Akadémia

Figyelj, s okulj!





Urdrarr/Sith akadémia, Korriban

A lány csak bólintott arra, hogy nincs semmi, amit hozna Tormen, így felállt az ülőalkalmatosságról, ahol eddig ült és elindult kifelé remélhetőleg a testvére társaságában. Csak a második részre válaszolt.
- Egyiket sem – mondta. – A technológia szféra tagjaiként arra a bolygóra megyünk, ahova hívnak, mert találtak vizsgálandó leleteket. De egyébként a legtöbb időt itt Korribanon, vagy pedig Dromund Kaas-on töltjük a Citadellában, ahol a legtöbb laborunk is van.
Ahogyan kiértek az irodából, akkor folytatta.
- De az igazság az, hogy a legtöbb idejét a Császár Öklén fogja tölteni, ez Lord Zorlom zászlóshajója. Hamar megfogja tanulni és látni, hogy mifelénk nagyon máshogy mennek a dolgok, mint abban a szférában, ahol eddig volt. Most még mielőtt a siklókhoz megyünk a laborokat látogatjuk meg, el kell hoznunk néhány dolgot mielőtt a hajóra mennénk.
A liftekhez ment vissza a páros, onnan pedig még eggyel lejjebbi szintre, mint ahol Craker fogadta nem sokkal korábban Torment. Itt lent mindenhol köpenyes alakok voltak, néhányan talán nem erőhasználók, de a többség igen. Az egyik laborhoz ment oda a nő és nyitotta ki az ajtaját. A bent levők mind meghajoltak és kisiettek a folyosóra.

Odabent egy biológiai labor fogadta Torment, azt még ő maga is tudta, hogy egy ilyen labornak a biotikusoknál kellene léteznie és nem pedig a tudományos szféránál.
- Mennyire járatos a politikában Tormen? – kérdezte a húga.

Úgy tűnt végeztünk a szobában, és engem sem küldött el, látszólag nem volt terhére, hogy vele tartok. Válaszolt is a kérdésemre, nem lesz állandó otthonunk, de a legtöbb időt vagy itt, vagy a fővárosban fogjuk tölteni. Bólintottam, nem zavart túlzottan, sosem kötődtem semmilyen helyhez, és nem tartottam kényelmetlennek a költözést az állandó költözést sem. Az irodát elhagyva feltűnt, hogy egyből magázásra váltott a tegezésből, valószínűleg a látszat miatt - nem akarhatja, hogy úgy tűnjön egyenlőként kezel, vagy csak tudatni akarja, hogy felettem áll. Az is lehet, hogy az egész ösztönös reflex, nem tudhatom most még, és felesleges is lenne ezen gondolkodjak. Inkább elfogadom, hogy így tett, és a legjobb, ha magam is magázással viszonozom. Mindenesetre figyelek, és hallgatok, majd ahogy egy kicsit elhallgat, felteszem a kérdésemet.
- Ha nem bánja, lenne egy kérdésem... azt mondta, hogy arra a bolygóra megyünk, ahova hívnak, mert találtak vizsgálandó leleteket. Ez nem az ősi tudás szféra feladata? Vagy bizonyos esetekben együttműködünk velük? - teszem fel a kérdést, bár valószínűsítem hogy az utóbbi a megoldás, mégis szeretnék többet tudni erről, és a kíváncsiságom sarkallt igazán arra, hogy kérdezzek. Remélem, hogy a technológia szférának tagjaként nem fogja rossz néven venni az ilyet. Közben kiszálltunk a liftből, valószínűleg a szféránk szintjén, és egyenesen egy laborba siettünk, ami ismét kérdéseket vetett fel. Totál nem ideillőnek tűnt ez az egész, biztos hogy ennek is másik szféránál lenne a helye. De nincs időm meglepődni, mert testvérem már fel is teszi a következő kérdését.
- Őszintén? Nem sokat. De az biztos, hogy ez nem a mi szféránkhoz tartozik, viszont nem szeretnék helytelen feltételezésekbe bocsátkozni, szóval szeretném meghallgatni önt, Lady Trompia. - a végén egy enyhe meghajlást is beiktattam.
 

Figyelj, s okulj!





Urdrarr/Sith akadémia, Korriban

Igazából nem feltétlen volt gond azzal, hogy magázásra váltott, azt Tormen is tudta, hogy a legtöbb sith/urdrarr mások előtt magázódik, ahol hallhatják mások és csak akkor szokták tegezni egymást, ha maguk vannak. Ezt ő maga is láthatta már többször élete során. A kérdésre, amit kapott Trompia elismerően bólintott.
- Jogos és remek kérdés – dicsérte meg a férfit. – Több másik szférával is szorosan együttműködve dolgozunk. Az ősi tudás leginkább nem a technológiai részekkel foglalkozik, hanem ereklyékkel és efféle tárgyakkal. Ha olyat is találnak, ami nem csak alkímiával, vagy épp mágiával készült, akkor szólnak nekünk, hogy a technológiai szféra menjen és az attól kezdve a mienk. Itt még a Rejtélyek szféra közbeszólhat, amire ők azt mondják, hogy érdekeltek, az attól kezdve tabu, hiába lenne a mi feladatunk a kezelése.
Lent a laborban a meglepettség előtt hangzott el a kérdés, a nő pedig bólintott úgy, mintha sejtette volna, hogy ez lesz a válasz. Még egy gonoszkás mosoly is megjelent az ajkain, ahogyan Tormen mondta, hogy ez biztos nem a tudományok dolga lenne.
- Ez valóban főleg a biotikus tudományok feladatköre lenne, de az utóbbi időben igencsak rájár a rúd „szegény” Lord Srax-ra. Egyre több olyan dolog kerül ki Birodalmon kívülre, amit neki kellett volna megakadályoznia, a háta mögött végeznek kutatásokat… az újévi bálon a lányát, Siqsa Srax-ot megkörnyékezte a Törvény és igazságszolgáltatás szférájának nagyura és úgy tudni, hogy pálfordulás lesz belőle. Szóval inog Lord Srax Sötét Tanácsbeli széke. Nem beszélve arról, hogy a pletykák szerint a császár egy titkos projectből is kihagyta Lord Srax-ot, miközben a lányát küldte egy fontos biotikus ügyeket is érintő küldetésre a Köztársaságba. Mi is felsőbb körökből kaptuk a parancsot erre a projectre.
Közben odament a teremben levő terminálhoz és nekilátott a datapadjára adatokat lementeni.

A kérdésemre hamar megkaptam a választ. Úgy tűnt, hogy összetettebb ez a probléma, mint elsőre gondoltam, nem minden ásatás tartozott az ősi tudás szférához, ők csak az okkult dolgokhoz értettek, a többit mi kaptuk. Az egészet felülbírálhatta ha kívánta Lord Hiuval szférája, amivel természetesen senki nem állt volna le vitatkozni. Logisztikai rémálomnak hangzott az egész, de a gyakorlatban biztos sokkal egyszerűbben történik minden.
Odalent a laborban azonban sokkal izgalmasabb dolgokról kezdtünk el beszélgetni.Úgy tűnt, hogy az egyik szféra vezetője igencsak erősen mutatta az inkompetencia jeleit mostanában, amivel nem csak önmagát, de a Birodalmat is nehéz helyzetbe hozta. Ez nem éppen a hosszú élet titka, de azért figyelmesen hallgattam a testvéremet, aki éppen arról beszélt, hogy a férfit még a saját lánya is úgy tervezi, hogy elárulja. Ez persze remek lehetőséget kínált arra, hogy mi magunk beleavatkozzunk a dolgok folyásába, és még ezt a projectet is megkaptuk. Úgy tűnt, hogy egy egész jól működő szféra tagja leszek, ami megnyugtatóan hangzott. Nem szívesen lennék most a bio szférában, kész káosz lehet, mindenki törtet előre és öli a másikat a jobb pozíció érdekében, vagy éppen elhagyják a süllyedő hajót.
- És mi is ez a project, ha megkérdezhetem? - mutattam a gépre, amiről éppen adatokat mentett le a datapadjára. Meglepne, ha nem avatna be, és kíváncsi voltam, szerettem volna tudni, hogy mivel foglalkozunk éppen. Valószínűleg ha nem akarná elmondani, hogy mi ez, akkor nem is mutatta volna meg, inkább odavitt volna egy hasonlóan robosztus, de kevésbé titkos gép elé, és ott játszaná el a színjátékot.
- Illetve, kik az esélyes befutók a nemsokára felszabaduló tanácshelyre? Valószínűleg ennyi hiba után nem fogja tudni megtartani. - mosolyogtam gonoszul.
 

Figyelj, s okulj!





Urdrarr/Sith akadémia, Korriban

Valóban eléggé bürokratikus horrornak nézett ki a dolog, amit a fiatal nő felvázolt, de majd hamarosan úgyis első kézből tapasztalhatja majd meg mindezt. Valószínűleg ezek úgyis csak a legmagasabb körökben zajlanak és ő mindebből semmit sem fog tapasztalni.
Odalent végül Tormen a pletykákra és ezekre nem kérdezett rá, sokkal inkább maga a project érdekelte. A testvére bólintott arra, hogy rákérdezhet úgy tűnt, hogy tényleg nem olyan szupertitkos dolog volt, amit nem lehetett elmondani.
- Egy minden eddiginél hatékonyabb klónozó és genetikai gyorsító eljárást készítünk magának a császárnak – kezdte. – A már létező technológiát próbáljuk feljavítani rakata technológiával. Ez az egyik első leckéje lesz, amit majd én fogok tanítani magának, mert én magam járatosabb vagyok a rakta technológiában, mint Lord Zorlom. Az eredmények egyelőre jók, csak finomhangolások vannak hátra, a gyorsítás utolsó fázisában még becsúsznak kellemetlen genetikai mutációk, ezeket kell kijavítani, hogy ne forduljanak elő.
Az adatok mentése közben a kérdésnél oldalra fordult, majd visszanézett a monitorra és úgy felelt.
- Ez egy ismét jó kérdés. Alapvetően ugyebár a tanítványa lenne az, aki átvenné a helyét, de az csak egy tizenéves suhanc, aki ráadásul elárulni készül őt – mondta. – Így ő kiesik a sorból, Lord Srax fiatal még, így más tanítványa nem volt még. Így jönne az a helyzet, hogy vagy a Sötét Tanács tagjai egyöntetűen választanak valakit a helyére, vagy maga a császár teszi meg mindezt. Így egyelőre nem tudni, hogy ki lehetne a tökéletes választás, de bizonyosan több jelölt is lenne a szerepre.s
Újabb kódokat, vagyis inkább sorokat írt be a gépbe, majd ismét megszólalt.
- Van valami különleges, amit a mesterétől tanult és hasznos lehet az új életében? – kérdezte.

Úgy tűnt nem csak, hogy nem titkos a project, de még tanulni is fogok róla, méghozzá a nővéremtől, nem pedig apánktól. Nem lepett meg a dolog, elég elfoglaltnak tűnt az öreg, és logikus megoldásnak tűnt, hogy egy a témában járatosabb tanítson. Persze előző mesterem ilyet nem csinált volna, de hát ő nem is a hozzáértéséről volt híres. Mondjuk ha nem akart volna visszafogni, akkor lehet megteszi.
- Alig várom, hogy elkezdjük az első leckémet. Komoly hátrányt kell ledolgozzak. - bólintottam, jelezve hogy szívesen elkezdeném bármikor a tanulást, bár valamennyire már ez is annak számított, éppen gyorstalpalót kaptam abból, hogy mégis mit is csinálunk.
Úgy tűnt közben ismét feltettem egy jó kérdést, sose kaptam pozitív visszajelzést eddig, és elég szokatlan volt. Mégis, Craker és Trompia mindketten használták ezt a formát, ami valamilyen szinten ösztönzően hatott, hogy legközelebb is elérhessem a dicsérő szavakat. Kezdett elégedettséggel eltölteni ha valamit jól csináltam. Úgy tűnt, hogy nincsenek egyértelmű jelöltek a férfi szerepére, vagy csak a nővérem nem akarta meghazudtolni magát, és olyat megnevezni, aki végül nem kapja meg a pozíciót. Az is lehet, hogy taktika volt az egész - ha például azt mondja, hogy XY esélyesebb másoknál szemben, akkor azzal azt mondja ki, hogy az a személy a legkompetensebb. Ha végül azonban nem kapja meg a pozíciót, akkor akié a szék lesz, az sértettséget érezhet, és elégtételt akarhat. Azonban most a nővéremen volt a kérdés sora, megkérdezte milyen különlegeset tanultam.
- Túlélni napokig úgy, hogy óránként áramütés éri a testemet. Utálni, és türelmesen várni, hogy beteljesítsem a bosszúmat. Gyűlölni. Másra nagyon nem tanított meg. Ja, végül is szó esett a birodalmi etikettről és különböző estélyeken való helyes viselkedésről. Ez minden amit tanított.
 

Figyelj, s okulj!





Urdrarr/Sith akadémia, Korriban

A férfi lelkesedésére a fiatal nő felelt.
- Legalább tíz évnyi lemaradása van technológiai tudásból – mondta. – Majd adok holokönyveket és datapadot, amin rajta vannak a szükséges témakörök, kidolgozva. Minden témakör végén egy dátum, amikor tesztet kell írnia belőle, vagy épp szóban felelni, tételekből, bizonyításokból, egyenletekből. Majd a tudósoknak is feltehet kérdéseket, akik épp ráérnek, azoktól gyakorlati oktatást is kérhet. Ez nem a logisztika, ahol kis, vagy nagy hiba beleférhet. Itt egy-egy rossz számítás, szám, vagy tizedesvessző hónapokat, éveket vethet vissza egy-egy projectet.
Közben végzett az első környi adat lementésével, így nekilátott egy másik mappából is adatokat kimásolni.
- A tudósok zöme sima egyszerű ember lesz, esetenként más fajba tartozó személy, akik évek, évtizedek óta ezen a pályán vannak. Még ha vannak köztük olyanok, akik egyébként rabszolgák lennének csupán, még akkor is hűen szolgálják a Birodalmat és munkájuk megbecsülendő.
Tette hozzá még ezen információkat. Közben azért figyelmesen hallgatta, amikor Tormen belekezdett abba, hogy mit is tanult a mesterétől. A fiatal nő arcára megvetés és undor csúszott.
- Tehát még arra is inkompetens, hogy maga kínozzon valakit, szánalmas – mondta. – Van egy érzésem, hogy csak azért van még életben, mert még arra sem vette senki a fáradtságot, hogy egy ilyen férget elsöpörjön az útból…

Úgy tűnt, hogy jóval nagyobb lemaradásban vagyok, mint gondoltam, és nem lesz egy sétagalopp az, hogy felvegyem újra a versenyt a többiekkel. Persze ez most nem az erőben való jártasságaimra vonatkozott, hanem a szférán belül szükséges tudás. Úgy tűnt, hogy az archaikus módszerrel kezdjük, szép lassú, monoton tanulás, mire ismét felvetődött bennem egy kérdés. Amint elhallgatott, fel is tettem.
- Tisztelettel kérdezem, és nem a tanulási módszereket kívánom kritizálni, azonban lenne egy ötletem. Mi lenne, ha az első pár leckémet így tanulnám, hogy megszokjam a gondolkodásmódot, fejlesszem ezen képességeimet, és utána az információ nagyját egy implanton keresztül kapnám meg? Nagyban gyorsítaná a folyamatot. - vetettem fel mint egy javaslat, aztán váltam a reakciókat. Persze elképzelhető, hogy okkal nem ajánlotta még fel, ugyanis ahogy megfigyeltem sokan óvakodtak az implantoktól. Az is lehet, hogy le fog nézni amiért a könnyű utat választanám. De meg kell értenie, nagyon nagy lemaradást kell minél gyorsabban behoznom. Nem kiskapukat keresek, csupán lehetőségeket. A következő mondatra csak bólintottam.
- A szféránk tudósaihoz az őket megillető bánásmóddal fogok viszonyulni, és nem kívánom ok nélkül kínozni, vagy degradálni őket a hovatartozásuk, illetve kinézetük alapján. Tudom, hogy azzal a saját munkánkat ásnánk alá, és önmagunkat lassítanánk. - legalábbis feltételezem, hogy erre ment ki ez a kis megjegyzés. Közben újra a mesteremre terelődött a szó, én pedig lazán megvontam a vállam.
- Valószínűleg szórakoztatta, hogy szenvedek, bár magam sem tudom, hogy még meddig nyújtott volna neki eleget, hogy szenvedni láthat. Valószínűleg már nem lettem volna hosszú életű. - adtam neki igazat.  

Figyelj, s okulj!





Urdrarr/Sith akadémia, Korriban

A javaslatra, hogy Tormen implantot kért volna a tanulásra Trompia felnevetett. Nem lenézően, hanem úgy, mint aki nagyon jó viccet hallott volna, nagyjából tíz másodpercig tartott mindez, utána szempillantás alatt vette vissza a megszokott maszkot, amit már látott tőle a fiatal férfi és ekkor válaszolt is.
- Visszaveti az implant, nem gyorsítja – mondta. – Ez nem a logisztika, ahol egy rohamosztagoshoz ennyi felszerelés kell és ennyi a napi szükséglete… itt nem elég az, hogy tudja valaki azt, amit kell. Itt érteni kell. Az implanttal pedig nem fog semmit sem érteni belőle. Érteni kell, hogy miként működnek a fizikai változók, mert itt nem állandók vannak, mint a logisztikában. Itt bolygónként, de akár méterenkként is változik valami, ez pedig hiába van meg a tudás, ha nem érti, hogy miért és miként van így, akkor nem megy vele semmire, nagyobb kárt képes okozni, mintha nem tudna semmit. Szóval, ha megtanulta és megértette a dolgokat, utána kaphat implantot, de addigra meg valószínűleg felesleges, mert már úgyis tudja és bármikor az eszébe fog jutni. De nem kell aggódnia remek tanárok vannak itt, akik hamar megértetik önnel.
Így ebből látható volt, hogy mindez nem volt olyan könnyű helyzet, mint azt a fiatal férfi gondolta volna. Közben a nő újabb adatokat kért be és kezdte lementeni, közben pedig folytatta.
- Ha jól sejtem semmilyen szintű matematikát, vagy épp fizikát sem tanult soha sem – inkább megállapítás volt, mintsem kérdés.
Ami a tudósokat illette, arra a nő elégedett bólintott, hogy miként is felelt a férfi.
- Mint mondtam az elején úgysem lesz velük egyedül, majd láthatja, hogy mások miként viszonyulnak hozzájuk. Abból is nagyon sokat lehet tanulni, én is így tettem, amikor a tanításom elkezdődött.
Arra ismét csak egy rövid bólintással felelt, hogy mit is mondott a mesteréről Tormen, de erre már nem felelt, inkább még valami vidámító, lelkesítővel igyekezett.
- A kora miatt egyébként ne aggódjon, volt már olyan, aki idősebben került ide és sokra vitte pár év alatt, csak türelem kell.

Nővéremnek okoztam néhány vidám pillanatot az implantos ötletemmel, én pedig türelmesen vártam, hogy befejezze az érzelemnyilvánítást, miközben magam is megengedtem egy mosolyt. Ahogy befejezte, elmagyarázta azt is, hogy miért nevetett ennyire - úgy tűnt, hogy nem volt elég a nyers adatok ismerete, mert ehhez túl sok változóval kellett számolni, illetve alkalmazkodni. Valószínűnek tartottam még mindig, hogy képes lehet az ember ezt a tudást kódokba sűríteni és úgy használni, mint egy számítógép, de jobbnak láttam nem kötekedni, hiszen mint azt már többször jelezte, jókora lemaradásban vagyok, és valószínű hogy nem tudnám miről beszélek. Mindenesetre bólintottam a magyarázat végén.
- Értem most már, hogy miért volt ostobaság amit mondtam. Ez esetben alig várom, hogy elkezdődjenek a leckéim. - feleltem, majd a jelenlegi tudásom felmérésére került a sor.
- Való igaz. Ismerem az alap műveleteket, tudok osztani szorozni és összeadni kivonni, de nagyjából ennyiben ki is merül a matematikai tudásom. Fizikából szintén csak az alapokkal vagyok tisztában. Minden másra droidokat használtam. - bólintottam, nem éreztem úgy, hogy szégyen lenne a tudatlanságom. Eddigi életem során feleslegesnek bizonyultak volna. Végül pedig a koromra terelődött a szó.
- Valójában épp ezért nem is aggódtam a korom miatt, a Korribanra mindenféle korosztály bekerül, és ennek megfelelően mindenféle korban is hagyják el azt, szóval maga az évszám nem hiszem, hogy hátrányt jelentene. Bár az elmúlt időszakban csak az időmet vesztegettem, és már sokkal előrébb lehetnék, ha hozzáértő mesterhez kerültem volna, ez inkább bosszantó, mint aggasztó. Emellett ösztönzően hat, hogy jobban teljesítsek, többet dolgozzak. Minél előbb be akarom bizonyítani, hogy mire képes egy kompetens tanár, és mennyit fejlődök olyan alatt, akinek nem az a fő érdeke, hogy visszatartson.  

Figyelj, s okulj!





Urdrarr/Sith akadémia, Korriban

A lány csak legyintett Tormen szabadkozására, bocsánat kérésére.
- Ha simán lexikális tudás kellene, akkor én magam javasoltam volna mindezt a gyors felzárkózás érdekében – mondta.
Trompia ezúttal is értékelte, hogy őszinte választ kapott, közben lecsatlakozott erről a terminálról és egy másikhoz sétált oda, majd ott is folytatta az adatok lementését.
- Az valóban jól tud jönni, hogyha droid van kéznél, de gyakran van, amikor olyan helyzetbe kerülünk, amikor nincs lehetőség arra, hogy ott legyenek. Ez is egy szempont amiatt, hogy miket fontos megtanulunk. Mint a matematika és fizika mélyebb szintjei, illetve kémiát is kis mértékben. Bár az főleg a biotikusoknak kell, de ha mi is akarunk alkímiát tanulni, hiába az Erőn át megy, nem árt ismerni az exobiológiát sem, sorolhatnám tovább.
Talán meglepő volt, de igyekezett úgy mondani, hogy Tormen valóban ne érezze magát rosszul amiatt, hogy tényleg keveset tud. A következőkre bólintott, majd még ide is volt észrevétele.
- A görcsös bizonyítási vágy csak hátráltató lehet – mondta. – Saját tapasztaltból tudom. Sokáig nekem sem ment semmi, mindenben rosszul teljesítettem, mert mindenáron meg akartam az apámnak… apánknak felelni. Hosszú idejébe telt, hogy megértesse nem a tanárnak kell megfelelni. Állítson fel magának majd célkitűzéseket, az elején könnyebbeket, majd folyamatosan nehezítse az elért sikerek után. Így inspirálja önmagát, mintsem bizonyítási vágyban égne.

Figyelj, s okulj!





Urdrarr/Sith akadémia, Korriban

Tormen gondolatai valóban lehet, hogy helyesek voltak, hogy sokkalta több időbe telt volna az, hogyha felajánlja azt, hogy segít és Trompia magyarázni kezdi ezt is. A fiatal nőt egyébként láthatóan egyáltalán nem zavarta az, hogy csak úgy téblábolt ott mellette a férfi. A szavaira őszintén elmosolyodott és bólintott, ismételten roppant segítőkész volt, vagy legalább is ő maga úgy vélte, hogy az a következő szavaival.
- Itt azért sem nagyon lehet úgymond másoknak megfelelni, mert mindenkinek más a szakterülete – mondta. – Még önmagunknak is nehéz, főleg az elején bármiféle célt is kitűzni, mert nem tudjuk, hogy miben vagyunk jók, mi az a téma, ami passzol a személyiségünkhöz, mivoltunkhoz. Ezért sem lenne úgymond nyerő ötlet az implant, nem derülne ki, hogy miaz, amihez ösztönösen ért. A tanulmányai során ki fog derülni, hogy mi érdekli, mivel akar foglalkozni. Persze kell egy alap általános tudás, de utána specializálódni fog. Én is úgy voltam, hogy mindenáron az asztrofizikához értsek, mint Lord Zorlom, aki azon dolgozik, hogy miként lehetne az Ismeretlen Régióba eljutni, vagy ki a csillagköd határain túlra. Nagyon sok időt fecséreltem el ezzel, minden más kutatást hanyagoltam, mígnem egy rakata technológiájú lelet került elém. Mára az egyik legnagyobb szakértője vagyok ennek. Szóval jómagam azt tanácsolnám, hogy majd az alapok után igyekezzen a lehető legjobban szélesíteni a tudását, valami majd csak felkelti az érdeklődését.
Néhány pillanatra elhallgatott mielőtt folytatta.
- Önértékelés igen, ha sikerül valamit elérnie, akár azt, hogy egy-egy egyenletet már képes önmagától elvégezni is sikerélmény lehet. De az arroganciával vigyázzon, tudom, hogy ez nálunk faji kérdés… de ha túlságosan elbízza magát nagyon sok mindent árthat a saját fejlődésének. Hogy az adatok?
Kérdezett gyorsan vissza a végén.
- A módosított bacta-tartályok adatai, az egyed fejlődések szakaszairól, az ott vett biominták és effélék. Én sem tudom pontosan, nem vagyok a genetika szakértő, csak mondták, hogy mindenről kell adat, azokat pedig Ziost-ra kell küldeni Lord Hiuval-nak.

Figyelj, s okulj!





Urdrarr/Sith akadémia, Korriban

Tormen nagyjából jól átlátta, hogy valóban hasonlított a katonaságon belüli specializációhoz mindez. A kérdésére pedig, mint eddig mindig Trompia most is válaszolt.
- Mivel több ezer, vagy tízezer téma, témakör van – mondta. – Több élet kevés lenne arra, hogy azokat megtanulná valaki. Régebben próbálták, mondani sem kell, hogy a technológiai fejlődés mennyire belassult több generációra…
Néhány pillanatig megint a gépre figyelt, utána folytatta.
- Ha pedig emiatt át lennének az oktatók is csoportosítva a jelenlegi munka is lelassulna. Egyébként megvannak a módszerek, hogy miként lehet az alapok után gyorsan választani. Vannak tesztek is, amik 90-95% hatékonysággal működnek.
Akkor akadt meg a lány néhány pillanatra, amikor Tormen a családról kérdezett. Itt nem igazán tudta jó pár pillanatig, hogy mit is feleljen. Látható volt, hogy nem sűrűn szokott efféle témáról cseverészni senkivel.
- Van egy mostohaanyánk – mondta. – Az elmúlt tíz évben láttam eddig kétszer, így nem túl esélyes, hogy olyan gyakran találkoznának. És van két féltestvérünk, egy ikerpár, most négy évesek. Ezen felül a felmenőink között van három ismert erőszellem, abból kettő itt Korriban-on, egy pedig az „anyavilágunkon”. Itt két férfi, ott egy nő. Ha atyánk úgy dönt, akkor majd ön is találkozhat velük.
Még néhány beállítást megcsinált, majd még pár adatot lementett, végül pedig a datapadot lecsatlakoztatta a terminálról.
- Itt kész vagyunk, indulhatunk is – mondta.

Figyelj, s okulj!





Urdrarr/Sith akadémia, Korriban

Trompia még bólintott Tormen szavaira, de már nem reagált rájuk érdemben, azaz szóban, erre már felesleges volt, legalább is úgy érezhette. Miután az adatok megvoltak a páros el is indult kifelé a laborból, a dolgozók, akik kimentek mikor a páros megérkezett most is ott várakoztak a folyosón. Ismételten meghajoltak a testvérpár irányába, majd amikor már távolabb voltak, akkor vissza is mentek a laborba, hogy dolgozzanak. A páros egészen a felszínre ment, a dokkokhoz, ahonnét egy siklót vittek el, amivel egészen a bolygó körüli űrig mentek. Ott több kisebb-nagyobb hajó is állomásozott, ami feltűnő volt, hogy egyik szféra fejének személyes hajója – csillagrombolók – sem volt itt. Trompia egy Interdictor-osztályú csathajó felé haladt.

A hangárban landolt is a hajóval néhány perccel később, ott pedig már rohamosztagosok várták a párost. Azonnal tisztelegtek mindkét fiatalnak, majd a lány ki is adta a parancsokat nekik, hogy kísérjék Torment a szállására.
A szállása egy nagyobb lakosztály volt, kellően luxussal, de nem volt túlzásba víve. Egy nagyobb háló, nagyobb fürdő helység, egy hatalmas nappali, egy edzőterem, egy konyha droiddal felszerelve, egy labor, egy könyvtár, illetve dolgozószoba/iroda is tartozott ehhez. Ruhák, edzőfelszerelések és effélék már voltak ott, nem sokkal később pedig meg is érkezett a hálózaton keresztül a szép nagy adag pakk, amit majd meg kell tanulnia Tormennek.
Az éj élete ezzel elkezdődött.

//Vége, köszi a játékot, megkapod a 2 pontot a kalandért.//

Első napok az akadémián





Sith/Urdrarr Akadémia, Korriban

---

Seyda alig pár napja érkezett a Korribani akadémiára, de az egyik legvérmesebb és legendás oktatóról Harkun felügyelőről már ő maga is hallott. Jó pár akolitus mondta, hogyha tudja, akkor kerülje el, mert a férfi szadista és folyamatosan szid mindenkit. Persze hozzátették, hogy hallották, hogy a férfi állítólag a legnagyobbak mestere is volt.

Sokan azok, akik a kezei körül kerültek ki a Sötét Tanácshoz közeli beosztásban vannak és a nagyurakhoz állnak közel. Csak hát… nála a legmagasabb a halálozási arány is. Ami pedig Seyda számára nem volt feltétlen jó, mert a korához képest nagyon kezdő erőhasználó volt. A harmadik napon pedig bekövetkezett az, hogy Harkun felügyelő hívatta.

Amikor a fiatal nő megérkezett az irodába, a férfi egy asztal mögött ült és éppen datapadokat böngészet, többet is egyszerre. A férfinak, aki olyan harmincas évei közepén, végén járhatott a kinézete alapján, vörösesbarna rövid haja volt, arcán az egyik szeme alatt tetoválás és furcsa mód, kék szemei voltak, nem aranyszínűek.

- A Birodalom újabb mocska, akibe az urak és úrnők még a cipőjüket sem törölnék, ha ott feküdnél előttük – mondta megvetően. – Nehogy azt hidd, hogy az megmenti az életedet, hogy Lord Xeth volt az, aki behajított ide. Egyenesen céltáblájává tett mindenkinek, két százalékot nem adok, hogy túléld a hetet…

Ekkor állt fel a székéből és járta körbe a nőt, ami a méreteiből ítélve szép nagy kör lett. Amint ezt megtette visszament az asztalhoz és nekidőlt.

- Te mennyi időt adsz magadnak féreg? – kérdezte.

Felszerelés listát írj! Fent a spoilerben van a header.
Hangminta, hogy jobban átélhesd.

SEYDA

A korribani akadémia közel sem olyan volt, mint azt először képzeltem. Ennyi fölösleges luxust és fényűzést sehogy sem tudtam megérteni. Annyi haszontalan dologra pazarolták az idejüket, hogy elég nehezemre esett elhinni, hogy ezekből valaha lett vagy lesz nagyúr vagy nagyasszony az urdrarr hierarchiában. Persze az istenek kivételt képeztek, hiszen náluk érthető volt, de a többi továbbra is fejfájást okozott. A legtöbbje kicsi volt, persze tudtam, hogy a galaxisban az számít álagosnak, mármint méretre, de kellően kilógtam ahhoz, hogy ez feltűnjön számomra.
Természetesen szinte azonnal kerültek rosszakarók és hamis barátok, akik szívesen meséltek rémtörténeteket erről a helyről, és csupán "aggódtak" azért, hogy mi lesz velem, hiszen biztos hamar kiszúr majd mindenki, ahogy ők is tették, és a vesztemet akarják. Nevetségesek voltak. Olyan helyről jöttem, ahol ha nem vagy folyamatosan felkészült, akkor nem ér az életed semmit és pillanatok alatt elveszik, míg itt nyugodtan iszogattak egymással a legnagyobb ellenségek is hamis barátságot játszva. Nem mintha nekem nehezemre esett volna olyan személyt játszani, aki érzelmileg is reagál az ijesztgetésükre és aggodalmukra. Persze nem jelentette ez azt, hogy nem szűrtem le azt az információt ami szükséges volt.
Például ott volt a Harkun nevezetű felügyelő. Biztos voltam benne, hogy veszélyes, de abban is, hogy néhány dolog vele kapcsolatban túlzás, ugyanis úgy tűnt, hogy errefelé nagyon szeretik mesékkel színezni az igazságot, vagy felerősíteni a hazugságokat sok támadó felületet hagyva maguknak. Miközben pedig beszélt hozzám a férfi igyekeztem azt nézni, hogy mégis kinek szánja ezt a, bizonyosan jól betanult és sokat gyakorolt, szöveget, hiszen semmi olyat nem közölt velem, amit ne tudtam volna magamtól is. Az inspektálásába nem szóltam bele, nem mozdultam, még csak a szárnyaimmal sem késztettem arra, hogy megijedjen, vagy bármi ilyesmi.
- Nem tudom valaha aggódott-e értem valaki annyira, mint ön, uram. A férfiak errefelé tényleg sokat szeretnek bájcsevegni. Megtudhatom miért hívatott? - kulcsoltam össze a mellkasom előtt a kezeimet várva, hogy a nálam alacsonyabb férfi mégis mit válaszol. Biztos voltam benne, hogy nem lesz oda a stílusért, amiben válaszoltam, de a férfiak mind ilyenek. Többnek mutatják magukat annál, mint amik és még szóvá is teszik a gyengeségüket. Nem kizárt, hogy hamarosan még több fenyegetés és dúrva szitkok, esetleg hasonlítgatás várható tőle. Nem lepne meg.

Első napok az akadémián





Sith/Urdrarr Akadémia, Korriban

---

Ez a hely valóban teljesen más volt, mint amit Seyda megszokott, de most itt kell majd beilleszkednie és ki tudja, hogy mennyi időnek kell eltelnie addig, hogy tanítvány váljon belőle. Hiszen az már nyilvánvaló volt, hogy a többi akolitusnál gyengébb valamivel, legalább is a legnagyobb részüknél.

Valószínűleg mindenkit ezzel fogad, ezért lehetett jól begyakorolt a mondandója, vagy legalább is hasonló szavakkal, csak épp más szinonimákkal. A kapott válasz láthatóan nem nyerte el Harkun tetszését, mert csak megvetően, lenézően húzta el az ajkait.

- Ha túléled a kommunikáción még javítani kell… – forgatta meg a szemeit. - Meg azon, hogy válaszolj a kérdésekre rabszolga! Most az egyszer elnézem, hogy nem válaszoltál, ez volt az első és az utolsó eset, a következőnél elkezdjük a nevelésed.

Felpillantott a nőre, hagyva neki néhány másodpercet, hogy válaszoljon a korábban feltett kérdésre, ha nem teszi meg mindezt úgy öt-hat másodpercen belül, akkor Harkun ismét megszólal.

- Te mennyi időt adsz magadnak féreg? – kérdezte újra, majd folytatta. - Ami meg a nemeket illeti rabszolga, nem számítanak. Csupán az alantas katonáknak, tiszteknek, a Birodalom aljának…

- Egy sith az sith, a rabszolga, rabszolga. Ha azonban annyira ragaszkodsz nemedhez, akkor biztosan találunk valakit, akinek az ágyát melegítheted. Én sem, mint egy férfi állok előtted, hanem mint a felügyelőd, nem egy férfi, nem egy nő, hanem egy SITH FELÜGYELŐ! Érthető voltam?

Hangminta, hogy jobban átélhesd.

SEYDA

A férfi kedves kis engedékenységére éreztem, hogy az arcom átrendeződik arra, hogy némi undort és megvetést tükrözzön. Nem igazán működött még, hogy irányítsam és a saját akaratom hatáskörébe bocsájtsam az érzelmeimet, így azok még elég gyakran kiültek az arcomra. Ez még egyike azoknak a dolgoknak, amiket meg kell tanulnom. Egyértelműen az is ide tart, hogy odafigyeljek és ügyeljek arra, hogy miket is mondok. Egyértelműen fel akarják majd használni ellenem a dolgot, úgyhogy jobb lesz ezután extra figyelmet fordítani erre is.
- Érthető. Időt meg annyit adok, amennyi szükséges. Ha kell mindenkinek a rémálma leszek. - nagyon erősen kellett uralkodnom magamon ahhoz, hogy ne veszítsem el a fejemet. A szavakat a fogaim között sziszegtem és annyira erősen szorítottam ökölbe a kezemet, hogy az már szinte fájt. Meg kell tanulnom ezeket az érzelmeket a hasznomra fordítani, elrejteni, bővíteni és fegyverként használni. Viszont további kérdést nem tettem fel, csupán a férfit figyeltem a szemeimmel, mintha csak gyenge pontokat, hibákat vagy pontatlanságot keresnék benne. Türelmem volt ahhoz, hogy kivárjam, hogy mégis mit akar tőlem, feladatot is ad, vagy csak azért hívott ide, hogy rajtam köszörülje a nyelvét.

Első napok az akadémián





Sith/Urdrarr Akadémia, Korriban

---

A férfi unottan figyelte Seyda szavait, illetve, amit tett, hogyan próbálta magát visszafogni, irányítani az érzelmeit. Végül olyan mozdulatot tett, mintha nyújtózkodna előre nyújtott kezekkel, a következő pillanatban pedig lilás villámok csaptak ki az ujjai végéből és találták telibe a fiatal nőt. Noha hozzá volt szokva a fájdalomhoz, mindez nagyon fájdalmas volt és villámok végén az egész teste füstölgött.

- A mindenki rémálma ezen a helyen én vagyok, te egy senki vagy ahhoz, hogy bárkinek az legyél. Még a sivatagban élő rágcsálók is kiröhögnének, nemhogy itt bármelyik akolitus – mondta megvetően.

Ezek után kivárta, hogy Seyda felálljon majd, akinek kellett egy kis idő ahhoz, hogy megtudja tenni, az erővillámoktól minden izma összeugrott és görcsölt, még olyanok is, amikről nem tudta, hogy léteznek. Szerencsére nem volt túl erős a villámcsapás, nem arra ment, hogy megölje, csak nevelési célzattal, így hamar össze tudta szedni magát. Ha felállt, akkor szólalt meg Harkun újra.

- Most kimész az akadémiához közel levő romokhoz és addig nem jössz vissza, amíg meg nem találod azt, amire szükségem van. Természetesen nem mondom meg mi az, neked kell kitalálnod az Erő segítségével. Addig nem léphetsz be az akadémiára sem, amíg meg nem oldod a feladatot. Most pedig takarodj a szemem elől! – engedte útjára a lányt.

A kezével hanyagul intett Seyda felé, hogy itt az ideje, hogy elhagyja a helységet. Közben már ment vissza az asztalához, hogy tovább folytassa a munkát, amiben az akolitus megzavarta a megérkezésével, még akkor is, ha a férfi hívatta őt.

Hangminta, hogy jobban átélhesd.

SEYDA

Volt már szerencsém a sithek villámát látnom. Az istenek egyik kegyeltje, aki annak idején magával vitt volt, bemutatót tartott abból, hogy mi történik azzal, aki nem engedelmeskedik a parancsainak. A tényleges halála előtt rengeteget szenvedhetett a fájdalomtól, és a nő élvezte is, hogy kínozhatta. Amit a férfitől én kaptam, az nem volt olyan halálos, de fájdalmas volt és a sikolyt vissza is kellett fojtanom magamban. Leginkább úgy éreztem, mintha a saját testem fogságában lennék, mert az izmaim nem engedelmeskedtek, mindenik a saját feje után ment, így elég hamar a földön találtam magam, és nem kevés erőfeszítésbe került, hogy az izmaimra ráerőltethessem az akaratomat és sikerüljön felállni. Rengeteg dolgot gondoltam a felügyelőről és a felmenőiről, de azokat megtartottam magamnak, és azt az energiát inkább a saját testem mozgatására próbáltam felhasználni.
- Igen, uram. - jobbnak véltem, ha mindössze csak ennyit felelek, hiszen egyértelműen furcsa elképzelései voltak a dolgokról, de szerencsére sokkal inkább bíztam a képességeimben és az Erőben, mintsem ebben a férfiban és az épelméjűségében. Az intésre pedig távoztam is, nem is kellett nekem kétszer utalni rá, hogy mehetek. Kiérve egy fal mellett megálltam, hogy mentálisan is rendbe szedjem magam és a testemben még dúló fájdalom lehetőleg enyhüljön, ahogyan a görcsök is, hiszen azok inkább hátráltattak volna, mintsem segítsenek.
Amikor már úgy éreztem, hogy elegendő az induláshoz, akkor indultam el a szóban forgó romok irányába. Egyelőre még nem igazán tudtam, hogy miképp fogok cselekedni, de erre elég, ha akkor gondolkodom rajta, mikor odaértem.

Első napok az akadémián





Sith/Urdrarr Akadémia, Korriban

---

A parancs és feladatkiosztás után Seyda távozott és Harkun pedig visszatért a feladataihoz. Eddig a lány nem nagyon hagyhatta el az akadémia területét, mert nem volt rá parancsa, de most megtehette. Már hallotta korábban is, hogy egy hatalmas ősi rom volt az akadémiával szemben és ott szoktak a feladatok zajlani.

Noha a helyen már valószínűleg évezredek óta nem volt semmi a szándékosan betelepített lényeken felül a felügyelők időről-időre dolgokat, tárgyakat hagytak ott, rejtettek el, amiket az akolitusoknak meg kellett találniuk. Egy-egy feladat, vagy próba keretében.

Az akadémia és környéke egy gigászi nagyságú völgyben helyezkedett el, amit mesterségesen építettek ki úgy, hogy egyetlen rabszolga se tudjon megszökni. fent a fennsíkon több helyen biztonsági rendszerek voltak, amik a szökni próbálókra is figyeltek, ahogyan a felszínen, vagy levegőből jövő járművekre is.

Az akadémia piramisának a nem a völgyre néző oldalain voltak hangárok, de ezeket csak a sith urak és úrnők használhatták és mindig nagy védelem alatt álltak, különösképp azok, amiket a Sötét Tanács tagjai is használtak. Közben Seyda kiért, ahol templomőrök álltak az ajtóban.

Kint forróság volt és jelen pillanatban egy nagyon kellemetlen homokvihar. A lány egyébként nem kapta meg a fénylándzsáját, még rabszolga volt, nem méltó arra, hogy ilyet viseljen, ezt is elvették tőle, összesen egy gyakorló kardot kapott, ahogyan minden más akolitus is, majd ha sith lesz belőle, azaz tanítvány, akkor visszakapja a fegyvert is.

Az út jó öt-tíz percig tartott a romokhoz, noha közelebbinek tűnt a hely, mégis nagyon távoli volt. Közben a homokvihar több helyen felsértette a bőrét, ledörzsölte, ahogyan a szárnyán is. a haja és a tollai is tele lettek homokkal, ahogyan a fülei, szemei is, az orra és a szája is, ha nem húzott ruhát elé.

Itt azonban végre volt olyan hely, ahova a homok sem fújt be, egy hatalmas egykori templom volt ez, itt ahol most állt a lány lefelé, a föld alá lehetett tovább menni, de akár kereshetett is további bejáratokat, mert szinte biztosan voltak még.