Druidák Országa - 1. Fejezet

- Uram! A Druida van itt. Azt mondja sürgős, hogy beszéljen magával. - szólt be a sátor ajtaján egy alig pelyhedző állú római katona.
A férfi felkélt ágyáról, felhúzta prémmel bélelt lábbeliét, hátára kanyarította palástját, majd elindul a kapuhoz. Sötét éjszaka volt, a szokásosnál is sötétebb. Felhők takarták el a Hold fényét, s a csillagok is mintha távolabb lennének, mint eddig voltak. Hideg szél nyaldosta a fák és sátrak tetejét, de a legionáriusok a falon meg sem rezzentek. A városka már nyugovóra tért, a kőházak és sátrak között kialakított utcák üresek voltak, csak néhol járőrözött egy vörös ruhás. A magas férfi hamar a kapuhoz ért, ott már várták. Egy ősz aggastyán botjára támaszkodva állt néhány katona gyűrűjében, az öregember alacsony, de robusztus termetű, szakálla mellkasáig érő, arcán kék festékkel festett szimbólumok. A férfi ruhája egyszerű volt, bőrök és prémek fedték testét. Amikor a magas vezér odaért, megnyílt a katonák köre. Az öreg barna szemeivel felnézett embertársára, tekintete még most is erőtől duzzadt, de ott volt mellette a bölcsesség óvó keze, mely képes visszafogni a tettvágyat és nem engedi, hogy ostobaságot tegyünk.
- Örülök, hogy látlak Ahern. Régen láttalak már, nem jársz már közénk, mint régen. - szólt a Druida, hangja mély és barátságos volt.
- Ha csak azért jöttél, hogy megrój azért, mert fontosabb teendőknek áldozom időmet, mint az erőkben kóborlás, akkor utad értelmetlen volt. - Ahern hangja mennydörgésként hat az éjszakában, néhány katona arcán egy pillanatra a félelem árnyéka uralkodik el.
- Nyugodj meg fiam, nem fárasztom magam feleslegesen, túl öreg vagyok én már ahhoz. De úgy gondolom nem itt akarod hallani a híreket amiket hozok.
- Kövess, a sátramban kellemesebb. Őrök vissza a helyetekre! - zárja le a beszélgetést Ahern.
A két alak egymás mellett közeledik a sátorhoz. Útközben egy szót sem szólnak, csak lépteik keltenek valamiféle zajt, de a puha fű azt is elnyeli. Hamar odaérnek céljukhoz. Odabent a Druidát hellyel kínálják, aki persze el is fogadja azt, majd a legionárius vezető és leül.
- Halljam miért hagytad el biztonságos erdeidet Druida. - szól barátságosabb hangon a harcos.
- Bizonyára hallottad már a történetet a Druidák Országáról. - kezdi meg Druida a mondanivalóját - Mint tudod ahhoz, hogy ez az ország egyesüljön szükség van négy hatalmas erővel rendelkező vajákosra, ezek a személyek pedig erejüket négy különleges tárgynak köszönhetik. Mint tudod a legenda azt mondja, hogy ezek a tárgyak el vannak zárva a túlvilág legrejtettebb pontjain. Azonban ma este történt valami. Az ereklyék átkerültek a mi világunkban, s itt vannak.
- Honnan veszed, hogy ez megtörtént? Ha pedig igen miből gondolod, hogy én segíthetek neked. - Ahern hangja aggodalommal teli, úgy néz ki tisztában van a helyzet súlyával.
- Álmot láttam ma. Az ősök szellemei szóltak hozzám és elmondták, hogy mi történt. Te pedig Ahern tudod jól hogyan lehetsz a segítségemre.
- Én már nem vagyok őseim népének tagja. A Római Birodalmat szolgálom, ez a feladatom.
- Lehet, hogy nem vallod magad már annak ami vagy, de testedben ott van a vér, mely apádban, az ő apjában és annak az apjában is folyt. Letagadhatod azt ami vagy, de nem teheted semmisé. Ez itt a te földed, a néped földje, nem pedig idegen uralkodó jussa, ki lehet soha nem is tette lábát ezen áldott talajra. Én a helyedben meggondolnám mit mondok, s teszek, mert lehet most helyesnek találod, de évek múltán előfordulhat, hogy rájössz hatalmas hibát követtél el, akkor, mikor megtagadtad neved és néped.
A fiatal harcos arca elkomorodik, tekintetében látszik, hogy megrágja és átgondolja a bölcs öreg szavait. Végül régi tanítója szemébe néz és határozottan ejti ki szavait:
- Úgy látom még mindig jól forgatod a szavakat. De el kell ismernem, hogy igazad van. Mond mit kell tennem és én megteszem.
- Reméltem, hogy észhez térsz fiam. Holnap mikor a Nap már lenyugvóban lesz várni foglak Mrohim erdejében. Hozzd magaddal azokat a harcosokat kikben legnagyobb a bizodalmad.
- Rendben. Holnap alkonyatkor ott leszek.
A Druida botjára támaszkodva felállt, kezét a férfi vállára helyezte, majd mormolt valamit egy ősi nyelven. Ezután elhagyta a sátrat. Végleges távozásáról csak a kapu fémpántjainak csikorgása árulkodott.
Ahren próbálta álomra hajtani a fejét, de nem volt képes elűzni gondolatait. Már előbújóban volt a Nap a Föld alól, mikor sikerült elaludnia, de nem pihenhetett sokáig, útra kellett kelni hamarost, hisz oly feladatok vártak rá, melyeket ember rég nem vitt véghez ezen az ősi földön.

Amúgy azt tudtad, hogy a Rómaiak üldözték a Druidák mozgalmát? Ahogy láttam a srác egy rómaiakkal szövetségben álló kelta törzs tagja, de ez csak kukacoskodás.
Amúgy jó kis sztori, szeretem ezt az érát.
Kicsit olyan mint a Sas Vadászata, abban egy elég fanatikus druida szekta a rómaiak ellensége.
Kiváncsian várom a folytatást.

Igen tudtam, hogy nem voltak épp puszipajtások és köszi a kritikát.

Nincs mit. A lényeg, hogy jól megírtad, és kíváncsian várom a folytatást.

Nekem nagyon tetszik. Megteremti a hangulatot ami fontos, szerintem ez ez nagyon jó benne. Meg amúgy az egész