Németország

by **Ultimate Guru** Vas. 11 Szept. 2011, 19:33

Niebüll a német-dán határon elterülő városka, amelynek hideg, havas erdeiben egy titkos, hatalmas sziklákkal szegélyezett átjáró található. Ez az átjáró a világokat összekötő Szivárványhíd kapuja.

by **Ultimate Guru** Vas. 11 Szept. 2011, 19:46

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Hó. Fagy. Fák. A táj, a levegő, a talaj… minden olyan ismerős. Emberibb. Földibb.

Igen. Ez már ismét a Föld. Németország. Niebüll. A két katona körül ott állnak a hatalmas sziklák, ott vannak még a nyomaik is a hóban. Mennyi idő telhetett el, mióta elmentek?

Hátrahagyott társuk, Felix Eins elkerekedett szemmel áll tőlük pár méterre. Hang sem jön ki a torkán, ahogy a vértől mocskos, halálra rémült társait nézi. Majd pár szívdobbanásnyi idő után végre összeszedi magát.

- Gróf úr…? Schicklgruber…? Önök azok? Mi… Mi történt? Hol van a báró? Hol… Hol a sereg???

A két varázskő alig hallhatóan puffan a két katona lábainál.

by **Thorhalla** Vas. 11 Szept. 2011, 22:31

//Előzmény: Asgard//

Ahogyan kinyitotta a szemét ott volt a Földön, ahonnan elindultak, a reszkető lábaiból ekkor fogyott el az erő és kis híján sírva rogyott térdre. A félelemtől sűrűn szedte a levegőt és magában alig győzött hálát mondani egy felsőbb hatalomnak, hogy ide jutott vissza és újra a Földön volt. most sikerült kiszúrnia a harmadik társukat is, akit itt hagytak korábban, a követ látta lezuhanni a hóba, de még mindig nem tudott megszólalni. Reszketett a félelemtől és nem akarta elhinni, hogy életben van és sikerült megcsinálniuk azt, hogy visszajutottak a Földre. A kérdések csak nagy nehezen jutottak el a tudatáig, és perceknek kellett eltelnie, hogy képes legyen válaszolni.
- Meghaltak, mind meghaltak – mondta. – A nagyúr is elbukott… mennyi? Mennyi ideig voltunk távol?

by **Godlaw / Tao** Kedd 13 Szept. 2011, 10:54

A látvány, az utolsó pillanatok, amiket Asgardon töltöttem... Ahogy rámfröccsent az agyvelő, és megláttam a bumerángként visszaforduló pörölyt, és a dühös istent.
Aztán repülés, mintha különböző irányokba húzna egyszerre a gravitáció, mire végre megérkezem ide, vissza a Földre.
Azonnal elhányom magam. Miután kiöklendezem az egész reggelimet, lihegve próbálom visszanyerni lélekjelenlétemet. Némi hóval lemosom magamról a vért és a hányadékot, aztán még mindig remegő testtel nézek Einsra és a grófra.
-Gróf úr... Frederick. Azt hiszem, több ízben is az életemet köszönhetem magának. Engedelmével, a lekötelezettje vagyok.
Ezzel lehajtom fejemet, és ekkor veszem észre az előttünk heverő köveket. Felveszem a két követ, és kérdőn nézek a grófra.
-Vajon ezekkel mi legyen?

by **Ultimate Guru** Kedd 13 Szept. 2011, 21:22

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Frederick és Ulrich elhűlve figyelhetik, ahogy a két kőből lassan minden fény eltűnik, a jelek pedig elhomályosodnak rajtuk. Nem többek már átlagos kavicsoknál. Hasonlóképp a nagy, kör alakot formázó sziklák és a kéznyomot rejtő kőszirt is darabjaikra hullanak, és semmi mágikus nem marad bennük.

A Szivárványhíd kapuja megszűnt létezni.

Felix semmit sem ért, csak ide-oda ugrál a leomló kődarabok elől.

- Mi… Mi ez? Gróf úr, talán… talán fél napot voltak távol, nagyjából. Hogyhogy… meghaltak? De hát… A báró úr… azt a parancsot adta, hogy várjam itt a visszatérését, és lépjek kapcsolatba egy alezredessel, aki itt várta őt az embereivel… hogy majd az SS valami nagy, mágikus erőt kap…

- Így van.

Zord, rideg, szigorú hang szólal meg a katonák háta mögül, és a fák közül előlép egy magas rendfokozatú SS-tiszt. Elegáns, kimért, még gyűrődés is alig van a ruháján, és mintha a hideg sem viselné meg annyira, mint másokat. Két oldalán egy-egy fegyveres katona kíséri.

A rangjelzése alapján Obersturmbannführer, azaz valóban alezredes.

Németország 00113

Felix azonnal kihúzza magát, és fellendíti a karját.

- Heil Hitler!

Az alezredes leinti.

- Elég. Uraim… Hol van az a mesebeli hatalom, amit a báró ígért nekem cserébe az anyagi támogatásért, a fegyverekért és emberekért?

by **Thorhalla** Szer. 14 Szept. 2011, 10:56

Ulrich felé fordult, amikor az megszólította. A gyomra még mindig forgott és rosszul volt, de képtelen volt hányni ebben a pillanatban, még ahhoz is ijedt volt, hogy ezek a reflexek beinduljanak.
- Ugyan már, maga nélkül én sem jutottam volna ki – mondta. – Annak azonban örülök, hogy nem sikerült lelőnie.
Amikor a társa a köveket kérdezte arra nézett, de a kavicsok már csak kavicsok voltak és a Bifrost kövei is csak kövek, semmilyen mágikus dolog nem volt bennük többé. Úgy vélte von Hessen, hogy ezzel Asgard is elesett. Felix-re nézett, miközben megpróbált feltápászkodni, aki pedig valami ostobaságot fecsegett, legalább nem voltak túl sokat távol, körülbelül annyit, amennyit ténylegesen odaát tölthettek. Végül az emlegetett alezredes is megjelent a gróf azonnal vigyázzba vágta magát és lendítette a karját.
- Heil Hitler!
Mikor megkapta az engedélyt a pihenésre kissé lejjebb engedte a vállait, fáradt volt és kimerült. És jött az igen kellemetlen kérdés, hogy hol van, amit Loki ígért. Mit ígért egyáltalán? Arról fogalma sem volt, csak annyit tudott, hogy ezek után biztosan nem kapnak meg semmit sem belőle.
- Sehol, a báró hadifogságba esett, vagy meghalt, nem tudjuk, hogy mit tettek vele, láttuk, de nem tudjuk. A sereg elveszett… és a hely, amiért megvívtunk sincs többé Obersturmbannführer.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 15 Szept. 2011, 11:12

Valamiféle kénytelen mosoly jelenik meg az arcomon a gróf megjegyzésére. Nos igen, én is örülök, hogy nem lőttem le őt, akkor már biztosan nem élnék.
Felix persze semmit sem ért a történtekből, ahogy senki más sem fog soha semmit megérteni ezekből, el sem fogják hinni. Felix szerint viszont egy alezredes is érintett az ügyben, így már érthető, honnan volt a bárónak... Lokinak hadserege.
Amikor megjelenik az alezredes, még mindig gyengének érzem magam, de minden erőmet összeszedve állok lábra, remegnek a végtagjaim, nem tudom, hogy a rosszullét vagy a hideg miatt.
-Obersturmbannführer, ez most nyilvánvalóan képtelenségnek hangzik, de higgye el, ha elmesélnénk, mit láttunk a báró jóvoltából... Őrültnek vagy még rosszabbnak tartana minket. - És talán igaza is van, jegyzem meg magamban, ez az egész kész őrület.

by **Ultimate Guru** Csüt. 15 Szept. 2011, 20:25

Résztvevők: Frederick Wilhelm Hermann von Hessen és Ulrich Schicklgruber.

Miközben Frederick és Ulrich beszélnek, az alezredes egyik embere melléjük lép, és a kabátjából elővesz… valamiféle szerkezetet. Egészen apró, a tenyerében is elfér, és hosszúkás. Mintha valami fémpálca lenne, aminek a végén villogó és pittyegő piros fény látható…

A katona lassan elhúzza a kis eszközt Frederick és Ulrich teste mellett, mire a szerkentyű még hangosabban és gyorsabban kezd pittyegni, mint eddig. Sem Felix, sem Frederick, sem Ulrich nem látott még csak hasonlót sem, pedig a Harmadik Birodalom technológiai újításait mind jól ismerhetik, de ilyesmi nincs közöttük.

Hogy még furcsább legyen a dolog, a fegyveres ezután olyan nyelven szól az Obersturmbannführerhez, amilyet egyikük sem hallott – még Asgardon sem. Loki fordítóbűbája talán már elmúlt, vagy erre az ismeretlen nyelvre talán nem terjed ki, de az egyértelmű, hogy nem európai nyelvről van szó… de nem is igazán emberiről.

A kis eszmecsere után az alezredes elmosolyodik, majd a három férfira néz, és ismét németül szólal meg.

- Őrültnek? Korántsem. Attól tartok, azt kell mondjam, hogy inkább én mesélhetnék maguknak olyanokat, amiket nem hinnének el… Szerencsére a testükben van az, amit keresünk.

Erre a két fegyveres katona a három férfira irányítja a géppisztolyait, és szó nélkül megsorozzák őket…

Felix azonnal szörnyethal, de Frederick és Ulrich még jó pár másodpercig életben maradnak, és vergődnek a hóban. Érzik, hogy az asgardi erő tartja csak őket életben… Átlagos emberekként már meghaltak volna…

De ki ez az alezredes? Miért teszi ezt velük? Mi történik egyáltalán?

A két fegyveres föléjük hajol, majd az egyik az alezredesre néz.

- Mi legyen velük, Herr Kleiser?

Az Obersturmbannführer elmosolyodik.

- Vigyázzanak a vérükre. Szükség lesz rá. Hm. Végül csak hasznára voltak a Birodalomnak… csak nem a sajátjuknak.

Frederick és Ulrich még látják pár pillanatig a mosolygó Kleisert, majd lecsukódik a szemük… és másik helyszínen nyílik ki újra.

Németország 00115

by **Thorhalla** Csüt. 15 Szept. 2011, 22:24

Von Hessen még mindig próbálta összeszedni magát, kissé gyanakodva figyelt a szerkezetre, ami pityegni kezdett mellettük. Még soha sem látott ilyesmit, pedig a technológiát is mindig figyelemmel szokta kísérni és nem is olvasott hasonlóról. Összeráncolt homlokkal figyelte a beszédet, amit nem értett meg, úgy tűnt, hogy Asgard pusztulásával Loki bűbája is véget ért volna? Bár ez nem hasonlított a korábban hallott nyelvekre, sem amit az Asgardiak, sem amit a jégóriások beszéltek. Végül, ahogyan az Obersturmbannführer kimondta, hogy bennük van, amit keresnek von Hessen-nek leesett, hogy mire is céloztak. A vér, az asgardi, az isteni vér, amit ittak, amiből rengeteg volt bennük hála Amora-nak. Ekkor már tudta, hogy innen nem fognak élve távozni, mert nem tudnak annyi vért lecsapolni belőlük, hogy… és amúgy sem engednék el őket, azok után, amit láttak. Azonban a gróf nem akarta harc nélkül feladni, gyáván, ahogyan az őrök a fegyverüket emelték feléjük mozdult, hogy próbálja kicsavarni a hozzá közelebb levőnek a kezéből a gépfegyverét, de elkésett. A golyókat érezte a testében, majd hanyatt vágódott a hóban. Még élt, de tudta, hogy nem így kéne lennie, felköhögött a saját vérétől és a szája szélén a meleg lé folyt végig. Csak a gyermekeit akarta még egyszer látni és a feleségét, ehelyett úgy hal meg, hogy soha sem tudja meg senki, hogy mit vittek véghez.
Még látta a mosolygó Obersturmbannführer-t, majd lassan mindent átvett a teljes sötétség, ahol már fájdalom sem volt.

//Folytatás: Valhalla//

by **Ultimate Guru** Kedd 20 Szept. 2011, 21:34

Újvilág – II. korszak

4. fejezet: A második csapás – II. világháború / Epilógus II.

1987. szeptember 21., 20:00.

Hűvös, kora őszi szél járja be a tájat. A tájat, ahol oly sok évvel ezelőtt egy teljes náci hadsereg vonult át egy rejtélyes kapun egy másik, istenek lakta világba. A vezetőjük maga is egy isten volt, aki magát embernek álcázta, a társaik pedig idegen világból érkezett jégóriások. Emberek és szörnyek együtt… Asgard istenei ellen.

Ez az ostrom hozta el Asgard végét, a Ragnarököt.

Azóta szinte jelentéktelen határvidék ez Németország és Dánia között. A jókora fenyőerdőben már senki sem keresi a kéznyommal borított követ, amely egy érintésre hatalmas sziklákat idézett a föld mélyéről, hogy azok utat nyissanak a Szivárványhídra.

Mindenki elfelejtette már a mágikus köveket is, amelyek a kapu utolsó megnyílásakor elvesztették erejüket, és átlagos kavicsokként hullottak a földre, amelyet pár perccel később három náci katona vére borított be.

Mindenki… csak ő nem.

Hosszú évtizedek óta raboskodik már az Ajtók Nélküli Szobában, ahová apja száműzte a Ragnarök idején. Az évtizedek évezredeknek tűntek neki, miközben a mágiáját fejlesztette tökélyre – de mindhiába. A kövek ereje nélkül sosem nyithat kaput egy másik világba.

A kövek viszont Asgardból nyerik a varázserejüket… Asgard pedig a halhatatlan asgardiakból.

Halhatatlanok, hiszen sosem halnak meg igazán. Még ha a Valhallába is kerülnek, akinek a szíve elég bátor és lelke elég nemes, újjászülethet. Halandó emberként, de újjászülethet, és idővel feléledhet benne az asgardi vér.

Talán így, talán más módon, de ma már elég asgardi erő járja át ismét Midgard világát, hogy a kövek ereje is visszatérjen… legalábbis ezé a kettőé. Hirtelen vakító fénnyel világítanak fel az eddig szürke kis kavicsoknak tűnő mágikus eszközök… és Loki azonnal megérzi az erejüket még egy másik világból is.

Csak ennyi kellett neki. Elég varázserőre tett már szert, hogy két, gyengébb kővel is megnyissa a kaput egy rövid időre Midgard világára. Jól tudja, hogy ezzel a varázskövek ereje végképp kimerül, hiába az asgardi erő, de nem érdekli: ki kell jutnia az Ajtók Nélküli Szobából.

Fehér fény borítja be a tájat pár pillanatra… és egy magas, vékony árnyalak lép át a kapun.

Németország 0271

Csak néhány szívdobbanásnyi idő telik el, és az átjáró be is záródik, a kövek pedig végképp megszűnnek létezni – csupán hamu marad belőlük.

Mindez persze Lokit már nem érdekli. Végre, annyi idő után szabad… Asgardnak vége, Odinnak és Thornak vége…

Győzött.

Nincs más dolga, mint megtalálni az újjászületett asgardiakat, akikből a kövek az erejüket merítették, és befejezni, amit elkezdett. Persze előbb meg kell ismernie ezt az új Midgardot… Bizonyára sokat változott a II. világháború óta.

És persze szórakozhatna is egy kicsit. Miért is ne? Megérdemli ennyi szenvedés után.

A Cselszövés Istene hamiskás mosolyra húzza a száját… majd elindul káoszt szítani.

Németország 01163

Újvilág – II. korszak

4. fejezet: A második csapás – II. világháború / VÉGE

Németország 01164

Folytatása következik: A múlt árnyai!

by **Ultimate Guru** Csüt. 05 Május 2016, 20:30

Újvilág – II. korszak

7. fejezet: Új mutánsok – Közjáték II.

2010. június 17., csütörtök, 23:00.

Wundagore örökké havas hegyei a Bajor-Alpokban, Németországban. A Keleti-Alpok részét képezik a Lech és Inn között, Bajorország és Salzburg határán. Ez az európai kontinens legnagyobb hegysége, és Európa legmagasabb pontja, a Mont Blanc is itt található.

A sötét, fagyos hegyvonulatok egyikén egy apró, jelentéktelennek tűnő kunyhó áll… melyből fény szűrődik ki a ropogós hóra.

Németország Hut10

Odabent négy baljós alak tanácskozik…

Ketten közülük a Mutáns Testvériség egykori tagjai, Magneto mutánsai közül a két túlélő a fél évvel ezelőtt történtek után: Kardfogú és Rejtély.

Németország Myssav10

A harmadik alakot árnyék borítja, kiléte ismeretlen, de a negyedik… szintén mutáns, akinek halottnak kéne lennie. A mára elpusztult Vadföldön, az ott egykor virágzó Mutáns Testvériség városában lelte halálát egy csatában, melyben apját, Magnetót próbálta védeni. Ő Pietro Maximoff, más néven Higanyszál… és életben van.

Kezében apja, Magneto sisakját tartja, miközben az árnyba burkolózó alakkal beszélget.

Németország Piet10

– Híreket hoztam. A S.H.I.E.L.D. továbbra is tanácstalan Kovacs halálát illetően. A mozgásom túl gyors volt, a kameráikat pedig elkerültem. Most épp valami szánalmas bűnöző foglalja le őket – de Xavier legtöbb kiskedvence egy helyen van, legalábbis a fontosabbak. A többiek szétszéledtek, de ők nem is számítanak. Mind S.H.I.E.L.D.-kutyák lettek. Ahogy azt vártuk. Heh… El sem tudom mondani, milyen felemelő érzés volt szétloccsantani Kovacs agyát…

– Értem. Észrevett bárki?

Németország Piet10

– Nem. Egyszer sem. Tudod jól… gyors vagyok.

– Helyes. Pietro. Hamarosan eljön a mi időnk, és akkor már senki sem fog tudni az utunkba állni.

Németország Piet10

– Nyilván nem. Pont, ahogy tervezted. Az apám a végén… elvesztette a józan ítélőképességét. A bosszú elborította az agyát. Bármennyire is fáj elismerni… már nem volt méltó vezető. De az tény, hogy a végső tetteivel legalább megmutatta, mire képes, ha igazán akar. A katasztrófák, melyeket előidézett, utat nyitottak nekünk, hogy új világot építsünk fel. És az apám már halott… de az álma tovább él bennünk.

Németország Piet10

Majd az árnyakból előlép végre a rejtélyes negyedik alak: Wanda Maximoff, a Skarlát Boszorkány, Pietro testvére, akinek szintén halottnak kéne lennie.

Németország Sw10

– Nem igaz, kedves Wandám? Igen… Igen, minden úgy lesz, ahogy szeretnéd… Essex, igen, hallgatok rá, akármit kér, de… Nem tudom, bízhatunk benne…? Jó… Ha te mondod…

Pietrót láthatóan teljesen megbabonázza Wanda, akivel mindig is beteges kapcsolatban voltak… ám Rejtély és Kardfogú csak a fejüket rázzák a jelenet láttán, ők ugyanis annak látják a negyedik alakot, aki valójában: Nathaniel Essexnek.

Németország Navtel27

– Durva. Frankón azt hiszi, hogy a halott tesójával cseveg, miközben az agyában turkászol azzal az izével?

Ezzel Kardfogú az Essex fején világító vörös kristályra mutat, mire Essex bólint.

Németország Essex10

– Tán zavar, Victor? Hirtelen felébredt a nem létező lelkiismereted?

Kardfogú csak morog egyet, legyint, majd kiviharzik a kunyhó ajtaján. Nem kívánja tovább nézni az agymosott Higanyszálat. Essex szigorú tekintettel néz utána, majd odalép Rejtélyhez.

Németország Essex10

– Na és te? Te sem nézed jó szemmel, amit Pietróval csinálok?

Rejtély csak elmosolyodik, majd magához húzza Essexet és hosszan, szenvedélyesen megcsókolja.

Németország Raven10

– Kérlek, kedvesem, ne hasonlíts ahhoz az agyatlan mamlaszhoz, aki nem lát tovább az orránál. A lehető legjobb, ami történhetett velünk, hogy eljöttél hozzánk, amikor tanácstalanok voltunk Magneto halála után. Utat mutattál nekünk… még ha Pietro nem is volt hajlandó követni eleinte. De ezzel a kis „trükkel” őt is átállítottad mellénk. Mesteri. Megjegyzem, én is el tudnám játszani a nővérét.

Németország Essex10

– Annyira még ő sem ostoba, hamar átlátna a színjátékodon. Nem, egyenesen az elméjébe kellett férkőznöm, hogy minden idegszálával úgy higgye, valóban Wandával beszél. Rajta keresztül bárhogyan tudom őt irányítani. Az eredeti Skarlát Boszorkány pedig jobb, ha halott marad. Túl kiszámíthatatlan volt az ereje, a tervünk megvalósításához márpedig ki kell zárnunk minden kiszámíthatatlan elemet.

Németország Raven10

– Mint Kovacs? Ezért öletted meg?

Németország Essex10

– Kovacs vissza fog térni, és vannak események, amelyeknek mindenképp meg kell történniük, hogy az általam ismert és irányítható idővonalon maradjunk. De így legalább biztosan nem kezdi meg a maga kis hadjáratát idő előtt, ez jó, ez jó… Addig a napig, amikor az ügynökök szétszéledtek az időben, mindennek pontosan ugyanúgy kell lezajlania…

Németország Raven10

– Nem állítanám, hogy mindig értek mindent, amiről beszélsz…

Németország Essex10

– Nem is várom el. Lássuk csak… Kovacs most egy ideig halott, de a Főnix már úgysem benne, hanem Greyben van… Ő viszont rejtőzködik, ami rendben is van. Ha idő előtt történne vele valami, előtörne belőle a Főnix, vagy esetleg másba költözne, nem, jobb, ha tudom, hol van, amíg felkészülünk… A S.H.I.E.L.D.-et most Ghost és a Vörös Koponya fogják lefoglalni… Jól van. Több emberre lesz szükségünk. A legjobb az lenne, ha a fiatal S.H.I.E.L.D.-esek is csatlakoznának, hiszen ők már szembenéztek egyszer a Főnixszel. Rá fogjuk venni őket, hogy segítsenek, ha látják, milyen veszély fenyegeti a világukat… Raven, fel kell kutatnunk Jean Greyt. Pietro addig is hadd tegye, amit akar, Victor pedig… Nos, azt hiszem, neki is bele kell másznom a fejébe, hogy engedelmes katonánk legyen.

Németország Raven10

– Legyen, ahogy kívánod, kedvesem… Legyen minden úgy.

… most pedig vissza a kalandhoz Illinois államban!

by Ajánlott tartalom

Németország

Németország

Re: Németország

Re: Németország

Re: Németország

Re: Németország

Re: Németország

Re: Németország

Re: Németország

Re: Németország

Re: Németország

Re: Németország

Re: Németország