Barbuda (AIM Birodalom)

Barbuda a Karib tengeren található sziget, az AIM tulajdonában, a saját maguk által kinevezett AIM Birodalom központja.

Ez a tudósp...a süket vagy le se szarja, amit mondok? Nem tudom, de sipirc van! A gyíkcsaj is kapcsol és már majdnem kijutnánk, mikor lekoppanok a nyílásról. Energiamező, de hogy a g...be került ide? Gérome tök egyszerűen kiment, azóta meg senkit nem láttam itt. Biztos ez az AIMes csinálja valahogy a kütyüivel. Oh és még a tradmarkot is kitette, milyen figyelmes. De k...va büszkék ezek magukra. MEg én is az voltam, hogy milyen könnyen kifutok, oszt most meg elkapott ez a valami. Kemény, vibrál és ragad. Hát vibrátorból láttam már ilyet, de asszem, ezt jobban utálom. Még mielőtt leb... az áram, kiabálok:
- Mi a szar ez? Engedj le, te kis ringyó!

Puff neki. Mint mikor részegen belenyúltam a konnektorba még kiscsajként. De szar volt! Akkor is kórházba vittek, de szerintem itt nem a kedves fehérköpenyes nénike jön. Hanem az a ringyó meg a cimborái. Rángatózok, próbálok kibújni. Ha nem megy, akkor legalább megnézném, hogy mivel szögeztek ide. Bilinccsel, kapcsokkal vagy valami hiperszuper energiakötéssel? Bírom a kötözős szexet, de szikét meg fúrót nem akarok a csini kis testembe. Frankón szétvágnak? Leszarják, mit veszít ezzel a világ? Fúúú, b...meg. Tele leszek nyomokkal, mikor filmezhetek így legközelebb. Esetleg valami Frankenstein nője pornót lehetne, de az se megy örökké. Vagy ki tudja, pont ez lesz az újítás. Csak éljem túl, de nemtom, így lesz-e. Leszarom, csináljunk valamit. Ha a fejemet tudom forgatni, akkor körbenézek. Mindent meg akarok figyelni, a  falat, a lámpát, azt hogy a konnektor amcsiféle vagy más meg akármit. A lényeg az lenne, hogy innen lemásszak és ki tudjak menni. Valami kell a kezem ügyébe, amivel kipiszkálom magam. Vagy ha gurulós az ágy, akkor el kéne indulni vele. Ha látom a másik nőt, akkor nem gondolok arra, hogy ez a gyíkcsaj lenne. Őt biztos máshova vitték, mert ez a Hófehérke itt k...ra nem úgy néz ki. Hacsak nem alakváltó vagy valami. Hozzászólok, hátha ébren van:
- Sz-sz! Te vagy az, Miyako? Hol a f...ban vagyunk, te érzel valamit? Húzzunk el a retekbe innen!
Ha ketten prbálkozunk, talán többre visszük. Ebben a formájában egész jó a csaj egyébként, kis hamvas, de most nem csinálhatom azt, amit akarok. Le kell lépni. Nagypapinak megint örülnék most, bár máskor nem annyira. És főleg Gérome-nak. Neki még jár egy jutalomdugás. Nem vágom, le lehet-e nyomozni ilyeneket, hogy kit hova teleportáltak. Szerintem ez volt, mert a tudósp...a is csak úgy juthatott be, szal biztos fordítva is ez ment. Most esik le, hogy valszeg Sinisternél is így jártam volna. Kibányászta volna a Magi-gént belőlem, azt megyek a kukába. Oh, ez még fontos lehet:
- Te, miért mondta ez a ribi, hogy jó a génállományod? Ahogy elnézlek, tényleg jó, de szerintem nem azért rabolt el, mert bejöttél neki. Még engem sem ezért.

Úgy tűnik hogy a mágneses nem is tudom már hanyadik leszármazottjának sem kell agyalnia azon, hogy mit tegyen, ahogyan nem sokkal később beér a futással, amire kicsit érdeklődve fordítom oldalra a fejem. Megszoktam hogy gyorsabb vagyok az embereknél, főleg hogy ha így teljes erőmből nekiiramodva futok, szóval eléggé szép teljesítmény ha képes lefutni, ez viszont most rohadtul nem számít. Az egyetlen kijáratot elérve fennakadok valamiban, vagyis neki ütközök valaminek és aztán akadok fent benne, ami nem valami kellemes érzés. Olyan mintha valami háló lenne, amit akárhogyan próbálok a karmaimmal feltépni nem tudom olyan erővel megmarni, hogy valóban kárt is tegyek benne, pedig ez foglalja le minden figyelmem, oly annyira hogy még az idegeskedésre sincs teljesen időm vele, pedig ez az este már biztos, hogy szarrá ment, de a szabadulási ösztön ennél az apró ténynél sokkalta erősebb, egészen addig amíg nem érzek egy pár pillanatig erős fájdalmat és el nem sötétedik minden.
Mikor magamhoz térek fogalmam sincs, hogy hol vagyok... Nem látom, ellenben sokkalta ismerősebb az amivel jelenleg szembenézek így vakon mintha " normális " módon akarnám szemügyre venni a termet amiben vagyok, nem sok sikerrel mondjuk ha nem tudom mozgatni a fejem. Egy pár másodpercig szinte üres a fejem ahogyan ébredezek, azonban az emlékek hirtelen töltik meg a fejem én pedig kissé idegesen elfintorodok.
~ Az... Az-az elbaszott gyík! A kib@szott kurv@ anyját! Végig átcseszett és kihasznált, hogy rohadjon meg a... ~ Heh? Valaki beszél, felismerem a hangját, de kell egy pár másodperc mielőtt válaszolnék, ahogyan visszaemlékszem arra, hogy konkrétan ezt a nevet használtam fedőnévként....
- ... Hívj Laurának a másik fedőnév... Kicsinálom azt a szemétládát... - Mérgelődök halkabban magamban, majd pedig a kezeimmel kezdek óvatosan matatni, hátha találok valamit amit használhatok, esetleg valahonnan elszívhatok energiát óvatosan, amit használhatok az előnyömre, vagy ilyesmi, a legutóbbi alkalommal amikor le voltam így kötözve akkor gyíkot csináltak belőlem és elvették az emlékeimet rohadtul nincs kedvem megvárni, hogy most esetleg mit terveznének. Rohadtul remélem, hogy találok valamit. A kérdésekre kicsit megállok elgondolkodni, de aztán folytatom tovább ugyan azt amit elkezdtem, keresek mint a veszett, hátha azzal a kevés mozgással van valami, de kétlem.
- Kéne? - Kérdem kicsit elvigyorodva és teszek egy érdekes mozdulatot arra utalva hogy a testemről beszélek, bár a helyzet hevében nem nagyon értem hogy miért is csinálom ezt, de legalább egy kicsit lehiggadok.
- Valami gyík elrabolt, elvette az emlékeim és átalakította a testem, valószínűleg ezért volt érdekes... Az a rohadék fizetni fog csak jussak ki innen. - Ezt pedig halálosan komolyan is gondolom! Nincs az-az isten hogy önszántamból visszamenjek oda, legfeljebb azért, hogy a fejét vegyem.

Szabad vagyok, mármint ezektől a b... pántoktól, de nem értem. Ez mire volt jó? Vagy már meghaltam és az ördög műtőasztalán vagyok? Mert a jósitenke biztos nem fogadna be... Fel is ülök egyből és aztán lemászok az ágyról. Már így társalgunk ezzel a csajjal. Két ágy és kész? Semmi összkomfort, szoba, konyha, szerszámosasztal, gyógyszeres szekrény, ennyi? És kuss. K...va nagy kussolás. Benézek a köntösömbe, hogy mindenem ép-e még vagy látok-e vágásokat. Szomorú leszek, ha látok... Ha ez olyan nyitott hátú köntös, akkor megnézem Laura hátát. Szerintem mindkettőnket ugyanott vágnák fel, úgyhogy ha az ő háta nem sebes, az enyémnek se kell annak lennie. És hogy miért nem érezném, ha felvágottat csináltak volna belőlem? Ki tudja, mit pumpáltak belém? Nem azt, amit szeretek és nem oda, ahova kívánom az már egyszer biztos!
Ezt a csajt viszont jobban meg kéne ismernem, hogy értsem a helyzetet. Lehet, hogy úgy sem fogom érteni, de kicsit közelebb kerülök a megoldáshoz.
- Laura? Akkor Laura leszel, nekem mindegy, de...te kém vagy?
Mikor felajánlja a testét, akkor elmosolyodom és rendesen végignézem. Baró, de az eddigiek alapján annyi fantázia van benne, mint egy mosogatórongyban. A története viszont érdekes, de nem nagyon értem.
- Múltkor belefutottam egy ilyen csajba, de abból már csápok lógtak ki és meg akart enni a haverjaimmal együtt. Úgyhogy fejbelőttem. De Laura, ez... Túl egyszerű. Túl könnyen kiszabadultunk. Amíg alszunk és úgyse mennénk sehova, addig lekötöznek. Mikor felébredünk, akkor mehetünk. Te érted ezt? Szerintem ez valami kísérlet, hogy mit csinálunk.
Megtapizom a falakat, ahogy engem szoktak pettingeléskor, piszkálom, nyomom rúgom, de semminek nincs eredménye. Csak az ajtó van és átkozottul idegesít. Azt csináljuk, amit terveztek, arra megyünk, amerre akarták. De ha itt maradok, akkor még jönnek a doki bácsik és asszem, nem lesz elég, amit az Ügyeskezű ápolónő c. filmemben nyújtottam... Odakint meg nézelődök, mert ez azért húha! Szal eléggé húha.
- Jó, honnan indul a busz vissza Madripoorba? Ez baró meg minden, de nem így terveztem a napomat - mondom, miközben megnézem, hogy látok-e bármit, ami csábít, hogy arra induljak. Ezt a virágot megtapiznám, de félek, hogy valami húsevő és az most k...ra nem kell. De az egészet nem értem még mindig. Elrabolnak a génjeim miatt, aztán sehol senki. Á, most esik le.
- Laura, te eddig is vissza tudtál alakulni gyíkból emberbe? Vagy itt csináltak valamit? Mert akkor lehet, hogy blokkolva vagyunk vagy valami.
Ki is próbálom, hogy tudok-e úgy spurizni, mint máskor. Meg egy fegyver kéne. Bot vagy kő is jó, ha le tudok törni egyet valahonnan. Jó lenne, ha Laura játszaná most az eszemet. Nekem kevés jutott, én másban vagyok jó, de asszem, azt nem itt művelném...

Meglepő módon a szíjak... Vagy pántok... Vagy akármivel is vagyunk éppen ide kötözve szinte azonnal kinyílnak és... És ennyi, semmi más nem történik, én pedig csak Evangelint érzékelem a környezetemben semmi mást, semmi sem sugároz semmiféle energiát rajta kívül, így pedig nem valami egyszerű eligazodni a térben. Eltart egy darabig amíg egy falhoz botorkálok és ott tapogatom végig magam, hogy minden rendben van-e. Valahogy baszott jó érzés normális bőrt tapintani magamon és nem pikkelyeket, azokkal nem is volt annyira kellees más dolgokat sem megérinteni, vagyl egalább is most így hogy tudom hogy nem az a természetes kellemetlennek hat, ez jobb. Keresgélni nem igazán keresgélek, csak állok egy helyben és nyomon követem a másik mozgását, felé fordítva az üveges, de legalább nem kancsal tekintetem.
- Nem, Magneto embere vagyok, vagy voltam. Nagyjából egy éve elraboltak és csináltak velem valamit még Madripoorban. - Még mindig felhúzza az agyam ahogyan belegondolok a történtekbe, de legalább nem ütök meg éppen ok nélkül semmit, inkább ütnek meg mondjuk egy személyt mintsem egy tárgyat, annak legalább fáj is, de nem fogok most ezért nekirohanni a csajnak, aki közben mondja tovább a dolgait és nem igazán értem, hogy miként jön össze a hasonló csaj meg ez a téma de nem baj, nem nagyon tudok mit kommentálni rá szóval a mondat azon része felett átsiklom, feltételezem, hogy ő sem várt rá konkrétan semmit. Várjunk csak... Nekem most erre az egészre mit kéne mondanom? Ugyan úgy a sötétben vagyok mint ő, ha éppen nem jobban.
-... Nem. Egyszerűen az is lehet, hogy megvan amit akartak és csak itt hagytak minket, végül is ha már elvették ami kell nekik fölösleges lenne foglalkozni velünk. - Számomra ez tűnik a leglogikusabbnak így tudatlanul, végül is az AIMről beszélünk, oké rohadtul nem tudok sokat de kinézem belőlük, hogy így működik a rendszer és őszintén szólva meg is tudom érteni, én sem akarnék egy munkán belül valami olyasmivel foglalkozni ami már csak fölösleges energiapazarlásnak mondható mert már nem lehet belőle mit kihozni, bár mondjuk emberi lények esetében talán kicsit máshogy lenne a hozzáállásom... Mert hát egy emberen még mindig van mit ténykedni, így nagyon finoman és burkoltan megfogalmazva, de ez most rohadtul nem számít. Elindulok lassan a fal mentén valamiféle kijáratot keresve, amit végül akkor fedezek fel amikor Evannnn.... Evának fogom hívni, le van szarva, amikor Eva kilép rajta, én pedig nagyjából elhelyezve hogy mennyire lehetett távol követem az ajtón keresztül, bár kicsit megkapaszkodva benne a kezeimmel, hogy biztos legyen a dolog de nem problémás, ameddig pedig nincs nagyobb akadály könnyedén követem biztosabb léptekkel, bár készen arra, hogy esetleg orra esek valamiben, de ez hála a jó égnek nem történik meg, ellenben kapok a pofámba egy olyan... " képet " amihez hasonlóhoz korábban még nem volt szerencsém. Egy darabig figyelem, próbálom beazonosítani, hogy mi micsoda mert eléggé egyedi alakúak a dolgok, de feltételezem hogy épületek és talán valamiféle növényzet? A buszos megjegyzésre ismét nem szólok semmit, nem is igazán tudnék mit, ellenben ha haladunk valamerre akkor megindulok abba az irányba magam is, egyenlőre nem tudom, hogy mit lehetne itt kezdeni, már ha valóban egy város, amivel megdőlne a korábbi elméletem is, talán, ha csak nem elhagyatott.
- Nem voltam képes, tegnap estig... Vagyis gondolom, hogy tegnap estig abban a hitben éltem hogy az a kinézet természetes, azok a mocskok elloptak egy évet az életemből. - Lehetett volna rosszabb is, de nembaj ezért még úgyis megfojtom az öreget és elveszem tőle a maradékot ami van az életéből, csak egy szervezett gyík kolónián kell átverekednem magam amiről viszont tudom, hogy hol van.

- A nagypapi embere voltál? Én meg az unokája, de gondolom, ezt tudtad. Akkor lehet, hogy ezért is vagyunk itt, nemcsak a génjeink miatt. De ki tudhatta rólad, hogy ki vagy igazából? Mármint azon a gyíkon kívül, akit mondtál.
Gondolkozom, hogy Madripoorban tudok-e valakit, hallottam-e ilyesmiről, amit ide tudnék kötni. Ha ez tényleg az AIM, ők sok mindent tudnak és nem nagyon szeretik se a nagypapit, se senkit, csak úgy magukat. Asszem. De miért most és itt és minket és amúgy is? Laura is csak néz ki a fejéből, nem vágja, mi van. Amit mond, az is igaz lehet, csak furcsa. És ha megszökünk, elmondjuk az egészet? Szerintem valaki megzavarta őket, de így se értem. Na, mindegy, csak menjünk innen valahova. Azt meg kell hagyni, nem túl beszédes a kiscsaj. Remélem, nem valami beépített. Ha elrabolnak és még attól is tartanom kell, akivel együtt szökök, az a legszarabb.
Legalább nem vagyok összevágva. Azért még mindig para. Nemtom, meddig voltam eszméletlen és akár el is tüntethették a nyomokat. Ma már tud ilyet az orvostudomány, ezek meg a csúcson vannak abban is, meg mindenben, úgy tudom. Na jó, olyan csúcsokat nem érnek el, amilyeneket én az ágyban, de minden másban profik. Lehet, hogy belém ültettek valami szart és csak hetek múlva derül ki. Aztán megfertőzik velem a világot. A nődokim mellett elmegyek egy fullscanre valamelyik kórházba és mindent megnézetek, ha innen kijutok.
Erkély, erkély, k..va magas tornyok, meleg szél. Mint valami mesterséges hely. Itt fönt be kéne fagynia a seggemnek a széltől, de ez nem olyan. Laura aszongya, nem tudott átváltozni. Most vagy véglegesen kiszedték vagy blokkoltak minket. Megnézem, próbálok futni, felgyorsulni és ha nem megy, akkor legalább ennyit tudok. A növények és a fal között szaladgálok, hogy ezt kiderítsem.
- Te is láttad? Ott mozgás volt, meg egy repülő - mutatok arra, ahol láttam. Nemtom, ez mit jelent, de ha ő jobban lát és kiszúrja mondjuk a típusát, meg vágja a menetrendeket, akkor kideríthet valamit. Én nem vagyok ebben otthon.
- Na mi legyen? Kicsit tartok ettől a műerdőtől. Múltkor Las Vegas-ban forgattunk és biztos hallottad, mi lett a várossal. Én pont voltam és láttam, mi történt. Az egy kísérletnek indult (ott nyírtam ki a csápos csajszit is), de végül becuccozták az Élet Magjával a várost és ilyesmi lett, mint ez. Vagy amit a palotában láttunk. Ez is mesterséges, látszik a fényekből. Mire jó ez szerinted? Nem próbáljuk megmászni a falat? Meg kéne valami bot, kő, akármi, ami jó fegyvernek.
Most jut eszembe, hogy Lauráról nem tudom, valójában mi. Ha még gyíkkora előtt a papinál volt, akkor valami mutáns.
- Neked mi a képességed? Csak azért, hogy jobban tudjuk egymást segíteni. Én gyorsabb vagyok az átlagnál, ezt Higanyszáltól örököltem. Ő volt az apám, úgyhogy egy igazán gyors numerából születtem - mondom egy minimális mosollyal. Ez viccesen hangzik, de nincs nagyon kedvem nevetni.
A növények közé nem mennék be. Félek, hogy elkap valami inda vagy egy szörny. Ha Laura segít és bakot tartva vagy ugrásokkal fel tudunk mászni, akkor ezzel próbálkozok. Meg tudnom kéne azt is, hogy most blokkolva vagyok-e vagy nem. A sebességem sok mindent meghatároz.

-Ja lehet... Bár én nem vagyok senki fontos, legalább is nem tudok róla, hogy az lennék, szóval az én ittlétem tényleg eléggé kérdéses, veled meg legalább fenyegetőzhetnek, bár kétlem, hogy ennyire egyszerű lenne a dolog. - Gondolom, igazából én tényleg max a gének miatt lehettem itt aztán amint megszerezték amit akartak itt hagytak és kész, vajon most tartanom kéne valamitől? Azt hiszem nem igazán akarok most ezen gondolkodni, maximum idegessé tenném magam, amivel nem sokra mennék a jelenlegi helyzetben, inkább azt kéne kitalálni, hogy merre tovább. Amit érzékelek az... Előre egy szép nagy zuhanás, falak és egy irányba egy járhatónak tűnő ösvény valamennyi meghatározatlan eredetű mozgással amik nem nagyon tetszenek így távolról, igaz fogalmam sincs, hogy mik lehetnek azok valójában így egyenlőre ebből a távból, a figyelmem pedig hamar elterelődik róluk ahogyan Eva ismét megszólal. Ahogyan felé fordulok és érzékelem hogy csinál valamit... Mutat egy irányba, a tekintetem lassan követi a karját abba az egy bizonyos irányba, de amerre mutat nem érzek semmit, talán már lekéstem a dolgot, vagy hát a fene sem tudja, ezen a helyen túl sok egyenlőre a " talán " és ez kezd zavaróvá válni.
- Ami azt illeti... Nem látok el addig, téged sem látlak. - Csak hogy tisztázzuk a dolgokat és ne legyenek további ilyen " láttad? " kérdések, nem azért mert a látásról van szó, ó ugyan, az emlékeknek köszönhetően tudom, hogy milyen a világ ami körülvesz, igaz nem egészen ilyennek képzeltem előtte, de már legalább tudom, hogy nagyjából hogyan néznek ki az emberek akikkel beszélgetek esetleg, deee hiányozna? Nem egy percig sem. Az meg hogy ha valaki a látásról beszélt nekem sosem érintett érzékenyen, így nőttem fel és teljes mértékben elfogadtam már nagyon régen. Ja a csaj meg már megint beszél, ráadásul most sokat, nem zavar csak meglepően beszédes lett a korábbiakhoz képest, sok mondanivalója van ennek pedig csak egy része tűnik érdekesnek számomra, de ezt nem mutatom ki ahogyan a tekintetem rajta tartom, majd pedig pár pillanatig a növények irányába fordulok és ismét felé.
- Megpróbálhatjuk a falat, ha nem túl magas talán fel tudlak segíteni, legrosszabb esetben maradnak a növények. - Fegyver miatt azt hiszem ráérünk aggódni később, kétlem, hogy bármit találni tudnánk amúgy is, plusz...
- ... Amúgy mi a tököm az Élet Magja? - Kb ez az egyetlen ami foglalkoztat az előbb elhangzottakból, a többit azt hiszem már hallottam, ezt viszont konkrétan hogy Élet Magja nem hiszem, hogy hallottam már vagy találkoztam volna vele bárhol és őszintén megvallva érdekesnek hangzik. Közben kicsit jobb öh... Belátást kapok a családi hátterébe és a mutációjába, általában pedig ez a poén tetszene de most annyira nincs kedvem mosolyogni, bár egy halvány így is megjelenik a képemen.
- Áramot tudok elnyelni és visszaadni kinetikus energia formájában, egész kis egyedi harcstílust építettem ki köré. - Na jó, csak vannak mozgások amibe bevontam, annyira nem egyedi de ezt neki nem kell tudnia. Beszéd közben a falhoz sétálok és bakot tartok, vagy éppen ami szükséges, aztán majd eldől, hogy van-e értelme, ha nincs akkor jobbat nem tehetünk mint átmenni a növények között. Eléggé tanácstalan vagyok jelenleg szóval... Az is lehet hogy eléggé szerencsétlenkedünk csak éppen és olyan magas a fal hogy teljesen fölöslegesen jöttem ide és csinálom amit, de őszintén szólva nem valami hatalmas probléma.

Szóval Laura csak valami kis közember volt a papinál, nem valami fontos alak. Akkor csak a gének kellenek a tudósoknak. Meg esetleg én, mint túsz, de az AIMes csaj úgy beszélt, mintha nem ez lenne az előtérben. Kicsit ledöbbenek azon, amit mond a társam. Ez vak? Meg nem mondtam volna.
- Bocs, b...meg, nem tudtam! Ahhoz képest királyul tájékozódsz. Akkor majd én leszek a szemed.
Egy vakot kísérgetni, ezt is megértem. Amíg engem nem rúgnak seggbe az ő fogyatéka miatt, addig nem zavar. Segítek én neki, de furcsa tapasztalat. És most döbbenek rá, hogy azok után, amiket én már csináltam, vakkal még sosem voltam egy ágyban. Hm-hm, izgalmas lehet, ha minden más érzéke sokkal jobb. Asszem, ezt ki kell próbálnom, ha innen kiértünk. Külsőre nem rossz, csak úgy gondoltam, egy téglához hasonló izgalmakat tud okozni összesen. Most már kicsit jobban értem és talán nem így van.
A fallal sajnos hiába próbálkoznánk. Puszta kézzel nem fogjuk tudni megmászni. Marad a kert. Meg a dumálás, mire Laura nem annyira vevő, látom a rövid válaszaiból. Leszarom, ha én akarok valamit mondani, azt ki fogom mondani. Csak rosszabb kedvvel...
- Valami izé, amitől életre kel egy város vagy nem tudom. Egyszer elmesélem az egészet, ha gondolod. Áram talán a lámpákban van, úgyhogy akkor menjünk a dzsungelbe.
Már indulnék is, de pont most jön ki egy páncélos és hadovál.
- Ja, töki, de a kijárat jobban érdekelne. Meg az is, hogy mit csináltatok velünk eddig. Ezt az AIMpáncélt amúgy hobbiból hordjátok, vagy...? - az utolsó, hülye kérdést már csak azért tettem hozzá, hogy Laura tudja, mi áll itt előttünk. Egy pillanatra belegondolok, milyen lenne az én munkám vakon. Sose látnám, mi áll előttem, csak elsütném a pisztolyt... És a sötétben tapogatóznék. Egész jó filmötlet lenne, beteg, de újító.

A szabadkozásra elvigyorodok.
- Nem vagyok annyira elveszve, amit nem látok azt a többi érzékemmel pótolni tudom, csak akkor van probléma ha esetleg nekem kell elvágni a piros drótot. - Ez most tetszett, vagyis ez az én leszek a szemed dolog, ezért is beszélek halványan nevetve, nem gúnyosan, egyáltalán nem, inkább kicsit szórakozottan. A falas ötlet úgy tűnik, hogy hamar elvetésre kerül, igaz én még így is oda állok bakot tartani de mivel ő nem jön így egy idő után vissza emelkedem és ismét kényelmes tartással állok és hallgatom a korábbi kérdésemre a választ, amire kicsit csodálkozva vakarom meg a tarkóm.
- Majd érdekelne, mivel nem nagyon van más ha gondolod belekezdhetsz most. - Úgyis a növényeken keresztül mehetünk csak, legalább is feltételezem, mivel korábban érzékelni sem érzékeltem semmit ezt nem tudom hogy a térből ahol jöttünk volt-e bármiféle egyéb irány mivel csak Evat tudtam követni és a falnak csak egy oldalát simítottam végig egész úton mint biztonsági támasz ha bármi lenne, persze nem sokat ér de jobb mint a semmi.... Mégsem a növényeken keresztül vezet az út, legalább is még nem ugyanis felbukkan egy ismeretlen alak, akinek a hangjára szinte azonnal reagálva fordulok a forrás irányába és állok be egy lazább, harcra kész állásba, a szavaiból és a viselkedéséből viszont egyértelműen másra lehet következtetni, így egy idő után én is engedek, a figyelmemből nem, csak a harckész állásból. Eva szavaira egy pillanatra felé lesek, felvonva az egyik szemöldököm. Be kell látnom, hogy nem biztos, hogy rájöttem volna az idegen mibenlétére, igaz talán kézenfekvő lett volna, de hirtelen nem ez volt a legfontosabb, plusz ezekből legalább már tudjuk, hogy nem vagyunk elfelejtve és eddig is végig figyeltek, óh öröm.
- Leskelődni két nő után akiken alig van valami ruhának nevezhető rongy... Perverz állatok. - Csak egy kis szurkálódás, érződik a hangnemen is hogy ahhoz képest hogy konkrétan emberrablók egyikével beszélek és, hogy valamilyen szinten személyesnek kéne vennem a dolgot nem igazán veszem annak, ami azt illeti kifejezetten örülök, hogy megszabadítottak a gyík külsőtől meg hogy visszakaptam az emlékeimet, eddig többet tettek értem mint ellenem, leszámítva a korábbi apróságot.
- Az is érdekelne, hogy hol vagyunk egyáltalán. - Hátha elárulja és legalább el tudom majd helyezni magunkat a térképen az ismereteim alapján. Amúgy az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy gyíkként azt hiszem érezhetően erősebb voltam az embereknél, az azért hiányozni fog, megint kötelet kell majd használnom ha nem akarom hogy megszökjenek a szórakozás elől, de ennyi baj legyen.

Illene most vakvezető kutyát játszanom, de azért ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Nem tudok mindenre figyelni, hogy mi az, amit Laura érzékel és mit nem. Megpróbálok segíteni, ha már sorstársak lettünk. Szóval a többi érzéke sokkal jobb, király, ez is valami. Elkezdeném a mesét a Tabula Rasa-ról, de közbenjön ez a baromállat. Laura tesz neki egy gúnyos megjegyzést. Szerintem ezek már ezer éve elfelejtették, milyen egy meztelen nőt élvezettel látni. Már csak alapanyagot látnak bennünk. De amit mond, arra lekevernék neki egy pofont.
- Átlagos? Csúnyácska? Cserélj szemüveget, f...fej! Én világhírű színésznő vagyok és nem véletlenül!
Laurát nem védem meg, ő is vissza tud beszélni, ha akar. Csúnyácska... Ha egyszer lekerül a páncél erről a geciről, adok a pofájának. Most csak nekem fájna, ha megpróbálnám, asszem. Töketlen kis buzi tudósok, ehhh... Hallani, hogy undorodik. Lehet, hogy valami klón ez is, bár emberibb a szövege. Olyan bunkón emberi. Oszt ki tudja, mi van a páncélban. Lehet valami földönkívüli is, aki az emberi lényektől undorodik. De nem csak ezt nem értem. Mi az, hogy AIM Birodalom? Barrbudát megvették kilóra, azt vágom. De nem így nézett ki és nem volt önálló. Ezen is a nagypapi uralkodott. Mennyi idő telhetett el? Vagy kivetített kép az egész? De minek? És hogy én AIM ügynök legyek? Azt b...hatja. De kivallatom. Ha azt akarja, hogy adjunk hírt, akkor mindent el kell mondania.
- Na, figyelj, te kis b...i! Akkor először mond el, hogy mit tettetek! Mi ez a hely? Mióta lett ilyen? És most akkor géneket akartatok vagy ügynököket? És miért kellett tőle elvenni a gyíkot? - mutatok Laurára, miközben elindulok mögötte a növények között. Remélem, nem lesz itt támadás. A b...i a nagy páncéljával vagányul keresztüljöhetett, de rajtunk csak egy kisp...nyi köntös van. Ha fontosak vagyunk, akkor remélem, megvéd. Kihasználom a kis szemétládát. Közben azért körülnézek, mert akármennyire is felb...a az agyamat a helyzet, a táj elég király.

A válaszra szélesen elvigyorodok.
- Ugyan... - Szólok Eva felé.
- Ne húzd fel magad rajta, szerencsétlen nem tehet róla hogy elcseszték és a polipos öregasszonyok jönnek be neki. - Jegyzem meg egy éllel a hangomban. Kíváncsi vagyok, hogy jól néz-e ki egyáltalán, azt hiszem ez az egyetlen hátránya annak, hogy nem látok, bár igazából ha az arcát letaperolnám akkor meg tudnám állapítani, hogy a fogamra való-e vagy sem, most viszont...
- Ah, valaki túlzottan mellre szívja a dolgokat. - Oké az előbbi megszólalásomnak már volt konkrétan sértőbb célja, a legelsőnek nem igazán, konkrétan pedig arra reagálok, hogy elfordult, ja igen, még valami.
- Ja igen, kösz.. - az " üdvözlöm önöket " részhez.
- Jól néz ki egyáltalán? - Fordítom a tekintetem egy pár másodpercig Eva irányába amíg ezt halkan megkérdem, aztán majd eldől, hogy a válasszal mit tudok kezdeni, az embereket ugyanis nem lehetetlen átnevelni, rá pedig ráférne egy alapos nevelés, ezzel egyben bepótolva azt a bizonyos estét valamilyen szinten, bár mit ne mondjak, ha egy AIM-es alakkal... Jó végül is csak eszköz lenne végül is nekem lovagom van akiről azóta sem hallottam semmit és valahogy úgy érzem, hogy nem is igazán fogok már, szóval az egyetlen dolog amit kicsit komolyabban vettem mint játékszert is ugrott, plusz amúgy sem ismerne fel, bár most el tudnám magyarázni a helyzetet, de óh, nem érdekel annyira. Még mindig halvány mosollyal indulok el a növények irányába mert más irányba úgy tűnik, hogy valóban nem vezet út, amint pedig beérünk érdeklődve mozgatom a fejemet, de egy idő után nem fedezek fel újabb formákat, így már csak a lépteimet figyelem hogy ha gödörbe lépnék akkor tudjak korrigálni és ne essek pofára. Séta közben egy idő után úgy döntök, hogy túl unalmas lenne ha nem szólnék semmit.
- Ha pedig már úgy nyitottál hogy miért pont mi... Szóval ja, miért pont mi? - Mert ugyan erre nem válaszolt. - Plusz miért is akarunk mi segíteni? - Nem rémlik, hogy annyira segíteni akarnék nekik, bár így belegondolva, lehet hogy jó előnyökhöz juttatna és akár segíthetnének egy gyíkkolónia kiirtásában, vagy legalább is annak a fejének a kiirtásában, igazából a kolónia többi lakójával nincs bajom, valószínűleg ők is mind ugyan úgy vannak ott mint ahogyan én is voltam.

2048. január 22. szerda – Barbuda, AIM Birodalom
Résztvevők: Laura Orrin és Evangelin Gordon

A talaj puha volt, a fű pedig friss, a tapintása finom. Könnyedén tudott mind a két lány haladni a férfi nyomában. A hatalmas lepkeszerű lények ott repkedtek a közelükben, néhány bátrabb még rájuk is szállt, ahol aztán a szárnyaikat és csápjaikat illegették, billegették.
- Nem tettünk vele semmit, csak helyreállítottuk a genetikai készletét – mondta. – Kivettük a sérüléseket, amiket Dr. Woods szere okozott benne.
Néhány méter után megállt és a lányok felé fordult.
- Hogy mit tettünk? – kérdezett vissza. – Megalapítottuk az AIM Birodalmat, a miniszteri tanács és a császárunk vezetésével, egy új jövőt hozunk el a világnak, megmentjük attól, ami rájuk leselkedik és vár.
Ez nem volt túl kellemes hír, ugyanis mind a két lány tudta, hogy ki volt a cég igazi vezetője, Loki, vagyis valamelyik klónja éppen. Egészen eddig sikerült elkerülni, hogy nagyobb hatalmat szerezzen, erre most mégis elérte, amit akart.
- Hogy miért maguk? Véletlen egybeesés, nem az döntött, hogy kinek a rokonai, vagy kit szolgálnak. A vizsgálatok alapján maguknál van a legtöbb esély arra, hogy kompatibilisek legyenek a szerrel, a méreggel.
Mielőtt a két lány megkérdezhette volna, hogy miről beszél egy-egy csípést éreztek, a körülöttük repkedő lepkék csípték meg őket. A hirtelen jött fájdalomtól mind a ketten térde zuhantak, látták, hogy a ruházatuk kezd sárgává válni. Eközben az AIM-es érdeklődve figyelte az egészet.
- Ne küzdjenek, akkor csak fájdalmasabb lesz, de a végeredmény ugyanaz marad. Csak önökön múlik, hogy mennyire gyors, pár pillanat fájdalommentesen, vagy percek hihetetlen fájdalommal.
A férfi igazat mondott, ha a lányok küzdöttek nagyon erős fájdalommal járt mindez, ha nem, akkor az egész „átalakítás” fájdalommentes volt. A végeredmény azonban tényleg ugyanaz lett. Az egész végén minden tiszta lett, értették az AIM nézeteit, tudták, hogy jót akarnak tenni, nem ők voltak a gonoszak, hanem a megmentők. Okosabbnak érezték magukat és új képességeket is nyertek és immáron új öltözetben is voltak. hirtelen értelemét vesztette a korábbi ellenállás, jót tettek velük, felnyitották a szemüket.
- Minden haldoklik, már önök is értik ezt – mondta. – Szükségünk volt hírnökökre, akik közlik ezt a világgal. Fel kell, hogy készüljenek arra, ami következik!

Laura:


Eva:


//Mivel Ti az egy éves ugráskor nem kaptatok képességfejlesztést most igen. Az előtörikhez beteszem mindezt. Ah és igen, a jellemetek nem változott, abba nem szóltam bele, rátok bízom, hogy magasabb IQ miatt mennyire lettek komolyabbak, de nem kötelező //

- Ez jó volt, Hófehérke! Szerintem beletrafáltál.
Laura viccén jót röhögök, hangosan és sokáig. Elképzelem ezt a fazont, ahogy ilyen beteg japán filmek fölött görnyed és halálra dolgozza a jobb kezét. Szemtől szemben meg egy senki.
Nem tudom, a lány mennyire tudhatja, hogy nézek én ki. Már gyíkként is vak volt? Hacsak nem tudták neki visszaadni a látását. Vagy nem akarta, mert megszokta? Próbálom felidézni a palotában a találkozásunkat, de nem ugrik be, hogy ezt bármiből kitalálhattam volna. Ha jól játszik az érzékeivel, akkor kisegítette magát. Egyszer megkérdezem tőle, de nem ennek a balfasznak a füle hallatára. A tájról viszont mondok pár szót. Crystal Panther, vak- és idegenvezető lettél, ezt is megértük!
- Eléggé. k-rva magas épületek, hullámvonalakkal, teraszokkal, de a legjobb ez a kert. B..ot nagy színes virágok meg lepkék, szal elég baró. Csak kicsit parásak ezek a lepkék.
Ahogy mondom, rám is száll egy. Megijedek egy pillanatra és le akarom pöckölni, de hát ez csak egy lepke. És tényleg szép. Ehh, nem bántom. Hallgatom ezt a tudóst itt. Helyreállították a csaj génjeit. Birodalmat csináltak maguknak. És új jövőt akarnak. Képzelem, milyet, ha Loki a főnök... Hogy ezek sose nyugszanak, mindig más akarja magáénak a világot. Sinister, Apokalipszis, a nagypapi és így tovább. Kérdeznék, de ekkor történik valami.
- A k... anyádat, te g...s lepke! - kiáltok és térdre esek a fájdalomtól. Sűrűn szoktam térdelni, de kellemesebb körülmények között. Le kellett volna csapni azt a rohadtat. Mi a szar? Sárgul a köntös! B...eg, ilyet se láttam még. Valami történik velem és a tudós szavaitól csak idegesebb leszek. Küzdök és tényleg k..ra fáj. Ordítok a fájdalomtól, de próbálok valamit csinálni. Nem fogadom el, hogy kész, ennyi. Már folynak a könnyeim is és majd szétpattan a fejem.

Most már kitisztult minden. Elmúlt az a szörnyű fájdalom is, bár emlékszem rá, hogy milyen szar volt. A legszarabb percek, amit valaha átéltem. Értem, miről van szó. Ezek az emberek itt tudnak valamit és megosztották velem. Szerencsés vagyok és Laura is az. Megmentjük a világot. Idén már másodszor, mert Las Vegas-ban is ez volt. Most már belátom, hogy nem kéne ellenségesnek lennem ezzel a fickóval. Nem lát a szemétől, az még mindig biztos, de a szíve a helyén van. Végignézek magamon és füttyentek egyet.
- Szexi ruci! Megtapizod, Laura? A tied is baró! - mondom a csajnak. Megengedek mindent, hogy nyúljon, ahova jólesik. Én is megpróbálok hozzáérni, csak ne süsse le a kezemet.
- Barátom, téged hogy is hívnak? A csajom szemével nem tudtok valamit csinálni? Csak könnyebb úgy harcolni a világért, ha látjuk is, nem?
Erősebbnek érzem magam. Karmok, ki is eresztem őket és kaszálok a levegőben velük párat. Csak óvatosan, nehogy a Napsugarat vágjam meg. A páncélosnak nem ártana, felfogná a védelme.
- Na, akkor ki vele? Mit kell csinálni? Pont ilyen volt Vegas-ban is. Jöttek a pararovarok, a holnap gyermeke meg seggberúgta őket és kivirágzott a város. A főnök biztos örül majd, ha elmondom, hogy még megvolt az űrhajó, amibe betáplálták őt, mint mesterséges intelligenciát. Szóval Laura, igen ezek voltak, akkor most elmesélem. A föld alól hegyméretű rovarok másztak ki és valami pajzsot lehelltek a város fölé. Az emberek nyakán is megjelentek ilyen kis dögök. Lemásztunk a csatornába, mert az jobb ötletnek tűnt. Ott jött a Loki-hologram meg ilyen furcsa pókszerű lény. Azt kinyírtuk, de el lettünk teleportálva. Emlékszel a Noéra, ami ráesett a városra? Na, mégse tudták szétb...ni az atommal, kibírta. És ott volt benne valami ereklye, amitől átváltoztak az emberek. Egy Vera nevű csajt láttam is átalakulni. És volt egy gubó, tele új élettel meg egy ilyesmi kert, ismeretlen állatokkal. És mikor megtaláltuk az ereklyét, benne ült egy nagyfejű gyerek. Ismerte az egész világot és az anyjával, aki életében még az egyik ottani tudós volt, kifejlesztettek egy szert a kór ellen. Egész Vegas-nak annyi volt, az én stábomnak is, de megnyomtuk a gombot. Sutty, kivirágzott az egész, azóta van Tabula Rasa. Jó, mi?
Most k....va jó kedvem van. Kitisztult az agyam, értek mindent. Tiszta a cél is. Illetve egy dolog még nem. Ha már bemutatkozott, akkor a nevén szólítom a fickót:
- ..., pontosan mi is vár erre a világra? Ami következik, az arról a másik Földről jön, ami megjelent az egünkön? Valami párhuzamos dimenzió az vagy mi a f...?
Eddig nem jutott volna eszembe ilyen gondolat, de azt hiszem, most ráéreztem. Ha egy másik Föld lenne ott ténylegesen, fizikailag, akkor szétb..ná egymást a kettő. Szerintem valami lyuk lett, amin átnézünk egy másik világba. Ilyet még nem éltem meg közelről, de ez lehet. Jó érzés, hogy kinyílt az agyam. Most már nem csak szép, de okos is vagyok és kib...ot erős. Király! És úgy érzem, van fontosabb a dugásnál. Persze hamarosan fog kelleni valaki, akár ez a vak csajszi vagy a páncélos, ha tűrhetően néz ki és mégis rámfanyalodik, de látom, hogy ennél sokkal nagyobb dolgok is vannak az életben.

/ Köszi szépen a fejlesztést!   /

Úgy tűnik nem csak én értékelem a magam megszólalását, különben mondjuk eléggé kellemetlen lett volna de van ilyen, ellenben örülök neki hogy nem egyedül vigyorgok a dolgon. Szóval helyre raktak azután amit valami szer okozott bennem, érdekes, bár ennek nagy részét magamtól is ki tudtam találni, de félreértés ne legyen, ettől még értékelve van a dolog, de újabb félreértés elkerülése végett nem, az AIM nem a szívem csücske, nagyon messze van tőle.
- Nem arra gondoltam, de köszi. - Válaszolok Evának miután leírja nekem, hogy miként néz ki a környezet, ötlete sincs hogy miként érzékelem a világot szóval nincs ebből probléma, amúgy sem lenne, így viszont nem tudom meg hogy az alak aki kísérget minket viszonylag jól néz-e ki vagy sem, hogy egyáltalán gondolkodjak-e a dolgokon tovább vagy sem, bár a gondolkodás nem fáj ugye szóval ja de amint eljutok odáig hogy tegyek valamit azért lényegesebb lenne, bár akkor már úgysem tud az ellen mit tenni hogy ha letaperolom a képét. Az amúgy nem valami kellemes hír hogy Lokinak sikerült jelentősebb hatalmat szereznie, vagy hogy is van már ez vele... Klón, le van tojva, akkor is problémás, mostanság pedig mindenkivel baj van, még azon csodálkozom hogy az Afrikában állomásozó magát istennek valló nyomorult nem problémázik, még addig jó amíg nem teszi. Ja meg ott van ez a... A világot veszély fenyegeti és csak mi tudunk lépni ellene dolog... Ezt a rohadt világot évente fenyegeti valami elbaszott veszély, a világ alatt pedig a bolygónkra gondolok, mindig van valami ocsmányság és emlékszem történelem órán is ezen vakartam a fejem, mit háborúk, Galactus. Pörgős volt az elmúlt vagy ötven év főleg. A lényeg az, hogy ez nem valami jó hír, de már nem nagyon lehet mit tenni ellene, szóval egy pillanatra jobban leköt egy lepke ami leszáll a nyakam környékén, megfordul a fejemben hogy megpiszkálom de végül elvetem inkább az ötletet, viszont megtűröm probléma nélkül, a lepkék csak lepkék. A méreg megjegyzés... Hát mit is mondhatnék, megint nem tetszik, nagyon nem tetszik, amint pedig megérzem a nyakamon a csípést amit egyből olyan fájdalom követ amitől fájdalmasan felnyögve esek térdre realizálom, hogy azok a lepkék mégsem csak lepkék voltak. Nem tudom, hogy mi történik de küzdök, fájdalmas, hosszú, esélyes hogy ennyire még nem fájt semmi egész elcseszett életemben és úgy érzem mintha egy örökkévalóságig tartana, a végén viszont úgy érzem hogy megtisztították az elmém és felnyitották a szemeim, végig a közös jó volt szem előtt tartva, ez a szervezet azon munkálkodik hogy a Föld életképesebb, jobb hely legyen. Azt hiszem eddig tévhitben éltem az AIM-el szemben. Kicsit még fájdalmasan egyenesedek fel végül a földről majd pedig megropogtatom a vállam, kifújva egy mélyről jövő jó adagnyi levegőt mint a megkönnyebbülés jele. Erősnek érzem magam, azt hiszem tudom is, hogy miért. Különleges állatkák, semmiképpen sem lehetnek természetes eredetűek, legalább is nem erről a bolygóról, igaz alátámasztás nélkül ezt nehéz lenne csak így kijelentenem, de biztosra veszem, hogy kezelték már ezeket valamivel, lények melyek képesek megosztani a szervezet által képviselt értékeket, lenyűgöző. Azon amely valószínűleg még mindig a vállamon ül könnyeden simítok végig, ezúttal már nem tartva semmilyen formában sem tőle, a felajánlásra viszont abbahagyom és Eva felé fordulok. Érdeklődve lépek közelebb hozzá és simítok végig rajta könnyeden, a ruha tapintása valóban kellemes, ami pedig fontosabb, hogy ugyan ennyire tetszetősek a domborművek amiken zavar nélkül siklik át a karom, már-már érzékein a végén egy erős kacér mosollyal az arcomon.
- El kell ismernem hogy az anyag és a forma tökéletes. - Fejezem ki magam szavakban is ugyan azon jelleggel mint ami az arcomon is olvasható jelenleg, plusz egy kevés elégedettséggel, ahogyan nekem sincs ellenemre az érintés semmilyen formában. Szívesen élvezném ezt a helyzetet akár tovább is, sokkal tovább, de az a baj hogy én is tisztában vagyok vele, hogy jelenleg feladatunk lenne, ami keresztbe húzza, de...
- Ezt még folytatjuk. - Jegyzem meg halkan csak számára hallhatóan ahogyan távolabb lépek, nem parancs, kivételes személyek egyike akikre nem fogom rákényszeríteni a dolgot azért mert nekem éppen kedvem van hozzá, neki viszont ha nem.... Hát nem, bár kétlem hogy nem lenne, a viselkedése teljesen másról árulkodik, ahogyan a szavai is.
- Nem szükséges, ebbe nőttem bele és harcosként éltem az életem, hírnökként is tökéletes lesz. - Eztán jön egy hosszas történet mesélés arról ami Vegasban történt, érdeklődve és kíváncsian hallgatom végig, bár vannak dolgok amik megint újnak hatnak, ellenben rengeteg dolgot értek és ki tudok következtetni pár annyira nem lényeges apróságot. Valahogy eszesebbnek is érzem magam.
- k-rva jó. -Erre csak bólogatni tudok elismerően, én erre pedig mit tudok mesélni? Elkaptak, kezeltek valami szar szérummal azt gyíkként éltem vagy egy éven keresztül és jobban megismertem magam, ebben semmi érdekes nincs... Várj csak.
- Hallottál már az Elődök Földjéről? - Azt hiszem lehetne onnan pár érdekességet mesélni, már ha érdekli. Továbbá hallgatom azt, hogy mit is értenek esetleg pontosan hírnökösködés alatt, logikusnak látom, hogy ha ezért volt ennyire szükségük ránk és minő szerencse, hogy pont ránk, akkor most hogy bizalmat szavaztunk a tetteiknek hála már nincs okuk arra, hogy bármilyen információt vissza fogjanak tőlünk a feladatunk terén. Szívesen megyek bele bármibe amivel ezt a világot segítjük, ha csapatokra vagyunk osztva és Evával vagyok egy csapatban akkor pedig főleg, úgy érzem, hogy gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki ma az AIM-el és a lánnyal is, aki végül pozitívabb mint amivel számoltam aznap este, kellemes csalódás.

Laura érintésére elindul bennem valami. Azt hiszem, ez nem csak olyan tájékozódó tapogatás, hanem annál sokkal több. Amit csak mi, nők tudunk. Én nagy, szőrös motorosokkal kezdtem, de lánnyal először akkor voltam, mikor filmeztem. Aszonták, hogy ez is benne van és már ott volt a pofám előtt egy p...a. Rájöttem, hogy nem is rossz és k...va nagy élmény volt. Azóta pedig nem válogatok, mindegy, hogy férfi vagy nő, csak jó legyen. Csináljon meg rendesen. Most már azt érzem Laura-ban, hogy megfelelő partner lenne. Egy vak, akinek minden más érzéke kifinomult, rendesen izgató, hogy mire képes. Én is megnézem, hogy az ő ruhája milyen és a kezem elkalandozik az intimebb tájakra is. A kis dícséretet és az ígéretet pedig viszonzom.
- Kösz, édes! A tied se rossz és olyan...tüzes.
Mikor odasúgja, hogy folytatjuk, rákacsintok. Tudom, hogy nem látja, de jólesik ezt tenni. Én is egyetértek:
- Mint állat - súgom vissza. A vegas-i mese tetszett neki és amit emleget, arról igazából csak keveset tudok.
- Elődök Földje? A nagypapi készült oda, azt tudom. Valami túlvilágféle. Nem mondod, hogy voltál ott! Akkor mesélj, milyen volt odaát? 
Én nem mennék el a holtak közé, jobb szeretem az élőket. Vallásos se vagyok, de ha van olyan, aki megjárta a túlvilágot és elmondja, azt kihasználom. Igazából kíváncsi vagyok, hogy mi van ott. Közben kiderült, hogy maga Ghost van itt előttünk. Rájövök, hogy az előbb nem arra válaszoltam, amit Laura kérdezett. Amennyire emlékszem, ez a tudós nem valami jó pasi, de ezt most nem mondom. Miután engem kitapizott, szerintem nem fog neki kelleni egy ilyen zsákbamacska páncélos. Meg egyébként is, nem akarom már szívatni a tudóst. Elgondolkozok, hogy miket tudhat és kicsit irigylem is. Elismerem, hogy nagy fej. Ahogy a Dr. Woods is, aki egy csomó mindent tett a világért, aztán viszont arra adta a fejét, hogy gyíkká változtasson másokat. Ezt még nem látom át teljesen, de talán majd megtudom. Laura és a prof is aszongya, hogy nem kell a látás, jó így. Elfogadom, nem hepciáskodok, de én nem tudom átérezni, miért nem akarja valaki visszakapni. Vagy miért nem kell valami plusz, mikor megkaphatná. Mindegy, ok, ezt akarja, így is jól megvan.
A kertet végig nézem, ahogy megyünk benne és még mindig nagyon tuti. Egy egész AIM Birodalom. Mikor megkapjuk a szállásunkat, én először bejárom, megnézek mindent. Ha Laura-nak kell valami segítség, akkor megkapja tőlem. Olyan jótétlélek lettem, hogy csak na. Vakkal még nem volt dolgom, de itt közel kerültünk egymáshoz és úgy érzem, hogy segítenem kell. Nemcsak a világot mentem meg, hanem ezt a csini kis csajt is támogatom. Tengerre néző szoba, allinkluzív ellátással. Baró, baró! Én nem nagyon akarok pihenni. Inkább kihasználom, hogy együtt vagyunk. Jöjjön, amit nagyon szeretek és aminek a mestere vagyok. Rávetődök az ágyra és ha Laura is jön, akkor lassan lekerülnek a ruhák és olyat él át, amit szerintem még senkitől nem kapott. A vizsonzás pedig nagyon izgalmas, hogy mi lesz. Utána zuhany, meg ejtőzés a kertben, ha ő is jön, akkor vele, ezeket tervezem.

Úgy tűnik hogy jól gondoltam és az érdeklődésem nem marad viszonozatlan, sőt! Nem tudom letörölni a képemről azt a korábbi mosolyt, nem is akarom ami azt illeti, de ha próbálkoznék kifejezetten érzem hogy sikertelen lenne.
- De-de! Ami azt illeti rohadtul fura volt, olyan volt mint a Földön, látni lehetett a tájakat, az állatokat, csak annyi, hogy minden fekete-fehér színben úszott és szinte mindenen át lehetett lebegni és képesek voltunk repülni, csak bele kellett tanulni. Az a legdurvább hogy fogalmam sincs miért kerültem oda, valami hapsi aki a semmiből jelent meg azt mondta hogy valamiféle kiválasztottak vagyunk. - Vagy valahogy így volt, lusta vagyok most teljesen felidézni. - Valamiféle írónak nevezte magát és állította, hogy mi kellünk a világ megmentéséhez, hogy valami lény ami a nagy bummot okozta ne szabadulhasson el... Végül is nem szabadult ki de a börtönének falai eléggé díszesen megrepedtek miután a testvériség és az ellenállók egymás ellen fordultak a helyszínen, de végül valami árnyékszuka egy kölyökkel megoldotta a helyzetet. Azt hiszem ez volt az a pont ahonnan ebbe az irányba kezdtek formálódni a dolgok. - Időrendileg elhelyezve logikusnak tűnik és belegondolva abba amit az író mondott nem csodálom, nem is igazán értem, hogy miként fordulhat meg bárkinek is a fejében, hogy egy világpusztító lényt elengedni vagy a világunkba hozni bármiféle okkal jó ötlet lehet. Értem én, hogy a félelemnek nagy ereje van de ez inkább őrültség. Mellesleg a hapsi közben bemutatkozik ami váratlanul ér, még váratlanabbul mint a háló Madripoorban, pedig az is a semmiből jött, de be kell látnom hogy jó teljes tesztes masszás volt és egy gyengébb verziót elfogadnék belőle.
- Örvendek. - Jegyzem meg majd pedig valóban örvendhetek is ahogyan nem csak én értek egyet azzal, hogy a szemeim teljes mértékben rendben vannak úgy ahogyan éppen vannak, bár azt nem gondoltam, hogy jobban érzékelhetem ilyen formában a világot mint a legtöbben, de most hogy így belegondolok lehet benne valami, egyértelműen. A szavakra követem és továbbra is érdeklődve forgatom néhány helyen a fejem ha elmegyünk valami érdekes mellett vagy hirtelen tájváltozás áll be, ismerkedek a hellyel és formailag tetszetős, ahogyan pedig beérünk a közös szobákra és van egy kevés időm végig vizsgálni a dolgokat...
~ Ez igen... ~ Csatornából a mennybe, azt hiszem nem lesz problémás ehhez hozzászokni, csak ne kényelmesedjek el, a mindennapos edzést fenn kell majd tartani, csak még nem tudom, hogy hol de biztos van erre biztosított terület, kétlem, hogy ne lenne, bár az is lehet hogy egy közös kiképzés van... Vagy mi ketten külön felkészítést fogunk kapni, a fene se tudja, most viszont Evát figyelve azt hiszem ez a bizonytalanság az eltörpülő problémák közé sorolható. Nem kell noszogatni, csak teszem ami a véremben van ahogyan lassan mászok hozzá négykézláb az ágyon és fokozatosan átadom magam az élvezetnek. Be kell látnom, hogy ennyire tapasztalt partnerem még nem volt, nekem pedig nehéz visszafognom magam, hogy ne húzzam elő a megszokott agresszív stílust amit ilyen helyzetekben produkálni szoktam, nagyon nehéz, ez pedig arra ösztönöz hogy amint megcserélődnek a szerepek belevigyek mindent amit eddig visszafogtam valamilyen módon átforgatva puszta vággyá. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő mehet el így, amit megtanultam már régen és valószínűleg mindenki, hogy ha az ember jól szórakozik gyorsan repül az idő, így feltételezem, hogy jelentős mennyiségű eltelhetett már. Egy ideig lustán döglök az ágyon és gondolkodom, gondolkodom azokon a balfaszokon akikhez eddig volt szerencsém, balfaszok és szerencsétlenek, de már nem számít, veszek egy kiadós zuhanyt, a maradék időt pedig az új lakás teljes felfedezésével és a kertben való pihenéssel töltöm a napon. Szeretem az új munkahelyem.