Re: Izland

by **Thorhalla** Csüt. 27 Okt. 2011, 11:38

Őrmi nem igen figyelt a figyelmeztetésre, sokkal több csatát megjárt, mint a társa, így pontosan tudta, hogy mennyire kell csínján bánnia a lőszerrel és mennyit használhat el. Most pedig, akármennyire is nem tetszett utánpótlás volt bőven, főleg ha a halott társaik ellátmányát is elveszik. Akkor igencsak sokáig kihúzhatják.
- Hárman vagyunk és egy civil! – mondta. – Nem törünk ennyien előre! Ha a többiek ideérnek, maximum akkor! Nem áldozom fel az embereimet így!
Bármennyire is figyelt gyengepontot egyelőre nem látott, robbantani pedig, ahogyan Bucky is utalt rá nem volt mivel. Csak gránátjaik voltak, nem pedig aknák, vagy robbanószer. Végül Marty azzal is előállt és már ugrott előre is. Őrmi hiába próbálta visszarántani az ostoba kölyköt nem sikerült, mert az már rohant előre. Így jobb híján fedezni tudta csak, a lenti és a fenti nácikat is lőtte, hogy nehogy valamelyik leszedje Marty-t, de még ez is kevésnek bizonyult, a társukat meglőtték és ott ragadt a falnál. Greg hangosan kezdett káromkodni. Körbenézett, hogy vannak-e még mások is ott, ahol ők, ha igen, akkor felemelve a hangját, hogy mindenki hallhassa kezdett parancsot osztani.
- Kitörünk, nincs más lehetőség! – mondta hangosan. – De ésszel! Nem rohanunk, úgy leszednek minket, mindenki fedezékből, fedezékbe haladva menjen, robbantunk egy bejáratot magunknak és ki kell hoznunk Marty-t! Felcsert! – üvöltötte, hogy még az is legyen itt velük, majd Bucky-hoz fordult. – Maradj közvetlen mögöttem minden esetben!
Ezzel intett is a kezével a többi társuknak is, majd a földön kúszva indult előre, és lőtt így ha szükséges volt, hogy tisztábbá tegye az utat, hogy majd valamikor megérkezzenek Marty-hoz.

by **Ultimate Guru** Kedd 01 Nov. 2011, 11:28

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, nyolcadik bejegyzés.

Őrmi volt az egyetlen közülünk, aki még ilyen helyzetben is képes volt tisztán és logikusan gondolkodni. Ha ő nem lett volna akkor ott, talán Patrik, Marty és én is odaveszünk.

Szerencsére többen is voltak még körülöttünk, akik hallották Greg parancsát, és felkészültek a kitörésre, én pedig a felszerelésemből előkaptam egy elsősegélyládát.

– Őrmester! – kiáltottam Őrminek, mert halkabb beszédhangon még mindig nem hallhattuk volna egymást. – Én el tudom látni a sérültet! Én és a Kapitány már épp elég ilyen küldetésen voltunk, hogy tudjam, hogyan lássak el egy lőtt sebet, még ha nem is vagyok felcsernek kiképezve! Menni fog!

Greg irányítása alatt és a többiek óvatos, de határozott rohamával körülvéve már volt esélyünk. Arra semmiképp, hogy betörjünk az erődbe, de arra igen, hogy eljussunk Martyhoz.

Talán csak percekig tartott, talán órákig, nem is tudom. Centiről centire kellett kúsznunk a lucskos sárban, és nem ritkán az előttünk elhulló társaink teteme mögött kellett fedezéket keresnünk. Az iszapos föld és a vér szinte teljesen elborította az arcunkat.

De végül sikerült. Greg, Patrik és én eljutottunk Martyhoz, és pár társunk is sikerrel elérte a falat.

Nekiláttam ellátni Marty sebét, így csak fél szemmel láttam, hogy az erőd tetejéről leugrik… valaki. Nem, nem emlékszem rosszul, és az eszemet se vesztettem el. A hatalmas, égbe nyúló építmény legtetejéről leugrott egy ember – már ha ember volt, amit kétlek –, és semmi baja nem lett. Úgy ért földet, hogy még csak meg se rezdült.

Náci uniformist viselt, valamiféle tiszt lehetett. Nem figyeltem a jelvényeire, mert a tekintetem arra az iszonyatos fémmaszkjára tévedt, amely teljesen eltakarta az arcát. A kezéből pedig mintha hatalmas kések álltak volna ki… Nem a ruhája alól, nem is a karja mellől, hanem a kezéből. Onnan nőttek ki.

Lassan ránk nézett… majd ez a szörnyeteg olyan sebességgel kezdte kaszabolni a társainkat, amilyen sebességre és pontosságra emberi lény nem lehetne képes…”

Izland - Page 2 00154

by **Thorhalla** Kedd 01 Nov. 2011, 12:07

Őrmi megnyugodott, amikor még mások is voltak, akik hallották, amit kiáltott, hogy miként menjenek előre Marty irányába. Bucky felé pillantott a szeme sarkából, amikor ő ajánlotta fel, hogy bekötözi Marty sebét, Greg bólintott neki, hogy megfelel, majd a többiekkel együtt indult előre. Jó sok lőszert használt el és igazából meg nem mondta volna, hogy mennyi idő alatt értek el a falig, mennyi társa hullott el. Maga sem értette, hogy miként sikerült eljutnia addig úgy, hogy egyetlen karcolást se szerezzen. Talán a szerelem, ami a szívében volt, hogy a feleségéhez hazamehessen, vagy a vágy, hogy láthassa egyszer a fiát élőben ezek tartották életben, amíg a falig mászott.
Ahogyan odaértek Bucky-t fedezte, amíg a fiatal férfi nekilátott a társuk sebét bekötözni, így Őrmi tökéletesen látta, hogy valami alak leugrott a falról, egyenesen közel hozzájuk. Német tisztnek tűnt Greg számára, de nem látott még ilyet, főleg a pengék miatt, amik annak karjából nőttek ki. Néhány másodpercet várt csak, majd nekiállt mészárolni az amerikaiak között.
- Szedjék le! – kiáltott Őrmi.
Ő maga is emelte a puskáját és a lehető leggyorsabban igyekezett két golyót engedni a közeledő mellkasába. Ha ez nem állítaná meg, akkor sem tér ki előle, mert még mindig Bucky-t és Marty-t védi, akkor a puskájával igyekszik majd a pengéket blokkolni.

by **Ziltor/Paul Pachner** Kedd 01 Nov. 2011, 21:11

Ellőtték a lábamat. Lehetett volna rosszabb is. Nem túl kellemes a sárban fetrengeni, de már nem vagyok képes megmozdulni. Pedig itt vagyok a célnál. Tagjaim zsibognak, golyók süvítenek el füleim mellett.
És akkor hallom, hogy jön az erősítés és egy felcser. Mi mást tehetnék, mit bevárom őket. Ez a futás a lehető legrosszabbul jött össze. Nemhogy robbantanom nem sikerült, de még sebesült is vagyok. Hasztalan társaim számára.
- Francba, Bucky! Ezt nagyon elcsesztem! - morgom mérgesem, még mindig kezemben szorongatva a robbanó szerkezetet. Így fekszem ott a sárban, tehetetlenül.

by **Dr. John Huniver** Kedd 01 Nov. 2011, 22:03

Habozását társai használják ki és akcióba lépnek. Patrik puskáját szorongatva siet a trió után a fal tövéhez. A helyzet még mindig válságos, de már legalább előrébb jutottak.
Ott figyel fel a falon át leugró fura kinézetű német egyenruhás katonára. Mert hát katona kell legyen, ha már egyenruhás.
- Többet ésszel, mint golyóval, őrmester. - szólal meg és oldaláról leemel egy gránátot. Kibiztosítja és a pengés alak lábai alá hajítja. A robbanás ereje bizonyosan elég lesz ahhoz, hogy újra átrepítse a falon a fickót. Vagy valami hasonló, számukra előnyös, túlélésüket elősegítő dolog történik meg vele.

by **Ultimate Guru** Csüt. 03 Nov. 2011, 21:45

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, kilencedik bejegyzés.

A golyó szerencsére simán átment Marty lábán, nem volt súlyos a sebe, csak a fájdalmain kellett enyhítenem. Azonnal elszorítottam a vérzést, bekötöttem a sebet, és még egy kis fájdalomcsillapítót is tudtam adni neki – jól felkészült voltam, ez tény.

Fél szemmel közben a többieket néztem.

Őrmi gyorsan belelőtt a maszkos rémségbe, míg Patrik drasztikusabb megoldást választott, és nemes egyszerűséggel egy gránátot hajított az alak elé. Amikor a robbanószerkezet földet ért, én is földre vetettem magam.

A robbanástól vagy percekig csengett utána a fülem. Elég közel volt, akár meg is sérülhettünk volna, de a szerencse most minket pártolt. Persze nem sokáig.

Alighogy kitisztult a látásom és a hallásom, a gránátrobbanás után keletkezett füstből szinte sérülések nélkül ugrott elő a maszkos. A ruhája több helyen szétszakadt, kilyukadt és megperzselődött, de ennyi és nem több – ő maga sértetlennek tűnt, amit lehetetlennek gondoltam, amíg nem láttam a saját szememmel.

Iszonyatos sebességgel és erővel kezdte kaszabolni a társainkat, én pedig tátott szájjal figyeltem… de legalább Marty lábával végeztem. A segítségemmel újra talpra tudott állni.”

by **Thorhalla** Pént. 04 Nov. 2011, 10:27

Őrmi egy pillanatra gúnyosan mosolyodott el a társa szavaira.
- Aztán maga robbant fel minket! – vágott vissza.
Greg is a földre vágta magát, nehogy a robbanás eltalálja, ami tényleg talán csak centiken múlott, de szerencsére megúszta ő maga is, ahogyan a többiek is. Szerencsére. Könnyedén belehalhattak volna ebbe a mutatványba. Az ellenség lövésében pedig még nem igen látott olyat, hogy a sajátjait szedi le, de ebben igen. Megrázta a fejét, az ő füle is csengett és néhány felröppenő kődarab is megsértette az arcát, amiből most vér szivárgott, a sáros víz meg, ami odaért hozzá, kellően csípett ahhoz, hogy még idegesítő is legyen. Az ellenfél pedig újra talpon volt, vagy nem is biztos, hogy kidőlt a robbanás után. Mintha nem is ember lett volna, hanem a tudományos fantasztikus művekben olvasott robot. Az pedig újra lőni kezdte őket.
- Szedjék le! – üvöltötte. – Bucky, vigye fedezékbe Marty-t! Fedezzük!
Odakint lőttek, itt pedig ez jött, és ha nem tesznek semmit sem, mindenképpen meghalnak. Így a közeledő alak szívére célzott és úgy húzta meg a ravaszt, hogy fedezze a menekülőket.

by **Dr. John Huniver** Szomb. 05 Nov. 2011, 11:26

Persze ki számíthatott volna arra, hogy valami páncélozott ürge kaszabolja a népet. Patrik, túl élve a gránát robbanását, kissé imbolyogva tápászkodik fel. És elképedve látja, amint a különös náci kreatúra újra harcképes állapotban van.
- Ezen valami páncél van. - pislog zavartan.
- Őrmester, keressen valami gyenge pontot a páncélon! Hátha át tudjuk lőni, mielőtt ideérne ez a gyilkológép! - adja ki a parancsot, s közben ő maga is felkapja puskáját és megpróbál valami gyenge pontot keresni a náci. A nyakán próbálkozik, mert ott mindig is nehéz olyan illesztést alkalmazni ami ne gátolná a nyak mozgását.

by **Ziltor/Paul Pachner** Szomb. 05 Nov. 2011, 15:32

Buckynak köszönhetően újra talpon vagyok. Bár fáj a lábam és egy darabig nem fogok tudni futni, de a járás legalább megy. Halvány vigasz, mivel ekkor látom meg csak igazán a kaszabolós nácit, akit nem fog a golyó. Sem a gránát.
- Hát ilyet! - nézek csodálkozva, kezemben szorongatva a robbanó szerkezetet.
- Te, Bucky! - ássuk el gyorsan a bombát. Beállítom nyomás érzékelésre és ha ez a fickó ideér, akkor felrobban. Ez picit erősebb, mint a gránát. Talán ez már tönkre vágja. - előveszem a gyalogsági ásót és máris elkezdek ásni. Nem túl sokat, éppen csak annyit amennyi kell. Bele a bomba, ami most gyalogsági aknaként fog funkcionálni. Egy kis nyomásérzékelő és máris kész a remekmű.
- Vagy hülye ötlet volt? - nézek kérdőn Buckyra. Hiába, a szükség eszetlen tettekre is ráviszi a katonát.

by **Ultimate Guru** Kedd 08 Nov. 2011, 19:57

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, tizedik bejegyzés.

Azonnal arrébb húztam Martyt, de túl kevés hely volt a falnál, miközben mindenhol körülvett az ellenség. A saját testemmel próbáltam védeni, miközben sikeresen elállítottam a vérzést. Marty már tudott bicegni, de futni semmiképp.

Közben Őrmi és Patrik megállás nélkül sorozták a szörnyembert. A páncélzat, amit az egyenruhája alatt viselt, meglehetősen rozsdás volt, több helyen lyukas is, így a golyók át tudták ütni, mégis… a férfi mintha meg sem érezte volna a lövéseket. Embertelen volt. Egy megállíthatatlan gyilkológép.

Beleborzongtam a gondolatba, hogy hány ilyen rémség lehet még odabent… és nekünk pont oda kéne bejutnunk.

Közben Marty újult erővel új ötletet agyalt ki. Csodáltam a férfi kitartását. A halál torkában, sebesülten, zuhogó esőben és vérben ázva még volt elég lélekjelenléte folytatni a harcot.

Biccentettem az ötletére, és segítettem neki ásni, miközben Őrmi és Patrik lövései legalább lelassították a fémembert. Miután kész voltunk, jeleztem két társunknak egy intéssel, merre csalják a rémséget.

Csak remélni mertem, hogy Marty ötlete beválik, mert kezdtünk kifogyni a lehetőségekből…”

by **Thorhalla** Szer. 09 Nov. 2011, 09:46

Őrmi próbált gyenge pontot keresni a páncélon, most már egyre inkább meglátszottak a nyomok az ellenfelükön, ahogyan a kabátot is sikerrel szétlőtték. Azonban kétségbeejtő volt látni, ahogyan a golyó ütötte lyukak ott voltak az ellenfelük mellkasán, felsőtestén, azonban az úgy jött tovább, mintha meg sem érezte volna a lövéseket.
- Ne adjuk fel! Tartsuk fel, amíg tudjuk! – mondta.
Lehetséges, hogy tényleg egy olyan valami volt, amire korábban gondolt Greg, vagy a szuperfegyver tényleg valós volt, amiről beszéltek és egy ilyen hadsereg volt az? Mert ha igen, akkor a háborút tényleg elvesztették. Most nem szórta és pazarolta a golyókat, hanem csakis pontos lövéseket igyekezett leadni a közeledőre, időnként hátra-hátranézett, hogy Marty és Bucky végre távolabb kerültek-e, amikor végül meglátta, hogy Bucky integet, hogy merre menjenek.
- Kezdjen hátrálni és figyeljen, hogy hova lép!
Ezzel a lövések között elkezdett hátrálni arra, amerre a társai mentek a korábbi beszédből, amit hallott a páros között remélte, hogy navigálják majd őket a haladás közben, nehogy rálépjenek a kis meglepetésre.

by **Dr. John Huniver** Szomb. 12 Nov. 2011, 19:48

- Érthetetlen! Hogy képes ez ennyi lövésnek ellenállni... - mormog Patrik nemlétező bajusza alatt. Hiába a sok lövés, hiába a rések a páncélon, a szörnynáci egyre csak közeleg.
Közben társai a jelek szerint kitaláltak valamit.
- Remélem valami használhatót ötöltek ki. Nincs nagy kedvem feldarabolva végezni. - motyogja, s maga is hátrálni kezd. Továbbra is lövi a nácit, de már csak módjával. Nem itt és nem most kellene a lőszert elpazarolnia. Főleg olyan ellenségre, amit ha fog is a golyó, ártani azonban nem árt neki. És ez az a dolog ami miatt fő Patrik feje. Hogyan képes erre? Kezdi most már komolyan venni küldetését, hogy itt tényleg valami szuperfegyver készül. Vagy lehet már ez a náci az is. Ha ilyenből csak ezret is legyártanak, hát fordulni fog a kocka a fronton, annyi biztos. Bár talán a tankok lánctalpai eltudnák taposni. Csapdákba ásva ellehetne ejteni őket. Van hát esély még egy ilyen zászlóaljjal szemben is. Csak nem a gyalogos katonáknak.

by **Ultimate Guru** Vas. 13 Nov. 2011, 13:47

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, tizenegyedik bejegyzés.

Isten kezében voltunk mind.

Őrmi és Patrik követték Marty tervét, és sikeresen maguk után csalták a fémszörnyeteget, amely csak néha-néha torpant meg egy-egy pillanatra a lövésektől. Embertelen látvány volt az esőben közeledő, náci uniformist viselő, megállíthatatlan rémség alakja…

Aztán odaért Marty elásott bombájához.

Egy lépés, és… hatalmas robbanás, amelynek az ereje kis híján minket is hátrébb repített. A páncélos ördög már eleve legyengülhetett kissé Őrmi és Patrik lövéseitől, valamint a gránáttól, és most a bomba is… Ez már végre elégnek bizonyult.

Darabjaira hullott az átokfajzat. A felsőteste elvált az alsótól, a kezei szétrepültek, és a belsőségei és vére mindünket beleptek. Undorító volt, de az eső szerencsére hamar lemosta a szagot rólunk, és örültünk, hogy legalább ezen túl voltunk.

De bármily hihetetlen volt is… az egyik egészben maradt, a testéről lerepült kar ezután még mindig mozgott. Az ujjaival a földbe markolva húzta előre magát a kar, az irányunkba, mintha még mindig lenne benne élet.

Kis híján elhánytam magam, de nem volt időnk megpihenni: az erődből még mindig folyamatosan tüzeltek ránk. Pár társunk közben elért hozzánk, és az egyikük nekem szegezett egy kérdést.

– Na? Mi történt a te két lábon járó legendáddal, Barnes? – kérdezte gúnyos hangvétellel. – Azt hittem, ez gyerekjáték lesz Omaha Beach védőszentjének és a normandiai csata legnagyobb harcosának! Mind idióták, akik elhiszik azt az Amerika Kapitány-maszlagot, amit az újságodban közölsz! Mégis hol van most ez a szuperkatona, amikor épp darabokra lőnek minket, mi? Talán a Mikulással sörözget valahol? Vagy nőciket hajkurászik a Húsvéti Nyuszival?

Először nem tudtam a választ, és szinte már én is elvesztettem a hitemet, bevallom… de akkor meghallottam egy gép zúgását a fejünk felett, egészen közel hozzánk… és tudtam, éreztem, hogy Steve az. Ki más lehetett volna? Épp teljes sebességgel repült az erőd felé, afféle kamikaze-akcióként.

Elmosolyodtam.

– Nem – válaszoltam. – Épp itt szállt el a fejünk felett, hogy utat törjön nekünk a sok rohadt náci között.”

Izland - Page 2 162

by **Thorhalla** Vas. 13 Nov. 2011, 14:36

Ha Őrminek lett volna ideje, akkor reagált volna Patrik szavaira, de nem tudott. Szépen lassan hátrált egészen addig követve az utasításokat, amíg ők maguk áthaladtak rajta és az ellenfelük pedig pontosan rálépett. A robbanásnak hála önkéntelenül is lépett hátrébb néhányat a robbanás erejétől, kész szerencse volt, hogy meg tudta tartani az egyensúlyát és nem esett le a sáros földre. Az egész ruhája tele lett belsőségekkel, amitől a gyomra fordult fel némileg, főleg, amikor az egyik éppen maradt kart látta meg, ahogyan az még mindig feléjük mászott. A biztonság kedvéért egy-két golyót Őrmi még belelőtt, hogy az is kimúljon végleg. Mégsem volt robot, ember volt, de nem is akármilyen.
- Mindenki fedezékbe! – üvöltötte.
Ugyanis a közjáték ellenére még mindig lőttek rájuk. Több másik katona is odaért melléjük, hallotta az egyik szavait, már-már ő tényleg kezdett egyetérteni, amikor az egyik repülőt látta meg, ahogyan az erőd felé repült. Bízott abban, hogy Bucky tényleg igazat mond, akkor pedig ott van az esélyük, hogy bejussanak.
- Figyeljék a gépet! – kiáltotta. – Ha átszakította a falat bemegyünk! Készüljenek!
Próbált fedezékben maradni, ha a gép megteszi, amire számít, akkor int az embereknek, hogy induljanak befelé és ő is fedezékből fedezékbe haladva próbál eljutni oda.

by **Ultimate Guru** Szomb. 19 Nov. 2011, 16:31

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, tizenkettedik bejegyzés.

Őrmi biztosra ment, és még beleeresztett pár golyót a nem evilági ellenfelünkbe, majd a parancsára mind hasra vetettük magunkat. A folyamatos golyózáporban csak félve és óvatosan néztem a gépet, amely teljes sebességgel az erőd falába repült…

Most már biztosra vettem, hogy a Kapitány vezette. Nehéz volt látni az esőtől, sártól és vértől, de mintha a becsapódás előtt valaki kiugrott volna belőle…

Ennyi kellett az erődnek. Egy öngyilkosnak tűnő akció, és a fal egy kis területen darabjaira robbant szét, tucatnyi nácival végezve, akik odabent álltak. Megnyílt az út előttünk, és egy rövid időre nem is tüzeltek már ránk itt a kialakult káosz miatt. Elég közel is voltunk a gép által ütött lyukhoz, nagy szerencsénkre.

Izland - Page 2 177

Az eddig hitetlenkedő, mellettem fekvő katona elkerekedett szemmel intézett hozzám egy kérdést.

– Mit mondtál, honnan is ismered ezt a fickót, Bucky? – kérdezte.

Mosolyogva válaszoltam neki.

– Hiszed vagy sem – kezdtem bele –, annak idején heti háromszor kellett megóvnom attól, hogy szétrúgják a hátsóját, amíg hazafelé sétáltunk a Szent Mária Ifjúsági Klubból.

Eközben a németek odabent rendezték a soraikat, és ijedt arccal kezdtek ki-kilesni a lyukon.

– Oh, mein Gott! – kiabálták. – Erschiesst es! Erschiesst es doch endlich!

Vagyis ismét tüzet nyitottak ránk odabentről…”

by **Thorhalla** Szomb. 19 Nov. 2011, 18:29

A lövések között a sárban fekve Őrmi is fel-fel nézett a gépre, próbálva kiszámítani a helyet, hogy hova is fog az becsapódni. Úgy vélte, hogy szerencsére itt a közelben fog mindez megtörténni, és valóban így lett. Ő nem látta a kiugró személyt, csak a becsapódó gépet figyelte és azt, hogy a robbanás és a fal beszakítása után nem lőttek rájuk. Pillanatnyilag.
- Előre! – üvöltött ebben a pillanatban.
Ki kellett használni, hogy nem lőttek. Ha Bucky nem boldogult egyedül a társuk támogatásával, akkor Őrmi is besegített. A beszélgetést hallotta és csak elmosolyodott rajta. Ahogyan a németek újra tüzelni kezdtek hasra vágta magát fedezékben, remélve, hogy nem találják el. a németek ott voltak a bejáratnál, amit meg kellett tisztítani.
- Gránátokat be oda, ahol vannak! – kiabálta a parancsokat. – Amint robbantak és szabad az út mindenki előre! Fedezzük egymást, nem veszthetünk több embert!
Ő maga is próbált két gránátot gyors egymásutánban behajítani a lyukon, ha sikerült és a németek abbahagyták a lövést a társait fedezve óvatosan próbálva fedezékben haladni és így előrejutni a résig, hogy bejusson az épületbe.

by **Dr. John Huniver** Hétf. 21 Nov. 2011, 17:39

És sikerült. A náci aknára futott és szétrobbant, ahogy az kell. Patriknak még sincs ideje ujjongani, mert az ütközetet még nem nyerték meg. De legalábbis egy igen erőteljes ellenfelet sikerült kiiktatni. Bármennyire is sebezhetetlennek is tűnt mindezidáig.
A golyók tovább záporoztak, Patrik meghúzza magát a fedezékben.
- Most már igazán be kéne jutnunk valahogy. - morogja fogai között küldetésük következő pontját. Ezt a problémát a becsapódó repülőgép oldja meg.
- Rés a pajzson! - kiált fel Patrik, s közben kezével int katonatársainak, hogy erről belehet hatolni. Bár az sem lesz könnyű feladat. A németek ellenállnak. Az őrmester gránátot vet és nyomul előre. Patriknak kedves annyira az élete, hogy ne siessen beelőzni az altisztet. Biztosra menve kúszik a nyomában, fedezve társát.

by **Ziltor/Paul Pachner** Hétf. 21 Nov. 2011, 21:16

- Istenek hála sikerült! - ujjongok, látva, hogy a náci ráfutott hevenyészett kialakítású aknámra. A terv bejött, most már csak bekellenne jutni valahogy. Bucky mellettem említi a kapitányt és valami repülőgépet is. Látom közeledik egy. Egyenest a falnak! Hasra vetem magamat. A becsapódás léghuzatát megérzem.
- A fülem! - kiáltok fel. Ez már a második sérülésem. És ennek sem örülök. De haladnom kell tovább előre, mert küldetésünk van.
- Kevesebb beszédet és több kúszást! - kiáltok rá az okvetetlenkedő katonatársamra. Közben puskámmal lövöm a németeket, miközben az ütött rés felé igyekszem kúszva eljutni.

by **Ultimate Guru** Szomb. 26 Nov. 2011, 12:06

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, tizenharmadik bejegyzés.

Őrmi egy percet sem késlekedett, azonnal kiadta a támadási parancsot. Segíteni akart Marty támogatásában, de inkább a csata felé irányítottam, én elboldogultam a társunkkal.

Két gránátot hajított be a lyukon, amelyek nemsokára robbantak is, és a németek még inkább összezavarodtak. Mi sikeresen fedezékbe tudtunk húzódni a lerobbant törmelékek között, de a náci katonák most szabad prédává váltak.

Patrik biztosan kúszott előre, Marty pedig még mindig harcképes volt, bár a füle kissé megsínylette a léghuzatot. Minden erőmmel támogattam, és éreztem, hogy egyre biztosabban képes járni – persze most mind kúsztunk, így a lábára kevésbé volt szüksége.

És ekkor végre… kék-piros-fehér lobogós, nagydarab, villámgyors valaki suhant el előttünk kezében egy pajzzsal… Igen. Steve Rogers, vagyis Amerika Kapitány végre megérkezett közénk, és úgy haladt előre a németek golyózáporában, mintha csak konfettit szórnának felé.

Elmosolyodtam.

– Na, igen – mondtam a társaimnak. – Még jó, hogy a régi önmagához képest azóta kicsit kicombosodott.

A zuhogó esőben, sárban és vérben a megállíthatatlannak tűnő Kapitány látványa mindenkibe új erőt öntött.

Ő pedig csak ennyit kiáltott felénk, továbbra is kérlelhetetlenül nyomulva előre:

– MIRE VÁRNAK, HÖLGYEIM? TAPSRA?”

Izland - Page 2 189

by **Thorhalla** Hétf. 28 Nov. 2011, 10:40

Őrmi gránátjainak hála a nácik még inkább összezavarodtak és végre lehetett rendesen előrefelé kúszni a sárban, hogy odaérjenek a berobbantott falhoz. Ha az erődítmény nem lett volna ennyire védett és erős, akkor talán felpattanva próbált volna rohanni oda, de így nem merte megkockáztatni, hogy leszedjék. Ekkor pedig végre megérkezett az, akire eddig csak vártak, hogy feltűnjön, Amerika Kapitány. Őrmi sok őrültséget látott már életében, de ez a „pizsamás” fickó mindenkit felülmúlt. Pajzzsal a kézben úgy indult előre, mintha nem is egy öngyilkos küldetésen lenne és senki sem lőtt volna itt a környéken. A pajzs mögött haladt előre, majd hátrakiáltott, hogy induljanak. Őrmi is szinte csak erre várt, a fedezékéből felpattanva indult azonnal Amerika Kapitány után, mintha teljesen új erőre kapott volna a férfi látványára. Haladás közben azért próbálta nem fő célpontnak kitenni magát és próbált fedezékben haladni, amikor pedig végre a nácik is tiszta célpontot nyújtottak, akkor haladás közben rájuk is tüzet nyitott remélve, hogy a többiek is követik a példáját és megkönnyítik maguknak a bejutást.

by **Ultimate Guru** Pént. 02 Dec. 2011, 22:23

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, tizennegyedik bejegyzés.

Steve tucatjával szedte le a nácikat, de Őrmi sem volt sokkal elmaradva mögötte. A németek teljesen összezavarodtak a Kapitány látványára, és végre be tudtunk hatolni a félelmetes erődítménybe.

Sajnos ami odabent várt ránk, arra senki sem volt felkészülve…

Amikor bejutottunk a kirobbantott falrészen keresztül a fémterembe, pár percre lepihenhettünk és rendezhettük a sorainkat. Ekkor már Marty is egész istenesen bicegett, így én is elléphettem mellőle, hogy körülnézzek a helyiségben.

A nagy, kopár, rideg fémfalak mindent eltakartak – csupán egyetlen folyosó volt, amely továbbvezetett innen, és félve óvakodtam csak felé… amíg a Kapitány hirtelen mögöttem nem termett.

– Túlságosan csöndes vagy, Bucky – kezdte. – Beszélj hozzám, pajtás. Egyedül azokból az idétlen vicceidből tudom biztosan, hogy még életben vagy, miközben itt szorgoskodunk.

Ám most nem volt kedvem viccelni… A kint látott és legyőzött fémember után rettegtem attól, mi várhat ránk a folyosó végén…

A Kapitány Őrmire pillantott.

– Mit javasol, őrmester? – kérdezte tőle. – Nyomuljunk tovább a folyosón?”

by **Thorhalla** Szomb. 03 Dec. 2011, 21:57

Őrmi szinte közvetve Kapitány mellett és mögött haladt, újabb tucatnyi nácit lőtt le szerencsére és végül mindannyian beértek a helységbe. Valahogyan nem erre számított, igazából nem is tudta, hogy mit várt, de ezt nem. Mindenhol fémes falak voltak, Greg elképzelni sem tudta, hogy mit védhettek ilyen falakkal. Így már érthető lett volna, hogy miért volt ilyen nehéz bejutni erre a helyre. Az is kész csoda volt, hogy a géppel át tudták törni a falat. Lassan mindenki beérkezett és végre nyugodtan ki tudták fújni magukat, idegesen nézett Őrmi körbe és körbe, hogy meglássa, hogy merről jöhetnek a nácik, de csak egyetlen egy kijárat volt innen a lyukat nem számítva. Egy folyosó vezetett arra. Rossz érzése volt az egésszel kapcsolatban, nagyon rossz. A kint látott páncélos furcsa szerzet, ki tudja, hogy mi lehet még odabent. Az ajtót figyelte, amikor Kapitány megszólította.
- Igen uram! – mondta. – Más ajtót, vagy kijáratot nem látok, innen meg a levegőbe sem lehetne robbantással sem repíteni a helyet.
Pár pillanatra elgondolkodott.
- Csapdára számítok uram – mondta. – Furcsa, hogy nem küldtek le még erősítést, szerintem várnak ránk odabent. Így fokozott figyelemmel és óvatossággal haladnék tovább.

by **Ultimate Guru** Szomb. 10 Dec. 2011, 14:16

Résztvevők: Gregory Jonathan Miller, Patrik James O’Connor és Marty Sherwood.

„Bucky Barnes naplója, tizenötödik bejegyzés.

A Kapitány biccentett Őrmi válaszára, és a tanácsára fokozott óvatossággal indultunk meg a folyosón – előreszegezett fegyverekkel, lassan, megfontoltan lépkedtünk a nagy visszhangot verő járatban. Patrik és Marty némán követtek minket.

A folyosó végén fényeket láttunk, és hamarosan már a németek kétségbeesett, dühös kiáltásait is hallottuk…

– Was machen wir jetzt? Die Techniker sind immer noch unten um den Antriebsmotor fertigzustellen!

– Das ist jetzt egal. Wir müssen starten. Wir haben keine Zeit mehr um zu diskutieren!

Fogalmam sem volt, miről beszéltek, de amint beléptünk a folyosó végi csarnokba, már volt valami sejtésem…

A mai napig alig merem elhinni, amit ott láttunk. Egy… Egy tökéletesen felépített rakétakilövő volt beélesített, startra kész rakétával. Gigantikus, korát bőven meghaladó építmény, amelyhez foghatót mi addig csak képregényekben láthattunk és könyvekben olvashattunk. Néhány pillanatra mind ledermedtünk…

Izland - Page 2 1115

Ismétlem: mindez 1945 elején történt, jóval az űrkorszak 1957-es kezdete előtt. A szovjetek abban az évben lőtték ki a Föld első mesterséges holdját, a Szputnyik-1-et, de amit abban a teremben tapasztaltunk, az már a II. világháború végén képes lett volna elhagyni a bolygó légkörét.

– Te jó Isten – kezdtem elhaló hangon. – Ez lehetetlen. Hogyan járhatnak a németek ennyivel előrébb, mint mi? Még ha Oppenheimer eredménnyel is jár Los Alamosban egy hónapon belül, akkor sem fogjuk tudni felülmúlni ezt itt. Honnan szedték ezt a marslakó-technológiát?

A Kapitány volt az egyetlen, aki sziklaszilárdan, rendíthetetlenül állt, és azonnal válaszolt.

– Úgysem hinnétek el, ha elmondanám – felelte. – Legyen elég annyi, hogy többen érdekeltek ebben a háborúban, mint azt bárki is gondolná.

Nyilvánvaló volt, hogy Steve elhallgat előlünk valamit, ami olyan ijesztő, hogy akkor még jobb volt, hogy nem tudtunk róla… de nem volt idő tovább morfondírozni ezen, mert a rakétát védő németek tüzet nyitottak ránk.”

by **Thorhalla** Szomb. 10 Dec. 2011, 15:15

Rogers bólintott Őrmi szavaira, aki a kis pihenő alatt új tárakat tett a fegyverébe és ő is ki tudta fújni magát egy kicsit. Persze tudta, hogy nincs sok idejük hátra, így igyekezett a lehető leggyorsabban befejezni azt, amit csinált. A fegyverét maga előtt tartva, valahol elől az első sorok környékén indult előre Greg is, lassan és óvatosan. Ha már ő mondta, hogy miként kéne haladni, akkor nem volt olyan személy, hogy a hátsó sorok valamelyikében lapuljon meg. Mint kiderült kellett is ez az alaposság, a folyosó végén fényt láttak, majd német beszéd. Néhány szót értett meg csak a beszédből, amik teljesen triviálisan adták magukat. Azaz nem volt idő valamire és sietni kellett. Ennyi német már ragadt a férfira a fronton. De hamarosan ez sem kellett, mert ahogyan megérkeztek a terembe, már Őrmi is meglátta, hogy mire vonatkozott az előbbi sürgetés. Szinte tátott szájjal nézte azt a repülőt, legalább is arra hasonlított. Utoljára ilyet a Flash Gordonban, H.G. Wells-nél, és a John Carterben látott. De azok mind fikciók voltak, most pedig egy rakéta állt előttük kilövésre várva. A kérdést, ami megfogalmazódott benne Bucky tette fel, amire hamar választ is kaptak Rogers révén. Ő sem akarta valószínűleg tudni, hogy miként volt ilyen előnyük. Szerencsére a gondolatait még el is vonta az a tény, hogy a németek végre észrevették őket és tüzet nyitottak.
Őrmi azonnal vetődött oldalra, lehetőleg fedezék mögé és Bucky-t is rántotta magával, ha ő nem mozdult volna, majd a fedezékből kezdte most lehetőleg egy-egy pontos lövéssel leszedni a németeket, akik rájuk lőttek.

by **Dr. John Huniver** Szomb. 10 Dec. 2011, 17:13

Egyre jobban sikerült előre haladni, mikor feltűnik a kapitány. Patrik már hiányolta az akció vezetőjét. Kicsit fellélegzik, mert ez a parancsnokság elég gyatrán ment neki. Hiába, a szárazföld nem az ő eleme.
Végre sikerül beérni a német bunkerbe, ami csupa fém. Patrik örül, hogy újra felállhat és kinyújthatja tagjait. Hajókon nem túl gyakori gyakorlat a kúszás, így izmait rendesen igénybe is vette.
Gyors pihenő és terepfelmérés után, fegyverrel a kézben ment tovább az előre nyomulás a folyosón. Patrik is hallotta a németek hangját, de beszédüket nem értette. Ezen egyáltalán nem csodálkozott. Annál inkább tátva maradt a szája, mikor meglátta a hatalmas rakétát.
- Ez… ez... ez hihetetlen! Ekkora rakétát nincs azaz Isten, ami felemelhetné! Képtelenség! - Patrik egy átlagos mérnök műszaki tudásával tette meg állítását. Nem marad azonban több ideje ezen elmélkedni, mert a németek tüzet nyitnak. Patrik is oldalra vetődik és viszonozza a lövéseket.
- Kapitány! Nem kellene felrobbantani ezt a hatalmas rakétát, ha már ennyire veszélyes?! - kérdő az akció vezetőjétől. Valós vagy sem a rakéta, ha ezt kell megsemmisíteni, akkor ezt is fogják tenni.

by Ajánlott tartalom