Izland

by **Ultimate Guru** Hétf. 10 Okt. 2011, 20:45

Újvilág – II. korszak

5. fejezet: A múlt árnyai

Drága Gail!

El sem tudom képzelni, mi zajlik most a fejedben, de maga a tény, hogy e sorokat olvasod, azt jelenti, valami rossz történt, és kérlek, ezért bocsáss meg.

Bocsásd meg, hogy sosem adtam igazat neked, hogy háborúba vonultam, hogy meghaltam, és hogy csak így magadra hagytalak.

Semmi másra nem vágytam, mint hogy összeházasodjunk, hogy gyerekeink legyenek, és hogy megvegyük azt a kis házat a virágzó cseresznyefákkal a Cedar Streeten.

A szívem szakad bele a gondolatba, hogy még azoktól az apró örömöktől is megfosztanak minket, amelyeket mások oly természetesnek vesznek.

De még ha el is válunk egymástól egy kis időre, emlékeznünk kell rá, hogy Isten SZERET, és még a LEGSZÖRNYŰBB dolgok is mind OKKAL történnek, kedvesem.

Még a MENNY és a POKOL sem tudna szétválasztani minket, Gail Richards. Biztosan tudom, hogy AKÁRMIT is tartogasson számunkra a jövő… te és én EGY NAPON újra együtt leszünk majd.

Mindig és örökké – Steve

Izland 01150

Időpont: 1945. január 18., esti órák.

Helyszín: Izland, észak-atlanti térség, több kilométerrel a levegőben.

„Bucky Barnes naplója, első bejegyzés.

Úgy emlékszem, mintha csak tegnap történt volna… pedig már jó pár év eltelt azóta a szörnyű háború óta. A II. világháború, ma már így emlegeti mindenki… Ki gondolta volna, hogy lesz még egy második is belőle, nem igaz?

De ha az emberi természetet vesszük alapul, nem lehetetlen, hogy egy harmadik és negyedik is vár még ránk valahol a nem is oly távoli jövőben. Isten segítsen rajtunk, ha így lesz.

Ezt a háborút most megnyertük, de nem sokon múlt. Istenemre mondom, nem sokon múlt, hogy most nem horogkeresztes lobogók borítják teljes New Yorkot. Valószínűleg a világ sosem tudja meg, de nekem muszáj kiírnom magamból, hogy ez a győzelem SOHA nem valósulhatott volna meg… ha nincs Steve Rogers. Amerika Kapitány.

Jéghideg este volt. Izland felett jártunk egy titkos akción, amely a fejesek szerint akár az utolsó is lehetett a végső győzelemhez. Naiv, optimista baka voltam, így hittem nekik. Mindent elhittem, mert ott volt mellettem legjobb barátom, aki nem mellesleg a nemzet hőse is volt: Steve Rogers, azaz Amerika Kapitány. Az én fegyverem csupán egy fényképezőgép volt, amellyel meg kellett örökítenem a Kapitány hőstetteit, hogy a képekkel ösztönözzük bajtársainkat a végtelennek tűnő gyilkos háborúban. Hiába a képek – sajnos sokan még így is csak egy ügyes propagandahúzásnak hitték a Kapitányt, egy nem létező mítosznak, akivel a zöldfülűeket etetik.

Bevallom, nem emlékszem már, kik voltak velünk a repülőn… Pár név ugrik csak be a szakaszomból, de három egyértelműen kiemelkedik közülük.

Gregory Jonathan Miller őrmester, vagy ahogy mi hívtuk: „Őrmi”. Az öreg Greg… A mindig borostás arc, a szájából lógó cigi, az állandó bagószag… A visszataszító külseje ellenére is kedveltem, és szeretném azt hinni, hogy ő is kedvelt engem.

Aztán ott volt Patrik James O’Connor hadnagy, az ifjú tengerésztiszt Bostonból. Gyönyörű és precíz papír- és fahajókat tudott építeni – párat még sikerült is lekapnom indulás előtt, amikor mutatta őket. Bármikor rábíztam volna az életem.

És végül, de nem utolsó sorban Marty Sherwood tizedes. Kiváló robbantási szakértő volt, és céllövésben is jeleskedett. Egyszer volt alkalmam enni a marhasültjéből – egyenesen isteni volt! Mondtam is neki, hogy ha egyszer vége ennek az őrületnek, nyithatna egy éttermet.

Amit azon az éjjelen velük hármójukkal láttam… örökre az elmémbe égett.

Semmi konkrétumot nem tudtunk a feladatunkról, csak hogy Izlandon a németek egy titkos bázist építettek, ahol valamiféle „csodafegyveren” dolgoztak, amely ismét az ő javukra fordíthatná a háború menetét. Nyilvánvaló volt, hogy a szövetséges erők ezt nem hagyhatták, de mivel a seregek nagy része le volt foglalva a kontinensen, ezért minket, egy pár repülőnyi titkos alakulatot küldtek csak a szigetre.

De velünk volt a Kapitány is.

Izland 01186

Kétségtelenül nagy volt a feszültség a repülőn utazó katonák között, de többen viccelődve próbálták leplezni az aggodalmukat.

– Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a németek képesek lennének ilyen aljasságra – mondta egy tizedes. – Lelőni egy Camel-cigarettával megpakolt gépet!

Én is elmosolyodtam a kijelentésre, és csak ennyit válaszoltam:

– Ez a sok büdös bagó visz majd a sírba.

De a tizedes nem adta könnyen magát.

– Nem, Bucky – válaszolta. – A cigaretta csak elszínezi a fogaidat. Az a valami azon a szigeten: az fog majd a sírba vinni!

A nevetgélés ekkor abbamaradt… Mindenki rettegett attól, hogy ez egy öngyilkos küldetés lesz, és hogy csak ezért intézett hozzánk személyes üzenetet Roosevelt elnök indulás előtt. Csak én mosolyogtam tovább. Ők még nem tudták, hogy a Kapitány is köztünk ült átlagos egyenruhában…”

by **Thorhalla** Kedd 11 Okt. 2011, 12:18

Izland, ez volt az a hely, ahova Greg a legkevésbé vágyott, annál is inkább lett volna New Yorkban, hogy végre a feleségével legyen és életében először láthassa a már több, mint három esztendős fiát. Miközben a repülő Izland partjai felé repült a férfi már ki tudja hányadszor olvasta a felesége utolsó levelét, amire az indulás előtt még sikeresen fel tudta adni a választ. A fotót nézte, amin a fia karácsonykor lett lekapva, az a gyerek napról napra jobban hasonlított hozzá és ez végtelen büszkeséggel töltötte el. Bucky és a tizedes beszélgetésére nézett fel, kedvelte a srácokat, akik most már nagyjából a második családjának voltak tekinthetőek, főleg, hogy az egyik legidősebb volt az alakulatban. Az öngyilkos küldetés, benne is felmerült ennek a lehetősége, de soha sem hangoztatta, mert tudta, hogy a többiek is így gondolták és az Őrmi pedig úgy vélte, hogy magának kell feltartani a jó hangulatot, hogy nehogy a kölykök véletlenül is erre gondoljanak, mert akkor biztosan úgy is lesz.
- Ugyan, ami azon a szigeten van, csak a németeket viszi sírba – mondta Miller. – Roosevelt csak azért mondott személyes beszédet, hogy tudjuk, ha ennek vége hazamehetünk a családjainkhoz. Hogy ez fűtsön minket, két utolsó karton cigimet teszem rá, hogy győzünk. Tartja valaki?

by **Ziltor/Paul Pachner** Kedd 11 Okt. 2011, 16:30

Mindig is világot akartam látni. Még ha ezt gyerekként úgy képzeltem el, hogy közben egy marhacsordát terelgetek. Szép volt kint lenni a mezőségen, távol a szüleimtől. Nehéz is volt, a sok skorpió és kígyó, meg az éjjeli hidegek miatt. Nem is beszélve a marhatolvajok próbálkozásairól.
Ma már elmondhatom, hogy megjártam Európát. Láttam britet is, németet is, franciát is, sőt még belgát is. Nem olyan nagy közöttünk a különbség.
Gondolataim mostani, titkos feladatunkra terelődnek. A D-nap óta nem éreztem azt, hogy nagy valószínűséggel meghalok. Akkor is csak a partraszállás alkalmával, mikor társaim elestek a német golyószóró tüzében. Ma viszont már felszállás óta ez az érzés kering bennem.
Vajon mi lehet az a szupertitkos fegyver, amivel a nácik győzhetnek? El sem tudom képzelni. Pedig hallottam a hírekből, hogy karácsony előtt próbálkoztak, de elfogyott a benzinjük. Ha már a tankokba nem telik üzemanyagra, akkor hogy tellene egy szuperfegyverre? Elképzelhetetlen!
Nézem a vidám, alkudozós társaságot. Jót mosolygok is rajta.
- De ha küldetés közben elszívod a két karton cigidet, akkor, hogy fogod azt megadni, ha bukod a fogadást? - kérdezem megvetőn, mert a fogadást a sátán játékának tartom. Kabátom zsebéből elő is veszem kis imakönyvemet. Gyermekkoromban kapott szentképekkel van telirakva. Épp egy keresztre feszített Jézust nézzek elgondolkodva.

by **Dr. John Huniver** Szer. 12 Okt. 2011, 09:22

Patrik is ott ült a többi katona között. Arca nyugodt. Csak fülével hallgatta a többiek beszédét, agya máshol járt. A küldetésen. Mint műszakiakhoz is értő ember rá várhat az a feladat, hogy ezt a szuperfegyvert hatástalanítsa. Vagy, ami még nehezebb lesz, megvizsgálja és odahaza elkészítse a tervrajzát, hogy újra meg lehessen építeni. Sokat várnak el tőle, hisz még ő maga sem biztos a küldetés sikerében. Abban, hogy egyáltalán meg sikerül-e találni a fegyvert, eljutni a közelébe. Vélhetőleg komoly védelem alatt áll. De éppen ezért vannak itt a közkatonák. Az ő fő feladata aztán következik. Ami persze még akkor is hozhat meglepetéseket, hiszen egy teljesen ismeretlen eszköz megvizsgálására kell felkészülnie. Jó, elkapta a legfinomabb kézi szerszámokat, de akkor se biztos, hogy az ismeretlenre sikerült neki felkészülnie. Arról nem is beszélve, hogy a végén még hajót is kell barkácsolni és úgy hagyni el a szigetet. Ehhez is az ő szaktudására lesz szükség.
Sóhajt. Nem egy könnyű feladat, de volt már rosszabb is. Két hajó elvesztését tudhatja már maga mögött. Most ennek eshetősége nem áll fenn. Kivéve ha a náciknak van egy. Tengeralattjáró. Azt tudná csak elképzelni, hiszen Izlandra eljutni biztonságosan úgy lehet a legkönnyebben. A repülőket sokkal könnyebben kiszúrja a radar, ez az új megfigyelő eszköz. Még ha nem is tökéletes, de komoly próbatétel lenne a Wehrmachtnak. Jobb tehát a víz alatt menniük. Így az is lehet, hogy a nácik tengeralattjáróját kell elkötniük. Patrik még nem járt a víz alatt, de egy tengeralattjáró motorja is csak úgy működik, mint egy hajóé. És ha Skóciát el sikerül érni, már nyert ügyük van.
Arcvonásai egyre gondterheltebbek, ahogy az akció várható kimenetele felett malmozik.

by **Ultimate Guru** Szer. 12 Okt. 2011, 19:36

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, második bejegyzés.

Greg profin próbálta kezelni a helyzetet. Nem véletlenül lett őrmester. Amikor megfagyott a hangulat, újra egy kis viccelődéssel oldotta azt fel, és hamarosan visszaült minden társunk arcára a mosoly. Én is bekapcsolódtam a „játékba”.

– Beszállhatok úgy is, ha én is a győzelmünkre teszek? – kérdeztem tőle. – De kérem, Őrmi, hagyjuk már a cigiket… A gondolatuktól is rám jön a köhögőroham! Komolyan nem értem magukat, dohányosokat!

Marty is válaszolt Gregnek, de megmondom őszintén, néha nem tudtam eldönteni, mikor viccel és mikor beszél komolyan. Ilyen volt ez a mostani válasza is, így inkább nem reagáltam rá. Újból elővette az imakönyvét is, és tudtam, hogy ilyenkor nem jó ötlet zavarni. Félreértés ne essék, magam is vallásos ember voltam világéletemben… de Marty hívősége néha megijesztett.

Patrik egyelőre szótlanul ült. Őt is megértettem, és tiszteletben tartottam, hogy szeretne egyedül maradni a gondolataival. Az arckifejezése arról árulkodott, hogy nem bízik a sikerünkben…

Sajnos a korábbi tizedes csak nem hagyta abba a kárálást…

– Örülök, hogy mindenki ilyen jókedvében van – mondta megvetően. – Rajtam kívül itt mindenki aludt az eligazításon? A fritzek ott lent valami olyan csodafegyveren dolgoznak, amivel pár nap alatt megnyerhetik a háborút! Csak az olyan bátor kiskatonák, mint mi, állunk jelenleg a Wehrmacht és a Madison Avenue között! És a legjobb ötlet, amivel a mieink elő tudtak rukkolni, hogy minél többünket lehajítanak erre a titkos bázisra, abban a hiú reményben, hogy majd valamelyikünk tönkrevágja azt a fegyvert! Van ebben a tervben bármi olyan, ami azt indokolná, hogy a győzelmünkre kellene fogadnom az őrmesterrel?

Eddig bírtam. Megráztam a fejem, elmosolyodtam, majd így feleltem:

– Például az, hogy nekünk is megvan a magunk csodafegyvere, okostojás.”

by **Thorhalla** Szer. 12 Okt. 2011, 19:52

Őrmi csak mosolyogva legyintett arra, amit Marty mondott neki.
- Úgy, hogy nem szoktam veszíteni – mondta elégedetten. – Ami meg a bagót illeti… nos fiam, hidd el megoldom!
Bucky felé fordult, amikor ő is mondta, hogy bekapcsolódik a játékba, pár pillanatra el kellett gondolkodnia, hogy mit lehetne még felajánlani, mi maradt a tarsolyban a háború végnapjaira.
- Persze, a bor és a többi ital is mindig jó, ha van terítéken – mondta még mindig jó kedélyűen. – Illetve a srácoknak ott hátul még friss újságuk is van otthonról – kacsintott. – Ezek is megfelelőek Bucky? Pár hete még igazi narancsot is tudtam cserélni, még itt kell lennie valahol a táskában.
Azonban bármennyire is próbálta a jókedvet fenn tartani a tizedes újra belekontárkodott a törekvéseibe. Más is figyelt persze, de Őrmi is próbálta pozitívan felfogni az egészet. Be akarta fejezni a háborút, hogy újra lássa az asszonyt és a fiát. Legalább egyszer az életben. De már erre is megvolt a válasza, amivel talán végre mattot adhat a fickóknak.
- Persze, hogy ezt mondják, hogy csodafegyverük van, tizedes – mondta. – Azt akarják, hogy már azelőtt veszítsünk, hogy leszálltunk arra a fagyos szigetre. De csak ők lesznek hideg fogadtatásban részesítve, nem mi! Éppen ezért kell belemennie a fogadásba! Pontosítok Bucky szavain, nekünk van csodafegyverünk, nekik állítólag készül, és csak ijesztgetnek vele!

by **Ziltor/Paul Pachner** Csüt. 13 Okt. 2011, 15:52

A beszélgetés továbbra is élénk. Nem tudok sokáig Jézusra gondolni. Akit megszáll a sátán játéka, azt teljesen magával is rántja, a bűn legsötétebb bugyraiba. A sátán katonái pedig nem győzhetik le a sátán katonáit, mert az önmagát megtámadó ország meghasonlik.
Elrakom imakönyvemet.
- Egyszerűbb lenne lebombázni a szigetet. Azzal is nagyobb lenne az esély, mint így. - jegyzem meg.
- És nem kellene az életünket kockáztatni. - teszem hozzá. A csodafegyverben nem hiszek. Csak Isten az, aki megadhatja a győzelem kegyelmét. Így újból imára kulcsolom kezemet és Őhozzá fohászkodom, ahelyett, hogy beszédre pazarolnám az időt.

by **Dr. John Huniver** Csüt. 13 Okt. 2011, 16:53

A győzelem és a túlélés. Csak ez számít. Így vagy úgy. Az esélyek mégsem a legjobbak.
- Csodafegyver? - nézz a beszélgetőkre a hadnagy.
- A kapitányra céloznak ezzel? - nézz kérdőn.
- Meglehet valóban bátor katona, és a golyó se fogja, már ha igaz a propaganda, kétlem, hogy önmagában elég lenne a küldetéshez. Különben mi mit keresnénk itt? Hős amerikai katonák, kik hol a nácik, hol a japók ellen harcoltunk! S most a győzelem kapujában csak még jobban kell küzdenünk! A szabad, náci mentes, fasiszta mentes, japán militarista mentes és kommunista mentes, új világért! Ahol békében élhetünk, s katonákra sem lesz szükség. Szabadon hajózhatunk, akár körbe az egész Földgolyót. - elhallgat egy pillanatra, mert a saját beszéde hatása alá került.
- Lényeg, hogy meg kell akadályoznunk a nácikat abban, amire készülnek. Bármi is legyen az a csodafegyver. - találgatásokba nem bocsátkozik. Noha ő valami Bismarck csatahajóhoz hasonló tengeralattjárót tudna elképzelni.

by **Ultimate Guru** Csüt. 13 Okt. 2011, 21:43

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, harmadik bejegyzés.

Vígan mosolyogtam Greg válaszára, és gyorsan még egy fényképet is készítettem róla.

– Az utókornak, Őrmi! – nevettem fel. – Nem mindennap találkozni olyan őrmesterrel, aki borral és naranccsal fogad egy bevetés előtt az embereivel! Máris jobb, mint a cigaretta!

Az is tetszett, amit Greg a csodafegyverről mondott, és emlékeim szerint nemcsak nekem – a katonákba kezdett újra visszatérni a harci kedv és az optimizmus. Közben Martyra pillantottam, aki meglehetősen brutális megoldással állt elő.

– Ugyan, Marty… – szóltam hozzá. – Ezt te sem gondolhatod komolyan. Nem aludtál eleget, és a fáradtság elvette az eszedet? A németek előszeretettel dolgoztatnak foglyokat a bázisaikon, és talán fogolytáborok is vannak odalent, nem is beszélve az esetleges civilekről… Nem bombázhatunk, már csak azért sem, mert nem tudjuk, milyen fegyver készül lent. Lehet, hogy egy bombázás indítaná épp be…

Aztán Patrik felhozta a Kapitányt. A szavai alapján nem tudtam eldönteni, hisz-e Steve erejében, vagy sem, de a hozzáállása lelket öntött többünkbe is. Elszánt hazafi volt, a szabadság harcosa, és én tiszteletteljesen biccentettem felé a mondandója után.

A panaszkodó tizedest azonban ez sem győzte meg.

– Hah! – harsant fel gúnyosan. – Persze! Amerika Kapitány! Lehet, hogy a sorozásnál ösztönzőleg hat egyesekre egy cirkuszi göncbe bújtatott bohóc, akit szuperkatonának neveznek, de szerinted mi hány évesek vagyunk, Barnes? Itt most ne is számíts remek fotókra, amiket majd meghamisíthatsz, hogy azokkal csábítsátok a seregbe a 18 éves kölyköket. Amin odalent dolgoznak… nem kizárt, hogy akár egész városokat tehet a földdel egyenlővé másodpercek alatt, és az a csillagdíszes kamukatona, akinek állandóan a nyomában kell loholnod a pénzedért, ugyanúgy meghal majd odalent, mint mi, öcsi.

Éreztem, hogy megmoccan mellettem az eddig mozdulatlanul ülő, átlagos egyenruhát viselő Kapitány… majd nyugodt, csendes hangon így felelt:

– Bucky, közölnéd ezekkel a kedves úriemberekkel, hogy az elmúlt három évben a titkos akcióim során soha nem veszett oda egyetlen csapatom sem?

Pár pillanatra néma csend telepedett a döbbent katonákra…”

by **Thorhalla** Pént. 14 Okt. 2011, 09:58

Még mindig jókedvűnek látszott, amikor Bucky lefényképezte. Legalább a többi katona kedve is kezdett visszatérni és jobbkedvűnek látszani a szavai után, ezért pedig máris megérte az egész. Volt itt olyan kölyök is, akinél majdnem kétszer olyan idős volt Őrmi, gyerekek. Bucky szavaira jóízűen nevetett fel.
- Valószínűleg ezért nem vittem többre a seregben és maradtam csak őrmester – mondta.
Hiszen ahány frontot megjárt és amilyen idős volt, már jócskán magasabb rangon kellett volna lennie, de nem zavart. Marty-ra nézett, amikor a lebombázásról beszélt. Amennyire tudta földrajz tanulmányai alapján Izland tele volt vulkánokkal és még „őslakosság” is élt rajta, ők pedig nem tettek semmit sem, ami miatt le kellett volna bombázni őket. Patrik viszont már sokkal lelkesebb volt, ez kellett most nekik, de a tizedest ez sem győzte meg. lassan már szíve szerint beverte volna a tiszt képét, hogy elhallgatassa, hogy a többiek jó kedvét ne vegye el.
Már éppen szólt volna, hogy parancsba adja, hogy maradjon csöndben az illető, amikor a Bucky mellett ülő katona is megszólalt. Döbbenten nézett az átlagosnak tűnő férfira, soha meg nem mondta volna, hogy ő lehet Amerika Kapitány, valahogy nem erre számított a propaganda után.
- Kapitány? – kérdezte végül kissé tétován.

by **Ziltor/Paul Pachner** Szomb. 15 Okt. 2011, 20:33

Megrázom fejemet Bucky szavaira.
- Nagyon is jól aludtam. Mert egy darabig nem fogok tudni majd jól aludni. Küldetés közben nem lehet. - vágok vissza Buckynak.
- Már annyi sok helyet lebombáztunk. Ki tudja kiket öltünk meg? Mi lenne a különbség? Ölünk. Így is rossz, úgy is rossz. De ha valami szuperbomba van lent, amit felrobbantanánk... az éppen megoldaná a problémát. Nem? Hiszen távol robbanna fel hazánktól és a fronttól is. A nácik reménye pedig elszáll, és mi győzünk. - osztom meg véleményemet a csapattal, lelkesítve őket, hogy igenis győzni fogunk.

by **Dr. John Huniver** Vas. 16 Okt. 2011, 06:47

Patrik a tények, a kézzel fogható dolgokat szereti. Nem meglepő hát, hogy a gépészet a szakterülete. A kapitányról is csak így tud gondolkodni. Mint amerikai katonáról, aki a nácik ellen harcol. Ez tény. Hogy emberfeletti lenne... számára ez még a hihetetlen mese kategóriájába tartozik.
- Tizedes! - szólal meg úgy, ahogy egy tiszt szokott egy katonához.
- Katonának lenni nem csak az egyenruhát jelenti, hanem a katonához méltó viselkedést is. Ugyanakkor bár katonák vagyunk, más is más a feladatunk. Mégpedig mindig az, amire a nemzetnek és a hadseregnek szüksége van! Jegyezze meg tizedes, hogy toborzókra is szükség van! Nem mindenki hivatásos katona itt, mint jómagam, hanem önkéntes. A nácik és a japók legyőzéséhez pedig nem elég a pénz, a hadianyag és a fegyverek. Emberekre, katonákra is szükség van! Mint most is, miránk. Vagy talán egy tank magától túl kiszabadítani egy fogolytáborból a szövetséges katonákat? Nem! Ahhoz is ember kell! Becsülje hát meg, tizedes, a katona társait, legyenek azok férfiak vagy nők, takarítók vagy admirálisok! Mert mindannyian a győzelemért dolgozunk! Nem csak mi, ennek a szuperfegyvernek az elpusztítása kapcsán, hanem többi bajtársunk is a frontokon, asszonyaink és családjaink pedig odahaza, Amerikában! - Patrik belevörösödik a kioktató beszédbe. Nem jellemző rá, gépészmesterként ritkán is van rá szükség. Szavaiból előző kapitánya szigorú beszédét másolta. Ezen meg is lepődött. De főleg azon, mikor a "Kapitány" megnevezés ütötte meg a fülét. Kissé kíváncsian fürkészte az illető arcát. Főleg mert nem is találkoztak az akció vezetőjével az eligazítás során.

by **Ultimate Guru** Hétf. 17 Okt. 2011, 21:26

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, negyedik bejegyzés.

Greg csak szótlanul hallgatta a tizedes további próbálkozásait, hogy mindenkit megfélemlítsen, míg Patrik hangzatos monológgal válaszolt. Emlékszem, mennyire megérintett, amit mondott, és legszívesebben ott azonnal kezet ráztam volna vele, de helyette csak elismerően vállon veregettem. Ez volt az a Patrik, akit én ismertem és kedveltem.

Marty közben folytatta a bombázás melletti érvelését, de továbbra is csak a fejemet ráztam.

– Marty – kezdtem. – Akárhogy is, parancsot kaptunk. Ha mást nem, legalább ezt fogadd el. Hidd el, senki sem akar ártatlanokat halomra ölni egy bombával. Te sem, ebben biztos vagyok. Én nem egy ilyen Egyesült Államokért harcolok.

Így visszatekintve ironikus, hogy ezen mondataim után pár hónappal, 1945. augusztus 6-án Truman elnök parancsára ledobtuk az atombombát Hirosimára… de ez már egy másik rossz és rémálomba illő emlék.

Vissza Izlandra, arra a kis repülőre, amelyen a Kapitány szavai után mindenkinek elkerekedett a szeme. Még Gregnek, Patriknek és Martynak is.

Steve nevetve válaszolt Őrminek, miközben felállt.

– Úgy van, fiam – kezdte. – És csak hogy még világosabb legyen: ezennel mindenkit meghívok a hat hónap múlva esedékes menyegzőmre.

Gail fotóját szorongatta a kezében, ahogy ezt kimondta… és beleremegek a gondolatba, hogy végül milyen fájdalmat okozott annak a szegény nőnek. Nem tudom, bűnt követtem-e el, hogy az én karjaim nyújtottak neki vigaszt a nehéz időkben, de… nem is szeretnék most erről írni. Majd a halálom után ítélkeznek felettem az égiek.

A Kapitány átlagos, de jó kiállású, magas, izmos férfinak tűnt. Persze ez nem volt szokatlan látvány a katonaságban, és sötét is volt a gépen, Steve nagy, katonai kabátban volt, az arcát sisak takarta… nem sokat láttak belőle. A hangja mindenesetre rendkívül meggyőző és erős volt, a hátán hordott, az amerikai zászló mintáját követő pajzs pedig még így is gyönyörű látvány volt.

Emlékszem, hogy bámulta mindenki, ahogy a gép ajtajához lépdelt.

– Egy perc, és az ugrózónához érünk – figyelmeztetett.

Gyorsan leellenőriztem az ejtőernyőmet a hátamon, hiszen az ugrózóna felett kellett kiugranunk, és úgy megérkeznünk a szigetre. Amikor a Kapitány már nem hallhatta, az a fránya tizedes csak mondott még pár szót…

– Nem szívesen mondom ezt, Bucky, de a zászlóba bújt haverod épp olyan eszement, mint te, nagymenő – gúnyolódott. – Mégis hogy akar minket segíteni odalent, ha még ejtőernyő sincs rajta?

Valóban: mostanra már mindenki észrevehette, hogy Steve-en nem volt ejtőernyő, és úgy készült az ugrásra. Felnevettem.

– Heh. Te sosem olvasol újságot, öregem? Amerika Kapitány szinte soha nem használ ejtőernyőt – feleltem. – Szerinte az ejtőernyő lányoknak való.

Ezzel a Kapitány ejtőernyő nélkül kivetette magát a gépből…”

by **Dr. John Huniver** Hétf. 17 Okt. 2011, 21:52

Széllel bélelt Bucky vállon veregetésére az egyébként határozott és szigorú arcú Patrik megereszt egy halvány mosolyt, hogy csak Bucky lássa. Tisztként nem híve az érzelmek kimutatásának, mert az a gyengeség jele. Talán épp egy gyenge pillanatot élt át akkor.
Mikor a Kapitány feláll és látatlanul lagzira hívja őt, kikerekednek szemei. Nem azon, hogy a férfi mennyire atletikus megjelenésű, vagy azon, hogy milyen fura ruházatot visel kabátja alatt, vagy, hogy miért hord a hátán egy elavult fegyvert, hanem azon a magabiztosságon, hogy fél év múlva véget ér a háború.
- Köszönöm, kapitány. De azt hiszem akkor még a Csendes-óceáni flottában leszek és japán hajókat süllyesztgetünk. Már ha túlélem ez a mai akciót. - fejti is ki kétségét a béke eljöttének idejére. Mert ha a nácik szuperfegyverét hatástalanítják is, a japók még mindig ott lesznek. Lehet nekik is van szuperfegyverük.
Megnézi a nő fotóját. Takaros menyecske. Őmaga nem vágyik asszonyra. Örül is annak, hogy itt van a seregben. Apja már biztosan összeboronálta volna valamelyik ír szomszéddal, mint a bátyját. Hiába, a rokonság meg a szomszédság esetén a legfontosabb a jó kapcsolat.
Közel az ugrózóna. Patrik leellenőrzi ejtőernyős hátizsákját, fegyverét. Nem szeretne pórul járni. Igaz, ez lesz az első éles bevetéses ugrása. Kiképzésekor végrehajtott gyakorlóugrások jól mentek, de azóta eltelt pár év. A tengeren pedig mikor süllyed a hajó nincs igazán szükség ejtőernyője. Most azonban kell, hiszen nem vízre, hanem szárazra fognak érkezni.
Észreveszi, hogy a Kapitányon nincs ernyő. Éppen figyelmeztetni akarná, mikor az kiveti magát. Patrik ijedt ábrázattal nézz utána majd fordul Bucky felé.
- Szóval eddig mindig így ugrott és túlélte? Tudhat valamit. - mereng el Patrik, de csak addig, míg a lámpa zöldet nem jelez.
- Uraim! Irány az Óvilág! - kiált oda a katonáknak és jó tiszthez illően ő követi ugrásával a Kapitányt.

by **Ziltor/Paul Pachner** Kedd 18 Okt. 2011, 08:39

Megvonom vállamat.
- Nincs semmi bajom a parancs ellen. Nagy örömmel fogom a detonátort rákötni a szuperfegyverre és felrobbantani. Csak jeleztem, hogy talán egyszerűbb megoldások is vannak, amit egyébként is alkalmazunk. Egy kiadós szőnyegbombázás megold mindent. - emlékeztettem Bucky-t hadvezetésünk tetteire. Így amit mondtam, azt komolyan gondoltam. Higgyen a srác, amit akar.
A Kapitány is itt van. Jól megnézem magamnak a fickót. Nem tűnik hősnek, mint a mesékben, amit regélnek róla. Katonakabát alatt meg nem egyenruha feszül rajta, hanem valami élénk színű ruha. Megcsóválom fejemet. De engedelmeskednem kell, mert ő a kapitány.
Elérkezett az ugrás ideje. A Kapitány kezdi, egy tiszt követi. Rám is sor kerül. Még Angliában kaptam ejtőernyős kiképzést, mikor a partraszállásra készítettek bennünket, s még nem dőlt el, hogy légi úton vagy vízi úton vettnek be minket. Végül az utóbbira került sor. Így teljes nyugalommal vetettem ki magamat a gépből.
- Winnetou! - kiáltom ugráskor.

by **Thorhalla** Kedd 18 Okt. 2011, 09:21

- És ezt a Biblia súgta neked? – kérdezte Őrmi. – Mikor utoljára olvastam ilyen még nem volt benne.
Lebombázni mindenkit halomra, miközben a Szentkönyv szerint bocsáss meg felebarátaidnak. Igazán érdekes kettős személyisége volt a férfinak, ha így gondolkodott, ahogyan mondta, miközben mellette folyamatosan Istenhez imádkozott. Legalább is állítása szerint. Szíve szerint ő maga is hátba veregette volna Patrickot a szavai után.
- Jól mondod fiam – mondta nevetve.
Elvigyorodott, amikor Kapitány meghívta őket a lagzijára. A fényképre pillantott, amit a férfi szorongatott, de ő szinte nem is a felettese menyasszonyát látta, hanem a saját feleségét és a fiát. Még egyszer benyúlt a mellényzsebébe és a saját fényképére nézett. Szinte azonnal pattant fel a helyéről, amikor mondták, hogy megérkeznek az ugrózónához, a fényképét eltette és megigazította az ejtőernyőjét. Meglepetten nézett a Kapitányra, amikor a férfi ejtőernyő nélkül ugrott ki a repülőből. Bátor férfi! Most kezdett igazán hinni abban, amit mondtak, hogy a férfi tényleg lehetséges, hogy szuperkatona és szuperfegyver. Már ugrott is, Patrick után ment ő is, amint megvolt az engedély még ugrás előtt felkiáltott.
- Geronimo! – kurjantotta.
Majd ő maga is kiugrott a gépből.

by **Ultimate Guru** Pént. 21 Okt. 2011, 19:27

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, ötödik bejegyzés.

Miután váltottuk még pár szót, ugrottunk. Minden ellenére úgy láttam, Greg, Patrik és Marty is magabiztosan, töretlen kedvvel és bátorsággal vetették ki magukat a repülőből – én pedig szorosan követtem őket.

Nem igazán emlékszem, mi történt a levegőben. Bevallom, nem egyszer lehunytam a szemem, annyira féltem. Több tucat társunk suhant lefelé körülöttünk, de a németek már a levegőben leszedték többüket… Borzalmas látvány volt, és a tudat, hogy engem is bármikor kilőhetnek… velőtrázó. Tudtuk, hogy hamar észrevesznek majd minket ugrás után, de hogy ilyen hamar…

Izland 01208

Golyók, szél és hideg süvített mindenfelől. Pokoli perceket éltünk át, míg lefelé igyekeztünk az ernyőinkkel. Mikor a felhők alá értünk, már a szemünkbe zúduló esőcseppekkel is meg kellett küzdenünk, mert amilyen szerencsénk volt, még átláthatatlan zivatar is tombolt épp akkor épp a németek erődítménye felett.

Erődítmény. Igen. Még a zuhogó esőben és a golyózáporban is jól láttuk fentről, hogy a nácik sosem látott biztonsággal ellátott, hatalmas központot létesítettek itt, amely minden oldalról bevehetetlennek tűnt. Még egyikünk sem látott ilyen építményt… talán csak azokban a furcsa űrhajós könyvekben, amelyekben az emberek már a bolygók között utazgatnak. Tudományos-fantasztikus történetek, mint az a Flash Gordon című képregény. Hihetetlen, de igaz… ott volt épp alattunk.

Ilyen technológiája lenne a Harmadik Birodalomnak?

A ruhámra csapódó sár és esővíz térített magamhoz pár másodperccel a földet érésem után. Talán a sors keze, talán csak véletlen, de szinte méterre pontosan egy helyre érkeztünk meg Greggel, Patrikkel és Martyval. Nálam persze nem volt fegyver, csak a fényképezőgépem és az elsősegélyládám, de a többiek jól fel voltak szerelve.

A sötét, esős, fagyos izlandi bázison ekkor már olyan hangzavar tombolt, hogy alig lehetett látni és hallani bármit is. Repülőkkel dúlt a harc az égen, a katonák folyamatosan hullottak mindkét oldalon a földön, és én azonnal fedezék mögé vonultam, hogy rendezzem a soraimat. A Kapitányt ekkor még sehol sem láttuk… csak az ellenséges központ magasodott előttünk.”

Izland 01209

by **Thorhalla** Pént. 21 Okt. 2011, 21:07

Miután Őrmi is kiugrott, megannyi másik társával együtt. Ő szerette az ejtőernyőzést, így egyetlen pillanatra sem csukta be a szemét, amíg zuhant lefelé. Boldogan kurjantott fel, majd megérezte a rántást, ahogyan az ernyője kinyílt és a lefele ereszkedés is lassulni kezdett. Látta, ahogyan Izland szigete egyre és egyre nagyobb lett, a társai közül jó néhányan lezuhantak teljesen, vagy már élettelenül értek le, mert a németek leszedték. Sok golyó repült el mellette is, de végül semmis sem találta el és landolni tudott a földön, igaz addigra teljesen átázott hála a jó kis izlandi fagyos esőnek. Ott volt fentről a másik három társa is, Patrik, Marty és még Bucky is, akiket így egyből felismert.
A hatalmas építményre, az erődre nézett Őrmi, ami itt volt előttük, ő is csak a képregényekben és H.G. Wells regényeiben találkozott hasonlóval, de most nem volt szabad ezzel foglalkozni, a feladat adott volt és az ellenség pedig közel. Azonnal igyekezett bevágódni fedezékbe, majd onnan kinézve kezdett lőni a katonákra, miközben a földön kúszva haladt előre fedezékről fedezékre, egyre közelebb az erődítmény felé.

by **Dr. John Huniver** Szomb. 22 Okt. 2011, 11:18

Patrik izgalmát csak fokozza a látvány, ami éri ejtőernyőzés közben. Nem beszélve a körülötte lefolyó csatáról, repkedő golyókról, égve lezuhanó repülő gépekről. Vajon jön értük mentő csapat? És őérettük? Az akció után? A túlélésen, az életben maradáson jár az esze, pedig inkább a küldetésen kellene. Míg hajón szolgált még a legnagyobb tűz közepette sem félt, pedig két hajót is látott már elsüllyedni. Most valahogy sokkal közelebbi a halál szele, sokkal látványosabb. Szemeivel látja, nem pedig a hajógyomor belsejében van, ahol csak hallja és érzi a rengésből a becsapódásokat.
Nem nagyon tudja irányítani ernyőjét, így a légáramlatok kedvének van kitéve. Így egyenest egy fa ágai között landol. Ernyője fennakad néhány ágon, ő pedig egy méterrel a föld felett lebeg. Ez a legrosszabb megérkezés, ami csak elérhet egy ejtőernyős érkezéskos. Ennyit még Patrik is tud, éppen ezért kapja gyorsan elő kését és vágja le magát az ernyőről, mielőtt egy náci lövész kiszúrni a biztos célpontot. Nem is sokon múlik élete, mert mikor kész a levágással és szépen fenekére huppan, egy golyó süvít el feje felett és áll bele a fába, az ő hamvas teste helyet. Fájós fenékkel és hangosan pihegve kúszik társaihoz.
- Ez nem sokon múlt, uraim! - pihegi, s közben megvizsgálja a terepet, hogy mihez is kezdhetnének.

by **Ziltor/Paul Pachner** Szomb. 22 Okt. 2011, 11:49

Úgy élvezem a zuhanást. Még a körülöttem süvítő golyók zápora se tud megrémiszteni. Talán át kellene jelentkeznem az ejtőernyősök közé. Vagy a 101-es alakulatba. Azok igazi kemény legények! Talán el is fogadnák áthelyezési kérelmemet ezután az akció után.
Meghúzom ejtőernyőm zsinórját és igyekszem szépen levitorlázni. Már amennyire ez lehetséges.
Sikeresen érek földet két lábra. Gyorsan levetem ernyőmet, nehogy megakadályozzon az előre haladásban. Nem messze tőlem látom az őrmestert, meg azt a fényképezőgépes fickót. Kezeim közé kapom puskámat és a földre vetve magamat kúszom oda hozzájuk.
- Őrmester úr! Mi a parancs? - kérdem felettesemet az akció további menetét illetően.

by **Ultimate Guru** Vas. 23 Okt. 2011, 19:05

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, hatodik bejegyzés.

Pokoli volt. Maga volt a pokol.

Szinte leblokkoltam, és el kellett telnie pár másodpercnek, amíg felfogtam, hogy ez bizony a valóság. Csengett a fülem, röpködtek a repeszdarabok, oldalra néztem, és már jött is a következő, de az már nem ért célt. Még most se merem elhinni, hogy egy ilyen bevetés után még megvan a kezem-lábam.

Nem ez volt az első akcióm, és sok véres, reménytelennek tűnő harcban vettem már részt… de ez az erődítmény, amivel szemben álltunk, tényleg bevehetetlennek tűnt. Még bennem is megfagyott a vér, pedig én tökéletesen bíztam Steve-ben…

Nem tudom, hogy tudnám szavakban kifejezni, hogy milyen érzés, amikor mindenhonnan gránátrepeszek röpködnek, a golyóropogás hangjától nem hallani a társaink üvöltözését, és bűzölgő, égett emberhús szaga öleli körbe a percek alatt porig pusztult környéket. Alig lehettünk odalent öt, talán tíz perce, de máris mindenfelé holttestek feküdtek.

A második és harmadik hullámban érkező ejtőernyős társaink már földet sem tudtak érni, a németek bázisának tömör betonfalain pedig egyedül a repülők bombázásai és sortüze tudott valamicske kevéske kárt okozni – de még ez is bőven kevés volt egy behatoláshoz.

Izland 01212

A fedezékből én is továbbkúsztam Greg, Patrik és Marty felé, miközben lekaptam párszor a hatalmas építményt.

– Láttak már ilyesmit valaha? – kérdeztem őket. – Ez… Ez olyan, mint valami gigantikus betonkastély! Minden falából minden irányba gépfegyverek soroznak, és mintha a lőszer sosem fogyna ki belőlük! Így lehetetlen lesz megközelíteni!

A hatalmas zsivajban kiabálnom kellett, hogy egyáltalán meghalljanak a többiek. A sár és esővíz teljesen szétáztatta már a ruhámat, és nagyon kellett vigyáznom a fényképezőgépemre, hogy legalább az megússza. Nem vagyok rá büszke… de a Pokol Kapujában elkapott a páni félelem. Sehol se láttam a Kapitányt, csak azt, hogy mindenfelé hullanak a társaink, mint a legyek.

A fedezékek mögött olyan közel jutottunk már az erődítményhez, amennyire lehetett, de még így is vagy száz-kétszáz méterre voltunk, és közelebb lehetetlen lett volna jutni. Az is kész csoda volt, hogy idáig életben maradtunk…”

by **Thorhalla** Vas. 23 Okt. 2011, 21:47

Őrmi nem maradt sokáig egyedül a fedezékben, mert a másik három társa is igen gyorsan ott termett mellette. A lövések záporoztak körülötte, a gránátok repeszei is, ilyen brutális hadszínteret még nem látott, noha a háború eleje óta harcolt, amióta az USA beszállt a háborúba. Úgy kétszáz méterre voltak az épülettől, de úgy tűnt, hogy innentől kezdve állóháború lesz, mert nem nagyon látta, hogy miként juthatnának előrébb. A társai közül már megannyian meghaltak, most először jutott eszébe, hogy miért is tartották ezt a küldetést öngyilkos küldetésnek, mert tényleg arra hasonlított. A kérdésre megrázta a fejét, miközben a fedezékének hátat vetett, míg tárat cserélt a fegyverében.
- Nem, soha sem, de figyelj Bucky a környezetre, nehogy leszedjenek – mondta.
A parancs? A korábbi egyértelmű volt, de addig még el kellett jutni, mikor a tárcsere megvolt, ismét hasravágta magát és lőni kezdett az ellenségre, miközben próbált a szakadó esőben körbe-nézett gyenge pontot keresve.
- Gyenge pontot kell keresnünk – próbált hangosan beszélni a hangzavarban. – Helyet, ahol bejuthatunk. Figyeljenek, ha látunk ilyet, vagy esélyt az ellenséges vonalak megkerülésére, akkor induljunk arra!

by **Dr. John Huniver** Hétf. 24 Okt. 2011, 08:58

Való igaz maga Patrik sem szembesült ilyen erődítménnyel. Legfeljebb csatahajókkal, azok azonban fémből vannak. Ágyúval vagy torpedóval a fém is megrepeszthető, így a beton is. Csak éppen most nincs kéznél egyik sem.
- Minden golyó elfogy egyszer. A mienk is. Szóval csak ésszel! - utolsó mondatát főként az őrmesternek szánta.
- Gyenge pontot magunk is robbanthatunk. - nézz Marty-ra.
- De ahhoz közel kell jutnunk a falhoz. A gránát nem tenne elég nagy kárt. Aknavetőt pedig éppen nem hoztunk magunkkal. Aknát ásni pedig nincs időnk.- méri fel az eshetőségeket a hadnagy.
- Előre kell törnünk! Nincs más választás! Nem piknikezhetünk örökké a fedezékben, míg el nem fogy a lőszerünk. Támadni kell! - jobb ötlete nincsen, még sem meri parancsba adni a rohamot. Ilyen helyzetben még sosem volt. Hogy döntésével halálba küldje önmagát és társait. A győzelemért. Arcán látszik is a bizonytalanság. Hiába, fiatal tiszt még ő.

by **Ziltor/Paul Pachner** Szer. 26 Okt. 2011, 16:04

Míg az őrmestertől várom a parancsot előkerül az a hadnagy is. Meg persze itt van Bucky is. De rá inkább vigyázni kell, mint bevetni.
Puskámat előveszem közben, s próbálok egy-két nácit kiszúrni a kastély falán, hogy leszedjem őket. Igyekszem biztos célra lőni és nem pazarolni a golyót.
Az őrmester gyenge pontot javasol keresni. A hadnagy robbantást javasol. Nem tudom melyikükre hallgassak. Így inkább a szívemre hallgatok. Hátizsákomból előveszem az egyik dinamitrudakból össze állított robbanó szerkezetet.
- Kérem, fedezzenek! - ugrok ki az árokból és amilyen gyorsan csak tudok szaladok egyenest a kastély falának tövéhez. Ha eljutok odáig elhelyezem a robbanó szerkezetet, időzítem és futok vissza mielőtt robbanna.

by **Ultimate Guru** Szer. 26 Okt. 2011, 21:59

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, hetedik bejegyzés.

Nem háború volt. Nem. Egy háborúban mindkét fél esélyes a győzelemre.

Mészárszék volt. És minket mészároltak, miközben mi még el sem értük az ellenséges erődítményt.

– Igenis, Őrmi! – kiáltottam vissza Gregnek. – De nem tudom… Hol a Kapitány? Látta valaki Amerika Kapitányt?

Steve még mindig sehol se volt, pedig már nem sok kellett hozzá, hogy az osztagából ne maradjon senki. A repülők odafent még bírták, de az újonnan érkező ejtőernyős társainkat mind leszedték a németek.

Greg parancsát követtem, de az esőtől és sártól még az orrom hegyéig is alig láttam el, és végül a többiek sem találtak sehol gyenge pontot az épületen. Reménytelennek tűnt.

Bólintottam Patrik felé.

– Robbantani? Talán sikerülhet… – elmélkedtem. – De igaz, nincs aknavetőnk, a gránát pedig kevés lenne.

Közben Marty leszedett két náci tisztet a távolban, de ez még vajmi kevés volt bármihez is, hiszen a gépfegyverek ugyanúgy soroztak az épületből. Ekkor viszont előkapott egy dinamitrudakból összetákolt robbanószerkezetet…

Láttam a szemében, hogy mire készül…

– Marty, NE!!! – kiáltottam, de már túl későn.

Marty megindult, és hiába fedezték őt teljes erővel Greg és Patrik, a golyózáport nem úszhatta meg – a jobb lábába kapott egy találatot, és ezzel még szerencsésen megúszta. A sárban pont előrecsúszott, neki az épület falának, de már képtelen volt visszafutni, vagy akár kúszni is a sérülése miatt.

Ott ragadt közvetlenül a fal mellett.”

by Ajánlott tartalom

Izland

Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland

Re: Izland