Tormen Lurien

_____________Tormen Lurien ​

Alap Adatok

​

Szülőbolygó

Kor

Frakció

Szféra

Rank

Nem ismert

21 év

Sith

Tudományok

Padawan

Fizikai Adatok

​

Faj

Nem

Magasság

Súly

Hajszín

Szemszín

Urdarr vérű

Férfi

195(cm)

90 (kg)

Fekete

Piros

Felszerelés

​

Fegyverek

__ Fekete magú fénykard

Páncél

__ Ruházat

Hajó

__ még nincs

_

Tormen zabigyerekként látta meg a napvilágot, anyja nagy örömére. Na nem azért, mert örült a gyereknek, inkább arra gondolt, hogy végre nem kell a hasában hurcolja. Nem mintha meg tudta volna magyarázni, hogy miért hordta ki egyáltalán a fiút – valószínűleg a férfi miatt, aki felcsinálta. Olyan mérhetetlen harag és sötétség áradt abból az emberből, hogy nem merte még a Birodalom egy távoli szegletében sem kiszedetni magából a magzatot, amit neki köszönhetett. Bár ettől függetlenül gondolatban gyakran átkozta a férfit. Ha nem áradt volna belőle az a nyugalom, az a hatalom és erő, akkor valószínűleg megpróbált volna ellenállni, de így készségesen hagyta, hogy azt tegyen vele amit akar, nem mert ellenkezni. Meg is lett az eredménye. Természetesen, bár kihordani hajlandó volt, esze ágában sem volt megtartani, egészen addig, amíg meg nem látta a bőre színét. Látszott rajta, hogy nemesi vér sarja, és ekkor arra gondolt, hogy ezt kihasználhatná. Ezért úgy döntött, megpróbálja felnevelni, hogy később komoly hasznot húzzon belőle, na nem mintha törte volna magát hogy gondoskodó szülő látszatát keltse. Már a gyerek előtt is a mocsokban élt, egy romos épületet osztott meg több másik szajhával, és most egy gyermek éjszakai sírása is betársult hozzájuk. Nem volt felhőtlen az élet, és az ügy végén az utcára kerültek, de a nő nem volt hajlandó lemondani a fiáról. Remélte, hogy a sok szenvedés és áldozat megtérül majd, így hát az éhségtől fáradtan síró gyerekkel elindult, hogy találjon maguknak új szállást. Végül aztán meg is lett az első haszon, amit remélhetett, valaki felismerte a kölyökben a lehetőséget, és úgy döntött megveszi a kölyköt. Mivel az asszony nem volt egy türelmes ember, és a pénz is több volt mint amennyit korábban egy helyen látott – persze azért annyira nem volt sok, csak egy szakadt szajha számára – boldogan ment bele az üzletbe. Csak arra nem számított, hogy aki a gyereket megvette nála is gonoszabb, és esze ágában sincs fizetni. Ahogy gyanútlanul próbált távozni a pénzzel, egyszerűen megölték, és visszavették a pénzüket. Így lett egy urdarr vérű porontyuk, és megmaradt a pénz is, amivel elhúzhattak a bolygóról. Merthogy a férfinak volt egy kis bandája, alig pár tagból állt, és szervezettség szintjén közelebb álltak a csőcselékhez mint a csapathoz, de közösen volt egy hajójuk, együtt könnyebben szereztek munkát és pénzt, úgyhogy megtűrték egymást. Ők lettek Tormen első családja.

Ők sem szerették jobban, de nem is bántották, és gondját viselték. Tudták, hogy a gyerek erős kell legyen, ha valamire vinni akarja, és ha a gyerek hálával gondol majd rájuk, az nekik csak jobb lesz. Ahogy növekedett, képezni kezdték arra az alapvető barbár életmódra, ami az övék volt. Megtanították hogyan zsebeljen ki gyanútlan áldozatokat, alapvető svindlis módszerekre, amivel átverheti az eladókat mielőtt elhagyják az adott bolygót, és hogy miként védje meg magát, amennyire egy pár éves gyerek erre képes. Amire senki sem számított, hogy hamarosan a kölyök lesz a legjobb lövész a csapatban, és ő fogja hozni a legtöbb pénzt. Nem mintha sajnálták volna. Hagyták hogy kiélje képességeit, miközben ők egyre lustábban intézték a dolgukat. Kellett pár év, mire feltűnt a kis hülyének, hogy kihasználják. Egyik este fogta a stikában összeszedett kis pénzét, és otthagyta a csapatot, fizetett egy bolygóközi kompot, és úgy döntött önálló életet fog élni. Nem sikerült neki.
Rá kellett jöjjön, hogy a többiek gondviselése nélkül több hibát ejt, mint gondolná. A trükkök egy része nem működött, ha nem tudja gyorsan maga mögött hagyni a bolygót, de legalább a várost, ahol elsütötte, nem volt állandó menedéke, és egyre több ellenséget szerzett. Viszont kinézetének hála sikerült „jegyet váltson” a Korribanra. Ahova a legtöbbeket akaratuk ellenére vitték, oda ő önként menekült, mivel már elég forró volt a lába alatt a talaj. Szerencséjére felismerték hogy fogékony az erőre, és már nem is volt többé választása, de ő ezt nem bánta. Úgy gondolta, hogy a holnap veszélyeit elködösítik a ma fenyegetései, és nem is igazán gondolt a jövőjére. Csak élni akart, és tudta, hogy jelenleg erre semmi esélye. Így kezdődött meg a kiképzése. Hamar megbánta, hogy a gyors és egyszerű halál helyett ezt a helyet választotta.
Tormen az átlaghoz képest fiatalon, szinte még gyerekként került ide, ami egyből hátrányba szorította. És ha valamit megtanult eddigi életében, akkor az az volt, hogy mennyire fontos, hogy leküzdd a hátrányaid. És valamelyest szerencséje volt, hogy a Korribanon nem annyira számított a fizikum, mint máshol. Persze, hirtelen brutális fizikai terhelés érte fejlődésben lévő szervezetét, de nem volt akkora hátrányban, mint például egy katonaságban lett volna, ahol teljes mértékben a fizikumra hagyatkoznak. Nem, itt az Erő feletti uralom volt a legfontosabb, valami, amiben nem számított a kora. Így hát, bár teste folyamatosan fájt a megterheléstől, és szinte könyörgött hogy feküdjön le, pihenjen, kényszerítette magát hogy tovább képezze önmagát. A könyvtár azon részében, amihez hozzáfért bújta a tudást, a kiképzések alatt folyamatosan figyelt, és rengeteget evett, hogy szervezetét legalább ezzel kárpótolja. Az első dolog, amit megtanult a Korribanon, hogy ez a hely sokkal veszélyesebb, mint bármilyen bolygó ahol eddig járt. Azért menekült ide, mert annyi ellenséget szerzett, amennyivel már nem bírt el. Itt viszont nem volt más, csak ellenség. Tudta, hogy nem bízhat meg senkiben, és életében először hálával gondolt fogadott családjára, akiktől annyi mindent tanult, és amiket kamatoztatni tudott. A gyengébb, gyanútlan rabszolgatársaival el tudta hitetni, hogy megbízhatnak benne, hogy számíthatnak rá. Szívességeket söpörhetett be, titkokat tudhatott meg. A Korribanon nem volt hova menekülni, ha feldühítetted a rossz embert, és Tormen pont ezért szerzett látszat szövetségeseket, akiket bármikor elárult volna – persze ők ezt nem tudták. Csak addig támogatott valakit, amíg abból nem származott kára, és hasznára volt. Csak addig használt valakit, amíg célszerűnek tartotta. Csak olyan dolgokba ártotta bele magát, amik eredményesek voltak a számára.

Persze nem volt az intrikák mestere. Többször majdnem maga is áldozatul esett a rabszolgák közti harcnak. Sokat kellett még tanuljon, és ezt maga is belátta. Nem volt sehol néhány tanítványhoz képest, mégis sikerült megállnia a helyét, és ennek örült. Ahogy múlt az idő, egyre jobban használta az erőt, és fizikailag is jobb és jobb állapotba került. Kezdte megszokni ezt az életet – azért nem szerette – de már közel volt hozzá. Korábban is napról napra élt, nem tudhatta hogy élni fog-e holnap, szóval az állandó fenyegetettség nem zavarta. Megtanult a háta mögé nézni, bár fárasztó volt ez az egymás közti kis „játék”, mondhatni még élvezte is. Másrészről megtanulta kissé visszafogni magát. Tudta, hogy a célpontok azok, akik a csúcson vannak, és aki sokáig van a csúcson, az előbb utóbb leesik onnan. Ő nem akart a csúcsra kerülni, elég volt neki az élmezőnyben lenni. Ezzel nem csak azt veszélyeztette, hogy egy gyengébb mesterhez kerül, akinél nem érhet el akkora erőt, mint az elsők, de tudta, hogy ha kiderül a gondolkodása, sokan a gyengeség jelének veszik. Épp ezért nem is mondta el soha, senkinek. Viszont azzal, hogy nem adott ki magából mindent, ha kellett, meglephette ellenfeleit – az alatta állókat könnyedén legyőzte a párviadalokon, amiket edzés címszó alatt folytattak, ezzel sosem volt problémája. De tudta, hogy ha a szükség úgy hozza, bizonyítania kell, több előtte állót is le tudna győzni. De ez az ő kis titka volt.

Így múlt hát az idő, a rabszolgáknak szinte mindig volt egy kés a hátukban, egy árnyék, aki a helyükre pályázott, de tudták, hogy ez így lesz akkor is, ha kikerülnek innen. Aki nem alkalmazkodott, az meghalt. Aki túl sok ellenséget szerzett, és túl magasra szárnyalt, meghalt. Persze sose volt meg a tettes – ha mégis, akkor a büntetés rosszabb volt, mint a halál. Megtagadták tőlük a tanulás jogát, és hamarosan a leghátul állók is erősebbek lettek náluk. Tulajdonképpen egy kivégzés volt, amit nem azonnal hajtottak végre, hagyták hogy a tanítványok tegyék meg, miután a delikvens eleget szenvedett. Persze voltak ritka esetek, amikor sikerült megtartania a posztját, és visszaverekednie magát a tanárok kegyei közé. Ritkán, nagyon ritkán történt ilyen. Szerencsére Tormen sosem bukott le.

Végül eljött a nap, amikor úgy döntött nem élhet tovább az árnyékban. Gyakran volt ilyen, a megérzéseire hallgatva feltette az egész életét egy lapra, és eddig mindig bejött. Most is azt súgta neki egy kis hang, hogy tegye meg, miért ne cselekedett volna. Úgyhogy a következő harcnál nem a megszokott ellenfelek közül választott, hanem a ranglétra második diákját szemelte ki magának. Tudta, hogy a diák nem használja jól a haragot, gyakran az többet gyengít rajta, mint erősít. Megfontolatlan, könnyen előrelátható cselekvésekre kezd támaszkodni, hiába erősíti fel azokat, könnyebb kivédeni. Így tehát ugratni kezdte, hagyta hogy egyre idegesebb legyen, és folyamatosan védekezett, amíg nem kezdett el hibákat ejteni. Egy jól kiválasztott pillanatban pedig lecsapott, a diák védtelen kardforgató kezére. Hirtelen mozdulata meglepte ellenfelét, és könnyedén lecsapta a végtagot, ezzel megnyerve a párbajt. Tudta, hogy több ellenséget szerzett, mint amikkel hosszú távon elbír, de azt is, hogy a hirtelen bemutatója bizonytalanságot szül. Nem fognak hamar nekimenni, tervezni fognak. Így tehát az alatt a pár napban mindenhol bizonyítani kezdett. Megmutatta, hogy mire képes, nem fogta vissza magát többé, és szerencsére érkezett is egy sith, aki a szárnyai alá vette. Egy nő, akiből áradt a harag, a higgadtság, és a hatalom. Egy rövid beszélgetés után ketten hagyták ott a Korribant, és Tormen többé nem volt rabszolga.

Az új élete sokkal jobb volt, mint a korábbi. A mestere szigorú volt, és büszke, egy olyan nő, aki szerette tudásával és eszével megszerezni a dolgokat. Hiába volt Tormen számára gyönyörű, ahogy megfigyelte, a nő ezzel a fegyverével ritkán, csak nagyon indokolt esetben élt. Valószínűleg túl büszke volt ahhoz, hogy mindig erre támaszkodjon, de túl eszes, hogy ne használja ha szükséges. A tanításai teljesen új fordulatot vettek, szinte szárnyalt a fiú, most, hogy nem csoportosan kellett tanuljon, nem voltak akik visszafogják mérhetetlen tudásszomját. Mint megtudta, a nő művelője a sötét mágiának is, nem csak erő alapú képességei erősek. Természetesen a mesternek is feltűnt, hogy diákja túlságosan is gyorsan tanul, és figyelni kezdte. Tormen ismét oda jutott, ahova korábban – nem szerették, de még nem akarták megölni sem, hiszen hasznot akartak húzni belőle. Ettől függetlenül lassított a tudás átadásával, és bár látta benne a potenciált, sokáig gondolkodott, hogy mi legyen a fiú sorsa. Attól tartott, hogy idővel felülemelkedhet rajta, és nem akart a tanítványa áldozatául esni. Nagyon jól tudta, hogy ez a leggyorsabb út a felemelkedéshez, hiszen ő is így jutott oda ahol van. Viszont azt se tudta nem észrevenni, hogy a fiú gyakran rajta felejti a tekintetét, és csillog a szeme amikor ránéz. Úgy döntött, ez lesz a legjobb megoldás. Továbbra is tanította, persze nem olyan ütemben mint először, de nem is annyira lassan, mint amíg gondolkodott, és közben szép lassan elcsábította a naív Torment. Persze nem kaphatta meg, de szorosan ügyelt, hogy a fiú mindig azt gondolja jó úton halad az ágya felé, az orránál fogva vezette, és szép lassan teljesen az uralma alá vonta. Úgy tervezte, hogy ha eléri azt a szintet, ahol ő van, az lesz az a pont, amikor beengedi maga mellé, teljesen uralkodni fog rajta, és felejthetetlenné teszi számára azt az éjszakát – és önmagát. Látta hogy ez a tanítványa legnagyobb gyengesége, és látta, hogy milyen könnyű kihasználni – miért ne élt volna vele. Az ujjai köré csavarta, miközben Tormennek mindez fel se tűnt, egy báb lett a nő kezeiben, és hirtelen azon kapta magát, hogy szinte bármit megtenne amit a mestere kér. És a legrosszabb, hogy erről mit sem tudott.

~~innen loptam a templatet~~

Elfogadva, szokásos 500 kredit a kezdőtőke ami szerepelt a szabályzatban.
Adatlapot írj és mehetsz játszani.

Adatlap

Szint: 2
Pontok: 14

Erő alkalmazások: (opcionális, csak akkor írod, hogyha van ilyen)
(1) Fénykardvívás 1. szint    (Ataru haladó)      
(1) Telekinézis 1. szint                
(1) Receptív-Projektív telepátia  
(0) Meditáció                              
(0) Erőérzékelés                        
(2) Érzékszerv élesítés              
(1) Szabadulás(könnyű)            
(0) Emlékezetnövelés  

Felszerelés:

fénykard, ruházat, elegáns ruhák és kiegészítők


Kredit:
4500

Különleges képességek:
-


Pontok: 12
Elhasznált: 9
Maradt: 3

Karakter neve: Tormen Lurien
Kaland címe: Hidegháború 1.: A Czerka Részvénytársaság
Játékostárs(ak) neve(i):  Zerae'remur'arez, Siqsa Povoxa
Kalandmester: Kaylyn Rix
Kezdő reag: Ilum
Záró reag: Ilum

Kaland Tartalma:
A mester elküldött, hogy járjak utána mégis mi történt a Czerka Társaság egyik telepén, mert jó ide nem hallatnak magukról a kedves dolgozók. Nem igazán volt kedvem a dologhoz, de ki merne ellent mondani egy erősebb Sithnek? Szóval elmentem. A helyzetet csak súlyosbította, hogy két totálisan inkompetens, és idegesítő tanítványt kaptam magam mellé, akik mindenben hátráltattak amiben csak tudtak. Persze ekkor még nem tudtam, de mindennek nem volt jelentősége, mert csak egy szert teszteltek rajtunk, aminek hatására voltak látomásaink. Miután mindez kiderült, megköszönték a segítségünket, és utunkra bocsájtottak. Nem voltam túl boldog, de túlzottan nem is érdekelt a dolog - tulajdonképpen a mestereink eszközei voltunk, rabszolgák, akikkel azt csinálnak amit akarnak. Mindettől eltekintve elvettem a pénzt, visszaszereztem a felszereléseimet, és hátra se nézve ott hagytam mindenkit, hogy újra találkozzak a mesteremmel.

Bővítés:
Tormen mestere nem volt boldog az eredményekkel, hiszen természetesen megnézte utólag tanoncának szereplését. Szomorúan tapasztalta, hogy a fiú hiába erős, és hiába tud gyorsan tanulni, attól még hülye, mint a tök. Levonta a következtetést, hogy a fiú túlságosan sokáig volt egyedül, és teljességgel képtelen csapatban dolgozni, de még önmagát is hátráltatja, ha végre egyedül marad. Nem ilyen volt a kiképzése során, és úgy gondolta, hogy a túlzott szabadság, és hatalom közelsége okozta mindezt. Úgyhogy az első dolga az volt, hogy elvette Tormen minden felszerelését, csupaszra vetkőztette, és bevágta egy cellába a palotájának a mélyén. Hét napot töltött itt a fiú, naponta egyszer kapott vizet, és minden tizedik percben áramütés érte, hogy ne tudjon meditálni sem. Majdnem beleőrült a fiú. Az első nap még bírható lett volna, ha nincsenek az áramütések. Egy idő után elkezdett félni tőlük. Nem tudta mikor jön a következő. Nem akarta, hogy jöjjön a következő. Meditálni próbált. Áramütés. Ismét félelem. Ismét próbálkozás...
Egy örökkévalóságnak tűnt az egy hét. Miután kikerült onnan, és ismét ehetett, napokig nem volt önmaga. Nem tudott összefüggően gondolkodni, kiabált a felszolgálókkal, és gyakran eltévedt az ismerős folyosókon. Éjszaka felébredt, rettegve, hogy ismét megrázzák. Egy idő után ismét tudott meditálni. Két hétbe telt, mire ismét megnyugodott. Ekkor fogadta őt újra a mestere, és elmondta, hogy milyen elégedetlen volt a fiúval. Elmagyarázta, hogy milyen főbb problémákat talált, és hogy ha ezeken nem változtat, akkor személyesen tépi ki a nyelőcsövét a helyéről. Ezen kívül a könyvtárába küldte, hogy tanuljon a különböző civilizációkról, és fajokról. Megtiltotta, hogy az erő képességeit fejlessze, csak ennek szentelhette az idejét. Reggel és este ehet, a kettő között pedig nappal tanul, este alszik. Meg fogja tanulni az urdarr szokásokat, és illemet. Ezen kívül a főbb fajok szokásait. Illemet tanul, és nem hagyja többé, hogy a harag uralja őt - ő kell uralja a haragot. Tormen ezt a részét kegyetlenebbnek érezte, mint azt az egy hetet, amit a cellában töltött. A tanítványnak ezen kívül fel kellett frissítenie a ruhatárát is, új, elegáns ruhákat vásárolni, és csiszolni a megjelenésén. A mestere elmondta, hogy ha jól halad a tanulmányaival, akkor különböző estélyeken, és rendezvényeken fog részt venni, ezeken fog vizsgázni. És nagyon reméli, hogy nem fog csalódást okozni...

Kaland jutalma: 1 pont + 5.000 kredit

Ebből elköltött: 1000 kredit (elegáns ruhák és kiegészítők)

Elfogadva, a játékod itt kezdődik:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t3432-akademia#68964

A bővítésért +1 pontot kapsz.

Karakter neve: Tormen Lurien
Kaland címe: Figyelj, s okulj!
Játékostárs(ak) neve(i):  -
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Akadémia
Záró reag: Akadémia

Kaland Tartalma:
Torment a mestere visszaküldte a Korribanra, hogy ott Joe Crakertől tanuljon, azonban nem épp az történt, amire a szadista nő számított. Miután egy ideig beszélgettek, és Craker felmérte a fiú állapotát, rövid mérlegelés után úgy döntött, az lesz a legjobb az ifjú sith számára, ha mestert vált. Mint kiderült, pont a bolygón tartózkodott a vér szerinti apja, aki korábban maga akarta elhozni az Akadémiáról. A nő csak azért hozta el, hogy ezzel is aláássa vetélytársa tekintélyét, és ezért nem törődött igazán Tormennel, illetve hátráltatta fejlődését. Természetesen Craker össze is hozta a találkozót, és Tormen megismerte nem csak apját, de féltestvérét is, a nagyjából vele egy idős Trompiát. Utóbbi foglalkozott igazából Tormennel, válaszolgatott a kérdéseire, és vele együtt hagyta el végül a bolygót, immáron Lord Zorlom tanítványaként.

Bővítés:
Miután Tormen a Tudományok Szférájának tagja lett, első sorban elméleti fejlődését kezdte hangsúlyozni. Igyekezett behozni lemaradását, és szorgalmasan tanult, bár az elme nem volt olyan, mint a test, több pihenés kellett a számára. Szerencsére a tanítói tapasztaltak voltak, és össze is beszéltek, így mondhatni előre elkészített tanterv mentén fejlesztették a fiút. Tormen fülében élénken csengtek apja szavai is, a kérdés, amit találkozásukkor feltett. "Beszéled az urdarr nyelvet?" Nem tudta ezen túltenni magát, úgy érezte származása, és jövőbeni tanulmányai miatt fontos lehet, ezért ezt is tanulni kezdte, ehhez is keresett egy tanárt. Sok időt töltött a Korribanon, az Akadémia feljegyzései nagyban segítették a fejlődését, és rövidítették a tanulási folyamatot. Ahogy egyre bővült a tudása, úgy elkezdett érdeklődni a különféle szakterületek iránt is. Nagyon érdekelte a fizika, és érzéke is volt hozzá, úgyhogy főleg erre koncentrált. Szerencséjére volt is egy project, amiben részt vehetett, és tovább bővíthette a tudását. Úgy tűnt, hogy hogy valaki kitalálta, kellene építeni egy bolygó méretű űrállomást, ami képes egész bolygókat elpusztítani. Természetesen ez azonnal felkeltette a Birodalom tudósainak érdeklődését, voltak itt fizikus zsenik, fegyverszakértők, a tudományok krémje, mindenkit érdekelt, hogy meg lehet-e valósítani, és sokan remélték, hogy ha igen, akkor részesei lehetnek a dicsőségben, ami majd a tervezőket illeti. Tormen álmaiban sem gondolta, hogy részese lehet egy ilyen projectnek ilyen hamar. Persze mint gyakornok volt itt, főleg kisegítő munkákat végzett, olyan számításokat, amik inkább voltak időigényesek, mint nehezek. Olyan elméleteket teszteltek és cáfoltak meg, amik napi szinten pattantak elő a zsenik fejéből. Persze a munka közben sem fejezte be az urdarr nyelv tanulását, sőt, ha lehetősége adódott, akkor próbált olyanokkal dolgozni együtt, akik szintén beszélik a nyelvet, és rajtuk keresztül munka közben is fejlődni.
Amire még nem tértem ki, hogy az egész időszak alatt minden nap szakított annyi időt, amikor az elméje már kellően fáradt volt, hogy nehezen sajátítson el új tudást, de a teste még élénk, hogy saját fizikai és erő képességeit gyakorolja. Ugyan nem fejlődött vele, de arra elég volt, hogy önmagát szinten tartsa, véletlenül se akarta, hogy túlzott elméleti tudásának növelése egyéb képességeinek a rovására menjen. Úgy tervezte, hogy ha már elsajátította az urdarr nyelvet, ha már megvan az elméleti tudás alapja, amivel magabiztosan lehet a tudományok szféra tagja, akkor ugyan ilyen erőbedobással fogja erőképességeit fejleszteni, ugyan ilyen ugrásszerű növekedést fog mutatni, hogy lenyűgözze apját, de elsősorban önmagát. Gyűlölte azt a szadista nőt, aki elrabolta tőle az elmúlt éveket, aki miatt most itt tartott, akinek hála még nem volt Lord. Minden este, amikor meditálni vagy aludni készült, arra gondolt, hogy egyszer elégtételt vesz rajta. Ez a gondolat hajtotta előre, ez volt a fő motivátora. Emiatt komolyodott meg, változott a személyisége, és emiatt volt olyan elszánt.  

Kaland jutalma: 2 pont

Ebből elköltött: -

Fejlesztésére koncentrált: alapvető lexikálus tudás, fizikai, kémiai alapok, űrtechnológia alapjai, és amit a tanárai jónak láttak ( ), ebből kiemelkedően a fizikára és az űrtechnológiára koncentrált, illetve az ősi urdarr nyelv elsajátítására

Elfogadva, az urdrarr nyelv erős középfok (60-65%)

A feljebb említett bővítésből járó pont mellé 5.000 creditet is kapsz.