Sötét Jövő: Látomások - 1. fejezet

1. fejezet – Változások
A Vének Tanácsának anyahajója; Atlantisz felett geoszinkron pályán
A hatalmas űrhajó, ami csak ezt az egyetlen egy célt szolgálta, hogy a hadurak itt találkozzanak és beszélhessenek egymással a birodalmat érintő ügyeket. Nem feltétlen jelent meg mindenki személyesen, sokan csak holoadáson keresztül tették ezt, hiszen még fénysebesség feletti hajtóművekkel is napokba, ha nem több időbe tellett volna, hogy megérkezzenek ide. Egyedül a császár volt az, aki szinte minden egyes alkalommal megjelent személyesen, hiszen neki csak a palotájából kellett kimozdulnia. Csupán akkor nem volt itt így, amikor valamelyik távoli naprendszer ellen vezetett hadjáratot. De most nem így volt, most csak a két fiát küldte el, így ő itthon maradt. A hadúri tanács egyetlen tagja sem nyújtott támogatást a két fiatal hercegnek, csupán ők is a háttérből figyeltek. Azaz az anyahajóról. Ennél jobb tesztet amúgy sem tudott volna senki sem kitalálni azt nézve, hogy ki örökölje a trónt. A Vének Tanácsa tagjai között az utódlás kérdése megosztott volt, mert az ikerpár jobban nem is különbözhetett volna, mint ahogyan tették. Az egyik testvér, Krang; hataloméhes, durva, agresszív módszereket szerette és mind a mai napig neheztelt az apjára és a bátyjára, hiszen neki jutott Lemúria, mint bolygó, ami felett uralkodhatott már most. A harciassága miatt egyébként is sok pártolót szerzett magának, ebben az is közre játszott, hogy remek hadvezér is. De sokan éppen a gyors és elhamarkodott döntései miatt pártoltak el tőle. A másik testvér Lyron; a testvérétől ellentétben halk szavú, komoly és megfontolt férfi. Félelmetes harcos és hadvezér, az egységeit és az embereit keményen és bölcsen kormányozta és vezette, benne megvolt az az erő és karizma, amivel képes volt mindenkiben tiszteletet ébreszteni maga iránt és így képes lett volna akár már most is, alig harminc évesen a teljes Örök Birodalom felett uralkodni. A Vének tanácsa éppen ezen tulajdonságai miatt látta volna őt szívesen a trónon, amiről persze így Namor hallani sem akart. Ő igazságos párbajt akart a fiai között.
- És arra nem gondolsz Namor, mi lesz, ha Krang úgy dönt, hogy aljas módszerekkel szerzi meg a hatalmat? – kérdezte az egyik őszülő keményhangú férfi.
- Egy leendő császárnak mindenre fel kell készülnie – mondta a megszólított.
- Komolyan azt várod tőlünk, hogy egy esetleges gyilkost ismerjünk el utánad a trónon – szólt egy második.
- Talán elfelejtitek, hogy Namor miként szerezte a trónt? – kérdezte Namor, ismételten egyes szám harmadik személyben beszélve önmagáról. – Merje bármelyikőtök a szemébe mondani, hogy ő nem gyilkos.
- De nagyuram, császárom, ön tisztességes párbajban győzött, mi pedig arra akarunk célozni felséged, hogy Lord Krang inkább hasonlít az ön feleségére, mintsem önre. A féltékenység és hatalomvágy még a birodalom bukását okozhatja. Több hadúr jelezte máris, hogy nem óhajt fejet hajtani neki, ha esetlegesen ő nyer. Míg Lord Lyron… - mondta az első megszólaló.
- Elég! – emelte fel a hangját Namor. – A döntés megszületett, a törvény megszületett! Így dőlt el mindig is a trónöröklés hasonló esetben. Nem fogja a császár néhány egyet nem értő miatt mindezt megváltoztatni. Mindig is voltak elégedetlenkedők és mindig is lesznek. A módját pedig tudja mindenki, hogy miként lehet ez ellen fellépni.
Mindenki ismerte természetesen, párbajjal, de még nem akadt egy az egy elleni küzdelemben a császárnak legyőzője, így ezt a lehetőséget inkább fel sem vetette senki sem. Időnként egy-egy magát legyőzhetetlen harcosnak tartó személy persze megpróbálta, a feje pedig az Atlantiszi palota előtti főtéren díszelgett addig, amíg a madarak le nem csupaszították azt és csak koponya nem maradt. Így hát, aki élni akart, az inkább megtartotta a véleményét és titokban támogatta valamelyik herceget. Miután a helység kiürült csupán ketten maradtak ott, két Kranghoz hű hadúr Selach és Tyrak. Ők már titokban egyeztettek a hercegükkel az elindulás után, így már pontosan tudták, hogy mire készüljenek. Egy csuklyás alak térdelt a két holokép előtt.
- Indulj, és ha véletlenül Lord Krang maradna alul… végezz Lyronnal – mondta Tyrak.
- Ahogyan a nagyurak óhajtják! – hajtott fejet a csuklyás női alak.
Ahogyan a két holokép eltűnt a nő felkelt a földről és elhagyta az anyahajót a saját vadászgépével.

A Genetikai Tanács központja; uralkodói negyed, Attilan
A hatalmas kiterjedésű torony nem messze helyezkedett el az attilani királyi palotától. Az épületben zajlott az itt élők politikai élete, tulajdonképpen a parlamentnek, vagy szenátusnak is nevezhető volt az épület. A magasban volt megtalálható maga a szenátus, az alsóbb részeken a tudományos központ, ami a bolygón a lehető legnagyobb orvosi és genetikai csomópont volt. A bolygó minden lakosáról minden adat megtalálható volt itt, muszáj volt, hiszen minden itt dőlt el ezen a helyen. Ki milyen munkára lesz alkalmas, kivel házasodhat, mikor szülhet gyermeket és így lehetett volna még folytatni a felsorolást a végtelenségig. Hiszen egy igen fontos dolgot próbáltak itt létrehozni, kitenyészteni egy az embernél felsőbbrendű fajt egy legenda alapján. A bolygó népe úgy tartotta, hogy egy az embernél fejlettebb faj volt az, akiktől ők eredtek, egy verziója az embereknek, olyanok, akik mindenféle képességekkel rendelkeztek. Manapság egy-két családnál már előfordultak időnként képességek, így már nagyon közel jártak az áttöréshez. A föld alatti részen pedig titkos laborok és a katonai központ volt megtalálható. Igaz arra a bolygó történetében még nem volt szükség, hiszen mindig elérte a bolygó vezetősége, hogy az Első Birodalom más népe védje meg őket, ha úgy hozta a helyzet, hogy valaki őket merészelte volna támadni. Ami pedig nem túl sűrűn fordult elő, eléggé védett helyzetben voltak. Eddig. Szokásos kora reggel volt Attilan fővárosában, ahogyan minden nap most is a tizenkét nemesi család és a király is megjelent a Genetikai Tanács főépületében, hogy az arra a napra való teendőket megbeszéljék és egyeztessék. A legfontosabb teendők most a tanács szerint a közelgő esküvő elrendezése volt. Nem csak amiatt, mert a király, „A Megnevezhetetlen” egyetlen gyermeke, a fia, Blackagar készült házasodni, ez a kisebbik vonzata volt a dolognak, hanem mert végre két olyan személy egyesül így, akiknek a leendő gyermekében, gyermekeiben a Genetikai Tanács hatalmas lehetőségeket látott. Úgy gondolták, hogy végre kettejük násza eléri a fajnemesítés csúcsát és végre képesek lesznek elérni, hogy tényleges képességeik legyenek a gyermekeknek. Éppen ezért volt fontos ezt nyélbe ütni minél hamarabb, a fiatalok ugyanis a húszas éveik elején jártak, a Genetikai Tanács tagjai pedig reménykedtek abban, hogy egy éven belül már ők maguk tehetik a kezüket rá az esetleges gyermekre, azzal mit sem törődve, hogy az érintett pár mit is érez egymás iránt. Politika, és genetika, így sem Blackagar-nak, sem pedig Melissa-nak nem volt beleszólása mindebbe.
- Az esküvőt mához két hétre tartjuk – mondta ki a végső szót Lord Arcadius, az uralkodó jobb keze és a Tanács helyettes vezetője. – Ez a végleges időpont.
- A herceggel és a hercegnővel mikor fogják tudatni az időpontot? – kérdezte az egyik női tanácstag.
- Amint az ülésnek vége van, nem várhatunk tovább – érvelt Arcadius. – Ha kettőjükön múlna, még egy évtized múlva sem lenne esküvő, együtt nőttek fel, szeretik egymást, de nem szerelmesek.
- A politikai érdekházasságban nincs helye az ilyen luxusnak minősülő érzéseknek, mint a szerelemnek – szólalt meg az uralkodó is. – Ha nem is tetszik nekik, a parancsomnak nem mondhatnak nemet, ha megteszik…
- Akkor más módon is létrehozhatjuk az utódaikat és természetesen másik trónörökös után kell néznünk felség, esetleg az egyik lefagyasztott embriót elővehetjük, amit az ön és királynőnk ivarsejtjeit felhasználva növesztettünk laboratóriumban. Minden negatív genetikai hibától és lehetséges betegségtől megfosztva az ön kívánsága alapján, egy tökéletes fiúgyermek. Aki, akár mindenben felülszárnyalhatja Blackagar koronaherceget. Csupán a felnövését kell megvárnunk, ha nem óhajtják úgy a királynővel, hogy genetikai úton gyorsítsunk a fejlődésén – hajbókolt egy másik tanácstag.
Ezeket hallva bárkiben felmerülhetett, hogy nem hiába hívták egyes bolygó lakosai a birodalomban Attilan népét emberteleneknek. „A Megnevezhetetlen” csak intett a kezével a férfinak, hogy fogja vissza magát.
- Egyelőre erre nincs szükség, nem fognak nemet mondani – mondta.
Mindenki az ajtó felé fordult, ahol a korábban említett hercegnő bátyja, Lord Gorgon herceg lépett be teljes katonai díszben a helységbe. Odabent fél térdre ereszkedett a királya és a Tanácsa előtt.
- Bocsássanak meg a zavarásért felség – kezdte. – A mélyűri radarok közeledő hajókat mértek be, amik Attilan felé tartanak. Az Örök Birodalom irányából, a császár támadást indított ellenünk, az ellenséges flotta alig egy hét múlva éri el a bolygónkat!