vásárra viszi a bőrét, és bár ő az aki fegyveres és véd, de ettől függetlenül nem csak az ő felelőssége az én testi épségem, de az enyém is az övé, és ennek megfelelően, ne kockáztassak többet, mint amennyit szükséges is. Ezek mellett felvázoltam a menet tervet az ő igényeihez igazítva, hogy ami alkatrészek kellettek neki nagyobb kerülők nélkül betudjuk szerezni.
Nem voltak a listán megjelölt feladatok, csak egyszerű szállítások a bolygók és cégek közt, azaz két-három unalmas feladat, rutin repülések, de most ez úgy jól esett. Volt időm ezek mellett irogatni ötlet vázlatokat, új könyvhöz, keresgélni későbbiekhez úti célokat, ahogy esetleg mik azok a helyek amikre el kéne menni némi megfigyelésre, a helyiekkel való kapcsolat felvételre, szokásaik tanulmányoására, azaz nem épp olyanra, ami Q’ayemot annyira érdekelhetné, meg unalmas is lehet számára, de van amikor kell ilyen út is, hogy ha a korábbiak fényében nagyobb sérülést szerzünk akkor se legyenek anyagi gondjaink se. Így kerül elő Datooine neve is, hogy egyszer el kéne oda menni, mert alig van róla valami információ, és ez jobban felkelti a kíváncsiságomat. Azonban első a munka, amit Tyrrtől kaptam, és elég hosszú a lista, hogy rámenjen egy pár hónap, ráadásul addig a sebeim is teljesen begyógyulhatnak.
A gyógyulás segítésére, azért az egyik megállónál beszereztem a hajó gyengélkedőjére egy orvos droidot, hogy a későbbi sérüléseket könnyebben eltudjuk látni, és ezen azért nem spóroltam, így egy új modellt szereztem be valami régi használt olcsóbb helyett.
A munkát és a beszerzéseket leszámítva nyugalomban telt az időszak, amikor nem papírmunkával, vagy ténylegesen a munkákkal foglalkoztam, akkor meditáltam, vagy épp Q’ayemet figyeltem, ahogy szerelget, esetleg a ágyat nyomtam a plafont bámulva, gondolkozva, ha épp nem a pilóta ülésben feküdtem az űrt bámulva, vagy egy unalmas űrkikötőt az árúra várva, ha épp nem volt kedvem mászkálgatni.

---

Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 2x10.000 credit

---

Adatlap:
Szint: 2
Pont: 14

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás

Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv.

Zseblámpa
Elsősegély csomag
Tűzgyújtó
Távcső

Datapad
Komlink
HoloProjector

-6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)

YT-1300:

-5 pontos üzlet: 10.000 credit/hó

Pénzügyek:
+10.000 credit: Czerka részvénytársaság fizetsége
+2x10.000 credit: Havi bevétel
-2.500 credit: Orvos droid
-2x2.500  credit: Q’ayem Kor munkadíj
-50 credit: Tűzgyújtó
-200 credit: Távcső

Összes: 30000 credit
Kiadás: 7750 credit
Maradék: 22250 credit

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

Pontok: 14
Elhasznált: 11,5
Maradt: 2,5

Elfogadva.

Karakter neve: Heiwanna Miin Klodov
Kaland címe: Hidegháború - Az éj leányai (Dathomir - Dzsungel)
Játékostárs(ak) neve(i): Ravohra Tirgir, Q'ayem Kor, Morwen Avenay, Dendarid Tefle
Kalandmester: Kaylyn Rix (Nefi)
Kezdő reag: Dathomir - Dzsungel
Záró reag: Dathomir - Dzsungel

Kaland tartalma:

Egy újabb átlagosnak induló utazás, ami már azért az elején is érezhető volt, hogy jóval több is lesz benne, mint ami elsőre látszik. Eredetileg azért érkeztem a bolygóra Q’ayem társaságában, hogy a helyi őslakosságról szerezzek némi információt a következő könyvemhez, amit kértek tőlem. Azonban lett itt más is, időközben, ami még jobban érdekessé tette a dolgokat: Egy rejtélyes támadás a helyiektől aminek szintén utána kellett nézni egy kicsit, hogy hátha elkerülhető ez legközelebb. Így máris egy kicsit bonyolódott a helyzet, és az is ezt bizonyította, mikor a bolygón már találkoztunk is ismerős személyekkel, akik nem voltak mások, mint a korábban a céges küldetés folyamán megismert Cathar leányzó, Ravohra és számomra fontos Jedi Mester, Morwen egy padawannal az oldalán. Ők a helyzet békés rendezése miatt érkeztek, így hát összeálltunk, egy közös utazásra.
Ennek köszönhetően közösen elég hamar ráakadtunk a köztársasági táborra és ott sok egyéb nyomra, mai elég sokmindenre engedett következtetni, elsőre talán eléggé tévesen, de azért kiderültek tények is. Ezek után a következő napon, némi túrázás után sikerült találkoznunk a helyiekkel, akiknek a vezetője nem volt túl barátságos, és kedves. Miután a szavak nem nagyon segítettek Ravohra ötlete nyomán lett egy párbaj, amit sikerült el is buknunk igen hamar, ráadásul Morwen itta meg a levét jobban. Ezek után távozásra lettünk felszólítva, ami elsőre a táborig tartott, hogy Morwen pihenni tudjon, de aztán egy helyi nő várt ránk, akitől megtudtunk pár dolgot, és egy fénykard markolattal lettünk gazdagabbak, ami az Erőn át megmutatta azt ami történt, így azt is elárulva, mi az ami kiváltotta a mostani eseményeket, és ami lehet a jövőnket még befolyásolni fogja.

Bővítés:

Az előző kaland után jó néhány napig csak tengtem-lengtem a hajón, próbálva amit megtudtam szavakba önteni, de nem tudtam kiverni a látomást a fejemből, amit elmeséltem Q’ayemnek is. Nem igazán találtam a helyem, főleg amiatt ami ott történt.
Még a Dathomiron megpróbáltam egyenesen elérni a Főkancellár-asszonyt, és tőle segítséget kérni, hogy tisztán lássa a helyzetet, mielőtt döntenének. Nem szerettem volna, hogy csak az egyik oldalt ismerje, mármint a tudósok álláspontját, hanem azt is, hogy támadás érte a helyi őslakosokat. Rég volt utoljára, hogy úgy beszéltem a Főkancellárral, hogy nem lettem volna rendesen, illendőn kiöltözve, de most se a hely, se az idő nem volt arra alkalmas, hogy ezzel is törődjek. Szerencsére meghallgatott, és biztosított, hogy gyors döntést hoznak, míg lehetett értesíteni az itt élő köztársaságiakat.
Ezek után jöttünk el, majd később kaptuk az értesítést, hogy nagyobb haderőt vontak be a kitelepítésbe, aminek nem örültem, és volt mit javítani utána Q’ayemnek, hiszen az ököl nyomom díszelgett az egyik falon. Nem tudtam, kihez is forduljak, hogy ne fajuljon el jobban a helyzet, ami sajnos az egyik lehetőség is volt, de nem igazán tehettem most semmi többet, mint a próbáltam az alapján amit megtudtam, és összeszedtem, megírni a könyvet és bízni abban, hogy egyszer visszatérek oda sokkalta békésebb körülmények között. Azonban addig is volt még dolgom, amit meg kellett csinálni. Tyrr szerzett egy kis ellátmány szállítós feladatott az egyik elég jó klímájú Hutt rendszerben lévő bolygóra, ahol egy kis ideig sikerült ott is ragadnunk egy kisebb hajtómű hibának köszönhetően. Nagy gondja nem volt, az tény, de mire sikerült helyre pofozni az beletelt egy pár napban, aminek köszönhetően, hol a hajó tetején sültem egy kicsit, hol a rekkenő melegben jártam a kereskedőket alkatrészek miatt. Hálás voltam most talán jobban Kor kinézetének, mind páncélzatra, mind testalkatának, hiszen így nem kerültem kényelmetlenebb helyzetbe se. Igen, ez is egyike azon helynek, ebben a régióban, ahol Tyrr kis kedvenceként ismertek meg, és… inkább hagyjuk a múltat most. Ami a lényeg, hogy sikerült kijavítani a hibát némi külső segítséggel, és ismét útra kelhettünk.
Igazából munka szempontjából, legalábbis ami a szállítást illette eléggé csendes időszak következett, de a könyv írás amúgy is sok időt emésztett fel. Ennek ellenére mozgásban próbáltam tartani magunkat, így jártuk a bolygókat alkatrészek után, vagy épp könyv alapanyag miatt, hiszen volt még felkérés, aminek eleget kellett tennem, hogy biztos legyen a megélhetésünk akkor is, ha épp nem volt semmi leszállítani valónk. Azonban voltak helyzetek, mikor csak ürügyet kerestem arra, hogy olyan helyen legyünk, ahol szabadon eltudtam mászkálni a természetbe meditálni, kikapcsolni, megfeledkezni a gondokról egy kicsit, vagy épp edzeni kicsit, futni, erősíteni.
Igazából legtöbbször nem is volt ezzel probléma, kivétel, mikor futni kezdtem és elragadott a belső hév, aminek hála tényleg belegyorsította kihasználva az erőmet rendesen, és nem sokon múlt, hogy ott tegyem meg azt amire a legjobban vágytam: Átváltozni azzá ami vagyok, és felrepülve magasan szárnyalni, szabadon, élvezve a szelet, ahogy áramlik testem mentén, ahogy erőteljes csapások után csak siklók, suhanok az égen, vagy épp alá bukva némi zuhanás után kapok ismét szárnyra nagyobb sebeséggel zúgva el alacsonyan a fák, mezők felett. Ekkor álltam meg, és döbbentem rá, hogy hát szerencsétlen Q’ayem már csak a nyakörvem jeladóját képes követni eléggé lemaradva.
Ekkor töltött el némi szomorúsággal mindig, hogy Kor velem él, de még ő se tudja az igazságot rólam, maximum sejti, hogy nem egészen az vagyok aminek látszok, és bár volt rá alkalom, mikor elmondtam volna az igazat, de mindig megtorpantam. Nem tudtam hogyan fogadná, hogyan dolgozná fel, hogy a kis hüllő, akit úgy védelmez teljesen más valójában, és bár az tény, hogy harci tapasztalatom nem igazán van, azonban annyira gyenge se vagyok, mint aminek látszok.
Egyszer sort kerítek rá, az biztos, mert neki is joga van megtudni, ha nem is mindent egyszerre, de el kell kezdeni valahol.
Szóval így telt az idő, utazgatással, pihenéssel, edzéssel, írással, törzsekkel való találkozással, ami hát volt mikor vicces volt, főleg, az mikor az egyik primitívebb fajról készítettem feljegyzéseket, és hogy a szokásaikat megismerjem, jobban a helyiektől kapott ruhák mellé a helyi szokásoknak megfelelő festések is kerültek rám, ami számomra nem volt szokatlan, de utána napokon át nevettem azon, ahogy Q’ayem páncélját is teli festették, miközben csitítottam, hogy tűrje, mert ezzel is nekem segít, majd napokba telt mire sikerült a festéket leszednie a páncélról, miután elhagytuk a bolygót. Bár az is igaz, hogy a helyi primitív festék azért elég jól ellenállt a nedvességnek is, azaz magamról lemosni is egy kész hadművelet volt utána, de a könyv ebből a kis kitérőből elég jól sikeredett.

Úgy a harmadik hónap körül történt valami, amire nem számítottam. Morwen Mester találkozót kért tőlünk, és valahogy rossz érzés fogott el, mert szinte rögtön Dathomir jutott az eszembe, hogy esetleg ott elszabadult a pokol. Nem igazán késlekedtem, és a találkozó helye felé indultunk meg.
A rossz érzés bekövetkezett, bár nem amiatt amitől tartottam, hanem teljesen más okból. Elsőre el se akartam hinni amit hallok. Jó Tyrr küldött minket birodalmi területre azóta is, de Q’ayem is tisztában volt azzal, hogy akkor ő az aki intézi a dolgokat, ügyeket én meg maximum felpakolom vagy épp lepakolom az árút, és utána megyek vissza a hajóra. Nem kell megint, hogy mert nem vagyok ember laposra püföljenek, úgy, hogy nem üthetek vissza, mert akkor még jobban bajba keveredek csak. Azonban hamar tudatosult bennem, hogy bár Morwen, csak kért minket, de ez nem olyan dolog amit visszautasíthatok, még akkor is, ha ezzel igen csak nehéz helyzetbe hozom magam, vagy ott, vagy Kor előtt.
- Nem fogok hazudni önnek Avenay mester. Ha nem ön kérné, akkor nemet mondanék. Azonban értem mi a tét, és miért fontos ez most, így megtesszük, csak időt kérek, hogy felkészüljünk, mert ehhez nem elég a bemegyünk és lesz ami lesz taktika. De nyugodjon meg, amit csak lehet elkövetünk azért, hogy minél több adatot szerezhessünk meg. – mondtam végül nyugodt diplomatikus hangon Morwennek, majd némi beszélgetést követően, miután elváltak útjaink, már tudtam mit kell tennem, de ahhoz kellettek dolgok, azonban mind pofon egyszerűnek tűnt ahhoz képest, hogy ezt hogyan is mondjam el Kornak.
A következő napokban próbáltam minél többet összeszedni a bolygóról, ahova kell mennünk, akár csak egy újabb könyvhöz gyűjtenék anyagot, azonban közben az utam más irányba is elvitt, mégpedig a Hutt régióba, mégpedig arra a bolygóra, ahol Tyrr is élt. Q’ayemnek csak annyit mondtam, hogy a hajót ott olcsóbb lesz átnézetni Tyrr szerelőivel, akiket jól ismertem, de közben másról is szó volt, de az már zárt ajtó mögött négyszemközt.
- Neked elment a józan eszed teljesen?
- Nem, tudom mit csinálok…
- Erősen kétlem… ez nem csak egy kis trükk, vagy bedumálni magad valahova… amit kérsz az ha elszúrod, akkor vége a dalnak. Akármilyen jók a kapcsolataim, vagy a tieid, nem fognak tudni kihozni.
- Tisztában vagyok vele teljes mértékig Tyrr hidd el… - teljes nyugalommal támaszkodtam neki a falnak hátammal, miközben Tyrr a falon támaszkodott két oldalt a fejem mellett és úgy nézett egyenesen bele a szemembe.
- Akkor ne kérd, hogy én legyek az, aki … áhh… lényegében, mintha egy szinte biztos csak oda szóló jegyet adnék neked Kesselre, vagy rosszabb helyre. Miin, te nem vagy ember, se közeli faj, de még az se, amit most látok, és ha erre rájönnek, hogy mi vagy valójában, és hogy ténylegesen hány éves, akkor neked véged.
- Tudom… de meg kell tennem
- Miért? Mert egy Jedi erre kért?
- Mert Morwen kért erre… - Tyrr ahogy a szemembe néz elhallgat, majd megadóan emeli fel a karjait.
- Jó… legyen… de akkor már olyan legyen, amivel kicsi az esély, hogy lebuksz… és akkor mi leszel? Egy kis Cathar, vagy Twi’ilek, vagy…
- Vagy ez… - szólalok meg csendesen, és már egy ember lányként állok előtte.
- Remek, legalább így tuti elvegyülsz ott, de még egy kérdés, még így az elején. A kis testőröd, mit fog ehhez szólni? Nem vagyok vak, tudom, hogy mindenhova kísér, de azt is, hogy nem tudja mi vagy.
- Ezt is megoldom, és elmondom neki, az igazat, de addig intézd amit kell, még itt leszünk egy pár napig, hogy minden adatot ami kell megadhassunk pontosan.
- Ki fog akadni, ugye tudod?
- Igen, tudom… szerinted miért nem mondtam el neki még? Félek, hogy gyűlölni fog, vagy félni attól ami vagyok… A fajom sokszor utazott más helyekre, de mindig beolvadva, hogy ne legyen feltűnő, ha csak nem épp az volt a lényeg, hogy mint a népem diplomatái legyenek ott… A hajóra is úgy jutottam fel, hogy senki se tudta mi vagyok… és itt is csak te vagy teljesen tisztában vele…
Hosszabb beszélgetés után, miután a dolgok a helyükre kerültek már csak tényleg az volt, hogy Kort beavassam.
Ez volt az a dolgok, amit egybe kötöttem azzal, hogy megbeszéljem vele az esedékes utunkat, ami még hetek távlatában volt, de az előkészületek már megindultak. Itt kitértem arra is, hogy megoldás kellett ahhoz, hogy szabadon tudjunk mozogni a bolygón és ne legyünk a figyelem központjába, mert én nem vagyok ember, így olyanra szántam el magam, amivel nem akartam élni, de most kelleni fog, és lehet később is.
Q’ayemet elvittem Tyrr egyik jelenleg üres kisebb raktárába, hogy nyugodtan tudjak vele beszélni és megtenni azt amit akarok. Nem akartam, hogy más is a közelbe legyen, még Tyrr se, csak Ő meg én kettesben. Lehet veszekedés lesz a vége, lehet jól fogadja, de akárhogy is lesz, az csak kettőnkre tartozik itt és most. A beszélgetést azzal nyitottam, hogy elmondtam, amit eddig a bolygóról megtudtam, ahova menni fogunk, ahol a Jedi templom állt korábban, és csak ezek után tértem rá arra amiért ide is hívtam: Lényegében elsétáltam pár ott lévő láda mögé, majd nem sokkal később egy fiatal ember leányzóként sétáltam ki onnét frissen beszerzett néhány egyszerű ruhában, majd neki dőltem a dobozoknak vele szemben.
- A fajom képes az alakváltásra, Q’ayem, és se ez, se az a külsőm nem a valódi, amit láttál, amiben megismertél és utaztam a hajón.  Békészerető faj vagyunk, inkább diplomaták, mint harcos hódítók, ugyanakkor a fizikai erőnk jócskán nagyobb, mint sokaké, nem csak így, ahogy elvegyülhetünk, hanem valódi formánkban még jobban. - Kissé zavartan néztem Korra, szinte teljesen várva, hogy most hogyan is fog mind erre reagálni. Főleg, hogy nem csak ennyi „meglepetéssel” készültem számára, hanem, hogy a törékeny külső mögött mi is lapul.
- Kérlek, ne ijedj meg. – szólaltam meg, majd elfordultam, ledobtam a ruhákat a talajra és egy még levegővétel után ott változtam át abba a formámba, ami én voltam, teljes valómban, úgy aminek megszülettem, majd fordultam Kor felé, de fejem elfordítottam, szomorúan néztem magam elé a padlóra, néha Kor felé pillantva. Nem volt büszke tartásom, nem húztam ki magam, csak álltam kissé szomorúbb pofival. Hagytam, hogy Kor végig mérjen, ha akart hozzám érjen, majd mikor végzett leültem, és visszaváltoztam abba a formába, amiben ismert, amiben mindenki más is ismert. Lassan kelek csak fel, és húzok elő pár ruhát a láda mögül amit felhúzok, mielőtt lehajtot fejjel állok Q’ayem előtt.
- Nyugodtan kiabálj velem, szidj le, mondj el mindennek, csak most egyet kérek Q’ayem, ne hallgass csak. Jól tudom, hogy ezt nem könnyű megemésztened, éltem hozzá eleget… és többet is, mint hinnéd. – lábammal a padlót kapargatom – csupán fiatal felnőtt vagyok fajomban, de már megéltem százharminckét évet, aminek jó részét tanulással töltöttem, hogy diplomata legyek, mint szüleim, bár én más útra vágytam, így mást is tanultam, de ez most talán annyira nem lényeges. Az amit láttál és az hogy mennyit is éltem a legnagyobb titkaim. Bízok benned, szükségem van rád, ezért is mondom el, és mutattam meg. – hangom csendes, és szomorkás. Nem nyugodt, kiegyensúlyozott, nem olyan, mint mikor másokkal beszélek, tárgyalok, próbálom meggyőzni. Nem, most nem játszom meg a nyugalmat, ha felpofoz Kor, akkor se lehet egy szavam se. Csak abban reménykedtem ebben a pillanatban, hogy megérti.
Felpillantok rá, mikor közelebb lép, majd ahogy emelte a kezét ökölbe szorítva, a markát vártam a jól kiérdemelt fejbe verést, de ehelyett csak a fejem dörzsölte, mitől kicsit talán jobban behúztam a nyakam.
- Szóval azt akarod mondani, hogy direkt nehezítetted a dolgomat ahelyett, hogy csak felvettél volna valamilyen alakot. - sóhajt egy nagyot majd elveszi a kezét, miközben kapom a folytatást - Nem mintha kellemes lenne, hogy nem osztottad ezt meg már rég mikor az életedet meg rám bíztad. Minimum finom legyen az a bocsánat kérés.
- Bocsánat – motyogom csendesen - és igen, igazad van, neked legalább el kellett volna mondanom, de mások előtt ezt nem tehetem meg. Ők ilyennek ismernek, és bár a vizsgálatokból sejthetik, hogy alakváltó vagyok, de mást nem. A koromat vélhetik hibának is, amit a hosszú alvás okozott. – mondom csendesen, miközben felöltözök rendesen, majd úgy folytatom a beszélgetést összeszedve a dolgaimat.
A további beszélgetésünket Tyrr szakította meg, azzal, hogy az egyik szerelő keres a hajó miatt, így kénytelen voltam távozni, de azt láttam, hogy Tyrr ott tartja Kort, miközben én a dolgokat mentem intézni.

Tyr mondandója Kornak a raktárban:

A következő időszak kényszer pihenővel telt, legalábbis munka terén. Egy a hajó miatt is szidást kaptam, hogy gyakrabban kéne átnézetni rendesen, kettő alkatrészeket is kellett várnunk, így igen sok időm lett gyakorolni, új viselkedés formákat nézni, hogy a testbeszédem kicsit másabb lehessen, Kor szokhassa közben azt a külsőt, amiben majd a bolygón is leszek. Azonban, mikor kis pihenőre vágytam, akkor szokásos külsőmben mentem el sétálgatni a régi kedvenc kis utcai étel árúsomhoz, akihez nem én voltam az egyetlen helyi rabszolga régen se aki járt, és akár hitelre is ehetett, mert a Gazdáját úgy is ismeri a tulaj, és tudja, hogy fizetni is fog.
- Héé Jarr – intettem az egyik étel árusnak.
- Nézzenek oda, itt a kedvenc kis locsi-fecsi Miinünk, na és most mit adhatok, a kis irónak.
- Csak a szokásost.
- És mi járatban erre? Új könyv, vagy épp munka?
- Csak hajóm teszik rendbe, és kissé tovább tart a munka, mint kéne.
- Áhh értem. És hogy fizetnél? Vagy írjam a nyakörved hitel keretére, mint hajdan? – kérdezte Jarr vigyorogva viccelődve kicsit.
- Fizetem – felelem nyugodt hangon -  és úgy is tudod, hogy Tyrr visszaadta a szabadságom…
- Igen azt tudom, de nem úgy festesz, mint aki vissza is vette… kötődsz hozzá… valld csak be, ha nem kötne semmi a Köztársasághoz, visszautasítottad volna…
- Én…ne…. - kezdek bele, de Jarr igen hamar „belém fojtja a szót” ahogy közbevág.
- Hazudsz magadnak is Miin. – csóválja meg a fejét Jarr -  Az eszed és a szíved a helyén van, de egyedül nem állsz meg rendesen a lábaidon, kell aki melletted van…
- Lenne más is, csak lehet sikerült megrendítenem a bizalmát, mert nem mondtam el neki pár dolgot amit kellett volna, amit meg is értett volna és most lehet sok volt neki – közben átveszem a levesem és körbe nézek az utcán elgondolkozva. – Sokszor úgy érzem, a nyakörv inkább jelentette a szabadságot Tyrr tulajdonaként, mint nélküle…
- Csak mert jó életed volt mellette, de kevés olyan van, mint te. Sokak élete nehéz és kegyetlen. Örülj annak, hogy szabad vagy újra, és élj ennek tudatában. Ami meg a társad illeti, ha eddig megismert rendesen, akkor lehet emiatt most bosszús egy kicsit, de megenyhül. Mindenkinek meg vannak a maga titkai.
- Kösz Jarr – belekortyolok a levesembe – ez még mindig megér minden kreditet – végig nyalok az ajkaimon, majd beszélgetés közben tovább eszegetek, figyelve az arra járókat, szabadokat, és rabszolgákat egyaránt, mielőtt visszamennék a hajóhoz.
Egész pontosan három hetet töltöttünk el a bolygón, mire végre ismét neki vághattunk, és indulás előtt már nálam voltak az új irataim is.
Igaz nem csak azok, hanem bővült is a kis csapatunk, és ezúttal nem egy újabb csipogó droiddal, hanem egy Felinx házikedvenccel. Persze próbáltam tenni a jót kedveset, aranyosat Kornak, hogy ki is engeszteljem egy kicsit és ne csak duzzogjon esetleg, így a hajón is próbáltam emberként mászkálgatni. Számomra nem járt több nehézséggel, mint a korábbi külsőm, bár ettől függetlenül az biztos, hogy sokszor gyíkszerűen fogok továbbra is kinézni, ahogy megszoktak, de az tény, hogy Birodalmi területen így talán egyszerűbb lesz.
Q’ayem is közben csináltatott iratokat magának, és akkor már, mint féltestvérek voltunk a papírok szerint, csak arra kellett figyelni, hogy ne úgy hívjuk egymást, mint máskor, de ez talán menni fog, meg a könnyebbik dolog is az egészben. Ami viszont számomra talán nehezebb lesz, hogy másképpen is viselkedjek, mint ahogy szoktam általában, nehogy azon bukjunk le.
Persze gyakorlás közben egy plusz kitérőnk is lesz, mert Q’ayem bérelt egy raktárt, amit meg is mutatott, ráadásul jól is jött annak, hogy ha szerzünk dolgokat oda letudjuk pakolgatni, és ne a hajón gyűljenek csak a szerzeményeink.

Négy hónap telt el Dathomiron történtek óta és már egy, azóta, hogy Morwen megkeresett minket, így felvettem vele a kapcsolatot, hogy mik is a tervei, hogyan és főleg honnét jutunk el oda. Ezek szükségesek voltak, hogy oda tudjunk menni a találkozási pontra. Az elsőre meglepő dolog azonban Morwen kérése volt: Legyek emberibb. Ez volt a tervem, és valahol sejtettem, hogy az orvosi adatokból az tiszta azoknak akik látták, hogy képes vagyok elviekben az alakváltásra, de hogy ennyire biztos is benne, hogy képes vagyok. Ez volt a tervem amúgy is, de ezt nem mondtam el, csak bele mentem a dologba, és megindultunk a találkozó helye felé. Kornak még megemlítettem Morwen kérését.

---

Czerka részvénytársaság
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 2x10.000 credit

Hidegháború - Az éj leányai
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 4x10.000 credit

---

Adatlap:
Szint: 3
Pont: 16

---

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás

---

Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv.

Zseblámpa
Elsősegély csomag

Datapad
Komlink
HoloProjector

---

Állat
Felinx (Karácsonyi ajándék)

---

Járművek:
-6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)

YT-1300:

---

Üzlet:
-5 pontos üzlet: 10.000 credit/hó
-2 pont
Következő bővítéstől a bevétel: 15.000 credit/hó

Pénzügyek:
+10.000 credit: Czerka részvénytársaság fizetsége
+2x10.000 credit: Havi bevétel
-2.500 credit: Orvos droid
-2x2.500  credit: Q’ayem Kor munkadíj
-50 credit: Tűzgyújtó
-200 credit: Távcső
+10.000 credit: Könyv íráshoz adat gyűjtés
+4x10.000 credit: Hacvi bevétel
-4x2.500  credit: Q’ayem Kor munkadíj
-10.000 credit: Hamis irat: Lora Dennali

Összes: 80000 credit
Kiadás: 27750 credit
Maradék: 52250 credit

---

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

---

Hamis iratok


név: Lora Dennali
faj: Ember
nem: nő
kor: 22
frakció: Független Rendszerek Szövetsége
születés: Lothal bolygó, ME 20
apa: Dennali (Fejvadász)
anya: Clara Atary (Kutató)
testvér: Trisil Dennali (Féltestvér)
foglalkozás: pilóta, fejvadász.

iskolái:
- Diplomata – nem fejezte be
- Történész – nem fejezte be
- Filozófia – nem fejezte be
- Pilóta képzés - befejezte

beszélt nyelv: közös



Kinézet:
- magasság: 170cm
- súly: 60kg
- hajszín: barnás-fekete
- szemszín: barna

további képek:

---

Pontok: 16
Elhasznált: 13,5
Maradt: 2,5

Elfogadva.

Karakter neve: Heiwanna Miin Klodov
Kaland címe: Hidegháború - Az éj leányai (Dathomir - Dzsungel)
Játékostárs(ak) neve(i): Q'ayem Kor, Cesur Aloysius
Kalandmester: Kaylyn Rix (Nefi)
Kezdő reag: Arkinea
Záró reag: Arkinea

Kaland tartalma:

Egy olyan küldetés, amire magamtól sohase vállalkoztam volna, és nem véletlenül, hiszen, ez az út egyenesen a birodalomhoz vezetett, ami magában hordozott igen csak nagy veszélyeket is, de mivel Morwen volt az aki megkért erre így nem mondtam nemet, akárhogy is ez lett volna a helyes válasz. Minden porcikám ellenezte, de belementem. Emberként mentem oda, Q’ayem és Cesur társaságában. A feladat nem volt nehéz, hiszen csak a templomból el kellett honi néhány adatot, aztán eljönni, ugyan mi lehet ebben nehéz? Legalábbis azt leszámítva, hogy rom templom, birodalmiak és sokasodó problémák, ahogy megérkeztünk.
Szerencsére azért a látszat ellenére nem volt ennyire negatív a helyzet, már ha leszámítom a két srác elég gyenge szereplését, miközben próbáltam információkat szerezni a helyről, ottlévőkről.. A helyi parancsnok jobban együttműködő volt, mint reméltem volna és elég sokmindent elmondott, megmutatott nekem, ami alapján tudtam némileg tervezni is, de tett mást is. Olyat mutatott volna, amit nem gondoltam volna addig a rohamosztagosokról, és úgy a birodalmiakról se: lehetnek rendesek is és jó lelkűek, nem csak kegyetlen, már-már állatias lények, akik mindenkit csak bántanak, akik nem tartoznak a Birodalomhoz.
Ennek fényében újabb terv is megfogalmazódott bennem a küldetés mellett, annak megfelelően amit megtudtam és éreztem, de a két társam nem igazán rajongott az ötlet miatt.
Aztán egyedül maradtam a küldetés teljesítésében, és végül sikerült megcsinálnom, de utána már éreztem, hogy egyedül nem fog menni a kijutás innen és csak több baj lenne az egészből, mint haszon, így a feladat teljesítése után neki álltam a másik tervemnek, ami végül sikerrel járt, így nem csak hármasban jöttünk el a bolygóról.

Bővítés:

Az indulás és az út

Végül egy pár napba beletelt, hogy Lucky elé állva tények elé állítsam, hogy mi is a helyzet, miért is vagyunk itt. Nehéz volt ürüggyel elcsalni, hogy csak kettesben legyünk, de aztán összejött. Igazából vártam, hogy ha nem is fegyvert ránt, de kapok valami fejmosás félét, vagy valamit. És még nem is tudta, hogy ember se vagyok, csak azt, hogy miért jöttünk és hogy mennénk is, de velük együtt szeretném ezt megtenni.
Kínos kérdés volt, mikor felmerült, hogy mit szól a felettesem és a katona aki velünk van, de az egy kicsit hamar nyilvánvalóvá tette Lucky számára, hogy Q’ayem az emberem Cerus, meg tehet ellen véleményt, de azt valami oknál fogva nem igazán fogom figyelembe venni. Nem akartam Lucky orrára kötni, hogy a kedves ifjonc, nem csak, hogy Jedi padawan, de olyan alvókával is bír, hogy az se tűnt volna fel neki, ha kilopják alóla az ágyat, majd az egész bázist, sőt talán még az se, ha már vadállatok rágcsálják a lábát.
Végül a beszélgetés folytatásában ott állhattam a katonák előtt, ahogy Lucky vázolta a helyzetet. Vártam a lövöldözés megkezdését, de nem lett. Huszon négyen jönnek, tizenketten maradnak. Még tettem egy próbát megkérni őket, hogy gondolják át, de tiszteletben tartottam végül, úgy határoztak, hogy nem jönnek most velünk.
Ezek után jött a feketeleves, elsőre is közölni a két társammal, hogy kicsit többen megyünk. Bár most kész tények elé állítottam őket, hogy nincs sok esélyünk kijutni erővel, még akkor se, ha a két férfi bele is ad mindent. Kor tisztában van vele, hogy már ha döntök valamiről, és ennyire konkrétan jelentek be valamit, akkor az már folyamatban is van.
Azonban ez még nem volt minden, mert olyan is közbejött, amire nem számítottam nagyon. Lucky is maradni akart, hogy áldozatot hozzon, és bár minden bizonnyal ebben a két társam támogatta volna, de ez közel se tetszik nekem. A saját társai próbálták győzködni, de nem akart, nem engedett, hanem elment elköszönés után, amiből kiderült, hogy az ékes szólás, szép érvek nem fognak használni, így amikor már a többség beszállt, akkor egyszerűen kijelentem, hogy indulásra készen álljon mindenki, és ezzel indultam meg le Lucky után. Ott volt az üres folyosókon egyedül, de most már nem fogom ilyen egyszerűen elengedni és itt hagyni.
Hirtelen kaptam el ahogy beértem, majd a következő mozdulat ahogy nem finoman nyomom neki a falnak és tartottam úgy a meglepett katonát.
- Na ide figyelj te fafejű. Mit képzelsz?! – nézek egyenesen bele Lucky szemébe, ahogy alkarommal tartom a nyakánál fogva - Itt teszed a jót, az önfeláldozót, és szerinted hagyni fogom? – vicsorodok el - Miután te voltál az aki megmutattad nekem, hogy lehet egy birodalmi is rendes és jófej?! – elengedem és úgy nézek rá, majd a választ üvöltöm a képébe - NEM! – ott állok előtte ökölbe szorított kezekkel
- Hadnagy, meg kell értenie…
- Lucky… nem fogom… - lehajtom a fejem - …sajnálom…
- Nem kell sajnálnia, én döntöttem így…
- Nem, azt – mondom csendesen, majd közel lépek a férfihoz, és egyszerűen betámasztom a kezem has magasságba, megemelve, és mint egy könnyű kis zsákot kezdem el cipelni a nálam magasabb katonát. Ahogy ellenkezik úgy engedem le a vállamra, majd karolom át és viszem, kérlelhetetlenül, fel a hajóhoz, majd ott a többi katona szeme láttára cipelem fel.
- Ajtót bezárni… más már nem jön… - mondom csendesen, majd eleresztem Luckyt és lehajtott fejjel megyek előre.
- Felszállás – hangom érezhetően szomorú, és így megyek be az egyik fülkébe, majd roskadok le a fekhelyre kezeimbe temetve arcomat. Mikor mozgást hallok, akkor csak oldalra pillantok, hogy lássam a lábát annak aki ott áll.
- Gyűlölhetsz, átkozhatsz, de ezzel az életed mentettem meg, és a megmaradt embereid számára téged. Eme döntésem eredményével kell az életem élnem ezek után, akárhogy is végződik – Luckyra nézek szomorú tekintettel, majd felkelek és egy mély levegővétel után ránézek. – Tudom, nem volt jogom megtenni, tudom, hogy nem értesz mindent. – lehunyom a szemeim, majd mikor újra ránézek, már hüllő szemeimmel nézek rá egy rövid ideig, majd visszaváltoznak emberivé. – Egyszer ha szeretnéd elbeszélgethetünk egy ital mellett, de most még feladatunk van. Biztonságban eljutni a találkozási pontra. – ezzel haladtam el mellette, és mentem a pilótafülkébe az útvonalat követve és ellenőrizve, hogy merre is kellett mennünk. Jól tudtam, hogy a döntéseimnek lesznek következményei, és nem csak rövid távban, csak kérdés, hogy mik és mennyire nehezek.

A megérkezés és a hír

Mikor végre megérkeztünk a találkozó helyére, akkor már ott várt minket Morwen. Nem vártam sokat, hogy meginduljak felé, és magyarázatot adjak, az ott lévő extra főkre, de nem igazán kellett sokat magyarázkodnom ezen. Az adatkártyát át is adtam neki, majd folytattam volna vele a beszélgetést, mikor beviharzik a részbe egy katona nő, és csak az egyik szemöldököm felhúzva hallgatom, egy ideig, mikor csak érdeklődik, aztán mikor folytatja csak megindulok kifelé, mint akit nem érdekelnek a szavai, amiket mond, de Morwen tisztában lehet vele, hogy nem ez a helyzet, főleg, mikor az ajtó előtt hirtelen belehúzok ököllel a fém falba, ami kondul egyet. Visszafogtam magam, nem használtam az erőm, az kicsit több kárral járt volna, de mégis csak egy hajón vagyunk, aminek az nem tenne túl sok jót.
- Kérem uralkodjon az indulata… - kezd bele Morwen, de a szavába vágok, hangomból érezhető jobban, hogy mit érzek, mert szomorú sokkal inkább, mint ingerült vagy dühös.
- Ha nem tenném Mester, most ez a fal se állna itt… ahogy ha jobban ragaszkodtam volna, hogy mindenki jöjjön, most nem haltak volna meg. És bár ők döntöttek így, és nem én vettem el az életüket, ez most az én terhem súlyát növeli.  – lehajtva a fejem lépek az ajtó felé, majd megállok és visszanézek a Havoc-os pilóta nőre.
- Próbálkozhat Xeth… – majd a nő felé fordulok ahogy alakot váltok a hüllő kinézetembe – …azonban igen nehéz valakit megtalálni, akiről nem tudja hogy néz ki. De ne aggódjon miattunk, mi , inkább kérem gondoskodjon Luckyról és embereiről, ők nagyobb veszélyben vannak. Kor és jó magam, pedig hivatalosan az elmúlt időszakot Coruscant szép bolygóján töltöttük, egy késő rakományra várva. Sajnos fölöslegesen, mert visszamondták a szállítmányt. – ezzel neki dőlök az ajtó keretnek. – Bár nem vagyok olyan naiv, hogy tévhitbe ringassam magam, hogy biztonságban leszünk. Csak kevésbé kiszúrhatók, mint Lucky és társai akikről sok adatuk is van. – Ezután ballagok ki lassan az ajtón, kavarognak bennem a gondolatok, ahogy az érzelmek is. Hiába szereztük meg az adatokat, hiába hoztunk el sokakat, ez nem változtat a szememben a tényen, hogy elbuktam. Egy élet elvesztése is sok, ha megmenthető lett volna. Az egyik ablakos helyig haladtam csak, és ott álltam meg, kinézve rajta a messzibe vesző tekintettel, de igazából a múltba vesztem el, miközben egy könnycsepp csordult le a pofimon.

Az első hetek

Megérkezésünk után, nem volt elég a bűntudat, de még annak a súlya is a vállaim nyomta, hogy körültekintőbben kell mostantól terveznem, hogy mikor és merre megyünk. Elrendeztem az iratokat, majd miközben fuvart kerestem, mintha mi sem történt volna, addig Coruscant kikötőjében várakoztunk. Ez időt adott arra, hogy jobban átgondoljam a dolgokat, és egy kicsit nehezebb időszakot hozzak Kor számára azzal, hogy nem egyszer úgy kellett visszacipelnie a hajóra, miután nagyon a pohár aljára néztem. Vagy épp kirángatni a szobából, hogy ne csak bent feküdjek, kissé szomorkásan, gondolatban még mindig Arkinnea bázisán járva.
Nem tudom hányadik napja zajlott már ez, mikor ismét a kikötő kocsmájában támasztottam az asztalt és nyúltam a kirendelt töményes üvegért, mikor egy kéz rámarkolt és félre húzta.
- Q’ayem… add vissza – mordultam fel, és nyúltam utána, mikor megláttam Lucky arcát, ahogy lenéz rám, és rázza a fejét.
- Azt hiszem, ez már sok lenne számodra… - érzem ahogy honom alá nyúlva emel fel, majd kísér ki a kocsmából a friss levegőre.
- Sajnos ahhoz még mindig túl kevés, hogy felejtsek – jegyeztem meg közben csendesen, mire Lucky megáll, majd maga elé húz és felemeli a fejem az államnál fogva.
- Figyelj, többet tettél, mint akárki értünk, és ott, akkor akit csak tudtál elhoztál, még engem is. Miin, ők döntöttek így, és tisztában is voltak azzal, hogy ennek ez lesz a következménye. Szép dolog, hogy felelősséget érzel és vállasz az elvesztésük miatt, de meg kell tanulnod túl is tenni rajta magadat. A háborúban mindig vannak áldozatok, és akkor még kevesebb idő van a gyászra, ha épp van rá.
- Én nem vagyok katona, és ha csak lehet nekem mint diplomata megakadályoznom kell, hogy eddig eljusson a helyzet, nem… - elfordítom a fejem - …nem csak hagyni, hogy bekövetkezzen.
A beszélgetés lassan véget ért, ahogy elértünk a hajómhoz. Hiába voltunk Corsucanton, nem  vettem ki egy szobát most valahol a környéken. Később Morwennel is találkoztam, és kezdtem talpra állni. Jó volt, hogy mellettem állnak többen is, még akkor is, ha Tyrr nem volt a közelemben, de meg volt az a biztonság érzetem, hogy egyre többekre számíthatok, ha baj van, és próbáltam ezt visszafelé is fenntartani, hogy ha nekik kellett én is tudjak segíteni.
Úgy három hét telt el, a küldetésünk óta, miután, egy Morwennel való találkozón felhozakodtam, egy olyan dologgal, ami bár fajom sajátja, de én nem rendelkeztem vele, mégis, annak köszönhetően, hogy az időérkezésünk közben én is erőérzékeny lettem esélyt kaptam, hogy megtanulhassam mégis: Telepátia. Igen, ez az a kommunikáció, amivel valódi formámban kéne tudnom kommunikálni fajtársaimmal, vagy másokkal, de sose voltam képes erre.
Nagy örömömre nem kellett nagyon kérlelnem Morwent, és megígérte, hogy keres számomra valakit, aki taníthat is erre. Bár jobban örültem volna, ha Morwen lett volna az aki tanít, de megértettem, hogy ő ezt nem teheti. Túl koros voltam, hogy padawan legyek, és Morwen ezzel már tisztában volt, hogy mennyivel is. Igaz fiatalabbnak számítottam nála, fajom szemszögéből nézve, hiszen még csak fiatal felnőttnek számítottam, de mégis, náluk már jócskán többet éltem.
Érdekes volt, hogy milyen közel engedtem magamhoz a Mestert, hiszen nem volt előtte túl sok titkom.

Második - Harmadik hónap

Eltelt egy hét, mikor kaptam egy üzenetet Avenay mestertől. Épp a raktárnál voltunk a Hutt űrben Q’ayemmel, egy út során, aminek keretében Tyrr-rel is találkoztam. Az üzenet eléggé lényegre törő volt, hogy talált valakit, aki eleget tud tenni a kérésemnek, és tesz velem egy próbát. Nem akartam túl sokat váratni, de azért a dolgom is elrendeztem, hogy az ügyek is menjenek, meg az írás is, a következő könyveknél, bár többség csak vázlat volt egyenlőre, vagy adat gyűjtés helyekről, de azt se hanyagoltam el, hiszen ezek jelentettek a bevételünket, mikor épp nem volt semmilyen fuvar se, amit megcsinálhattunk volna.
Így csak napok múltán érkeztünk vissza Coruscantra, ahol Avenay mester, egy másik idősebb nő társaságában várt minket. Illedelmesen hajóltam meg felé, majd mutatkoztam be, bemutatva Q’ayemet is, majd megköszöntem a két nőnek, hogy egyáltalán lehetőséget kapok a tanulásra. Igaz az első kérdésemre, csak egy-egy mosolyt kaptam, hiszen eléggé tudományos, kutató irányból álltam neki a dolognak, azaz a „szakirodalom” felől érdeklődtem, hogy azokat áttanulmányozva kezdjek bele a tanulásba. De nincs ilyen oktató anyag.
Ezután jött a nehéz rész, mert olyan környezet is kell ehhez, ahol könnyebb elmerülni az Erőben. Mivel a Jedi templom nem jöhet szóba, így marad egy másik hely, ahol az érkező Mester is szokott tanítani. Így Q’ayemmel is kellett kicsit beszélgetnem, hogy most egy időre egyedül leszek, és tanulok, míg adtam neki pénzt, és Tyrr elérhetőségét is. A másikat úgy is tudta, hogy nyomon tud követni, hiszen a nyomkövetős nyakörv mindig nálam volt, még ha nem is a nyakamon pihent köztársasági területen, akkor is a táskámban a ruháim között. Bár Kor kifejtette a nem tetszését, de most kellett engednie, persze azt is megígértem, hogy életjelet adok magamról, de ha nem tenném akkor azonnal jöhet utánam.
Ilyen szempontból nem volt különbség Kor és Tyrr között. Ha nem lennék képes alakot váltani, tuti már rég lenne egy nyomkövető a testemben, hogy mindkettő nyugodtabban aludjon. Igen, féltenek, mert túl pacifista vagyok, és csak remélni tudtam, hogy Lucky nem lesz ilyen vagy akkor már tényleg egy rabnak, vagy egy rabszolgának is több mozgás tere lesz, mint nekem.

Miután sikerült lebeszélni a dolgokat, utunk Tundra vezetett egy szürke jedi rendhez, a Nagoon Tanítványaihoz, ahol nyugodtan tanulhattam a többi tanítvány mellett én is. Érdekes volt látni őket, majd itt tanulni. Bár az elején kicsit furcsa volt, és túl kellett magam tenni azon a dolgon, hogy csak a kultúrájukkal, történelmükkel foglalkozzak a tanulás helyett. Hát igen, engem az ilyen dolgok is letudtak kötni és foglalni, ahogy hallgatom a történeteket, vagy olvasom a feljegyzéseket, ahogy megismerem, tanulom, eme számomra felbecsülhetetlen tudást, ami alapján úgy látom egy bolygó népét, vagy épp csoport dolgait, ahogy azt kell, és képes vagyok úgy is kezelni azokat.
Ennek fényében kicsit lassan indult a tanulásom, majd sok meditáció következett, hogy csendesebb elmével figyeljek a Mesterre, és a tanításaira, akár egy gyermek, talán még olyan lelkesedéssel is a tudásvágy mellett, hiszen ez egy olyan dolog volt, ami egy messze másabb tudás volt, mint amiket eddig tanulhattam életem során.
Megérezni valamit, ami korábban nem is volt meg bennem, és rátalálni ezáltal arra ami hiányzott belőlem, nem egy egyszerű feladat. Talán megtanulni a csillagköd teljes történelmét egy hét alatt is könnyebb feladatnak tűnt, mint ezt megvalósítani, de nyitottan álltam a dologhoz, azzal a kitartással és elszántsággal, ahogy mindig is tanultam az új dolgokat, az idővel nem törődve. Igaz számomra az idő nem is azt jelentette, mint azoknak akik itt vannak, de ennek ellenére soha se tudtam úgy hozzáállni semminek se, hogy hát úgy is van időm, hiszen amit ma megtehetek azt minek halasztanám el holnapra?
Ennek fényében képesvoltam hosszan próbálkozni, gyakorolni, meditálni, ugyan azzal a szinte végtelen türelemmel és nyugalommal, mint amivel a napjaim is élem. A tudás eléggé összetett, hiszen egyszer el kell érnem a másikat az erőn keresztül, ezután megéreznem a pillanatnyi érzéseit. Ezt a részt tapasztaltam már nem is egyszer, legalábbis a végeredményét, mikor utána Morwen leszidott, hogy nem uralkodok magamon. A másik része ugyan így indul, azaz elérni a másikat, azonban most a saját gondolataim kell felé sugároznom, akár érzésekkel együtt. Amilyen egyszerű az elmélet a megvalósítás annyira bonyolult, és beletelt egy kis időbe, meg nem kevés magyarázatba, hogy ezzel nem okozhatok kárt a másikban, így gyakorolhatok szabadon, ráadásul ezzel csak felszínes dolgokra lehet ráérezni, ami viszont nem annyira rossz dolog, akár egy diplomatának se, ha jobban tisztában van a másik pillanatnyi érzéseivel, ha esetleg arcról vagy testbeszédből nem tudja leolvasni. Mondjuk egy idegen fajnál, akiknél teljesen más gesztusok is vannak, de már megint kezdek nagyon elkanyarodni a tanulás lényegétől.
Így a napjaim jó része az erőben való elmerüléssel, koncentrálással és a másik elérésével telt, hol „olvasás” hol üzenet küldés végett. Emellett persze könyvet írtam esténként, mikor kellett elmémnek némi pihenés, vagy épp a kis felinx-el foglalkoztam, hogy ő is kapjon törődést, némi étel készítés mellett. Q’ayem és Tyrr számára se felejtettem el jelezni, hogy igen, semmi bajom. Persze követtem a híreket is, és az üzeneteimet is néztem, hogy lássam akad e munka, vagy valami más is.
Nem igazán unatkoztam, ez idő alatt, bár az elején a frászt tudta rám hozni a Mester, mikor megszólított, és a közelemben se volt, de hozzászoktam az érzéshez, és mindig próbáltam válaszolni, koncentrálva, kinyúlva felé az erőben, hogy elérjem, és már az is több lelkesedéssel töltött el, mikor csak kicsit sikerült, majd gyakoroltam tovább újra és újra, miközben az idő csak rohant. Egyik hét a másik után telt, és közben a lehető legtöbb időt a gyakorlásnak szenteltem, a Mesterrel, más tanítványokkal. Egyre lelkesebb voltam, hogy egyre gyakrabban sikerült megcsinálnom a feladatot, hiszen így lehetőségem volt a kommunikálásra akkor is, ha beszédre képtelen lettem volna, teszem azt a kellő összetettségű hangképző szervek hiánya miatt, ugyan akkor segíthetett, hogy jobb rálátásom lehessen valakinek az aktuális érzéseire, mint mondjuk Q’ayemére, mikor épp a sisakjából csak némi recsegés szivárog ki.
Bár naponta, két naponta jelentkeztem a fiúk felé, de mégis észrevétlenül elment két hónap, amiből az zökkentett vissza, mikor kaptam egy üzenetet. Bespin-i helyzet kezdett rosszra fordulni, és egy küldöttség indult oda, ami meglepett, hogy két padawan mellett én voltam a harmadik tag, annak ellenére, hogy nem voltam helyi, csak egy idegen diplomata. Éreztem, hogy két személy lehet a mögött, hogy lehetőséget kaptam, mégpedig a főkancellár asszony és Morwen.
Sajnos ez azt is jelentette, hogy most a tanulmányaimat meg kell szakítanom, és a találkozási pontra kell mennem, ahonnét indul a hajó a Bespinre, hiszen ez fontosabb ügy volt, mint az én tudás vágyam, a Köztársaság jövője múlhat most ezen. Ennek fényében köszöntem meg az időt amit rám áldoztak, hogy tanítsanak, de tudtam, hogy még visszatérek ide tanulni, csak most a kötelesség elszólít, így felszálltam és magam mögött hagytam a Tund-ot, hogy találkozzak a küldöttség másik két tagjával, akik közül az egyik padawanhoz már korábban volt szerencsém.

---

Czerka részvénytársaság
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 2x10.000 credit

Hidegháború - Az éj leányai
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 4x10.000 credit

Hidegháború – Árnyak között
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 3x10.000 credit

---

Adatlap:
Szint: 3
Pont: 18

---

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás
1 pont: Receptív-Projektív telepátia

---

Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv.

Zseblámpa
Elsősegély csomag

Datapad
Komlink
HoloProjector

---

Állat
Felinx (Karácsonyi ajándék)

---

Járművek:
-6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)

YT-1300:

---

Üzlet:
-5 pontos üzlet: 10.000 credit/hó
-2 pont
Következő bővítéstől a bevétel: 15.000 credit/hó

Pénzügyek:
+10.000 credit: Czerka részvénytársaság fizetsége
+2x10.000 credit: Havi bevétel
-2.500 credit: Orvos droid
-2x2.500  credit: Q’ayem Kor munkadíj
-50 credit: Tűzgyújtó
-200 credit: Távcső
+10.000 credit: Könyv íráshoz adat gyűjtés
+4x10.000 credit: Havi bevétel
-4x2.500  credit: Q’ayem Kor munkadíj
-10.000 credit: Hamis irat: Lora Dennali
+3x10.000 credit: Havi bevétel
-3x2.500  credit: Q’ayem Kor munkadíj


Összes: 110000 credit
Kiadás: 35250 credit
Maradék: 74750 credit

---

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

---

Hamis iratok


név: Lora Dennali
faj: Ember
nem: nő
kor: 22
frakció: Független Rendszerek Szövetsége
születés: Lothal bolygó, ME 20
apa: Dennali (Fejvadász)
anya: Clara Atary (Kutató)
testvér: Trisil Dennali (Féltestvér)
foglalkozás: pilóta, fejvadász.

iskolái:
- Diplomata – nem fejezte be
- Történész – nem fejezte be
- Filozófia – nem fejezte be
- Pilóta képzés - befejezte

beszélt nyelv: közös



Kinézet:
- magasság: 170cm
- súly: 60kg
- hajszín: barnás-fekete
- szemszín: barna

további képek:

---

Pontok: 18
Elhasznált: 14,5
Maradt: 3,5

Elfogadva, telepátia 100%-n.

Karakter neve: Heiwanna Miin Klodov
Kaland címe: Hidegháború - Kétségek
Játékostárs(ak) neve(i): Caryeth Zh’ald, Jivi Ako
Kalandmester: Kaylyn Rix (Nefi)
Kezdő reag: Bespin
Záró reag: Bespin


Kaland tartalma:

Egy látszatra egyszerű diplomáciai út Bespinre, rejtélyes balesetek miatt. Azonban az események nem várt fordulatokat vettek, egyrészt a tárgyalások siklottak félre, majd még a mellette zajló nyomozás is.
Talán így lehetne a legjobban összefoglalni az eseményeket, ha eléggé diplomatikusak szeretnénk lenni, és nem belemenni épp ezért a részletekbe… Talán jobb lenne mindenkinek úgy… Azonban a tényeken nem változtatna, és nem lenne helyes azokkal szemben se, akik az életüket vesztették, mert sajnos így lett.
De kezdjük az elején.
Caryeth és Jivi a két Jedi padawan társaságában érkeztem meg Bespinre. Caryeth feladata volt a nyomozás, amíg Jivi velem jött tárgyalni arról, hogy mire is lenne szükség ahhoz, hogy a munkások folytassák a munkát, így elsőre a szakszervezet, majd a hadsereg helyi vezetőjével találkoztunk. Ezek az egyezkedések elég jól mentek és hamar megtudtuk azt, hogy mi is lenne az amivel helyre lehetne hozni a helyiek bizalmát és biztonság érzetét, csak egy személy maradt hátra, akit meg kellett győzni, és eközben Caryeth bár jó ideig nem talált semmit, de végül ráakadt egy nyomra…
…Ohh ha visszamehetnék az időben, itt szakítottam volna félbe az egész küldetést…
Azonban nem történt meg, és mi mentünk Bendixhez, ahol a dolgok nem alakultak jól. Elsőre meg se akart minket hallgatni, majd kissé elvetette a sulykot, mire ott kellett volna hagyni, de tovább mentem, ami hiba volt, mert olyan esemény sort indított meg, amire nem számítottam, és Bendix végzett magával, miután kidobatott minket, ráadásul Caryeth is ráakadt az elkövetőre közben, ami az ő életének végét is jelentette eme világon, és egyesült az erővel.
Röviden talán ennyi, és hogy ki a felelős a két személy elvesztéséért? Még ha hangosan nem is mondom ki, de én… és ezzel kell élnem a továbbiakban akkor is, ha más esetleg sikeresnek is könyvelné el ezt a küldetést is.


Bővítés:

Bespin – Az eldobott értékek

Jivivel megnézhettük a felvételeket, amin azt láttuk, ami történt és ami nem volt teljesen bizonyíték, de elég sok kérdést vetett fel és olyan keveset válaszolt meg. Bármi is történt, azt már nem fogjuk pontosan megtudni sohase, és csak annyi bizonyíték volt a kezünkben, hogy eltűnt a fénykard markolat, ami nem volt több, mint egy szalmaszál, de lehetett bele kapaszkodni. Ezután indulhattunk meg Bendix felé, de falba ütköztünk, igaz nem szó szerint, csak jelképesen, de valahogy erre számítottam is, a korábbiak után. Talán ha Jivi nem lett volna ott, akkor másabb módon reagálok, de nyugalmat erőltetve magamra, csak diplomatikusan próbáltam elérni, hogy átengedjenek, de mikor nagyon nem ment, akkor csak annyit kértem, hogy ha fogadni kíván minket akkor értesítsenek. Nem tudtam, ez mennyi időt is vehet igénybe, de kivettem egy lakosztályt Bespinen, hogy ott várakozhassunk, és közben Jivire tudjak kicsit jobban figyelni, hogy hogyan viseli a dolgot. Talán ez volt az ami miatt nem csak ültem némi ital társaságában, lehet kissé jobban összecsúszva. Volt okom és indokom, hogy tartsam magam, teljesen nyugalmat erőltetve magamra, és ha kellett, akkor Jivinek támaszt nyújtsak, és segítséget.
A Jedik nem hisznek a halálban, és folytatják az utat az erőben, ahogy a tanok mondják, de most mégse olyan egyszerű mindez. Nem kételkedtem ebben, de mégis olyan hihetetlen, eme szép felfogás néha annak ellenére, hogy már eddig is annyiszor mutatta meg eme misztikus Erő, hogy azt amit korábban lehetetlennek hittem volna odahaza, az mennyire lehetséges, és valóságos lehet. Csak telt így az idő, és ezalatt próbáltam írni, gyakorolni, meditálni, és csak rá-rá néztem az üzeneteimre, hogy jött e valami Tyrr vagy Kor felől, s mikor a hivatalosabb üzenetek közt nem találtam ilyesmit, akkor egy kicsit megfeledkezve magamról ültem a szoba ablaka mellett, figyelve az eget, csillagokat, szomorkásabban elmerengve, hogy mi lehet a két férfivel, aki fontos volt számomra. Lucky másabb volt, őt el tudtam érni, bár egyszerűbb üzenet váltások voltak, de legalább tudtam, hogy jól van, de a másik kettőnél ebben csak reménykedhettem.
Pár nappal később kipukkadt a média lufi, és akkor szembesülhettünk vele, hogy mitörtént.
- Képmutató szemétláda… - vicsorogtam magam elé, ahogy elsőre megtudtam szólalni a döbbenet után, hogy Bendix megölte magát. De több volt a hangomban a keserű szomorúság és tehetetlenség, mint a harag, amit kifejeznének eme szavak. Nem tudtam elfogadni az öngyilkosságot, és ahogy egyre több és több derült ki róla, azok még jobban átlöktek azon, hogy ne tudjam uralni az érzelmeimet teljesen, és szegény Jivi is szembesülhetett vele, hogy azért nekem is vannak eléggé hangulat és érzelmi hullámvölgyeim, annak ellenére mennyire próbálom uralni az érzelmeimet, mikor épp a helyzet ezt megköveteli, de most mindez egymás után, Caryeth elvesztése, Bendix öngyilkossága, majd napvilágot látott hazugságai, miszerint csak tette a gazdagot, miközben csóró volt, mert rabszolgák felszabadítására költött, és ezt is eldobta magától, akár egy hisztis kisgyerek, úgy, hogy alig élt még. Nem tudom mi lett volna, ha most Jivi nincs ott velem, mellettem, de lehet tettem volna valami meggondolatlanságot, és kicsit sokat töltöttem volna valamelyik becsületsüllyesztőbe, erősen piába fojtva a bűnbánatom, és a lelkiismeretfurdalásom, annak ellenére, hogy képtelen voltam továbbra se elfogadni ezt a fajta módját a menekülésnek a problémáktól, azaz az öngyilkosságot.
Kellett némi idő, hogy összeszedjem magam, miközben amit csak tudtam összegyűjtöttem Bendix életéről, majd ahogy úgy festett, hogy stabilizálódik a helyzet Bespine-en, akkor Nir Vuutu-nak gratuláltam a kinevezéséhez, majd visszaindultam Jivivel és Caryeth testével Coruscantra.

Búcsú azoktól, akik már más utat járnak

Miután visszatértünk Coruscantra, összeszedtem annyira magam, hogy megtudjam mikor lesz a búcsúztatás, és résztvettem rajta én is, hogy elbúcsúzzak én is Caryethtől. Szép volt, ha lehet ezt mondani, egy ilyen szertartásra, de ugyan akkor lehet hiba is, mert Morwennel találtam szembe magam igen hamar, aki nem csak átlátott a nyugalom álcáján, de jobban is ismert, mint a nagytöbbség itt. Előtte nem voltak titkaim, de most egyenlőre időt kértem, és visszatértem Bespinre Bendix temetésére is a saját hajómon, hogy részt vegyek a megemlékezésen.
Nem tudom azt mondani, hogy könnyű volt, bár elfogadni nem tudtam, hogy így tett, azonban ezen már nincs mit tenni, ő így döntött magára gondolva, de az út amit megkezdett az vele együtt nem érhetett véget. Azonban mögöttem nem áll akkora anyagiháttér, amiből olyan könnyű lett volna megtenni, de sok kicsi sokra mehet, de előtte magamban kellett rendet tennem, és megtalálni a helyem.

Az elsötétedő jövő

Visszatértem Coruscantra, ahol már szervezni kezdtem, a találkozókat, hogy Bespin védelmét kicsit javítani lehessen, ezért a szenátorral próbáltam találkozni, beszélni, ahogy a Főkancellár asszony véleményét is kikérni, és hogy segítsen, ha más nem tanáccsal, vagy Bespin szenátorával beszélni, hogy nagyobb súlya lehessen egy minimálisan jobb védelemnek. De ez mind idő volt, nagyon sok idő, és a tehetetlenség, magány végül addig taszított lefelé, hogy az űrkikötőben lévő kocsmában ittam, hiszen napok teltek el, egy-egy ilyen találkozók közt, és most könyvíráson kívül se volt sok más dolgom. Tyrr se hívott, hogy sürgős fuvar lenne, így csak a közelmúlt eseményei és két temetés hatása alatt ragadtam kissé jobban, mint kellett volna.
Egyik nap épp iszogattam, és nyúltam volna a következő pohár tán, mikor valaki félre húzta a poharat előlem.
- Elég ebből – hallottam a határozott férfi hangot, majd mikor felnéztem láttam Luckyt ahogy a fejét rázza, majd felnyalából, és visszavitt a hajómra. Nem emlékszem sokra, csak az iszonyú fejfájásra másnap, mikor felébredtem, és kibotorkáltam a kabinomból, majd az étkezőbe érve kerestem valami ital és étel félét. Mikor észrevettem a szemem sarkából Luckyt, aki összefont karokkal figyelt.
- Itt voltál és vigyáztál rám végig, míg aludtam? – kérdezem kicsit még kómásan, majd sóhajtok egyet, szomorkásan nézve magam elé – Kedves, tényleg, de most nem vagyok túl társasági állagban.
- Igen ezt látom… - Morwen hangját hallom magam mögül, mire felkapom a fejem és megperdülve nézek rá, ahogy elém jön, és rám néz. Egy hangot se kéne kiadnia többet, már most ahogy néz rám, még szarabbul érzem magam, majd elfordítom a fejem, azaz csak azt tenném, de visszafordítja, és ami ezután jön, keményebb, és fájdalmasabb, mintha most megverne valaki úgy jó alaposan. Ahogy kioszt, hogy az én hibám Bendix, és a tárgyalási módszerem is eléggé sötét oldali, ha nem ő lenne, nem ő mondaná, akkor lehet az illető valahol a hajómon kívül kötne ki, de tőle, ez teljesen más, és máskép is hat rám.
- Caryeth is… - teszem hozzá, majd félre lépek, lehajtott fejjel. Morwen elkapja a karom, de most nem ér ezzel sokat, hogy megállítson, és magam után húzom a kis asztalhoz, majd leülök.
- Ha mikor Bendix provokál, faképnél hagyom, és nem minden áron akarom magamon tartani a figyelmét, lehet most Caryeth is élne… Ha keményebb vagyok, és makacsabb, akkor most Luckynak talán az összes embere élne… Ha jobb vezető lennék és tudnék hallgatni többet, akkor talán Q’Ayem se hagy itt egy szó nélkül. – sóhajtok egyet.
- Máskép látjuk a világot, számomra az összes küldetés ahol valaki is meghalt kudarc, és ezen a tényen nem változtat semmi… - Egyenesen belenézek szomorú szemekkel Morwen szemeibe, majd végig sorolom azok neveit, akik eddig miattam, vagy úgy érzem, hogy azért haltak meg, mert nem tettem eleget. Mikor eljutok az utolsó névhez, megrázom a fejem. – Telin Bendix, és mondhat akárki akármit, nem tudom elfogadni, hogy ilyen kevés élet után, valaki eldobja az életét, legyen akármi az indok, de már mindegy is, az ő halála is az én hibám, hiába áll helyre Bespin, ez a küldetés is bukás a számomra. – fejezem be, miközben Lucky kicsit úgy értetlenül pislogva megszólal.
- Kevés? De hiszen már ő is benne volt a korba és jóval idősebb is nálad… - lepődik meg Lucky, de Morwen tisztában van a tényekkel, azonban még ő se hagyja annyiban a dolgot. Amit talán a legjobban tisztelek a Mesterben, hogy ha kell akkor hátsón billent, és akár csak ha az anyum lenne, úgy képes kontrolálni, képes elérni, hogy amiért másnak visszaszólnék, azt tőle úgy hasson, mintha lekevert volna két hatalmas pofont.
Nem olyan úton járok, mint amin kéne, és eléggé szókimondóan és világosan fogalmaz Morwen, hogy vagy változtatok és visszatalálok, vagy a jövő eléggé sötét irányt vehet.
- Egy pár nap múlva megyek ismét találkozóra, majd utána, ez most fontosabb… - kezdek bele, miközben felállok és a hajóm rámpájához sétálok, hogy meginduljak a kocsmába.
- Nem lesz találkozód, az üggyel mással foglalkozik, mert téged megbíztalak egy küldetéssel, ami sajnos nem tűr halasztást, legalábbis mindenki így tudja… - mondja Morwen, majd ahogy lenézek a rámpán Nagoo-i űrkikötő fogad és a Mester aki tanít - …Coruscant-on és Lucky az aki a testőrséged ellátja. Gyakorlatilag itt maradsz és visszatalálsz vagy elbuksz. Lucky felügyeli, hogy ne mehess el és ehhez bármilyen eszközt igénybe vehet. Sajnálom Miin, de te is fontos vagy nekem, annyira, hogy meghozzam eme döntést, és ne engedjek belőle. – ezzel lesétál mellettem a rámpán és figyeli a reakciómat, ahogy döbbenten csak állok és próbálom összerakni a dolgokat.
- Mennyi időre ütöttem ki magam? – próbálok gondolkozni – Ennyit azért nem ittam, vagy mégis? – töprengve állok eléggé értetlenül.
- Avenay Mester azt mondta, hogy meleg van a hajón és lejjebb vettük a hőmérsékletet – válaszolja Lucky és ebből már tiszta lesz minden, hogyan aludhattam át az utat teljesen, de Lucky számára lehet nem esett le a dolog, még akkor se, mikor a fejemet csóválom, és a mancsomba temetem a pofim.
Lassan megadóan sétálok le a hajómról, majd ezután jönnek némileg nyűgösebb napok. Nem igazán megy a hátsómon ülés, és a meditálás az elején, így leülök írni, Bendix életét olvasgatva, amit eddig összeszedtem elgondolkozva, költségvetést csinálva, de egy ponton napokkal később eljutok arra a pontra, hogy egyedül, jó koránt sem egyedül, mert Morwen eléggé egyértelműen Lucky lelkére kötötte, hogy sehol se lehetek egymagam. Ennek ellenére gondolataim és meditálás közben kitudtam zárni rendesen. Furcsa volt, hogy egy férfi van mellettem az utóbbi idők magánya után, és pont egy katona, aki most teljesen úgy is viselkedik, mintha a fegyőröm lenne. Ennek megfelelően csak a Mesterek akik a közelembe is férhetnek. Elsőre csak hátrányát láttam, de talán ez a nyugalom volt az, ami miatt a meditálás sokkal jobban ment, és kicsit békésebben is láttam a világot, egy pontig…
Egyik nap az üzeneteimet olvastam, mikor befutott egy hívás, hogy nem láttam e mostanában Tyrrt, mert már elég régóta nem lehet elérni. Én se hallottam róla, de ez nem volt meglepő, hiszen ha kergeti valaki, vagy valahol lecsukták, akkor ez előfordulhatott, hogy nem tudott jelentkezni, bár akkor is a többiek szoktak szólni, hogy gond van, de most semmi. A kabinom elkezdtem feltúrni a nyakörvem után, hogy hol van, de sehol se találom. Fejemet vakargatom, hogy hol lehet. Annyi biztos, hogy próbálom felvenni a kapcsolatot a csapattal, hogy merre is ment Tyrr, de jól tudom, hogy van mikor ezt nem közli és nem is járok sikerrel. Amit csak tudok azt megkérdezem, hogy hova is voltak az utolsó fuvarjai. Talán csak egy kisebb baki. Talán…
Eme hírek alaposan elrontják a kedvem most, és a tehetetlen düh az ami nem a legjobb. Elsőre Luckyval van egy szóváltásom, majd eltűntem az az erdőben napokra. Lucky igyekezete ellenére meg volt az az előnyöm, hogy gyorsabb voltam, erősebb, és emellett könnyen tudtam alakot válva is elrejtőzni, ha arra volt szükség. Egy hét múlva talált rám, Morwen, teli sebekkel, zúzódásokkal, és a környéken sok fa viselte a nyomokat, amik árulkodtak a kitöréseimről. De már vége volt, lehiggadtam, hiába fájt mindenem, jól voltam.
- Talán jobb, hogy nem talált meg Lucky, mert olyat látott volna, amit nem kellett volna… Sajnálom Tyrrt, de egyenlőre nem tudok mást ajánlani, mint hogy olyan helyen légy, ahol valaki vigyázni is tud rád. – némi beszélgetés kíséretében térünk vissza a hajómhoz, ahol az orvos droid ellátja a sebeim, majd elhagytam a bolygót Luckyval és Morwennel. Igaz most nem voltam már sokáig velük, mert elválaltam egy küldetést, és elmentem az N’Zoth-ra a Havoc csapatával.

Az élet egy másik szemszögből – N’Zoth

Kaland után részletek…

Csak előre, akkor is ha fáj…

Miután visszatértem, a sivatagból akkor egy ideig, csak pihentem, mármint tapasztalataimat jegyeztem le, majd írni kezdtem. Volt alapanyag bőven, és már érett egy új könyv is, azonban volt némi hátráltatás Lucky személyében, aki velem volt ismét, de most nem annyira katonaként, mint korábban. Igaz, most is az indok ami miatt itt van, hogy egy, figyeljen rám, kettő, ne csináljak hülyeséget, három korábban azért nem tudom azt mondani, hogy nem kezdett el semmi se kialakulni, négy, hogy tanítson fegyver használatra, legalábbis pisztolyra, hogy kicsit jobban védhessem magam, na meg az önvédelmet is tanulhattam újra. Szóval most is azért nem mindig tudok koncentrálni az írásra és a munkára. Főleg, mikor egy-egy erővel induló támadásom csúfos nyekkenéssel záródik a raktér padlóján, de a tanulásnak ára van, ez is menni fog majd jobban. Ugyan akkor ahhoz képest, hogy Lucky birodalmi volt, nem úgy fest, hogy olyan nagy gondja lenne azzal, hogy nem vagyok ember, hanem… számára egy kis gyík féle. Igaz jó párszor lát emberként, talán ezzel is próbálva szoktatni magam ahhoz, hogy úgy is mászkálok, mert lehet kelleni fog a későbbiekben, de mások akik ismernek úgy látnak ahogy megismertek, hüllőként. Csak teltek a napok, hetek gyakorlásokkal, Meditálással, munkával, hogy azért a bevételek se essenek vissza, de ugyan akkor most örültem is tényleg, hogy ezek után se vagyok egyedül a hajón, igaz most a legtöbb utam inkább bolygók meglátogatása volt, hogy kutathassak, megfigyelhessek, vagy épp illem látogatások azokhoz akik azért egyengetik az utamat, könyveim útját, esetlegesen újabb olyan személyekkel való találkozás, akik, mint író támogatnának. Azért Lucky beöltöztetése átlag ruhába se volt egyszerű feladat, egy-egy olyan bolygón, ahova őshonos népet mentem megfigyelni, de talán egy fokkal könnyebb volt, mint Kor esetében, igaz itt nem lett vicces összepingált páncél a végeredmény, de azért volt mikor Lucky se úszta meg, hogy egy-egy törzsi szertartás után, amibe becsatlakoztunk a helyiek bizalmának jobb elnyerése érdekében úgy fessen ki, mint egy kipingált bohóc.
De érdekes volt látni az arcát, mikor esetleg a torzs lányaival táncoltam hasonlóan lenge ruhában, tanulva a mozdulatokat, és mikor nem az állát kereste valahol, akkor olyan gondtalanul ült, esetleg iszogatott a férfiakkal. Számomra is olyan kikapcsolódás volt, olyan gondtalan élet, amit élhettek az ilyen törzsek, még ha a technológia nem is volt olyan fejlett náluk, de a természet közelségük teljes megnyugvással és lelkibékével töltött el. Talán kicsit szomorkás voltam, mikor az ilyen helyen töltött napok után vissza kellett menni a civilizációba, a problémákhoz.
- Ne kezd te is, hogy miért nem vagyok mindig ember és hogy mennyire könnyebb lenne úgy az életem – mondom egy sóhaj kísérete mellett, mikor eléggé alul öltözötten ülök az asztalnál a hajón eszegetve.
- Könnyebben vegyülnél el szinte akárhol.
- Igen és több kérdést vetne fel, miért is nem vagyok melegvérű, mint amennyit megold, hogy olyannak látszok.
- De az utóbbi meg nem derül ki, csak ha vizsgálaton esel át. – csak hallgattam Lucky hosszú érvelését, hogy miért lenne jobb, miközben kicsit elvesztem jobban testének részleteiben. Igen, furcsa volt, hogy ő nem hord szinte még alváshoz is páncélt, így nem mindig egy páncélos katona volt mellettem, ami mondjuk könnyebbé tette a Hutt rendszerben való kérdezősködést, Tyrr után is. Azonban az is zsákutca volt, így most egy ideig kénytelen voltam ismét csak várni, és reménykedni.
- És elválalod? – teszi fel a kérdést váratlanul Lucky, amire elsöre pislogok egy sort, majd az adattáblára nézek.
- Érdekesnek tűnik Naboo, és érdekel is a múlt egy ilyen érdekesnek ígérkező darabja, így megyek én is, főleg, hogy a Főkancellár asszony személyesen keresett meg ezzel a feladattal, és bár vissza is utasíthatom, de neki ki mondana nemet? Különben meg úgy se tudok nagyon mást csinálni most. -teszem még hozzá.
- Ugye tudod, hogy kicsi az esélyed arra, hogy ráakadsz, és arra még kevesebb, hogy él is. Eléggé vakmerő dolog, hogy szállíttatok birodalmi területre is, ahol az is elég indok a börtönhöz, hogy nem vagytok emberek – lassan nyakamhoz nyúl, amin ott lóg a bőrpánt, rajta egy karom forma dísszel, lassan beleakasztja az ujját és közelebb húz magához, majd mélyen a szemembe néz. Csak elveszek a lélektükreiben, és a nap folytatása már nagyon nem olyan volt, ami a munkával telt volna.
Pár nappal később volt az indulás, azaz a találkozó a kis csapattal akik oda mennek, csak a kérdés az volt, hogy külön hajó, vagy egyszerűen miután lerakom ott Luckyt akkor utána a saját hajómmal megyünk e a bolygóra.

---

Czerka részvénytársaság
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 2x10.000 credit

Hidegháború - Az éj leányai
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 4x10.000 credit

Hidegháború – Árnyak között
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 3x10.000 credit

Hidegháború – Kétségek
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 3x15.000 credit

---

Adatlap:
Szint: 4
Pont: 20

---

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás
1 pont: Receptív-Projektív telepátia

---

Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv.

Zseblámpa
Elsősegély csomag

Datapad
Komlink
HoloProjector

---

Állat
Felinx (Karácsonyi ajándék)

---

Járművek:
-6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)

YT-1300:

---

Üzlet:
-7 pontos üzlet: 15.000 credit/hó

Pénzügyek:
+10.000 credit: Czerka részvénytársaság fizetsége
+2x10.000 credit: Havi bevétel
-2.500 credit: Orvos droid
-2x2.500 credit: Q’ayem Kor munkadíj
-50 credit: Tűzgyújtó
-200 credit: Távcső
+10.000 credit: Könyv íráshoz adat gyűjtés
+4x10.000 credit: Havi bevétel
-4x2.500 credit: Q’ayem Kor munkadíj
-10.000 credit: Hamis irat: Lora Dennali
+3x10.000 credit: Havi bevétel
-3x2.500 credit: Q’ayem Kor munkadíj
+10.000 credit: Diploma út: Bespin
+3x15.000 credit: Havi bevétel


Összes: 165000 credit
Kiadás: 35250 credit
Maradék: 129750 credit

---

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

---

Hamis iratok


név: Lora Dennali
faj: Ember
nem: nő
kor: 22
frakció: Független Rendszerek Szövetsége
születés: Lothal bolygó, ME 20
apa: Dennali (Fejvadász)
anya: Clara Atary (Kutató)
testvér: Trisil Dennali (Féltestvér)
foglalkozás: pilóta, fejvadász.

iskolái:
- Diplomata – nem fejezte be
- Történész – nem fejezte be
- Filozófia – nem fejezte be
- Pilóta képzés - befejezte

beszélt nyelv: közös



Kinézet:
- magasság: 170cm
- súly: 60kg
- hajszín: barnás-fekete
- szemszín: barna

további képek:

---

Pontok: 20
Elhasznált: 14,5
Maradt: 5,5

Elfogadva.

Karakter neve: Heiwanna Miin Klodov
Kaland címe: Hidegháború - HArangszó az elesettekért
Játékostárs(ak) neve(i): Jivi Ako, Aeyaj'Gamu, Rashia Dorat
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan (Nefi)
Kezdő reag: Naboo - Felföld
Záró reag: Naboo - Felföld


Kaland tartalma:

Szép bolygó, egy igen kedves közösséggel, de mégis van ami már visszatart, hogy túl gyakran menjek oda. Az egész úgy indult, hogy már akkor is érezhető volt, hogy lesznek gondjaim, igaz teljesen más jellegűek, mint amikre számíthattam a legelején. A főkancellár asszony megbízásából voltam ott, ami okozott némi fennakadást, mert inkább mint valami besúgó vagy felügyelőféle ként tekintettek rám, mint ami ténylegesen voltam ott. De ez az ára annak, ha szívességeket kérünk, mert egyszer vissza is kell ezeket fizetni, és nem biztos, hogy mindig olyan formában, mint ami még tetszhet is. Igaz ez az egész olyannak indult, aminek örültem, mert különben nem juthattam volna ide. Egy ősi rom, ami felfedezésre várt, és így a csapat tagja is lehettem… utólag visszatekintve lehet lemondtam volna erről a lehetőségről, de igen, utólag már könnyű okosnak lenni.
A bejutás könnyen indult, de aztán köszöntött a múltam, és nem túl barátian. Lényegében szembesítést katam fajom régmúltjából származó bűnökről amiért bűnhődnöm kell, majd azzal, amit bármilyen élő elfogadna a helyzetet ismerve, de egy program erre képtelen volt: Népem és frakcióm elárulásával. Igen, otthon nem lenne az a védőbeszéd, ami ez alól felmenthetne, ami kihúzná a nyakam a hurokból. Bár az is tény, hogy ott nem is került volna sor ilyesmire, de itt? A frakcióm nem létezik, egyedül nem megyek semmire, és hazaút sincs. Volt időm gondolkozni ezen, és ha úgy nézzük nem csak ezen, mert történt más is, ami jobban érintette az Erőt is, pontosabban annak sötét oldalát, aminek hála birtokomba került a képesség, mely fajtársaimnak mindig is alap volt: a tűzokádás. Igaz nekem nem természetes módon működik így, hanem a bennem tomboló, harag, düh, gyűlölet megtestesülése, de a lényeg, hogy tudom használni, uralni is. Legalábbis egyenlőre úgy fest, hogy képes leszek erre…
Két és fél hónap amit fogságban töltöttem, bár egyedül magányban, ez az idő jóval többnek tűnt, főleg, hogy pihenni se tudtam hála a cella rendszerének, de végül rám akadtak. Igaz, fény derült a titkomra, amit nem akartam felfedni, azonban egyenlőre betudták sokan annak, hogy alakváltó vagyok, és talán a többségben nem fogalmazódott meg a valóság, hogy ténylegesen úgy is nézhetek ki, hiszen jóval kisebb alakban látnak szinte mindig.


Bővítés:

Beletelt némi időbe mire visszatértem hosszabb időre Coruscantra, aminek az oka nem csak a fogság, majd a rövid kezelés utáni út volt a Szellemholdhoz, hanem egy olyan dolog is amit én magam se tudtam hova tenni, nem, hogy elmagyarázni másnak.
Még Xeth hajóján kihasználtam a lehetőséget és a Huttokat képviselő Sil-t félre hívtam, mikor már tartottunk hazafelé. Az ügy amiről beszélni akartam vele, az nem tartozott a helyzethez, hanem a magánéletemhez, így nem is mint diplomata álltam előtte ott és akkor, hanem mint egy ügyfél. Tyrrt szerettem volna, hogy megtalálja, vagy bármilyen nyomát amit csak lehetett. Elmondtam amire kíváncsi is volt, és tudtam képet is mutatni neki amin ott volt ő is. Egy olyan képet ami nem sokkal azelőtt készült, hogy utoljára láttam. Csupán egy ilyen helyzet adta kép, amin a kis családias csapat jól látszik. Elmondtam, hogy már eltűnt hónapokkal korábban, és gyanús, hogy munkákra se fele, aztán rajtam keresik, hogy merre lehet. Ha el is fogadom, hogy kell idő, amikor nem tart velem kapcsolatot, ahogy Q’ayem is teszi, azt mondom, hogy rendben, de nem olyannak ismertem meg, aki a munkát is elhanyagolja, az ügyfeleket, amik után tudja fizetni a dolgait, az embereket, hiszen nem csak a saját megélhetéséről van szó, hanem azokról is, akiket alkalmaz. Nem olyan személy, aki ezzel nem törődne, tehát valami történt és nagy is a baj. Aggódtam érte és becsültem, hogy Sil se akar hamis reményeket adni, bíztatni.
Tudtam, hogy ez idő lesz, és azt is, hogy lehet ő se fog válaszokat találni, de neki jobbak voltak erre az esélyei. Bármilyen hír jobb volt a kétségeknél, és mivel tudtam, hogy vannak veszélyei is a munkának, és nem is kevés így a legrosszabb is benne volt a pakliban.

Ezek után ahogy visszaértünk végre Coruscantra, igen hamar elrendeztem a dolgaimat, beszámoltam, majd távoztam is a bolygóról, azzal, hogy határidő szorít a be nem tervezett “vakáció” miatt, és teljesítenem kell a megrendeléseket és a támogatók kéréseit is. Éppen ezért mentem el egy primitívebb bolygóra. Bár ez nem volt a teljes igazság, de időre is szükségem volt, feldolgozni a dolgokat a munka mellett. A hajómat használtam kis menedéknek a bolygón, ahova vissza tudtam vonulni, mikor épp nem a törzs tagjait figyeltem meg, vagy próbálkoztam ismerkedni velük és szokásaikkal. Remek volt a bolygó merengésre is, hogy csak üljek a parton és a távolba meredve gondolkodjak, vagy épp emlékeimbe merülve próbáljak előrébb jutni a rémálmaimmal kapcsolatban. Lehet csak a sok idő amit egyedül töltöttem magamban, hozott fel túl sok emléket, de lehet mindig is ott voltak, csak sose foglalkoztam velük, vagy inkább el akartam csak temetni a múltam, ami úgy is messze van már, de ez az egész helyzet ott szembesített vele. Vagy a sötét oldal közelsége talán, ami előhozhatta mindezt? Nem tudtam, de volt időm most végig gondolni, hiszen eltelt nagyjából két hét amit itt töltöttem ezen a bolygón. Azt nem mondom, hogy végeztem ez idő alatt, de már gyűjtöttem adatokat amivel el tudok kezdeni jobban dolgozni, de még vissza kell térnem ide később.

Ezután jött az ami már nagyon érett, szembenézni magammal, a változásokkal amiken átmentem, a rémálmokkal amik kísértettek és Morwen elé állni. Nem kis feladat egyik se, és tisztában voltam a dolgokkal annyira, hogy lássam az út amin tettem egy lépést az a sötétségbe is vezethet, ha eluralkodik rajtam, és még a rémálmok okozta félelem erre csak rátesz. Válaszokat kellett találnom, hogy mi is okozhatja őket, miért is kísért a múlt, az ami messze van, mind időben, mind térben. Így hát utam visszavitt Coruscantra újra, ahol elég hamar összefutottam Luckyval. Mondjuk ez nem volt meglepő dolog, hiszen, ha erre jártam és ő is itt volt, akkor találkozgattunk. Mélyültek a dolgok, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, és csak annyi a kapcsolat, hogy képez, tanít, és iszogatunk, vagy épp elhúz a kocsmából, ha már olyan állagban vagyok. Kell valaki, hogy ne legyek mindig egyedül, de nála úgy nem is mászok a nyakára talán annyira, mint Tyrr vagy Kor esetében. De most nem igazán töltöttem el vele túl sok időt, mert mentem találkozni Morwennel, és beszélni vele, anélkül, hogy tele lenne a fejem most Luckyval, pedig szívesebben lettem volna most vele, mint szembenézni Mestertrel és a jó eséllyel elég alapos fejmosással, ami rám várt most.

“Nem döntést meghozni nehéz, hanem együtt élni a következményekkel”

Az Erő. Eme misztikus dolog, ami ideérkezés óta átjár, hozzásegített két olyan dologhoz is, amiről nem is álmodhattam, ha otthon maradok, hogy számomra is részem lehet. Az egyik amit önerőből tanulhattam meg, hogy telepatikusan is üzenhessek másoknak, míg a másik úgy talált rám, hogy elengedtem a kontrolt indulataim felett és ezzel szabadítva el a lángok erejét úgy, ahogy azt fajtársaim is. Bár míg számukra ez a testükben termelt anyagok eredménye, az nálam magának a dühnek, haragnak, gyűlöletnek a tüzes megtestesülése. Igaz akit elér annak édes mindegy lenne, hogy melyik lángokat kapja telibe, mert egyiket se köszöné meg. Számomra azonban az Erőnek két oldala engedi azt, hogy teljes értékű legyek fajom tagjai közt, azaz csak lehetnék, hiszen egyedül vagyok eme csillagködben, hiába vesznek körbe mások, és ezért is nehéz a döntés, hogy mit engedjek el… fajom képességeit, vagy azokat akik mellettem állnak.

Coruscanton a szokásos helyen találkoztam a Mesterrel, mikor épp volt rám egy kis ideje
Azt nem mondom, hogy megúsztam fejmosást nélkül, de könnyebben fogadta a mester a dolgot, mint vártam. Azért lett ebből is egy beszélgetés, hogy azért tiszta képet kapjak, de mivel egyenlőre egyikünk se látta annak nagy esélyét, hogy gyakran fogom használni is eme képességem, főleg harcra nem, így azért a kockázata hogy ez buktatna át, azért eléggé kicsi volt. Főleg, hogy ha semmi nem gátolt szívesebben használtam az Erő eléréséhez azt a módszer, amit a mesterektől tanultam, mint azt, amire ráéreztem a fogságban. Ha nem volt muszáj nem engedtem utat ennyire az érzelmeimnek, mint ahogy akkor és ott a cella magányában, sőt, amik voltak kitöréseim azok mind nagyobb veszélyt jelentettek a tárgyakra, mint bárki másra. Ezek után érkezett el az a pont, ami már az álmomról szólt, azaz inkább rémálmomról...

“Elsőre csak fáradtságnak tudtam be, de aztán egyre jobban rá kellett jönnöm, hogy ezt nem csak az okozza, hanem valami más is, amit eddig elnyomtam, amire eddig nem igazán gondoltam. Pontosabban olyasmi, amit magammal hoztam erre az utazásra…”

A hajómon ébredtem, ami nem volt szokatlan már az eltelt időben, hiszen itt éltem leginkább. Igen, azért a hajó néha inkább vetekszik egy szemétdombbal, mint a tisztaság szentéjével, de nem mindig jön össze az, hogy ne üres dobozok, összegyűrt papírok, félre dobált eszközök, ruhák, tarkítsák a belsőrészt, amit jó részt egyedül foglalok el teljesen. A végtelennek tűnő űrben ez egy olyan hely, ahol menedéket lelek a saját gondolataimmal és elkísér az útjaimon. Tanulás, gyakorlás, edzés, írás, munka, pihenés, mind mind egy helyen, ezen a fedélzeten, de most mégis valami nagyon más. Lucky, mióta Q’ayem nincs itt, sokszor van velem, és edz, képez, hogy magamat megtudjam védeni, amikor ez feltétlen szükséges, és ennek nyomán sokat harcolunk együtt, ráadásul már inkább ember vagy emberhez hasonlóbb alakban, és erőnlétben teszem mindezt. Könnyebb, valóban sokkal könnyebb, hogy saját alakom fog vissza erőben, és nem az akaratom, a figyelmemmel karöltve. Igaz az eredmény sokszor ugyanaz, mint korábban is volt: Egy nyekkenés a padlón, miközben Lucky néz le rám olyan képetvágva, mintha csak egy kisgyereket nyomot volna le a padlóra. Morwen a másik aki eközben felügyel, hogy megmaradjanak gondolataim tisztaságai, de most épp mentünk is valahova, mint kis küldöttség, csak az út hosszadalmas, így közben lehet gyakorolni is.
Tehát ezt tettük Luckyval, mikor furcsán villódzni kezdtek a hajó belső fényei, majd egy pár pillanatra kialudtak, mire egy nem túl szép körmondat hagyta el a pofimat anyanyelvemen, azt fejtegetve, hogy megint a hajó energiaellátása szórakozik és ideje lenne egy komolyabb szerviznek új fent. Csak két alak mozgását látom, és ez így volt helyes. Azonban hirtelen az akit Luckynak hittem elkap, majd a falra felken mélyen a szemeimbe nézve, mire elfog a pánik félelem, ahogy meglátom a szempárt a megcsillanó kis fényben, az összetéveszthetetlen függőleges pupillákat és azt a személyt akihez tartozik.
Ekkor riadok fel verítékben úszva, majd botorkálok ki a kabinomból át az orvosiba, miután az órát nézve megint alig aludtam valamit, hogy bevegyek egy altatót, de ott vár a sötét alak, és az ismerős szempárral, mire már ösztönösen reagálok és váltok alakot, fújva nézve rá, kitárt szárnyakkal, de nem felvéve a teljes alakomat, csak, hogy erősnek tűnjek, de csak nevet rajtam, közeledik és olyan kicsinek érzem magam, olyan gyengének, pedig ő még csak alakot se vált, csak egy sötét lény, majd megérint egyik kezével, amit ösztönösen kapok el.
- Miin jól vagy? - hallom a kérdést, ahogy felriadok újra és Lucky néz le rám, miközben karmaim a torka előtt vannak. Zihálok, ver a víz, mire felfogom, hogy mi a helyzet, és azt is, hogy ez most már nem csak egy újabb álom. Lassan kelek fel, nyúlva az üvegért, de Lucky elveszi azzal, hogy talán jobban aludnék, ha nem innék lefekvés előtt töményet. Így kibotorkálok csak az étkezőbe valami gyümölcsért és hogy összeszedjem magam… Hallom a lépteket magam mögött, majd az érintést érzem, a vállamon, mire megfordulok, hogy Luckyra nézzek, de nincs ott, csak a sötét alak, majd mire reagálhatnék egy rántást érzek és egy sötét szobába landolok. Felismerem az építészetet, felismerem az erős szerkezeteket. Otthon vagyok… és ő is ott van… mondana valamit, de felriadok zihálva, és csak a félelmet rettegést érzem, azt ahogy átjár, és a lelkem súlyát...

“...Talán az adott szavam súlya ami kísért, talán, az, ahogy az MI szembesített fajtám bűneivel, és egyuttal az én bűnömmel is…” Nézek Morwenre, miközben ülök a szobában Coruscanton és mesélem neki a rémálmomat. Vele osztom ezt meg, mert benne bízok meg a legjobban, de érzem ahogy reszketek aközben is, hogy csak elmondtam.
“... köt a szavam…” súgom magam elé, ahogy felállok, majd a szoba ablakához megyek, ahonnét szép a kilátás a Jedi templomra, de ahogy tekintetem közelebbre, az ablakra fokuszál, akkor a saját szomorú pofimmal nézhetek szembe.
“... de elárultam a fajom, azzal hogy beálltam a Köztársasághoz… ha lenne rá mód, hogy visszajussak nekem már akkor sincs…” lehajtom a fejem és ökölbe szorul az egyik mancsom, miközben a másikkal a keretnek támaszkodok.
“...hova mennem, ha élni is akarok…” hangom szomorú, majd hátra nézek Morwenre, és ahogy őt nézem egy kicsit, öklöm engedni kezd, majd lehúnyva a szemeim, fejezem be.
“...azonban nem bántam meg, eme döntésem. És olyanokkal hozott össze a sors, akikben barátokra leltem, és talán többre is.”

A beszélgetés után az utam visszavezetett a munka világába, hogy egy kicsit ráerősíthessek a bevételeimre, még egy két találkozóval, aminek talán a következő hónapokban meg is lesz az eredménye majd, de addig is, vár rám pár utazgatás is, mint például az Onderonra vezető, ahol a főkancellár asszony jóvoltából lesz kíséretem is, bár a neve láttán elmosolyodtam. Myn Lucky, és egy kicsit hetszeltem is vele Luckyt indulás előtt, mikor felpakoltam a hajóm a szükséges cuccokkal és nekivágtam az útnak. Most teljesen egyedül, még ő se kísért el, nem kértem, hogy tegye meg, főleg, mert egyedül akartam kicsit gondolkozni...

---

Czerka részvénytársaság
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 2x10.000 credit

Hidegháború - Az éj leányai
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 4x10.000 credit

Hidegháború – Árnyak között
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 3x10.000 credit

Hidegháború – Kétségek
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 3x15.000 credit

Hódítás - A sivatag titkai
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit

Hidegháború – Harangszó az elesettekért
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 4x15.000 credit

---

Adatlap:
Szint: 4
Pont: 24

---

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás
1 pont: Receptív-Projektív telepátia
0 pont: Tűzokádás (sötét oldal)

---

Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv. (már nincs meg)

Zseblámpa
Elsősegély csomag

Datapad
Komlink
HoloProjector

---

Állat
Felinx (Karácsonyi ajándék)

---

Járművek:
-6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)

YT-1300:

---

Üzlet:
-7 pontos üzlet: 15.000 credit/hó (+3 pont, és következő bővítéstől 20.000 credit/hó bevételes lesz)

Pénzügyek:
+10.000 credit: Czerka részvénytársaság fizetsége
+2x10.000 credit: Havi bevétel
-2.500 credit: Orvos droid
-2x2.500 credit: Q’ayem Kor munkadíj
-50 credit: Tűzgyújtó
-200 credit: Távcső
+10.000 credit: Könyv íráshoz adat gyűjtés
+4x10.000 credit: Havi bevétel
-4x2.500 credit: Q’ayem Kor munkadíj
-10.000 credit: Hamis irat: Lora Dennali
+3x10.000 credit: Havi bevétel
-3x2.500 credit: Q’ayem Kor munkadíj
+10.000 credit: Diplomata út: Bespin
+3x15.000 credit: Havi bevétel
+10.000 credit: N'Zoth
+10.000 credit: Naboo
xxxxxxx credit: Diplomata út: Szellemhold
-30.000 credit: Sil számára: Tyrr utáni kutatás
+4x15.000 credit: Havi bevétel

Összes: 245000 credit
Kiadás: 65250 credit
Maradék: 179750 credit

---

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

---

Hamis iratok


név: Lora Dennali
faj: Ember
nem: nő
kor: 22
frakció: Független Rendszerek Szövetsége
születés: Lothal bolygó, ME 20
apa: Dennali (Fejvadász)
anya: Clara Atary (Kutató)
testvér: Trisil Dennali (Féltestvér)
foglalkozás: pilóta, fejvadász.

iskolái:
- Diplomata – nem fejezte be
- Történész – nem fejezte be
- Filozófia – nem fejezte be
- Pilóta képzés - befejezte

beszélt nyelv: közös



Kinézet:
- magasság: 170cm
- súly: 60kg
- hajszín: barnás-fekete
- szemszín: barna

további képek:

---

Pontok: 24
Elhasznált: 17,5
Maradt: 6,5

Elfogadva.

Előző kalandok:



Bővítés -  A múltak útjai

Háromnegyed évvel korábban

Valahogy a rémálmok voltak amik a legkevésbé hiányoztak az előző utazások után, hiszen annak a vége eléggé abba illő volt. Egy csodás nép bukott el, és ami rájuk vár, az rosszabb mindennél, amit csak el lehetett képzelni. Semmit se tehettem, ahogy mások se, talán ez volt a legszörnyűbb az egészben, ez a tehetetlenség.
Oly közel voltam a sötétséghez, annyira érezhettem, az erejét, ahogy körülvett, de olyan szinten, ahogy remélem soha, de soha többé nem fogom. Azonban tudtam, hogy erre még lehet esélyem, főleg, annak fényében, hogy ez milyen eseménysort indíthatott meg. Beletelt egy kis időbe mire kiengedtek és akkor is csak úgy “szabadultam”, hogy Lucky a közelemben lesz. Nem mondom, hogy nem örültem neki, de talán most egy kicsit jobban lettem volna egyedül, hogy úgy merülhessek el a saját gondolataimban.

“Furcsa vagy most Miin, bár nem tudom, hogy meglepődjek e ezen azok után, amin átmentél eddig…” hallom a hátam mögül Lucky hangját, ahogy az űrhajóm ablakán meredek ki a messzi semmibe, majd tekintetem elfordítva nézek rá Lucky tükröződésére az ablakon.
“Csak most kicsit sok volt az, hogy láttam egy bolygó bukását…azt, hogy az örökkévalók munkája..” csettintek egyet az ujjaimmal “...egy csettintésnyi idő alatt válik semmivé…” válaszolok csendesen, miközben felé fordulok és nézem ahogy közel lép hozzám, és mikor lehajtanám a fejem, hogy elfordítva félre nézzek, akkor az állam alá nyúlva emeli fel a fejem és néz mélyen a szemembe.
“Nem csak erre gondoltam most, hanem az érkezésedre, és mind arra, ami azóta történt veled…” másik kezét az arcomra teszi közben, mire csak pofim belenyomom a tenyerébe megremegve és csak úgy állok ott előtte, miközben elveszek az emlékek tengerében…

Két évtizeddel az utazás előtt:

“Miin! Legalább szóba állhatnál vele, és ne nézd mindig levegőnek… kérlek, lányom!” igen, egy újabb jelenet köztem és édesanyám között, ahogy végig csörtettek fujtatva az épületen, ő meg utánam,.
“Megérdemli, ahogy viselkedik folyamatosan!” torpanok meg feldultan, morogva. “Nem leszek a tulajdona soha!” üvöltöm, majd vicsorgok.
“Senki se akarja ezt, a párja leszel csak, vele egyenrangú…”
“Mégis hogyan lehetnék az? Erősebb, ügyesebb, ő katona, én meg gyenge kis tudós…”
“Diplomata vagy”
“Nem, azok ti vagytok apuval, én még a közelében se vagyok annak, anyu”
“Ott van benned ami kell hozzá, türelem, önkontroll, fegyelem, csak Xoran közelében veszted el a fejed állandóan, és ő még ennek ellenére is akar téged, mert látja benned a lehetőségeket…”
“Lehetőséget egy könnyen használható nőstényre, aki csak szül és köjköket nevel… ő mondta”
Ezzel tovább megyek dúlva fúlva, mire anyám csak állt és szemeit forgatta.
“Majd megenyhülsz, hidd el” szólt még utánam, de válaszra se méltattam, mert a legkisebb esélyt se láttam erre.

Egy kicsit később persze belefutottam jövendőbelimbe is, aminek annyira örültem, mint a Kree-k lenéző viselkedésének.
“Nicsak, kit látnak szemeim, az én csodás jövendő be…”
“Mit akarsz Xoran?” vágtam a szavába, de nem igazán hagytam válaszolni se “Megint ecsetelni akarod milyen jó lesz nekem a tulajdonodként?”
“Látom ismét balmanccsal mászott ki valaki az odújából, de ha megismersz megkedvelsz majd, lesz rá időnk”
“Még az örökkévalóság is kevés lenne, hogy rávegyem erre magam…” morgok, mire ő csak teljes nyugalommal néz rám, mint egy acsarkodó kölyökre, majd mikor megindulnék, hogy mellette elcsörtessek, akkor az állam alá nyúl, felé fordítja a fejem, és belenéz lélektükreimbe, amiben tisztán olvasható az ellenszenvem iránta, majd végig simít pofimon, amibe bele remegek, miközben mancsom ökölbe szorul, eléggé úgy, hogy még egy kicsi tovább megy, be is mossak neki egyet. De egy szót se szól, nem is tesz mást, csak a szemeim figyeli, majd elenged és elsétál mellettem még visszaszólva egy könnyed mosollyal.
“Én nem látom ennyire borúsan ezt a dolgot Lady Klodov…”
“Álmodik a…” morgom még, majd alakot váltva repülök el onnét. Inkább mentem a régi irattárba, hogy könyveket, feljegyzéseket tanulmányozzak a következő beadandómhoz, mert az is több örömmel töltött el, mint Xoran közelében lenni.

Hosszú órák után, még mindig ott voltam a rengeteg régi könyv, és tekercs között, amik nyitva voltak különböző helyeken, és jegyzeteltem, mikor egy fiatal lány hangját hallottam meg a hátam mögül, majd éreztem ahogy a vállamra támaszkodik. Ahogy felnéztem láttam meg barátnőmet, akivel jól el tudtam beszélgetni.
“Már megint összerúgtad vele a port?” tette fel a kérdést, mire csak visszanéztem a könyvekre.
“Csak bejöttem tanulni Li’ina, be kell fejeznem ezt, hogy időben le tudjam adni…” válaszoltam egyszerűen, mert nem akartam most erről beszélni.
“Persze…” ezzel átnyúl a fejem felett és felemeli a jegyzeteimet “...és el is hiszem, hogy a tanulás az indoka annak, hogy itt vagy, egy olyan beadandóval, amire még hónapjaid vannak és a záró összefoglalást és forrásokat írod már most” ezzel visszarakja elém a táblát, majd szarvaim piszkálgatja.
“Egy fél évszázada ismerlek már, látom a jeleket” folytatja Li’ina megcsóválva a fejét, mire sóhajtok egyet, és felnézek rá, miközben támaszkodik a vállaimon.
“Nem találok benne semmit Li’ina… még az is nehéz, hogy egy kis ideig egy helyen legyek vele…” ahogy felnézek rá és ő lenéz rám, látom ahogy megforgatja szemeit, majd megfordít székestül és úgy néz bele a szemeimbe.
“Tudom, hogy nem hiszed, mert te nem úgy látod, mint mások, de képes lenne megvédeni téged és a világ végére is elmenni ezért…”
“Inkább bezárna és elzárna, hogy ne essen bajom, aztán eldobná a kulcsot is az én érdekemben...” vágok közbe elfordítva a fejem, mire Li’ina végig néz rám. Hiába vagyok kicsit idősebb, mint ő még nála is jóval kisebb és gyengébb vagyok, nem hogy Xorannál.
“Hát van mikor rád is férne, főleg amikor képtelen vagy hátsódon maradni, és ahhoz képest, hogy Diplomata leszel egy nap, inkább tűnsz bajkeresőnek, aki képtelen vigyázni magára.” mosolyodik el.
“De a fő gond, hogy te esélyt se akarsz neki adni, és tudom, hogy azért, mert kényszer, és nem szabad akarat mindez. De összeilletek és ha máshol, máshogy találkoztatok volna össze teljesen más lenne a helyzet, mint most.” ahogy Li’ina beszél felhúzom a lábaim a székre, és úgy nézek rá, majd sóhajtok egyet, és térdeimre támasztom a fejem.
“Félek tőle, attól, hogy nem tudnék ellene tenni semmit és bármit akar csak fejet kéne neki hajtanom…”
“Lüke vagy” jegyzi meg elég egyszerűen Li’ina, mire nem is tudom mit kéne reagálnom, mert igaza is lehet.
“Figyelj Miin, nem mondhatom meg, hogy mit tegyél, mi lenne jobb, és igen én ezt átérezni se tudom milyen az amikor nincs semmi kapocs, mégis kötelességed hozzámenni, mert lentebb ahol én vagyok ott ennek nincs akkora jelentősége. Oké örülnének a szüleim, ha gazdag párom lenne, de nekem többet jelent, hogy szeretni tudjam, de ennek ellenére, ha megnyílnál előtte, akkor talán köztetek is kialakulhatna valami…” Li’ina megpaskolja a fejem, mire eléggé nagy szemekkel nézek fel rá. És nézem ahogy rám néz, majd elneveti magát.
“Olyan cuki vagy ilyenkor…”

Háromnegyed évvel korábban

Ezzel ér véget az emlék és lényegében ugyan olyan nagy szemekkel nézek most Luckyra az emlék hatására, mint akkor régen Li’inara tettem. Pofim még mindig a kezébe nyomva tartom, miközben rá nézek egyenesen lélektükreibe, ő meg csak figyel engem mosolyogva, majd elengedi az állam és azzal a kezével megsimogatja a buksim lágyan, gyengéden, és magához ölel. Egy szó se hangzik el, de eme kis dolog, ahogy csak ölel és akaratlanul átölelem is többet ér most ezer szónál.
Minden olyan más egyre jobban, ha Luckyval vagyok, és mikor csak kettesben vagyunk az tényleg sokkalta több és személyesebb, mint ami korábban volt. Azt nem mondom, hogy csüngök rajta, mert az nem lenne igaz, de nagyon jól esik a közelsége, és még az is, ahogy próbál egy kicsit rendhez is szoktatni, ami valljuk be őszintén, nem árt meg, főleg amilyen viszonyok uralkodnak sokszor a hajómon. Igen, a jelenet, mikor a kicsit lejárt étel úgy nagyjából visszacsukja a fedőt morogva magára. Kicsit több időt fordítók a környezetem állapotára, és így élhetőbb hely újra a hajóm másoknak is.
És jó az is, amikor velem van, mikor kóborolgatok csak a bolygók közt hol munkát, hol másik munkához anyagot keresve. Annyiban is jó, hogy a rémálmok után tudok kihez „menekülni” is, bár csak tudnám, hogy mi is okozza őket, és miért ragad el a múltam újra és újra és miért pont az ő képében, miért pont Xorannak kell megjelennie, és miért nem a sok sokkal jobb emléknek a múltamból, vagy ha már az álmaim azt akarják, hogy olyannal legyek, aki a párom is lehetne, akkor miért nem Lucky?
Jó… tudom, hogy a bűntudatom az, és ezzel büntet, mert elszöktem Xoran és az esküvőm elől, de most miért erősödött fel ez ennyire, ahogy az utóbbi időben. Miért? Nem tudom rá a választ és lehet nem is fogok egy hamar erre rájönni, főleg úgy, hogy mindig van valami amivel hol több, hol kevesebb időt foglalkozok, van mikor el is hanyagolva egyes dolgokat, amire nem vagyok túlzottan büszke se.
Lucky meg csak bírka türelemmel figyel rám, még akkor is, mikor épp a hajón repül keresztül egy-egy alkatrész, vagy droid darabka, mikor épp próbálom a dolgokat életben tartani. Tyrr-ék nélkül egyre több és több bajom van a hajóval, és a karbantartásával. Nem egy fiatal hajó, már akkor se volt az mikor megkaptam, és akkor bőven meg is felelt mindenre, mert hát ott volt a csapat, akik értettek hozzá és a többi ilyen hajó is. Azonban erre nem igazán számíthattam a közel jövőben, főleg, hogy Tyrr se volt elérhető és már úgy a régi csapatból egyre jobban senki se.

Az elveszett otthon és a kalitkába zárt madár

Még visszatértem Tyrr-ék régi helyére annyira, hogy összecsomagoljam a cuccaim. Nem igazán ment az üzlet fenntartása úgy, hogy nem igazán voltam a Hutt űrben se tartósan, hála annak, hogy Lucky elég alaposan korlátozta azon területeket ahova engedte, hogy be is lépjek, és ebben sajnos Morwen teljes támogatását is élvezte, hogy a bajtól teljesen távol tartsanak. Nem voltam boldog ettől, és ebből lett is nem túl barátságos szóváltásom Luckyval, minek végén elé vágtam egy régi nyakörvet dühömben, amikor már a munkámat kezdte hátráltatni a sok megkötés is.
„Nem Miin,” kezdett bele teljesen nyugodt hangon Lucky „és tudom ez nehéz neked, de itt mások a dolgok. Vérdíj van nem csak az én fejemen, de a tieden is, és ez azzal jár, hogy meg kell válogatnunk a helyeket, ahova mehetünk. Tyrr is valahol börtönben van, szerinted ez véletlen? Mit gondolsz, nincsenek tisztában már a képességeiddel, a hajóddal, amit repülsz? Az a csoda, hogy még nem csaptak le rád, és jó kérdés, hogy mire is várnak” Ezzel lerakta elém a nyakörvet.
„Nem én leszek az aki ezt rád rakja, és nem is a Mester vagy a köztársaság, hanem a Birodalom. Lord Xeth amikor eljön érted akkor minden vágyad lesz az, hogy egy robbanószerrel töltött nyakörv legyen a nyakadon és ne az amit ránk vár, mert ahhoz képest még a Kesselen való fűszer bányászat életünk végéig is maga a pihentető nyaralás és boldogság.” ezután az egyik könyvem jegyzeteire mutat.
„Az írás miatt még könnyebb kitalálni hogyan lehet megfogni, mert az nyílt dolog, hogyan írod a könyveidet hogyan kutatsz, és hogyan is vállalod el a munkákat megbízásokra.” csak hallgattam szótlanul a nyakörvet nézve, felhúzott lábakkal. Jól tudtam, hogy csak azért vagyok még szabad és csak azért nem kerültem szembe Xeth nagyúrral, mert lehet nálam jócskán fontosabb dolga is, de ami késik az nem múlik, és ráadásul bárhol felbukkanhat, vagy ha nem ő akkor küldhet akárki mást is.

Az igazság fájdalommal jár

Csak álltam kinyújtott jobb karral félig átváltozva, fújtatva vicsorogva. Az idő szinte állt, ebben a pillanatban, Lucky a levegőben volt és repült a fal felé betört orral. Ez az első alkalom, hogy bántottam Luckyt fizikailag és úgy, hogy nem fogtam vissza magam kicsit se. Tekintetem mindent elárul, a haragot, a gyűlöletet, a kétségbe esést, a félelmet, de mi történt pontosan? Hiszen minden olyan jól alakult és az egész helyzet nem olyan, mintha edzés lenne és csak sikerrel jártam volna. Nem ez nagyon más eset, de mi is történt valójában?
Kezdjem az elején, vagy talán hagyjuk, hogy teljen az idő, hogy mindenki számára világos legyen az ami most itt történt?
Lucky becsapódik a falba, miközben előre lendülök és újra lesúlytok, szinte vörösen izzó tekintettel, és az öklöm hangosat csattan, de ezúttal, egy másik mancs öleli át a mancsom, és már csapnék balommal karmaim készülve bele mélyeszteni ellenfelembe, de ez már nem jön össze és repülök keresztül a termen. Lucky már sehol és ez NEM egy rémálom, hanem a valóság. Keményen csapódok be, majd gurulok, de négykézláb állok meg, már úgy, hogy kitérjek egy támadás elől, ami nem következik be, csak vicsorgok kitárt szárnyakkal, és résnyire szűkült szemekkel nézek egyenesen Xoran szemébe, aki teljes valójában áll, és mancsával törli meg vérző orrát, de kicsit se úgy, mint aki támadni akarna.
„Igen, ezt meg érdemeltem…” szólal meg teljes nyugalommal, úgy, mint ha csak szavakat vágtam volna hozzá. „…bár nem számítottam azért ilyen heves reakcióra tőled szerelmem”
„Fogd be!” vicsorgom.
„Az vagy és te is így érzel, tudom”
„FOGD…. BE!” üvöltök rá, de ő meg se rezdül ettől, csak áll előttem, és folytatja, mintha mi sem történt volna.
„Li’ina is megmondta, hogy ha máskép találkoznánk, akkor képes lennél megszeretni, annak aki vagyok és nem annak akit látsz bennem”
„ROHADÉÉÉK!” Rontok neki teljes erőből, és esek neki ökölel „Fogd már végre be!”
Ő csak állja az ütéseimet és csapásaimat, majd egy hírtelen mozdulatot tesz és ölel magához. Ő teljesen nyugodt, én majd felrobbanok a dühtől, és ugyan akkor a rettegés ölel át teljesen belül. Ő az… ő aki elől elmenekültem a világunkból, és reménykedtem, hogy soha többé nem fogom látni se, de most mégis itt áll előttem, ölel át, és mellettem élt, annak az alakjában, aki képes volt elérni a szívemet, és ezért elárulva is érzem magamat. Hírtelen mozdulok és térdelem ágyékon, majd amíg összeroskad lököm el magam, majd rohanok el, hogy minél messzebb legyek tőle és találjak menedéket a természetben, ahol egy megbotlás után terülök el a földön, könnyes szemekkel, ahogy az érzelmek csak úgy tombolva kavarognak bennem. Nem tudom mennyi idő telik el mire talpra állok és hány napot töltöttem kint egyedül magányosan, mire visszatértem a hajómhoz…
De hogyan is jutottunk el eddig?
Lucky és köztem ahogy mélyült a kapcsolat nem ért váratlanul, mikor eléggé titokzatosan invitált el egy kis pihenésre, csak kettesben. Igazából örültem neki nem is kicsit, hogy sikerült a sok hibám ellenére is egyre jobban összejönni vele. Még úgy is, hogy nem vagyok ember még csak megközelítően se, hiába vagyok képes olyan alakot is felvenni. De ez mindegy is. kaptam a lehetőségen, ki ne tett volna így, főleg, hogy így a napi ügyes bajos dolgokból is sikerült kiszabadulnom. A hely választása egy kicsit érdekes volt, eléggé félre eső minden élettől, de erre is volt magyarázata. Azt akarta, hogy olyan alakban lehessek amilyenbe csak akarok, akár a valódiban is anélkül, hogy bármi megzavarna. Hittem neki, nem kerestem benne mást, miért is tettem volna? Miért is gyanakodtam volna bármire? Pihenés, fürdés, napozás, lustulás, együttlét, minden olyan szép volt, majd egy kis séta után egy épület nagy termében komolyabbra fordultak a dolgok, ahogy őszintén akart nekem elmondani dolgokat, színt vallani, vagy inkább pontosabban azt amire számítottam is, és nem volt szó szerint kimondva, de érezhető volt jó ideje: Szerelmet. Hát ez meg is történt, de egy eléggé kemény csavarral, ami felégetett mindent bennem egy pillanat alatt, és az addigi boldogság helyét átvette a félelem, harag.
„Örülök, hogy igazam lett, és végül megkedveltél” kezdett bele Lucky, amit elsőre nem értettem miért is mondja
„Jó ember vagy, miért ne tettem volna?” válaszoltam mélyen a szemébe nézve, ahogy bújtam, öleltem a terem közepén, emberi alakban.
„És egy örökkévalóság se kellett hozzá… Jövendőbelim…” kicsit megdöbbentem, mert így eddig csak egy személy hívott, az akitől menekültem.
„Miért mondod ezt Lucky? Nem tettél semmi olyat ellenem, ami miatt ne tettem volna” válaszoltam neki csendesen, a döbbenetem elrejtve előle, és csak a szemeit néztem, elveszve lélektükreiben.
„Még régen te mondtad ezt, hogy még az is kevés lenne, Lady…” egyik pillanatról a másikra ért a hideg zuhany, hogy ki is Lucky, főleg mikor már nem emberi szemekbe néztem bele, hanem az oly ismerős lélektükrökbe „…Klodov” és a szavai…
„Xoran?!” reszkető hangon tettem fel a kérdést amire egyértelmű volt a válasz is.
„A világ végére is utánad mennék, csak, hogy lásd mennyire sze…” kezdett bele, de már ösztönből reagáltam, és az addigi törékeny ember lány helyén igen gyorsan humanoid sárkány formámban voltam és egyúttal lendülő karommal be is mostam egy nagyot ökölel Luckynak, azaz pontosabban Xorannak.

Újra kezdés

A következő hetek, hónapok magányosan teltek. Nem igazán akartam Coruscantra se menni, hogy esély se legyen a találkozásnak Luckyval, azaz Xorannal. Valahogy olyan hihetetlen volt az egész, valahogy annyira abszurd, és egyúttal kegyetlen is. Valahogy utánam jött, és éppségben meg is érkezett. Ezután már nem voltam abban se biztos, hogy csak egyedül jött e vagy sem. Annyi volt biztos, hogy teljesen fölöslegesen jöttem el, és hagytam hátra szüleimet, barátaimat, mert így lényegében semmit se értem el vele, csak azt, hogy eme csillagködben nincs más fajtársam akihez fordulhatnék, csak ő. Emellett nem is tudtam, hogy mit is tegyek most, de végül Morwen volt az aki egy találkozóra elhívott, amire nem is mondhattam nemet.
Persze ott volt Lucky is Morwen mellett, akire eléggé szúrós szemmel néztem rá, aztán elmentünk egy négyszemközti beszélgetésre a Mesterrel, aki előtt még kevésbé volt titok a lelki állapotom, mert tökéletesen érezte az erőben, hiába uralkodtam vonásaimon, ez nem változtatott az érzéseimen semmit se.
„Elmondanád nekem a dolgokat?” kérdezett rá Morwen, miután nagyon nem akartam erről beszélni és csak tereltem a témát.
„Nem úgy alakultak a dolgok Luckyval…” kezdtem bele
„Xorannal” helyesbített Morwen, mire rá pillantottam, egy hang nélkül „Igen, már tudom, hogy ki is ő valójában, és hogy számodra ki is”
„Akkor lehet nem is szükséges semmit se mondanom Mester, mindent tudsz”
„Úgy érzem, hogy nem, mert eme férfi nagyon más, mint akit te leírtál Miin, és akinek te látod… látni akarod, és akivel olyan jól elvoltál az utóbbi időben, anélkül, hogy tudtad volna, hogy ki is ő valójában.”
„Egy kísértet a múltamból, egy szörnyeteg másik életből, évszázadokkal ez előttről. Akiről azt hittem, hogy soha többé nem fogom látni, és most itt van… nem tudom hogyan, nem tudom miért, csak azt, hogy fölöslegesen jöttem el, hagytam hátra mindent, mert itt van.. és nincs hova menekülnöm, nincs hova bújnom. A szavam, az ígéretem köt felé… még ha sose volt őszinte akkor is…”
„Akkor lehet nem volt az, de az elmúlt időszak, se lett volna az? Nekem nem úgy tűnt, hogy hazugság lett volna”
„Azt mondanám, hogy az volt, de nem lenne igaz… Tudod mi az ami a legjobban bánt? Hogy évszázadokkal ezelőtt, még otthon a legjobb barátnőm is ezt mondta, ha máskép ismerem meg, Xorant és nem kényszerből, akkor milyen szép pár lennénk… Sose hittem ezt el… senkinek…”
„Türelmes és kitartó. Erős harcos aki megteszi amit kell. Szerencséjére azért nem bukott le, mert nem járja át az erő, és mint katona megbújt a Birodalomban, várva, rád Miin.”
Sóhajtok egy nagyot, és kavargó érzelmeimen próbálok úrrá lenni.
„Ő segíthet egyensúlyra találnod, ha a múltad lezárva helyre rakod a dolgokat. És igen, ha akarná, tudna uralkodni feletted, de nem akar, csak téged szeretne, úgy ahogy vagy…”

A beszélgetésünk hosszúra nyúlt, de nem is volt ezzel semmi gond. A végeredménye is olyan lett, amit magamtól sohase léptem volna meg, hetekkel később: Lucky azaz Xoran elhívott egy kis kettesben lévő programra, pihenésre. Adtam neki egy esélyt, ami a vártnál jobban sikerült, hiába voltam gyanakvó az egésszel szemben, annyira, hogy az utolsó napokban már úgy aludtunk, mint előtte, mikor még nem tudtam ki is ő valójában: Így már az ébredés is úgy volt, hogy ölelt magához, és nem számított épp milyen alakban is vagyunk… na jó, ez nem igaz, mert teljes alakja mellett inkább tűntem kölyöknek, de ezzel nem tudtam mit kezdeni. Bár a szabadban töltött éjszakák is viccesek voltak, mikor ő feküdt ott teljes valójában félkörben, én meg az oldalának dőlve humanoid alakban, és az előttem lévő tábortűzön sütögettem a kaját, vagy ha épp esett, akkor a kitárt szárnya alatt, mint egy sátorban.
Ezután ismét „összeköltöztünk”, aminél látszott ismét, hogy a régi kis hajó azért nem erre lett méretezve. Igaz laktunk együtt itt Q’ayemmel is, de az más volt, akkor csak én voltam jócskán helyigényesebb, ha olyanom volt, de most más is. De úgy lassan alakultak a dolgok ismét, és bár még volt mikor kirázott a hideg Xoran miatt, de egyre jobban alakultak a dolgok, még akkor is, ha vannak alkalmak, amikor ez az egész, csak a múltba taszít, és a csillagokat nézve, csak azon gondolkozok, hogy a szüleim még vajon élnek e, vagy sem.
Nehéz úgy a múltat elengedni, ha egy darabja ott van mellettem, eléggé elevenen, és ennek hála nem vagyok egyedüli a fajomból itt, de ennek vajon milyen hátránya lehet később? Mennyire leszünk így sebezhetőbbek, vagy erősebbek?
Bár az sokat könnyít a dolgunkon, hogy képes Xoran is alakváltásra, és elég sok alakot ráadásul, így az új kinézetek számára se jelent akadályt kicsit se.

A békésebb együttlétnek is egyszer azért véget kell érnie, és mással is foglalkozni, nem csak a másikkal, hiszen abból nem lehet teljesen megélni.

---

Czerka részvénytársaság
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 2x10.000 credit

Hidegháború - Az éj leányai
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 4x10.000 credit

Hidegháború – Árnyak között
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 3x10.000 credit

Hidegháború – Kétségek
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 3x15.000 credit

Hódítás - A sivatag titkai
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit

Hidegháború – Harangszó az elesettekért
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 4x15.000 credit

Hidegháború – A Triumvirátus nyomában
kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit

Hódítás -
kaland jutalom: 0,5 pont

Utolsó kaland óta eltelt idő
Üzleti bevétel: 11x20.000 credit

---

Adatlap:
Szint: 4
Pont: 24,5

---

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás
1 pont: Receptív-Projektív telepátia
0 pont: Tűzokádás (sötét oldal)

---

Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv. (már nincs meg)

Zseblámpa
Elsősegély csomag

Datapad
Komlink
HoloProjector

---

Állat
Felinx (Karácsonyi ajándék)

---

Járművek:
-6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)

YT-1300:

---

Üzlet:

-10 pontos üzlet: 20.000 credit/hó

Pénzügyek:

+10.000 credit: Czerka részvénytársaság fizetsége
+2x10.000 credit: Havi bevétel
-2.500 credit: Orvos droid
-2x2.500  credit: Q’ayem Kor munkadíj
-50 credit: Tűzgyújtó
-200 credit: Távcső
+10.000 credit: Könyv íráshoz adat gyűjtés
+4x10.000 credit: Havi bevétel
-4x2.500 credit: Q’ayem Kor munkadíj
-10.000 credit: Hamis irat: Lora Dennali
+3x10.000 credit: Havi bevétel
-3x2.500 credit: Q’ayem Kor munkadíj
+10.000 credit: Diplomata út: Bespin
+3x15.000 credit: Havi bevétel
+10.000 credit: N'Zoth
+10.000 credit: Naboo
+10.000 credit: Diplomata út: Szellemhold
-30.000 credit: Sil számára: Tyrr utáni kutatás
+4x15.000 credit: Havi bevétel
+10.000 credit: Diplomata út:
+10x20.000 credit: Havi bevétel
Összes: 465.000 credit
Kiadás: 65.250 credit
Maradék: 399.750 credit

---

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

---

Hamis iratok


név: Lora Dennali
faj: Ember
nem: nő
kor: 22
frakció: Független Rendszerek Szövetsége
születés: Lothal bolygó, ME 20
apa: Dennali (Fejvadász)
anya: Clara Atary (Kutató)
testvér: Trisil Dennali (Féltestvér)
foglalkozás: pilóta, fejvadász.

iskolái:
- Diplomata – nem fejezte be
- Történész – nem fejezte be
- Filozófia – nem fejezte be
- Pilóta képzés - befejezte

beszélt nyelv: közös

Kinézet:
- magasság: 170cm
- súly: 60kg
- hajszín: barnás-fekete
- szemszín: barna

további képek:

---

Pontok: 24,5
Elhasznált: 17,5
Maradt: 7

Természetesen elfogadva.

A tojáskereső versenyen elért eredményed alapján Xoran-t kapod ingyen NJK-nak, a korábban beszéltek alapján. Azaz:
- Az alakváltása nagyon redukálódott, csak Lucky alakját tudja felvenni, ebben pedig sima emberi értékei vannak.
- Sárkányalakjában 10-es erőkategóriával rendelkezik, de csak 2 körig képes fenntartani és abban az alakban nagyobb, mint Miin.

Karakter neve: Heiwanna Miin Klodov
Kaland címe: Hidegháború 9 – Az Erő rejtelmei
Játékostárs(ak) neve(i): Kaylyn Ashanté Rix
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan (Nefi)
Kezdő reag: Xynnar
Záró reag: Xynnar
Kaland tartalma:

Az Erő… eme misztikus dolog, ami jelen van, eme csillagködben, és ami átjár némileg engem is, mióta ide értem, azt akarta, hogy jöjjek egy bolygóra… azaz pontosabban erre a bolygóra.
Nem tudtam, mi is fog itt várni pontosan, és azt se mérlegeltem ez mennyi veszéllyel is járhat.

Samorah, egyike a határ bolygóknak, ahol a Birodalom uralkodik, és egykoron egy eléggé szép hely is lehetett, de most már csak por és üresség. Ide csalt el az erő és itt találkoztam Kaylynnal akit szintén ide hívott, mert valahogy furcsa véletlen lett volna, ha csak egy parancs miatt jött volna ide pont most. Annyi biztos volt, hogy most együtt leszünk és nem egy asztal mellet ahol csak kockázgatnánk a pénzünket elverve.

Elsőre el kellett mennünk oda, ahova az erő akarta, majd némi vadállati meglepetés után sikeresen le is sérültem, ami nem igazán volt jó előjel a továbbiakra, de megtörtént és nem ez volt a legrosszabb. Az Erő is mesébe kezdett, hol a múltról hol pedig a jövőről, amik közül egyik se volt túl rózsás, ráadásul, még pár élővel is sikerült összefutnunk a bolygón egy nő és két Jedi társaságában, bár úgy festett, hogy a Jedik csak az étlapon szerepeltek, és majdnem mi is oda kerültünk két történet mesélés közben.

Végül a nő távozott, és Kaylyn jófejségének hála én is megtehettem ugyan ezt, míg a Jedik már nem voltak ilyen szerencsések, azonban nekem se sikerült túl messzire jutnom, hála méregnek, amit a sérüléssel együtt kaptam, és annak amit láttam, és alaposan felforgatta a lelki világomat is.

---

Bővítés – Bizonytalan jövő

Napok múlva tértem magamhoz egy kórházban, ahol elsőre nem tudtam hogyan is kerültem oda, és hol is vagyok lényegében. Aztán megtudtam, hogy Kaylyn volt az, aki elhozott ide, hogy itt szedjenek össze, bár jó részt csak összefoltozni tudtak, a méreggel nagyon nem tudtak mit kezdeni, ami az életem nehezíteni fogja az biztos, de néhány nap megfigyelés után távozhattam onnét.
Csak az volt a kérdés, hogy hova is kéne most mennem, mert nem éreztem magam biztonságban.
Az teljesen világos volt, hogy nem csak én vagyok veszélyben, hanem Xoran és a barátai is, mert veszély közelebb van, mint eddig hittük volna, ráadásul annak a képében, aki miatt bajba kerültünk, hogy oda mentünk.
Reszketve adtam meg az útvonalat Coruscantra, ahova máskor oly szívesen mentem, de most még a Birodalmi űrt is biztonságosabbnak láttam, mint az oda menetelt, pedig nem volt választásom. Ahogy oda értem első utam máris oda vezetett ahol Xoran, azaz Lucky volt, de eléggé meghúzva magam, majd mikor oda értem, akkor a megszokottól eltérően félre húztam Luckyt a fal mellé. Semmit se kellett arról mondanom, hogy rettegek, ez egy másodpercig se volt kérdéses a számára, azonban az, hogy ezek mellett igen csak szűk szavú voltam, és semmit se mondtam az utamról, vagy, arról ami történt, az már nagyobb aggodalomra adott okot számára is.
- Elmondom a hajón…
- Mit? Mi történt Miin? Mibe keveredtél?! – kérdezte amennyire csak tudta csendesen, elfojtott hangon, és úgy pillantott körbe, hogy ki van a közelünkben.
- Majd ott… - mondtam csendesen, majd megindultam volna, de megfogta a kezem, hogy megállítson, mire ránéztem, megráztam a fejem, és ahogy ránéztem, szinte láttam a sisak alatt az aggódó tekintetét, majd éreztem, ahogy a szorítása enyhül a csuklómon, és ahogy kezem kicsúszik a markából meg is indultam. Még valakivel beszélni akartam, még valakivel, akinek el akartam mondani, amit láttam, bár úgy is tudtam, hogy láthatta, érezhette ő is, de amit nem tudhatott a nő akivel ott összefutottam.
Próbáltam összeszedni magam, és nem annyira feltűnő lenni, de kit akartam átverni az álnyugalommal? Morwen is messziről fogja érezni, azt ami bennem kavarog, és biztos nem fog neki örülni, és én se annak amit kapni fogok a meggondolatlanságom miatt.
Az eddigi alkalmaktól eltérően, mikor azért jól esett volna, ha a Jedi templomban találkozhattam volna a mesterrel, most örültem a távolságnak, ami volt. Nem tudtam tagadni azt, ami bennem kavarog, és talán nem is akartam. Csak elmondtam mindent amit láttam, a valóságban, és a látomásokban, legyen az múlt vagy jövő, de csak egyre jobban átjárt a félelem és a rettegés. A szoba hangulata is tükrözi ezt, ahogy az egész viselkedésem, mert most nem állok az ablaknál, sőt, be van sötétítve, és csak a lámpák adnak némi fényt a helynek. Én se ácsorgok az ablaknál, hanem ücsörgők az egyik kanapén felhúzott lábakkal, ahogy mesélek. Úgy tűnik azért van újdonság abban, amit elmondtam.
- Mondanám, hogy megbántam azt a küldetést, de nem lenne igaz… Egy percig se… de most itt se érzem azt a hamis biztonság érzetet amit eddig… - Ott és akkor több olyan dolog is történt, aminek hatásai kísérnek, és még ha jó része nem is jó, de akkor is van köztük olyan, ami igen. Azért azt nem mondom, hogy nem kaptam meg a fejmosást a mestertől, hogy nem kéne ilyen helyekre mennem, pontosabban a birodalmi területekre, ahol azért nem vagyok szívesen látott vendég.
A beszélgetés végén a szokásostól eltérően nem maradtam napokat Coruscanton, mint szoktam, hanem pár órával később már a bolygó közelében se jártam.

Vihar előtti csend

Minden olyan békés ezen a bolygón, akár csak otthon. Dzsungelek, kellemes levegő a gravitáció is hasonló, és minden olyan szép, nyugodt ahhoz képes, hogy mi készül, mi fog bekövetkezni, és vajon milyen szinten. feküdtem ott a fűben, majd ahogy felküzdöttem magam négykézlábra a számban felgyűlt zöld vérem köptem a talajra, majd löktem el magam és rohamoztam… majd repülés után nyekkentem egy kidőlt fa rönkön. Fájt mindenem… kegyetlenül fájt. Testem teli volt zúzódásokkal, sebekkel.
- ÚJRA! – hallom a hátam mögül Xoran hangját parancsolóan – De ha te nem jössz, megyek én! – felkaptam erre a fejem és felpattanok, látom a mozdulatot, de későn, már repülök újra és nyekkenek a talajon, majd a következő pillanatba nyakam két oldalán becsapódik valami a talajba és ott tart. Egy vastagabb ág az.
- Néha úgy érzem, hogy semmit se tanulsz… és semmiből se. – Xoran teljesen nyugodt hangon beszél ahogy elsétál mellettem, vissza a kialakított kör kezepére, miközben azzal küdök, hogy kiszabadítsam magam – Miért is érzem ezt szerinted? – rám néz, majd megnyom egy gombot egy kis szerkezeten, mire felüvöltök, ahogy megráz az áram.
- Felelőtlen vagy, önfejű, és nem vagy tisztában önnön határaiddal se. De ez most talán egy jó lecke lesz számodra…. – háttal áll nekem és csak a tájat nézi – ÚJRA! - hangzik el ismét a parancs…
- Vedd le rólam! Ez így nem fair! – csattanok fel, miközben képtelen vagyok kiküzdeni a talajból az ágat is, ami lent tart, és az előző áramütés is akkor jött, mikor alakot váltottam volna, hogy szabaduljak.
- Megtehetném… De nem érzem azt, hogy abból tanulnál… így Nem… és mint mondtam… újra…
- Xoraaaan! – förmedek rá, majd vonyítok fel, ahogy újra megráz a nyakörv.
- Nem… újra csak mentél a saját fejed után, és ha nem lettem volna itt, már egy rabszolga telepen lennél, mert annyit se tudtál mérlegelni, hogy jó eséllyel nem két-három fő jön rabszolgákat gyűjteni, hanem nagyobb csapat. Az önfejűséged majdnem azok életébe került akiket védeni akartál, és majdnem a sajátodba is. Csak ész nélkül mész és teszed amiket és csak a szerencsén múlik, hogy ki is jutsz onnét. De ennek itt és most vége! – vissza sétál mellém, majd kihúzza könnyedénaz ágat a talajból, majd lenyúl és felemel, és végig néz rajtam. Eléggé megszeppent pofit vágok, és a nyakamon lévő barbár szerkezetet tapogatom, majd a fájó sebeim.

Egy hét telt el, hogy eljöttünk Coruscantról, mikor ismételten bajba keveredtem, és Xorannak teljesen igaza van abban, hogy ha ő nem lett volna, akkor sokkal rosszabbul sülnek el a dolgok. De mi is történt?
Régóta a listámon volt egy kis bolygó néhány törzzsel, ahol remekül lehetett pihenni is számomra, a bolygó adottságai miatt, miközben megfigyelhettem eme faj tagjait, hogy írjak róluk. Azonban egy nap rabszolga kereskedők érkeztek, hogy begyűjtsenek párat a jó haszon reményébe, és nem tudtam megülni se a hátsómon. Ennek köszönhetően nekik rontottam és jól is ment a dolog, míg bele nem futottam olyanba, aki könnyed mozdulattal csapott le. Mikor magamhoz tértem már láncon voltam, majd mikor okoskodni és szövegelni akartam, megtapasztalhattam, hogy ezt vannak akik nem nézik el, és kissé nyomatékosan a tudtomra adták ezt. Ezután még próbáltam ellen állni, és ha akkor Xoran nem lép közbe, akkor ez a helyiek életébe került volna. Jóval értékesebb árú cikket láttak bennem a kereskedők, mint a helyiekben…
Xoran elbánt velük és üzent az illetékeseknek, hogy gyűjtsék be őket, majd miután e megtörtént gondoltam jön az, hogy megszid, majd elold, ami részben megtörtént, mikor már kettesben voltunk, de csak részben. Kicsit sok volt a rovásomon, így megkaptam a fejmosást akkor is, és újfent a nagy számmal képtelen voltam bírni, és azt bizonygattam, hogy képes vagyok megvédeni magam… Bár ne tettem volna. Xoran alkut ajánlott, ha legyőzöm, elismeri és leveszi, ha nem, akkor elkezd kiképezni, de rajtam hagyja a nyakörvet amíg ez be nem fejeződik. Nem gondoltam át a dolgot… új fent… és mint sejthető volt, esélyem se volt.
Azóta eltelt két hét, és csak a sebeim száma ami nőtt, más semmi. Legalábbis is, minden jel ezt mutatja.

"… van mikor meg kell tennünk olyat amit nem akarunk, mert ezzel érjük el egyedül a célt… Fája a szívem, hogy így látom Miint, de nem tehetek mást. Türelmes voltam, megértő, de a viselkedése egyre jobban ön veszélyes és nem akarom elveszteni, azért, mert képtelen vigyázni is magára. Ő még mindig csak egy nagyra nőtt gyerek, akinek a világ képe is sajnos ilyen. Kell valaki aki védi, aki fogja a kezéét, de sajnos eme világ nem olyan, hogy ezt mindig meg lehessen tenni, főleg mikor csak szó nélkül eltűnik, napokra, hetekre. Bár csak otthon lennénk, és akkor minderre évtizedeim lennének, de most itt vagyunk, és olyan kevés időnk van mindenre. Keménynek kell lennem az ő érdekében, még akkor is, ha ez nekem jobban fáj, mint neki, mert az én dolgom lenne őt védeni, és nem kínozni, bántani, de ha most nem teszem meg, akkor más fogja, és azt nem fogja túl élni.
Nem tudom mennyi idő lesz, mire eljön a pont, hogy rájön, ami a nyaka körül van, azaz ő erejével könnyen letéphető lenne, és egyedül saját tudata az ami megakadályozza ebben és lehetetlen feladatnak mutatja, ahogy nézem eddig is csak az volt, amiért nem lépett fel ellene, ami miatt hagyja, beletörődik, hogy kínozva legyen. Nem kéne ezt hagynia, csak erre magától kell rájönnie, és nem másnak elmondani. Ezért se vittem el innét az eset után, mert itt van időnk, és lehetőség, hogy belássa. Talán még egy pár nap, és miután megteszi amit meg kell, hogy tovább léphessen, utána indulhat a komolyabb kiképzés is…" /Xoran naplója/

Napok teltek el, és semmi más, csak alvás, kiképzés, számtalan seb, sérülés, sokkolás, és beroskadás az ágyra, miközben a fáradtság miatt a sebeim ellátása közben álomba zuhanok. Kezd elegem lenni, kezd nagyon elegem lenni.
- ÚJRA! – hangzik a parancs, mire felállok és Xoranra nézek izzó tekintettel
- NEM! – nézem ahogy a gombért nyúl, de csak egy fémes reccsenő hang jön, ahogy felnyúlok összeroppantva a nyakörvet, majd már a sérülések ellenére váltok alakot, dühtől vezérelve, nyúlok ki az erőbe akaratlanul, vagy épp nagyon is akaratosan, csak én nem fogom fel ezt, és egy lángcsóva formájában adom már Xoran tudtára, hogy elegem van. Majd mikor felfogom mit is tettem és a dühöm enyhül kapom körbe a fejem, hogy hova is lett, majd egy nem épp kis ütést érzek hátulról, mire lefejelem  talajt. Oldalra pillantok morogva, ahogy nézem a teljes alakjában ücsörgő elégedett pofát vágó Xorant, aki lassan Luckyvá vissza változva sétál fejem mellé, majd támaszkodva neki néz a szemembe.
- Végre – jegyzi meg majd végig simít a fejemen – akkor most ideje némileg komolyabban venni a gyakorlást és kiképzést, és nem csak visszafogod magad…
- Eddig se fogtam vissza! – vicsorodok el, mire Xoran a széttört nyakörvhoz sétál, majd meglóbálja a levegőben a darabot.
- Ez jóval erősebb anyagra, mint a fadarabok, amikkel nem egyszer tettelek harcképtelenné, csak azért, mert a elméd úgy állította be neked, hogy lehetetlen megszabadulni tőle… tényleg az lett volna?
- Ezért kínoztál vele eddig?! Teeee…
- Nem, az állóképességeden fejlesstettem, hogy bírd a dolgokat amik érnek, a fájdalmat, sérüléseket. Itt vagy most teljes alakodban, amiként születtél, pedig elég sok sebed van. Bár az tény, hogy ez is meggondolatlan lépés volt, de szépen mutatja, hogy még vannak tartalékaid.
Dühösen kapom fel a fejem és fordulok felé, majd nézek rá fújtatva.
- Mi az, hogy meg…meggo… - hírtelen forogni kezd a világ és elsötétül minden, mire befejezhetném a mondatot.
- Mivel ennyi sebbel elég nagy ostobaság ezt megtenni – mondja Xoran a szemeit forgatva, bár már ebből nem igazán jutott el semmi, ahogy kiütöttem magam. Nem tudom mennyi idő telt el, mire magamhoz tértem a táborunkban ellátott sebekkel.
- Látom a hétalvónk felébredt – hallom Xoran hangját, majd megérzem a finom étel illatát, mire összefut  a számban a nyál, és ahogy feltápászkodok már nyúlok is a kajáért, hogy magamba tömjem. Nagyon éhesnek érzem magam.

"… megtörtént amire vártam, de közben tudatosult bennem más is. Miin testfelépítését tekintve, nem értem, hogy miért nem gyorsabb, miért nem erősebb. Amíg kiütve volt volt időm jobban szemügyre venni, végig nézni, és bár látszik a születési rendellenességekből származó gyengeségei, de mégse kéne ilyen mértékűnek lennie. Sokkalta gyengébb és lassabb, mint aminek kéne lennie, a korához képest nagyon alul fejlett. Talán ez is az utazás és a csillagködbe érkezés hatása, mint hogy én meg képtelen vagyok a saját alakom fenntartani huzamosabb ideig? Annyi biztos, hogy a gyorsaságán kéne javítanom jobban, hogy mozgékonyabb legyen, ami előnyére válik minden alakban, és harc közben ugyan úgy, mint menekülés közben…" /Xoran naplója/

Hetek teltek el, edzésekkel, nem csak szárazföldön, hanem vízben és levegőben is. Xoran inkább a mozgásomra ment rá ezek után, igaz, azért most is gyűjtöttem sebeket szép számmal és nem igazán változott az sokat, hogy úgy roskadtam be az ágyba minden este, hogy arra se emlékeztem hogyan landolt a fejem, nem is egyszer úgy aludva el, ahogy ténylegesen voltam, ahogy születtem, ami én voltam, és nem csak egy alak.

---

Kalandok és jutalmak:

---

Adatlap:
Szint: 4
Pont: 24,5

---

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás
1 pont: Receptív-Projektív telepátia
0 pont: Tűzokádás (sötét oldal)

---

Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv. (már nincs meg)

Zseblámpa
Elsősegély csomag

Datapad
Komlink
HoloProjector

---

Állat
Felinx (Karácsonyi ajándék)

---

Járművek:
-6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)

YT-1300:

---

Üzlet:

-10 pontos üzlet: 20.000 credit/hó

Pénzügyek:

---

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

---

Hamis iratok

Lora Dennali:

további képek:

---

Pontok: 27,5
Elhasznált: 17,5
Maradt: 10

Elfogadva.