Korbin (Lángoló Galaxis)

Korbin bolygója, ez a bolygó ad otthon a korbiniaknak, akik egy kétlábú lóhoz hasonlító faj tagjai.

Kutatásaimnak hála, volt némi hírnevem a régészeti körökben. Talán ezért is engedték meg, hogy csatlakozhassam a Korbinon folyó feltárásokhoz. A felszínre kerültek, bizonyos leletek, amelyekről azt beszélik, hogy értékes darabok lehetnek. Persze, attól függ, hogy mit tekintünk értékesnek. Nos, engem egyértelműen, minden olyan adat érdekel, ami egy esetleges letűnt civilizáció nyomaira vezet, amely szülőbolygómon is honos volt. Persze, ha mindez nem volna elég, mint a hírszerzés ügynöke is jelen vagyok. Engem ezért fizetnek, hogy kutassak. A földben és a fejekben egyaránt. A Korbinról pedig különös hírek jöttek, állítólag valami megtámadta őket és ez se nem Anihilus, se nem a Phalanx volt. Valami más, valami idegen. Márpedig, ha képes támadni, ide-oda akkor a Kreekre is veszélyes lehet. De törekedjünk a helyszínre és a jelenlévőkre. Rajtam kívül egyetlen Kree van jelen a társaságban, az összes többi idegen faj képviselője. Az egyik nőneműn, a Shi'ar és valami másik faj keveredésének nyomai látszódnak. Érdemes lenne Xenobiológiai szempontok alapján megvizsgálni. Van itt egy Humán is, akit túlzottan nem tartok szem előtt, habár a Kree Birodalom és a Föld egy ideje háborúban áll, mondhatni xenobiológiai szempontokból, kívül áll a érdeklődési körömnek. A belépő és eligazítást tartó nő szavai után, biccentek Srir'Gurnak, majd megszólalok.
- Természetesen kíváncsi vagyok, hogy milyen leletekre számíthatunk. Illetve, arról se feledkezzünk meg, hogy Korbin népe, mire számít az ásatások során, mi kerülhet felszínre? Miután kutatunk pontosan az ásatás során?
Nem teljesen mindegy ugye, hogy mit vár el Korbin népe tőlünk, elvégre egyetlen nép se fogja, csak úgy kiadni a régészeti leleteit vadidegeneknek. Persze a kérdés többcélú. Az első cél az, aminek hangzik. értesülni arról, hogy pontosan mit is kereshetünk. Senki se fog ásni napokig, hogy homokvárat építhessünk a kiásott meddő salakból. A kérdés másik célja, a kedves hallgatóság ingerületeinek megfigyelése. Nem keveset dolgoztam a hírszerzésen, ráadásul magam is voltam vallatói szerepkörben, így nem kerüli el a figyelmemet semmilyen apróság. Persze senkiben sem keresem a carlax ragadozót, mindenkiből előbújik a benne lakó rossz, csak türelemmel kell lenni.



Felszerelés:
Álmodó Ré Fényei ( személyes hajó )
Tudományos felszerelés, okmányok

Srir-t kimondottan nem érdeklik a leletek. Ha komolyabban elgondolkozna akkor népe jövője sem nagyon foglalkoztatja. Ő csinálja amit kell és egyetlen célja feljebb lépni a ranglétrán és lenézett közkatonának lenni. Ehhez viszont bizonyítania kell. Kapott is lehetőséget. Egy tudóst kell elkísérnie valami kőzet vagy ásvány felkutatására. A tudósokat nem kimondottan szívleli, de egyedül kapta a feladatát és ez megtiszteltetés számára. Az ellenszenvét a megvédendő tudós iránt inkább hallgatással fejezi ki. Pedig már előre sejti, hogy a munkája során nem egy agyassal lesz együtt. Na mindegy. A bolygóra megérkezve hamar elkönyvelte magában, hogy a saját otthona szebb. Keveseket engedtek a bolygóra és ők ketten köztük vannak. Most egy nő üdvözli őket. Srir katonásan áll a tudós mellett és méregeti a többi ott lévőt. Meg kell hagyni elég vegyes társaság. Sokakhoz eljuthatott a híre ennek az ásványnak. A beszélgetés nem érdekli, hisz nagyon hozzá se tudna szólni.

felszerelés:

– Atria Tarazed –

A fiatal, félvér lány szinte szó szerint az ablakra tapadva figyeli a távolban lebegő városokat. Kiváncsi szemei csak úgy isszák az eléjük táruló látványt. Különösen bal szeme dolgozik, ami bár kinézetében nem sokban különbözik a másiktól, felépítésében már annál inkább. Valódi szemét egy baleset következtében sok évvel ezelőtt elveszítette és azóta többféle kiberentikus beültetéssel is kísérletezett  annak pótlására. Ezt a mostanit egy kifejezetten jól sikerült munkájának tarja, ami az élethűségét annak köszönheti, hogy kijelzője egy transzferlencse segítségével valós időben jeleníti meg ép szemének képét, mintha csak “klónozná” azt. Egy alapos megfigyelőnek legfeljebb az tűnhet fel, hogy mindkét szivárványhártya tökéletesen egyforma. A robotszem ezen kívül számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, így a lány most valójában épp “méretet vesz” a legközelebb lebegő város épületeiről és alapzatáról. Már majdnem nekiáll kiszámolni a város becsült össztömegét, illetve azt, hogy mekkora erő szükséges annak a levegőben tartására, hogy ezáltal megtippelhesse milyen teljesítményű antigravitációs gépeket használnak a helyiek, mikor belép vendéglátójuk.
A lány elfordul az ablaktól, hogy üdvözölje a jövevényt, de a lebegő város szerkezeti rajza még mindig ott világít “lelki” szemei előtt, ami elég zavaró. Két pislogás és a rajz eltűnik, Atria pedig már csak azt látja ami valóban a szobában van.
- Üdv! - biccent vidáman a nő felé.
Korábban annyira belefeledkezett a város tanulmányozásába, hogy tulajdonképpen most nézi meg először az összeverődött társaságot. Néhány shi’ar, kree, és pár terrai is jelen van, nameg persze a helyiek képviselője. Egyelőre csupán futólag méri végig “kutatótársait”, inkább a korbiniak technológiája az ami leköti érdeklődését.
Elsőként az egyik kree felel vendéglátójuk kérdésére, miközben Atria közelebb megy a társasághoz,  majd ő is megszólal.
- Egy rövid eligazításnak én is örülnék. - mondja vidáman, majd gondolatban még hozzáteszi:
~ Remélem az is kiderül, hogy milyen szabályok vonatkoznak a feltárt leletekre… vétek lenne ellopni valamit, ha úgyis megtarthatom…
Arcán barátságos félmosollyal várja a választ.

Felszerelés:

Az elmúlt időszakban is számos helyen megfordultam már, láttam sok lenyűgöző dolgot, melyek szavakkal le nem írhatóak. Ám a sok véletlenszerű utazás térben és időben, nem mindig volt "zökkenőmentes" a számomra. Azonban időnként nekem is jól esik egy kis kikapcsolódás is. Nemrég értesültem eme haldokló galaxisban fellelhető Korbin bolygóra vezetett. A régészetet mindig is érdekes tudománynak tartottam. A jelenben feltárni a múlt titkait, valóban magával ragadó és lebilincselő élmény volt a számomra mindig is. Persze az is igaz volt rám, hogy az utóbbi időkben nem igen hódoltam eme hobbimnak, sokkal inkább utazgattam, sodródtam az árral.
Mind azon felül, hogy az elmúlásához közeledő Ősrégi galaxisba vetett a sors, újfent érdekes és nem mindennapi "Emberekkel" hozott össze az élet.
A jelenlévők közt volt faji szempontból ismerős is, de persze egyiküket sem ismertem. Természetesen az arcukra volt írva, hogy ismételten Földi Embernek néznek, de jelenleg ezzel nem foglalkoztam, amikor eljön az ideje, úgy is megtudják, hogy az öltözékemen kívül semmi más nem igazán hozható összefüggésbe a Földiekkel.
Az eligazítóban, ahová kísértek bennünket, várakoztunk a vendéglátóinkra. Nem sokkal később fogadott is minket a helységben egy nő. S mivel a jelenlévők közül voltak akik rávilágítottak a lényeges kérdésekre, így én csendben maradtam, és halovány mosoly kíséretében szemléltem az események alakulását. Közben persze szemügyre vettem a jelenlévőket illetve a tárgyalóból szemlélhető kilátásra is szántam némi időt, miközben figyeltem és hallgattam is, mi minden hangzik el eme helyen, persze az érdeklődésem a kívülállók számára leplezett volt. Hisz nem igazán mutattam jeleit érdeklődésnek jelen esetben.

Felszerelés:

TARDIS
Tudományos műszerek

Végig hallgatom a nő beszámolóját, majd amikor az ismeretlen ellenségre tér ki és arra, hogy érdekelheti őket is a lelet. Ez igen különös. Ugyanakkor, a kis teremben nem teszem fel a következő kérdéseimet, hanem amikor elindulunk a siklók felé, intek társamnak, hogy mögöttünk jöjjön, én pedig besorjázok a nő mellé.
- Az ismeretlen ellenség, a feltárások előtt is felbukkant vagy csak a földrengés és a romok felbukkanása után? Illetve, miből gondolja, hogy érdekli őket a feltalálható leletek? Folytattak olyan magatartást, ami arra engedhet következtetni, hogy a leletek miatt indítottak támadást?
teszem fel a kérdéseimet, hiszen fontos lehet, hogy az ellenség a leletek miatt támad és azt akarja megszerezni, elpusztítani vagy éppenséggel teljesen mindegy, csak zűrzavart okozhasson. Ez ránk nézve sem teljesen mindegy, hiszen ha a leletekre tekintettel van, akkor mi is veszélybe kerülhetünk. Ha szimplán zűrzavart akar okozni, nos ... abban az esetben is meggyűlhet velük a bajunk. Én momentán fegyvertelen vagyok, szóval nem éppen egyszerű a helyzetem. Ugyanakkor számítok arra, hogy nem fogunk belebukkanni semmilyen különösebb létformába, ami arra törekszik, hogy elpusztítson bennünket. Mindezek ellenére, komoly érdeklődéssel várom, hogy végre eljussunk a romokhoz és ott elkezdhessük a feltárásokat. Tíz nap sok mindenre. Leginkább arra számítok, hogy találunk valamilyen írásos emléket, ami további kapukat tár fel előttünk. Persze, előfordul, hogy olyasmire bukkanhatok az általam keresett fajjal kapcsolatban, ami igen fontos lelet lehet szülőbolygóm számára. A nő válaszait megköszönöm, majd társamhoz fordulok.
- Legyünk résen, sosem tudhatjuk, hogy mibe futhatunk bele.

Srir a helyleírásnál még figyelt. Magában megállapította, hogy kedvező terep számára. A puszta miatt az esetleges támadók nem tudnak rejtőzködni és a hegy védelmet nyújt. A földrengést hallva kicsit összébb húzta a szemöldökét, de aztán megnyugodott. A homokvihart egy hegy belsejében ki lehet bírni. Viszont vajon milyen helyi állatfajok lehetnek. Azok is jelenthetnek rájuk veszélyt. Ezt a kérdést fel is kell tennie hisz ő felelős a tudós testi épségéért.
-Vannak olyan élőlények amik veszélyt jelenthetnek és amikkel találkozhatunk a felszínen?
Az, hogy mit keressenek a tudósok az kimondottan nem érdekli. Az ő dolga csak az, hogy megvédje a sajátját. Mikor elindulnak akkor az intést megértve mögéjük kerül és figyel a beszélgetésre. Fontos kérdések. Kell-e számítani a bolygó jelenlegi támadóira. A neki szánt megjegyzésre egy nem túl barátságos tekintettel válaszol.
-Ha rajtam múlik akármi is lesz, te túléled.

– Atria Tarazed –

Atria érdeklődve hallgatta a korbini beszámolóját, a titokzatos ellenségről szóló rész viszont némileg nyugtalanította. A lány nem volt harcos, sőt még a fegyverek felépítése, működési mechanizmusa, vagy technikai háttere se érdekelték. Őszintén remélte hát, hogy szerencséje kitart és a következő 10 napban nem kerül majd a tűzvonalba.
Amint a társaság a sikló felé indult ő is velük tartott, és lépteit megszaporázva igyekezett felzárkózni az élen járó trióhoz.
Az elcsípett beszédfoszlányok és gesztusok alapján arra a következtetésre jut, hogy a hátsó kree a másik alárendeltje lehet, talán egy zsoldos, testőr, vagy hasonló. A félvér megpróbál minél közelebb merészkedni hozzájuk, hogy jobban hallja amiről azok a korbini nővel beszélnek. Ha esetleg fontos információk hangzanának el, abból nem szeretne kimaradni.
A siklóhoz érve aztán jobb kezét felemelve, fennhangon megszólal:
- Én ablakhoz! -  azzal vidáman felszáll a járműre.
Az út során eleinte a tájat szemléli, ami némileg szülőbolygójára emlékezteti… leszámítva a fortyogó lávafolyamokat és még néhány apróságot.
Körülbelül a repülőút felénél eszébe jut valami és gyorsan aktivizálja a bal kezén viselt, ujjatlan kesztyűben végződő alkarvédőre emlékeztető szerkezetet, ami tulajdonképpen szakafanderének, bakancsának és kibernetikus szemének egységesített irányítófelülete. (Jobbján ugyanilyen szerkezetet visel, de annak képernyőjén egy csúnya repedés fut végig és árulkodik arról, hogy az jelenleg nem használható.)
A kezelőfelület halkan zümmögve bekapcsol, Atria pedig villámgyorsan állítgatni kezd rajta valamit. A bolygó gravitációs mezejéhez kalibrálja bakancsát, hiszen azt utoljára egy űrállomáson használta, mesterséges gravitáció mellett. A nem megfelelő beállítások pedig ronda dolgokhoz vezethetnek, amint azt már korábban tapasztalhatta. A szerkezet valójában képes lenne automatikusan kompenzálni az értékeket, viszont úgy rendkívül hamar le is merülne, ezért van szükség a manuális beállításra.
Amint ezzel végzett kényelmesen hátradől és tovább szemléli a tájat.
Alig várja már, hogy a felszínen is kipróbálhassa antigravitációs bakancsait...

Felszerelés:

A nő szavai figyelemre méltó információkkal látnak el, legalábbis a támadással kapcsolatban. A történelmi visszatekintés, igen fontos lehet, ahogyan az sem elhanyagolható tény, hogy egyes leleteket elvisznek, másokat megsemmisítenek, míg megint más leleteket érintetlenül hagynak. Biztos, hogy nem kalózok, akkor minden mozdítható dolgot elvinnének, függetlenül attól, hogy értékes vagy sem az adott faj számára, hiszen nem lehet célirányos kutatási ismereteik. Ismeretlen fajról van szó, legalábbis a korbiniak számára. A táskámba nyúlok és miközben haladunk a főépület felé, előveszem az egyik adattáblámat, amelyen szülővilágomról származó űrjáró faj egyik épületegyütteséről való írásjelek láthatóak. Megmutatom a nőnek.
- Látta valaha ezeket a jeleket a támadókon, illetve az előkerült romokon? Illetve, tudna adatokat szolgáltatni arról, hogy milyen leleteket vittek el, miket semmisítettek meg, illetve hagytak épen? Ezek az összefüggések, fontosak lehetnek a népe és a mi épségünk számára is.
Az eddigi információk alapján, kétlem, hogy kalózok lehetnének. Ahhoz túl válogatósak. Ha a nő közli, hogy vannak feljegyzéseik és megoszthatja, akkor udvariasan megkérem, hogy juttasson el részünkre belőle másolatot.
- Örömmel venném, ha megtekinthetném az adatokat, feltudná tölteni az adattáblámra!? Kideríthetnénk, hogy mit is keressünk, illetve a bolygójukat támadó ellenségről is alkothatnánk egyfajta profilt.
Persze a fordító gépek jelenlétéből adódóan, a fültanúk számára hamar leeshet a tantusz, hogy nem kimondottan szobatudós vagyok. Ezt mondjuk nem is állítottam magamról, hogy egyszerű kutató lennék, ugyanakkor nem is mondhatnám el, hogy valójában együtt dolgozom a hírszerzéssel. Az információ is hasznos, amely szerint apróbb rovarok, vagy különböző kisemlősök lehetnek jelen. Nos a rovarok között is lehet veszélyes egyed, ha tegyük azt mérgező avagy parazita. Amikor a nő magunkra hagy és még együtt van a csapat, a szállás keresgélés előtt megszólalok, hogy hallják mindannyian, amit akarok mondani illetve kérni.
- Nos, vendéglátóink képviselője elmondta, hogy egy ideje támadják a bolygót. Először két milleniával ezelőtt, majd eltűntek és ismét néhány évvel ezelőtt felbukkantak. A leletek közül pedig van amit elvisznek, van, amit elpusztítanak és van, amihez hozzá sem nyúlnak. Megkértem őket, hogy adjanak át számunkra információkat arról, hogy milyen leleteket pusztítottak el. Valakinek bármilyen gondolata, ötlete azzal kapcsolatban, hogy mit is akarhatnak pontosan az itteniektől?
Várok egy kicsit, hogy mindenki tudjon gondolkodni, majd válaszolni. Végig hallgatva, hogy kinek, milyen gondolata, észrevétele vagy ötlete van, ismét megszólalok.
- Szerintem, először a városban kellene kezdeni a kutató munkát. Ráakadhatunk archívumra, könyvtárakra és egyéb olyan objektumokra, amik tartalmazhatnak információt, elfeledett felszerelést. Ha az eddigi ásatásokat is megtámadták, akkor fel kell készülnünk arra, hogy bennünket is megtámadhatnak.

-Szóval az ellenség járt már itt. Akkor kéne, hogy ismerjék valamennyire nem?
Teszi fel a kérdését. A másik kérdésére pofátlanul közbeszóló kis szőrös valami kap egy gyilkos pillantást, hogy tudja ki nem zárta őt a szívébe. Srir mikor hallja a további megjegyzését el is raktározza magában, hogy a kis szőrös valami Foxiai. Bár reméli nem kell majd megszólítania. A bolygóra érkezve Srir egyből észrevette, hogy rossz a levegő. Ez egyáltalán nem lesz az ő álommunkája az már biztos. Az általa védett tudós kis beszédet tart. Ő ebből is kiszűri ami neki lényeg.
~Szóval a városba megyünk.~
Nem gondolkodja túl a dolgokat csak követi a tudóst és megvédi, hogyha kell. Mikor meg is hallja, hogy készüljenek fel a támadásra elmosolyodik. Az lenne még vicces, ha tudósok ilyesmiket csinálnának. Ő a harcos és megvédi a saját emberét. A többi tudós élete nem érdekli, de ezt már elmondta az emberének. Ha a kis szőrös nyuvadna meg talán még örülne is. De ez csak egyszerű rosszindulat.

Atria:

Bár a korbini nő a kree férfihoz intézi válaszát, mégis többé-kevésbé lehet hallani a beszélgetés részeleteit a sikló zárt terében.
- Tömeges kihalás? … - ismétli meg  Atria a nő szavait, majd aggódva fordul a kis, rókaszerű teremtményhez.
- Aztán légy résen bundás, te se nézel ki túl jól! - aggodalma huncut mosollyá változik mire a mondat végére ér. Megjegyzését nem sértésnek szánja, inkább csak szurkálódik kicsit, hogy megállapítsa a foxiai vérmérsékletét.
A siklóból kilépve a viszonylag népes bázis látványa fogadja, és a forró, kénes szagú levegő.
- Ó, egek… - kezét automatikusan az orrához kapja és fintorogva megy tovább. Beletelik egy kis időbe mire megszokja az itteni “illatokat”.
Maga a nyüzsgő bázis első ránézésre tetszik a lánynak, minden része az újdonság varázsával hat, szivesen el is kezdené annak felderítését akár azonnal. Valószínűleg jobban fogja itt érezni magát mint a kihalt ásatáson.
A kree tudós mondandóját végighallgatja, majd kérdésére vállat von.
- Talán csak a jó levegő miatt jönnek újra és újra vissza… - mondja még mindig fintorogva. Rengeteg vad ötlete van az ellenséges fajra vonatkozóan, az időutazóktól kezdve, a másik dimenzióból jött látogatókon át, a másik dimenzióból jött élőhalott időutazó látogatókig, de ezeket inkább megtartja magának. Lehet, hogy túl sok holoképregényt olvasott az idefele úton…
A férfi következő javaslatára már élénkebben felel.
- Vaaagy, esetleg szét is válhatnánk, így mindkét helyszínen egyszerre tudnánk kutatni, később pedig összegezhetnénk az eredményeket. Gyorsabban menne a munka. Ráadásul ha a “titokzatos ellenség” újra felbukkan, remélhetőleg egyszerre csak az egyik helyszínt támadja meg, így a túlélési esélyeink is jobbak lennének… legalábbis a társaság egyik felének… - mondja mosolyogva, majd gondolatban még hozzáteszi:
~ És ha kevesebb szempár figyel, könnyebb lesz kicsempészni az értékesebb darabokat…
Vidáman várja a többiek észrevételeit.

Legnagyobb sajnálatomra, semmi különöset nem sikerült találnom az elveszett fajról, amelynek a nyomában járok, illetve próbálnék a nyomára akadni. Ez azonban nem tör le, hiszen a nő megígéri, hogy megmutatja az információkat, amelyeket kértem. Előbb azonban lepakolok a szobámba és elteszem a cuccaim a tárolóba, semmi különös, csak okmányok, adatok a keresett fajról és hasonló mindennapos dolgok. Fegyverem persze nincsen, ahogyan páncélom sem. Izgalmasnak ígérkező ásatásra számítottam, egészen odáig, amikor az eddig szótlan páncélos megszólalt, amikor kérésemre vendéglátónk kivetítette azokat a feliratokat. Nekem ismerősnek tűntek, az egyik például olyan volt, mint egy légzsilip ajtó. Aztán volt ott villanyoszlop és egyéb térrendezési elem. Persze, nyilván nem ezt jelentette, hanem valami mást, amiről nekem fogalmam sem volt. Az eddig szótlan páncélos azonban megszólalt és olyasmit mondott, ami én szerintem megváltoztatta a hangulatot. A mondandójából és előadásából nem félelmet, inkább aggodalommal teljes utálatot veszek ki. tehát volt dolga már ezzel a fajjal és tud is róluk valamit.
- Köszönöm, hogy megosztotta velünk ezt az információt. Szavaiból kitűnik, hogy többet tud ezekről a népekről, lenne szíves többet mondani, hogy felkészülhessünk és legyen lehetőségünk ellenállni nekik, ha felbukkannának?
Mondom minden gúny vagy bármilyen rosszindulat nélkül.
- A feliratok alapján ismeri a kultúrkört, ezek a fegyverek - Mutatok a kardra, lándzsára és páncélokra. - miért lehetnek fontosak a számukra?
Vendéglátónk felé fordulok, mielőtt a páncélos belekezdene a reményeim szerint információ tartalmas elbeszélésbe.
- Kérem, három halmazba rendezné a tárgyakat, ellopott, elpusztított és érdektelen felosztással?
Figyelmesen hallgatom a páncélos mondandóját, ha ugyanis ismeri a szimbólumokat, ismernie kell a faj motivációit. Olyan nincs, hogy valakik csak pusztítani és gyilkolni akarnának. Az elpusztított bioszféra lakhatatlan, a lemészárolt népek pedig haszontalanok.

Szétvállás lett végül. A katona ehhez vegyes érzéseket kapcsol. Egyrészt tényleg fele esélye van annak, hogy őket támadják meg, másrészt ha mégis akkor kevesebb a feláldozható anyag amiből dolgozhat. A kutató még felteszi a kérdéseit a nőnek. Srir nem tud semmit a másik kutatásáról hacsak nem beszélt már neki előzőleg róla. Ha úgy is tett akkor sem ért vele sokat mert Srir-t nem érdekelte. Ezután ő is elfoglalja a szobáját amit ha lehetett akkor a fajtárs mellé kért. Ez után mentek az eligazításra ahol a kivetített jelek nem érdekelték a katonát hisz ő nem tud velük mit kezdeni. Viszont az eddig hallgatag páncélos megszólalása meglepi.
~Tud valamit. És azt ajánlom neki, hogy mondja is el magától.~
-Mit keresnek itt? Mi a gyengéjük?
Teszi fel ő is a más irányú kérdéseit. Abban biztos, hogy a másik tud ezekre válaszolni, higy a félbehagyott mondat minden bizonnyal az első kérdésének a válasza, ha pedig olyan jól ismeri őket akkor a másodikra is tudnia kell a választ.

– Atria –

A félvér lány gyorsan birtokba veszi a számára kijelölt szobát. Holmijából semmit nem hagy ott, hiszen ki tudja mire lesz még szüksége.
Az ágyat viszont futólag kipróbálja és elégedetten nyugtázza, hogy az nem törik össze mikor hirtelen, vérfagyasztó harci üvöltést hallatva rávetődik.
~ Laktam már rosszabb helyen is. - állapítja meg végül vidáman, de aztán már siet is vissza az eligazításra, nehogy lemaradjon valamiről.
Figyelmesen végignézi a kivetített képeket, de az eddig talált leleteket látva kissé csalódottnak érzi magát. Sehol egy ősi, technikailag fejlett civilizációra emlékeztető darab. A primitív használati tárgyak és egyszerű fegyverek akármilyen régiek is, nem kecsegtetnek túl nagy haszonnal… már persze ha sikerül egyáltalán elemelnie néhányat.
Ha nem kerülnek elő ezeknél értékesebb dolgok, akkor lehet hogy kénytelen lesz bedobni néhány szerencsejáték trükköt, hogy rendezni tudja anyagi helyzetét.
A szimbólumokat viszont már érdekesebbnek találja, kibernetikus szemének köszönhetően el is menti a látott jeleket. Ha másra nem is legalább arra jók leszenk, hogy unalmas perceiben azokat “fejtegesse”.
Gondolataiból a páncélos férfi sejtelmes megjegyzése zökkenti ki.
A lány akaratlanul is beleborzong az elhangzottakba, majd miután a kree duó feltette kérdéseit, kissé tétovázva ő is megszólal.
- A “démonok” kifejezést ugye csak átvitt értelemben használta? - kérdését egy bátortalan mosollyal kíséri.
Mindenféle mágikusnak titulált dologgal szemben mély ellenérzései vannak, amióta csak az eszét tudja.
~ Csak az hiányzik, hogy egy rakás gonosz kis varázslény űrhajókból lövöldözzön rám…

– Atria –

A lány a falnak dőlve hallgatja az idegenekről szóló beszámolót és egyre jobban elkomorodik, ahogy a páncélos szavaiból kezdenek kirajzolódni a részletek.
Nyugtalanítja, hogy a “démonok” látszólag véletlenszerűen vadásszák le a leleteket, bár ha valóban mágikus tárgyakról van szó akkor nem csoda ha azok külseje nem feltétlenü árulkodik valódi értékükről. Ez pedig rögtön fölvet egy másik problémát, mégpedig azt hogy ha rá is akadna egy ilyen varázstárgyra, valószínűleg akkor se ismerné fel hogy mivel is áll szemben, hiszen Atria legjobb tudomása szerint nem fogékony a mágiára.
Egy lehetséges támadás gondolata is nyugtalanítja, a férfi ugyanis rendkívül ádáz harcosoknak festette le az ellenséget.
Fogalma sincs mit tudna tenni ellenük, egyedül a fázisgyorsítós gravi-bakancsokban bízik, hiszen ha nem tudják utolérni akkor jó eséllyel ártani se tudnak neki.
Végül egy mentális vállrándítással letudja a dolgot.
~ Ezeken a problémákon ráérek aggódni majd ha aktuálisak lesznek.
A korbini nő javasolja az ásatás mihamarabbi megkezdését, amivel Atria is maximálisan egyetért.
A páncélos szintén támogatja az ötletet, amire mitegy válaszul a lány ellöki magát a faltól, majd hangosan összecsapja két tenyerét.
- Akkor mire várunk még? - kérdezi immár ismét mosolyogva.

A beérkező információkon elmélázok. Mondhatni eléggé belemerülök a saját gondolataimba, amiből végül az rángat csak vissza, hogy sürgetik az indulást, hogy végre ténylegesen el is kezdjük az ásatást és ne csak beszéljünk róla. nekem végül még egy kérdésem marad.
- Mondja, ha találunk ilyen fegyvereket, meg tudja állapítani, hogy melyik ereklye és melyik közönségesebb darab, illetve ha ők készítették, akkor használható-e ellenük hatékonyan?
Ezek mind fontos kérdések, amelyek jobbra vagy éppen rosszabbra fordíthatják a sorunkat, ha összetalálkozunk ezekkel a démonokkal. Bennünket Kreeket kiképeznek kard és lándzsa forgatásra, amiből adódóan, tudnánk ellenük harcolni. Már persze, ha lehetséges és nem eleve ellehetetlenítik a tevékenységünket, valamiféle mágiával. A válasz után társamra pillantok, majd megcsóválom a fejemet. Ilyen helyzetben még sosem találtam magamat.l
- Menjünk, keressük meg azokat a leleteket!
Jelentem ki és azzal elindulok, hogy magamhoz vegyem azon felszerelési tárgyaimat, amelyek kellhetnek. Fegyvert úgysem viselek.

Srir-nek nem tetszenek ezek a démonok. Veszélyesnek tűnnek. Őszintén szólva a páncélos is gyanús neki aki tud ezekről. Közkatonaként elég gyorsan beledobták a mély vízbe. Pont ezért kell úgy teljesítenie, hogy ne okozzon csalódást. A védencének bólint majd követi. Ő is magával viszi a saját felszerelését ami főként elsősegély készletből és a kardjából áll. A siklóhoz visszatérve induláskor egy elég veszélyesnek tűnő viharfelhőre lettek figyelmesek. A nyugtatás ellenére Srir-nek nem tetszik az. Út közben most nem csak néma testőr volt hanem odament a páncélos démon szakértőhöz.
-Te is katona vagy mint én. Mi dolgod neked egy ilyen ásatáson?
Nem túl barátságos, de ha nagyon jóindulatúak vagyunk akkor ellenségesnek sem lehet nevezni. Megérkezve Srir hümment egy elismerőt már csak a méretek miatt is.
~Szép. Mi lehetett ez? Áh kit érdekel. Nekem csak az a feladatom, hogy vigyázzak a tudósra aki megkeresi azt amire szükségünk lehet. Remélem nem fognak minket megzavarni.~

– Atria –

A sikló ablakából elé táruló tűzvihar látványa lenyűgözi a lányt. Megpróbálja becsült adatok alapján kiszámolni mozgásának sebességét és irányát, nem mintha nem hinne vendéglátójuk előrejelzésének, egyszerűen csak kíváncsi. Kibernetikus szeme vektorok bonyolult hálóját pozicionálja a tájra, amíg ő megad néhány paramétert az alkarján lévő irányítópanlenek. Az adatok bevitelét eleinte “vakon” végzi, hiszen ha nem a viharra fókuszálna akkor a kapott eredmények értelmezhetetlenek lennének. Szerencsére annyira hozzászokott már saját felszereléséhez, hogy csukott szemmel is elboldogulna vele, de végül a kényelem kedvért mégis kivetíti a kezelőfelület halvány képét a vektorok fölé. Mintha újabb és újabb rétegekkel fedné el a valóságot, miközben célja éppen az, hogy tisztábban lássa annak működését.
Amíg a gép számol Atria azon gondolkodik, hogy ha a vihar feléjük közeledne, vajon milyen távolságból kezdené el zavarni elektromos készülékeiket és mikor sütné ki végül azokat. Nem örülne neki ha fél szemére megint “megvakulna” még akkor sem ha pár perccel később úgyis szénné égne.
Landolás után szinte kirobban az üléséből és izgatottan siet le a rámpán.
- Ejha! - csak ennyit mond amikor meglátja a romokat.
~ A központi, piramis-szerű építmény igéretesnek tűnik, persze lehet hogy már évezredekkel korábban kifosztották.
Meglátását szóvá is teszi amint elhalad a kree tudós mellett.
- Remélhetőleg nem csak egy üres KREEpta! - megjegyzéséhez egy röpke mosolyt is mellékel, bár nem biztos benne, hogy a tolmácsgépnek sikerül lefordítani a szóviccet. Ellenben abban egészen biztos, hogy a legtöbb kreeből genetikai kísérletek hosszú sorával eltávolították a humorért felelős géneket, így igazából nem is vár semmiféle reakciót, hacsak nem passzív-agresszív morgást, vagy valamilyen cifra fenyegetést.
Rövid szemlélődés után Atria ismét matatni kezd az irányítópenelen, aminek eredményeként előbb halk zümmögéssel bekapcsolnak antigravitációs bakancsai, majd némán felízzik a ruháján kívül viselt, kristály szerű tárgy. Fémes foglalatából kiindulva a mobil szkafander másodpercek alatt befedi a lány mellkasát, vállát és fejét.
- Gyorsan körülnézek! - mondja a társaságnak vidáman, néhány centivel a talaj fölött lebegve és mielőtt bárki ellenkezhetne, beindítja a gyorsítókat.
A következő pillanatban már szélsebesen száguld a romok között, ügyesen kerülgetve, vagy éppen átugorva az útjába kerülő akadályokat. Talán úgy tűnhet, hogy ezzel felelőtlenül kárt tesz a leletekben, de igazából azon kívül, hogy kicsit felkavarja a port, más hatása nincsen, hiszen semmihez nem ér hozzá.
A terv az, hogy keresztül-kasul bejárja a piramis előtti nyílt terepet, majd visszatér a csapathoz.