A LobosTech főépülete

A Lobostech fegyver gyártó és fejlesztő cég főépülete ahol szervezik és tervezik az új fegyvereket. Itt gyártás nem folyik csak tudmányos kísérletek és megbeszélések. 87 emeletes üvegpalota ez tetején a LobosTech felírattal.

Az eredeti topic

Csak a #172 2010-01-27 22:56:29 - Morsus, Thorhalla, Ko-Rel és Yvette

A repülő leszáll. Sólyomszem megcsókolja Yvettet.
- Te és Steph maradjatok itt mi körbe nézünk.
Mondja a férfi minden ellenvetés nélkül. A négy Angyal ezek után indul le ha a lányok akarnák őket követni Logan rájuk zárja az ajtót simán.
Leérkezve a kvartett semmit sem lát,d e Rozsomák karmai kicsúsznak azonnal.
- Mi az? - kérdi a kap
- Nindzsák.
A következő pillanatban a sötét viharban a villámok hoznak fényt és a tető teli van vörös egyenruhás orvgyilkosokkal, akik támadásra készek.
- Mikor végeztünk én, te és a fülesed leülünk beszélgetni.
Mondja Logan idegesen.

//Előzmény: Chelsea feletti ég//

Mosolyogva pillantottam Jon-ra, amikor megemlítette, hogy Olaf jól van. Mindig tudta, hogy miként dobja fel a kedvemet. Annak a mondatnak viszont már nem örültem, amit Sólyomszem mondott, hogy itt maradunk. Vagyis maradjunk, de olyan hangnemben és hangsúlyban, hogy azzal igazából vitatkozni sem lehetett. Csak dühösen pillantottam rá, az olyan komikusan hangzott volna, ha elkezdek hangosan vitatkozni a Bosszú Angyalainak tagjaival, hogy márpedig képes vagyok megvédeni magam és harcolni is. Rendben, tudtam, hogy mit kellene tennem, de nem nagyon volt még alkalmam gyakorolni. Dühítő, hogy rengeteg mindent tudsz, de mégsem, mert nincs gyakorlatod.
- Kizárt – mondtam. – Én is megyek!
Szögeztem az ebet a karóhoz, de mire utánuk mentem volna Logan egyszerűen becsukta a repülő ajtaját. Dühösen csaptam rá, ez nem volt fair a részükről! Megfordultam és duzzogva ültem vissza a székembe, ez nem volt fair a részükről...

Miller mélységesen egyetértett Sólyomszem azon véleményével, hogy a lányok idebenn maradnak, nekik semmilyen keresni valójuk nem volt odakinn. Azzal tisztában volt, hogy Stephanie tiltakozni fog és meg is tette, odalépett a lányhoz és a feje tetejére nyomott egy puszit, majd szótlanul lépett ki a másik három férfival a szakadó esőbe. Logan bezárta mögöttük az ajtót, de még így is hallotta a férfi, ahogyan a lány tiltakozik és dühösen csapott az ajtóra. Ott lesz neki benn a legjobb, ezzel ő is egyetértett. Ha mégis bármibe beleütköznek, addig sem kellett miatta aggódni. Rozsomákra pillantott, ahogyan leérkeztek a talajra és annak a karmai elő is villantak. Nindzsák? A férfi semmit sem látott, bár a másiknak elvileg minden érzékszerve jobb volt az övéknél bár az eső miatt nem hitte volna, hogy ezt így kiszagolja vagy meglátja. A következő pillanatban villámlott egy hatalmasat és valóban meglátták a csapat vörös ruhás orgyilkost. Elhagyatott hely, vett egy mély levegőt és igyekezett nem törődni a fájdalommal, amit a bordái okoztak. A kabátja zsebéhez nyúlt és konstatálta, hogy megvannak a póttárak, amik a fegyveréhez kellenek.
- Javaslom, hogy ne hagyjuk nekik a kezdeményezést – mondta.
Ezzel már emelte a fegyverét és rezzenéstelen arccal fejbe lőtte a legelső alakot, aki a legközelebb állt hozzá. Majd pedig haladt tovább, hogy annyi orgyilkost tudjon lelőni, amennyit csak tud, ha szükséges volt, mert azok a közelébe értek, akkor értelemszerűen kitérésre is koncentrált, ha nem volt rá szükség akkor csak arra, hogy egyetlen fejlövéssel intézhesse al a támadókat.


A tetőn:
Miller parancsa után Sólyomszem elmosolyodik és a zsebébe rak valamit.
- Erre még szükséged lehet. Jó, hogy visszajöttél.
Ezzel azonnal elkezdi lőni a rájuk ugró harcosokat. Logan karmol és Am Kap puszta kézzel veri őket. Az első hullámot leverik, de ahogy a következő ugrik a padlózat megreccsen és a csapat szabadesésbe kezd. Jó pár emeletet zuhannak miközben midnenki ahrcol amennyire tud és mire néha landolnának átszakad a következő szint így mikor végleg landolnak mindenki szerez egy kéz harcost, aki felfogja a zuhanást.
Felnézve Matsumoto áll ott, Vészmanóval. Mellettük egy gép, ami Skullfire erejét veszi el és őrszemeket és az épület hálózatát töltik fel vele. Körülöttük pedig nindzsák, de már nem túl sok maximum harminc. Nincs itt a teljes létszám valamiért.

A Hajón:
Pár apró lövést hall Steph és remegést érez mikor indulna az ajtóhoz egy karmos kéz a mellkasánál megvágja és ettől hátra esik. A sötétből Kymera lép elő.
- Nicsak. Nicsak... tűz által vessz, vagy saját véredbe fúlva...
Mondja elgondolkodva és szinte ördögi mosollyal a nő. Lassan a padló forrósodni kezd a lány alatt.

Kint lövés dördült, arra kaptam fel a fejemet, valami így nagyon nem lesz jó. Nem voltak egyedül, mert egyiket sem ismertem úgy, hogy vaktába kezdjen lövöldözni, főleg nem Jon-t. Felpattantam a helyemről és elindultam az ajtó felé, de nem jutottam el odáig. Egy kart láttam elsuhanni magam felé, éreztem, ahogyan végigvágja a mellkasomat, felsikoltottam és hátraestem a földön. Felnyúltam oda, ahol megvágott, vérzett és fájt. Egy nő lépett ki az árnyakból és megdermedtem, Yvette volt az, de nem lehet, hiszen ő a pilótafülkében volt. Magam alatt éreztem, hogy melegszik a padló alattam, felnéztem a nőre, ahogyan ördögien mosolyog. Nyeltem egy nagyot, azt hiszem, hogy az első személy, aki Halla-ra vadászik.
- Azt hiszem, hogy rossz személyt keresel – mondtam. – Thorhalla már nincs itt! Már nem vagyunk egy személy!
Próbáltam a kardomat elérni, hogy legalább az nálam legyen és ne legyek védtelen. És legalább tudjak valamit kezdeni ezzel. Ha sikerült a kardomat elérnem, akkor felkelek és hátrálni kezdek a nőtől.
- Nem tudnánk ezt inkább megbeszélni? – kérdeztem.

Az első hullámot sikeresen leverték, tárat cserélt a fegyverében, amint volt néhány másodperc ideje, majd következett a második hullám. Hallotta, ahogyan reccsen a talaj, de arra nem volt ideje, sem a többieknek, hogy kitérjen, vagy elugorhasson, amikor is beszakadt alattuk a talaj. Minden egyes alkalommal, amikor véletlenül sikerült leérniük rendesen lábra a fájdalom a bordáinál, a mellkasában szinte elviselhetetlen volt, a feje sem volt még teljesen rendben, meg a válla, de a törött és repedt bordáknak sem tett jót a repülés és a leérkezés. Amennyire tudta még így is lőtte a nindzsákat, amíg ki nem fogyott a fegyveréből az aktuális tár. Felordított, ahogyan végül jócskán méterekkel, néhány szinttel később leérkeztek a talajra. levegő után kapkodva nézett fel, az sem segített túl sokat, hogy másra esett és nem a talajra, bár valószínűleg az életét köszönhette ennek, de ő nem volt mutáns, sem olyan strapabíró, mint a társai.
< - Ó, hogy az a... – mondta ösztönösen Asgardi nyelven. >
- Már megint maguk? – nyögött fel. – Valahogyan nem csodálkozom, hogy itt is egymásra találtak az álomvilág után...
A képekre és emlékekre teljesen emlékezett, ahogyan ők hárman, vagyis Einar-ral ők hárman vadásztak Landraf után, miért nem tudták holtan hagyni Loki-t utána? Egy gépet látott még, illetve itt is nindzsákat. Tárat cserélt újra a fegyverben, majd a fájdalmai ellenére pattant is fel és lőni kezdett a közelben levőkre. Először csak a harcosokra, ha végül Matsumoto vagy Vészmanó is beszáll a küzdelembe, akkor pisztolyról kardra vált és azzal támad arra, aki beavatkozik a harcba, mert tudta, hogy lőfegyverrel egyik ellen sincs esélye.

Hajón:
Mikor a forró földről emelkedik fel a lány rájöhet, hogy ez a nő még nem is hasonló ruhában van, mint Yvette.
- Nem tudom ki az a ribanc, de majd később vele is foglalkozok. Rád viszont megbízatásom van.
Mikor a lány felkelne mellkason rúgja a nő és ettől vissza zuhan. Főlé térdel és a mutató ujjának a karma lassan belefúródik a bal kulcscsontja alá.
- Ne beszélj. Sikolts.

Épületben:
Matsumoto meglepve nézi Millert.
- Találkoztunk már?
Ám Miller ekkor máris támad és a többiek ellentámadásba kezdenek. Am Kap neki Ront a felugró Vészmanónak.
- Múltkor már elbántam veled. most sem elszel kihívás.
Mondja és pajzsával felfogja a karmolásait a szörnynek.
Miller lelő párat majd Matsumoto két karddal ugrik felé mikor is Miller eldobja a pisztolyt és előveszi a kardját. Logan Az egész sereget magára vállalja miközben Sólyomszem átlövi magát a tömegen a vezérlőig.
- Máskor is kéne csinálnunk ilyen bulikat! - mondja örömködve Balthazar


Megpróbáltam felkelni a földről, de nem sikerült, most tűnt fel, hogy ez a nő lehet, hogy pontosan ugyanúgy néz ki, mint Yvette a pilótafülkében, de a ruhája nem olyan. Ezt hogyan nem vette eddig senki sem észre? Vagy ő volt, akit Logan megérzett korábban, de miért nem láttuk. Ismét megpróbáltam a forró földről, de már ott volt előttem és mellkason rúgott, fel akartam sikoltani, de a tüdőmből kiszorult minden levegő, így ez sem sikerült. Egyelőre még a levegő vétellel küzdöttem, amikor felém térdelt. Rettegve néztem fel rá, miközben hozzám beszélt. Megéreztem a karmát a kulcscsontomnál, majd a fájdalmat, ahogyan felsértette a bőrömet.
- Ki? – préseltem ki magamból a kérdést.
Összeszorítottam a fogaimat nem akartam sikoltani, de végül a fájdalom győzött, ahogyan a karma mélyen belémfúródott és hangot is adtam a fájdalmamnak. Ha a kezemben volt a kardom, akkor a fájdalom ellenére próbáltam a jobb kezemet felemelni és a nő oldalába szúrni és lerúgni őt magamról, hogy szabadulni tudjak...

Látta a férfi döbbent arcát, amikor az álomvilágról beszélt. Ám már támadott is, mindenki megtalálta a saját ellenfeleit és egy hatalmas csata kezdett kialakulni. Éppen volt csak annyi ideje, hogy eldobja a pisztolyát és a kardját vegye elő, amikor a japán két katanával ugrott felé. A férfi egyelőre csak blokkolni akarta a pengéket és megakasztani a támadását a másiknak. Ha nem sikerült, akkor félretáncolt azoknak az útjából.
- Mondhatjuk úgy is – mondta Matsumoto-nak. – A harmadik voltam Thanos vadászai az között az álomvilágban, vagyis az Asgardi felem...
Ha sikerült kissé távolabb kerülnie a japántól, akkor egy rendes mezei alapállást vett fel, a pajzsot így kissé hiányolta bal kezéből, de semmi sem lehetett tökéletes. Logan ott ölte a vörös ruhásokat, míg a narancs jutott Kap-nak, és a gépek felé indult Sólyomszem. Igyekezett nem túl sűrűn szedni a levegőt, mert akkor a bordái sajogtak, saját maga átkozottul régen vívott, így remélte, hogy a folyamatos edzettségnek köszönhetően még formában lesz. Lendült előre és lendítette a kardot, hogy oldalirányú borda magasságba menő vágásnak tűnjön, majd ha a férfi védekezni kezdett ellene Miller kitért a szembeli támadásból oldalra mozdult, egy laza csuklómozdulattal a vágó pengét szúróba helyezte át és így a férfi felé szúrt, egyenesen a bordák közé.


Hajón:
A nő a szúrás előtt ragadja meg a lány csuklóját és elkezdi kitekerni, de a karom még mélyebbre süllyed átszúrva a lányon és elérve a padlót. A megvadult lány élvezettel nézi a szenvedő Steph arcát.


Épületben:
Matsumoto biccentet Miller hárítása után és megvárta ameddig az alapállásba állt.
- Megtiszteltetés megismerni önt.
Mondja minden gúny és rossz modor nélkül. Ekkor megpergeti a kardokat a csuklójával és megindul a férfi felé. Mikor az vág az egyik kardjával rácsap így lejjebb nyomja ás átugrik felette arcon rúgva Millert.
Am Kap harcban sikeresen gyomron rúgja a lényt, de az a falhoz vágja a katonát. Felkészült a régi trükkökre.
Sólyomszem megérkezik és elkezd gépelni.
- A töltés kész! A francba!
Az eddig alvó őrszemek szemei fényt kezdenek árasztani, de mikor hőseink feladhatnák a mjolnirt hordozó asgardi materializálódik.


Szúrtam, de könnyedén kapta el a kezemet és ekkor újra felsikoltok, mert a karma is még inkább belém fúródik, felzokogtam a fájdalomtól és még köhögni is kezdtem, ahogyan levegőért próbáltam kapkodni. A jobb kezemmel inkább elengedtem a kardot, még mielőtt kitöri a csuklómat és úgy veszi ki belőle, a fájdalom miatt amúgy sem tudtam volna túlságosan sokáig megtartani és valószínűleg még erősebb is nálam. Ha kellően alacsonyan volt a feje, akkor a fájdalom ellenére próbáltam felküzdeni magam, hogy le tudjam fejelni meglepetésből, ha ez nem sikerült, akkor továbbra is azzal próbálkoztam, hogy lerúgom magamról, amíg még van erőm és magamnál vagyok a fájdalom ellenére.

Millert egy pillanatra meglepte, hogy ennyire udvarias a férfi, nem várta volna ezt egy ilyen csata kellős közepén. Nyugodtan fel tudta venni az alapállást, majd a támadást megindítani, mert a japán férfi is csak ekkor támadott. Érezte, hogy lassú és be van rozsdásodva és szokatlan neki a kard, mert Matsumoto könnyedén tudta védeni a támadását és ugrott is, Miller-nek nem volt esélye kitérni a rúgás elől sem. Hátratántorodott, amikor a japán arcon rúgta és érezte, hogy meg is szédül ennek hatására. Azonnal akart a férfi után szúrni, de meghallotta Sólyomszemet elkéstek, a szeme sarkából látta, hogy az őrszemek fényleni kezdenek, már közel járt Matsumotohoz, de ekkor egy villanás után megjelent valaki a helyen, amitől azonban visszarántotta a kardját és védekező állást vett fel. Egy Asgardi volt az, megérezte, ráadásul túlságosan ismerős erő. Arra pillantott és meglátta a hosszú szőke hajú alakot a kezében a Mjölnirrel. A Bosszú Angyalainak tényleges vezére visszatért, legalább is szerinte...
- Thor! – mondta megkönnyebbülten, de nem tudta még, hogy mekkorát tévedett.

//Előzmény: Coney Island: Szabadság-szobor//

Megráztam a fejemet, Walter kiborulásán. Most ennek mi értelme volt? Az egyetlen helyen volt a feleségem igen jó eséllyel, amit nem tudtunk már most sem elérni. Végül megvolt, hogy ki hova megy és bólintottam. Elkaptam azt a valamit, amit Bárd felém dobott, miközben mutatott valamit, hogy miként kellene használnom, nem mintha megértettem volna elsőre. Éppen kezdtem a beszédemet, amikor egy villanás történt...
- Bárd és akkor ezzel most mit ké... – elhallgattam, már nem ott voltam, ahol az előbb, körbepillantottam. – Üdv uraim! Vészmanó, Matsumoto... javaslom tegyétek le a fegyvert és adjátok meg magatokat... Kap veled később beszélünk a két félbemaradt küzdelemről... Miller... ó, ne már megint fémszörnyek?
A világítani kezdő fémteremtmények felé pillantottam, majd a mögöttem levő csatára. Felemeltem a Mjölnir-t és a vörös ruhás alakok felé csaptam, hogy elsöpörjem a Rozsomák előtt álló harcosokat, hogy megkönnyítsem a dolgát. Közben reméltem, hogy a két jómadár is tette, amit mondtam nekik, és akkor a többiek is boldogulnak velük, így visszafordultam a gépszörnyek felé és még mielőtt támadhatna bármelyik, lendültem feléjük és lesújtottam a kalapáccsal a legelsőre, hogy működésképtelenné tehessem őket.


Yv gyorsan átfutja a kezelőrendszereket és igyekszik memorizálni, hogy mi merre van, hogy azonnal menjen, ha szükséges, amikor egy sikoly hasítja szét a levegőt.

- Remek... Steph?
- Keressünk valami fegyvert...
- Ahhoz a pisztolyhoz mit szólsz? Igaz, csak jelző, de közelről az is jó lesz...
- Oké, gyerünk!

Lassan kióvakodik a pilótafülkéből, de nem tartja maga elé a pisztolyt. Amint meglátja Kymerát, aki szinte tökéletes mása önmagának.

~ B@ssza meg...
~ Egyet kell értenem...

- HÉ! TE REDVES SZUKA! ERESZD EL DE KIB@SZOTT GYORSAN!

~ Eeeeeeeeeeeeezt nem kéne!
~ Lehet...
~ LŐDD MÁR LE!

Yvette gyorsan felemeli a jelzőpisztolyt Kymera felé lő. Nem igyekszik eltalálni, inkább fölé igyekszik lőni, hogy ne találja el Stephet. Remélhetőlega zárt térben történő hirtelen fény elvakítja annyira a másolatát, hogy elengedje Stephet.


Hajón:
Steph csak mocorogni tudott a nő alatt, de ekkor Yvette toppant be és fegyvert emelt a nőre.
- Egyszerre csak egy, ribancok!
Morogja sziszegve boldogan Kymera és a lövés után mordul egyet, de azt egyik lány se hallja, de a kilőtt lövedék felrobban szörnyen erős fénnyel.
- ...ssza gem... bassz... nek... kell... ett.. ed...
Hallja a pillanatra megvakult lány páros Yvette egy pillanatra ismét megérzi az erőt, amivel képes volt kiszakadnia realitásból. Egy fekete hajú komor lány lehajtott fejjel megy felé és oda érve egy szamurájkardot emel fel. Kiveszi finoman a tokjából és az ében penge megcsillan az üres fehérségben. Aztán a lány neki támad ezzel Yvettenek. Mikor a világ materializálódik Kymera Steph kardjával áll ugyanabban a pózban vágásra készen Yvette ellőt, de Yvette kezében egy katana van...
- ögölj... dögölj meg végre...
Tisztul a páros hallása és látása. Steph szabad. de a csuklója fáj, a kardját elvették és a válla pokolian kínozza.

Épületben:
A nindzsák száma növekedni kezdett és Matsumoto az isten látványára kihúzta magát.
- Mindig is ölni akartam egyet...
Mondja elemezgetve, de ekkor a nindzsák jelenek meg a tetőn.
- Majd máskor. Vészmanó!
- Thor milyen hülyén néz most ki! - jelenti be Sólyomszem
- Te inkább gépelj!
Üvölti Logan a harcban.
- Könnyű azt mondani! Nincs elég energia már a tervünkhöz!
- Energia kell?
Kérdi Hood fáradtan majd megragadja az egyik elszívót és az alkarjára rakja.
- Vedd el mind!
Ezzel minden erejét azon át adja át.
- Igen így menni fog!
Balthazar örömteli szavaival ellentétben az őrszemek a hőseinkre támadnak és a nindzsák vissza húzódnak, Logant Miller lába elé lővi a lézer. Am Kap a pajzzsal fogja fel a lövéseket. Einar azonnal neki támad egynek, de azt az ütése nem állítja le teljesen lézert lő az istenre megtépve a ruháját és megégetve a bőrét.


Próbáltam szabadulni egyre kétségbeesetten, a fájdalomtól ismét felsiklottam, de nem sok haszna volt, nem akartam, hogy vége legyen, így nem. Nem érdemeltem meg, hogy megöljenek, egyáltalán azt sem tudtam, hogy miért és kicsoda. Valaki Thorhalla múltjából, aki tudta, hogy a halandó énje vagyok. Levegő után kapkodtam és minden erőmmel szabadulni akartam, de nem értem el vele semmit, a bal vállam lüktetett a fájdalomtól és ekkor hallottam meg Yvette hangját, aki végre előkerült. A következő pillanatban még hallottam az engem kínzó nő szitkozódását majd mindent beborított a fény és semmit sem látottam, illetve hallottam másodpercekig. Most lett volna a legjobb esélye a másiknak, hogy kivégezzen, de csak nem kaptam meg a kegyelemdöfést. Éreztem, hogy a karom kihúzódik a vállamból, ettől újra felsikoltottam, de nem hallottam a saját hangomat sem még, majd a nő hangja volt az első, amit újra hallottam. A földön feküdtem a jobb csuklóm fájt, ahogyan a kardomat kipróbálta csavarni a kezemből és a vállam elől és hátul is vérzett attól, hogy teljesen átszúrt. Éreztem, hogy a vér áztatja a ruhámat és a szemeim is nehezek a fájdalomról nem is beszélve. A kardom után nyúltam volna, de nem tudtam elérni, megpróbáltam felülni és odébb kúszni a harcolóktól, de nem tudom, hogy ez mennyire sikerülhet ebben az állapotban.

Pillanatokon belül rá kellett jönnie, hogy tévedett és mégsem Thor érkezett meg, hogy segítsen rajtuk, hanem lényegében saját maga volt az, Einar Thorson. A hangja alapján egyből rájött, hogy így van. Nem hitte volna, hogy így esik meg ez a találkozás, a férfi pedig egyből beszélni kezdett. Nos igen annak a kettőnek őt tényleg fel kellett ismernie, de mire végigmondta a mondandóját Jon igazából ott tartott, hogy a harc sem érdekli, és a kezeibe temeti az arcát Einar miatt.
- Erre a részre nem emlékeztem, hogy időnként ennyire szétszórt lenne – mondta Miller reménytelenül.
Matsumoto-ra sandított, amikor az kijelentette, hogy istent még úgysem ölt. Landraf is ez volt, így Miller ezen állítást nem tartotta túlságosan helytállónak a kijelentést. Nindzsák kezdtek gyülekezni, miközben Sólyomszem is felkiáltott, hogy Thor milyen hülyén néz ki. Nem hallotta, hogy miről beszélnek a gépnél, de az örömteli kiáltást tökéletesen hallotta, mindezek ellenére az őrszemek lőni kezdtek rájuk. Még ideje sem volt arra, hogy félre ugorjon és Logan máris a lábai előtt landolt. Lehajolt a férfihoz és megpróbálta félrehúzni, hogy legalább, amíg begyógyul a sebe addig ne kapjon újabb lövést. Persze a férfi adamantium csontváza miatt kicsi volt az esélye, hogy sikerül ez neki, főleg a törött bordákkal. Ha teljesen reménytelennek látszik ez az egész, akkor karddal ugrik támadólag a visszahúzódni készülő Matsumoto felé, ugyanis nem állt szándékában elengedni sem a japánt innen, sem pedig Vészmanót.

Úgy tűnt, hogy nem igazán akarja megtenni Matsumoto, amit kértem tőle, sőt még a megölésemet is kilátásba helyezi, vettem egy mély levegőt és megráztam a fejemet. Ennél rosszabb úgysem lehet, hittem én egészen addig a pillanatig, amíg a gépek közelében levő férfi meg nem szólalt, hogy... mindegy nem vagyok Thor. De még erre sem volt idő, a támadásommal elkéstem egy kicsit, lesújtottam a gépszörnyre, de az még kibírta és eltalált a lövése. Felszisszentem, ahogyan megégette a bőrömet, de igyekeztem nem különösebben foglalkozni vele. Azonban nem hagytam fel a támadással, figyeltem, hogy mikor lő rám és igyekeztem kikerülni a lövedéket, miközben az oldalamról lekaptam a kardomat is és a bal kezembe fogtam, bízva benne, hogy a mágikus kard is átviszi a páncélját, bár ha a Mjölnir nem állította meg, akkor... talán mindegy is. Lendültem előre, ha szükséges volt, akkor a kardom képességét használva jégfalat húztam fel magam előtt, hogy a lövedék abba csapódjon bele, majd amikor elértem a gépet akkor sújtottam le rá teljes erőmből, remélve, hogy a második csapás immáron elegendőnek bizonyul ellene és működésképtelenné tudja tenni. Ha sikerült, akkor pedig fordulok is tovább és a hozzám legközelebb esőhöz vágom a pörölyt.


~ HÜLYE! HÜLYE! HÜLYE! HÜLYE! HÜLYE! HÜLYE!
~ Ez olyan... olyan mint...
~ Mint mi, persze! Realitások...
~ Remek...

Yvette rázza a fejét, s közben a katana markolata köré fonja az ujjait. Lassan megszorítja a markolatot, s élvezettel figyeli a súlyát. A hallása, s a látása még nem teljesen tiszta, de látja, ahogy Kymera közeledik felé. Valami furcsa nyugtalanság szállja meg, mégis biztos benne, hogy képes lesz rá. A teste szinte belesiklik a védekező pozícióba, s szemmagasságba emeli a katanát.

~ Ez fekete!
~ Fekete... az nem... az nem a lélek...
~ A penge a lélek... de ez csak a démonoknak... csak nekik...
~ ... csakis nekik lehet fekete... Akkor ott mi... kissé... gonoszak vagyunk?
~ Nem kicsit...


Hajón:
A repülő kicsit megdől, de Yvette megtudja tartani az egyensúlyát. A karddal felfogja a vágást, de Kymerát ez nem is érdekli. Karmos keze megragadja Yvette nyakát és elkezdeni emelni miközben a karmok lassan megszúrva a bőrt kiserkentik a vérét. Kymera semmit sem mond egyszerűen túlságosan élvezi a pillanatot. Yvette kardjának a pengéje lassan tisztulni kezd és egyre jobban emlékszik hogyan kell a fegyvert forgatni.
Steph a falnak csúszik ahol megtalálja a fegyvereket. Pisztolyok és tárak Millernek.

Épületben:
Miller neki ugrik Matsumotonak, aki több shurikennel állítja meg, amiket belé dob. Mire a férfi lendülete megtörik és felnézve észreveszi, hogy a japán és csapata távoztak a helyszínről.
A Kapitány pajzsával elvágja egy robot fejét, de a másik hátba lövi és katona a földre zuhan.
Einar viszont második csapásával darabokra töri a gépet, ami szétisrobban az ütéstől.
- Kész!
üvölti Sólyomszem majd megy Hoodért, aki elájul. A gép elkezd tölteni és pár pillanat múlva megjelenik egy új szereplő a terepen.

- A nevem Vízió. Miben segíthettek?


Nem sikerült felkelnem, bármennyire is szerettem volna, bár ebben nagyban közrejátszott, hogy a gép megdőlt némileg. Nyeltem egy nagyot, vajon az uraknak odakinn mikor tűnik fel, hogy idebenn valami nagyon nincsen rendben? Láttam, ahogyan a nő blokkolta a kardcsapást, de a másikat nem érdekelte, félre kellett volna ugrania, bár nem tudtam, hogy a távol keleti stílus milyen, csak a középkorit. Próbáltam megint felkelni, de a repülő végébe csúsztam a földön, kellemes vércsíkot hagyva magam után a talajon, kissé szédültem a vérveszteségtől, egy dobozt láttam magam mellett, amibe belenéztem, fegyverek, pisztolyok és hozzá tartozó tárak. Asgardra! Ezekkel mégis mit kezdjek? Azt sem tudtam, hogy hogyan kell használni, a ravaszt még megtalálnám, de itt vége is a tehetségemnek, hogy miként kell kibiztosítani nem tudtam, még csak pisztolyt sem fogtam a kezemben soha sem. kutatni kezdtem gyorsan, amíg még képes vagyok mozogni és magamnál vagyok a vérveszteség miatt, szúrásra alkalmas tárgyat, fegyvert kerestem, azzal tudtam csak mit kezdeni, ha találtam valamit, bármit, akkor egyetlen célom volt, azzal hátba szúrni a nőt, aki az életünkre tört.

Lendült Matsumoto felé, csak annyit látott, hogy a japán felé int, vagy csap, suhogó hangot hallott, majd több helyen fájdalom hasított a testébe, amitől a lendülete is megtört, illetve a fájdalomtól is térdre rogyott. Odanyúlt az egyik helyre, ahol a fájdalmat érezte, dobócsillag állt ki magából. Igyekezett nem törődni ezzel, majd utána ráér kiszedni, vagyis inkább kioperálni, egyedül úgysem fog ez neki menni. De mire felnézett már sem a nindzsákat, sem Vészmanót, sem pedig Matsumoto-t nem látta sehol sem. Próbálta a maradék erejét összeszedni, hiszen a sebek is véreztek, ahol a dobócsillagok megsebezték és a fájdalom sem volt épp túl kellemes és a Noén elszenvedett vérveszteségből sem jött még igazán rendbe, így pedig erősen hátráltatva volt. Mindezek ellenére a saját egészségével nem törődött és igyekezett elérni a tőle nem messze levő pisztolyát, közben Kap kidőlt, ahogyan hátba lőtték és Logan is a földön volt, egyedül Sólyomszem volt talpon és Einar, aki küzdött az Őrszemekkel.
- Sólyomszem! – kiáltott a férfinak levegő után kapkodva. – Segítsen nekik!
Ám ekkor egy új alak is megjelent a helyen, csak egy pillanatra nézett döbbenten Vízióra, majd ha a pisztolya végre a kezében volt, akkor a Kapot támadó Őrszemre lőtt, hogy legalább a figyelmét elvonhassa a földön levőről.

Ha valami nem megy elsőre, akkor majd másodikra, és tényleg így is lett. Oda tudtam érni a gépszörnyhöz, és amikor egy újabb ütést mértem rá az darabokra tört. A kezemet emeltem az arcom elé, amikor még robbant is, hogy ne sérüljek meg ettől is. Szokatlan, hogy valami így tesz a bukása után, hogy robban. A hátam mögött még mindig harcot hallottam, pedig reménykedtem, hogy a mieink által elmondott kész után nem lesz ilyen, mert ez azt jelentette, hogy ezeket a szörnyeket semlegesítették, de nem így történt. Hátrafordultam azonnal, hogy felmérjem a helyzetet, amikor Miller kiáltását is hallottam, egy lefejezett gépet láttam és egy másikat, amelyik Kap felett állt. Egy új alak is megjelent, de azzal most nem volt időm foglalkozni, Kap-nak volt a legnagyobb szüksége segítségre, így arra indultam, a férfi és a gép közé álltam, hogyha próbálná a földön fekvőt lelőni, akkor előtte rajtam kelljen keresztül verekednie magát és támadtam is. A bal kezemben levő karddal jobb irányból vágtam a gép nyaki része felé, míg a Mjölnir-rel a nagy „mellkasi” felületet céloztam meg oldalsó irányba, hogy beszakíthassam, behorpaszthassam a külső burkát, így téve tönkre őt.


Hajón:
nincs ideje senkinek sem reagálni, mert a hajó tovább dől szinte 45%-al. Ettől minden köztük Kymera is a hajó hátsó részébe kezd el zuhanni, de ő a karmos kezével a padlóba karmol és szikrázva lassítja magát.

Épületben:
Einar csapása egy újabb robotot robbantott fel és Sólyomszem a parancsra Vízió felé fordult.
- Minden nem élőlényt megkel semmisíteni!
- Értelmeztem.
A robot az égbe repül pár méterrel és ott lebegve a szemei vérvörös fényt kezdenek árasztani. Aztán lézert lő ki belőlük, ami szinte minden még mozgó robotot széltében vág szét.
- Parancs teljesítve. Áldozatok száma nulla.
A harc véget ért. A csatatér füstöl pár ponton az eső még becsepeg, a padlón zöld füst, vörös ruhák, nindzsa fegyverek és robot roncsok vannak. Logan alig lélegzik, Kapitány és Hood eszméletlen.


Tovább csúsztam a földön, ahogyan a hajó tovább dőlt így a hátam ismét a falon koppant. De a harcolóknak sem volt több szerencséje, mert ők sem tudtak talpon maradni. Kis híján felsikoltottam, amikor a hátam ismét nekicsapódott a falnak és így a sebem is, nem kellett hátranéznem, hogy tudjam vércsíkot hagytam ott is. Figyeltem, hátha a nő, aki megkínzott elejti a kardomat és az is idecsúszik hozzám, mert ha igen, akkor igyekszem felkapni, ha nem, akkor még mindig a ládák között keresni egy szúrófegyvernek használható bármit, de közben egyre nehezebben megy a vérveszteség miatt, mert szédültem és kezdtem alig állni a lábamon.

A férfi még hallotta, hogy Sólyomszem parancsot ad Víziónak, Einar támadását is még sikerült úgy ahogyan felfognia és követni, akárcsak a lecsapó lézereke is. De ekkor már lassan kezdett minden sötétedni, és mire Vízió a beszédével végzett Miller eszméletlenül terült fel a korábbi, illetve a most szerzett sérülései miatt.

Kap elé érkeztem meg és csaptam is a robotra, ami az ütés nyomán megsemmisült. Indultam volna a következőhöz, hogy azt is elintézzem, amikor hátulról hangokat hallottam a sajátjaink voltak, az alak, aki az előbb jelent meg sugarakkal intézte el könnyedén a gépszörnyeket, majd kijelentette, hogy nincs több ellenség és mindenki életben van. Körbepillantottam mindenhol füst és még az eső a társaink eszméletlenül feküdtek a földön, fegyverek, vörös csuklya és zöld füst, Thor nevére! Ez egy olyan dolog volt, amit nem akartam, nagyon nem akartam látni.
< - Ugye ehhez Halla-nak és Loki-nak nincs köze? – kérdeztem alig hallhatóan. >
Mégis mire másra gondoltam volna, zöld füst, náluk láttam csak ilyet és túlságosan gyakran. Odaléptem a sajátjainkhoz és megnéztem, hogy életben vannak-e még, úgy tűnt, hogy igen, csak a meddig maradnak életben volt kérdéses. Egy helyre hordtam a sérülteket, majd odamentem a lila maskarás személyhez, talán Sólyomvalami, nem voltam benne teljesen biztos, hogy így hívják. Közben elővettem a kommunikátort, amit Bárd adott oda nem sokkal korábban és a férfinak adtam.
- Gyógyítóra van szükségük – mondtam. – Én nem tudom ezt kezelni, így hívj rajta te segítséget, addig megnézem, hogy mit tudok velük kezdeni. És igen, nem vagyok Thor, a fia vagyok.
Ezzel visszatértem a sérültekhez és igyekeztem megnézni, hogy milyen sérüléseik lehetnek és akin nem külső sérülést vagy nem túl sokat megpróbálom magához téríteni, felébreszteni.


- Wáááááá!!!

~ Ne ne nenenenenenenenenene!
~ KONCENTRÁLJ!
~ Kon... koncentrál... koncentrálok!

Yvette a hanyatt esés ellen gyakorlatilag hasra vetette magát a dőléssel ellentétes irányban. A katanát nem engedte el egy pillanatra se. Gyorsan, még csúszás közben a hátára hengeredett, s felemelte a lábát, hogy Kymera gyűlölten ismerős arcába rúgjon, kihasználva a csúszása lendületét is. Reméli, hogy a következő hang, amit hall az a törő csont hangja lesz...


Hajón:
Kymerát fejbe rúgja Yvette és a nő csúszni kezd tovább. Steph a ládában egy fém aktatáskát talál, amibe a fegyvert szokták rakni és a mesterlövész puska alkatrészeit, ami bocsként is működhetnek. A betört orrú Kymera nem is figyeli a lányt csak az e világi verzióját miközben a másik kezével megállítja a zuhanást és karmos kezével varázsolni próbál, de a katanára meglepetésére nem fognak az átkok.

Épületben:
Einar Sólyomnak dobja a komot, aki elkapva elejti Hoodot, az pedig koppanva landol a padlón.
- Uhh bocs.
Majd lelkesen próbálja megfejteni és meggyőzni a kommunikátor másik felén lévőt a dolgokról.
Einar Am Kapot könnyedén feltudja kelteni csak a férfi még kicsit eszméletlen, de Loganhoz lépve mire hozzá érne a férfi felugrik pedig félig még szét van égve a sugártól és azonnal levegőért kapkod. Einar tökéletes anatómiai képet láthat arról hogyan nőnek vissza a mutánsnak a szervezi és a bőre. Balthazar érkezik vissza adva a kommunikátort.
- Bárki is ez dühöngőt, hogy te nem érted mit jelent a "titkos csoport" és azt mondta mindjárt jö...
Ekkor teleportálódik be Ko-rel az orvosi felszerelésekkel.


//Előzmény: Coney Island: Szabadságszobor//

Éppen Bárddal intézte az ügyeket, hogy miként is szerezhetnének még segítséget, amikor a férfi kommunikátora megszólalt. Egy idegen hang szólt bele és Bárd iszonyúan hamar kiborult, Einar-t szidta és valamiről még beszélt, a nő azonnal rohant az orvosi felszerelésért, mert ennyit még ki tudott venni, hogy erre van szükség, alig ért vissza egy villanás után egy romos helységben találta magát. Vett egy mély levegőt, a Bosszú Angyalai voltak azok és Thorson. Körbepillantott, három sérült legalább.
- Jó estét uraim! – köszönt mosolyogva a kree nő. – Jó újra ismerősöket látni. Bárd dühös és... Miller – mondta a nő reménytelenül. – Magából egy is sok Thorson, nemhogy kettő! Logan kérem maradjon nyugton, tudom, hogy remekül gyógyul, de ezzel a sebbel még üljön le. Kapitány, maga vegye le addig a felsőjét, hogy a sebhez férjek és Miller-hez több minden kell...
Ezzel ha hagyja Rozsomák, akkor a nő elsőként az ő sebeit látja el, majd mivel Kap viszonylag jó állapotban volt nekiállt annak, hogy Millerből kioperálja itt helyben a beledobott dobócsillagokat.


Végül sikerült találnom egy dobozt, amiben voltak valamilyen darabok, csak filmben láttam ilyet korábban, amikor a puskákat rakják össze, azokat, amikkel a tetőn fekszenek le és úgy lőnek le valamit, vagy valakit inkább. Igyekeztem a lehető legnagyobb darabot megragadni és kipillantottam a harcolókra. Nem figyelt rám, a nő varázsolt, nyeltem egyet, kapunk a nyakunkba egy mágiahasználót, hát igazán csodálatos. A bal karom szinte tehetetlenül lógott mellettem nem tudtam mozgatni, mert akkor még jobban fájt volt a sebem. Vettem egy mély levegőt, csak meg tudjam csinálni, amit akarok. Meglapulva a dobozok mögött, ha tudtam vagy a lehető legészrevétlenebbül igyekeztem a karmos nő mögé kerülni és tarkón csapni azzal a tárggyal, ami a kezemben volt.

Figyeltem, ahogyan a férfi elkapta a beszélgetésre használható tárgyat, mire szegény valaki zuhant a földre és koppant egy hatalmasat. Kap-ot hamar fel tudtam kelteni és Rozsomák is magánál volt, legalább is addigra, amire odaértem hozzá. Döbbenten néztem le rá, láttam már súlyosan sérült harcost, de azok nem ugráltak ilyen könnyedén úgy, hogy szinte a halálban volt pillanatokkal korábban. Miller-t hoztam ide a többiekhez, ő még mindig eszméletlen volt. Felpillantottam Sólyomszemre, amikor megérkezett és visszadobta a tárgyat. Úgy tűnt, hogy Bárd igazán dühös, de most komolyan mit kellett volna tennem? Nem akartam, hogy közülük bárki is a halálát lelje, és ahhoz pedig gyógyító kellett, és jelenleg csak Ko-Rel volt az egyetlen, aki elérhető volt bármilyen módon. Zavartan néztem a férfira.
- De értem és tudom – mondtam elvörösödve. – De ez vészhelyzet...
És ekkor jelent meg egy villanással Ko-Rel, akitől máris megkaptam a magamét. Elfintorodtam és hátrébb álltam a sérültektől hagyva, hogy a kék bőrű nő velük tudjon foglalkozni, amit meg is tett. Ekkor jutott eszembe a férfi, akit leejtett Sólyomszem, odamentem ahhoz az alakhoz és őt is odavittem a sérültekhez, eszméletlen volt, így nem árt neki sem, ha valaki megnézi a sebeit.
- Van valakinek ötlete, hogy merre mehetett innen Vészmanó és Matsumoto? – érdeklődtem.


- Átkozgasd magadat k*rva!!!

Yvette egy számára furcsa, mégis olajozott mozdulattal talpra hengeredik, kihasználja a hajó dőlését és megsuhintja a katanát. Valamilyen belső késztetés miatt megpróbálja levágni az alteregó Kymera karmos kezét.

~ Mért is?
~ Ujjak nélkül nem tud varázsolni. Plusz elég fájdalmas élmény...

A mozdulat befejezéseként visszafelé is vág egyet Kymera nyaka felé. Ha csak a nyakláncot távolítja el az is elég, de ha a fekete bőrbe vág, azaz igazi elégtétel számára.


Hajón:
Kymera azonnal rántotta el a kezét , de két ujján a körmöt már lenyeste a vágás mielőtt elmozdult volna.
- Basszodnál meg, te rohadt k-rva!
Üvölti el agát idegesen a nő majd hátra ugrik egyet megmenekülve a második vágás elől.
- Extermi...
A szavait már nem képes befejezni, mert Steph ekkor mögötte fejbe csapja a ládával és a nő a földre esik.

Épületben:
Logan az első próbálkozásnál elhúzódik.
- Foglalkozz a többiekkel szivi. Én túlélem.
A Kapitány is mérgesen hallgatja a nőt, de ő fejet hajt és felmérve, hogy a felsője szétment hátul teljesen egyszerűen megragadja a csillagnál és leszakítja magáról a maradékot.
- Mindig ez a vége ha nő közelébe kerülök.
Sólyom Einart hallgatja és gondolkodva adja oda az eszméletlen Hoodot a nőnek.
- Nem tudom, Thor, de jó kérdé... a lányok!
Ezzel üvölt idegesen és egy nyilat kilőve annak a huzalját az övére köti és elkezdi azzal gyorsan felhúzni magát.
A műtét gyorsan megy és Hood is csak jó ideje nem evett és gyenge nagyon.

Végül megadóan bólintott, amikor Logan közölte, hogy nem kell neki kezelés, mert rendben lesz. Még egyszer végignézett a férfin, de ha valamije rosszul forr össze, így gyógyul, akkor utána még kellemetlenebb lesz az, ha újra fel kell vágni, vagy törni néhány csontját. Így, hogy Logan nem hagyta, hogy ellássa Kap felé fordult, aki először ugyan tiltakozott, majd végül megadta magát és letépte a jelmezt.
- Biztosan a jelmez teszi ennyire ellenállhatatlanná – mosolygott Kapra a nő, miközben annak a hátát fertőtlenítette.
Amint azzal végzett, még bekötözte, majd következett Miller. Itt már szikére is szüksége volt a nőnek, helyi érzéstelenítést adott a férfinak és ahol kellett még vágott is a bőrén, hogy a dobócsillagokat ki tudja venni belőle. Meglepően hamar végzett ezzel a feladattal, noha nem örült, hogy ilyen körülmények között kellett műtenie valakit, egy rendes műtőért mit meg nem adott volna. Ahogyan összevarrta és bekötözte a sebeket gyengéden kevert le egy-két pofont a férfinak, akinek igazából már ébren kellett volna lennie. Sólyomszem ekkor indult felfele.
- Ébresztő százados, ennyire nincs rossz bőrben, mint előadja – nézett Miller-re Ko-Rel.
Ezek után következett az eszméletlen Hood, ha éppen emberi alakjában volt mostanra, akkor egyelőre csak annyit tudott tenni, hogy infúziót kötött be neki, ezzel is téve a kiszáradás ellen, és még vitaminok is jutnak a szervezetébe.
- Neki sok pihenésre és normális étkezésre lesz szüksége – nézett a lent maradtakra. – A pihenés magukra is vonatkozik, így a következő egy-két hétben lehetőleg hanyagolják a harcokat.

Sikerült észrevétlenül megkerülnöm, mert éppen még mindig Yvette-l harcolt és vele küzdött. Jelen pillanatba csak egy vágást láttam, majd pedig azt, hogy a karmos nő felém ugrik hátrafele, szerencsémre még mindig háttal, így nem vett észre, legalább is nagyon reméltem. Én viszont nem várhattam tovább, mert még egy ilyen jó alkalom nem lesz és valószínűleg tovább már erőm sem lenne ahhoz, hogy megtegyem, amit akarok. Emeltem a ládát és meglendítettem, nem tudtam túl erősen, de az így is nehéz volt, de elegendőnek bizonyult. A szó, amit elkezdett nem lett befejezve, mert nem tudta befejezni, a csattanás után pedig a nő a földre került. Én sem bírtam már megállni a lábamon és térdre rogytam, a jobb kezemet a sebem elülső részére szorítottam, ami továbbra is iszonyúan fájt, most már arra sem volt erőm, hogy a könnyeket elfojtsam, amit a fájdalom okozott. Végül felpillantottam Yvette-re.
- Jól vagy? – kérdeztem levegő után kapkodva.

Hangok és a fájdalom voltak az elsők, amik eljutottak a tudatáig, majd pedig az, hogy valaki lekever neki egy pofont, majd még egyet. Lassan nyitotta ki a szemét, a bordái még mindig sajogtak, próbált felülni, de visszazuhant a földre, így elsőre még nem sikerült. Látta, hogy a mellkasán több helyen be van kötözve, ahol Matsumoto megdobálta és ekkor jutott el tudatáig a kree nő hangja is. Egy pillanatra nagyon rossz érzése támadt ettől, hiszen utoljára a Noén voltak így.
- Ugye nem a...? – kérdezte volna, de nem tudta befejezni. – Örülök, hogy látom Ko-Rel.
A többieket is látta, így biztosan még mindig Chelsea volt, Sólyomszemet nem látta már, de egyelőre még ahhoz sem érzett túl sok erőt, hogy beszéljen, így egyelőre inkább nyugton maradt és igyekezett nem megerőltetni magát még jobban.

Figyeltem, ahogyan a nő próbálkozik azzal, hogy ellássa a többieket, de azok nem igazán akarták hagyni. Nem mintha én megjegyeztem volna, hogy engem is eltaláltak, de ez igazán mellékes volt ebben a pillanatban. Kap végül beleegyezett, de Logan most sem. Valahogy úgy emlékeztem, hogy ő mindig ilyen mogorva, bár lehet, hogy rosszul. Körbepillantottam a helységen belül, miért pont itt voltak Matsumotoék? Igazából azon nem lepődtem meg, hogy az Álomvilág után ők is így egymásra találtak, született ott néhány érdekes szövetség, ami nem volt kétséges, hogy megmarad a valóságra is. igazából most már csak egyetlen gond volt, hogy ezeket a srácokat el kellett volna vinnem oda, ahol Walter és Ysra is volt, hogy az X-ment védjük meg, de ebben az állapotban magukat sem tudták volna megvédeni, nemhogy másokat. Sólyomszemre pillantottam, amikor megint Thor-t mondott a nevem helyett.
- Einar – mondtam. – Nem Thor...
A lányok? Ezek szerint nem csak ők érkeztek, hanem voltak még velük. A leglogikusabb, ha a párjuk volt velük... de akkor ez azt jelentette, hogy Odin szakállára! Ha még volt időm, akkor megragadtam az íjász karját és a Mjölnir-t használva vele együtt teleportáltam a tetőre, hogy így időt spóroljunk a feljutással.
- Kik a lányok? – kérdeztem még.


- NEM! Akkor leszek jól, ha ez a picsa hulla lesz!

Yvette ismét célba veszi Kymera bal, azaz karmos kezét, s odailleszti a pengét.

- Szerinted felébred, ha levágom a kezét? Megérdemelné... Aztán visszalökni a saját helyére...

~ Szép álmok... nem is tudod előhozni az átjárót...
~ Tényleg? Ez akkor honnan jött?

Yvette kissé megemeli a katanát, s a markolatba fonott nevet veszi szemügyre.

~ Yvette Dreak.
~ Szóval ő is mi voltunk...
~ Egen. Szóval, karomtalanítás?
~ Természetesen!

Nem tétovázik tovább, meglendíti a katanát és Kymera csuklója felé vág, le akarja vágni a kezét. lehetőleg az összes olyan részt, ami elváltozott.

Épületben:
Sólyomszem meglepve fogadja a segítséget a repülőre mutat iránynak és furcsállva néz Einarra.
- Kik? Tudod a fiúk mellekkel. Asgardon nincsenek ilyenek? Ezért ölelsz ennyire?
Kapitány a vizsgálat után emglepve néz a duó után,a ki felfelé indult és elmosolyodik.
- Egy-két hét? Doki én percekben is kételkedek.
Logan az orvoshoz lép.
- Feltudsz vinni oda?
Kérdi türelmetlenül.

Hajón:
A katana emelkedik, de ekkor az ajtó kinyílik és Steph elvesztve az egyensúlyát Einar karjaiba zuhan. Yvette egy pillanatra néz fel és Kym máris felugrik gyomorszájon ütve a lányt karmos kezét az égbe emelve, hogy lefejezze.
- Dögölj már meg a k-rva életbe!
Üvölti idegesen miközben Balthazar ugrik segíteni.


A nő furcsán nézett Sólyomszemre és Einar-ra, majd megcsóválta a fejét. Különösek ezek az emberek, és Asgardiak. Még nem szokta meg teljesen nem az emberi civilizációt, sem az egyebeket. Lassan nekiállt az orvosi felszerelést összeszedni, miközben a felfele repülő párosra figyelte egy-egy másodpercre még mindig. Miller egyelőre nyugton volt és ennek örült. Legalább egyvalaki. Kap-ra nézett, aki mosolyogva jegyezte meg, hogy kételkedik igencsak a hetekben.
- Nekem is van egy ilyen érzésem – mondta végül. – De maga és Miller nem regenerálnak, legalább maguk maradjanak nyugton. Nem kérek állandó orvosi munkát a Bosszú Angyalainál, mert az urak azt bizonygatják, hogy...
Logan felé pillantott, aki türelmetlenül toporgott mellette és fel akart menni. Szigorúan nézett a férfira, őt nem ijesztette meg annak marcona külseje és mogorva arckifejezése. Végignézett rajta, nos valóban úgy tűnt, hogy most már rendben lesz, ennek ellenére nem szívesen engedte volna, hogy harcoljon, de így vagy úgy feljutott volna oda a férfi.
- De maguk itt maradnak! – mondta szigorúan Kap-nak és Miller-nek. – Fel tudom – bólintott.
Ezzel odalépett a férfihoz, átölelte derék magasságban és felrepült vele azon a helyen, ahol beszakadt az épület és meg sem állt a repülő bejáratáig/rámpájáig, és csak ott tette le Logan-t a tetőre.


Igen furcsán nézett Miller az Einar és Sólyomszem párosra, most állapította meg, hogy ezt a kettőt többé egy helyre nem fogja engedni. Már egy-egy is katasztrófa belőlük, nemhogy kettő. Látta Einar-on, hogy közel sem annyira határozott, mintha otthon lenne Asgardon, igen a férfi nem volt hozzászokva a Midgardi körülményekhez, hiszen régen semmit sem volt itt. Utoljára Kap esett át a vizsgálatokon és ellátáson, majd megelőzte Miller-t azzal, hogy néhány hét? Jon is kételkedett még az órákban is, ő is csak néhány percet saccolt volna arra, hogy nyugton tudnak maradni. Végül a nő Logan-nel együtt felrepült a levegőbe, és kikötötte, hogy ők ketten idelenn maradnak. Illetve Vízió és Hood, de Hood legalább eszméletlen így Ko-Rel legjobb betege volt.
- Ko-Rel! – kiáltott a nő után. – Az én mennyasszonyom van odafenn!
Felült nagy nehezen és végül talpra küzdötte magát, nem ment egy könnyen és mindene sajogott, de nem fog meghátrálni, kizárt volt, hogy itt lenn maradjon, amíg odafenn ki tudja, hogy mi történik.
- Felmegyünk – nézett Kap-ra, majd Vízióhoz fordult. – Fel tud vinni kettőnket a tetőre?

Készültem volna felállni, már csak azért is, hogyha nagyon szükséges legyen újra csaphassak, ha a földön levő nő előbb felkel, mintsem Yvette lecsapna, amikor a hátunk mögül hangokat hallottam, egy Asgardi jelenlétét éreztem meg, és ismét elvesztettem az egyensúlyomat. Ezúttal hátra zuhantam és esélyem sem lett volna, hogy megakadályozzam a hátra esésemet, amikor valakinek estem neki, aki ölelt is magához óvóan, egy pörölyt láttam meg magam mellett, nem volt nehéz rájönnöm, hogy kié az. Thor? Szőke hajat omlott a vállamra, túl hosszú volt... és a férfi illata is túlságosan ismerős volt, szinte részegítő ebben a pillanatban. Már tudtam, hogy közel sem Thor az, akinek a karjaiban vagyok, hanem Einar volt az. A félelem egyik pillanatról a másikra tűnt el belőlem, tudtam, hogy meg fog védeni és most már semmilyen bajom sem eshet, Thorhalla érzései voltak és nem tudtam küzdeni ez ellen, túlságosan erősek voltak.
- Azt hiszem, hogy most már tudom, hogy Thorhalla miért érzi biztonságban magát a karjaidban – mondtam halkan.
Szerencse, hogy nem láttam őt, és nem szemben voltunk, mert biztosra vettem, hogy a vérveszteség miatti sápadtás ellenére az egész arcom vörösen izzik. Azonban már ez is túl sok volt, a nőt láttam felkelni és nekitámadni Yvette-nek, és egy férfi ugrott el mellettünk, eddig bírtam a saját lábamon állni és teljes súlyommal rogytam rá Einar karjára, amivel tartott, és így még a vérem is elkezdte őt áztatni...

Elindultunk felfelé, igen furcsán nézhettem a férfira. Valamit ő értett félre, vagy talán én fogalmaztam furcsán? Vagy csupán a fajokból adódó különbségek miatt volt ennyire nehéz a boldogulás? Pedig Halla-nak igazán egyszerűen ment a társalgás a halandókkal, bár lehetséges, hogy Loki-tól örökölte ezt az egészet. Határozottan az volt a véleményem, hogy félreértett valamit.
- Valamit igen félreérthettél – mondtam zavartan. – „Fiúk mellekkel” nincsenek, asszonyok vannak, de nekik közük sincs a férfiakhoz úgy, ahogyan te gondolod... A lányok neveire voltam kíváncsi... de ha gondolod le is ejthetlek és felmászol egyedül...
Letettem a gép előtt, amit már nyitott is ki. Felpillantottam, a vihar még mindig tombolt, nem akart vége lenni ennek, nem örültem, mert még én sem tudtam volna megfékezni, bár atyám jobban ismerte a fegyverét, de ekkora vihart még soha sem láttam korábban. Kinyílt az ajtó a gépen és előre léptem, azonnal megéreztem az Asgardi jelenlétet, így már tudtam, hogy kire számítsak, Stephanie. Reagálni sem volt időm, mert egy alacsony és törékeny szőke lány zuhant nekem, azonnal átöleltem óvóan, hogy vihessem majd ki, amikor megláttam a hátán a sebét és elől a karomon is éreztem a vért a karomra csurogni. Meghallottam a halk szavait és lágyan mosolyodtam el egy pillanatra. Előre pillantottam egy nő emelte fel a karját, hogy lecsapjon egy másikat, háttal állt, és Sólyomszem már lendült is előre, én pedig dobásra emeltem a Mjölnir-t, és egyenesen a nő hátát céloztam meg vele, majd nekihajítottam a kalapácsot mielőtt lesújthatott volna a vele szemben állóra.


- Nem. Te döglesz meg!

Yvette felemeli a katanát és jól begyakorlottnak látszó mozdulatokkal lép Kymera felé. Igyekszik a főbb szerveket eltalálni, főleg a kezét elválasztani a testétől, s ha ez nem megy, akkor a nyakát elvágni, hogy a saját vérében fulladjon meg.

- Ez az én világom! Neked itt nincs helyed!

Újabb lépést tesz előre, s közben még feljebb emeli a kardot, hogy egy lefelé irányuló vágással sújtson l. Reményei szerint Kymera a háta mögött kinyíló ajtó felé hátrál és annyira le lesz kötve azzal, hogy megtámadja az evilági énje, nem csak bambán áll és eltűri, hogy kiszakítsa a helyéről, hogy nem fog hátranézni a hirtelen eltűnő Stephanira, s a két férfira akik felmentésként érkeznek. Sajnos a csata ezzel nem lett eldöntve, szemtől-szemben Kymera egy igazán szemét ellenfél tud lenni.


Sikerült észrevétlenül megkerülnöm, mert éppen még mindig Yvette-l harcolt és vele küzdött. Jelen pillanatba csak egy vágást láttam, majd pedig azt, hogy a karmos nő felém ugrik hátrafele, szerencsémre még mindig háttal, így nem vett észre, legalább is nagyon reméltem. Én viszont nem várhattam tovább, mert még egy ilyen jó alkalom nem lesz és valószínűleg tovább már erőm sem lenne ahhoz, hogy megtegyem, amit akarok. Emeltem a ládát és meglendítettem, nem tudtam túl erősen, de az így is nehéz volt, de elegendőnek bizonyult. A szó, amit elkezdett nem lett befejezve, mert nem tudta befejezni, a csattanás után pedig a nő a földre került. Én sem bírtam már megállni a lábamon és térdre rogytam, a jobb kezemet a sebem elülső részére szorítottam, ami továbbra is iszonyúan fájt, most már arra sem volt erőm, hogy a könnyeket elfojtsam, amit a fájdalom okozott. Végül felpillantottam Yvette-re.
- Jól vagy? – kérdeztem levegő után kapkodva.

Hangok és a fájdalom voltak az elsők, amik eljutottak a tudatáig, majd pedig az, hogy valaki lekever neki egy pofont, majd még egyet. Lassan nyitotta ki a szemét, a bordái még mindig sajogtak, próbált felülni, de visszazuhant a földre, így elsőre még nem sikerült. Látta, hogy a mellkasán több helyen be van kötözve, ahol Matsumoto megdobálta és ekkor jutott el tudatáig a kree nő hangja is. Egy pillanatra nagyon rossz érzése támadt ettől, hiszen utoljára a Noén voltak így.
- Ugye nem a...? – kérdezte volna, de nem tudta befejezni. – Örülök, hogy látom Ko-Rel.
A többieket is látta, így biztosan még mindig Chelsea volt, Sólyomszemet nem látta már, de egyelőre még ahhoz sem érzett túl sok erőt, hogy beszéljen, így egyelőre inkább nyugton maradt és igyekezett nem megerőltetni magát még jobban.

Figyeltem, ahogyan a nő próbálkozik azzal, hogy ellássa a többieket, de azok nem igazán akarták hagyni. Nem mintha én megjegyeztem volna, hogy engem is eltaláltak, de ez igazán mellékes volt ebben a pillanatban. Kap végül beleegyezett, de Logan most sem. Valahogy úgy emlékeztem, hogy ő mindig ilyen mogorva, bár lehet, hogy rosszul. Körbepillantottam a helységen belül, miért pont itt voltak Matsumotoék? Igazából azon nem lepődtem meg, hogy az Álomvilág után ők is így egymásra találtak, született ott néhány érdekes szövetség, ami nem volt kétséges, hogy megmarad a valóságra is. igazából most már csak egyetlen gond volt, hogy ezeket a srácokat el kellett volna vinnem oda, ahol Walter és Ysra is volt, hogy az X-ment védjük meg, de ebben az állapotban magukat sem tudták volna megvédeni, nemhogy másokat. Sólyomszemre pillantottam, amikor megint Thor-t mondott a nevem helyett.
- Einar – mondtam. – Nem Thor...
A lányok? Ezek szerint nem csak ők érkeztek, hanem voltak még velük. A leglogikusabb, ha a párjuk volt velük... de akkor ez azt jelentette, hogy Odin szakállára! Ha még volt időm, akkor megragadtam az íjász karját és a Mjölnir-t használva vele együtt teleportáltam a tetőre, hogy így időt spóroljunk a feljutással.
- Kik a lányok? – kérdeztem még.


Végül megadóan bólintott, amikor Logan közölte, hogy nem kell neki kezelés, mert rendben lesz. Még egyszer végignézett a férfin, de ha valamije rosszul forr össze, így gyógyul, akkor utána még kellemetlenebb lesz az, ha újra fel kell vágni, vagy törni néhány csontját. Így, hogy Logan nem hagyta, hogy ellássa Kap felé fordult, aki először ugyan tiltakozott, majd végül megadta magát és letépte a jelmezt.
- Biztosan a jelmez teszi ennyire ellenállhatatlanná – mosolygott Kapra a nő, miközben annak a hátát fertőtlenítette.
Amint azzal végzett, még bekötözte, majd következett Miller. Itt már szikére is szüksége volt a nőnek, helyi érzéstelenítést adott a férfinak és ahol kellett még vágott is a bőrén, hogy a dobócsillagokat ki tudja venni belőle. Meglepően hamar végzett ezzel a feladattal, noha nem örült, hogy ilyen körülmények között kellett műtenie valakit, egy rendes műtőért mit meg nem adott volna. Ahogyan összevarrta és bekötözte a sebeket gyengéden kevert le egy-két pofont a férfinak, akinek igazából már ébren kellett volna lennie. Sólyomszem ekkor indult felfele.
- Ébresztő százados, ennyire nincs rossz bőrben, mint előadja – nézett Miller-re Ko-Rel.
Ezek után következett az eszméletlen Hood, ha éppen emberi alakjában volt mostanra, akkor egyelőre csak annyit tudott tenni, hogy infúziót kötött be neki, ezzel is téve a kiszáradás ellen, és még vitaminok is jutnak a szervezetébe.
- Neki sok pihenésre és normális étkezésre lesz szüksége – nézett a lent maradtakra. – A pihenés magukra is vonatkozik, így a következő egy-két hétben lehetőleg hanyagolják a harcokat.

Épületben:
Logan és Ko-rel elindulnak felfelé mire Vizíó felnéz vörös szemeivel a katonára.
- Természetesen.
Ezzel oda repül felsegíti őket és elkezd a nő után repülni a két harcossal az oldalán.

Hajón:
Yvette ilyen közelről nem tud vágni először, de Kymera "vizion" szót suttogja miközben kezével fejbe könyököli a közeledő Balthazárt, aki ettől a mjolnir útjába kerül. Yvette ekkor tudja megvágni őt az arcánál,a mitől a nő hátrál üvöltve.
- Ezért kurvára megfogsz szenvedni...
Mondja idegesen a lány és visszafordulva látszik az arcán a bal szeme alatt egy egyenes vágás majdnem az orráig. Miközben feláll ismét felveszi Steph kardját. A nő varázsszót készül mondani, amikor Ko-rel és Logan megérkeznek a hajóhoz.


Hamar kirepült Logan-nel az épületből azon a helyen, ami leszakadt és odafenn a tomboló vihar is viszonylag könnyedén megtalálta az igazából el nem téveszthető repülőgépet. Pontosan a bejáratnál tette le Logan-t és bepillantott, Einar-t látta, egy nőt, vele szemben, vagyis Ko-Rel-nek háttal egy másik alakot, feltehetőleg nő a magasságból és alakból kinézve, mögötte Sólyomszem és a repülő kalapács. Az eddigiek alapján igazából nagyon nem is volt kétséges, hogy ki az ellenfél. Kissé túl sok kardot látott egy helyen a saját ízlésének, mintha nem is a modern időkben lettek volna. Lőni ebből a helyzetből nem tudott volna, mert akkor igen jó eséllyel Sólyomszemet találta volna el. Így ha volt elég helye, akkor berepült az ajtón és repülve igyekezett fellökni a nőt, mielőtt az még bármit is tehetne, hiszen a nő csak annyit látott, hogy a kard van nála és feltehetőleg azzal készül támadni is...


A lány nem volt túl nehéz, ennek ellenére megéreztem, amikor belerogyott a karomba. Idegesen pillantottam le a szőke fejre, az átokba! Bírd ki kislány, nehogy meghalj itt nekem, főleg, hogy Miller leszedné érte a fejemet, mármint magamat ismerve képes lennék rá. Sólyomszem túlságosan is gyors volt és előbb ért oda a nőhöz, mintsem a kalapács. Yvette közben támadott és sikerült is megvágnia az ellenfelét, ennek így most jól kellett volna kijönnie, hogy mi kerüljünk előnybe, de nem így történt. A nő közben felkapott egy kardot is és ököllel kevert le egyet a férfinak, aki így a kalapács útjába került.
< - ÁLLJ! – üvöltöttem. >
Erősen koncentráltam, hogy a pöröly megálljon és visszarepüljön a kezembe még mielőtt a szerencsétlen férfit találja telibe és öli meg az ereje. A nő is üvöltött valamit, átkozta a másikat, reméltem, hogy a fegyvert vissza tudtam hívni, és ha ez sikerült, akkor Stephanie-t óvatosan tettem le magam mögött a földre, reméltem, hogy nem olyan, mint Halla, mert akkor a baj úgyis megtalálja bárhol van és bármit is csinál. Hátrakaptam egy pillanatra a fejemet, amikor mozgást hallottam onnan, Ko-Rel és Logan voltak azok, a nő egyből támadni készült, én sem vesztegettem az időmet. Bal kézbe fogtam a kardomat, jobban a pöröly, ha visszajött és lendültem előre, ha a többieknek nem sikerül, akkor én is megtámadhassam a nőt a fegyvertartó kezére készültem bal kézzel sújtani és lecsapni azt még azelőtt, hogy újra támadhatna bárkire is.

Még mindig Einar karjába kapaszkodtam, igazából szívesen maradtam volna itt, bár Jon-nak jobban örültem volna, ha itt lett volna. Vajon hol lehetett ebben a pillanatban? megráztam a fejemet, próbáltam minden erőmmel azon lenni, hogy magamnál maradjak és ne veszítsem el az eszméletemet, ami egyre nehezebb feladatnak bizonyult. Azt már nem is nagyon fogtam fel, hogy mi zajlott a csatában, csak a női beszédeket hallottam elmosódva, majd Einar üvöltését, ami olyan hangos volt a fejem felett, hogy azt hittem, hogy majd megsüketülök tőle. Fordultunk... majd a földön kötöttem ki, hogy letett oda, a kezemet a sebemre szorítottam, majd továbbra is azzal próbálkoztam, hogy magamnál maradjak... bár egy fájdalomcsillapítónak igencsak örültem volna... főleg, amikor már kék bőrű nőket kezdtem látni, várjunk csak, ez nem Ko-Rel? És ő mégis mit keres itt?

Vízió szerencsére igent mondott arra, hogy fel tudja őket vinni, így Miller még összeszedte a kardját és a pisztolyát a földről. Valamennyire talpon tudott maradni,Ko-Rel fájdalomcsillapítója megtette a hatását, és így legalább a bordái sajogását sem érezte, de tudta, hogy később meglesz ennek még a böjtje. Ahogyan minden felszerelése megvolt odalépett Vízióhoz és belekapaszkodott a robotba, akárcsak Kap és ők is elindultak felfelé a repülőhöz. Kap-nak lett igaza, néhány percnél úgysem bírják tovább a sérültek...


Sólyomszemet a pöröly eltalálja és a falnak csapódik. Kymera fordulatból vágja hason Yvetett így pontosan Ko-rel felé fordul. Tökéletesen tudja az erejét így megtudja ragadni a nő csuklóját, karmos keze az oldalába vág és így átemeli magán, hogy rádobja Yvettere. Bár a kardot el kellett engednie így pont látja Logant, Einart és Stephet és képes kétszer kimondani a mágikus átkát:
- Extermis...
A szavak után Steph felsője lángba borul és az ismét Einar felé esik. Logan füstöt kezd köhögni és térdre borulva gurul végig a földön. Ekkor térdel le a kardért és Einarék mögött megérkezik Vizió a két harcossal. Ők nem soakt látnak az egészből.
- A jármű instabil helyzetben van. A parkolás ez esettben nem volt logikus.
- Kuss bádogdoboz.

A csapat ekkor kapja meg Hannah telepatikus parancsait:
~ Figyelem! Egy Semmi nevű mágikus lény próbálja megölni minden élőt és minden mágiahasználót. Segítségeteket kérem! Mindenki, aki ezt hallja! Kérlek segítsetek! ~


A kiáltást még hallotta, de a kalapács eltalálta a férfit, aki mellette csapódott a falnak, készült éppen feldönteni, de a nő ekkor került vele szembe és így már nem tudott korrigálni sem a támadásán. Kymera sikeresen kapta el Ko-Rel kezét, a karmai belevágtak a nő oldalába, majd átemelte magán és a kree nő Yvette-nek zuhant, majd a földön kötött ki, ahogyan a másikat feldöntötte. A nő hallotta, hogy az ellenfelük kétszer kimondott egy szót, Logan-t látta füstöt köhögve elzuhanni a földön, majd a hátsó szőke lánynak gyulladt ki a felsője és amikor a nő hajolt le a kardért Ko-Rel akkor nyújtotta ki előre a karját és lőtt gravimetrikus sugarat Kymera felé, alig pár méter volt a távolság, remélte, hogy nem reagál túl gyorsan és képes lesz őt eltalálni...


Minden olyan gyorsan történt továbbra is, amennyire láttam a támadások továbbra is sikertelenek voltak, Einar hiába kiáltott a kalapács telibe találta Sólyomszemet, aki a falnak zuhant, majd a kree nő is földet fogott a támadás alatt, igaz a kardom a földön kötött ki, de mintha ez nem zavarta volna. Furcsa szavakat hallottam a szájából Logan a földön terült el és a pulóverem is lángra kapott, hirtelen tisztult ki minden és fogtam fel, hogy mi történik, ahogyan tudtam ugrottam fel a helyemről, hogy leszedjem magamról a pulóvert, de a lángok miatt nem tudtam odanyúlni és felsikoltottam a fájdalomtól, ahogyan a tűz égetett. Mit meg nem adtam volna ebben a pillanatban Halla tűzimmunitásának. Megtántorodtam és megint Einar felé zuhantam, miközben a fejemben egy nő hangja szólalt meg...
- Segíts! – sikoltottam kétségbeesetten.

Ahogyan felértek Víziónak hála a tomboló viharban találták magukat, még mindig ömlött az eső, a távolban villámlott is és dörgött. A robot megközelítette velük a hajót, és landolt le nem sokkal mögötte. Miller azonnal vette elő a fegyverét és biztosította ki a pisztolyt miközben elindult befelé, bár megtorpant amikor meghallotta a robot hangját. Megrázta a fejét, miközben megrázta a fejét.
- Akkor legközelebb maga számolja ki, hogy hova kell parkolni! – mondta Miller.
Számítógek... bentről érzett két Asgardi jelenlétet, de csata zaját is, nyelt egyet, majd amilyen gyorsan csak tudott igyekezett beérni a gépbe, és ekkor még Stephanie sikolyát is meghallotta, ahogyan segítségért kiált. Utolsó erejét is összeszedve felért a repülő rámpájára, odabent nem látott sok mindent, mert Einar háta volt, ami eltakarta a látóteret, és ebben a pillanatban hallotta meg Hannah hangját a fejében, de egyelőre nem tudott ezzel törődni, mert ami itt volt az sokkal fontosabb volt egyelőre...

Nem sikerült a pörölyt megállítanom és ennek köszönhetően Sólyomszem nekivágódott a falnak és a kalapács pedig visszarepült hozzám, miközben a kree nőt is semlegesítette, két szót mondott el, az elsőre Logan kezdett füstöt köhögni és elgurult a földön, a hátam mögött még egy Asgardit éreztem, akkor Miller lehetett az, aki visszajött. Lendültem volna előre, de ebben a pillanatban sikoltott fel Stephanie és láttam meg, hogy ég a pulóvere. Egyelőre nem foglalkoztam vele, hiszen meg tudja oldani, egy kis tűz neki nem árthat, felém zuhant és újra felsikoltott, ezúttal fájdalmasan. Ekkor értettem meg, hogy nem öröklődött át nála Thorhalla képessége, nem volt tűzmágus a lány, így az árt neki és nem pedig nem árt. Az átokba! Döntenem kellett, hogy vagy mentem őt, vagy pedig elintézem a nőt, akivel láthatóan senki sem bírt. Azonban amikor észrevettem, hogy Ko-Rel támadni készül igazából nem volt kétségem nem volt, hogy mit is tegyek. Stephanie felé fordulok és mit sem törődve a tűzzel letépem róla az égő pulóverét, miközben egy női hangot hallottam a fejemben, de ezzel nem törődtem. Magamhoz öleltem a lányt és oldalra fordultam, hogy ne lássa meg a nő újra, így is próbáltam védeni, nehogy ismét átkot szórhasson rá.
- Tarts ki, hamarosan rendben lesz minden – mondtam halkan és próbáltam nyugtatni a lányt.


Yvette kétrét görnyedt a csapás hatására, és hanyatt vágódott, de az adrenalinszintje az egekbe szökött, így szinte nem is érzékelte a dolgot. A felé szálló Ko-Rel láttán ösztönösen felhúzta a lábait és a talpával lebegtette odébb a nőt, miközben átfordult a bal válla felett, s pillanatok alatt talpon volt megint.

~ Oké. Ezt hogy csináltad?
~ Nem tudom. Loptam... talán a katanástól...
~ Kezdek tőled félni...

Kymera a katana fölé hajol, magához akarja venni, de ezt nem lehet hagyni. Yvette agyát elborítja valami vad és kontrollálhatatlan düh, amitől egyszerre ki is tisztul minden érzéke. Tisztában van azzal, hogy Balthazart egy pöröly szögezi a falhoz, a füstöt köhögő Logan és lángoló pólós női alak is belefér még a látóterébe, amikor felhúzza a térdét, hogy a talpával, igaz nem túl nemes módon kettétörje Kymera gerincét.

- Nem nyúlsz hozzá!

Morogja maga elé.


Kymerát Yvette rúgja hátba megvadulva és ahogy a nő előre zuhan Nova sugara eltalálva elrepteti Einarék mellett ki az ajtóig ahol karmos kezének a körmei karcolják fel a fém padlót aztán a végéhez érve egyszerűen zuhanni kezd.
Vízió karjaiban Kapitány furcsállva látja Millerrel a nőt kirepülni.
- Mi a...
A nő zuhanva tűnik el a romos ház gerendái és darabjai közt.
- Utána bádogember!
Parancsolja Kap.
- Az érzékelőim nem látják.
Ezzel lerakja a párost hajóra és a gép elindul a nőért.


A fejében hallotta még korábban egy nő segélykérést, de sem akkor, sem pedig most nem tudott még vele foglalkozni, hiszen egyéb elfoglaltsága is volt. Mellőle a nő azonnal ugrott is fel és támadta meg a pontosan ugyanúgy kinézőt sikerrel. Ahogyan Yvette hátba rúgta a nőt, aki ennek köszönhetően jutott pont a nova sugarába, azonban a nő arra nem számított, hogy az nem dől ki ettől, hanem csak kirepül Einarék párosa mellett. Még látta, hogy karommal próbált kapaszkodni, de eltűnt és ekkor látta meg az ajtóban a Miller, AmKap és Vízió triót is. Lassan kelt fel a földről miközben hallotta, hogy a nő eltűnt és nem érzékeli, valami nagyon nem stimmelt vele. Figyelte, ahogyan a robot el is indult utána, addig ő felkecmergett a földről. Nem érzékelte már... lehetséges lett volna, hogy ezzel a nővel egy és azonos? Vagy pedig ikertestvérek, de az nem magyarázná az eltűnését.
- Valaki be tudna avatni, hogy ki volt az a nő? – kérdezte és közben Yvette-re pillantott. – És mit is akart maguktól.
Miközben várta a választ nekilátott a ládák között kötszert keresni, hiszen idefenn is volt két sérült, akiket össze kellett foltoznia és ha nem volt muszáj nem akart lemenni az épületbe, ki tudja, hogy lesz-e újabb támadás vagy sem.


Csak a reccsenést hallottam, illetve azt éreztem, hogy már nem éget a felsőm, a következő pillanatban már megint Einar óvó karjaiban találtam magam, miközben magához ölelt. Megremegtem, úgy hiszem, hogy ez már egy kicsit több idő volt a karjaiban, mint egészséges lett volna. Hallottam a szavait és az arcomat a mellkasába temettem, egy kis fájdalomcsillapító igazán jól jött volna, mert nem állt szándékomban elájulni, és még mindig véreztem. Felpillantottam rá és ekkor láttam meg, hogy ő is megsérült. Felnyúltam a kezemmel a mellkasához, ahol égési sérülése volt és a ruhája is szétszakadt. Ahogyan a szavai elhaltak szólaltam meg és elemeltem a kissé véres kezemet a sebétől.
< - Te pedig megsérültél – mondtam halkan. >
Zavartan hallgattam el és égő vörös arccal néztem le a földre, pontosan ugyanúgy mondtam, ahogyan Halla több mint fél ezer éve pillanatokkal az első közös együttlétük előtt, amikor a sérülését konstatálta. Akkor is vihar volt, csak épp tenger parton voltak... nyeltem egyet. Ez így nagyon nem lesz jó, el kellett volna mennem a közeléből mielőtt még hatalmas ostobaságot teszek, vagy akár teszünk, bár sajnos, vagy inkább szerencsére nem tudtam olvasni a gondolataiban. Bár ő mindenkivel ilyen kedves, mintha tényleg mindenkinek az álmaiból pattant volna elő a szőke herceg fehér lovon. Thor nevére... de ő tényleg az volt, csak éppen a pegazusa fekete, ha azzal közlekedik. Meg akartam szólalni, hogy engedjen el és jól leszek, de elbuktam, képtelen voltam megtenni...

Miller még látta a kizuhanó nőt és azt, hogy lezuhant az épület aljába. Még mielőtt megszólalhatott volna Kap már ki is adta a parancsot, hogy Vízió menjen utána, de a gép megjegyezte, hogy nem érzékeli a jelenlétét már. Letette kettejüket a gép a repülőhöz, majd elindult a nő után. Egy pillanatra megütközött rajta amúgy, pontosan úgy nézett ki, mint az a nő, akivel ide jöttek, csak valami nem volt rendben vele. az a karmos kéz volt a kakukktojás. Yvette-nek ugyanis normális keze volt, így ahogyan Vízió elindult vissza az épületbe lefelé Miller besietett a gépbe és az első dolog, amit meglátott, meghallott az Einar hangja volt, ahogyan valakit nyugtatott. Pillanatokkal később látta meg az asgardi karjaiban Stephanie-t. megtorpant az ajtóban, így látta, ahogyan a mennyasszonya ugyanúgy nyúl fel Einar sérüléséhez és ugyanazokat a szavakat használja, amiket annak idején egy bizonyos helyen is tettek. Miller alapvetően nem volt féltékeny típus, és soha sem hitte volna, hogy az lesz, főleg nem, hogy saját magára. Látta, hogy Stephanie vörösen pillant el másfele miután Einar szemébe nézett a szavak után. Saját maga tökéletesen emlékezett arra, hogy Einar bárkit le tud venni az ártatlan viselkedésével és kedves jellemével a lábáról, sajnos emlékezett, hogy több, mint száz szeretője volt a férfinak és arra is, hogy nem egyszer nem csak egy nővel töltötte az éjszakákat. Ráadásul Stephanie-nak megvoltak Halla emlékei, így értelemszerűen vonzódik a férfihoz. Elindult a páros felé és közben elővette a pisztolyát, majd Einar halántékához nyomta és kibiztosította azt.
- Most fogod elengedni őt! – mondta Miller ridegen. – Nem mondom többször, a következő figyelmeztetés helyett golyót kapsz a fejedbe!

Próbáltam nyugtatni a lányt, de ő csak reszketett, idegesen pillantottam Ko-Rel-re aki nekilátott valamit keresni, itt orvosra lenne szükség, mert én nem fogom tudni szegény lányt rendbe hozni. Amikor megéreztem Stephanie lágy kezét a mellkasomon érdeklődve pillantottam le rá, miközben a szemeimben aggódás volt. Zavartan vigyorodtam el a mondata után és éreztem, hogy én is elvörösödöm, ahogyan eszembe jutott az az este, amikor ugyanezt mondta Thorhalla, csak ott én voltam súlyosan sérült, és neki nem volt baja az ijedtséget leszámítva. Ő is elvörösödött így örültem, hogy nem nézett tovább a szemembe, mert a végén nekem kellett volna idegesen elfordulnom. Viszont ezek után kissé kényelmetlen lett ez, hogy még mindig ölelve tartom, bár addig sem lesz semmilyen baja sem. Valami hideget éreztem a halántékomhoz nyomódni és Miller hangját hallottam meg. Zavartan vigyorogtam rá, majd óvatosan engedtem el Stephanie-t. Soha sem fogom előtte kibeszélni magamat, túlságosan jól tudta, hogy ki vagyok, kellemetlen!
- Felesleges lenne magyarázatba bocsátkoznom, úgysem tudnám megtenni, nem igaz? – érdeklődtem.
Hátrébb léptem és idegesen vakartam meg a tarkómat, majd emeltem fel a kezeimet, hogy nem teszek semmilyen rosszat sem. Képes lett volna megölni, ezt pedig én tudtam róla, csak egyvalami volt furcsa. Én soha sem voltam ennyire féltékeny, bár az ember, akárcsak az asgardi változik... lehet, hogy máris öregszem?
- Majd kérlek szólj, ha már nem akarsz lelőni, mert a menyasszonyodat mentettem... – mondtam.


Yvette felkapta a katanát, amit Kymera kivert a markából. Elege lett. Teljesen. Elborult aggyal a válla mögé pördítette a kardot, élével kifelé, s hátra, s pár gyors lépéssel az ajtónál termett, s egy pillanatnyi megingás nélkül levetette magát a mélybe.

~ NEEEEEEE!!!!!!!! TE ÁLLAT! BAROM! ÁLLAT! IDIÓTA!!!! NEEEEE!!!
~ Kuss! Keresd!
- Nem kutya vagyok baszod! Keresd te!
- Akkor kussolj!

Yvette megfeszítette a testét, ahogy az ejtőernyősök szokták és felhasalt a levegőre, hátha így pár pillanattal tudja nyújtani a zuhanását. A pillantása megakadt az előzőleg fellőtt nyílról lógó kötélen, s igyekszik azt elkapni, a lehetséges sérülésekkel nem foglalkozva. Valami ködös, racionális reményei szerint Vízió majd megmenti, ha esetlegesen mégsem sikerül elkapnia vagy lelassítania, megállítania a zuhanását.


Hajón:
Yvette kiugrik és Sólyomszem utána dülöngélve indul meg, de Vízió elkapja mikor a férfi kizuhan.
- Ön így veszélyben van. Majd én.
Jelenti be és elkezd száguldani a nő után.
Am Kap megérkezve a vért és szenet köpő Loganhez segít miközben felsegíti Ko-relt.
- Elmondaná valaki mi a rák folyik itt?

Kint:
Yvette zuhanva éri után Kymerát ezzel kikerülve az esélyt, hogy elérje a kötélt. Utánuk száguld Vízió. Kymera bár fáj mindene a háta égve füsttől mégis azonnal átkot próbál szólni amikor Yvette pengéje elnyesi a nyakát és a penge szépen végig száguld a teljes nyakon elválasztva a testet a fejtől. A fej és a test így Yvette mögött repül el majd Vízió előtt válnak tűzé. Yvettet egy padlószint közeledése biztosítja a gyors és fájdalommentes halálról amikor is a zuhanás elmúlik és derekát megfogja a egy fém kar.
- Ön veszélyben van. Vissza kell térnie a társaihoz. Kérem ne ellenkezzen nem kívánom bántani.


A nő döbbenten nézett, miközben Yvette nemes egyszerűséggel kirohant a hajóból és leugrott. A nő már ugrott volna fel, de Sólyomszem kitántorgott, innen csak annyit látott, hogy a robot megakadályozta az ugrásban és ő ment a leugrott nő után. Ko-Rel feltápászkodása még mindig késett ugyanis a benti jelenetre lett figyelmes, hallotta a fegyver kibiztosításának jelzését a kattanást, és Miller szavait is. Most komolyan fegyvert fogott Asgard trónörökösére? Rendben van, hogy állítólag majdnem azonos mindkét személy és, hogy féltékeny is, de ezért ez így kissé túl lőtt a célon, legalább is a kree nő szerint. Ekkor ért oda végül AmKap hozzá és Ko-Rel elfogadta a segítséget és végre így talpra tudott állni ismét. Csak megvonta a vállát arra, amit a férfi kérdezett, igazán érdekelte volna, hogy mi a válasz, meg is kérdezte a kirohanó nőt, de az válasz helyett, csak kirohant, így válasz még késett. De azért válaszolt a feltett kérdésre... mert volt még más is, amit mondnai akart, amit hallott a segélykérés.
- Fogalmam sincs, de el kéne menni oda, ahonnan a segélyhívás érkezett – mondta. – Végül is maguk a szuperhős csapat... és szupersérült is, de úgysem tudom magukat betegágyban tartani.
Megadóan sóhajtott, majd leguggolt Logan mellé, hogy megnézze mit tud segíteni a férfin, amíg a többiek a esetlegesen hozzá tudnak tenni valamit a történtekhez.


Hallottam a kattanást, majd Jon hangját. Nyeltem egy hatalmasat, bele sem gondoltam abba, hogy Jon féltékeny lesz Einar-ra. Bár talán én is az lettem volna, ha Halla-t ölelgeti. Hiszen őt ismerve. És így mindkettejüket... megszédültem, amikor Einar hirtelen elengedett és csak ekkor tűnt fel, hogy Yvette kirohant. Einar védekezett és Jon kezében még mindig ott volt a fegyver.
- Hagyjátok abba mind a ketten! – csattantam fel dühösen. – Most! Nem akar semmit tőlem Jon... apa lesz... Halla ikreket vár...
A sebem sajogott, nem hittem volna, hogy a nőnek feltűnt, hogy megsérültem volna, de most már fel kellett volna, a hátamon és mellkasomon is éreztem, ahogyan a vér végigfolyt. Lenézve magamra tényleg végig véres voltam. Kap kérdését még tisztán hallottam, hogy mi folyik itt. Megroggyant a lábam és térdre rogytam, szédültem és hányingerem volt és fáztam, rémesen fáztam. Felnéztem Kap-ra, homályosan láttam már csak...
- Miattam volt itt – mondtam. – Azt mondta, hogy azért bérelték fel, hogy megöljön... sz.. – a beszéd is fájdalmas volt már. – Szerintem Thorhalla-t akarták, nem... nem engem. Csak nem tudhatták, hogy... h... hogy Thor külön választott minket...
Ezzel már térden sem bírtam maradni és a hajó talaja vészesen közeledett.

A férfi még mindig nem engedte el a fegyvert és továbbra is Einar-ra szegezte a fegyverét és nem tágított. Csak közelebb lépett Stephanie-hoz, amikor az Asgardi feltartott kezekkel lépett hátrébb a lánytól és menteni próbálta a menthetőt. A kirohanó nővel, sem Sólyomszemmel nem törődött most, ahogyan Vízióval sem pedig hallotta a háttérben, hogy Sólyomszemhez beszélt.
- Felesleges valóban – bólintott Einar-nak.
Steph szavaira elhúzta a száját, Halla szokott így felcsattanni és a férfit az sem nyugtatta meg, hogy az asgardi nő éppen terhes, ezt nem tekintette Einar esetében kellően jó indoknak. Azonban, amikor Stephanie megroggyant és térdre esett leengedte a fegyvert és odaugrott a lányhoz, hogy segítsen neki, így remélhetőleg még időben érkezett ahhoz, hogy a lány ne zuhanjon a földre. Döbbenten hallgatta, amit a lány mondott Kap kérdésére. Miller egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy ki akarhatta Stephanie halálát, hiszen nem ártott soha sem senkinek. Thorhalla pedig egészen más dolog volt, miért kellett a lánynak amiatt a nő miatt szenvednie? Nem volt igazságos...
- Ko-Rel – szólt a kree nőnek. – Itt szükség van a segítségére, most! – magához ölelte Stephanie-t és halkan szólalt meg. – Tarts ki, mindjárt jobban leszel...

Sólyomszem után nyúltam volna, hogy ne menjen ki ilyen állapotban, láttam, hogy a lány leugrott a hajóból, de még utána menni sem tudtam, mert Miller még mindig rám tartotta a fegyvert és egyetértett velem, hogy nem fogom tudni kimagyarázni a helyzetet. Kissé összehúztam magam, amikor a lány felcsattant úgy, ahogyan Halla is szokott, még a hangsúly is fájdalmasan olyan volt. De legalább ő is úgy látta a helyzetet, ahogyan én. Semmit sem akartam tőle, csak megvédtem, hiszen szüksége volt rá. mikor megroggyant a lába Jon egyből ugrott, hogy segítsen neki én pedig úgy hiszem, hogy végre letehettem a kezemet, így meg is tettem ezt. Tehetetlen voltam, nem tehettem meg odamegyek és próbálok segíteni, mert nem. Ez az ő életük volt, nem a mienk, még akkor sem ha olyan nagyon kötődtek hozzánk. Döbbenten néztem a sérült lányra, amikor azt mondta, hogy őt akarta az a nő megölni. Igen, valahogyan nekem sem fért kétségem hozzá, hogy ki miatt. Vettem egy mély levegőt, ha elkezdenénk összegyűjteni, hogy kik akarhatják a halálát Halla-nak, akkor még egy hónap múlva is itt ülünk. Soha sem lesz ennek vége? Nem, tudtam, hogy nem. Bólintottam, amikor az orvos került szóba, tényleg szüksége volt az ellátásra.
- Egyetértek Ko-Rel-lel – mondtam. – Oda kell mennünk segíteni, ha tudunk, és utána kideríteni, hogy ki akarta megölni Stephanie-t. Bár félek a lista túlságosan hosszú lesz...
Kipillantottam az ajtón a gép már nem volt ott, és becsapódást sem lehetett hallani, így jó eséllyel még élhet a lány. Visszafordultam a többiek felé, hogy ők mit is javasolnak.


Kint:
Yvette mászna ki a kezekből amikor Kymera medálja varázserejétől megfosztva zuhan pont a lány kezeibe. A medálban látja a saját világában megjelenő Kymerának élettelen testét, ahogy két darabban zuhan a földre. Vízió kihazsnálva a lány figyelmetlenségét felkapja a másik sérültet és a lánnyal visszatér a hajóra.

Hajón:
- Ez mindent megmagyaráz.
Mondja cinikusan Logan beülve egy székbe és nézve a szerelmes hármast. Kap csak elmosolyodik és egy szekrényből vesz elő tartalék ruhákat magának, Logannek és a végén valamit Stephnek. Csak sajna főleg jelmezeik vannak tűz és a golyó ellen.
- Akkor... megmentjük még a világot?
- Igen. Ez a kötelességünk.
Mondja Vízió felhozva Yvettet és Hoodot. Sólyomszem azonnal átöleli a lányt rémülten.
- Soha többé nem csinálunk ilyet. Semmi gonosz ikertesó.
Mondja aggódva a speedester.
- Akkor? Indulhatunk?
Kérdi Am Kap felvéve az új felsőjét.


A nő felkapta a fejét, amikor Miller a nevét mondta, ekkor látta csak meg, hogy a lány súlyosan sérült, Logan-nek pedig már úgysem volt szüksége semmilyen ellátásra. Azonnal odalépett Stephanie-hoz és elhajtotta mellőle Miller-t és az Asgardit is, ha az oda akart volna menni. Lefektette a lányt a földre, majd nekilátott annak, hogy ellássa a sebet. Azt egyből látta, hogy ütőeret szerencsére nem ért sérülés, így elvérezni nem fog, noha erősen vérzett korábban, de már kezdett alvadni és elállni. Elvérezni sem fog, csak kissé kába lesz a lány emiatt és émelyegni fog néhány napig, maximum egy-két hétig. Nyomókötést tett a sebekre, miközben felpillantott, Vízió hozta vissza Yvette-t és a sérült Hood-ot. Velük nem kellett foglalkoznia, Stephanie hátán csak kisebb seb volt, azt letapaszozta, az elülső sebbel kellett többet foglalkoznia. Mikor a kérdés elhangzott, hogy indulhatnak-e felnézett.
- Indulhatunk – felelte ő is. – Én még vele foglalkozom addig is.
Átvette a jelmezt Kap-tól, majd még tisztogatta a lány sebét, amit elszenvedett, végül pedig a kötés után egy fájdalomcsillapítót is beadott neki, hogy jobban érezze magát a sérült valamelyest, mikor végzett mindennel még a jelmezt, amit kapott Kap-tól ráadta a lányra, hogy meg ne fázzon ebben a hideg és esős időben, majd kissé fáradtan ült le az egyik székre addig, amíg még utaztak.

//Folytatás: Kúria//


- Nem ikertesó... saját alak... másik világ... realitás... tökömtudjami! kérdezd a kristálypalotás p*csát...

Yvette egy kicsit tekereg, hogy kiszabaduljon az ölelő karok közül, majd, hogy a felgyülemlett feszültségét ne a csapat tagjainak feldarabolásával vezesse le gyors léptekkel kezd fel s alá mászkálni, keres valami rongyot amivel módszeresen letisztogatja a katanát és körülnéz, hátha a hüvelye is átjött a pengével együtt. A kard tisztogatása lenyugtatja annyira, hogy képes legyen leülni és egy helyben is maradni.

- Az a ribanc - fog bele a magyarázatba, amire láthatóan szükség van, s a magyarázat részeként a pengével mutat ki az ajtón, - egy alteregóm. Nem tudok többről itt és a legtöbb, akiket eddig láttam nem volt ennyire hataloméhes kis k*rva. Őt sajnos a túl jó szívem hozta ide, mert megálltam segíteni valami zöld csajnak az utcán. Mondhatom remek helyre jutottam, hála neki, majdnem hazavágtam mindent, az a dög meg megjelent itt - a nyakába akasztja a medált, szinte bele se gondol, hogy miért, vagy mit csinál - Aztán nekiállt, hogy olyanná tegye ezt a helyet, mint a sajátja... azt hiszem. Később érte kapott ígéretet egy csini csont fűzőre. Bocs, láthatóan ennyit ért nekem... neki... ohh a francba... - a tenyerébe rejti az arcát és alaposan, erősen átgyúrja a homlokát. Amikor felnéz Vízióra esik a pillantása. - Hé, neked nem egy szexi női androidnak kéne lenned?


Jon állított meg, hogy ne zuhanjak a földre, majd a kree nő lépett oda hozzám. Úgy tűnt, hogy orvos, hiszen egyből érte szóltak, erőm sem volt már nagyon tiltakozni igazság szerint, így hagytam, hogy had lássa el a sebemet. A földön feküdve hallottam Logan hangját, persze, őt mindenki ismeri, így nem csoda, hogy ilyen reakciók voltak tőle. Közben egy furcsa robot visszahozta Yvette-t és egy másik alakot is, akit még soha sem láttam... vagyis Halla igen, a Central Park... a Bukás alatt... de nem törődtem vele. Csak hallgattam, hogy mit is mesélt Yvette, egy csontos fűzős ruha? Nem, ez nem lehet... tudtam, hogy ki volt az, Halla „kedves” nővérkéje. Úgy tűnt, hogy tényleg sikerült kellemesen magára haragítania a nőt. Csak bólogattam, amikor az indulást felvetették. Lassanként hatni kezdett, amit beadott Ko-Rel, így a fájdalom alábbhagyott és ruhát is kaptam, legalább fázni nem fáztam. Akkor most ugye aludni szabad egy kicsit?

Jon felkapta a fejét és Logan felé nézett annak a megszólalása után. Kap mosolygására csak megrázta a fejét, de a másik férfi megjegyzését nem hagyta szó nélkül.
- Igazán nem érzem viccesnek ezt Howlett – mondta Miller ridegen. – De egyet értek, induljunk, valóban ez a kötelességünk.
Közben Yvette, Hood és Vízió is visszatért és a lány pedig beszélni kezdett és választ adni a kérdésre, hogy mi történt itt. Úgy tűnt, hogy ő többet tud annál, mint mások. Szerinte az ő hibája volt, megerősítette azt, amit Steph is mondott, hogy a lányt akarta megölni az a nő, aki megjelent. És ráadásul egy furcsa ruháért. Nem kellett néhány másodpercnél több, hogy rájöjjön kiről is beszél a nő.
– HELA?! – csattant fel döbbenten egyszerre Miller és Einar. – Az átokba!
– A te dolgod, hogy az unokatestvéreddel, a sógornőddel megbeszéld ezt még a háború előtt – nézett Einar-ra a férfi. – Loki vérvonalát ismerve nem ez az egyetlen bérgyilkos van a közelben.
Amint Ko-Rel végzett Stephanie ellátásával, felemelte a lányt a földről és felültette az egyik székre, ő mellé ült és átölelte a lányt.

Hela... ez egy olyan hír volt, aminek nem örültem semennyire. Bólintottam Miller szavaira, valóban nem csak egy orgyilkosra számítottam. Ilyen esetben úgy éreztem, hogy biztosra akarna menni, főleg, hogy Halla birodalma gyengülne meg attól, ha ő meghalna. Sokkal könnyebben arathatna győzelmet felettünk, hiszen az atyám és a nővérem is szeretik őt, rólam nem is beszélve. És most mégis egy szegény halandó leány az, aki szenved a mi bűnünk miatt, miközben nem lett volna szabad.
- Tudom – mondtam. – Mert rájuk olyan remekül lehet ám hatni. Bármelyikre. Hela így is... nem volt boldog, hogy felszabadítottak a befolyása alól azok után, hogy feltámasztott és az első emberévé tett. De megteszek mindent, amit tudok, ha hazaértem. De most induljunk.
Vettem egy mély levegőt, Ko-Rel még mindig a lány sebeivel foglalkozott, én pedig felvettem a pörölyt a földről, ahol leesett és leültem az egyik székre várva, hogy elinduljunk. Igaz a kalapácsot is használhattam volna, de nem tudtam, hogy merre is megyünk. Korábban még említették, hogy az X-ment is megtámadták, de valószínűleg azt Walterék már lerendezték. Logan mondatára nem tettem megjegyzést, csak keserűen pillantottam a sérült Stephanie felé... Mardosott a bűntudat, hogy ez is miattunk történt, miközben nem kellene, nem lenne szabad szenvedniük miattunk.

//Folytatás: Kúria//


Logan felvesz egy új jelmezt és Millerre vigyorog.
- Pubi, ha nem tanulsz meg röhögni beledöglesz a melóba.
Balt figyeli Yvette magyarázását és csak bólogatni tud.
- Én vagyok lassú vagy ő gyors?
Kérdi értetlenül.
- Pedig egyszerű. A multiverzumba ragadt egy rejtélyes zöld nő miatt és egy másik realitásból az egyik énje átvette a helyét. Ez a csajt felbérelték Steph kivégzésére.
- Ó.
Kinéz az ablakon és látja elindultak, de senki se vezet.
- Mia?
- Nyugalom. átvettem az irányítást és felvettem a kért koordinátákat.
- Akkor... - Mondja Amerika Kapitány mindenkinek felszerelést adva. - Angyalok Gyülekező.

//Folytatás: Kúria//

A sötét épület árnyaiból egy férfi lép elő morogva és nézi a távozó gépet.
- Talán őt megölted szivi, de nem jött egyedül és én megbosszulom a halálát.
Mondja az íját a vállára rakva.
- Brutálisan.