Jason és Aurora (2030-2031.)

by **Seraphiel** Szer. 10 Feb. 2021, 18:59

Jason Liam Norman és Aurora Warren játéka.

by **Seraphiel** Csüt. 11 Feb. 2021, 16:28

Aurora & Luna ✠

Elképesztő az emberiség, hiszen még egy ilyen válságos helyzetben is képesek sokan bálokat és ünnepségeket rendezni. Minden bizonnyal ezzel szeretnék elterelni a többség figyelmét a sci-fi háborúról, aminek köszönhetően még a jelen pillanatban is ezrek vesztik életüket. Mindenesetre én nem vagyok semmi jónak az elrontója, s amikor az X-suli úgy döntött, hogy indít egy járatot azok számára, akik el szeretnének menni a New Yorkban található bálra, az elsők között iratkoztam fel a listára. Még mindig alig vannak ismerőseim és barátok nélkül bizony nehezen élhető túl az iskola. Eddig nem volt gond egyedül, hiszen magántanulóként még örülsz is, ha jut időd mindenre, de most… sokkal másabb minden. A legnagyobb változás apa halála volt, amit még most sem tudott egyikünk sem feldolgozni. Egyszerűen csak nem beszélünk róla, s reménykedünk abban, hogy a kellemetlen érzés egyszer majd véget ér. Talán az évvégi bál számomra is egyfajta figyelemelterelésként funkcionál, s ezzel nincs is semmi baj. Ahogyan mindig is lenni szokott, amint elhagytuk a szobánk ajtaját, Luna elbújt az elménk legrejtettebb zugába és onnan kezdte el nézni a lassan beinduló szociális életemet. Ő még néha akkor is zavarba jön az emberektől, ha nem ő irányítja a testünket. Egyszer ezt ki kell majd nőnie, de most még nem zaklatom ilyenekkel. Nekem is van elég személyiséghibám, először azokat kell kijavítanom.

A helyiségbe belépve csodálkozva nézek körül. Mindenki csodaszép ruhában, a díszítés mesés, a zene pedig rendkívül hangulatos. Nagyon szeretem az ilyen eseményeket, hiszen egész gyerekkoromban csak a monitoron keresztül bámulhattam hasonlókat. Most végre én is részese lehetek ennek a különleges élménynek, s olyanná válhatok, mint a sztárok a tvben. Az elsőszámú feladatom találni egy korombéli x-diákot, hogy a barátszerző-akciót megkezdhessem. Igazából az sem lenne baj, ha egy fiút találnék magamnak, hiszen hamarosan itt a valentin nap és jó lenne átélni az első február 14-ei randit. Annyi minden van még a bakancslistámon! Persze nem hamarkodhatok el semmit, hiszen mindennek tökéletesnek kell lennie. Nem adhatom oda magam az első szembejövő fiúnak, mert akkor Luna biztosan egész életemben a fülemet rágná miatta. Megfontoltan és óvatosan kell partnert választanom, ahogyan a szüleim is tették egykor. Az első utam a büféasztalhoz vezet, ahol öntök magamnak egy pohár alkoholmentes puncsot és elkezdem fürkészni diáktársaimat.

Információk:

Felszerelések:

Képességek:

Szakértelmek:

by **Tyler** Pént. 12 Feb. 2021, 12:45

Szóval itt vagyok. Remélem az agyturkászom most ugrál örömében. Ő tanácsolta, erősen, hogy vegyek részt ezen a bálon. Én pedig szíves örömest belementem a dologba. Körülbelül mintha a fogamat húzták volna...
De nincs mit tenni, ha azt akarom hogy továbbra is foglalkozzon velem, jobb ha megteszem amit tanácsol. Mellesleg nem rég így is közel kerültem ahhoz, hogy kidobjon az irodájából. Persze, tudom én, segíteni akar, csak elég nehéz bevallani az embernek, hogy tényleg segítségre szorul. Szóval továbbra is járok hozzá, és jobb képet vágok a dologhoz. (Amúgy tényleg hasznos, most már látom)
Ellenben baromira nem vagyok jó társaságban, főleg ha az iskola nagy része azt hiszi, valami elmebeteg vagyok, aki a semmiből képes dührohamot kapni. Mondjuk ez igaz, nem az elmebeteg része.
Most is ahogy sétálgatok, valószínűleg olyan arccal, mint aki most evett meg egy kiló citromot, hallom ahogy néhányan felém mutogatnak, suttognak, röhögnek. Ennyi idő után azt hittem, hogy a diákok nagy része mostanra talált más pletykát magának rajtam kívül. Lehet csak én gondolok bele túl sokat a dologba egyébként. Persze lehet hogy egyszerűbb rólam pletykálni, mint szembe nézni a háború tényével, más egyebek mellett.
Elsétálok egy tükör mellett, tényleg olyan az arcom, mint aki citromot eszik. Mellesleg az előirt ruha kódnak is éppen csak megfelelek. Áh mindegy csak keresek valami csendesebb részt, de először kell valamit innom.
Rövid keresgélés után találok egy büffé asztalt a sok közül, és sietve próbálok a közelébe férkőzni...ennek következtében nem figyelek, csak arra koncentrálok, hogy minél gyorsabban eltűnjek egy sötét sarokban egy pohár itallal a kezemben, megbotlok valakinek a lábában és az elveszített egyensúlyomat próbálom megkeresni, a földön, arccal a padló felé. Vöröslő fejjel pattanok fel, aminek következtében egy arccal találom szembe magam, ami az enyémtől pár centire bámul vissza rám.
-Bocs...már itt sem vagyok....-
Motyogom égő fejjel, miközben hátrálok egy kicsit, hogy növeljem a távolságot. Senki nem szereti ha ennyire közelről bámulnak az arcába. Remek vagy Jason, nagyon jól elvegyültél...

by **Seraphiel** Szomb. 13 Feb. 2021, 16:53

Aurora & Luna ✠

Teljesen elveszek a gondolataimban, ahogyan a tömeget bámulom. Mindenkin látszik, hogy milyen szerepet tölt be a társadalomban vagy éppen a hierarchiában. Árulkodó lehet a tartás, a beszédstílus vagy éppen a kisugárzás is. Ez nem csak a valóvilágban jelenik meg, de a velem érkezett x-diákok körében is. Vannak, akik a menőbbek közé tartoznak s vannak, akiket általában csak kinevetnek. A legfelső réteget csak úgy tudod lenyűgözni, ha te is nevetsz a vicceiken, ahogyan másokat gúnyolnak ki. Amennyiben segíteni próbálnál az áldozatoknak, te is hamar a tápláléklánc aljára keveredhetsz. Nekem jelenleg még nincs végleges helyem ebben a rangsorban, de az első jelentősebb szereplésem után már be is osztanak a számukra legmegfelelőbbnek tűnő helyre. Luna az ilyen szituációk miatt nem szeret megszólalni és ebből kifolyólag ismerkedni sem. Valamilyen szinten egyetértek vele, de éppen ezért kell nekem tenni ez ügyben valamit, hogy megvédjem kettőnket. Elébe kell menni az ilyen dolgoknak, s akkor biztosan nem jössz ki belőlük rosszul. A szocializálódás alapját az intrikák és az intellektuális képességek tudják a legjobban képezni. Ha ügyesen forgatod a szavakat és túljársz mások eszén, akkor mindenki a tenyeredből fog enni, s senkinek sem lesz esze ágában sem téged ócsárolni.

A gondolataimat azonban hamar megzavarja egy külső hatás, melynek következtében egy fiú a padlón találja magát, a puncsom pedig a cipőmön. Szerencsére egy szalvéta könnyen megmentheti az én problémámat, ha elég gyorsan cselekszem. Elő is veszem a zsebemből a kendőt és el is tüntetem a folyadékot magamról és a padlózatról. Ezután a fiúra pillantok, aki szinte a képembe mászva bámul engem. Szerencsére hamar rájön a helyzet kellemetlenségére, s kijavítja ezt a hibát.
- Semmi baj, nem történt semmi sem. Nyugodtan itt maradhatsz. – válaszolok gyorsan, mielőtt elmenekülne előlem. A sors hirtelen elém is hozta az első lehetséges barátomat, így nem szabad elvesztegetnem ezt a lehetőséget. Az üres poharamra pillantok, majd vissza az ismeretlen fiúra.
- Ami azt illeti, még puncsot is önthetsz nekem, ha magadnak is éppen erre készülsz. – kezdem is meg a magabiztos, határozott stílust, amely reményeim szerint bárkit le kell, hogy vegyen a lábáról. Miközben a fiú szerez magának egy italt és talán még nekem is, addig a bemutatkozást is megkezdem.
- A nevem Aurora Warren. A Xavier Birtokról érkeztem. – mivel nem jegyeztem meg minden egyes utastársamat a járatunkról, így ő róla sem tudhatom, hogy x-diák-e vagy sem. Örülnék neki, ha így lenne, mert akkor legalább nem egy ismeretlen mellett kell majd ülnöm hazafelé.

Információk:

Felszerelések:

Képességek:

Szakértelmek:

by **Tyler** Vas. 14 Feb. 2021, 12:49

Néhányan ugyan szemügyre vesznek, mi a fenét is szerencsétlenkedik itt ez a srác, de utána nem is figyelnek rám. Remek. A lány gyorsan letörli a kiömlött italát, és nem küld el a fenébe. Sőt barátságosan utasít, hogy ugyan öntsek neki egy újabb adagot, amit vélhetően már nem fog miattam a kiborítani semerre se. Bocsánat kérően elmosolyodok, és gyorsan kerítek két poharat és töltök két puncsot. Visszafordulva felé nyújtom.
-Bocs még egyszer. Általában nem vagyok ilyen szerencsétlen. Aurora örvendek. Jason Liam Norman vagyok szintén az Xavier suliból...-
Nem ismerős nekem, de én sem ismerhetek mindenkit az iskolából, főleg ha azt veszem alapul, hogy nem is nagyon vegyülök senkivel. Közben megakad a tekintettem egy kicsit az éköven a homlokán, de próbálom nem túl feltűnően bámulni, vissza fixálom a tekintettem az arcára. Belekortyolok a puncsba, nem rossz.
-Előre figyelmeztetlek, hogy ha szóba állsz velem, valószínűleg nem leszel túl népszerű tőle....nem vagyok túl, hogy is mondjam...öhm társsasági ember. A nagy többség elkerül a suliban....-Vagy én őket, de ezt már csak magamban teszem hozzá. Valahol örülök, hogy szóba velem valaki. A sürgető érzés, hogy elsétáljak egy sötét zugba és megvárjam amíg vége a bálnak csökken, de még mindig elég kényelmetlenül érzem magam itt a tömegben.
-Milyennek találod eddig a bált?-
Kérdezem sután, a társalgási stílusomon még erősen csiszolnom kell, nem akarom elijeszteni. Mondjuk ha így folytatom lehet itt hagy a fenébe és keres magának egy jobb társaságot.

by **Seraphiel** Vas. 14 Feb. 2021, 13:20

Aurora & Luna ✠

Az első néhány pillanatban még féltem, hogy a kérésem miatt udvariatlannak fog gondolni, de szerencsére jól sült el a dolog. Hamar meg is érkezik az újabb pohár puncs, amelyet mosolyogva veszek át diáktársamtól. – Én is örülök, hogy megismerhetlek Jason. Vagy inkább Liam? Melyiket szereted jobban? – teszem fel ezt a cseppet sem szokatlan kérdést, hiszen biztosan minden több keresztnévvel rendelkező egyénnek megvan a maga kedvenc szólítása. A következő pillanatban észreveszem, hogy feltűnően bámulja a homlokomon lévő ékkövet, de nem teszek róla említést. Már megszoktam, hogy emiatt sokan különcnek néznek, de ezzel nincs is semmi baj. Természetes, hogy így reagálnak addig, míg nem tudják, hogy mit is jelképez számomra ez az ékszer. – Akkor nagyon jól kijönnél az ikertestvéremmel, Lunával. Ő sem érzi jól magát a tömegben, s ha teheti, inkább kerüli az embereket. Ennek ellenére azonban nagyon jószívű és kedves, nem kell tőle félni. – válaszolom neki mosolyogva, miközben húgom képzeletbeli pofonjait viselem el lélekben. Nem szereti, ha csak így váratlanul felhozom őt az idegenek előtt. Innentől kezdve bármikor beinvitálhatom a beszélgetésbe, s ezáltal most kötelezem őt arra, hogy igenis figyeljen a környezetünkre. A félénkségéből kialakuló hisztijét azonban büszkén viselem, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy neki erre szüksége van. Az ő érdekét tartom mindig szem előtt, számára ez akármennyire is tűnik másképp. – Őszintén szólva, ez az első közösségi eseményem és így bálom is. Nem igazán tudom, hogy milyennek is kellene lennie vagy mit is kellene most itt csinálnom. Csak a médiában látottakból tudok építkezni. – vallom be neki az igazságot kicsit elvörösödve, de az egész csak olyan rövid ideig tart, hogy talán észre sem veszi. A puncsomba közben ismét belekortyolok, majd bepróbálkozok egy nem éppen általános témával. – Ne haragudj, hogy ennyire tolakodó vagyok és nem is kell rá válaszolnod, ha kellemetlenül érint, de… neked mi a képességed? – talán az egyik legudvariatlanabb és legkellemetlenebb kérdést tettem fel egy mutáns számára, de a kíváncsiságom sokkal erősebb az önuralmamnál. Tisztában akarok lenni azzal, ha éppen egy telepatával ismerkedem, de azt sem lenne rossz tudni, ha egy időzített bombával iszogatom az alkoholmentes italomat.

Információk:

Felszerelések:

Képességek:

Szakértelmek:

by **Tyler** Vas. 14 Feb. 2021, 14:10

-Jasont jobban szeretem...-Egy pillanatra eszembe jut anya, ő hívott mindig Liamnak, ezért nem is kedvelem ha mások így hívnak. Gyorsan vissza térek a jelenbe, iszok gyorsan, leplezzem, hogy kellemetlen emlékek jutottak az eszembe.
-Van egy ikertesód? Tök jó lehet, én egyke vagyok. Őt is szívesen megismerném, itt van valamerre ő is?-
Szövegelés közben elámulok magamon, jobban megy, mint vártam. Úgy tűnik eléggé ki voltam éhezve egy kis társaságra. Kezdem egyre jobban érzni magam. Kicsit meglepődve nézek rá, mikor említi, hogy csak a médiában látott ilyen bulikat. Aztán csak bólintok egyet, millió oka lehet rá. Én sem sűrűn járok ilyen összejövetelekre ami azt illeti. Vájkálni sem akarok a magánéletében. A legtöbb diáknak amúgy sem volt/van könnyű élete. Már ha csak az elmúlt időszakot vesszük figyelembe.
-Semmi vész, nem kell zavarban lenni. A testem savat állít elő, amit a bőrömön keresztül adok ki, olyan mintha savat izzadnék. Régebben utáltam, és nem is tudtam nagyon iránytani...-
Itt befogom egy kicsit.
-Nyugi most már ellenőrzés alatt tartom, és nem is olyan erős, maximum égési sebet okoz...-
Mentegetőzők mielőtt azt hinné, hogy veszélyes vagyok. Próbálom vicesebre venni a figurát.
-Lássuk mi van még, öhm hát immunis vagyok a szimbiontákra, és azt hiszem képes vagyok érzékelni a mágiát is...ez elég új keletű dolog mármint ez a varázslat nem is sokat tudok róla ami azt illeti.-
Azt nem teszem hozzá, hogy a szimbiontás dolog a három év kóma eredménye, a mágia meg hát nem is biztos, hogy az aminek gondolom.
-Ez a mágia nem biztos, és őszintén nem nagyon foglalkoztam ezzel a dologgal. A tiéd? Persze csak ha el akarod árulni, nem akarok vájkálni a dolgaidban...-

by **Seraphiel** Vas. 14 Feb. 2021, 14:46

Aurora & Luna ✠

Mindkettőnk részéről elég jól megy a beszélgetés, s bár kívülről szerencsétlenkedésnek tűnhet, mi valószínűleg Jasonnel teljes mértékben elégedettek vagyunk vele. Azért is volt az X-suli a legjobb választás a számunkra, mert itt hasonló számkivetettekkel és különcökkel ismerkedhetünk meg, mint mi magunk vagyunk. Mindenkinek meglehet a maga sötét és kegyetlen múltja, amit az istenek, a démonok, a Hydra vagy éppen a Kreek támadásainak és közbeavatkozásainak köszönhetnek. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy hogyan viszonyulok az űrlényekhez. Az ő támadásuk miatt halt meg apa, de… nem konkrétan neki akartak ezzel ártani. A háborúk során sok értelmetlen halállal kell számolni, s éppen ezért nem is szabad utálni egy egész fajt. Mutánsként megtanultam, hogy a fajgyűlölet az egyik leggonoszabb dolog a világon és emiatt olyan nehéz bárkit is okolni a veszteségünkért. Próbálok érett nő módjára viselkedni, de a gyász sajnos néha erősebb nálam.
– Rendben, akkor Jason. – bólintok határozottan. A következő kérdése Lunára terelődik, ami egy valóban kellemetlen téma, s amíg nem szükséges, nem is fejteném ki neki pontosabban.
– Itt van valahol a közelben, de nem szívesen mutatkozik idegenek előtt. Még meg kell szoknia, hogy iskolába jár és más gyerekekkel is interakcióba kell lépnie, rajtam kívül. - majd ha készen áll rá a húgom, akkor elmondom Jasonnek is, hogy egy testen osztozkodok vele, addig viszont feleslegesnek tartom felbolygatni ezzel a szálakat. Ha meglátja rajtam keresztül, hogy bízhat a fiúban, akkor biztosan elő fog bújni ő is előbb vagy utóbb. Legalábbis nagyon reménykedek benne.
– Savat? Ez később elég menő képességgé fog fejlődni. Te lehetsz majd a Savember. – nevetem el magamat hangosan, melynek köszönhetően talán néhány kíváncsiskodó szempárt is magunk felé vonzok. Gyorsan a szám elé kapom a kezemet, s néhány pillanat múlva már az érdeklődő pillantások is eltűnnek. Lányos zavaromban kezdem el vakargatni a fejemet, miközben a fiúra pillantok.
- Ne haragudj, a fejemben viccesebbnek hangzott. Elvégre olyan gáz neveket szoktak kitalálni maguknak a szuperhősök. – utalok ezzel például a Vasemberre vagy a Rozsomákra, amelyek szerintem kifejezetten nevetségesen hatnak.
- Te találkoztál már szimbiontával? Én még csak az interneten olvastam róluk. – kérdeztem érdeklődve, hiszen mindig is találkozni akartam eggyel élőben. Persze nem abból a célból, hogy gazdatestté válljak, hiszen már így is éppen elég hangot hallok a saját fejemben. Nem lenne jó, ha egy harmadik fél is csatlakozna hozzánk. A végén annyian lennénk, hogy egy focicsapatot is alapíthatnánk.
- Mágia? Az édesanyám is mágiahasználó volt. Nem tudom, hogy örököltem e tőle valamit, de valószínűleg nem. Mindenesetre szívesen segítek kideríteni, hogy mire is vagy képes, ha esetleg egyedül nem mernél kutatni a témában. – ajánlom fel neki lelkesen, hiszen ezzel is közelebb érezném magamhoz a soha meg nem ismert szülőmet. Örülnék neki, ha én is tudnék varázsolni, de sajnos ez a különleges adottság nem adatik meg mindenki számára.
- Természetesen elárulom az enyémet is, ha már rákérdeztem a tiédre. Nem szeretnék bunkónak tűnni. – nevetem el magam, azonban most sokkal halkabban, mint korábban.
- Nem tudom hallottál-e már a lightforce nevű… öhm, anyagról. Mindenesetre képes vagyok ezt az anyagot tárolni és termelni, ezzel pedig különböző tárgyakat hozhatok létre. Egyelőre még csak olyan egy kilogramm tömegű dolgokra kell gondolni… van még hova fejlesztenem ezt a képességet. – reményeim szerint a későbbiekben már hatalmas pajzsokat és fegyvereket leszek képes alkotni belőle, hogy aztán majd én is X-menné válhassak és híres legyek világszerte, mint sokan mások. Ez azonban nagyon soká lesz még és valószínűleg túl fiatal is lennék jelenleg hozzá.
- Valamint képes vagyok még a lebegésre… amiből valószínűleg egyszer majd repülés is lesz. Már nagyon várom, hogy közelebbről megnézhessek egy felhőt. – ez talán furcsának tűnhet, de tényleg az egyik legkedveltebb álmom. Mindig is érdekelt, hogy vajon tényleg olyanok-e mint a vattacukor.
- Az ikertestvéremnek Lunának is ugyanezek a képességei, csak ő ezeket darkforceból hozza létre. Az tulajdonképpen pedig a lightforce tökéletes ellentéte. Fényenergia és árnyenergia, úgymond. – próbálom meg tisztába tenni a dolgokat, bár még sok dolog számunkra sem világos.

Információk:

Felszerelések:

Képességek:

Szakértelmek:

by **Tyler** Vas. 14 Feb. 2021, 18:07

-Megértem...mikor bekerültem a suliba, én is alig álltam szóba bárkivel. Majd ha készen áll rá biztos jobban fogja magát érezni itt. Legalább már lesz kivel lógnia....-
Mutatok magamra, jelezve hogy különcségem itt lesz társaságnak ha akarja. Felhajtom a maradék puncsomat is.
-Ne már Savember?! Hát ennél azért jóval menőbb név kellene...-
Nevetek fel, elég bénán hangzik ez a kódnév. Csak legyintek, nem sértődtem meg ezen.
-Nem hiszem, hogy fog fejlődni. Évek óta alapjáraton fut a képességem, lehet hogy ez a maximum amire képes vagyok. Nem is tudom, sok minden folyik mostanában velem, egyenlőre nem hiszem, hogy elbírnám viselni még azt is, hogy varázsló lettem.-
Először magamat kellene rendbe tenni, az hogy képes lettem még varázsolni is...taszít főleg mivel mágiával tartottak fogva a kóma ideje alatt.
-Maradjunk annyiban, hogy ha tényleg tudok varázsolni vagy mi akkor majd szólók.-
Csendben végig hallgatom a továbbiakat, közben hüledezek magamon, hogy ennyire nyíltan viselkedek, általában semmit nem szoktam elárulni magamról. Ezért sem vagyok jó az ismerekedésben. Nem lehet elvárni, hogy a másik fél mindent elmondjon magáról míg én csendben és mogorván kussolok. Kérdően felvont szemöldökkel hallgatom végig ahogy a képességükről beszél, bólogatok szaporán, mint aki érti miről beszél.
-Bocs de semmit nem tudok erről a fény és árnyék energiáról....de biztos nagy menő lehet, már ahogy elképzelem.-
A szimbiontás kérdésre nem válaszolok, hátha nem tűnik fel neki. Még mindig nem szívesen beszélek arról, hogy kómában voltam. Nem is maga a kóma ténye, hanem az ami az alatt történt. Bár így meg lehet hogy azt hiszi volt már szerencsém szimbiontához.

by **Seraphiel** Vas. 14 Feb. 2021, 18:32

Aurora & Luna ✠

Nagyon örülök, hogy Jason is úgy vélekedik Lunával kapcsolatban, ahogyan én. Amennyiben sikeresen találok az ikerhúgomnak egy jóbarátot, az sem fog érdekelni, ha a társadalmi ranglétra aljára kerülök. A testvérem boldogságánál nincs fontosabb dolog a számomra, s épp ezért mindent megtennék érte. Ha pedig valamelyik nagyképű x-diák sértegetni meri Jasont vagy Lunát, akkor megízlelheti a lightforcet a képében. Türelmes és békeszerető ember vagyok, de azért mindennek megvan a maga határa.
- Én azt hiszem, Fény Holló szeretnék lenni, ha majd egyszer szuperhős leszek. Az ikertestvérem pedig lehetne Árny Holló. – árulom el neki az egyik ötletemet, mely a képességeinket tekintve talán kreatívnak is tűnhet. Bevallom őszintén, kicsit félek attól, hogy gagyinak fogja tartani, de legalább visszakapom azt, hogy le Savembereztem. A mágiával és a szimbiontával kapcsolatban egy kicsit kellemetlenül kezdi magát érezni, így nem is szeretném tovább boncolgatni a témát. A telefonomra pillantok és csodálkozva konstatálom, hogy már csak negyed óra éjfélig.
- Ne haragudj, de elkísérnél a mosdóig? A koccintás előtt még szeretnék könnyíteni magamon. Túl sok volt a puncsital. – vakarom a kobakomat ismét enyhén vörösödő arccal, majd amennyiben igent mond, a kezébe nyomom a telefonomat és megragadva a karját elrángatom a legközelebbi női wc-ig. Az ajtó előtt természetesen elválnak az útjaink, de csak arra az öt percre, míg elvégzem a dolgaimat és ismét visszatérek a folyosóra. Visszakérem a telefonomat, majd mosolyogva pillantok Jasonre. – Megnézzük együtt a tűzijátékot? – invitálom további közös időtöltésre, hiszen én is nagyon kedvelem a társaságát, s úgy véltem felfedezni, hogy ez az érzés kölcsönös. – Valamint… lenne kedved mellém ülni az x-diákok járatán, amikor visszautazunk Salembe? – ez a kérdés pedig már a találkozás eleje óta foglalkoztatott, így jobb minél előbb megbeszélni vele. A válaszai után elindulok – remélhetőleg vele – a tömeg után, hogy néhány perc múlva élvezhessem a csodaszép látványt, amelyet a bál szervezői tartogattak a számunkra.

Információk:

Felszerelések:

Képességek:

Szakértelmek:

by **Tyler** Vas. 14 Feb. 2021, 19:13

-Jól hangzik. Sőt nagyon menő.-
Vigyorgok rá, a kódnevét illetően. Azon kicsit meglepődők, hogy ennyire határozottan állítja, hogy szuperhős akar lenni. Én ezen nem is gondolkodtam, hogy mi lesz ha el kell hagynom majd az iskolát. Mostanában csomó mindenbe belekeveredtem, de hogy ténylegesen hős szerűségnek álljak....jó érzés volt, mikor segíteni tudtam annak a pár embernek...de hogy tényleg ezt csináljam. Mondjuk neki legalább vannak elképzelései, nem csak teng leng a nagyvilágban.
-Hogy mi van?-
Kérdezem meglepetten, de aztán bólintok, mire karon fog és végig cibál egészen a mosdóig, ahol utána magamra hagy. Hát ez elég fura volt, miért nem a testvérét rángatta el magával a mosdóba. Úgyis csapatostul szoktak mosdóba járni. Na mindegy, nem történt katasztrófa. Kicsit kellemetlenül álldogálok, míg vissza nem jön, senki nem is figyel rám. szerencsére.
-Ja persze, itt is van...-Visszaadom neki a telefonját, bólintok és elindulok arrafelé vele amerre a tömeg is elkezd szállingózni, hogy végig nézzük a tűzijátékot.
-Persze szívesen melléd ülök ha szeretnéd.-
Motyogom kicsit elvörösödve, majd felfelé mutatok, el is kezdték a tűzijátékot.

by **Seraphiel** Vas. 14 Feb. 2021, 21:05

Aurora & Luna ✠

Megindulunk tehát a tűzijáték helyszíne felé, ahogyan az óra is egyre közelebb ér az éjfélhez. Miután megérkezünk Jason szól, hogy elkezdődik a műsor, s ezzel együtt az évváltást jelző harang is felcsendül. Hangulatos élőzene kíséri a fel-felrobbanó fényeket, miközben a tömeg minden egyes pillanatban ámuldozik. Megragadom a mellettem álló fiú kezét és a szemébe nézek.
- Boldog Új Évet, Jason! – köszöntöm fel mosolyogva, majd visszatekintek az égre.
~ Boldog Új Évet, Luna! – ejtem meg a köszöntést gondolatban a húgomnak is, aki halkan viszonozza a kedvességet. Még csak fél év telt el apa halála óta, de máris köszöntenünk kell egy újabb évet, nélküle. Elszomorít a gondolat, hogy 2031-ben sem vár minket egy békés, mutáns-szerető világ. Vajon meg fogjuk ezt egyáltalán élni? Azért szeretnék szuperhős lenni, hogy így legyen. A tűzijáték végeztével ismét oszolni kezd a tömeg, s szépen lassan csak mi ketten maradunk. Egy újabb zene csendül fel, hogy még pár órás mulatságra invitálja a vendégeket.
- Lenne kedved táncolni? – teszem fel a kérdést, hogy ezzel is egy újabb dolgot húzhassak le a bakancslistámról. A zenekar lassú dallamot játszik, így igazából az egyszerű lépegetéseken kívül nem kellene mást csinálnunk. Én sem vagyok egy nagy táncos és Jasonből sem nézném ki ezt. Lehetséges, hogy mi leszünk a legnevetségesebb pár a teremben, de ez most valamiért egyáltalán nem tud érdekelni. Akkor sem leszek mérges rá, ha elutasítja, hiszen lesz még talán lehetőségem ilyesmit kérdezni tőle… vagy valaki egészen más személytől.

Információk:

Felszerelések:

Képességek:

Szakértelmek:

by **Tyler** Kedd 16 Feb. 2021, 17:55

A tűzijáték, el kell ismernem gyönyörű, de nem igazán tudom élvezni. Mennyit is ölhettek bele? Itt az invázió közepén, aminek elég kétséges a kimenetele ilyesmire költeni nem túl szép dolog. Viszont azt is tudom, hogy kell néha kikapcsolódni az embereknek, elfelejteni a saját és a világ nyomorúságát. Legalább néhány órára, hogy aztán újra mindenkit mellbe vágjon a valóság.
Meglepetten nézek Aurorára, mikor kézen fogva boldog újévet kíván. Ki zökkentett a a depis gondolataimból.
-Neked is Boldog...Boldogabb Újévet...-
Felelek bár a lelkesedésem nem az igazi. Egy darabig még kinn álldogálunk, míg a vendégsereg visszaáramlik a termekbe.
-Persze szívesen....de nem vállalok felelőséget érte ha letaposlak véletlenül...nem vagyok valami gyakorlott táncos...-
Kézen fogva bevezettem a terembe, ahol már nagyban folyik a buli, keresek egy üresebb részt, ahol nincs annyi ember, csökkentve a veszélyét, hogy letarolok valakit. Szembe fordulunk, nyelek egyet kicsit idegesen. Közelebb lépek a szabad kezemet a csípőjére rakom, és lassan a zene ütemére, próbálva vezetni, elkezdek mozogni. Nem túl bonyolultan persze. Szerencsére lassú szám megy.
-Amúgy nyugodtan szólj ha valamit éppen rosszul csinálok, amilyen a szociális életem olyan körülbelül a tánctudásom is...-

by Ajánlott tartalom

Jason és Aurora (2030-2031.)

Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)

Re: Jason és Aurora (2030-2031.)