Borzalmino vs. Ziltor

A helyszín egy dombokkal körülölelt több kilométeres völgy. A völgyben csordogál egy patak, van egy kisebb erdő, füves mező és rét. Az erdőben néhány állat él, valamint rovarok, madarak mindenfelé a völgyben. A patak vize iható, béka, hal és más vízi állat él benne. A patak az egyik dombról csordogál le a völgybe.
Az ég tiszta, néhány bárányfelhő fut át rajta. A hőmérséklet kellemes, tavaszias, 20 fok körül van. És szépen süt a nap.

Az izmok ha nem tartják őket karban gyorsan legyengülhetnek még a hozzám hasonlított felturbósított izmok. Úgy éreztem meg kell tudnom éles helyzetben mire is megyek a képességeimmel. Legújabb kapcsolatomnak hála megbeszéltem egy férfivel közös edzést egy erdőben. Kicsit furcsálltam mert én inkább a városi terhez passzolok de gyakorlásnak tényleg nem rossz. Úgysem lehet mindig a közelemben valami gép amit felhasználhatnék. A biztonság kedvéért azért elvittem magammal a mobilom. Ezért elmentem az erdőben és egy érdekes embert láttam aki mintha csak rám várt volna. Gondoltam ne várasuk potyára ezért miközben megközelítettem hangosan köszöntem -Üdv. Jól sejtem, hogy rám vársz?-

Amint észre vett a férfi Midgardinak nevezett. Majd közölte hogy nem fog megölni mert valami Nihil nevű helyre kerül. Ahogy kiejtette a száján valami rossz helynek hangzott ezért hittem neki. Majd hirtelen minden további beszéd nélkül támadásba kezdett. Bal kezét védekezően emelte fel de a jobbjával ütésre készült. Az ütés gyors volt de ahhoz nem eléggé, hogy eltaláljon. Erőmet és nanitjaimat aktivizálva kitértem a csapása elől majd egy 50 kilós ütéssel próbáltam lesújtani a tarkójára. Gondoltam ha ennyitől kifekszik nem lehet olyan nagy szám. Ez eléggé aljas húzás volt de hirtelen nem jutott eszembe más amivel kideríthettem volna közönséges emberrel van-e dolgom vagy sem.

Az ellenfél kitért. Tehát egész gyors. Ez meglepi Ziltort, mint ahogy a tarkóját érő csapás is. Az erőhatástól elveszíti egyensúlyát és arccal füvet fog.
<- A languszta mindenit neki!> - káromkodik asgardiul. Még jó, hogy nem ember, mert akkor bizonyosan ájultan feküdne. Így se sokon múlott. Köszönheti ellenálló képességének.
- Tehát így játszunk! - pattan fel. Nyakát megmozgatja kezével masszírozza az ütés után.
- Lássuk akkor ebből, hogy jössz ki! - indul meg ismét Borzalmino felé, igyekezve elkapni derekát. Ha sikerül, úgy a magasba emeli és jól a földhöz csapja.


//Egy-két jó tanács: Nem szükséges feltétlenül leírnod neked is, hogy mit csinált a másik. Azt tudja jól a másik. Helyette inkább jó ha kicsit részletesebben írod le, hogy a karaktered mit és hogyan csinál. pl. hogy térsz ki a csapás elől: lebuksz, oldalra lépsz, felugrasz stb. Ja és 6 sor legyen legalább a hozzászólásod, mert az a minimum! Nefi ezt külön ellenőrzi szokta //

Számomra hatalmas megdöbbenést okozott, hogy nemcsak fel kelt hanem a levegőbe is emelt a derekamnál fogva. Próbáltam kiszabadulni a keze közül de ő hirtelen a földhöz vágott. Megpróbáltam a bal kezemmel tompítani az esést ami sikerült is. Így nagyobb bajom nem is lett mindössze a bal vállam húzódott meg. Lassan fölálltam majd megmasszíroztam a vállam. A nanit esemény óta nem találkoztam hozzám hasonló erős emberrel. Örömmel konstatáltam, hogy nem közönséges emberrel van dolgom. Megpróbáltam kitalálni mit tegyek de nem volt sok időm ezért gyorsan végig mértem ellenfelemet. A kampós keze veszélyesnek tűnt csakúgy mint a másik. Ezért úgy döntöttem, kipróbálom az ő trükkjét. Ezért hátra szökkenek majd 30-as tempóra kapcsolok hogy mikor elé érek kisodorjam a lábait. Mikor zuhan lefelé én beleöklözök az arcába. Mivel nem ellenség ezért nem fogom beleadni minden erőmet a jobb karomba. De azért meg foglya érezni annyi szent. Miután sikerült dűlőre jutnom pár pillanat alatt támadásba lendültem.

(Köszönöm és elnézést kérek nekem ez kicsit új de mindent megpróbálok.)

A művelet sikerül, igaz az ember tompította a becsapódást. Legalább nem adja olcsón magát.
Ismét valahogy olyan gyors lesz a fickó. Kilöki Ziltor lábait és padlófogás közben még jól arcon is üti.
- Hogy az a ... - mond valami cifrát a saját nyelvén.
- Tehát gyorsan mozogsz. - masszírozgatja meg arcát, mikor újfent feláll. Számára Borzalmino ütései simogatások voltak. Hála asgardi ellenálló bőrének.
- Majd lelassítalak! - mosolyodik el, miközben kezeit széttárva megidéz egy mágikus szellet. Nem túl erőset, olyan 60 km/órásat, de ennyi talán elég lesz, hogy száguldozó ellenfelét a maga tempójára lassítsa le.


//Bocsi a kései válaszért. Egy infó: a karakterem asgard fajú. Ezen faj egyik tulajdonsága, hogy van egy emberi énje, amivé fizikailag át tud változni és vissza. Per pillanat asgardi formában van, tehát nincs kampós keze. Emberi alakban, Paul Pachnerként, van csak. Bővebb infókat a fajleírásnál olvashatsz.//

Sikerült végrehajtanom a manővert azonban semmi hatása nem volt a fickóra. Mindössze elgémberedett a nyaka de ettől eltekintve kutya baja. Azon gondolkoztam, hogy ember ez egyáltalán mikor mindkét kezét széttárta. Most vettem észre, hogy nincs kampó keze mindegyik épp és egészséges. Úgy gondoltam mégsem volt hatástalan amikor földhöz vágott mert elkezdtem képzelődni. Azonban ez volt a legkisebb gondom ugyanis a semmiből hirtelen hatalmas szélvihar jött. A mozgásom teljesen lelassult ezért maximumra (50 km/h) sebességre kapcsoltam hogy ne legyek teljesen vételen. Ilyen szintű harcban még nem vettem részt ez még szűz terepnek számított. Furcsa módon nem támadt rám inkább időt adott arra, hogy kitalálhassak valamit. Ez azt jelentette, hogy maximálisan megbízik magában. Ekkor a zsebemre néztem de még korainak éreztem elővenni. Ezért odarohantam elé majd egy fejrúgással támadtam meg. Vagyis támadtam volna de a szél és a helytelen egyensúly miatt a valagamra estem. Attól tartok mivel alig vettem részt ökölharcban pláne ilyenben a hasonló hibák egyre gyakoribbak lesznek. Ráadásul még ez az átkozott szél is fújt. Ezért mielőtt meg akart volna ragadni felugrottam és a szél segítségével messzebbre jutottam mint nélküle. Így sikerült körülbelül 4 méterre a fickótól.

(Elnézést kérek a hibáért. Olvastam pár kalandodat és mivel nem rég játszok itt még nem jegyeztem meg elégé hogy az asgardiaknak kétt alakjuk van. A késésért meg semmi gond. Mégegyszer elnézést kérek.)

Sikeresen hátraugrottam mielőtt akár megmozdulhatott volna. Bár a nevetés közben nem nagyon tudott volna mit csinálni. Fogalmam sem volt honnan jöhetett ez a hatalmas szél de figyelmeztettet csak sebességgel nem lehetek győztes. Majd hirtelen neki iramodott akár egy gőzmozdony ráadásul még a szél is a segítségére volt. Nem tudtam mitévő legyek. A titkos fegyveremet nem lett volna értelme bevetni. Tudtam ha nem találok ki valamit ez a melák elrepít egyenesen a holdra. Elfutni képtelenség lett volna hisz a szembe szél miatt még mindig le voltam lassulva. A hátam morgott meg egy hatalmas fa volt ami szintén akadályozott a menekülésben. Ekkor jutott az eszembe egy ötlet. Ha sikerülne a megfelelő pillanatban félreugranom helyettem a fát trafálná el. És ha még nagyobb szerencsém van elég erősen öklözik bele amitől eltörik a csuklója. Eléggé gyenge ötlet de sajnos más nem jutott az eszembe. Ezért minden idegszálammal koncentrálva vártam, hogy megérkezzen.

Beájultam ettől a fickótól. Kidöntötte azt a fát és még a keze se sérült meg. Talán kicsit megsajdult de egyáltalán nem tört el ahogy vártam. Így továbbra is két egészséges kézzel tudott küzdeni ellenem. Gondolom kicsit restellte a dolgot mert megkért hogy ezt nem meséljem el senkinek. Majd minden komolyabb gond nélkül fölkapta azt a hatalmas kidőlt fát és elhajította felém. Ettől tényleg le esett az állam és csak az utolsó pillanatban tudtam kitérni. És bár kitértem azért nem úsztam meg sebesülések nélkül. A karom és a lábam eléggé fájt a kisebb agák pedig ösze-visza karcoltak. Ráadásul még egy hátast is dobtam a fa lendületétől. Amíg feküdtem rájöttem ezt az alakot csak csellel lehet legyőzni. Ezért letéptem egy vastag ágat majd lassan nagyon lassan elkezdtem felállni. A beszédéből arra gondoltam, hogy ez a fickó egy Norman egy fajta viking. A viselkedése is megfelel a híreszteléseknek. Ezért úgy döntöttem elmondok egy temetői verset amit egy Norman filmben halottam. Ez hátha megzavarja kicsit és esélyem lesz támadni. Miközben emelkedtem igyekeztem eltúlozni a sérüléseimet nyögésekkel. A versett halkan kezdtem majd egyre hangosabban mondtam.
- Íme ott látom atyám. Látom anyám nővéreim és fivéreim. Magam előtt látom minden ősöm az idők kezdetétől. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem én is őket. A nagy Valhalábba! Hol a hősök örökké élnek. Ezután kezemben a bottal vártam a reakciójára. Úgy reméltem hogy újra nekem ront és a bottal szépen kifestem az arcát.

Teljesen megzavarta, hogy egy midgadritól halja ezt a verset. Állítólag ez egy ősi vers mely még az óhazában született. Ezt a verset én évekkel ezelött a 13. Harcos című filmben halottam. Arról szolt hogy egy arab hogyan nyerte el a Normanok bizalmát és barátságát. Lassú léptekkel közeledett felém majd arcán csodálkozást olvastam le. A botot egyre szorosabban fogtam hogy mikor elég közel ér állcsúcson vághassam, azonban erre nem voltam képes. Nem ártott nekem semmit és ez a húzás elégé sunyi és tiszteletlennek éreztem.
-Ezt a verset? Egy filmben halottam amiben vikingek voltak a főszereplők meg egy arab. Arról szolt, hogy két kultúra gyermekei hogyan váltak örök barátokká. Mindig is nagyra tartottam a Vikingeket ezért is szerettem ezt a filmet és olvasok róluk annyit.
Ahogy tovább néztem az őszinte tekintetét nem tudtam megtenni ezért elejtettem a fadarabot. Lehet, hogy ostobaság volt de legalább a lelkiismeretem megúszta. Majd gondoltam egyet visszavettem az ágat majd neki is dobtam egyet. Ezután egy nagyobb faháj darabot felvettem pajzs gyanánt és intettem ellenfelemnek tegyen ő is így. Korábbi gyengeségem tova szált és magabiztosan indultam meg az idegen ellen. Reméltem ha kitérek a csápsai elől és itt ott megbökdösöm kifáraszthatom. Más ötletem sajnos abban a pillanatban nem volt. Mikor befejeztem a tanakodást kétszer ˇkardommalˇ megütöttem a ˇpajzsomˇ majd folytattam utam a ˇcsatábaˇ.

Az idegen bátornak nevezett amivel nem egészen értettem egyet. Még az elején elmondta nem szándékozik kioltani az életemet. És az eddigi összecsapás során egyértelművé vált, hogy ő egy becsületes ember és hihetek a szavának. Fölvette a botot ami oda hajítottam neki majd hasított agy olyan pajzsot mint az enyém. Felgyorsítottam a lépteimet majd egy fejre mért csapással kezdtem. Nem akartam sok erőt az ütésbe vinni inkább az ügyességre próbáltam helyezni a hangsúlyt. Azt tudtam, hogy erős a fickó mind egy bivaly de én gyorsabb vagyok nála. És talán egy ügyesebb is vagyok nála. Ezután megpróbálkoztam a jó öreg Növer vágást. Ami annyiból áll, hogy elkapom a kardforgató csuklóját megpördülök a háta mögött utána a homlokába bököm a kardom. Ha esetleg nem tudom elkapni a csuklóját maradok a jó öreg módszert. Gyors rövid szúrásokkal támadom a fejét és a mellkasát közben a mellkasomat védem a mellkasomat.

Magamat is meglepett az, hogy sikerült ez a vágás. Otthon persze gyakoroltam a tévé előtt de élesben még sohasem próbáltam ki. Amikor megböktem a homlokát attól féltem, hogy komolyabban megsérült ezért figyelmetlen lettem. És megfizettem a figyelmetlenségem árát. Erősen oldalba vágott. Majdnem elejtettem a pajzsfámat de erősen megmarkoltam ezután ő az oldalával állt felém nehogy a háta védtelené váljon. Tudtam jól a tét már nem a győzelemről szól. Ennek a fickónak hatalmasak az erő tartalékai és én majdnem kifogytam. A karjaim kezdtek elnehezülni és a sebességet is nehéz tartani. Bár csak egy támadás erejéig voltam maximumon a folyamatos kemény összecsapás lelassított. Úgyhogy a célom kitartani míg össze nem esek. Megpróbálkoztam egy újabb trükkel. Látszólag nagy erővel támadok a pajzsára hatalmas nyögések közepette. Majd úgy teszek mint aki elfáradt és leengedem a pajzsot tartó karom. Ha bedől ennek mielőtt lecsapna rám kitérek a csapása elől majd a tarkójához érintem a kardom ezzel a szöveggel-Azonban a puszta erővel sem válhatsz legyőzhetetlenné-

Sikerült a manőverem de ő ezután széttörte rajtam a pajzsfáját. Majd elismerte a vívó technikámat ami jót kacagtam magamban. Ugyanis soha nem tanultam meg vívni mindössze annyit amit a tévéből elestem és a szoba közepén bohóckodtam. A levegőt már zihálva vettem és nem volt olyan végtagom ami ne sajgott volna a fájdalomtól. Ezért elérkezettnek látszott az idő a fináléhoz. A zsebemből előkotortam a mobilom majd erősen koncentráltam. Ami elég nehéz volt a sérüléseimet figyelembe véve. Mikor befejeztem a telefont megmutattam neki -Mutatok én is neked egy varázstürköt csak figyeld ezt a vackot- erre feldobtam a mobilt. Remélhetőleg ő szemmel követi majd és mikor az a különleges erőmnek köszönthetően fölrobban eltereli a figyelmét hogy minden megmaradt erőmmel jól képen töröljem.
(Szerintem az erőm 30%-a maradt meg)

Lassított felvételként láttam, ahogy hátra repült az ellenfelem majd vérző orrát fogva meredt előre. Látszott rajta, hogy egyáltalán nem számított ilyesmire. az arcomon egy széles mosoly jelent meg- Ez volt a meglepetés- ezzel hanyatt vágtam magam. Ahogy a hátamon feküdtem hirtelen valami ellenállhatatlan erő vette át az uralmat a testem felett és elkezdtem nevetni. Ahogy elgyengült testem bírta tiszta szívemből hahótázva nevettem. Másra úgysem lettem volna képes a lélegzésen kívül. Pontosan azt sem tudtam, hogy min nevetek csak egyszerűen csináltam. A testemet okozó sérülések egyszerre voltak simogatóak és borzalmasak.
-Amúgy a nevem Borzalmino- mutatkoztam be majd tovább nevettem. Arra gondoltam, hogy az utolsó ütés miatt begorombul de valahogy nem érdekelt. Tudtam egy az utolsó ütésben volt minden erőm így a legkisebb ütésétől is kómába estem volna.

Kis idő múlva, mire lenyugodott, felkel. Csak a másik éktelen nevetését hallja.
- Ez megbolondult. - megy oda Borzalminohoz.
- Borzalmino, kevésen múlott, hogy belehalj a támadásba. Eszed épségét már talán el is vesztéd. Bolondságod meghozta a maga gyümölcsét. Ideje leszüretelni azt. - Borzi alá nyúl és felkapja testét.
- Elvivélek tégedet ama midgardi ispotályba. Ott felgyógyítának tégödet. Talán megtalálék elveszött eszödet. - ezzel Ziltor elindul a legközelebbi kórházba.


//Köszönöm a játékot.//

Ahogy ott nevettem lassan az idegen lépet mellém de nem csinált semmit. Nem rúgott belém vagy csapott le rám. Nem torolta meg a legutolsót pofont. Nem csinált mást csak beszélt valami gyümölcs szüreteléséről. Sajnos nem értettem mit mondott annyira fáradt voltam de boldog. A boldogságtól nevettem de lehet tényleg elvesztettem az eszemet azonban mit kellet volna csinálnom talán sírni. Nem mindketten bátran harcoltunk és büszkén viseljük a sebeinket amit egymásnak okoztunk.Az ő részéről nem voltam biztos benne de az én részemről biztos hogy sokat tanultam ebből az esetből. Nagyon sok mindent tanultam meg az idegentől amiért végtelenül hálás vagyok neki és remélem útjaink még keresztezik egymást. Nem csak ellenfélként hanem barátként.

//Részemről az öröm és a megtiszteltetés ez a csata isteni volt//