Re: Izland

by **Ziltor/Paul Pachner** Szomb. 10 Dec. 2011, 17:20

Furán cseng a fülem. Ez nem jó jel. Azért remélem nem tartós. Nem szeretnék megsüketülni. Lépnem sem könnyű, de azért megyegett. Kúszás közben ez nem akadályoz. Ez az én nagy szerencsém, így biztosan haladok előre. Látom feltünni a Kapitányt. Még jól le is hölgyez minket. Nem szép tőle, de nem tudhatja, hogy sérülésem miatt mozgok úgy, mint egy nő.
Bent vagyunk! Újra két lábra állok, s bicegősen nyomulok Bucky után, akivel a Kapitány kezd el viccelődni. Én csak csöndben nézem és hallgatom a párbeszédet, halványan mosolygok csak a két jó baráton.
Hamarjában indultunk is tovább. Kezeim közé kapom puskámat, hátha használnom is kell majd. Ez a hely több mint furcsa és veszélyes. Ezt az érzést csak megerősíti bennem a hatalmas rakéta látványa.
- Tyűha! Ebben aztán több tonna kukoricát lehetne tárolni! - ámulok és bámulok rajta, de csak addig, míg a németek el nem kezdenek lőni. Kénytelen vagyok fedezékbe vetnem magamat és viszont tüzelnem.
Közben hallom, hogy megint robbantást emlegetnek. Elmosolyodom.
- Kapitány! Én odakúszom a rakéta alá és elhelyezem a robbanószert. Van elég hosszú zsinór ahhoz, hogy legyen akár öt percünk is arra, hogy kifussunk az épületből, mielőtt az felrobbanna. - nem tehetek róla, szeretek robbantgatni. Ez az egyedüli dolog az, ami miatt még itt vagyok a seregben. Mert lőni odahaza Texasban is lehet. De robbantani... arra csak itt van lehetőségem.

by **Ultimate Guru** Szomb. 17 Dec. 2011, 20:26

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, tizenhatodik bejegyzés.

Őrmi rántására tértem magamhoz az ámulatból.

Épp időben húzott fedezék mögé, amikor a németek ismét tüzelni kezdtek ránk. Hálásan biccentettem neki, majd Martyt és Patriket kerestem tekintetemmel.

Patrik a Kapitány közelében kiabált, aki gyorsan válaszolt is neki.

– Ez a terv, fiam! – kiabálta. – De ehhez előbb a rakéta közelébe kell jutnom!

Marty ezután felajánlotta a segítségét Steve-nek, de ő gyorsan visszarántotta a férfit.

– Nem! – ordította. – Mindenkire itt van szükség, és amíg ilyen sokan és ilyen gyorsan tüzelnek, nem tudunk a közelükbe férkőzni! Mindjárt robbanthat, de előbb…

Ezzel a Kapitány előkapta a pajzsát, és sikerült olyan ívben elhajítania a rakéta mellett álló nácik felé, hogy az valamiféle gyilkos fémlemezként csapta le mindegyiküket. Szabaddá vált az út, miközben már javában riadóztattak a bázison fülsiketítő szirénával és egy hangszórón keresztül parancsokat osztogató német tiszttel.

– Achtung! Achtung! Alle Truppen versammeln sich in der Haupthalle! Ihre einzige Aufgabe besteht jetzt darin Captain America zu stoppen!

Ekkor a Kapitány megindult a rakéta felé…

– Kövessenek! – kiáltotta.

Én rohantam is utána azonnal a soraikat rendező nácik alatt, de ekkor felszakadt alattunk a fémpadló, és egy olyan teremtmény ugrott ki alóla közénk és a Kapitány közé, amit a mai napig nem tudnék teljesen megmagyarázni…

Nem ember volt, ez gyorsan világossá vált, amikor elült a porfelhő, és a legalább két méteres valami fölénk magasodott. A bőre zöld volt, és mintha pikkelyek vagy recés barázdák borították volna… A füle hegyes, a szeme apró és mélyen ülő, a szája hatalmas, a ruházata nem evilági… Egyik, méteres karja mintha teljesen kőből lett volna, a másik úgy nyúlt, akár egy rágógumi, és a vége még lángolt is, a teste bizonyos részei meg mintha láthatatlanok lettek volna, egyszer eltűntek, majd feltűntek…

Felénk morgott valamit valami olyan nyelven, amit senki sem értett, majd megindult…”

Izland - Page 3 1130

by **Thorhalla** Szomb. 17 Dec. 2011, 20:40

Ennyire elfelejtették volna, hogy mi is lett az előbbiekben az eredménye az előre megyek robbantani mutatványnak? Kész csoda volt, hogy nem szedték le a társukat. Úgy tűnt, hogy több az öngyilkos jelöltjük, mint Őrmi gondolta volna. Szerencsére Rogers visszarántotta az illetőt mielőtt még megölette volna magát. De a terv az, hogy odajutnak és felrobbantják ezt a rakétát. Kapitány vágott utat nekik egyetlen pajzshajítással. Őrmi elégedetten füttyentett fel, ilyen szép mutatványt sem látnak minden nap. Ezzel ő maga is elindult, ahogyan megvolt a parancs, hogy haladjanak. A német kiáltásból megint nem sokat értett, de a lényeget igen, hogy meg kell állítani Amerika Kapitányt. Már éppen tüzet nyitott volna a nácikra, akik most kezdték csak összeszedni magukat, amikor a padló hirtelen felszakadt a közelében is, alig tudott félreugrani, hogy ne találja el semmi. Megtorpant és döbbenten meredt arra a furcsa lényre, ami megjelent előttük. Ez határozottan nem volt ember, hasonlóról még csak nem is hallott, vagy olvasott sehol sem. Zöldbőr, furcsa kelések, és nyúlások, láthatatlan és tüzes a keze, hegyes fül. Egy pillanatra már felmerült benne, hogy már meglőtték és éppen haldoklik úgy képzelve ilyesmi ocsmányságot. Erre célzott volna a felettesük, hogy többen érdekeltek a háborúban, mintsem hitték volna?
- Mi a...? - kérdezte döbbenten.
Nem volt túl sok ideje arra, hogy ezeken gondolkodjon a lény idegen nyelven szólalt meg és már el is indult feléjük. Őrmi próbált ösztönösen fedezékbe vetődni, de már ugrás és vetődés közben is mellkas tájban sorozta meg a furcsa lényt. Remélve, hogy ennek is ott vannak a szervei, ahol egy embernek és beledöglik a golyókba.

Izland - Page 3 00120

Ó, Super Skrull wub

Az egyetlen skrull, akit még kedvelek is…

by **Ultimate Guru** Vas. 25 Dec. 2011, 12:57

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, tizenhetedik bejegyzés.

A nagydarab, zöldes bőrű teremtmény mintha valamiféle idegen, ismeretlen nyelven mondott volna valamit… A beszéde leginkább gurgulázó, szörcsögő hangok keverékére emlékeztetett. Undorító és félelmetes volt.

Megkövesedett kezével azonnal arrébb lökte Patriket, aki egy falnak csapódott, Martyt pedig egy láthatatlan erő terítette a földre – valószínűleg a lény egyik nem látható végtagja.

Én még idejében ugrottam félre, ahogy Őrmi is, aki rögtön megsorozta a valamit a mellkasánál – már ha így hívják ezen testrészét. Láthatóan egy pillanatra megtorpant, de aztán megrázta magát, az egész testét tűzbe borította… majd egy-egy nagy lánggömböt hajított felénk.

Lepergett a szemem előtt az életem…”

by **Thorhalla** Vas. 25 Dec. 2011, 13:28

Valamit beszélt hozzájuk, Őrmi bármennyire is próbálta volna felismerni azt a nyelvet egyszerűen nem sikerült neki, egyetlen szavát sem ismerte, és nem is hasonlított az semmire sem. A többiek nem támadtak, pórul is jártak, a férfi áldotta a szerencséjét, hogy még idejében félrevetődött és még tüzelt is a felsőtest irányába. A lény ugyanis megtorpant ennek hála néhány pillanatra és őt, illetve Bucky-t semmilyen támadás nem érte. A golyók azonban leperegtek ellenfeléről.
- Ehhez tankelhárító rakéták kellenek?! – kérdezte döbbenten.
A tette azonban nem maradt megtorlatlan. Az egész teste tűzbe borult, a férfi meglepetten nyögött fel. Amiket eddig látott úgy tűnt, hogy csak a kezdet volt, és most már határozottan kezdte azt hinni, hogy csak képzelődik és nem látja valójában azt, ami itt történik. A talaj szó szerint kezdett túl forró lenni a talpa alatt, amikor a tűzlabdát meglátta, ami felé szállt és a társához is. Ha volt a fedezékben valamilyen nagyobb tárgy, amit fel tudott kapni, akkor azzal vetődött Bucky felé, hogy a tárggyal úgymond pajzsot alkosson maguk előtt, hogy a tűzlabdát azt fogja fel. Ha nem volt ilyen, akkor a fedezékének egy nagyobb törmelékére, vagy darabjára próbált felugrani, majd onnan még magasabbra, hogy így kerülje el a tűzlabdát és ugrás közben az ellenfele egyik szemét próbálta becélozni, majd kilőni a földre érkezés előtt.

by **Ultimate Guru** Pént. 06 Jan. 2012, 21:51

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, tizennyolcadik bejegyzés.

Őrmi az utolsó pillanatban hárította el a tűzgolyót egy jókora fémlemezzel, amellyel engem is megóvott a biztos haláltól. Itt-ott még így is megpörkölődött az egyenruhánk, de legalább éltünk…

Láttam, hogy Őrmi magára maradt Patrik és Marty nélkül, és így, egymagában nem sok esélye volt a szörnyeteg ellen. Átkoztam magam, amiért én tehetetlen voltam, de már épp készültem bevetni magam, hogy legalább eltereljem a rémség figyelmét, amíg Greg elmenekül, amikor hirtelen a Kapitány pajzsa csapta fejbe hátulról a teremtményt.

– Miért nem egy hozzád hasonlóval kezdesz, te undormány? – kiáltotta Steve a szörny felé.

A zöld bőrű rémség felordított azon a furcsa, idegen nyelven, majd… hihetetlen, de másodpercek alatt eltűnt. Mintha soha ott se lett volna.

Ezen még a Kapitány is elcsodálkozott, amíg nem kapott egy jókora ütést elölről, a levegőből, amelytől métereket zuhant hátra. Értetlenül néztem a jelenetet.”

by **Thorhalla** Szomb. 07 Jan. 2012, 10:43

Éppen időben ért oda Bucky-hoz, hogy megmentse őt, a néhány égési sérüléssel nem foglalkozott, inkább áldotta szerencséjét, hogy ennyivel megúszták ezt a találkozást. És ekkor még Rogers is besegített neki, időben, mert az a szörny valószínűleg könnyedén intézte volna el őt és Bucky-t. Már készült volna támadni, amikor a lény eltűnt a szeme elől, egyszerűen eltűnt, mintha ott sem lett volna. Őrmi értetlenül nézte a dolgokat, erre végképp nem számított, ugyan látta, hogy a fél karját, vagy lábát képes volt megtenni, amikor először megpillantották, de hogy az egész testével?! Ha nem látta volna korábban, hogy lángokba borul, akkor tűzzel tette volna láthatóvá, de így? Gyorsan kellett gondolkodnia, mert Kapitány egy hatalmas ütés miatt került földre. Körbenézett a helységben, hogy mik is vannak itt pontosan.
- Szükségünk van poroltóra, vagy bármivel, aminek hála nem tud láthatatlan lenni, mert látjuk merre van, akár nyomok, akár por és, hogy ne tudjon lángolni – hadarta Bucky-nak.
Ha semmi ilyet nem talál, hogy poroltó, vagy egyéb nem gyúlékony anyag, akkor hirtelenjében egy nagy ponyvát keres és próbálja a semmire rádobni, hátha alákerül ez a valami.

by **Ultimate Guru** Szomb. 21 Jan. 2012, 14:12

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, tizenkilencedik bejegyzés.

Eleinte sem Greg, sem a Kapitány, sem én nem értettük, hogy pontosan mi történt a lénnyel.

Aztán amikor Steve a földre került, Őrmi azonnal reagált. Poroltót keresett, de sajnos azt nem találtunk, ugyanakkor amikor kutatni kezdett, én is megértettem, mit akar. Az elsősegélyládámban volt némi hintőpor…

– Ehhez mit szól, őrmester? – kérdeztem, majd átnyújtottam neki a dobozt.

Sajnos nem volt sok, de arra mindenképp elég, hogy a teremtményre szórva lássuk, merre jár – és egyes testrészei még talán fel sem tudnak gyulladni tőle, ezt nem tudhattam.

– A szemébe szórja! – kiáltottam, majd hamar rájöttem, micsoda butaságot kérek. Lehetetlen volt megállapítani, hol lehet a szeme…”

by **Thorhalla** Szomb. 21 Jan. 2012, 14:44

Őrmi a legnagyobb bosszúágára nem talált poroltót, pedig igazán hasznos lett volna, igyekezett gyors lenni, révén nem tudta, hogy a lény merre lehet éppen és kit fog legközelebb megtámadni. A hangzavar is túl nagy volt ahhoz, hogy így meghallhassa a lényt, így már-már a ponyvát kezdte keresni, amikor Bucky a megoldást hozta. Először Őrmi meglepetten nézett a fiatal férfira, de végül is a hintőpor is pontosan ugyanolyan jó volt, mint amit ő gondolt először. Átvette a férfitól a hintőporos dobozt, majd a kezébe kezdte szórni a port. Nem tudta, hogy ettől tud-e még égni az ellenfelük, de elsősorban most az volt a legfontosabb, hogy lássák, hogy merre is lehet. Eközben már a következő lépésen járt a feje, hogy mit is kellene tenni, és támadt egy újabb ötlete.
- Bucky, keressen valami nagyobb fémrudat, lehetőleg, aminek éles az egyik vége – szólt halkan a társának. – Talán, amikor nem kőből, vagy miből van fel tudjuk nyársalni…
Alighogy kimondta mindezt, ha már kellően sok por volt a kezén, akkor magukkal szembe szórta először a Kapitány irányába, hátha még a lény arra volt, ha nem, akkor köralakban saját maguk körül, hogy megpillanthassák végre, hogy merre is lehet és éppen kire készül lecsapni, mert számított rá, hogy ez lesz, ő maga pontosan ezt tette volna láthatatlanul.

by **Ultimate Guru** Kedd 31 Jan. 2012, 13:07

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, huszadik bejegyzés.

A hintőpor bevált: valamennyi épp a lényre szóródott, a többi pedig a földre, így a szörnyeteg lépteit is láttuk már, nemcsak az alakja egyes részeit. Ezt a teremtmény is észrevette, de már későn: Steve azonnal lecsapott a kínálkozó lehetőségre, és méretes ütéseket mért a rémre.

A zöld ocsmányság felüvöltött, és – talán épp az ütések miatt, nem tudom – ismét teljesen láthatóvá vált. Zöldes színű testnedv folyt belőle a Kapitány csapásaitól, és ekkor újra feléledt bennem a remény, hogy talán mégis van valami esélyünk ellene.

Közben persze nem haboztam: nem messze tőlünk találtam egy körülbelül egy méter hosszúságú fémrudat, ami a plafonból esett le, és gyorsan Őrmi felé hajítottam.

– Őrmester! Dobom! – kiáltottam Greg felé, mikor felé löktem a rudat.

A Kapitány eközben ismét lecsapni készült, de a szörny egyik karja azonnal kőkemény sziklakarrá változott, és azzal védte ki az ütést – hátulról azonban védtelennek tűnt…”

by **Thorhalla** Kedd 31 Jan. 2012, 19:34

A por némileg sikerült csak, nem teljesen, de végre látszott a lény pár darabja, része. Rogers pedig támadott is, Őrmi feltett szándéka is ez volt, de nem hozzá volt közelebb az a rúd, amit kinézett magának, hanem Bucky-hoz, így a társa gyorsaságán múlott igazából az, hogy mennyire lesznek szerencsések. Zöldes valami távozott az ütések során a lényből, valószínűleg a vére lehetett, legalább is erre a következtetésre jutott a férfi. Ekkor a lény teljesen látható lett, végre! Igaz a rúd még nem volt nála, és az a valami már kezdett megint kövesedni, így nem biztos, hogy lesz elég ideje. Ahogyan Bucky felé dobta a rudat Őrmi próbálta elkapni azt, miközben még felmért a helyzetet. A lény háta láthatóan védtelen volt és Rogers-el volt elfoglalva, itt volt az egyetlen, talán az utolsó lehetőség is arra, hogy megöljék. Ha a kezében volt már a rúd, akkor teljes erejéből vette vele célba a lény hátát és próbálta hátba szúrni vele, ha volt elég ereje, akkor olyan erősen próbálta leszúrni, hogy átvigye teljesen. Mivel fogalma sem volt arról, hogy ebben a valamiben a belső szervek és bordák hol lehetnek, így ott próbált szúrni, ahol egy embernek lehettek a bordái, hogy azok közé, remélve, hogy itt is tüdőt fog a szúrással találni.

by **Ultimate Guru** Szomb. 18 Feb. 2012, 10:20

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, huszonegyedik bejegyzés.

Bármennyire vártam, úgy tűnt, Patrik és Marty végképp feladták a küzdelmet, és nem tudtak mit tenni a szörnyeteg ellen.

Őrmi viszont elkapta a rudat, és egy pillanatig sem habozott: teljes erejével lecsapott a zöld rém hátára, amíg az a Kapitánnyal volt elfoglalva. A monstrum nem számíthatott ilyen bátorságra és egy efféle támadásra – védtelen volt, és felüvöltött.

Zöldes folyadék áramlott ki a hátából, ahol betalált a rúd, és a szörny összeesett. Steve ezt azonnal kihasználta, és bivalyerős ütések egész sorozatával kínálta meg, majd egy hirtelen mozdulattal a fejéhez kapott, elcsavarta, hallatszott egy roppanás… és a lény többé nem kelt fel.

Még időm sem volt feldolgozni a látottakat, és azt sem tudtam megkérdezni Steve-től, mi lehetett ez, mert ő azonnal felkiáltott.

– Tovább! – ordította. – Kevés az időnk! Utánam, katonák!

Mintha őt meg sem lepte volna a zöld valami látványa… Egy pillanatra Őrmi felé néztem, jobb híján megrántottam a vállamat, majd követtem a Kapitányt…”

by **Thorhalla** Szomb. 18 Feb. 2012, 10:51

Őrmi nem akarta elhinni, de sikerült leszúrnia a lényt, amíg az Rogerssel volt elfoglalva. A kiömlő zöldes valamire, valószínűleg vérre nézett. Még saját maga sem gondolt arra, hogy sikerülhetne ez, vagy egyáltalán lesz bátorsága ahhoz, hogy megtámadja így azt a valamit. A férfiban ott lobogott, hogy végre lássa a feleségét és a fiát is, így valószínűleg ez adott számára kellő erőt és bátorságot. Még mindig a döbbenet mellett nézte, ahogyan a Kapitány végül kivégzi a lényt, a férfi nem volt meglepődve, Őrmi legalább is így látta, már éppen kérdezett volna a felettesétől, amikor az máris parancsba adta, hogy menjenek tovább, mert kevés az idejük. Bucky felé nézett, szinte pontosan abban a pillanatban, amikor a férfi is rá. Közel sem volt megnyugtató, hogy senki sem tudta, hogy mi folyik itt, és ha már most ilyesmivel találkoztak, akkor mégis mi lehet még később odabent az erődítmény tényleges belsejében. Néhány másodperc alatt kényszerítette magát, hogy a parancsot kövesse, majd ő maga is Rogers után indult Bucky oldalán.

by **Ultimate Guru** Szomb. 18 Feb. 2012, 16:07

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, huszonkettedik bejegyzés.

Ismét rohanni kezdtünk a rakéta felé, és a Kapitány talán láthatta, hogy Őrmi és én is mennyire meg vagyunk rökönyödve a látottak után, ezért felénk mosolygott.

– Bucky! – kiáltotta. – Ha jó képet akarsz a reggeli lapba, akkor itt a tökéletes alkalom!

Ezzel a pajzsát előretartva gyakorlatilag eltolta maga előtt az ott felgyülemlett nácikat. Nekünk Őrmivel nem is volt sok dolgunk, Steve teljesen megtisztította előttünk az utat. Gyanús is volt, hová tűnt hirtelen az a rengeteg német katona…

Hamarosan azonban rájöttem. Megremegett alattunk a föld, ahogy a rakéta lángcsóvái kicsaptak, és elkezdett emelkedni. Hiába volt óriási a robaj, még így is tisztán hallottam az egyik német tiszt kárörvendő hangját, amint tört angollal gúnyolt minket.

– Elkésett, Kapitány! – ordította. – A rakétát már kilőttük! Másodpercek múlva ez a hidrogénbombával felszerelt szépség eltörli a fővárosukat! Ön szerint ki fogja majd irányítani a szövetséges erőket, miután Washingtont eltöröltük a föld színéről, he?

Beleborzongtam a gondolatba és a tehetetlenségembe…”

by **Thorhalla** Szomb. 18 Feb. 2012, 16:20

Szerencsére, ami egyben szerencsétlenség is volt, nem kellett túl sok nácin átjutni a főcélig. Ami kissé gyanús is volt Őrmi számára is, pillanatokkal később pedig ki is derült, hogy miért volt ilyen könnyű az egész. A föld megremegett és a hatalmas rakétát látta meg a férfi is, ahogyan a társai. Megrökönyödve nézte az emelkedő rakétát, majd egy náci hangját hallotta meg. Pusztán abba beleborzongott, hogy elképzelte azt, hogy ez a hatalmas rakéta eléri az USA-t, és Washingtont. Valamit tenni kellett, leszedni útközben, vagy hasonlót. Egyelőre azonban emelte a fegyverét és egy sorozatot küldött abba az irányba, ahonnan a náci hangját hallotta, remélve, hogy a lövései leszedik azt, amelyik szórakozott rajtuk. Azonban a rakéta kérdését még ez sem oldotta meg, két ötlete támadt csak összesen, amivel megállítható lenne, de nem volt tűzszerész, így fogalma sem volt róla, hogy mindez működhet-e, vagy lehetséges-e. Bár talán, mert ez fejlettebb volt, mint a saját technológiájuk. A kérdésre pedig nagyon remélte, hogy nem azokra a zöld valamikre gondoltak.
- Nem lehet valahogyan távolról hatástalanítani? – kérdezte Kapitányt. – Vagy lelövetni a repülőinkkel?
És egy harmadik ötlet… végül mégis öngyilkos akció lesz ez az egész.
- Esetleg még itt felrobbantani, hogy az USA ne vesszen el?
A tekintetével pedig már robbanóanyagok és gránátok után nézett, hogy bele lehessen esetleg a rakéta csóvájába dobni azokat, hátha kellően nagyot robbannának. Hátha.

by **Ultimate Guru** Vas. 19 Feb. 2012, 09:58

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, huszonharmadik bejegyzés.

Őrmi gyorsan végzett egy sorozottal a rajtunk gúnyolódó német tiszttel, és időközben több társunk is megérkezett a helyszínre. Most, hogy már alig voltak nácik a rakéta körül, és azok is megadták magukat, nem volt nehéz dolguk követni minket.

– Mi? – kérdezte egyik társunk. – Most meg miért adják meg magukat?

– Viccelsz? – válaszoltam neki. – Ami a fritzeket illeti, ennek a küldetésnek vége, pajti.

Közben a Kapitány Őrmi felé nézett.

– Már minden repülőnket leszedték, de majd én hatástalanítom. Nem robbanhatnak fel itt, majd a levegőben. Jól szolgált, őrmester – dicsérte meg. – Kérem, vigye ki innen a többieket. A haza számít Önre.

Végül felém fordult, és elmosolyodott.

– Bocs, Bucky, de nem azért szedtem szteroidokat és estem át sebészeti eljárásokon hat hónapon keresztül, hogy a 15 éves öcsémnek gyorstalpalóra kelljen járnia németből – nevetett felém.

Majd megfordult, és a levegőbe emelkedő rakéta felé rohant… Át a lángokon, a hőségen, a robajon, a füstön…

Egyikünk sem látta, elérte-e, mert az emelkedő rakéta miatt hátrálnunk kellett és eltakarnunk a szemünket… aztán a bomba már az égen volt. A fegyvert letevő németek csak nevettek.

– Ezzel vége! – szólt felénk az egyik. – Washington oda! Ki vezeti majd most a csapataikat? Talán Sztálin elvtárs? Vagy az a kis, kövér angol, akinek olyan a pofája, mint egy buldog hátsója?

Nem válaszoltam, csak néztem a rakétát az égen megbabonázva…”

by **Thorhalla** Vas. 19 Feb. 2012, 18:19

A magukat megadó németekre nézett, azok elvégezték, amit kellett, ebben igaza volt Bucky-nak, a rakéta úton volt és nekik ez volt a fontos, ők az életüket is adták volna azért, hogy ez megtörténjen, míg a másik oldal azért, hogy ne. A háború erről szólt. Rogers-re nézett, amikor közölte, hogy nem sok esélyük maradt, a gépeknek vége és robbantani sem lehetett idebent. A dicséretre Őrmi haptákba vágta magát és szalutált a férfinak.
- Igen uram! Az enyém volt a megtiszteltetés uram, hogy önnel szolgálhattam! – mondta.
Bólintott, hogy kivezeti őket, mást úgysem tudott volna tenni, a rakétát ő maga nem hatástalaníthatta, igaz azok alapján, amit most itt látott bízott a Kapitányban annyira, hogy talán képes legyen, bár lehet, hogy ez még az ő erejét is meghaladja. De vissza nem tarthatta, révén a felettese volt. Csak figyelte Bucky mellett, ahogyan a férfi eltűnt a fényben, a szemei elé emelte a karját, és így próbálta a rakétát lesni, de reménytelen volt, hogy meglássa odaért-e a férfi, vagy sem. Mikor rendesen tudott a rakéta felé nézni, az már a levegőben volt, a németek felé nézett, akik még mindig csak nevettek rajtuk. Szíve szerint kiadta volna a parancsot a lelövetésükre, de az ebben a helyzetben csak kivégzés lett volna, és ő nem volt ilyen. Az emberekre nézett.
- Vigyék a hadifoglyokat! – mondta. – Indulás kifelé fiúk, a Kapitány utolsó parancsa, menjünk haza!
A rakétára nézett néhány pillanatra, majd Bucky-hoz lépett és a fiú vállát szorította meg. Tudta, hogy a fiatal férfi mire vár, hogy a rakéta felrobban odafent, de erre még sajnos ő sem látott sok esélyt.
- Induljunk – mondta. – Itt már nem tehetünk semmit, bízzunk benne, hogy odafent sikerrel jár.
Ezzel ő maga is elindul kifelé, igaz néhány lépés után még hátrafordul és újra felnéz a rakéta felé, várva a csodát, ami valószínűleg soha sem jön el.

by **Ultimate Guru** Pént. 24 Feb. 2012, 19:27

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, huszonnegyedik bejegyzés.

Őrmi volt az, aki a leggyorsabban visszanyerte a lélekjelenlétét. Azonnal parancsokat kezdett osztogatni, és ettől a többiek is felocsúdtak. Elkezdtük sorban kivezetni a még mindig kuncogó németeket a fegyvereinkkel.

– Seht! – kiáltott az egyik a társainak. – Da oben am Himmel!

– Oh mein Gott! – csodálkozott el a másik a felfelé száguldó rakéta látványától.

Izland - Page 3 1248

Emlékszem, ahogy az értetlenség és bánat közepette Greg megérintette a vállam.

– Igen, tudom… – válaszoltam neki, majd hirtelen belém hasított egy gondolat.

Gyorsan körülnéztem, és nagy örömömre meg is találtam, amit kerestem: az egyik társunknál még volt egy működőképes, hordozható rádió, amellyel a mieinknek kellett jeleznünk az akció sikeressége esetén. Azonnal odarohantam, felkaptam a szerkezetet, és nekiláttam a kezelésének.

– Megpróbálom elérni a Kapitányt a rádión – mondtam a többieknek. – Megkérdezem, hogy most hogyan tovább… Halló? Kapitány? Hallasz engem? STEVE?

Eleinte csak sistergés és zörej hallatszott, de mind tudtuk, hogy Steve-nél van egy adóvevő, és a frekvencia is helyes volt… és akkor végre meghallottuk a hangját.

– Bocs, Bucky – ordította. – Hangosabban kell kiabálnod. Egy árva szót sem hallok a rakéta hajtóműveitől.

Felderült az arcom, és reménykedve néztem Gregre.”

by **Thorhalla** Pént. 24 Feb. 2012, 19:47

Őrmi elégedetten nyugtázta, hogy az embereik nekiláttak annak, amit mondott. Értetlenül nézett néhány pillanatra Bucky-ra, amikor a férfi a kiindulás helyett egy rádiót kapott fel az egyik társuktól. Nem igazán tudta elsőre, hogy mit is akar vele elérni, aztán neki is beugrott! Igaz nagy segítség volt benne, hogy mit is mondott a társa. Vajon valóban lehetséges lett volna, hogy kapcsolatot sikerül vele létesíteni? Nem igazán hitt benne, de a remény még élt benne, hogy a Kapitány életben van odafent és valóban sikerül a kapcsolatot felvenni vele. Ha élne és sikerülne, akkor még lett volna esély arra, hogy megállítsa a rakétát, ha nem… abba a férfi bele sem mert gondolni, akkor az USA elesett volna, pedig itt voltak a győzelem küszöbénél. Vagyis odafent a Kapitány, ha valóban életben van. Megállt a társa mellett várva, hogy a rádióüzenetre érkezzen valami válasz, de csak sistergés érkezett. Már-már újra feladta volna a reményt, amikor meghallotta Rogers hangját, kiabálva, élt! És ott volt a rakétán, az a kurafi tényleg megcsinálja, tényleg képes lesz arra, hogy megtegye. Legalább is nagyon-nagyon reménykedett benne Őrmi. Valahogyan csak tudnak segíteni a férfinak, bármivel. Nem volt szabad, hogy elbukjon, bólintott Bucky-nak és a rádióért nyúlt, nem jutott túl sok minden az eszébe ebben a pillanatban.
- Hogyan tudunk segíteni önnek uram?! – kérdezte kiabálva, remélve, hogy elég hangos volt ahhoz, hogy Rogers meghallja.

by **Ultimate Guru** Szomb. 03 Márc. 2012, 18:41

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, huszonötödik bejegyzés.

Őrmi már jóval hangosabban szólt a rádióba, mint én, és szerencsére azonnal kaptunk is választ Steve-től.

– Sehogy! Menjenek! – ordította.

– Kapitány! – kiáltottam vissza. – Az Isten szerelmére!

– Miért, mit kellett volna tennem? – kaptam meg a határozott választ. – Hátradőlni és rágyújtani?

Megráztam a fejem, és idegesen kapkodtam a tekintetem Őrmi és a rakéta között.

– Steve, ez őrültség! – próbáltam rá hatni. – Minek áltatod magad? Még te sem tudsz hatástalanítani egy száguldó bombát!

– Nem – ismerte el. – De talán van nálam elég robbanóanyag ahhoz, hogy tönkretegyem a rakéta beépített irányítórendszerét. A stratégiai központ információi szerint a sugárhajtóművek csak az út első 1500 mérföldjén aktívak. Ha most előidézek egy meghibásodást, akkor talán még el tudom téríteni ezt a masinát.

– De veled mi lesz? – tettem fel félve a kérdést, bár a lelkünk mélyén mind tudtuk, mit fog válaszolni.

– Mi lenne? – kérdezett vissza szinte nevetve.

– Steve, ne légy bolond! – üvöltöttem, de ez az üzenet már nem juthatott el hozzá.

Minden gránátot, ami a zsebeiben volt – és volt egy pár – élesített, majd pillanatokkal később robbantak.

A rakéta olyan fényes robbanással esett darabjaira, hogy a teljes éjszakai eget bevilágította, és néhány másodpercre nappali fény lepte el a bázist.

– Um Himmels Willen, schützt eure Augen! – kiáltotta egy német tiszt, majd velünk együtt ők is eltakarták a szemüket.

Izland - Page 3 1259

Ezzel… vége volt. A zaj és a fényesség után semmi.

Soha többé nem láttam Steve-et.”

by **Thorhalla** Szomb. 03 Márc. 2012, 19:21

Szinte azonnal választ is kaptak arra, amit Őrmi mondott. Semmit, dühítő tehetetlenség, hogy ő odafent az életét adja az országért, addig a lentiek semmit sem tudnak tenni. Nem a hírnévért, hanem, hogy egy ilyen embert megmentsenek, vagy érte tegyenek bármit is. Bucky még próbálta lebeszélni, de innen kezdve felesleges volt, a rakéta túlságosan is magasan volt, valószínűleg, ha beleugrana a vízbe sem élné túl, azonfelül amit hallott a férfiról tudta, hogy nem tudna élni a szégyennel, ha miatta veszne el az USA.
- Isten legyen önnel Kapitány! – mondta még a közel sem vallásos Gregory.
Pillanatokkal később következett be odafent a robbanás, Őrmi is kénytelen volt eltakarni a szemét, hogy a fény ne vakítsa el, még be is csukta őket. A német kiáltást is hallani lehetett, majd néma csönd, síri csönd lepte el a bázist. Vége volt, a németek bármit is akartak tenni, bárkiknek a segítségével nem jártak sikerrel, de az amerikaiak is elvesztették a legnagyobb hősüket. Őrmi az egész küldetés elején még igencsak szkeptikus volt Amerika Kapitánnyal szemben, de most már be kellett látnia, hogy a róla szóló pletykák valóban hamisak és nem hitelesek. Ugyanis ez a férfi sokkal nagyobb hős volt, mint amit róla bármilyen történetben is elmondtak eddig. Nem csak az itt levők köszönhették neki az életüket, hanem odahaza is, akik ott voltak és talán az egész világ is. Mikor már képes volt arra, hogy kinyissa a szemét, akkor tette csak meg.
Nem szólalt meg, csak némán kihúzta magát és tisztelgéshez emelte a homlokához a kezét, miközben a rakéta helyét figyelte. Így adózott egy perc néma csenddel és tisztelgéssel a hős előtt, aki életét adta a hazáért.

by **Ultimate Guru** Pént. 09 Márc. 2012, 19:37

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, huszonhatodik bejegyzés.

Mind néma csenddel adóztunk Steve emlékének tiszteletére, majd könnyes szemmel néztem körbe.

– Most hogyan tovább? – kérdeztem Őrmit felé fordulva. – A vezetőségből szerintem senki sem gondolta, hogy túléljük… ennyien. Nincs több repülőgépünk, nincs hajónk, nincs semmink.

Ekkor sejlett fel bennem, amikor Steve a repülőn még mindenkinek megígérte, hogy túléljük… és Istenemre, igazat mondott. Voltak áldozatok, nem is kevés, igen, de aki életben maradt, az csakis neki köszönhette az életét.

Hirtelen egy kis recsegés után egy hangot hallottunk meg a rádióból.

– … jelentkezzenek! – mondta alig érthetően valaki a vonal másik végén. – Ismétlem: a partszakasz mentén vagyunk, jelentkezzenek! Voltak túlélői az akciónak? Szövetséges csapatok vagyunk, jelentkezzenek!

Azt a frekvenciát használták, amelyet csak mi ismerhettünk…”

by **Thorhalla** Pént. 09 Márc. 2012, 20:02

Őrmi Bucky felé fordult, amikor megszólalt. Ez igen jó kérdés volt, hogy mit is tegyenek. Valahogyan szólni kéne a szövetségeseknek, hogy van egy rakás túlélőjük és még több hadifoglyuk. Már-már mondta volna, hogy keressenek ezen a helyen valamilyen rádiót, amivel hosszú távon lehet üzenni, vagy morzéval üzennek, amikor megszólalt a rádió.
- Úgy látszik adóállomást sem kell itt keresünk – mondta kissé jobbkedvűen.
A frekvencia, amit használtak valóban olyan volt, hogy csakis a sajátjaik lehettek, senki más sem használta volna ezt.
- Itt Gregory Jonathan Miller őrmester, az USA tengerészgyalogságától, halljuk önöket! – mondta a rádióba. – Vannak túlélők, sokan és még több a sérült, ezenfelül hadifoglyaink és egy igen érdekes „rakományunk”.
A kezével a furcsa zöld lény tetemére mutatott, ha még ott volt, az otthoniak minden bizonnyal kíváncsiak lesznek arra, hogy az micsoda és miként állították elő a németek.
- További parancsra várunk, a legtöbb túlélő a bunker belsejében van, így erre a környékre jöjjenek! Vétel és vége!
Itt elhallgatott várta, hogy mit is mondanak a hajókról. Bucky-ra nézett.
- Ha hazaértünk gondoskodni kell róla, hogy mindenki, aki itt adta az életét és főleg a Kapitány emléke örökre fent maradjon és senki se felejtse el, hogy a mieink mit tettek ma itt – mondta ezúttal már gondterhelten.

by **Ultimate Guru** Csüt. 15 Márc. 2012, 10:16

Résztvevő: Gregory Jonathan Miller.

„Bucky Barnes naplója, huszonhetedik bejegyzés.

Nem kaptunk választ Őrmi üzenetére, de nem is kellett – nem telhetett el több 10-15 percnél, és a felmentősereg máris megérkezett.

Azt nem igazán értettük, honnan és hogyan érhettek ide ilyen gyorsan, de amerikai egyenruhát viseltek, ismerték a kódjainkat, az akciót, mindent. A mieink voltak.

Elkezdték összeterelni a túlélőket, és közben szinte semmit sem kérdeztek. Őrmit és engem is a többiek mellé küldtek.

– Nem is sejtettem, hogy itt vannak a közelben – mondtam a segítségünkre siető katonáknak. – Mióta állomásoztak a partoknál? És… miért nem segítettek korábban? Nem igazán értem ezt…

A katonák semmit sem szóltak…”

by **Thorhalla** Csüt. 15 Márc. 2012, 11:06

Egyelőre semmi válasz nem jött, ami Őrmit kissé nyugtalanította, de végül valóban feltűntek a szövetségesek, az a negyed óra az elmúlt órák borzalmai után annyira nem is volt vészes, legalább volt egy kicsit idejük kifújni magukat. Igaz annyira nem lehetett megtenni, hiszen még mindig megannyi náci volt itt, és az a valami is, amiről fogalmuk sem volt, hogy micsoda. Mikor megérkeztek valóban amerikai egyenruhában voltak, de nem szóltak semmit, Őrmi hallotta, ahogyan a többiek kérdezgették őket, még Bucky is, de senki sem felelt semmit sem. Valami nagyon nem tetszett a férfinak, valami nem volt rendjén. Miért lettek volna ezek itt? Hiszen úgy vélték, hogy a halálba küldték ezt a csapatot. Akkor pedig? A baljós és rossz érzése pedig egyre inkább nőtt, a hajók felé nézett és próbálta a nevüket leolvasni róluk, hátha abból kiderül valami, vagy az egyenruhák, hogy melyik haderőhöz tartoznak, bár személy szerint Greg a Navy-t gondolta volna.
- Valami bűzlik itt – mondta halkan a férfi Bucky-nak.
Ismét körbenézett, őt is azok a kérdések foglalkoztatták, amik Bucky-t. így ha volt még ott egy katona a közelükben, akik most értek partot, akkor azt próbálja meg „elkapni”.
- Többen tettek fel kérdést maguknak, miért nem tudnak rá válaszolni? – kérdezte. – Azok után, ami itt történt az a legkevesebb, hogy tájékoztatnak minket!

//Folytatás: ?????//

by Ajánlott tartalom