Németország (EU)

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 30 Jún. 2014, 00:04

Németország területe az Európai Unióban.

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 30 Jún. 2014, 00:06

A Hydra felemelkedése 5: A.I.M. Birodalom
Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), George Ethan / Mr. Smiley, Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. július 5. (szombat) (5 naponta)

A csapat újra összeállt, ezen idő alatt, az elmúl úgy két hónapban a társaság betudott rendezkedni az elfoglalt bázison és az Árnyak tanácsa sem jelentkezett újra, hogy revánsot venne a korábbi tettért. A csapatot ismét Goblin vezette, amikor kiküldték őket Németországba. Ott egy ifjú nagy jövő előtt álló Hydra ügynök is csatlakozott hozzájuk. Arnold tudta, hogy a csapat, ahova beosztják Strucker báró – azaz az egyik fej – személyes csapásmérő csapata, azaz az egyik legjobbak és a felsőbb körökből vannak. A csoport Pforzheim városához közeli helyen volt egy Hydra bunkerben, a város mintegy százötven ezer lakosú volt és azért volt érdekes, mert a mostani német kancellárnak volt egy családi birtoka, vadászkúriája a város szélén az erdő határában. A család egykor Hydra tag volt, de még a második világháború végnapjain dezertáltak a Hydra soraiból megannyi okkultista és tudományos iratot loptak el, amik azóta sem kerültek vissza a Hydra-hoz. Ügynököknek sikerült kideríteniük, hogy a vadászkúria alatti bunkerrendszerben vannak ezek az adatok, iratok. Térképet és egyebet sajnos nem sikerült szerezni a helyről, csak annyi volt bizonyos, hogy legalább hatvanfőnyi őrség, elitkatonákból álló védte a birtokot. A Hydra ezúttal nem akart nagy felhajtást, így a csoport nem kap segítséget, annyian mennek, ahányan Goblin csapatában vannak benne, a legütőképesebb csapat van küldve. A feladat bejutni és vagy visszaszerezni az adatokat, vagy pedig a ha túl sok van belőlük, akkor a teljes kastélyt megszállni és megtisztítani, a védelmi rendszert kiiktatni és nem hagyni, hogy a hely megsemmisítse önmagát. A társaság kapott a kastélyról képet és még tudni lehetett, hogy mintegy háromhektárnyi erdő tartozott a birtokhoz.
Németország (EU) 014a17e4ff9d8042f7a575ba9228a823

Németország (EU) 014a17e4ff9d8042f7a575ba9228a823

//Egyelőre a bázison vagytok, még nincs felszerelés sem nálatok, a feladatot csak pont most kaptátok meg és az azt adó tiszt most hagyta el a helységet. Így még fegyverek se semmi nincs nagyon nálatok.//

by **Jack Gammer** Hétf. 30 Jún. 2014, 15:41

HYDRA AKTA #69472 - 1. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös nyári ellenőrzés során hangzottak el.)

„Eljött a nagy napom. Ahogy már említettem, kijelöltek egy feladatra. Egy átlagos napnak indult, az egyik németországi Hydra létesítményben, mikor megkaptam a parancsomat. Azon a ponton csak annyit tudtam, hogy egy csapatot vártak hamarosan gyönyörű hazámba, melyhez engem is hozzárendeltek helyi erősítésként. A feladatról még nem kaptam felvilágosítást, de nívós társaságról volt szó, tehát valami nagy dobás volt készülőben. Az osztag Stucker báró, az egyik fej személyes csapásmérő csapata volt, tehát nem akárkik. Igazi megtiszteltetés volt, hogy a segítésükre engem jelöltek ki. A sok munka és odaadás kifizetődni látszott. Összecsomagoltam kevéske ingóságaimat és a találkozóhely felé irányítottak. Utazásom célja egy Hydra bunker volt Pforzheim közelében. A város maga nem bírt nagy jelentőséggel, alig 150000 lakossal rendelkezett, de volt némi pikantériája. Köztudott volt ugyanis, hogy az aktuális német kancellárnak volt egy családi birtoka, vadászkúriája a város szélén az erdő határában. Tudtam hogy ez nem lehetett véletlen egybeesés és nem is tévedtem.

Ahogy megérkeztem a bunkerbe, rögtön az eligazításra irányítottak. Ott már várt a bizonyára olajozott gépezetként funkcionáló csapat és az eligazító tiszt sem lehetett már nagyon messze.
- 69472, szolgálatukra.
Így ment ez már régóta számomra, mikor bevetésre került a sor, nem voltak nevek, csak számok vagy becenevek. Egyelőre itt nem ismertem senkit, szóval csak a számomat mondtam be, jó Hydra katonához méltóan kihúztam magam és szalutáltam, ha igényelték még „Hail Hydráztam” is, majd elfoglaltam a számomra kijelölt helyet, már ha egyáltalán volt ilyen. Azért bíztam benne, hogy a csapattagok is produkálnak felém valamilyen bemutatkozás félét, de az sem lepett volna meg, ha nem. A szemükben egyelőre én csak egy kiskatona, egy ágyútöltelék, egy feláldozható beugró voltam. Valószínűleg csak a hazai terep ismerete miatt jutottam be erre az eligazításra. Akárhogy is, lehetőséget kaptam hogy változtassak ezen a status quon, és terveztem élni is vele.

Megkezdődött az eligazítás. Jól tippeltem, a kancellárról volt szó. A családja régen a Hydrához tartozott, de sok más gyenge förmedvényhez hasonlóan dezertáltak a szervezetből a második világháború végnapjaiban. Ez még a kisebbik rossz lenne, nincs is szükség ilyen alakokra a sorainkban, de magukkal vittek több fontos okkultista és tudományos iratot. A Hydrától pedig senki sem lophat büntetlenül. Sok évbe is beletelhet, de mindenkit utolér a jogos járandósága. Végre, annyi idő után kiderült, hogy a kancellári kúria alatti bunkerrendszerben nyomára akadhatunk ezeknek a fontos iratoknak. Sajnos egy képen kívül semmiféle információt nem kaptunk a kastélyról. Annyi volt bizonyos még, hogy legalább hatvanfős ellenállásra számíthattunk, köztük elit katonákra és testőrökre. Segítségre nem számíthattunk, nem akartak nagy felhajtást a vezetők, így maradt egy csendes, kis csapat bejuttatása, ezek voltunk mi. A legfontosabb feladat tehát a dokumentumok megszerzése, avagy biztosítása volt, bármi áron. Nem hangzott egy bonyolult feladatnak, annál nehezebbnek tűnt kivitelezni, a körülményeket figyelembe véve.

Az eligazítónk távozott a helyiségből, magunkra hagyva minket, a csapatot. Felszerelésünk még váratott magára, én pedig nem éreztem magam elég fontosnak a teremben, hogy megtörjem a kialakult csendet. Szótlanul az osztag vezetője felé tekintettem és vártam, hogy kiadja az első parancsot. Számítottam rá, hogy hamarosan kikérdezésre kerülök a képességeim, szakértelmeim, eredményeim terén, amikre bármikor hajlandó voltam válaszolni, habozás nélkül. Ezen információk megosztása elengedhetetlennek tűnt ahhoz, hogy megfelelően be tudjak illeszkedni a csapat soraiba. A jó parancsnok pedig mindig tudja, kikkel dolgozik. De a jó beosztottnak sem árt. Bíztam benne, hogy a további eligazítás során valami konkrétabb is kiderül az új osztagomról, az új parancsnokomról, az új csapattársaimról, vagy igazából bármiről. Az bizonyos volt, hogy ez most egyelőre még nem az én időm volt, hogy elkezdjek faggatózni. Ez annak volt az ideje hogy meghúzzam magam, illetve válaszoljak a kérdésekre és teljesítsem a parancsokat a legjobb tudásom szerint, ahogy ez a Hydra hűséges katonájához illik.

by **King Raten Chromixen** Hétf. 30 Jún. 2014, 19:43

Sikeresen elvettük a bázist, amit egész pélóán ki is dekoráltunk magunknak, és be is rendezkedtünk. Kezdtem igazán azt érezni, hogy a csapat tagja vagyok, nem pedig névtelen katona, bár még mindig a többiek alatt éreztem magam a rangsorban, egyikőjükkel se éreztem magam egyenrangúnak. Smiley-t leklónozták, aminek nem tudtam, hogy örüljek, vagy sírjak miatta. Egyrészt golyófogónak elég jól szuperált eddig, másrészt elég visszatartó erőnek is tűnt a küldetéseken. Elméletileg most nincsenek ilyen öngyilkos hajlamai, tehát lehet, hogy én maradtam az egyetlen őrült a csapatban?
Erre a gondolatra felkuncogtam, alig hallhatóan. Mindannyian őrültek voltunk. Apropó golyófogó, most nem kaptunk egyet se, csak egy új tag érkezett, ami viszont kicsit frusztrált. Minél kevesebben vagyunk, annál nagyobb az egy főre jutó halálozási ráta. Persze, Reena láthatatlan tud lenni, meg szupergyors, meg ilyenek. Bérmajom is elég képzett ilyen téren, meg gyors, meg ilyenek. A főnöknek ott a szuperpáncélja... Tehát valószínűleg én, és az újfiú lehettünk a legkönnyebb célpontok. Kivéve, ha az új fiú is szupergyors. Akkor tökön lövök valakit, mielőtt meghalok, ezt most megfogadom. A célpontunk egy ex-hydrás idióta volt, aki elég durva cuccokkal lépett le még a második világháború végén, mi pedig most visszavesszük. Vagy belehalunk, de az, hogy kudarccal térünk vissza, nem elfogadható. Akkor már inkább mexikó, vagy valami eldugott európai hely. Kíváncsi vagyok, manapság hogy néz ki Bosznia és Hercegovina területe. Ha még mindig olyan lepukkant, isten háta mögötti kis szarfészek, akkor elég kellemes hely lehet meghúzni ott magam.
Egészen elgondolkodtam, észre se vettem, hogy az új tag bemutatkozott. Vagyis, bemondta a számát. Hagytam, hogy a többiek reagáljanak rá ha akarnak, és amikor már mindenki kibeszélte magát, szólaltam meg.
- Joseph Soltzbauer, cyborg. Az első küldetésen veszítettem el a fél karom, miközben a főnökség egy elcsatangolt kutyá... izé, egy tagot hoztunk haza. - félúton jutott eszembe, hogy Reena volt az. Olyan rég történt, szinte már olyan volt, mintha azon a küldetésen is velünk lett volna. Mindegy, már kimondtam, de azért bocsánatkérően néztem a nőre, próbálva nem túldramatizálni, vagy túl színpadias nézést produkálni.

by **Sarah** Kedd 01 Júl. 2014, 02:32

Az első találkozás a csapattal, vagy éppen a sokadik, nem vagyok benne biztos, hogy milyenek tudjam be é hogy mire számítsak viselkedés terén, úgy fognak-e kezelni mint valakit aki a csapat megbízható része, vag úgy mint egy idegent. Mint ambiciózus katona az elsőben bízom jobban, de a második is benne lehet a pakliban. Az eligazítást nyugodtan ülöm végig és figyelek, bár közben néha kisebb pillantást vetek a többiek irányába, csupán hogy élőben is felmérhessem őket külsőleg kíváncsian, láttam már képeket, de élőben egy egészen más... Élmény, ha mondhatom úgy. Mindenesetre is a feladat egyszerűen hangzik, hangzik, biztosra merem venni, hogy nem lesz annyira könnyű a kivitelezése mint ahogyan elsőként látszik, az a hatvan speciálisan képzett őr nem lesz egyszerű feladat, ráadásul van mágia is keverve, amivel kapcsolatban csak rosszabb előérzeteim vannak, nem tudom miért, egyszerűen érzem a zsigereimben. Mindenesetre is a végén csendben ülök és figyelek, kissé talán kíváncsian, egy pillanatra a korábban számazonosítóval bemutatkozott alakra is rátekintek, róla fogalmam sincs, hogy ki lehet, ezért nem is sokat van rajta a tekintetem, inkább siklik Goblin felé akire kissé kérdőn tekintek. Kíváncsian és minimálisan feszülten figyelem, érdekel, hogy milyen vezető lehet, az első szavak pedig rengeteget el fognak árulni róla, ahogyan Soltzbauerről is sokat mondanak az övéi, és feltételezem, hogy Bérmajomról is sokat fognak árulkodni. Éppen ezért, ha úgy alakul, hogy meg kell szólalnom bármilyen okból kifolyólag, meg kell válogatnom, hogy mit is akarok sokadjára, de mégis először kiengedni a fémes fogaim között az irányukba.

by **Bishop** Kedd 01 Júl. 2014, 04:10

Az ostrom sikerrel zárult, sikerült elfoglalni az új bázist minimális veszteségek árán és az eltelt időben minden téren átalakításokon esett át a csapat igényeinek megfelelően. A küldetésekért kapott pénzen a saját felszerelésem tartottam szinten és fejlesztettem, valamint vettem egy eredeti műtárgyat, csak dekoratív, szintén a bázisba. A saját magam részéről az új bázis sokkal biztonságosabb pontot jelent a realitásban, mint a New York külvárosában lévő rejtekhelyem, ami viszont ezentúl remek elterelés lehet a SHIELD erőivel szemben. Az Árnyak Tanácsa eddig nem tért vissza, logikus módon összegyűjtik a saját erőiket és felmérik a csapatét, egyelőre biztonságban vagyunk, mégis készen kell állni egy lehetséges támadásra. Az új küldetés mint máskor is rendkívül homályos, a Hydra csak személyes találkozás után közli a részleteket és a konkrét feladatot, ezzel megelőzve az információ szivárgást, ügyes de nem új technika. Csak a hozzánk csatlakozó német ügynök aktáját kaptam meg előre, időben végigolvastam és elemeztem a látottakat. Braun tipikus Hydra katonának tűnik eddig, lojális, szélsőséges és némileg elvakult, képzett de nem tűnik ki sokban a többi ügynök közül, akikkel eddig dolgoztam. Elsősorban a helyi ismereteire, információira és az anyanyelvi tudására építhetek. Pontosan érkezek meg a kijelölt teremben a bunkerben, végighallgatom a küldetés részletet és elveszem a képet az aktával együtt.
~ A német kancellár családi birtoka. Sok lehetséges probléma kevés idő és információ. Ez már okozott korábban problémát, most ezt el kell kerülni. A kancellár megfelelő tőkével és hatalommal kellő biztonsági erőket mozgósíthatott a kastély védelmére. Riasztók, belső biztonsági rendszerek, hatvan elit katona és még az ismeretlen elemek a rendszerben. A feladat nem felkutatás és megsemmisítés, hanem ennél összetettebb és precízebb, információk megszerzése és biztonságba helyezése. Erre egy különleges osztag kellene, megfelelő kiképzéssel, de jelenleg mi vagyunk a Hydra különleges ereje. Reynoldsnak a feladatra tökéletes adottságai vannak, ahogy Bérmajom is a lehető legjobb választás, az új Smiley eddig megfelelőnek tűnik, azonban Soltzbauer az ingatag viselkedésformáival veszélyt jelenthet, Braun egyelőre nem tűnik ilyen téren túlképzettnek, én a páncél miatt kerülhetek hátrányba. Ezzel mind számolnunk kell.
Lassan visszateszem az asztalra a képet és ha van akkor az ahhoz tartozó nyomtatott anyagot is, lehetővé téve bárki másnak, hogy elemezze azt. Végignézek mindenkin, majd biccentek.
- Üdvözlöm önöket. A jelenlegi küldetésünk részletei eddig titkosak voltak előttünk is, ezért nem tudtunk előre felkészülni a feladatra. Mindenkinek saját magának kell összeállítania a felszerelését, igazodva a küldetés várható és biztos körülményeihez. Ha valaki igényli, én magam is összeállíthatok felszerelést a számára. Maga az akció célja eltér az eddigiektől, precízebb megoldást kíván. A feladatra egy különleges egység lenne a legalkalmasabb, de mi vagyunk a Hydra különleges egysége. A konkrét adatok és térképek hiányát ezúttal is megfelelően át kell hidalnunk és több tervet kell kidolgozni. Ez elsősorban az én feladatom és felelősségem, mint máskor is, a dinamikus együttműködés híve vagyok.
Az alapvető tényeket tisztázom, közlöm az álláspontom. Úgy fogjuk csinálni mint máskor is sokkal nagyobb figyelemmel, fegyelemmel és megtervezettséggel, nehéz de nem teljesíthetetlen a feladat. Az újonc megnyilvánulására nem reagálok azonnal, egyelőre a többieknek adok teret, ha reagálni akarnak az elmondottakra. Az összeszokottság rendkívül fontos és ezt egy új elem könnyen megbonthatja, ezzel is foglalkoznom kell.
- Neveket használunk a könnyebb kommunikáció érdekében. Arnold Braun, német Hydra ügynök, a helyi emberünk a csapatban. Számítok rá, hogy a legjobbat nyújtja katona. Szükséges lesz ismertetnie a főbb képzettségeit. A csapat tagjai: Reynolds ügynöknő, Bérmajom, Smiley és Soltzbauer. Én Hershel Shepherd vagyok, mint gondolom azt már tudja, terepen a Goblin a kódnevem.
Bemutatom a csapatot és az új tagot egymásnak, lehetőséget hagyva mindenkinek, hogy röviden bemutatkozzon, pár szóban és a legfontosabb tényeket közölje. A részletesebb információváltás ráér a felszerelkezés után. Figyelem a reakciókat, a működő mechanikát és kommunikációt. Később ehhez kell igazodnom. Mikor minden lezajlott, ismét magamhoz veszem a szót.
- Az első lépés unorthodox módon a felszerelkezés, láthatóan összesített erőkkel könnyebb bármit is kidolgozni.
Egyelőre rövidre fogom, a saját világomban őrültnek tartanának, hogy felfegyverkezve akarok bármit is tervezni, azonban ez legutóbb is nagyban hozzájárult az ostrom sikeréhez. Tudni akarom mink van, a saját erő ismerete elsőként fontosabb mint az ellenségé.

by **Lady Gaia-Vell** Kedd 01 Júl. 2014, 09:53

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), George Ethan / Mr. Smiley, Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. július 6. (vasárnap)

Reena már most is a fekete páncéljában jött el ide (képet lásd előtörinél) és úgy csatlakozott a megbeszéléshez. Amikor Hershel bemutatta egymásnak a csapatot a nő kezet nyújtott Arnold irányába az etikett szerint, hogy a nő teszi meg először. Annak pedig nem mutatta jelét, hogy Joseph szavait meghallotta volna-e, nem nézett a férfira ezúttal sehogyan sem.
- Üdvözlöm – köszönt.
A helyről volt egyébként még egy műholdfelvétel, amin igencsak jól kivehetőek voltak, egy erdei út elhúzódott a terület mellett, ami végig kerítésezve volt minden irányból, a birtokon volt egy patak, két kisebb épület is, illetve egy tó, néhány ösvény, de mindenhol máshol sűrű erdő. A 60 őr az égész területen volt szétszórva és nem pedig a házban csak. 2,25 km hosszú és 1,3 km széles volt az egész terület, ez tette ki a háromhektárnyi területet. A patakon átívelő alsó úton egy kisebb híd is látható volt. A területen sok volt a vad, egy részét betelepítették szándékosan, egy része alapból is ott volt. A kerítés dupla acélkerítés három méter magas, köztük négy méter közzel, az elsőn szögesdrót is volt, noha ez nem volt túl legális az EU-ban. Mindkettőben elektromosság is ment és végig volt kamerázva az egész. Egyébként 180 katona dolgozott a kancellárnak, de egyszerre csak 60 volt a birtokon, nyolc órás váltásokban. A kúriában tizenöt fős személyzet lakott, mind civilek, állat- és erdőgondozók, komornyik, illetve cselédek. A kancellár és a családja nem lakott itt, csak a hétvégéket töltötte el itt, most éppen szerda volt, így a jelenlétükre sem kellett számítani.
Reena csak megrázta a fejét arra, hogy nem kell neki külön felszerelés összeállítás, valószínűleg most sem hoz sok mindent, mint legutóbb. Azonban, amikor Goblin elhallgat a nő kihasználja azt, hogy bemutatkozzon és elmondja, hogy mire is képes.
- Reynolds vagyok – snikt hang volt hallható mire a körmei megnyúltak fémes anyagból. – A Kéznek „hála” kaptam egy vibránium csontvázat és karmokat, illetve Rozsomák DNS-éből készült génkezelést és így regenerációs erőm van. ezeken felül Kéz és katonai képzés, USA tengerészgyalogság.
Hershel már tudhatja, mivel elég ideje van itt, hogy a vibránium képes arra, hogy elektromosságot zárjon rövidre az anyag adottságai miatt.
Németország (EU) Mcw8k7

//Jó gyorsak voltatok ^^ Danny-re nem várok, révén csak hétfőn jön haza.//

by **Sarah** Szer. 02 Júl. 2014, 01:55

Némán hallgatom Goblint a felénk intézett beszéde közben és figyelem a minimális mozgást és az arcvonásait közben, a tekintetét, hogy éppen hol jár beszéd közben, az összképpel pedig, lehet hogy ez a pozíciómból kiindulva furcsán hangzik, de elégedett vagyok, egy pillanatig sem kérdőjeleztem meg a Hydra választási érzékét, nem erre voltam kíváncsi, az érdekelt, hogy mennyire érdekelheti mint vezetőt a csapatot alkotó nyersanyag és a helyzetkezelése. Bár pár mondat volt, de ezzel személyesen is megvan az első belátásom a csapat működésébe és nem kell zseniális elmének lenni ahhoz, hogy ki tudjam következtetni ebből a többit, amíg tiszteletben van tartva, hogy ki a vezető úgy veszem, hogy viszonylag egyenrangú a rendszer. Egy dolog van amire egyből nem derül ki a válasz, de arra sem kell jelentősebben várni, hiszen a csapat bemutatásánál eleve a tagok közé vagyok sorolva, mintha mindig is itt lettem volna, ezt pedig reményeim szerint vehetem úgy, hogy eleve van az irányomba egy alapszintű bizalom, vagy talán egy kicsit több is, mintha valóban itt lennék egy ideje. Erre építve megfelelően kell teljesítenem, nem mintha egy percig is megfordulna a fejemben, hogy bármilyen okból kifolyólag ne tegyek a feladatnak megfelelően, ez csupán még egy indok, hogy teljesen odategyem magam amikor szükséges. A bemutatásomra csak biccentek, nem akarok kéznyújtással rohangálni.
- Smiley. Fém csontvázzal és katonai képzéssel rendelkezem, valamint... - Kicsit el kell gondolkodnom, hogy miként fogalmazzam ezt meg, mert szavakba önteni még csak gondolatokban sem próbáltam korábban.
- Képes vagyok a saját testem manipulálni, gépekre csatlakozni és minimálisan irányítani azokat, illetve egyszerűbb rendszereket fel tudok törni. - Azt hiszem ez így megfelelően részletes de egyben rövid leírás. A többieket érdeklődve hallgatom, bár viszonylag tisztában vagyok azzal, hogy kinél mire számíthatok, így idővel az asztalon lévő papírokat húzom közelebb ha már Goblin után senki sem ragadta meg az alkalmat, hogy hozzájuk nyúljon és kezdem azokat átnézni alaposabban. Elektromos kerítés, több is, szögesdrót, szétszórt őrség amik valószínűleg rendszer szerint őrjáratoznak vagy egy pontot őriznek, 8 órás váltások, az alatt az idő alatt valószínűleg csak akkor kell jelenteniük ha valamit észlelnek, avagy amíg rejtve maradunk az őrség kiiktatható és bizonyos időn belül ez nem jelent problémát. Átnézem, hátha fel van tüntetve az őrség útvonala és a katonák megszokott elhelyezkedési pontja is, valamint bejutni a legegyszerűbb talán a pataknál lehet, mivel ott meg kellett valahogy úgy oldaniuk az elektromos kerítést, hogy maga a patak ne legyen vezető. Ha csak nem tudjuk kívülről teljesen lezárni ideiglenesen a rendszert és átjutni a szögesdróton, ami akár az én részemről is megoldható lenne, akkor ez lehet a legjobb megoldás, de ez csak az én nyers feltételezésem adatok alapján, sajnos ez nem elég ahhoz, hogy biztos lehessek, így egyenlőre nem vetek fel semmit, csupán megállapítások.

by **Jack Gammer** Szer. 02 Júl. 2014, 21:12

HYDRA AKTA #69472 - 2. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös nyári ellenőrzés során hangzottak el.)

„Hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem siettünk sehova. Senki sem ideg bajoskodott, mindenki nyugodtan ült a helyén és várt. Egyelőre úgy tűnt a küldetés, a felszerelés összeszedése, a haditerv kidolgozása várhat, jelenleg a legfontosabb feladat az ismerkedés volt. Nem is volt ellene semmi kifogásom, végül is pontosan erre számítottam, ezért vártam szótlanul a többiekre, miután az eligazítás véget ért. A megismerkedés elengedhetetlen momentuma volt a hatásos terv kidolgozásának. A parancsnok csak úgy hozhatott jó döntéseket a beosztottjaival kapcsolatban, ha tisztában volt azok képességeikkel, képzettségeikkel, tapasztalataikkal. A többiekről bizonyára sokat tudott már, rólam talán kevesebbet. Így mint új fiú, a bemutatkozás nagy része nekem maradt, de kellemes meglepetésként ért, hogy új csapattársaim is mondtak magukról néhány szót, hogy legalábbis el tudjam őket helyezni a szobán, csapaton és küldetésen belüli hierarchián.

Hamar megvolt a kicsit őszülő osztagparancsnok, Hershel Shepherd, kódneve Goblin. A feladattal kapcsolatban nem mondott el semmi olyat, amit az eligazító tiszttől ne hallottunk volna már. Kell felszerelés és terv, akár több is az utóbbiból, világos. Hiányos információk, enyhe megfogalmazás. Dinamikus együttműködés, ez bizony jól hangzott. Máris kezdett valamiféle csapat szag terjengeni a levegőben. És ha már csapatnál tartottunk, engem is gyorsan beiktatott. A többieket is bemutatta, de nekik pár pillanatot még várniuk kellett, nekem is először a parancsnokkal kellett foglalkoznom. Hamar világossá tette az álláspontját. Ő a főnök, én az új fiú, és nagyon nem lett volna ínyére, ha bármi olyasmit csinálok, ami csak egy kicsit is megbontja az ő felépített rendszerét. Alkalmazkodó típus vagyok és meg is értettem a felfogását, hasonló helyzetben én se akartam volna mást. Javítottam is kicsit az előző bemutatkozásomon.
- Értem Uram. Ebben az esetben akció közben szólítsanak nyugodtan „Botfülűnek”.
Ez volt a becenevem azóta a bizonyos első küldetésem óta a Hydra szolgálatában, mikor egy fejem mellett elsüvítő golyó kicsit megnyirbálta a bal fülemet. Máris kényelmesebben éreztem magam a csapaton belül. Most viszont, hogy nem csak számokat és rövid szavakat mondtam, szinte már az én fülemet is birizgálta a borzasztó német akcentusom. Az anyanyelvem olyan bársonyos, fülnek kellemes volt, egyszerűen tökéletes, de ez a borzalmas angol teletördelte minden szavamat. A megértésben senkit sem akadályozott, de nem kellett hozzá nyelvtudósnak lenni hogy megállapítsák, tényleg helyi katona voltam.
- Anyanyelvem a német, de mint hallhatja angolul is megtanultam. Katonai és Hydra kiképzést is kaptam. Lőfegyverek, szúrófegyverek, vágófegyverek, bármit ad a kezembe, jól boldogulok vele. De ha nem ad, közelharci és harcművészeti ismeretekkel is rendelkezem, bár bevallom a fegyverek terén otthonosabban mozgok. Technikai ismeretekkel is rendelkezem. Megfigyelés, behatolás, kiiktatás, közelharc, tűzharc, egyszerűbb rendszerek feltörése, bármiben hasznomat veszi. A legjobb tudásom szerint segítem majd az osztagot, rendelkezzen velem belátása szerint, Uram.
Igyekeztem nagyjából összefoglalni azokat az ismereteket, amik ebben az akcióban hasznosak lehetnek és amik nagyjából adnak egy képet a parancsnok számára arról, mire is vagyok képes és miben veheti hasznomat. Persze ezek nagy részét az aktámban is olvashatta már, ha a nevemmel tisztában volt akkor valószínűleg minden mással is, amit elmondtam. Bizonyára az én számból akarta hallani, hogy tudom eladni magam. Mivel a parancsnoknak egyelőre nem volt több kérdése, figyelmemet a többi csapattag felé irányíthattam.

Rögtön volt itt egy cyborg, Joseph Soltzbauer. És miközben az elveszett végtagjáról mesélt, máris szemet szúrt egy csapaton belüli konfliktus. Valamiféle elcsatangolt kutyáról, azaz tagról lehetett szó, aki a beszélő pillantásai szerint az egyik jelenlévő hölgy volt. Bár a nő nem reagált semmit erre, de ezt az információt nem ártott megjegyeznem, hátha később hasznos lehet. És ezzel elérkeztünk Reynolds ügynöknőhöz. Az említett igen barátságosnak tűnt, egyből kezet is nyújtott bemutatkozáshoz, amit habozás nélkül el is fogadtam, és ha nem volt ellenére, kézcsókkal honoráltam. Ha inkább meg akart maradni a kézfogásnál, azzal se vitatkoztam, elég veszélyes nőszemélynek tűnt. Valamiféle szuper páncélt viselt, plusz vibránium csontváza és karmai voltak. Ezen kívül Kéz és katonai kiképzést is kapott. A génkezelést és a regenerációt először nem értettem, miért kellett ehhez valami menyétféle ragadozó DNS-ben turkálni, de utána hamar leesett, hogy valószínűleg a mutáns Rozsomákról volt szó. Ezzel a nővel nem volt érdemes packázni, ha csak nem akartam én is hamar elveszteni valamelyik testrészemet. A Bérmajom névre hallgató...nos...majomszerű lény nem szólt semmit, így már csak egy csapattag maradt hátra, Smiley. Igazán találó elnevezés volt, pont egy smileyra emlékeztetett a feje. Egy darabig csöndben ült, de utána ő is elkezdte sorolni a képesítéseit. Fém csontváz. Katonai kiképzés. Gépek manipulálása. Utóbbi igen hasznos lehet, ha valami olyan rendszerrel találjuk szembe magunkat, aminek sima feltörése lehetetlen lenne, vagy csak túl sok időt venne igénybe. Jó kis csapat volt ez. Úgy tűnt tényleg mindenkinél van valamiféle plusz, csak nálam nincs. Én csak egy egyszerű, helyi kiskatona voltam, akinek se karmai, se fémes csontozata, se bundája nem volt. Hely- és nyelvismeret, talán ennyi szólt mellettem. Plusz a magam dolgaiban kiváló voltam és ez is valami. Legalább elmondhattam magamról, hogy ebben az akcióban én indulok a legkevesebb hókuszpókusszal. Innen szép nyerni. Csak nem egyszerű.

Miután a többiek megszemlélték a kastélyról az adatokat, mint új fiú, utolsóként én is hozzásegítettem magam az információkhoz. A műholdfelvétel alapján egyáltalán nem tűnt könnyűnek a terep. Valószínűleg csak a kúriából tudtunk behatolni a bunkerrendszerbe, így az volt a feltételezhető célpontunk. A sűrű erdő jó lehetőséget nyújtott, hogy rejtve maradjunk a közeledés alatt. Patak, híd, tó, két őrház, vadállatok, elektromos és bekamerázott acélkerítés, minden volt, ami egy jó kúriához kellett. A tulajdonos az információk szerint nem volt itthon, de ott volt helyette a 180, három műszakban dolgozó katona. Talán olyan szempontból lazább volt az őrség, hogy a kancellár nem tartózkodott a birtokon, így az ő biztonságáért nem kellett felelniük. Ha ott lenne bizonyára megerősített őrséggel találnánk szembe magunkat, de így is lesz elég gondunk. Az eleve lehetetlennek tűnt, hogy feltűnés nélkül kiiktassuk a birtok összes őrét, szóval maradt a lopakodás, és csak azoknak az eltakarítása, akik az utunkba állnak. A kerítésen való átjutást megfelelő felszereléssel meg lehet oldani, bár láthatóan minden bejutási módszerre igyekezett felkészülni a tulajdonos. A baj az, hogy nehéz volt így megállapítani a kerítés leggyengébb pontját, tekintve, hogy nem tudtuk az őrök eloszlását. A főutak elkerülése egyértelműnek tűnt, bizonyára ott volt a legtöbb őrszem. A patak jó lehetőséget kínált a bejutásra az északnyugati sarokban. Az északkeleti sarok is elfogadható bejutási pontnak tűnt, távol az őrök gócpontjaitól. Bármi jó, ami távol van azoktól az őrházaktól és a kúriától. A vadállatokkal teletűzdelt erdőben kevés esélye volt, hogy pont belefutnánk egy nagyobb őrjáratba, a kisebbeket még talán ki tudjuk iktatni. Ezek is csak katonák voltak, akiknek sokkal kényelmesebb volt az úton masírozni, mint attól félni hogy egy vadkan feltunkolja őket egy óvatlan pillanatban. Persze ez a veszély minket is fenyegetett, de az erdő tűnt a legjobb megközelítésnek, amivel elkerülhetjük a feltűnést.

Egyelőre azonban nem adtam hangot röpke elképzelés kezdeményeimnek, csak ismét a parancsnok felé néztem. Emlegette a tervet és a felszerelést, sőt, mintha utóbbit előbb akarta volna elintézni. Nem akartam okoskodni és egyből bemasírozni a fegyvertárba, már ha egyáltalán volt ilyen. Láthatóan senkinél nem volt még felszerelés, így vártam, hogy megkapjuk, illetve kiválaszthassuk azt, amire szükségünk lehet. Jó lett volna tudni, mivel dolgozhatunk, hogy az alapján készíthessük el a stratégiát. Fölösleges volt olyan terveket kiötleni, amihez nincs meg a megfelelő felszerelésünk. Szóval a felszerelkezés lehetne a következő napirendi pont, ahogy a parancsnok mondta, ha már megvolt az összeismerkedés. Ha még érkezik kérdés, arra készségesen válaszolok, de úgy érzem egyelőre pont eleget tudunk egymásról, hogy hatásosan együtt tudjunk működni ezen a küldetésen. A többi ráér később, már ha egyáltalán lesz még később. Egyelőre részemről jöhetett a felszerelkezés rész. Ha megvan a cucc, elkezdhetünk majd ötletelni, hogyan is kéne bejutni. Persze csak ha a parancsnok egyáltalán igényli az ötletelést. Lehet már meg is van a terve, akkor pedig fölösleges okoskodnia a kiskatonának. A parancsnok a főnök, és az ő szava szent. Legalábbis most ez a status quo. Ő megmondja mi lesz, mi pedig megcsináljuk. Pillanatnyilag remélhetőleg az lesz, hogy lehetőséget kapunk a felszerelkezésre, utána pedig lesz egy pöpec kis tervünk, amivel gond nélkül visszaszerezzük azt, ami alapból a Hydrát illeti meg. Bármi is legyen az pontosan."

by **King Raten Chromixen** Pént. 04 Júl. 2014, 17:53

Reena úgy tesz, mintha nem hallotta volna amit mondtam. Ez jó, legalább kerüljük a konfliktust. Most először hallom Smiley képességeit ilyen részletesen, eddig a legtöbb fel se tűnt, vagyis nem igazán láttam akció közben. Mindegy, úgy tűnik most teljesen más személyiségének hála használhatóbb lesz. Amint sorra kerülök, én is átnézem a papírokat, és közben gondolkodom. Az előző ruházatom tetszett, valószínűleg most is azt fogom kérni. A karomnak nem vettem túl nagy használ a múltkor, de legalább van, és bármikor használhatom ha kellene. Goblin továbbra is Goblin, sokat beszél, de legalább részletesen. Az új srác is bemutatkozik, semmi extra, de legalább van. Egyel több ember, mint már kifejtettem gondolatban, csak csökkenti a halálozási esélyeinket. A papírokon próbálok minnél több infót felfedezni, és megjegyezni, valamelyest a térképet is megpróbálom bevágni, persze csak körvonalakban, hogy ha eltévednék, legyenek támpontjaim - bár ez nem valószínű.
- A múltkori felszerelésem hoznám, esetleg ha Goblinnak van hozzáfűzni valója, bármilyen tanácsot szívesen fogadok. - mondom szűkszavúan, majd ha nincs senki, aki hozná, akkor magam megyek a cuccokért.

//bocs a szar posztért, hajtás van, hétvége és kánikula, alig van időm írni//

by **Lady Gaia-Vell** Vas. 06 Júl. 2014, 00:09

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), George Ethan / Mr. Smiley, Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. július 11. (péntek)

Arnold nyugodtan tudta kézcsókkal honorálni a kézfogást, ami láthatóan meglepte az akcentusa alapján egyértelműen amerikai nőt, arrafelé ez nem igen volt szokás. Jopseh-en most is azaz egyenruha volt, mint legutóbb, így nem kellett külön kérvényeznie ezt, megkapta automatikusan, amikor indultak a bevetésre.
Ahogyan Smiley azon kezdte törni a fejét, hogy a pataknál miként lehetett megoldani az egészet és Joseph is nézelődött a „papírokban” azaz a holografikus kivetítőn, akkor látható volt, hogy azon a részen is volt ugyan kerítés, de azt ott egy külön energiamező védte azon az érintett szakaszon az adatok szerint, leválasztva a többitől. Mindkét oldalon ez volt a dupla kerítésnél. Semmi más nem volt hirtelen feltűnő, hacsak esetleg nem specifikusan keresett valaki valamit. Amint a bemutatkozások is készen voltak már nem volt más hátra, mintsem összeszedni a felszerelést. Amint erre Goblin engedélyt ad (bocsánat, még a kövi körben sem esélyes, hogy ír Bishop, ezért úgy veszem, hogy megadja), hogy mindenki felfegyverkezzen Reena intett a társaságnak.
- Kövessenek uraim!
Ha a társaság megy utána, akkor néhány sarkon és folyosón át vezette a férfiakat egy nagyobb helységig, azt a saját kódjával nyitotta ki, majd az ajtó kinyílása után egy hatalmas fegyver- és felszerelésraktár tárult a férfiak szeme elé.
- Ideje felszerelkezni – mosolyodott el a nő és belépett a helységbe.

//A gondom az, hogy itt Bishop nélkül nagyon nem tudok többet írni, bocsánat. És ezúttal kérem, hogy a reag végén egy felsorolásba írjátok be, hogy mit hoztok és abból mennyit.//

by **King Raten Chromixen** Csüt. 10 Júl. 2014, 10:04

Az adatok között semmi feltűnőt, vagy érdemlegeset nem találtam, a térkép memorizálása pedig nagyjából sikerült, mire Reena szólt, hogy kövessük. Érdekes, hogy Goblin milyen csendben van, nem ezt szokhattuk meg tőle. Kedvem támad ugratni kicsit, de inkább annyiban hagyom, és a nő után indulok. Továbbra is egész jó teste van, meg kell hagyni. Már egy ideje nem próbálkoztam nála, elég egyértelművé vállt, hogy nem vagyok az esete, meg amúgy is, csak konfliktus lenne abból is. Nem profikhoz illő viselkedés lenne. Bár, a profik is követhetnek el hibákat...
Eközben magabiztosan vezet át minket a folyosók labirintusában, majd kinyit egy lezárt ajtót, ami mögött egy teljes játékbolt bontakozik ki a szemünk előtt.
- Baba. - nézek előre csillogó szemekkel, és kisfiús mosollyal az arcomon. Egyből bemegyek, és válogatni kezdek, próbálok gondosan felszerelkezni, de nem túl sok súlyt aggatni magamban, és a mozgásban sem örülnék, ha korlátoznának a fegyverek.

//Hangtompító mindenen amire kell, kis pisztoly az oldaltáskában, egy kés a combon, illetve a cipő szárába rejtve. Vakító, és füstgránátok, emp, 2 darab mindegyikből. Egy smg, egy nagyobb kaliberű Daewoo K11, mindenféle lőszerrel és tartaléktárral. Kis eüs doboz. Egy táska mindennek. Egy ejjel- ho- infralato szemuveg, es egy gazmaszk. Drotvago. Es jo nacihoz merten, egy ciankapszula. Meg egy adovevo.

by **Danny Long** Pént. 11 Júl. 2014, 01:26

Két hónapig nem sok minden történt az új bázison, csak ismerkedtünk a hellyel. Mivel a Tanáccsal nem sikerült leszámolnunk, folyamatosan számítunk a bázis visszafoglalására irányuló kísérletre, de ilyesmi eddig nem történt.
A következő akció Németországba visz minket, a Hydra őshazájába. Őszintén szólva szívesen elkerültem volna, hogy ilyesmivel kelljen foglalkoznom. A munka nagyon jól fizet, ezért igyekszem nem törődni ezzel, de gyakran eszembe jut, hogy (legalábbis egykori) náciknak dolgozom, akik akár a saját fajtám kiirtására is törhettek vagy törhetnek. Eddig működött az, hogy igyekszem nem tudni ilyesmikről, de minél közelebb kerülünk a szervezet gyökereihez, annál kevésbé elhanyagolható. De nem fogom elutasítani a feladatot. Ha a sors úgy hozza, hogy olyasmit találok, amiről nem akartam tudni, ennek megfelelően fogok cselekedni.
Ezúttal a reptéri munkához hasonló, precízebb végrehajtást igénylő feladatot kapunk, így katonákat nem kapunk magunk mellé, mindössze két új tagot. Az ostrom során elvesztett Smiley helyére kaptunk egy újabbat, egy klónt. Ez a példány külsőre nem kevésbé gusztustalan, viszont Goblin kérésére elméletileg sokkal fegyelmezettebb és használhatóbb. Így első ránézésre valóban annak is tűnik. A másik egy újabb egyszerű, de képzett ügynök, Arnold Braun. Soltzbauer is elég jól bevált, szóval talán vele sem lesz gond. Ő is német, ez az akcentusából akkor is egyértelmű lenne, ha nem tudnám a nevét, és gyorsan alkalmazkodva fedőnevet választ magának. Halványan elmosolyodom az önironikus névválasztásán, majd mivel mindenki bemutatkozott neki, én is így teszek.
- Bérmajom. Bérgyilkos vagyok, a legjobb a szakmámban. Gyorsan, csendesen és nagyon pontosan dolgozom.
Nem érdekel, hogy nagyképűen hangzik, hiszen ez az igazság.
A feladathoz igen kevés információ áll rendelkezésünkre, de ez nem ijeszt meg. Abból dolgozom, amim van. A kúriához tartozó birtokról rendelkezésünkre áll egy műholdfelvétel, ami bár nem tartalmaz sok információt, kulcsfontosságú lehet, úgyhogy igyekszem memorizálni. Mivel a német kancellár birtokára készülünk betörni, nem lep meg, hogy igen komoly védelemre kell számítanunk. Még mielőtt azonban elkezdenénk komolyan tervezni, Goblin kiadja az utasítást a felfegyverkezésre, amit hallva Reynolds rögtön el is vezet minket a bunker fegyverraktárába. Elismerően nézek végig a készleten, de ezúttal sem esem abba a hibába, hogy fölösleges dolgokat aggassak magamra, csak a legszükségesebbeket szedem össze bár, azokból a legjobbat.

//Felszerelés: 4 db 9 mm-es pisztoly, mindegyikhez hangtompító és két tartalék tár + a már előzőleg is használt 20 centis kés.//

by **Sarah** Pént. 11 Júl. 2014, 02:42

Érdekesen van megoldva a víznél a kerítés, konkrétan külön energiamezővel védik azt, amit nem lenne lehetetlen pár másodpercig lezárni az egész elektromos rendszer megsütésével, ami pillanatnyilag megoldaná a kamerák kérdését is, ha egy áramkörre vannak kötve legalább is. Magát az áramforrást nem lenne nehéz így sem megsütni, ami azt illeti valószínűleg kívülről szedik, de esélyes, hogy van egy pótgenerátor, amit viszont az áramkor megzavarásával ki lehetne sütni, legalább is az ismereteim szerint lehetséges, viszont nem tudom, a megfelelő eszközök mindennek a végrehajtására elérhető-e jelenleg számunkra. Mindenesetre is úgy tűnik, hogy a jelenlegi momentumban ez nem számít, ugyanis parancsra fegyverkezni kell, ami nem tudom mennyire jó ötlet bármiféle lényegesebb tervezés előtt, de rendben van. Némán tartok a társasággal amíg el nem érjük azt a bizonyos ajtót, melyen belépve igencsak tetemes mennyiségű fegyverrel és egyéb felszereléssel találom magam szemben. Kívülről különösebb reakciót nem vált ki belőlem, csupán érdeklődve nézelődöm, vizsgálom a fegyvereket melyeket elméletben és elvileg gyakorlatban is tudok alkalmazni, de egy részüket még nem volt alkalmam ténylegesen a kezemben fogni. Ahogyan a szemeimet legeltetem, megfordul a fejemben, hogy talán nagyobb kaliberű lövedékekre lesz szükség, de az ötletet végül elvetem két dolgot figyelembe véve, először is bármi van odabent, adat vagy tárgy, sértetlenül van rá szükség, másrészt pedig túlzottan figyelemfelkeltő lenne, így maradok valami kisebb kalibernél és néhány hasznos felszerelésnél.

// Annyit megjegyeznék hogy mint le van írva, a karakter normálisan néz ki, csak a fogai és a körmei vannak fémből ami külsőleg látható. Felszerelés: 1 géppuska hangtompítóval és éjellátásra/hőlátásra alkalmas rövid távú távcsővel. 1 pisztoly hangtompítóval. Hydra páncél - ha már nincs eleve rajtuk - és éjjel/hőlátó szemüveg. 2 Vakító gránát, plusz a fegyverekhez 1-2 tárnyi lőszer. //

by **Jack Gammer** Pént. 11 Júl. 2014, 06:05

HYDRA AKTA #69472 - 3. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös nyári ellenőrzés során hangzottak el.)

„Körülbelül ott tartottam, hogy megvolt a találkozás, az eligazítás, az ismerkedés első lépései és mindenki szemügyre vehette, mivel is volt dolgunk. Lassan mindenki rádöbbenhetett, hogy a feladatunk egyáltalán nem tartozott az egyszerűbb küldetések sorába. Már a kúriába való viszonylag észrevétlen bejutás is kemény diónak tűnt, nem hogy ami utána várt ránk, amíg eljutunk a keresett és visszaszerzendő tárgyakhoz. A parancsnoknak igaza volt abban, hogy ehhez a küldetéshez speciális alakulat szükségeltetett volna, de voltaképpen most mi voltunk ez az emlegetett alakulat. Ha már Hershel Shepherd parancsnoknál, vagyis Goblinnál tartunk, a képzettségeimet illető felsorolásra nem reagált, sőt, egyelőre semmire sem reagált ami körülötte zajlott, láthatóan ő már elmerült a tervezgetés mocsarában. Végül is a kötelező köröket lefutottunk, ideje volt továbblépni. Ez meg is történt, mikor a felszerelkezésre megérkezett az engedély.

Nem is vesztegettük az értékes időnket, Reynolds nyomában elindultunk, feltételezhetően a fegyver- és felszerelésraktár felé. Sejtésem be is igazolódott, mikor néhány folyosó után megérkeztünk egy nagyobb helyiséghez, amely az ügynöknő személyes kódját igényelte a kinyitáshoz és amely már első pillantás után elkápráztatott. Persze mesteri szinten palástoltam hirtelen feltörő, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnő izgatottságomat. Kétséges, hogy valaki törődött volna annyira az új kiskatonával, hogy észrevegye a belépéskor arcán átfutó elégedett mosolyt, de ha mégis, akkor egészségére. De valóban, határozottan lenyűgözött, amit láttam. A Hydra mindig remek felszerelést biztosított az ügynökeinek, de ekkora arzenált még soha, egyik bázison se láttam. Persze azért nem jártam még annyi bázison. Ilyen jelentőségű bázison talán még soha. Sőt, biztos. Mégiscsak Stucker báró, azaz az egyik fej személyes csapásmérő csapata volt ez az osztag, egyértelmű hát, hogy a lehető legjobb cuccokat kapják. Mégis, teljesen más számítani egy ekkora készletre és látni, ahogy a tömött polcok, szekrények, dobozok egymás mellett sorakoznak, bennük az értékes, olykor életmentő felszerelésekkel.

Látva a többieket, feltételeztem, elérkezett a szabad rablás korszaka. Persze ha akadtak tiltott részlegek, azokat nem piszkáltam, de látszólag mindenki szabadon válogatott, így én se fogtam vissza magamat. Először is, kellett valami ruha. Az alapvető felszereléshez tartozó páncélzat megfelelőnek tűnt, természetesen olyan színben, amely nem kelt különösebb feltűnést, se az erdőben, se a folyóban, se sehol, ahonnan közelítenénk. Ez a teljes testes, kevlárréteges, hőkezelt, szilárd külső elemekkel ellátott páncélzat elméletileg védelmet nyújtott a szúrások, vágások és golyók ellen bizonyos mértékig. A kevlár-szénszál kompozit testpáncélt kiegészítette egy többszörösen ellenálló felső bevonat és egy kerámialapos mellény. A ruházat fejre húzható része ott is biztosított némi védelmet. Plusz még a hagyományos védőfelszerelés. Akárki is rakta össze ezt a páncélt, igyekezett a legrosszabbra felkészíteni a viselőjét. Ha észrevétlenül bejutunk, nem lesz gond, de ha elfajul a helyzet, megnyugtató hogy van rajtam valamiféle hathatós védelem. Miután az öltözés megvolt, egy erős, ellenálló, könnyen hordozható zsákba elkezdtem összegyűjtögetni az apróbb játékszereket. Igyekeztem mindenfélét összeharácsolni, ami jól jöhet egy behatoláshoz: kommunikátor, adóvevő, jelzavaró, hőlátókészülék, éjjellátó, gázmaszk, csak hogy párat említsek az legalapvetőbb felszerelések közül. Könnyebben tárolható kábelek, kötelek, ezek kilövői, mászófelszerelések sem ártottak, ha esetleg meg kell másznunk a kerítést, kúriát, vagy egy szimpla fát. Ha akadt valamiféle biztonsági rendszereket feltörő, vagy legalábbis azok feltörését segítő szerkezet, azt is betettem, a kúriában jól jöhet. Egy elsősegélycsomag is elfért a játékszerek között, ami olykor élet és halál között is dönthet. Jöhettek a fegyverek. Egy 9 mm-es pisztoly és egy hosszabb kés került az övemre, egy SMG pedig a vállamra, valamint egy kis kaliberű marokfegyvert és egy rövidebb kést megfelelően rögzítve igyekeztem elrejteni a lábbelimbe, ha esetleg elfognának minket, maradjon valami meglepetés nálam. Megfelelő mennyiségű lőszer az össze fegyverhez, tartaléktárak, hangtompítók, lézeres irányzékok. Azért körbeszimatoltam, hátha találok valami különlegességet a fegyvereket között, esetleg valami energiaalapú játékszert, de ehhez nem fűztem túl sok reményt, inkább a katonai fegyverzet volt ezekre a raktárakra a jellemző, nem a high-tech cuccok. Robbanó, füst, vakító, hang, altatógázos, EMP, sokkoló gránátokat keresett a szemem, amelyikből találtam, azokból legalább kettesével pakoltam is. És persze ha valami különlegességen akadt meg a tekintetem, azt is kész voltam kipróbálni. Illetve ha időközben a parancsnok, vagy valamelyik csapattársam tanácsolt valamiféle felszerelést, azt is örömmel hozzácsaptam a motyómhoz. Miután végeztem, súlypróbát tartottam a zsákon és ha túl nehéznek találtam, akkor a legkevésbé szükséges felszereléstől megszabadultam. Viszonylag sok dolgot pakoltam be, de ez volt a csapaton belül az első küldetésem, így nem igazán tudtam mire számíthatok, így az tűnt a legjobb megoldásnak, ha mindenféle eshetőségre felkészülök, biztos ami biztos.

Miután rendben lezajlott a felszerelkezés, továbbra sem tetszelegtem az okoskodó, siető új fiú képében. Csöndesen, türelmesen vártam, esetleg nézelődtem még egy kicsit, ha még nem álltunk készen a továbblépésre. Nem siettem el a felszerelkezést, így nagy volt rá az esély, hogy én végeztem a cuccolással utoljára, ez esetben jeleztem a többieknek, hogy készen állok és léphetünk tovább. Megszólalni azonban továbbra is csak akkor terveztem, ha megszólítottak, kérdeztek tőlem valamit, vagy tényleg fontosnak tartottam megemlíteni valamit. Továbbra is a hallgatás, a figyelés és a parancskövetés volt a fő szempontom. Hamar elfogadták az osztag tagjai, hogy helyi erősítést kapnak, de nem voltak illúzióim, még nem tartoztam a csapathoz. Ehhez túl kellett élnem legalább az első küldetést, majd akkor beszélhetünk arról, hogy esetleg hivatalosan is befogadnak a csapatba. Addig csak golyófogó vagyok, akivel remélhetőleg nem lesz több gond, mint haszon. Bizonyítanom kell és ez is volt a tervem. Már csak a lehetőségre vártam.

// Felszerelés: páncélzat, kommunikátor, adóvevő, jelzavaró, hőlátókészülék, éjjellátó, gázmaszk, könnyebben tárolható kábelek, kötelek, ezek kilövői, mászófelszerelések, biztonsági rendszereket feltörő szerkezet, elsősegélycsomag, 9 mm-es pisztoly, hosszabb kés, SMG, kis kaliberű marokfegyver, rövidebb kés, lőszer, tartaléktárak, hangtompítók, lézeres irányzékok, 2-2 darab robbanó, füst, vakító, hang, altatógázos, EMP, sokkoló gránát //

by **Lady Gaia-Vell** Pént. 11 Júl. 2014, 09:44

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), George Ethan / Mr. Smiley, Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. július 16. (szerda)

Reena annak ellenére, hogy múltkor is meg kellett válnia a felszerelésétől a láthatatlanság és belopódzás miatt most is két kilenc mm-es pisztolyt vett magához, illetve a katanát, de semmi mást. Minden más bele volt építve a páncélba, illetve annak a sisakjába, ahogyan ez egy high-tech páncéltól megszokott lehet. Végül mindenki kiválasztotta magának a kellő felszerelést, Smiley a gépfegyverre nem kapott hangtompítót, ilyesmire soha sem készült, mivel egyszerűen nem erre voltak tervezve azok a fegyverek, hangtompítót, csak mesterlövészpuskához, illetve pisztolyokhoz tudtak adni, mindenki esetében így volt. Ezen kritériumon felül mindenki meg is kapta azt amit vinni akart a küldetésre és kért itt helyben, vagy épp válogatott, mert segítség is volt két fegyvertáros személyében. A testpáncélt is mindenki most kapta meg, aki kérte, Shepherd, Reyndols egyedi saját vértjén felül mindenkinek kérnie kellett egyet magának. Amint ez megvolt és mindenki felszerelkezett, felfegyverkezett, utána elindulhattak visszafelé az eligazítóba. Ugyanazt a távot könnyű volt megtenniük és hamar sikerült is. Reena itt fordult csapat felé, mielőtt beléptek volna Shepherd-hez az eligazítóba.
- Látom a nagy készülődés közben mindenki egyetlen dolgot felejtett el – mondta. – Mikor megyünk egyáltalán? Éjjel, vagy nappal?
Természetesen mindkettőnek megvoltak a maga előnyei és hátrányai, mint minden másnak is. A kérdésre nem várta meg a választ, hogy a négy férfi mit is fog felelni, inkább csak belépett vissza az eligazítóba, hogy majd a férfiak ott mondják el a javaslataikat a csapat parancsnoka előtt, ha Shepherd eddigre nem mondja majd magától, hogy mikor is akar menni.

//Egy kérés újra, mert láthatóan nem igen használt a legutóbbi, megtennétek, tisztelet a kivételnek, akinél tudom, hogy miért hajnalban írt csak, hogy nem utolsó nap éjjel írtok reagot, mert továbbra is átkozottul megalázónak érzem mindezt, mintha csak azért lenne az 5 nap, hogy ne kelljen vele a lehető legkevésbé sem foglalkozni, csak jaj megint az utolsó 5 percben… főleg, hogy tényleg max 20 perc összedobni és úgy, hogy mindennap max 2-3 reagot ír vki, vagy épp 3 naponta 1-et. Még 2-3 kör így és le fogom csökkenteni 3 napra, mert bőven tudná a társaság azt is tartani, csak nem lenne a kényelmeskedés h majd az 5.nap hajnalán írunk beszéd… Köszönöm. (az újak bezzeg még aznap írnak, aztán a régiek miatt kell váratnom őket, hogy méltóztassanak írni (maffián))//

by **Danny Long** Vas. 13 Júl. 2014, 01:47

Mindent megtalálok, amire szükségem van, bár tény, hogy nem a legnagyobbak az igényeim. Sokkal komolyabb tűzerőt is látok magam körül annál, amit én használok, de jobban szeretek az adottságaimra hagyatkozni, mint a felszerelésre. A fegyvereken kívül természetesen a megszokott, enyhén páncélozott öltönyömet viszem, de az már rajtam is van, hiszen saját, nem a Hydrától kapom. Valószínűleg én végzek először a felszerelkezéssel, de türelmesen kivárom, hogy a többiek és végezzenek, majd velük együtt indulok vissza az eligazítóba. Közben figyelem és memorizálom, hogy miket válogatnak össze, hogy jobban tudjak számolni az ő lehetőségeikkel.
Amikor visszaérünk Goblinhoz a terembe, Reynolds rögtön fel is vet egy alapvető kérdést. Először Goblinra nézek, majd ha vár javaslatokra, akkor elsőként én szólalok meg.
- Én éjszaka mennék. A sötét miatt jobban ki tudjuk használni a meglepetés erejét, és az őrök is óhatatlanul fáradtabbak lesznek, még ha készültek is az éjszakai őrségre. Egészen pontosan nagyjából az őrváltás előtt egy-két órával, amikor a második turnus még nincs ott, de az első már lehúzta az ideje nagy részét és érzi a végét.

by **Jack Gammer** Vas. 13 Júl. 2014, 14:00

HYDRA AKTA #69472 - 4. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös nyári ellenőrzés során hangzottak el.)

„Eddig a pontig minden rendben zajlott. Persze eddig a pontig kevés dolog alakulhatott volna rosszul, azok a lehetőségek még bőven hátravoltak. Tulajdonképpen még el se kezdődött semmi, nagyon az elején jártunk a dolgoknak, szóval jó is, hogy nem voltak problémák. Rendben megérkeztem a bázisra, rendben végigment az eligazítás, rendben lezajlott az ismerkedés első köre és rendben alakult a felszerelkezés is. Mi sülhet el ezen rosszul? Nos, ha valaki úgy látja a dolgokat, mint én, az tudhatja, hogy ilyenkor is bármi elsülhet rosszul. A Hydra egy ősi, szervezett, olajozott gépezet, de egy ennyi apróbb alkatrésszel működő gépezetben egyszerűen elkerülhetetlen, hogy néha beüssön a gond. Nem először történne ilyesmi velem és nem is utoljára. Kivéve ha végzetes, akkor valószínűleg az lenne az utolsó. De egyelőre nem volt probléma a láthatáron és ennek bizony nagyon örültem.

A fegyver- és felszerelésraktár életre kelt a látogatásunk miatt. Két tevékeny raktáros segítette a munkánkat, de én biztosabbnak éreztem a saját cuccaim összeválogatását. Így sokkal könnyebb volt ellenőrizni az összegyűjtött dolgok minőségét. Mivel se a parancsnok, se a csapattársaim nem adtak kritériumot az összeállítást illetően, ezért igyekeztem egyszerre kreatív és felkészült is lenni. Fogalmam se volt, mire számítsak ezen a küldetésen, hogy szoktak itt alakulni a dolgok, így beraktam mindent, amit hasznosnak és szükségesnek találtam. Miután felöltöttem a páncélt, összeraktam a felszerelést a zsákba és a fegyvereimet is elhelyeztem a helyükre, némi elégedettség töltött el. Ilyenkor éreztem magam a legjobban mindig, mikor fegyver lógott a vállamon és küldetésre készen álltam. Ez volt a feladatom, a hivatásom, az életem. Mindenemet ennek a szervezetnek szenteltem és soha, egyetlen egy pillanatra se bántam meg a döntésemet. A Hydra célt adott nekem, egy lehetőséget, hogy egy igaz ügyet szolgáljak. És ez minden egyes felszerelkezés során valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan belső teljességgel töltött el.

Ahogy végeztem az utolsó felszerelés morzsám elhelyezésével, a többiekre pillantottam. Nem tévedtem sokat, nagyjából én készültem el utoljára, de nem maradtam le sokkal a többiektől, így még elkerültem az idegesítően pepecselő státuszt. Mindenki végzett és miután némán jeleztük egymásnak, hogy mehetünk, el is indultunk, vissza az eligazító felé. A rövid út alatt gyorsan átfutottam a szememmel, ki mennyire szerelkezett fel. Reynolds csak pisztolyokat és egy kardot vett magához, bizonyára az ő felszereltségi igényeit bőven kielégítette a páncélja. Bérmajom is csak pár fegyverrel szerelkezett fel, ő bizonyára inkább az adottságaira akart támaszkodni. Joseph és Smiley már hozzám hasonlóan jobban megtömték a csomagjukat, bár még így is úgy éreztem, én hoztam a legtöbb vackot. Talán hasznukat is látom majd, talán nem, minden esetre jó ha vannak. Még nem volt rá alkalmam, hogy ennyi játékszert egyszerre kipróbálhassak, de hát egyszer mindent el kell kezdeni.

Hamar visszaértünk az eligazító elé, de mielőtt beléphettünk volna, Reynolds ügynök fordult felénk egy kérdéssel. Éjjel vagy nappal? Valóban fontos kérdés volt, de úgy gondoltam hogy ez a téma már a terv kidolgozásához tartozik. Persze a választól függően a felszerelést is módosítani lehet itt-ott, de a kiválasztott cuccok többsége mindkét napszakban alkalmazható volt, még ha kicsit más eredményekkel is. Az ügynöknő meg se várta a választ, belépett az eligazítóba, mögötte mi, többiek és ismét mindenki elfoglalta az őt megillető helyet. Ezen a ponton én is türelmesen várakoztam. Elsősorban Hershel Shepherd parancsnokra, vagyis Goblinra figyeltem. Kicsit szótlan volt a bemutatkozás óta, valószínűleg fejben már mélyen elmélyült a küldetés részleteiben, ahogy azt ilyenkor kellett. Most azonban ha más nem, a hölgy által felvetett téma bizonyosan visszarántotta a valóságba. Ha ezek után elkezdte taglalni a terveit, az elképzeléseit, az ötleteit, akkor türelmesen és érdeklődve hallgattam őt. Ám ha kihívóan, kérdően, javaslatokra várva nézett a csapatra, akkor feltételezhetően minket is bele kívánt vonni az ötletelés folyamatába.

A többiek is hasonlóan gondolkodhattak mint én. Egy darabig csend volt, majd ha a parancsnok nem vette át az irányítást, Bérmajom ragadta magához szót. Alig észrevehetően, de helyeslően bólintottam az éjszakai javaslatra. A behatoláshoz kellemesebb viszonyok és fáradtabb őrök, ez tűnt a mi időnknek. Az őrváltást azonban talán veszélyes lett volna ennyire kicentiznünk. Ha senki más nem sietett hangot adni a véleményének, akkor némi várakozás után én sem vagyok rest megszólalni a kérdést illetően.
- Egyetértek abban, hogy éjszaka jobbak az esélyeink a behatolásra. A sötét és az őrök elkényelmesedése, figyelmetlensége, illetve fáradtsága valóban az előnyünkre lehet. De szerintem veszélyes lenne ennyire kicentiznünk az őrváltást. Ha belecsúsznánk a váltásba és valami balul sül el, két osztaggal találhatjuk szembe magunkat egy helyett. Szerintem valahol az éjszakai műszak közepén kellene próbálkoznunk, amikor az őrök már kényelmesen érzik magukat a helyükön és a figyelmük is lankad.
Ez a fránya angol nyelv, de hát nem volt mit tenni, hiába a hazai terep, a vendégeinkhez kellett alkalmazkodnom. Borzasztó egy nyelv, meg sem közelítheti a németet, de hát ez van, ezt kellett szeretnem. A szavaimmal a tőlem telhető legtiszteletteljesebb és legvisszafogottabb hangot ütöttem meg. Én voltam itt a legújabb, ergo az én szavam ért a legkevesebbet, ezzel tisztában voltam továbbra is. Ha nem tetszett nekik az ötletem, akkor fejet hajtottam az elvetése mellett és válogattam a többi felmerülő támogatandó ötlet között. Ettől függetlenül abban láttam a legtöbb lehetőséget, amit elmondtam. Még a nappal és éjszaka kérdése is összetettebb volt, mint elsőre tűnt. Megfelelő felszereléssel az ember lehet annyira éber éjszaka, mint nappal. De ez a felszerelés sose helyettesítheti az ösztönt. Az ember pedig arra van tervezve, hogy nappal működjön, éjszaka pihenjen. És ezen a genetikai kódoláson semmiféle kiképzés nem változtathat. Az éjszaka tehát jobb lehetőségnek tűnt, de azon belül is el kellett dönteni, mikor. Persze tévedhetek, de tapasztalataim szerint az őri szolgálatnak három igazi gyenge pontja volt. Az eleje, a közepe és a vége. Az elején a katona még nem vette fel a ritmust, könnyebben hibázik. A végén, ahogy Bérmajom is mondta, már érzi a véget, azért hibázik. A baj csak az ezzel a két esettel, hogy 1-2 órára a váltástól a friss katonák már nem lehetnek olyan messze. És ha kitör a riadó, nem mindegy hogy 120 katonával találjuk szembe magunkat, vagy „csak” 60-nal. De volt még egy esély, amit én csak úgy neveznék, az „arany középút”. Ilyenkor az előző és a következő váltás már rég pihen vagy szórakozik valahol, nincs esélye az erősítés megérkezésének. A szolgálatban lévők pedig kényelmesen érzik magukat. Már eltelt pár csendes óra, még hátra is van egy pár, ebben az időszakban már kényelmesen érzi magát abban a monoton körforgásban, amiben dolgozik. Plusz ha ebben az idősávban megyünk, akkor előtte van időnk megfigyelni a rutinjukat, utána pedig van időnk kijutni, még ha késéssel is. Mindenképpen el kell kerülni, hogy dupla annyi ellenséges katona legyen a környéken, mint amivel még talán el tudunk bánni. Így is nehéz lesz, de legalább nem rontjuk a saját esélyeinket egy rosszabb időzítéssel. Én legalábbis így láttam.

Persze ez volt az én meglátásom, nem feltétlenül a jó meglátás. A többiek ötletei talán engem is jobb belátásra bírnak, felmerül egy enyémnél sokkal jobb javaslat, amit én is szívesen támogatnék. Egyelőre azonban elmondtam az én javaslatomat és szívesen várom rá a reakciókat. Akár elutasítóak, akár támogatóak. Az is jó, ha a parancsnok csöndre int mindenkit és elmondja az ő elképzeléseit, mi hogyan lesz, elvégre ő a főnök. De ha miénk a szó, akkor megtettem a következő lépéseket a csapatba való beilleszkedés útján. Belekerültem a tervalkotási folyamatba és a tőlem telhető legjobb elképzeléssel rukkoltam elő az akció idejét illetően. Az, hogy ez mennyire lesz elég, később derül ki. Lehet rontja, de lehet javítja a jövőbeli esélyeimet a csapattagok szemében. Minden esetre próbáltam kicsit kitörni a csendes, feláldozható helyi kiskatona szerepéből. Nem túl rámenősen, továbbra is alázatosan, de azért éreztettem, hogy nem véletlenül kerültem én is ide. Nehéz, soklépcsős folyamat a beilleszkedés, de hajlandó vagyok végigjárni rajta, ha eredményesen zárul. Persze erre nincs garancia, de majd igyekszem és megteszek minden tőlem telhetőt, hogy sikerüljön. Én megteszem a magam részét, a többi már csak a csapaton múlik.”

by **Bishop** Vas. 13 Júl. 2014, 17:13

Nagyon fontos a csapat dinamikájának és egységének fenntartása, folyamatos részleges megújulással. Volt alkalmam ezt felmérni, amikor a saját világomban még csak speciális egységeket vezettem, taktikákat dolgoztam ki a számukra, de az nem konkrét operatív vezetés volt. Minden alkalommal azonban még magam előtt sem hivatkozhatok erre. Braun képességei átlagosak a Hydra emberei között, ami az alapképzést illeti, mindenben jó, amiben jónak kell lennie, ahogy Soltzbauer is, de Braun a fegyelmével, céltudatosságával, behatolási képességeivel és helyi ismereteivel emelkedik ki. Ezek a tényezők rendkívül hasznosak lehetnek, ha sikerül megfelelően integrálódnia, máskülönben ki fog esni, de végig számítok rá. A gyors és célravezető rövid ismerkedés után kiadom mindenkinek a parancsot, hogy szerelkezzenek fel, de én nem mozdulok. Nem szükséges beavatkoznom. Mereven elemezve, koncentrálva nézem át a meglévő adatokat, katonai, vezető szemmel elemzem a műholdképet, az őrségről szerzett információkat és a Hydra által adott feladatokat. Bérmajom is hasonlóan mozdulatlanul áll néhány pillanatig, feltételezem ő is azt teszi mint én, de idővel ő is indul. Megvakarom az állam és zsebemből előveszem a szemüvegem, mikor már mindenki távozott. Próbálok megfelelő adatokat keresni a kamerák lefedettségéről, az elektromos hálózatokról. Különösen a biztonsági rendszerek, riasztók, az elektromos kerítés és külön a pataknál lévő hálózat érdekel. Ha ezek közül bármi is rendelkezésre áll, azt én már képes vagyok használni, nagy valószínűséggel. A csapat többi tagjáról megfelelő ismereteim vannak, ahogy a saját magam részéről is, már csak a felszerelés hiányzik, hogy véglegesíteni tudjak egy koncepciót. Komoly tekintettel várom, hogy visszaérjenek a csapat tagjai, miután nyílik az ajtó lassan leveszem a szemüvegem és végignézek rajtuk, a felszerelésükön.
- Ebben teljesen egyetértünk Bérmajom. Az őrségváltás előtti nem közvetlen időszak a legmegfelelőbb, az éjszakai környezet természetes segítséget képez. Én is ekkorra tenném a támadás optimális időpontját. Időközben kidolgoztam egy kezdetleges koncepciót az akció tervéről. Az első lépés behatolni a birtokra. Erre a két legalkalmasabb pont az észak-nyugati részen itt, közvetlenül a pataknál vagy a patak mellett, vagy más esetben az észak-keleti rész, takarásban, ezen a helyen. A déli részek az utak és az őrség védelmi épületei miatt túl kockázatosak. Északon azonban az erdő takarását kihasználva haladhatunk. Az első lépésben a két legfontosabb feladat deaktiválni vagy zavarni a kamerákat, és átmenetileg vagy bizonyos területen permanensen hatástalanítani az elektromos kerítést. Ha a Hydra szolgál ezekhez tervekkel, akkor tudok megfelelő elektromos készüléket létrehozni ehhez. A legkönnyebb a pataknál lévő pajzsot átmenetileg hatástalanítani, és ott behatolni, vagy a patak mellett néhány méterrel megfelelő áramtalanított részen átvágni a kerítést. A másik oldalon csak egy lehetőség van értelemszerűen. Ehhez alkalmasak lehetnek Reynolds karmai, megfelelő segítőeszközök mellett természetesen. Smiley feltörőképessége is hasznos lehet, de ahhoz is szükséges gépi támogatás. A kamerákat zavaróval talán percekre is lehet megfelelően hatástalanítani. A bejutás után a második fázis eljutni az épületig. Egy csoportban haladunk, az erdő fáinak takarásában, a patakot követve. A megfelelő ponton elhagyjuk a nyomvonalat itt és nagyjából egyenesen haladunk tovább. Így egy utat sem kell kereszteznünk. Az erdő éjszaka jó takarást és fedezékrendszert biztosít, ugyanakkor a vadállatok okozhatnak kisebb problémákat, erre fel kell készülni. Lehetséges, hogy hő vagy éjjellátó eszközökkel figyelik a fákat, nincs tökéletes észrevétlenség, mindenre számítani kell. Soltzbauer és Braun velem halad egy csoportban, Reynolds és Bérmajom, önök természetes adottságaikat kihasználva előnyben vannak az erdőben, saját belátásuk szerint felosztva, jobb és bal szárnyról, tíz-húsz méter távolságból kísérnek minket. A cél a lehető legészrevétlenebbül eljutni a kúriáig. Smiley, kivételesen ön fog hátul maradni, figyel és fedezi mindenki hátát, megfelelő módon eltünteti az esetleges gyanús jeleket. A harmadik lépés bejutni a kúriába. Itt erősebb őrség és védelmi rendszer várható. Az alakzatunk ezen a ponton jobban szétválik és egy kis részt teljesen megtisztít, vagy ha kell akkor egy teljes részt. A cél még mindig elsősorban az észrevétlenség. Mivel a bejutáshoz és a bunkerrendszerben való közlekedéshez elengedhetetlen a precíz robbanószer használat, ezt én ismételten vállalom. Ha a bejutás fizikai akadályai túl erősek, utat tudunk magunknak robbantani. Az épületben való behatoláskor változik a formáció ismét. Smiley előre jön az első sorba, a képessége rendkívül ellenállóvá teszi, én a páncélzatomra fogok támaszkodni, Braun, Soltzbauer mögöttem, Reynolds ügynök a láthatatlanságát kihasználva könnyen eljuthat egy biztonsági szobához és mindent lekapcsolhat ott, Bérmajom eddig minden alkalommal tökéletesen fedezett hasonló helyzetben, ez most is szükséges lesz. A bent lévő őrök mindegyikét, aki akadályozó tényezőt jelent likvidálni kell. Az elsődleges prioritás már a gyorsaság. Az épület kitisztítása és biztosítása, lejutás a bunkerrendszerbe. Hatvan képzett katonát legyőzni túl sok idő és energiaveszteség, ezért átmenetileg a kúriát jól védhető térré kell lennie. Ebben segítséget nyújt majd egy telepíthető, mozgásérzékelő automata ágyú, sentry gun. Ha jól tudom a szervezet rendelkezik hasonlóval. Ettől a ponttól kezdve az eredeti feladat szerint kell eljárni, begyűjteni minden lehetséges adatot és kivinni a célterületről. Vagy ha ez nem lehetséges biztosítani az épületet és a területet teljes mértékben. Felállítunk egy kivonási pontot is, távozás esetére, de a légi támogatás többet ér. Egy teljesen fekete helikopter könnyen elszállíthatná a csapatot az információkkal együtt. A Hydra jelenleg csak nehezen lenne képes teleportot biztosítani, mivel az elsődlegesen biztos pontok között működik stabilan, de a teleportálással járó fény és hangjelenségek is a küldetésre veszélyt jelentő tényezők lennének. Az őrség még ha fáradt is, a nem megfelelő munkavégzésükre nem alapozhatunk, képzett katonák akik felismerik az alapvető trükköket és könnyen riadóztathatnak. Minden ölésnek csendesnek kell lennie. Ez nem fog problémát okozni. Sajnos lehetséges, hogy a hatvan jelenlévő őrön felül másokat is behívhatnak időközben, ezért erre is fel kell készülni. A terv egyelőre csak átfogó, helyszíni információkra is szükség van. A kúria belső felépítése, az ottani őrök, belső terek mind új problémákat jelenthetnek, ezt tudnunk kell orvosolni. Megfelelő és hatékony felszereléssel kivitelezhető a teljes akció. Bárkinek bármilyen meglátása a tervvel kapcsolatban?
Kérdezem végül nyugodt hangon. Nyitott vagyok minden javaslatra. A küldetés maga nem egyszerű, de nem bonyolultabb a már látott problémáknál, más típusú. Általában a csapat többi tagja könnyen meglátja a tervezésbeli hibáim és reflektál ezekre, javítás céljából, vagy felvet egy másik koncepciót egy már meglévő helyett. Ez természetes és fejlődést szolgáló folyamat, felesleges lenne ragaszkodnom az első gondolatomhoz, mutatva a vezető szerepem. Fejben már összeállítottam a megfelelő felszerelésem, ha a tervezésnek és egyeztetésnek vége, felszerelkezhetek én is, bár ez nekem több időt fog igénybe venni. De minden egyes másodperc amit itt nyerhetünk akár órák alatt, a győzelmet jelentheti odakint. Ezt nem felejthetem el.

//Felszerelés: tőr, sokkoló, két darab M9-es pisztoly, hangtompítóval, SCAR-H puska, hozzá gyártott hangtompítóval, tartaléktárak a lőfegyverekhez, két robbanó, két fény és két füstgránát, precíziós plasztik robbanószerek, detonátor, éjjellátó, hőérzékelő, high-tech katonai távcső, adóvevő, kommunikátor, kézi radar, zavaró egység, többszörösen ellenálló öltözék, Goblin páncélzat, egy katonai számítógép egység, lehetőleg kompakt, rendszerek feltörésére, egy alapszintű magas feszültség kezelésére alkalmas elektromos egység, szintén kompakt, egy hordozható sentry gun.//

by **Sarah** Kedd 15 Júl. 2014, 02:24

Nincs meg minden úgy ahogyan remélve volt, de nem probléma, a pisztoly attól még használható, a géppuska pedig marad majd vészhelyzet esetére. Mindenesetre is amint lehetőség van rá átvedlek a kikért páncélba, amire maximum ízlés terén lehetne panaszkodni, hiszen mégiscsak egész testes golyóálló felszerelés, igaz kérdéses, hogy ebben mennyire lesz helyenként hasznos a képességem, de amíg nem nagy változás addig valószínűleg bírja, esetleg lehetséges, hogy szétszakítom pár helyen, annyi probléma pedig belefér. Visszafelé mozogva felmerül egy igencsak jó kérdés, maga az érkezésünk kezdetleges időpontja. Ahogyan egy pillanatra a többiekre mozdítom a tekintetem hamar egyértelművé válik, hogy a legtöbben, ha nem mindenki estére készült, logikusan, elsőnek ezt pedig Bérmajom mondja ki. Egy apró biccentés formájában jelzem ha szükséges, hogy egyet értek vele, de nem érzem úgy, hogy ehhez hozzá kéne szólnom, csendesen lépek be vissza az eligazítóba, ahol Goblin lényegében már a kész tervvel várja a társaságot. Természetesen néma csendben hallgatom végig és igyekszem megjegyezni minden apróságot amit mond, bár így első nekifutásnak egy kisebb kormányzati beszédnek is elmehetne hossz terén legalább is, de ez maximum a részletességnek köszönhető. Helyenként kissé elgondolkodva megvakargatom az államat, de végül ahogyan az egész után csend veszi át a beszéd helyét úgy érzem, hogy ehhez a tervhez nem nagyon lehet mit hozzátenni, legalább is most még úgy tűnik és talán csak számomra. Bár a frontvonalas lépés kissé váratlanul ért, de valóban logikusnak tűnik, ha egy találat át is hatol az öltözéken, valószínűleg a csontjaim felfogják mielőtt létfontosságú szervet érne és könnyedén ki tudnám dobni a szervezetemből, legrosszabb esetben a hús egy részének kidobásával, de az pótolható nyersanyag számomra. Talán egy hozzáfűznivalóm mégiscsak van a dologhoz, bár nem konkrétan a terv menetébe, csupán egy apróbb, minimális technikai megjegyzés.
- A betervezett nehezebb felszerelés hordását magamra vállalnám, mivel a második fázisban hátul maradok a csapat maradék része nagyobb veszélynek lesz kitéve és logikusan több hasznát veszik a mobilitásnak. - A csapat jó, de sosem tudni, hogy éppen min múlhat egy esetleges veszteség, valamint a testem alkalmazkodni tud a plusz súlyhoz, nem vagyok benne biztos, hogy milyen végletekig, ha van egyáltalán véglete, de valószínűleg bármiféle plusz súllyal képes lennék ugyan olyan könnyeden mozogni mint anélkül, csak kell egy kis idő, hogy az izomszövetek sűrűsödjenek.

by **King Raten Chromixen** Kedd 15 Júl. 2014, 12:11

Magamhoz veszek mindent amit kell, az SMG egy Heckler & Koch - nem tudom miért, de imádom ezt a márkát, talán azért, mert hazai - MP7-es, könnyű, megbízható fegyver. Pisztolynak is HK, egy 45-ös a választottam. Mindkettőhöz hangtompító, a Daewoo-ra nem tudom, hogy fejlesztettek-e, de ha van, akkor azt is felteszem. Ezen kívül a páncélhoz egy testpáncélt is kérek, most, hogy látom a többieken, lehetőleg olyat, ami meg színben a ruhámhoz, de annyira nem vagyok válogatós. Miután mindent megkapok, amit kértem, próbaképp átmozgatom az izmaim, hogy mennyire zavar a felszerelés. Oldalamra erősítem a pisztolyt egy pisztolytáskával, hátam mögött a HK smg függ csípőmagasságban, a Daewoot kézben tartom, illetve egy tartópántot azért átakasztok a vállamon, és így az is a hátamra kerül. A tőr a combomon, könnyen elérhető helyen, míg a bakancsban a másik kiskés. Egy kis oldaltáskát igazítok még el magamon, amibe a gránátok kerülnek, ez a fegyver tartópántja alatt fut még, hogy maga a Daewoo könnyen előrerántható legyen. Az eüdoboz, a gázmaszk, és az éjjellátó szintén a táskába kerül, a tartaléktárakkal és a drótvágóval együtt. A ciánkapszula a táska egy külön, kis zsebében.
Miután kész vagyok, követem a többieket vissza az eligazítóba, és elgondolkodom Reena kérdésén. Nekem eddig triviális volt, hogy este megyünk, nem tudom miért. Mindegy, belépünk az eligazítóba, ahol Sheperd várakozott.
Nah, megérkezett a főnök, vagyis ismét csatlakozott hozzánk, és abbahagyta elméjének mélyén való kóborlását. Be nem áll a szája, hirtelen csak úgy fossa a szót, bepótolja az elmaradást. Nagy koncentrációt igényel, hogy se ne ásítsak közben, se ne kezdjek el máson gondolkodni. Odafigyelek hát, és próbálok minél többet megjegyezni abból amit mond, főleg amikor a stratégiánkra kerül a szó. Goblinnal leszek egy "csapatban", ami nem tudom eldönteni, hogy jó, vagy rossz - mármint, a főnök jó stratéga meg ilyenek, de a páncéljának hála nem rest belemenni a tűzvonalba. Figyelnem kell majd, hogy ne kövessem a halálba, az biztos. Mikor befejezi, megköszörülöm a torkom.
- Nem tudom mennyit segít, éles helyzetben nem használtam még, de a taszító sugárral elméletileg átjuthatunk zárt ajtókon, ha jól tudom az acéllemezt is átszakítja egy bizonyos szintig, és talán halkabb, mint a robbantás- amennyiben elég hozzá, de ezt ott a helyszínen fogjuk úgyis látni. Ezen felül a szonikus sugaram továbbra is bevethető, ha szorul a hurok a házon belül, ha engedélyt kapok rá hogy belátásom szerint használjam, akkor jobb, ha felkészül rá mindenki. Gondolok itt arra, ha gebasz lenne, és bekerítenek minket. - vetem fel. Egy-két zárt lemezajtón könnyen átjuthatunk a taszító sugárral, de egy komolyabb biztonsági lejárat áttöréséhez édes kevés, viszont mégis egy használható ötletnek tartom. A szonikus sugárra pedig ismét felhívom a figyelmet, mert ha van rá engedélyem, ha nem, ha úgy érzem megmentheti az életem, használni fogom.

by **Lady Gaia-Vell** Szer. 16 Júl. 2014, 10:29

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), George Ethan / Mr. Smiley, Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. július 21. (hétfő)

- Azért nem biztos, hogy ennyire könnyű dolgom lesz uram – mondta. – A páncélom nem tartja kint a hőt és nem rejt el a hőkamerák elől. Úgy engem is ki lehet szúrni. Éjjel pedig hiába ontja magából a környezet a nappal elnyelt hőt, már valószínűleg melegebbek leszünk, mint a környezet. És uram én nem feltétlen használnék mindenkin éjjellátót egy ilyen helyen, hőérzékelő szemüveget is adnék az embereimre.
Adott hangot az aggodalmának Reynolds is az éjszakai támadással kapcsolatban. Noha nappal nehezebb volt egy támadás, de ő úgy vélte láthatóan a többiekkel ellentétben, hogy nem feltétlen volt jó az éjszakai támadás.
Mindezek után, hacsak nem volt változás a tervben, hogy éjjel támadjanak, akkor mivel még délelőtt volt, mindenki kapott egy-egy szobát, hogy ott aludhassanak egyet az időeltolódás miatt ez igazából jól jött Arnoldot nem számítva mindenkinek. Késő délután, ha addig nem ébredt fel mindenki magától, akkor ébresztették őket, majd a választott felszereléssel együtt egy kisbusszal viszik ki a csapatot az érintett erdő határába, amikor már erősen kezdett sötétedni. Az erdőt nem figyelték, csak azt a részét, amelyik a birtokhoz tartozott. Az egész szélétől, hacsak nem az úton közlekedik a társaság olyan 20 percet kellett gyalogolniuk a fák és dombok között, mire megérkeztek az egyik magasabb dombra, ahonnan már látszott a birtok területe is, ahova mentek. Ami már most látszott, hogy több helyen reflektorok voltak kitéve a birtokon belül és sok is világított, hogy rálátás legyen az egész helyre, emiatt látszottak őrök is a fák között, ahogyan fel és alá sétáltak, minden párosnál és szabadon is voltak kutyák, rottweiler és németjuhász fajtába tartozók.

//Ha akartok még a tervről beszélni, akkor a kimenős rész még sztornó.//

by **King Raten Chromixen** Pént. 18 Júl. 2014, 23:11

Reena felveti az ellenjavaslatait, én pedig csendben maradok. Amit akartam, elmondtam. Viszont ha továbbra is kérdéses, maradok az éjszakai hadműveletnél, kommandós küldetéseknél mindig jól jön az este rejtő leple, ha mégse, akkor pedig nappal is szopás lenne. Ráadásul éjszaka finomabb a vér illata is, izgalmasabb a tűzpárbaj, és nagyobb elégedettséggel tölt el a gyilkosság. Egyszóval, ideális terep a bennem élő gyilkos számára.
Amennyiben marad a terv, elvonulok pihenni a kijelölt szobába. Leteszem a felszerelésem az ágy mellé, úgy, hogy a daewoo könnyen elérhető közelségben maradjon, miközben a testpáncélt is leveszem, de továbbra is rajtam marad az egyenruha, egyszóval készenléti állapotban maradok. Nem mondom, hogy sajnálom a dolgot, de igazából bírtam volna enélkül is. Egyszer azt olvastam, hogy a francia idegenlégiós hadsereg ejtőernyős osztagában a kiképzés alatt gyakran 20-30 perceket aludhattak napokig az emberek, ehhez képest pár óra alvás bőven pihentetőnek tűnik. Ha pedig éles helyzetbe kerülünk, az adrenalin teszi a dolgát. De végül lepihenhettünk, úgyhogy ezek a dolgok feleslegessé váltak, miközben lehunytam a szemem.
Egész jól aludtam, késő délután keltem fel. Épp felvettem a felszerelésem, amikor egy férfi lépett be a szobába, valószínűleg ő jött hogy keltsen. Intettem neki, hogy megvagyok, majd kivonultam találkozni a többiekkel, ismét teljes felszerelésben. Egy kisbusszal vittek minket, ami szokatlan megoldás volt, legalább egy csapatszállítót várt volna az ember, amolyan igazi, katonai stílusban - másrészről viszont titkos, kommandós akció volt, kerülni kellett a feltűnést. Szótlanul helyezkedem el a terv szerinti pozíciót felvéve, és indulok meg a főnökkel, amennyiben nem történt változás a tervben. Próbálok a lehető leghalkabban, és legfeltűnésmentesebben haladni előre, miközben készenlétben tartom a fegyvereim. Ha a daewoo nem érkezett hangtompítóval, akkor az MP7et tartom a kezemben, hogy ha tüzelnem kell, halkan tehessem mindezt. Amennyiben mindenféle atrocitás nélkül jutunk el arra a pontra, ahonnan már látható a célpontunk, megbújok a földön, és megpróbálom felmérni a terepet. A kutyák miatt talán változtatni kell a terven, azok mellett nem tudunk ellopakodni, tehát ki kell szedjük az őrjáratokat egy szakaszon, hogy zavartalanul haladhassunk. Mivel párban jártak, egyszerre kiiktathatjuk a csoportokat, anélkül, hogy bárkinek feltűnne. Az viszont, hogy önmagukban is voltak kutyák, tovább nehezítették a dolgot, mindegyikre nem tudtam egyszerre odafigyelni.
- Valami ötlet a továbbhaladásra? - suttogtam a rádióba.

by **Danny Long** Hétf. 21 Júl. 2014, 02:10

Goblin nem nagyon húzza az időt, azonnal kész tervvel áll elő. Figyelmesen hallgatom, ahogy részletesen ecseteli a tervet. A túlerő hatalmas, és ezzel ő is tisztában van, de a kúria védhetővé tétele életképes megoldás lehet. Ahogy a legtöbb a repülőtéren, itt is a kivonás lehet a legkritikusabb pont, de ezzel csak minimálisan lehet számolni. Annyi váratlan tényező fog bekerülni a képbe az akció végéig, hogy mindenképpen szükség lesz komoly improvizációra. Egyetért velem abban, hogy az éjszakai támadás jó döntés lenne, és úgy tűnik, ezzel a többiek is így vannak, Reynolds kivételével. Ő attól tart, hogy az őrök hőlátó szemüveggel vannak felszerelve, ami éjszaka nagyobb előnyt biztosít nekik, mint nappal. Be kell látnom, hogy ebben van igazság, ám nyilvánvaló, hogy egyik időpont sem tökéletes. Nappal az esetleges utánpótlás gyorsabban megérkezik, és a szolgálatban levő őrök is pihentebbek, szóval mindkét napszakban vannak olyan tényezők, amik nehezítik a dolgunkat. Goblinra hagyom az utolsó szót. Ha nem változik a terv, és este megyünk, kihasználom a fennmaradó időt pihenésre, ami az időeltolódás miatt igencsak jól jön. elég jól tudom szabályozni, hogy mennyit alszom, úgyhogy a megfelelő időben fölébredek, hogy legyen időm előkészülni, és az elsők között jelentkezem az induláshoz.
Amikor megérkezünk, átvágunk a birtok körüli erdőn, majd egy dombra érünk, ahonnan rálátunk a területre. Az első új tényező az, hogy reflektorok világítják be a birtokot. Ez nyilvánvalóan nehezíteni fogja a rejtve maradást, viszont nekünk is jó rálátást biztosít, és lehetővé teszi, hogy pontosabban feltérképezzük, mivel állunk szemben. Az őrök párosával, kutyával kiegészítve haladnak, illetve szabadon engedett kutyákból is van jópár. Goblinra nézek, várva, hogy mit fűz hozzá a látottakhoz, közben magam is felvetek valamit, ami eszembe jut.
- Valószínűleg nem fogunk tudni úgy átjutni, hogy ne keresztezzék az utunkat kutyák. Minél távolabbról és minél halkabban kellene kiiktatnunk őket, ahogy haladunk, mert ha egy szabadon eresztett kutya kiszagol minket, és ugatni kezd, azzal mindent elronthat.

by **Bishop** Hétf. 21 Júl. 2014, 03:17

A terv megalkotásában a csapat többi tagja is szerepet vállal, ugyan sokkal kisebb mértékben mint korábbi eseteknél, de még ez is rendkívül hasznos. A saját nézőpontjukból, szemszögükből világítanak rá a problémára, fejben számolok és próbálok megfelelően taktikázni, hogy összeegyeztessem a terveket. Végül döntésre jutok, amit az akták fölött állva közlök is.
- Értem a nézőpontjaikat és figyelembe veszem. Smiley, maga hozza a nem azonnal bevetendő felszerelést, a nagyobb teherbírásra való tekintettel, Soltzbauer az implantátuma valóban hasznos, de nem használja olyan módon engedély nélkül, ami a csapatra is hatással van, azt a funkciót eddig sem kellett önvédelemre használnia. Reynolds, sajnos ebben az esetben csak részben értek egyet magával. Valószínűleg mind éjjel és hőlátókkal fel vannak szerelve, elit katonákról van szó, kiválóan tudják használni mindegyiket. A hőkép valóban látszik, de egy jó éjjellátó is azonnal azonosít minket, ha mozgunk, ezzel számolnunk kell, én mégis bízok a természetes környezeti előnyökben, amelyek éjszaka részben jobban érvényesülnek. Éjjel támadunk, remélhetőleg kevesebb hátránnyal mint nappal. Ha megbocsájtanak én is felszerelkezem. Megpróbálok mindent beszerezni. Kérdés, egyéb felvetés?
Ezután ha már senkinek nincs kérdése és távozni készülnek, átmegyek a fegyvertárba. Kikérem a saját páncélzatom és a saját felszerelésem, azokból kiválogatom amelyek kellenek, ezután kérek a Hydrától további felszerelést. A teljes listát amelyet fejben összeállítottam. Ha van hőszigetelő, hőárnyékoló fólia azt is megnézem és felmérem, lehetséges-e emberi méretre szabni. Legutóbb a közel-keleten volt ilyesmire szükség, de kétlem, hogy professzionális módon kivitelezhető lenne néhány órán belül, egy próbát azonban mindenképpen megér. Elvonulok a szobámba, előkészítem a felszereléseket, a bombát, a számítógépet, az automataágyút, a páncélzatom és a fegyvereimet. Beállítom a karórám ébresztőjét és lepihenek. Az ébresztő kelt, lassan ébredek, felkelek, felgyorsítom a pulzusom rövid helyben futással. Felszerelkezem és úgy várom a csapatot. Szolid, diszkrét módon érkezünk a helyszínre. A magaslat megfelelő pont a környezet közvetlen felméréséhez. Az speciális szemüvegért nyúlok, azt használom, hogy először hő majd éjjellátó módban felmérjem a területet. Próbálom megfigyelni az őrök és a kutyák mozgását, kisebb összefüggéseket, ismétlődéseket, mozgási formákat keresek.
~ Ezek szerint a védelem fontosabb mint a vadállomány megléte. Logikus lépés, ha az egész családi birtok és a kastély is csak egy erős álcázott védelmi adatok a Hydra információinak rejtegetésére.
Ha észreveszek bármilyen keresett mozgási formát akkor azt használhatom, azonban túl sok időt nem veszíthetünk, perceket áldozok csak erre.
- A szabadon lévő kutyák jelenthetik a legnagyobb veszélyt, valóban. Képzetteknek kell lenniük és kiszagolhatnak minket. Az őrök fel lehetnek szerelve személyi vevővel is, könnyen észrevehető a hiányuk. Mindenképpen gyorsnak kell lennünk. Braun, Soltzbauer, a két szárnyon maguk az őrszemek, mindig a környezettel és az őrökkel foglalkozzanak. Az első lépés, hogy eljutunk a kerítésig, indulás.
Ha mindenki készen áll, a megfelelő zavarás mellett indulok el a kerítés irányába, ott ahol a védelmi vonal a vízzel találkozik. Kerülöm a reflektorok és őrjáratok nyomvonalát. A legfontosabb, hogy minél tovább rejtve maradjunk és közelebb érjünk az épülethez, mielőtt felfedeznek minket, ami mindenképpen meg fog történni, csak idő és távolság kérdése, de itt minden másodperc és méter számíthat. A kerítéshez elérve megfelelő távolságról, szemmel ellenőrzöm, megállapítom, hogy az előkészített, Smiley által szállított technika megfelel-e az észrevétlen kiiktatásához a kerítés egy darabjának vagy a pataknál lévő védőmezőnek, akár Reynolds karmainak használatával. Egyelőre ennek kell meglennie, minél gyorsabban és halkabban, utána következhet a többi lépés.

by Ajánlott tartalom

Németország (EU)

Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)

Re: Németország (EU)