Dr. John Huniver lakása

A negyedik emeletre fellépcsőzve, zöld ajtó mögött tárul fel lakása. Egy kis belépő, balra a konyha és a fürdőszoba, jobbra a nappali, hátul két szoba, az egyik hálószoba, a másik jobb híján munkaszoba.
A konyha felszerelt, de látszik, hogy ritkán van használva. A hűtőben sincs sok élelem, mivel John ritkán étkezik itthon. Nappalija ízlésesen berendezett. Szép szőnyeg, faragott asztalok és székek, tv, rádió, szekrények tele könyvekkel. Hálószobája maga a megtestesült káosz a külső szemlélődő számára. Pont ezért nem enged be ide senkit! Ő azonban tudja jól, hogy mi, hol és merre van. Munkaszobájában találhatók jegyzetei, kutatási anyaga, pár vegyszer, injekciós tű, valamint laptopja és más adattároló eszközök.
Nappalijából kis párkányra lehet kijutni, ahol a környező táj látványában lehet gyönyörködni.

Egy fiatal, vörös hajú nő érkezik meg abba a lakóházba, ahol a doki is lakik. Az ő húga az, Lucy, aki a nemrégiben elhunyt testvérük, Judy, kétpetéjű ikernővére. Sietősen teszi meg az utat John lakásáig. Kulcsa az van, hiszen bátyja mindig küld haza egy pótkulcsot, mikor új helyre költözik. Bölcs előre látásának hála most húga könnyedén be tud jutni lakásába. Igaz, nem meglepetésszerűen érkezik, hiszen lebeszélte bátyjával. Épp ezért is van meglepődve, hogy sehol se találja. Sőt, a jelek szerint pár napja nincs is itthon. A nappaliba lépve az asztalon meglát egy kulcsot és papirfecnin egy üzenetet: Ez Judy lakásának kulcsa. A bérlet pár nap múlva lejár. Pakolj ki és add le a kulcsot. A nappaliban aludhatsz. Bátyád, John.
Tehát gondolt rá, várta őt. Csak a sok munka miatt hiányozhat. Lucy halványan elmosolyodik és felkapja a kulcsot. Nem várakozik tovább, hanem indul néhai húga lakásába.

//Előzmény: Rosvelt sgt//

Nagy sokára érkezik haza John, igen viharvert állapotában. Fáradtan dobja le magát fotelébe, ahol végre biztonságban érezheti magát. Pár perc pihenés után feltápászkodik és kiindul a fürdőszobába, ahol az elsősegély felszerelését tartja. Kezelésbe veszi sebeit és elpakol.
Nekikezd a levetkőzésnek, hogy ágyba dőlhessen. Előtte még meghallgatja üzenetrögzítőjét.
- Egy üzenete van. Bíp! Szia tesó! Lucy vagyok, a kishúgod. Holnap utaznék le New Yorkba, hogy elrendezzem Judy cuccait. Ha nem lenne nagy gond, nálad szállnék meg. Meg a ruháit is oda vitetném, mielőtt magammal viszem. Tudod milyen sok cipője is van, szóval hagyj sok helyett szabadon! Anyu és apu pusziltat! Neela meg üzeni, hogy hívd fel! Asszem Gwenről akar beszélni veled. Légy jó, tesó! - bíp.
John morcosan húzogatja arcát az üzenet hallatán.
- Szólhattál volna előbb is... - motyogja magában, miközben befeküdve ágyába, magára húzza a pokrócot és elalszik.
Rossz álmok gyötrik, főként az átélt élmények hatására, így elég rosszul alszik és fáradtan ébred.
Reggeli tusolása kicsit észhez téríti és nekilát a lakás átrendezésének. Húgának előkészíti a kanapét. Lucy nem egy rendetlen, vagy nagy csomaggal járó lány, így nem kell tartania, hogy sok helyet foglal el. Arról, hogy Judy cuccait hol tartsák... jobb ötlete nem támad, mint a saját szobája. Igaz, ott is szerteszét minden, ezért gyorsan összekapja ruhaneműit, mit a szekrénybe, mit a fiókjába rejt el. Egyenlőre megteszi.
Hagy üzenetet testvérének és indul is munkahelyére.

//Folytatás: AIM//

//Előzmény: Grind Stone Café//

*A lakóépület előtt*

A taxi befut, John fizet.
- Ej! Ez ma már a sokadik! - morogja miközben lakóépülete felé baktat.
- Talán olcsóbb lenne beszerezni egy autót. Már ha volna miből. - hát igen, a tudós élet nem túlzottan megfizetett, még itt az AIMnál sem. Főleg ha komolyabb dolgokat akar az ember megvenni. Szemüvegét igazgatva keresi, hogy vajon mely cég fejvadásza hívta őt erre a különös találkozóra.

Nem látott lent senkit, így felfelé indult a lakásába.
Felérve már érzi a mutáns jelenlétet. Ha nem is, haja színe és szeme színe nem hagy kétséget affelől, hogy nem hétköznapi ember áll lakása előtt.
- Üdvözlöm, Mr. Slade! Persze, bemehetünk. - keresi elő kabátja zsebéből a kulcsot és engedi előre a vendéget.
Miután becsukta az ajtót jegyzi meg kis lelkesedéssel.
- Igazán látványos a mutációja, uram! Ez jellemző teleportáló mutánsokra. - engedi közben, hogy körülnézzen, míg leteszi kabátját. Aztán a nappaliba tereli. Bár a helyiség most teli van pakolva dobozokkal és női ruhaneműkkel.
- Elnézést a rendetlenségért! A húgom cuccai. Nemrég halt meg, aztán átmenetileg nálam van, míg a másik húgom el nem visszi. - magyarázkodik, közben a kaucson csinál egy kis ülőhelyet.
- Az érdeklődésemet már kinézetében felkeltette. - válaszolja Fred szavaira.
- De az ajánlata is érdekell. Melyik céget is képviseli Mr. Slade? - faggatja a fejvadászt.

Láthatólag a vendéget nem zavarja az egyszerű környezet. Johnt ez megnyugtatja. Így már könnyebben tud Slade-re koncentrálni. Magának is csinál üres helyet az egyik széken. Arra leülve hallgatja az ajánlatot.
Első hallásra szokatlannak és misztikusnak találja a meghívók kilétét. Ez el is gondolkoztatja. Való igaz, hogy vannak kik mondabéli alakok neveit öltik fel, ennek ellenére nagyon is létezők a jelenben. Sokuk mutáns. Talán jó megismerkedni velük, hátha újfajta mutációkkal is találkozhat és tanulmányozhat.
- Megtisztelő az ajánlat. - szólal meg rövid gondolkozás után.
- De mint bizonyára tudja: tudós vagyok, nem harcos vagy katona. Nem vagyok a gyilkolás módszerére kiképezve. Vagy ha a saját módszer alatt azt érti, hogy tudásommal és mutáns képességemmel harcoljak, nos akkor nincs probléma. Képességemet uralom és találmányaim révén tovább fejlesztettem. De mégis, milyen harcról lenne szó? És kivel? - kissé szokatlannak tartja a pályáztatás ezen formáját. Betudja annak, hogy mégsem cégbe, hanem egy mutáns klánba kívánják felvenni.

Hát jó, nem kell ölni. Ez nyugtatólag hat a 'jámbor' doktor számára. Csak talpon kell maradnia mutáns ereje segítségével. Az talán menni fog. Van benne majd két évtizedes gyakorlata.
Több ellenfél is lesz, de megértően bólint, hogy a tisztesség kedvéért nem árulhat el többet a férfi.
- Érdekel a munka. Remélem ha esetleg nem felelnék meg, azért nem ér szervi károsodást. - bár vicc formájában tette kijelentését, de komolyan kíváncsi rá.
Körülnéz, hogy mire is lehetne szüksége. Nehéz most bármit is előkotornia a nagy rumli miatt. Azért tartalékszemüvegét tokostul elrejti kabátja belső zsebében.
"Az Erőnövelő... ?" - töpreng el a hűtőszekrény előtt megállva, ahol mindig tart egy adagot.
"Áh! Nem kell! Elég erőt generál a képességem." - tér vissza Fredhez.
- Akkor ennyi Mr. Slade. Teleportálhatunk! - áll meg a férfi előtt, s ha már kitalálta térben való áthelyező képességét, úgy hiszi azt használni is fogja.

//Előzmény: Kastély//

Hosszú volt ez az éjszaka. Fura álma is volt. Nem is egy. De nem mindre emlékszik. Mert az egyik rossz volt. Valami rossz történt vele. De nem emlékszik rá. Talán jobb is. A rossz dolgokra nem jó emlékezni.
A másik álma sokkal szebb volt. Mert fő elfoglaltságáról, a tudományról szólt. Egy képlet villan be elméjében, egy különösen bonyolult formula. Vissza tud emlékezni rá, de valahogy nem érti azt. Elég zavaros a számára.
Felkel, hogy megejtse reggeli tisztálkodását. Ahogy borotválkozni kezd, eszébe ötlik a tegnap este. Az a lila fickó és különös ajánlata. Érdekes ajánlat volt, de nem Johnnak való. Ő tudós, nem holmi harcos figura. Jobb is ha marad a saját szakmájánál. Még a végén valami baja esne, mint azon a fura éjszakán. Nem, ő jobb szeret élni.
Elkészült. És itt az idő munkába is menni. Asszisztensei már bizonyára tépik a hajukat, főleg a tegnap otthagyott rumli miatt. Nem ártana elmagyarázni nekik, hogy mi is történt. Meg aztán tovább folytatni a kísérletet. Immáron kisebb feszültséggel.
Elhagyva lakását leint egy taxit és már száguld is.
//Folytatás: AIM//

Fura ez a nap. Ez a gondolat, ami nem Johné. Sokkal inkább húgáé. Nem érti egészen pontosan, hogy mi is ez. Talán a lelkiismerete?
A folytatástól már végképp össze zavarodik. Fejét is megrázza. Annyira valóságos a hangja...
Zavartságából arra eszmél fel, hogy a taxi megállt. Kinéz, de nem ismerős a hely.
- Elnézést! De ez nem az AIM! - reklamál a taxisnak, de ekkor újra Judyt hallja.
- Életem legnagyobb kihívása... - motyogva ismétli meg szavait.
- Tán megtébolyodtam a sok észtől? Remélem ez nem egy szanatórium. - jegyzi meg, miközben úgy dönt, hogy kiszáll a taxiból. Fizet, aztán várja az őrült folytatást.

Fizetne, de a sofőr nem reagál.
- Mi a franc van? - pislog zavartan. Közben újra Judy hangját hallja.
- Ez kész agyrém! - száll vissza a taxiba.
- Vagy csak álmodom? Megsérültem volna a laborbalesetben? - motyogja magában elhelyezkedve a bőrülésen.
Újra a hang. Színt is vall. John nagyot sóhajt. Nem igazán hisz a szellemekben és abban, hogy azok visszajárnának. Ezen hite nem is erősödött meg, pedig már majdnem erre a gondolatra jutott.
A hang megváltozik, noha női marad.
- Maga egy telepata? - böki ki a kérdést, hisz már csak ez az egyetlen logikus magyarázat maradt. Sem nem szellem, sem nem ő tébolyult meg. Valaki telepátiával beszél hozzá. Bár kissé morbid módon.
- Hogy a húgomat megölték? - nézz nagyot John.
- Akkor Lucynak mégis igaza lenne... - mereng el másik húga hasonló elméletén. Sajnos nem tudja, hogy most épp merre járhat. Reméli, hogy azért jól van.
Újra a húga hangja.
- Kérem, Ms. Frost! Ha már felfedte magát legyen annyi tisztelettel elhunyt testvérem iránt, hogy a továbbiakban nem az ő hangján beszél a fejemben! - kicsit határozott kijelentés ez az amúgy szerék dokitól, de vannak olyan dolgok, amik felkavaróak tudnak lenni. Még ha leplezi is gyászát, a munkába temetkezik, de attól függetlenül a fájdalom és a veszteség érzése ott tombol lelkében.
- A bűnöst felkutatni kötelesség. Az igazságszolgáltatás már a rendőrségre és a bíróságra tartozik. - beszél érzéketlen hangon.
- Mégis ha tud valamit Ms. Frost, fedje fel előttem és a hatóságok előtt! - belemegy a játékba, még ha kételkedik is kicsit. Az a kitétel, hogy életét veszélybe sodorhatja, pedig nem igazán szimpatikus neki.

~ Elnézést, John, nem akartam a lelkedbe gázolni. – ismét a másik női hang.
~ Igen, telepata vagyok. Sajnos nem találkozhatunk most személyesen. Nem kockáztathatom, hogy lelepleződjek az előtt, akiről beszélek. – búgja kellemes, mégis kísérteties hangon.
~ De haladjunk sorjában. Sajnos hiába tudom, amit tudok, a hatóságok tehetetlenek szilárd bizonyíték nélkül. Az pedig nincs. Beismerő vallomásra van szükség, vagy egy előásható bizonyítékra. De ezt csak úgy szerezhetjük meg, ha a közelébe férkőzünk. Szerencsére éppen egy magadfajta zseniális tudósra van szüksége, John. Ezért ő fog eljönni hozzád és ajánlatot tenni. Ha elfogadod, én segítek neked, hogy leleplezd. Akkor törvény elé állíthatjuk.
Emma szünetet tart, hogy John megemészthesse a hallottakat.
~ Fel fog keresni. Hamarosan. Talán már ma. Elismerem, hogy kockázatos. Ha lebukunk, az az életünkbe kerülhet. Én megtehetném, hogy kényszerítelek az együttműködésre, de eszem ágában sincs ezt tenni. Rád bízom a döntést. Tudom, hogy jó döntést fogsz hozni.
A forgalom nyugodtan halad az álló taxi mellett. A sofőr némán vár. Nem tehet mást, míg a nő irányítja.

Kellemes benyomást kelt benne Frost telepatikus hangja és megértése.
- Semmi baj Emma. - tegezi vissza a nőt.
- Kevesen tudhatják, hogy mi játszódik le bennem. - teszi hozzá, sejtve azt, hogy telepataként ismeri valódi érzéseit, gondolatait. Ez kissé kényelmetlenül is érinti, hogy egy teljesen ismeretlen nő belelát lelkivilágába.
Hallgatja a nő telepatikus üzenetét, amit egyre bonyolultabbnak talál.
- Tehát fel fog keresni és munkát fog ajánlani az a valaki, aki közrejátszott húgom halálában. Ez kissé ironikusnak hangzik. - nem azt mondja ki, hogy nehezen hihetőnek, amit igazából érez és gondol. Bár mindegy mit mond, a nő biztosan kiolvassa elméjéből az igazságot. Tehát legjobb az őszinteség.
- Nem igazán szeretek életveszélyes helyzetbe kerülni. Legutóbb is jól kiütöttek egy borzalmas estén... - rossz emlék, rossz tapasztalat, az életben maradás ösztönének serkentő pumpálása.
- De ha valóban a szakértelmemre lesz szüksége ennek a valakinek, nem fogok nemet mondani. Ahhoz túlságosan is szeretem a munkámat, hogy az igazán komoly ajánlatokat elfogadjam. - kicsit erősnek érzi kijelentését, mert azért fél ettől az ismeretlen, életveszélyes valakitől.
- Már csak egy nagy kérdésem van kedves Emma. Neked miért olyan lényeges mindez? - mióta felfogta, hogy telepata szólította meg és kezdte megérteni mondandóját, egyedül csak erre nem tudott semmilyen logikus választ találni. Így rákérdezett. Hogy pusztán jó szándékról lenne csak szó, abban egyáltalán nem biztos.

~ Nincs ebben semmi irónia. Az ellenség gyakorlatias ember. Egy kőszívű ember. Fogalma sincs róla, hogy bármit is tudsz, és szüksége van a szakértelmedre, hát megkeres és megszerez magának. Ami pedig a veszélyt illeti... – Emma elhallgat pár pillanatra.
~ Nos, amíg nem jön rá, hogy ellene dolgozol, nem leszel közvetlen veszélyben. Elég okos vagy hozzá, hogy kijátszhasd. Közben pedig busásan meg fog jutalmazni a szolgálataidért. Azt teheted, amit szeretsz, és amihez a legjobban értesz, igazi kihívásokban lehet részed, és közben igazságot is szolgáltathatsz. Én pedig segíteni foglak, ahogy tudlak.
Miután John feltette lényegre törő kérdését, Emma röviden, bájosan kuncog.
~ Tudtam, hogy meg fogod kérdezni. Régóta vagyunk már ellenségek. Bevallom, nem a feltétlen jó szándék vezérel. Csak szerencsésen alakult, hogy a húgod ügyébe botlottam és megkereshettelek. Meg sem tettem volna, ha nem jut a tudomásomra, hogy meg akar környékezni téged. Később többet is mondhatok, de most legyen elég annyi, hogy jó okom van ártani Judy gyilkosának.
A nő ekkor kicsit hosszabban hallgat. Mikor újra megszólal, hangja ridegebb tónust ölt.
~ Ha már őszintén beszélünk, egy dolgot még tudnod kell. Hagyom, hogy szabad akaratodból dönts, mert tisztelem az egyenes jellemedet. De ha nemet mondasz, ki fogom törölni az agyadból ezt a beszélgetésünket. Megérkezel a munkahelyedre és ebből a kitérőből semmire sem fogsz emlékezni. Nem haragból teszem, de nem kockáztathatom, hogy leleplezz, ha nem állsz önszántadból mellettem. Ő mindenképpen meg fog keresni, és ha igent mondasz neki, úgy fogsz a húgod gyilkosának dolgozni, hogy esélyed sem lesz leleplezni.
Emma hangja újra megenyhül, szinte gyengéddé válik.
~ Sajnálom. Azt akartam, hogy ezt tudd. És sajnos azt kell mondanom, hogy most kell eldöntened.

- Tehát pusztán csak a tudásom miatt kellek majd neki. Legalább van aki értékel bennem valamit. - komorodik el picit John. Bár tisztában van vele, hogy magának köszönheti azt, hogy közösségi élete egyenlő a nullával. Most is csak telepatikusan beszélget egy nővel, aki lehet szép is, de lehet ronda. Fiatal vagy öreg. Elfojtja feltörő érzéseit, s inkább Emmára figyel. Elmondása szerint ha végzi a dolgát nem fog gyanút kelteni leendő megbízójában. John egyébként sem az a feltűnősködő fajta. Inkább szürke laborpatkány.
Emma végül is nem árulja el, hogy mik is a szándékai. Ez nem igazán tetszik Johnnak. Nem egy bizalomerősítő választ kapott. Húga esetleges gyilkosának ártani... nem igazán tudna. Legfeljebb lebuktatni a hatóságok előtt. Ez az eshetőség sem mellékes.
- Tiszteled az egyenes jellememet? Wáó! - pirul el John életében talán először. Ez a kijelentés esik neki a legjobban. Igazán kedve támadt személyesen is megismerkedni a nővel, de sejti, hogy erre mostanság nem lesz lehetősége. Még ha el is vállalja...
- Hogy az én agyamból törölni? - nem kicsit ijed meg e szóra.
- Az agyamban van a tudás! Anélkül csak egy gyenge kétkezi melós lennék! Mint amilyen apám... - heves érzelmek fogják el, de talán ez nem meglepő, hogy egy tudós ennyire féltené az agyát.
Döntenie kell... Szaporában szedi a levegőt. Igyekszik feltörő érzéseit elnyomni. Félti az agyát, az emlékeit. Az ajánlat kedvező, s bár nem igazán érti, hogy a nőnek mik az igazi céljai és, hogy ő, a félszeg tudós ebben mit fog tudni segíteni, mégis az a tény, hogy felhívta figyelmét Judy esetleges gyilkosainak kilétére megszül benne egy kezdeti bizalmat.
- Rendben van Emma. Döntöttem. Vállalom, bármi is legyen a célod, bárki is legyen ez a fickó. Ha tényleg bűnöző, akkor a törvény szigora vár rá. - rég volt már ilyen határozott. Maga sem érti, hogy jött ez össze. Izgatottság fogja el a rá váró ismeretlentől. Most már túl sokat hallott ahhoz, hogy nyugodt tudjon maradni a nap hátralevő részében.

~ Örülök, hogy így döntöttél. Hogy helyesen döntöttél. - a nő hangjában vidámságot hallani.
~ Sajnos nincs sok időnk felkészülni. Csak nemrég értesültem a szándékairól felőled, ezért kerestelek meg csak az utolsó pillanatban. Most el kell menned dolgozni, mint egy átlagos napon. A gyilkos, vagy az egyik embere még ma meg fog keresni. Üzleti tárgyalásra hív, egy étterembe, vagy egy felkapott bárba, valami előkelő helyre. Mint mondtam, nagyon hatalmas emberről van szó. Azt hiszem, most jobb, ha nem árulom el, ki az, hogy őszintén meglepődhess. Neki és az embereinek vannak különleges képességeik. Nem árt az óvatosság.
Emma hangja izgatottabbá válik, ahogy a tervet magyarázza. Úgy látszik, örömét leli benne.
~ Most létrehozok egy állandó telepatikus kapcsolatot kettőnk között. Így bármikor kommunikálhatunk egymással. Csak koncentrálj a nevemre, és érezni fogom, hogy hívsz. Én is elérhetlek téged, amikor akarom.
A nő ismét kuncog.
~ Tudom, mire gondolsz. de nem kell félned. Ez a kapcsolat nem teszi lehetővé, hogy olvassak az elmédben, vagy manipuláljam azt. Az állandóságért cserébe csak korlátozott mélységű lesz. Gondolj rá úgy, mint egy speciális, privát telefonvonalra kettőnk között.
John bizsergést kezd érezni a fejében. Mintha egy kéz matatna az agyán. Nem fájdalmas, de kellemetlenül furcsa, bizsergő érzés.
~ Most kicsit furán érezheted magad. A kapcsolat létrehozása ezzel jár. Hasonló, bizsergést fogsz érezni akkor is, ha hívlak. Tudod, afféle telepatikus telefoncsörgés.
Miután a kapcsolat létrejött, és John újra normálisan érzi magát, a sofőr beindítja a taxit és visszatér a forgalomba.
~ Most menj dolgozni. A taxis semmiről sem tud. Mindjárt visszaadom a teste és az elméje fölött az irányítást. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de próbálj megnyugodni napközben. Ha az ellenség megkeres, jelentkezz. Igyekszem majd segíteni. Kéz és lábtörést, John.

//Ide is írhatsz egyet, aztán írj a munkahelyedre egy postot, arról, hogy mit csinálsz napközben, egészen késő délutánig. Aztán jön a Belső Kör megkeresése.//

Meglepően vidám a nő John válasza nyomán. Nehezen tudja követni ezeket az érzelmi változásokat. De nem is ez a fontos most. Hanem követni az utasításokat azért, hogy sikeres legyen a találkozás.
Johnt továbbra is izgatottsága uralja. Nem fontos számára, hogy hol és mint történik a várható állásinterjú. De az, hogy ki lehet ez a hatalmas személy... ez több mint növeli benne a kíváncsiságot. Azt persze furcsállja, hogy a nő is izgatott lesz. Talán nem csak a gondolatait tudja átvenni, hanem az érzelmeit is? Fura dolog a telepataság. Sajnos nem ismer más telepatát, akit tanulmányozhatna.
Emma nagyon titkolózik, Johnnak mégis sikerül valamit megsejtenie.
- Különleges képességgel bírók... akkor mutánsok lesznek. - ezen meg sem lepődik, sőt újfent kutatási lehetőség számára. Szereti tanulmányozni mutánstársai képességeit. Elvégre ez a szakterülete.
Az állandó telepatikus kapcsolat ötletére meglepődik.
- Nem veszélyes? Vagy lekövethető? - törnek fel belőle a kérdések agyát épségét féltve. De Emma szerint nincs mitől félnie. Valahogy a nő hangja, még ha csak a fejében hallja is, megnyugtatja.
A bizsergés kellemetlen. Fejét rángatja, arcán megrándulnak az izmok, kissé eltorzul ábrázata, mint mikor citromba harap az ember.
- Ez kellemetlen volt. - piheg az akció után. Felfigyel az újra zúgó autómotor hangjára. Hallja még Emma szavait, de most már nem mer beszélni. Csak gondolni.
~ Rendben Emma. És remélem majd személyesen is megköszönhetem. - a taxi tovább indul, John pedig igyekszik nem Emmára gondolni, nehogy akaratlanul is tárcsázzon telepatikus telefonján.
Kis idő és megérkezik a munkahelyére.

//Folytatás Az AIMville Corporation központi épülete//