AIM Birodalom > Veronica M. Averie

Go down

AIM Birodalom > Veronica M. Averie

Témanyitás by Thorhalla on Hétf. 05 Márc. 2012, 13:44

http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?id=1333

Név: Veronica M. Averie
Egyéb név: -
Faj: mutáns
Nem: Nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkos
Születési helye és ideje: 1993, szeptember 11, New York
Kor: 25
Család: családja minden tagja él, de nem tartja velük a kapcsolatot
Foglalkozása: Tanuló
Testmagassága: 170 cm, super forma: 220 cm
Testsúlya: 55 kg, super forma: 110 kg
Szeme színe: sötétkék, super forma: vörös
Haja színe: vörösesbarna, super forma: fekete
Bőre színe: halvány barna
Különleges ismertetőjel: a két kézfején egy-egy tetoválásnak látszó jel van. Ezekkel a szimbólumokkal született. Két kör alakot formáló feketés minta, amelyek igazából nem hasonlítanak semmire, csak kusza, vékony vonalak együttese. Nem túl nagyok, körülbelül egy tízforintos érmével egyenlőek. Szerepük igazából nincs. Képessége használatakor vöröses fényben izzanak fel.
Repülési sebesség: nem tud repülni...
Egészségi állapot/ betegségek: se nem különösebben szívós, se nem betegeskedő..átlagos ilyen szempontból



Hideg szeptemberi éjszaka volt. Erős szél járta át- meg át New York egyik eldugott kis negyedét, ahol betonkolosszusok helyett magányos kis házacskák álltak. Nem volt villanegyed, de az itt lakók elég jó módúak voltak ahhoz, hogy ne egy kis lyukban éljenek a város forgatagos közepében.
Csend honolt mindenhol, a házak ablakai sötéten ásítoztak. Többnyire. Az egyik függöny mögül halványan áradt ki a lámpa fénye, hiába járt már éjfél után az idő.
Odabent egy nő feküdt az ágyon. A takaró kidomborodott hasán, látszott, már előrehaladott állapotban van. A férfi fogta a kezét és biztatta; a mentősök nemsokára meg fognak érkezni. Bűntudat mardosta a lelkét, amiért nem tudta feleségét még a kórházba sem elvinni, mert az autójuknak pont most kellett bemondania az unalmast. Semmit nem tudott tenni, csak néha megtörölte a nő izzadtságtól fénylő homlokát és várt. Tudta, hogy a mentősök nem fogják elsietni a dolgukat; vonatbaleset volt a környéken, mindenkit oda szalasztottak elsőként, majd csak aztán kerülhetett rájuk a sor.
A résnyire nyitott ajtón keresztül még beláthatott a szemközti szobába. Ikerfiai, Jesse és Damian egy hurrikánt is átaludtak volna. De nem is baj, hogy nem ébredtek fel; két hatévesnek nem nagyon lehet elmagyarázni, mi történik most.
Érezte, hogy felesége keze megmerevedik tenyerében és ebből tudta, hogy újabb fájás tört rá. Egyre kisebbek voltak a szünetek és erősebbek a görcsök. Tudta, hogy mostmár nem érnének oda a kórházba akkor sem, ha a mentősök abban a pillanatban betoppantak volna. Ő viszont a kezébe veheti a dolgokat. Nem volt nőgyógyász, de mégiscsak orvos volt...mégpedig műtős. Nem nagyon volt más lehetőségük.

Veronica életerős kislány volt. Komplikációk nélkül érkezett meg ebbe a világba, még úgy is, hogy nem kórházban született a szeptember tizenegyedikére virradó hajnalban.
Lángvörös hajkoronája mögül, sötétkék szemeivel tekintgetett a világba és próbálta megérteni a dolgokat. Kíváncsi gyerek volt, minden érdekelte, a legapróbb dolgok is.
Két ikerbátyjával viszonylag jól kijött, de rá volt utalva, hogy egyedül is el tudja foglalni magát, mert a hat év korkülönbség miatt testvérei nem nagyon játszottak vele. Ő viszont minden lehetséges időt kihasznált, amit odakint tölthetett és nagyon jól el tudta szórakoztatni magát a mászókákon és a nagyobb játékokon, szülei nagy rémületére.
Két éves volt, amikor szülei bejelentették, hogy kistestvére lesz. Őt nem nagyon foglalkoztatta a dolog, ugyanis nem igazán volt tisztában a jelentőségével. Egy kishúga született, Nora, de nagyon beteges kislány volt. A szülők szinte minden idejüket mellette töltötték, éjszakáról éjszakára virrasztottak a betegágy mellett. Ez idő alatt tanulta meg a viszonylagos önállóságot Ronnie, már amennyire egy három-négy éves kisgyerek önálló lehet. Mindenesetre nem zargatta a szüleit és próbált segíteni nekik, legalább azzal, hogy vele nincs probléma. Jól viselkedett az óvodában, megkötötte az első barátságait, teljesen normális kislány volt.
Bátyjai már nem voltak ilyen belátóak, mindig belekeveredtek valamibe, nem egyszer iskolát is kellett váltaniuk.

Az évek gyorsan teltek, Ronnie változott. Főként kívülről; ilyen idős korban a gyerekek gomba módjára nőnek, és ő sem hazudtolta meg ezt az állítást. Lángszín haja egyszerű vörösesbarnára szelídült, arca megnyúlt, de még mindig kislányosan aranyos volt.
Belső változások is történtek vele. Hét-nyolc éves korára már megvolt benne a vezetőszellem, szerette, ha a többi gyerek aszerint cselekedett, ahogy ő mondta. Nem volt igazán egy közeli barátnője sem, mivel főként a fiúkkal lógott, velük játszott katonásdit és hasonlók, de nem tudott szoros barátságot kötni velük, csak jól elszórakoztak.
Húga, Nora még mindig beteges kislány volt. Minden kisebb megfázás nála komoly betegséggé változott, beleesett minden járványba, így szülei idejük nagy részét a kislány mellett töltötték. Jesse és Damian azzal próbálták felhívni magukra a figyelmet, hogy rosszul viselkedtek és tanultak. Veronica nem kísérletezett ilyesfajta fortélyokkal, de viselkedésében meglátszott, hogy kicsit hanyagolva van. Sokszor csöndesebb volt mint az ilyen idős kislányok és érettebb is volt náluk.  Főként nagymamájánál időzött. Imádta halgatni az idős asszony történeteit és meséit, amelyekben régi idők mitológiájával próbálta megimsertetni a kislányt.
Tanulmányai jól haladtak, bár a matematikában és a természetismeretben nem jeleskedett, a nyelvtanban és az irodalomban annál inkább. Jó sportoló volt, imádta a mozgást és szinte minden iskolai sportegyesületben tag volt. Álmainak netovábbja az volt azonban, amikor akrobatikát kezdett tanulni. Volt érzéke hozzá, versenyekre, fellépésekre járt a korosztályában. Így lépett át a kamaszkorba; a társaihoz képest érett, de vidám kislányként.

Tizenöt éves volt, amikor megtudta. Már gimnáziumba járt, humán orientációra, természetesen. A természettudományokkal még mindig nem békélt meg és a matematika sem vált erősségévé, a történelem és az irodalom volt a mindene. Persze csak az akrobatika mellett, amit még mindig űzött és szeretett.
Már ezelőtt is előfordult, hogy amikor ideges vagy dühös volt, összetört egy üvegpohár vagy komolyabb esetben ablak, anélkül, hogy akár egy ujjal is hozzáért volna. Két kézfején egy-egy fekete jel tűnt fel, először csak halványan, alig volt erősebb a bőre színénél. Nem sokkal később azonban már feketévé változott, és mivel elég rossz helyen volt, még csak elrejteni sem tudta. Nyáron ugyebár nem hord kesztyűt az ember lánya.
A családban mindenki betudta ezt valami alacsony szintű paranormális tevékenységnek a lány részéről, de nem gondoltak semmi komolyabbra. Soha nem gondolták, hogy Veronica mutánsnak született.

Damiannal szemben állt és ellenségesen meredtek egymásra. Részéről egy kicsit problémás volt a dolog, bátyja ugyanis huszonegy éves korára 185 centi körülre nőtt meg. Elég nehéz az ember lányának fölényesen nézni smaragdzöld szemébe, ha több mint másfél fejjel alacsonyabb nála, de neki már nagy gyakorlata volt benne.
Testvérei közül ő volt az, akivel a legkevésbé jött ki. Mindig volt valami, amin összekülönböztek. Most például a barátja, Max volt a téma. Damian szerint ugyanis Max egy idióta punk volt. Ez már csak azért sem állta meg a helyét, mert nem is punk, hanem rocker. Utálta, hogy mindenki ellenük van; szülei, Damian, még Nora is. Sőt, Jesse is csak azért fogadta el őket, mert szerinte mindenkinek joga volt a saját hibáit elkövetni.
- Veronica, egyszerűen nem értelek meg – mondta Damian megadóan. Direkt szólított a teljes nevén, amit gyűlölt. Szerinte túlzottan is hercegnősen hangzik, amikor ő a legtávolabbról sem hasonlított egy hercegnőre vörösesbarna, tépett hajával és fekete, RAINBOW feliratú pólójával. Ő Ronnie volt, nem Veronica.
- Remek, akkor akár az útból is elállhatnál – mondta ingerülten és arrébb tolta a fiút, hogy elmehessen mellette. Most is éppen Maxhez készült, ebből robbant ki a kis vitájuk. Felkapta fekete tornacípőjét, amibe kis színes fűzőt rakott, majd elindult a metróhoz.
Az egész banda ott volt már, amikor megérkezett; Sheila, Martin és Zane, na meg persze Max.
Amikor belépett, úgy érezte, megfagyott körülötte a levegő. Mind a négyen elhallgattak, ő pedig érezte, valami gond van.
- Na mi van? –kérdezte nagy értelmesen. Ők egymásra néztek és mind kerülte a pillantását. Aha, szóval ő volt a probléma.
- Max, a te barátnőd...te mondd el neki – követelte Sheila. Ronnie nem tudta mire vélni a hideg hangnemet; Sheila volt a legjobb barátnője.
Egy sóhajtással adta meg magát és nekifogott.
- Ronnie...úgy gondoltuk, hogy más lenne helyetted az énekes. Már meg is van a jelentkező, de persze te továbbra is segíthetsz nekünk...
Valószínűleg meglátta a lány elkomoruló arcát, azért hagyta abba a mondatot. Kirakták. Őt. Amikor az ő ötlete volt az egész. Ő szervezett meg mindent, ő osztogatta a szórólapokat, ő csinált mindent. Az ő dolguk csak annyi volt, hogy beálljanak a hangszer mögé és csinálják amihez értenek. Minden teher az ő vállán nyugodott, semmit nem csináltak. És őt rakták ki.
Nem tudta, milyen képet vághatott, de nem lehetett túl szívderítő. Érezte, hogy szemében a düh szinte lángol. Forró erő növekedett benne, szabadjára akarta engedni, felszakítani a kis gátat, ami visszatartja. Nem tudta, mi az, de biztos volt benne: ha kiengedi, abban nem lesz köszönet.
Max felállt a székről és megfogta a kezét. Ez olaj volt a tűzre; hiába rántotta ki magát, a kis fal lerombolódott az energiafolyam előtt. A levegőt összesűrűsödni látta maga előtt és érezte, ahogy a kezein felizzik a két „anyajegy”. Úgy érezte, percek teltek el, amíg a folyam elindult, pedig valójában csak egy pillanat volt. Az erő kiáradt és ő nem volt képes irányítani.
A következő pillanatban látta, ahogy Max összeesik előtte. Legszívesebben odarohant volna hozzá, de félt, ha megérintené, valami még rosszabb történne. Sarkon fordult hát és futni kezdett. El onnan, messzire...De akár milyen gyorsan rohant, maga elől nem tudott elmenekülni.
Pár sarokkal később már egy lépést sem bírt tenni. Csak arra volt ereje, hogy bekeveredjen egy üresnek látszó sikátorba és nekidőljön a falnak; a sötétség jött, ő pedig boldogan engedte, hogy magához ölelje és elveszítse az eszméletét.
Már sötétedett, amikor magához tért.
Máig sem tudja, hogyan keveredett haza. Csak arra emlékszik, hogy már belép az ajtón és leveti magát az egyik konyhai székbe. Jesse volt ott, éppen mosogatott. Érkezésére megfordult és abbahagyta a munkát. Valószínűleg nem nyújtott kellemes látványt, mert rögtön odajött hozzá. Amint megérintette, Ronnie mondani akarta, hogy rohanjon, de nem történt semmi. Ő félig megkönnyebülésében, félig a délután történtek miatt zokogásban tört ki. Jesse kissé esetlenül fél kezével átölelte és hagyta, hagy bőgje ki magát. Amikor vége volt, akkor sem tudta elmondani ami történt. Ő megpróbálta, szó se róla, de minden alkalommal elcsuklott a hangja és nem volt képes végigmondani. Helyette elment fürödni és bezuhant az ágyába. Sikerült álomba sírnia magát és csak másnap reggel kelt föl.
Mint minden vasárnap reggel, most is első dolga a tévé bekapcsolása volt. Minden szépen rendben ment, anyja csinálta a reggelit, apja újságot olvasott. Ő is leült az asztalhoz és bámulta a képernyőt, amin valami politikai hirdetményt mutattak. A híradó volt. Egy fintorral el akarta kapcsolni a csatornát, de a következő hír megállásra késztette. Dermedten hallgatta a bemondót.
- Négy fiatalt, a tizenhét éves Maxime Daront és Zane Omant, a tizenhat éves Martin Fergussont és a tizenöt éves Sheila Lovelace-t ájultan találtak belvárosi lakásukban. Egyikőjük súlyos égési sérüléseket szenvedett, állapota válságos, a többiek az Oliver Wendell Holmes Kórház intenzív osztályán fekszenek. A rendőrség mutánstevékenységre gyanakszik, de nem voltak hajlandóak nyilatkozni híradónknak. Egyenlőre nem tudunk semmi közelebbi információt. Kaye Portmant hallhatták, köszönöm a figyelmet.
Csak most vette észre, hogy eddig visszatartotta a lélegzetét. Hangosan kifújta a bennrekedt levegőt. Legalább élnek.
Felpillantott és szüleivel találta szemben magát. Kérdőn néztek rá; nyilván úgy gondolták, tudja, mi történt. És igazuk volt, tényleg tudta. A lányuk egy mutáns.

Szülei nem értették meg. Megpróbálták azt mondani neki, hogy pszichés problémái vannak és igazából csak hallucinálta a dolgot. Történt valami a lakásban, amit ő látott, de nem sérült meg. Hatalmas stressz érte, és az elméje úgy védekezett a bűntudat ellen, hogy úgy emlékszik, minden az ő hibája.
Ronnie tudta, hogy ez nem igaz. Fél év múlva megunta a dolgot és felköltözött Jessehez a városközpontba, hogy ne kelljen szülei szövegelését hallgatnia. Hétvégente Jessevel együtt ellátogatott hozzájuk, de kapcsolatuk kezdett egyre jobban kihűlni.
Igaz, Ronnie volt barátai túlélték az esetet, a lányt megváltoztatta a dolog. Visszahúzódóbb lett, de nem tudta fékezni temperamentumát. Eleinte félt, hogy minden alkalommal, amikor felkapja valamin a vizet, megtörténik ugyanaz, ami a kis emeleti lakásban, de nem így történt. Azóta a nap óta éveken keresztül egyszer sem szabadult el az energiája. Előfordult, hogy akarata ellenére összetört valamit, de  soha nem használta emberek ellen.
Eljött az idő, hogy egyetemre menjen. Fel is vették történelem – irodalom szakra, habár tudta, az életben ezzel nem fog sokat kezdeni. Inkább az akrobatikus pálya felé kacsintgatott, mert mióta elkezde űzni ezt a sportot, egyszer sem volt úgy, hogy hosszabb ideig kihagyott volna edzést. Mégis úgy gondolta, egy diploma e mellé sem jönne rosszul, úgyhogy bevetette magát az egyetemista életbe.

A tanulás nem okozott neki gondot, de nem igazán tudott beillesztkedni abba a társadalomba. Megkomolyodott ugyan, ami kívülről abban nyilvánult meg, hogy haját hagyta hosszúra nőni és nem öltözködött olyan kamaszosan, mint eddig. Nem követelte meg senkitől, hogy Ronnie-nak szólítsa, megelégedett a Veronicával. Humorérzékét azonban nem veszítette el, csak kicsit félrerakta.
Egyedül lakott egy kis belvárosi lakásban. Itt gyakorolta meg uralma alá vonni az erőt, amit kapott. Különböző tárgyakon kísérletezte ki, meddig  mehet el és hol van a megállj, de még nem találta meg a felső határait.
Egyik nap furcsán érezte magát. Otthon maradt, nem ment be az óráira, mert érezte, hogy a kezén lévő két jel folyamatosan izzik. Félt, hogy valamit megint csinálni fog. Félt, hogy valakit bánthatna.
Már délelőtt elkezdődött. Érezte, hogy bőre egyre keményebb lesz. Rápillantva meglátta, hogy halvány barnaságát elvesztette, szürkévé változott, tapintása érdes lett. Mintha sziklához nyúlt volna. Pánikban tapogatta meg az arcát, ahol ugyanezeket tapasztalta. A tükör elé rohant.
Nem ismert magára. Az első dolog, ami feltűnt neki, hogy haja elvesztette vörösesbarna színét és hollófeketévé változott, szálai megerősödtek. Szeme bevörösödött, arca ugyanolyan szürkés réteggel volt borítva, mint teste többi része. Még az alkata is változott; magasabb lett, vaskosabb.
A rémület összeszorította a torkát. Ha így marad, akkor mindenki tudni fogja...soha nem léphet utcára...nem fejezheti be az egyetemet.
Mindig kínosan ügyelt arra, hogy nehogy emberek közelében engedje ki az erőt. Senki nem tudta róla, hogy mi is ő igazából. Csak komolytalan kapcsolatokat folytatott, nem merte közel engedni magához választottait, mert akkor el kellett volna mondania, amit még igazából magának sem mert bevallani. Nem hitte el igazán, hogy ő nem ember; úgy gondolta, hogy ő igenis egy normális lány kis furcsaságokkal.
Ez azonban megrendítette a hitében. Nem volt normális, korántsem.
Erőltette magát, hogy lenyugodjon. Arra koncentrált, hogy hogyan is nézett ki előtte. Felidézte hajának színét és lágy hullámait, bőre halovány barnaságát, kissé törékeny, de mégis energikus alakját.
Érezte, ahogy a változás megindult visszafelé. Nem merte kinyitni a szemét, hogy megnézze, most milyen az arca, de erőt vett magán. Sikerült. Újra a régi volt.
Ezt a mutatványt ezután csak egyszer próbálta ki és akkor is határtalan félelemmel. De nem sült el balul a dolog; képes volt arra, hogy irányítsa, hogy akkor változzon át, amikor akarta.

Sikeresen lediplomázott, de nem ezt a karrierjét kezdte építgetni, hanem még mindig az akrobatikával kereste kenyerét. Nem számított különlegeségnek a sportágban, de elég ügyes volt, így rendes keresete volt és nem kellett nélkülözésben élnie.
Nem sokkal később bejelentették, hogy a mutánsokat regisztrálni kell. Veronicában megfagyott a levegő. Nem regisztrálhatják..nem derülhet ki, hogy ki ő...senki nem tudhatja meg, ezt már akkor felfogta, amikor az ereje először tört utat magának. Az emberek megvetnék őt. Kísérleteket folytatnának rajta. Ehhez pedig semmi kedve nem volt, sőt...félt tőle.
Döntött. Összepakolta fontosabb cuccait egy sporttáskába. Nem hagyott senkinek üzenetet; barátai nem voltak, szüleivel nem tartotta a kapcsolatot. Napokig nem fogja észrevenni senki, hogy eltűnt. Akkorra pedig ő már túl lesz hét határon...
Becsukta maga mögött a lakás ajtaját. Nem nézett vissza utoljára, nem búcsúzkodott a helytől. Mennie kellett, hogy ne jöjjenek rá, mi ő. Mennie kellett, hogy ő maga se tudja meg, mi ő.



Képességei:
Emberfeletti képessége, hogy magába szívja a környező kozmikus energiát, amit képes különböző módokon felhasználni.  Jelenlegi felhasználásnak két módja van az egyik, hogy kibocsátja ezt az energiát másik hogy testének erősítésére használja fel azt.

Plazma csóva: Képessége hasonló a plazma nevű mutánshoz azonban gyengébb és több módon korlátozott.  Az energiát mindedig ismeretlen módon átalakítja sejtjeiben, és ha kívánja, olyan energiacsóva formájában, bocsátja ki, melyek eléggé felhevítik az útjukba kerülő levegőt ahhoz, hogy az plazmává alakuljon.(Plazma az anyag szuperforró állapota, elektromosan töltött részecskék alkotják). Természetesen ő immúnis az általa keltett forróságra. Leggyengébb fokon rosszul létet, legfeljebb ájulást okoz. A csóva maximális hossza húsz méter, két darabbot tud kilőni, mind két kezéből egyet, azonban igazán csak együtt erősek. Ilyenkor pedig elég ereje van ahhoz, hogy felrobbantson egy kocsit. Természetesen nem használhatja erejét végtelenségig mivel tárolt energia mennyiség véges. Két-három teljes erejű csapás már komolyan kimerítheti. (A teljes erejű csóvát legfeljebb egy percig tarthatja fent) Ha harca kerül sor többnyire harmad vagy fele ekkora erővel használja erejét, amely  elég egy ember kiütéséhez. Ebből 10-15 darabbot is meg bír idézni és 3-5 percig tarthatja fent folyamatosan. A leggyengébb erejű csóvát legfeljebb tíz percig tudja fenntartani Persze az ennél nagyobb erejű energia csóvák ezt jelentősen csökkenthetik.

Super forma: Képes magába irányítani kozmikus energiát, amely átalakítja testét. Ebben, formában bőre szürkés lesz, sziklaszerű, érdes tapintású. Szeme bevörösödik haja fekete lesz, és szintén megváltozik. Magassága és testsúlya is jelentősen meg nő. A forma előnyei:
- Képes egy tonna körüli súly megemelni.
- Nehezebben sebezhető sziklaszerű bőre és körülötte felszabaduló energia úgy védi, mint egy 1 kredites golyóalló mellény.
Hátrányok:
- Némileg lassabb.
- Nem tudja előhívni a plazma csóvákat,
Ezt az átalakult formát egy óráig képes legfeljebb fenntartani. Fenntartási idő független attól hogy mit csinál alatta.
Megjegyzés: Ha teljes erejét elhasználta 24 óra alatt lesz a maximumon újra.


Szakértelem:
- ért az akrobatikához, jó egyensúlyérzékkel rendelkezik
- az egyetemen megtanult történelmi és irodalmi ismeretek
- beszélt nyelve a spanyol még gimnáziumból
- olvasmányai hatására kreativitás, jó kommunikációkészség


Jellem: Személyiségének fontos meghatározója a törekvés. Szeret mindent pontosan és jól megcsinálni, magas elvárásai vannak saját magával szemben. Mozgékony, legtöbbször nem bír egyhelyben lenni hosszabb ideig és csendes elfoglaltságot keresni magának, kivéve, ha könyvekről van szó. Egy jó történet mellett akár órákig el tud üldögélni.
Temperamentumos, nagyon hamar fel tudja kapni a vizet és ilyenkor egy kicsit talán agresszív is. Általában nem toleráns, nem érdeklik a kifogások, magyarázatok, csak az eredmény.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14176
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: AIM Birodalom > Veronica M. Averie

Témanyitás by A Kártyák Mestere on Kedd 24 Jún. 2014, 12:36

Mután a tanulmányait befejezte és túlélte a Bukást New Yorkon kívül élt egy ideig, mikor az újraépülő NY-ba ment AIMville-ben helyezkedett el, itt szervezték be az AIM-be is. Amikor az AIM Birodalom megalapult Veronica-ból a Közigazgatási miniszter lett.



_________________
Reneszánsz/alter realitások: Johanne Jones Tao/Madame Hydra, Reena Reynolds, Felicia Paran, a Kártyák Mestere
Továbbiak: Eshana Swati Khan, Mesélő, Ghost. A.I.M. Felső Tanács, A.I.M. Birodalom, Hydra emberei, MODOC
Továbbiak: Morgan Le Fay, Természetfelettiek, Niclas Richard Jørgensen, Roxxon emberei
Cerebro központi adattára - ahol minden fontos információ egy helyen megtalálható az XMR-el kapcsolatban!
avatar
A Kártyák Mestere
Csoportvezető

Hozzászólások száma : 2019
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. May. 05.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t3180-felicia-paran http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére




 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.