Fu-Hang Katemi lakása

Az új otthonomban próbálok berendezkedni. Nincs túl sok holmim, így nem is tudom otthonossá tenni a szobákat, de talán nem is akarom. Nem akarok itt ragadni, ez csak életem egyik szakasza, egyik állomása, és tudom hogy tovább fogok lépni, épp ezért talán jobb is ha nem lakom be túlzottan a lakást. Kevéske ruhámat a szekrénybe teszem, gondosan vállfára akasztva, és közben a Raftban történteken gondolkozom. Most tör rám az apró bizonytalanság, és nem tudom hogy helyesen döntöttem. Kezdek kételkedni magamban, pedig mind eddig meg voltam győződve róla, hogy helyesen teszem, amit teszek. Pár perc múlva lepihenek az ágyra, ami sokkal kényelmesebb mint a börtönben lévő, és kicsit megpróbálom élvezni a pillanatot, még ha sok kérdés is van bennem azzal kapcsolatban, hogy most hogyan tovább?

Nem akarok elaludni, de még is közel járok hozzá. Túlságosan kényelmes ez az ágy ahhoz képest, amiben eddig feküdtem. Ha le is csukódna a szemem, már nem tudnék álomba merülni, mert meghallom, amint valaki az ajtónál matat a zárral. Azonnal felpattanok, de mire bármi mást is tennék, kinyílik és megjelenik mögötte egy ismerős arc. Habár igaz, csak a médián keresztül ismerős, és személyesen még sosem láttam. A Lény valóban olyan fenyegető külsővel rendelkezik, mint ahogy hallottam, és beszéd stílusa sem cáfol erre rá, na meg a tekintete. Nem szeretem az e fajta modort, sosem rajongtam a katonaság erőszakos és parancsoló szójárásához, és milyen ironikus, hogy még is századosi rangban vagyok Jerseyben. Ennek ellenére én nem tudok ennyire... talán erőszakos (?) lenni. A bemutatkozás elmarad, habár tudja a nevem és én is az övét, de úgy néz ki a formalitások most teljesen mellékesek. Sokkal jobban érdekli a férfit valami más, egy raklapnyi kérdésre a válasz. Bár kétlem, hogy ne tudná amit mondani akarok, legalábbis egy részét. Még is neki állok válaszokkal szolgálni, még ha nem is szimpatikus ez a számomra támadó modor. Tekintetem és arcom semmilyen formában nem tükrözi hogy unszimpatikus lenne a Lény.

-Lehetőséget kaptam Amerika Kapitánytól és Rozsomáktól arra, hogy más módon törlesszem a New York ellen tett tetteimet, mint a börtön büntetés. Azért akarok itt lenni, mert hiszem, hogy egy ilyen büntetési folyamattal, olyan szolgálatot tehetek a városnak ami hasznára lehet, míg egy cellában lévő rab nem tud tenni semmit azért hogy jóvá tegye bűneit. Nem hiszem, hogy nem kéne itt lennem, ha a sors ezt akarta, és ezt az utat kell bejárnom, akkor kitartok mellette.

Hangzik el a magyarázatom, bár cseppet sem mentegetem magam, nyugodt és teljesen higgadt természettel mondom el mind ezt. Majd még végül hozzá teszem ugyan ilyen hanglejtéssel;

-... és nem adtam rá okot hogy kihajítson.

Mondom rezzenéstelen arccal, majd elhallgatok. Kétségtelen, hogy Ben Grimm a Lény számtalanszor mentette már meg New Yorkot, és más városokat, államokat, ezért elismerem és tisztelem őt. De úgy vélem túl nagy harci hévvel bír, túl erőszakos, túl agresszív és ez könnyen kihasználható. Igaz ezeket a gondolatokat, amiket pár másodperc alatt leszűrtem jellemét tekintve, nem teszem szóvá, mivel azzal ellenszenvet váltanék ki, és nincs szándékomban ezt megtenni. Minden esetre jó ha tudom, hogy milyen típusú személlyel nézek szembe. Szívesen kérdeznék én is néhány dolgot, de azt hiszem nem itt és nem most van rá alkalom, szerencsémre New Jersey-ben megtanultam néhány dolgot a kiképzők, és felettesek modoráról. Ben Grimm pontosan úgy viselkedik, tehát jó, hogy tudom a mihez tartást.

Úgy érzem Ben Grimm szavaiból, hogy a válaszom az volt, amit hallani akart. Vagy legalábbis tetszetős volt számára. Nem volt szándékomban kedvére tenni, sem ellene. Az igazat mondtam, és ha a véleményem számára értékelendő, annak csak örülni tudok. Egy rövid tájékoztatást kapok, mi szerint Ben Grimm lesz a kiképzőm. Nagyapám óta ő az első aki tanítványként fog kezelni, és ez a szerep nem áll tőlem messze. Mindig van valaki, akitől lehet tanulni, és akitől akarok is tanulni. Kezembe dob egy csomagot, amit kibontva egy ruhát találok benne, amit az AI betűk díszítenek. Amíg ezt szemügyre veszem, megtudom, hogy ez lesz az egyenruhám. Nem késlekedve már is felveszem, és ahogy elkészülök vele, csak arra leszek figyelmes, hogy Ben Grimm kényelembe helyezte magát. Fejével int, hogy én is követhetem, de inkább kihagynám. Ahonnan én jöttem, ott ez nem elfogadható. A mentor mindig kiérdemli a maximális tiszteletet tanítványától, és ez azt is jelenti, hogy a jelenlétében a tanonc figyel, és éber, aminek keretei közé nem fér be az, hogy helyet foglaljak, vagy bármilyen pihenésre utaló pozícióba helyezkedjek.

-Inkább állnék ha lehet.

Mondom tisztelettel, majd megkapom a lehetőséget arra, hogy én kérdezzek. Sok kérdésem van, nem is tudom melyikkel kezdjem, így pár pillanatig inkább hallgatok, míg a tucatnyi rendezetlen gondolatot valahogy megpróbálom magamban elsimítani. Először gondolkodj, aztán cselekedj. Jelen esetbe aztán szólalj meg. Nem szeretnék oktalan, vagy buta kérdést feltenni, így pár másodpercnyi elmélkedés után szólalok csak meg.

-Szeretném tudni, hogy meddig tartanak igény rám, mi lesz pontosan a feladatom, és hogy felvehetem e a kapcsolatot New Jerseyvel. Nem igazán tudom, hogy mi is ez az Angyal Kezdeményezés.

Mondom, és érdeklődök, bár utóbbiról van némi fogalmam így első hallásra, de még sem szeretnék téves következtetést levonni. Mind ezek után még lenne egy kérdésem, amit talán kicsit félve teszek meg, de muszáj.

-Érdekelne még, hogy a fegyvereimet vissza adja e a S.H.I.E.L.D. Leginkább a katanámra gondolok. Családi örökség és sokat jelent nekem.

Ezzel elhallgatok esélyt adva Ben Grimmnek a válaszadásra. Lehet érezhető volt hangomban utolsó mondataimnál egy kevés bizonytalanság, mivel az eltulajdonított fegyverek vissza kérése az után, hogy ma reggel szabadultam ki a Raft intézményéből talán kissé ellenszenvet kiváltó lehet, de nem áll szándékomban visszaélni velük, mindössze szeretném ismét ha a birtokomba kerülnének. A katana tényleg sokat jelent nekem, és egy családi ereklye, amellett hogy több mint egy átlagos fegyver.

Kérdéseimre kielégítő választ kapok, és nincs is más ami foglalkoztatna. Úgy gondolom ha még tudnom kell valamit, Ben Grimm megosztja velem a továbbiakat. Csak nemlegesen megcsóválom a fejem, és hozzá teszem a ,,Nem" szót mikor a felől érdeklődik a kiképzőm, hogy lenne-e még bármi kérdésem. Nem tudom hogy a továbbiakban hogyan, így csak maradok egy helyben, várva az utasításra, vagy bármi másra. Közben emésztem a kapott válaszokat. A szimulációról tett említés igen érdekesnek hangzik, nem volt még hasonlóhoz szerencsém, így érdeklődve várom a pillanatot és azt is, hogy a kiképzésem során kikkel találkozom. Újoncok, és lelkes amatőrök, na és a hozzám hasonlók.

Ben Grimm távozik, ezzel magamra hagy miután közli, hogy a mai nap hátralévő részét szabadon tölthetem, és azt tehetek amit szeretnék. Persze csak bizonyos szabálykereteken belül, hisz magam mellé kapok egy ügynököt, aki figyeli majd minden léptem. Mikor Ben Grimm arról említ, hogy nehogy bármi butaságot csináljak, csak egy talán kissé értetlen tekintet a válaszom, de semmi több. Eszem ágában sincs olyasmit tenni, amivel a figyelem középpontjába kerülhetnék. Van egy utam, amit most végig kell járnom, és ha lelépek talán sosem találom meg a helyes ösvényt. Elköszönök a kiképzőmtől, majd a folyosón várakozó ügynököt üdvözlöm tisztelettel. Megkérdem megkínálhatom-e bármivel, ha igen, eleget teszek kérésének, amennyiben nem, szóvá teszem terveimet neki, hiszen valószínűleg illik tudatnom mik a szándékaim.

-Ha nem gond szeretném alaposan megnézni New Yorkot, miként állt talpra a megpróbáltatások után.

Mondom, remélve nem ütközök ellenállásba. Ha így van, akkor nincs más dolgom mint előre, és szándékomban áll gyalog bejárni a környéket. Sajnos nem volt időm részletesen megfigyelni a várost, és az embereket akik annyi mindenen mentek át. Szeretnék egy kicsit feltöltődni az ő küzdelmükkel, és erejükkel, hogy nekem is sikerüljön továbblépnem a múltamon. Azon tetteken, amikkel sokaknak talán ártottam, még ha nem is az volt a célom. Nem akartam senkit bántani, senkiben és semmiben kárt tenni. A háború sajnos már megtörtént, és még ha nem is akartam mélységekbe merülni, még is magával ragadott, de próbáltam úgy cselekedni, ahogy a helyesnek véltem. Lassan elhagyni szándékozom a lakást és a nyílt utcára, a szabadba vágyom...

//Szerk: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t161-high-bridge#3589 - ide írj inkább, Harlem utcáin Z mesél éppen. (Nefi)//