Kutatóállomás

~ Nincs mit. ~ gondolja és szétteszi a kezeit amikor a maszkok említésre kerülnek. De nem zavartatja magát. Magához vesz egy kagyló tőrt és mit sem törődve személyazonosságának felfedésével követi a vezér egyéniség határozottságával megáldott Amirt. A légzőkészüléket méregeti egy ideig, de végül felveszi. Ahogy követi a társait a hidrogénhiányos térbe egyből berogyasztja térdeit megdönti a felsőtestét kissé előre hajol. Felkészül arra, hogy támadnia keljen. Keresi a helyeket, ahol rövid ideig megbújhat ha harcra kerül a sor. Ebben az esetben fedezékről-fedezékre haladna, hogy ha szükségessé válna. Szerencséjére nem csak a víz alatt képes gyors úszásra. Izomzata elég fejlett ahhoz, hogy a hidrogénhiányos környezetben is az átlag fölötti sebességgel mozogjon. Remélhetőleg a többi szerve is képes hasonló erőkifejtésre. Rosszul jönne ki, ha a tüdeje felmondaná a szolgálatot.

~ Rossz érzésem van...talán túl könnyen ment. Bár lehet, hogy egyszerűen csak aggódós vagyok... ~ morfondírozott. Gondolatmenetét a zsilip zárjának kattanása zavarta meg. Azt követően érezte, hogy felgyorsul a szívverése, majd röviddel utána a légzése is. Görnyedt háttal, behúzott nyakkal és pattanásig feszült izomzattal járt a szeme és a feje a folyosók között. Olykor-olykor társaira pillantott s utasításra vagy reakcióra várt. A riasztó fülsiketítő hangja és a feléjük tartó lábak dobogása, már nem tudott emelni az adrenalin[?] szintjén. Nem készült nyílt harcra, pláne nem távolsági fegyverek ellen. Nem tudja, hogy mondania kell-e valamit, hiszen nem vezér alkat. Csak azt tudja, hogy amelyik oldalon feltűnik az első ellenséges őr vagy katona, arra támad. Megpróbál kitérni az esetleges sugárfegyverek útjából és tervei szerint a fegyvereket tartó, azokat használó kezekre támad. Gyors de hathatós vágásokat akar ejteni, amelyek lehetetlenné tennék a távolsági fegyverek használatát.

Bár nem híve a modern fegyvereknek, be kell ismernie, hogy ezeké a jövő. Ahogy a hajón is azé a bombáé. Így elrakja az egyik hőpisztolyt. Miután beljebb úsztak, ő is felkapja az egyik hőn áhított légzőkészüléket. Így már nem kell tartania attól, hogy megfullad. Előbb azonban az Amir által mondott kötéllel megkötözi az őröket.
Követi társait, közben új szerzeményét vizsgálgatja. Láthatólag egyszerű a használata. Csak valami fura nyelvet kell lenyomni és a fegyver csövéből kilő egy sugár amitől baja lesz annak, akit eltalál. Sokkal egyszerűbb, mint a szigony és nagy erő sem kell hozzá. Ványadt atlantisziaknak kiváló eszköz.
Hogy Targlimir lelépett csak örömérzést kelt Ribarban. Nem fog hiányozni az ügyefogyott atlantiszi. Bár céltáblának talán még jól jött volna. Mint ahogy most is.
- Csapdába úsztunk! - morogja Ribar, hallva a nagy ricsajt. Most ő volt a vad, akit elfogni igyekeznek. Szokatlan egy érzés, de fel kell tudnia találnia magát.
Amir int, miután új társával fedezékbe vonul.
- Gyerünk! - kiált Anargyros-nak, és már pattan is a másik oldalra. Kezei közé kapja a pisztolyt és célozni próbál vele előre a folyosón, ha jönne bárki, azt eltalálhassa.

~ Hopp... ~ kerül ki sikeresen egy lövést. ~ Hopp egy másik... ~ gondolja miközben ügyes csípőmozdulattal hajol el egy újabb kábító sugár elől. Azonban a halálos lövés duruzsolása, amely Tarastirol háta mögül érkezik, meglepi. Előre is veti magát s kissé csúszik a mellkasán. Majd egy csípőből indított, hullámzó izommozdulat befejezéseként, egy szaltóval talpra áll s ha jól számolta karnyújtásnyira került az egyik őrtől. Ha ez így van, rövid vágásokkal próbál lecsapni s harcképtelenné tenni az ellenfelét. Gyorsan próbál dolgozni, hogy a többiek ne ocsúdjanak fel s ne forduljanak ellene, amíg eggyel sem végez.

Tarastirol arcára az önelégültség kétes ízű mosolya ül ki, ahogy már második ellenfelét teszi harcképtelenné. Az édeskés érzés viszont hamar keserédessé, majd keserűvé változik, amikor ráeszmél: óvatlanná vált. A felismerés azonban későn éri. Egészen pontosan akkor, amikor már négykézlábra küzdi magát. Kell neki egy, talán végzetes másodperc, hogy felismerje és elemezze a helyzetét és azt az utat, ahogyan idáig eljutott. ~ Egy csapás, egy vágás, egy ellenség pipa. Újabb vágás és még egy. Második ellenfél pipa...ez az. Ezek hárman voltak, azaz én így kerültem a falra, majd a földre. ~
Talán csak egy szempillantásnyi idő telt el, amikor a sugárfegyverből leadott lövések hangja visszarántotta a valóságba. Rögtön megpróbált elrugaszkodni a faltól társai irányába. Úgy vélte, hogy elvégezte a dolgát. Legalábbis egyelőre számára előnyösebb, ha visszavonul.

Tarastirol, a korábbi ütés és falhoz csapódás hatásaként még kissé kábán nézett Amirra, aki utasításokat osztogatott neki. Önkéntelenül is mozdult és mintha betanulta volna, gépiesen teljesítette a rá kiszabott feladatot. A falon át beszivárgó víz látványa és érzése a lábánál egyre inkább ráébreszti arra, hogy nincs semmi keresnivalója szárazon. Kezd kitisztulni a feje. Megkeresi az imént elejtett kését és követi Amirt.

Tarastirol szó nélkül követi Amirt. A követi valójában nem túl helyes kifejezés. Mint egy kis bolygó a nap körül, úgy kering az ad hoc vezető körül. Rogyasztott térdekkel, behúzott nyakkal és megdöntött felsőtesttel őrködik. Nem mondja, de támadásra számít. Bármilyen is volt a felderítésük, Tarastirol biztos abban, hogy hibáztak. Ha nem így lett volna, akkor most nem csak négyen lennének....
...azaz hárman. Pontosít magában gyorsan, miután azon is elgondolkodik, hogy felmérte-e valaki a terepet. De nem gondolkodik. Nem szokott ilyen mélyen belemenni a dolgokra. Csak számít a veszélyre. Azt az elvet vallja, hogy "Az az ember kevésbé veszélyes aki keresi bajt, mint az, aki számít rá."
Amikor Amir megáll a konzolnál, Tarastirol is befejezi a bolyongást. Egy olyan pozíciót próbál felvenni, ahonnan belátja a teret és tudja védeni a férfi hátát. Amikor ő elindul Taratirol újra felveszi az ellipszis pályát.

Anargyrost hátra hagyni nem túl atlantiszi cselekedet. Ribart ez zavarja. Most harcol először nyíltan saját fajtársai ellen. És ez az egyszerű vadász számára már több, mint amire felkészült vagy megszokott. Egy dolog ellenségesen gondolkodni a királyról, s más fajtársakat ölni. Ideje azonban nincs, hogy mindezekről elmélkedjék. Elnyomja lelkiismeretét, s halad társai nyomában. Hosszú folyosón haladnak végig, míg zárt ajtóhoz nem érnek. Amir, aki a jelek szerint járatos a technológiában, csinál valamit az egyik gépen. Ribar ezekhez mit sem ért. Ő afféle falusinak számít a fővárosiak szemében.
Mormogi őrnek áll. Jó gondolat, ezt kellene Ribarnak is tennie. Merthogy máshoz nem ért.
- Ugye az ajtót próbálod kinyitni? - kérdi Amirt, ahogy mellé úszik.
- Mert akkor nem lövöm át. - teszi hozzá. Igen, ha van kulcs a zárt ajtóhoz, akkor nem kell szétverni. Amir mellett marad, Mormogi hadd mozogjon, ő a statikus védelmet képviseli most.

Tarastirol nem foglalkozik a konzollal vagy a képekkel. Ő egyszerű harcos, aki teszi a dolgát, ha kell. S most egyértelmű utasításokat kap. Türelmesen megvárja, amíg Amir hőpisztolyával kinyitja az ajtót. Ha az kinyílik, kidől vagy leesik a helyéről, Tarastirol egyből akcióba lép. Átugrik bejáraton avagy átpréseli magát a feltáruló résen s már rohan is tudósokhoz. Persze a következő események csak abban az esetben zajlanak ilyen gördülékenyen, ha Taratirol nem fut bele a megmaradt őrbe, vagy lepi meg valaki őt a cselekvés közben.
Tarastirol hosszú léptek indul meg a növények között, a tudósok felé. Bal kezében a kötéllel, jobbjában még mindig késsel. Az első tudóst, akit elér, azonnal arcon csapja. Tervei szerint olyan erővel, hogy elveszítse az eszméletét, de viszonylag hamar újra éber legyen. Így kívánja a többiek értésére adni, hogy nem áll szándékában sokat szórakozni.
- Most mindenki hagyja, hogy megkötözzem és akkor senki másnak nem esik baja. - hadarja gyorsan és egy korall tömb fölött átugorva már a következő tudósnál terem, akit a megpróbál a földre teperni és a kezeire hurkot vetni, hogy azokat ne tudja használni. Tervei szerint a többiekkel is így tesz. A leütött tudóst hagyná a végére.