Azareus szobája

Egy kényelmes nagyobb szoba, tele könyvekkel a polcokon és érdekes tárgyakkal, melyeket Azareus gyüjtött egész eddigi élete során. Könyvek hevernek a földön is, amikbe Azareus napi rendszerességgel beleolvas, ezek pszichológiai, történelmi, filozófiai szakkönyvek. A szoba egyik végében egy boxzsák található, illetve egy nagyképernyős TV. Az íróasztalon több rendszertelenül heverő papír, jegyzetek, melyeket Azareus írt addigi tapasztalatairól illetve ötletek bizonyos társadalmi problémák megjavítására. Azonban a fontos papírok és még fontosabb értéktárgyai a fiókban vannak elrejtve, melyet csak kulccsal, vagy nagy mértékű fizikai erővel lehet kinyitni.

//Előzmény: Első emeleti folyosó//

- Én rosszat? Ugyan, dehogy. - mondom vigyorogva. - Tökéletes karrier lenne, a SHIELD, Bosszú Angyalai és X-men vezetőség után... hm, belegondolva minden egyes képzettséget megszereztem ezekből, hogy óvóbácsi lehessek. Szuperhősök... hiperaktív kisgyerekek. Mi is a különbség köztük? - kérdezem, majd benézek az első szobába, ami üresnek tűnik és belépek.
- Ez jó lesz. - mondom Serenának és beinvitálom. - Vagyis nem teljesen. - jegyzem meg és a bútorok a szobában finoman megemelkednek a képességem által, majd a szobán átrepülve új kompozíciót alkotnak, mely nekem kényelmesebb. Pár másodperc múlva már rá lehetett mondani, hogy ez az én szobám.
- Mint látod sokat fejlődött a képességem. Jobban tudok koncentrálni, több dologra egyszerre. De nem csak ennyi, ahogy kísérletezgettem Szibériában, a képességem új határa száz tonna. - mondtam és kis hatásszünetet tartottam. - Mondjuk úgy, hogy Szibériában eltűnt pár hegy.

//Előzmény: Első emeleti folyosó//

- A földönkívüliket ne hagyd ki, van egy kis kree is az óvodában – mosolyogtam. – Ko-Rel fiára is mi vigyázunk egy ideje. A tudás istene is itt van, van egy trónörökösünk, és Zack fia… nos ő pedig „kedvenc” északi boszorkánkkal van különös kapcsolatban.
Belegondolva, hogy milyen gyerekek vannak itt az óvodában nem hiszem, hogyha óvónői állást adnánk fel bárki is jelentkezni merne arra, hogy ide jöjjön.
- Mind külön egyéniség, és nagyobb odafigyelésre van szükségük, mint a korábbi szuperhősöknek – mondtam kissé megfedően.
Végül beértünk egy szobába, ami igen gyorsan átrendeződött Donald ízlése szerint.
- A dolgaidat majd hozd át Steph szobájából, mindent megőrzött és bedobozolt.
Meglepetten bólintottam, hogy mekkora ereje lett az elmúlt idők során.
- Szépen megtanultad használni az erődet, a mutáns gimit ezennel hivatalosan is kijártad – nevettem fel. – Szóval 100 tonna, akkor edzőpartnernek szerintem csak Zord Miaku lehet már ellenfeled. Másnak esélye sem lenne.

- Te jó ég...- képedek el Serenán.- Idegenek? Istenek? Boszorkányok? Mintha újra gyerek lennék, csak most a fantáziáim itt laknak a szomszédban. - mondom, de Serena olyan természetesen beszél erről, hogy inkább nem is megyek bele, hogy tőlem mennyire távol álló dolgok ezek. Majd megszokom. Beljebb invitálom Serenát, hogy üljön le és én is így teszek.
- Rendben, áthozok mindent, bár úgy gondoltam néhány dolgot nekiadok emlékbe. Gondolom mivel nem ismerte az apját sose az ő életében, kíváncsi rá, hogy miken ment keresztül. Írtam jó pár naplót azokról, amiken átmentem, és ott vannak a rgi ereklyék, amire már nem lesz szükségem, például az Amerika Kapitány kosztüm...- sóhajtok és elmosolyodom. - Még most se hiszem el, hogy kosztümben bohóckodtam.
Serena felnevet, olyan jó így látni őt, sokkal optimistább és felszabadultabb.
- Zord Miaku? Érdekes, találkozhattam már vele? Mindegy, ha igen, ha nem szívesen megismerném és kipróbálnám rajta az új képességeimet. - elgondolkoztam kicsit bemutassam e Serenának, amit még tudok, de gyorsan úgy döntöttem, hogy miért ne. Serena fejében megszólal a hangom, közelebbinek érzi, mint eddig bármikor. Mivel nem is a fülével, hanem közvetlenül az agyával hallja a mondandómat, nekem pedig nem mozognak az ajkaim, mivel telepátiát használok.
~Aztán még van ez is. Megtanultam hasbeszélni! Na jó, nem. Csak kifejlesztettem egy gyenge telepatikus képességet. Kb. ennyire is jó, gondolatot nem tudok vele olvasni. ~ üzenem a gondolatokon kersztül és a való életben elmosolyodom.

Mosolyogva figyeltem a meglepődést, amikor meghallotta, hogy mik is élnek a házban, vagy kik járnak ide. Nekem soha sem volt ez olyan különleges, ebben éltem már évek óta, bár annak idején mikor Ko elhozta Zam-et, igencsak meglepődtem, hiszen addig nem hiszem, hogy bárki is tudott volna arról, hogy miként élnek a kree-k. Azt hiszem, hogy Hobogárról nem is szóltam, hogy még egy fészek is él itt.
- Igen, minden van errefelé, mintha elvarázsolt kastély lennénk – mosolyogtam. – És akkor az időutazókról nem is beszéltünk, Zack mindig kiborul, ha Steph nagyapának hívja – nevettem fel. – Úgymond örökbefogadott és a lányként tekint rám, így Steph még gyerekként megszokta, hogy nagyapának hívja. Köszönöm!
Tettem még hozzá, amikor hellyel kínált, leültem az egyik székre, vagy fotelbe, ami itt volt a közelben. Tovább mosolyogtam, mikor mondta, hogy mit is hagy a lányunknak.
- Még emlékszem, hogy a jelmezben voltál, amikor elraboltál és legszívesebben a zárt osztályra küldtelek volna, mert Amerika Kapitánynak képzelted magad – nevettem fel. – A jelenlegi Kapitány az tényleg Steve Rogers, tavasszal bukkant fel az utcákon még a háború idején. Steph ismert téged, vagyis ismerni fog a szavaikból tudom. Te képzeted harcolni, csak az utolsó pár évben nem voltál a közelében, a Sötét Főnixtől kezdve.
Miaku-t ismerhette-e? Jó kérdés, de szerintem igen.
- Úgy tudom, hogy talán ismered, amit tudok róla SHIELD-es volt korábban, még a ti időtökben, de sem a SHIELD, sem az AIM nem tudta kezelni. Egy távol keleti férfi. Ma a Raft igazgatója.
Kissé összerezzentem, amikor telepatikusan kezdett hozzám beszélni, nem voltam hozzászokva. Meglepetten néztem rá, miközben Adia egy csáppal kinyúlt felé és úgy csapta fejbe.
- Ezt legközelebb csak úgy, hogy szólsz előtte!

Nagyapa? Hát ez érdekes, pedig Zack nem annyira öreg, talán korombeli lehet. Ami mondjuk húsz év múlva nagyapa kor lesz... de öreg vagyok... na mindegy, ebben a következő húsz évben, ami talán még hátramaradt nyugodtabb életet élhetek.
- Zack, mint após... brrr. - utánoztam a hidegrázás hangját, azt kifejezve ezzel, hogy milyen rossz menyecskeválasztás lenne és valóban, ha Zack lenne Serena apja tényleg kétszer meggondolnám, hogy el akarom e vinni a szalagavató bankettre.
Mosolygok mikor Serena felemlegeti az Amerika Kapitány emlékeket.
- Tényleg annak neveztek ki, nem csak annak képzeltem magam. A SHIELD vissza akarta kapni a marketing figuráját. Én se vagyok rá büszke, mármint kellemesen közömbös nekem amerika.- elgondolkozom - Ír vagyok végülis segítettek nekünk elmenekülni az angolok elől, de hirtelen jobbat nem tudok felhozni a szentségükre. Lehettem volna akár Föld Kapitány, vagy Bolygó Kapitánya is, tök ugyanaz lett volna.
Serena azt állítja mégsem halok meg olyan korán, akkor tehát rosszul tippeltem.
- Pedig az én életvitelemmel gondoltam gyorsan kihalok, de úgy tűnik még borzongathatom az idegeit a rosszfiúknak egy ideig. - mondom kicsit szórakozottan, majd folytatom Steph kérdésével.- Na igen ez a harcképzés... érdekes lesz. Nem tudom elképzelni egyelőre, a lányom és nem lenne szívem őt meghajtani, vagy szigorú lenni vele.
Majd Serena erről az érdekes nevű Miakuról beszél. SHIELD-es a mi időnkben? Fura, hogy nem hallottam róla, hiszen én szerveztem át az egész hierarchiát ott a takarítótól kezdve a különleges ügynökökig mindenkit átnéztem.
- Aú. - mondtam halkan a fejemet dörzsölve, mikor a szimbionta fejbe csapott. - Oké.Elfelejtettem, hogy te is ott vagy, ha Serena ütne meg, akkor elhajolnék. - mondtam mosolyogva, hogy oldjam a hirtelen kipattant feszültséget.

Felnevettem Donald reakcióján. Igen, úgy tudtam, hogy majdnem egy idősek, így valóban egészen mókásan jött ki az egész megállapítás. Tudtam, hogy ír, de az elég bután jött volna ki.
- Lehettél volna Ír kapitány – nevettem fel. – De akkor sok buta szóvicc tárgya lehettél volna, hogy miért nem „olvas” vagy hasonlók.
Kicsit szigorúan néztem rá, a hamar meghal résznél, még viccnek is rossz volt ez az egész, így is mennyire hiányzott, amíg nem volt itt. De végül a tekintetem megenyhült, a harcképzésnél. Lehet, hogy ő nem, de mások pedig nem adnának neki ezért külön megkülönböztetést. És szerintem ő sem várta volna el.
- Ezért lesz ott gondolom James is és a többi angyal – mutattam rá. – Ők nem hiszem, hogy ilyen gonddal rendelkeznének és rendesen tartanának neki edzést. Meg itt vagyok én is – pirultam el egy picit. – Veszek Jamestől önvédelmi órákat, nem árthat meg, illetve emlékszem is ezekre a barokk révén.
~ Adia! ~
Szóltam rá a fejbecsapás után, hogy azért óvatosabban, nem kéne Donald-ot máris a gyengélkedőre juttatni.
- Én mindig itt vagyok – mondta. – Csak Venomtól eltérően jól nevelt szimbionta vagyok, és nem szólok bele magánbeszélgetésekbe.
- Tyler-rel szervezünk kirándulást a kicsiknek és a gimiseknek – mondtam gyorsan témát váltva. – Mit gondolsz, te is eljönnél felügyelni a gyerekeket, vagy maradsz és teljesen berendezkedsz?

Nevetek Serena rossz szóvicc-viccén. Tényleg elég gáz lett volna. Majd elmondja, hogy akár ő is edzhetné Steph-et.
- Érdekes...- jegyzem meg.- és te úgy érzed, hogy tudnál vele keményebben bánni? Mármint, ha én sem, akkor te hogyan...? El se tudom képzelni. - vallom be mosolyogva.
- Igen, magánbeszélgetésekbe nem szólsz bele, csak ütsz, vágsz néha. Nagyon udvarias.- jegyzem meg egy kicsit gúnyosan, de közelsem annyira komolyan.
- Maradok még, szokom egy kicsit a környezetet, meg Zack-el is akarok találkozni. Majd máskor csatlakozom. - mondom mosolyogva, majd felállok. - És ennek megfelelően most a lehető legudvariasabban kitenném a szűröd, hogy át tudjam aludni a nap hátralévő részét, mert mégis több ezer kilómétert repültem ide. - mondom és elköszönök Serenától.
- Köszi a társaságot, nagyon üdítő volt újra beszélgetni. - mondom őszintén.

Kissé zavartan néztem Donald-ra, nem tudom, hogy miként tudnék kemény lenni Zaphire-ral, de láttam, hogy tudok, vagyis képes leszek, így ebből indultam el.
- Láttam, hogy milyen a jövőbeli én – mondtam. – És tudom, hogy képes leszek szigorú lenni vele, persze nem úgy, hogy baja essen, de érted…
Felnevettem a szavain, így is túlságosan sokáig maradtam a gyerekekre vigyázni kellett és a gimiseknek sem ártott a felügyelet.
- Persze megértem, ha éhes vagy a konyhában találsz ételt – mondtam. – Már nem csak én főzök szerencsére, időnként Zack-et is be tudom fogni sütit sütni a kicsinek. Aludj jól!
Fejeztem be mosolyogva, még odaléptem hozzá és adtam neki egy puszit az arcára, majd kimentem a szobából, majd elindultam lefelé, hogy megnézzem odalent minden rendben van-e.

//Folytatás: Serena szobája//