Mich Howard Jr. vs Ziltor/Paul Pachner

Helyszín: New York a Szabadság szobor területe.



Egy nemes párbaj veszi kezdetét a Szabadság szobor előtt. A két fél szemben áll egymással. Felrepülök úgy 15 méter magasba, amíg az ellenfelem felveszi harcos alakját. Egymásra pillantanak majd bólintanak, kezdetét veszi a párbaj.

Elkezdek felé repülni úgy 90km/órás sebességgel, majd amikor odaérek hozzá megpróbálom ököllel arcon csapni jó nagy lendülettel, majd tovább haladni, és ismét az égbe emelkedni. Ezt próbálom addig folytatni amíg össze nem esik ellenfelem, vagy olyat nem csinál ami után ezt már nem tudom folytatni.

Ismét ennek a szép asszony ábrázoló szobornak a lábainak. Paul módfelett örül a helyszínnek. Míg ellenfele felrepül, addig ő nyugodtan rágyújt pipájára és elkiáltja a varázsszót:
- Ziltor! - és már maga a hős asgardi harcos áll ott, kezeit ropogtatva.
- Áhá! Szóval felülről jössz! Ezt a trükköt gyakran csináltuk Kiriell-lel. - vigyorodik el, s közben felkészülten várja Mich-t. Amint a közelébe ért ugrik egy kicsit és teljes erejét (750 kg) belekoncentrálva karjába igyekszik behúzni öklével a repülő férfinak. Persze ő is bekapja az ütést és szépen hátra is repül az ellenhatás törvénye folytán jó pár métert, míg földet nem ér.

Gyors és jól képzett harcos az asgardi, abban a pillanatban ugrik fel amikor már nincs esélyem kitérni, annyi időm van hogy összeszorítsam a fogam és behunyjam a szemem aztán hirtelen sötétség. Az ütéstől amit bekapott kapott egy "gellert" mint amikor a puskagolyó lepattan valamiről. Egy pillanatra elveszti az eszméletét és úgy zuhan a földre. Kong a feje mintha egy kalapáccsal vágták volna kupán, féltérdre kászálódik és körbepillant az asgardit keresve. Jó pár méterrel odébb megpillantja ellenfelét amint kászálódik fel, legalább ez vigasztalja hogy ő is betalált. Talpra áll és várakozó állásba helyezkedik, vár egy kicsit amíg enyhül a kongás a fejében. Leginkább a fejét védi ahol a legkisebb a védő öltözet.

Gondolta hogy az asgardit kevésbé viselte meg az ütés, és ahogy várta, támadásba lendült. Felidézi régi boxtudását, kettős fedezékbe helyezi a fejét és lassan hátrál. Az ütés ami elindul felé igencsak erős, de nincs esélye áttörni a kettős fedezékét. Lassan kitisztul a feje az előző ütés után, de nem viszonozza a támadást, inkább még kábának tetteti magát hátha majd egy hirtelen támadással meg tudja lepni.

Szerencsére nem kezdte el erőteljesebben támadni a testem, a fejem meg ugye jól védett pozícióban, ám az ütések hatására néha a saját karommal ütöm meg az arcom, bár tompít annyit hogy ne okozzon számottevő veszteséget. Ekkor érzem a lábamra lép, nem tudom miből van, de 150 kg-ot biztosan nyom, ez elég fájdalmas, de azt gondolom az volt ezzel a célja hogy nem tudjak elhátrálni a közelharcból. Nem is szándékozom most már hátrébb lépdelni, mivel elég közel van hirtelen próbálom magam rávetni, átkarolni, a lényeg hogy valamijét jól megragadjam és abban a pillanatban teljes sebességgel elindulok felfelé az ég felé, ha elég magasra érek (kb 50m) egyszerűen elengedem, egy ekkora zuhanás után nem hiszem hogy egykönnyen talpra áll.

A terv félig sikerült, sikerült a levegőbe emelnie ellenfelét, az azonban rákapaszkodott, számított erre is, ezért amikor érzi hogy ráakaszkodott az ellenfél, teljes sebességgel a víz felé veszi az irányt. Ha vízbe tudja vinni ellenfelét előnybe fog kerülni. Gyorsan repül a víz felé szinte zuhan, de az asgardi rendkívüli testi erővel rendelkezik és sikerül neki a légellenállás ellenére kicsit felhajolni és egy ütést mérni a legnemesebb testrészére. A ruha valamennyit tompít az ütés erejéből, de az még így is pokoli fájdalommal jár. Behunyja a szemét a fájdalomtól, így emlékezetből repül tovább a víz felé. Eközben kezeit odateszi, hogy még egyszer ez ne fordulhasson elő. Egyelőre megelégszik azzal ha mindketten a vízbe kerülnek, ha előbb nem engedi el őt, akkor remélhetőleg amikor a vízbe csapódnak akkor már nem bírja magát tartani rajta. Amikor már a vízben vannak, és a távolság is legalább 20m az asgarditól, akkor áll meg és próbál pihenni mert annyi fájdalom érte, hogy alig van eszméleténél.

Kihasználva, hogy egy kis időhöz jutott, megpróbál erőt gyűjteni, egyelőre nem jön ki a vízből csak lebeg a felszínen. Eltart egy két percig míg partra ér Ziltor. Mindene sajog, de legjobban a legutóbb kapott ütést érzi. Tudja ha most nem lép és hagyja hogy Ziltor kimenjen a partra nem lesz több esélye és el fog bukni. Egy ideig még figyeli az asgardit ahogy halad a part felé, majd vesz egy nagy levegőt a víz alá merül és ott kezd "repülni", ebben a közegben nem tud maximális sebességgel repülni, de még így is könnyedén utoléri az úszó embert, amikor alá ér a lábánál fogva lerántja a víz alá, ő pedig kirepül a vízből levegőért, majd egyből vissza le teljes sebességgel a víz alá tolja az éppen felfelé igyekvő asgardit. Olyan mélyre tolja lefelé amennyire csak tudja, majd amikor már úgy érzi hogy elég mélyen van hogy még repülve visszaérjen, egy jókorát lök rajta és elindul vissza a víz felszínére.

A levegőből zilálva nézi a vízfelszínt, nem sok ereje maradt. Kikerekedik a szeme amikor az asgardi nagy levegő kíséretében a felszínre ér. Az utolsó erejét is össze szedi, és egy hatalmasat próbál a fejébe rúgni. Akár sikerül akár nem, a part felé veszi az irányt mert érzi hogy már nem tud sokáig repülni. Amint kiér a partra, a földre ereszkedik, és felkészülten várja az asgardit egy mindent eldöntő közelharcra.

-Te sem panaszkodhatsz asgardi. - ekkor elmosolyodik mintha várná a következő összecsapást. Valójában most azt kívánná a legkevésbé, hogy közelebb kerüljön hozzá ellenfele, és kalapácskeménységű ökle. Amikor ebbe belegondol hirtelen elég komor arcot vág, és felveszi ő is a védekező pozícióját, valamint pihen és gyűjti az erejét a végső összecsapásra. Ha kb két percig nem közeledik az asgardi akkor elindul felé szép lassan.

Bevárja a dühöngő harcost majd ahogy odaér nem törődve vele mit akar, lehajol és megpróbál két gyomrost bevinni, ekkor látja hogy ellenfele könyöke pont a feje fölött suhan el. Ezután ha nem csinál semmi érdemlegeset ellenfele, nekiront vállal, átkarolja és megpróbálja a földre vinni, amolyan amerikai focis módszerrel. Ha ez is sikerül elkezdi öklözni a fejét. Ha nem sikerül neki akkor tovább öklöz vele, bár már csak pár ütés bír ki és elájul.

A lendülettől ő is a földre kerül, de azért még gyomorba vágta ha már ott volt.
- Az ökleid akár egy tízkilós kalapács, eszem ágában sincs újra találkozni velük - mondja a földön ülve - méltó küzdelem volt, legközelebb ha asgardival találkozok sokkal óvatosabb leszek. Bevallom már nem bírtam volna sokáig. Jó harc volt - majd kezet nyújt, és nagyon lassan elrepül.

Kézfogás után egy ideig még nézi a távolodó Michet.
- Jó harcosaik vannak a midgardiaknak. Talán nem lesz már sokáig rám szükségük. - ezzel a gondolattal felveszi emberi alakját. És már mint Paul csatlakozik a következő turista csapathoz, hogy belülről is megnézhesse a Szabadságszobrot.