Czerka-teszttelep (Rhen Var)

Claye elugrott és egy kis gurulással tompította is az esését. A társai közben ügyesen lefogták a lényt és rideg pontossággal megölték. Nem túl szép vég, de Claye valahogy nem sajnálja. Sokkal inkább örül, hogy vége. Volt már hasonlóan csúnya helyzetekben mégsem pánikolt be. Talán ezt jelenti az a bizonyos erő? Akárhogy is nagyon gáz érzés.
-Fiúk! Ezek után biztos vendégeim vagytok egy italra.
Röhög fel kicsit megnyugodva miközben feltápászkodik a hideg földről. A holtesekre nézve komolyodik el kicsit.
~Mit keresnek ezek a lények itt és ami fontosabb mégis mik ezek? Kree nyelven beszéltek és ha ők voltak akik azt az erős dolgot csinálták akkor nagy gáz van.~
-Ha nem akartak volna nemcsak megölni, de egyenesen levadászni és megenni minket akkor azt mondanám ezek felderítők voltak. Így is van rá esély, hogy vannak még és egy társuk, akit nem láttunk most szól a többinek a jelenlétünkről. Én személyesen azt mondanám, hogy a fizetségünkért már most megdolgoztunk főleg, ha visszük az egyik dögöt is bizonyítéknak. Ti mit gondoltok?
Lehet mondani gyávának pedig csak tudja mennyit ér az élete. Ennyi veszély számára megérte azt az árat. Főleg, hogy egy ilyen dög ára valószínűleg önmagában kiadja a fizetésüket. Arról az infóról nem is beszélve, hogy ősi sith nyelven beszéltek és a hutt űrben egy kihalt bázison találtak rájuk.
~Bár azt nem tudjuk, hogy a legénységgel mi lett. A megölésükre nem találtunk semmi nyomot.~

Claye bólint a páncélos megjegyzésére akinek most már látta az arcát és meg kell állapítania, hogy ember. Ezeknek a páncéloknak van egy ilyen pszichológiai hatalma is, ami megegyezik a legtöbb egyenruhával. A viselője elveszti az emberségét benne és egy eszme vagy egy hivatássá válik. A kérdésre ismét felnevetett kicsit.
-Nem csak rohadtul öreg. Pár ezer éve és pár százezer fényévre innen születtem. Vágod Claye a Világjáró.  Egyike vagyok azoknak akiknek az érkezése megszüntette a háborút. Ahonnan jövök az urdrarrokat kree-nek hívják és elég sokan vannak ott is ahhoz, hogy a nyelvüket megérje megtanulni. Azért kösz. Nem hiszem, hogy valaha nagy hadi koponyának hittek volna.
Az ötletre, hogy ennyi elég volt és lépjenek le a fickó nemet mondd. Fejvadász büszkeség és a huttok maximalizmusának ismerete. Lehet ennyivel tényleg nem érték volna be bár Claye simán megpróbálta volna. A költői kérdésre pedig válaszolt.
- Jó felderítő. Ha ezek ismerik az erőt és a fejünkbe másznak akkor nem biztos, hogy van esélyünk akármilyen jók is vagyunk.
Mindenesetre tovább mentek. Csend és békesség. Bár a hangulat nem volt túl jó. Claye a páncélja szenzorait figyelve pásztázta a környezetüket meg ne lephessék őket. A véres padló látványára lett egy sejtése mi történhetett itt.
-Talán összeterelték az embereket és itt végezték ki, hogy a dokkoknál és a többi helyen ne hagyjanak nyomot.
A hangja most kivételesen teljesen komoly. Ami itt történt az szörnyű és egyelőre ok nélküli. A nyomokat követve pedig a tömegsírra is rátalálhatnak, ahol pedig a szenzorok teljesen megőrülnek és Claye a fejében sikolyokat kezdd hallani.
-Ez nagyon gáz. A szenzorok megőrültek és itt van valami. Ez gáz. Hogyan tovább?
Közben a tekintetével igyekszik pásztázni a környezetüket ugyanis ennek nagyon csapda szaga van.

~Darcol~

Claye válasza eléggé meglep. Azt hittem valami átlagos hírszerző ember. Nincs rajta páncél, csak egy kis sugárvető. Nem lepett volna meg. De a valóság sokkal furább.
- Elnézést, nem tudtam, hogy egy hírességgel dolgozok.- mondom egy mosollyal az arcomon. Egy kicsit várok majd hozzáteszem- Elég szépen el tudtatok tűnni. Két éve még minden tele volt a ti híretekkel, most már meg szinte senkit sem érdekel. -remélem majd lesz lehetőségem beszélni vele később. Nem tudom, hogy tud-e valami érdekeset mondani, de remélem. Ha már megállítottuk miatta a háborút, a minimum az, hogy tud valamit amit mi nem. Bár ki tudja. Másik kérdésére csak félvállról válaszolok.-Én már harcoltam sithel. Amíg élnek, addig úgy tűnnek mintha maga az univerzum haragja lenne. De pár jól irányzott lövés és egy lángszóró nekik is annyira fáj mint bárki másnak.- azt nem teszem hozzá, hogy most nem működik a lángszóróm, elég ha csak nem menekül el.
Közben tovább megyünk, de nem sokáig jutunk. Hamarosan találunk egy hullahalmot. Megállok egy percre, hogy lenyugtassam az idegeimet. Nem ez az első ilyen, de az biztos, hogy nem lehet hozzá szokni. Úgy tűnik, hogy hiába beszélnek, attól még állatok. Claye felvetésére csak bólintok. Úgy tűnik ő is felfogta a helyzetet. Ahogy a hangárhoz érünk hirtelen megőrülnek a szenzorok. Ha ez nem lenne elég, még a sikolyokat is hallok, amiket hirtelen nem tudok hova tenni. Az emlékeim? Igaziak? Valaki játszik a fejünkkel? Nem tudom. De az biztos, hogy nem állhatunk itt.
- Vagy csapdába sétálunk, vagy pedig távol akarnak minket tartani. Egyenlőre mennyünk visszább. Összeszedjünk magunkat majd megyünk tovább. - mondom miközben kihátrálok a hangártól.

Felszerelés:

A páncélos megjegyzésére Claye felnevetett.
-Hírességnek azért nem nevezném magam. Bár örülnék ha kapkodnának utánam a jól tejelő megbízások. Amúgy meg nem mind tűntünk el. Egyikünk például író szoktam olvasni a könyveit. Azok pedig akik a birodalomba kerültek szerintem nem maguk tűntek el. Fura ügyek ezek.
Most nem kezdd el mese délutánba. Ha túlélik és megisszák azt az ígért italt és még érdekli őket valami akkor majd megbeszélhetik. A sith-ekről mindenesetre Claye új dolgot tanult.
-Értem szóval lángszóró. Én mindenesetre általában maradok a biztos dolgoknál. Egyrészt fogalmunk sincs mi vár ránk és mennyi ilyen lény van itt.
Nem is sokkal elérnek a helyre ahol minden megőrül és valaki elkezd üvölteni a fejükben. Jönnek a bölcs tanácsok. Menjünk vissza, temessük el őket, égessük el az egyik lényt majd jön a megoldás elég fájdalmas módon. Egy szellem ami mindannyiukat kirúgja a teremből. Falra kenődés után Claye hangosan felnyög.
-Szellemekkel már tényleg nem tudunk küzdeni srácok. Halottat nem tudunk megölni. Szerintem húzzunk innen amíg lehet. Egyáltalán ti jól vagytok?

Talán Claye nem a legbátrabb fickó, de bőven úgy véli eleget láttak és tapasztaltak ahhoz, hogy elmondhassák itt erőhasználók vannak és a dolog túl durva számukra. Amúgy sem azért jöttek ide, hogy megoldja a problémát hanem, hogy felfedezzék. A társak sajnos nem így látják. Mehetnek akkor tovább. Ha a helyzet eddig nem lett volna hátborzongató akkor most már azzá válik. A rodian meglepett hangokat hallatva, de nyugodtan közli, hogy van valami a bőre alatt. Claye is megnézi és neki is.
~Mi ez? Mikor? Hogyan?~
Akárhogy gondolkodik nem jut eszébe semmi, de ha eddig nem lett volna ez fura akkor most már az. Legalább lenne velük egy orvos aki tudja mit kell tenni, de nincs. Méghozzá Claye-nél még egy kés sincs, hogy megpróbálja kivágni, de kijöttek azok maguktól is és hozták a fájdalmat és a rosszullétet.
~Jó ég! Ilyen lehet terhes nőnek lenni?~
Próbálta lesöpörni magáról a kis lényeket és kiköpködni őket ahogy tudta. Az újabb érkező nem meg be sem kellett mutatkoznia. Claye-nek volt egy érzése, hogy nem egy kedves nagypapa, aki nevetgélve erre járt és segít majd rajtuk. Nem is igazán érdekelte ki lehet az. Megpróbált tüzet nyitni rá mielőtt ő is tetézi a bajt.

Mit lehet tenni ha elszabadul a teljes káosz és olyasmi történik aminél nem tudsz semmit tenni. A kísérteten a lövések átmentek, ami logikus hisz egy kísérteten nem foghat a lézer. Mármint Claye szerint, aki csak hallani hallott kísértetekről és körülbelül annyit, hogy vannak ilyenek és állítólag be nem vallva, de a jedi-k is félnek tőlük. Ezek után meg a teljes káosz következik be. Egy undorító folyadékban állnak amiben Claye felismeri a kapitányát, aki alatt szolgált míg maga nem szerzett egy hajót és a többi barátját, akit megismert azon rövid idő alatt mióta ismét eszméleténél van. A hutt-ot is látja, akivel először találkozott, de elég rossz állapotban van majd szét is robban. Claye lekever magának pár pofont mert ő is úgy látja, hogy akármi is ez, az biztos, hogy nem lehet az ami. Ha a pofonok nem vállnak be akkor  ő elkerüli a lábon lövést.
~Ezért már engem nem tudnak kellően megfizetni csesszék meg!~
-Most már eltűnhetünk innen baszod Ballista?! Ezt nincs az a lángszóló, ami elégeti.
Mert akit ők nem látnak vagy akit látnak, de nincs is ott, azt az esetek nagy részében nem is lehet elégetni vagy lelőni. Ha a másik is egyet értett akkor meg el is tűnhettek. Akár így tettek akár nem Claye mindenesetre még ráordított a megvadult Vilmtron-ra is.
- Rodián! Ez nem lehet igazi! Gondolkozz el!

A többiek nem sok jelét mutatták, hogy a Világjáró szavai hatásosak lennének. Őszintén szólva Claye is akár igaza volt akár nem az érzékszerveivel továbbra is látta amit látott. Azt pedig, hiába pofozgatja magát, nehéz elhinni, hogy amit lát, tapint, szagol és hall az ne lenne igazi pedig a logika azt mondja. Ahogy pedig felkiáltott egy új helyre kerültek. Egy aréna. Ezt felismerte. Kedvelt szórakoztatási eszköz főként a huttok szerint. A játékmester és a tulaj pedig ki gondolná pont egy hutt. Claye nem egy ostoba ember és utazásai során ráragad egy kevés a nyelvekből, de ez általában annyira szokott elég lenni, hogy nagyon alapvető dolgokat elmagyarázhasson. Ezért is veszi hasznát a protokoll droidjának. Ami itt is van úgyhogy megérti nagyjából a helyzetet.
-Srácok! Ez biztos nem igazi, de mi legyen? Akárhogy is döntünk, de egymás célvonalába még úgy se kerüljünk ha úgy látjuk van valami előttünk.

Akármi is ez amiben van egyáltalán nem akart megszűnni. Claye nem nagyon ért ezekhez a dolgokhoz, de abban biztos, hogy ha választania kell aközött, hogy ez valóság vagy tényleg a nagyon kevés jó barátja hulláját látta egy olyan véres húslében úszkálni, ami hirtelen jelent meg és a térdéig ért miután bogarak másztak a bőre alá és mielőtt a hutt kartellek egyik vezetője szét nem robbant szó szerint a szeme láttára akkor továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ez nem lehet valóság. Akármi is ez az biztos, hogy nem igazi. Viszont, hogy nem is veszélyes rájuk nézve abban már annyira nem biztos, hogy hagyja a nem biztosan létező valaminek szétszabdalni magukat. Ha kellett akkor a sérült társát hagyta, hogy belé kapaszkodjon. Viszont mivel nem mozdultak a fel lettek kapva és a harctérre lettnek víve. Ott pedig az ellenség nem sokat teketóriázott. Egyből támadásba lendült. Claye is megpróbált pár lövést leadni a gamorrai képébe és ha ő is a vibro-balta csapásának útjába került akkor megpróbált hátra ugrani. Csak remélni merte, hogy a társai is észnél vannak és nem hagyják magukat.