Az AIMville Corporation központi épülete

A laborhoz elérünk, a kártyámmal nyitom az ajtót és belépek a laborba.

A labor nem túlbonyolított. Hosszúkás a szoba, bal oldalt egy asztal félig meddig rendezetten rajta az eszközökkel, tőle hátrébb pedig egy függönny van elhúzva ami levág egy részt a helységből. Jobb oldalt két asztal szintén az elsőn rajta a kémcsövektől kezdve minden kellékkel abc sorrendbe rendezve, mellette is van egy asztal a falnál ami már nem annyira rendezett és valami épp készülőben van egy bögrébe, és ott egy gurulós széken ül egy hölgy, copfba fogott haja magában nem lenne feltűnő ám a szín amire festve lett az már igen. A pink haj pár tincse alól néz fel a nő a belépőkre majd felkel a székből.

- Jó reggelt főnök, a kávé mindjárt kész. Melissa szerzett egy dobozzal John tól. Bár nem büszkélkedik hogyan szerezte meg. És üdv! Én lennék Kathren Queen.
Fordult át Marius felé közben.

- Nem is érdekel. Nos, neki fogsz segíteni és ne hagyd, hogy bábáskodjon feletted. A kávészünet meg nem naponta hétszer van szóval ne enged, hogy eltűnjön. Jolvan, öh Melissa hol van?

- Mióta ide adta a kávés dobozt nem láttam.

- Mindegy. Marius három szabály van. Egy, nem robbantasz illetve szabadítasz el semmit az épületben, kettő a függöny mögé nincs bejárás nem dísznek van, és három nem szegjük meg az első kettőt. Értve?

Biccentek még Mariusnak, hogy értette minden szabályát a szobának majd az ajtó felé veszem az irányt.
- Akkor én most mentem. A tetőn megtaláltok ha valami gond lenne.
Majd ki is libbentem a helységből.
- Vettük. Szóval Marius. Ezzel a bizonyos Rota vírussal fogunk foglalkozni. Megint. Olyan vádak érték a gyógyszert, hogy ámbár jó a betegségre mégis kártékony hatásai vannak a csecsemők szervezetére. A pontos megfogalmazása a dolgoknak ebben - emel fel egy mappát az asztalról és nyújtja neked- a mappában elolvashatod. Tanulmányozd át először, megtalálod benne a gyógyszer pontos leírását és azon gondok listáját amit ráfognak. Ha készvagy szólj és utána már fogsz tudni segíteni teljes bedobással nekem, hogy megtaláljuk mi is az az összetevő ami felelős lehet a káros mellékhatásért vagy épp bebizonyítjuk, hogy nem a gyógyszer alapvető összetétele a ludas.
Fejezte be majd megvárja még a válaszodat és utána gurul vissza az asztalához és a jegyzeteit bújja.

Dokumentum: Rotavírus
A rota vírus hasmenést és hányást okoz. Komoly kiszáradási veszély amely nagy eséllyel okozhat csecsemőknél halált a nehéz folyadékpótlás miatt. A gyógyszer ellene egy védőoltás formájában adják be egy hónapos korig. A vírus veszélyezteti a család többi tagját is ám gyermekeknél és idősebbeknél már nem okoz halálos veszélyt.
A rotavírus tünet nélkül lappang pár napig majd 3-7 napon át tartó, naponta 8-20 alkalommal feltörő hányás és hasmenést okoz.
Ennek a kórokozónak körülbelül 100 fajtája is lehet világszerte.
A védőoltás ezen kontinensen fellelhető 3 fajtájára volt hatékony.
A vakcinát a vírus többszöri kezelésével állították elő. Hónapos kísérletek után sikerült a vírus génállományának módosításával elérni, hogy a vakcina beadásával azt a hatást érjék el, hogy a megfertőződött gyermek még a lappangási idő alatt kigyógyuljon betegségből, azon módon hogy a vírus ellenszere rákényszeríti a vírust önmagának felemésztésére és így elpusztítsa önmagát.

Ismert mellékhatások:
- a lappangási idő alatt mikor az ellenoltás aktiválódik a vírussal szemben a csecsemők aluszékonyabbak, fáradékonyabbak lehetnek
- a vírus elpusztulása után, nyűgösség, fokozott éhség és álmatlanság léphet fel.

Kivizsgálási kérelmek a következő, feltételezetten eme oltóanyag által okozott mellékhatások után:
- Az oltóanyag beadása után pár nappal bőr irritáció amely a test végtagjain kialakuló 1-4 centis léghólyagok formájában jelenik meg.
(400-T12 es sorszámú oltóanyagnál fordult elő)

- Bőrfeketedés mellkason, háton az oltóanyag utáni két hét elteltével.
(401-T12 es sorszámú oltóanyagnál fordult elő)

- Az oltás beadását követően 3 nappal tejes testfelületet beborító sárgulás a máj funkciók leállása miatt.
(400-T12 illetve 401-T12 es sorszámú oltóanyagnál fordult elő)

Mindkét sorszámú oltóanyagból 4 oltáshoz elegendő vakcina megfelelő módon tárolva és szállítva.

-Sajnos nem.
Válaszolt a nő a vér kérdésre és gondterhelten kortyol bele a kávéba.
- Csak szerintem fura az íze?
Kérdezi s ha belekortyolsz a kávéba még egyszer akkor te is érezheted, hogy nem igazi kávé íze van, valamilyen furcsa utóíz csap meg.
-Mintha valami ócska szar lenne. Ez nem vall John ra.
Az ajtó közben újra nyílik és Melissa érkezik meg aggodalmas arckifejezéssel.
-Ugye nem ittatok a kávéba bele Kathren? Fertőzött volt, John véletlen beleborított valamit!

Kathrent követve percek alatt felértek a tetőre. Kathern arckifejezése végig gondterhelt. A tetőn nem is kell nagyon keresni mikor meglátod a főnöködet a párkányon kávézni és cigizni.

Unott fejjel fordulok Marius felé mikor megjelenik Kathrennel.
- A balomban kávé és a jobbomban cigi, mit sugall ez neked Marius?
Kérdezek vissza majd kortyolok a kávéból és tekintetem visszavándorol előre majd le. A magasból nagyon jó kis kilátás van itt és az össze ember pont oly aprónak néznek ki mint amilyenek valójában. Egyszerűen mesés a kilátás. Sóhajtok egyet majd beleszívok a cigibe.
- Kather miért is nem tudok én erről az apró balesetről?
-John csinálta, nekem honnan kellett volna tudnom?
- Naponta nyolc vagy több órát töltötök egy cseszett légtérben! Mégis miért csak én érzem úgy, hogy tudnotok kéne?
-Mi se tudjuk, hogy a főnökasszony micsinál a függöny mögött..
Motyogja az orra alatt úgy, hogy Marius még kivehetően hallja.

//Előzmény: Dr. John Huniver lakása//

Munkahely, édes munkahely. Akaszthatna fel egy táblát a nyakára John, hiszen ideje nagy részét itt tölti. Hiába, akinek a munkája egyben szórakozás is nem meglepő, hogy túlórázik. Ma is mosolyogva, igaz néhány kék-zöld folttal és egy komolyabb fejsérülés nyomaival érkezik meg.
Hamar túljut a biztonsági intézkedéseket és folytatja útját a maga laborjába. Igen, kapott egy kis labor részt, ahol asszisztenseivel folytathatja az X-génnel kapcsolatos kutatásait.
- Jó reggelt! - köszönti két munkatársát, mikor már fehér laborköpenyében lép be a kutatás helyszínére.
- Ma folytatjuk tovább a minták vizsgálatát! - ezzel a napi munkamegbeszélés véget is ért. John nem a szavak embere, inkább a tetteké. Gyorsan neki kezd a munkának. Csak néha-néha áll le egy fél percre, mikor feje kezd el sajogni, vagy éppen egy rossz emlék ugrik be. Mindezek kellemetlenül rontják koncentráció képességét, miközben a mintákat elemzi.
- 501-es minta... - szemeivel a mikroszkóp lencséjére pillant. - elégtelen. Kuka! - löki is félre, miközben asszisztense a centrifugából kiveszi a következő vizsgálati anyagot.
- 502-es minta... Ez jó lesz! - csillan meg szeme. - Tegyétek félre! - utasítja asszisztenseit és folytatja a vizsgálatokat.

A napi munka közben egyszer csak csörög a mobilja. Szokatlan jelenség ez számára, hiszen kevesen ismerik, még kevesebben keresik. Nagy üggyel-bajjal kotorja elő készülékét köpenye zsebéből.
- Halló?
- Szia John! Én vagyok az, a te házsártos kis húgocskád!
- Neela? - lepődik meg John.
- Én bizony! Nem hívtál, hát én hívlak! Figyelj, Gwenről lenne szó. Meg az új sulijáról. Úgy döntöttünk, hogy neki ott lesz a jó.
- Ezzel most egyet kell értenem.
- Helyes! Éppen ezért, mivel te vagy a kedvenc nagybácsija, téged kérlek meg, hogy vár a reptéren és vidd el az új suliba!
- Hogy én? De... mikor?
- Holnap! Már mindent elkészítettem. Igazából Lucyval akartam elküldeni, de ő szó nélkül lelépett!
- Most ebbe bele ne menjünk! - hallgattatja el húgát, mert jól tudja, hogy csak panasz és szitkozódás következne.
- Mikor érkezik meg a repülő?
- Várjál! ... Nézzem... Reggel hatkor indul Bostonból... Nyolc órára ott van. Tehát te is légy ott nyolcra! Reggel!
- Rendben van, Neela. Ott leszek.
- Aztán nekem semmi elcsámborgás a városba! Egyenest viszed az új sulijába!
- Úgy lesz, húgi! Nyugi!
- Helyes! Majd még hívlak reggel, hogy biztosan ne aludj el és kimenj elébe.
- Hát ilyennek ismersz te engem? - nevet fel félszegen John.
- Igen. - vágja rá halál komolyan Neela.
- Akkor holnap, Johnny. Szia!
- Jó-jó, Neelácska! Ott leszek. Üdvözlöm Willt és a srácokat is! Szia! - telefonja elhalkul, visszakerül zsebébe, ő pedig fordul tovább vizsgálni a mintákat.
- 510-es minta... - belenézz a mikroszkópba.
- Ez érdekes... - kezd el motyogni.
- További vizsgálatra félre téve. Következő! - és a kutatás folytatódik tovább, napestig.

Beesteledett. John hazaküldi munkatársait, hisz a munkaidő már lejárt. Ő azonban marad. Talált pár igen érdekes mintát, amit feltétlenül tovább kell vizsgálnia. Mivel mindegyikük az X-génnel kapcsolatos, így ezt nem meri megtenni munkatársai előtt, hanem csak így, mikor egyedül van. Kilétét nem szívesen fitogtatja, még ha sejtik is, hogy mutáns.
Újra előszeszi az 502-es és 510-es mintákat. Először az utóbbi vizsgálja meg mikroszkópon keresztül. Látja, ahogy az X-gént tartalmazó sejt kapcsolatba lép a szomszédos sejtekkel. Alacsony szintű elektromos energiát add ki, amitől éppen olyan lesz, mint a másik sejt.
- Jó. Tehát megfelelő a környezet. Már csak arra kell rájönnöm, hogyan is lehet ezt hasznosítani. - az 502-es mintát teszi be a mikroszkóp alá. Itt teljesen egyforma mutáns sejtet lát. Kicsit meglepődik, hiszen a korábbi elemzéskor még itt csak kétfajta mutáns sejt volt jelen, nem is beszélve az emberi sejtekről, amik viszonyításként voltak az oldatban.
- Ez érdekes... tehát teljesen átalakította a sejteket... - elmereng a dilemmán, végül döntést hoz. Vessz az 510-esből és az 502-esből mintát. Add hozzá emberi sejteket, összekeveri és centrifugába teszi. Egy perc múlva már kerül is a mikroszkóp alá az új oldat.
- Semmi! - kiált fel elkeseredetten.
- Nincs reakció... Talán... hiányzik az elektromos környezet. - vakargatja meg állát elgondolkozva. Az új mintát beleteszi egy elektromos szikrát gerjesztő készülékbe. Bekapcsolja a szikrát. Egy kisebb pukkanás, elektromos feszültség csap ki és a doki eszméletét vesztve terül el a laboratórium padlóján.
Csengés. Igen intenzív. John zöld szemei fáradtan tárulnak fel. Minden olyan homályos.
- A szemüvegem... - kapcsol, hogy az hiányzik. De a csengés pontosabban csörgés csak nem marad abba.
- A mobilom... - kezd el tapogatózni köpenye zsebe után. Megtalálja a kis szerkezetet.
- Halló? - hörög bele mint aki most ébredt fel.
- Jó reggel álomszuszék! - egy ismerős éles női hang üti meg a fülét.
- Neela?
- Igen, én vagyok! Sikeresen felébresztettelek! Ezt is akartam.
- Ja, sikeresen. - kezd el baljával tapogatózni a padlón, szemüvegét keresve.
- Tudod biztosra akartam menni, hogy ébren leszel és nem felejtesz elmenni Gwenért! Most szállt fel a repülőgépe. Két óra múlva ott lesz New Yorka. Addigra megbírsz inni egy kávét is, hogy észhez térj.
- Megvagy!
- Mi van meg? - kérdi meglepetten Neela.
- Ja, csak a szemüvegem. Leesett a padlóra, míg aludtam.
- Csodálatos! Na, ha már ez is megvan, akkor csipked magadat és indulj az unokahúgodért! Nehogy nekem csalódnia keljen benned!
- Jó, jó, máris megyek! - tápászkodik fel végre John.
- Helyes! Két óra múlva újra hívni foglak! Addig is, szia!
- Jó. Szia! - köszön el John is és mobilja máris landol köpenye zsebébe.
Újra körülnéz. A laborban van, egy kisebb kupi körülötte.
- Úgy látszik a földön aludtam. - támaszkodik neki az asztalnak, az ott lévő gépet vizsgálgatva.
- A jelek szerint túl sok volt a feszültség. De nincs most időm megvizsgálni. - előkeresi az üzenő noteszt és beleír pár sort a gépben található új mintáról és, hogy számozzák be, míg visszajön.
Nagyot ásítva baktat ki a laborból, az öltözőbe, hogy kicsit szalonképesebb formában induljon ki taxival unokahúgáért.
//Folytatás: Reptér//

- Jolvan na jolvan.
Pöckölöm le a cigit a tetőről és az üres poharat leteszem magam mellé. Felkelek a párkányról és teljes figyelmemet megkapja Marius.
- Fertőzőnek tuti nem fertőző, szóval emiatt ne aggódj. Olyan ami megölhet téged vagy bárkit az épületben csak nekem van szóval ezt is kihúzhatjuk a listáról, hacsak valamelyik nem gondolta úgy, hogy vicces a cuccaimmal babrálni.

Mikor Kathrenre nézel furcsa dolgokat vesz rajta észre, mintha kiütések kezdenék szaporán ellepni a testét, méghozzá feketék. A méretük úgy két centiméter átmérőjűek. A saját végtagjaidon pedig erős viszketés tör ki.

Megvakarom a fejemet gondolkodva majd vissza felnézek Marius-ra.
- Érzel valami tünetet? Fej vagy egyéb fájdalom, görcs esetleg gyen...
Telefon csörgés töri meg a mondtatom. Azonnal előkapom ahogy meghallom a csengőhangot. Egy gyors sms olvasás után pedig már teszem is el a mobilt és a köpenyemet ledobom a földre.

- Bocs most mennem kell. Tudósok vagytok találjátok ki, hogy mi bajotok.

Majd fekete tollas szárnyak bukkannak ki a hátamból és széttárva egy nagy területet takarnak ki. Legugolok majd onnan lendületet véve ugrok előre, egyenest le a tetőről és elrepülök a távolba.

//Előzmény: Dr. John Huniver lakása//

Míg bele nem kezdet a napi munkájába, addig nehéz volt nem a taxiban történtekre gondolnia. Aztán meg mintha csak törölték volna emlékeit. Legutóbbi önteszteléses kísérletébe vetette bele magát. A labor már helyre lett állítva, asszisztensei pedig sajátos közömbösségükkel segítették őt a munkában. Egyenlőre rájuk bízta a minták további tesztelését. Ő maga pedig félrevonult és vérmintát vett magából. Ha bármi károsodás érte őt a kísérlet során, arról legkönnyebben így szerezhet tudomást. Az önmegszúrás nem egy egyszerű feladat. Főként ha félős az ember. Szerencsére már automata fecskendők is léteznek, amivel elég csak megtalálni az eret, a többit a gép egy gomb lenyomásával elintézi, minimális fájdalommal. Most is így történt. Meg van tehát a mint, most már csak meg kell vizsgálni. Napját gyakorlatilag ezzel töltötte, még az ebédidő is ezzel telt el. Hiába, ha tudományos kutatásról van szó, John kész fanatikus. Az első eredmények is meglesznek.
- Vörösvértest szám normális, fehérvértest szám kicsit magasabb az átlagnál, de még normális... a vér kémiai összetétele ... Hát ez felettébb fura! Valami sokkhatásra utalnak. Biztos a kísérlet. Nem veszélyes, szóval mindegy. - teszi félre jegyzeteit. Örülnie kellene, hogy nincs semmi baja, mégis valamiért elégedetlenséget érez magában.
Nemsokkal később a dns vizsgálata is elkészül. Csak ellenőrzésről van szó, ezért nem is tartott sokáig a keresés. John egykedvűen veti össze eredeti dnsének képét a mostaniéval. Rögvest szemet szúr neki egy helyütt az eltérés.
- Ez itt a reprodukáló gén. Ez szabályozza a sejtek önlemásolási folyamatát. Valamiért nagyon aktívvá vált. - tovább vizsgálja az eredményt, külön megfigyelve mutáns génjét.
- Itt is van változás! Valami történhetett. De vajon mi? - ez az amit nem tud kiolvasni az eredményekből. Mert azok csak génszerkezetének állapotát mutatják. A következtetést neki kell levonnia, hogy rájöjjön a válaszra. És ez az ami nem könnyű feladat.
Mire munkatársai visszaérnek az ebédidő lejárta után, eredményeit és jegyzeteit táskájába rejti.
- Új mintánk van! Le kellene tesztelni minden lehetséges módon! - emeli magasba a kémcsövet, amiben már vizsgálatra előkészítette dnsét.
A munka persze sokáig tart, hiszen most már nem felületes, hanem nagyon is alapos. John pedig kitartóan kutat. Az idő el is jár a fejük felett.

Még annak ellenére is, hogy a saját dnsről van szó, amit már korábban sikeresen feltérképezett, a vizsgálat mégsem rövid. Az eredmények megszületéséhez sok időre van szükség, amit nem gyorsíthat fel, mert akkor nagyobb a hibaszázalék. Esetleg ha lenne időgyorsító gépe akkor talán, de az ilyen szerkezetet a fantázia szüleményének tartja.
Ahogy az analizáló gép jelzéseit figyeli, egyik asszisztense szól valami most érkezett csomagról.
- Ilyenkor is van posta? - emeli le csodálkozva szemüvegét, hogy fehér laborköpenye ujjába törölgetve megtisztogassa.
- Az analizálás nem fog megszakadni ha megnézem azt a csomagot. Szóval majd jövök! - szól asszisztenseinek, s leindul a portára. Útközben agya nem a csomagon jár, hanem a dnsét ért változáson. Olyan izgatottság uralja, mint kisgyermeket karácsonykor, aki már epekedve várja, hogy felbonthassa azt a selyempapírba csomagolt, szép piros szalaggal átkötött ajándékdobozt, s meglássa, milyen játékot rejt, amiben örömét lelheti. Meglepő módon Johnra is hasonló esemény vár, igaz, az ő izgatottsága nem a csomag tartalmára irányul.
Ha leér a portára akkor átveszi a csomagot. Nem indul vissza egyből, hanem ha bírja, akkor felbontja még ott lent. Meglehet Neela húga küldhetett valamit, aztán ne kelljen szégyenkeznie a kollégák előtt.

Kinézetéből ítélve is csak arra tud gondolni, hogy Neela küldött valamit. Mióta anyuka lett rendesen ráállt a spórolásra, takarékosságra. Ennek jó oka is van, hisz férje építészmérnök, ami nem a legtöbbet kereső szakmák egyike, s ha éppen a munka is olyan, teszem azt egy lakóház megtervezése, akkor eleve kevesebb jutalékra számíthat, mintha új színházat tervezne. Húga pedig, aki jogi asszisztens... nos, nem is kell többet mondani. Az pedig sosem került szóba, hogy szülei segítsék. Nekik épp elég volt Judy és Lucy egyetemi tanulmányait anyagilag segíteni. Sikerült is túlélni ezen anyagi megpróbáltatásokat.
A csomag súlyos. John ösztönösen könyvre gondol, elvégre egy tudós mi mást kaphatna? Kis ügyeskedéssel, mert a csomók nem a barátai, sikerül kibontania a csomagot. Legnagyobb megdöbbenésére egy szépen megmunkált fadobozt talál benne, amit arannyal díszítettek. A szép kézműves munkától tátva marad a szája.
~ Ezt biztosan nem Neela küldte. - állapítja meg. Kíváncsian nyitja fel a dobozt. A szépséges meglepetések sora tovább folytatódik. Amilyen ízléses a külső, legalább annyira a belső is, ami nem mást, mint egy levelet rejt és egy aranykártyát. John figyelme elsőként a kártyára vetül, na nem csak annak arany volta miatt, hanem a mikrochip láttán.
~ Ezen lehet valami. - vélekedik, s ahogy megfordítja a kártyát egy különös jelképet avagy címert fedez fel rajta, amit pecsét gyanánt a levélen is lát.
~ Ezt nem akárki küldhette... Bár fogalmam sincs ki lehet az... - a kártyát visszateszi a dobozba, s most már őszinte kíváncsisággal veszi ki a levelet. Rossz érzés számára, hogy meg kell törnie a szép vörös pecsétviaszt, de meg kell tudnia, hogy vajon milyen írást rejt a levél. Abban talán ott a válasz mindarra a szépségre amit most kezében tart, s főként arra, hogy miért is ő az, aki kapta ezen szépséges műkincseket.